AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA

Átírás

1 AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA XXIV. évfolyam 17. szám szeptember 1. Ára 0,80 lej Életem orvosa Jézus Jn 5,1 9 A Jeruzsálem melletti Bethesda tavat öt csarnok vette körül, amelyben sok beteg feküdt: vakok, bénák és nyomorékok. Nap mint nap várták a csodát, a víz megmozdulását. Aki elsőnek jutott a vízbe, az meggyógyult. Egy béna férfi már 38 éve feküdt ott. Magányos volt beteg társai között. Évente egyszer megmozdult a tó vize és akkor a sok beteg igyekezett elsőnek bejutni a vízbe. Az igében szereplő bénának soha nem sikerült, hiába várt a csodálatos jelenségre, mások mindig megelőzték. Mert csak az gyógyult meg, aki az angyal által felkavart vízbe elsőnek ért be. Nincs rettenetesebb dolog annál, mint ami a Bethesda tavánál ment végbe. Szenvedő, magányosságba taszított emberek voltak ott, akik hiába vártak szabadulást. Milyen keserű irónia, a Bethesda szó ugyanis azt jelenti: irgalmasság háza. Nem volt ez közkórház, sem klinika, sem öregek vagy nyomorékok otthona. Bethesda a borzalmak helye volt. Bányai László (Folytatása a 3. oldalon) Tudatos keresztyénség Egyszer egy elég befolyásos jobboldali országgyűlési képviselő amolyan informális beszélgetés közben megkérdezte tőlem, hogy miként látom az egyház jövőjét. Merthogy ő aggódik. Mire azt találtam neki mondani, eléggé nyersen és indulatosan: ha jársz templomba, lesz egyház, ha meg nem jársz, akkor nem lesz. Ez ilyen egyszerű. Az indulatomat alig tudtam leplezni, mert tudtam róla, hogy amúgy nagy keresztyén. Csak templomba járni nem szeret. Mire ő, hogy jó, jó, de nem látom, milyen az egyház? Milyen? kérdeztem. Hááát, olyan öreges felelte. Persze, hogy olyan válaszoltam, mert ti nem vagytok ott. Míg tehát az egyik oldalon létezik még a többnyire paraszti hagyományon, meg néhány gyülekezetünkben az úri Magyarország kulturális emlékén és magatartásmintáin alapuló egyházias, ám egyre gyengülő és kihaló maradványtársadalom (amely sokszor lenézett, és maradiságában kigúnyolt rétegek nélkül ma nem lenne egyház), addig a másik oldalon itt vannak ma a polgárosodó rétegek, akik a kommunizmusban bekövetkezett hagyományszakadás örököseiként a rendszerváltást követően nem ismerték fel az egyházias keresztyénség társadalmi jelentőségét, miközben, amúgy természetesen, keresztyénnek vallották magukat. Ekként következhetett be, hogy miközben a magára hagyott egyházi maradványtársadalom a papjaival együtt a túlélésért folytatta élet-halál harcát, a másik oldalról ez a formálódó, többnyire retorikusan és identitáshagyományában keresztyén középosztály nem igazán tudott támogatást nyújtani az egyházias maradványtársadalomnak. A jövő nagy kérdése az lesz, (Folytatása az 5. oldalon) A nyáron a Diaszpóra Alapítvány szervezésében a Hunyad megyei Marosillyén munkatáborra került sor a kolozsvári teológusok egy kis csoportja részvételével. A vállalkozó szellemű diákok és segítőik kitakarították az évtizedek óta használaton kívül álló református templomot, eltávolították a toronyból a több teherautónyi (!) évszázados galambürüléket, majd a református temetőt és a sírköveket szabadították fel a tövisbozótoktól. A munka sikeréért hála legyen Istennek, köszönet a fiataloknak, akik ezzel a munkával a 400 éve fejedelemmé választott Bethlen Gábor előtt kívántak tisztelegni. A munkálatokban részt vett Burian Melinda, Forstenheizler Csilla, Hajdú István, Madaras Attila-Mihály, Orbán Mihály, Szász Zoltán, valamint Tussai Endre és Vetési László (a résztvevők a fejedelem szülőháza előtt).

2 Barangolások bibliai tájakon Filippi III. Az ember mindenre szívesebben gondol, mint arra, hogy egyszer meg kell halnia. Ezért jó Pálnak az őszinte és személyes vallomására figyelni e tekintetben. Ő fogságban van, és az ítélet minden valószínűség szerint a kivégzés lesz. Ilyenkor rettenetes félelem szállja meg az embert. De Pálnál ez nem így van. Azt tudja mondani, hogy a halál neki nyereség. Hogyan lehetséges ez? Hisz mi mindig úgy beszélünk a halálról, mint egy fájdalmas veszteségről. Pál azért tudja ezt kimondani, mert számára az élet Krisztus. Aki ezt Pállal együtt tudja mondani, boldog lehet. Az életben fontos, hogy milyen indulatok vannak bennünk. Azért, mert a kapcsolatok sérülékenyek, és hamar széthúzások, feszültségek jelennek meg. Az emberek közötti szakadékok egyre mélyülnek. Hogyan tudnánk megőrizni a Bibliaolvasó kalauz Szeptember 1. V 1Thessz 4,9 18 1Krón 1 2. H 1Thessz 5,1 11 1Krón 2 3. K 1Thessz 5, Krón 3 4. Sze 2Thessz 1 1Krón 4 5. Cs 2Thessz 2,1 12 1Krón 5 6. P 2Thessz 2, Krón 6 7. Szo 2Thessz 3,1 5 1Krón 7 8. V 2Thessz 3,6 18 1Krón 8 9. H 1Tim 1,1 11 1Krón K 1Tim 1, Krón Sze 1Tim 2,1 7 1Krón Cs 1Tim 2,8 15 1Krón P 1Tim 3,1 7 1Krón Szo 1Tim 3,8 16 1Krón V 1Tim 4,1 11 1Krón H 1Tim 4, Krón K 1Tim 5,1 16 1Krón Sze 1Tim 5, Krón Cs 1Tim 6,1 10 1Krón P 1Tim 6, Krón Szo 2Tim 1,1 7 1Krón V 2Tim 1,8 18 1Krón H 2Tim 2,1 13 1Krón K 2Tim 2, Krón Sze 2Tim 2, Krón Cs 2Tim 3,1 9 1Krón P 2Tim 3, Krón Szo 2Tim 4,1 8 1Krón V 2Tim 4,9 22 1Krón H Jn 1,1 18 2Krón 1,1 17 békességet, a harmóniát? Úgy, hogy Krisztusra figyelünk. Tőle tanuljuk meg, hogy ne tartsuk különbnek magunkat másoknál. Minél jobban figyelünk rá, annál jobbak lesznek az egymással való kapcsolataink is. E levélben szép kép van a keresztyén életről: olyanok vagyunk, mint a ragyogó csillagok, amelyeknek az ókorban nagy szerepük volt például a hajózásban, hiszen az útvonalakat azokhoz igazították. Filippiben sötét világ volt, ahol sok ferde és elvetemült dolog történt naponta, és ez ma sincs másképp. Az emberek nagy része nem törődik Isten törvényével. Ezért a mai keresztyéneknek is nagy feladata: e sötét világban fényhordozóknak kell lenniük. Nem mindegy, hogy mit sugároz ki az életünk a környezetünk felé. Vajon meglátják-e rajtunk, hogy mi ismerjük Istent és követjük Jézust? Mindnyájunknak vannak vágyai. Egyesek már beteljesedtek, másokat szeretnénk beteljesedve látni. Pálnak is voltak, s ezek között a leghőbb az volt, hogy Krisztust egyre jobban megismerhesse, s hogy az Ő feltámadásának erejéből élhessen. Ez nem volt így mindig az életében. Megtérése előtt egészen más vágyak fűtötték, főleg azok, amit mi ma karrierépítésnek neveznénk. Pál büszke volt származására, tanultságára. De amikor az élő Krisztussal találkozott, vágyai átértékelődtek. Csak az maradt, hogy azt a Krisztust, aki őt megragadta, egyre jobban megismerje. Vizsgáljuk meg Pál életének fényében a mi vágyainkat. Bárcsak lehetne a mi vágyunk is az, ami az övé volt. Sokat beszélünk manapság a kettős állampolgárságról. Büszkén mutatjuk egymásnak a diplomát, amit kaptunk. Ez jó dolog s melegíti a szívünket. De Pál e levélben arról is beszél, hogy van nekünk egy még fontosabb állampolgárságunk és ez a mennyei állampolgárság. Krisztus vére beírt minket a mennyei országnak a névsorába, mégpedig kitörölhetetlen betűkkel. S ez a menynyei állampolgárság mélyen meghatározza azt, hogy földi állampolgárokként hogyan élünk. Ez Aki a fiamat nagyon szerette Rembrandt: Pál a börtönben Gazdag volt az a férfi, akinek a felesége gyermekszülésben maghalt. A ház hűséges szolgája vezette a háztartást és gondozta a gyermeket, aki hamarosan súlyos betegség következtében elhunyt. A nagy fájdalomba az édesapa belehalt, anélkül, hogy bárki rokona lett volna. Hagyatékában nem találtak végrendeletet, így a törvények értelmében egész vagyona az államra szállt. Öszszes ingóságát elárverezték és a hűséges szolga igyekezett megszerezni a meghalt gyermek bekeretezett fényképét, hogy emléke legyen arról, akit életében nagyon szeretett. A vásárlók szemében értéktelen volt a fénykép, így egy kis összegért megvette és lakása díszhelyére helyezte. Kis idő eltelte után úgy gondolta, a szeretett gyermek fényképe szebb keretet érdemel, ezért levette a régi keretet és szebbet készíttetett. Nagy volt a meglepetése, amikor a keret és a fénykép között felbontatlan borítékot talált. Sejtette, hogy a borítékban valami fontos dolog van, amit nem tarthat meg, ezért elvitte az ügyvédhez, aki az elhunyt hagyatékával foglalkozott. Óriási volt a meglepetése, amikor az ügyvéd közölte vele a jó esetben meglátszik minden szavunkon és cselekedetünkön. E mennyei állampolgárság azért is nagyszerű, mert örök, ennek nem lesz vége soha. Ez a levél az öröm levele. Állandó, szüntelen örvendezésre szólít fel benne az apostol. Nagy kérdés: lehetséges-e ez? Például akkor, amikor nehéz helyzetben vagyunk, amikor nem nevetni, hanem inkább sírni van kedvünk. Pál azt válaszolja e kérdésre: igen, lehetséges. Azt nem vethetjük a szemére, hogy könnyű volt neki az örömről beszélni, hisz fogságból ír s közben várja a halálos ítéletét. De Pál épp Filippiben tapasztalta meg először, hogy a börtönben is lehet Istennek énekelni. Az ilyen öröm a Lélek gyümölcse, Isten ajándéka, azt is mondhatnánk: mennyei ajándék. Ezért örvendezhet a keresztyén ember akkor is, amikor emberileg semmi oka nem lenne erre. Az ilyen öröm megrázó bizonyságtétel lehet a hitetlenek számára, s ők is elindulhatnak ezt az örömöt Istenben keresni. Ki ne ismerné az aggodalmaskodást. Hisz ez naponkénti velejárója életünknek. Senki sincs e földön, akinek ne lennének kisebb-nagyobb gondjai, bajai. Ez természetes, de az már nem, amikor e gondok nyugtalanná, idegessé és megkeseredetté tesznek. Pál az aggodalmaskodásra jó gyógyszert ajánl: az imádságot. Amikor hálaadással tárhatjuk fel kívánságainkat, gondjainkat, bajainkat az Úr előtt. Ekkor megtapasztalhatjuk, hogy az Ő békessége teljességgel betölt minket és ez elég nekünk. Gondjaink nem múlnak el, de már nem nyomnak agyon, tudjuk azokat Istenben bízó hálás lélekkel hordozni. Ezért, ha gondjaink vannak, tanuljuk meg azokat az Úr elé vinni. Ismertem egy áldott életű embert, aki naponta, ha kellett tízszer is megállt imádkozni. Csodálatos volt látni azt, hogy bár rengeteg gondja volt, főleg a családjában mindig ragyogott az arca az Úrban való örvendezéstől. Bárcsak így lenne ez a mi életünkben is. Olvasandó igék: Mt 19,26; Fil 1,21, 2, , 3,10.20, 4,4.6. Lőrincz István boríték tartalmát. Végrendeletében meghalt gazdája kifejezésre juttatta benne végső akaratát. Egész vagyonát az örökölje, aki egyetlen és kedves fiát úgy szerette, hogy mindent megtesz majd, hogy ezt a fényképet megvehesse. A testamentum utolsó mondata így hangzott: Vagyonomat arra hagyom, aki a fiamat nagyon szerette. Jegyzet: Isten a Szentírásban kijelentette, hogy az örök élet örökösévé tesz minket, ha egyszülött Fiát a mi Megváltónkat tiszta szívünkből szeretni fogjuk. Úgy legyen! Szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket. Bányai László 2

3 Életem orvosa Jézus (Folytatás az 1. oldalról) A 38 éven át megélt csalódások belsőleg tönkretették. Ezért érthető megrendítő kijelentése: nincs emberem. Nincs senkim, akinek segítségével elsőként bekerülhetnék a tóba. A többi beteg is éppoly tehetetlen volt. Mindenki első akart lenni, mindenki csak önmagának volt a felebarátja. A beteg vigasztalan magányából felismerhetjük, hogy a bajban lévő embernek olyan személyre van szüksége, aki segíteni tud rajta. Aki egészséges és erős, hogy felvegye, és a tóba vigye. Mert aki maga is tehetetlenül fekszik, az nem tud másokon segíteni. Az Úr Jézus egy napon kiment a Bethesda tavához. Ahhoz, aki 38 éve béna volt. Megkérdezte a betegen fekvőt: akarsz-e meggyógyulni? Jézus ma is megkérdez minden beteget. Csak meg kell hallanunk Jézus szavát. Múló világunk hangos zajában nehezen ismerhetjük fel a szelíd szót. Jézus a mindenható Isten erejével cselekedett és parancsszavával meggyógyította a beteget. Ő az áldott orvos, aki minden betegséget gyógyíthat, sőt halottakat is feltámaszthat. Aki találkozik vele, annak nincs szüksége a tó megmozduló vizére, mert Jézus teremtő szavával, igéjével meggyógyíthatja a beteget. Krisztus test szerint nincs többé közöttünk. Nem létezik már a Bethesda tó sem, ám a segítségre szorulók, a betegek száma nagy. Viszont aki beteg, az imádkozhat Istenhez gyógyulásért. Jakab, az egyik tanítvány levelében így vall: Beteg-e valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt... imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Jézus nemcsak múlt és jövő, hanem jelen is. Életem Ura, a földi élet orvosa. Lelki bénaságomban és sok meggyógyult tényleges betegségemben. Lelki sebek bekötésében és testi sebek gyógyításában. Orvos, aki segít a rászorulókon, szóba áll a vámszedőkkel és bűnösökkel, lelki sérültekkel. És aki az egész világon gyógyít, és életeket ad vissza. Igéje és Szentlelke által ma is itt van köztünk: az anyaszentegyházban és személyes életem jelenlétében. Isten kijelentése a Szentírásban található. A Biblia közepén találhatjuk az 50. zsoltár 15. Ady Endre Teveled az Isten Az Istenhez gyönge szódat emeled: Teveled lesz akkor az Isten. Elvesztetted szegény, kóbor magadat: Ha szabad: segítsen az Isten. Perc-barátok kedve már elköltözött: Búk között itt lesz tán az Isten. E szép élet nem sok örömet hozott: Gondozott azonban az Isten. Az Istenhez gyönge szódat emeled: Teveled lesz akkor az Isten. versét, amely igazi recept minden betegségünkre: és hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem. A törékeny szuperhős Akár a szuperhősökkel is felvehetné a versenyt, pedig kicsi volt és törékeny. Molnár Mária hűséggel, becsülettel segített és szolgált azon a távoli vidéken, ahová sohasem vágyott. A mozivásznak hőseinek néha úgy tűnik, több életük van, a miszszionáriusnak azonban csak egy volt. Ma sem tudjuk pontosan, hogyan ölték meg, haláláról nincsenek bizonyított információk. Idén hetven éve, 1943 márciusában halt mártírhalált Molnár Mária, az Admiralitás-szigetek misszionáriusa. Bizony szuperhős volt Molnár Mária is, csak egy kicsit másként. Mert milyenek is a mai szuperhősök? Általában kapnak egy feladatot, egy küldetést, amit el kell végezniük. Az esetek többségében azonban olyan hősökről van szó, akik maguktól ismerik fel a feladatukat, önjelöltként végeznek el egy küldetést. Molnár Máriának is volt határozott elhívása, de ezt a feladatot egyenesen Istentől kapta. Már gyermekkorától biztos volt benne, hogy Istent akarja egész életében szolgálni. Ezért lett diakonissza, ezért szolgált előbb a Bethesda Kórházban, majd az első világháború idején ezért vállalt frontszolgálatot. De nem állt szándékában, hogy külmisszióba menjen. Úgy gondoltam sokáig mondta 1936-ban, Debrecenben tartott előadásában, hogy minek a pogánymisszió, amikor itthon is van elég pogány. A Liebenzelli Misszió központjába is azért látogatott el 1925 őszén, hogy belmissziói tanulmányokat folytasson. Liebenzellben azonban egy olyan missziói házba kerültem írja önéletrajzában, ahol sok misszionárius fordult meg. Az egyik jött, a másik ment, összesen mintegy 200 főnyi ember volt ott. A nők közül az egyik Kínába vágyott, a másik Japánba, de mindez hidegen hagyott engem. Örültem, hogy vannak, akik ki óhajtanak menni, de én semmi vágyat nem éreztem ahhoz, hogy a külmisszióba menjek. Ám Isten másként gondolta, ezért elküldte Liebenzellbe Friedrich Doepkét, aki a manusi miszszióról tartott előadást. És Molnár Mária hiába tiltakozott magában, Isten elhívása ellen felesleges volt hadakoznia. Mintha lelkemben megszólalt volna egy hang, és azt mondta volna: én küldelek téged, menj el a pogányokhoz, menj Manus szigetére. Átgondoltam, hol lehet az a Manus? Vannak itt mások, akik menjenek, miért menjek én? Nem is akartam foglalkozni többé ezzel a gondolattal, de nem lehetett, mindig erősebbé lett lelkemben, hogy menjek, nehéz éjszakán riasztott fel egy hang, hogy menjek... Isten hangját nem lehetett elaltatni, de elfogadnia se volt könnyű ezt az elhívást. Nem vágytam luxusutazásra. Itthon akartam dolgozni, s most Isten szólított el e helyről, és küldeni akar engem egy olyan helyre, ahol senkim sincs, és senkit sem ismerek. Szobámban letérdeltem, és forró imádsággal félórai küzdelem után tudtam kimondani: Atyám, legyen meg a Te akaratod. És ekkor soha nem érzett békesség érte a szívemet. Ezzel a békességgel indult el Pitilura, az általa pápuáknak nevezett bennszülöttek közé, akik nem sokkal korábban még emberevők voltak. Mert ez az apró diakonissza bátorságban is felvehette volna a versenyt a mai szuperhősökkel. S feladatvállalásban sem maradt volna alul. Mert a szuperhősök általában megmentik a világot. Vagy a világ egy részét. Molnár Mária is erre tette fel az életét: megmenteni az ő választott népét, a pitilui bennszülötteket. Megszabadítani őket a démonoktól való örökös félelemtől, a betegségektől, és végül megmutatni nekik egy új élet lehetőségét Jézus Krisztusban. És Molnár Mária ment, végezte a feladatát. Gyógyított, gyermekeket segített világra, vagy éppen tanította őket írni-olvasni, még tüzet is oltott, ha kellett. Legfőbbképpen azonban Isten Igéjét hirdette. A tények beszéltek és beszélnek ma is. Mert Molnár Mária valóban az életét adta a pitilui nép megmenéséért. De neki nem volt több élete, mint a szuperhősöknek. Egy élete volt, amit japán katonák brutális kegyetlenéggel elvettek tőle. A japán megszállás után, 1943 márciusában megparancsolták Friedrich Doepkének, a manusi misszió vezetőjének, hogy azonnal gyűjtse össze a szigeteken élő fehéreket, s hajózzák be őket a 16-án érkező Akikaze nevű torpedórombolóra. A jokohamai katonai bíróság 1946-os jegyzőkönyveiben pontos leírásokat találhatunk a misszionáriusok kivégzésének módjáról. A bíróság az Akikaze tragédiáját politikai baklövésnek, személyes túlkapásnak minősíti. A jegyzőkönyveket olvasva úgy tűnik, hogy a hirosimai atomrobbantás utáni feszült, hidegháborús helyzetben próbálták eltussolni az ügyet, így Molnár Mária haláláról a mai napig sincsenek teljesen bizonyított információink, adataink. Az ügy lezáratlan maradt, jóvátétel nem történt. Molnár Máriának mégis sokkal több jutott, mint bármelyik szuperhősnek: az örök élet hervadhatatlan koszorúja. És az utódok emlékezete Magyarországtól Manusig. Miklya Luzsányi Mónika 3

4 A világháló megváltoztatta a társadalmat. Sokan kritizálják, mert negatív hatással van a fi atalokra. Rengeteg ocsmányságot lehet látni rajta állítják mások. És igazuk van. Létezik azonban olyan oldala is, amelyet kevésbé ismerünk. Ha fi gyelmesen böngészünk, olyan olvasmányokra bukkanhatunk rá, amelyek meghatóak, s ha esetleg nem is mentenek meg életeket, de mélyen elgondolkoztatnak. Ilyen az alábbi történet is Mikor már késő rádöbbeni... Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, Szeretnék valamit elmondani. Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében. Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni hoztam fel a témát nyugodtan. Nem tűnt idegesnek, helyette inkább lágyan megkérdezte: miért? Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám kiáltott: te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással. Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni. Én már mást szeretek, nem őt. Mély bűntudattal felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30%-át. Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki tíz évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam: én már mást szeretek. Végül hangosan sírni kezdett, ami pontosan az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam, egyfajta megkönynyebbülést jelentett számomra. A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most. Másnap későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem, és gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a barátnőmmel töltött eseménydús nap után. Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább. Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges. Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak egy hónapon belül lesz a vizsgája, és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal. Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, ez alatt az egy hónap alatt minden nap reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe. Elmondtam barátnőmnek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett, és azt gondolta, ez abszurdum. Nem számít, milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással jegyezte meg gúnyosan. Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk: apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz mentem: mintegy 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta: ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én (Folytatása a 6. oldalon) A párválasztás és a családalapítás kérdései Bölcs népi mondás szerint Ha tengerre szállsz, imádkozz egyszer, ha háborúba mész, imádkozz kétszer, ha párt választasz, imádkozz háromszor! Ez azért szükséges, mert a házasságban jönnek igazán elő az emberben szunnyadó rossz indulatok, ami sok problémát okoz, és életre szóló hatással jár. Aki párt választ, jövőt választ. A jó házasságot jó párválasztással lehet megalapozni. Minden házasságnak mottója lehet az 1Sám 16,7 Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére... Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. Ha a párunkat csak annak alapján választjuk ki, amit az érzékszerveink felfognak, könnyen becsapódhatunk. Mert még a szerelem nagy érzése is csalóka. Sokszor még a szerelemből kötött házasságok is puszta kiábrándulással végződnek. A párválasztás A párválasztásnál meghallgathatjuk szüleink, barátaink, valamint rokonaink véleményét is, de egyedül Isten az, aki hozzánk illőt tud szerezni. Ezért imádságainkban Tőle kérjünk segítséget, hogy segítsen megtalálni a jó utat a sok rejtett veszély között. Isten népéből válassz! Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában (2Kor 6,14) A házasságot Isten nem erőpróbának szánta, hanem szövetségnek, nem is missziói munkaterületnek, ahol megtéríthetjük hitetlen párunkat, hanem egyházsejtnek. Az ilyen felemás igában általában a hívő ember szenved többet. A Szentírás teljes határozottsággal tiltja a felemás házasságot: szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban (1Kor 7,39). Ezért a választottunk azon hibáinak a megismerésekor, amelyet mi nem tudunk elfogadni, és amelyek számunkra nehézséget jelentenek, jobb a jegyes kapcsolatot felbontani. Még akkor is, ha minket szólnak meg az emberek, mint egész életünkben egy szenvedéssel telített házasságban éljünk. Hogy Isten népéből kit válasszunk, az egyéni felelősségünk, itt helye van a személyes vonzalomnak és szerelemnek. Imádkozz és várj! Eliézer, Ábrahám szolgája is, amikor elindult feleséget keresni Izsáknak, előbb imádkozott, majd várt. Imádság közben Isten útjai a mi útjainkká válhatnak. Ő megtalálja annak módját, hogy válaszoljon. Az imádkozás mindent átható és átformáló erőforrás, amin keresztül már most Isten országának részévé válunk. Isten teremtésrendjének a figyelembevétele A teremtésrendet Isten szívesen használja saját akaratának kinyilvánítására. a) A család rendje: a szülőkre mintegy palástot teríti rá Isten a maga tisztességét és tekintélyét (Luther Márton). (Folytatása a 6. oldalon) Kinda Eleonóra 4

5 Református értékeink megőrzése és továbbvitele Csákváron tanácskozott a nyugat-európai református keretszervezet A Vértes lábánál elterülő Csákvár ősi magyar református gyülekezete adott otthont idén július e között a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat (NyEMRLSz) rendszeres évi tanácskozásának. A megnyitó istentisztelet ünnepélyes hangulatát emelte a helyi gyülekezet énekkarának fellépése és Mészáros János Elek, Simándy-díjas énekes hangversenye. A NyEMRLSz ez alkalommal magyarországi helyszínt választott, kifejezve ezzel törekvését a magyar magyar egységre, a magyar magyar kapcsolatok erősítésére. A szervezet a második világháború óta sok tekintetben külön utakon halad, így a Kárpát-medencei tömbreformátussággal ritkábban adódik alkalom a lelki-szellemi találkozásra. A nagy európai szórványban a NyEMRLSz néhai Ravasz László és az Egyetemes Konvent megbízásából 1944-es megalakulása óta folyamatosan végzi az anyanyelvi igehirdetés és lelkigondozás szolgálatát, 1957 óta pedig önálló egyháztestként működik. Óriási jelentőségű a bővülő magyar református szórvány jövőjének megtartása, a növekvő európai migrációs folyamatok jelenében. A hét évtizedes diaszpóra múlttal fémjelzett szervezet célja hűségesen ellátni ezt a munkát, mert Krisztus volt, marad és lesz a reménységünk! Bár mozgástere karcsúbb keretek közé kényszerül, céljai megvalósításában számít a világi politika és a Kárpát-medencei tömb református egyházak hathatós támogatására. Hivatásként folytatja az anyanyelvi igeszolgálatot, mértékadónak tekinti mások véleményének kölcsönös tiszteletben tartását és önmagát is lelkigondozva vallja József Attilával: A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés! (A Dunánál, 1936) Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel. (Gal 6,10) Szolidaritását nyilvánítja ki a Kárpát-medencében élő és szolgáló magyar református egyházakkal. A nyugati demokráciát védelmező szellemisége jegyében jogosnak tartja az ősi jussunk visszaszolgáltatását. Helyteleníti a székely megyéket szétziláló regionalizálási szándékot, amely szellemisége a székely területi autonómia ellen irányul. Hasonlóképpen viszonyul a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium ügyéhez is és méltatlannak tartja az újonnan megszavazott restitúciós román törvényt. A nyugat-európai résztvevőkön kívül Magyarországról, Szlovákiából, Kárpátaljáról, Erdélyből és Délvidékről is érkeztek érdeklődők a tanácskozásra. A gyülekezetek beszámolói és időszerű gondjai összmagyar távlatokban is megbeszélésre kerültek. A Globális református feladataink Hosszú távú terepfelmérés a Magyar Szellemi Hazában címmel egész napos tanácskozás keretében igyekeztünk központi témánk feldolgozására. Felkért előadóként Steinbach József, a Dunántúli Egyházkerület püspöke és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke küldetésünk elvi alapjairól szólt. Tőkéczki László történész, a Dunamelléki Egyházkerület főgondnoka küldetésünk európai vetületeit egy anyaországi szemszögéből elemezte; majd Tóth Miklós, szolgálatunk titkára küldetésünk európai és világvetületeiről szólt, egy európai szemszögéből. Tőkés László, az Európa Parlament tagja pedig a Magyar Református Világszövetség megalakulásának 75 éves jubileumára emlékezett és a világszerte szétszórt magyar reformátusság jövőjéről értekezett. A vasárnapi úrvacsorás záró isten tisztelet igehirdetője Erdélyi Géza ny. felvidéki püspök, a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának lelkészi elnöke volt. Emlékezetes élményt nyújtott a székesfehérvári Csomasz Tóth Kálmán ökumenikus kórus és a Légierő zenekarának közreműködése. Tudatos keresztyénség (Folytatás az 1. oldalról) hogy a keresztyén hagyomány felé tájékozódó, de többnyire már egyháziatlan polgárosodó réteg, valamint a keresztyén hagyomány felől önmagát értelmező világi értelmiség felismeri-e az egyházban identitásuk intézményes kifejeződésének lehetőségét, s vajon az újrapolgárosodó Magyarországon kialakul-e egy olyan egyháztársadalmi fenntartó réteg, amely képes biztosítani az átmenetet a paraszti egyházból egy mai, polgári egyházba. A magyarországi polgárosodási folyamatok sajátosságainak igenis jelentős köze van a régi történeti keresztyénség hazai sorsához, s ebből következőleg, a polgárosodás további folyamatai alapvető jelentőséggel bírnak az egyház jövőjére nézve is. (Különös módon, viszonylagos elmaradottságunk e vonatkozásban még előnnyé is válhat.) Ehhez az átmenethez azonban kölcsönös nyitottságra van szükség. Egyrészt valóban itt van egy védekezésre és túlélésre szocializálódott egyházias maradványtársadalom, másrészt itt van ez az egyháziatlan, elvilágiasodott polgárosodó, potenciális középosztály, a maga értelmiségével, amely ugyan már idegenül mo- zog az egyházban, de legtágabb identitásában még keresztyén. Ez a réteg már nem az organikus hagyományból jön, de mégis fontos számára a történeti folytonosság korrigált újrateremtése, közösségi identitásának újrafogalmazása. Ez alapozhatja meg egyfajta új, tudatos keresztyén társadalmi réteg kialakulását, amely már nem a múlt formális és öntudatlan ismétlése, hanem reflexív közösségi tudat és felvállalt életforma. Magyarán, nem azért egyháztag, mert ez a szokás, hanem elvi szinten az. Talán napjainkban értünk el oda épp a keresztyénség szubkultúrává válásának ellenhatásaként, hogy az ún. kulturális keresztyének köreiben is egyre inkább világos lesz: aktív, egyházias keresztyének nélkül nincs keresztyénség. Egy új, aktív, öntudatos és modern egyháztársadalom felépítésére van szükség, amely a megújulás társadalmi bázisa lehet... Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy az elmúlt évtizedek eszmei folyamataiból a keresztyének magukra nézve is következtetéseket vonjanak le. Aktív keresztyének (értsd: gyülekezetek) nélkül ugyanis a keresztyénség nem több, mint fogalmilag megalkotott, de tartalmában valójában üres szellemtörténeti konstrukció. (Részlet Köntös László dunántúli főjegyző Tudatos keresztyénség című írásából.) 5

6 Mikor már késő rádöbbeni... (Folytatás a 4. oldalról) bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak. Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele. A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből. Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Egyre könnyebbé vált a karjaimban, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek. Egy reggelen válogatott, mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott: minden ruhám kinyúlt. Rádöbbentem, milyen vékony lett: ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni. Hirtelen megértettem óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudat- lanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét. A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta: apu, itt az idő, hogy kivigyed anyut. Számára ez a mozzanat élete fontos részévé vált. Feleségem jelezte neki, jöjjön közelebb, majd szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján. De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség. Elvezettem az irodáig gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. A barátnőm kinyitotta az ajtót. Sajnálom, nem akarok elválni mondtam neki. Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről. Sajnálom. Ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit. Rájöttem, attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket. Barátnőm hirtelen magához tért. Felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam az autóval. Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam: minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ. Azon az estén, amikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam holtan. A feleségem hónapokig harcolt a rákkal. Én pedig annyira el voltam foglalva mással, hogy észre sem vettem. Tudta, hamarosan meg fog halni, és szerette volna, ha fiunkat a válás még jobban nem befolyásolja. Legalább gyermekem szemében szerető férj vagyok gondoltam összetörten. * Az élet apró részletekből áll, amelyek egy kapcsolatban igazán számítanak. Nem a ház, nem a kocsi, a tulajdon vagy a pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Találj időt, hogy a házastársad barátja légy, és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok! A párválasztás és a családalapítás kérdései (Folytatás a 4. oldalról) b) A gazdasági élet rendje: a fiatalok ne másokra támaszkodva házasodjanak össze, hanem önálló életüknek teremtsenek önálló alapot is. c) A művelődés rendje: figyelembe kell venni a műveltségi szinteket, hogy ez később ne okozzon problémát. d) A törvény rendje: a 16 évnél fiatalabbak csak a gyámhatóság előzetes engedélyével köthetnek házasságot, a rokonok közötti házasságok pedig érvénytelenek. A házasságot a jegyességnek kell megelőznie. Ezt az időt az ismerekedésre, a másik lényének az elfogadására lehet felhasználni. Ekkor lehet megbeszélni a házasságra vonatkozó problémákat: szilárd-e a társadalmi helyzetük? Mennyire egyezik meg az érdeklődési körük? El tudják-e fogadni egymás családját? Hány gyereket akarnak? Az érdekházasságban ugyanis hamar borzongató valósággá válik a jézusi prófécia: Aki meg akarja menteni az életét, elveszti... (Mt 16, 25a) Bár nem a testi vonzalom a legfontosabb, de jövendő párod külsejének kellemesen kell rád hatnia. Ha taszítónak érzed a másik külsejét, akkor ez természetes akadály, amely segítségedre van a döntésben. A családalapítás A felelős szerelem vezet el két fiatalt a házassághoz. Ez a megfelelő kapcsolat teszi családdá a házastársak és gyermekeik közösségét. Pál apostol azt a józan tanácsot adja, hogy jobb házasságban élni, mint égni. (1Kor 7,9) Annak, hogy a házasság élet és ne égés legyen, az a feltétele, hogy a házastársak egymáshoz való kapcsolata szilárd és egészséges legyen. A házasságnak a társunk iránt elkötelezett hűségre kell épülnie. Ha ez létezik, akkor a házastársak egymás számára megbízható partnerek az Isten általi szövetségben. A szerelmi kapcsolat természetes folytatása az ifjúkorban a családalapítás. Amely már nemcsak érzelem dolga, hanem felmérése annak is, hogy milyen kilátásai vannak a leendő házasságnak. A családi életben rendkívül fontos, hogy a test, a lélek és az értelem teljes harmóniában legyen. Ha a három feltétel közül bármelyik hiányzik, az életre szóló kapcsolathoz már nem elég. Bár a szerelem szép, mégsem tanácsos kizárólag a szívre hallgatni. A házasságkötés alkalmával fontos józanul dönteni, hiszen az ige is figyelmeztet. Ne részegeskedjetek..., hanem teljetek meg Lélekkel... (Ef 5,18) írja Pál apostol a házasságról szóló tanítás bevezetőjében. A jó és egészséges házasság előfeltétele a fiatalok, sőt már a gyerekek családi életre való nevelése. Ha ugyanis a felnövekvő fiatalok kiegyensúlyozott családi légkörben nőnek fel, nagy a valószínűsége annak, hogy később ők is ezt tartják majd követendő példának. Hogy a házastársak egymást tisztelve, kölcsönösen kiegészítve, boldog családi életet éljenek. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? (Mt 16,26) 6

7 Darócok Nádasdarócon Idén július végén házigazdái voltunk a Kárpát-medencei Darócok 3. Találkozójának. Annak a nagyszabású rendezvénynek, mely után elégedetten jelenthetjük ki: elérte célját, hiszen tartalmas, változatos, a tájjellegnek megfelelő építő programok gazdagítottak, miközben baráti, egymásra figyelő együttlét kovácsolt össze vendéget és vendéglátót egyaránt. A megnyitón Juhász Klára lelkipásztor köszöntötte a meghívottakat, aki többek között elmondta: a tibolddaróci Gál Istvántól (Pege) származó egykori ötlet érdemesnek bizonyult arra, hogy megvalósuljon. A Kárpát-medencei Darócok (Tibolddaróc, Lénárddaróc, Beregdaróc és Fülpösdaróc Magyarország; Nagydaróc és Panyidaróc Felvidék; Várdaróc Délvidék, valamint Királydaróc, Pusztadaróc, Homoróddaróc, Bálványosdaróc és Nádasdaróc Erdély) láncszemei egybefonódtak. Az első találkozóra Tibolddarócon került sor, tavaly a drávaszögi Várdaróc látta vendégül a testvértelepülések képviselőit, idén pedig a kalotaszegi Nádasdaróc várta az ünneplőket. A rövid névsorolvasás alkalmával mindenki örült, hogy a 87 éves Kallós Zoltán, Kossuth-díjas néprajzkutató is megtisztelte jelenlétével az eseményt. Vetített képes előadásában kalotaszegi és mezőségi hagyományokról beszélt, sokszor nosztalgikusan, mégis közvetlen stílusával, emberszerető lelkülettel. Az előadást követően a kultúrotthonban Ki mit tud? versenyre került sor, amelynek végén a nyertesek emléklappal gazdagodtak. Másnap kolozsvári kirándulásra indultunk: meglátogattuk Mátyás király szülőházát, a Fadrusz János alkotta felújított szobrot, a katolikus Szent Mihály-templomot, valamint a Farkas utcai református templomot, és természetesen a Házsongárdi temetőben nyugvó hírességek sírhelyeit. Délután népviseletbe öltözötten, énekszóval vonultunk fel az utcán a gyerekekkel, ifjakkal, pártás lányokkal, vendégeinkkel. Majd a gyülekezeti házban orgonakíséret mellett adta elő maga a tibolddaróci dalszerző és előadóművész, Szabó Zsolt a darócok közös dalát. Ezt követő- en az udvaron méltó helyére állított kopjafát körülállva Juhász Klára ünnepi beszéde hangzott el. A kopjafát az adományozó házaspár, ifj. Varga János és felesége leplezte le. A köszöntések rendjén Both György, Egeres alpolgármestere szólt a jelenlevőkhöz, majd László György türei költő szavalata követte. Újvári Samu gondnok meghatódottsággal üdvözölte a jelenlevőket és megköszönte mindenkinek azt az áldozathozatalt, amellyel e nem mindennapi eseményt sikerült megszervezni. Az esti kulturális műsoron nagy tapssal jutalmazták a jelenlevők a szucsági Randevú Színjátszó Kör által bemutatott Nóti Károly kabaréjeleneteiből válogatott darabokat. Vastaps kísérte a budapesti Törekvés amatőr táncegyüttes előadását is. Juhász Klára lelkipásztor és László György költő a kopjafaavatáson Vacsora után a jelenlevő Darócok képviselői megbeszélésre vonultak vissza, amely alkalommal kölcsönösen megajándékozták egymást. Festett tulipános ládikóinkkal mindenkinek örömet szereztünk. Az együttléten határozat született afelől is, hogy jövőre a negyedik találkozónak Erdély egyik legkisebb szórványa, a néhány lelket számláló Bálványosdaróc kíván házigazdája lenni. A találkozó harmadik napján, vasárnap Nádasdaróc ősi templomába gyűltünk össze: az ünnepi igehirdető pedig nem más volt, mint Tőkés László, volt királyhágómelléki püspök. Feltűnő és tetszetős volt a látvány, mikor ünneplőbe öltöztek gyermekek, ifjak, édesanyák és édesapák, mintegy jelét adva ezzel annak, Népviseletes felvonulás a faluban hogy vállalják a hagyományőrzést is, aminek legszebb kézzelfogható darabjait a népviseleti ruhák képviselték. Szorgos kezű édesanyák munkája áll ezek mögött, amit felelősséggel, kötelességtudóan átörökítettek az ifjakra. De biztosak voltunk abban is, hogy a jelenlevő Darócok nagy családjának minden tagja ünneplőbe öltöztette szívét. E júliusi hétvége minden bizonynyal felejthetetlen emlék marad a nádasdaróciaknak és kedves meghívottainknak egyaránt. A találkozó megrendezésével Nádasdaróc bizonyított. Mindenekelőtt azt, hogy egy akarattal, összefogással tudott építő, nemes, jó ügyet létrehozni. Erre az alkalomra benépesült, lélekszámban naggyá duzzadt kis falunk 96 fős létszáma. Jó volt ezt a nyüzsgést látni, hiszen mindig az élet mellett dönt az ember, amikor kilép a megszokottságból, felzárkózik sajátjaihoz és ezáltal szomorúsága, terhe könnyül, öröme pedig sokszorozódik. Az istentiszteletet követően Juhász Klára lelkipásztor megköszönte Pécsi L. Dániel jelképművésznek a hozzáértéssel megalkotott címeres zászlót, alkotásainak 50. darabját, amelyet ünnepélyes keretek közt avattak fel. Egy újabb jelkép a leleplezett kopjafa mellett, az idő, az élet, a múlt, jelen és jövendő Nádasdaróca egyaránt egybefoglaltatik általa és benne. Emeljétek mindig magasba e zászlót, mintegy hírvivőül, kedves nádasdaróciak, gyűljetek köréje és legyen bizonyosságotok afelől, hogy kik vagytok, kihez tartoztok magyar emberként és keresztyénekként egyaránt hangsúlyozta ünnepi beszédében a helyi lelkipásztornő. A közös ebéd az elutazás előtti figyelmességgel, beszélgetésekkel telt, a vidám percek közepette újra körvonalazódott: jó volt együtt lenni, ezért nehéz a búcsúzkodás... Mégis, kézfogással, öleléssel, a viszontlátás reményében köszöntünk el egymástól. Gyermekeinkben látva a jövőt, a tibolddaróci kezdeményezéshez igyekszünk majd mi is felzárkózni, cseretáborozás alkalmával tovább bővíteni az ismeretséget. JK 7

8 Keresztyén ifjúságpolitika Tusvá nyoson. A fiatalok közéleti szerepvállalásáról és annak lehetséges növeléséről is szó esett a 24. Bálványosi Szabadegyetemen és Diáktáborban a magyar ifjúságpolitikáról rendezett kerekasztal-beszélgetésen. Batizán Attila, az Erdélyi Keresztény Ifjúsági Egyesület elnöke jelezte: az erdélyi magyar ifjúság felé szeretnének keresztény értékeket közvetíteni. Az erdélyi református egyházban igen sok változás történt, számos fiatal lelkész szolgál az egyházkerületben fejtette ki az IKE elnöke. Hírek Események Facebook, avagy ki is vagyok igazán... Veszélyeztetett levéltári anyagok. Az állami levéltárakban őrzött egyházi anyagokat könnyebben vissza lehetne szerezni, ha lefényképeznénk és digitalizálnánk jelentette ki a 24. alkalommal Tusványoson megszervezett találkozón Ősz Sándor Előd. Az egyházkerületi levéltáros szerint 1950 óta sokkal több levéltári anyag semmisült meg gondatlanság miatt, mint az államosítási hullámok során. Ősz Előd szerint az Erdélyi Református Egyházkerület gyűjtőlevéltárában már régóta elkezdődött az anyagok szakszerű rendezése, tárolása. A levéltáros kifejtette: gondot jelent, hogy az egyházkerületi levéltár megtelt, nem tudnak több anyagot befogadni. Próbálnak új levéltári székhelyet szerezni, ahova minden veszélyeztetett anyagot begyűjthetnek. Értékek, egyház, közélet címmel tartott előadást Kató Béla püspök a XII. Torockói Diáktáborban. A POLITEIA Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület, a KoMPOT Kolozsvári Politológushallgatók Egyesülete és az ELTE Politikatudományi Intézete által szervezett rendezvényére július 29. és augusztus 3. között került sor Európai értékek politikai bizalom címen. Kató Béla előadása az Értékek és korrupció Kelet-Közép-Európában és az EU-ban előadássorozat keretében hangzott el. Július végén fennállásának századik évfordulóját ünnepelte a Lupényi Református Egyházközség. A nagyszabású ünnepségre több mint tíz testvérgyülekezet képviselője és küldöttsége érkezett a Kárpát-medence minden részéről. Kovács Szabadi Tünde lelkipásztor meghívására az istentiszteleten igét hirdetett Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Zsargó János református esperes, beszédet mondott Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke és Ez volt a jelmondata annak az ifjúsági tábornak, melyen sövényfalvi református fiatalok vettek részt a Székelyudvarhely közelségében levő Ivóban. Szórványban élő gyülekezetünk ifjait igyekeztem kiragadni életkörnyezetükből, a számítógép és facebook virtuális világából és teljesen magyarlakta vidékre elvinni. Így esett a választás Ivóra, a Madarasi Hargita lábánál fekvő falura fejtette ki a programfelelős. A színes program lehetővé tette, hogy kialakulóban levő identitástudatuk keresztyén és magyar értékekkel gazdagodjon: mindennél fontosabb a személyes kapcsolattartás, a beszélgetések, közös élmények. Interaktív történelemóra, anyanyelvápolás, népművészet, műveltségi-önismereti teszt, bibliaórák, áhítatok, kirándulás a Madarasi Hargitára, sportvetélkedő tették színessé a hat napot. Sok vidám perc, kellemes beszélgetések után mind a 19 fiatal azzal a kérdéssel fordult hozzám, a tábor utolsó napján: Nem maradunk még néhány napot, tiszteletes úr? Megígértem, jövőre is lesz tábor. Úgy érzem, mindez elárulja a tábor sikerességét: minden bizonnyal hatással van gondolkodásukra, jövőképükre, egyházhoz való viszonyulásukra, mindaz, amit a hat nap alatt kaptak. Köszönet mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy ez a tábor létrejöjjön. Köszönet a Communitas Alapítványnak, az Ádámosi Polgármesteri Hivatalnak és azon barátainknak, akik a tábor sikerességét imáikban hordozták. Fazakas Csaba-Árpád Dézsi Attila lupényi presbiter, volt Hunyad megyei prefektus. Keresztyén zenekarok találkozója. Szászrégenben augusztus 11-én a helyi gyülekezet szervezésében rendezték meg a keresztyén zenekarok találkozóját, amelyen felléptek a KisKorál, Gordonka, minisófár, Reménység, SzIKE, After 5, AKRÉ és Sófár együttesek. Kárpát-medencei Lelkipásztori Focikupa lesz szeptember 13-án pénteken Kolozsváron. Az immár többéves hagyománnyal rendelkező vetélkedőt az Erdélyi Református Egyházkerület, a Kolozsvári és Kalotaszegi Egyházmegye, valamint a 12 kolozsvári egyházközség támogatásával szervezik, a rendezvényre szeptember 3-ig lehet jelentkezni a boti@reformatus.ro drótpostacímen. Romániában hatszázezer református él A 2011-es népszámlálás végleges adatai szerint református van Romániában. A Nemzeti Statisztikai Intézet adatai alapján a megyék szerinti felosztásban Maros megyében él a legtöbb, itt en vallották magukat reformátusnak. A lista szerint a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben van a második legnépesebb református közösség, Bihar megyében lelket számláltak, Kolozs megye pedig harmadik a rangsorban, itt magát reformátusnak valló személy él. A tíz évvel ezelőtti, 2002-es népszámlálási adatok szerint Romániában református volt, azaz tíz év alatt a fogyás több mint százezer. A 2011-es népszámlálás reformátusról tud az Erdélyi Református Egyházkerületben, az egyház adatai azonban még ennél is kevesebbet mutattak ki. ISSN ÜZENET Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapja A szerkesztőség címe: Kolozsvár Király utca (str. I. C. Brătianu) 51. sz. Telefon: 0264/ Fax: 0264/ Drótposta: uzenet@reformatus.ro Honlap: Főszerkesztő: Somogyi Botond Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. Készült az Erdélyi Református Egyházkerület Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdájában. Felelős vezető: Dávid Zoltán Olvasószerkesztő: Sztranyiczki Mihály Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos Tördelés: Czirmay Ágnes