A szociálpolitika alapelvei és technikái

Átírás

1 A szociálpolitika alapelvei és technikái (Zombori: A szociálpolitika alapelvei, o.) - a szociálpolitikai alapelvek és technikák arra szolgálnak, hogy szempontrendszert adjanak a szociálpolitikai eszközök, beavatkozási technikák megtervezésekor - alapelvek és technikák: általában az alapelvek tekintetében fogalom-párokat használunk 1. abszolút és relatív biztonság elve: abszolút biztonság olyan fogyasztási szint biztosítása, amely a társadalom valamennyi tagja számára garantált, tehát mindenki biztos lehet benne, hogy van olyan életszínvonal, amely alá nem kerülhet; nem feltétlenül korlátozódik a jövedelmi színvonalra, hanem elvileg kiterjedhet arra, hogy a társadalmi polgáriság más dimenzióiban (lakás, kultúra, munka, egészségügyi ellátás) is garantáljon minimumokat; pl.: Nagy-Brittania 1795: speenhamlandi rendszer megjelent a dolgozó szegény problémája, amit minimális jövedelem garantálásával akarta megoldani a rendszer; alapszempont a minimális élelmezés biztosítása volt; kiindulási pont a kenyér ára és az egy főre eső jövedelem volt, s a kettő különbsége adta a segély nagyságát, amit a családnagyság szerint kompenzáltak a rendszerben aztán finanszírozási problémák adódtak, illetve a logikáját nem tudták összeegyeztetni a kora kapitalista munkaerőpiaccal, mert lehetővé tette a minimális szinten való, munka nélküli megélhetést; relatív biztonság azt az igényt fejezi ki, hogy valamely társadalmi kockázat bekövetkeztekor (pl.: munkaképesség elvesztése, gyermekszületés, válás, stb.) az egyén vagy család életszínvonala ne süllyedjen hirtelen, túlságosan nagyot, ne kelljen az addig elért szintet hirtelen feladni ; olyan társadalomról nem tudunk, ahol a relatív biztonság igényének minden esetben eleget tudnának tenni; a legáltalánosabban ismert megoldás mégis a bismarcki típusú társadalombiztosítás, ahol az egyént kötelezik arra, hogy készüljön fel bizonyos kockázatokra, a szociális biztonsága esetleges megrendülésére, ennek a felkészülésnek a formája a kényszertakarékosság, a járulékelvonás; egyéni válasz lehet az önkéntes biztosítás vagy a valamilyen formában történő felhalmozás; a két elv kiegészítheti egymást pl. keresetarányos nyugdíj rendszerébe beépül a nyugdíjminimum; a két elv ellentmondásba is kerülhet nyugdíjak értékmegőrzése: ha a kisnyugdíjasok javára csoportosítanak át, a magasabb nyugdíjat élvezők relatív biztonsága sérül, hisz a pénzalap egy; ha viszont nem csoportosítanak át, a kisnyugdíjasok a létminimum alá kerülhetnek, tehát abszolút biztonságuk sérül; 2. megelőzés és utólagos korrekció: megelőzés: (prevenció) valamilyen módon elejét vegyük a rossz helyzet kialakulásának, megakadályozzuk az olyan szituációkat, amelyeknek a későbbiekben negatív következményei lehetnek; korrekció a rossz helyzet már kialakult, s ennek káros következményein próbálunk segíteni (pl.: enyhítjük a károkat pl. a munkanélküliség miatti jövedelemkiesést munkanélküli segéllyel pótolunk; vagy helyreállítjuk az eredeti állapotot pl. munkát szerzünk a munkanélkülinek); minden szociálpolitika lehetőséget ad mindkét megoldásra, de a hangsúly eltolódhat egyik vagy másik irányba;

2 előnyök-hátrányok: prevenció humánusabb és hosszabb távon gazdaságosabb, ugyanakkor néha drágább vagy túlzott beavatkozást igényel a piaci folyamatokba; a korrekció viszont hosszabb távon drága, ugyanakkor krízishelyzetben az egyetlen használható megoldása; pl.: prevenció DADA program, korrekció segélyek bizonyos formái, gyermekvédelemben: átmeneti nevelésbe vétel; (ELSŐ ÓRA ANYAGA: társadalompolitika inkább preventív, míg a szociálpolitika inkább korrektív!) 3. integrált és szegregált megoldások: integráció: beilleszkedést, beillesztést jelent szegregálás: elkülönülés, elkülönítés spontán (pl. kiköltözés s zajszennyezettség és környezeti szennyezettség miatt a nagyvárosból a zöldövezetekbe) és tudatos (pl. hajléktalanszálló a városon kívül) lehet; és lehet jó szándékú (védett munkahelyek, védett közösségek- pl. cigányosztályok) vagy diszkrimináló jellegű (pl. cigánytelepek); ugyanakkor az integrációnak is lehetnek hátrányai is (pl. kényszerintegráció cigánytelepekről átköltöztetés családi kapcsolatok megszakadása, etnikai jellegű feszültségek) ellentmondás: az erősen szegmentált társadalmak (pl.: indiai kasztrendszer) is képesek fennmaradni; nehézség: mi tekintünk szegregációnak? ha pl. egy idős embert a gyermeke ápolási díj segítségével az otthonában gondoz, akkor ez egyszerre integráció (családba integrált az idős ember) és szegregáció (hiszen nem biztos, hogy állapota miatt, vagy mert nincs gépkocsi a családban el tudja hagyni otthonát) 4. a támogatás odaítélése normativitás és diszkrecionalitás: normativitás a támogatáshoz való hozzájutás, a támogatás feltételei és mértékei jogilag szabályozottak; a jogi szabályozás kötelező mind a támogatottra, mind pedig a támogatóra; pl. családi pótlék, munkanélküli járadék diszkrecionalitás a támogatás megítélése a rászoruló részére a jogszabály alkalmazójának hatáskörében van, tehát az ő belátásától függ, hogy a rászoruló kap vagy nem kap támogatást; a szabályozás diszpozitív (megengedő), tehát senki nincs kizárva, de senki sem bizonyosan kedvezményezett; pl.: ápolási díj, rendszeres szociális segély, szociális lakáskiutalás a két technika jellemzői: Az ellátás formája normatív diszkrecionális A döntéshozó jogalkotó jogalkalmazó A jogszabályi feltételek a támogatás jár, ha a adható feltételek teljesülnek Kalkulálhatóság nagy az egyén számára nagy a jogalkalmazó számára Kikényszeríthetőség esélye nagy esélye kicsi Előnyök - a rászorulók - a jogalkalmazó szempontjából, számára jobban kiszámíthatóbb, tervezhetők a költségek betervezhetőbb a - helyet ad az egyéni saját költségvetésbe elbírálás alá eső - adminisztratív költségek kisebbek eseteknek, teret ad a méltányosságnak - elkerülhető a személyi függés

3 kialakulása Hátrányok -Nehezen átlátható az önkormányzat számára, hogy mennyi, jogosan igazolt segélykérelem lesz az év során lehet, hogy a segélykeret kevésnek bizonyul -Nem ad teret a külön méltánylást igénylő eseteknek - nagyobb az adminisztrációs költség, mert a döntés és előkészítése több energiát igényel - a rászoruló kiszolgáltatottabb előírhatók számára magatartási szabályok (GONDOLJUNK AZ ÉRDEME/ÉRDEMTE LEN SZEGÉNYEK SZELEKCIÓJÁRA!!!) - kialakulhat a személyi függés, hiszen a jogalkalmazótól függ a pozitív döntés 5. a támogatás formái pénzbeli vagy természetbeni ellátás, illetve szolgáltatás: a szükségletek kielégítése történhet közvetetten pénzbeli ellátások útján (segélyek) vagy közvetlenül, amikor a támogatás a maga természetes formájában biztosítja a szükséglet kielégítését termék, illetve szolgáltatás útján ezeket összefoglalóan természetbeni juttatásoknak nevezzük; a két tiszta eset ötvözete az ún. címkézett pénz, azaz az utalvány (voucher) az utalvány olykor csak a természetbeni juttatás lebonyolításának technikai segédeszköze (pl. tejjegy, élelmiszerutalvány) e megoldás problémája, hogy a kedvezményezettek áron alul eladhatják az utalványt, hogy szabadabban felhasználható pénzhez jussanak, így a segítség nem éri el a célját; a másik probléma az, ha az utalványt beváltó hely visszaél a szolgáltatással (pl.: magasabb árat számol, vagy rossz minőséget ad); utalványos megoldások esetében a fogyasztó szabadon vagy bizonyos korlátokkal fogyaszthat terméket vagy szolgáltatást, amelyért egyáltalán nem fizet, vagy csak csökkentett árat (pl. gyógyszertámogatásnál); az ellátást biztosító számára az utalványos megoldás bár nagyobb költségekkel jár, hiszen az utalványokat ki kell nyomtatni, stb. mégis biztosabb, mert korlátozhatja és meghatározhatja, hogy a rászoruló milyen termékeket fogyasszon ugyanakkor ez az eljárás sérti a rászoruló választási szabadságát, és azt az érzést sugallja, hogy a támogató nem bízik meg a rászorulóban (fokozott kontroll, a rászoruló lefokozása gyermekké ), hogy a kapott jövedelmet arra fogja fordítani, amit a társadalom fontosnak tart; a pénzbeli járandóságok biztosítják leginkább az egyén választási szabadságát; probléma viszont, ha az egyéni szabadságon és pénzen múlik a választás, könnyen kialakulnak a kettős drágább és olcsóbb, ingyenes és fizetős rendszerek (pl.: oktatás, eü.), s a szegényebbek könnyen szegregálódnak a rosszabb minőségű rendszerekben; a szolgáltatás sajátos kérdése, hogy milyen formában nyújtsák otthon vagy intézményben, ill. egyéni vagy közösségi megoldással; a megoldás kialakításánál figyelembe kell venni: 1. mi a kliens érdeke; 2. szakszerűség milyen mértékben fontos és hol alakítható ki legcélszerűbben; 3. melyik megoldás az olcsóbb általában a szubszidiaritás mellett teszik le a voksot; 6. univerzális és szelektív elosztás

4 univerzalitás valamely termék, szolgáltatás vagy juttatás mindenki (minden állampolgár vagy az ország területén tartózkodók számára) számára, feltétel nélkül jár; mindenki jogosult az ellátásra, aki a szolgáltatás révén kielégíthető szükséglettel rendelkezik pl. egészségügyi ellátás, családi pótlék, állampolgári alapnyugdíj; szelekció az ellátások elosztásakor valamilyen korlátozás, kiválasztás érvényesül; a legáltalánosabb korlátozás az, hogy az ellátás biztosítási jogviszonyhoz kapcsolódik: annak van joga ellátást igénybe venni, aki legalább meghatározott ideig fizeti a járulékot; a szelekció elsődleges célja a szűkös erőforrások koncentrálása azokhoz az egyénekhez és családokhoz, akik az ellátásra leginkább rászorultak; a szelektív ellátásoknál tehát nemcsak valamilyen külsődleges kritériumra van szükség a szelekcióhoz, hanem az érintettek jövedelmének vizsgálatára is ennek formái lehetnek a jövedelemteszt (jövedelemigazolás), esetleg a vagyonteszt (vagyonigazolás), s a kettő kombinációja a megélhetési teszt (means-test), az ezek alapján nyújtott ellátásokat hívjuk segélyeknek; a szelektív megoldásoknál nemcsak a rászorultságot, hanem az érdemességet is vizsgálják ilyenkor (valamilyen értékítélet alapján) az ellátást nyújtó vizsgálja a segélyt kérő magatartását (pl. együttműködik-e a hivatalokkal, rendet tart-e a lakásában, stb.), végül ilyen meggondolások alapján alakult ki az érdemes vagy önhibás szegények kategóriája; modern példa: környezettanulmányt készítenek a szociális lakásigénylés elfogadása vagy elutasítása előtt, vagy az RGYT kérelemhez a pozitívabb elbírálás érdekében számlát lehet/kell csatolni, hogy bizonyításra kerüljön: a szülő a gyermekre költi az összeget; a szelektív hatásokat két csoportra oszthatjuk: 1. explicit szelekció a szelekciós elveket a jogalkotó világosan kimondja (pl. családi pótlék esetében, ami univerzális, explicit szelekciós elv a gyermekek száma és egészségi állapota, illetve az, hogy hány szülő neveli őket), 2. implicit szelekció rejtetten, sokszor nem vagy nem egészen szándékoltan működik (pl. földosztásból kimaradtak a cigányok, mert nem voltak tájékozottak a feltételekről)) ; ha a szelektálás nagyon hangsúlyos és kiemelt, akkor beszélünk diszkriminációról ez lehet pozitív és negatív; pozitív diszkrimináció: külön előnyt nyújt valamilyen hátrány kompenzálására (pl. kedvezményes lakáshitel sokgyermekes családoknak); negatív diszkrimináció: egyes csoportokat valamilyen kritérium alapján hátrányosan különböztetnek meg (pl. pályakezdő munkanélküli nem kaphat munkanélküli járadékot) probléma: minden diszkrimináció megbélyegző, stigmatizáló hatású; 7. hatásosság és hatékonyság hatásosság a támogatásra jogosultak vagy a rászorulók közül mekkora kört ért el az ellátás, mennyien jutottak hozzá az ellátásokhoz, mekkora az igénybevételi arány; elsőfajú hiba megjelenése: téves elvétések, tehát nem minden rászoruló kap ellátást a szociális háló lukas; általában az univerzális megoldások vannak előnyben itt, mert minden adott szükséglettel rendelkezőt elérnek; hatékonyság költség/haszon, illetve ráfordítás/eredmény viszonya milyen; alacsony a hatékonyság, tehát másodfajú a hiba, ha a célzás rossz, tehát a szociális rendszer pazarló és azok is kapnak ellátást, akik nem rászorultak (ennek kompenzálására szolgál az univerzalitás és szelektivitás); a hatékonyságot mérhetjük mikro- (egy-egy rendszeren belülre vonatkoztatják pl. eü-ben az alap vagy szakellátások fejlesztése hoz-e nagyobb eredményt) és makroszinten (pl. az egyének egészségét oktatással, lakással, környezetvédelemmel vagy a munkakörülmények javításával lehet-e jobban javítani); a hatékonyság szempontjából a szelektív megoldások vannak előnyben, hiszen minél jobb a célzás, annál inkább a rászorulókra koncentrál az ellátás és annál kisebbek a költségek hatásosság hatékonyság

5 Mutató Igénybevevő/jogosult Költség/haszon vagy ráfordítás/eredmény Hiba Nem mindegyik rászoruló Nem rászorult is kap kap A hiba eredménye Téves elvétések Téves elfogadások A hiba elnevezése Elsőfajú hiba Másodfajú hiba A szociális rendszer hibája A háló lyukas A célzás rossz Az eredmény Kielégítetlen szükségletek Források pazarlása 8. köz-, magán- és vegyes finanszírozás: az alapszükségletek kielégítése történhet 1. magánfinanszírozás, 2. közfinanszírozás, 3. vegyes finanszírozás útján; magánfinanszírozás esetén a termék és a szolgáltatás fogyasztója és finanszírozója általában azonos (pl. az egyén dolgozik, munkájáért pénzt kap és a piacon megvásárolja, amire szüksége van); közfinanszírozás esetén a fogyasztó szükséglete közüggyé vált, a fogyasztó és a finanszírozó szerepe kettéválik, más fogyaszt és más finanszíroz; a közösség képviselői úgy döntöttek, hogy a rendelkezésükre álló közpénzt a fogyasztó valamely szükséglete kielégítésének szentelik, tehát vagy pénzt adnak neki (segély) vagy természetben nyújtják az ellátást (pl. oktatás az általános iskolában); vegyes finanszírozás: fogyasztó és a közfinanszírozó is hozzájárul a szükséglet kielégítéséhez (pl. gyógyszertámogatás); fogyasztó alatt általában azt az egyént, családot, csoportot értjük, akit a köz érdemesnek tart arra, hogy támogassa; finanszírozó lehet a fogyasztó, az államháztartás valamelyik alrendszere vagy civil szervezet is; 9. szubszidiaritás latin jelentése: segítő, támogató; értelmezése a katolikus egyház tanítására épül, s a legnagyobb jelentőséget először az ún. Rerum Novarumban kapott (XIII. Leo pápa körlevele a munkások helyzetéről 1891); szociálpolitikai értelmezés szerint az egyén ellátása alapvetően a család feladata, s amilyen mértékben ez nehezül vagy lehetetlenné válik, úgy lépjenek be a gondoskodásba a családot körülvevő segítő körök, a családtól való távolság sorrendjében; az alapgondolat magában foglalja az önállóság hangsúlyozását a szociálpolitikai ellátásoktól való függés ellenében; a külső segítség csak akkor lép be, ha a család/egyén már minden elvárhatót megtett a saját helyzete javítása érdekében; a felfogás azt is jelenti, hogy a döntések ott és olyan módon szülessenek, ahol a leginkább érintettek és érdekeltek jelen vannak és ahol a legtöbb információ áll a rendelkezésre (pl. a döntések és ellátások inkább önkormányzatoknál szülessenek és ne az államnál) 10. indexálás a támogatás értékének megőrzése miért van szükség rá? a transzferjövedelmek értékét az infláció folyamatosan kikezdi, így az ellátások veszítenek értékükből az értékük korrigálása történhet indexálással, ami rendszerességet, folyamatosságot, kiszámíthatóságot visz a rendszerbe; a támogatás értékének megőrzése történhet kompenzálással is erre többnyire alapvető javak hirtelen áremelkedésekor kerül sor; ilyenkor egy meghatározott összeggel részben vagy egészben ellensúlyozni lehet a hirtelen emelkedést, amelyet azok a csoportok kapnak, akiket az intézkedés leginkább érint;

6 indexálás és kompenzálás két szinthez történhet: vagy az árhoz vagy a bérekhez indexálnak; a kettő kombinációja a svájci index (pl. ma a nyugdíjnál); a bérekhez akkor indexálnak, ha az a cél, hogy a transzferjövedelmet élvezők életszínvonala ne szakadjon el túlságosan az aktív lakosságétól, azaz relatíve őrizze meg az értékét; fontos cél lehet azonban az ellátások reálértékének megőrzése is, tehát vásárlóértéküknek megőrzése ilyenkor a transzferjövedelmeket az árakhoz indexálják, tehát az abszolút színvonalat biztosítják; az indexálás nem csupán teljes (100%-os), de részleges is lehet; az indexálás gyakoriságának általában követnie kell az inflációt, ha alacsony az infláció évente egyszer indexálnak, ha magasabb többször egy évben, az indexálás biztonságát néha jogszabály rögzíti, ami automatikussá és kiszámíthatóvá teszi az ellátások változását; túlnyomó többségében azonban eseti kompenzációról van szó (lásd családi pótlék problematikája) 11. támogatás differenciáltsága az ellátások lehetnek egységes összegűek (flat rate), mint pl. a gyes vagy keresetarányosak, mint pl. a TB ellátások 12. kevésbé választhatóság elve az ellátásokat úgy kell kialakítani, hogy kevésbé legyen érdemes választani a transzfereket és szociális juttatásokat, illetve a megélhetésnek azt a módját, hogy az alapja a támogatások igénybevétele legyen a munkával és a saját erőfeszítéssel szemben 13. határozott vagy határozatlan időre adható támogatás határozott idő: meghatározott idő elteltével a feltételek fennállását újra megvizsgálják (pl.: RGYT vagy rokkantsági nyugdíj); határozatlan idő: akkor állapítják meg, ha a feltétel valószínűleg nem fog változni (pl. időskori nyugdíjnál) 14. rendszeres vagy rendkívüli támogatás rendszeres támogatás kiszámíthatóbb, biztonságosabb pl. RGYT, ápolási díj, nyugdíj; rendkívüli támogatás krízishelyzet áthidalására szolgál, a gyakorlatban esetleg kiegészítheti a nem jó színvonalú rendszeres segítséget pl. RGYT és RKGYT, átmeneti segély és rendszeres szociális segély