Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR. Nappali tagozat A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE MAGYARORSZÁGON

Átírás

1 Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Európai üzleti tanulmányok szakirány A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE MAGYARORSZÁGON Készítette: Horváth Anett Budapest, 2004

2 Tartalomjegyzék 1. BEVEZETÉS A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE FOGALMA, TÍPUSAI A KÜLFÖLDI BERUHÁZÁSOK ALAKULÁSA A VILÁGBAN ,1. A KEZDETEKTŐL A KÉT VILÁGHÁBORÚIG A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN BEKÖVETKEZŐ VÁLTOZÁSOK A MŰKÖDŐTŐKE ÁRAMLÁSÁBAN ÚJABB JELENTŐS VÁLTOZÁSOK AZ 1970-ES ÉVEKTŐL KEZDŐDŐEN AZ 1980-AS ÉS AZ 1990-ES ÉVEK AZ FDI-TRIÁD A KÖZÉP-KELET-EURÓPAI KÖZVETLEN KÜLFÖLDI TŐKEBERUHÁZÁSOK MAGYARORSZÁG KIEMELT CÉLPONT? TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE-BERUHÁZÁSOK ALAKULÁSA HAZÁNKBAN A XIX. SZÁZADTÓL NAPJAINKIG A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE MAGYARORSZÁGRA TÖRTÉNŐ BEÁRAMLÁSÁNAK FŐBB FORMÁI Privatizáció Zöldmezős beruházások A zöldmezős befektetések és a felvásárlások/egyesülések eltérő hatása a fogadó ország gazdaságára A MAGYARORSZÁGRA ÉRKEZŐ KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE KÜLÖNBÖZŐ SZEMPONTOK SZERINTI MEGOSZLÁSA A külföldi működőtőke származási ország szerinti megoszlása Ágazati megoszlás Regionális megoszlás KILÁTÁSAINK A JÖVŐRE NÉZVE ÚJ TENDENCIÁK GYÁRBEZÁRÁSOK KIVONUL A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE MAGYARORSZÁGRÓL? A MAGYAR MŰKÖDŐTŐKE-EXPORT MEGJELENÉSE EU-CSATLAKOZÁS MÁS TÍPUSÚ TŐKEVONZÁS VÁLTOZÓ BEFEKTETÉSI MOTIVÁCIÓK ÉS ÖSZTÖNZŐK Új befektetés ösztönzők Magyarországon Befektetői motivációk Magyarországon BEFEJEZÉS ÁBRÁK ÉS TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE IRODALOMJEGYZÉK FÜGGELÉK

3 1. Bevezetés A rendszerváltást követően éveken át a közép-kelet-európai térség éllovasának tartották Magyarországot, mivel részesedése a régióba érkező külföldi működőtőkéből jóval meghaladta a szomszédos országok részesedését. Hazánk vonzereje azonban az 1990-es évek második felétől kezdve fokozatosan csökkent. Napjainkban pedig, s főként az elmúlt két évben, ez a negatív tendencia felerősödni látszik. A Magyarországon megtelepedett nagy multinacionális vállalatok sorra jelentik be racionalizáló szándékaikat: egymást követik a gyárbezárások és a létszámleépítések. Számomra a szakdolgozat témája kiemelten aktuális, ugyanis lakóhelyem, Körmend azon térségek egyikéhez tartozik, melyek foglalkoztatási szempontból különösen kritikus helyzetbe kerültek a külföldi cégek már két éve tartó leépítései miatt. Szakdolgozatom megírásával arra törekedtem, hogy egy átfogó képet adjak a külföldi beruházások magyarországi alakulásáról, változásáról. Épp ezért a témával foglalkozó szakkönyvek és számos újságcikk felhasználásával nemcsak a jelenlegi helyzetet elemzem, hanem folyamatában mutatom be a külföldi működőtőke mozgását hazánkban a XIX. századtól egészen 2004 elejéig bezárólag. Kitérek a nemzetközi helyzet taglalására is, mivel a világgazdaságban megfigyelhető elhúzódó recesszió például, mint majd a dolgozatban látható lesz, jelentős mértékben érinti a magyar gazdaságot is. A folyamat egészét áttekintve előkerülnek azok a tényezők, melyeknek köszönhetően csökkent a befektetői kedv hazánkban. A negatív irányú változást előidéző okok ismeretében pedig lehetőségem nyílik arra, hogy összegezve azokat, javaslatot tegyek a magyarországi befektetéseket hátrányosan érintő folyamat megfordítására, vagy legalábbis annak mérséklésére. 4

4 2. A külföldi működőtőke fogalma, típusai Mielőtt rátérnék a külföldi működőtőke-beruházások elemzésére, fontosnak tartom néhány, a témához szorosan kapcsolódó fogalom definiálását. A nemzetközi tőkemzogásoknak köszönhetően a kevésbé fejlett gazdaságok is hozzájuthatnak a hiányzó tőkéhez, modern technológiához, vállalkozói ismeretekhez, melyek felgyorsíthatják számukra a felzárkózási folyamatot. Épp ezért a működőtőkét a világgazdaság motorjának is szokás nevezni. 1 A nemzetközi tőkemozgásoknak alapvetően két formája különböztethető meg: a tulajdonszerzéssel nem járó, valamint a tulajdonszerzéssel járó tőkemozgások. A tulajdonszerzéssel nem járó nemzetközi tőkemozgások közé elsősorban a nemzetközi hitelezés különböző formái valamint a vissza nem térítendő nemzetközi segélyek, míg a tulajdonszerzéssel járó tőkemozgások körébe a nemzetközi beruházások különböző fajtái tartoznak. A következőkben a nemzetközi tőkemozgások közül a tulajdonszerzéssel járó nemzetközi beruházásokkal fogok foglalkozni. A tulajdonszerzéssel járó külföldi beruházásoknak két fő típusa ismert: a külföldi portfolió beruházások, és a közvetlen külföldi tőkeberuházások (foreign direct investment FDI), amelyeket külföldi működőtőke-beruházásoknak is szokás nevezni. 1 Árva László: Külföldi tőkeberuházások Közép-Kelet-Európában. KJK, Budapest,

5 Portfolió-beruházások esetén a beruházó külföldi állampapírokat vagy vállalatok által kibocsátott értékpapírokat vásárol, de nem törekszik arra, hogy tulajdonjogát a külföldi vállalat ellenőrzésére használja fel. A közvetlen külföldi beruházások vagy működőtőke-beruházások esetében a befektető azonban a külföldi vállalatban szerzett tulajdonjogot az illető vállalat feletti ellenőrzés megszerzésére kívánja használni. A portfólió-beruházások elsőrendű oka tehát a megtakarítások jövedelmező befektetése, míg a működőtőke-befektetések esetében a jövedelmező befektetés mellett a külföldi vállalatok feletti részleges vagy teljes kontroll révén egyéb célokat is el kíván érni a befektető. Ilyen cél lehet például a helyi olcsó munkaerő hasznosítása, a biztos beszállítói kapcsolatok kialakítása, vagy egy zárt piacra való behatolás is motiválhatja a beruházásokat. Mivel szakdolgozatom témája a működőtőkéhez kapcsolódik szorosan, ezért most - a portfolió-beruházásokat félretéve - a közvetlen külföldi tőkeberuházások típusait elemzem részletesen. A közvetlen külföldi beruházások (vagy működőtőke-beruházások) formájuk szerint négy csoportba sorolhatók: új vállalat alapítása külföldön (zöldmezős befektetés), már létező külföldi vállalat ellenőrzését biztosító tulajdonrész felvásárlása, illetve egyesülés (mergers and acquisitions - M&A, beleértve a privatizációt is) 2, külföldi vállalat nyereségének újrabefektetése, hitelezés vagy alaptőke emelés az anyavállalat és külföldi leányvállalata között. 3 Árva László és Diczházi Bertalan elmélete szerint a típusait tekintve a működőtőke lehet: hagyományos gyarmati típusú, külkereskedelem teremtő, illetve külkereskedelem helyettesítő beruházás. 2 A rendszerváltás után a közép-kelet-európai térségben gyakran a privatizáció keretein belül került sor a külföldiek által végrehajtott felvásárlásokra. 3 Árva László-Diczházi Bertalan. A külföldi működőtőke-beruházások fajtái. Világgazdaság. 1998/I.27. 6

6 A hagyományos gyarmati típusú beruházás a fejlett országokból a fejlődő térségbe irányuló legősibb működőtőke-beruházási forma. E beruházások általában csak egyetlen egzotikus termék (gyémánt, elefántcsont, kőolaj stb.) kitermelésére jönnek létre, minden további feldolgozásra a fejlett országokban kerül sor. Jellemzője, hogy főként a kitermelőiparba vagy a mezőgazdaságba irányul, a gazdaság egészétől elszigetelt marad, vagyis nem indukál általános gazdasági fellendülést a beruházást fogadó országban. Amíg a gyarmati típusú beruházások kifejezetten a nyersanyagszerzésre (a fejlett országokból a fejlődő országokba) irányulnak, addig a külkereskedelem helyettesítő működőtőke mindenekelőtt a piacszerzésre koncentrál, és jellegzetesen a fejlett országok, még pontosabban a fejlett térségek, nevezetesen Észak-Amerika, Európa és Japán között áramlik, s e beruházások célja valójában mindenekelőtt a piacszerzés. E piacszerző beruházásokat elsősorban a többi fejlett ország által alkalmazott kereskedelmi korlátozások (vámok, kvóták) hívták életre. Ezen beruházások révén a beruházók igyekeznek megkerülni azokat a vám- vagy kvótajellegű, vagy egyéb korlátokat, amelyekkel a fejlett országok próbálják védelmezni hazai termelésüket. E külföldi beruházásokat éppen ezért külkereskedelem helyettesítő beruházásoknak is nevezik, hiszen általuk a külföldi vállalat tulajdonképpen ugyanazt akarja elérni, mint amit korábban exporttal sikertelenül igyekezett megvalósítani, vagyis meg kívánja hódítani a célország piacát. Továbbá szólni kell a külkereskedelem teremtő beruházásokról, melyek a fejlett országokból a fejlődő országokba irányulnak, és alapvető indoka az, hogy a fejlődő térségekben a termelési tényezők költségei, mindenekelőtt a munkabérek, jóval alacsonyabbak, mint a fejlett országokban, továbbá jelentős kedvezményekhez is hozzájuthatnak a befektetők. Ezen erős vonzerő miatt a hetvenes évektől kezdve mind nagyobb mértéket öltött a feldolgozóipari termelés fejlett országokból fejlődő térségekbe történő kitelepítése, amelyet egy japán közgazdász tiszteletére sokan Kojima-típusú beruházásoknak, vagy másképpen külkereskedelem teremtő beruházásoknak is neveznek. S valóban jogos külkereskedelem teremtésről beszélni, mivel a nagy nemzetközi vállalatok a kedvező termelési tényezők miatt egyre nagyobb mértékben telepítik ki a termelésüket a fejlődő országokba, de elsősorban nem azért, hogy a helyi piacot lefedjék termékeikkel, mint ahogy az a piacvásárló/külkereskedelem helyettesítő beruházások esetében történik, hanem sokkal inkább azért, hogy a fejlődő országokban olcsón megtermelt termékeket visszaszállítsák a fejlett térségbe, így hozzájárulnak a fogadó ország exportjának 7

7 növekedéséhez. Ily módon bővül a világ külkereskedelmi forgalma, erre utal e típus elnevezése is. Azonban a külkereskedelem teremtő beruházás esetén a célország általában fejletlen ipari gépek, berendezések és technológia terén, ezért a beruházás első szakaszában jellemzően nagymértékben emelkedik az import. Majd a termelés beindulásával az export jóval meghaladhatja az importot a fogadó országban, hozzájárulva a fejlődő ország külkereskedelmi mérlegének aktívumához. Azonban a termeléskitelepítő beruházások maguk is két nagy alcsoportba oszthatók, s ezen alcsoportok igen eltérő hatást gyakorolnak a fogadó országok gazdaságára. A klasszikus Kojima-beruházások nyomán rendszerint egyre nagyobb lesz a hazai beszállítói arány a külföldre kitelepített termelésen belül, s ez igen fontos technológiatranszfer hatást jelent. Hatására jelentősen nő a foglalkoztatás nemcsak az újonnan létrehozott külföldi beruházásokban, hanem a beszállítói körben is. A termeléskitelepítő beruházások másik típusát a nem szervesen beilleszkedő átültetések jelentik. E beruházások jellemzője, hogy ezek nem támaszkodnak helyi beszállítókra, hanem minden nyersanyagot és félkész terméket a külföldön lévő anyavállalatból importálnak, és minden terméket az anyavállalatnak is szállítanak vissza. Ebben az esetben csak arról van szó, hogy például az olcsó munkabérek miatt egy vállalat egy részét mintegy kivágták és átültették egy másik országba, de ott az nem illeszkedett be szervesen a célország gazdaságába, hanem megmaradt elkülönült egységnek. Végezetül megemlítek két további működőtőke-beruházási elméletet Dunningtól illetve Vernontól. Dunning ún. eklektikus elméletében arra tett kísérletet, hogy a működőtőke-áramlás bizonyos vonásait legjobban magyarázó elméletek részeit egybeolvassza, számos tényező együttes hatását figyelembe véve elemzi a külföldi beruházásokat. Az elmélet aláhúzza, hogy a működőtőke-kivitel esetében rendszerint több tényező hatása motiválja a beruházók döntéseit. 4 Ezek alapján Dunning a beruházásokat négy csoportba sorolta: a helyi erőforrásokat kiaknázó, a piacorientált, a hatékonyságnövelő és a stratégiai előnyöket érvényesítő beruházásokra. 4 Szanyi Miklós: Elmélet és gyakorlat a nemzetközi működőtőke-áramlás vizsgálatában. Közgazdasági Szemle, 1997/06. 8

8 1) Helyi erőforrásokra építő külföldi befektetések. A beruházó a termelési tényezők (nyersanyag, munkaerő, speciális ismeret, technológia) költségeiben nemzetközileg meglévő különbségeket kihasználva kívánja versenyképességét növelni. Az ilyen befektetések által előállított termék általában exportra kerül. 2) Piacorientált befektetések. A piacorientált beruházó célja a fogadó ország és közvetlen környezetének ellátása termékeivel. A beruházókat jellemzően öt körülmény késztetheti ilyen jellegű befektetésre: a) A főbb szállítók, illetve vevők követése. A befektető azokban az országokban létesít kapacitásokat, ahol a legfontosabb vevői, illetve szállítói vannak. Ezzel nemcsak a folyamatos üzletmenetet biztosítja, de piaci részesedését is növeli. b) A szállítási és egyéb termelési költségek megtakarítása a helyi piacok ellátása esetén. c) Az élesedő konkurenciaharc, a piacról való kiszorulás veszélye. A globális piaci verseny, a konkurensek miatt arra kényszerülhet a vállalkozás, hogy egy adott, fontosnak tekintett piacon megjelenjen. d) Az előállított termékek helyi igényekhez való igazítása, illetve speciális, csak azon a helyen rendelkezésre álló termelési tényezők bevonása (például az adott piacon megszokott alapanyag felhasználása). e) A fogadó ország által alkalmazott korlátozó, illetve diszkriminatív kereskedelempolitika (például magas vámok, a behozatal adminisztratív megkötése, a helyi termelés preferálása különböző támogatásokkal) kivédése. 3) Hatékonyságnövelő befektetések. Már létező piacorientált, illetve helyi erőforrásokra építő beruházások racionalizálása, versenyképességének növelése, pótlólagos befektetések (például a profit visszaforgatása) révén. 4) Stratégiai előnyöket érvényesítő befektetések. Ennek keretében külföldi vállalatokat vásárolnak meg saját hosszú távú stratégiai céljaik elérésére, főleg nemzetközi versenyképességük fenntartása, növelése érdekében. A befektetések fenti sorrendje nagyjából időbeli sorrendet is jelent. Az erőforrás- és piacorientált befektetések általában első, bemutatkozó beruházások. A hatékonyságnövelő, illetve stratégiai célt követő befektetések pedig pótlólagos jellegűek. A nemzetközi működőtőke áramlásában az elmúlt években az utóbbiak térnyerése figyelhető meg, 9

9 elsősorban a fejlett országok túlsúlya miatt. Az 1990-es évek elején megnyílt kelet-európai piacokra kezdetben jelentős mennyiségben érkezett erőforrás-, illetve piacorientált befektetés. Napjainkban már ezen térségben is rendkívül gyorsan megkezdődtek a hatékonyságjavító és a stratégiai beruházások. Ugyanakkor a Vernon által megfogalmazott a működőtőke-kivitelt a termékciklussal összekapcsoló elmélet szerint amint egy termék kezd elavulni, ahogy halad előre az életciklusban, úgy kerül sor egyre inkább termelésének fejletlenebb, olcsóbb munkabérű országokba való kihelyezésére. Látható, hogy számos olyan elmélet született, amely megpróbálta feltárni a tőke mozgásának törvényszerűségeit, különböző típusokba sorolva őket. A következő fejezetben a fent említett elméletek közül kiragadom az Árva-Diczházi-féle befektetési típusokat és ezeken keresztül szemléltetem a külföldi beruházások alakulását a világban. 10

10 3. A külföldi beruházások alakulása a világban A gazdaság alapvető kérdése, hogy miként lehet -a termelési erőforrásokat (például nyersanyagok), -a munkaerőt, -a tőkét a lehető legelőnyösebben kombinálni egy adott helyen (ahol a termelés folyik), s hogyan lehet az ott megtermelt termékeket a legolcsóbban eljuttatni a megfelelő vásárlóerővel rendelkező végső fogyasztókhoz. A klasszikus megoldást az jelenti, ha a termelés minden alapvető tényezője, vagyis a tőke, a munkaerő, a nyersanyag és a piac is egyazon helyen található, hiszen ilyenkor a szállítási költségek teljes mértékben kikapcsolhatók. Amíg a szállítás fejletlen volt, s ennek következtében drága, addig valóban minden közösség igyekezett ezt a megoldást választani, vagyis a rendelkezésre álló termelési tényezőkkel előállítani a saját szükségleteiknek kielégítésére szolgáló termékeket. Azonban amint a szállítás technikája fejlődésnek indult, igen hamar sor került a rendelkezésre álló termelési tényezők eltérései miatt a termelés földrajzi specializálódására, s a megtermelt termékeknek a nagyobb távolságokra lévő piacokra való eljuttatására. Elsőként a hajózás fejlődése jelentett nagy előrelépést a termelési tényezők mozgatásában, mivel hajóval viszonylag rövid időn belül nagy távolságokra jelentős mennyiségű rakományt lehetett szállítani. Ehhez jött még, hogy a nagy felfedezők hajóikon olyan tájakra juthattak el (például Amerikába, Indiába), melyek gazdagok voltak különleges nyersanyagokban, s ezekhez ráadásul olcsón szerezhették be a bennszülöttektől. Így a XV. századtól kezdődően - megindult az öreg kontinens és a világ eddig ismeretlen részei közti kereskedelem. A kontinensek közti kereskedelem a XVII. századra olyan méreteket öltött, hogy a kereskedők társaságokba tömörültek, melyek közül a legismertebbé az angol, a holland és a francia Kelet-indiai Társaság vált. Ezek a kereskedelmi társaságok gyakran a gyarmati 11

11 kereskedelemre vonatkozó monopóliumokkal és privilégiumokkal is rendelkeztek, így jelentősen hozzájárultak országaik gyarmatbirodalmának kiépítéséhez. Így a világ gazdasági egységesedésének első nagy mozgatóerejét a termeléshez felhasznált anyagok és a megtermelt termékek külkereskedelmének folyamatos bővülése jelentette a szállítási költségek függvényében. Továbbá a termelési tényezők optimális egyesítése érdekében és hosszú ideig szinte egyedülálló módon a munkaerő nemzetközi mozgására is sor került, amely kezdetben a rabszolga-kereskedelem, majd a kivándorlás formájában valósult meg. 5 3,1. A kezdetektől a két világháborúig A külföldi tőkekivitel első nagy korszaka, vagy első nagy hulláma tulajdonképpen a XVIII. század második felétől egészen az I. világháború időszakáig tartott. Ebben az időszakban a fejlett ipari országok (elsősorban Anglia, kisebb mértékben Franciaország, illetve a XX. század első évtizedétől az USA) működőtőke-kivitele alapvetően a nyersanyagokban gazdag gyarmatok, illetve félgyarmati területek felé irányult. A gyarmati területek felé irányuló hagyományos gyarmati típusú tőkekivitelt az a szükségszerűség hívta életre, hogy a gyarmati területek olyan, másutt fel nem lelhető nyersanyagokkal rendelkeztek, amelyek kitermelésére egyre nagyobb igény jelentkezett a mind jobban iparosodó centrum-országokban (főként Európa fejlett nyugati részén, majd a XIX. század közepétől kezdve egyre inkább az USA-ban is). Ennek a működőtőkekivitelnek az volt a sajátossága, hogy elsősorban a kitermelő iparba vagy a mezőgazdaságba irányult. A gyarmati típusú tőkekivitel hatása a fogadó ország gazdaságára minimális: ez a hatás rendszerint csak a tőkekivitel által érintett kitermelő ipari vagy mezőgazdasági ágazatra korlátozódott, s a fogadó ország gazdaságának egészétől elszigetelt maradt, s ennek következtében nem is indukált gazdasági fellendülést a beruházást fogadó országban. 5 A rabszolgaság, mely az ókorban hadifoglyok ejtése kapcsán alakult ki, és az akkori kultúra gazdasági alapját jelentette, a 16. században ismét jelentős tényező lett. Ugyanis Amerika cukor- és gyapotültetvényeire olcsó munkaerőt jelentő afrikai fekete rabszolgák szállítása indult meg tömegesen. Ezzel kezdődőleg a rabszolgaság még hosszú időn át fontos szerepet tölthetett be a gazdaságban, mivel az eltörlésére irányuló mozgalom (az abolicionizmus) csak a XIX. században vette kezdetét. 12

12 A gyarmati típusú működőtőke kivitel korszakában a gyarmati tőkekivitel mellett megjelent egy másfajta működőtőke-kivitel is, az előző fejezetben már említett, ún. külkereskedelem teremtő működőtőke. Ez a működőtőke-kivitel Nyugat-Európából a keleteurópai térségek felé irányult, s nem csak a kitermelő ipari ágazatokra koncentrált, hanem a tőkeimportőr országok feldolgozóiparára, a szolgáltató ágazatokra és infrastruktúrájára is, s közvetett hatásait tekintve e gazdaságok egészét érintette. A kelet-európai országok egy részébe (azon belül is elsősorban Ausztria-Magyarországra) irányuló működőtőke-kivitel a XIX. század második felében jelentős mértékben eltért mind okait, mind következményeit illetően a gyarmati típusú működőtőke-kiviteltől. A gyarmati típusú működőtőke-kivitellel szemben a Kelet-Európába irányuló tőkekivitel nem valamely másutt nem előforduló nyersanyag kiaknázására, hanem az iparosodás útjára lépő, munkaerőben gazdag, de tőkében szegény kelet-európai térségben rejlő lehetőségek felismerése után indult el. Ezt a tőkekivitelt egyszerre vonzotta mind az olcsó munkaerő, mind a gyorsan bővülő helyi felvevőpiac. Az okok mellett ennek a tőkekivitelnek a hatása is különbözött a gyarmati típusú tőkekiviteltől, mivel a Kelet-Európába irányuló működőtőke-exporttal szükségképpen együttjáró technológiatranszfer, valamint a vállalkozói és vállalatvezetési ismeretek átadása komoly lökést adott ezen országok gazdasági fejlődésének. Az I. világháború politikai megrázkódtatásai nyomán a működőtőke-kivitel nemzetközi folyamata jelentős mértékben visszaesett. A két világháború között mindenekelőtt az as nagy gazdasági válság hatására ugyan a korábbi időszakhoz képest igen jelentős hullámzást mutatott a működőtőke nemzetközi áramlása, alapvetően mégis a korábbi struktúráját követte. A tőkekivitel nagyobb része gyarmati típusú tőkekivitel volt, míg egy kisebb, de nem elhanyagolható hányadát a Kelet-Európába irányuló működőtőkekivitel tette ki. A II. világháború során a nemzetközi működőtőke beruházások árama újból megtorpant, majd annál nagyobb erővel indult el ismét. 13

13 3.2. A II. világháború után bekövetkező változások a működőtőke áramlásában A II. világháború után az USA felajánlotta segítségét Európa újjáépítéséhez és a gazdasági fejlődéséhez. Az e célból kidolgozott Marschall-terv alapján áruszállításokat, megrendeléseket és (részben vissza nem fizetendő) hiteleket irányoztak elő. A szovjet befolyás alatt lévő országok (köztük Magyarország is) azonban a Nyugatról jövő segítség minden formáját elutasították. Ezzel együtt kelet-európai országok felé irányuló külkereskedelem teremtő működőtőkekivitel a világháború után ezen országok bezárkózása miatt teljesen megszűnt, s a hagyományos gyarmati típusú tőkekivitel mellett először csak kisebb mértékben, majd mind nagyobb volumennel megjelent a korábban inkább csak kivételnek számító fejlett országok közötti működőtőke-kivitel, amelyet külkereskedelem helyettesítő működőtőkének is szoktak nevezni. 6 Az 1950-es évek második felétől kezdve azután mindinkább a fejlett országok, azon belül is elsősorban az USA és az Európa közötti működőtőke-kivitel vált meghatározó volumenűvé. Az 1960-as évek során a fejlett országok közötti működőtőke-áramlás Mundell szerint válasz volt azokra a protekcionista lépésekre, amelyeket a fejlett piacgazdaságok alkalmazni kezdtek ezekben az években. A termékek és szolgáltatások szabad áramlását akadályozó mennyiségi korlátozások ugyanis viszonylag könnyen megkerülhetők a vámhatárokon belül létrehozott, mintegy trójai falószerű leányvállalatok útján, amelyek ezt követően már mint belföldi termelők a külföldi termékekre korábban megállapított kvótákat figyelmen kívül hagyva értékesíthetik termékeiket. (A mennyiségi korlátozások veszélye a későbbiekben, az 1970-es és 1980-as évek során is fokozott mértékben késztette ilyen jellegű tőkekivitel folytatására a fejlett országokat.) Összegzésként elmondható, hogy amíg a fejlett országok közötti működőtőke-forgalom jelentős élénkülésen ment át a II. világháború után, addig a fejlődő országokba kihelyezett tőke részaránya csökkent az összes működőtőke-kivitelen belül, mivel ezen országokban egy erős gazdasági protekcionista-nacionalista hullám volt megfigyelhető, amely jelentős államosításokat vont maga után kizárva ezzel a külföldi befektetők megjelenését a hazai gazdaságban. 6 A Mundell által kidolgozott elméletben a működőtőke-beruházások elsősorban a javak és szolgáltatások szabad áramlását akadályozó tényezők megkerülését célozzák, s így végső soron a működőtőke-kivitel a javak és szolgáltatások kereskedelmét helyettisíti. 14

14 3.3.Újabb jelentős változások az 1970-es évektől kezdődően Az 1970-es és az 1980-as évek egyrészt a működőtőke-kivitel gyors növekedését, másrészt földrajzi szerkezetének újabb átalakulását hozták magukkal. A külföldi működőtőke-beruházások felgyorsult növekedése több tényező együttes hatására következett be. Ezek között nyilvánvalóan fontos szerepet játszott a közlekedés, a hírközlés és a számítástechnika forradalma, amely egyre olcsóbbá és gyorsabbá tette a szerteágazó nemzetközi vállalatrendszerek hatékony irányítását és szervezését. Emellett elősegítette a nemzetközi működőtőke-áramlás felgyorsulását az 1960-as években kibontakozott államosítási hullám lecsendesülése, majd az 1980-as években a privatizálási folyamatok világméretű kibontakozása is. Mindezek a fejlemények erősen összefüggnek azzal, hogy az 1960-as és az 1970-es években a fejlődő országok által követett nacionalista gazdaságpolitika sok helyütt nem bizonyult eredményesnek, sorra bebizonyosodott az állami fejlesztések és beruházások gazdaságtalan volta, ami sok fejlődő ország esetében az állami fejlesztésekhez felvett külföldi hitelek visszafizethetőségének lehetetlenné válását és nem egy ország esetében jelentős adósságválság kialakulását eredményezte. Számos fejlődő országban a visszafizethetetlen külföldi adósságok kérdésének megoldásához úgy látszott, hogy az egyetlen járható utat az állami termelő vagyon privatizációja nyomán remélt költségvetési bevételek kínálják. A működőtőke-beruházások volumenének emelkedése mellett az 1970-es évek elejétől kezdve a működőtőke-kivitel szerkezetében további lényeges új fejleményként volt megfigyelhető, hogy Európa és Észak-Amerika mellett Japán is lassan megjelent tőkeexportőrként a nemzetközi porondon, s az 1970-es évek közepétől kezdve tőkeexportja egyre nagyobb mértéket öltött. Ugyanezen időszak alatt az USA működőtőke-kivitele jóval mérsékeltebb növekedést mutatott. Az Európai Gazdasági Közösségből származó működőtőke-beruházások növekedési üteme ugyan az 1970-es és az 1980-as években felülmúlta az USA-ból kihelyezett működőtőke növekedési ütemét, de elmaradt a japán működőtőke-export példátlanul gyors növekedésétől. Ennek megfelelően alakult a külföldre kihelyezett működőtőke állománya is. Bár az 1980-as évek végére a korábbi nagy tőkekihelyezései következtében az USA és Nagy-Britannia megtartotta első helyét, az 1980-as évek során gyorsan növekvő működőtőke-kivitel következtében azonban Japán a kihelyezett külföldi működőtőke-beruházás állományát tekintve 1990-re szorosan 15

15 felzárkózott e két ország mögé. Ugyanakkor ki kell emelni, hogy míg az Európai Gazdasági Közösség országai, illetve az USA egyszerre voltak tőkeexportőrök, illetve a tőkeexport célországai, addig Japán elsősorban csak mint tőkeexportőr játszott egyre nagyobb szerepet, tőkeimportőrként azonban továbbra is jelentéktelen maradt. A többi tőkeexportőr ország erre hivatkozva egyre hangosabban vádolta protekcionizmussal. A működőtőke-kivitel másik új sajátossága az 1970-es évek elején az volt, hogy a fejlett területek közötti, a külkereskedelmi akadályok megkerülését célzó külkereskedelem helyettesítő működőtőke-kivitel, illetve az elmaradt országokba irányuló hagyományos gyarmati típusú működőtőke-kivitel mellett ismét megjelent a fejlett térségekből a fejlődő országok feldolgozóiparába irányuló, s ott jelentős fejlődést indukáló tőkekivitel is. Ez amint már korábban említettem - a XIX. század végén, a XX. század elején a Kelet-Európába irányuló nyugat-európai tőkekivitelt jellemezte, de az 1920-as évektől kezdve jelentős mértékben visszaszorult. Ez a fajta tőkekivitel az 1970-es évek elején a legjelentősebben a délkelet-ázsiai országok (Tajwan, Hong Kong, Szingapúr) felé irányuló japán működőtőke-kivitelben öltött testet, de a latin-amerikai országokba irányuló észak-amerikai tőkekivitelben is egyre több ilyen vonás jelentkezett. 7 Hasonló típusú külkereskedelem teremtő tőkekivitel indult meg ekkoriban a nyugat-európai centrum országokból az európai periféria felé is. Az 1960-as évektől kezdve nemcsak a működőtőke-kivitel területi megoszlása, hanem ágazati szerkezete is jelentősen módosult. A legfontosabb változást a tercier szektorba bevitt működőtőke súlyának lassú növekedése jelentette. A fejlett országok közötti működőtőke-áramlás az 1960-as évek elején mintegy 20 %-ban a kitermelő ágazatokba és a mezőgazdaságba, 65 %-ban a feldolgozóiparba és 15 %-ban a szolgáltatások felé irányult. A fejlődő országok esetében 30 %-ot tettek ki a primer ágazatoknak jutó beruházások, 60 %-ot a feldolgozóipar, illetve 10 %-ot a szolgáltató ágazati beruházások. Az 1970-es évek elején az összes működőtőke-bevitelen belül a tercier szektorba a külföldi beruházások 20 %-a, az 1980-as évek elején már 25 %-a, az 1990-es évek elején pedig már több mint 30 %- a jutott. A fejlett országokba irányuló tőkebevitel esetében még határozottabban 7 A jelenség annyira jellemzője volt az 1970-es évek elején a japán működőtőke-kivitelnek, hogy több kutató sajátos japán modellt látott benne, és hosszú ideig a jelenség egyik első leírójáról Kojima-típusú tőkekivitelnek nevezték az ilyen fajta külkereskedelem teremtő működőtőke-kivitelt. Kojima úgy vélte, hogy a termelési tényezők országonként eltérő árai váltják ki a működőtőke-kivitelt, amely a tőkével ellátott, de munkaerőben szegény, s így drágább munkabérű országokból a tőkeszegény, de olcsó munkaerőnek bővében levő országok felé mozog. 16

16 bontakozott ki ez a tendencia, és az 1990-es évekre a fejlett országok szolgáltató szektorába beruházott külföldi működőtőke aránya meghaladta az ezen országokba áramló összes külföldi tőke 50 %-át, miközben a kitermelő ágazatokba, illetve a feldolgozóiparba jutó beruházások aránya ennek megfelelően visszaesett Az 1980-as és az 1990-es évek A működőtőke-kivitel igen érzékenyen reagál a gazdasági élet hullámzásaira. Ez megfigyelhető volt az 1980-as évek elején is, amikor a termelés visszaesése következtében átmenetileg kissé lassult a tőkekivitel, majd az évtized második felében, amikor a világgazdaság ismét fellendülő szakaszába került, újból jelentős növekedést mutatott évente. Az 1990-es évek elején ismét visszaesés következett be a világgazdaságban, s ezt azonnal követte a tőkekivitel alakulása is. Ezen időszakban elsősorban a fejlett országok egymás közötti működőtőke-exportja csökkent jelentős mértékben, míg a gazdasági válságtól nem, vagy csak kisebb mértékben sújtott fejlődő országok felé irányuló tőkeexport dinamikusan fejlődött tovább. A fejlett országok közül a válságból leggyorsabban kilábaló USA-n kívül mindegyik korábbi nagy tőkeexportőr működőtőke-kivitele visszaesett az 1990-es évek elején után az európai országok tőkekivitele is lassan növekedésnek indult. Az USA esetében 1994 után is látványosan nőtt a tőkekivitel. A gazdasági válságból kilábalni nem tudó Japánban azonban nem figyelhető meg a működőtőke-kivitel látványos emelkedése. Jelentősen átalakult 1985 után a működőtőke-export jellege, földrajzi szerkezete és módosult a tőkekivitel ágazati megoszlása is. A földrajzi változások között fontos fejleményt jelent, hogy míg az 1970-es évek elején még igaz volt, hogy a Japánból kiáramló működőtőke elsősorban a környező fejletlen térségekbe irányult, addig az 1980-as évektől kezdve Japán tőkekivitelében is egyre nagyobb szerepet kapott a fejlett országokba 17

17 irányuló, külkereskedelem helyettesítőnek nevezett, a kereskedelmi akadályok megkerülését célzó tőkekivitel. 8 Fontos új fejleményt jelentett a működőtőke-áramlás földrajzi megoszlásában, hogy a II. világháború óta a működőtőke-kivitel áramlásból gyakorlatilag teljesen kimaradó közép-kelet-európai országok felé is megindult 1990 után a működőtőke-export, sőt az első külföldi működőtőke-beruházások már körül megjelentek a térségben. A közép-kelet-európai térség mellett az ázsiai országok, mint Kína és Vietnám is egyre több külföldi működőtőkét vonzottak. Mind Vietnámban, mind Kínában jelentős erőfeszítéseket tettek a külföldi működőtőke-import előmozdítása érdekében, s e lehetőségekkel a hongkongi, a japán és az amerikai tőke nagymértékben élt is. A távolkeleti volt szocialista országokba áramló külföldi működőtőke dinamikája oly méreteket öltött, hogy már akkoriban fennállt annak a veszélye, hogy nem Közép-Kelet-Európa, hanem Kína lesz az elkövetkező években a nemzetközi működőtőke-beruházások új fő célja. A nemzetközi tőkekivitel szerkezeti átalakulásának fontos vonása, hogy folytatódott a tercier szektor részarányának dinamikus növekedése, mindenekelőtt a kereskedelem és a pénzügyi szolgáltatások terén, s ez a fajta tercializálódás napjainkban is tart Az FDI-Triád Az 1980-as évek második felétől egyre inkább megerősödött a külföldi működőtőkeáramlás földrajzi szerkezetének sajátos háromszög formája, az FDI-Triád. Ha az 1980-as évek második felének, az 1990-es évek elejének működőtőke áramlási térképét megrajzoljuk a nagy régiók között, akkor látható, hogy a működőtőke-mozgásokon belül egyrészt az USA Európa - Japán közötti, a szakirodalomban röviden Triád pólusai 8 Ez nem is meglepő, hiszen az USA és a Közös Piac éppen Japánnal szemben alkalmazta nagymértékben a mennyiségi korlátozásokat. Végső soron tehát az 1980-as évek II. felére, az 1990-es évek elejére a japán tőkekivitel struktúrája lassan hasonlatossá vált az európai és az észak-amerikai tőkekivitel szerkezetéhez. 18

18 közöttinek nevezett tőkemozgások, másrészt a Triád csúcsai és a körülöttük kialakult perifériaterületek közötti tőkemozgás jól megkülönböztethetőek egymástól. A Triád pólusai közötti tőkeáramlás az 1970-es évek eleje óta az összes külföldi működőtőke-mozgás több mint 50 %-át adta, s ez az arány az 1990-es évek során is ilyen nagyságrendű maradt. A Triád pólusai közötti, tehát fejlett országból másik fejlett országba irányuló beruházások mellett mind az USA, mind Európa, mind Japán jelentős mértékben folytat külkereskedelem teremtő, vagyis a környező fejletlenebb országokba irányuló működőtőke-kivitelt is, amely elsősorban a periféria országok olcsóbb munkaerejét igyekszik hasznosítani. A külkereskedelem teremtő vagy más néven Kojima-típusú működőtőke-kivitel a világ összes működőtőke-exportjának kb %-át tette ki a XX. század utolsó évtizedében. Az UNCTAD (az ENSZ kereskedelemfejlesztési szerve) jelentése alapján is megfigyelhető, hogy a Triád tagországainak gazdaságába áramló működőtőke aránya 2001-ben is 50 % feletti volt (lásd 1. ábra). A Triád pólusai közötti működőtőke-áramlás 2001-ben (Milliárd USD) 1. ábra 641 összes kihelyezett működőtőke összes kihelyezett működőtőke összes kihelyezett működőtőke A Triádba áramló FDI becsült aránya: 68 % Forrás: 19

19 A Triád pólusai közötti működőtőke-beruházások nagyon sok esetben nem új vállalatalapítás, hanem fúziók, átvételek (akvizíciók) vagy stratégiai szövetségek útján valósulnak meg. Ez természetes is, hiszen egy piacra jóval könnyebb a már meglevő vállalat, s azon keresztül egy már piacra bevezetett márka átvételével behatolni, mint egy piacon jelen nem levő új terméket bevezetni. Ugyanakkor a Triád pólusaiból a perifériaterületek felé irányuló működőtőke-kivitel esetében az új vállalatok alapítása nagyobb szerepet játszik, már csak azért is, mert ezen elmaradt perifériaterületeken rendszerint nem is léteznek olyan vállalatok, amelyek átvehetők lennének. Ez alól csak az 1990-es évek során a közép-kelet-európai, illetve a FÁK országaiba irányuló működőtőkebevitel jelentett kivételt, ahol nagyon sok esetben a tőkeimport privatizáció révén történő átvétel formájában valósult meg. 20

20 4. A közép-kelet-európai közvetlen külföldi tőkeberuházások A XIX. század második felétől kezdve jelentős működőtőke-export indult meg Franciaországból, Németországból és Ausztriából Közép-Kelet-Európa felé. Ez a beinduló folyamat jól jött ezen területnek, mivel az iparosítás és modernizáció útjára lépő középkelet-európai országokban a belső felhalmozási lehetőségek messze elmaradtak a gazdaságfejlesztés hatalmas tőkeigényétől. A környező országok közül a XIX. században Csehországba Magyarországhoz képest korábban, Romániába, Lengyelországba, az orosz területekre és a Balkánra pedig hazánkhoz képest valamivel később indult meg a külföldi működőtőke beáramlása. A közép-kelet-európai, többnyire nyugat-európai eredetű finanszírozáson alapuló gazdaságfejlesztési stratégia eredményes volt azokban az országokban, ahol nagyobb mértékben került sor külföldi működőtőke-importra, vagyis ahol a külső finanszírozáson belül a külföldi működőtőke-beruházások domináltak. Ezek a területek Ausztria- Magyarország fejlettebb területei (Csehország, Magyarország), valamint Lengyelország és Oroszország fejlettebb nyugati részei voltak. Ugyanakkor azon országokban, ahol a külső finanszírozás alapvetően államkölcsönök révén valósult meg, mint Romániában, Bulgáriában és Szerbiában, ott a külső finanszírozás nagy részét folyó fogyasztás finanszírozására fordították, ami nem segítette elő kellő mértékben a gazdasági növekedés elindítását. Az I. világháború, illetve a gazdasági kapcsolatok szétzilálódása a háborút követő politikai rendezés következtében visszavetette a kelet-európai országokba irányuló külföldi működőtőke-áramlást. Az újonnan függetlenné vált országok a háborút követően nacionalista gazdaságpolitikát kezdtek követni, amelynek során sok esetben államosították a külföldi beruházásokat, különösen a volt ellenséges országok polgárainak tulajdonát, s meggátolták az új külföldi beruházásokat. A háborút közvetlenül követő évek elzárkózó politikája után azonban a külföldi tőke szerepe néhány év átmeneti kiesés után ismét fontossá vált a közép-kelet-európai országok számára. Az 1920-as évek során nem a külföldi működőtőke-beruházások, hanem főként a külföldi hitelfelvétel formája valósult meg, azonban ezeket a külföldi forrásokat nagyon sok esetben pazarló módon használták 21

21 fel. És bár e hitelek révén emelkedett ugyan a térség országaiban az életszínvonal, de nem került sor a gazdasági modernizálásra és megfelelő exportkapacitások létrehozására. A külföldi hitelek ugyanakkor valószínűleg mégiscsak hozzájárultak a közép-kelet-európai térség gazdasági talpraállításához is, mivel az ezek nyomán konszolidálódott államháztartás és megfékezett infláció előfeltételét képezte az 1930-as évek során ismét lassan meginduló közép-kelet-európai külföldi működőtőke-importnak. A II. világháborút követően Közép-Kelet-Európában egy sajátos, a külső (mindenekelőtt nyugat-európai és észak-amerikai) gazdasági kapcsolatokat elvágni kívánó, a külföldi működőtőke-beruházásokat jogilag megtiltó, a belső fejlesztési erőforrásokat az állam részletes tervezése révén mozgósítani igyekvő gazdasági rendszer alakult ki, s ennek következtében az 1980-as évek közepéig külföldi működőtőke-importról ezen országok esetében gyakorlatilag nem beszélhetünk. A szocialista gazdasági modell válságának elmélyülése az 1980-as évek során azt eredményezte, hogy egymás után egyre több keletközép-európai országban kényszerültek megteremteni a külföldi működőtőke-import jogi feltételeit annak érdekében, hogy így juthassanak hozzá a gazdasági fejlesztéshez otthon továbbra is csak szűkösen rendelkezésre álló tőkéhez, illetve fejlett technológiához és vállalkozói ismeretekhez. Az 1970-es és 1980-as években a bürokratikus engedélyeztetési eljárás, s a 49 %-ban megszabott külföldi tulajdoni limit, valamint a társasági jogban található hiányosságok mellett a külföldi beruházók a szocialista országok esetében a helyi gazdasági partnerek hiányáról, a beszállítók megbízhatatlanságáról, a helyi termékek rossz minőségéről, a vállalatvezetési ismeretek alacsony szintjéről, a helyi devizák inkonvertibilitásából fakadó problémákra panaszkodtak a leggyakrabban. Azonban a működést valószínűleg a helyi pénz konvertibilitásának hiánya, valamint a helyi hatóságok vállalatvezetésbe való beleszólási joga nehezítette a legnagyobb mértékben, amit az is jelez, hogy amint biztosították a külföldi beruházók számára a helyi pénz szabad átváltását, és amint létrejöttek azok a jogi és szabályozásbeli keretek, amelyek nem tették lehetővé a helyi hatósági szerveknek a 22

22 vegyes vállalatok gazdálkodásába való beleszólást, a külföldi működőtőke-beruházások száma azonnal gyors növekedésnek indult a térségben. Természetesen ehhez nagymértékben hozzájárult az 1990-es évek elején a volt szocialista országokban bekövetkezett politikai fordulat is, amely a beruházói bizalom jelentős megerősítését eredményezte. Bár már az 1980-as évek I. felében nagyjából létrejöttek a kelet-közép-európai volt KGSTországokban a külföldi közvetlen tőkeberuházások jogi keretei, a térségbe (Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia, Ukrajna) irányuló nyugati tőkeexport csak ben indult meg jelentősebb mértékben. Jugoszláviában már 1973 óta lehetőség volt külföldi tőkeberuházásokra, de az 1980-as évek során ebbe az országba is viszonylag csekély külföldi működőtőke érkezett. Legelőször Magyarország és Lengyelország felé indult meg a nyugati tőke, s 1989 végén Magyarországon már mintegy 250, Lengyelországban pedig kb. 110 millió USD nyugati működőtőkét fektettek be. A Kelet-Közép-Európában befektetett külföldi működőtőke összege 1989-ről 1990-re 950 millió USD-ról több mint a kétszeresére, 2,1 milliárd USD-ra nőtt, majd 1991 decemberében megközelítették az 5,4 milliárd USD-t ben meghaladta a 10 milliárd USD-t, 1993 végére pedig a 16 milliárd USD-t, tehát 1993-at kivéve, amikor lassabb ütemű növekedés volt tapasztalható, évente több, mint megkétszereződött a térségben beruházott külföldi tőke mennyisége. A növekedés kezdetben különösen Magyarország esetében volt látványos, ahol 1990 és 1991 között a befektetett külföldi működőtőke 569 millióról 2,1 milliárd USD-ra nőtt, majd 1992-ben kissé mérsékeltebb ütemben növekedve 3,4 milliárd USD-ra, 1993-ban pedig 6 milliárd USD-ra emelkedett során azonban megtorpanni látszott a kelet-közép-európai térségbe irányuló külföldi működőtőke-beruházások lendülete. Míg 1993-ban több mint 6 milliárd USD összegű külföldi működőtőke érkezett a térségbe, addig 1994-ben csak mintegy 5,7 milliárd folyt be az országokba. Különösen Magyarország esetében tapasztalható nagy visszaesés, ahol az 1993-as 2,1 milliárd USD-os tőkeimport 1,2 milliárd USD-ra esett vissza. 9 Magyarország esetében ez a hanyatlás a térség többi országával ellentétben tartósnak tűnik. A rekordév 1995 volt a régióban, több mint 10 milliárd USD-os összbefektetéssel. Ezt követően elkezdődött a tőkeáramlás folyamatos lassulása Közép-Kelet-Európában. Az öt 9 A visszaesés annak is köszönhető, hogy 1994-ben egyetlen nagyprivatizáció sem történt. Ezek az egyszeri hatalmas bevételek jelentősen torzítják az egyes időszakok eredményeit. Így például a Matáv eladása, amelyből 875 millió USD folyt be, nagy mértékben megemelte az 1993-as végösszeget. 23

23 élenjáró reformállam Lengyelország, Magyarország, Csehország, Szlovákia valamint Szlovénia összesen 8,1 milliárd USD közvetlen külföldi befektetéshez jutott 1997-ben, ami 3 %-os visszaesést jelent az 1996-os szinthez képest. A lassuló tőkeáramlás részben köszönhető volt a térségbeli privatizáció fokozatos lezárulásának, a jugoszláv háborúnak, valamint a dél-kelet-európai és távol-keleti térségek (elsősorban Kína) egyre növekvő népszerűségének. Kérdés, hogy a jövőben ismét fellendül-e a térségbe irányuló működőtőke-import, vagy végérvényesen elfordul a tőke érdeklődése Kelet-Közép-Európáról és továbbvándorol a földrajzilag tőlünk keletebbre fekvő országok felé. 24

24 5. Magyarország Kiemelt célpont? Magyarországon a 1990-es évek elején nagy lendülettel megkezdődött a külföldi működőtőke beáramlása. Kelet-Közép-Európa többi országában is hasonló nyitás ment végbe, de Magyarország nagy előnyt szerzett a piacgazdasági intézményrendszer korábban megkezdett kiépítésével. Rövidesen kialakult az élenjáró országok csoportja, ezek közül is a legtöbb tőkét vonzó három: Magyarország, Lengyelország és Csehország. Magyarország kiugrása a kezdeti időszakban látványos volt, melyhez nagymértékben hozzájárult a privatizáció, a befektetési kedvezmények, a meglehetősen stabil gazdasági, politakai helyzet és az ipari vámszabad területi beruházások lehetősége. A külföldi működőtőke beáramlása a visegrádi országokba (millió USD) 2. ábra 2.ábra Csehország Magyarország Lengyelország Szlovákia Forrás: Transition Report Update, 2002 május in:schweizer Iván: Beruházási helyzetkép. Cégvezetés, 2003/2. 25

25 Az 1990-es évek elejétől a négy visegrádi ország 10 közül Magyarország és Lengyelország nyújtott jelentős kedvezményeket a külföldi befektetőknek. Magyarország malmára hajtotta a vizet, hogy Lengyelország sokáig a gazdasági visszaeséssel és adósságproblémákkal küzdött, a negatív befektetési környezetet pedig sem a kedvezmények, sem az ország piacának mérete nem tudta kompenzálni. Ugyanakkor hazánkban a kedvezmények mellett egy speciális szabályozás játszott további fontos szerepet a tőkevonzásban: az ipari vámszabad-területeké, mely az 1990-es évek közepétől csábította az exportorientált zöldmezős befektetéseket. Jelentősen befolyásolta a hozzánk beáramló tőke mennyiségét a privatizácó is: például az 1995-ös év, melyben hazánk energiaszektorának privatizálására került sor, kimagasló eredményeket hozott a számunkra tól azonban fordult a kocka: a sokkal nagyobb gazdaságú Lengyelország vált éllovassá, megelőzve ezzel Magyarországot a külföldi működőtőke vonzásában. Emellett Csehország és Szlovákia is egyre inkább kezdte behozni a lemaradását. Sőt, 2002-ben már Szlovákia, a régió tőkevonzásban egykor leggyengébb gazdasága is lehagyta hazánkat. 11 Összességében a regionális működőtőke-versenyben Magyarország esetében nem egyszeri megingás, hanem tartós lemaradás látszik kirajzolódni. Kezdeti előnyeink kimerültek, a privatizáció lecsendesült, a legnépszerűbb befektetési régióink megteltek. A magánosítás nagyobbik hulláma a régió többi országában ugyanakkor csak most zajlik. Azonban a közvetlen külföldi befektetések statisztikáira alapozott összehasonlításokkal óvatosan kell bánni, mivel egyes országok statisztikai megfigyelése nem mondható egységesnek a közép-kelet-európai régióban. A tényleges magyar tőkeimportot például jelentős mértékben alábecsülik. Ennek fő oka a visszaforgatott nyereség számbavételének a hiánya Magyarországon. Pedig hazánk esetében a korán lezajlott privatizációs folyamatok 10 Az 1991.II.15-i Visegrádi Együttműködést létrehozó országok Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia csoportját hívják visegrádi országoknak. Az együttműködés célja gyorsítani a négy ország demokratikus átalakulását és a piacgazdaságra való áttérését, megteremtve ezzel az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeit. 11 Az utóbbi időben látványosan dinamikus fejlődésnek indult szlovák gazdaságban fontos szerep jut az autógyártásnak, mely az ország exportjának harmadát adja. A német Volkswagen után a dél-koreai Hyundai és a francia PSA is Szlovákiába telepíti gyártóbázisát. Az említett vállalatok telephelyválasztását az olcsóbb termelési költségek mellett nagyban befolyásolta, hogy Szlovákiában a közelmúltban radikálisan egyszerűsítették az adórendszert, és javítottak a munkaerő-piaci szabályokon. Továbbá a Hyundai esetében szomszédaink még azt is vállalták, hogy koreai iskolát létesítenek. 26

26 során betelepedett vállalatok itt megtermelt és újrabefektetett tőkéje válik egyre fontosabb finanszírozási forrássá. 1. táblázat Megnevezés Kiigazítatlan adatok Közé-kelet-európai működőtőke-beáramlás összesen Magyarországi működőtőke-beáramlás Magyarország százalékos részesedése 40 48,6 53,9 31, ,2 30,4 Antalóczy-Sass-becsléssel kiigazított adatok Közép-kelet-európai működőtőke-beáramlás összesen n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a Magyarországi működőtőke-beáramlás n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a Magyarország százalékos részesedése n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. 34, Kiigazítatlan adatok Közé-kelet-európai működőtőke-beáramlás összesen Magyarországi működőtőke-beáramlás Magyarország százalékos részesedése 16,8 11,4 9 7,7 6,2 8,9 5,5 Antalóczy-Sass-becsléssel kiigazított adatok Közép-kelet-európai Magyarország helye a középkelet-európai működőtőkebeáramlásban, (millió USD és százalék) 27

27 működőtőke-beáramlás összesen n.a. n.a. Magyarországi működőtőke-beáramlás n.a. n.a. Magyarország százalékos részesedése 21,9 17,4 15, ,7 n.a. n.a. Megjegyzés: a évi adatok előzetes becslésen alapulnak. Jelmagyarázat: n.a. nincs adat Forrás: Kalotay Kálmán: Működőtőke válságban? Közgazdasági Szemle, január Történtek kísérletek (például Antalóczy-Sass) a közvetlen beruházások hiányzó elemeinek becslésére, melyek során már figyelembe vették a külföldi tulajdonú vállalatok visszaforgatott nyereségét is. A rendelkezésre álló statisztikákat az Antalóczy-Sass-féle 28

28 kiegészítéssel módosítva Magyarország régión belüli szerepe bizonyos mértékben javul. A fő lefelé tartó tendencián viszont ez sem változtat. Amint azt a 1. táblázat is mutatja, az eredeti adatsor szerint 1991-ig Magyarország egyedül a régióba beáramló működőtőke közel felét vonzotta ben hazánk részesedése még mindig 30 % fölötti. Ezután viszont szinte évről-évre csökken, s a 2002-ben már csak 5,5 %-os. A kiigazított adatok 1995 óta állnak rendelkezésre, egészen 2000-ig. E szerint Magyarország évi részesedése sokkal magasabb: csaknem 35 %-os, majd folyamatosan csökken a évi közel 13 %-ig. A magyar statisztikákat az új számítási módszer is feljavította. A visszaforgatott jövedelmek beszámítása után Magyarország a térség három legfejlettebb országa közül a lengyeleket megelőzve Csehországot követi a működőtőke célországainak toplistáján. A tőkebeáramlás a hazánkban újrabefektetett tőke figyelembevételével a korábban számoltnál 38 %-kal magasabb és 37 milliárd USD-t tesz ki. 12 Az esés tehát az új számítási módszernek köszönhetően valamivel mérsékeltebb, azonban mindez nem változtat azon a tényen, hogy Magyarország tőkevonzó képessége fokozatosan csökken. 5.1.Történeti előzmények A külföldi működőtőke-beruházások alakulása hazánkban a XIX. századtól napjainkig Magyarországon a szabadságharc leverését követő években azonnal megkezdődtek az első nagyobb osztrák befektetések. Az osztrák mellett a német, a francia és az olasz beruházások játszottak fontos szerepet a magyar gazdaság esetében. Az Ausztria- Magyarország területére irányuló külföldi működőtőke-beruházások alapvetően azért váltak lehetővé, mert ez a térség a XIX. század második felétől egyre inkább szervesen integrálódott mind politikailag, mind közlekedési és pénzügyi infrastruktúrájával Nyugat- Európába, s az itteni munkaerő színvonala sem volt olyan reménytelenül elmaradott a 12 Egyre kevesebb tőke jut az újonnan csatlakozóknak. HVG, május 5. 29