Migrációs és bevándorlási folyamatok Magyarországon

Átírás

1 Gyene István Hunor Migrációs és bevándorlási folyamatok Magyarországon 2008-ban a Nyugati Magyar Tudományos Tanács kezdeményezésére kutatás indult a képzett magyar migrációval kapcsolatban. A felmérésből kiderült, hogy a kivándorolt diplomás magyarok mintegy harmada soha nem akar visszatérni Magyarországra, és legalább ennyien bizonytalanok a kérdést illetően. Eközben a KSH egyidejű vizsgálatai azt mutatják, hogy egy évtized leforgása alatt szinte megduplázódott a hazánkban élő külföldiek száma, a Nemzetbiztonsági Hivatal szerint pedig éppen a növekvő illegális migráció jelenti idehaza a következő években a legnagyobb veszélyt. A fenti adatok tükrében az MPK úgy véli, hogy itt az ideje Magyarországnak is felkészülnie a (nemzetközi) migrációból fakadó azon problémák növekedésére és kezelésére, amelyek Nyugat-Európában már hosszú ideje jóval nagyobb súlyt képviselnek (agyelszívás, népesedési problémák, gazdasági diszlokáció, társadalmi ellátórendszerek fenntarthatóságának kérdése, illegális foglalkoztatás, bűnözés elterjedése stb.). Az alábbi írás a feltevés jelentőségét és aktualitását igyekszik bizonyítani, rámutatván előbb a kifelé irányuló és a belső migráció negatív, majd a Magyarországra történő bevándorlás egyedi tendenciáira. 1. A magyar agyelszívás Bár a magyar felsőfokú végzettségűek körében mért emigrációs ráta világviszonylatban közepes mértékűnek számít 1, a hazai helyzet annyiban speciális, hogy éppen azon szakmák magasan kvalifikált művelői hagyják el nagy számban az országot, akikből itthon is hiány van (fizikusok, matematikusok, tudományos kutatók, informatikusok, mérnökök, egészségügyi dolgozók stb.). 1 Körülbelül 14 %-os. Forrás: Docquier, Frédéric Marfouk, Abdeslam (2005): International Migration by Educational Attainment ( ). Release 1.0, 1.1. World Bank Policy Research Working Paper. Idézi: Csanády-Kmetty-Kucsera-Személyi-Tarján: A magyar képzett migráció a rendszerváltás óta. In: Magyar Tudomány, 2008/május;

2 Távozásuk és hiányuk komoly károkat idéz elő a hazai munkaerőpiac területén, ez pedig a versenyképesség tekintetében számottevő hátrányokat szül. Ráadásul a szakemberpótlás általában az ún. magyar-magyar agyelszívással megy végbe, ami azt jelenti, hogy határon túli magyar területekről érkezők jelennek meg egyes hiányszakmákban (pl. az egészségügyi szakellátásban). Az átlagember természetesen ezeket a problémákat ritkán észleli, a kérdés ezért sem képezi a közbeszéd tárgyát. A tudományos kutatók viszont rendszeresen foglalkoznak a témával, az MTA Szociológiai Kutatóintézete például már több alkalommal végzett vizsgálatokat, a szakértők becslései azonban általában egymástól eltérő számokat mutattak 2. Legutóbb a bevezetőben idézett, a Nyugati Magyar Tudományos Tanács javaslatára az MTA és a Forsense Kft által lefolytatott vizsgálat eredményei kerültek napvilágra. A magyar diplomások elvándorlása című kutatás Kucsera Tamás, Csanády Márton, és Személyi László vezetésével február 27. és március 24. között zajlott le. A felmérés gyorsjelentése A magyar képzett migráció a rendszerváltás óta címmel a Magyar Tudomány májusi számában jelent meg. A kutatásban részt vevők online kérdőívet töltöttek ki, amelyből összesen 358 érkezett vissza 29 országból. A vizsgálat főbb megállapításai a következők: - a kivándorlás folyamatos volt a rendszerváltozás és az uniós csatlakozás időpontja között, de e két esemény évében ugrásszerűen megnőtt a Magyarországot elhagyók száma - a kivándorlás legfőbb motivációi között a jobb kereseti lehetőség, a magasabb fokú szakmai fejlődés, valamint a hazai társadalmi klíma (belpolitikai helyzet) szerepel - a magasan képzett migránsok egyharmada soha, egyharmada pedig legalább egy évtized múltán tervezi visszatértét az anyaországba; a fennmaradó 30 % nem biztos a terveit illetően 2 Tamás Pál között ezer-ezerötszáz emigráló professzorról ír (1993), Dinnyés András között ötezer tudós kivándorlásáról beszél (2004); Tamási Péter között tizenöt százalékos (2002), míg Inzelt Annamária a 90-es évek végére két százalékos kint tartózkodási arányról számol be (2002)

3 - a legtöbben természettudományos, jogi és gazdasági végzettséggel hagyják el hazánkat, az előbbi tudományterületen kiadott diplomák közül minden negyedikre jut egy kivándorló - a bölcsészek, az egészségügyben és egyéb területen diplomázottak aránya kisebb a hazánkat elhagyók között Következtetések Magyarország uniós csatlakozása a jelek szerint nagyban felerősítette a diplomás magyarok kivándorlási hajlamait. Fontos tényező, hogy az utóbbi időben a fiatal magyarok között is egyre inkább elterjedt az oklevél megszerzése utáni azonnali külföldi karrierkezdés gyakorlata. A diplomák hazai értékvesztésének legfőbb oka, hogy a felsőfokú képzés nincs összhangban a munkaerő-piaci elvárásokkal. A két szint között nincs meg a megfelelő információ-áramlás, néhány kivételtől eltekintve nem létezik intézményesült együttműködés. Gondot jelent itthon a kutatás-fejlesztésre fordított alacsony összeg is, pedig az állami és az üzleti szférából egyaránt származó bevételek az ország jövőjét alapvetően meghatározó befektetésnek minősülnek. Jól mutatja ezt az a statisztika, mely szerint a 40 év alatti magyar kutatók 80 százaléka úgy gondolja, kutatásához csupán külföldön állna rendelkezésre minden szükséges eszköz tudományterülettől függetlenül. 3 S bár a magyar gazdaságban megvannak azok a lehetséges kitörési pontok 4, amelyeknek a kiemelt támogatásával itthon lehetne tartani a kivándorlásra kész képzett munkaerő egy részét, egyes vélemények szerint - például a biotechnológia területén - a kutatásokat ma is akadályozzák, ezért nem képes Magyarország felzárkózni az élvonalba 5. 3 Forrás: Csanády Márton Személyi László: Brain drain. Közelkép a diplomás magyarokról, p A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal 2005-ben következő húzóágazatokat nevezte meg ilyenekként: bioenergetika, biotechnológia, élelmiszeripar, gépjárműipar, információs és kommunikációs technológiai ipar, nanotechnológia és vegyipar 5 Lásd: Interjú Dr. Seffer Istvánnal, Haszon magazin, 2008/6. szám, p

4 A tudományos élet részéről mindamellett több javaslat is megfogalmazódik arra vonatkozólag, miként lehetne a magyar agyelszívás káros hatásait csökkenteni, vagy éppen az ország javára fordítani. Ilyen eszközként merülhet fel 6 : - a külföldön élő és az itthon maradt magyarok szakmai kapcsolatainak elmélyítése - a hazatérést tervezők gyakorlati információkkal való segítése, főképpen kutatási támogatásokkal és munkaközvetítéssel - a legkiválóbb egyéniségek közül minél több visszacsábítása, akik köré hazai kutatói iskolák szerveződhetnek - mobilitás portál és adatbázis a külföldön tartózkodó magyar szakemberek számára A képzett migráció folyamatát természetesen a felsorolt elképzelések sem állítanák meg, legfeljebb mérsékelnék; azonban ha a magyar szakemberek kivándorlását a jelek szerint nem is lehet feltartóztatni, abban az esetben a magyar államnak arra kell törekednie, hogy megfelelő befektetéssel a folyamat legalább hasznos erőforrásként szolgáljon. Álláspontunk szerint mindamellett a kiművelt emberfők sokasága és itthon tartása jelenti az igazi nemzeti vagyont, amely az ország nemzetközi versenyképességének záloga is Belső migráció, avagy a népesség csendes torzulása A külső migrációhoz képest kevésbé látványos belső migráció, azaz az országon belüli helyváltoztatás következményei ugyancsak jelentősek lehetnek. Az alábbiakban annak bizonyítására törekszünk, hogy a belföldi vándorlás, bár pozitív hozadéka a munkaerő mobilitásának növekedése, alapvetően káros következményekkel jár az ország jövőjére nézve. Statisztikák azt mutatják, hogy a belső népvándorlók száma ugyan nem nő rohamosan, ugyanakkor a tendencia egyértelmű: a belső vándorlások száma 2007-ben 529 ezer volt, ami 8 %-kal haladta meg az előző évit, és 22 %-kal a két évvel azelőtti számot 7. 6 Csanády-Kmetty-Kucsera-Személyi-Tarján: uo

5 A belső migráció gyökere az országon belül meglévő szociális és gazdasági különbségek nagyságában rejlik. Az egyik fő mozgatórugónak az ország keleti részében egyre növekvő munkanélküliség számít, melynek hatására az itt élő lakosság egyre nyugatabbra, leginkább a középmagyarországi régióba költözik, itt remélve jobb munka- és életfeltételeket. Mint a KSH táblázata is mutatja, 2005-ben kilenc olyan megye is volt az országban, ahol legalább minden hatodik költöző a központi régiót választotta új otthonaként. Bács-Kiskun 16, 0 Békés 15, 2 Borsod-Abaúj Zemplén 15, 0 Fejér 17, 7 Heves 17, 3 Jász-Nagykun-Szolnok 21, 9 Komárom-Esztergom 16, 6 Nógrád 25, 0 Szabolcs-Szatmár-Bereg 15, 3 Adott megyéből a központi régióba költözők száma az összes elköltöző százalékában (2005) A keleti, leszakadó területeken (főként Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár- Bereg és Békés megye részein) már maga a migrációs potenciál is kezd hiányozni, hisz aki tehette (főként a diplomás fiatalok), elhagyta szűk értelemben vett szülőföldjét A vándorlási potenciált egyébként jelentősen befolyásolják a magas magyar ingatlanárak és folyamatos emelkedésük, ez sok esetben visszatartó erőt jelent a költözni vágyók szempontjából. A belső migráció sajátos vonása Magyarországon, hogy míg a keleti területek lakossága a lehetőségek reményében nyugat felé tart, addig a nyugati részeken élők 7 Forrás: KSH Magyarország p

6 ugyanilyen oknál fogva vándorolnak ki és választanak másik országot (többnyire EUtagállamot) lakhelyül. Mivel az ideiglenes vándorlások esetében a évesek generációja dominál 8, megállapítható, hogy a leszakadó térségekre az elöregedés, majd a teljes elnéptelenedés vár. Emellett az elvándorlás következtében fokozatosan csökken a képzettségi szint - a szaktudást illetően jelentős torzulásokhoz vezetve -, ami azért is sajnálatos, mert éppen az érintett területeken vesznek legtöbben részt a felsőfokú képzésben. (Összehasonlításképp: míg ben a Közép-Dunántúlon 23 ezren, a Nyugat-Dunántúlon 35 ezren, addig az észak-alföldi régióban 55 ezren voltak jelen a felsőoktatásban 9.) Mindez összességében ahhoz is hozzájárul, hogy a régiók közötti régóta meglévő gazdasági, szociális különbségek továbbra is változatlanul megmaradnak, az egyenlőtlenségek pedig tovább növekednek. A megoldást a hátrányos helyzetű térségek tényleges felzárkóztatása jelentené, amit a helyi gazdaságok élénkítésével, versenyképességük növelésével, új munkahelyek teremtésével lehetne elérni 10, fordított esetben a már régóta meglévő területi differenciálódás még tovább mélyül, és az ország gazdasági kettészakadása végérvényesen bekövetkezik. A magyarországi bevándorlás sajátossága a determináltság A magyarországi bevándorlással kapcsolatban általában felmerül az a kérdés, hogy van-e szüksége az országnak egyáltalán bevándorlókra? A kérdésfeltevés helytelen, és nem csak azért, mert a bevándorlás mint minden migrációs folyamat általában - döntően spontán megvalósuló jelenséget takar, hanem azért is, mert a Magyarországra irányuló migráció álláspontunk szerint eleve meghatározott. Míg 2001-ben a Magyarországon érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiek száma kb fő volt, addig január 1-jén már mintegy 175 ezer Dövényi Zoltán: A belföldi vándormozgalom strukturális és területi sajátosságai Magyarországon In: Demográfia, 2007/4. p Forrás: KSH, idézi: HVG: Tőkevonzó népesség, 2008/20. p A kormány 2007-ben meghirdetett Esély a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben élőknek - Zászlóshajó program -ja ezt a célt hivatott szolgálni, amelynek keretében összesen 120 milliárd forint jut integrált programokra. 11 Forrás: KSH Magyarország

7 (A külföldi állampolgárok jelenleg az ország lakosságának 1, 7 %-át teszik ki.) A Statisztikai Hivatal adatai tehát azt bizonyítják, hogy hazánkban egyre emelkedik a legálisan tartózkodó nem magyar állampolgárok száma. Bevándorlási engedéllyel Magyarországon elő külföldiek száma, Állampolgárság Fő Százalék Román , 7 Jugoszláv , 3 Volt szovjet , 1 Ukrán , 4 Német , 5 Cseh és szlovák , 2 Orosz , 8 Egyéb Összesen , 0 Ha egy pillantást vetünk a bevándorlók nemzetiségére, azonnal látjuk, hogy túlnyomó részt a szomszédos országokból érkező magyar nemzetiségű személyekről van szó, bár erre vonatkozólag a KSH-nál nincsenek pontos adatok. Itt vetődik fel a magyar bevándorlás-politika megoldhatatlannak tűnő egyedi problémája, ami a következő kérdésben ölt testet: ahhoz fűződik-e nagyobb érdeke a magyar államnak, hogy rövid távon kielégítse a magyar munkaerő-piacon sok területen mutatkozó szükségletet, és javuljanak a hosszú évek óta negatív népesedési mutatók, vagy nemzetpolitikai megfontolásokból inkább a határon túli magyarság szülőföldön való maradását és érvényesülését támogassa? Harmadik út jelenleg nem létezik, méghozzá azért nem, mert a nyugat-európai bevándorlási trendekhez viszonyítva hazánk még mindig tranzitországnak számít. Az évek óta hangoztatott kijelentés ma sem nélkülöz minden alapot, hiszen szakértői elemzések szerint leginkább éppen az ország rossz gazdasági és kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzetének köszönhető az, hogy ma Magyarország nem számít vonzó célországnak a nem magyar nemzetiségű külföldiek számára. p Gödri Irén Tóh Pál Péter: Bevándorlás és beilleszkedés. In: Kutatási jelentések, 2005/3; p

8 Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy milyen a befogadó ország (esetünkben Magyarország) migrációs tűrőképessége, azaz hogyan viszonyul a bevándorlókhoz. A kérdés felvetése azért érdekes, mert a jelenlegi bevándorlási trendet figyelembe véve ban hazánkban a lakosság közel 10 %-át érné el a külföldiek aránya. 13 Amennyiben ezek az állampolgárok nem a magyar anyanyelvűek közül kerülnének ki, az alapvetően változtatná meg a hazai etnikai struktúrát, és hatalmas társadalmi feszültségek forrása lehetne. Megrázó példaként szolgáltak erre vonatkozólag 2005 novemberében, a Párizs külvárosaiban lejátszódó zavargások, amikor a több hétig tartó erőszakhullám során a (többségükben muszlim) bevándorlók közel tízezer gépkocsit és számos középületet gyújtottak fel. Ez az esemény mutatott rá legélesebben az európai bevándorlás-politika kudarcára, az egységes szabályozás hiányára egyesek szerint az európai multikulturalizmus bukására. Természetesen ma minden tekintetben helytálló az a megállapítás, miszerint hazánkban a bevándorlás még közel sem támaszt akkora kihívásokat az állammal és a társadalommal szemben, mint teszi azt Nyugat-Európa egyes országaiban. A magyar helyzet azonban megköveteli a mielőbbi kormányzati programalkotást mind migráció-, mind nemzetpolitikai szempontból, hiszen Magyarországon jelenleg mindkettő hiányzik. A magyar politika tétlenségét e témakörben az is jól példázza, hogy a néhány hónapja elfogadott külkapcsolati stratégiában is csupán egyszerű frázisokat találhatunk a migrációt tárgyaló néhány soros alfejezetben. Összegzés A fentiekben azt kívántuk érzékeltetni, hogy a jelenlegi folyamatokat figyelembe véve nem követhető tovább az a struccpolitika, amelyet a mindenkori magyar kormányzat mutat a migráció, illetve a bevándorlás-politika tekintetében. Egyértelmű, hogy a képzett - és a belső migráció terén már jelenleg is aggasztó számok, valamint jelenségek uralkodnak, a bevándorlás kérdésköre pedig hamarosan hazánkban is kulcsfontosságú szerepre tesz szert, hiszen Magyarország sem tudja magát kivonni a 13 Tóth Pál Péter: Nemzetközi vándorlás és migrációpolitika. Forrás: -

9 nemzetközi migrációs folyamatok alól. Ráadásul ez utóbbi kérdésben olyan sajátos problémával is szembe kell néznie a magyar politikának, amely Európa más országaiban ismeretlen. A megfelelő migrációs politika a gazdasági fejlődés és működőképesség kulcseleme. Mint oly sok más kérdés kapcsán, e területen is elkerülhetetlen a politikai konszenzuson nyugvó, hosszú távú stratégia kidolgozása