Az érzelmi tényezők tudatos alkalmazása a közúti közlekedésben

Átírás

1 Az érzelmi tényezők tudatos alkalmazása a közúti közlekedésben Készítette: Autóvéd Kft. Készült a MAT támogatásával, az FSzH közreműködésével, 2010 ben.

2 Tartalomjegyzék TARTALOMJEGYZÉK... 1 VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ A KÖZLEKEDÉS NEMZETGAZDASÁGI KAPCSOLATAI, SZEREPE A KÖZÚTI ÁRUSZÁLLÍTÁS FŐBB JELLEMZŐI KÖZLEKEDÉSI MUNKAMEGOSZTÁS AZ ÁRUSZÁLLÍTÁSBAN A közúti áruszállítás általános jellemzése Személyszállítási szükséglet és befolyásoló tényezői ESZKÖZÖK, A KÖZÚTI KÖZLEKEDÉS MŰSZAKI ELEMEI Pálya A közúti járművek Egyéb műszaki elemek FOGLALKOZTATÁS A KÖZLEKEDÉS SZEREPLŐI A KÖZÚTI KÖZLEKEDÉS SZABÁLYOZÁSA Kategóriák Jogszabályi alapok Előzetes alkalmassági vizsgálatok Rendkívüli alkalmassági vizsgálatok Pályaalkalmasságot kizáró illetve korlátozó okok PÁV az EU tagországaiban EU Közúti közlekedés Emberi tényezők A közúti karambolok és sérülések néhány legfontosabb kockázati tényezője Cselekedni a közlekedésbiztonság érdekében MUNKA, ÉRZELMI TÉNYEZŐK, MOTIVÁCIÓ A KÖZLEKEDÉSBEN A MENEDZSMENT FELADATA Integrációs követelmények A MUNKA VILÁGÁRÓL CSIRSZKA JÁNOS MEGKÖZELÍTÉSE ALAPJÁN A MUNKATEVÉKENYSÉG EREDMÉNYESSÉGÉNEK ÉS HARMÓNIÁJÁNAK SZEMÉLYISÉGBELI ÖSSZETEVŐI Igények és motivációk Érzelmi részvétel a munkatevékenységben A MUNKATEVÉKENYSÉG PSZICHOLÓGIAI VIZSGÁLATÁNAK MÓDSZERTANA A megismerés feladatai és eszközei A képességek megismerése és az eredmények értelmezése A személyiség központi funkcióinak vizsgálata A MUNKATEVÉKENYSÉG PSZICHOLÓGIAI VIZSGÁLATÁNAK FELÉPÜLÉSE ÉRZELEM-DEFINÍCIÓK, AZ ÉRZELMEK OSZTÁLYOZÁSA, ALAPÉRZELMEK. EMÓCIÓ-ELMÉLETEK Az érzelmek csoportosítása Érzelemelméletek AZ ÉRZELMI INTELLIGENCIA (EQ) FONTOSSÁGA Az intelligencia fogalom és értelmezése Az intelligencia típusok AZ ÉRZELMI INTELLIGENCIA FOGALMA ÉS TARTALMA MOTIVÁCIÓ Magyarországi helyzetelemzés Az új évszázad menedzsment kihívásai Az IQ és EQ kapcsolata Az érzelmi intelligencia területei ÉRZELMILEG INTELLIGENS VEZETÉSI STÍLUSOK Az érzelmi intelligencia fejlesztése ÉRZELMI INTELLIGENCIA A MUNKAHELYEN

3 4.6 MUNKÁLTATÓI IGÉNYEK A MUNKAVÁLLALÓKKAL SZEMBEN A MOTIVÁLTSÁGOT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK, ÉS AZ ÖSZTÖNZÉS MEGVALÓSÍTÁSÁT SZOLGÁLÓ ESZKÖZÖK FIZIKAI, MUNKAKÖRNYEZETI TÉNYEZŐK MUNKAFELADAT, MUNKAKÖR SZERVEZETI TÉNYEZŐK JAVADALMAZÁS MUNKAERŐ-FEJLESZTÉS, ELŐMENETEL LEHETŐSÉGE TÁRSAS KÖRNYEZET, SZEMÉLYES KAPCSOLATOK VEZETŐI MAGATARTÁS FIZIOLÓGIAI (ÉLETTANI) SZÜKSÉGLETEK KIELÉGÍTÉSÉT CÉLZÓ MOTIVÁCIÓS ESZKÖZÖK HATÁSA A TERMELÉKENYSÉGRE BIZTONSÁGI SZÜKSÉGLETEK KIELÉGÍTÉSÉT CÉLZÓ MOTIVÁCIÓS ESZKÖZÖK HATÁSAI A TERMELÉKENYSÉGRE TÁRSAS IGÉNY KIELÉGÍTÉSÉT CÉLZÓ MOTIVÁCIÓS ESZKÖZÖK HATÁSAI A TERMELÉKENYSÉGRE MEGBECSÜLÉS IRÁNTI IGÉNY KIELÉGÍTÉSÉT CÉLZÓ MOTIVÁCIÓS ESZKÖZÖK HATÁSAI A TERMELÉKENYSÉGRE ÖNMEGVALÓSÍTÁS IRÁNTI IGÉNY KIELÉGÍTÉSÉT CÉLZÓ MOTIVÁCIÓS ESZKÖZÖK HATÁSAI A TERMELÉKENYSÉGRE JAVASLATOK IRODALOMJEGYZÉK Ábrák jegyzéke 1. ábra A járművezetés szabályozástechnikai modellje ábra Az ember megbízhatóságának számszerű értékei ábra A közlekedés szabályainak be nem tartása miatt bekövetkező baleseti okok megoszlása között ábra A globális betegségteher 10 legfontosabb tényezője ábra A balesetek száma a hét napjai szerint ábra Ember és munka megfelelésének rétegei ábra Az egyes képesség-csoportok áttekintése ábra Solomon és Corbit elmélete Táblázatok jegyzéke 1. Táblázat Szállítás (2000-) Táblázat Áruszállítás összesen (2001 )* Táblázat Áruszállítás volumene ( ) A szárazföldi áruszállítás volumenének indexe a GDP-hez viszonyítva, 2000 = Táblázat Belföldi közúti áruszállítás aránya ( ) tonnakilométer alapján, % Táblázat Az áruszállítás módozatok szerinti megoszlása ( ) A teljes szárazföldi, tonnakilométerben megadott teljesítmény százalékában Táblázat Helyközi személyszállítás ( ) Táblázat Helyi személyszállítás ( ) Táblázat Személyszállítás volumene ( ) A szárazföldi személyszállítás volumenének indexe a GDP-hez viszonyítva, 2000 = Táblázat A személyszállítás módozatok szerinti megoszlása ( ) A teljes szárazföldi, utaskilométerben megadott teljesítmény százalékában Táblázat Magyarországon első alkalommal forgalomba helyezett személygépkocsik száma ( ) Táblázat Belföldi személygépkocsival történő személyszállítás aránya ( ) Utaskilométer alapján, % Táblázat Motorizációs ráta ( ) Személygépkocsik száma ezer főre Táblázat Közúti gépjármű- és pótkocsi állomány

4 19. Táblázat Személyszállító gépjárművek állománya Táblázat A közúti áruszállítás teljesítményei teherkategóriák szerint Táblázat Belföldi helyközi személyszállítás Táblázat Helyi személyszállítás Táblázat Autóbusz közlekedés teljesítményadatai (1.000 km) Az 50 vagy több főt foglalkoztató vállalkozások alapján Táblázat A foglalkoztatottak száma nemzetgazdasági ágak szerint, nemenként TEÁOR '03 (ezer fő) Táblázat A szállítási ágazatban alkalmazásban állók létszáma (A 4 fő feletti vállalkozások adatai TEÁOR 03 szerint) Táblázat A szállítási ágazatban működő vállalkozások száma (TEÁOR 03 szerint) Táblázat A regisztrált vállalkozások száma a szállítási ágazatban (A szállítást kiegészítő tevékenység nélkül, TEÁOR 03 szerint) Táblázat Regisztrált szállítási vállalkozások gazdálkodási forma szerint, 2008 (A szállítást kiegészítő tevékenység nélkül, TEÁOR 03 szerint) Táblázat Halálesetek alakulása tagállamok szerint Táblázat A személyi sérüléses közúti közlekedési balesetek száma az Európai Unióban Táblázat A személyi serüléses közúti közlekedési balesetek és a meghalt, megsérült személyek száma Táblázat A balesetek száma természet szerint Táblázat A balesetek száma természet és kimenetel szerint, Táblázat A balesetek száma okozók szerint Táblázat A balesetek száma okozók és kimenetel szerint, Táblázat A közúti balesetek száma a hét napjai szerint Táblázat A balesetek száma a nap órái szerint Táblázat A járművezetők által okozott balesetek száma nem és életkor szerint Táblázat A járművezetők által okozott balesetek száma fő okok és a járművezetők életkora szerint, Táblázat A járművezetők által okozott balesetek száma vezetési gyakorlat szerint Táblázat Munka alkalmassági érzékelésvizsgálat típusok Táblázat Motorikus alapképességek vizsgálati típusai Táblázat Funkció komponens tábla Táblázat Az érzelmi intelligencia 4 területe

5 Vezetői összefoglaló A közlekedés termelőfolyamatának sajátosságából következik, hogy a közlekedési dolgozóinak munkaidejét a gazdaság más ágaitól eltérő módon kell szabályozni. A közvetlen munkát végző, utazó szolgálatot teljesítő dolgozók két nagy csoportjának (az utazó szolgálatnak a közlekedési teljesítmény előállítását közvetlenül végző dolgozói és a közlekedési járműveken egyéb szolgálatot végzők) kiválasztása, képzése fontos feladata a HR-nek. A közúti közlekedés szerepe megkérdőjelezhetetlen az áru és személyszállítási teljesítmények alapján az EU egészét tekintve. A tanulmány első részében röviden a közúti közlekedés szerepét, az elmúlt időszak teljesítményadatait, a közúti közlekedésben részvétel feltételeit, baleseti statisztikáit vizsgáljuk abból a szempontból, hogy rávilágítsunk arra, hogy a munkavállalók a feladat ellátását milyen feltételek mellet és milyen munkakörülmények között teljesítik. A második részben tárgyaljuk a munka, érzelmi tényezők, motiváció szerepét az emberi munkavégzésben. A mozgásügyesség pszichomotoros képességeinek és a mentális alapképességek áttekintése után az anyag kiemelten tárgyalja az érzelmi részvétel szerepét a munkatevékenységben. A munkaalmássági érzékelésvizsgálat típusok és a motorikus alapképességek vizsgálatok típusai jól alkalmazhatóak közlekedésben a járművetők kiválasztásánál is, megfelelő szakember bevonásával. A tanulmányban a hazai és nemzetközi szakirodalom áttekintésével és összevetésével ismertetjük az elfogadott érzelemre vonatkozó definíciókat, az érzelmek osztályozását, alapérzelmek szerepét az emberi munkavégzésben. A szervezet tagjainak hatékonyságát és motiváltságát döntően befolyásolja, hogy a rájuk bízott feladatok mennyire elégítik ki igényeiket. Azonban, a feladattal szemben támasztott igények mellett egyéb tényezők is vannak, melyek nagymértékben befolyásolják a munkavállalók munkahelyi motiváltságát. A vizsgálat azokat a tényezőket veszi sorra, melyekkel jelentős mértékű változást lehet előidézni a munkával szembeni hozzáállásban. A szövegközi általános javaslatok mellett az utolsó fejezett tartalmazza azokat a javaslatokat, amelyek a közúti közlekedésben dolgozók hangulatára hatnak, amelyek bevezetésével illetve alkalmazásával a munkavégzés hatékonysága növelhető és emellet növelhető a dolgozói elégedettség is. 4

6 Az érzelmi tudatosságot nem oktatják az iskolában. Amikor dolgozni kezdünk, már jól tudunk olvasni, írni és beszámolót készíteni. Érzelmeink kezelése azonban főként egy komolyabb kihívás esetén sokunknak problémát okoz. Pedig a jó döntéshez tárgyi tudás mellett önismeretre és érzelmeink kezelésében való jártasságra is szükség van. Mégpedig akkor, amikor azt a legnehezebb alkalmazni. Travis Bradberry és Jean Greaves az Érzelmi intelligencia sikerkalauz társszerzői 1 A közlekedés nemzetgazdasági kapcsolatai, szerepe A térbeli, területi tagoltság országon belüli és országok közötti társadalmi-gazdasági tevékenységet, valamint - különösen korunkban, amikor a teret és az időt mind jobban összezsugorítjuk - kielégítésre váró helyváltoztatási szükségleteket teremt. A társadalom e szükségleteinek kielégítését a közlekedés mint a termelési és újratermelési folyamat szerves része- arányos fejlesztés mellett megvalósíthatja. A közlekedés társadalmi-gazdasági szerepének helyes megítélésekor figyelembe kell venni annak hármas jellegét: A közlekedés része az anyagi termelésnek; a létrehozott termék részben általa nyer használati értéket, tevékenysége növeli az áru értékét. A közlekedés általános infrastrukturális tevékenység, amely nélkül sem az anyagi termelés, sem pedig a társadalmi élet egyáltalán nem létezhet. A közlekedés egyre inkább a társadalmi tevékenységgé válik, nemcsak a szükségletek felmerülését illetően, hanem azoknak kielégítését tekintve is; az egyéni közlekedési eszköz vezetője egyidejűleg alanya és tárgya a közlekedési tevékenységnek. A közúti közlekedés tevékenysége A közúti szállítás teljesítménye az áruszállítást tekintve, tonna alapján 2008-ban évet bázisnak véve 59%-kal növekedett, árutonna-kilométer teljesítménye alapján pedig megduplázódott. A távolsági és helyi személyszállítás teljesítménye csökkenő tendenciát mutat, ugyanakkor megjegyezzük a személygépkocsi darabszám több mint 700 ezer darabbal nőtt. (1. táblázat) 5

7 1. Táblázat Szállítás (2000-) Év Áruszállítás indexe tonna alapján tonnakilométer alapján Távolsági személyszállítás utas szám alapján indexe utaskilométer alapján Helyi személyszállítás indexe, utas szám alapján Személygépkocsik száma 2000 = A közúti áruszállítás főbb jellemzői Az ismert meghatározás szerint az áruszállítási rendszerek fő feladata az alap-, a segéd-, az üzemanyagok, a félkész- és késztermékek, valamint a hulladékok (röviden: áruk) helyváltoztatása a kitermelés, a termelés, a felhasználás és a hulladékfeldolgozás helye között; azaz az ún. külső szállítás a különböző kitermelő, termelő, értékesítő vállalatok, vállalkozók telephelyei, vagy - több telephellyel rendelkező vállalatok, vállalkozások esetében - a vállalat, vállalkozás különböző telephelyei között ben az áruszállítás egészét tekintve tonnában és árutonna-kilométerben is több mint kétharmadát a közúti árufuvarozás adta. (2. táblázat) 2. Táblázat Áruszállítás összesen (2001 )* Év Szállított áruk Ebből tömege, ezer tonna vasúti közúti vízi Árutonnakilométer, millió Ebből vasúti közúti vízi csővezetékes csővezetékes A szárazföldi áruszállítás volumenindexe a GDP-hez viszonyítva az EU csatlakozás után a külkapcsolatok erősödésével dinamikusan emelkedett. (3. táblázat) 6

8 3. Táblázat Áruszállítás volumene ( ) 1 A szárazföldi áruszállítás volumenének indexe a GDP-hez viszonyítva, 2000 = EU ,0e 100,0e 99,4e 105,5e 105,4e 106,3e 106,8e EU ,8e 99,5e 98,6e 104,3e 103,5e 104,4e 104,9e EU ,1e 99,4e 97,8e 103,3e 101,7e 101,6e 100,9e Magyarország ,9 89,7 86,1 93, ,1 132,2 A belföldi közúti áruszállítás aránya tonnakilométer alapján az EU átlagnál alacsonyabb 2%-kal ami csak kismértékű eltérést jelent, tendenciáját tekintve növekvő részarányt mutat, amit a 4. táblázat szemléltet. 4. Táblázat Belföldi közúti áruszállítás aránya ( ) 2 tonnakilométer alapján, % EU 27 73,7e 74,8e 75,4e 75,7e 76,0e 76,4e 76,3e 76,5e EU 25 74,3e 75,3e 75,9e 76,1e 76,5e 76,8e 76,5e 76,8e EU 15 77,4e 78,1e 78,7e 78,9e 79,1e 79,2e 78,5e 78,4e Magyarország 68,1 67,3 65,5 66,6 65,9 69,2 71,6 74,4 A teljes szárazföldi, tonnakilométerben megadott teljesítmény százalékában a közúti közlekedés az áruszállítási teljesítmények háromnegyed részét adta. Az EU 15 esetében ez az érték 2007-ben 78,4 % volt, részarányában 1,4 %-kal növekedett a évhez képest. Ugyanezen időszak alatt hazánkban a közúti áruszállítás részaránya 6,3 %-kal, 68,1 %-ról 74,4 %-ra növekedett. A részarány növekedés mértéke az EU csatlakozás után vált jelentőssé. Az EU csatlakozással az áruszállítási igényekben is változások következtek be. A gazdaság szerkezetének átalakulása folytatódott, a piacgazdaságra való áttérés következtében - a fejlett piacgazdasággal rendelkező országokhoz hasonlóan - hazánkban is fokozatosan megváltoztak az áruszállítással kapcsolatos igények. A változásokat előidéző főbb tényezők: A beszerzési és értékesítési piacok globalizálódása. A termékféleségek számának növekedése. Rendelésre orientált gyártás. A gyártási mélység csökkenése. A JIT-elvű ellátási és termelési stratégiák bevezetése. A kisvállalkozások számának növekedése. 1 A mutató a tonnakilométerben kifejezett szállítási teljesítmény (szárazföldi szállítási módok esetén) és a GDP (bruttó hazai termék) hányadosa (2000. évi összehasonlító áron kifejezve). A bázisév Magában foglalja a közúti, vasúti és belvízi szállítást. A vasúti és a belvízi szállítás az ország területén történő mozgásokra vonatkozik, tekintet nélkül a szállító jármű nemzetiségére. A közúti szállítás minden, az adatot szolgáltató országban bejegyzett szállítóeszköz mozgására vonatkozik. 2 A mutató a közúti szállítás teljesítményének arányát adja meg a tonnakilométerben (tkm) kifejezett teljes szállítási teljesítmény (szárazföldi szállítási módok esetén) százalékában. Magában foglalja a közúti, vasúti és belvízi szállítást. A vasúti és a belvízi szállítás az ország területén történő mozgásokra vonatkozik, tekintet nélkül a szállító jármű nemzetiségére. A közúti szállítás minden, az adatot szolgáltató országban bejegyzett szállítóeszköz mozgására vonatkozik. 7

9 5. Táblázat Az áruszállítás módozatok szerinti megoszlása ( ) 3 A teljes szárazföldi, tonnakilométerben megadott teljesítmény százalékában Vasút EU 27 19,7e 18,8e 18,3e 18,5e 18,1e 17,7e 18,1e 17,9e EU 25 19,1e 18,2e 17,8e 18,1e 17,7e 17,5e 17,9e 17,8e EU 15 15,1e 14,5e 14,1e 14,3e 14,1e 14,1e 14,9e 15,0e Magyarország 28,8 28,1 28,4 27, ,9 21 Közút EU 27 73,7e 74,8e 75,4e 75,7e 76,0e 76,4e 76,3e 76,5e EU 25 74,3e 75,3e 75,9e 76,1e 76,5e 76,8e 76,5e 76,8e EU 15 77,4e 78,1e 78,7e 78,9e 79,1e 79,2e 78,5e 78,4e Magyarország 68,1 67,3 65,5 66,6 65,9 69,2 71,6 74,4 Belvízi szállítás EU 27 6,6e 6,5e 6,3e 5,8e 5,9e 5,9e 5,7e 5,6e EU 25 6,6e 6,5e 6,3e 5,8e 5,8e 5,7e 5,5e 5,5e EU 15 7,5e 7,4e 7,2e 6,8e 6,8e 6,8e 6,6e 6,6e Magyarország 3,1 4,6 6,1 5,5 6,1 5,8 4,5 4,6 Mindezek hatásaként: Csökken a szállításigényes tömegáruk aránya. Csökken a küldemények nagysága, és ugyanakkor nő a szállítások gyakorisága. A nemzetközi szállítások arányának növekedése következtében nőnek a szállítási távolságok. Növekszenek a szállítási szolgáltatások minőségével (pl. gyorsaság, pontosság, megbízhatóság, rugalmasság, a szállítási határidők betartása, a szállítás közbeni áruvédelem biztosítása) kapcsolatos követelmények. Nő a szállításon kívüli egyéb logisztikai szolgáltatások (pl. rakodás, raktározás, csomagolás, vámkezelésben való közreműködés) iránti igény, nő az outsourcing aránya. A piaci verseny élesedése ugyanis egyre inkább arra kényszeríti a vállalatokat, vállalkozókat, hogy fő feladatukra, a termelésre koncentráljanak, és az egyéb tevékenységek végrehajtásával más, arra szakosodott szolgáltató vállalatokat, vállalkozókat bízzanak meg. Ez a tendencia fokozottan érvényesül a hazánkban is egyre szaporodó kisvállalkozásoknál. Az áruszállítási feladatok főbb jellemzőit meghatározó tényezők: A szállítandó áruk, illetve szállítási egységek jellemzői. Az egyszerre szállítandó árumennyiségek (a küldemények) nagysága. A feladási és rendeltetési helyek egymáshoz viszonyított földrajzi elhelyezkedése, és ezzel összefüggésben a szállítási távolság. A szállítások rendszeressége, gyakorisága. A szállítások időtartamával, időpontjával kapcsolatos kötöttségek, korlátok. 3 A mutató minden szállítási módozat szállítási teljesítményének arányát adja meg a tonnakilométerben (tkm) kifejezett teljes áruszállítási teljesítmény (szárazföldi szállítási módok) százalékában. Magában foglalja a közúti, vasúti és belvízi szállítást. A közúti szállítás minden, az adatot szolgáltató országban bejegyzett szállítóeszköz mozgására vonatkozik. A vasúti és a belvízi szállítás általában az ország területén történő mozgásokra vonatkozik, tekintet nélkül a szállító jármű nemzetiségére, de az országok által alkalmazott definíciók között eltérések vannak. 8

10 1.2 Közlekedési munkamegosztás az áruszállításban Az európai áruszállításban tonnakilométerben megadott teljesítmény százalékában jelenleg az EU 27 tekintetében 2007-ben a közúti közlekedési alágazat dominál kb. 76,5 %-os részesedéssel. A vasúti áruszállítás részaránya kb. 17,9 %-os, a vízi közlekedésé pedig 5,6 %- os. Az elmúlt években mind a vasúti, mind a vízi közlekedés jelentős szállítási piacokat vesztett el a közúttal szemben. Magyarországon is az európaihoz hasonló tendenciák figyelhetők meg. A 80-as évek eleje óta folyamatosan csökken a vasút áruszállítási teljesítménye és részaránya is a közlekedési munkamegosztásban. (5. táblázat) A közúti áruszállítás részaránya az elmúlt évtizedben hazánkban is erőteljesen növekedett. Az áruszállítások döntő többségét kezdetben a nagy szervezetek bonyolították le, és csak az évtized második felétől vált mérhetővé a magánfuvarozók teljesítménye. A vízi közlekedés részaránya növekedett ugyan, de a belvízi hajózás teljesítményaránya erőteljesen csökkent, így egyre kevésbé kihasználtak a dunai-vízi út által biztosított olcsóbb és a környezetet kevésbé terhelő szállítási lehetőségek A közúti áruszállítás általános jellemzése A közúti áruszállítás elsősorban a viszonylag rövid távú helyi és körzeti (regionális) forgalomban gazdaságos, azonban számos előnye miatt a távolsági (belföldi és nemzetközi) forgalomban is korlátozások ellenére egyre növekvő mértékben alkalmazzák. Főbb előnyei: A legsűrűbb vonalhálózattal rendelkezik, a járművek gyakorlatilag mind-egyik fuvaroztató telephelyét közvetlenül ki tudják szolgálni, ami háztól-házig fuvarozást tesz lehetővé. Így nincs szükség az áruk szállítás közbeni átrakására, minimálisra csökkenthetők a csomagolási ráfordítások, kisebb a dézsmálási veszély. Viszonylag rövid az áruk eljutási ideje. Szinte minden árufajta szállítását lehetővé teszi a szállítójárművek széles választéka. Nagymértékű alkalmazkodóképesség a fuvaroztatók igényeihez (pl. a járműkiállítás időpontja), illetve azok változásaihoz. Viszonylag kicsik a szállítás közbeni áru igénybevételek és az ebből származó árukárok. Rugalmas a szerződéskötés és a tarifakialakítás. Főbb hátrányai: Nagymértékű függőség a külső környezeti hatásoktól, illetve az előre nem látható, nem tervezhető eseményektől, az időjárási hatásoktól, a forgalmi viszonyoktól (pl. várakozás a nemzetközi határátkelőhelyeken, városi forgalmi dugókban, közúti balesetek miatt). A vasúti szállításhoz képest nagyobb a szállítás fajlagos energiaigénye és környezetszennyező, illetve károsító hatása (zajterhelés, kipufogó gázok). Egyszerre nagy árumennyiség továbbítására csak korlátozottan alkalmas, mivel a járművek hossza korlátozott. A többi közlekedési alágazathoz képest leginkább élőmunka-igényes és leginkább balesetveszélyes. Útvonal-korlátozások, hétvégi szállítási tilalmak korlátozhatják. A nemzetközi forgalom az egyes országok kölcsönös megállapodásán alapuló engedély-kontingensekhez kötött. 9

11 Személyszállítási szükséglet és befolyásoló tényezői A személyszállítási szükséglet egy adott időszakban jelentkező utazási igények összessége. Személyszállítási szükségletet jelent az emberek helyváltoztatási igénye, mely egyrészt a kényszerű és szükségszerű un. hivatásforgalomból, másrészt az egyénileg motivált igényeket kielégítő utazásokból tevődik össze. A helyváltoztatási igény alakulásának elemzésénél is értelmezhető az áruszállítás területén alkalmazott szállítás igényességi mutatónak megfelelő utazásigényesség. Értelmezésénél, értékelésénél azonban figyelembe kell venni azt a jelentős különbséget, hogy az árutovábbítás tárgyától eltérően az ember aktív résztvevője a szállítási folyamatnak. A helyváltoztatás megvalósítása az egyéni vagy a tömegközlekedés eszközeivel és sajátos folyamatrendszerében történhet. A személyszállítási szükségletek megjelenésének két, jól elkülöníthető területe: a helyi (városi) és helyközi (távolsági) személyszállítási szükségletek. Mindkét csoport rendelkezik számos közös vonással, de eltérő sajátosságokkal is. Hazánkban a helyközi és a helyi személyszállítási teljesítményeknél mind a szállított utasok számában, mind utaskilométerben is jelentős a visszaesés az elmúlt évtizedben. (6. és 7. táblázat) Az EU 27 esetében is szárazföldi személyszállítás volumenének indexe a GDP-hez viszonyítva a 2000 bázisévhez képest csökkenő tendenciát mutat. Hazánkban a tömegközlekedés teljesítmény csökkenésének egyik fő oka az egyéni közlekedés dinamikus növekedésének mértéke a rendszerváltást követően (10. és 11. táblázat), a másik ok a megváltozott szerkezetű ipari termelésből adódó foglalkoztatás csökkenés, a hívatás forgalom csökkenése. 6. Táblázat Helyközi személyszállítás ( ) Év A szállított utasok száma, (millió fő) vonat autóbusz Ebből hajó (ezer fő) repülőgép (ezer fő) Utaskilométer (millió) Ebből vonat autóbusz hajó repülőgép ,9 161,7 588, ,9 164, ,7 159,9 579, ,3 162,7 569, ,1 156,4 558, ,7 156, ,3 149,8 526, ,1 144, ,5 142,7 507,

12 7. Táblázat Helyi személyszállítás ( ) Év A szállított utasok száma (millió fő) autóbusz villamos Ebből trolibusz metró, földalatti helyiérdekű vasút Utaskilométer (millió) , ,70 450,8 113, , , ,70 446,2 112,8 317,9 63, , ,70 443,6 113, , , ,30 433,9 116,2 298,5 60, ,6 1473, ,1 324,3 78,4 9206, ,5 1431,1 486,1 106,2 311,4 77,7 8923, ,6 1356,9 482,2 104,3 311, , , ,90 478,3 103, , , , ,60 462,8 99,6 314,9 73, ,30 8. Táblázat Személyszállítás volumene ( ) 4 A szárazföldi személyszállítás volumenének indexe a GDP-hez viszonyítva, 2000 = EU ,8e ,3e 95,8e 93,9e EU ,8e ,3e 95,8e 93,8e EU ,7e 99,8e 98,9e 98,1e 95,8e 95,1e 93,1e Magyarország ,3 93,4 89,6 85,2 80,1 77,1 69 A teljes szárazföldi, utaskilométerben megadott teljesítmény százalékában az EU-27 esetében a személygépkocsi közlekedés adja a teljesítmények 83,4 %-át. Ez a mutató hazánkban viszonylag alacsony, tükrözi a magyar motorizációs állapotokat 61,8 %. (9. táblázat) 9. Táblázat A személyszállítás módozatok szerinti megoszlása ( ) 5 A teljes szárazföldi, utaskilométerben megadott teljesítmény százalékában Személygépkocsi EU , ,4 83,6 83,4 EU 25 83,3.. 83, ,7 83,9 83,6 EU 15 84,6 84,7 84, ,7 84,4 84,5 84,1 Magyarország 62,1 61,9 61,5 61,6 61, ,2 61,8 Autóbusz EU 27 9,9.. 9, ,6 9,3 9,5 EU 25 9,7.. 9, ,4 9,1 9,3 EU 15 8,7 8,6 8,5 8,5 8,6 8,7 8,5 8,7 Magyarország 25 24,8 24,6 24,9 24,7 23,7 23,8 25,2 Vonat EU 27 7,1.. 6, ,9 7 7,1 EU , ,9 7 7,1 EU 15 6,7 6,7 6,6 6,5 6,6 6,9 7 7,1 Magyarország 12,9 13,3 13,9 13,5 13,4 13, ,1 4 A mutató az utaskilométerben kifejezett szállítási teljesítmény (szárazföldi szállítási módok esetén) és a GDP (bruttó hazai termék) hányadosa (2000. évi összehasonlító áron kifejezve). A bázisév Magában foglalja a személygépjárművek, autóbuszok és vonatok szállítási teljesítményét. Az Eurostat szándéka szerint az adatok az ország területén történő mozgásokra vonatkoznak, tekintet nélkül a szállító jármű nemzetiségére. Az adatgyűjtés módszertana ugyanakkor uniós szinten nem harmonizált. 5 A mutató minden személyszállítási módozat szállítási teljesítményének arányát adja meg az utaskilométerben kifejezett teljes szárazföldi személyszállítási teljesítmény (személygépjárművek, autóbuszok és vonatok) százalékában. Az Eurostat szándéka szerint az adatok az ország területén történő mozgásokra vonatkoznak, tekintet nélkül a szállító jármű nemzetiségére. Az adatgyűjtés módszertana ugyanakkor uniós szinten nem harmonizált. 11

13 Hazánkban a recesszió az utolsó két évben éreztette hatását a gépkocsi értékesítési piacon, a korábbi dinamikus növekedés megállt és jelentős lett a visszaesés az új gépkocsik eladásában. Ezáltal tovább romlott a gépkocsi állomány korösszetétele. (12. táblázat) A motorizációs ráta, amely a személygépkocsik számát mutatja ezer főre vetítve is bizonyítja, hogy hazánk a motorizációban jelentősen elmarad, még az EU-27 átlagától is. Itt jelentős feladatok várnak a tárca arányítóira, hogy ezen az elmaradáson hogyan lehetne segíteni úgy, hogy ez minőségi fejlődést is eredményezzen a motorizációban. 10. Táblázat Magyarországon első alkalommal forgalomba helyezett személygépkocsik száma ( ) Összesen: Táblázat Belföldi személygépkocsival történő személyszállítás aránya ( ) 6 Utaskilométer alapján, % EU , ,4 83,6 83,4 EU 25 83,3.. 83, ,7 83,9 83,6 EU 15 84,6 84,7 84, ,7 84,4 84,5 84,1 Magyarország 62,1 61,9 61,5 61,6 61, ,2 61,8 12. Táblázat Motorizációs ráta ( ) 7 Személygépkocsik száma ezer főre EU EU EU Magyarország A személyszállítási szükségletek alakulását befolyásoló legfontosabb tényezők: a.) A népesség. Száma, összetétele, területi eloszlása, sűrűsége, egyéb demográfiai jellegzetességei, foglalkoztatottsága, a foglalkoztatottság ágazatok szerinti megoszlása. A tapasztalatok szerint a lakosság abszolút számának növekedése nem csak a teljes utazási igényt, hanem a fajlagos (egy lakosra jutó) utazási igényt is megnöveli. Fontos tényező a lakosság területi eloszlásának, az urbanizáció mértékének alakulása is. A városi közlekedés vonatkozásában a fajlagos utazási igényt a fejenként és naponta jelentkező utazások számaként értelmezik. Ezzel összefüggésben értelmezhető az a kérdés, hogy mekkora településen milyen tömegközlekedési rendszer működtetése kívánatos illetve célszerű. Az ezzel kapcsolatos kutatások arra irányulnak, hogy a különböző településekre 6 A mutató a személygépjárművek szállítási teljesítményének arányát adja meg az utaskilométerben (ukm) kifejezett teljes szárazföldi személyszállítási teljesítmény (személygépjárművek, autóbuszok és vonatok) százalékában. Az Eurostat szándéka szerint az adatok az ország területén történő mozgásokra vonatkoznak, tekintet nélkül a szállító jármű nemzetiségére. Az adatgyűjtés módszertana ugyanakkor uniós szinten nem harmonizált. 7 A mutató az ezer lakosra jutó személygépkocsik számát adja meg. A személygépkocsi olyan közúti jármű, amely nem motorkerékpár, és amelynek rendeltetése egyidőben legfeljebb 9 utas szállítása (beleértve a járművezetőt is). A személygépkocsi kategória tehát magában foglalja a moped autókat (amelyek vezetéséhez nem szükséges vezetői engedély), a taxikat és a kölcsönzött személygépkocsikat, amennyiben 10-nél kevesebb üléssel rendelkeznek; ebbe a kategóriába tartoznak a raktérrel rendelkező személygépkocsik is. 12

14 vonatkozóan meghatározzák az egyéni és tömegközlekedés optimális arányát, az ágazati (nemzetgazdasági) ráfordítások minimalizálását fegyelembe véve. b.) A keresők, tanulók aránya a lakos számon belül. A munkába illetve iskolába járók a lakosság nagyobb utazási igénnyel bíró rétegét jelentik, így jelentősen befolyásolják a jelentkező személyszállítási szükségletet. Az ún. hivatásforgalom meghatározásához jó alapot biztosítanak a demográfiai, valamint a lakosság mobilitását kifejező adatok. c.) A helyrajzi viszonyok, településszerkezet. Az utaskilométerben mérhető szállítási szükségletet alakulásánál meghatározó lehet a területi tagoltság. Az urbanizáció hatásán túlmenően a településszerkezet, a városszerkezet tudatos alakítása az elővárosok kialakulása, az ipari centrumok, az alvóvárosok elkülönülése jelentős utazási igényt támaszt d.) A gazdasági fejlettség, életszínvonal alakulása. Az életszínvonal és a távolsági utazási szükségletek között szorosabb a kapcsolat és a kölcsönhatás, mint a helyi közlekedésnél. Az ember természetes igényének az utazási vágynak a kielégítése csak megfelelő reáljövedelem elérésével biztosítható. Elemzések bizonyítják, hogy a gazdasági fejlettség magasabb fokán az egy főre jutó utazási teljesítmények is lényegesen magasabbak e.) A tarifaszínvonal. A helyi közlekedés iránti kereslet a tarifaszínvonal alakulása szempontjából viszonylag merev keresletűnek tekinthető. A tarifaszínvonal befolyásolhatja a választást a közlekedési eszközök megválasztásánál, az egyéni vagy a tömegközlekedés igénybevételénél. A távolsági utazási szükségleteknél a reáltarifa-színvonal csökkenése utazást motiváló tényező, mivel az igénybe vevők számára a közlekedés relatíve egyre olcsóbb. (reáltarifa színvonal = a névleges tarifa, valamint az árszínvonal azonos alapú indexeinek hányadosa) f.) A közlekedés fejlettsége, szolgáltatás színvonala. A szolgáltatás színvonalának hatása ott jelentkezik, hogy mennyire vonzó az utazóközönség számára a közlekedés. Fontos szerepet játszik az eljutási sebesség, a járatsűrűség, a menetrendszerűség, a kényelem stb. Az utasok általában az egyéni közlekedést szívesebben választják, mint a tömegközlekedést még akkor is, ha ez utóbbi igénybevétele lenne ésszerűbb. A változás lehetősége a szolgáltatás színvonalának növelésében rejlik. g.) Az idegenforgalom és turizmus. A helyi és a helyközi személyszállítási igények alakulását jelentősen befolyásolhatja az idegenforgalom és a belföldi turizmus. Mindkettő függ az életszínvonaltól, de alakulásuknál meghatározó lehet a közlekedés szolgáltatási színvonala is. Itt kell megemlíteni a nem kifejezetten turisztikai célú idegenforgalmat is, amely a közép-európai térség jelenlegi gazdasági társadalmi helyzetéből adódóan nem csekély egyéni illetve tömegközlekedési igényként jelentkezik. 13

15 1.3 Eszközök, a közúti közlekedés műszaki elemei A helyváltoztatás technikai elemei a közúti közlekedésben a lényeget tekintve megegyeznek más alágazatokéval. A struktúra ennek ellenére itt jóval bonyolultabb, aminek alapvetően két oka van. Egyrészt az elemek működtetésében a két meghatározó tényező, a jármű és a pálya működtetése szervezetileg elválik egymástól, hiszen a pályának (közút), mint közvagyonnak sok igénybevevője van. Másrészt a közúti közlekedésben igen nagyszámú közlekedési szervezet, még több nem közlekedési főtevékenységű szervezet vesz rész, a fő meghatározó pedig az egyéni személy- gépkocsi-közlekedés, amelynek nemcsak közlekedési, hanem társadalmi hatása is igen fontos. Mindehhez a működési feltételek megteremtése külön kereskedelmi, javítási, üzemeltetési szervezetek és létesítmények biztosítását igényli, amelyekre ugyancsak tekintettel kell lenni a műszaki elemek megítélésénél Pálya A közúti közlekedés pályáját az úthálózat képezi. Magyarország úthálózatának hossza mintegy km, amiből km a közút, a többi magánút (üzemi, mező- és erdőgazdasági, stb.). A közúthálózatból kereken km az országos úthálózat, amely a települések közti utakat, valamint azoknak a településen átvezető szakaszát foglalja magába. A közúthálózat nagyobb, több mint km hosszúságú részét a helyi (önkormányzati) közutak alkotják, s abból km hosszúságú a belterületi utak hossza. Az országos közúthálózat részei az út jellege szerint: Gyorsforgalmi utak (M jelű autópályák, autóutak). További elsőrendű, valamint másodrendű (egy és kétszámjegyű) főútvonalak. Összekötő- és bekötő utak. Egyéb (állomáshoz, gyorsforgalmi úthoz, csomóponthoz, stb. vezető) utak. A közúthálózat részét képezik, de kiemelt nemzetközi jelentőséggel bírnak az Európát átszövő E-utak magyarországi szakaszai, valamint az Európai Unió hálózatához kapcsolódó pán-európai folyosók és az azokat kiegészítő útvonalak. A forgalom természetesen egyenetlenül oszlik meg az utakon. Az országos közutakon a forgalom 70%-a bonyolódik le. A közúthálózat sűrűsége Magyarországon kb. megfelel az ország általános fejlettségi szintjének és a nemzetközi követelményeknek, a minőségi paraméterek azonban jelentősen elmaradnak attól. A burkolat minősége, az utak és hidak szélessége, a gyorsforgalmi utak aránya a jelenlegi szinten komoly fejlesztési követelményeket támaszt. A közutak keresztezésében, becsatlakozásában kialakítandó csomópontok tervezése különös figyelmet érdemel az azon közlekedők számára, mivel ezek mindig forgalmi veszélyforrást is jelentenek. A létesítendő csomópontokat az út típusának és forgalmának függvényében alakítják ki. Fő szempont a biztonság, de érvényesülnek gazdaságossági megfontolások is, hogy a járművek minél kevesebb felesleges út megtételére kényszerüljenek. Gyorsforgalmi utakon szintbeli keresztezés nem megengedett. A közutak üzemeltetése megfelelő szervezetet és eszközöket igényel. Az országos hálózaton a megyei szerveződésű közútkezelő kht-k, a helyi utaknál az önkormányzatok költségvetési intézményei, illetve ezek üzemmérnökségei és egyéb telephelyei végzik az üzemeltetést, amihez a fenntartás, állapotellenőrzés, figyelőszolgálat és segítségnyújtás is hozzátartozik. Különösen fontos feladat a téli üzemeltetés (hó eltakarítás, síkosság elleni védekezés). Az üzemeltetés fontos része a kulturált megálló-, parkoló- és pihenőhelyek biztosítása is. 14

16 A közúti üzem fontos részei az úttartozékok (kilométer-táblák és -kövek, vezetőkorlátok, stb.) és a közúti jelzések (jelzőtáblák, útburkolati jelek). A forgalom szabályozásában fontos szerepük van a forgalomirányító jelzőlámpáknak. Ugyancsak a forgalombiztonság (és a köz-biztonság) szempontjából fontos a megfelelő közvilágítás biztosítása, amit többnyire csak a lakott területeken, illetve a közutak településekbe bevezető szakaszán alkalmaznak. A forgalom folyamatos és zavarmentes fenntartása, a kulturált közlekedés feltételeinek biztosítása megköveteli az üzemanyagtöltő állomások és színvonalas vendéglők, bisztrók, motelek, stb. mind sűrűbb hálózatának kiépítését is A közúti járművek A közúti járművek legáltalánosabb felosztásuk: Haszongépjárművek és személygépjárművek. (Ebben a csoportosításban az autóbuszok személyszállító funkciójuk ellenére a haszongépjárművek közé tartoznak.) A statisztikai besorolás általában a közúti járművek rendeltetéséből kiindulva személyszállító és áruszállító járműveket különböztet meg. Személyszállító közúti gépjárművek: Személygépkocsik, amelyeken belül külön kiemelendők a fuvarozásra használatosak, a taxik. Szokásos a megkülönböztetés tulajdonos szerint is (lakossági és közületi személygépkocsik). A személygépkocsik ezen túlmenően is igen sokféle, főként a műszaki jellemzők alapján kialakított szempont (karosszéria-kialakítás, meghajtási mód, motorelhelyezés, felhasznált üzemanyag, stb.) szerint csoportosíthatók. Autóbuszok, (amelyeknek tovább osztályozhatók). Motorkerékpárok és robogók. Az áruszállító közúti járművek lehetnek: Tehergépkocsik, amelyek osztályozhatók teherbírás-kategóriák, valamint felépítmény (fixplatós és billenős) szerint. Vontatók, mégpedig nyerges és egyéb vontatók. Különleges célú gépjárművek (mixer kocsik, darus kocsik, autómentők, tűzoltókocsik, trélerek, stb.). Dömperek. Pótkocsik és utánfutók, amelyek a motoros gépkocsikhoz hasonlóan csoportosíthatók teherbírás és felépítmény szerint. A közúti járművek szerkezeti kialakítása a fenti csoportokon belül is igen eltérő lehet, s így képesek alkalmazkodni a különböző igényekhez Egyéb műszaki elemek A közúti közlekedés sajátos technikája és a közlekedési rendszerben elfoglalt helye, társadalmi-gazdasági kapcsolatrendszere azt eredményezi, hogy egyes műszaki elemei szervesen beépülnek környezetükbe, s nem kizárólagosan közlekedési funkciókat töltenek be. 15

17 Felsorolásszerűen utalunk a fő tényezőkre, amelyek hasonlóak más álágazatokéhoz. Ilyenek lehetnek: Forgalmi-műszaki bázisok, amelyek a nagy járműparkkal rendelkező, közforgalmú vagy közületi üzemeltetők járműtároló, -karbantartó, esetleg irányító, üzemanyagellátó, adminisztrációs, stb. tevékenységeit látják el. A közúti forgalom folyamatos és biztonságos lebonyolítását teszik lehetővé a forgalomirányító berendezések, a közúti jelzőtáblák és útburkolati jelek. Magasabb műszaki színvonalú megoldásként ide sorolhatók a különféle távközlési és kommunikációs berendezések is. Javító-fenntartó létesítmények, amelyek a közúti járművek megfelelő műszaki állapotát hivatottak biztosítani, saját számlás vagy nyilvános konstrukcióban. E létesítmények többsége ma már erősen specializált a járművek rendeltetése (személygépkocsi, haszongépjármű) és típusai szerint. Kereskedelmi létesítmények, mint pl. az autóbusz-pályaudvarok, megállóhelyek, ezekhez tartozó pénztárak, váróhelyiségek; taxi-állomások, drosztok; áruraktárak, felvevőhelyek, fuvarvállaló irodák, stb. Rakodó- és anyagmozgató berendezések, amelyek választéka, sokfélesége a közúti közlekedésben különösen széles. Működésük gyakran összefonódik a kiszolgált kereskedelmi, ipari, építőipari, stb. tevékenységgel. Üzemanyag-ellátó állomások, töltőhelyek, amelyek ugyancsak lehetnek nyilvánosak és üzemiek. Magyarországon 2009-ben 3,6 millió gépjármű és közel négyszázezer pótkocsi, félpótkocsi és lakókocsi volt forgalomban. A teherszállító és különleges célú járművek száma db, az autóbuszok száma db volt. (18. táblázat) 13. Táblázat Közúti gépjármű- és pótkocsi állomány Forrás: KSH: Közlekedési balesetek 16

18 14. Táblázat Személyszállító gépjárművek állománya Forrás: KSH: Közlekedési balesetek A közúti áruszállítás árutonna-kilométer teljesítményének háromnegyedét a vontatók adják, amelyek jelentős szerepet játszanak a külkereskedelmi forgalom lebonyolításában. (20. táblázat) 15. Táblázat A közúti áruszállítás teljesítményei teherkategóriák szerint Forrás: KSH: A szállítási ágazat helyzete, A belföldi helyközi és helyi személyszállításban az autóbusz közlekedésnek kiemelkedő szerepe van. Ezt bizonyítják a 21. és a 23. táblázat adatai is. Az ágazatban dolgozóknak a megbecsülése, anyagi javadalmazása, szakértelmük elmélyítése nemzetgazdasági érdek. 17

19 16. Táblázat Belföldi helyközi személyszállítás Forrás: KSH: A szállítási ágazat helyzete, Táblázat Helyi személyszállítás Forrás: KSH: A szállítási ágazat helyzete,

20 18. Táblázat Autóbusz közlekedés teljesítményadatai (1.000 km) Az 50 vagy több főt foglalkoztató vállalkozások alapján Forrás: KSH: A szállítási ágazat helyzete, Foglalkoztatás Magyarországon a foglalkoztatottak száma év óta a szállítás, raktározás, posta, távközlés ágazatban csökkenést mutat. Az ágazatban foglalkoztatottak száma 2008-ban 287,4 ezer fő, a foglalkoztatottak 73 %-a férfi. Az ágazatban foglalkoztatott nők száma az adott időszak alatt 9100 fővel csökkent. (13. táblázat) 19. Táblázat A foglalkoztatottak száma nemzetgazdasági ágak szerint, nemenként TEÁOR '03 (ezer fő) Szállítás, Szállítás, Szállítás, raktározás, raktározás, raktározás, Összesen Összesen Időszak posta, posta, posta, Összesen távközlés távközlés távközlés Együtt Férfi Nő , ,60 217, ,00 86, , , ,30 222, ,60 85, , , ,20 226, ,80 86, , , ,30 226, ,70 86, , , ,60 227, ,50 82, , , ,90 219, ,50 83, , , ,40 215, ,30 80, , , ,50 212, ,10 72, , , ,10 218, ,40 82, , , , ,00 77, , , ,40 209, ,80 77, ,60 A szállítási ágazatban a 4 fő fölötti vállalkozásokban foglalkoztatottak száma ban 156 ezer fő volt, ezen belül a két legnagyobb foglalkoztató alrendszer a menetrendszerű egyéb szárazföldi személyszállítás és a közúti teher és csővezetékes szállítás összesen 77 ezer fővel. (14. táblázat) A szállítási ágazatban működik a vállalkozások közel 5%-a. A vállalkozások tekintettében a legnépszerűbb vállalkozási forma a szállítási ágazatban a 2008-as év adatai szerint az egyéni vállalkozás Ezt támasztja alá az is, hogy létszám-kategória szerint az 1-4 főt foglalkoztató vállalkozások száma a legnagyobb. A közúti teherszállításban 2008-ban vállalkozás volt ebből egyéni vállalkozásként működött. (16. táblázat) 19

21 20. Táblázat A szállítási ágazatban alkalmazásban állók létszáma (A 4 fő feletti vállalkozások adatai TEÁOR 03 szerint) Forrás: KSH: A szállítási ágazat helyzete, Táblázat A szállítási ágazatban működő vállalkozások száma (TEÁOR 03 szerint) Forrás: KSH: A szállítási ágazat helyzete,

22 22. Táblázat A regisztrált vállalkozások száma a szállítási ágazatban (A szállítást kiegészítő tevékenység nélkül, TEÁOR 03 szerint) Forrás: KSH: A szállítási ágazat helyzete, Táblázat Regisztrált szállítási vállalkozások gazdálkodási forma szerint, 2008 (A szállítást kiegészítő tevékenység nélkül, TEÁOR 03 szerint) Forrás: KSH: A szállítási ágazat helyzete,

23 2 A közlekedés szereplői A közlekedés szereplőivel meg kell tanítatni azokat a gyakorlati fogásokat és módszereket, melyek révén az ember, más emberekkel való kapcsolatában elősegítheti az önirányítás, a felelősség, az önmeghatározás, az önkontroll, és az önértékelés fejlődését. Ezek a tulajdonságok véletlenszerűen nem alakulnak ki. A közúti közlekedés esetén az útvonal és a közlekedési áramlatok vezetése befolyásolja döntő mértékben a biztonságot. A közutak vonatkozásában alapvető különbségek mutatkoznak a városi és országutak, ill. autópályák között. A közlekedés rendjét minden ország saját szabályrendszerrel igyekszik szabályozni (hazai vonatkozásban ilyen szabálygyűjtemény pl. a KRESZ). Forrás: A közlekedési automatika alapjai 1. ábra A járművezetés szabályozástechnikai modellje A közúti közlekedés esetén csak a kétkerekű járműveknél jelentkezik stabilizálási feladat. A vonalvezetés az irányítás és sebességszabályozás megoldandó feladat. A navigáció és helymeghatározás útjelző táblák, helyiségjelző táblák és térképek segítségével történik. A közlekedés lebonyolításában, annak biztonságában természetesen nemcsak a járművezető, hanem az irányító személyzet is jelentős szerepet játszik. Mindkét területen nagyon fontos a fent említett oktatás, és minősítés, ez jelenti a minimális biztonsági előírást. A statisztikák azt mutatják, hogy a balesetek zöme emberi hibára, tévedésre vezethető vissza (hibás kezelés, helytelen viselkedés, stb.). A közlekedés lebonyolításában résztvevő emberek megbízhatósága általában nagyságrendekkel rosszabb, mint a gépektől elvárható szint. Részletesebb vizsgálat esetén azonban tevékenységi körönként más és más hibatényező határozható meg. A nagyon közelítően szokásos 10-3 [1/óra] értékkel szemben az irodalomban az alábbi pontosabb értékek fordulnak elő (2. ábra). Ez azt mutatja, hogy az ember a készségekre alapozott rutin feladatokat hajtja végre a legnagyobb megbízhatósággal, és a tudásra alapozott tevékenységnél elkövetett hiba valószínűsége a legnagyobb. Ez is mutatja az oktatás, vizsgáztatás igen nagy jelentőségét ezeken a területeken. 22

24 2. ábra Az ember megbízhatóságának számszerű értékei 2.1 A közúti közlekedés szabályozása A közúti közlekedési struktúra szerteágazó jellege és említett társadalmi hatásai szükségessé teszik e szakterület meglehetősen bonyolult műszaki, forgalmi, gazdasági és jogi szabályozását is. Az ágazati felelős szakminiszter és az alárendelt intézmények mellett a közúti közlekedés szabályozásának kimunkálásában a törvényi és kormányszintű szabályozások előkészítéséért felelős szakminiszteren és a jogalkotás egészért felelős igazságügyi miniszteren kívül igen fontos szerepe van. A közúti közlekedést számos nemzetközi jogi szabályozás is érinti, amelyek közül az Európai Unió szabályai számunkra is mindinkább kötelező erejűvé válnak. A magyar közúti közlekedés számára azonban a meghatározó jogforrás a többször módosított, s ennek eredményeként a gazdasági rendszerváltás követelményeit is tükröző, s részben az EU jogharmonizációs igényeit is kielégítő évi I. törvény a közúti közlekedésről. A közúti törvény és a végrehajtásáról szóló 30/1988. számú kormányrendelet ma is átfogja a közúti közlekedés teljes spektrumát, azaz egyaránt foglalkozik az útgazdálkodás, a gépjárműközlekedés, valamint az azokkal összefüggő oktatás, képzés, szervezés és ellenőrzés szabályozásával. A közúti törvény és végrehajtási rendeletének hatálya kiterjed nemzeti hovatartozástól függetlenül a Magyarország területén a közúti közlekedésben résztvevőkre, a közúti járművekre, az utakra és azok környezetére, valamint a közúti közlekedést szolgáló létesítményekre. Részletesen szabályozza a fentiekben érintett természetes és jogi személyek jogait és kötelezettségeit, s ennek során a közutat mint közvagyont, a közforgalmú személyszállítást pedig mint közszolgáltatást kezeli. Ebből direkt módon következnek az állam központi és helyi szerveinek a működtetéssel, illetve ellátással kapcsolatos kötelességei is. Ezen túlmenően is állami, illetve önkormányzati feladatnak tekinti azonban a törvény. A közúti járművezetők és a közúti közlekedési szakemberek képzésének és vizsgáztatásának részletes szabályairól szóló 24/2005. (IV. 21.) GKM rendelet tartalmazza mindazokat a jogszabályi előírásokat, melyek teljesítése révén az állampolgárok számára lehetőség nyílik a különböző kategóriás vezetési jogosultság megszerzésére. 23

25 2.1.1 Kategóriák Segédmotoros kerékpár ( M kategória) Kismotorkerékpár ( A1 alkategória) Motorkerékpár teljesítmény-korlátozással ( A korlátozott kategória) Motorkerékpár ( A kategória) Személygépkocsi és kistehergépkocsi ( B kategória) Tehergépkocsi 7 500kg-ig ( C1 alkategória) Tehergépkocsi ( C kategória) Autóbusz legfeljebb 16 utassal ( D1 alkategória) Autóbusz ( D kategória) Nehézpótkocsi B kategóriás vontatójárművel ( B+E kombinált kategória) Nehézpótkocsi C1 kategóriás vontatójárművel ( C1+E kombinált kategória) Nehézpótkocsi C1 kategóriás vontatójárművel ( C1+E kombinált kategória) Nehézpótkocsi C kategóriás vontatójárművel ( C+E kombinált kategória fogalma) Nehézpótkocsi D1 kategóriás vontatójárművel ( D1+E kombinált kategória) Nehézpótkocsi D kategóriás vontatójárművel ( D+E kombinált kategória) Mezőgazdasági vontató és lassú jármű ( T kategória) Kerti traktor és állati erővel vontatott jármű ( K kategória) Trolibusz ( TR kategória) Jogszabályi alapok A közúti közlekedésről szóló évi I. törvény 17. -a szerint a közúti közlekedési szakemberek képzése, a közlekedési hatóság engedélye alapján végezhető. A közlekedési hatóságnak, a tanfolyami képzéssel kapcsolatos feladatait a törvény végrehajtására kiadott 70/2005. (IV. 21.) Korm. rendelet, míg a szakemberképzéssel kapcsolatos részletes feladatokat a 24/2005. (IV. 21.) GKM rendelet állapítja meg. A közúti közlekedési szakemberek képzésével azok a cégek foglalkozhatnak, amelyek erre az NKH Kiemelt Ügyek Igazgatóságától engedélyt kaptak. A vizsgákat pedig csak az NKH, vagy a tanfolyami engedéllyel rendelkező cég tarthatja, szervezheti meg, amelyik erre a NKH Központi Hivatalától vizsgaszervezési megbízást kapott. A vizsgákon a jelölteket a NKH elnöke által kinevezett Szakmai Vizsgabizottság vizsgabiztosai vizsgáztatják. Az 54/2007. (III. 28.) Korm. Rendelet módosította a közúti közlekedési szolgáltatásról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendeletben a járművezetőkre előírt szakmai képesítéseket. A szakmai képestéssel kapcsolatos képzési és vizsgáztatási előírásokat a 38/2007. (III. 28.) sz. GKM rendelettel módosított 24/2005. (IV. 21.) GKM rendelet részletesen tartalmazza. 24

26 Előzetes alkalmassági vizsgálatok Tehergépjármű A hivatásos tehergépjármű vezetőkre a 41/2004. (IV. 7.) GKM rendelet 3. (4) c) bekezdése vonatkozik, mely szerint a 7500 kg megengedett legnagyobb össztömeget meghaladó, közúti közlekedési szolgáltatást, vagy nemzetközi közúti áruszállítást végző tehergépkocsi vezetéséhez PÁV III-as alkalmassági kategória megszerzése szükséges. ADR A veszélyes árut szállítókra a 41/2004. (IV. 7.) GKM rendelet 3. (4) bc) bekezdése vonatkozik, mely szerint a veszélyes áru szállítását végző gépjármű vezetéséhez PÁV II-es alkalmassági kategória megszerzése szükséges. Busz Hivatásos buszvezetőkre a 41/2004. (IV. 7.) GKM rendelet 3. (4) ba) bekezdése vonatkozik, mely szerint a közúti közlekedési szolgáltatás keretében személyszállítást végző autóbusz (trolibusz) vezetéséhez PÁV II-es alkalmassági kategória megszerzése szükséges. Taxi A hivatásos taxisofőrökre a 41/2004. (IV. 7.) GKM rendelet 3. (4) bb) bekezdése vonatkozik, mely szerint a közúti közlekedési szolgáltatás keretében személyszállítást végző személygépkocsi vezetéséhez PÁV II-es alkalmassági kategória megszerzése szükséges. Megkülönböztető jelzésű gépjármű Megkülönböztető jelzést használó gépjárművek vezetőire a 41/2004. (IV. 7.) GKM rendelet 3. (4) a) bekezdése vonatkozik, mely szerint a megkülönböztető jelzést használó gépjármű vezetéséhez PÁV I-es alkalmassági kategória megszerzése szükséges. A PÁV I. Alkalmas minősítés a PÁV kategóriák hierarchikus jellegéből adódóan a következőket foglalja magában: Alkalmas PÁV II-IV. kategóriákban is, alkalmas 1-5 évig időtartamra korlátozva megkülönböztető jelzést használó gépjármű vezetésére. Következésképpen az I-es alkalmas minősítés II-IV. kategóriákra vonatkozó része az időszakos 1-5 évig terjedő minősítés lejártát követően is érvényben marad. Amennyiben megkülönböztető jelzést használó gépjármű vezetésére szóló PÁV I. minősítést időszakos vizsgálat keretében max. 5 évente meg kell újítani. Időszakos alkalmassági vizsgálatok Amennyiben Önnek lejárt a korábban megszerzett, meghatározott (1-5 év) időre érvényes PÁV I., II., III. kategóriában alkalmas minősítése és szeretné tovább folytatni adott PÁV kategóriá(k)hoz kötött gépjárművezetői tevékenységét, akkor Önre a 41/2004. (IV. 7.) GKM rendelet 3. (6) és (7) bekezdései vonatkoznak Rendkívüli alkalmassági vizsgálatok Ezen a speciális pályaalkalmassági vizsgálaton akkor kell részt venni, ha valaki a forgalmi vizsgán ötször megbukott, vagy a rendőrség, ügyészség, bíróság, orvos, illetve munkáltató kéri a vizsgálatot. 25

27 Bárki kezdeményezheti abban az esetben, ha a forgalmi vizsgáján 3-4-szer megbukott, vagy régi a PÁV minősítése és munkáltatója új PÁV-ot szeretne, esetleg sokáig nem vezetett és kíváncsi arra, hogy alkalmas-e a biztonságos közlekedésre. Lejárt a PÁV IV-es időkorlátos minősítése Amennyiben valakinek lejárt a korábban megszerzett, meghatározott (1-5 év) időre érvényes PÁV IV. kategóriában alkalmas minősítése és szeretne tovább vezetni, akkor rá a 41/2004. (IV. 7.) GKM rendelet 3. (6) bekezdése vonatkozik. PÁV határozat A PÁV határozat háromféle minősítést tartalmazhat: 1. Alkalmas - korlátlan ideig Amennyiben valaki a kért PÁV kategóriában alkalmas minősítést kapott, amely korlátlan időre szól, akkor semmi más teendője nincs, mint gondosan megőrizni a kapott határozatot és azt a járművezetés során a jogosítvány és egyéb iratok mellett tartania, illetve közúti ellenőrzéskor bemutatnia az erre jogosult személynek. 2. Alkalmas - meghatározott (1-5 év) időre korlátozva Ilyenkor az alábbi két lehetőség közül lehet választania a minősítettnek: Elfogadja ezt a döntést. Ebben az esetben a megadott időtartamig a PÁV minősítésnek megfelelő hivatásos gépjárművezetői tevékenységet végezhet, de az időkorlát letelte után ismételten PÁV vizsgálaton kell részt vennie. Nem fogadja el ezt a döntést. Ebben az esetben jogában áll az elsőfokú határozatot megfellebbezni. Kinek kell részt vennie utánképzésen? A közúti közlekedésről szóló évi I. törvény rendelkezései szerint utánképzésen kell részt vennie annak a járművezetőnek: 1. Akit a bíróság vagy a szabálysértési hatóság közlekedési szabálysértés miatt legalább 6 hónapra, illetve 2. akit a bíróság közlekedési bűncselekmény elkövetése miatt a járművezetéstől eltiltott, továbbá, 3. akinek vezetői engedélyét a közúti közlekedési előéleti pontrendszer alapján az eljáró hatóság visszavonta. A vezetői engedély csak abban az esetben adható vissza, ha az érintett személy igazolja, hogy az utánképzésen részt vett. Az utánképzésen nem kell részt vennie a járművezetőnek, ha az eltiltás csak járműkategóriára vagy járműfajtára terjed ki, és az a vezetői engedély visszavonásával nem jár Pályaalkalmasságot kizáró illetve korlátozó okok A pályaalkalmassági vizsgálat eredményét a közlekedési hatóság határozat formájában közli a vizsgálaton részt vevőkkel. A határozat rendelkező része tartalmazza a minősítést. Ha valaki alkalmatlan minősítést kap, vagy ha alkalmas minősítése időtartamra korlátozott, akkor a minősítés alapjául szolgáló kizáró okok az indokolásban szerepelnek. A kizáró, vagy korlátozó okokat számok jelzik és a jelentésük az alábbi: 26

28 1. Elégtelen észlelési teljesítmény. A rövid ideig észlelhető ingerek közül keveset tud helyesen felismerni, vagy ugyan eleget észlel helyesen, de emellett túl sok a téves észlelések száma. 2. A közlekedési helyzetek biztonságos megoldásához szükséges felismerési és döntési képesség hiánya, vagy nem kielégítő szintje. Sok hibával, vagy túlságosan megnyúlt idő alatt, azaz túl lassan hozza meg a feladat helyes megoldásához szükséges döntéseket. 3. A jármű irányításához szükséges mozgási képességek hiánya, vagy nem kielégítő szintje. A karokkal, lábakkal egyidejűleg végrehajtandó mozgáselemek nem rendeződnek össze egyetlen cselekvésegységgé, hanem különálló, egymás után végrehajtott mozgások sorozataként zajlanak le, pedig a gépjárművezetéskor gyakran kell a karokkal és lábakkal egyszerre végezni különböző mozdulatokat. Pl. sebességváltó és pedál kezelése, stb. 4. A figyelmi teljesítmény nem kielégítő szintje. Ez az egyéni tulajdonság többféle módon is megjelenhet a vizsgálati eredményekben. A feladatvégzés során vétett hibákat, más tényezőkkel nem indokolt teljesítményhullámzást, esetenként a cselekvéseket megelőző döntési idő megnyúlását, stb. okozza. 5. Az észlelési, a döntési és a mozgásos tevékenység összerendezettségének hiánya. Összetett cselekvéseket (pl. egy adott célpont követése, vagy mozgó pont irányítása megadott szabályok szerint, stb.) igénylő feladatok során nyújtott nem megfelelő teljesítmény. 6. Az értelmi működések nagymértékben csökkent szintje, ezen belül kiemelten ennek a gyakorlati járművezetői tevékenységben való megnyilvánulása. 7. A közlekedési magatartást közvetlenül befolyásoló személyiségvonások, amelyek fokozott baleseti veszélyeztetettségre utalnak. A személyiségvonások szabályozzák az ember viselkedését, magatartását, valamint a képességek, készségek működtetésének, felhasználásának módját. A kizáró ok arra utal, hogy a környezethez, emberekhez, közlekedési partnerekhez való spontán viszonyulás valószínűleg alkalmazkodási zökkenőkhöz vezet. 8. A járművezetői teljesítmény szélsőséges ingadozása terhelés, fáradtság, vagy monotónia hatására. Az egyes feladatok megoldási szintjében mutatkozó jelentős különbség esetén szerepel ez a kizáró ok. 9. A járművezetéshez szükséges jártasságok és készségek elsajátítására való képtelenség. A vizsgált személy nem kielégítő színvonalú teljesítménye a feladat többszöri végrehajtása után sem mutat elfogadható javulást. 10. A pszichés kifáradás. Több vizsgálati eredményben is megmutatkozó olyan jellegzetesség, mely az általános testi-lelki lelassulásból, és a hibás cselekvések megszaporodásából következik. 11. Foglalkozási (életkori) sajátosságokból eredő, kedvezőtlen személyiségkép, mely pl. az életkor előrehaladtával bekövetkező magatartásbeli rugalmasság csökkenésében jelentkezhet PÁV az EU tagországaiban Az Európai Unió 2010-ig a felére kívánja csökkenteni a közúti balesetek áldozatainak számát. Ma még nem publikus, hogy milyen konkrét tervekkel és eszközökkel rendelkezik az EU a tényleges változtatások előidézésére a közúti gépjárművezetők pszichológiai alkalmasságának ma még nemzetenként erősen eltérő figyelembevételének egységesítéséhez. 27

29 Az a tétel, hogy jellemzően az egyéni tulajdonságok és ezen belül is bizonyos személyi pszichológiai sajátosságok határozzák meg az adott járművezető baleseti veszélyeztetettségét, és ez olyan mértéket is elérhet, amely indokolttá teszi, hogy a személynek megtiltsák a járművezetést, burkolt formában már az 1968-as Közúti Közlekedési Egyezményben (Bécsi Konvenció), és az azt kiegészítő 1971-es Genfi Megállapodásban is megjelent. Világosan felismerhető az EU Irányelvben is, amely szerint újra meg kell határozni a gépjárművek vezetéséhez szükséges minimális testi és szellemi képességeket, hogy vezetői engedély csak annak adható ki, aki megfelel a meghatározott egészségügyi és pszichológiai alkalmassági követelményeknek. Az egyik mellékletben összefoglalják a minimális egészségügyi és szellemi követelményeket, mely utóbbiak köre lényegesen tágabb az egészségügy kompetenciájába utaltaknál. Az Irányelv olyan szempontokat sorol fel a gépjárművezetéshez szükséges ismeretek, készségek és magatartás meghatározásakor, amelyek egy része egyértelműen a pszichológiai alkalmasság körébe tartozik. Ezek például: Képes legyen a közlekedés minden résztvevőjének biztonságát elősegíteni azáltal, hogy tekintettel van a többiekre. Képes legyen a közúti szabályoknak megfelelő viselkedésre. Képes legyen a közlekedés többi résztvevőjének tiszteletben tartására is. Az Irányelv a fent említett pszichológiai szempontokat magukba foglaló előzetes egészségügyi vizsgálatokat kötelezően előírja B kategóriás járművezetőknél, amennyiben azt taxi, vagy mentő gépkocsi vezetésére is használják, illetve a C, C+E, D, D+E, C1, C1+E, D1, D1+E kategóriás járművezetőknél. Emellett megengedi, hogy az egyes nemzeti előírások ezeknél is szigorúbb kötelezettségeket tartalmazzanak. Közlekedési szolgáltatók ellenőrzése Közúti közlekedési szolgáltatás a díj ellenében végzett személyszállítás, árufuvarozás és autómentés. Közúti árufuvarozást, nemzetközi közúti árufuvarozást autóbusszal személyszállítást engedéllyel lehet végezni. Az engedélyt a Nemzeti Közlekedési Hatóság Regionális Igazgatóságainak megyei kirendeltségei adják ki. A vállalkozásoknak a tevékenység végzéséhez, jogszabályokban meghatározott feltételeknek kell megfelelniük. Az engedélyhez jutást megelőzően és a tevékenység végzése közben is a hatóság vizsgálja a feltételek teljesülését. A feltételek között szerepel az alkalmazott gépkocsivezető képzettségét meghatározó, a szállítójármű műszaki vizsgálatáról szóló előírások teljesítése. A fuvarozó tevékenység engedély hiányában, azaz a feltételek teljesítése nélkül történő végzése bírság kiszabását eredményezi. A hatóság a közúti és telephelyi ellenőrzések alkalmával a végzett tevékenységtől függően vizsgálja a közúti személy és árufuvarozást végző gépkocsivezető, és gépjármű dokumentumait többek között: Közúti árufuvarozói engedélyt, a közösségi engedély hiteles másolatát, az áruszállítási engedélyt, az autóbuszos személyszállító engedélyt, a járati engedélyt, 28

30 a személyszállításra vonatkozó szerződés hiteles másolatát, a taxiengedélyt, a személygépkocsis személyszállító engedélyt, a járművezető előírt képesítés megszerzéséről szóló igazolást, a gépjárművezető foglalkoztatási minőségét igazoló okmányt (bérelt járműnél), a járművezető állampolgárságától függően a járművezetői igazolványt, a fuvarlevelet, menetlevelet, utaslistát, a jármű igazolólapját, az üzemeltetési és karbantartási naplót. Fontos azon személyek, vállalkozások kiszűrése, amelyek engedélyek megléte nélkül fuvarozási tevékenységet végeznek a piacvédelem, a piaci verseny biztonsága érdekében EU Közúti közlekedés A közúti árufuvarozás tekintetében a bevett szabályozási forma a kétoldalú egyezményekben rögzített kvóták alkalmazása volt. (Annak ellenére, hogy elvileg a Római Szerződés rögzítette, hogy az EGK területén mindenkinek biztosítani kell a szabad piacra jutást tagállami hovatartozástól függetlenül.) A Tanács 1841/88 sz. rendelete alapján először jelentősen növekedett az évenként a kvótarendszerben kiosztott engedélyek száma, majd január 1-jétől a közúti árufuvarozási piacon megszűnt a kvótarendszer. A Tanács 881/92 sz. rendelete a diszkriminációmentesség és a szabad árumozgás elve alapján egységesítette a piacra jutási feltételeket, a korábbi kétoldalú kvóták helyett bevezetve a közösségi fuvarozói engedélyt, amelyet bármely tagállam kiállíthat öt évre, megújítható módon. A 4059/89 sz. tanácsi rendelet véget vetett a kabotázs tilalmának július 1-től egy adott tagállamban nem honos fuvarozók is szállítási szolgáltatást nyújthattak, először ún. kabotázsengedélyek alapján, majd július 1-től teljesen szabadon. Szociális rendelkezések A 3820/85. sz. tanácsi rendelet (hatálya kiterjed valamennyi a Közösség területén teherfuvarozást és személyszállítást végző gépkocsivezetőre) megszabja az adatrögzítő berendezéssel (tachograph) ellenőrzött maximális napi vezetéssel töltött időt (9 óra). Az egyben levezethető idő maximum 4 és fél óra, ezután legalább 45 perc pihenőt kell tartani. A rendelet a kötelező napi és heti pihenőidőt is rögzíti, és meghatározza a vezető korhatárát (7,5 tonna összsúlyig 18 év, e felett legalább 21 év). A Tanács a 76/914 sz. irányelvben rögzítette azokat a minimális követelményeket, amelyek a gépjárművezetők képzéséhez szükségesek. Ezzel biztosították a jogosítványok kölcsönös elismerését. Műszaki harmonizáció, környezetvédelem, biztonság A 3821/85. sz. tanácsi rendelet, amelyet többször módosítottak (legutóbb 1998-ban 2135/98 sz. rendelet) kötelezővé tette a vezetéssel és pihenéssel töltött idő, továbbá a megtett távolság és a választott sebesség mérését és rögzítését a tachograph nevű berendezéssel. (A kötelezettség a 8 főnél több utast szállító járművekre, ill. 3,5 tonnánál nagyobb súlyú 8 A kabotázs az a jog, amelynek alapján egy adott tagállamban nem honos, azaz az adott tagállamban bejegyzett telephellyel nem rendelkező fuvarozó szállítási szolgáltatást nyújthat az adott tagállam területének két pontja között. 29

31 tehergépkocsikra vonatkozott.) A tachograph rendeltetésszerű használatáért a gépkocsivezető és a fuvarozó egyformán felelős. A 92/6 tanácsi irányelv a legnehezebb kategóriába tartozó járművek esetében kötelezővé tette 1994 és 1996 között a maximális sebességet (100 esetenként 90 km/óra) megengedő berendezések felszerelését. Irányelvek szabályozták a gumiabroncs futófelületi bordázatának minimális mélységét (1,6 mm), a biztonsági öv kötelező használatát (a hátsó üléseken is). A kötelezettség a 9 főnél több utast szállító járművekre, ill. 3,5 tonnánál nagyobb súlyú tehergépkocsikra nem vonatkozott. Ugyancsak közösségi irányelvek tették lehetővé a gépjárművezetői jogosítványok kölcsönös elismerését, egységesen megszabva az elméleti és gyakorlati vizsgák, valamint az orvosi vizsgálat tartalmát. Emellett előírták a minimális korhatárt és rendelkeztek a jogosítványok kategorizálásáról is. A 96/53 sz. tanácsi irányelv melléklete valamennyi gépjármű-kategória, illetve azok valamennyi változatára előírta a megengedett legnagyobb méret és súlyhatárokat. Emellett irányelv szabályozza a műszaki vizsgák előírásait is. Balesetek Az Európai Bizottság közlekedésért felelős alelnöke, Siim Kallas a következőképpen nyilatkozott: Európa közútjain nap mint nap száz ember veszti életét óta jelentős eredményeket értünk el, hiszen sikerült közel emberéletet megmentenünk. A közúti halálesetek és sérülések száma azonban továbbra is elfogadhatatlanul magas ra a felére kívánjuk visszaszorítani a közúti halálesetek számát, és ehhez most azt kívánjuk megvizsgálni, hogy milyen gépjárműveket használnak az gépjárművezetők, illetve azt, hogy milyen körülmények között és hogyan vezetnek. A közötti időszakra szóló közúti közlekedésbiztonsági cselekvési program: A Bizottság által közzétett kezdeményezéscsomag a gépjárműveket, az infrastruktúrát és az úthasználók magatartását érintő fejlesztéseket tartalmaz. Hét stratégiai célkitűzés került meghatározásra: 1. A teherautókat és a személygépkocsikat érintő biztonsági intézkedések fokozása. 2. Biztonságosabb közutak építése. 3. Intelligens gépjárművek kifejlesztése. 4. A jogosítványok megszerzésének és járművezetők képzésének szigorítása. 5. A közlekedési szabályok szigorúbb betartatása. 6. A közúti balesetek sérültjeit célzó intézkedések bevezetése. 7. A motorosokra irányuló figyelem fokozása. Az egyes stratégiai célkitűzésekre vonatkozó intézkedéseket a Közúti közlekedésbiztonsági program : az intézkedések részletei 9 mutatja be részletesen. A pszichológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy minden egyes személy magában sokkal jobban bízik egy magasabb biztonsági szint elérését tekintve, mint másokban. Ebből indirekt módon az következik, hogy a tényleges kockázattűrés annál nagyobb, az elvárt biztonsági szint annál kisebb, minél inkább maga a felelős az ember a saját biztonságáért. És fordítva, a tényleges kockázattűrés annál kisebb, az elvárt biztonsági szint annál nagyobb, minél inkább más veszi át a felelősséget az ember biztonságáért. Ha tehát a saját és idegen felelősség 9 Közúti közlekedésbiztonsági program : az intézkedések részletei HU&guiLanguage=en 30

32 arányát durván négy lehetséges osztályba soroljuk, akkor a következő kockázattűrési értékeket határozhatjuk meg: Kizárólag saját felelősség: főleg a teljesítményjellegű sport tevékenységek során az élet alapkockázatának 100-szorosát is elfogadja az ember. Vegyes saját és idegen felelősség, de túlnyomóan saját felelősség esetén, a háztartásokban, a munkavégzés közben ill. jellemző módon az egyéni közlekedés során, a kockázattűrés mértéke kb. megegyezik az élet alapkockázatával. Ismét vegyes, de most túlnyomóan idegen felelősség (pl. a tömegközlekedés) esetén legalább egy nagyságrenddel kisebb a kockázattűrés, mint az élet alapkockázata. Kizárólag idegen felelősség (nagy ipari létesítmények közvetlen szomszédságában) esetén két nagyságrenddel is kisebb lehet a kockázattűrés, mint az élet alapkockázata. Az 3. ábra is bizonyítja, hogy az embereknek nagyon fontos a vezetés közbeni önkontroll és egészséges kockázatvállalás ismerete, az érzelmi tényezők tudatos alkalmazásának fontossága. 3. ábra A közlekedés szabályainak be nem tartása miatt bekövetkező baleseti okok megoszlása között 4. ábra A globális betegségteher 10 legfontosabb tényezője Az egymillió lakosra jutó halálos közúti balesetek számát bemutató 24. táblázat a közötti időszakra szóló közúti közlekedésbiztonsági cselekvési program keretében 31

33 megvalósult előrehaladást mutatja be az EU egészére és az egyes tagállamokra vonatkozó adatokkal. 24. Táblázat Halálesetek alakulása tagállamok szerint Tagállam Halálesetek népesség szerint A halálesetek alakulása között Lettország % Spanyolország % Észtország % Portugália % Franciaország % Litvánia % Szlovákia % Olaszország % Írország % Németország % Svédország % Szlovénia % EU % Belgium % Finnország % Hollandia % Egyesült Királyság % Ausztria % Magyarország % Luxemburg % Cseh Köztársaság % Dánia % Ciprus % Görögország % Lengyelország % Bulgária % Románia % Málta % Megjegyzés: a közúti halálesetek számában bekövetkezett visszaesés 2010-ben várhatóan eléri a 40%-ot (a csökkenés 2009-ben 36%-os volt) Emberi tényezők A közúti közlekedési balesetek döntő része emberi tényező miatt következik be. A közlekedési szabályok általános betartatásán túl bizonyos kiemelt kockázati tényezők mint a sebesség nem megfelelő megválasztása, a biztonsági öv használatának mellőzése, az alkohol vagy kábítószer hatása alatt történő vezetés előfordulásának mérséklése, illetve a védtelen közlekedők biztonságának növelése érdekében szükséges a szabályozás megfelelő módosítása, valamint az ellenőrzések fokozása, melyek eredményeként a közlekedési morál pozitív irányba történő változása érhető el. Az emberi tényezők kezelése a közúti közlekedésbiztonsági munka legfontosabb eleme. A szabálykövetési hajlandóság, a szabálykövetés növelése kulcskérdés, amihez megfelelő szabályozási környezetet kell teremteni. 32

34 Az általános közlekedési morált jól jellemzi, hogy Magyarországon kiugróan magas a gyorshajtás miatt bekövetkező, és az ittasan okozott balesetek száma, de a biztonsági öv használatának alacsony szintje, a motorkerékpáros balesetek számának riasztó növekedése, valamint az agresszív járművezetői magatartás és a hatósági jelzés nélküli gépjárművel közlekedés térnyerése is haladéktalan intézkedéseket sürget. A megfelelő intézkedések megalapozásához, a hatékony prevencióhoz jól koordinált, támogatott közlekedésbiztonsági vizsgálatok, szakmai munka szükséges. A személysérüléssel és halálos áldozatokkal járó közúti közlekedési balesetek okainak elemzésekor az Akcióprogram az emberi tényezőkkel kapcsolatban közvetlenül, ill. közvetett módon bekövetkező baleseteket egyaránt vizsgálja. A fejezet külön vizsgálja a balesetek bekövetkeztének kiemelt kockázati tényezőit, és a közlekedés szabályainak be nem tartásából fakadó egyéb okokat. Kiemelt kockázati tényezők: Sebesség nem megfelelő megválasztása. Az Európai Unióban a sebességtúllépés a közúti tragédiák első számú oka. Szakértői becslések szerint minden negyedik közlekedési haláleset a gyorshajtással függ össze, így annak visszaszorításával a közösség országaiban évente mintegy ember életét lehetne megmenteni. Magyarországon is a gyorshajtás a legelterjedtebb szabálysértés, s a legfőbb baleseti ok, melynek elsődleges szerepe van a halálos, illetve a súlyos sérülések bekövetkezésében. Ennek oka, hogy a nagyobb haladási sebesség megválasztása jelentősen növeli a balesetek bekövetkezésének kockázatát, és csökkenti a balesetek elháríthatóságának a lehetőségét. Hazánkban a járművezetők által okozott személysérüléses közúti balesetek mintegy 30%-a, a halálos baleseteknek pedig több, mint 40%-a évek óta az abszolút és relatív gyorshajtásra vezethető vissza. Ez a magas arány a sebességhatárt túllépőkkel szembeni fellépés kiemelt fontosságát indokolja. Ennek megfelelően az Akcióprogram végrehajtásának teljes időtartama alatt a sebességtúllépések visszaszorítását, megelőzését, illetve az elkövetett jogsértő cselekmények szankcionálását kiemelten kell kezelni. A sebességtúllépés visszaszorítása a közlekedéspolitikai célkitűzések teljesíthetőségének elengedhetetlen feltétele, ezért az elmúlt időszakban már megkezdett intézkedéseket (fix kamerák alkalmazásának megkezdése, objektív felelősség bevezetése stb.) következetesen és még nagyobb intenzitással folytatni kell Gépjárművezetés alkohol vagy kábítószer hatása alatt. Az Európai Unióban a gyorshajtást követően az ittas járművezetés a közúti tragédiák legfőbb oka, mely veszélyességét tovább fokozza, hogy az ittas vezetők többsége általában a megengedett sebességet is túllépi. Szakértői becslések szerint az EU útjain közlekedő járművezetők mintegy 2-3 %-a ittasan vesz részt a közúti forgalomban, s a közlekedési balesetben életüket vesztett járművezetők halálát 30-40%-ban az alkoholos befolyásoltság okozza (Escape project, 2003.). Az ittas vezetés visszaszorításával a közúti tragédiák kb. 25 %-a lenne megelőzhető, ami évente mintegy ember életének megmentését jelentené a közösség tagállamaiban. 33

35 Az ittas járművezetés Magyarországon is prioritást élvez a közlekedésbiztonsági intézkedések sorában. Mindezt indokolja, hogy az ittas vezetések száma és között mintegy 38 %-kal növekedett. A 2007-ben bekövetkezett összes személysérüléses közúti baleset 13,8 %-át szeszesitaltól befolyásolt járművezető okozta, s ez azt jelenti, hogy átlagosan minden hetedik közlekedési baleset ittas járművezetés miatt következett be. Biztonsági öv használatának mellőzése. A passzív biztonsági eszközök (alapvetően a biztonsági öv és gyermekbiztonsági rendszer) használata kiemelten fontos területe a tragédiák és a sérülések megelőzésének, mert alkalmazásuk által a halálos, valamint a súlyos sérülések kialakulásának kockázata jelentősen csökken. Ezért az Akcióprogram végrehajtása során a passzív biztonsági eszközök használatára kiemelt figyelmet kell fordítani. Megdöbbentő, hogy 2006-ban a gépjárműben utazó, s közúti balesetben életét vesztő 722 személy nem kevesebb, mint 75 %-a (!), azaz 543 fő mellőzte az öv használatát. 10 Hazánkban a biztonsági öv használati aránya sajnálatos módon még nem éri el a kívánatos szintet. Mértéke az elmúlt években növekedett ugyan, de még mindig elmarad a régebbi EU tagállamok átlagától. Az övhasználat további elterjesztését jogszabályi szigorításokkal, a közúti ellenőrzések fokozásával, valamint hatékony felvilágosító és kommunikációs tevékenységgel lehet elérni. Szakértői becslések szerint általános övhasználat esetén mintegy 20 %-kal lehetne csökkenteni a közúti balesetben életüket vesztett járművezetők számát azokban a tagállamokban, ahol a biztonsági öv használatának szintje jelenleg alacsony (ETSC, 2007.). Védtelen közlekedők: gyalogosok gyerekek és idősek; kerékpárosok; motorkerékpárosok. A közlekedés legvédtelenebb résztevői a gyalogosok és a kétkerekű járművek vezetői, akiknek az esetében közúti baleset esetén a súlyos és a halálos sérülések kialakulásának a veszélye egyéb védettség hiányában igen magas. Magyarországon ban gyalogos elütés történt, melyből 212 halálos sérüléssel járt. A kérdéskör kiemelt kezelését indokolja, hogy a közúti balesetben meghaltak közül minden hatodik a gyalogosként vett részt a közlekedésben. A gyalogosokon belül különösen veszélyeztetett a gyermekek és az idősek korosztálya. Az idős közlekedők biztonságában Európában olyan riasztó trendek alakulnak ki, hogy a Bizottság külön foglalkozik e kérdéskörrel ben idős személy (65 év feletti) halt meg közlekedési balesetben a közösség országaiban. A közlekedési sajátosságaik miatt az idős személyek halálos baleseti kockázata 16-szorosa a fiatalabb korosztályénak. Jelenleg az Európai Unió lakosságának 8 %- át a 65 év felettiek alkotják, de a népességi trendek folytatódása esetén 2050-ben várhatóan a populáció 30 %-át az idősek teszik ki. Ez a jelenség a közúti tragédiák számának növekedését vonhatja maga után. Erre tekintettel az idős gyalogosok közlekedésének a biztonsága érdekében időben intézkedéseket kell tenni (lehetséges területe: szabályozási háttér, járművezető képzés, kommunikáció, infrastruktúra, idősek bevonása a közlekedésbiztonsági koncepciók kialakításába stb.). 10 Lásd erről az ETSC felmérését a biztonsági öv átlagos használati arányáról 2006-ban. 34

36 A közlekedés védtelen résztvevői közül az idősek mellett a motorkerékpáros közlekedés biztonsága is külön figyelmet érdemel. Szakértői vélemények szerint a motorkerékpárosok közlekedési baleseti halálozási kockázata 18-szorosa a gépkocsivezetőkének. A legfrissebb közösségi felmérés szerint és között a 27 tagállamból 13- ban nőtt a balesetben meghalt motorkerékpárosok száma. A közúti tragédiák elmúlt hat évre vonatkozó 20 %-os csökkenésén belül a motorkerékpáros halálesetek száma mindössze 1,5 %-kal csökkent. A helyzetkép Magyarországon sem jobb. A motorkerékpárosok által okozott balesetek számában 2001-hez képest mintegy 80 %-os emelkedés mutatható ki. A hazai helyzetet bemutató táblázatok és az 5. ábra alapján a közlekedés szempontjából legveszélyesebb időszak a hét utolsó munkanapja, a napszakot tekintve a12 és 18 óra közötti időszak. 25. Táblázat A személyi sérüléses közúti közlekedési balesetek száma az Európai Unióban 35

37 26. Táblázat A személyi serüléses közúti közlekedési balesetek és a meghalt, megsérült személyek száma 27. Táblázat A balesetek száma természet szerint 28. Táblázat A balesetek száma természet és kimenetel szerint,

38 29. Táblázat A balesetek száma okozók szerint 30. Táblázat A balesetek száma okozók és kimenetel szerint, Táblázat A közúti balesetek száma a hét napjai szerint 5. ábra A balesetek száma a hét napjai szerint 37

39 32. Táblázat A balesetek száma a nap órái szerint 33. Táblázat A járművezetők által okozott balesetek száma nem és életkor szerint 34. Táblázat A járművezetők által okozott balesetek száma fő okok és a járművezetők életkora szerint, Táblázat A járművezetők által okozott balesetek száma vezetési gyakorlat szerint 38

40 2.1.5 A közúti karambolok és sérülések néhány legfontosabb kockázati tényezője A közúti közlekedési terhelést befolyásoló tényezők Gazdasági tényezők, például a gazdasági fejlettség szintje. Demográfiai tényezők, például életkor, nem és lakóhely. A földhasználat tervezési gyakorlata, amely befolyásolja, hogy az embereknek mennyi ideig kell utazniuk és milyen közlekedési eszközzel. A sebezhető úthasználók és a nagy sebességű motorizált közlekedés keveredése. Az utak használati módjának figyelmen kívül hagyása a sebességkorlátozások, az utak kialakítása és vonalvezetése során. A karambolban való részvételt befolyásoló kockázati tényezők Nem megfelelően megválasztott és túlzott sebesség. Alkohol és egyéb szerek jelenléte. Fáradtság. Fiatal életkor és férfi nemhez tartozás. Sebezhető úthasználónak lenni városi vagy lakóterületen. Sötétben utazni. A gépjármű nem megfelelő karbantartása. Az út kialakításának, vonalvezetésének és karbantartásának hiányosságai. Nem megfelelő látási viszonyok az időjárási körülmények miatt. Rossz látás. A karambol súlyosságát befolyásoló kockázati tényezők Egyéni tulajdonságok, mint például életkor, amelyek befolyásolják a személy képességét az ütközés elviselésére. Nem megfelelően megválasztott és túlzott sebesség. A járműben ülők nem használják a biztonsági övet és a gyermekek biztonsági rendszereit. A kétkerekű járművet használók nem viselnek bukósisakot. Könyörtelen műtárgyak az út mentén, például betonoszlopok. Az ütközésgátló berendezések elégtelensége. Az ütközés következtében elszenvedett sérülések következményeit befolyásoló kockázati tényezők A karambol késői felfedezése és késői beszállítás az egészségügyi intézménybe. Mentés és evakuálás. Az egészségügyi intézménybe érkezés előtti megfelelő ellátás hiánya. Ütközés utáni tűz. Veszélyes anyagok kiömlése. 39

41 2.1.6 Cselekedni a közlekedésbiztonság érdekében Amit a kormányok tehetnek a közlekedésbiztonság fejlesztésének érdekében a WHO szerint: Intézményfejlesztés Tegyék politikai prioritássá a közlekedésbiztonságot! Jelöljenek ki egy vezető szervezetet a közlekedésbiztonság terén, lássák el forrásokkal és tegyék beszámoltathatóvá! Tűzzenek ki megfelelő közlekedésbiztonsági célokat és dolgozzanak ki országos közlekedés-biztonsági terveket! Hozzanak létre olyan mechanizmusokat, amelyek elősegítik a közlekedésbiztonság multidiszciplináris megközelítését! Támogassák a közlekedésbiztonsági érdekvédelmi csoportok létrejöttét! Politika, jogalkotás és jogalkalmazás Biztosítsák azt, hogy a közlekedésbiztonságot komoly politikai problémaként kezeljék! Alkossanak és alkalmazzanak kemény és egységes gépjármű biztonsági szabványokat! Alkossanak jogszabályokat, amelyek előírják a biztonsági öv és bukósisak használatát, sebesség-korlátozásokat és az alkoholos befolyásoltság állapotában történő vezetés visszaszorítását, és tartassák be ezeket a jogszabályokat! Alkalmazzák a már meglévő biztonsági jogszabályokat! Tegyenek meg mindent azért, hogy a közlekedés-biztonsági megfontolások beépüljenek az új projektek környezeti és egyéb hatásvizsgálataiba, a közlekedési politikák és tervek elemzésébe! Hozzanak létre adatgyűjtési rendszereket, amelyek célja az adatok összegyűjtése, elemzése és felhasználása a közlekedésbiztonság fokozása érdekében! Tegyék az útinfrastruktúra finanszírozását függővé a biztonsági szabványok betartásától! Hozzanak létre költségvetési sorokat a közlekedésbiztonság céljára, és növeljék a befektetéseket a kimutathatóan hatásos közlekedésbiztonsági tevékenységekbe! Támogassák a közlekedésbiztonsági érdekvédelmi csoportok létrejöttét! Hozzanak létre olyan megfelelő útkialakítási szabványokat, amelyek elősegítik a biztonságot mindenki számára! Kezeljék az infrastruktúrát úgy, hogy az elősegítse a biztonságot mindenki számára! Gondoskodjanak a hatékony, biztonságos és mindenki által megfizethető tömegközlekedési szolgáltatásokról! Ösztönözzék a gyaloglást és a nem motorizált kétkerekű járművek használatát! Határozzanak meg megfelelő sebességkorlátokat és tartassák be azokat! 40

42 Amit az egészségügy tehet: Építse be a közlekedésbiztonságot az egészségfejlesztési és betegségmegelőzési erőfeszítésekbe! Gyűjtse szisztematikusan az egészséggel kapcsolatos adatokat a közúti közlekedési balesetek nagyságrendjéről, jellemzőiről és következményeiről! Támogassa a kutatást a kockázati tényezőkre vonatkozó ismeretek bővítése, valamint a hatékony ellenintézkedések kidolgozása, megvalósítása, figyelemmel kísérése és kiértékelése céljából! Segítse elő a kapacitás-építést a közlekedésbiztonság és a közúti közlekedési balesetek túlélőivel való foglalkozás valamennyi területén! Alakítsa a hatékony, tudományos alapú információkat szakmapolitikává és gyakorlattá, amely védi a járművekben utazókat és a sebezhető úthasználókat! Erősítse meg a kórházba kerülés előtti és a kórházi ellátást, továbbá a rehabilitációt, a traumás sérültek számára! Fejlessze az egészségügyi személyzet trauma ellátási szakértelmét az alapellátás, a körzeti és az erősen szakosított ellátás szintjein! Segítse elő olyan politikák kidolgozását, amelyeknek a célja az egészségi és biztonsági meg-fontolások erőteljesebb integrálása a közlekedés-politikába, és könnyítse ezt meg ezt a célt szolgáló módszerek és eszközök továbbfejlesztésével (pl. az integrált felmérési módszerek és eszközök! Eszközöljön befektetéseket a traumát túlélők ellátásának javítását célzó orvosi kutatásokba! Emelje fel a hangját azért, hogy nagyobb figyelem forduljon a közlekedésbiztonságra, tekintettel az egészségi hatásokra és költségekre! Amit a járműgyártók tehetnek: Biztosítsák azt, hogy valamennyi motoros gépjármű feleljen meg a minimális biztonsági szabványoknak függetlenül attól, hogy hol készül a jármű, hol adják el, vagy hol használják ideértve a biztonsági övekkel és egyéb alapvető biztonsági berendezésekkel történő felszerelésüket! Kezdjék el olyan járművek gyártását, amelyek biztonságosabb orr-résszel készülnek, ezáltal csökkentve a sebezhető útfelhasználókat érő sérüléseket! Reklámozzák és forgalmazzák a gépjárműveket felelősen, a biztonság hangsúlyozásával! Amit a pénzügyi adományozók tehetnek: Tegyék a közlekedésbiztonságra szolgáló finanszírozást az egészségügyi, közlekedési, környezetvédelmi vagy oktatási programok pénzügyi támogatása részévé! Támogassák a közlekedésbiztonsági kutatást, programokat és politikákat az alacsony jövedelmű és a közepes jövedelmű országokban! Tegyék a közlekedési infrastrukturális projektek finanszírozását függővé egy biztonsági átvilágítás (audit) és követés elvégzésétől! Hozzanak létre mechanizmusokat anyagi források biztosítására az ismeretek megosztása és a biztonság elősegítése céljából a fejlődő országokban! 41

43 Amit a települések, közösségek, a civil szektor és az egyes emberek tehetnek: Ösztönözzék a kormányokat, hogy tegyék az utakat biztonságossá! Tárják fel a helyi közlekedésbiztonsági problémákat! Segítsenek biztonságos és hatékony közlekedési rendszerek megtervezésében, amelyekben elférnek egymás mellett a gépjárművezetők is és a sebezhető útfelhasználók, mint a kerékpárosok és a gyalogosok is! Ösztönözzék a közlekedésbiztonsági programokat iskolás gyermekek részére! Követeljék a biztonsági berendezéseket, pl. biztonsági öveket, az autókban! Ösztönözzék a közlekedésbiztonsági törvények és szabályok szigorú betartatását, és emeljenek szót a közlekedési szabályokat megsértők elleni szigorú és gyors büntetések mellett! Viselkedjenek felelősségteljesen azzal, hogy: - Betartják a sebességhatárokat az utakon. - Soha sem vezetnek, ha a törvényben megengedett alkoholszintnél többet fogyasztottak. - Mindig bekapcsolják a biztonsági övet, és megfelelően rögzítik a gyermekeket, még a rövid utazásoknál is. - Mindig viselnek bukósisakot, ha kétkerekű járművön közlekednek. 42

44 3 Munka, érzelmi tényezők, motiváció a közlekedésben Közlekedési, postai és hírközlési foglalkozások A csoportba tartozó foglalkozások többségére az jellemző, hogy nem állandó helyszínen történik a munkavégzés. Az itt dolgozók különböző közlekedési eszközökön, pályaudvarokon vagy meghatározott lakóterületen teljesítenek szolgálatot. Munkájukat szigorú szabályok szerint végzik, hiszen gyakran a legkisebb mulasztás is súlyos anyagi károkat, vagy akár emberi életeket követelhet. emberi életeket követelhet. A foglalkozási alcsoportok a KSH besorolása szerint a következők: 521 Közlekedési foglalkozások 522 Járművezetéshez kapcsolódó foglalkozások 523 Hírközlési foglalkozások A tanulmányunkban arra keressük a választ, hogy a közúti közlekedésben az érzelmi tényezők tudatos alkalmazásával hogyan segíthető elő a közlekedésbiztonság javítása, hogyan javítható a vezetői és a beosztotti munka hatékonysága. Az előző fejezetekben foglalkoztunk a közúti közlekedés sajátosságainak bemutatásával, annak érdekében, hogy az ágazatban dolgozók munkájának fontosságára és munkakörülményeire rámutassunk. A törvény egyértelműen rendelkezik arról, hogy ebben a veszélyes üzemben kik nem vehet részt, kik azok a személyek, akik alkalmatlanok ebben a sokszínű kapcsolati rendszerben az együttműködésre. A legkirívóbb alkalmatlansági esetek: Életkori akadály, Krónikus betegség, Súlyos fokú állandósult jellemhiba, Kifogásolt életvezetési hiba. Esetek, amikor az eltiltás határozott tartalmú: a bíróság a bűncselekmény - jellegét, - tárgyi súlyát, - bűnösség fokát, - elkövető közlekedési előéletét figyelembe veszi. A szakértők a vezetési helyzet számos érdekes aspektusára világítanak rá. A legtöbb ember számára - különösen az amerikai társadalomban - volán mögött ülni a szabad helyváltoztatás, általában a szabadság és függetlenség szimbóluma. Kérdéses ez a dolog, ez az érzésvilág hogyan kapcsolható a közeledésben dolgozóknál munkavégzéshez, amikor is a dolgozók milliós értékű járműveken utasokat és árukat szállítanak. A közúti közlekedési vállalkozásoknál éppen a sajátos munkakörülmények miatt fontos a dolgozók szakmai továbbfejlesztése. Ehhez azonban szükség van arra is, hogy a munkavállalók is alapvetően motiváltak és ambiciózusak legyenek, de ez természetesen a kiválasztás folyamatának része, annak felmérése, hogy egy jelölt rendelkezik-e ezekkel a tulajdonságokkal. A HR munkának ez is egy nagyon lényeges eleme, hogy képes legyen 43

45 kiválasztani azokat az embereket, akik rendelkeznek az adott terület és a vállalat elvárásaihoz alkalmazkodó releváns ismeretekkel, továbbá intelligencia szintjük - és itt kifejezetten az érzelmi intelligenciára gondolunk elég fejlett legyen ahhoz, hogy képes legyen nem csak a szakmai, hanem az emberekkel való különböző kommunikációs helyzetekben helyt állni. A mai társadalomban az EQ az érzelmi intelligencia fogalma sajnos még eléggé új fogalom a humánmenedzsment terén, pedig nagyon sokszor találkozhatunk olyan helyzetekkel a munkahelyeken, ahol egy probléma megoldása egyszerűen csak azon múlna, hogyan ismerjük fel más emberek érzelmeit és képesek vagyunk-e kezelni azokat. Ugyanis hiába nagyon jó valaki a szakmájában, ha nem rendelkezik ezekkel a képességekkel. Főleg a vezetőknél nagyon lényeges, hogy érzelmileg intelligens legyen, mivel egy ilyen ember sokkal jobban képes motiválni saját magát és befolyásolni másokat. 3.1 A menedzsment feladata Hiedelmek a menedzserekkel szemben: A menedzser nyugodt, nem lehet kihozni a sodrából, hidegvérű, soha nem mutat a beosztottak előtt heves érzelmeket. A menedzser nem elfogult, nincsenek előítéletei a beosztottai és munkatársaival szemben. El tudja titkolni, rejteni igazi érzéseit. Nincs kedvenc beosztottja, részlege, nem kivételez. Izgalmas és szabad munkakörnyezetet, légkört teremt, ami ösztönző, nyugodt és rendezett. Következetes döntéseiben, azt nem változtatja részrehajlóan, nem felejt el semmit, hangulata nem ingadozik, hibákat nem követ el. A problémák megoldására mindig tudja a helyes megoldást, tudása nagyobb, mint a beosztottaié. A vezetők mindig egységfrontot alkotnak a beosztottakkal szemben, egymással szembeni személyes érzelmeiket, értékítéletüket, véleményüket előttük nem mutatják ki. A tudomány ilyen mítoszt nem ismer. Felkészült szakembergárda nélkül a logisztikai folyamatok megfelelő szintű menedzsmentje elképzelhetetlen. Az egyetemi (master) szintű logisztikai képzés ma Magyarországon kielégítőnek mondható. Elmaradás figyelhető meg ugyanakkor főiskolai (bachelor) és a középszintű oktatás területén. Bár az elmúlt évtizedben több szervezet indított be képzési programokat e területen, ez az oktatási forma további fejlesztést, támogatást igényel. A szakoktatás területén különösen fontosnak tartjuk az alábbi szakmai oktatási programok fejlesztését, illetve beindítását: modern raktár-logisztikai ismeretek; komplex logisztikai folyamatok tükrében újragondolt tehergépjárművezető-képzés kialakítása; az ellátási láncok és az EU elvárásai alapján a szállítmányozói ismeretek újragondolása; az ún. freight operator ismeretek oktatásának kialakítása. Amennyiben Magyarország regionális logisztikai központ szerepre tör, elengedhetetlen két általánosabb ismeretanyag, illetve képesség-halmaz, kiemelten a nyelvismeret és az alkalmazott számítástechnikai ismeretek erőteljes fejlesztése. Fontos, hogy nem csak a közép- és felsőszintű vállalati, közöttük 44

46 logisztikai vezetés számára elengedhetetlen az informatikai és a nyelvtudás, de a napi folyamatokat bonyolító alkalmazottak döntő többsége számára is! Több vállalatnál a menedzsment struktúrája tradicionális, azaz a vertikális integráción alapul. Több, egymástól többé-kevésbé függetlenül dolgozó funkcionális osztály, részleg van, mindegyik irányítása felülről lefelé történik. A legmagasabb beosztásban lévő menedzserek az alattuk lévőket irányítják és végső soron felelősek a részleg egész tevékenységéért. A közép és alsó vezetők a közvetlenül felettes főnöknek tartoznak jelenteni. Az ellenőrzésnek, irányításnak ez a formája nem segíti a hatékony logisztika kialakulását és működtetését. A vertikális integráció akadályozza az osztályok, részlegek együttműködését és meghagyja számukra a saját céljaik elérésére irányuló törekvéseket, anélkül, hogy egyáltalán rálátásuk lenne az egész folyamatra. Az előzőekből viszont ismert, hogy a résztevékenységek optimuma nem egyezik meg az össz-vállalati optimummal. A kommunikáció a részlegek között szintén nehézkes, ami megint csak azzal a logisztikai elvvel ellentétes, amely a teljes ellátási lánc integrálására törekszik. A logisztika tehát egy horizontális termék- és információáramlást tételez fel, kíván meg, mégpedig valamennyi funkcionális osztály, részleg részvételével Integrációs követelmények A következő területeket kell figyelembe venni: Profil - a logisztikának a vállalaton belül megfelelő profillal kell rendelkeznie. Ennek elérése céljából legjobb, ha a logisztikai igazgató a legfelső vezetés tagja. A logisztikai osztálynak, részlegnek valamennyi logisztikai tevékenységre kiterjedő irányítási lehetőséggel kell rendelkeznie, de ez alól bizonyos kivételek azért előfordulhatnak. A logisztikának bizonyos befolyással kell rendelkeznie más osztályok, részlegek feladataira is, s a koordináció módjára valamilyen megoldást, lehetőséget biztosítani kell. Kommunikáció - annak érdekében, hogy a változtatásokkal szembeni természetes ellenállást legyőzzük, a kommunikációt a vállalaton belül javítani kell. A logisztikának egyébként is szüksége van a jó kommunikációra a különböző tevékenységek közötti operáció érdekében. Ügyfélkapcsolat - az ügyfelekkel való jó kapcsolat fontosságáról már korábban volt szó. Itt csak annyit, hogy e terület elengedhetetlenül fontos a logisztika hatékony működéséhez, ezért a cégen belül kiépítendő logisztikai szervezetben központi helyzetben kell lennie. Emberek - a dolgozók a logisztika működtetésében kulcsszereppel rendelkeznek. Ha a dolgozók a vállalaton belül nem képesek egymással együttműködni a logisztika sohasem fogja azokat az eredményeket hozni, amelyeket a cég vezetése elvár. Amikor a vállalati szervezet átalakítására sor kerül, külön figyelmet kell fordítani a megfelelő, széles látókörrel rendelkező, konstruktív, másokkal kommunikálni, együttműködni képes, kollektív szellemű munkatársak kiválasztására, különösen a vezetői beosztásokba. Miután a fenti négy pontban foglaltakat a cég elemezte, megtörténhet annak eldöntése, hogy a logisztikai osztály, részleg stb. milyen formában jöjjön létre. Eldöntendő mindenekelőtt, hogy a logisztika elsősorban stratégiai irányultságú legyen-e az operatív szervezettel szemben, vonali vagy törzskari irányítása legyen-e, továbbá funkcionális vagy mátrix szervezetben oldja-e meg feladatait. 45

47 3.2 A munka világáról Csirszka János megközelítése alapján A személyiség munkatevékenységének pszichológiája c. mű érdekes betekintést nyújt az ember munkájával kapcsolatosan. Ezen mű néhány gondolati elemét ismertetjük annak érdekében, hogy a munka világát a szokványos társadalomgazdasági gazdasági megközelítés helyett más módon mutassuk be. A munkatevékenység, mint a személyiség megnyilvánulása Ember és munka megfelelése iránt a régebbi pszichológiai gyakorlat kétféle követelményt támaszt: az adott munka végzésére a megfelelő ember kiválasztása, illetve az adott ember számára a megfelelő munka kiválasztása. Hogyan lehetséges, hogy a viszonylag szerény képességű emberek közül is sokan kitűnően képesek megállni a helyüket életpályájukon, és hogyan lehetséges, hogy kitűnő, sőt rendkívüli képességekkel rendelkezők között is vannak, akik elkallódnak? E különös, de nem is ritka jelenség okát a személyiségben kell keresni. Ez adja meg a személyi és a tárgyi adottságok harmonikus kölcsönhatásának és dinamikus alakításának a lehetőségét. Az ember munkatevékenysége egészen sajátos emberi - és őt megkülönböztető módon jellemző megnyilvánulás, amely embersége természetéből és társadalmi voltából szükségszerűen folyik. A személyiség megnyilvánulása a munkatevékenységben meglehetősen komplex jelenség. A személyiségközpontú pályalélektan álláspontjából vizsgáljuk a munkatevékenység pszichológiai törvényszerűségeit. Álláspontunk választásával az egyéb vonatkozási pontok értékeit, illetve az azokból történő vizsgálódások hasznosságát nem értékeljük alá. Választásunk nem csökkenti sem az egyéb lélektani (szociálpszichológiai, fejlődés-lélektani, ergonómiai stb.), sem pedig a lélektanon kívül álló (biológiai, pedagógiai, közgazdasági stb.) elméleti és gyakorlati álláspontok jelentőségét. Az alkotó, alakító tevékenység Az emberi munka - tágabb értelemben - a személyiségnek az a sajátos megnyilvánulása, amely alkotó, alakító tevékenységben konkretizálódva valósul meg. Meghatározásunk magában foglalja a munkatevékenység - célszerűségét, - értékmegvalósító jellegét, - környezeti és időbeli vonatkozásait, és - személyiségformáló hatását. Az emberi munkatevékenység természetéből fakadó első kritérium a célszerűség. A munkatevékenység keletkezéséhez, elindulásához már nélkülözhetetlen valamiféle célkitűzés, amely mint az eredmény elő vételezése megjelenik és megadja a szükséges indító erőt. Ennek hiányában nincs meg a kezdés feltétele: nem indulhat el alkotó, alakító tevékenység. (Nem feltétlenül szükséges, hogy ez az elővételezés mint célkitűzés tudatosan körvonalazott legyen - lehet homályos vagy diffúz is.) A munkatevékenység magában foglalja az értékmegvalósító jelleget. Az értékmegvalósítás az emberi munka feltétlen kritériuma. Ennek kétféleképpen kell érvényesülnie: a célkitűzésben - vagy is az értékes művek létrehozatalának szándékában, illetve értékük növelésében -; továbbá magának a tevékenység végzésének értékességében - vagyis a tevékenység folyamatában is az érték-normáknak kell érvényesülniük. 46

48 A munkaerkölcs kettős jelentése az értékekre irányulás és az állásfoglalás elvi megalapozottsága, másrészt a munkavégzésben effektíve érvényesülő és megnyilatkozó erkölcsiség. Az előbbi normatívjellege szerint, az utóbbi megvalósulása szerint jelent értékes tevékenységet. Az alkotás és az alakítás szükségképpen emberi viszonylatok világában megvalósuló folyamat. Az emberek nagy részét a szűkebb környezet (munkahely, család, kutatócsoport stb.) részéről érik közvetlen hatások, és az ő tevékenységük hatása is ebben a körben válik észlelhetővé. Nem kisebb a jelentősége, bár másként nyilvánul meg, a társadalmi nagyközösségek, nemzetközi szervezetek többnyire áttételesen érvényesülő hatásának, illetve kölcsönhatásának. A valóságos környezet jellege egyik esetben sem statikus adottság, sem determinált viszonylatok halmaza, hanem az alkotó, alakító ember és élő környezetének dinamikus kölcsönhatása. A mindenkori élethelyzetbe ágyazott munkatevékenység közvetlen eredménye, a mű távolabbi és ugyancsak jelentős folyománya és egyben feladata a társadalmi környezet alakítása. Mindez az idődimenzióban történik. Mikor tekinthetjük a munkatevékenység tartós végzését célszerűen értékesnek és társadalmilag is megfelelőnek? - Ennek a munkát fogadó, felhasználó társadalom, illetve a munkát végző ember szempontjából két lényeges kritériuma van. Tartósan akkor tekinthetjük a munkatevékenységet társadalmilag hasznosnak, ha minőségileg és mennyiségileg jó (de legalább a társadalmi követelmény minimumát kielégítő) hatásfokkal rendelkezik, vagyis ha produktivitása társadalmi megítélés szerint eredményes. A munkálkodó személyiség részéről pedig a tartós megfelelés kritériuma a személyiség szükségletei, törekvései, célkitűzései, és a tevékenység jellege, valamint eredményei közti dinamikus egyensúly, harmónia. (A harmónia minimuma a személyiség fizikai és pszichikus életét nem károsító, annak kibontakozására lehetőséget adó tevékenység.) Ez azonban már túlmutat a munkatevékenység visszaható jellegén. A munkatevékenység személyiségformáló és önmegvalósító hatása sajátos jellegéből ered. Már maga az a tény, hogy az ember életének jelentős részét munkával tölti, érthetővé teszi, hogy ez a hosszú időn át folytatott tevékenység érezteti hatását. Még világosabbá válik a munkaalakító, fejlesztő hatása, ha megfontoljuk, hogy ez a tevékenység az ember érdeklődését tartósan köti bizonyos témákhoz, tematikus értékekhez. A munkacselekvés bizonyos minőségektől meghatározott rendeződést, a személyiség adottságainak célszerű strukturálódását kívánja, nem kevésbé: jelentős szocializációt. A munkaöröm az egészséges lelki élet feltétele - és egyben egészségének jelzője. A munkatársi kapcsolatokból származó kedvező hatások az ember szociabilitásának alapjait erősítik, a kedvezőtlen hatások pedig alkalmat és lehetőséget adnak a problémák és a konfliktusok megoldási készségének kifejlesztésére, illetve az elháríthatatlan és megoldhatatlan nehézségek elviseléséhez szükséges bölcs és erős tűrőképesség kialakítására. A személyiség nem véglegesen lezárt rendszer; túlmutat önmaga jelen állapotán. A világgal való ismételt találkozások során abból merít és javakat integrálva gazdagodik. A munka egyrészt a személyiség szükségleteinek, fejlődési tendenciáinak tárgyat ad, azokat konkretizálja, másrészt erőpotenciálját célirányosan mobilizálja. A munka körülményei (pl. a rendszeres munkaviszony, a viszonylag állandó időbeosztás, a munkatársi közösség törvényei stb.) önfegyelemre szólítanak, értékes szokásokat, sémákat alakítanak és kompenzációs lehetőségeket nyújtanak. A munkaértékekkel való azonosulás és a tudatos szabad 47

49 állásfoglaláson alapuló beállítódás, a hivatás kialakulása mind olyan tartós dinamikus tényező, melyből cselekvési, állásfoglalási diszpozíciók származnak és erősödnek meg. A személyiség és a munka kapcsolatában feltétlenül törekedni kell a megfelelő, vagyis a tartósan eredményes és harmonikus alkotó, alakító tevékenység megvalósítására. 3.3 A munkatevékenység eredményességének és harmóniájának személyiségbeli összetevői Ha a személyiséget, mint dinamikus struktúrát elemezzük, akkor ezen az egységen belül számos jellemző tényezőt lehet megkülönböztetni. Pszichológiai szempontból azoknak az összetevőknek és az ezekből alakuló viszonylag állandó szerveződéseknek van diagnosztikus jelentőségük, amelyek a személyiség lényegének kifejezésére, struktúrájának megragadására alkalmasak, és amelyekből gyakorlati konzekvenciák vonhatók le. Tehát a mi szempontunkból kívánatos azoknak a jeles pszichológiai helyeknek a kiemelése, amelyek valóban tartalmazzák az eredményes és harmonikus alkotás és alakítás személyiségbeli összetevőit. A maga valóságában a személyiség. felbonthatatlan egység; tagolása és a lélektani helyeknek a megállapítása csak virtuális lehet. A személyiség-struktúra a valóságról készült absztrakt konstrukció, amely hozzásegít a komplex egység megértéséhez és a lelki törvényszerűségek helyes felfogásához, továbbá ezek alapján a megfelelő munkatevékenység feltételeinek megteremtéséhez. Tehát ezek értelmében kérdésünk arra irányul, hogy miben is áll az alkalmassági megfelelés, és miből ismerhető ez fel? Mik jellemzik a személyiségnek azt a szerkezeti képét, amelynek alapján a kívánatos tevékenység megvalósulhat? Milyen vonatkozásokban és lélektani helyeken kell, hogy az ember személyisége és munkatevékenysége megfeleljenek egymásnak? Az alkalmassági megfelelés a munkaadottságoknak és a személyiség adottságainak kellő mélységű és minőségileg megalapozott, tartósan fennálló dinamikus összhangja, amely megadja az eredményes és harmonikus alkotó, alakító tevékenység feltételét és valószinűségét. Egyrészröl a személyiség adottságainak és aktivitásának, másrészről a munkaadottságoknak és hatásoknak talaján áll fenn a megfelelést jelentő követelmények és lehetőségek kölcsönhatásának összhangja. A személyiség- és munka-jellegzetességek rétegeinek felépülése A fennálló és a ható tényezők közvetlen találkozásában a személyiség munkatevékenység-potenciálja, illetve a munkaadottságok és hatások, az ún. munkaprofil nyilvánul meg. A munkatevékenység potenciál a személyiség tulajdonságainak és funkcióinak az az összessége, amely a munka sajátos adottságaira irányuló feltételeket: lehetőségeket és ígéreteket tartalmazza. Ezzel szemben, és ennek megfelelően munkaprofilon a munka jellegzetességeit, sajátosságait értjük, amelyek ugyancsak követelményeket támasztanak, illetve megvalósításra lehetőségeket nyitnak és kínálnak a konkrét egyedi munkatevékenység-potenciál részére. Mielőtt a megfelelés fenti közvetlen tényezőit szemügyre vennénk, feltétlenül rá kell mutatni az ugyancsak fontos szűkebb és tágabb körből származó, illetve ezekre ható tényezőkre. 48

50 Az ember munkatevékenységét magában foglalja, sőt, azt meg is haladja munkamagatartása. Az állásfoglalási és cselekvési diszpozíciók, a beállítottságok fogadják, értékelik és feldolgozzák, hasznosítják a munkakörülményekből származó hatásokat. Az életalakítás nem kerülheti el a munkamagatartás, és általában a munkatevékenység sajátos megnyilatkozásait. A munka jellegzetességei, a munkaprofil és a munkakörülmények a valóságos élethelyzetbe vannak ágyazva. Az élethelyzetet alkotó állandó és változó fizikai és társadalmi tényezők határt szabnak és módosítják a munkatevékenységet, ugyanakkor számos újabb lehetőséget és kedvező impulzust is adnak. SZEMÉLYISÉG JELLEGZETESSÉGEK MUNKA-JELLEGZETESSÉGEK 6. ábra Ember és munka megfelelésének rétegei Személyiség és munka tematikus megfelelése A személyiség és a munka adottságainak és hatótényezőinek vertikális tagozódását látva felmerül a kérdés, hogy ezeknek hol vannak a jellegzetes és tipikus megnyilvánulási, illetve hatópontjai? Melyek azok a pszichológiai helyek, amelyekben a munkatevékenység-potenciál és a munkaprofil érintkezését és kölcsönhatását keresni kell, és milyen tényezőcsoportok ismerhetők fel ezekben? A munkatevékenység-potenciál a munkavégzés jellegzetességeiben aktualizálódik. A megfelelés tényezői struktúrájában a személyiség képességeinek, érdeklődésének, szükségleteinek, az érzelmi élet jelenségeinek, a motivációnak és az irányító, szabályozó funkciónak van kitüntetett szerepe. Ennek megfelelően az eredményes és harmonikus tevékenységben a szükségletek és az érdeklődés kielégülése elégedettséget hoz létre, az érzelmi élet a munkaöröm termőtalajává válik, az irányító, szabályozó funkció pedig a munkatevékenységet sajátos értékének megfelelően formálja. A munkaprofil a munkamegvalósulás jelenségeiben válik megtapasztalhatóvá és hatékonnyá. Ezen a talajon három nagy, minőségileg különböző témakört lehet megkülönböztetni: a munkaadottságok és effektusok valenciáját, az érzelmi munkaeffektusokat és a munkacélokat. A munka valenciáján a munkaanyag, a munkaeszköz, a munkamód és a munkatéma sajátosságait értjük. Az érzelmi munkaeffektusok az előbbiek érzelemkeltő, illetve érzelmet vonzó mivoltából származnak. 49

51 A munkacélok pedig a különféle konkrét munkafeladatokat tartalmazzák, valamint az e feladatokban rejlő, illetve bennük megvalósuló értékeket (eszményeket és javakat). A munkakörülmények és az élethelyzet tárgyi és személyi tényezői számos, az előbbiektől különböző vonzó és ható elemet tartalmaznak, amelyek a munkavégzés objektív adottságaiban és effektusaiban konkretizálódnak. Az alkalmassági megfelelés gyakorlati megállapításának megkönnyítésére pszichológiai foglalkozási profilokat (régebbi elnevezéssel: pályatükröket), dolgoztak ki, amelyek egy-egy foglalkozás, illetve beosztás munkajellegzetességeit, tárgyi és személyi követelményeit, képességbeli és alkalmazásbeli feltételeit tartalmazzák. A képességek és az alkalmassági megfelelés Az ember viselkedésében, magatartásában, általában aktivitásában személyiségének adottságai, jellegzetességei nyilvánulnak meg, jutnak kifejezésre. Az adottságok és megnyilvánulásuk között nem egyértelműen determinált mechanikus ok-okozati kapcsolat van. A személyiségnek a megnyilvánulás természetének megfelelően kifejező és ható eszközökre van szüksége. Képességek a személyiség központi funkcióinak uralma alatt álló, minőségileg különbözőképpen struktúrált diszpozíciók, illetve sajátos diszpozíició-struktúrák, amelyek megnyilvánulásának eszközfeltételeit szolgáltatják. A képességek egyébként magukon viselik az egész személyiség karakterének alkati és dinamikai jellemzőit is. Komplexitás szempontjából megkülönböztethetjük az alapképességeket és az ún. célképességeket. Az előbbiek: az egyszerű képességek (pl. a színdiszkrimináció) mint egyszerű struktúrák, és a komplex képességek (pl. a fogalmi lényegmegtagadás, amely az absztrakció és a diszkrimináció ötvöződéséből adódik). Amíg a komplex képességekben csak elméletileg lehet a képesség-összetevőket megkülönböztetni, addig a képesség-együttesekben bizonyos alapképességek működési egységre lépnek, célképességgé lesznek (pl. a szervező képességben több képesség célirányos működési egységbe szerveződik). A képességeknek nincs olyan természetes rendszere, mint pl. a kémiai elemeknek. Minőségi osztályozásukban tartalmi sajátosságaik mellett az osztályozás nézőpontjának kategóriái is érvényesülnek. Ezért a különböző szerzőktől származó felosztásokban a nagyvonalú megegyezés mellett eltérések találhatók. (7. ábra) 7. ábra Az egyes képesség-csoportok áttekintése A munkamozgásokban a különféle pszichomotoros képességek adják meg a mozgásügyesség eszköz-feltételét. Ezek egyben mint paraméterek, meghatározott esetekben az alkalmassági megfelelés indikátoraiként is szerepelnek. A mozgásügyesség pszichomotoros képességeinek áttekintése 50

52 A mozgásválasz képessége: Mozgás-reakció képessége Erőszabályozási képességek Erőkifejtés Erőindító impulzus Erőfenntartó tónus Erőadagolás Stabilizáló erőszabályozás Statikus egyensúlyozás Kézbiztosság A mozgásformálás képességei: Mozgás-flexibilitás Mozgás-vezérlés Áttételezett manipuláció Mozgás-irányítás Mozgáss-korekció A mozgáskoordináció képességei Látás - mozgás Maunális koordináció Kéz - láb koordinációja koordinációja Mikromanipulációs koordináció Két kéz összerendezettsége Moláris összszabályozás A mozgási időt meghatározó képességek Tempóalakítás Ritmus- és ütemalakítás Mozgás-folyamat fenntartása Az alapképességek másik nagy csoportját a mentális képességek alkotják, amelyek a gondolkodás szolgálatában állnak. A mentális funkció a megismerésben és a gondolati anyag alakításában nyilatkozik meg. A megismerés tiszta megnyilvánulása a megértés, amelynek eszközei a felismerő képességek. Az alakítás sajátos megnyilvánulása az alkotás. A megértés és az alkotás között helyezkedik el a mentális feldolgozás, amely megismerő és alakító elemeket is tartalmaz és mint struktúráló képesség nyilvánul meg mint következtető képesség a felismerést is szolgálhatja, mint átstruktúráló képesség pedig az alakító alkotás eszköze is lehet. 51

53 A mentális alapképességek áttekintése I. Általános alapképességek: Koncentráció Emlékezés II. Speciális alapképességek: Felismerő képességek: Értelmi felfogás Differenciáló absztrakció Általánosító Viszonyfelismerés Következtető képességek: Analógiás következtetés Implikatív Sturktúráló képességek: Rendezés Kritika Átstruktúráló képességek: Aspektusváltás Variáció Alkotó képességek: Produktív fantázia Kreativizás Végül meg kell említeni a szenzomotoros és a mentális képességek összműködésén alapuló kifejező (cél) képességeket (pl. a gyakorlati összkifejezés, a verbalizáció és a művészi kifejezés képességeit). Az elméleti képesség-rendszerrel szemben állnak a konkrét személyiség-egyedekben felismerhető képességek: az ún. egyéni képesség-profil. A személyiség érdeklődése Érdeklődéssel felfigyelünk környező világunk számos jelenségére, feléjük fordulunk és kapcsolatot létesítünk velük. Ezáltal mintegy kommunikációs csatorna épül a személyiség és a világ bizonyos tárgyi, személyi témái között, amely megkönnyíti a belőlük származó hatások befogadását, illetve a témák irányában kifejtett aktivitást. A munka érdeklődésben megnyilvánuló, hatásokat felvevő: készség és a munkaadottságok valenciáira irányuló aktivitás a munkatevékenység egyik lényeges dinamikus tényezője - és egyben jelzője. A munkatevékenységben megnyilvánuló érdeklődés vizsgálatában annak tartalmát és formai jegyeit kell szemügyre venni. Az érdeklődés tartalmát attól a tárgytól kapja, amellyel a személyiség az előbb említett: tartós kapcsolatba lépett. A gyakorlat szempontjából fontos az érdeklődés tartalmi típusának megállapítása. Az egyes egyedi érdeklődés-tárgyak hasonlóságuk, fajlagos vagy funkcionális hasonlóságuk folytán érdeklődés-témákhan foglalhatók össze. Hasonló témák érdeklődéssávokat alkotnak, amelyek felett mint átfogó kategóriák, az érdeklődés-körök határolódnak el. (A személyiség érdeklődési körei pl. a család, a munka, a társas kapcsolatok, a világnézet stb.) 52

54 A munkaérdeklődés körén belül megkülönböztetett érdeklődés-sávok a viszonylag leghasználatosabb típusok: A természet művelése Technika, technológia Közlekedés Különféle szolgáltatások Egészségügy Oktatás, nevelés, gondozás Közgazdaság, szervezés, irányítás, joggyakorlat Hivatali ügyintézés Művészet, irodalom. Mind a körök, mind a sávok, mind pedig a témák az élő valóságban kapcsolódhatnak egymáshoz és át is fedhetik egymást, ütközhetnek is egymással. Az érdeklődés-típus absztrakció terméke; a valóban effektíve működő érdeklődés-viszonylatok vannak. Ezekből áll össze az egyen érdeklődése, a reális egyéni érdeklődés-profil. Sokat mondanak a munkaérdeklődésről a formai jegyek is: az érdeklődés terjedelme, mélysége, intenzitása, aktív, illetve reaktív jellege, felkelthetőségének könnyedsége, spontaneitása, illetve szándékossága, tartóssága. Az egyéni érdeklődés-profil lényeges formai jegyei pedig: tartalmi és tematikus összhangja, továbbá pregnanciája, illetve jellegtelensége Igények és motivációk A munkatevékenység dinamikájának kezdetén, majd folyamatos fenntartásában vágyak, szükségletek, kívánságok, elvárások, törekvések működnek, mint indító-, hajtó-, fenntartó-erők. A személyiség igény-potenciáljának jellemzője, hogy irányul (nem marad meg önmagába bezártan), méghozzá vagy a jelen állapottól különböző, ahhoz képest valami értéktöbbletet mutató állapot elérésére, illetve létrehozására, vagy pedig elégedettsége nyugalmának fenntartására. A személyiség alapigényei: Önmegvalósítás Alkotás, alakítás Érték-azonosulás Szabadság és kapcsolódás. 53

55 Amikor az alapigények minőségi tartalmában különbségeket teszünk, nem szabad ezeket egymástól elszigeteltnek tekinteni. Ezekből az alapigényekből a dinamikusan irányuló motívumok válnak hatékonnyá. Motívumon az igényekből származó és valamely cél megvalósítására irányuló szelektív ösztönzést értünk, amely az egyén és környezete viszonyának megváltoztatását. illetve fenntartását célozza. A motiváció funkcionális szerkezetét jellemzi, hogy az elővételezett cél sajátos értékei szintkülönbséget, és ezzel mintegy dinamikus teret hoznak létre, amely elindítja, illetve fenntartja a cél megvalósítására irányuló energiaáramlást. A legjelentősebb és leggyakoribb motívumok vázlatát a szerző egy régebbi tanulmányában a következőképpen foglalta össze: MUNKATEVÉKENYSÉGRE IRÁNYULÓ MOTÍVUMOK: A tevékenység jellege Változatosság Elmélyülés MUNKAKÖRÜLMÉNYEKRE IRÁNYULÓ MOTÍVUMOK: Jövedelem Tárgyi miliő Személyes egyéni kapcsolatok Közösségi kapcsolatok ÉLETHELYZETRE IRÁNYULÓ MOTÍVUMOK: Társadalmi érdek Biztonság, presztízs ÁLTALÁNOSAN ÉRVŰ MOTÍVUMOK: Erkölcsi érték Önmegvalósítás A motiváció formális határozmányai közül kiemelkedik annak plaszticitása, hatékonysága, szándékossága., tudatossága és megfelelése. Az igényeknek megfelelően a motívumok sem elkülönülten jelennek meg, hanem a személyiségben ún. egyéni motivációs profilt alkotnak. Ezt a motívumok központi, illetve periferiális elhelyezkedésén kívül még az is jellemzi, hogy az egyes motívumok egymással milyen kapcsolatban vannak (erősítik, semlegesítik, kiegészítik egymást, esetleg motivációs ütközéssel belső feszültséget hoznak létre) Érzelmi részvétel a munkatevékenységben Az ember minden tevékenységét, így az alkotást az alakítást is többé-kevésbé átjárják az érzelmek, amelyek azt színezik és befolyásolják, csakúgy, mint a személyiség emocionális állapotán és magatartásán keresztül magát a művet, valamint az ember szűkebb és tágabb környezetét is. A szakirodalomban mégis sokáig elhanyagolták az érzelmi élet törvényszerűségeinek tanulmányozását. 54

56 Elméletileg meg lehet különböztetni a munkaérzelmeket (amelyek keletkezési, illetve irányulási pontja a munka) a munkával kapcsolatos érzelmektől. Ez utóbbiak keletkezésében és hatásában a munka áttételesen vagy járulékosan szerepel. Ennek ellenére a munkával kapcsolatos érzelmek jelentősége rendkívül nagy lehet. Gyakorlatilag az érzelmi sugáraktivitás többszólamúsága és igen eleven változékonysága következtében a fenti megkülönböztetésnek haszna csak az elmélet dimenziójában van. Gyakorlatilag jól hasznosíthatóak az alkalmassági beválást előrejelző kritériumok, amelyeket a tapasztalatok elemzése útján ugyancsak absztrakcióval kaphatunk. Ezek: a személyiség lelki egyensúlyát biztosító alapvető emocionális összhang; a munka adottságainak és effektusainak megfelelő munkaöröm iránti fogékonyság; az érzelmek elégséges és folyamatos szabályozása és irányítása; az érzelmi munkadiszpozíciók formálisjegyeinek elégséges fejlettsége és kedvező alakulása. A munkatevékenység szempontjából kiemelkedő fontossága van négy igen bonyolultan összetett dinamikus érzelemnek: a munkaörömnek, a hangulatnak, az affektusoknak és az érzületnek. A munkaöröm természetes lelki állapot, amelyben az egészséges személyiség megfelelő munkatevékenysége folyik. Ha ez hiányzik, vagy lényegesen megfogyatkozik, akkor ez a munkatevékenység kisebb-nagyobb zavarában is megmutatkozik. A munkaöröm összetevői a funkcióöröm, a munkacélok értékeivel való azonosulás, a munka életszerűségében folyton megújuló élményszerűség és élménygazdagodás, a munkasiker és legsajátosabban (és leghatékonyabban) a produkcióban születő alkotás és alakítás öröme. Egyáltalán nem elhanyagolható a hangulat jelentősége, vagyis a lelki állapotunkon és élményeinken elömlő, azt színező tónus-állapot mineműsége. A hangulat nagy része tünékeny, azonban az ún. alaphangulat viszonylag állandóan jellemzi a személyiséget. Ennek hatását tapasztalhatjuk a munkakezdés könnyedségében, illetve nehézkességében, a vállalkozó kedvben, illetve passzivitásban, a munkaöröm iránti fogékonyságban, illetve tompaságban, a monotónia iránti érzékenységben, illetve tűrőképességben, továbbá a fáradékonyság, illetve fáradtság pozitív, illetve negatív befolyásolhatóságában. Hatékonyság szempontjából jóval nagyobb a jelentősége az affektusoknak. Az indulatok erőteljesebben és mintegy türelmetlenebbül szólnak bele a munkatevékenységet végző ember lelki állapotába, és ezen keresztül magába a tevékenységbe és a műbe is. Kedvező esetben az ún. sztenikus indulatok bátorító, serkentő hatásúak, az ún. asztenikusok pedig fékező erejűek. Kedvezőtlen megnyilvánulásaik meggondolatlan vagy gátlástalan indulatkitörésben, indulatváltásban, illetve szorongásban, helytelen kompenzáció képződésekben vannak a tevékenység, illetve munkamagatartás (főleg a munkatársi viszony) kárára. Az érzületek a személyiség mélyén élő viszonylag állandó és ideológiailag megalapozott érzelmi irányulás-állapotok. Kőztük a munkatevékenység szempontjából kiemelkedő jelentőségű a hivatásérzet és a szociabilitás. Az érzelmek funkciója a tevékenységben és a magatartásban a diszponáló hatás. Ez legerőteljesebben az érzületekben válik tapasztalhatóvá. A kedvezőtlen érzület a munkatevékenységben a semmittevésnek és lustaságnak, illetve a munka iránti ellenszenvnek szülője lehet. 55

57 A munkával kapcsolatos negatív érzelmi jelenségek közül külön említést érdemelnek azok, amelyek a különféle munkatársi sérelmekben robbannak ki, avagy hosszan izzó antiszociális magatartásban válnak károssá és értékrombolóvá. Ennek mélyén (eltekintve a neurotikus és a pszichopátiás eredetű jelenségektől) mint összetevő állhat az érzelmi túlérzékenység, az érzelmi stabilitás hiánya, a különféle túlzások, az ún. mértékdeviánsok, az érzelmi merevség, a rugalmasság hiánya, és valamennyinél: az érzelmi hatások feldolgozásának hiánya, elégtelensége vagy hibás kezelése. Az eddigi értelmezések alapján az érzelmi munkának alábbi típusai léteznek. Amennyiben a munkavállaló spontán érzelmei megegyeznek a tőle elvártakkal, őszinte érzelmi munkáról beszélünk. Ha a spontán érzelmeket meg kell változtatni a szervezeti előírásoknak való megfelelés érdekében, akkor az egyén dönthet az érzelmek megváltoztatása mellett (mély érzelmi munka), de megteheti, hogy nem érzelmeit, csak a felszíni jegyeket, érzelmi megnyilvánulásokat változtatja meg (felszíni érzelmi munka). Minél nagyobb az elvárt és valós érzelmi állapotok közötti diszkrepancia, annál több energiát kell az érzelmi munkába fektetni. Az érzelmi munka egyik legfontosabb jellemzője az érzelmi disszonancia, ami az elvárt és valós érzelmi állapotok közötti eltérést jelenti. Ez a diszkrepancia számos negatív következményt vonhat maga után. A szakirodalom leggyakrabban az érzelmi munka és a kiégés, a munkával való elégedetlenség, az alacsony önértékelés, a szerep és én-idegenség, az érzelmi kimerültség, a depresszió, a munkahelyi stressz, a hiteltelenség érzés, valamint a fizikai betegségtünetek kapcsolatát taglalja. Az érzelmi munka azonban nem csak a szervezetek számára kívánatos. A szervezeti, társas elvárásoknak való érzelmi megfelelés ugyanis előre jelezhető érzelmi megnyilvánulásokhoz vezet, csökkenti a zavarba ejtő személyközi helyzetek esélyét, és növeli a személyes hatékonyság érzetét, valamint a munkával való elégedettséget. Számos kutatás, tanulmány azt tárta fel,hogy a személyiségvonások és az érzelmi intelligencia szintje ugyan döntően befolyásolja az egyén által választott érzelmi munka típusát (felszíni, vagy mély érzelmi munka), de nem segít annak egyénre gyakorolt hatását előre jelezni. Azt az összefüggést viszont bizonyítják, hogy a szervezeti tényezők szoros kapcsolatot mutattak az érzelmi munka egyénre gyakorolt hatásaival. 3.4 A munkatevékenység pszichológiai vizsgálatának módszertana Az eredményes és harmonikus munkatevékenység pszichikus összetevőinek áttekintése után elénk táruló vázlat nem merőben elméleti konstrukció, hanem tapasztalati munkákból leszűrt törvényszerűségek rendszere, amelynek igazolását a gyakorlat adja meg. A pszichológiai vázlat célját akkor éri el, hogyha az ember objektíve és szubjektíve egyaránt minél tökéletesebb megfelelést mutató munkatevékenységét szolgálja. Az alkalmazás első gyakorlati lépése a konkrét esetben fennálló adottságok - lehetőségek és követelmények - megismerése. Más szóval: a munkatevékenység pszichológiai feltételei és adottságai milyen képet mutatnak az előttünk álló valóságos emberben? Ennek megállapítására, illetve felvázolására számba kell venni a megismerésnek azokat a módszereit, amelyek megbízhatóan tükröztetik az egyén munkatevékenységének pszichikus alapjait és összetevőit és meg kell állapítani ezek alkalmazásának mikéntjét és körülményeit. Végül az egyes részvizsgálatok eredményeit megfelelően értékelni és integráltan értelmezni kell. A tevékenység pszichikus alapjainak és összetevőinek megismerése akkor kielégítő és megbízható, ha a tevékenység végrehajtását végző dinamikus képességek mellett az ezeket 56

58 hordozó, aktivizáló, fenntartó és ellenőrző - vagyis a képességek működéséért felelős - központi személyiségfunkciók is megvilágításra kerülnek. Ez, mint a személyiség lényeges sajátosságait megismerő feladat, feltételezi az ember tulajdonságainak megismerhetőségét. Mivel az ember különféle megnyilvánulásában nemcsak azok személyes okait hordozza, hanem személyiségének lényeges jegyei,.vonásai is kifejeződnek bennük, ezért ezek megismerésén keresztül magának a személyiségnek lényeges jellemzői is megismerhetők. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy elégséges egy pillantást vetni az ember megnyilvánulásaira ahhoz; hogy lényegéről helyes képet alkothassunk. A megismerés sokszor nehéz, de mindenképpen sokrétű és tudományosan megalapozott módszertani felkészülést kíván. A nehézségek és a hibák leggyakoribb forrása a megismerés elégtelen, vagy helytelen módja és a leletek helytelen vagy elégtelen értelmezése. További nehézséget jelent az ember ún. szabadság-faktora. Ez utóbbi főleg az előrejelzést teszi nehézzé és abszolút értelemben bizonytalanná. E kétféle forrásból származó nehézségek megoldását az adja meg, ha módszertani vizsgálataink a személyiség releváns és viszonylag állandó tulajdonságait, továbbá a lelki folyamat jellegét és tendenciáit tárják fel. Releváns személyiségjegynek nevezzük a személyiségnek azt a tulajdonságát, amelyben a kérdésfeltevés szempontjából lényeges vonása megnyilatkozik. Tehát nem elég a lényeges és a járulékos jegyek megkülönböztetése, hanem az is szükséges, hogy a vizsgálat feladatában körülhatárolt körben működőjegyről is legyen szó. Ez a számunkra kitüntetett jelentőségű kör a munkatevékenység köre. Gyakorlatilag a munkatevékenység jellegének, típusának, körülményeinek és speciális jellemzőinek személyi ségbeli megfelelőire kell kérdezni. Ha a kérdéseinkre kapott válaszok nem járulékos, jelentéktelen tulajdonságokat jeleznek, akkor a lelet számunkra felfedő, sokat mondó, hasznos. A hasznosság és ebben is elsősorban az előrejelzés másik kritériuma a tartósság. Feltáró megismerésünkben a viszonylag állandó személyiségjegyek megállapítására törekszünk. A szabadság-faktor kisebb-nagyobb körön belül lehetőséget ad a személyiség olyan megnyilatkozására is, mely most jelenik meg életében először és olyanra is, melyet valamilyen véletlenszerű, esetleg többet meg sem ismétlődő ok váltott ki. Hogy lehet ilyen körülmények között egyáltalán előrejelzésről beszélni? Ismeretes, hogy az ember egyéni fejlődése során sajátos pszichológiai törvényszerűségek alapján dinamikus sztereotipek, szokáscselekvések, gondolkodási és cselekvési sémák alakulnak ki és szilárdulnak meg. Ezeknek köszönhető, hogy gondolkodásunk, cselekvésünk nagy része - bár nem determináltan - e sémák szerint, vagyis az előzőkhöz hasonlóan folyik le. Már most, ha vizsgáló tekintetünk ezekre a kialakult, megszilárdult sémákra irányul, bennük felfedezheti ezek jellegét és fejlődési, változási irányát: tendenciáját. Ily módon nemcsak egyetlen aktuális tevékenységről vagyunk képesek képet alkotni, hanem azok folyamatáról és a jövőben várható megnyilvánulásairól is képesek vagyunk előrejelzést adni. Ennek az előrejelzésnek az értéke nem a jövő jóslata, hanem a munkatevékenység a munkamagatartás és az életvitel milyenségének valószínűsítése. Természetesen a valószínűség foka különböző lehet; ennek mértéke szerint szolgálja megismerő munkánkat A megismerés feladatai és eszközei Tehát gondosan kerülni kell azt az áltudományos csapdát, amely a személyiséget, vagy akár képességeit számszerű formulákra kívánja redukálni. A mért adatok (pontszámok, gyakorisági mutatók, 3-arányok stb.) szükséges, de nem elégséges informátorok. A megoldást az egzaktság és az életszerűség dialektikájában kell keresni. Az objektív vizsgálóeszközök és 57

59 a diagnosztizáló pszichológus értelmezése adja azt a két különböző (és bizonyos szempontból ellentétes jellegű) összetevőt, amelyek szintéziséből a valóságnak megfelelő képnek elő kell állnia. A megismerés munkájában a sor elején logikailag a megismerés célja áll. Első megközelítésben a célban rejlő jelleg határozza meg a vizsgálat típusát. A vállalkozás céljának megfelelően meg lehet különböztetni: - szűrő jellegű alkalmasság vizsgálatokat; - különféle terjedelmű és mélységű tájékozó vizsgálatokat; és - speciális pszichológiai vizsgálatokat. A szűrő jellegű alkalmasság vizsgálatokban meghatározott tevékenységre, foglalkozásra, életpályára vonatkozó lehetőségek és követelmények kritérium-rendszere érvényesül. Ez határozza meg a részvizsgálatokat. Ez a típusú vizsgálat tájékoztat a szó ban forgó területen nélkülözhetetlen, illetve kívánatos adottságok meglétéről, illetve hiányáról. Ennél terjedelmesebb az adottságok és funkciók vizsgálati köre a tájékoztató vizsgálatokban. Ilyenkor rendszerint nincs meghatározva, hogy milyen tevékenység-területen fennálló követelmények és lehetőségek vizsgálata kívánatos. Ebben az esetben a vizsgálatoknak egyrészt az érdeklődés sávjában kell haladniok, azonban ezt áttekintő jelleggel az érdeklődésen kívüli jegyek és képességek megvilágításával ki kell egészíteni. A pályaválasztási szaktanácsadás előkészítésében ennek a vizsgálat-típusnak van a legnagyobb jelentősége. Végül a speciális tevékenység vizsgálata egy-egy, a feladat kitűzésében meghatározott jegyet, funkciót állít a diagnosztikus fénycsóva középpontjába. (Pl. ilyen lehet a figyelemkoncentráció, a színérzékenység, a frusztráció-tűrés, illetve a megoldó képesség vizsgálata stb.) A vizsgálat típusának megválasztása után merül fel a kritériumok kérdése. Mik a feltételei a személyiség és a munka adottságai és körülményei megfelelésének? Adott esetben min múlik a munkatevékenység és magatartás tartós eredményessége és harmóniája? Melyek a tevékenységben és a körülményekben, illetve a személyiségben levő lehetőségek és követelmények metszőpontjaí, tipikus megfelelés-helyei? A kritériumban két lényeges szempontnak kell kifejezésre jutnia: a konkrét megfelelés optimumának és ellenjavallatainak, továbbá a különleges helyzeteknek és lehetőségeknek (főleg a veszély-helyzeteknek és kockázatoknak). Ezek szerint a kritériumok jelölik ki a pszichodiagnosztikus vizsgálat tematikáját. Ezeket konkretizálva meg lehet és kell állapítani azokat a paramétereket, amelyeken az alkalmassági beválást alapozó és valószínűsítő indikátorok (és ellenjavallatok) kifejezhetők. A következő módszertani lépés a rendelkezésre álló vizsgálóeszközök kiválasztása és belőlük a megfelelő vizsgálati terv összeállítása. A vizsgálóeszközök a személyiség adottságainak és funkcióinak több rétegét meglehetősen széles körben képesek láthatóvá és többé-kevésbé mérhetővé tenni. 58

60 A pszichodiagnosztikus eszközök információs tartalmuk szerint lehetnek: 1. Tudás- és ismeretvizsgáló eljárások. 2. Teljesítményvizsgáló eljárások : - Szenzomotoros teljesítményt vizsgáló készülékek, műszerek. - Egyszerű ügyességvizsgáló eszközök. - Munkapróbák. - Mentális képességet vizsgáló próbák. - Általános intelligencia vizsgáló módszerek. 3 Személyiségvizsgáló eljárások: - Különálló személyiségadottságokat és funkciókat vizsgáló módszerek. - Személyiségstruktúrát és központi funkcióit vizsgáló módszerek. Formája szerint megkülönböztethetünk: - írásbeli vizsgálatokat (kérdőívek, papír-ceruzatesztek, rajztesztek); - manipulációs vizsgálatokat (műszerek, készülékek, munkapróbák); - verbális vizsgálati módszereket (reprodukciók, asszociációs-eljárások, választások, meghatározások); - cselekvés-vizsgálatokat (játékok, döntés-, szervezés-, szerep-próbák stb.). A pszichodiagnosztikus vizsgálatoknak tudományosan legkidolgozottabb változata a teszteljárás. Teszten olyan próbát értünk, mely előre meghatározott és minden vizsgálati személy számára azonos feladatokat tartalmaz a megoldás mikéntjének, valamint az értékelés módjának rögzítésével. Az általános elfogadást igénylő és a használhatóság próbáját kiállott tesztek alkalmazását (forgalomba hozatalát) megelőzik a teszt objektivitásának, hitelességének (reliabilitás), érvényességének (validitás) és szintezésének megelőző tesztológiai vizsgálatai. Ezek mellett fenntartásokkal, de sok esetben mégis eredményesen alkalmazhatók a fenti kritériumokkal nem rendelkező ún. informális tesztek is. A tesztek leleteinek értelmezése szerint különbség van objektív (pszichometrikus) tesztek és indirekt (projektív) tesztek között. Az előbbiek közvetlen úton közelítik meg a személyiséget, illetve annak tulajdonságait, funkcióit, míg az utóbbiak áttételesen. Időigény szempontjából vannak meghatározott időtartamot igénylő tesztek, ahol elsősorban a mennyiségi teljesítmény mérése áll az előtérben, és vannak kötött munkaidőt igénylő, elsősorban a teljesítmény; minőségére (jóságára) irányuló tesztek. Leggyakrabban e két típus keverékével találkozunk. Nagy változatosságot mutatnak a feladatok megoldásának módjai: vannak alternatív választ kérő (igen - nem típusú), differenciáló, diszkrimináló, átrendező, témát szabadon feldolgozó, prospektív feladatok, szubjektív értelmezések stb. A megfelelő vizsgálóeszközök kiválasztása a gyakorló pszichológus egyik nagyon fontos feladata. 59

61 3.4.2 A képességek megismerése és az eredmények értelmezése A mentális képességeket vizsgáló eljárások terén jóval nagyobb a kínálat és a válogatási lehetőség mint a szenzomotoros képességek esetében. Ez utóbbiakban viszont aránylag könnyebb megtalálni a kritériumoknak megfelelő eljárást. Ezzel szemben a mentális adottságok és funkciók birodalmában lényegesen árnyaltabb és összetettebb lehetőségek kínálkoznak. A szenzomotoros vizsgálatokban és a munkapróbákban a pontos leolvasás mellett igen nagy szerepe van a pszichológus személyes megfigyelésének. A különféle vizsgáló eszközökről jó ismertető leírásokat találhatunk az egyes kézikönyvekben, valamint kiadói (előállítói) katalógusokban. Az alkalmazásra kerülő eszközök válogatása rögzített, vagy csak a vizsgálatvezetőben kialakult igényvázlat alapján történik. Az igényvázlat tartalmazza azokat az elvárásokat, amelyek a szóban forgó képességek jellege, minősége, differenciáltsága körülményei tekintetében fennállnak. A differenciáltság vonatkozásában kérdés, hogy egyegy tiszta képesség megvilágítására merül fel igény, vagy komplex képességek, vagy képesség-csoportok, vagy képesség-együttesek, avagy az általános értelmesség, illetve manualitás megvilágítására törekszünk-e? Az érzékszervek vizsgálata elsődlegesen nem pszichológusi feladat. Ezen a téren az orvos általában nagyobb diagnosztikus felkészültséggel és gyakorlattal rendelkezik. Ezzel szemben a gyakorlatban ezek a vizsgálatok is a pszichológusra hárulnak. Elsőrendű feladat mindenképpen az egyes funkciók működés képességének és teljesítő képességének állapotát megállapítani. Ezt természetesen a foglalkozási profilokban megjelölt követelmények szerint életszerű helyzetbe ágyazva kell végezni és értelmezni. A következőkben az egyes vizsgáló eljárások megnevezése helyett a részvizsgálatok típusainak felsorolására szorítkozunk. A típusmegjelöléseken belül több vizsgálóeszköz létezik, amelyek közül lehetőség szerint a legmegfelelőbb rendelkezésre állót (esetleg többet is) kell választani. Feltétlenül szükséges a leletek pszichológiai értékelése és értelmezése akkor, ha az illető funkció és a személyiség központi tartománya között közvetlen kapcsolat áll fenn (pl. az érzékelési funkciók gátolt, illetve autonómmá vált működése, a csökkent képességből származó kisebbrendűségi érzés esetén stb.). Pszichológusi feladat az egyes fogyatékosságok kompenzációs lehetőségeire rámutatni. Az érzékelésvizsgálatoknak az egzaktság mellett az életszerűség követelményét is ki kell elégíteniük, vagyis lehetőség szerint olyan perceptív egységek felfogását és megkülönböztetését tartalmazó feladatokat kell alkalmazni, amilyenek a valóságos munkafeladatokban és körülményekben is gyakoriak. Ugyanakkor helytelen lenne a reális munkahelyzetet a vizsgálat céljára egyszerűen lemásolni. Ugyanis ez beszűkítené a vizsgálat produkciófelületét. Sajátos feladat lehet az egyedi inger-optimum, illetve az ingerrel szembeni tűrőképesség megállapítása. (Ez utóbbit rendszerint csak közvetetten, az ún. anamnesztikus exploráció alapján tudjuk megvalósítani.) A munkamozgás összetevőinek megismerésében a munkatevékenység életszerű mozgás-egységeit kell az előtérbe állítani. A mozgás elemeinek mérésszerű vizsgálatára meglehetősen sok módszer kínálkozik. A meggyorsult technikai fejlődés következtében újabb és újabb vizsgáló készülékek születnek, a régebbiek viszonylag rövid idő múltán elavulnak. (Mindezek ellenére nem minden újabb jelent egyben jobbat is!) 60

62 36. Táblázat Munka alkalmassági érzékelésvizsgálat típusok ÉRZÉKELÉSI FUNKCIÓ VIZSGÁLÓ (MÉRŐ) ESZKÖZÖK TÍPUSA Látásélesség Látáspróbák (Betűk, párhuzamosok, gyűrűk stb. felismerése, stb.) Látási stabilitás és forma-észlelés Tachitoszkópok, stroboszkópok Fotoptikus és szkotoptikus adaptáció, valamint Adaptométerek kontraszt-érzékenység, káprázás, utóképek Látótér terjedelmének áttekintése Periméterek Szemmérték Papír-ceruza tesztek, forma párosítások, szortírozás, forma-negatívum illesztések, készülékek Távolság- és háromdimenziós látás Sztereovizuális műszerek Mélységlátás Batiszkópok Mozgássebesség felfogás Sztereometrikus mozgásreakcióméterek Színmegkülönböztetés (színtévesztés kiszűrése) Koloptométerek és pszeudo izokromatikus színtáblák Színárnyalatok finom megkülönböztetése (Diszkriminációs Színkeverő készülékek, anomaloscopok küszöbérzékenység) Hallási küszöbérzékenység, hangintenzitás és frekvencia-tartomány Audiométerek megkülönböztetése Hanglokalizáció (sztereofonikus hallás és irányhallás) Audiolaterális készülékek, hangfalas szoba Nehezen érthető (halk, torzult, zajjal kevert, rosszul artikulált Magnetofonos vizsgálatok stb.) beszéd megértése Zenei hallás Zenei hallásvizsgáló módszerek Testséma-helyzet érzékelés A Forgó szék és a Részeg szoba elvén alapuló készülék Statikus egyensúlystabilitás Ataxiométerek, stabilométerek Dinamikus (vertikális rotációs, járási) egyensúlybiztonság Mozgató berendezések, járólécek és biztosság Mozgásérzékelés Kineszteziométerek, graviméterek Tapintásérzékelés Tapintó tűk, eszteziométerek, anyagminta-próbák Rezgés-érzékelés (és tűrőképesség) Vibrométerek Szaglásérzékenység és megkülönböztető képesség Olfaktométerek Észlelési illúziók (perspektíva-kontraszt, utóhatás stb.) felfogása és korrekciója Szemmértékvizsgáló készülékek, alakkonstanciapróbák A provokált mozgások mérése kiegészítésképpen megkívánja a közvetlen megfigyelést is. Ez különösen elengedhetetlen a spontán mozgások esetében, amelyek sokszor amazoknál is hasznosabb információt nyújthatnak. Pszichológiailag fontos az utasításra és a közvetlen indításra (impulzusra) való reakció megfigyelése, valamint a mozgás folyamán jelentkező emocionális állapot, belső motiváció és a mozgást végző szándék közvetlen megnyilvánulása. A mozgásügyesség feltárása a szenzomotoros elemekből összeálló struktúra megvilágítására törekszik. Az ügyességvizsgálatok egyik feladata a mozgássémák kiemelésére irányul. Mozgássémán meghatározott lefolyású és viszonylag változatlan (kötött) munkamozdulatokat értünk. Vizsgálatukban nagy szerepet játszik az időmérés és a mozgásszekvenciák megfigyelése. A valamilyen produktumot eredményező mozgásfolyamatokban az életszerűség megjelenését figyelhetjük meg. Módszer tekintetében erre a különféle programozott modellvizsgálatok alkalmasak. Ilyen célból számos laboratóriumi modell készült (vezérlő ülések, fülkék, sematizált gépmodellek, fantomok stb.). Még bonyolultabb a problémamegoldó mozgáscselekvés. Vizsgálatára egyszerűbb vagy bonyolultabb készülékek szolgálnak, amelyek segítségével a frusztráció-helyzetek és zavaró ingerek tűrésére, a döntés-képességre, az optimális mozgásválasz kiválasztásának képességére vonatkozólag kaphatunk választ. A mozgásügyesség vizsgálatának egyik legeredményesebb sajátos módját a munkapróbák alkotják. Munkapróbán olyan módszeresen megtervezett vizsgálóeszközt értünk, amelyben a meghatározott munkacél kitűzése után szabad lehetőség nyílik annak megvalósítására (tehát az egyes munkafázisok megtervezésére, a mozdulatok 61

63 célszerű alakítására, a folyamat irányítására, az akadályok elhárítására, a problémák megoldására). 37. Táblázat Motorikus alapképességek vizsgálati típusai VIZSGÁLÓ (MÉRÖ) ESZKÖZÖK TÍPUSA MOTORIKUS ALAPKÉPESSÉG Reakcióméterek Mozgás- és cselekvésreakció Dinamométerek, dinamográfok, ergográfok Kéz fogás- és szorítóereje Sport- és testgyakorlat-próbák Moláris erőindítás és erőfenntartás Terheléses vizsgálatok Állóképesség Különféle (hő-, zaj-, nyomás-, figyelemmegosztás stb.) Restitúció, fáradtságtűrőképesség terheléses vizsgálatok Ergográfok Erőadagolás Stabilométerek, ataxiométerek, kinesztétikai próbák, Egyensúlyozás járóléc, Forgószék és Részeg szoba elvén alapuló készülékek Tremométer, vonalhúzás, nyom-követés, akadály-kerülés, Kézbiztosság célzó mozgás, fűzéspróba, gyöngyöntés és egyéb biztonsági sáv vizsgálatok Nyom-követés, dróthajlítás, akadálykerülés, ügyességi Mozgás-flexibilitás tesztek, sport- és testgyakorlatok Mozgásminta-reprodukciók, háromdimenziós útkövetés, Mozgásirányítás és mozgáskorrekció labirintus-próbák mozgástípus-váltás vizsgálatok Manipulátorok, manipulációs távvezérlési feladatok Áttételezett manipuláció Labirintus-próbák, miokinetikus teszt, szupportok, Látás - mozgás összerendezése ügyességtesztek, papír-ceruza-tesztek Audiokinetron Hallás - mozgás összerendezettsége Teljesítmény-feladatok apró mértani testekkel, kisméretű Mikromanipuláció és koordináció (ujjügyesség) használati tárgyakkal (csavarok, tűk stb.) Összehasonlító unilaterális vizsgálatok Laterális dominancia Szupportok, miokinetikus teszt Két kéz összerendezettsége Munkamodell-készülékek Kéz - láb koordináció Tappingek, dobáspróbák, ortokinesziméter; sebességszabályozó Mozgástempó alakítása készülékek, papír-ceruza gyorsaság-tesztek Tappingek, mozgásszekvencia vizsgálatok, provokált Ritmus- és ütemalakítás ritmus- és ütemváltások, gyorsaság-tesztek Sebességszabályozó készülékek Mozgásfolyamat fenntartása A munkapróbák megfigyelési szempontjai Az utasítás és a feladat felfogása. Különleges megnyilvánulások az utasítás alatt. Latencia-idő (az utasítás befejezésétől a munka megkezdéséig). Feladatkezdés és befejezés jellegzetességei. Általános munkamagatartás (készséges - közömbös - ellenkező). Igényszint. Önállóság (ötletesség - kezdeményezőkészség - döntésképesség - eredetiség). A munkafolyamat tervszerűsége (illetve véletlenszerűsége). Eszközválasztás és eszközhasználat (határozottsága, célszerűsége). A részfeladatok megoldásának célszerűsége (illetve találgató - körülményes - inadekvát lépései). 62

64 Tévesztések és a hibák kijavítása (illetve átsiklás a hibákon - perszeveratív próbálkozások). Alkalmazkodási készség, illetve szabály áthágások és alkalmazkodási nehézségek az utasítás előírásával szemben - leblokkolások - jelentős ellenállások - agresszív megnyilvánulások. Mozgás-vezetés (erőadagolás - koordináció - biztosítás) jellemzői. A mozgás terjedelme (nagy - kicsi - változó), (az ujj - kézfej - csukló - alkar - felkar részvétele). Mozdulat-szekvencia (szögletes - kerek), (folyamatos - darabos - pulzáló), (durva - finom - harmonikus - diszharmonikus). Pontosság (foka és jellege). Munkatempó (lassú - gyors), (egyenletes - egyenlőtlen), (gyorsuló - lassuló - periodikusabb szabálytalanul változó), (ritmikus - taktikus). Gyakorlékonyság (diszpozíció alakulások az ismétlés során). Saját kritika (részletessége - megfelelősége - a kiemelés szempontjai). A munkatevékenység minősége szerint veszi igénybe a mentális képességeket, illetve támaszt igényt irántuk. Az általános intelligencia-vizsgálatok - komplex intelligenciatesztek a munkatevékenység megítélése tekintetében kevésbé célravezető eljárások. Az. említett igényvázlat alapján kell összeállítani a tevékenységben (életpályán) jelentőségre emelkedő képességeket és azok vizsgálatához meg kell keresni a megfelelő eszközt. Az általános alapképességek - a koncentráció és az emlékezet reprodukáló képességének - vizsgálata minden esetben elengedhetetlen. Ez általános követelményen belül differenciáltan meg kell állapítani, hogy a szóban forgó munkatevékenységben (foglalkozásban) milyen feladatok hárulnak a figyelemre és ez milyen közegben valósul meg. A figyelem összpontosító képesség terjedelmét mérni lehet fogalmi, vizuális és szimbolikus (számok vonatkozásában) közegben egyszerűbb és bonyolultabb megkülönböztető, illetve gondolkodást igénylő műveletek végzése közben. Vannak módszerek, amelyek segítségével a figyelem stabilitását (zavarhatatlanságát) lehet mérni, és vannak, amelyek a fáradtság, az akarati erőfeszítés csökkenését, hullámzását mérik a koncentráció változásaiban. Több teszt és készülék áll rendelkezésre a megosztott (disztributív) figyelem vizsgálatának mérésére. Az emlékezet vizsgálatára készült számos teszt közül csaknem mindegyik alkalmas a közvetlen reprodukció és a tartósított emlékezet mennyiségileg is kifejezhető mérésére. Az egyes tesztek elsősorban az emlékezeti tárgy minősége szerint különböznek. Ebben a vonatkozásban a feladatok jelek, tárgyak, számok, alakok (műszaki rajzok), szavak, arcképek, helyzetek, helyzetbeli lokalizációk és változások, eseménysorok reprodukciófelületét tartalmazzák. A speciál is mentális képességek vizsgálati módszereinek tára rendkívül gazdag. Az értelmi felfogás vizsgálatára viszonylag ritkán kerül sor. Ezt mégis indokolttá teszi az a körülmény, ha a munkatevékenység valamelyik lényeges mozzanatában ez rendkívüli fontosságra emelkedik, vagy pedig ha ez a funkció valamilyen oknál fogva problematikussá 63

65 válik. Ennek megvilágítására szolgálnak a megkülönböztető szó- és mondat értelmezések, tárgyfelismerések, forma-felfogások, a tudás- és ismeret-vizsgálatok. A lényeg felismerésének absztrakción alapuló funkciója a differenciáló képesség. Különféle tárgyak, jelek, fogalmak megkülönböztető kiemelése, a közös vonás hasonlóságának megállapításai és a lényegmegragadás teljesítményei képezik a képességvizsgálatok feladatait. Természetesen a feladatok itt is a képesség működési közegének és tárgyának megfelelő változatokat tartalmazzák. Ehhez a képességhez kapcsolódik a térelképzelésen alapuló megkülönböztető képesség, amely különféle pozíciók, illesztési formák, különböző nagyságú és formájú elemek, illetve helyek megfelelőjének kiválasztását kívánja meg. A perceptuális tér áttekintésének vizsgálatára alkalmasak a különféle labirintus-próbák. A mentális implikáció módszerei valamely fogalmi, tárgyi vagy jelbeli egész egyik, vagy több részének kiegészítését tűzik ki feladatul, illetve (a centripetális implikáció esetében) az egészből kívánják a benne foglaltakat kihámozni. Az általánosító képesség vizsgálatának feladatai a felső fogalom meghatározását, ábracsoportok átfogó, közös jegyeinek megjelölését, számsorok,jelsorok közös jellemzőinek felismerését kívánják. A viszonyfelismerő képesség feltételezi az előbbi képességeket és már bizonyos következtetés-elemet is tartalmaz. Ez a képesség kitűnik az értelmes összefüggésekből kiragadott elemek egységbe helyezésében, valamint az összefüggési viszony felismerésében. Általánosan elterjedt a viszony felismerés alapján történő analógiás következtető képesség vizsgálata. Igen nagy választék áll rendelkezésünkre az egyszerűbb és a bonyolultabb fogalmi, tárgy-, ábra-, szám- és jel-analógiás következtetési feladatok terén. Ugyancsak a viszonyfelismerés az alapja az implikatív következtető képességnek is. Ebben a körben redukció-feladatok (deduktív következtetések konklúzióinak összehasonlító, megkülönbötető kiválasztása), több variáció között a helyes konklúzió felismerésének feladatai, alkatrészekben és modell-konstrukciókban levő működési elvek kifejtésének feladatai, betű-szillogizmusok alkotják a vizsgálat anyagát. Ugyancsak viszonyfelismerés szükséges a rendező képesség helyes működésének kivitelezéséhez. Ezekben a feladatokban különféle (szemantikus, szemléletes, szimbolikus) tagoknak, elemeknek struktúrába való helyezését kell elvégezni. A kritikai képesség vizsgálatára szolgálnak a különféle értékek kiemelésének, vagy rangsorolásának, illetve a hibák, helytelenségek felismerésének feladatai - szintén fogalmi, vizuális és szimbolikus ; körökben. Az aspektusváltás (átstrukturáló képesség), mint az intelligencia rugalmasságának egyik lényeges eleme vizsgálatára készült feladatokban anagrammák megfejtése, a megszokottól eltérő felhasználás felismerése, lehetőségek meglátása, termékeny variációk létrehozatala, formális és tartalmi elemek váltakozó figyelembe vétele, illetveb alkalmazása, gondolatbeli vizualizációs feladatok, átfordítások, chiffre-feladatok szolgálnak. A divergens gondolkodás egyik lényeges eleme a variációs képesség. Ennek segítségével lehet értelmes mondatok, formák felbontása után új érzelmes jelentéseket, illetve formákat létrehozni (pl. kvízjátékszerű feladatokban, meghatározott betűvel kezdődő szavakból álló mondatok alkotásában, különböző szempontú ábracsoportosításokban stb.). A fantázia eredetiségét és gazdagságát az ötlet-provokációk, a többszörös átstruktúrálásból származó teljesítmények világítják meg. A szó szoros értelmében vett kreativitás vizsgálatában önálló és eredeti alkotások provokációja a célravezető módszer. 64

66 3.4.3 A személyiség központi funkcióinak vizsgálata Ha a munkatevékenység és a munkamagatartás sajátos személyiség megnyilvánulás, akkor nyilvánvaló, hogy a tartós, eredményes és harmonikus tevékenység és pályavitel forrása, megalapozója és megvalósítója a szociális miliővel kölcsönhatásban élő és működő személyiség. Ennek mélyén pedig a központjában levő és ható funkciók működtetik és irányítják egész tevékenység-rendszerünket. A központi személyiségfunkciók elsőrendű fontossága indokolttá teszi, hogy vizsgáló tekintetünk ezeket is számba vegye. A személyiségvizsgáló tesztek és egyéb módszerek egy része nagy produkciófelületű, a személyiség egészére irányul, másik része speciális, valamely központi személyiségjegyet vagy funkciót helyez a megismerő eljárás középpontjába. Az eszközök formális áttekintésében kitűnnek a tulajdonság-inventáriumok, a kérdőívek, az alternatív preferencia-technikák, a mondatbefejezések, a témakidolgozások, alkotásértelmezések, a szín- és forma-preferenciatesztek, a terv-konstrukciók és a projektív tesztek gazdag változatú tára, amelyek technikájában lehetnek verbális, írásbeli és rajzos tesztek. A sor elejére kívánkozik a pszichológiai anamnézis és az exploráció. A munkatevékenység érzelmi megnyilvánulásainak és velejáróinak vizsgálatában különösképpen fontos annak a megállapítása, hogy bennük lényeges, vagy járulékos személyiségjegy nyilatkozik-e meg, vagyis ki kell emelni azokat az invariánsokat, amelyek a tevékenység és elsősorban a munkamagatartás szempontjából kiemelkedően fontosak. A vizsgálódást megnehezíti, hogy az érzelmi jelenségek, amellett, hogy rendszerint összetettek, egyben többértelműek is. Tehát az érzelmi jelenséget mindenképpen értelmezni is kell. A megismerni kívánt érzelmek körének terjedelmét, mélységét és főleg minőségét a munkatevékenység és magatartás indikátorai és ellenjavallói határozzák meg. Az előrejelzés szempontjából különösen fontos érzelmi jellemzők: a munkaöröm iránti fogékonyság; a személyiség érzületi beállítottsága; a személyes affektivitás megnyilvánulási módjai; az alaphangulat és kedély jellegének és változásainak jellegzetességei; végül az egyes emocionális tényezők formális határozmányai. A megismerés módszerei tekintetében általában nem szabad az önjellemzésre hagyatkozni. Megbízhatóbb eljárások a becslés-skálák és a kérdőívek. Ezekben az esetekben a megtévesztés és az elfogultság veszélyét csökkentik az ún. alternatív kényszerválasztások. (E módszer szerint a teszt valamennyi tulajdonság-variánsa úgy tárul a vizsgálati személy elé, hogy közülük mindegyik mindegyikkel szembeállítva jelenik meg.) A projektív tesztek az érzelmi élet úgyszólván minden jelenségét képesek felfogni. Ez előnyük mellett azonban nem biztosított, hogy az éppen keresett érzelmi vonás megjelenik-e a teszt felfogó ernyőjén. Magától értetődik, hogy ilyen esetekben az értelmezésben döntő szerepe van a pszichológus személyes alkalmasságának. A speciális célzatú tesztek közül hasznos információkat kaphatunk a frusztrációs (ugyancsak projektív) tesztekből, az alaphangulatot és az affektivitást jól megvilágítják a szín- és a szín-forma tesztek. Mindezt kiegészíti a közvetlen érzelmi reakciók (mimika, gesztikuláció, indulatszavak, vazolabilis reakciók; leblokkolások) személyes megfigyelése. Az explorációban elsősorban a munkaélményeken tematizált megnyilvánulásokban kell a fentebb említett érzelmi jellemzőket keresni. 65

67 Az egyéni érdeklődés-profil dinamikájának vizsgálatának eredménye adja a tájékoztató típusú vizsgálatok első irányjelzését. Emellett,a munkatevékenység és magatartás minden típusú vizsgálatábán jelentős jellemzőket tár fel. Az érdeklődésvizsgálat közelebbi céljától függ módszertani terjedelme és jellege. Különbséget kell tenni az egy-egy témára, vagy érdeklődés-sávra, esetleg érdeklődés-körre irányuló vizsgálat között a kérdések, illetve a tesztfeladatok megfogalmazásában is. (Nem mindegy, hogy a preferált, illetve az elutasított tevékenység egy-egy aktusában, aktus-csoportjában, vagy szélesebb, esetleg egészen általános jellegében megfogalmazva kerül a vizsgált személy elé.) Az általános érdeklődéskörök kérdőíves vizsgálata tulajdonképpen rögzített interjú, amely különféle tevékenységeket, magatartásokat exponál. A kérdőíves eljárásokban rejlő veszélyek (szubjektív elfogultság, szimuláció, disszimuláció) elkerülése végett nagy számú kérdést tartalmaz a kérdőív, amely az egyes érdeklődés-köröket többszörös variációban mutatják be. Az exploráció alkalmat ad az alábbi releváns szempontok érvényesítésére: a tevékenység általános és speciális jellemzőinek kiemelésére; a szabadidő eltöltésének tematikus áttekintésére ; az egyén erőfeszítéseinek elemzésére; az érdeklődés teljesülésével szemben felmerülő akadályok és nehézségek feltárására; a spontán téma-koncentráció megfigyelésére (egyes témák iránti önkéntelen és gyakori odafordulásra). A tematikus munkaérdeklődés (az érdeklődési sáv; faktorainak) vizsgálatában legelterjedtebb az ún. kényszerválasztásos eljárás, amely egyes sávok, (vagy témák) módszeresen variált összehasonlításával és előnyben részesítésével vagy rangsorolásával történik. Sajnos, viszonylag kevés képes érdeklődés-tesztet ismerünk, pedig ez igen jól felhasználható a pályaválasztási szaktanácsadásban. Vannak viszont összetett eljárások, amelyek az egyes tevékenység-féleségek közti választást vagy rangsorolást kiegészítik egyéb tényezők (iskolai tantárgyak, szórakozások, társadalmi foglalatosságok, embertípusok stb.) felsorolásával. A tevékenység motivációjának vizsgálatában az okok, a szimpátiák és antipátiák megalapozottsága tárul fel. Az érdeklődés és az odafordulás mélyén levő vágyak, igények és szükségletek felfedése minden esetben fontos feladat, különösen azokban az élethelyzetekben, amelyekben az életpálya következő szakaszának a megválasztása és kijelölése áll az előtérben. Ilyen tipikus helyzetbe kerül az ember: pályaválasztáskor; foglalkozás vagy munkahely változtatás esetében; krízis helyzetben; rehabilitációs feladatokban; vezetői vagy más különleges beosztás vállalásakor; nyugállományba lépés idején. A módszerek között használhatóság és gazdagság szempontjából itt is kitűnik a pszichológiai anamnézis, az interjú és az exploráció - kiegészítve a közvetlen reakciók megfigyelésével és értelmezésével. 66

68 Az önmegítélést kívánó kérdőívek feltétlenül explorációs kiegészítést igényelnek. Az explorációban ezen kívül ki kell térni: az egyes szükségletek és motívumok egyéb (közvetlen megvalósítási területükön kívüli, vagy áttételes) lehetőségeire; a fő motíwmokkal együtt ható, másodlagos vagy háttérmotívumokra; az igény vagy szükséglet kielégítésekor megjelenő kedvezőtlen jelenségekre; a különböző motívumok versengésére vagy ütközésére; a szóban forgó munkatevékenységen kívüli témakörökben szerepet játszó vonzásokra, ösztönzésekre; -a negatív szükségletekre, téma- és jelenség-kerülésekre, félelmekre. A pszichológiai anamnézis hasznos indíték-lehetőségeket tárhat fel, amelyek a fejlődés során keletkeztek és amelyek lappangva vagy visszafogottan éreztetik hatásukat. Ezért célszerű nagy vonalakban áttekinteni az egyes fejlődési életszakaszok folyamatát, úgyszintén az életpálya eddigi eredményeinek és kudarcainak állomásait, továbbá az eddigi objektivációk (egyéni művek ) sorát. Ezek elemző értelmezése jól kiegészíti az egyéni motivációs profilt. (A belső késztetésre született művek akár a munka területén, akár művészeti vagy más területen élethű tükörképei szoktak lenni a szükségleteknek.) A beállítottság és a tematikus indítékvizsgálatok legáltalánosabban ismert és használt formája az ún. preferencia- (választásos, illetve rangsorolásos) módszer. Az érzelemvizsgálatnál említett mondat kiegészítéses eljárás isj ó szolgálatot tehet az egyéni indíték-profil feltárásában. Sok esetben hasznosak a különféle igényszint vizsgálatok is: A projektív módszerek kitűnő eszközei az igények, szükségletek és motívumok vizsgálatának. A leletek értelmezésének egyik fontos feladata az irányító, szabályozó funkció területének áttekintése, vagyis a meglevő szükségletek és motívumok szabályozása. Az irányító, szabályozó funkció megismerésének feladata a kialakult és megszilárdult gondolkodási és cselekvési sémák, valamint az ún. szabadság-faktor egyéni sajátosságainak feltárása. A tevékenység és magatartás tervezésének és irányításának megismerését szolgálja az általános elgondolások és célkitűzések és a speciális kezdeményezéseknek a vizsgálata. Az akadályokban és problematikus helyzetekben működő megoldó és szabályozó funkciók tekintetében fel kell tárni a múltbeli nehézségekből (illetve kudarcokból) kitűnő magatartási és cselekvési sémákat. Módszertanilag hasznosak a virtuális állásfoglalások elemzései és a regulatív állásfoglalások értelmezései. A szoros értelemben vett munkatevékenységre vonatkozó sémák és irányító, szabályozó funkciók vizsgálatát ki kell egészíteni az élettevékenység egyéb köreinek (család, egészség, szabadidőtöltés, társadalmi tevékenység stb.) áttekintésével. A szabad irányító és regulatív funkció működésének körébe tartozik a munkaerkölcs lélektani megalapozottsága is. Ezt elvileg három paraméteren lehet megragadni; a pszichológiai értékelő képesség; a munkaerkölcs értékeivel való azonosulás és beállítottság; és a gyakorlati értékmegvalósítás mutatóin. Mindezek megismerését többoldalú megközelítéssel kell elérni. Már a munkapróbákban is kitűnnek bizonyos dinamikus sztereotipek, illetve bizonyos problémamegoldást eredményező sémák és állásfoglalások. A célkitűzések vizsgálata mellett különleges jelentősége van a választott utak és módszerek vizsgálatának - a virtuális modell- 67

69 feladatok segítségével. A frusztrációs helyzetek szintén megoldó, szabályozó és önregulációs állásfoglalást provokálnak. Ezek mellett a pozitívumok területének megvilágítására szolgálnak azok a tesztek és egyéb eljárások, amelyek a munkaöröm, az önálló kezdeményezés, a hivatás megnyilatkozásának lehetőségeit kívánják, illetve segítik elő. A tevékenység és munkamagatartás múltbeli történetének anamnesztikus elemzése szükséges ahhoz, hogy a diszpozíciók jövőbeli megnyilvánulásait valószínűsíteni lehessen. Az explorációban történő tudatosítás és szembesítő eljárás az ismeretszerzés mellett hasznos szolgálatot tehet a vizsgált személy alkalmasságának fejlesztésében is. 3.5 A munkatevékenység pszichológiai vizsgálatának felépülése A vizsgálat jellegét, tematikáját, terjedelmét és mélységét az az elvárás és célkitűzés szabja meg, amely a tevékenység és magatartás megismerését kívánja. A vizsgálat lefolyásában megkülönböztethető négy fázis: a megalapozás előkészítő munkája, a munkaterv kidolgozása, maga a lebonyolítás és a feldolgozás feladatai. A megalapozás megkívánja a kritériumok megállapítását, helyes konkretizálását, majd az ezeknek megfelelő paraméterek kidolgozását. Ezekben érvényesülni kell: a teljesség elvének (a tevékenység, illetve foglalkozás szempontjából fontos valamennyi tulajdonságra ki kell terjednie); az egyértelműség elvének (kerülni kell a tisztázatlanságokat és az átfedéseket); az egész elvének (az egyes jegyek értelmes és kiegészítő, integratív összefüggésének); az egyszerűség elvének (amely a tények és összefüggések belátását és bonyodalommentességét eredményezi). A vizsgálati terv megszerkesztésének egyik fontos feiadata a részvizsgálatok egymásutánjának megállapítása. Az általános informáló exploráció után a személyiségmegnyilatkozások megkönnyítése érdekében a megközelítést az ún. jelenségvizsgálatokkal kell kezdeni. A legkisebb ellenállás az általános teljesítménytesztekkel szemben szokott megjelenni. A speciális képességvizsgálatok sorát a figyelemkoncentráció vizsgálatával kell kezdeni (amikor is a vizsgálati személy még feltételezhetően pihent állapotban van). Ezt követően helyes a szemantikus és a szemléletes képességeit, a kérdőívek alkalmazását, a manualitás és a rajztesztek feladatait váltakozva alkalmazni. A vizsgálatok felépítésében nagy szerepe van az időkalkulációnak. Az egyes időegységek hasznos és ballaszt elemekből tevődnek össze. Hasznosak a részvizsgálatok instrukcióinak és teljesítésének elemei, valamint az értékelést és értelmezést tartalmazó feldolgozási időegységek. A ballaszt időelemek az elhelyezkedésből, a tesztek és űrlapok adminisztrációjából, a bizonytalanságok tisztázásából, az akadályok elhárításából, a szünetekből és a várakozási időkből adódnak. A tervezésnél számolni kell azzal, hogy az egyes részvizsgálatok csoportosan is végezhetők. Ezek szerint a munkatevékenység és magatartás pszichológiái vizsgálatának időkalkulációja egy n-tagú csoport esetén a következő időegységekből tevődik össze: A csoportosan végezhető részvizsgálatok lebonyolításának bruttó ideje (hasznos és ballaszt elemek összesen). A csak egyedileg végezhető vizsgálatok bruttó össz-ideje. Az egyedileg és csoportosan végzett részvizsgálatok értékelési ideje (n számú lelettel számolva). Az egyedileg és csoportosan végzett részvizsgálatok értelmezési ideje (globálisan). 68

70 A vizsgálat lebonyolításában rendkívüli fontosságú a vizsgálatvezető személyiségének erkölcsi, felkészültségbeli és magatartásbeli megfelelősége. Bizonyos teszt- és egyéb személyiségvizsgálatot (elsősorban a projektív eljárásokat) és ezek értelmezését csak szakképzett pszichológus végezheti. A képességvizsgálatokat és ezek értékelését megfelelően betanított és kellő gyakorlattal rendelkező laikus vizsgálatvezetőre is lehet bízni. Fontosak a lebonyolítás tárgyi feltételei és tényezői (a megfelelő elhelyezés, világítás, kényelmi feltételek, egyéni megfigyelés lehetősége stb.). Gyakorlati szempontból érvényesíteni kell a gazdaságosság elvét is (a várakozási és ballaszt idők minimálisra csökkentésével, a csoportos vizsgálatok alkalmazásával stb.). A vizsgálatok megkezdésekor tájékoztatást kell adni a vizsgálatok céljáról, ismertetni kell a vizsgálat alatti magatartásra vonatkozó tudnivalókat. Fontos az utasítás világos és egyértelmű megfogalmazása. Végül gondolni kell az esetleges akadályok elhárítására. A leletek feldolgozása, a vélemények kialakítása és közlése zárja le a tennivalók sorát. Az egyes nyerspont-értékek mérés, illetve kiszámítás útján adódnak. Ezeket át kell tételezni az illető populációra jellemző szintértékekre, amiket azután egyénenként értelmezni kell. A differenciálatlan, a többértelmű vagy az ellentmondásos adatokat egyértelművé kell tenni, az egyes tünetértékek okait tisztázni kell. (Pl. nem közömbös, hogy a szétszórt figyelem mélyén milyen fenntartó ok áll fenn?) Gondolni kell arra is, hogy a kívánalom mértékét el nem érő teljesítmény funkciójának működését más jól működő képesség vagy fejlett személyiségfunkció mennyire képes kompenzálni, vagyis egészében milyen javallatok, illetve ellenjavallatok állnak fenn? Az így kialakult vélemény közlése a megrendelő igényének megfelelően történhet röviden, az alkalmasság egyszerű, vagy kevés tényezős jelzésével; és történhet részletes kifejtésben. Végül a vizsgált személyek informál lehet egyszerű tájékoztatás és lehet tanácsadással kiegészített személyes megbeszélés. 3.6 Érzelem-definíciók, az érzelmek osztályozása, alapérzelmek. Emóció-elméletek Nehéz tudományos definíciót alkotni az érzelemről. A pszichológusok kivételével mindenki tudja, mi az az érzelem A pszichológusoknak az a problémája, hogy az emocionális folyamatok és állapotok túl komplexek (Young) Kleinginna és Kleinginna integrált definíciója: Az érzelmek szubjektív és objektív tényezők összjátékának halmazai, amelyeket idegi és hormonális rendszerek közvetítenek. Az érzelem komponensei: érzelmi élmény (izgatottság mértéke, öröm érzése), kognitív folyamatok, mely befolyásolják az észlelési, emlékezeti, értékelési folyamatokat, fiziológiai folyamatok, viselkedés, amely a legtöbbször kifejező, cél által irányított és elősegíti az alkalmazkodást. Frijda definíciója: 1. Az érzelmet általában az okozza, hogy a személy egy fontos dologgal (céllal) kapcsolatban tudatosan vagy tudattalanul relevánsnak értékel egy eseményt; az érzelmet pozitívnak érzi, ha az esemény segíti, és negatívnak, ha gátolja az ügy előrehaladását. 69

71 2. az érzelem magja a cselekvéskészség és a tervek beindítása; az érzelem elsőbbséghez juttatja az az egy- vagy néhányfajta cselekvést, amelyeket sürgősségérzettel ruház fel így megzavarhat más mentális folyamatokat és cselekvéseket, vagy versenghet velük. 3. Az érzelmet általában jellegzetes típusú mentális állapotként éljük át, amelyet néha testi változások, kifejezések és cselekvések kísérnek. Atkinson szerint az érzelmeket 6 összetevő együttese alkotja, ezek kölcsönösen befolyásolják egymást (rendszerszemléleti megközelítés). Az összetevők: 1. Az érzelem szubjektív élménye 2. Belső testi válaszok, elsősorban a vegetatív idegrendszer reakciói 3. Az érzelemről és a helyzetről alkotott gondolatok 4. Arckifejezések 5. Érzelmi reakciók (pl. sötétebben látjuk a világot, ha szomorúak vagyunk) 6. Cselekvéses tendenciák Az érzelmek csoportosítása Két alapvető megközelítés a csoportosításban: 1. Az érzelmeket olyan részekre redukálják, amelyek maguk nem érzelmek. (Kiértékelések, dimenziók). Van ugyan az érzelmeknek biológiai alapjuk, de a konkrét érzelmek az adott részek különböző mintázatai. Roseman kétdimenziós elmélete az érzelmeket a helyzet két dimenziója szerint csoportosítja: kívánatosság és bekövetkezik-e az esemény. Helyzet Kívánatos és megtörténik Kívánatos és nem történik meg Nemkívánatos és megtörténik Nemkívánatos és nem történik meg Ellsworth és Smith (1988) dimenziói/vonásai: Érzelem öröm bánat aggódás megkönnyebbülés kellemesség, várható erőfeszítés, figyelmi tevékenység, bizonyosság, emberi hatóerő, kontroll, akadály, fontosság, bejósolhatóság. Ez alapján pl. a boldogság olyan érzelem, amely kellemes, alacsony erőfeszítés, valamint a bizonyosság és a figyelem magas szintje kapcsolódik hozzá. Lazarus három vonásos elmélete 1) Célrelevancia (érzelem csak akkor jelenik meg, ha az esemény valamilyen célunk szempontjából releváns) 2) Célkongruencia (ha közelebb visz a célhoz pozitív érzelem, ha távolít negatív érzelem) 3) Énbevonódás (az esemény értéke a személy számára) 70

72 Ez alapján > ha a helyzet fontos számunkra (1), és a célunk felé visz (2), az énbevonódás dimenziójában pedig kölcsönös vonzalomról van szó (3), akkor a megjelenő érzelem a szeretet. Scherer komponens-folyamat elmélete is ide sorolható 2. Alapérzelmekre vezetik vissza az összes érzelmet. Ezeknek a kifejezése és felismerése kultúrától független, biológiailag meghatározottak. Az alapérzelmekből vezetik le a származtatott érzelmeket. Általában legalább 4, de gyakran 7-8 alapérzelmet különböztetnek meg: öröm, szomorúság, harag, félelem, meglepetés, undor, megvetés, szégyen. Darwin 6 alapérzelmet különített el. Woodworth: Empirikus megközelítés (elsőként): fotókat soroljanak kategóriákba. Cattell: faktoranalízissel 10 alapérzelmet talált Plutchik 8 elsődleges érzelmet határozott meg a hozzájuk tartozó helyzetekkel: Szomorúság Félelem Harag Öröm Bizalom Undor Anticipáció Meglepődés Szeretett személy elvesztése Fenyegetettség Akadály Potenciális társ Csoporttag Förtelmes tárgy Új territórium Hirtelen új tárgy Érzelemelméletek Az érzelemelméletek abban különböznek egymástól, hogy milyen összetevőket sorolnak az érzelmekhez, és hogy ezek között milyen kapcsolatot tételeznek fel. AZ ÉRZELMEK PERIFÉRIÁS ELMÉLETE - JAMES LANGE ELMÉLET ( ) William James és Carl Lange egymástól függetlenül állították fel az elméletet. A tárgy vagy esemény érzékelése után az első válasz (idegrendszeri közvetítéssel) viselkedés, testi változás, vagy az idegrendszeri aktivációs állapot változása. Az érzelmi élmény ennek a válasznak az észlelése során alakul ki. (Pl. Elénk toppan egy medve. Elfutunk, majd félelmet érzünk. Vagyis azért félünk, mert elrohantunk.) Ebből az is következik, hogy feltételezték, hogy különböző érzelmekhez különböző vegetatív válaszmintázatok tartoznak, hiszen ezek észlelése adja magát az érzelmet. A pánikrohamok is megmagyarázhatók ez alapján: enyhe megterhelésre a fiziológiai válasz a felfokozott légzés, és ennek következtében a vér kémiai összetételében változások állnak be. Ezek észlelése (és túlértékelése) váltja ki a pánikrohamot. AZ ÉRZELMEK CENTRÁLIS ELMÉLETE CANNON BARD ELMÉLET (1927) Cannon kritikai észrevételei a James Lange elmélettel kapcsolatban: 1. A vegetatív változások túl lassúak ahhoz, hogy az érzelmek forrásai legyenek. 2. A zsigerek viszonylag érzéketlenek, érzőidegekkel kevéssé beidegzettek. 3. A belső szervi változások mesterséges előidézése nem eredményez érzelmeket. 71

73 4. A zsigerek és a központi idegrendszer kapcsolatának megszüntetése nem okoz változást az érzelmi viselkedésben. 5. A nagyon különböző érzelmi és nem érzelmi állapotokban hasonló vegetatív reakciók vesznek részt. Az érzelmi élmény központja nem a kéreg (mint a James-Lange elméletben), hanem a talamusz. Az érzelmi élmény a testi változásokkal közel azonos időben jelenik meg; (kísérőjelenség) csupán velejárója a testi változásoknak (melyeknek túlélési szempontból fontos szerepük van). Mivel az érzelmeket kp-i idegrendszeri által meghatározottnak tartja, centrális elméletnek is hívják. AZ ÉRZELMEK KÉTFAKTOROS ELMÉLETE SCHACHTER SINGER ELMÉLET (1962) Az egyik legkorábbi elmélet, amely kognitív tényezőkkel is számol. Az érzelmekben a vegetatív aktivációs állapot (arousal) kognitív magyarázatát hangsúlyozza. 1. Az érzelmek az arousal megváltozásával járnak 2. az átélt érzelmek minőségét az határozza meg, hogy hogyan magyarázzuk a vegetatív változást. A magyarázatban (attribúció) szerepet kapnak az aktuális helyzet jellemzői és a korábbi tapasztalatok, ismeretek. Tehát az arousal nem specifikus jellegét tételezik fel, valamint azt, hogy ha az arousal változásnak van megfelelő helyzeti magyarázata (pl. futottunk), akkor nem címkézzük az állapotot érzelemnek. K.: Placebo/adrenalin injekciót adtak egyetemi hallgatóknak. Különböző tájékoztatást kaptak (ld. táblázat). Később egy beépített személy vagy jókedvet mutatott a csoportban és játékot indukált, vagy dühös volt, csapkodott, elégedetlenkedett. Az érzelmi állapotot megfigyeléssel és önjellemzős kérdőívvel mérték. Adrenalin injekció Placebo Tájékoztatják a szer hatásáról Nem tájékoztatják Félretájékoztatják (zsibbadást okoz) Tájékoztatják a szer hatásáról Nem tájékoztatják Félretájékoztatják (zsibbadást okoz) Eredmény: a szer hatásairól nem tájékozatott, ill. félreinformált csoport nagyobb mértékben számolt be pozitív, vagy negatív érzelemről, és nagyobb mértékben mutatott pozitív vagy negatív érzelmekre utaló viselkedéses jegyeket. Fontos még, hogy ugyanaz a testi változás, különböző szituációban különböző érzelmekhez vetetett. Kritika: nem sikerült ugyanezekkel az eredményekkel megismételni a kísérletet. 72

74 VALINS HAMIS VEGETATÍV FEEDBACK KÍSÉRLETEI KÉTFAKTOROS AROUSAL ELMÉLET (1966) Schachter elméletének folytatója, de továbbmegy, mivel az arousal jelző-funkciójára helyezi a hangsúlyt. Annak a tévhitnek, hogy arousal-reakció bekövetkezett, az érzelem keletkezésében ugyanolyan igazoló funkciója lehet, mint a valódi arousalnak, és éppen olyan valószínűséggel vezethet egy érzelem ön-attribúciójához. Az arousalnak Valins szerint az a szerepe, hogy kognitív információt nyújt arról, hogy egy külső tárgy hatást váltott ki. Tehát a testi reakciók oki szerepe helyett a belső állapotról szóló ismeretekre (kogníció) helyezi a hangsúlyt! Valins eredeti kísérlete: Férfi kísérleti alanyok, Playboyból mutattak képeket, miközben szívhangot hallottak, amely nem a sajátjuk volt. Azt mondták nekik, hogy a szexuális ingerekre adott élettani reakciókat vizsgálják. 10 képből 5-nél a magnóról játszott szívhang gyorsabb volt, a többinél normális. A vizsgálat után egy vonzalom-skálán vonzóbbnak minősítették azokat a képeket, amelyek nézegetése közben gyorsuló szívhangot hallottak. A minősítésben jelentkező különbség 4 hét múlva is fennállt. Valins szerint a hamis arousal információ a tényleges arousallal azonos módon hatott, és arra késztette a k. sz.-eket, hogy feltételezett reakciójukra magyarázatot keressenek a környezetből, s erre legkézenfekvőbbnek a látott kép adódott. A jelenség hátterében egy önmeggyőzési hipotézis áll (a teljes érzelmi folyamatot kognitív tényezőknek tulajdonítja!): 1. A k. sz. először elfogadja azt a hipotézist, hogy a kép érzelmi hatással volt rá. 2. Az inger olyan tulajdonságait keresi, amelyek alátámasztják ezt. Tehát valójában megváltoztatja az eredeti véleményét. Kritika (Brian Parkinson): Erős elvárási hatások vannak ezekben a kísérletekben (a hamis instrukció már azt sugallja, hogy a vegetatív mutatók és a válaszok közt kapcsolatnak kell lennie.) Nem megfelelő kontrollcsoportokkal dolgoztak Csak olyan ingerekre érvényes, amelynek van potenciális érzelemkiváltó hatása, de ez nem elég erőteljes ahhoz, hogy jól érzékelhető valódi vegetatív tüneteket okozzon. A preferencia nyilvánítás nem biztos, hogy egyáltalán érzelmi élményhez kapcsolódik. SCHERER KOMPONENS-FOLYAMAT ELMÉLETE (1984) Az érzelem többkomponensű definícióját fogadja el, és arra mutat rá, hogy az egyes komponensek különböző (részleges) funkciók szolgálatára specializálódtak. 38. Táblázat Funkció komponens tábla Funkció A környezet értékelése Rendszerszabályozás Előkészület a cselekvésre A szándék kommunikációja Tükrözés és megfigyelés Komponens az ingerek és a helyzetek kognitív értékelése fiziológiai aktiváció vagy arousal Motiváció és viselkedés tendenciák Motoros kifejezés Szubjektív érzések Az érzelem szó az affektív állapotok világosan körülhatárolt, intenzív mintáira vonatkozik. Célja egy olyan leíró rendszer létrehozása, amely segítségével el lehet különíteni az érzelmeket a nem érzelmektől, és az érzelmek osztályozását is biztosítja. A komponens folyamat modell arra az elgondolásra épül, hogy a dinamikus affektív folyamatok a szervezet megfelelő alrendszereinek állapotváltozási mintáiként képzelhetők el. 73

75 A leíró rendszer úgy jön létre, hogy először kidolgozza, hogy milyen szinteken, milyen jellemzési szempontokat kell figyelembe venni (jelleg-rendszer), hogy az affektív állapotok minél szélesebb köre jellemezhető legyen. Így 5 szervezeti alrendszerben (amelyek az érzelmek egy-egy komponensét mutatják) kell megadni a vizsgálandó jellegeket, és a skálákat, amivel mérjük ezeket. Az 5 alrendszer és az őket leíró állapotok (jellegek): 1. Fenntartó rendszer neuroendokrin és vegetatív állapot 2. Akció rendszer neuromuszkuláris állapot 3. Információ rendszer észlelési, emlékezet, predikciós, értékelési állapot 4. Kivitelező rendszer motivációs állapot; tervezés, döntéshozatal állapota 5. Monitor (figyelő) rendszer tudatállapot, figyelmi állapot Tovább bontva pl. az Információs rendszerben az alábbi jellegeket kell vizsgálni: velük) 1. Az esemény előfordulása (idő, elvárás, valószínűség) 2. Az eredmény értékelése (belső kellemesség, cél-relevancia, igazságosság) 3. Oki tulajdonítás (Ágens ki a cselekvő, motívumok, törvényesség) 4. A megküzdési potenciál értékelése (következmények kontrollja, megküzdés 5. Összehasonlítás a külső és belső normákkal. Pl: A harag az információs alrendszert vizsgálva akkor jön létre, ha az esemény újdonságértéke bármi, belső kellemessége bármi, a cél szempontjából releváns, hasznosság szempontjából akadályozó, igazságosság szempontjából jogtalan, a kontroll felette kevés stb. Ha hozzávesszük az akció alrendszer szintjét is, akkor elkülöníthetjük az örjöngő haragot, a csendestől. Az elmélet az alapérzelmekkel operáló modellekkel szemben arra épít, hogy nem az érzelmek egy szűk, előre meghatározott csoportját kell ráhúzni az aktuális érzelmi állapotokra, hanem azok minél teljesebben leírhatók az aktuális állapot vagy állapotváltozások jellemzőivel. Így szemben áll a szigorú evolucionista állásponttal is, mely szerint alapvető, jól elhatárolható (diszkrét) érzelmek jellemzik az embert. (vö.: érzelmek csoportosítása) Hátrányok, problémák: Milyen címkéket használjunk végül a sok apró jegy alapján elkülönített érzelmekre? A vizsgált kategóriák is önkényesek. Különböző tudást igényel az 5 alrendszer leírására szolgáló kategóriák kiválasztása. Pl. milyen szempontok alapján különíthető el az összes fontosabb fiziológiai állapot Komplexitása révén nehézkes a gyakorlati alkalmazhatóság 74

76 SOLOMON ÉS CORBIT ELMÉLETE (1974) 8. ábra Solomon és Corbit elmélete A képen az látható, hogy egy adott inger hatására (kék sáv alul) megjelenik egy érzelem (folyamatos görbe), majd idővel csökken valamelyest az adaptálódás miatt, végül, az inger eltűnésekor az ellenkező érzelem (szaggatott görbe) jelenik meg. Az elmélet neve angolul: opponent-process theory. Egységes érzelem/motiváció elmélet, amely az érzelmeket ellentétpárokban működőknek fogja fel (pl. fájdalom-öröm). Amikor egy érzelem kifejezésre jut, ellentéte elnyomás alá kerül. Ha a kiváltó inger hosszabb ideig jelen van, az eredeti érzelem csökken, ellentétpárja fokozatosan erősödik. Ha az inger eltűnik, az ellenkező érzelem jut kifejezésre, és az eredeti kerül elnyomás alá. (Pl. Megijedünk egy kutyától > félelem kifejeződik, megkönnyebbülés elnyomva, ha sokáig álldogál a kutya > a megkönnyebbülés kezd felszínre jönni, a félelem csökken. Ha elszalad > nagy-nagy megkönnyebbülés tör elő, míg a félelem teljesen eltűnik.) Eredeti kísérletükben Solomon és Corbit kezdő ejtőernyősöket vizsgáltak. Azt találták, hogy minél többet gyakoroltak, az ugrás közbeni félelem egyre kisebb lett, a landolás utáni öröm viszont egyre nagyobb. Ezekkel a folyamatokkal próbálták magyarázni az élménykereső magatartást. A drogfüggőségre is kidolgoztak egy magyarázatot, mely szerint eleinte a fogyasztás alatt jelentkező pozitív élmények motiválják a használót, később az elvonási tünetek elkerülése. Amint látszik, elméletük az érzelmek és a motiváció kapcsolatára összpontosít. AZ ÉRZELMEK KOGNITÍV KIÉRTÉKELÉS ELMÉLETE SMITH, LAZARUS (1990) Az érzelmek alakulásában a helyzetre vonatkozó ismeretek és hiedelmek a saját jóllétünk szempontjából való kiértékelése játszik jelentős szerepet. Két folyamat azonosítható a kiértékelésben: Elsődleges értékelési folyamatok: a helyzet személyes jelentőségét értékeljük és hogy mennyiben kongruens személyes céljainkkal. Ez meghatározza a bevonódás mértékét, meghatározza a veszélyeket, előnyöket stb. Másodlagos értékelési folyamatok: Azt mérjük fel, hogy kinek tulajdonítható a helyzet (van-e lehetőségünk a megváltoztatására /fenntartására) Az érzelem mindig kognitív kiértékelés eredménye! 75