Sectio Juridica et Politico, Miskolc, TomusXXVI/1. (2008), pp AUSZTRIA NÉGYHATALMI MEGSZÁLLÁSA ÉS AZ 1955-ÖS ÁLLAMSZERZŐDÉS* SZABÓ ISTVÁN"

Átírás

1 Sectio Juridica et Politico, Miskolc, TomusXXVI/1. (2008), pp AUSZTRIA NÉGYHATALMI MEGSZÁLLÁSA ÉS AZ 1955-ÖS ÁLLAMSZERZŐDÉS* SZABÓ ISTVÁN" 1. Ausztria nemzetközi jogi jogállása az Anschluss"-t követően Ausztria az 1938-as német katonai megszállással nemzetközi jogalanyiságát elvesztette. Ez mindenképpen igaz volt belső joga szerint, hiszen az Ausztriának a Német Birodalommal történő újraegyesítéséről szóló alkotmányerejű törvény szerint ezen utóbbi államalakulat tagállamává vált. 1 A törvényt Ausztriában és Németországban egyaránt kihirdették. Ez volt tehát a német belső jogrend szerinti helyzet, a Németország által képviselt álláspont. 2 Egy állam belső törvényei azonban a nemzetközi jogi viszonyokban nem bírnak korlátlan hatállyal, így nem biztos, hogy ez Ausztria önálló állami státusza valóban megszűnt. Az egyesítéséről szóló törvény ugyanis sértette a St. Germain-i békeszerződést. Eszerint Ausztria csak a Népszövetség tanácsának előzetes jóváhagyásával adhatta fel függetlenségét, 3 ezt a jóváhagyást pedig nem kapták meg. Az Anschluss" nemzetközi jogi elismerését azonban leginkább a diplomáciát kisebb nagyobb mértékben mindig is befolyásoló nemzetközi erőviszonyok határozták meg. Ebben az esetben mondhatjuk, szinte kizárólagos befolyásoló tényező volt ban a Németországgal történő konfliktus elkerülése érdekében pedig szinte minden állam, ha kifejezetten el nem is ismerte, de tudomásul vette azt. Ennek legvilágosabb megnyilvánulása a diplomáciai kapcsolatok Ausztriával történő megszüntetése volt. 4 * A tanulmány a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj támogatásával készült. " DR. SZABÓ ISTVÁN egyetemi docens Miskolci Egyetem ÁJK, Jogtörténeti Tanszék 3515 Miskolc-Egyetemváros 1 Bundesvarfassungsgesetz über die Wiedervereinigung Österriechs mit dem Deutschen Reich. [BGBl. 75/1938] I. cikkely; LEHNER 363. o. 2 HUBER o. 3 KELSEN 147. o.; BRAUNEDER 195. o.; LEHNER 266. o.; VEROSTA I. 66. o. 4 LEHNER 364. o.

2 176 Szabó István A háború és annak kimenetele azonban ebben is változást hozott. Az október végén kibocsátott ún. Moszkvai Nyilatkozatban a szövetséges hatalmak az Anschlusst" már német annexiónak minősítették, és annak semmisségét mondták ki Ausztria államiságának helyreállítása (a Moszkvai Nyilatkozat) A szövetséges hatalmak vezetőiben Európa háború utáni rendjének kialakítására sokféle elképzelés alakult ki, s kezdetben nem is az 1938 előtti állapotok helyreállítása dominált. Egy egységes Németországot és Ausztriát nyilvánvalóan nem akartak, de Ausztria leválasztására több elképzelés is felmerült. Churchill 1942-ben egy dunai konföderáció ötletét vetette fel, Hull amerikai külügyminiszter pedig egy dél-német föderáció felállítását. 6 Az Egyesült Királyság, a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügyminiszterei a végső döntést októberében - Moszkvában hozták meg. 7 A Moszkvai Nyilatkozat két jelentősebb rendelkezést tartalmazott. Az első az márciusi eseményeket katonai agressziónak minősítette, amelyben Ausztria a német agresszió első áldozata lett. 8 A területi csatolás semmissé nyilvánításának következményeként kimondta, hogy a háború befejezése után Ausztria függetlenségét helyre kell állítani. 9 Emellett viszont azt is kimondta, hogy a háborúban Ausztria a hitleri Németország oldalán vesz részt, amiért bizonyos felelősség terheli. 10 A két rendelkezés között némi ellentmondás mutatkozik," hiszen egy katonai agresszió áldozatává vált ország elveszti a cselekvőképességét, így felelősség nem terhelheti. Itt nyilvánvalóan szét kell választani az állam és polgárainak felelősségét. Azok az egykori osztrák állampolgárok, akik háború során háborús bűnöket követtek el, nyilvánvalóan felelősséggel tartoznak. Kérdés azonban, hogy magát az államot büntetik-e? A békeszerződésnél a vesztes államok közé sorolják, jóvátétel fizetésére kötelezik, területét katonai megszállás alatt tartják stb. 5 KLINGHOFFER o.; HELLBLING o. WALTER 299. o.; BRAUNEDER 255. o.; LEHNER364. O. 6 BRAUNEDER 255. o. 7 KLINGHOFFER 464. o. 8 DRIMMEL 114. O. 9 KLINGHOFFER o.; KLEIN 103. o.; HELLBLING o.; WALTER 299. o.; BRAUNEDER 255. o., LEHNER 364. o.; ADAMOVICH (1947) 41. o. 10 KLINGHOFFER 464. o., ADAMOVICH (1947) 41. o. 11 KLINGHOFFER o.

3 Ausztria négyhatalmi megszállása és az 1955-ös államszerződés A négyhatalmi megszállás kialakítása (a Londoni Nyilatkozat). A Moszkvai Nyilatkozat tehát rögzítette, hogy Ausztria függetlenségét helyre kell állítani, de emellett bizonyos felelősséget is megjelölt a háborúban való részvétel miatt, [lásd 2. ]. Ezen utóbbi megállapításnak egyik következménye volt, hogy a területén állomásozó megszálló csapatokat a győztes hatalmaknak nem állt szándékukban kivonni. Azt azonban, hogy mely megszálló hatalom éppen milyen területeket tartott ellenőrzése alatt, a hadműveletek esetlegessége határozta meg. A szövetséges hatalmak ezért július 9-én - angol javaslatra - Londonban megállapodtak Ausztria egymás közötti igazságos" felosztásáról, amellyel az országot négy megszállási övezetre osztották. 12 A legnehezebb sors a fővárosnak, Bécsnek jutott, amelyet magát is Berlinhez hasonlóan négy övezetre osztottak. Ezen belül azonban a városközpontot képző első kerület még ettől is külön választották, és a négy megszálló hatalom közös igazgatása alá helyezték. 13 Nemsokára látni fogjuk azonban azt is, hogy Bécsnek ez a sajátos felosztása a négyhatalmi megszállás fontos eleme volt. Az első kerületben helyezkedett el a kormányzati negyed, ennek a közös ellenőrzése garantálta azt, hogy az osztrák államhatalmi szervek egyik megszálló hatalom önálló befolyása alá sem kerülhetnek, [lásd 6. ] A londoni egyeztetésen Ausztria természetesen" nem vehetett részt, a megszálló hatalmak a zónákra való felosztást az érintett állam megkérdezése nélkül határozták el. Az eljárás formáját tekintve kísértetiesen hasonlított az első világháborút lezáró St. Germain-i békeszerződésre, amelyet 1919 őszén hasonló diktátumként közöltek Ausztriával. 14 A megszállás költségeit azonban kezdetben teljes egészében, később részben - Ausztriára hárították Burgenland és Alsó-Ausztria, valamint Felső-Ausztriának a Dunától északra fekvő területei a szovjet, Felső-Ausztria maradék nagyobbik része, valamint Salzburg az amerikai, Stájerország, Karintia és Kelet-Tirol a brit, Tirol maradék nagyobbik része, valamint Voralberg pedig a francia övezetet alkotta. [WAGNER o. - ZÖLLNER 529. o.] 13 WAGNER 63. o. 14 BERCHTOLD 179. o. ZÖLLNER 493. o. 15 A hat és félmillió lakosú ország megszállására a szövetséges hatalmak kezdetben fös haderőt állomásoztattak Ausztria területén. A létszám 1955-re a szovjet övezetben före, a három nyugati övezetben pedig együttesen fóre csökkent. A megszállás költségeit az Egyesült Államok 1947-től, a többi megszálló hatalom 1953-tól már csak 35%-os arányban hárította át, az államszerződés megkötése (1955) előtti időkben pedig ezt az arányt 15%-ra csökkentették. [WAGNER 63. o.] Csak példaként a kezdeti terhekre, 1946-ban az osztrák állami költségvetés millió

4 178 Szabó István A megszállási övezetekre való felosztás a szövetséges hatalmak tartósabb maradási szándékát vetíttették előre. Az azonban még mindig rendezetlen volt, hogy a megszálló erők milyen funkciót látnak el. Csak katonai célokból maradnak Ausztriában, vagy az osztrák államhatalom működésébe is beavatkoznak. Vagyis Ausztria visszanyeri-e állami szuverenitását, vagy bizonyos mértékig a győztes hatalmak gyámsága alá kerül. A jelentős katonai erők állomásoztatásával informálisan már amúgy is nyomás gyakorolható egy államra, de a megszálló erők tényleges államhatalmi jogosítványokat is kaphatnak. Az első esetben az állam legalább formálisan visszanyeri szuverenitását, a második esetben még így sem. 4. Az Ideiglenes Államkormány megalakítása, a függetlenségi nyilatkozat és az ideiglenes alkotmány Az államélet újraindításához meg kellett kezdeni az ideiglenes államhatalmi szervek felállítását. A harcoknak az osztrák fővárosban történő befejezését követő napokban már megkezdődött a politikai pártok újjászerveződése. Április 27-én - a szovjet katonai parancsnokság jóváhagyásával 16 - a Szociáldemokrata Párt, a Néppárt és a Kommunista Párt elnökségei Ideiglenes Államkormányt alakítottak. 17 Az Ideiglenes Államkormányt tehát a jelentősebb politikai pártok állították fel. Az Ideiglenes Államkormány a Moszkvai Nyilatkozat végrehajtásaként kinyilvánította Ausztria függetlenségét. 18 Ez a proklamáció, vagyis függetlenségi nyilatkozat volt az újonnan megjelenő hivatalos lap első számának legelső közleménye, amelynek keretében az Ideiglenes Államkormány megalakítását is bejelentették, majd egy önálló közleményt is kiadtak róla. 19 Május 1-én pedig kibocsátottak egy ideiglenes alkotmányt, 20 amely meghatározta az átmeneti időszak államszervezetét és az államhatalom gyakorlásának módját. Ennek keretében rendezte az Ideiglenes Államkormány schilling rendes bevétellel számolt, a rendkívüli kiadások között pedig a megszállás költségei 855 millió schillinggel szerepeltek. [ÖSTERREICHISCHES JAHRBUCH o.] 16 ADAMOVICH (1947) 42. o. 17 DRIMMEL o.; LEHNER 376. o. 18 Proklamation über die Selbständigkeit Österreichs. [StGBl 1945/1.] 19 Kundmachung über die Einsetzung einer provisorischen Staatsregierung. [StGBl 1945/2.] 20 Verfassungsgesetz vom 1. Mai 1945 über die vorläufige Einrichtung der Republik Österreich (Vorläufige Verfassung) [StGBl 1945/5]

5 Ausztria négyhatalmi megszállása és az 1955-ös államszerződés 179 jogállását, a törvényhozó hatalom gyakorlását, a közigazgatás beleértve a tagállamok helyzetét is. rendszerét, 5. Az Ideiglenes Államkormány és a nyugati szövetségesek viszonya Lényeges kérdés azonban, hogy ezt a kormányt milyen viszony fűzte a megszálló erőkhöz. A Szovjetunió Ausztria jövőbeni helyzetének kialakításánál igyekezett lépéselőnyt szerezni. A főváros megszerzése ebben jelentős helyzeti előnyhöz jutatta, ez tette lehetővé azt is, hogy az új kormányt a szovjet övezetben alakítsák meg. A szovjetek pozícióit jelentősen erősítette az a tény is, hogy az Anscluss"-t követően külföldön nem alakult osztrák menekültkormány, így az Ideiglenes Államkormánynak semmilyen ellenlábasa" nem volt. A szovjetek azonban az Ideiglenes Államkormány megalakításáról, amely magát egész Ausztria kormányának tekintette, a nyugati szövetségesekkel nem egyeztettek. A testület a szovjet katonai parancsnokság engedélyével jött létre, s így elismerés is csak erről a részről volt. 21 A nyugati szövetségesek nem voltak abban a helyzetben, hogy a szovjeteket megelőzzék az államszervezet reorganizálásával. A gyors szovjet lépéseket azonban fenntartásokkal figyelték, számottevő ellenlépéseket viszont nem tudtak tenni. Ha ezután a nyugati övezetekben is alakítanak egy kormányt, az csak ellenkormány lehetett volna, amely Ausztria egész területére nehezen formálhatott volna joghatóságot. A nyugati szövetségesek azonban érthető módon a Kari Renner vezette Ideiglenes Államkormány elismerésétől elzárkóztak, féltek attól, hogy a szovjetek túlságosan a befolyásuk alatt tudják tartani. Az július 17. és augusztus 2. között lezajlott Potsdami Konferencián a szövetséges hatalmak együttesen elfogadták az Ideiglenes Államkormány által megalakulásakor kibocsátott, Ausztria függetlenségét kimondó nyilatkozatot [lásd 4. ], de magát a kormányt a három nyugati hatalom ennek keretében sem ismerte el. Ezt attól tették függővé, hogy a megszállási övezetek felállítása után Bécsbe bevonuló szövetséges csapatok kiegyensúlyozottá tudják-e tenni a kormány működését. 22 Egy a nyugati hatalmak által ellenőrzött zónákban megalakítandó ellenkormány ötletét azonban továbbra is elvetették. 23 Ezen utóbbi döntés Ausztria számára igen fontos volt, hiszen ha a nyugati övezetekben ellenkormányt alakítanak, akkor ugyanúgy az ország kettészakadásának a veszélye állt volna elő, amely később Németország esetében meg is valósult. 21 ZÖLLNER ADAMOVICH (1947) 42. o. 23 BRAUNEDER 259. o.

6 180 Szabó István A nyugati szövetségesek tartózkodó álláspontja csak ősszel oldódott. Szeptember 11-én az első ellenőrzési megállapodás [lásd 6. ] alapján felállított Szövetséges Tanács [lásd 7. ] átvette a hatalmat Ausztria felett. 24 A megszállási övezetek kialakítása után a nyugati szövetségesek már a fővárosban, vagyis a kormány székhelyén is bírtak katonai jelenléttel. A kormányzati negyednek helyt adó első kerület pedig egyik megszállási övezethet sem tartozott, hanem közös négyhatalmi megszállás alá került, [lásd 3. ] így kellő garanciát láttak arra, hogy a Bécsben működő Ideiglenes Államkormányt nem a szovjetek egyedül, hanem az ellenőrzési megállapodásban felállított közös megszálló hatóságok [lásd 7. ] fogják irányítani. Végül az ideiglenes kormányfő, Kari Renner Államkancellár (Staatskanzler) kifejezett nyilatkozatára, amellyel az első ellenőrzési megállapodásban felállított Szövetséges Tanács fennhatóságát elfogadta, október 20-án a többi szövetséges hatalom is elismerte az Ideiglenes Államkormányt. 25 Ez lényegében egy közösen kibocsátott memorandumban történt, amelyben megszabták a kormány legfontosabb kötelezettségeit. A memorandumra a következő pontban, az ellenőrzési megállapodások kapcsán térünk vissza, mert ez lényegében annak kiegészítését jelentette. 6. A szövetséges hatalmak által kötött ellenőrzési megállapodások, és az október 20-i memorandum Korábban már láthattuk, hogy a megszálló hatalmak tartósan Ausztriában szándékoztak maradni. Mindez szükségessé tette, hogy a megszállást jogi keretek közé helyezzék. A szövetséges hatalmak Ausztriára vonatkozóan két ellenőrzési megállapodást kötöttek, amelyhez - időben a kettő közé ékelődve - még kapcsolódott a kormány elismerése kapcsán már említett október 20-i memorandum. 26 Az első ellenőrzési megállapodás megkötésére július 4- én, a másodikra pedig egy évre rá, június 28-án került sor. Az első megállapodás felállította a szövetséges ellenőrző szerveket [lásd 7. ], de feladataikat nem kis részben még az államélet újraindításában jelölte meg: Németországtól történő elválasztás, a központi közigazgatás megszervezése, valamint egy szabadon választott kormány felállítása. 27 Ezen utóbbinak nyilvánvaló előfeltétele volt a parlamenti választások lebonyolítása. Ameddig ezek nem történtek meg, addig Ausztria közvetlen katonai igazgatás alatt állt. Az első ellenőrzési megállapodás lényegében egy katonai kormány 24 KAFKA 352. o.; LEHNER 374. o. 25 ADAMOVICH (1947) 42. o.; BRAUNEDER 259. o. 26 BRAUNEDER o.; LEHNER o. 27 LEHNER 374. o.

7 Ausztria négyhatalmi megszállása és az 1955-ös államszerződés 181 felállítását jelentette, a közigazgatási funkciókat nem kis részben közvetlenül a megszálló hatóságok gyakorolták. 28 Megindult azonban az osztrák államszervezet újjáalakítása is, amely nem csak az előző pontban említett központi kormány felállításából, hanem a községi, tagállami szervek reorganizációjából is állt. Arról a megszálló hatalmak döntöttek, hogy milyen közigazgatási funkciókat gyakorolnak közvetlenül, s milyeket ruháznak át az újjáalakuló osztrák polgári közigazgatásra. A központi hatalmat képviselő Ideiglenes Államkormány a nyugati övezetekben jelentős szerepet nem kapott, a községi és tagállami közigazgatás azonban működött. Ezekre át lehetett ruházni közigazgatási funkciókat. Az osztrák államszervezet újjáalakítása után az országot iránytó közvetlen államhatalmi funkciókat egyre inkább ezek a szervek vették át. Az október 20-i memorandum aztán a központi kormányt is bevonta ebbe a folyamatba. A megszálló erők fő feladata már nem a közvetlen állami funkciók ellátása volt, hanem az osztrák államhatalmi szervek felügyelete. Vagyis egészen pontosan fogalmazva felügyelete és irányítása. A felügyelet azt jelentené, hogy meghatározott keretek között az osztrák államhatalmi szervek szabadon működhetnek, s a felügyeleti szerv csak akkor avatkozik be, ha az ellenőrzött szerv ezeket a működési kereteket áthágja. Az ellenőrző szervek azonban közvetett módon továbbra is beleszólhattak az osztrák államéletbe, mert utasítási joguk, sőt néhány esetben közvetlen utasítási joguk is volt. A megszálló hatalmak közvetlen államhatalmi tevékenysége azonban ha teljesen nem is szűnt meg, de jelentősen korlátozódott amely kétségtelenül funkcióváltást jelentett. Az október 20-i memorandum már a második ellenőrzési megállapodás előhírnöke" volt. A törvényhozás jogával - a Szövetséges Tanács egyetértési joga mellett - az Ideiglenes Államkormányt ruházta fel, de egyben arra is kötelezte, hogy december 31-ig szervezze meg és bonyolítsa le a szabad választásokat. 29 A választott törvényhozó szerv megalakulása után, amelyről nemsokára részletesebben is szólni fogok [lásd 9. ], lehetőség nyílt arra is, hogy az államszervezet működése már ne a kormány kivételes felhatalmazásán nyugodjon. Míg az október 20-i memorandum csak a kormány és a megszálló szervek kapcsolatát rendezte, most már az újonnan létrejött teljes államszervezet kapcsolatát rendezni kellett. Ez tette szükségessé a második ellenőrzési megállapodás megkötését. A következőkben meg kell tárgyalnunk a szövetséges ellenőrzés szerveit, valamint kompetenciáit. A szervezetben sem az október 20-i memorandum, sem a második ellenőrzési megállapodás nem hozott számottevő 28 LEHNER 374. o. 29 BRAUNEDER 264. o.; LEHNER 375. o.

8 182 Szabó István változásokat. A módosulások ezen szervek kompetenciáiban voltak. Ennek kapcsán az első ellenőrzési megállapodás egy néhány hónapig (az október 20-i memorandumig) tartó ideiglenes helyzet volt, s mint említettem, egy közvetlen katonai közigazgatást jelentett. A második ellenőrzési megállapodás volt az, amely Ausztria négyhatalmi megszállását az 1955-ös államszerződésig meghatározta. A szövetséges ellenőrző szervek kompetenciái kapcsán ezért ezt a periódust tekintjük át, néhol utalva arra, hogy az október 20-i memorandumhoz képest milyen változásokat hozott. Említettem ugyanis, hogy a memorandum és a második ellenőrzési megállapodás,jogtechnikáját" követve már azonos irányba mutat, az osztrák államhatalmi szervek felügyeletét és közvetett irányítását szabályozza. Mielőtt azonban erre közvetlenül rátérnénk, meg kell említeni, hogy a szövetséges hatalmak által kötött ellenőrzési magállapodások előkészítésébe és jóváhagyásába Ausztriát ugyanúgy nem vonták be, mint a megszállási övezetek kialakítására vonatkozó szövetséges döntésbe, [lásd 3. ] Ausztria nem volt szerződő fél, 30 vele kész tényként közölték a megállapodások rendelkezéseit. 7. A megszálló hatalmak által felállított ellenőrző szervek Ausztriának a szövetséges megszálló hatóságok általi ellenőrzését Ausztria Szövetséges Bizottsága ( Allierte Komission fur Österreich") látta el. Ezt a bizottságot azonban több szerv alkotta. Közülük a legfontosabb a Szövetséges Tanács volt, amelybe mind a négy megszálló hatalom kormánya egy-egy - általa közvetlenül utasítható - katonai főbiztost nevezett ki. A főbiztos egyben az érintett megszállási övezet katonai főparancsnoka is volt. Egyszóval a Szövetséges Tanácsot a megszállási övezetek katonai parancsnokai alkották. A testület határozatait egyhangúlag hozta, vagyis mindegyik tagnak, az utasítási jog miatt valójában mindegyik kormánynak, szabad vétójoga volt a döntéshozatalban. A Szövetséges Tanács döntéseinek végrehajtására - szintén a paritás elve alapján - egy Végrehajtó Bizottságot állítottak fel, amely a főbiztosok képviselőiből állt. A döntések itt is egyhangú határozatokkal szültettek Az ellenőrző szervek kompetenciái Az osztrák kormány, illetőleg minden neki alárendelt hatóság, 32 köteles volt a Szövetséges Tanács utasításait végrehajtani. A kormány által tervezett 30 BRAUNEDER 264. o. 31 ADAMOVICH (1947) 42. o.; BRAUNEDER 264. o.; LEHNER 374. o.

9 Ausztria négyhatalmi megszállása és az 1955-ös államszerződés 183 intézkedéseket a tételesen felsorolt kivételektől eltekintve 33 előzetes jóváhagyásra nem kellett az ellenőrző szervekhez benyújtani. Azok kérésére (utasítására) azonban utólagosan bármely intézkedést módosítani kellett, vagy vissza kellett vonni. 34 A nemzetközi kapcsolatok létesítésénél az ENSZ tagállamok vonatkozásában szintén nem kellett előzetes szövetséges jóváhagyás. Ebből a szabályból viszont következett az is, hogy az ENSZ-en kívüli államokkal csak a megszálló hatalmak előzetes jóváhagyásával érintkezhettek. 35 A törvényhozásban az október 20-i memorandum szerint, amikor a törvényhozó hatalom gyakorlására még az Ideiglenes Államkormány kapott felhatalmazást [lásd 6. ], minden törvényjavaslatot előzetesen be kellett mutatni a Szövetséges Tanácsnak, s az csak akkor volt kihirdethető, ha azt az említett hatóság a jóváhagyást megadta. 36 A második ellenőrzési megállapodás ezen némileg enyhített, ezt követően ugyanis csak az alkotmányerővel bíró törvényekre 37 vonatkozott ez a szabály. Az egyszerű törvényeket is be kellett ugyan nyújtani a Szövetséges Tanácshoz, de pozitív jóváhagyás nem kellett. 32 A minden neki alárendelt hatóság" fogalmának értelmezése problémákat vetett fel. A megszálló hatalmak ellenőrzésüket nyilvánvalóan a teljes osztrák államhatalomra ki akarták terjeszteni, külön rendezték a kormánnyal és a törvényhozással fennálló kapcsolatukat. A kormány alatt azonban pontos értelmezéssel a Szövetségi Kormányt kell értenünk. Neki azonban nincs alárendelve a Szövetségi Elnök és különösen nincsenek alárendelve a bíróságok és a törvényhozás. Ha tehát mindezt az osztrák alkotmányjogi terminológiák szerint értelmezzük, akkor egyes államhatalmi szervek nem álltak a szövetséges hatalmakkal alárendeltségi viszonyban. A gyakorlatban azonban ez a kifejezés az összes osztrák hatóságot magába foglalta, az autonóm tagállami szerveket is beleértve. [KAFKA 350. o.] Az osztrák kormány, amennyiben kapott egy utasítást, nem kezdhetett hozzá az ellenőrzési megállapodás szövegének értelmezéséhez, nem tagadhatta meg annak végrehajtását, hiszen ez szankciókat vonhatott maga után. 33 A kivételek azt jelentették, hogy ezekben a kérdésekben a kormány döntéseihez is kellett kémi az előzetes jóváhagyást. Ebbe a körbe tartozott például: a leszerelés, a szövetséges erőket érintő rendelkezések, a hadifoglyokat érintő rendelkezések, a külföldre történő ki- és beutazás szabályozása stb. [KAFKA 351. o.] 34 KAFKA 351. o., LEHNER 375. o. 35 LEHNER 374. o. 36 BRAUNEDER 264. o.; LEHNER 374. o. 37 A kormánynak alárendelt szervek körének meghatározásánál említettem, hogy erre nem lehetett az osztrák belső terminológiákat alkalmazni. Az alkotmányerővel bíró törvényeknél azonban más lehetőség nincs, tehát ezen előírás azokra a törvényekre vonatkoztak, amely az 1920-as alkotmány 44. cikkelyének hatálya alá tartoztak. [KAFKA ;]

10 184 Szabó István Amennyiben elutasító nyilatkozat nem jött, a 31 napos várakozási határidő lejárta után ki lehetett azokat hirdetni. 3 Ugyanez vonatkozott a nemzetközi szerződésekre is. Ha az osztrák hatóságok nem voltak képesek a közrendet fenntartani, vagy nem hajtották végre a szövetséges ellenőrző szervek utasításait, illetőleg az ellenőrzési megállapodásban tételesen meghatározott egyéb esetekben, a szövetséges ellenőrző szervek a kormány megkerülésével közvetlenül is utasíthatták az alsóbb osztrák hatóságokat. 39 Ez azt jelentette, hogy a közvetlen katonai közigazgatás bizonyos részben tartósa megmaradt Ausztriában. A felügyeleti jogkörbe tartozó ügyeknél összességében megállapíthatjuk, hogy annak szorosságát" figyelve, három csoportot tudunk egymástól elkülöníteni. Az első, leggyengébb felügyelet azon esetekben valósult meg, amikor előzetes jóváhagyásra be sem kellett mutatni a döntések tervezetét, csak utólagos kontroll érvényesült. Mint láthattuk, néhány tételes kivételtől eltekintve, ebbe a körbe tartoztak a kormány intézkedései. A második csoportot azon kör alkotta, amikor a kibocsátás előtt a tervezetet fel kellett terjeszteni az ellenőrző szervekhez, de nem kellett azok pozitív jóváhagyása. Ha a meghatározott (31 napos) várakozási idő lejárt, akkor külön jóváhagyás nélkül is ki lehetett hirdetni az adott jogforrást. Ebbe a köre tartoztak az egyszerű törvények és a nemzetközi szerződések. Végül a legszorosabb felügyelet az alkotmányerővel bíró törvényeknél és egyes speciális kormányintézkedéseknél érvényesült, ahol fel kellett terjeszteni a tervezeteket az ellenőrző szervekhez, s azokat csak akkor lehetett kihirdetni, ha a pozitív jóváhagyás megtörtént. 9. Az osztrák államszervezet helyreállítása Többször szó volt már arról, hogy a szövetséges hatalmak jogainak rögzítésével párhuzamosan az osztrák államszervezet helyreállítása is zajlott. Az előző pontban megtárgyaltuk, hogy a szövetséges ellenőrző szervek milyen felügyeleti jogokat gyakoroltak például az osztrák törvényhozás felett. Az is fontos kérdés azonban, hogy ezt a törvényhozási jogot ki gyakorolta. Láthattuk, hogy kezdetben ezt a jogkört az Ideiglenes Allamkormány kapta meg [lásd 6. ], de az október 20-i memorandum már előirányozta a parlamenti választásokat. Az alkotmányos állammüködés elindulásának legfontosabb feltétele tehát a választások megtartása volt, amelynek gyors lebonyolítása érdekében kivételesen összevonták a tagállami és szövetségi választójogi szabályok 38 KAFKA 351. o.; ADAMOVICH (1947) 43. o.; LEHNER 375. o. 39 ADAMOVICH (1947) o.

11 Ausztria négyhatalmi megszállása és az 1955-ös államszerződés 185. megállapítását. 40 November 25-én le is zajlottak a választások, majd december 19-én összeült a parlament népképviseleti kamarája, a Nemzeti Tanács. A megalakuló tagállami parlamentek első feladata volt a delegáltjaikból álló második kamara, a Szövetségi Tanács tagjainak megválasztása. Gyors eljárásban a Szövetségi Elnök tisztét is betöltötték, 41 az új Szövetségi Kormány kinevezése pedig már az ő feladata volt. Ezzel az 1920/1929-es alkotmány szerinti államszervezet újra felállt, amellyel az ideiglenes államhatalmi szervek megbízatása megszűnt. Az átmeneti időszakot így az Ideiglenes Államkormány április 27- i megalakulásától, a Nemzeti Tanács december 19-i összeüléséig számíthatjuk. Bár a Szövetségi Elnököt csak a következő napon választották meg, 42 de a parlament összeülése talán fontosabb állomás volt. Ebbe a folyamatba jól beilleszthető az ellenőrzési megállapodások felülvizsgálata, [lásd 6. ] Az első ellenőrzési megállapodás még nem rendezte a központi (szövetségi) államhatalom gyakorlását, az október 20-i memorandum erre vonatkozóan elismerte a korábban a szovjet övezetben megalakított Ideiglenes Államkormány kompetenciáit. A decemberben összeülő parlamenttel az államhatalom gyakorlás visszatért az 1920/1929-es alkotmányban meghatározott útra. Ezután került sor a második ellenőrzési megállapodás megkötésére, amely a megszálló hatalmaknak már az alkotmányos alapokon nyugvó osztrák államhatalom feletti felügyeleti és irányítási jogait szabályozta. 10. Ausztria területi egységének helyreállítása A megszállási övezetekre történő felosztás [lásd 3. ] kezdetben azt is jelentette, hogy ezeket külön állami egységként kezelték, például az övezetek között határellenőrzést tarthattak. A második ellenőrzési megállapodás ezt elvileg felszámolta, a megszállási övezetek között ugyanis a személy és áruforgalmat szabaddá tette, a határ- és vámellenőrzés jogát pedig az osztrák hatóságokra ruházta Verfassungsgesetz vom 19. Oktober 1945 über die erste Wahl des Nationalrates, der Landtage und des Gemeinderates der Stadt Wien in der befreiten Republik Österreich (Wahlgesetz) [StGBl 1945/198.] 41 WALTER 301. o. 42 ZÖLLNER 532. o. 43 LEHNER 375. o.

12 186 Szabó István 11. Törekvések a négyhatalmi megszállás megszüntetésére, az 1955-ös államszerződés megkötése Az eddig megtárgyaltak alapján nem meglepő, hogy Ausztria a kezdetektől fogva igyekezett megszabadulni a terhes idegen megszállástól. Már 1947-ben készült egy államszerződés-tervezet, de ezt a szövetséges hatalmak, elsősorban a Szovjetunió elutasította. Jelentős akadályt jelentett az is, hogy Jugoszláviának területi igényei voltak Ausztriával szemben. 44 A Sztálin és Tito közötti viszony megromlásával azonban, ez az igény elveszette a szovjetek támogatását, így már nem képezett akadályt. Ugyanakkor a hidegháború ezzel párhuzamos felerősödése újabb gátat szült. Az idő múlásával azonban a négyhatalmi megszállás egyre indokolatlanabb volt, az ENSZ-ben többször is napirendre került a kérdés decemberében egy brazil indítvány történt a négyhatalmi megszállás megszüntetésére, s nem sokkal később India tett hasonló javaslatot. 45 A nyugati hatalmak már nem ragaszkodtak a négyhatalmi megszálláshoz, elsősorban a Szovjetuniótól függött, hogy helyreállítják-e Ausztria függetlenségét. A jég Sztálin 1953-ban bekövetkezett halálával tört meg januárjában egy berlini konferencián már Moltov szovjet külügyminiszter sem zárkózott el egy esetleges államszerződés megkötésétől áprilisának közepén a Szövetségi Kancellár vezetésével egy magas rangú osztrák kormánydelegáció utazott Moszkvába. A tárgyalások eredményeként megszületett az ún. Moszkvai Memorandum, amellyel a Szovjetunió - jelentős gazdasági szolgáltatásokat kikötve [lásd 18. ] - megszüntette az államszerződés előtt álló akadályokat. 47 Május 2. és 12. között Bécsben az érintett államok diplomáciai képviselői előkészítették az államszerződést, amelyet május 15-én a bécsi Belvedere Palotában a négy megszálló hatalom és Ausztria külügyminiszterei alá is írtak. Ez volt az 1955-ös, A független és demokratikus Ausztria helyreállításáról szóló államszerződés" A Staatsvertrag" ( államszerződés") kifejezést a német jogi nyelv a nemzetközi szerződésekre generálisan használja, Ausztriában viszont ezt a jelentéstartalmat az itt tárgyalt 1955-ös államszerződés kisajátította. Amennyiben egy pontos nemzetközi szerződésre való utalás nélkül valaki államszerződést" említ, az alatt az itt tárgyalt 1955-ös államszerződést értik. 44 BRAUNEDER 267. o.; ZÖLLNER 539. o. 45 ZÖLLNER 539. O. 46 ZÖLLNER 539. O. 47 BRAUNEDER 267. o.; ZÖLLNER 540. o.