Edward de Bono GONDOLKOZZ!...mielőtt túl késő

Átírás

1 Edward de Bono GONDOLKOZZ!...mielőtt túl késő

2 Tartalom A Szerző mentegetőzése 7 Bevezetés 9 Kreativitás 23 A laterális gondolkodás formai eszközei 43 Az ítélet nem tudatos tervezés 63 Tudás és információ 69 A nyelv 87 A demokrácia 93 Az egyetemek 99 Az iskolák 109 A média 117 Észlelés 121 Kritikus gondolkodás és kritika 137 Vezetés és gondolkodás 143 Konfliktusok és ellentétes vélemények 151 A gondolkodás gyengeségének húsz legfontosabb oka 155 Mit tehet a Szerző? 167

3 Mit tehet az Olvasó? 171 Mit tehet a társadalom? 175 Értékek 189 A gondolkodás joga 193 Epilógus 195

4 A Szerző mentegetőzése A könyvben szereplő neveken kívül még sok ember nevét kellett volna megemlítenem. Olyanokét, akik adatokat vagy a meglátásaikat közölték velem, olyanokét, akik valamit tettek és e lapokon köszönettel kellene elismernem a segítségüket. Sajnos azonban nem veze- tek részletes feljegyzéseket minden találkozómról és beszélgetésemről. Ezért itt és most elnézést kérek mindenkitől, aki úgy érzi, hogy a nevét ki kellett volna írnom ebben a könyvben, és egyúttal megkérem őket, írjanak nekem, jelezzék, melyik a szövegnek az a szakasza, aminek a létrejöttében részük van, és pontosan mivel járultak hozzá az ott leírtakhoz - ígérem, a következő kiadásokban feltüntetem a nevüket! Másokat is arra kérek, hogy írjanak nekem: ha a köznapi életből, az üzlet világából gyakorlati tapasztalatuk van a módszereimet ille- tően, illetve ha az oktatási módszerekkel kapcsolatosan van ilyen élményük, kérem, írják meg nekem részletesen, és ha a megfigyelésük alkalmas rá, beleillesztem a következő kiadásba! Ha tehát e kiadásból bárkinek kihagytam a nevét, akit közreműködéséért megilletne a köszönet, nem szándékosan tettem, és elné- zést kérek érte. Eltökélt szándékom teljes mértékben elismeréssel említeni mindenkit, aki munkámban segít. 7

5 Bevezetés Miért kell ez a könyv? Ez nem valami kellemes könyv, és nem is akar kellemes könyv lenni. Önelégültségünk oktalanságát nem lehet kellemeskedéssel elleplezni. Mert az nyilvánvaló tény, hogy teljes mértékben elégedettek vagyunk gondolkodásunk mai minőségével. Azt hisszük, ahogy ma az ember gondolkodik, az egyszerűen nagyszerű, sőt csodálatos - és kész. Önhittségünknek számos oka van, amiket e könyv megpróbál majd sorra bemutatni. Pedig olybá tűnik, mintha magát a gondolkodást a matematika területén kívül a nagy görög filozófusok óta semmivel sem fejlesztettük volna. Nem hiszem, hogy lenne okunk olyan elégedettnek lenni, mint amilyenek vagyunk. Ez a könyv arról szól, hogy a gondolkodásunk, ami a mindennapi életben látható gyakorlati hatását illeti, igen gyenge: nagyon elerőtlenedett. A könyv javaslatokkal áll elő, mit lehetne ez ellen tenni. Ez tehát nagyon is optimista könyv - annak ellenére, hogy maga a tény, miszerint szükségünk van egy ilyen könyvre, önmagában elég nagy negatívum. Máltáról származom - szigetem hivatalosan a világ legrégibb civilizációja. És a világ legrégebbi ember alkotta építménye - egy tekintélyes kőkori szentély - Gozo szigetén található (Gozo Málta testvérszigete). Egyszóval, akár származásomból eredően is, talán küldetésként foghatom fel a könyvemben kitűzött feladatot: hogy a világot a magam gondolataival is megpróbáljam felébreszteni a túlzott megelégedettség jóérzését hozó álmából, amit a gondolkodásunk színvonaláról álmodik. 9

6 A gondolkodás színe - nem zöld, hanem szürke Nagyon divatos lett manapság az úgynevezett zöld gondolkodás" - én is teljes mértékben támogatom, hiszen a klímaváltozás legitim társadalmi téma; ha ez ügyben egy politikus kifejezheti aggodalmát, azzal biztos szavazatokat szerezhet. Ez remek. De a klímaváltozásnál van nagyobb és sürgetőbb veszély: a gyakorlati értelemben is hatékony gondolkodás gyönge színvonala, ami még sürgősebb odafigyelést igényelne, hiszen minden problémánk megoldásához a hatékony gondolkodásra volna a legnagyobb szükségünk! A zöld szlogeneknél tehát előbb lenne létjogosultsága az ilyen felszólításnak: Gondolkozz szürkén!" A szürke szín az agy kéregállományára utal, ahol a tudati folyamatok zajlanak. A hatékony gondolkodás színvonalának javítása teljes bizonyossággal közelebb vinne az ilyen típusú agymunkát igénylő problémák megoldásához. Ha jól gondolkodunk, könnyebb megoldani a gondjainkat - és nemcsak a környezetvédelmi problémákat, hanem más kérdéseket is. Vegyük például az izraeli-palesztin problémát, amiben az érintettek - talán kimondhatjuk - a világ legintelligensebb emberei, és mégis: több mint hat évtizede képtelenek megoldani a vitájukat, bár nagyon jól tudják, hogy egyszer úgyis meg kell oldaniuk. Amit ott tapasztalunk, a legkevésbé sem megfelelő gondolkodás. Semmi nem lényegesebb, semmi nem fontosabb az embernek, mint a gondolkodás. No és az értékek? - kérdezhetné erre bárki. Nos, a gondolkodás célja éppen ez: lehetővé akarja tenni, hogy értékeinket közvetítsük és együtt élvezhessük. Gondolkodás nélkül az értekek igen veszélyesek - emiatt sok háború, pogrom, üldöztetés, számolatlan borzalom történt már a világban. Az értékek nélküli gondolkodás pedig egyenesen nonszensz, hiszen értékek nélkül hiányzik a gondolkodás célja. Mégis, az az elképesztő helyzet, hogy szinte semennyi figyelmet nem fordítunk a gondolkodás gyakorlati aspektusaira, szellemi működésünknek azokra az irányaira, amelyek pedig nélkülözhetetlenek lennének a napi társadalmi, gazdasági és a magánéleti problémák megoldásához. 10

7 Érzelem kontra gondolkodás És mi van az érzelmekkel? - vethetné fel egy másik kérdező. - Mi van az emberi viselkedéssel? A homo sapiens természetével? A hiedelem máig erősen hat, miszerint létezik egyrészt a gondolkodás mint akadémikus és absztrakt szellemi folyamat, másrészt pedig léteznek az érzelmek és az attitűdök mint cselekvéseink motivációi. Tetteink oktalansága tehát egyenest a mindennapoktól távol álló elvont gondolkodás hagyományából ered, aminek nagyon kevés gyakorlati hatása van, ha konfliktushelyzet áll elő. Vegyük például a következő esetet; egy dél-afrikai platinabányában hét törzs (khosza, zulu, szutu stb.) tagjai dolgoznak együtt bányamunkásként, s a törzsek közt évszázados hagyományként élő ellenségeskedés havonta átlagosan 210 verekedést idézett elő, mígnem két vállalkozó szellemű hölgy, Susan Mackie és Donalda Dawson megtanították a bányászoknak az egyik általam kidolgozott gondolkodási metódust: a perceptuális, azaz észleleti gondolkodás módszerét. Ennek alapján arra biztatták őket - ezeket az analfabéta férfiakat, akik életükben egyetlen napot sem töltöttek a hagyományos gondolkodást tanító iskolákban -, hogy próbáljanak belegondolni, mit érezhet, mit gondolhat a másik ember. Ennek eredményeképpen a havi verekedésátlag 210-ről leapadt 4-re. De hogy vezethetett a jobb színvonalú gondolkodás egyenesen e nagy békességhez? Miért csökkent ilyen hihetetlenül a verekedések száma? Azért, mert az újfajta gondolkodás nem a logikára, hanem az érzékenységre épít. A logika sosem fogja megváltoztatni az érzelmeket és a viselkedést: ha logikus érvekkel akarunk embereket rábírni arra, hogy változtassák meg az érzelmeiket, az gyakorlatilag hatástalan - ezt már mindannyian megtapasztalhattuk egy-két esetben. Az érzelmeket az észlelés, érzékelés, a felfogás - azaz a percepció vezérli, és az érzelmek vezérlik a magatartást. Ha a percepció változik, az átformálja az érzelmeket, ennélfogva a tetteket is. Ha átalakul a felfogásunk, nincs más út: ezt követve megváltoznak az érzelmeink és a magatartásunk is. 11

8 A gondolkodó szoftver Világszerte sokan foglalkoznak számítógépes szoftverek írásával. Nyilvánvaló, hogy a számítógép nem működhet szoftver nélkül. Az is nyilvánvaló, hogy új és hatékonyabb szoftverekkel a számítógép sokkal hatékonyabban működik. De vajon mennyien írnak szoftvert az emberi agyra? Jelenleg az arizonai da Vinci Egyetem Műszaki Fejlesztési Tanszékének professzora vagyok, szakterületem a gondolkodás. Négy másik egyetemen is professzorként oktatom a gondolkodást. (Legnagyobb sajnálatomra még mindig nagyon kevés egyetemnek van önálló gondolkodás tanszéke.) A gondolkodás iránti érdeklődésem vezetett arra, hogy gyakorlati eszközöket, módszereket dolgozzak ki az életben hatékonyan működtethető gondolkodás fejlesztésére. Ezeket a módszereket négyéves óvodások és a világ legnagyobb cégeinek vezetői egyaránt tanulják. Az eszközöknek egyszerűnek, gyakorlatiasnak és hathatósnak kell lenniük. Olyasmit próbálok adni, ami nem a filozófia és a pszichológia hatásköre: új, parktikusan használható szoftvert az emberi gondolkodásra. Az elme működése Ma már, hogy jóval többet tudunk az agy működéséről, végre olyan koncepcióra alapozhatjuk a gyakorlati gondolkodás módszertanát, ahogyan az emberi elme valóban működik. Orvosi diplomát szereztem (végeztem pszichológiát is). 48 évig orvosi területen dolgoztam. A klinikai tevékenység mellett kutatásokat is végeztem. Tanítottam Oxford, London, Cambridge egyetemein és a Harvardon. Az orvostudomány területén különböző szervrendszerek, a légzőrendszer, a kiválasztás, a szív- és érrendszer, a belső elválasztású mirigyek stb. kölcsönhatásával foglalkoztam, s ennek során volt alkalmam alapos tapasztalatot szerezni arról, hogy ha megértjük, melyik szerv vagy szervrendszer hogyan működik, akkor meg tudjuk határozni a megfelelő kezelését - ami más terüle- 12

9 tekre alkalmazhatóan lefordítva annyit tesz: ha ismerjük a rendszert, megtervezhetjük a megfelelő cselekvést. Orvosi munkámból megtanultam az önszerveződő rendszerek bizonyos alapelveit. Ezeket alkalmaztam az agy neurális hálózatának működési elvére, hogy megértsem az elme működését ben írtam egy könyvet Az elme működése (The Mechanism of Mind) címmel. Ezt a könyvet elolvasta Murray Gell-Mann professzor, az egyik legjobb fizikus a világon, aki a kvarkok felfedezéséért Nobel-díjat kapott. Ő alapította a Santa Fé Intézetet, ami főként komplex rendszerekkel foglalkozik. Tetszett neki a munkám, olyannyira, hogy egy csapat számítógépes szakembernek feladatul adta, végezzenek szimulációs kísérleteket azzal kapcsolatban, amit leírtam. A számítógépes szakemberek megerősítették, hogy az a rendszer, amit az agyműködésre javasoltam, pontosan úgy működött, ahogy előre jeleztem. Ugyanezt megerősítette a világ más részein dolgozó két másik számítógépes csapat is. Murray Gell-Mann professzor a mai napig munkáim nagyra becsült támogatója. Érdekes, hogy amikor matematikusok és fizikusok előtt beszélek, tökéletesen megértik és egyet is értenek azzal, amit mondok. Megértik az olyan önszerveződő rendszerek működését, mint az emberi elme. Mindez viszont nagyon messze áll a hagyományos értelemben vett filozófiától. Az elme működésének megértése az a talaj, amiről kiindulva kidolgoztam a laterális gondolkodás eszközeit. A könyv további fejezeteiben bővebben bemutatom az elme működését. Bemutatom azt is, hogy mi módon eredhet a kreativitás és a humor az emberi agy aszimmetrikus elrendezéséből. A laterális gondolkodás tulajdonképpen asszociatív: fogalomtársításokkal, asszociációkkal dolgozik. Ε kifejezésben tehát az agy információfeldolgozó rendszerének működési elvével hozom kapcsolatba a gondolkodás módját - vagyis az emberi elme szoftverét. Ez nagyon erősen különbözik attól, ahogy a régi gondolkodók az agyműködés ismerete nélkül megteremtették a maguk fogalmait és feltételezéseit. Ez az első alapvető különbség a hagyományos értelemben vett gondolkodás és az új gondolkodás", a gyakorlati gondolkodás új módszerei között. 13

10 Annyira csodás, ahogy gondolkozunk! Vajon teljes mértékben rosszul gondolkodnánk? Ó, nem! Csodálatos gondolkodásunk van; hogyan is mondhatna olyant bárki, hogy nem megfelelő? Csak néhány sikert hadd említsek, amit gondolkodásunkkal ed- dig elértünk: Embert juttattunk a Holdra, és valós időben nézhettük, ahogy ott sétált. (Így néztem a tévémen jó barátomat, Buzz Aldrint is, aki másodikként lépett a Hold felszínére.) A hangsebességnél gyorsabban szárnyaló repülőgépeink vannak. Mobiltelefonon a világon bárkit felhívhatunk bárhonnan, például amerikai barátainkat Ausztráliából. Mindenféle okos számítógépeink vannak, a legegyszerűbb-től a legbonyolultabbig. Feltaláltuk az internetet, ami világszerte emberek milliói közt teremt kapcsolatot. Nukleáris energiát állítunk elő. A globális televíziózás képeket és eseményeket közvetít a világ egyik részéből a másikba. Már szívátültetést is tudunk végezni. Régen a tüdőgyulladás halálos kór volt - manapság már enyhe lefolyású betegségnek számít, ami antibiotikumokkal jól gyógyítható. A tuberkulózis alig egy évszázada még vezető halálok volt - manapság a fejlett országokban gyakorlatilag megszűnt. Megváltoztathatjuk növények, állatok és emberek génjeit. Képesek vagyunk állatokat (és hamarosan embereket is) klónozni. Egy apró mikrochipen hatalmas mennyiségű adatot tárolhatunk. Ez csak néhány példa a csodás eredmények közül. Mindezek a kiváló gondolkodás eredményei. 14

11 A különbség Egy tudós vasdarabot tart a kezében. A vas tulajdonságai ismertek, állandók, de ő valami mást is tesz hozzá - az eredmény: a technológia. Valakit lehülyéz valaki más. A lehülyézett megsértődik, s nyomban megindul benne egy változás: már nem ugyanaz az ember, akit lehülyéztek. Az emberi viszonyokban interaktív visszacsatolások vannak. Az emberi viszonyokban nagyon fontos az észlelés, a percepció. Sokkal fontosabb, mint a logika - mi pedig alig vesszük tudomásul a szerepét a gondolkodásunkban. Ezért a tudományos-technikai téren oly kiváló gondolkodásunk sajnos nem terjed át az élet más, mindennapi területeire - ennek sajnálatos következménye az indokolatlan megelégedettség. Kiváló - de nem elégséges Nagyon meg vagyunk elégedve gondolkodásunk kiválóságával, mert nagy eredményeket értünk el a tudományban, technológiában és mérnöki tervezésben (űrtechnológia, mobiltelefonok, gyógyszerek stb.). Ám egy másik emberi területen egyáltalán nem értünk el fejlődést. A konfliktusokat még mindig józan ésszel" próbáljuk megoldani, ahelyett, hogy előbbre mutató megoldásokat találnánk ki. Van egy szakács, aki remek omlettet tud készíteni. A világ legjobb omlettjét - kétségkívül nincs jobb omlett ennél. De ez a szakács semmi mást nem tud főzni, csak ezt az omlettet. Íme, a kiváló, ami nem elégséges. Ha az autó bal hátsó kereke kiválóan működik - nem hibásodik meg, nem romlik el semmilyen terepen -, az önmagában remek, csakhogy önmagában ez a kerék nem elég ahhoz, hogy az autó guruljon. Ha azt hisszük, hogy az autóhoz csak egy kerék kell, akkor valami baj van a gondolkodásunkkal - akkor nemcsak az autónak, hanem nekünk sincs ki a négy kerekünk... Nekünk is szükségünk van mind a négy kerékre. A bal hátsó kerék kiváló - de nem elégséges. 15

12 A művelt ember tökéletesen beszéli az anyanyelvét, például az amerikai művelt ember az amerikai angol nyelvet. De ha történetesen Franciaországban jár, hamar rájöhet: bár remek dolog, hogy tökéletesen beszéli a maga angolját, ez bizony idegen terepen korántsem elégséges. Meggyőződésem, hogy jelenlegi gondolkodási módszereink bizonyos területeken alkalmazva kiválóak, más területeken azonban alkalmatlanok (sőt haszontalanok). Ha egy angolul beszélő ember Franciaországban elkezd angolul hangosabban és erőteljesebben beszélni a helyiekhez, attól még nem értik meg jobban. A hagyományos gondolkodást sem teszi alkalmasabb eszközzé a problémáink megoldására az, hogy ennyire ragaszkodunk hozzá. Ha az ember bemegy egy étterembe vacsorázni és történetesen nem omlettet akar enni, az a tény, hogy a séf kitűnő omlettet tud készíteni, önmagában ugyan lehet örvendetes, de a vendég éppeni vacsorarendelése szempontjából tökéletesen irreleváns. A bevett gondolkodási módszerek nagyszerűek, de nem elégségesek. Gondolkodási kultúránk, módszereink és szokásaink kitűnőek, ahogy önmagában a bal hátsó kerék is lehet kitűnő - csak épp ettől még nem lesz elégséges. Ki kell egészítenünk az eddigi gondolkodási módokat a kreatív gondolkodással, az alkotó gondolkodással és az észleleti gondolkodással. Sajnálom, hogy a hagyományos gondolkodási módok már-már arra ösztönöznek, hogy mielőtt változtatást javasolnánk, támadjuk meg őket és bizonyítsuk be, hogy rosszak. Ez pusztán abból adódik, hogy ha már egyszer valamiről elismerjük, hogy kiváló, utána sokkal nehezebb változtatást javasolnunk azon az alapon, hogy bár a dolog nagyszerű, de mégsem elégséges. Pedig ez a helyes út. Az új gondolkodásmód Ε könyvben az új gondolkodásmód" kifejezést használom az újonnan kifejlesztett gyakorlati gondolkodási módszerekre; az elnevezés itt közvetlenül az általam kifejlesztett újfajta metódusokra utal. 16

13 Sok olvasó ismerheti a laterális gondolkodás területén publikált munkáimat, és így azt feltételezi, hogy e könyvben is minden referencia ennek az eszköztárára vonatkozik. Pedig ez a mű sok más, újabban kifejlesztett módszert is elemez, például a hat kalap magyarázó technikáját, a párhuzamos gondolkodás módszerét, a CoRT (Cognitive Research Trust) perceptuális gondolkodási rendszer iskolai programját (ennek néhány alapeszközét részletesebben az Észlelés" című fejezetben mutatom be), az egyszerűsítés eszközeit, illetve az értékvizsgálat metódusát. Ε módszerek együttesen értendők az új gondolkodásmód" alatt. Az új gondolkodás egyes esetekben teljesen mást állít, mint a hagyományos logika, sőt: ellentmond neki (például provokációval). Általában azonban nem vitatkozik a hagyományos gondolkodással - nem ezért jött létre. Egyszerűen arról van szó, hogy a gondolkodás tradicionális módjai az élet egyes - főleg gyakorlati, mindennapi - területein hiányosak és alkalmatlanok. Azt szeretném, ha az új gondolkodás" módszereit nem a hagyományos gondolkodás helyett, hanem annak kiegészítéseként használnák. Az új gondolkodás már bizonyított! Az elmúlt negyven évben 73 országban dolgoztam; főként szemináriumokat és előadásokat tartottam konferenciákon és találkozókon. Tanítottam gondolkodást négyéveseknek és kilencvenéveseknek (a Roosevelt Egyetem speciális programot tart időseknek), az üzleti élet csúcsvezetőinek és írástudatlan bányászoknak. A metódusaimmal tanult már gondolkodni Down-szindrómás gyermek és Nobeldíjas tudós egyaránt. Salt Lake Cityben 8000 mormonnak tartottam előadást, Új-Zélandon, Christchurchben pedig egy másfél órás monstre tanórán tanítottam 7400 gyereket (6-12 éveseket), akiket a város polgármester-asszonya, Vicki Buck hívott össze, hogy elsajátítsák az új gondolkodás egyik módszerét. Az évek során sok nagyvállalat is meghívott előadást tartani, köztük a BA, a BAA, a Bank of America, a Barclays, a BP, a Citicorp, az Ericsson, az Exxon, a Ford, a GM, az IBM, a Kuwait Oil, a Microsoft, 17

14 a Motorola, a Nokia, a Philips, a Shell, a UBS és sokan mások. De kaptam már meghívást kormányhivatalokhoz, miniszterelnöki irodákba is. Tapasztalatom szerint a legmerevebb tekintélyelvű rendszerek is szívesen fogadják a gondolkodást. Sokszor tartottam szemináriumokat Kínában, ahol jelenleg iskolákban próbálják ki a módszereimet. A világ más részein a programot széles körben használják: Ausztráliában, Új-Zélandon, Szingapúrban, Malajziában, Indiában (egyre nagyobb mértékben) és Kanadában. Helyenként Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Írországban, Olaszországban és Máltán is. Az alábbiakban leírok néhány példát, miféle változást hozhat az új gondolkodásmód. Ezek a példák semmi mást nem bizonyítanak - csak azt, hogy ennek a gondolkodásnak van perspektívája. A hajdani Szovjetunióba, a tudományos akadémia különböző osztályaira hívtak előadást tartani. Moszkvában járva egy alkalommal meghívtak a Külügyminisztériumba, a Politbüro bizottságába is. Az ülés elnöke előtt ott volt konfliktusmegoldásról írott könyvem. Lapszéli jegyzeteket és aláhúzásokat láttam benne. Látta, hogy a könyvet nézem, és megjegyezte: Ez nem Gorbacsové. Neki is van saját példánya." Később egy vezető kazah politikustól megtudtam, hogy a peresztrojka idején a könyveimet széles körben olvasták a Kremlben. John Buchanan, az ausztrál nemzeti krikettválogatott kapitánya arra kért fel, hogy tanítsam meg a csapatot gondolkodni. Tartottam egy rövid szemináriumot. A következő meccsükön, amit az angolokkal játszottak, nemcsak hogy könnyen nyertek, hanem a válogatott történetének legnagyobb vereségét mérték az ellenfélre. John Buchanan levélben köszönte meg hozzájárulásomat. Egyik trénerem, Caroline Ferguson egy dél-afrikai acélbányában tevékenykedett. Egy délután szemináriumot hívott össze új ötletek kitalálására. A laterális gondolkodás egyik eszköze, a véletlen (azaz találomra kiválasztott) szóra asszociálás (random input, a 18

15 véletlen input", azaz véletlenszerűen betáplált információ) segítségével mintegy ötletet tettek le az asztalra egyetlen délután alatt (aztán kilenc hónapig tartott, míg szortírozták őket). A londoni Hungerford Guidance Centre olyan fiatalokkal foglalkozik, akiket agresszív viselkedésük miatt nem lehet átlagos iskolákban oktatni (például már megesett velük, hogy késsel támadtak a tanárukra, vagy felgyújtották az iskolaépületet). Az igazgató, David Lane több mint húsz évvel ezelőtt elkezdte tanítani új gondolkodási módszeremet az erőszakos fiatalok körében. Nemrégiben végezte el a húszéves utánkövetési vizsgálatot, ami azt mutatta, hogy azok között, akik ezt a gondolkodási módszert tanulták, alacsonyabb a bűnelkövetők aránya, mint azoknál, akik ezt nem tanulták. Egy argentin iskola nagyon alaposan tanítja az új módszert, s a központi vizsgákon annyival jobb eredményt értek el a diákjaik, hogy az oktatási hatóságok csalásra gyanakodtak, és vizsgálatot indítottak, Ashok Chouhan még diák volt, amikor Indiából Európába utazott. Három dollár volt a zsebében. A repülőgépét eltérítették, és Párizsban landolt. Volt egy kis ideje a reptéren, bement a könyvesboltba, és megvette első könyvem egy angol nyelvű példányát. Évtizedekkel később Delhiben, egy esti előadásomon elmondta, hogy ez a könyv vagy harminc évig mindig vele volt az aktatáskájában. Ma már hárommilliárd dolláros vagyon felett rendelkezik. Ő az Amity Egyetem alapítója, s korábban ő volt a legnagyobb befektető Kelet-Németországban. Úgy véli, sikerét legalább háromnegyedrészt a könyvemből megismert gondolkodási módszernek köszönheti. Egy alkalommal Barcelonában tartottam szemináriumot. Az előadás után odajött hozzám egy tenerifei férfi, és elmesélte, hogy fiatalabb korában egyáltalán nem volt jó tanuló. Azután elolvasta az egyik könyvemet (azt sajnos már nem tudom felidézni, melyi- 19

16 ket is). Ma ez a férfi hét céget működtet Hollandiában és Spanyolországban, mindegyik sikeres, és saját bevallása szerint az általam kifejlesztett új gondolkodási módszerek nyomán tette őket azzá. Az 1976-os montreali olimpia nagyon sok pénzbe került (talán egymilliárd dollárba is). Montreal után nem akadt a világon város, amelyik meg akarta volna rendezni a játékokat. Végül Moszkva beleegyezett, hogy 1980-ban náluk legyen az olimpia. Moszkva után megint egyetlen város sem akart olimpiát. Végül Los Angeles beleegyezett, hogy náluk legyen. Itt aztán nemhogy veszteséges lett volna a nagy ünnep, de 250 millió dolláros profittal zártak! Ennek következménye, hogy ma szinte minden nagyváros szeretne olimpiát rendezni (amiért a nagyvárosok még a megvesztegetésektől sem riadnak vissza). Amikor Peter Ueberrothot, a Los Angeles-i játékok szervezőjét a The Washington Post megkérdezte, ő azt felelte, sikerét annak köszönheti, hogy az általam kifejlesztett laterális gondolkodási módszerrel új ötleteket talált ki - aztán mondott néhány példát is erre. Írtam neki és megkérdeztem, hol tanulta, amit tanult. Felidézte, hogy 1975-ben Floridában, Boca Raton városban a YPO (Young Presidents Organisation - Fiatal Igazgatók Szervezete") tanácskozásán, ahol 90 perces előadást tartottam, ő volt a vendéglátóm. Abból a 90 percből emlékezett annyi hasznos információra, amit 9 évvel később hatékonyan tudott felhasználni. Ausztráliában, ahová Victoria állam Innovációs Tanácsának meghívására látogattam el, a tagokkal való tárgyalás után Doherty pro- fesszor elmondta, hogy első könyvem nagyban megváltoztatta a gondolkodását - azt mondta, ennek a gondolkodásmódbeli válto- zásnak köszönheti a Nobel-díját. Az Atkey független szervezet, amely évek óta ismerteti munkáimat Nagy-Britanniában, kutatásokat végez az új gondolkodás hatásairól. Bebizonyították, hogy gondolkodási módszereim tanítása külön tantárgyként minden más tantárgynál %-kal növeli a tanulók teljesítményét. 20

17 Egy városi képviselő-testület, amelynek Vicki Cavins tanította meg az új módszereket, arról számolt be, hogy már az első évben 84 millió dollárt takarítottak meg egyetlen projekten. Az Egyesült Államokban a Holst Csoport fiatal munkanélkülieknek tanította gondolkodási módszereimet. A képzésben részt vettek foglalkoztatási aránya 500%-kal nőtt. Egy évvel később 96%-uk még mindig állásban volt. Ez volt a legnagyobb siker, amit valaha elértem. Ausztráliában Jennifer O'Sullivan két munkakereső klubot vezetett, ahol munkanélküli fiatalok számára kerestek álláslehetőséget. Az ilyen klubokban átlagosan körülbelül a tagok 40%-a talál munkát. Jennifer az én módszereimet tanította nekik és az egyik klubjában a tagok 70%-a, a másikban mindenki álláshoz jutott. És egy apróság: ezekbe a klubokba kivétel nélkül csak siket fiatalok jártak. Tudomásomra jutott, hogy a Siemens az új gondolkodási mód- szer segítségével 50%-kal csökkentette a termékfejlesztési időt. Sok ilyen példa van. Azért írtam le ezeket, hogy megmutassam, ren- geteg referencia van: ezek kipróbált módszerek. Könnyű tanítani őket, és használni is - nagyon praktikusak. Ha mást nem érek el, könyveim legalább megerősítik az olvasókat abban, hogy szokatlan gondolkodásuk teljesen természetes és tökéletesen indokolt. Nem dicsekvésképpen Kedvenc gondolkodóm William James, mert őt a pragmatizmus foglalkoztatta. Egyik mondását parafrazálva: Leírhatjuk a dolgokat így is meg úgy is, a végén úgysem számít más, csak amit készpénznek vehetünk." Nem konkrétan pénzt értett ez alatt, hanem gyakorlati értéket. Fontos tehát példákon is bemutatnom az új gondolkodás praktikus hasznát, akkor is, ha ez részemről nagyképűségnek vagy 21

18 dicsekvésnek tűnik. A példák nem a magam érdemét akarják nagyobbítani, hanem azt hivatottak bizonyítani, hogy az új gondolkodás nemcsak elvont gondolatok sora, hanem módszerei nagyon is használhatók a mindennapok helyzeteiben, az üzletben, az oktatásban - egyszóval a való életben is. Egyszer egy interjú során az újságíró azt találta mondani nekem, hogy nem kíváncsi a munkám gyakorlati eredményeire. Elképzelhető, mennyire hasznavehetetlennek tűnhetett az interjú, ami ebből a beszélgetésből megjelent! Máskor egy kanadai oktató jelentette ki, hogy a CoRT program annyira egyszerű, hogy valószínűleg nem is működhet. Azt feleltem neki, ez olyan, mintha azt mondta volna, hogy sajtot csinálni annyira egyszerű, hogy sajt márpedig nem létezik... Ezek a módszerek nagyon is működőképesek: eddig is rengeteg jelentős eredmény született belőlük. Ezt a tényt hivatott illusztrálni könyvem példaanyaga. 22

19 Kreativitás Alaposabban meg kell vizsgálnunk azokat a területeket, ahol gon- dolkodásunk nem működik. A következő fejezetekben egy-egy ilyen területet mutatok be. A kreativitással kezdem, mert gondolko- dási szokásainkban nagy hiányosság a kreativitás. Nagyon jól tudjuk, hogy a fejlődés, a haladás kulcsa a kreativitás: az, hogy másképpen lássuk a dolgokat; hogy olyképpen illesszünk egymás mellé dolgo- kat, hogy abból új értéket kapjunk. A kreativitásra támaszkodunk. A kreativitástól függünk. Mégis, a kreativitás iránti nagy igényünk leginkább abban merül ki, hogy reménykedünk, hátha a tehetségesek ellátnak minket új ötletekkel és új lehetőségekkel. MIÉRT VAN SZÜKSÉGÜNK A KREATIVITÁSRA? Az emberi elme nem arra van tervezve, hogy ötletes, azaz kreatív legyen. Arra van tervezve, hogy bizonyos rutincselekvéseket teljesít- sen, hogy ezeket használja és gyakorolja: a rutinos sémákat kell használnunk életünk 98%-ában, és csak időnk 2%-ában kell kreatívnak lennünk. Ennek szemléltetésére van egy gyakorlat, aminek az a lényege, hogy a kiinduló egy betűhöz újabb betűket adva mindig értelmes egész szót kell kapnunk. Kezdjük a-val: Adjunk hozzá m-et, az új szó: ma Adjunk hozzá i-t, az új szó: ima Adjunk hozzá s-t, az új szó: sima 23

20 Vagy kezdjünk ő-vel: Adjunk hozzá l-t, az új szó: lő Adjunk hozzá e-t, az új szó: elő Adjunk hozzá ny-et, az új szó: nyelő Adjunk hozzá e-t, az új szó: előnye - stb. Ha szükséges, átrendezhetjük a betűk sorrendjét, de az új betű mellett csak a már meglevőket használhatjuk. Az idődben élünk, idővel tehát új információkat kapunk, s az új információt hozzáadjuk ahhoz, amit már tudunk. Majd elérkezhet az a pont, amikor már átszerkesztjük az addig alkotott szót - és ez már a kreativitás. Az életben a gyakoribb eset persze az, hogy nem kell átrendezést végrehajtanunk, ragaszkodhatunk ahhoz, amink van, azonban ha mégis azt választjuk, hogy átszerkesztjük a meglevő betűket, sokkal jobb eredményt kapunk - nos, ez már a tudatosan választott kreativitás. Alapvető dolgok és alapértékek A technológia ma egyre inkább alapvető áru vagy szolgáltatás: mindenki hozzáférhet. A gyártási folyamatok és a hatékonyság szintén mindenki számára hozzáférhetővé válik. Kína és India gyorsan fejlődő gyártó országok; és sokkal kisebb költséggel tudnak termékeket előállítani. A szabad kereskedelem világában az egyetlen megkülönböztető tényező a kreativitás lesz. Az alapgondolat az, hogy kreativitással használva a meglevőket alapvetően új termékeket, új szolgáltatásokat, új értékeket állíthatunk elő. A kreativitás szükséges ahhoz, hogy új termékek és új szolgáltatások által új értékeket hozzunk létre. A kreativitás új és jobb módszereket találhat fel a régi, megszokott értékek célba juttatására. 24

21 NYELVI PROBLÉMA Nyelvi probléma van a kreativitás" szó értelmezésével. Általában azt értjük alatta, hogy kreatívak akkor vagyunk, ha olyasvalamit alkotunk, ami korábban nem létezett. De ez nem feltétlenül jó dolog. Ezen az alapon egy adott térben akár koszt és káoszt is csinálhatunk. Ez átvezet ahhoz az elképzeléshez, hogy a kreativitás az, ha valami más, mint a környezete, és csakis a másság kedvéért más - máris túl sok kreatív ember gondolja ezt így. Pedig ez tévhit. Ha az ajtó általában négyszögletű, s valaki ehelyett háromszögletű ajtót javasol, az nem feltétlenül kreatív, hacsak be nem tudja bizonyítani, miért jelent értéket az új forma. A probléma abban áll - mint A kreatív elme* című könyvemben kifejtettem -, hogy a kreatív" szó önmagában nem tesz különbséget a művészi kreativitás és az ötletszintű gyakorlati kreativitás (idea creativity) között, ami a mindennapi helyzetekhez, társadalmi-üzleti és magánéletünk gyakorlatához szükséges gondolkodásunkat segíti. Ráadásul az új" elvtelenül használt fogalma is belekeveredik az értelmezésbe: ha egy tevékenység eredménye valami újdonság, az máris elég ahhoz, hogy rásüssék a kreatív" jelzőt. Ezért volt szükséges a laterális gondolkodás kifejezés megalkotása, ami kifejezetten az ötletszintű kreativitással van összefüggésben. Bár az új gondolkodásmód meglehetősen széleskörűen alkalmazható a művészvilágban is, azt le kell szögeznünk, hogy a gyakorlati ötletszintű kreativitás nem azonos a művészek alkotótehetségével. Ötletszintíí gyakorlati kreativitás Mivel a köznyelv nem használ külön szót az ötletek teremtéséhez szükséges kreatív gondolkodás" fogalmára, fennáll a veszélye, hogy ez összemosódik a művészi tehetség fogalmával - és valóban, a ta- pasztalat az, hogy minduntalan össze is tévesztik vele. Azok az isko- * Edward de Bono: A kreatív elme 62 gyakorlat a kreativitás növelésére. HVG Könyvek, Budapest,

22 lák, amelyek zenét-táncot, ujjal festést oktatnak, egytől egyik azt állítják, hogy kreativitást tanítanak. Sokan mások pedig azt hiszik, hogy ha rendetlenséget kreálnak, azzal valami újat teremtenek, ettől máris kreatívak": hogy ha olyasmit hoznak létre, ami korábban nem létezett, az már önmagában kreativitást jelent, tekintet nélkül arra, hogy teremtettek-e vele értéket vagy sem. Sokan hiszik, hogy a kreativitás lényege az, ha a másság kedvéért vagyunk mások. Szükség van tehát a hangsúlyos nyelvi megkülönböztetésre a gyakorlati kreativitás és a különcködés között is. Az ötletszintű gyakorlati kreativitás nemcsak mást" teremt, hanem egyben tartós változást, jelentős újdonságot - azaz értéket hoz létre. OKOK ÉS INDOKOK Számtalan oka van annak, miért nem teszünk sokat a kultúra és a tudomány szintjén a gyakorlati kreativitás vonatkozásában. Például a fent említett nyelvi probléma is ott lehet az okok között, mert ez a megértés problémájáig vihet el. Ha azt mondjuk, képesek vagyunk tanítani a kreativitást, rögtön felteszik a kérdést, meg tudunk-e tanítani bárkit, hogy olyan legyen, mint Leonardo, Beethoven, Monet vagy Chopin. Mivel ez meglehetősen valószínűtlen, a nyers konklúzió az, hogy a kreativitást nem lehet tanítani. A kreativitást nem lehet logikusan megmagyarázni és logikával elérni - ezért hiszik róla, hogy biztosan valami titokzatos képesség, ami megadatott egyeseknek - és csak nagyon keveseknek -, míg mások - a sokak - csak irigyelhetik. Minden kreatív ötlet logikusnak tűnik utólag, azaz miután már kitaláltuk az ötletet. Ha tehát az ötlet visszatekintve valóban logikus, akkor azt mondják, legelőször is a logikának kellett volna az ötlethez vezetnie, és biztosan el is vezetett volna hozzá, ezért a kreativitás szükségtelen, elég a logika. (E hozzáállás aszimmetrikus rendszerbe illeszkedő teljes abszurditásáról később bővebben írok.) Ráadásul az intelligencia sem elég a kreativitáshoz. Az intelligens emberek azzal védik a pozíciójukat, amit az intelligencia kijelölt 26

23 nekik: hogy a kreativitás nem tanulható képesség, hanem az emberrel vele született tehetség... Így tehát tőlük sem várható el, hogy elsajátítsák. Ε fentieken túl van néhány tradicionális oka is annak, hogy miért nem fordítottunk sokkal nagyobb figyelmet a kreativitásra. ÖTLETBÖRZE A GYAKORLATI KREATIVITÁSÉRT Ez a módszer a reklámiparból ered, a kreativitás szabályszerű megközelítése. Vannak értékei, de összességében nagyon kicsi a hatásfoka. Képzeljük el, hogy valaki sétál az úton, egy teljesen hétköznapi ember, nem művész... például nem is zenész. Aztán ezt az embert megkötözik, valaki hoz egy hegedűt. A kötelekkel megkötözött ember nyilvánvalóan nem tud hegedülni. Aztán valaki azzal az ötlettel áll elő, hogy ha levágják róla a köteleket, az illető képes lesz hegedűn játszani; azaz pusztán a kötelektől való megszabadulással hegedűs lesz belőle. Ez nyilvánvalóan ostobaság, de nagyon hasonló ahhoz, ami az ötletbörzén történik, ahol a gátlásaik alól felszabadított emberekről képzelik azt, hogy ettől azon nyomban remek ötleteik támadnak. Az, hogy megszüntetjük a gátlásokat (mintha elvágnánk a kötelet), önmagában nem elég. Igen, igaz, ha akadályozva vagyunk, ha mások minden egyes ötletünkbe belekötnek, minden egyes ötletünket támadják, akkor valóban nagyon nehéz kreatívnak lenni - s ha megszűnik az akadály, a támadások, mindenki inkább képes lesz rá, hogy kreatív legyen. Ez a tétel így talán tényleg logikus (és helyesen azt is feltételezi, hogy mindenkinek van kreatív tehetsége). Igen, az ötletbörzének is van értéke. De az ötletelés nagyon gyenge hatásfokú folyamat a laterális gondolkodás eszközeihez képest. Önmagában az akadály és a negatív megjegyzések megszüntetése nem elég. Az ötletrohamok hagyományos folyamata arról szól, hogy rengeteg (néha őrült) ötletet találunk ki abban a reményben, hogy valamelyikük hasznos célba találhat. Ennél azonban tudatosabb folyamatra van szükség a kreatív tevé- kenység elősegítésére és növelésére. 27

24 KREATIVITÁS: ADOTTSÁG VAGY KÉPESSÉG? Ez alapkérdés. Ha a kreativitás velünk született tehetség, akkor ezt a tehetséget ápolhatjuk, fejleszthetjük és ösztönözhetjük, de ha NEM az életünkkel együtt kaptuk meg ajándékba* a születésünkkor, akkor bizony semmit nem tehetünk, hogy később megszerezzük. Ε ponton szeretném az Olvasót ismét emlékeztetni arra, hogy én itt a gyakorlati, ötleteket teremtő kreativitásról és a laterális gondolkodásról írok, nem pedig a művészi tehetségről. Ha az ötletszintű kreativitás képesség, akkor mindenki megtanulhatja, mindenki fejlesztheti, mindenki tudja gyakorolni és alkalmazni. Mint bármely sportban, például teniszben, síelésben, csakúgy, mint a főzésben egyesek jobbak, mint mások. De valamilyen szinten mindenki meg tud tanulni síelni. Az ötletszintű kreativitás ugyanolyan módszeresen tanítható, mint a matematika. VISELKEDÉSMÓD Egyesek mintha kreatívabbak lennének másoknál. Ez azért van, mert ezek az emberek jobban élvezik és értékelik a kreativitást, ezért aztán több időt töltenek kreatív próbálkozásokkal, és ez, visszahatva, ismét csak növeli a kreativitásukat a pozitív visszacsatolás szisztémája szerint. Egyesek kíváncsibbak másoknál. Némelyek, úgy tűnik, jobban élvezik másoknál az új ötletek kitalálását és az új gondolatokat. De ez nem jelenti azt, hogy akik nem ilyen temperamentummal rendelkeznek, azok nem lehetnek kreatívak: ők ugyanúgy képesek megtanulni a laterális gondolkodás képességét, lépéseit, ahogy meg lehet tanulni a matematika alapjait is. Mindenki képes megtanulni az összeadást és a szorzást. * Ragyogóan fejezi ki ezt a tehetséges" szó angol megfelelője. Az angol nyelv a gifted - azaz megajándékozott" jelzővel látja el a tehetséges embert. 28

25 Az az érvelés, amely szerint a kreativitás nem tanítható, általában azon alapul, hogy a kreativitás szélső eseteit veszik példaként, pedig Einstein és Michelangelo nem lehet kiindulási alap - ők sokkal, de sokkal tehetségesebbnek születtek az átlagnál. Szerencsésebb, ha a kreativitás szintjének megoszlását úgy képzeljük el, mint amikor sok ember felsorakozik a futóversenyhez, majd a startjelre megkezdődik a futás - nem vitás, lesz első és lesz utolsó, hiszen a teljesítmény a versenyzők természetes futóképességétől függ. De ha minden futó vesz néhány görkorcsolya-leckét, sokkal gyorsabban végigérnek a távon, mint futva. Ne feledjük azonban, hogy ha más személyek is, de a görkorcsolyával megkönnyített versenyen is lesz első, és lesz utolsó. Lefordítva: ha nem teszünk semmit a kreativitásért, akkor az nyilván a természetes tehetségünktől fog függni, de ha képzést, struktúrákat és szisztematikus technikákat adunk hozzá, növelhetjük a kreatív képességek általános szintjét. Igaz, egyesek akkor is sokkal jobbak lesznek, mint mások, de jóval több kreatív képesség mutatkozik meg mindenkinél, mint előtte. Hogyan lehet elsajátítani ezt a képességet? A figyelmeztetésnek és a példamutatásnak is van hatása, de csak nagyon gyenge. Szükség van specifikus mentális eszközökre, műveletekre és szokásokra, amelyek új kreatív ötletekhez vezetnek. Ezek a módszerek és technikák tanulhatók, gyakorolhatók és tudatosan használhatók. Itt nem arról van szó, hogy patak partján ücsörögve, barokk zene hallgatása közben reméljük, hogy jelentkezik az isteni szikra, az ötlet, az új gondolat. Megpróbálhatjuk persze, de az ihletvárás sokkal kevésbé hatékony, mint a laterális gondolkodás tudatos alkalmazása. Ahogy egyre nagyobb jártasságot szerzünk a technikáiban, egyre magabiztosabbak leszünk, ettől aztán egyre jobb ötletek jutnak az eszünkbe. A laterális gondolkodás minden eszköze azon a - korábbi könyveimben szintén már kifejtett - tényen alapul, hogy az agy önszerveződő információs rendszer, ami aszimmetrikus mintákat képez. Mintegy négy évtizednyi alkalmazásuk alatt ezeket az eszközöket, módszereket rendkívül hatékonyan használták több korosztály, képességi szint, származás és kultúra képviselői körében. Ennek az a magyarázata, hogy ezek az eszközök nagyon is alapvető dolgok, amelyek a viselkedésre hatnak. 29

26 A KREATIVITÁS LOGIKÁJA Sokakat meglephet, hogy az ötletszintű gyakorlati kreativitás logikus folyamat, mert azt hiszik, hogy a logika nem érintkezhet a kreativitással. Pedig a kreativitás valójában logikus - csak épp ez nagyon más logika, mint a racionalitásé. A logika egy bizonyos univerzumban határozza meg a viselkedési szabályokat. Racionális logikánk szerint az univerzum nyelvből vagy elkülönült elemekből áll: a nyelv jellemzően inkább elkülöníti a dolgokat, már csak azzal is, hogy külön-külön meghatározó nevet ad nekik: doboz", felhő", mosoly" stb. Ezek különálló vagy elválasztott elemek. A kreativitásban az univerzum önszerveződő sémaalkotó rendszer, ami aszimmetrikus sémákat hoz létre. Ε meglehetősen különleges univerzumban a kreativitás másféle logikája határozza meg viselkedésünket. Sémák Egy reggel felkel egy ember és rájön, hogy összesen 11 ruhadarabot kell magára vennie. Hányféleképpen öltözhet fel? Leül a számítógépéhez, hogy kiszámítsa a 1 1 ruhadarab magára öltésének minden lehetséges módját. A számítógép mintegy negyven órát dolgozik az összes kombináció kidolgozásán. (Ez az adat egy néhány évvel ezelőtti vizsgálat eredménye - a mai számítógépek gyorsabban dolgoznak. A koncepció azonban ugyanaz maradt.) A gép által kihozott eredmény szerint a 11 ruhadarabot mindösszesen módon lehet felvenni. Az első darabot 11-féleképpen vehetjük fel, a másodikat tízféleképpen és így tovább. Ha minden egyes variánst egy perc alatt meg tudunk valósítani, ez életünk minden percét öltözködéssel töltve épp egy átlagos emberöltőn át, 76 évig tartana. Ha az agy így működne, az élet nagyon nem lenne praktikus - meglehetősen nehéz lenne élni... Egy örökkévalóságba telne, míg felkelünk reggel, átmegyünk az úttesten, eljutunk a munkába, de az olvasás, írás és bármi egyéb cselekedet is nehézkes lenne. Ám az agy 30

27 nem így működik. Azért vagyunk képesek egyáltalán létezni, mert az agy önszerveződő információs rendszer, ami lehetővé teszi, hogy a bejövő információt sémákba rendezzük. Ebben rejlik a nagyszerűsége. Csak annyit kell tennünk, hogy felismerjük az öltözködni" sémát, átkapcsolunk rá, és végigcsináljuk a szokásos rutint. Ezért tudunk beautózni a munkahelyünkre reggelente, ezért tudunk olvasni, írni, ezért vagyunk képesek ellátni mindennapi feladatainkat. Képzeljük el, hogy van egy darab papírunk, aminek a felületére tollal jeleket rajzolunk! A papír felülete pontosan megőrzi a jeleket. A korábbi jelek nincsenek hatással arra, ha új jelet akarunk felvinni. Most cseréljük ki ezt a felületet egy lapos tányérba öntött zselatinra! Csöpögtessünk egy kanálból forró vizet a zselatinra! A forró víz azonnal feloldja a zselatint, aminek hatására hamarosan csatornák képződnek a felületén. Ebben az esetben az előzőleg felvitt információ erősen befolyásolja az új információ felvitelét. Ez a folyamat ugyanolyan, mint amikor az eső a talajra hull: erek, patakok, folyók képződnek, aztán az új esőt az előző esők vájta csatornák vezetik már el. A zselatin a forró víznek, a táj az esőnek teszi lehetővé, hogy a folyadék csatornákba rendeződjön. Az elme működése (The Mechanism of Mind) című, 1969-ben megjelent könyvemben azt mutattam be, hogy az elme a számítógépekkel ellentétben nem a papírlapos, hanem a zselatinos/talajos, azaz a második típusú információfelvevő felülethez hasonlít. Megmutattam, hogy a neurális hálózatok úgy működnek, mint a zselatin vagy a talaj. MI AZ A SÉMA? Mindig valamely séma lép hatásba, ha a változásnak egy állapotból a másikba egy bizonyos módon nagyobb esélye van, mint egy másik módon. Ha például a kerti ösvényen állunk, nagyobb az esélye, hogy a következő lépést az ösvény mentén, mintsem hogy arról letérve tegyük meg. Szintén Az elme működése című könyvemben fejtem ki, hogy az agy milyen módon képez sémákat. Az ösvény-hasonlattal akár a sémát is kifejezhetjük. Minden pillanatban nagyobb a valószínűsége 31

28 annak, hogy az egyik, mint hogy a másik irányba induljunk el az ösvényen. Adott körülmények között az agy egy bizonyos állapotát" valószínűbben követi az egyik, mint a másik állapot. ASZIMMETRIA A sémaalkotás rendszerei azonban aszimmetrikusnak tűnnek. Mint a fentiekben, itt is az ösvénnyel szemléltetem a sémát, mivel minden következő lépésnél az a legvalószínűbb, hogy az ösvényen lépünk tovább, nem állunk meg, nem fontolunk meg minden kitérőt. Az ösvény elején van az A pont, a végén a Β pont; a C pont az egyik oldalág végén található. Ez azt jelenti, hogy A-ból C-be nem ugyanazon az úton juthatunk el, mint C-ből A-ba. Eljuthatunk A-ból C-be (a szokásos rutint vagy útvonalat követjük Β irányába és a kitérésen a másik végen, azaz C-nél érünk ki), míg ha egy másik ponton, C-nél lépünk be, az A-ba vezető út elég egyenes (végig az oldalágon a főösvényig). Képzeljük el, hogy A-nál a főösvény elkeskenyedik, D-ig! Az ösvény elkeskenyedése azt jelenti, hogy bár A-ból D-be nehéz eljutni, ugyanez visszafelé már nem olyan nehéz. Ezzel ellentétben az A-ból B-be tartó út széles, így kicsi az esélye, hogy a D-be vezető utat választjuk. Az aszimmetria a humor és a kreativitás logikai alapja. 32

29 HUMOR ÉS KREATIVITÁS A humor az emberi elme legjelentősebb megnyilvánulása, sokkal fontosabb, mint az értelem. A humor sokkal többet elárul a rendszerről. A humor megmutatja, hogy az agy valóban aszimmetrikus sémák szerint működik. A humor a főösvényen, A-tól kiindulva indít el, aztán hirtelen a mellékösvény végén (B-ben) találjuk magunkat, majd rögtön meglátjuk az utat, amerre haladnunk kellett volna (B-ből A-ba). De amint odaérünk, beláthatjuk, hogy az egésznek igenis van értelme és töké- letesen logikus. Íme egy példa: Egy ember 90 éves korában meghal és a pokolra kerül. Sétálgat, körülnéz, egyszerre meglátja a körülbelül vele egyidős barátját. A barátja ölében gyönyörű fiatal nő ül. Az ember odaszól a barátjának: - Ez tényleg a pokol lenne? Úgy tűnik, te egész jól érzed magad! Mire a barátja így felel: - Igen, ez tényleg a pokol. Én vagyok a hölgy büntetése. A magyarázat teljesen logikus, de teljesen megfordítja a szituációt. Ez a humor meglepetése. Adjunk erre több példát is! Egy angol úriember beront az állomásfőnök irodájába egy írországi vasútállomáson, és felpanaszolja, hogy a peronon két óra van és mind a kettő más időt mutat. Az állomásfőnök ránéz és azt mondja: - Persze. Mi értelme lenne, ha mind a két óra ugyanazt az időt mutatná? A válaszban váratlan logika van. A nevetésre a hirtelen szempontváltás meglepetés-eleme késztet. Ismét más példában illusztrálva: 33

30 Két szőke nő sétál a csatorna két partján, egy vonalban. Az egyik szőke odaszól a másiknak: - Hogy juthatok el a másik oldalra? Mire a megszólított: - De hiszen a másik oldalon vagy! A humor hatása abban van, hogy különböző előfeltevéseket és nézeteket hoz a képe. Egyszer, amikor visszatértem ülésemhez egy repülőúton, bevertem a fejemet a fölső poggyásztartóba. Ülésszomszédom azt mondta: Én is bevertem a fejemet abba a poggyásztartóba. Úgy tűnik, alacsonyabban van, mint kellene." Mire én: Szerintem éppen ellenkezőleg. Nem alacsonyabban, hanem magasabban van, mint kellene." Ebben a párbeszédben ugyan nem volt semmi humoros, de megvan benne a hirtelen szempontváltás, ami a végén értelmet ad a helyzetnek. Ha a poggyásztartó valóban alacsonyan lenne, az ember felismerné, hogy le kell hajolnia. Ha a poggyásztartó valóban magasan lenne, nem számítana, hogy lehajolunk-e vagy sem. Ha azonban a poggyásztartó olyan magasságban van, hogy nem számítunk a lehajolás szükségességére, akkor nem hajolunk le és beverjük a fejünket. Az aszimmetrikus séma humor-modellje egyben a kreativitás modellje is. Hirtelen másként látunk valamit, és visszatekintve ennek nagy jelentősége van. Visszatekintve minden értékes kreatív ötlet logikusnak tűnik. Bizonyos értelemben az értékes" definíciója azt jelenti: visszatekintve logikus". A kreatív képességek vizsgálata történetében ezzel most először helyeztük logikai alapra a kreativitást. A kreativitás ezzel nem titokzatos tehetség többé, nem különleges adottság, hanem egy aszimmetrikus sémákat előállító, önszerveződő információs rendszer, az agy működési jellemzője. Amint megértjük a mögöttes rendszert, megalkothatjuk a kreativitás célszerszámait, azaz a speciális módszereket. Ezek az eszközök nagyon hatékonyak tudnak lenni. A kreativitás már nem arról szól, hogy csak ülünk és gondolkodunk és várjuk, hogy az ötlet, az ihlet megszálljon minket. Sok mindent tehetünk, ami azt eredményezi, hogy az agy új ötleteket állít elő. Ez nagy lépés a kreativitás 34

31 - demisztifikációja, taníthatósága - megközelítésében. Az, hogy eddig nélkülöztük ezt a megközelítést, nagy gát volt, amely problémákat okozott a megértésében, és így magyarázattal szolgálhat arra, miért nem tettünk semmit a kreativitásunk fejlesztéséért vagy egyáltalán az eléréséért. Hagyományos logikánkkal megközelítve, ha egy ötletet visszatekintve logikusnak" neveztünk volna, akkor arra a következtetésre jutottunk volna, hogy ily módon első nekifutásra is rá lehetett volna jönni, úgymond, a logika segítségével, tehát a kreativitás nem szükséges, mert minden ilyen ötletre logikával kell rájönni. Nos, ez tökéletes ostobaság. Az aszimmetrikus rendszerben megközelítve, ami visszatekintve logikusnak tűnik, előretekintve elérhetetlen. Míg a gondolkodók nem vették figyelembe az önszerveződő sémaalkotó rendszereket, nem érthették meg, hogy ami visszatekintve nyilvánvaló, az előretekintve egyáltalán nem nyilvánvaló. A VÉLETLEN SZÓ MÓDSZERÉVEL A KREATIVITÁSÉRT Emlékszünk? Ez volt az az eszköz, amivel annál az acélgyártó cégnél több mint új ötletet sikerült kitalálni egyetlen délutáni műhelymunka alatt. Több okom is van rá, hogy ebben a könyvben is ezt a laterális gondolkodási eszközt választottam elsőként bemuta- tandónak*: 1. Teljesen logikátlannak és működésképtelennek tűnik. 2. Az egyik legkönnyebb módszer. 3. Rendkívül hatékony! 4. Tulajdonképpen abszolút logikus. * A Szerzőnek a már hivatkozott kötetében, A kreatív elme című, kreativitásfejlesztő gyakorlatokat tartalmazó könyvében nagy számban találunk a véletlen szó módszerén alapuló ötletgeneráló játékokat. (A Szerk.) 35

32 A folyamat Megvan a feladat, tudjuk, hol, mihez akarunk új ötleteket. Kiválasztunk egy véletlen szót. Legkönnyebben a főnevekkel lehet dolgozni, ezért válasszunk főnevet! Számos módon kiválaszthatjuk a véletlen szót: Tarthatunk a zsebünkben egy 60 tételből álló szólistát, aztán nézzünk az óránkra, és ha a kismutató a 27-esen áll, válasszuk a 27. szót a listából! De kiválaszthatjuk egy szótár vagy lexikon adott számú oldalát, s az adott oldalon, mondjuk, a tizedik szót. Ha az történetesen nem főnév, akkor megkeressük a sorban következőt. Ezt bármilyen könyvvel megtehetjük, aminek oldalszámozása és sorai vannak. De ha az jobban tetszik, papírfecnikre írt szavakat is tehetünk egy zacskóba, s húzhatunk belőlük, vagy csukott szemmel rábökhetünk egy újság vagy nyitott könyv lapján egy pontra, és felhasználhatjuk az ujjunkhoz legközelebbi szót. Aztán ha valamelyik igen praktikus véletlenszó-választási technikával kiszúrtuk a főnevet, nekiállhatunk ötleteket gyártani vele. Ezt a gondolati műveletet nevezzük elmozdulásnak (movement). Az elmozdulás teljesen más, mint a józan ész vagy az értékítélet (judgement), amivel később foglalkozom. Ne feledjük, itt az a feladat, hogy a véletlen szóval a gondolkodás új irányait nyissuk meg, és nem arról van szó, hogy kapcsolatot találjunk a véletlen szó és a tárgy között! Logika A folyamat első látásra teljesen logikátlannak tűnik. A logika lé- nyege, hogy a következő lépés releváns, és kapcsolódik a tárgyhoz. A véletlen szó módszerében a következő lépés teljesen irreleváns és nem kapcsolódik a tárgyhoz. Ha a véletlen szó valóban véletlen kiválasztású, bármilyen fókuszhoz egyenlően viszonyul. Ami azt illeti, bármelyik véletlen szó kapcsolódik bármelyik fókuszhoz. A logikával foglalkozó tudósok rámutatnának, hogy ez teljes képtelenség. Mégis teljesen logikus - már persze az aszimmetrikus sémarendszerekben. Később részlete - 36