Az én Finnországom. Gombár Endre összeállítása

Átírás

1 LVIII. évfolyam, 3. szám március Az én Finnországom Gombár Endre összeállítása TARTALOM VEIkkO HuOVInEn Egészségrendõrök (Gombár Endre fordítása) ALpO RuuTH Orvostól orvosig (Szakonyi Csilla fordítása) ERnO paasilinna Útközben (Gombár Endre fordítása) TAunO YLIRuuSI Jaakkola bemutatja a feleségét (Gombár Endre fordítása) TOMMI MELEndER Alkonyodik (Gombár Endre fordítása) TOMMI MELEndER A francia barát (Gombár Endre fordítása) SAILA SuSILuOTO kórus (Simon Valéria fordítása) HELI LAAkSOnEn Suomi kötény formájú ország Házassági szerzõdés ARJA kuisma nõk Én vagyok a költõ (Simon Valéria fordításai) ROSA LIkSOM ne félj az õsztül, te lyány (nagy nóra fordítása) ARTO VIRTAnEn A zeneszerzõ (Gombár Endre fordítása) RIIkkA ALA-HARJA A tér (kovács-gyõrffy Éva fordítása)

2 TOMMI MELEndER Hagytam egy évtizedet kifolyni a kezembõl (Gombár Endre fordítása) SARI MALkAMäkI nõvérek (Simon Valéria fordítása) JARI JäRVELä Jó emberek társasága (kovács-gyõrffy Éva fordítása) SARI MIkkOnEn Szigetlakók, islanders (kovács-gyõrffy Éva fordítása) SARI peltoniemi A nagyi konyhája (Simon Valéria fordítása) JuHA ITkOnEn Vendégszoba TOMMI MELEndER A legfinomabb eszpresszókávé A kommunizmus éveiben Ahogy sötétedik az este Így végzõdött egy év az életembõl Új városrészek... (Gombár Endre fordításai) peter SAndELIn A semmibõl érkezõt Szeresd a hidat puhán siklik a csónak (Gombár Endre fordításai) pama ALAVILO Hogyan írjunk bestsellert? (pap Anna Inkeri fordítása) JuTTA urpilainen Finnország a szabadság és az egyenjogúság kettõsének köszönheti sikerét (nagy nóra fordítása) ERnO paasilinna Az én Finnországom (Gombár Endre fordítása) JöRn donner Centrum és periféria (Gombár Endre fordítása) SZERZõInk

3 E számunk megjelenését a támogatta Látogasson el a honlapunkra: A nagyvilág támogatója nemzeti kulturális Alap 231

4 Veikko HuoVinen Egészségrendõrök Számtalan újságíró és a média egyéb képviselõje jelent meg a magas rangú rendõri vezetõ sajtótájékoztatóján. A fõrendõr mellett két ismert orvos asszisztált. Ezen tekintélyes uraknak az volt a céljuk, hogy tájékoztassák a sajtókonferencia közönségét azokról az új rendõri intézkedésekrõl, amelyek majd elõ fogják segíteni a lakosság egészségi állapotának javítását, másrészrõl pedig, hogy az intézkedések alapján felelõsségre lehessen vonni a törvények megszegõit. Errõl a szándékról egyébként már évtizedek óta beszéltek. Az orvosok nem egyszer, nem kétszer figyelmeztették az embereket az egészségüket fenyegetõ veszélyekre, a helyhatóságok illetékesei pedig kétségbeesve prédikálták, milyen rettentõ sok pénzbe kerül az egészségügy, miként növekednek egyfolytában a költségei, hogyan fenyegeti borzalmas nagy kiadásaival a helyhatóságokat, és sodorja õket az összeomlás szélére. Tehát minden területen erõfeszítéseket kellene tenni a kiadások csökkentésére. Észhez kellene végre térni. Már megemeltek különbözõ díjakat, igyekeztek lefaragni a fölösleges papírmunkából (sikertelenül), és megpróbálták megszüntetni (csekély eredménnyel) a kevésbé fontos állásokat. Valójában persze hogyan is lehetett azt várni, hogy növelhessék az elbocsátásokat, amikor a szakszervezetek és egyéb érdekképviseletek a munkaidõ csökkentéséért és éppen hogy új munkahelyek létesítéséért harcoltak? Hogyan csökkenhettek volna a bérekre kifizetett összegek, amikor az említett szervezetek sztrájkokkal és mindenféle nyomásgyakorlással kikényszerítették a fizetések emelését, a szociális és továbbképzési kiadások növelését? És ha megkísérelnék kiokosítani a töméntelen rozoga, beteg embert, a hipochondereket, az alkoholistákat, a dohányosokat és a teszetosza semmittevõket, akik zajongva tódulnak be a kórházakba és az orvosi rendelõkbe? Ezzel se mennénk semmire. A nép csak iszik, csak bagózik, csak karambolozik, részeg fejjel verekszik, ugyanígy belefullad a tavak vizébe, lomhán terpeszkedik a tévé elõtt, és egyre betegebb. Szinte teljesen ingyenes gyógyellátás jár mindenkinek, mert ugyebár ez politikai kérdés. Ezen a sajtótájékoztatón nem is foglalkozunk az alkoholizmus és a dohányzás problémáival, jóllehet a népegészségügyi munkában ezek a legsúlyosabb problémák, mivel az állam ragaszkodik a fentebb nevezett mérgekbõl származó adóbevételeihez mondta a fõrendõr, és így folytatta: Ezen problémák tekintetében ily módon csupán felvilágosító kampányokra szorítkozunk, valamint az orvostársadalomtól érkezõ figyelmeztetésekre. Az új rendõri intézkedések a nem megfelelõ öltözködés veszélyeire összpontosítanak a mi arktikus éghajlatunkon. És most átadom a szót orvosainknak. A szót kapott orvos világos szavakkal világos dolgokról beszélt. Bevezetésként leszögezte, hogy hazánkban elegendõ, és a célnak megfelelõ ruhanemût lehet 232

5 kapni, méghozzá méltányos áron. Csodálkozását fejezte ki, hogy a szûk farmernadrágokat jobban kedvelik a mínusz harmincöt fokos hidegben is, mint a melegebb szövetbõl készült, bõvebb és nagyobb védelmet nyújtó nadrágot. És hogy az ingek, a blúzok alsó és a nadrágok felsõ része olyan rövid, hogy ha valaki elõrehajolva dolgozik bennük, arasznyi részen csupasz, és így védtelen marad a teste a jeges széllel szemben. És hogy miért kell a cipõnek olyan kicsinek, hidegnek, vékony és csúszós talpúnak lenni az itteni jeges utakon. Meg hogy sokan miért nem ismerik a jégeralsókat és a bundanadrágokat és a télen használatos, ing alá való trikókat. Hová tûntek a sálak, a gyapjúharisnyák és a meleg, egyujjas kesztyûk? Hangsúlyozta, hogy a leghosszabb és legsûrûbb haj sem nyújt olyan védelmet a jeges szelek ellen, mint a bélelt bojtos sapka vagy egy kucsma. Véleménye szerint az ostoba öltözködés oka a divat, másrészt pedig az urbanizáció, a meleg, huzatmentes lakások és a szabadban végezhetõ munkák csökkenése. Ezek után áttért elõadásának orvostudományi részére. nagy alapossággal ismertette a hideg által okozott betegségeket, és meggyõzõ statisztikákat is nyilvánosságra hozott. Szomorúan sorjáztak az arc- és homloküreg-gyulladások, a fül megbetegedései, a hátfájások, a hólyag- és vesegyulladások, a megfázásos lázak, a náthák különbözõ fajtái, a mindenféle felfázások és az elesésbõl adódó csonttörések. Azt állította, hogy ezeket teljesen el lehetne kerülni a hideg évszakokban, de mivel az emberek szinte keresik a bajt, olyan terheket rónak az egyébként is kisszámú orvosállományra és az egészségügy többi dolgozójára, hogy a helyzet mára elviselhetetlenné vált. És aztán mindez mennyibe kerül? Irtózatosan nagy pénzösszeget mondott, vonatvagont megtöltõ bankjegyhegyet. És hogy mindezt az adófizetõk állják. Az orvos ezzel befejezte, a fõrendõr pedig folytatta. Bejelentette, hogy szeptember végéig az ismétlõdõen lebetegedõknek különbözõ színû, egyszerû kártyákat fognak kiosztani, melyeket az illetõk kötelesek lesznek maguknál tartani, bárhová mennek. A kártyán csak kevés jelzés lesz, mindössze néhány kód. A színekrõl annyit mondott, hogy például az orr- és torokbetegségek színe kék lesz, a hátbetegségeké zöld, az ismétlõdõ csonttöréseké piros és így tovább. A november 1. és március 31. közötti idõszakban rendõri felszólításra a kártyát a szóban forgó személy köteles bemutatni. Így a rendõr a kártya színérõl azonnal látja, mirõl van szó, és példának okáért, mondjuk, egy piros kártya tulajdonosának megvizsgálja a cipõtalpát. Ha a cipõ talpa sima és csúszós, a rendõr megparancsolja, hogy az illetõ haladéktalanul cserélje át a cipõjét egy erõs, vastag talpú lábbelire. Miután ellenõrizte a kódok jelentését, belátása szerint, szabálysértési bírságot is kiszabhat. Amennyiben a szabálysértõ nem engedelmeskedik a rendõrnek, elsõ fokon három hónapos börtönbüntetéssel is sújtható. A rendõr ezen túlmenõen, az idõjárási helyzet figyelembevételével, arra is jogosult, hogy a kártya ellenõrzése után megvizsgálja a delikvens egyéb ruházatát is. például a húgyutak betegségeiben szenvedõk kötelesek még kevésbé hideg idõben is hosszú alsót, vagy meleg harisnyát, illetve harisnyanadrágot viselni. Mínusz tíz fok alatt és még kisebb hidegben is, ha jeges szél fúj, kötelezõ a gyapjú- 233

6 alsó, vagy a vastag harisnyanadrág vagy a steppelt nadrág. A lábbelinek melegnek, a harisnyának száraznak kell lennie. Az említett idõszakban minden polgár köteles sapkát húzni a fejére. A nõk sapkáinak vonatkozásában részletes szabályozás fog megjelenni. különleges figyelmet fordítanak a tizenkét és huszonegy év közötti fiatalokra. Hiszen õk képviselik a nemzet jövõjét. Tõlük minden körülmények között meg fogják követelni a megfelelõ öltözködést, és végrehajtják ellenõrzésüket. A felnõttkorba kerülõk maguk felelnek tetteikért, de a fiatalkorúak meleg öltözködéséért szüleik vagy gyámjaik fogják viselni a felelõsséget. A büntetések szigorúak lesznek, ugyanakkor nagy számban fognak terjeszteni felvilágosító brosúrákat, és az állam a saját költségén támogatja majd a megfelelõ ruházat megvásárlásában a kispénzûeket. Az iskolák rendszabályzataiban részletes utasítások jelennek majd meg a tízperces szünetekben kötelezõ ruházatról és az oktatók felelõsségérõl. Miután a rendõri vezetõ befejezte részletes ismertetõjét, most a kérdések és pontosítások következtek. Az újságírók már nyugtalanul izegtek-mozogtak és suttogva vitatták a hallottakat. Elsõnek egy gondosan artikuláló, meseszép újságírónõcske jelentkezett, valamelyik svéd nyelvû laptól. Huncut mosollyal kérdezte, vajon a rendõrök tényleg fel akarják emelni az utcán békésen lépkedõ nõk kabátjának, ruhájának és szoknyájának alját és ellenõrizni fogják az alsónemûjüket? A bájos újságírónõ hatalmas tapsot kapott kollégáitól. A termet betöltötte a kacagás. de a fõrendõr nem jött zavarba, hanem õ is nevetett a többiekkel. Amikor végre csend lett, biztosította hallgatóságát arról, hogy a rendõrség korrektül fog eljárni. Egyértelmû, hogy a nõkkel tisztességesen kell viselkedni, csakúgy, mint a férfiakkal is. Az erre a szolgálatra kiválasztott rendõröket természetesen gondosan fogják kiképezni, illetve egy részüket már ki is képezték. õk már az elsõ szempillantásra látni fogják, ha egy hölgy kemény fagyban pókháló-vékonyságú harisnyát visel. Egyébként is feltételezhetõ, hogy a meglettebb korú hölgyek általában értenek ahhoz, hogy az idõjárásnak megfelelõen öltözködjenek. de elítélendõ-e, ha a rendõr gondot visel a szép küllemû, fiatalabb évjáratúak egészségére? A fõrendõr egyébként azt is közölte, hogy 117 nõi egészségrendõri állást hirdettek meg, kifejezetten a hölgyek egészségének felügyeletére. Egészségrendõrnek igyekeznek kedves, udvarias és ösztönzõ tulajdonságokkal rendelkezõ nõket felvenni, fõleg érettségizetteket, kórházi ápolónõket és asszisztenseket. A rendõrkapitányságokon dolgozó egészségrendõrnõk egyenruhája nagyon hasonlít az egészségügyi dolgozók ruházatára. Ha például a rendõrségre be kell kísérni, mondjuk, egy középkorú nõt, vele nagyon figyelmesen és körültekintõen bánnak. Elõször is megkínálják egy jó kávéval és málna-, vagy epertortaszelettel. Egy barátságos egészségrendõrnõ nyugtatóan kezd beszélgetni vele, és tapintatosan felvázolja neki az arktikus klíma veszélyeit. Esetleg bizalmasan felvillantja neki saját alsónemûjét és büszkélkedik is vele. Így a rendõrségre behozott hölgy haragja csillapodni kezd. Ha a város távolabbi, külsõ ré- 234

7 szén lakik, a kapitányság, elismervény ellenében, gyapjú-, vagy steppelt nadrágot kölcsönöz neki. Miután hazatért, vissza tudja küldeni a rendõrségre. A fõrendõr szerint a legtöbb férfival célratörõbben lehet bánni, hiszen a hadseregben hozzászokhattak az egyértelmû utasításokhoz és parancsokhoz. Így például minden további nélkül be lehet parancsolni egy fiatalembert egy kapualjba, és utasítani, hogy idefigyelj, mutasd meg, légy szíves, van-e a dzsekid alatt gyapjúing. És ha nincsenek rajta a megfelelõ holmik, nyugodtan megparancsolhatja a rendõr, hogy menj szépen haza, végy fel gyapjúinget, tekerj sálat a nyakad köré, és húzz fel normális, téli cipõt. Az utcán õdöngõ fiatal srácoknak meg odakiabálhatja az egészségrendõr, hogy Fiúk, elõ a zsebbõl a kötött sapkát és felvenni, de rögtön!. Ha valamelyik nem engedelmeskedik, ezt kell mondania neki: Ez volt az utolsó eset, hogy ilyen fagyban, ilyen szerelésben láttalak! Ha még egyszer meglátlak itt piros orral, lila pofával dideregni, meg fogom bírságolni az apádat! És most lódulás haza, meleg cuccokért! A fõrendõr még számos, az életbõl vett példát sorolt fel, nem feledve a munkavédelmi felszereléseket sem. Az újságírók buzgón és részletekbe menõen kérdezgettek, a fõrendõr és a két orvos pedig legjobb tudása szerint válaszolgatott. Véget ért a sajtótájékoztató. Az újságírók felajzottan távoztak, ki-ki a saját, következõ helyszínére, hogy megint valami újabb ügyrõl írhasson. Látszott rajtuk, hogy másnap megjelenõ beszámolóik izgalmasak lesznek A hatóságoknak éppen ez is volt a céljuk. A jó ügy azonnal nagy nyilvánosságot fog kapni, és az elsõ, elutasító reakció után, megértésre fog találni az emberek fejében. Az értelmes finn nép mostantól talán szívügyének fogja tekinteni egészségének megõrzését a téli fagyokban is. GOMBáR EndRE fordítása 235

8 Alpo RuutH Orvostól orvosig Három héttel ezelõtt megbetegedtem. Éppen vasárnap volt, ezért mindenféle házi gyógymóddal próbálkoztam. Legjobbnak a hasamra helyezett melegítõpalack bizonyult. Igaz, nem mulasztotta el a fájdalmat, de kissé enyhítette. Úgyhogy végül is el kellett mennem az orvosi rendelõbe. Az orvos nyomkodott és kopogtatott, majd kijelentette, hogy ez bizony valami betegség. de a mai modern világban nem lehet a betegségeket pusztán kézzel kitapintani, úgyhogy jöjjön csak el holnap kivizsgálásra. És addig is koplalnia kell! Reggel elmentem a rendelõbe a kivizsgálásra. Aztán hazatértem és estefelé viszszamentem, hogy megtudjam a diagnózist. Egy másik orvos rendelt, aki kifejtette, hogy a vérkép sokkal komolyabban fest, mint amire számítottak. Jól képzett orvosként még optimistán hozzáfûzte, hogy majd meglátjuk, megoldható-e az eset infúzió nélkül. na de errõl döntsön a kórház tette hozzá nagyvonalúan. Mivel már esteledett, és étkezési idõ volt, megkérdeztem, hogy vajon most menjek-e? Mire az orvos azt mondta, hogy most, rögtön. Ebben a helyzetben nem érdemes tovább csodára várni. Azt persze nem kérdezte meg, hogy mivel közlekedem. Elindultam a Jorvi kórházba a feleségemmel. A hangulat enyhén szólva nyomott volt. Az egyetlen csekély vigaszt az nyújtotta, hogy a feleségem nyári szabadságát töltötte, így volt ideje ide-oda fuvarozgatni engem. Vantaa közlekedési körülményeit ismerve, rengeteget utazgathattam volna, beteg létemre. A Jorviban fölvették a személyes adataimat, és bevittek a vizsgálószobába. Az ápoló még az ajtóból megesketett, hogy az ágyban maradok, amíg az orvosra várakozom. A parancs szerint cselekedtem. Fél óra múlva jött egy nõvér, hogy vért vegyen, és közölte, hogy az orvos éppen operál. Szóltam neki, a saját érdekemben, hogy ettem napközben, úgyhogy a vizsgálatok hiábavalók lesznek. Futólag közölte, hogy ezeknél a vizsgálatoknál nem számít az étkezés. Aztán elment. A feleségem a várószobában ült, én az ágyban és a fehér falat meg az oxigénpalackot bámultam. Senki sem jött, hogy mondjon valamit, és megfordult a fejemben, hogy komoly dologról van szó. Aligha látom meg a holnapot. Másfél óra múlva egyszer s mindenkorra elegem lett, és elindultam a váróterembe. Úgy tûnt, a feleségem még jobban unatkozik. Már a rendelõintézetben kétszer átlapozta ugyanazokat az újságokat, úgyhogy kívülrõl tudta az összes kímélõ, nyári csemege csukareceptet. Természetesen noszogatott, hogy kérdezzem meg, itt kell-e maradnom vagy sem. Csak nem tudtam, kitõl kérdezzem, amikor sehol senki. A feleségem azt mondta, hogy kimehetnénk dohányozni, de nem mertem. ki tudja, talán jön az orvos, és leszúr. Fél órára megint visszamentem oxigénpalackot bámulni, míg végül valahonnan rendkívüli bátorságot merítve kimasíroztam a feleségemhez. Mondtam neki, 236

9 hogy ne pazarolja el itt az életét hiába. Már este van, a gyerekek meg otthon éhesen sírnak. Így hát a feleségem úgy indult el, hogy nem tudta, hazatérek-e ma vagy holnap, vagy egyáltalán valaha. nem volt kedvem visszatérni oxigénpalackot bámulni, és mivel továbbra sem történt semmi, hát kimentem dohányozni. Ekkor sem szólt senki semmit. Egészen fölélénkültem, amikor rájöttem, hogy szabadon mozoghatok. A dohányzás után sétára indultam, és megkerültem az egész kórházat. Egy fél óra múlva visszatértem, de mivel senki sem keresett eltûnt beteget, ismét kimentem dohányozni. Gondoltam, ha hamarosan nem történik valami, akkor ezzel a lendülettel egy tüdõrákot is beszerzek a jelenlegi betegségem mellé. közben besötétedett, úgyhogy a földerítést áthelyeztem a kórház belsõ területére. Bolyongásom alatt találtam egy szobát, ahol volt tévé, és lehorgonyoztam filmet nézni. Akadt ott néhány más beteg is csodára várva. Végül az ajtó felõl az a hír járta, hogy halleluja most! Megérkezett! Az orvos kedves nõnek látszott. Bocsánatot kért a késedelemért. A magam részérõl azt mondtam, hogy miattam egyáltalán nem lett volna érdemes összecsapnia az operációt. A doktornõ belepillantott a papírokba, aztán közölte, hogy uralják a helyzetet. A vérkép újra normális, úgyhogy a gond kiderítése a röntgenképre vár. Mivel arra gyanakodtam, hogy más szerv is okozhatja a bajomat, a feltételezést megosztottam az orvossal. Azt mondta, hogy nagyon valószínûnek látszik, de semmi ok az aggodalomra. Egyúttal azt is megröntgenezik, hiszen ezek a szervek egymás mellett vannak. Aztán beszélt a Jorvi nehézségeirõl, amit magam is tapasztalhattam a saját bõrömön, és megkért, hogy a röntgenre térjek vissza a rendelõintézetbe. Még kitölt errõl egy oda szóló beutalót. És ki is töltött. Markomban a beutalóval hazaindultam. Az óra akkor éjfél felé járt. A következõ nap elmentem a rendelõbe, elõjegyeztetni a röntgenképet. A nõvér kezébe nyomtam a beutalót. õ forgatta a papírt, és végül kijelentette, hogy ez nem megfelelõ. kérdeztem, hogy miért nem. Hiszen orvos írta, és a nevével is hitelesítette. A nõvér azt felelte, hogy ez a beutaló rossz. A színe nem rendelõintézetbe való. Megkértem, hogy próbálja nyíltan a szemembe nézve és józan fõvel állítani, hogy az orvos nem tudja, milyen beutalót készít. A nõvér azt felelte, hogy bizonyára egy olyan orvos volt, akinek nincs joga ide beutalót írni. Most már semmit sem értettem. Tehát a vantaai rendelõintézetbõl beutalnak engem a vantaai kórházba, ahol végre találok egy orvost, akinek viszont nincs engedélye rá, hogy beutalót írjon vissza a vantaai rendelõbe. Vöröslõ arccal kérdeztem, hogy talán bizony a hordágyon lévõ betegnek kéne még kifaggatnia az orvost, hogy mondja csak, biztosan ön a megfelelõ, vagy esetleg kizárólag csak espooiak számára rendel? Ráadásul azon az estén engem kifejezetten a Jorviba küldtek, és ott csak egyetlenegy orvost láttam. Úgy bámultunk egymásra, mint két harci kakas, és végül megkérdeztem, hogy mit kéne tennem. A nõvér azt mondta, hogy az eddig vizsgáló orvosok csak helyettesítettek, úgyhogy holnapra önnek új idõpontot kell kérnie. Egy orvos sem írhat semmiféle beutalót anélkül, hogy ne vizsgálta volna meg a beteget. 237

10 Ekkor még jobban felkaptam a vizet. Természetesen nem volt szép olyan emberrel kiabálni, aki ártatlan, de soha nem kerülünk szemtõl szembe olyanokkal, akik nem azok, õk nem a rendelõintézetek irodájában ülnek. Úgy süvítettem, mint egy tûzoltósziréna, hogy tehát már a negyedik orvoshoz kell mennem anélkül, hogy legalább egy rendelésre bejutnék, ahol ki tudnák deríteni, mi bajom van. Talán említeni sem érdemes, hogy egész idõ alatt fájdalmaim voltak, és amúgy sem vagyok egy túl acélos fickó. Vágyakozó, hosszú pillantást vetettem a rendelõ heverõje felé. Egy kigyúrtabb ápoló vagy rendelõi alkalmazott meghallotta a lármát és odajött segíteni. Úgy tudja, suttogta, hogy nagy mázlim van. Az eredeti, elõzõ orvos, véletlenül ma itt helyettesíti az állandó orvost, és hát õ megírhatja azt a beutalót. El voltam ragadtatva. Ennek a véletlen szerencsének köszönhetõen rengeteg fölösleges utazást megspóroltam és nyertem egy napot. Egy nap az ember életében, és az egészségügy hivatalos nyomtatványain nem több mint egy kis jelentéktelen százalékrész, de egy betegnek az örökkévalóság lehet. A szóbeszéd igaznak bizonyult. Az orvos óramûpontossággal megérkezett, és jókat nevetgélt. Már elõzõleg tájékoztatták. Azt mondta, hogy egyáltalán nem én vagyok az egyetlen, akit ide-oda ugráltatnak. Ez engem egy csöppet sem vigasztalt. Tipikus esete a pokolba vezetõ dolgok lekicsinylésének. El kéne törölni mint jogtalanságot, ha ilyen sokakat érint. A doktor új beutalót írt, és megjegyezte, hogy ez nem ide, hanem a katriina kórházba szól, mert a röntgent oda központosították. önnek oda kell mennie jelentkezni, és ott elkészítik a felvételeket. A röntgen után jöjjön ide vissza, hogy megtudja az eredményt. Útra keltem, hogy bejelentkezzem a katriina kórházba, és természetesen viszszamentem a röntgenre is. A dolog öt percig tartott, és ez valahogy kiábrándító volt az összes megpróbáltatás után. Indulófélben megkérdeztem a röntgenorvost arról a másik gyanús területrõl. A doktor azt mondta, hogy az nem látszik a képen. külön kell róla egy felvételt készíteni, és ehhez új beutalóra van szükség. Most kilelt a hideg. Ha mégsem a megröntgenezett szerv a betegség okozója, akkor a rendelõintézetben újabb beutalót kapok, amivel újra elindulok a katriina kórházba, ahonnan újra visszatérek a rendelõbe, és ha a bajt megtalálják, akkor újra elmegyek a Jorviiba, ahonnan garantáltan továbbküldenek. Csak a Jóisten tudja, hová. utóirat: Tegnap jártam a rendelõintézetben. kaptam egy új beutalót a katriina kórházba, hogy megröntgenezzék azt a szervet, amelyre gyanakszom. Három hét telt el azóta, hogy megbetegedtem. Még nem tudják, mitõl. A fájdalmak csillapodtak, de még tartanak. Meglátjuk, mi lesz. Süllyedõben vagyok a Bermuda-háromszögben SZAkOnYI CSILLA fordítása 238

11 erno paasilinna Útközben Hosszú utat tett meg, és egy szállodában vett ki szobát magának. Sokáig aludt és csak másnap este ébredt fel. Félrehúzta a függönyt az ablak elõl és kinézett: a város idegennek tûnt fel. Telefonált a szobaasszonynak, teát kért. A szobaasszony azt válaszolta, hogy már késõ van, nem tud hozni. Mi mást tehetett volna, újra bebújt az ágyba. Másnap reggel felébredt, belenézett a tükörbe, de nem emlékezett rá, hogy kicsoda. Hívta a szobaasszonyt és reggelit rendelt tõle kávéval. utána megfürdött, megborotválkozott. Éppen ideje volt. Sokáig nézte magát a tükörben, és megcsóválta a fejét. Furcsa, mennyire megváltozik az ember, ha meg van borotválkozva. A mosdóban úszkáló szõrszálakra meredt: különösek voltak, feketék. Még jobban elcsodálkozott. Elhatározta, hogy elmegy sétálni, hátha magától megoldódik a rejtély. Gondolataiba merülve sétált ki a tengerpartra. A város élénken emlékeztette egy másik városra, amelynek neve azonban sehogy se jutott az eszébe. Ez mindenesetre tengerparti város, tehát valahol a tengerparton vagyok állapította meg. Visszafelé menet köszönt neki egy férfi. összerezzent, mert ha megfeszül, akkor se tudta volna megmondani, hogy kicsoda az illetõ. A szállodába érve szobájába ment, és végigfeküdt az ágyon. Fél órát hevert ott mozdulatlanul. Behunyta a szemét, és megpróbálta felidézni a gyermekkorát. Eszébe jutott, amikor egyszer sílécet kapott karácsonyra, de többre nem emlékezett. Akkor megpróbált egy másik szálon elindulni. Emlékezett rá, hogy egyszer bogyót szedett egy tisztáson többedmagával. A bogyókat kosarakba gyûjtötték; szinte maga elõtt látta a piros gyümölcsöket. de a bogyóknál tovább megint nem jutott. Felkelt és újra odalépett a tükör elé. Tehát kék szeme van és fekete a szakálla. Ez legalább biztos volt. Szerencsére ekkor eszébe jutott az úti holmija. Ez megoldhatja a rejtélyt. kinyitotta bõröndjét, de mindössze ingek, pizsama, két könyv, egy üveg konyak és apró kacatok voltak benne. Fogta a konyakot, kinyitotta, töltött egy pohárkával. Ettõl kicsit felfrissült. A bõröndön nem volt név. Az oldalán néhány külföldi szálloda címkéje díszelgett. Megpróbált emlékezni rá, csakugyan járt-e mindegyikben. Talán. kint szürke havas esõ esett. Még a gondolatától is elborzadt, hogy mi lenne, ha szegény volna és egy csónak alatt kéne töltenie az éjszakát. Errõl eszébe jutott, hogy megnézze a tárcáját. Úgy rémlett, általában a farzsebében szokta tartani. nem ott volt, hanem a zakója belsõ zsebében. Meglehetõsen sok pénzt talált benne, úgy érezte, sokkal többet, mint amennyi valaha is volt neki. Mindegy, a tárca az övé volt. A kabát is, mert különben nem illett volna rá olyan kitûnõen. Még csak az hiányoznék, hogy valami idegen ember kabátját kell- 239

12 jen hordania! Úgy látta, a tárcában benzinszámlák vannak. Ezek szerint autója is van? nyilván igen, különben minek vett volna benzint. kiment a szállodából és megkereste a parkírozó helyet. Csak késõbb jutott eszébe, hogy nem tudja, milyen autója van, mert nem emlékezett a rendszámára sem. A jogosítványa meg nyilván a kocsiban van Visszatért a szállodába, ivott még egy pohárka konyakot. Lassan megnyugodott. átkutatta a tárcáját, de nem akadt semmiféle igazolványra. kabátja zsebében viszont megtalálta a kulcsait. kilenc darabot. Vajon melyik az autókulcs? tûnõdött. A biztonsági zárak kulcsait lehúzta a karikáról, és elhatározta, hogy a többit sorban végig fogja próbálni. Megvárta, amíg besötétedett. Aztán a szálloda falához lapulva végigosont a parkírozóig és balról kezdve hozzáfogott a kereséshez. Múlt az idõ, végül a negyedik kulcs kinyitotta a kilencedik autót. Csak nem a közlekedésben dolgozom? tûnõdött keresés közben. Miért van ilyen sok kulcsom? Beszállt a kocsijába és beindította a motort. Ha már annak idején megszerezte a jogosítványt! Ez csak akkor jutott eszébe, amikor az autó meglódult, és ez egészen meghökkentette. de tudott vezetni, legalábbis úgy látszott, hogy tud. Miközben a szálloda bejárata elé hajtott, visszatért a jogosítvány kérdésére. kinyitotta a kesztyûtartót és megtalálta! Heikki Y.V. Hietala névre volt kiállítva. Ismerõs név morfondírozott magában. de pontosan mégsem emlékezett rá, hogy honnan ismerõs. Bezárta a kocsi ajtaját, és szaladt a portáshoz. kissé izgatottan kérdezte tõle, lakik-e a szállodában egy Heikki Y.V. Hietala nevû ember. A portás döbbenten nézett rá. Igen, persze hogy lakik. Talán nem tudja? Miért? Tudnom kellene? Egy pillanatig egymásra meredtek. Aztán a férfi behátrált a liftbe. Harmadik emelet, 114-es szoba mondta a portás, és már szaladt volna a férfi után. de õ addigra fent volt a harmadik emeleten. Becsöngetett. Semmi válasz. Fülét az ajtóra nyomta és hallgatózott. Semmi nesz. kalapált a szíve, amikor elõvette a kulcsát és óvatosan kinyitotta az ajtót. A szoba üres volt. Járkálni kezdett fel-alá s közben egész idõ alatt attól tartott, hogy valaki meglepi. Már korábban meg kellett volna kérdeznem a portást morfondírozott magában. Egyszer csak észrevett az ujján egy gyûrût. Furcsa viszketést érzett a mellén, ebbõl azt sejtette, hogy egy érem lóg a nyakában. Egy pillanatra mintha elhessegette volna a gondolatot. de aztán rávette kezeit, hogy mozduljanak, levette a gyûrût, elõkapta az érmet. Az érem hátsó felébe ez volt belevésve: Anna, III. 14. Megragadta a konyakosüveget. Tehát nõs vagyok hasított belé a felismerés. Az én nyakamban lógott ez az érem! Hozzám tartozik! Az érmen egy fekete hajú, keskeny arcú nõ képe volt. Szép nõ, vagy egyszerûen idegen? tûnõdött tovább. körülnézett a szobában: egyágyas volt. Ezek szerint a felesége nincs vele. Talán lemaradt volna útközben? 240

13 Mire kiitta az üveg konyakot, lassan megnyugodott. Letörölte a verejtéket homlokáról és újra odalépett a tükör elé. Vajon hol a csudában lakom tulajdonképpen? Megigazította a nyakkendõjét és hívta a szobaasszonyt. Újabb üveg konyakot rendelt tõle. Ekkor támadt a nagy ötlete. Csak az érem hátsó felébe vésett Anna nevet kell összehoznia a jogosítványban lévõ Hietalával. Anna Hietala. Ennyi az egész. Hamarabb is rájöhetett volna. Anna Hietala természetesen a felesége. Megkeresi és kerek perec megkérdezi tõle, mit szól ehhez az egész dologhoz. Felállt, felhívta a portát és kérte, hogy kapcsolja neki a tudakozót. Halló! Legyen szíves megmondani Anna Hietala telefonszámát. Egy pillanat. Sokáig kellett várnia. Halló! Igen. Anna Hietala nevû elõfizetõt nem találok, kérem. nem? Furcsa Töprengeni kezdett a helyzeten. Tehát nincs telefonja. És ha valahol másutt lakik? Ezt hamarabb is gondolhatta volna Hogy lehetek ilyen ostoba? mérgelõdött. Újra hívta a tudakozót és azt kérte, hogy keressenek egy Anna Hietalát a környéken lévõ városok telefon-elõfizetõi között. Fél óra múlva megszólalt a telefonja. A központ közölte, hogy a közeli városokban ilyen néven semmilyen számot nem találtak, igaz viszont, hogy Hietala nevû úr több is van. de hát nem tudja, hogy hol lakik a felesége? Olyan buta dolog, kisasszony, hogy a feleségem illetve illetve voltaképpen én ne haragudjon, de kicsit komplikált az ügy Mondja mondja, nem tudna érdeklõdni kissé északabbra, vagy talán kicsit északnyugat felé, a tengerparton? Van egy olyan érzésem, mintha ott lenne valahol Ez nem nagyon szokás nálunk, kérem. Ilyen kéréssel nagyon ritkán fordulnak hozzánk. próbálja meg mégis, kisasszony, kedves! Értse meg az én helyzetemet is, kisasszony, drága! A telefonra várva hanyatt feküdt és a mennyezetet bámulta. A saját nevemet és a feleségem nevét már tudom. Ez még nem sok, de kiindulási pontnak elég. Ebbõl talán mégiscsak kijön valami. Most a feleségem telefonszámára volna szükségem. Éjféltájban megszólalt a telefon. A központ közölte, hogy három Anna Hietalát találtak. Az elsõ kokkolában lakik, a száma A második pielavesiben, a harmadik Vasaában, de neki közös száma van Jalmar Hietala úrral. Jyväskyläben is van egy Anna Hietala, de õ egyedülálló. Mindegyikét mondjam? Anna Hietala kisasszonyét is? Hát a biztonság kedvéért mindegyikét. nagyon köszönöm, kisasszony. 241

14 Felírta az összes telefonszámot, és azon tûnõdött, kit hívjon fel elõször. Jalmar Hietala feleségét nem érdemes, õt kihagyja. Hietala kisasszonynak is fölöslegesnek látszott telefonálni. persze rokon attól még lehet esetleg A kokkolai számot választotta. Halló! felelt egy álmos férfihang a vonal túlsó végén. Beszélhetnék Anna Hietala asszonnyal? Egy pillanat. Hosszú várakozás után végre egy nõi hang szólt a kagylóba. Hietaláné. Heikki vagyok te vagy az, Anna? Hietalánéval beszélek? Igen. Megkérdezhetem, hogy neked hogy önnek Heikki Y.V. Hietala a férje? kicsoda? Heikki Y.V. Hietala. nem Heikkinek hívják a férjét? nem. Hát akkor hogy hívják? Mattinak. Miért? Tessék idefigyelni, én szóval nekem az a feladatom, hogy érdeklõdjem bocsásson meg, de ez ez túl bonyolult. Talán legjobb lesz, ha most jó éjszakát is kívánok de kicsoda ma Jó éjszakát kívánok, és bocsásson meg! Jó éjszakát! Letette a kagylót és megtörölte a homlokát. Ezzel mellétrafált. Egy darabig a telefont bámulta. Most pielavesibe kellene telefonálni. Az igazi vidék, falusi házakkal nem ígérkezett valami célravezetõnek, de mindegy, meg kellett próbálnia. Halló! Hietalánéval beszélek? Igen. Heikki Y.V. Hietala vagyok. Jó estét kívánok. Jó estét. Az ön neve Anna? Az enyém? Igen, az öné. Igen. nahát, ez kitûnõ! És tessék mondani, a férje neve Heikki? Igen. de miért kérdezi? kicsoda ön? Én vagyok Heikki. Te vagy az, Anna? Hogyhogy Anna? Miket kérdez? Hát nem Anna ön, a feleségem? Hát hát nem te vagy az? Hogyhogy te? Én vagyok Heikki! Hát nem ismersz? Én vagyok Heikki! Úristen! Én vagyok Heikki, és most ebbõl a ebbõl a szállodából telefonálok neked Miféle Heikki? 242

15 Hát nem Heikkinek hívják a férjedet? Az elõbb még azt mondtad. Én vagyok az! Jaj, istenem, ez valami félreértés lesz. nekem nem lehet ott a férjem. Ez egészen biztosan valami félreértés. Halló! Halló, tessék! Ezek szerint az a Heikki ott van? Halló! Itt, de alszik. Beszélni akar vele? Felkeltsem? nem, ne dehogy! Bocsásson meg, asszonyom! nagyon kérem, bocsásson meg! Ez csak egy érdeklõdés csak érdeklõdés egy bizonyos személy felõl Hogyan? kérem, kérem, bocsásson meg! Jó éjszakát kívánok, asszonyom! Lassan letette a kagylót. A szemét egy pillanatra behunyta. Az iménti beszélgetéssel nem sokra ment. A kezét vizsgálgatta, és arra az eredményre jutott, hogy nem paraszti kéz. Hamarabb is megnézhette volna. Ilyen értelemben is fölösleges volt pielavesibe telefonálni. Hogy is juthatott ilyen marhaság az eszébe? Már elmúlt éjfél. A szobaasszony behozta a konyakot, majd elment. Töltött, igyekezett lecsillapodni. Idõnként odament az ablakhoz és kinézett. A város felett fények ragyogtak. Esett a hó és a hópelyhek lassan forogtak a park lámpái alatt. Fogott egy tükröt és odaállította az asztal másik végébe. Töltött a konyakból, kóstolgatta, idõnként vizsga szemmel a tükörbe nézett. Az érem ott hevert az asztalon a kulcsok és a jogosítvány társaságában. ujjaival beleszántott a hajába és megtapogatta homlokát. Vajon pontosan hány éves lehetek? tûnõdött. A tükörben látható férfi is felhúzta szemöldökét, és úgy tetszett, õ is tûnõdik a dolgon. Lassan kortyolgatta a konyakot, és közben ujjaival az arcát tapogatta. Úgy saccolom, körülbelül harmincöt és negyven között lehetek gondolta. Talán kicsit közelebb a negyvenhez. A fogaim még mindenesetre jók Hajnaltájban aludt el. Akkor ébredt, amikor megjelent a takarítónõ a szobájában. Órájára pillantott, látta, hogy már dél van. Lement az étterembe. A zenekar hangszereit huzat fedte. Megpróbálta a fák fajtájából kitalálni, hogy mennyire délre lehet. A parkban vörösfenyõk, lucfenyõk, erdeifenyõk és bokrok nõttek. A bokrokat a hólepel miatt nem tudta azonosítani. Messzirõl a város látszott. Vendég kevés volt, a pincérek az abroszokat simítgatták és virágokat rakosgattak a vázákba. A fõpincér a tolóajtó elõtt állt és néhány vendéget nézett, akik körbejárták a svédasztalt. Vonatkürt hallatszott. Ezek szerint itt vasút van a közelben. Miután megebédelt, felállt és átment a hallba. A portás fel-alá járkált a ruhatár elõtt. Hat kabát lógott a fogasokon. Odament a portáshoz és megkérdezte, nem kereste-e valaki véletlenül Heikki Y.V. Hietala urat. A portás megállt és ránézett. nem, nem. Miért? Vár valakit? GOMBáR EndRE fordítása 243

16 tauno YliRuusi Jaakkola bemutatja a feleségét Már három órája itt vannak az elnöki palotában a nemzeti ünnep tiszteletére rendezett fogadáson, és unto Jaakkolának még mindig nem sikerült bemutatnia a feleségét senkinek. pedig milyen szívesen megtette volna, és milyen epekedve várta a felesége is ezt a pillanatot! Igaz, hogy lett volna néhány jó lehetõség, különösen az elején, amikor még kissé kaotikus hangulat uralkodott, amikor a meghívott vendégek kávéscsészéjükkel vagy bóléspoharukkal a kezükben hol erre, hol arra tolakodtak. Még néhány szót is váltottak egynémely félig-meddig ismerõs emberrel vagy a feleségükkel, ám Jaakkola megbocsáthatatlan lassúságával elszalasztotta az alkalmakat. Hogy lehet valaki ennyire ostoba és ügyefogyott? Miért nem kezdeményezett azonnal? A bemutatásnak mindjárt az elsõ pillanatban meg kell történnie méghozzá a legnagyobb természetességgel és egyszerûen. Ha túlságosan illemtudó módon csak mások szövegelését hallgatod, és arra vársz, mikor juthatsz végre szóhoz magad is, a többiek közben szépen eltûnnek, és már idõd sincs rá, hogy bármit tegyél. Azonnal szólni kellett volna: Egyébként hadd mutassam be a feleségemet! Esetleg még egyszerûbben: Ez itt a feleségem. Sõt két szó is elég lett volna: A feleségem. Így a többiek automatikusan szintén bemutatták volna a feleségüket, létrejön velük az ismeretség, a felesége magától értetõdõen mindjárt részesévé válhatott volna a társalgásnak, és nem kellett volna szótlanul és bocsánatkérõ mosollyal ácsorognia ott, mint valami kívülálló. késõbb aztán, véletlenül összefutva, például most, folytatni lehetett volna a megkezdett beszélgetést, hiszen a bemutatkozás már megtörtént, ismerik egymást, nincs semmi gond. Akár azt is lehetett volna kezdeményezni, hogy üljenek egy asztalhoz, meg minden. de ha így történt, most már mindegy, nem érdemes rágódni rajta. Van még idõ. Ha az elsõ órák azzal mentek el, hogy teszetoszáskodott, ügyetlenkedett, most annál fürgébben és céltudatosabban kell cselekednie. Be kell mutatnia a feleségét! Az nem lehet, hogy egy ilyen estén a felesége csak a saját férjével beszélgessen, neki társalognia kell másokkal is! A dolog most már Jaakkola rögeszméjévé vált. Semmi másra nem tudott gondolni többé. keze automatikusan mozdul üdvözlésre, köszönésre, majd felesége felé lendül, és agyában szüntelenül ugyanaz zakatol: Engedje meg, hogy bemutassam a feleségemet! Elnézést, bemutatnám a nejemet. Egyébként legyen szabad bemutatnom a feleségemet, Jaakkoláné asszonyt! örvendek a szerencsének, ez itt a feleségem. A nejem, ez itt a nejem, kérem. köszönöm. Bocsásson meg, hadd mutassam be önnek Hogyan? kicsoda? õ? õ a feleségem. Akkor talán mindjárt be is mutatnám, ha megengedi 244

17 Felesége szemében, amely régóta nem sugárzott úgy, mint most, Jaakkola mintha néma könyörgést vélne felfedezni: kérlek, drágám, mutass be valamelyiknek a barátaid közül, akikrõl otthon annyit beszélsz, mert én is szeretnék szót váltani emberekkel. Miért nem mutatsz be senkinek, unto? Talán szégyellsz engem? Mennek egyik terembõl a másikba, zavartan és céltalanul, hallgatják a zsivajgást, mely körülveszi õket, mindenütt vidám arcokat látnak, kitüntetéseket, parádés egyenruhákat. Idõnként megállnak, Jaakkola megpróbál valamiféle társalgást kialakítani feleségével, körbepislog, mutatóujjával letörli izzadt homlokát. nincs zsebkendõd? kérdezi Jaakkoláné. Jaakkola kiveszi zsebkendõjét a mellényzsebébõl. de van. Szörnyû ez a meleg. Az. Minden évben megírják az újságok. Hogy meleg van? Igen. Tényleg. Emlékszem, én is olvastam. Folytatódik a tánc. A zenekar lassú keringõt játszik. Jaakkola tekintete és gondolatai a táncoló párokon bolyonganak. nem lehetne ezt a tánc ideje alatt lebonyolítani? Miért is ne? Legalább megpróbálhatná. Jobb, mintha csak ácsorognak egy helyben. ám a tánc idején sem adódik megfelelõ alkalom. Jaakkola két ismerõsnek is odabiccent üdvözlés gyanánt, azonban egyikükkel sem áll olyan közeli ismeretségben, hogy odaállhatna a keringõ kellõs közepén és nekifoghatna felesége bemutatásának. Hol a csudában vannak Helminenék? Most nagyobb szükség volna rájuk, mint valaha. Jaakkola nem akarja a drága idõt táncra pazarolni. Egyik terembõl a másikba cipeli feleségét, és lázasan keresi azt a személyt, akinek bemutathatná. ám erre alkalmas személy nem bukkan fel a láthatáron. És már nem maradt túl sok idõ sem. Jaakkolán eluralkodik a pánik. Annak a lehetõsége, hogy a neje egész este nem fog tudni beszélni senki mással, csak vele, kezd valósággá válni. Ez nincs így jól gondolja Jaakkola. Ez igazságtalanság. Hát olyan teljesíthetetlen kívánság lenne, hogy a felesége, aki sohasem kért semmit, néhány szót válthasson másokkal is? Hát ennyit sem érdemel meg? Hát mit képzelnek ezek magukról? Milyen jogon teszik tönkre feleségének ezt az estéjét? keserûség és gyûlölet önti el Jaakkola agyát; gyûlöli ezeket a vidám, hangosan beszélõ, nevetgélõ embereket. Attól is fél, hogy felesége rájön arra, hogy menynyire csalódott és ingerült. Szegény kis felesége! Olyan sokat várt ettõl az estétõl! Most mirõl fognak beszélni, amikor hazamennek? Milyen emlékeik maradnak? Milyen új barátokat szereztek? nem más, csak önsajnálat ez az egész gondolja Jaakkola. Mindennek én vagyok az oka, a saját ügyefogyottságom és gyávaságom. Most nem segít, ha ezen rágódom. nem süllyedhetek bele az önsajnálatba. Cselekednem kell. Találnom kell valakit, ismerõst vagy ismeretlent, teljesen mindegy, oda kell lépnem hozzá 245

18 és azonnal és kertelés nélkül meg kell szólítanom: Szervusz, mi újság, ez itt a feleségem! Jaakkola tekintete már két órája változatlanul, lázasan bolyong a teremben ideoda. A vendégek már kis asztaltársaságokat, kávézócsoportokat alkottak. Egymásra találtak az ismerõsök is. Valaki éppen bemutatja a feleségét egy hattagú társaságnak. nevetés, vidám hangoskodás tölti be a teret. Jaakkola is felfedez ismerõsöket néhány asztalnál, ám lehetetlennek tartja, hogy minden ok nélkül odatolakodjon egy ilyen csoporthoz, és azt mondja: Helló, szevasztok, egyébként hadd mutassam be a feleségemet! Erõszakoskodásnak fognák fel, azt hinnék, azon mesterkedik, hogy egy félig-meddig ismerõs révén a többiek ismeretségére is szert tegyen. Egyébként azoknál az asztaloknál már minden szék foglalt. Le kellett volna innom magam gondolja Jaakkola. Több bólét kellett volna innom. Miért elégedtem meg három pohárral? Ja persze, mert a nejem rám szólt. Hát akkor most okolja csak saját magát! nem, nem, mégiscsak találnom kell valakit, egyedül, vagy a feleségével, aztán gyerünk! Jó estét, ismeri már a feleségemet? Azám, de van-e még az egész palotában magányos személy, vagy házaspár rajtuk kívül? Hiszen mindenki csatlakozott már valamilyen csoporthoz, és senki más nem álldogál már, csak õk. Jaakkolát olyan érzés keríti hatalmába, hogy bámulják õket. Gyötörni kezdi a gondolat, hogy a többiek sejtik: társaság után sóvárognak. Hát akkor gyertek és kínáljatok hellyel valamelyik asztalnál! Mindig akad szék a szomszéd szobában, ez aztán nem lehet gond Jaakkola mintha együttérzést vélne felfedezni az emberek tekintetében, sõt mintha néhány bátorító fejbólintást is látna. Vajon sajnálják-e õket? Vajon mások is észrevették, hogy õk ketten egész este csak egymással beszélgettek? Szeretne elmenekülni, elbújni valahová. nem tudja elviselni többé az emberek tekintetét, a valóságos vagy képzelt szemeket, de már a felesége ábrázatát sem. Szerintem irtó érdekes volt itt szólal meg Jaakkoláné. nagyszerû mondja Jaakkola. Azt hiszem, benézek a vécébe. Azt hiszem, én is. Hát akkor menjünk! Menjünk! Jaakkoláné hangjában lelkesedés érzõdik, melynek kiváltója a változatosságot ígérõ vécévizit. keresztülmennek két termen, majd lemennek a lépcsõn. A ruhatár elõtt álló ruhatáros meghajol, amint elhaladnak mellette. Jaakkola sokáig nézi magát a férfivécé falitükrében. komoly a tekintete, a szeme tágra nyílt. Olyan vagyok, akár valami polgármester mondja félhangon a tükörképének. Szája sarkában gúnyos mosolyféle jelenik meg, de a tekintete mégsem változik. Menj a jó büdös francba! gondolja. Elõhalássza zsebébõl a cigarettásdobozt. Amint kilép az elõcsarnokba, a ruhatáros sietve tüzet ad. 246

19 köszönöm mondja a ruhatárosnak. Sok vendég van. Több, mint valaha feleli a ruhatáros. Valóban? Igen. Évrõl évre több. Jaakkoláné is megérkezik a nõi vécébõl és odalépdel hozzájuk. Megigazította a frizuráját, kiegészítette a szemhéján a festéket. Szia mondja a férjének. Szia. Idén megint vendégrekord van, azt mondja a ruhatáros úr. Izé egyébként hadd mutassam be a feleségemet! A ruhatáros meghajol, úgy fog kezet Jaakkolánéval. Jó estét kívánok, asszonyom! Jó estét! mondja Jaakkoláné. Rettentõ sok vendég van, ugye? Igen. Évrõl évre többen vannak. És meleg van. különösen ott fent. nem kell fázni. Hát azt nem. Az már biztos. Jaakkola idõnként szív egyet a cigarettájából, úgy figyeli, amint beszélgetnek. És úgy tekinget körül, mint aki elfelejtett valamit, vagy attól fél, hogy valaki hátba támadja. GOMBáR EndRE fordítása 247

20 tommi melender Alkonyodik Alkonyodik mikor a városból hazatérek. Az autóreflektorok tompán fénylenek a havas esõben, megvilágítják a járókelõk arcát egy pillanatra szinte megtapadnak rajtam. Aztán egyedül vagyok, a szélben és hózivatarban, az utolsó sarkon befordulok és látom a fényt otthonom ablakában. Tehát vár valaki, mondom majdnem fennhangon. A valaki én magam vagyok, elmenõben égve felejtettem a lámpát. GOMBáR EndRE fordítása 248