- majd megnyugszik.- szólalt meg Adam, aki ekkor szállt ki a kocsiból. Nagyon hasonlított Elisára, már csak azért is, mert nővére inkább fiús

Átírás

1 1. fejezet Elizabeth Rose átlagosnak tűnő, 17 éves tinédzser volt, azzal a különbséggel, hogy rendelkezett egy különleges adottsággal: teliholdkor vámpírrá változott. Már egészen megszokta ezt a helyzetet, habár rajta és halott édesapján kívül senki nem tudott róla. Jobb volt ez így. Édesanyja, Marion ügyvéd volt a birmingham-i bíróságon, de nemrég kapott egy jobban fizető állást Londonban, így a család felköltözött a nagyvárosba. Elisának volt egy öccse is, Adam. Édesapja, William két éve meghalt, rákban. Azóta csak hármasban éltek, habár nyugodtan mondhatjuk, hogy ketten éltek, egy pedig dolgozott állandóan: ez volt Marion. A gyerekek egész nap nem látták, estig munkában volt. A bejárónőjük csinált mindent: mosott, főzött, takarított. Mivel Londonba is magukkal hozták, a két gyerek rájött, hogy ez az életmód soha nem fog megváltozni. Bár Elisának jó volt így is. Igyekezett minél jobban elszakadni családjától érzelmileg. Tudta, hogyha betölti a 18-at, veszélyes lesz rájuk, ugyanis akkor kezdi el megkívánni a vért. Ha pedig megkívánja, akkor ölni fog. Már fontolgatta, hova mehetne a születésnapja után. Egy vasárnapi napon érkeztek meg az új házukba. Hatalmas volt, és nagyon szép. - Fel nem foghatom, mi a fenének kell nekünk egy bazi nagy ház. Csak 3-an vagyunk, vagy már elfelejtetted?- kérdezte gúnyosan Elisabeth az édesanyjától. Marion csúnyán nézett a lányára. - Fel nem foghatom, miért beszélsz velem ilyen hangon? Remélem, az iskolában normális leszel. - Anyu, eddig sem szóltam senkihez a suliban, max. a tanárokhoz, ha kérdeztek. Ebben a suliban sem fogom törni magam. Vetett egy utálkozó pillantást a házra, majd bement. Marion szigorúan nézett utána. Tudta, hogy ez lesz, mégsem készült fel rá eléggé. 1

2 - majd megnyugszik.- szólalt meg Adam, aki ekkor szállt ki a kocsiból. Nagyon hasonlított Elisára, már csak azért is, mert nővére inkább fiús cuccokat hordott. Volt, hogy ikreknek nézték őket, fiú ikreknek. Marion próbálta többször is rávenni Elisát arra, hogy viselkedjen kicsit nőiesebben, elvégre nemsokára nagykorú lesz, de hiába. A lány makacs volt, mint egy öszvér. - Ezt te sem hiszed el.- mondta Adamnek, majd ő is bement. A fiú megrázta a fejét. Mindig ez van - gondolta- Mindig bunkó velünk. Nem értem, egyszerűen nem értem. Felnyalábolta a táskáját és követte édesanyját. A ház tényleg hatalmas volt. Büszkélkedett még egy emelettel plusz egy padlással, illetve egy garázzsal, ahová a konyhán keresztül lehetett eljutni. A földszinten volt az étkező is és a nappali, ami akár egy mozi teremnek is beillett volna. Egy falépcső vezetett fel az emeletre, ahol további három szoba helyezkedett el egymás mellett. Ráadásul mindegyik szobához tartozott egy kisebb zuhanyozó. Adam ezt nagyon jó néven vette. - na végre, külön fürdőm van!- kiáltotta boldogan és beleült a kádjába.- Elegem volt a sok női holmiból. Ebben a fürdőszobában csak férfi cuccok lesznek! - csak azt ne mondd, hogy te már férfi vagy.- mondta közömbös hangon Elisabeth. Bejött, hogy megnézze öccse szobáját is( ami mellesleg nagyobb volt, mint az övé). - egyébként úgy illik, hogy az idősebb kapja a nagyobb szobát, de lásd, kivel van dolgod átengedem. Úgysincs sok holmim. Nem is tudnék mit csinálni ebben az óriási barlangban.- vetett egy fitymáló pillantást öccsére, aztán kiment. Adam pedig köpni- nyelni nem tudott. Elisa azonnal bezárkózott a szobájába. Kiszórta az összes holmiját az ágyára, majd szépen elkezdte sorba rendezgetni őket. Nem volt hanyag és rendezetlen: mindig rendben tartotta a szobáját és a holmijait. Igazából nem is volt sok ruhája, és ami meg volt neki, nem mondható épp változatosnak. Vagy farmert vagy melegítőt hordott: ennél több választási lehetőséget nem adott magának. Szoknyát egyáltalán nem hordott, más nőies cuccokat meg pláne nem. ( Szerencsére a baseball sapka nem tartozott a kellékek közé.) Ha a haját kibontva hordta volna, mindenki irigykedett volna. Gyönyörű aranyszőke haja volt, szinte már természetellenes. Nem épp egy vámpíros szín a szőke, az igaz, de teliholdkor a fekete árnyalta be. Volt, hogy édesanyja azt hitte, befestette a haját, mert maradt néhány fekete csík benne. - Holnap telihold lesz.- mondta magának, amikor ránézett a naptárra. Egyedül a naptárjához fűzték gyengéd szálak, hiszen ez volt a segítője. Alighogy befejezte szekrénye rendezgetését, Marion rontott be a szobájába. - Kicsim, ma én csinálok vacsorát, képzeld! Azt szeretném kérdezni, mit ennél szívesen? Elisa értetlenül nézett rá: még hogy ő főz? - Te nem is tudsz főzni.- mondta végül. Marion elpirult. - Hát igaz, hogy nem vagyok háziasszony, de valamit össze tudok ütni. - Hol van Anne? - ma szabadnapot adtam neki. Elvégre neki is be kell költöznie az új lakásába. Ami egy utcányira van innen.- idegesen nevetgélni kezdett. Mindig ezt csinálta, ha zavarban volt, ami a lánya közelében gyakran előfordult. Elisabeth azonban nem nagyon figyelt rá: az íróasztalát kezdte el rendezni. Marion tehetetlenül állt az ajtóban. - nekem mindegy, mi lesz, csak ehető legyen. - rendben. Azért megkérdezem az öcsédet is. - Jó. 2

3 Marion szomorúan nézett Elisára. Még valamit mondani akart, hogy beszélgessenek egy kicsit, de nem volt ötlete. Végül Elisának elege lett, és szembefordult vele. - Anyu, ne most pótold be az elvesztegetett, lassan 18 évet, ami alatt körülbelül annyit törődtél velünk, mint az angol királynő George Bushal. Inkább Anne-t tudom az anyámnak tekinteni, bocsi. Ez szíven ütötte Mariont. Való igaz, hogy nem törődött a gyerekeivel a munka miatt, de szerette őket. Csak nem igazán mutatta ki. - Mindent megteszek, hogy nektek jó legyen, és ez a hála?- kérdezte halkan. - Anyu, ne játszd a bazári majmot, kérlek. Ha kész a vacsi, szólj. Szia!- mondta Elisa közönyösen és kicsukta Mariont. Megvetette az anyját. Leginkább a nevén szólította volna, nem pedig anyának. De ennyire gonosz azért nem akart lenni. Marion csak állt szótlanul az ajtó előtt. Utál engem. Utál, és erre minden oka megvan. Bekopogott fia szobájába. - Tessék!- hallatszott bentről. - csak én vagyok. Mit szeretnél enni vacsorára? Ma én főzök. Adam szeme felcsillant. -Máris vacsizunk? Ez oltári! Hát akkor lássuk csak.. Betsy mit szeretne enni? - A nővérednek mindegy. Adam észrevette, hogy édesanyja szomorú valami miatt vagy valaki miatt. - megint mondott valamit?- kérdezte. - Áh, csak a szokásos. Nem érdekes. Na, mi legyen?- próbált mosolyogni, de nem igazán sikerült. Adam viszont egyre dühösebb lett a nővérére. - legyen kínai. Csináld meg, én addig elintézem ezt a fruskát.- mondta, és áttrappolt Elisa szobájába. A lány még mindig pakolt, de abbahagyta amikor testvére majdnem feltépte az ajtót. - Nem tanultál meg kopogni? - Ide figyelj! Miért vagy ekkora tuskó?! Hm?! Anya jót akar nekünk, értünk dolgozik annyit, te pedig úgy beszélsz vele, mint egy utolsó senkiházival!! Elisát megdöbbentette Adam heves kitörése. Még soha nem látta ilyennek. - ne szólj bele.- mondta végül és visszafordult az asztalához. Ám Adam nem hagyta magát. Megragadta nővére kezét, és maga felé rántotta. Elisa felsikoltott. - Ez fáj!!! - Anyunak is fáj, hogy így viselkedsz vele!!!- acsarkodott tovább, és még jobban szorította a kezet. Elisa próbálta magát kiszabadítani, de nem volt olyan fizikumú, mint testvére, aki heti háromszor edzett. - Kérj tőle bocsánatot!! - Eressz már el! - KÉRJ BOCSÁNATOT! - ERESSZ EEEEELL!!!!- sikította és egy jól irányzott ütéssel leterítette Adam- et. A fiú orrát fogva összecsuklott. Elisabeth elkezdett sírni, amit életében eddig ha egyszer tett. Iszonyatosan fájt a karja. Adam nagy nehezen felült: vérzett az orra, de nem volt vészes. Rémülten nézte nővérét, aki közben beült a sarokba, és csendesen sírdogált. A sikításra Marion is felkapta a fejét és felrohant az emeletre. Ahogy berontott a szobába, azonnal elsötétült a tekintete. - Mi folyik itt?- kérdezte szigorúan. Adam vérző orrát szorongatta, közben konokul bámulta Elisabethet. A lány már nem sírt, de az arcán még látszottak a könnyek. Felállt és szembefordult öccsével. Marion pillantása a két testvér között cikázott. Fel nem tudta fogni, mi válthatott ki ilyen veszekedést közöttük. Soha nem marakodtak- eddig. - Elmagyarázná végre valaki, hogy mi történt?- kérdezte türelmetlenül. 3

4 - Semmi.- mondta Elisa, aztán fogta magát, és kiment.- Elmegyek, kiszellőztetem a fejemet.- kiáltotta vissza. - De a vacsi - Hagyd, anyu.- szólalt meg Adam. Ő még mindig a szoba közepén állt, csak most édesanyját bámulta olyan kitartóan, mint az előbb nővérét.- Megyek aludni. Nem kérek vacsorát.- körülnézett Elisa szobájában, aztán ő is kiment. Marion elcsüggedt. - Pedig már majdnem kész.- sóhajtotta. Visszament a konyhába és főzött tovább. Majd én megeszem. - gondolta. Ezalatt Elisa már elég messze járt a házuktól. Ment, amerre látott- vagyis inkább nem látott, mert a fejét lehajtotta. Szóval, ment, amerre a lábai vitték. Dühös volt magára, amiért sírt. Utált sírni. Neki az nem megkönnyebbülés volt, hanem csak még idegesebb lett tőle. Utoljára 5 éves korában pityergett, amikor egy teliholdas éjszakán először vámpírrá változott. Akkor nagyon megijedt, átszaladt édesapja dolgozószobájába, és beleugrott William ölébe. Édesapja megígértette vele, hogy soha nem fog sírni. - Ez a kór, vagy nem is tudom, minek nevezzem, csak rosszabbodni fog. Mire 18 éves leszel, már vért is fogsz inni talán ölni is fogsz. Tudom, szörnyen hangzik, de muszáj megértened: nem törhetsz össze! Csak saját magadra fogsz tudni támaszkodni, illetve egyetlen bizalmasodra, akit remélem, jól választasz meg. Ígérd meg nekem kislányom, hogy soha az életben nem fogsz sírni! Különben tönkremész. Az egész életed menekülés lesz, és ezt csakis érzelmek nélkül tudod majd végigcsinálni. Megfogadta a tanácsot: még édesapja temetésén sem sírt. Sokan meg is rótták érte, de nem érdekelte. Úgy érezte, ezzel adózik apja emlékének. Most pedig valóságos rémálomként élte meg, hogy folytak a könnyei. - nem szabad elgyengülnöm.- suttogta maga elé. Ekkor felnézett az égre, a Holdra, ami már majdnem teljes volt, és elkiáltotta magát: - ERŐS VAGYOK! Le foglak győzni, hallod?! A szemeiben az elszántság tüze égett. Megfordult és elindult visszafelé. 2. fejezet - Jó reggelt! Elisabeth kelletlenül kinyitotta a szemeit és testvére arcát pillantotta meg. Adam félszegen mosolygott. Elisa nyújtózkodott egy hatalmasat, majd kiszállt az ágyból. - Anyu?- kérdezte, miközben a szekrényben kutakodott. - Már elment rég.- hallatszott a felelet.- Megyünk együtt a suliba? Elisa megfordult és úgy nézett öccsére, mintha egy másik bolygóról jött volna és épp azt mutogatja, hogy: E.T. hazatelefonál! - Minek? Te egy évvel alattam vagy. Megoldod egyedül is, nem? Adam valahogy nem is várt más választ. Felállt és kiment. Nővére nem zavartatta magát. Gyorsan felöltözött, még gyorsabban megreggelizett, aztán meglepő módon, szép lassan indult el az iskola felé. Szeretett sétálni, ezért a reggeli teendőket igyekezett hamar elvégezni, hogy élvezhesse a szabad levegőt. Útközben találkozott Anne- vel is, a bejárónővel. - Jó reggelt, Anne!- köszönt. - Jó reggelt, Betsy! Sok sikert az első naphoz az új iskoládban!- mosolygott Anne. Elisa is visszamosolygott, de ez a smile csak addig tartott, ameddig Anne el nem ment. Ahogy sírni nem sírt, úgy mosolyogni se sokat mosolygott. Egyedül Anne-re 4

5 szokott, mert őt nagyon szerette. És Anne is őt. Nem hazudott Marionnak, amikor azt mondta, hogy Anne-t inkább tudja anyjának tekinteni, mint őt. De azért igyekezett távol is maradni a bejárónőtől. Az iskola nem volt messze az otthonuktól: körülbelül 20 percre. Ahogy az iskolakapu elé ért, megpillantotta Adam-et, amint kezeit tördelve álldogál, és nézi a diákokat. Odament hozzá. - Még nem mentél be? Hisz előbb eljöttél, mint én. Testvére szégyenlősen ránézett. - Én..én csak még erőt gyűjtök. Igen.- mondta és tekintete újból a diáktömegre vándorolt. Rengetegen jártak ebbe a suliba, mind más és más nációból. Voltak itt is rockerek, meg punkok, meg szőke cicababák- Elisa mégis úgy érezte, hogy ismét ő lesz a különc. De nem igazán érdekelte, csak attól tartott, hogy öccsét bántani fogják miatta. Az előző suliban is állandóan cikizték, de ugyanakkor voltak barátai is, akik kiálltak mellette. Elisa pedig barátok nélkül élt, és fog élni ezután is. Egyetlen bizalmasa lesz majd, de még nem találta meg azt az embert, akivel megoszthatná a titkát. Viszont az idő egyre fogyott: kevesebb, mint fél év múlva betölti a 18-at. Sietnie kell. - Betsy! Elisa felpillantott. Öccse befelé készülődött. Már csak ők ketten voltak kinn, mindenki bement. A lány is elindult. Ahogy közeledtek az épület felé, vegyes érzelmek öntötték el őket. Adam nagyon izgult, de már várta a fizika és kémia órákat, hogy fitogtathassa tudását. Elisabeth azonban unott volt. Tudta, hogy megint el kell rejtenie intelligenciáját, és ez már nagyon fárasztotta. Ha nem lett volna vámpír, már rég ő lenne az évfolyamelső. Elhessegette a gondolatot. Nem szabad. Nem árulhatom el magamat. Nem küldhetnek tanulmányi versenyekre, mert ott a tudomány embere testesíti meg a zsűrit- a tudomány pedig veszélyes rám. El akar kapni. De én meglógok előle! - Én erre megyek.- szólalt meg Adam. Elisa ránézett. Öccse intett egyet, aztán elindult az ellenkező irányba. Elisa tűnődve nézett utána. Talán ő nem. Nem lehet. Ő az öcsém. Neki biztonságban kell lennie. Megfordult, és odament a portáshoz. - Elnézést, meg tudná mondani, hol van a 12. D. terem? - tessék felmenni a második emeletre, ott pedig bal oldalon az első ajtó. - Köszönöm. Elindult felfelé. Nem is nézett körbe. Nem érdekelte, hova fog járni. Már úgyis csak egy évet kellett lehúznia- az már mellékes volt, hogy hol. Lassan felért az osztálya ajtajához. Kopogott, majd bement. Egy tágas terembe érkezett. Legalább 20-an ültek a padokban, plusz a tanár, aki kedvesen mosolygott Elisára. - Gyere csak beljebb!- mondta és odament hozzá.- Szia, az én nevem Ronald Taylor, én leszek az osztályfőnököd, egyben angol tanárod is. Üdvözöllek nálunk! Odavezette a tábla elé, és bemutatta az osztálynak. - Fiatalok, ő itt Elisabeth Rose, Birmingham- ből jött ide a családjával. Az öccse is ide fog járni, Adam, igaz? Csak ő egy évvel fiatalabb. Kérlek, segítsetek neki a beilleszkedésben. - Hol fogok ülni?- kérdezte Elisa. Ronald egy ablak melletti padra mutatott. Elisa leült. Közvetlenül mellette egy barna hajú, barna szemű fiú ült, aki már azóta bámulta, hogy belépett az ajtón. Hirtelen a kezét nyújtotta a lánynak. - Helló, az én nevem Edward Wall. Örülök, hogy itt vagy.- szélesen mosolygott. Elisa unottan nézett rá, de nem fogott kezet Edwarddal. 5

6 - Az én nevemet hallhattad. Én annyira nem örülök, hogy itt vagyok, de ez van. Edward arcára ráfagyott a mosoly. Igazából, nem gondolta, hogy egy lány ellen tud állni a mosolyának- de nem adta fel. Szerette a kihívásokat. - csak szólíts Ed-nek. ütötte tovább a vasat. - Te pedig ne szólj hozzám.- hangzott az egyértelmű válasz. Edward tovább folytatta volna az ostromot, de a tanár rászólt: - Mr. Wall, kérem ne az óra kellős közepén avassa be Miss Rose-t az iskolai dolgokba. Inkább mondjon egy- két drámát Shakespeare- től! Edward elvörösödött, a többiek pedig nevettek. Még Elisa szája is megrándult. - Hallgatom, Mr. Wall!- mondta Mr. Taylor. Várakozva nézett a fiúra. Az említett vett egy nagy levegőt, de mielőtt megszólalhatott volna, egy lány az első sorból hátramutatott Elisára. - tanár úr, az új lánynak kellene megmutatnia, hogy mit tud. Hogy érdemes- e egyáltalán arra, hogy a mi kitűnő tanulmányi átlaggal rendelkező osztályunkba járjon!- nyafogó hangon mondta ezt, és közben gonoszul mosolygott Elisára. - Ugyan már, még csak most jött!- vette védelmébe a lányt Edward. - Eddy, egy angol lánynak illik tudnia Shakespeare drámáinak a címét! Ez alapkövetelmény egész Európában, sőt Amerikában is!- nézett az előbbi lány most Edwardra. A fiúnak szemlátomást nem tetszett, hogy Eddy-nek szólították. Elisa rögtön leszűrte, hogy ennek az affektáló csirkének nagyon tetszik Eddy. - Igaza van Miss Kimberly- nek. Ez alapkövetelmény. Elisa felállt. Az egész osztály őt nézte. A hátsó sorokban izgatott suttogás hallatszott, de a tanár leintette őket. - Csend legyen ott hátul! - Shakespeare munkásságát 3 korszakra lehet osztani.- kezdte Elisa. Azonnal csend lett. Mindenki feszülten hallgatta.- Az első korszaka től 1601-ig tartott. Ekkor írta nagy királydrámáit: III. Richárd, IV. Henrik, II. Richárd, János király, V. Henrik. De írt vígjátékokat is: Felsült szerelmesek, Tévedések vígjátéka, A makrancos hölgy, Szentivánéji álom, Sok hűhó semmiért, Ahogy tetszik, Vízkereszt, vagy amit akartok, A velencei kalmár. Továbbá ebbe a korszakába sorolható a Julius Caesar, Rómeó és Júlia valamint a Hamlet. A második korszaka 1601-től 1608-ig tartott. Főleg tragédiákat írt: Othello, Lear király, Machbeth, Antonius és Kleopátra, Coriolanus. Fanyarság, keserűség jellemzi vígjátékait is: Minden jó, ha vége jó, Troilus és Cressida, Szeget szeggel. A harmadik korszaka 1608-tól 1613-ig, a Globe leégéséig tartott. 4 művet írt: Téli rege, A vihar, Pericles, Cymbeline. Ennyi elég?- kérdezte. A tanár elképedve bámulta őt. - Ez igen!- kiáltott fel, majd megtapsolta a lányt.- Ez már valami! Szeretném, ha ezentúl mindenki így felelne. Köszönöm, Elisabeth!- aztán elvörösödött.- vagyis, Miss Rose. Leülhet. Elisa leült, de nem érezte jól magát. Tudta, hogy az egész iskolában pletykálni fognak róla, hogy már az első órán kivágott egy olyan feleletet, ami mindegyik tanár gyönyörűségére válhatna. És mindezt köszönheti annak a cicababának. - Ez egyszerűen fantasztikus volt!- lelkendezett halkan Edward. Nagyon boldog volt, hogy ismét van valami oka, hogy hozzászóljon Elisához. Ám a lány nem figyelt rá. Az óra további része nyugodtan zajlott. Elisát nem kérdezték többet, és ő ennek nagyon örült. Mindazonáltal érdekesnek tartotta az órát, Ronald tanár úr minden szavát az elméjébe véste. Látszott a férfin, hogy imádja a munkáját, és élvezi, hogy a diákok figyelnek rá. Értette a dolgát. Hamarosan kicsengettek. Mindenki pakolászni kezdett. 6

7 - Kérek mindenkit, hogy amiről ma szó volt, azt tanulják meg. Feleltetni fogok belőle!- mondta a tanár úr, aztán kiment. Ahogy becsukódott mögötte az ajtó, az első sorból három lány odament Elisához, és karba tett kézzel megálltak a padja előtt. Elisa felnézett. - Szeretnétek valamit?- kérdezte unottan. A lányok egymásra néztek, közben pedig gonosz mosoly jelent meg az arcukon. - Gondoltuk bemutatkozunk.- nyafogta a cicababa.- Az én nevem Maggie Kimberly. - Én Sarah Newman vagyok- mondta a mellette álló. Ő is festett szőke hajjal és szemérmetlenül rövid szoknyával volt megáldva. - Engem pedig Christina Moore-nak hívnak.- mutatkozott be a harmadik is. Ő is tök ugyanúgy nézett ki, mint két barátnője. Ezek ikrek, vagy mi? - gondolta Elisabeth. - ja, amúgy én Amerikából jöttem.- szólalt meg hirtelen Sarah. Abban a biztos tudatban volt, hogy egy roppantul fontos információt osztott meg Elisával. Csakhogy Elisát ez nem érdekelte. Csak azt szerette volna, hogy elmenjenek. - Mi vagyunk a SZEXI TRIÓ!- sikították és elkezdték rázni magukat. Az osztály fiútagjai fütyültek és a lányok fenekére csaptak. Kivéve Edwardot, aki nem a triót bámulta, hanem Elisát, aki ekkor már az ablakon bámult kifelé. Az éjszakán gondolkozott. Ma éjjel vámpír lesz, ismét. - Mondd csak, Elisabeth- szólította meg ismét Maggie. Felült Elisa asztalára és a lábát lógatta ( meg kell jegyeznem, hogy egy kisebbfajta terpeszt produkált Edwardnak ezáltal, talán azért, hogy megmutassa, aznapra milyen tangát vett föl.).- Te véletlenül nem estél át egy plasztikai műtéten, amit elrontottak?- kérdezte és elkezdett vihogni. Természetesen mindenki vele együtt röhögött- na jó, nem mindenki: Edward csúnyán nézett Maggie-re. Ekkor Elisa felállt és jó mélyen belenézett a lány szemeibe. - Mondd csak, mennyi ideig gondolkoztál ezen a kérdő mondaton?- kérdezte, majd választ nem várva fogta a pénztárcáját és kiment a folyosón lévő automata géphez. Döbbent csendet hagyott maga után. Maggie abbahagyta a láblógatást, és tátott szájjal bámult a távozó lány után. A barátnői ijedten nézték megalázott társukat. Ekkor Edward elismerően füttyentett egyet. - Ez király húzás volt tőle!- mondta és elkezdett nevetni. Aztán mivel látta, hogy senki nem nevet, abbahagyta, és Elisa után ment. Elisabeth az ablakban ült és bámult kifelé, közben egy csokit majszolt. Edward odament hozzá. - Jól beszóltál neki. Most aztán eszi a kefét!- nevetett. Elisa nem nézett rá, úgy válaszolt: - Felőlem. Egyébként is ő szorulna plasztikai műtétre: görbe az orra. - Hát igen, nem egy szépség.- sóhajtott Ed. Zsebre tett kézzel ő is kibámult az ablakon.- De persze ő azt hiszi magáról, hogy az. Minden fiút be tud vinni az ágyába, csak ezért keresik a társaságát. - Akkor már a te ágyadat is megjárta.- mondta tárgyilagosan Elisa. Még mindig nem nézett a mellette ácsorgó fiúra. Edward elvörösödött. - Csak 16 voltam. És kíváncsi. - Ez nem mentség. - Tudom. De azóta érettebb lettem! Elisa összegyűrte az üres csokipapírt, leszállt az ablakból és odament a szemeteshez. Ekkor csengettek. - Milyen óránk lesz most?- kérdezte Edwardtól. - Matek Mrs. Temple-lel. Elisát kirázta a hideg. Tudomány! Utálom! 7

8 - Rosszul vagy?- kérdezte Ed aggódva. Megpróbált hozzáérni a lányhoz, de az elhúzódott. - Jól vagyok.- mondta és bement. A teremben vegyesen fogadták. Azok, akik a szexi trió baráti köréhez tartoztak( az osztály 95 %-a), gyűlölködve néztek rá. A maradék, úgynevezett jelentéktelenek csoportja, pedig sajnálkozva. A lány visszaült a helyére és elővette a matek cuccait. Nem foglalkozott a rá tapadó gonosz tekintetekkel, sem a rosszindulatú megjegyzésekkel. - Még csak most jött, és mekkora a szája!- mondta valaki. - Majd megtanítjuk, hogyan kell viselkedni!- kiabálta egy másik diák. Edward nyugtalanul pillantott körbe. Elisa az osztály nagy részének kivívta az ellenszenvét. Ez nem jó. Nagyon nem jó. - gondolta.- Mellette kell maradnom, különben valami történik vele. Eldöntötte, hogy iskola után hazakíséri a lányt. - Jó reggelt mindenkinek!- Mrs. Temple lépett be. Alacsony, kissé duci, szemüveges nő volt, szigorú pillantással. - Jó reggelt Mrs. Temple!- köszöntek a diákok. A tanárnő kinyitotta a naplót és megnézte a névsort. - Úgy látom, senki nem hiányzik, viszont bővültünk egy személlyel, igaz?- kérdezte, majd a tekintetével megkereste Elisát.- kérlek, mutatkozz be. A lány felállt. - Elisabeth Rose vagyok. Birmingham-ből jöttem ide az édesanyámmal és az öcsémmel, Adammel. - Á, igen, az öcséddel már volt szerencsém találkozni. Nagyon okos fiú, kivételes tehetsége van a természettudományokhoz. Elisa kényszeredetten elmosolyodott. - Igen, Adam nagyon oda van a.tudományért.- szinte undorodva mondta ki ezt a szót. - Remélem, a nővére is ilyen okos.- mondta a tanárnő, aztán a tábla felé fordult. Egy egyenletet írt föl a táblára.- na, ki tudja megoldani? 20 kéz emelkedett a magasba. Elisa csak ült. Értette az egyenletet, de nem tudta megoldani ( bár nem is nagyon akarta). Mrs. Temple látta, hogy az új lányon kívül mindenki tudja a megoldást, ezért felszólította az osztályt, hogy valaki korrepetálja Elisát matekból, hogy fel tudjon zárkózni. Azonnal mindenki letette a kezét. A tanárnő csúnyán nézett az osztályra. - Ejnye! Hát így kell viselkedni az újakkal? - Én szívesen korrepetálom.- jelentkezett Edward. Elisa mérges lett. Ez nem igaz! Nem képes leszállni rólam! - Köszönöm, de nem kell a segítség. Magamtól megtanulom, vagy megkérem az öcsémet. - Ugyan már, Miss Rose!- mondta szigorúan Mirs. Temple.- Az öccse nem tudhatja a 12.-es anyagot, gondolkodjon már! Okos, de nem zseni! - Az egyetlen matekzseni a suliban én vagyok!- szólalt meg nevetve egy fiú a hátsó sorból. Mindenki nevetett. A tanárnő felhúzott szemöldökkel nézett a megszólalóra. - Köszönjük Mr. Hughes a nagyképű megjegyzését, de kérem, majd csak akkor szólaljon fel engedély nélkül, ha már az Oxfordon lediplomázott. Ez hatásos volt. A fiú elhallgatott. - Nos, Miss Rose, mint az új matektanára, kötelezővé teszem, hogy korrepetálják, addig, ameddig szükséges. Erre pedig Mr. Wall kiváló személy lesz. Köszönöm, Mr. Wall! - Szívesen!- mondta lelkesen a fiú. Elisabeth figyelmét nem kerülte, hogy Maggie féltékenyen nézte őket. Nyilvánvalóan bökte a csőrét, hogy az ő kis Eddy-je mást 8

9 korrepetál. Elisa érzett egy kis elégtételt, de a korrepetálást akkor sem akarta. Főleg nem Edwardtól. A fiú ismét odahajolt hozzá: - Nem kell megköszönnöd. Boldogan korrepetállak, és meglásd, te leszel az öcséd után a legjobb matekos! - nem is fogom megköszönni!- szólt vissza Elisa. Dühös volt.- De figyelmeztetlek: nagyon nehéz eset vagyok, és amit nem akarok, azt nagyon nehezen vésődik bele a fejembe, ami sokkal érdekesebb dolgokkal van tele, mint a matematika. Edward csak vigyorgott. Elisa megkönnyebbült, amikor az utolsó óra végét jelző csengő is megszólalt. Gyorsan összepakolt, és elindult lefelé. Még le sem lépett az utolsó lépcsőfokról, amikor kiabálást hallott. -Elisa! Hé, Elisa! Várj meg! Megfordult és Edwardot látta rohanni lefelé. Gondolatban azt kívánta, bárcsak zúgna egyet a lépcsőn. De ez csak vágyálom maradt. Ed lihegve állt meg előtte. - Mit akarsz?- kérdezte Elisa.- Már rég otthon lehetnék. - Bocsi, csak gondoltam, mehetnénk együtt egy darabig. Közben megbeszélhetnénk, a matek korrepet. - Felejtsd el. Velem nem jössz.- jelentette ki Elisa, majd megfordult és elment. Edward megdöbbenve állt a lépcsőn. Ez a csaj nem semmi! Senkivel nem akar barátkozni, sőt már az első nap ellenségeket szerez magának. Vajon miért csinálja ezt? Csalódottan elindult ő is. Alighogy kiért a kapun, ismerős nevet hallott. - Adam Rose! Itt hagytad a füzetedet! Edward 180 fokban megpördült, és Mrs. Temple-t látta, amint egy füzetet ad át egy fiúnak, aki kísértetiesen hasonlít Elisára - Köszönöm, Mrs. Temple!- mondta a fiú, és eltette a füzetet. Edward odament hozzá. - Helló! Te vagy Elisabeth öccse, igaz? Adam felnézett. - Igen. Te az osztálytársa vagy? - Igen. Nagyon kedvelem a nővéredet, bár nem igazán értem a különös viselkedését. Mitől van? Adam először hitetlenkedve, majd mosolyogva nézett Edre. - Anyuval mi se értjük. Apa halála előtt is ilyen volt, de azóta még inkább. Talán azért, mert apuval nagyon megértették egymást. - Meghalt az édesapátok?- kérdezte döbbenten Edward.- Sajnálom, ezt nem tudtam. - Semmi gond. Már két éve. Rákos volt.- Adam sóhajtott.- nincsenek barátai, nem is hiányzik neki. Folyton fiús cuccokban jár, pedig ha kicsit nőiesebben viselkedne, igazán csinos lenne. - Szerintem így is csinos. Szép lány.- ábrándozott Ed. Aztán észrevette, hogy Adam hitetlenkedve bámulja, és elvörösödött.- Most mi van? - Semmi, csak neked tényleg bejön a nővérem?- kérdezte és nevetett egyet.- Az tök frankó! Talán te ki tudod mozdítani őt ebből az állapotból! - Ne örülj. Folyton lapátra tesz. - Oh, az gáz.- mondta Adam. Egy időre elhallgattak. Aztán Ed megszólalt: - Hallom, nagyon jó matekos vagy. - Hát, érdekelnek a természettudományok.- mondta szégyenlősen.- Igazából, ha felnövök, alkímiával szeretnék foglalkozni. - Tényleg? Az tök frankó! A matektanár megkért, hogy korrepetáljam Elisát matekból, mert nem igazán megy neki. De nem tudtam vele megbeszélni az időpontot. 9

10 - Az tényleg nehéz lesz. Mindig mindent egyedül tanult meg. Ha nem értette, akkor addig tanulmányozta, ameddig meg nem értette. Van úgy, hogy egész éjszaka tanul. Edward elképedt. - Hát, az biztos, hogy ma Shakespeare-ből olyat kanyarított - elismerően füttyentett. - Nagyon okos, de nem szereti fitogtatni az - Adam hirtelen megállt- mi történik ott? Edward is odanézett: Elisát látták a szexi trió gyűrűjében. Nem tűnt ijedtnek, de vérzett az arca. Maggie a pólóját szorongatta, és hátát nekinyomta a falnak. - Azt hiszed te vagy itt a nagy ész?- kérdezte halkan Maggie. Még jobban megszorította Elisa pólóját, de már a bőrét is húzta. A lány rezzenéstelen arccal tűrte, de legbelül halálosan félt. Nem tudta, miért, hisz ezek csak pláza cicák, nem fejvadász tudósok. - Maggie, mit műveltek ott? A lányok ijedten néztek a hang irányába. Edward és Adam futva közeledtek feléjük. Maggie is futóra vette a dolgot, barátnői pedig követték. A következő sarkon eltűntek. - Betsy jól vagy?- kérdezte aggódva Adam. - Elisa!- kiáltotta Edward. - Mi bajotok van? Jól vagyok.- mondta a lány türelmetlenül, de hazudott. Az arcán egy vágás volt, ami vérzett, a bal szeme alatt pedig kialakulóban volt egy lila folt. A pólója koszos volt, és gyűrött. Ott, ahol Maggie megszorította, a bőre is vérzett, és átütött a pólón. - Holnap felmegyek veled az igazgatóhoz. Ezt jelentenünk kell.- mondta Adam. Elisa megrántotta a vállát és elindult hazafelé. A két fiú egymásra nézett. - Ugye tudod, hogy az igazgató semmit nem fog tenni.- mondta csendesen Edward. Adam megütközve nézett rá. - Miért nem tenne? Egyik diákját bántalmazták! - Iskolán kívül történt. És Maggie szülei minden hónapban adományoznak az iskolának, ha érted, mire gondolok. Adam lehajtotta a fejét. Elindultak Elisa után. 10 perc múlva Edward elköszönt. - Én erre lakom, de eddig mindig jöhetünk együtt, ha akarod.- mondta és kezet rázott Adammel.- Kérlek, vigyázz rá. - Rendben!- mosolygott Adam.- Te aztán belezúgtál! Edward ismét paprikavörös lett. -Semmi gond- nevetett Adam.- Én engedélyezem.- tette hozzá suttogva.- Én pedig arra kérlek, hogy az iskolában, az osztályban segíts neki. Tudom, nehéz természete van, de hátha neked megnyílik. Örülök, hogy van valaki az osztályában, aki nem ítéli el őt. Edward elmosolyodott. - Akkor, holnap! - Rendben. Szia! Elisabeth trappolva ment fel a szobájába. Ahogy becsukódott mögötte az ajtó, belépett a házba Adam. - helló Anne! Mi a kaja?- kérdezte és ledobta a táskáját a kanapéra. - Csirke!- hallatszott a konyhából a felelet.- Betsy is itthon van már? - Fenn van a szobájában. Megyek, megnézem.- Feltápászkodott és felment. Elisa az arcát mosta, amikor kopogtattak. - Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!- kiáltotta, és tovább mosta az arcát. 10

11 De a kopogtatás nem szűnt meg. Elisa türelmetlenül megcsóválta a fejét, és úgy döntött, nem vesz tudomást a már- már dörömböléssé erősödött kopogásról. Levette koszos pólóját és a szennyesek közé dobta. Megvizsgálta a kulcscsontján a sebet. Nem volt mély, de be fog gyulladni. Elővett egy papír zsepit, amit megvizezett és a sebre tette. Ekkor a kopogtató nem bírta tovább idegekkel, benyitott a szobába. Adam elvörösödött, ahogy nővérét meglátta melltartóban. Zavarban volt, de amikor ránézett nővére elgyötört arcára, elszántan beljebb lépett. - Mondtam én, hogy bejöhetsz?- kérdezte Elisa. - nem, de nem érdekel. Látni akartam, hogy vagy. - Már láttad. Akár ki is mehetsz. De ha a melltartómat akarod tovább bámulni, akkor felőlem maradhatsz is. Adam odament és leült mellé. - Hadd nézzem a sebeidet.- mondta ellentmondást nem tűrő hangon. - Te mióta parancsolgatsz nekem?- nézett föl Elisa.- Tegnap te ugyanilyen sebet okoztál nekem, emlékszel?- megmutatta a karját. Egy kék folt volt rajta, ahol öccse megszorította. Adam lesütötte a szemeit. - sajnálom. Elborult az agyam. - Vettem észre.- jegyezte meg Elisa. Visszament a fürdőszobába, öccse pedig követte. Nővére nem zavartatta magát. - Nem kérsz esetleg valamit?- kérdezte bátortalanul Adam. - De igen- Válaszolta Elisa.- Menj ki, kérlek. Adam bólintott és eleget tett a kérésnek. Elisabeth beragasztotta a kulcscsontján és az arcán lévő sebeket, de a monoklival nem tudott, mit kezdeni. Púdere nem volt, mivel nem sminkelte magát. Valahogy el kell tüntetnem - gondolta.- Edward nem láthat így. Hirtelen elkerekedtek a szemei: Mióta érdekli az, hogy egy fiú mit gondol róla? Az nem lehet, hogy nekem is tetszik! - töprengett kétségbeesetten.- Nem! Nem tetszik! Utálom őt! Mindig a sarkamban van, pláne most, hogy így helybenhagytak. Leült a kádja szélére, és kezébe temette az arcát. Koncentrálnom kell. Nyugodtnak kell lennem, hiszen ma este átváltozok. Kirohant a fürdőből, felvett egy fehér pólót és átment az öccséhez, aki már a leckéjét írta. - Nézd, a kis stréber.- nem tudta megállni, hogy ne mondjon valami gúnyosat.- Csak azt szeretném kérni, hogy ma este ne zavarjon senki, mert tanulok. Nem akarok matek korrepet, pláne nem Edwardtól. Úgyhogy, ne is próbálkozzatok bejönni hozzám. - Pedig Ed rendes srác. Szeretne segíteni. Ahogy én is. Elisa ebben a pillanatban szorosan átölelte volna öccsét, de fegyelmezte magát. Szó nélkül kiment. - Anne!- kiabált le a bejárónőnek.- Az ebédemet hazaviheted! Nem vagyok éhes! - Biztos?- kérdezte Anne. - Igen! Elisa bezárta az ajtót, és ő is nekiült tanulni. A matek tényleg nem ment neki. Főleg azért nem, mert folyton Edwardon járt az esze. Nem akart rá gondolni, de az agyának nem tudott parancsolni. Ledobta a ceruzáját, és a matekfüzetét, és elővette az angolt. Hamarosan érezni kezdte azt a bizsergést, ami előjele volt az átváltozásnak. Megvakarta az orrát, amit egy szisszenés követett, ugyanis a körmei megnőttek. Élesek és feketék voltak. Bármit el lehetett velük vágni.akár egy torkot is. Becsukta a könyvet és leült az ágyára. Nehezen szedte a levegőt. A haja fokozatosan feketévé vált. A szemei is vörösek voltak- ezt onnan tudta, hogy a vámpírszemével másképp látott: élesebben, szinte már fájdalmasan élesen. A hallása is kifinomultabb lett ilyenkor. A felső és alsó két szemfoga megnőtt. Vigyáznia kellett, 11

12 nehogy átharapja velük a saját nyelvét. Lassan elmúlt a légszomja és a bizsergés is. Örült neki, hogy az átváltozása nem járt fájdalmakkal. Kellemetlen volt, de fájdalommentes. Fizikailag. Lelkileg ugyanis mindig megviselte. Tudta, hogy holnap olyan lesz az iskolában, mint akit most húztak elő valami kriptából. Vámpírként nem volt álmos. Ilyenkor ébren virrasztott, és általában tanult. Most is ezzel próbálkozott, de gondolatai minduntalan Edwardra tértek vissza. - Ááh..- morogta. Ezt nem kellett volna, ugyanis felsértette a száját a fogával. Bement a fürdőbe, és próbálta lemosni a vért. Remek. Holnap ennek is nyoma lesz.. - gondolta bosszúsan. Megnézte magát a tükörben: félelmetes volt. Ennyi év után is megijedt a saját tükörképétől, amikor vámpír volt. Undorodva elfordította a fejét. Csúnya vagyok. Undorodom saját magamtól. Visszament a szobába és lefeküdt az ágyra. Nézte a Holdat. Hatalmas volt és gyönyörű. Miért én? - kérdezte az égitesttől.- Miért engem választottál? És apa honnan tudott ennyi mindent a vámpírokról? Annyi kérdésem lenne még hozzá is, de már nem tudom feltenni neki, mert elvetted tőlem. Egy könnycsepp gördült le az arcán, de gyorsan letörölte. Emlékeztette magát, hogy nem szabad sírnia. Kivette táskájából a matek könyvét és ismét tanulmányozni kezdte a feladatokat. Ez a sok egyenlet tömény hülyeség. Nem tudom, minek kell ezt egyáltalán megtanulni! Számok, betűk, jelek.ááhh! Megint lecsapta a könyv fedelét. Mérges volt, mert eddig mindig mindent megértett magától, most pedig akárhogy erőlködik, nem bírja felfogni. - jaj, mikor lesz már napfelkelte!- sóhajtotta. Ránézett az órájára: hajnali négy óra volt.- remek, az éjszaka felén már túl vagyok. A következő egy-két órát gondolkodással töltötte. Két dolog foglalkoztatta: ki legyen a bizalmasa és hogy hova menjen azután, hogy betöltötte a 18-at. Talán elmehetnék Írországba, vagy fel északra, Skóciába. Vagy átmehetnék Amerikába is, bár ahhoz sok pénz kellene. De kivel osszam meg a titkomat? - ez volt számára a legmegoldhatatlanabb kérdés. Senki sincs körülöttem, aki megfelelne erre a posztra. Habár Anne! - felcsillant a szeme. Anne megértené őt és segítene neki. De hogyan magyarázza meg Anne-nek? Ezt nem lehet csak úgy elkotyogni: Anne, képzeld, teliholdkor vámpír leszek, kéne egy kis segítség a részedről! - Anne nagyot nézne - gondolkozott hangosan. Ahogy morfondírozott magában, szép lassan elkezdett visszaváltozni. A fogai visszahúzódtak, de a seb a száján nem tűnt el, inkább még feldagadt. A haja is visszaszőkült, egy fekete csík sem maradt benne. A füle hirtelen eldugult, aztán a látása is homályos lett, de ez csak pár percig tartott. Végül a körmei is visszanyerték eredeti hosszúságukat. Újra ember lett. Azonnal rátört a fáradtság. Nagy nehezen elvonszolta magát a fürdőszobáig, és egy jó adag vizet locsolt az arcába. Szörnyen nézett ki. Visszavánszorgott az ágyához és lefeküdt. Még volt egy órája, aludhatott valamicskét. 3. fejezet Adam-en volt sor, hogy nővérét ismét felkeltse. Ám amikor meglátta Elisa elkínzott arcát, megrémült. Rosszabbul néz ki, mint tegnap! Aztán tekintete az asztalra vándorolt. Meglátta a matek könyvet. Hát persze! Hiszen egész éjszaka tanult! Nem bírná ki a suliban a mai napot. Hagyom aludni. Majd azt mondom a tanárának, hogy beteg. Halkan kiment a szobából, fél óra múlva pedig elindult az iskolába. Útközben találkozott Edwarddal. - Jó reggelt Ed! 12

13 - helló Adam!- köszönt vidáman Edward, aztán körülnézett.- Hol van Elisa? Adam elkomorult. - hagytam aludni. Nagyon rosszul nézett ki. Ha hazaérek, tuti kapok a fejemre, de ilyen állapotban nem tudta volna végigülni az órákat. Kérlek, mondd azt a tanároknak, hogy megbetegedett! - Persze. Délután meglátogatom és átviszem a leckét.- ajánlkozott Edward. Nagyon aggódott Elisáért, mindenképp látni akarta. De Adam ezt nem tartotta jó ötletnek. - Nem akarlak megbántani, de már tapasztaltad, hogy milyen Betsy. - Tudom, de úgy megyek, mintha hozzád mennék. Abba csak nem szól bele, hogy te kivel barátkozol? - nem. Mert nem érdekli. Csak őt hagyjam békén, az a lényeg. De szerintem a szíve mélyén jól fog esni neki a gondoskodás. Az mindenkinek jól esik. Azért készülj föl! - rendben!- nevetett Ed. Elisa mélyen aludt. Majdnem dél volt, amikor fölébredt. Mikor meglátta az órát, ki akart ugrani az ágyból, de nem tudott. Ne érezte jól magát. Fáradt volt, mintha előző nap csak futott volna. Az arca fájt, és ahol Maggie megkarmolta a kulcscsontját, húzódott a bőr. - Úgy érzem magam, mint egy kimosott lócitrom.- nyögte. A szemeit is alig bírta nyitva tartani. Már épp visszaaludt volna, amikor Marion jött be hozzá. - Az öcséd mondta, hogy beteg vagy.- mondta és leült az ágy szélére.- Szükséged van valamire? Elisa résnyire nyitotta a szemét. - Arra, hogy békén hagyjanak. Holnapra már jobban leszek. Te meg menj dolgozni, mert elkésel. Marion gyorsan ránézett az órájára, aztán felugrott. - Jézusom, tényleg!- kiáltott és már rohant is kifelé. Elisa megcsóválta a fejét és visszaaludt. Már késő délután volt, mikor ismét felébredt. Nevetést hallott az öccse szobájából. - Mit csinál ez?- kérdezte és felkelt. Még nem állt olyan biztos lábakon, de azért el tudott támolyogni az ajtóig. Amikor kinyitotta, ismét nevetést hallott. van nála valaki - állapította meg. Bekopogott. - Tessék!- hallatszott bentről. Benyitott, de rögtön megállt az ajtóban. Adam vendége ugyanis Edward volt. A fiú felállt és odament hozzá. - felkeltettünk?- kérdezte kedvesen. Elisa hirtelen nem tudott, mit válaszolni. Csak rázta a fejét. - Jobban vagy Betsy?- kérdezte az öccse. - persze. Holnap már megyek suliba is. - Kimentettelek. Azt mondtam, beteg vagy. De majd hozz egy igazolást, és itt van a házi.- nyújtotta át a papírokat Ed. Elisa elvette és átolvasta őket. Aztán a betűk elkezdtek összefolyni a szemei előtt, megszédült és beleájult Edward karjaiba. Adam felpattant. - maradj csak, majd átviszem a szobájába.- mondta Edward. Felkapta Elisát és átsétált vele a másik szobába. Adam elvigyorodott. Ezek össze fognak jönni! Ed óvatosan lefektette a lányt, és betakargatta. Leült mellé az ágy szélére. Csak nézte őt. Hát lehet valakibe egy nap alatt beleszeretni? Mérhetetlen düh kerítette hatalmába. Meg tudta volna ölni Maggie-t és a hülye barátnőit. Ha még egyszer bántani merészelik.nagyon megbánják! Adam jött be halkan a szobába. - Hogy van?- kérdezte. - Jól. De szerintem még holnap sem kéne suliba jönnie. Evett ma már valamit? 13

14 - nem. Egész nap aludt. Az ebédjét megtaláltam a frigóban. - Ennie kellene. Azért ilyen gyenge. Csinálnál egy szendvicset? Addig én teszek az arcára vizes ruhát, hogy a duzzanat lejjebb menjen. - Ok.- mondta Adam. Már nyitotta az ajtót, amikor Edward megszólalt. - Adam! Tegnap még nem volt a száján seb, most pedig van. Hogy került ide? Adam felhúzta a vállait. - Fogalmam sincs. Este bezárkózott a szobájába, aztán tanult. Nem tudom, honnan szerezhette. Edward bólintott. - Értem.- mondta és ránézett Elisára. Adam még állt egy ideig az ajtóban, aztán lement szendvicset készíteni. Ed bement a fürdőszobába és keresett egy kisebb törölközőt. Bevizezte, majd finoman rátette Elisabeth duzzadt arcára. A lány megmozdult. Ed felkészült rá, hogy Elisa nem éppen finom gesztussal fogja őt melegebb éghajlatra küldeni, de meglepetésére, nem ez történt. A lány kinyitotta a szemeit és ránézett a mellette ülő fiúra. Valami melegség járta át a testét. Jól esett neki, hogy valaki mellette van, és gondoskodik róla. Meg persze, annak is örült, hogy Edward ül itt mellette. Most az egyszer nem próbálta meg elfojtani magában, hogy szereti ezt a kicsit idétlen srácot. Rámosolygott, amitől Ed vérnyomása a magasba szökött. - Jó..jól..vagy?- kérdezte dadogva. - Hála neked.- válaszolta Elisa még mindig mosolyogva. Ed nem hitt a szemének: Elisabeth mosolyog! És ami a pláne: rá, Ed-re mosolyog! - Szerintem valami baj van.- állapította meg. Elisa furcsán nézett rá. - Miért? - mert rám mosolyogtál. Ez nem normális. - Szoktam mosolyogni.- mondta durcásan. Oldalra akart fordulni, de felszisszent. Edward megijedt. - Mi az? Mi történt? - csak a kulcscsontom, ahol az a liba megszorította, húzódik egy kicsit. - Akkor oda is teszünk vizes ruhát.- mondta Ed, és már készülődött is. Ez volt az a pillanat, amikor Elisa visszanyerte régi énjét. Kikelt magából. - Még mit nem!- rikácsolta.- Nem fogom levenni a felsőmet csak azért, hogy te bámulhass!! Edward hátrahőkölt. Tudtam, hogy csak álmodom. - gondolta keserűen. - Nyugi! Nem akarlak bámulni, csak segíteni akarok! Az előbb még kedvesen mosolyogtál, most meg megint egy vérengző fenevad lett belőled! Hogy tudod ilyen gyorsan váltogatni az énjeidet, hm? - Csak álmodtad, hogy rád mosolyogtam! Nem szoktam mosolyogni! - Két perccel ezelőtt nem ezt mondtad. - Akkor süket vagy! Eközben lenn Adam fejcsóválva hallgatta a veszekedést. Készített három szendvicset, de úgy érezte, vár még egy kicsit, hátha enyhül odafenn a helyzet. Remélte, verekedni azért nem fognak. - Miért űzöl el magad mellől mindenkit, aki segíteni akar?!- már Edward is kiabált. - Nincs szükségem segítségre! - Ez hülyeség, mindenkinek szüksége van rá! - Én vagyok a kivétel! - Persze, én meg Shakespeare vagyok! - Most azt hiszed, vicces vagy, igaz?! 14

15 - Te meg azt hiszed, körülötted forog a világ, igaz?! Már egymást túlkiabálva folytatták a szócsatát. - Kérdésre nem kérdéssel szoktak válaszolni! Ha esetleg nem tudnád!! - Miért vagy ilyen undok?! - Te meg miért nem szállsz már le rólam?! - Tudni akarod, miért?!- Edward feje már kísértetiesen kezdett hasonlítani egy nagyméretű paradicsomra.- Mert NAGYON TETSZEL! Elisa szája nyitva maradt, nem tudta kimondani a következő sértést. Kerek szemekkel nézett Edwardra, aki zihálva állt, és kitartóan bámulta a padlószőnyeget. - nem mondasz semmit?- kérdezte tőle halkan Ed. Türelmetlenül dobogott a lábával. - Én..- kezdte Elisabeth, de ekkor benyitott Adam. - Bocsi, csak gondoltam, még a tűzszünetben megehetjük a kaját.- Letette a tálcát az asztalra és várakozva nézett a két veszekedőre. Azok egymásra néztek. Ebben a két pillantásban minden benne volt. Edward elvigyorodott. Elisának sem kellett több olaj a tűzre. - Most meg min vigyorogsz? - csak azon, hogy már bizonyos vagyok benne, hogy én is bejövök neked. Elisa elképedt- és Adam is. - Hogy mi?! És ezt mégis honnan cumiztad ki? Csak azt ne mondd, hogy a kisujjadból! - nem. Tudod, szokták mondani, hogy a szem a lélek tükre. Ha te nem is, de a szemeid mindent elárulnak rólad.- kezet nyújtott az időközben sóbálvánnyá meredt Adamnek.- Én megyek. Holnap találkozunk. Sziasztok!- kacsintott, aztán kiment. Döbbent csend ült a szobára. Adam óvatosan ránézett nővérére: az csak ült és a csukott ajtót bámulta. Majd egy hirtelen mozdulattal ledobta magáról a takarót, és kirohant. Adam pedig egy hatalmas sóhaj kíséretében ledobta magát a megüresedett ágyra és elkezdte majszolni az egyik szendvicset. Elisa megállt a lépcső tetején és dühösen nézett Ed után. - Hülyeségeket én is tudok beszélni!!- rikácsolta. A fiú visszafordult. Még mindig vigyorgott. Elisát ez nagyon dühítette. - Mit vigyorogsz?! Olyan balegyenest kapsz, hogy a fal adja a másikat! - csak tessék, cicám.- tárta ki a két karját Edward. Elisabeth ökölbe szorította a kezét és lefutott a lépcsőn. Megállt az utolsó lépcsőfokon, vett egy nagy levegőt és teljes erejéből be akart húzni Ed-nek. Ám a fiú sem volt rest: villámgyors reflexszel elkapta Elisabeth kezét és maga felé rántotta a lányt. Elisa megijedt. Csupán pár centiméter választotta el Edwardtól. Ki akarta magát szabadítani a szorításból, de Ed nem engedte. - meg ne próbáld!- suttogta figyelmeztetően Elisa. - mégis mit?- kérdezte Ed. Látszott rajta, hogy élvezi a helyzetet. - megcsókolni! Ekkor Edward elengedte a lányt. Megfordult és elindult kifelé. Elisa nem értette, mi ez a hirtelen változás. Csak nézett Ed után. Hatalmába kerítette a vágy a fiú irántutána akart szaladni, át akarta ölelni. Hiszen még soha nem volt barátja, kedvese, hiányzott neki a gyengédség, a gondoskodás. Most meg itt volt a lehetőség, de ő elűzte magától. Szomorú lett. Aztán eszébe jutott, hogy ő valójában egy vámpír, és ha Ed megtudná ezt, biztos soha többé nem állna vele szóba. Ez még jobban elkeserítette. Szótlanul visszament a szobájába, ahol öccse még mindig a szendvicset ette. - Na, kibékültetek?- kérdezte tele szájjal. Elisa leült mellé az ágyra. 15

16 - nem tudom.- motyogta kedvetlenül. Adam abbahagyta az evést. Aggódva nézett nővérére. - Mi az, hogy nem tudod? Mégis mi történt? - semmi. - A semmi miatt nem szokás szomorkodni.- mondta nagy bölcsen Adam. Elisa összehúzta a szemeit. - Hagyjál már békén!- kiáltotta.- Semmi közöd ehhez az egészhez! És ha legközelebb idehívod azt a buzgó mócsingot, szóljál, nehogy véletlenül találkozzam vele, mert még fenéken találom rúgni!- dühösen fújt egyet. Adam jobbnak látta távozni. Felállt, fogta a tálcát, és kiment. Egy szendvicset azért ott hagyott a testvérének. De Elisabeth nem volt éhes. Lefeküdt az ágyára és Edwardon gondolkodott. Ki kell vernem őt a fejemből. - döntötte el magában. Ám ez nem is volt olyan egyszerű. 4. fejezet Elisa még egy napot maradt otthon. Az elmaradt házi feladatokat megcsinálta. Nem volt kedve az iskolához, de mennie kellett. A sebei begyógyultak, csak halvány hegek látszódtak. Természetesen Eden, Adam-en és Elisán kívül senki nem tudta, hogy mit műveltek Maggie-ék. Sőt, mintha ők maguk is elfelejtették volna. Amikor Elisa belépett az osztályterembe, még csak rá se néztek. Úgy tűnt, stratégiát váltottak: úgy tesznek, mintha Elisa ott sem lenne. A lány ennek kifejezetten örült. Leült a helyére, Edward mellé. A fiú egy levelet dobott át a padjára. Elisa először nem akarta elolvasni, de végül kibontotta. Kifejezéstelen arccal olvasta végig, de a szíve hevesen kalapált közben. Ez állt a levélben: Örülök, hogy ismét itt láthatlak!:) Hiányoztál. Ne haragudj, hogy olyan faragatlanul mentem el, de azért te sem panaszkodhattál: csúnyán beszéltél velem. De fátylat rá, hisz beteg voltál. Tudom, hogy ez még korai, de azért megkérdezem. A suliban szokott lenni Halloween-i bál, és hát oda párral szokás menni. Szeretném, ha te lennél a párom. Eljönnél velem a bálba? Ha nem, az se gond. De akkor viszont nem tudok, kivel menni. És az ciki lenne. Edward Elisa megfordította a papírt és leírta a választ. Ed nagyon izgatott volt. Idegesen nézte Elisát, és próbálta elolvasni, mit írt, de nem tudta. Közben bejött Mrs. Temple. - kellemes reggelt mindenkinek! Nézzük a névsort.- kinyitotta a naplót, és ismét végigkérdezte az osztályt. Elisánál megállt. - Á, Miss Rose, örülök, hogy ismét itt van. Szeretném mondani, hogy az előző órán dolgozatot írtunk, amit magának is pótolni kell. Készüljön föl rá, a holnaputáni matekórán megírja. Mr. Wall, kérem segítsen neki, nehogy egyest írjon. Edward idegesen bólintott. Rápillantott Elisára, aki már befejezte az írást és figyelmesen nézte Mrs. Temple-t. Amikor a tanárnő elfordult, átdobta a levelet a tűkön ülő fiúnak. Ed a pad alatt olvasta el. Még nem akartam suliba jönni, de az anyám nem igazolt több napot, úgyhogy muszáj volt jönnöm. Köszönöm a meghívásodat, de egy feltétellel megyek el: ha Drakulának öltözöl:) Én is vámpír leszek. Még van kb. két hónapod, hogy elkészítsd a jelmezedet. Hajrá! Ha nem készül el, egyedül mész.:) - Éljen!- kiáltotta. Mindenki ránézett. - Mit kiabál Mr. Wall?- kérdezte a tanárnő. Edward elvörösödött, de boldog volt. - Elnézést tanárnő, csak boldog vagyok. - Rendben, akkor kérem jöjjön ki a táblához, és oldja meg ezt az egyenletet. Engem is boldoggá tesz, ha megcsinálja. 16

17 Edward arcáról azonnal lehervadt a mosoly. A többiek eszeveszetten röhögtek, még Elisa is elmosolyodott- körülbelül 2 másodpercre. Ed kénytelen-kelletlen kimászott a padból, és odament a táblához. Természetesen nem tudta megoldani a feladatot, hiszen nem figyelt, annyira el volt foglalva azzal, hogy mit válaszol neki Elisa. Szünetben Elisa szokásos csoki adagjáért akart kimenni az automatához, amikor Maggie elállta az útját. - Miről leveleztetek Edwarddal?- kérdezte dühösen. Elisa unottan nézett rá. - Mit érdekel az téged? - Eddy az enyém, világos? Nem engedem, hogy bármilyen kapcsolatba kerülj vele. - Én úgy gondolom, Ed nem egy játék baba, amit ki lehet sajátítani. Ha akarsz tőle valamit, akkor menj oda hozzá, de engem hagyj békén!- mondta és félretolta a tátott szájú Maggie-t az ajtóból. Gondolhatta volna, hogy ez a kis liba észreveszi a levélváltást. Amióta visszajött a suliba, minden lépését figyeli, lehetőleg úgy, hogy észrevétlen maradjon. Elisát nem nagyon érdekelte, de azért tartott a lánytól. Nem akart úgy járni, mint múltkor. Amikor kiszedte a csokit a gépből, szokásos helyére, az ablakba ült. Még el sem helyezkedett rendesen, máris ott termett mellette Edward sugárzó arccal. - Tényleg igent mondtál?- kérdezte vigyorogva. - Nem. Azt mondtam, hogy csak akkor megyek el veled, ha készítesz magadnak Drakula jelmezt.- válaszolta a lány rá sem nézve Ed-re. A fiú nem csüggedt el. - Lesz jelmezem, ne aggódj. Készülj fel, hogy rendesen megtáncoltatlak majd! Elisa végre ránézett. - Te tudsz táncolni?- kérdezte döbbenten. - Még szép!- mondta Edward, és perdült egyet.- nem mondtam még, hogy multifunkcionális pasi vagyok? A lány felhúzta a szemöldökét. Multifunkcionális? - Talán nem hiszed el?- kérdezte Ed.- Tudok főzni, sütni, táncolni, autót vezetni, értek a számítógépekhez, beszélek németül, franciául, tanulok japánul, érdekel a történelem és az irodalom, ja és természetesen szoktam takarítani is. Na, mit szólsz? - Fantasztikus.- morogta Elisa és kibámult az ablakon. A gondolatok kavarogtak a fejében: Tyűha! Ő aztán tényleg olyan multi-kulti, vagy mi. És a tetejébe még jól is néz ki! Gyorsan megrázta a fejét. - És te? Te miket szoktál csinálni?- tette fel a kérdést Ed. Várakozóan nézett Elisára, ám a lány nem akart válaszolni. Végül beadta a derekát: ha elmondja a hobbijait, abból még nincs baj. - Én általában tanulok. Engem is a történelem és az irodalom érdekel, a matekot, meg általában a tudományokat utálom. Nagyon szeretek olvasni, főleg Shakespeareműveket. Csak németül beszélek, de megértem az olaszt, és kicsit a franciát is. Mostanság a wales-i nyelvet próbálgatom tanulni, több-kevesebb sikerrel. Ja, és nem tudok táncolni. Kielégítő választ kaptál? Edward komolyan hallgatta végig Elisát. Már nem volt kétsége afelől, hogy szereti ezt a magába forduló lányt. Ki akarta deríteni, vajon miért ilyen. Az apja halálára nem akart rákérdezni, de valamiért az volt az érzése, hogy valamit titkol. Szerinte nem az édesapja miatt viselkedik így. Valamit megpróbál elfojtani magában. És ő, Edward, majd fényt derít rá. - Ez tök király. Még egy kérdés: szoktál énekelni a zuhany alatt? Épp ekkor csengettek, úgyhogy Elisának nem volt ideje lecsapni a fiút. Edward befutott az osztályba, és vigyorogva elbújt az irodalom könyve mögé. Elisabeth összehúzott szemmel ült le a helyére. Mr. Taylor késett, úgyhogy az osztályban nagy 17

18 volt a nyüzsgés. Harry Highes, az osztály főnőcsábásza épp Maggie-t akarta megfűzni, hogy menjen el vele a bálba. - Maggie, kérlek!- könyörgött. - Szállj már le rólam, te tuskó!- lökte el az asztalától Harryt Maggie. Szúrósan nézett Ed padja felé.- Én Edwarddal megyek. Csak azt várom, hogy mikor hív el. Harry dühösen rácsapott az asztalra. - A francba azzal az idiótával!- kiáltotta.- nem látod, hogy oda van az új csajért? - ne mondd ezt!- sikította Maggie. Ő is tudta, hogy az ő Eddy-jének Elisabeth tetszik, de nem akarta elfogadni. Gonoszul méregette Elisát, aki mérgesen ült a helyén. Harry megcsóválta a fejét. Mindig is járni akart Maggie-vel, de a lány egy csepp érdeklődést sem mutatott iránta. Igaz, egyszer már megjárta az ágyát, de Harry ennél többre vágyott. Valakin ki akarta tölteni a dühét: körülnézett az osztályban, vajon ki lenne a legalkalmasabb boxzsák? Daniel Rowland, a szemüveges okostojás? Kitty Brown, akinek olyan ronda fogszabályozója van, hogy mindenki megijed, amikor mosolyog? Vagy Peter Smith, aki szemmel láthatólag a fiúkhoz vonzódik? Netán Edward, aki miatt nem tudja magának megszerezni Maggie-t? Egyikük sem ígérkezett jó szórakozásnak- ma valami másra vágyott, és hamarosan már tudta is, hogy mire: a tekintete ugyanis megállapodott Elisa hátán. Az új husi! - gondolta magában, és odament a lányhoz. - Te tényleg lány vagy?- kérdezte gúnyosan. A teremben mindenki elhallgatott. Ha Harry kipécézett magának valakit, akkor azt az egész osztály füle hallatára intézte el. Edward felállt és Harry elé állt. - Hagyd békén, világos?- mondta komolyan. Kész volt rá, hogy megverekedjen ezzel a bunkóval. Ám Harryt nem lehetett csak úgy félre állítani. - Nem téged kérdeztelek, Wall. Állj el az utamból.- mondta higgadtan Harry. Csak Elisát szerette volna szívatni. Elisabeth nem tudta, mit kellene csinálnia. Nem ijedt meg a fiútól, de kötözködni sem akart vele. Jobb ötlete nem lévén, ő is felállt. - Igen, képzeld, lány vagyok.- szólalt meg hidegen. - Akkor lássuk.- mosolygott gonoszan Harry. A teremben lévő fiúk illetve a szexi trió elkezdtek hujjogni. - gyerünk! Mutasd meg, hogy valóban lány vagy!! Edward előrébb lépett. - Szálljatok le róla! - Addig nem, amíg meg nem mutatja, hogy mi rejtőzik a nacija alatt.- Harry is előrébb lépett. Az orra majdnem összeért Edével. - Ugye tudod, hogy ezért megütheted a bokádat?- kérdezte vészt jóslóan Edward. Harry csak vigyorgott. - Az apám kezében van a Cambridge egyetem, a te apád viszont csak egy egyszerű irodalom tanár, aki mellesleg beosztottja az én apámnak. Szóval, miről is beszélünk? Edward dühösen nézett farkasszemet Harryvel. Már épp össze akartak verekedni, amikor belépett Mr. Taylor. - Jó napot kívánok mindenkinek! Elnézést, hogy késtem, de dugóba keveredtem. lepakolta a táskáját, és elővett egy könyvet, amelyben Shakespeare szonettek voltak.- A mai órán még mindig a mi William-ünkről fogunk tanulni, de áttérünk a szonettjeire. Nos - elhallgatott, amint meglátta, hogy Harry és Ed ökölbe szorított kézzel állnak egymással szemben.- Na de fiúk, csak nem verekedni készültetek?- kérdezte. Mivel a két fiút nem érdekelte, hogy elkezdődött az óra, odament hozzájuk. 18

19 - Mr. Wall és Mr. Highes! Azonnal üljenek le a helyükre!! Ed és Harry észbe kaptak. - Elnézést, Tanár úr.- mondta szemlesütve Edward, majd leült. Nagyon dühös volt. Nem értette, hogy miért kell mindenkinek Elisát bántania? Mit vétett ellenük? Attól, hogy nem cicababa, még nem ér kevesebbet, sőt. Edward őt tartotta a legokosabb lánynak az egész osztályban. Meg a legcsinosabbnak is. - Ti nem vagytok normálisak!- súgta neki hátra Maggie.- Képesek vagytok egy ilyen -fintorogva kereste a megfelelő szót, közben rápillantott Elisára- egy ilyen igénytelen csajért veszekedni? - Fogd be!- súgta vissza dühösen Ed. Nem sok kellett hozzá, hogy szájba vágja Maggie-t. A lány sértődötten visszafordult. Az óra többi része zavartalanul zajlott le, de érezhető volt a feszültség. Elisa lelke is háborgott. Eddig még soha senki nem állt ki mellette vagy érte. Ed most megtette. Hálaérzet öntötte el a szívét, bár ezt nem mutatta. Az ebédszünetben Edward odaült mellé. - Remélem nem zavar, ha ideülök.- mondta, majd nekiállt kibontani az üdítőjét. Elisa különösképpen nem foglalkozott vele. - Jól vagy?- kérdezte tőle Ed. - Miért ne lennék jól?- kérdezett vissza kicsit erőteljesebben Elisabeth. Nem értette, minek kell aggályoskodni? - Hát én csak azt hittem, hogy esetleg megijedtél, vagy ilyesmi. - megijedni?- hüledezett.- Kitől? Attól a túlméretezett egoizmus centrumtól? Ne röhögtess!- felállt és elköszönt a megilletődött Edwardtól.- már nem vagyok éhes, úgyhogy fölmegyek.- fogta a tálcáját és elment. Ed csüggedten nézett utána. Ez a lány nehezebb eset, mint gondoltam. Sóhajtott, majd elkezdett enni. Egyszer csak azt vette észre, hogy már Maggie ül mellette. Semmi kedve nem volt a lánnyal csevegni, úgyhogy úgy tett, mintha nem vette volna észre. De Maggie-t nem lehetett ilyen könnyen lerázni. - Szia, Eddy. Edward megrándult az Eddy hallatán. - Arra gondoltam, megbeszélhetnénk, hogy mibe öltözünk a halloween-i bálba. Én valami boszorkány-szerűség szeretnék lenni te meg lehetnél mondjuk.merlin!- sikítva nevetett frappáns ötletén. Ám Ed ezt nem értékelte. - Annak öltözöl, aminek akarsz.- mondta türelmét vesztve.- Én Drakula leszek. Ja, és Elisával megyek. Elhívtam és igent mondott. És ha bármi történik vele a bálig, nem fogok gondolkozni, hogy ki tette. Azonnal téged foglak vádolni. Most pedig, szia.- Edward jelentőségteljes pillantást vetett Maggie-re, aztán elment. Maggie fogát csikorgatva ült. Sírni tudott volna. Nem akarta elhinni, hogy őt, a szexis, gyönyörű és okos Maggie-t visszautasítja egy helyes fiú. - Ez nem történhetett meg velem.- suttogta maga elé meredve.- Ezt én csak álmodtam.- de sajnos az igazság az volt, hogy Edward semmit nem akart tőle. - Maggie!- szólította meg valaki. Maggie könnyes szemekkel nézett föl egyik barátnőjére, Christinára.- Maggie, mi történt? - Eddy nem szeret!- zokogta Maggie és ráborult Christina vállára.- Azt a hülye Elisát viszi a bálba! Christina megsimogatta barátnője fejét. - Nyugi, majd kitalálunk valamit, jó? 19

20 - Rendben.- szipogta Maggie. Nagyon szerencsétlennek érezte magát. Aztán hirtelen rácsapott az asztalra.- Nem hagyom! Megbánja még az a kis fruska, hogy beleköpött a levesembe! 5. fejezet Edgar Evil lélekszakadva rohant fel a Harvard egyetem lépcsőin. Nehezen lélegzett, ugyanis enyhe asztma kínozta. Ezt részben a testsúlyának is köszönhette. Kémia és fizikatanár volt, emellett pedig foglalkozott alkímiai kutatásokkal is. Imádta a munkáját, bár az alkímiai tanulmányait jobban kedvelte. Mint általában, most is késésben volt. Többször figyelmeztették már, hogy érkezzen időben, különben keresnek a helyére mást, de hiába volt minden, Evil professzor továbbra is késett. A diákjai türelemmel viseltettek iránta, de csak azért mert rendes tanár volt. - Jó reggelt professzor! Csak nem megint késésben van?- szólította meg kedvesen Edgart egy szemüveges, vékony nő, a Harvard könyvtárosa. A professzor levegő után kapkodott. - Jó reggelt kívánok.mrs..klepster -lihegett, közben a kezét a mellkasára szorította. - na jól van, nehogy megfulladjon nekem!- nevetett Mrs. Klepster.- Sok sikert az előadásához!- búcsúzott a könyvtárosnő. Evil professzor még mindig lihegve rohant tovább. Amikor végre megérkezett az előadóterem elé, kifújta magát. Megigazította a nyakkendőjét és belépett a terembe. Döngve csapódott be mögötte az ajtó. - Hol van mindenki?- kérdezte döbbenten, ugyanis rajta kívül senki nem volt a helyiségben. Nem értette. Talán valami tréfa? -gondolta. Kinyitotta a táskáját, elővette az órarendjét, és alaposan átnézte. Aztán nyögve leroskadt egy székre: kiderült, hogy fölösleges volt sietnie, ugyanis ma nincs órája, csak másnap. - nem hiszem el, hogy elfelejtettem.- fejét a tenyerébe támasztotta. Eddig még soha semmit nem felejtett el.- Biztos fáradt vagyok.- sóhajtva felállt, és kiment. Úgy gondolta, ha már itt van, akkor bemegy a laborba és tovább foglalkozik az alkímiával, amire mostanában nem nagyon volt ideje. A labor szintén üres volt, de Edgar ennek örült, mivel jobban szeretett egyedül, csöndben dolgozni. Elővette a lombikjait, edényeit, és az anyagokat, amivel dolgozott. Közben az aznapi újságot is megtalálta. Ez nem egy hetilap volt, amit minden amerikai lakásban meg lehetett találni: ez a Harvard titkos tudomány részlegének az újságja volt. Csak azok kaphattak belőle, akik valamilyen titkos dolgot tanulmányoztak, mint például az alkímia, UFO-k vagy vámpírok. (Ha egy tudós talált valami fontosat, vagy előállított valamit, azonnal jelentenie kellett a központi Secret Science Institut-nak.) Továbbá ebből az újságból informálódni lehetett a nagy világ tudományos eseményeiről is. Evil professzor belelapozott az újságba. A harmadik oldalon egy parányi cikk keltette fel a figyelmét: Vámpírinvázió az Egyesült Királyságban! Az elmúlt pár hétben Anglia területén sok vámpírjelenlétet észleltek a londoni Secret Science Institut laborjának kutatói. Egy különleges műszerrel, az úgynevezett vámpírkeresővel pontosan meg tudják mondani, hogy Angliában hány vámpír található. Sajnos, a műszer még nem tudja behatárolni, hogy az átváltozott pontosan hol lakik, sőt, a nevét sem tudják kideríteni, de a szerkezet így is fantasztikus. Az intézet 20