MAGYAR INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM STRATÉGIA Egészségügyi és szociális ágazat

Átírás

1 MAGYAR INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM STRATÉGIA Egészségügyi és szociális ágazat Készült Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium ajánlásai az információs társadalom ágazati részstratégiák készítéséhez c. ajánlás alapján Csehák Judit miniszter július

2 Készítette az ESZCSM és IHM ágazati információs stratégiai munkacsoport: Apjok András, Balkányi László, Gergely Tamás, Kincses Gyula, Krémer András, Racskó Tamás, Simon Pál, Surján György, Ulicska László, Vitrai József, Vokó Zoltán

3 Tartalomjegyzék Vezetői összefoglaló Helyzetértékelés és következtetések Jelenkép Az egészségügyi és szociális ágazat kormányzati stratégiája által megjelölt kiemelten fontos területek Gazdasági és társadalmi igényekből származó elvárások Pénzügyi és gazdasági hatások Hazai és nemzetközi trendek Jellemző szolgáltatások SWOT analízis Jogi környezet Információs és kommunikációs technológiai környezet Az Európai Unió elvárásai Jövőkép Célok kijelölése A kitűzött célok megvalósításának várható hatásai A kitűzött célok megvalósításának feladatai melléklet: Fogalomtár melléklet: Jogszabálytár melléklet: Középtávú feladatok melléklet: MITS Országos Egészségbiztosítási Pénztár 5. melléklet: MITS Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság

4 MITS Egészségügyi és szociális ágazat 1/74 Vezetői összefoglaló A Magyar Köztársaság kormánya a december 28-án kelt, 1214/2002. határozatában rendelkezik a Magyar Információs Társadalom Stratégia (MITS) készítésével kapcsolatos egyes ágazati feladatokról. A MITS-ben megfogalmazott stratégiai fejlesztési területek között kiemelt jelentőségű az egészségügyi, szociális és családügyi tevékenységek információtechnológiai eszközökkel és módszerekkel történő támogatása és fejlesztése (eegészség). Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Egészségügyi és Szociális Információs Bizottsága ezért megalakította az ágazati információs stratégiai munkacsoportot, annak érdekében, hogy az Informatikai és Hírközlési Minisztérium ajánlásaival összhangban dolgozza ki az Egészségügyi és Szociális Ágazati Információs Stratégiát. A stratégia kijelöli azokat az irányokat, amelyek az egészségügyet és a szociális ellátásokat a jelen helyzetből átvezetik az információs társadalomba, bemutatja, hogy az ágazat szereplői számára milyen előnyöket kínál az információs társadalom, és közvetíti a tudásalapú egészségügy megvalósításából fakadó értékeket. Célokat tűz ki, és bemutatja az átalakulásból eredő fontosabb feladatokat. A hosszú távú feladatok kijelölésén túl a stratégia a os időszakra konkrét középtávú feladatokat jelöl meg. A stratégia alapvető megközelítése az egyén, a közösség informáltságának és kommunikációs helyzetének javítása, ezen keresztül a lakosság életminőségének emelése. Ugyanakkor az egészséggel, betegséggel és szociális állapottal kapcsolatos információ, tudás és készségek alkotta információs vagyon birtokában az ágazat működési hatékonysága is növelhető. A stratégiai megközelítés a magas szintű egészségkultúra és szociális biztonság, a tudományos bizonyítékokon alapuló orvoslás, az ellátás minőségét támogató, az egészségbiztosítási kockázatokat kezelő finanszírozásra épít. A stratégia elősegíti az átlátható szociális szolgáltatások és egészségügy, illetve a szociális szolgáltatások területén az ügyfélbarát ügyintézés magyarországi kialakulását. Az ESZCSM által megvalósítandó középtávú feladatok 2006-ra hat jelentős fejlesztés megvalósítását célozzák: A kor színvonalának és az információs igénynek megfelelő egészség és szociális monitorozó rendszer kialakítása. Ágazati portál létrehozása tartalomszolgáltatással a lakosság, az egészségügyi és szociális szolgáltatók, a média, a gazdasági szereplők, a kutató intézmények, a döntéshozók számára. Egészségügyi szolgáltatók regionális integrált információs mintarendszerei. Egészségügyi és szociális telefonos/internetes tanácsadó szolgálat. Az egészségügyi és szociális szolgáltatók, illetve országos hatáskörű egészségügyi intézmények információs rendszerének korszerűsítése. Internetes egészségügyi epiac kialakítása. A további 16 középtávú feladat a fentiek megvalósulásához szükséges feltételrendszer megteremtésére irányul. * * *

5 MITS Egészségügyi és szociális ágazat 2/74 Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, továbbá az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság által készített információs részstratégiák kivonatolt változatát a vonatkozó mellékletek tartalmazzák. Jelen dokumentum szakmai véleményezése az ESZCSM által létrehívott Egészségügyi és Szociális Információs Bizottságba delegált szakmai, érdekképviseleti szervezeteken keresztül valósult meg. 1 1 Az ESZCSM-en kívül a Bizottságba tagot delegáló szervezetek: Országos Egészségbiztosítási Pénztár, Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, Országos Tisztifőorvosi Hivatal, Országos Epidemiológiai Központ, Országos Közegészségügyi Központ, Országos Mentőszolgálat, Országos Vérellátó Szolgálat, Központi Statisztikai Hivatal, MEDINFO, GYÓGYINFOK, Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Információs Központ, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Informatikai és Hírközlési Minisztérium, Oktatási Minisztérium, Miniszterelnöki Hivatal, Kormányzati Informatikai és Társadalmi Kapcsolatok Hivatala, Egészségügyi Tudományos Tanács, Az Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programja Programiroda, Egészségügyi Informatikai Szakmai Kollégium, Megelőző Orvostani és Népegészségügyi Szakmai Kollégium, MTA Orvosi Informatikai Munkabizottság, MTA Epidemiológiai Munkabizottság, Magyar Orvosi Kamara, Magyar Gyógyszerész Kamara, Kórházszövetség, Országos Alapellátási Intézet, Magyar Egészségügyi Informatikai Társaság, Magyar Egészségügyi Telematikai Egyesület, Szociális Szakmai Szövetség, SZIGE Szociális Igazgatási Egyesület

6 MITS Egészségügyi és szociális ágazat 3/74 1. Helyzetértékelés és következtetések Jelenkép Az egészségügyi ellátó rendszert befolyásoló kedvezőtlen körülmények Magyarországon a halálozási és életminőségi mutatók romlását a XX. század második felében elősegítette az egészségügyi, egészségbiztosítási rendszerek több évtizeden át halogatott reformja. Ugyanakkor az orvostudomány, a határterületi és társtudományok (például az egészségügyi informatika) viharos fejlődése és az eredmények gyakorlati alkalmazásában fennálló különbségek a fejlett világtól való lemaradást tovább mélyítették. A rendszerváltozás óta eltelt másfél évtizedben a népesség egészségi állapota egyes mutatószámok tekintetében javul, ugyanakkor megoldatlan a népesség fogyásából és elöregedéséből eredő demográfiai csapdahelyzet felszámolása, amit súlyosbít a potenciálisan elvesztett életévek kedvezőtlen alakulása. A helyzet kezelésére kidolgozott népegészségügyi program megvalósítása éppen egy évtizedet csúszott, aminek egyik oka a hiányos informatikai infrastruktúra, a tényalapú szakpolitizálást kiszolgáló tudásgazdálkodás hiánya. Hazánkban az egészségügyi ellátórendszerben elérhető kapacitások és szolgáltatások minőségének vonatkozásában jelentős területi eltérések alakultak ki, a kiegyensúlyozott, szükségletalapú szolgáltatásszervezés rendszerének kialakítása pedig jelenleg a felmérési szakaszban tart. Ide kapcsolódik, hogy az egészségbiztosításban csak részlegesen és hiányosan szabályozott az egészségügyi technológiák, valamint az ellátásokhoz szükséges kapacitások befogadásának rendszere. A befejezett és minőségi ellátást a jelenlegi finanszírozási rendszer kevéssé támogatja. A jelenlegi finanszírozási gyakorlat miatt csorbul a progresszív ellátás elve is, hiszen a betegek ellátása gyakran nem ott zajlik, ahol az szakmailag és anyagilag is a leghatékonyabb volna. Az egészségügyi informatika hazai helyzetéről 2 Noha az egészségügyi informatika hazai fejlődése egészen az 1960-as évekig nyúlik vissza, az információtechnológia széles körben való elterjedése a 90-es évek elején indult meg. Többek között éppen a megelőző több évtizedes élénk tudományos közéletnek és a felhasználók növekvő érdeklődésének (Neumann Kollokviumok, Egészségügyi Informatikai Vándorgyűlések) köszönhetően a finanszírozási reform kapcsán gyors fejlődés indult meg. Ennek eredményeként a kórházi, majd a szakellátási eseményekről teljes körű lefedettséget biztosító adatbázisok jöttek létre és működnek folyamatosan. Az akkor korszerűnek számító szabványos jelentési rekordkép lehetővé tette, hogy a kórházi, illetve rendelőintézeti rendszerek testre szabottan, a helyi igények és lehetőségek szerint fejlődjenek anélkül, hogy ez az egységes jelentési rendszert megzavarná. A helyi igények kielégítése természetesen vegyes eredményre vezetett, a forráshoz jutás esetlegessége pedig nagyfokú heterogenitást szült. Ezért a létrejött rendszerek, bár önmagukban vegyes minőségben működőképesek, nem tudják kiszolgálni egy országos 2 Részletezve az 1.8 fejezetben

7 MITS Egészségügyi és szociális ágazat 4/74 informatikai rendszer igényeit. Jellemző rájuk az adminisztratív szemlélet (ti. az adatok további feldolgozásra kevéssé alkalmas alfanumerikus állományokban vannak tárolva) és a mérsékelt integritás (az osztályos rendszerek egymással való kommunikációja közepes, a klinikai rendszer kommunikációja a gazdasági és menedzsmentrendszerekkel minimális). Az OEP jelenlegi szabályozás szerinti feladatainak ellátásához szükséges informatikai rendszerrel és eszközzel, valamint üzemeltető személyzettel rendelkezik, a helyzet mégsem tekinthető megfelelőnek. A jelenleg használt informatikai rendszerek nagy része ugyanis az egyes funkciók ellátására készült, a pillanatnyi állapotot tükröző szigetszerű alkalmazás. Az ellátási szintek (alapellátás, járóbeteg-szakrendelés, fekvőbeteg-ellátás) között bizonytalan és nehézkes a megbízható adatkapcsolat fenntartása, a rendszerek aktualizálása nehéz és drága. A technológiai fejlődés kihívásainak való megfelelést a materiális és immateriális feltételek, a fejlesztés korlátozott volta jelentősen gátolja. Többek között ez a magyarázata annak is, hogy beindított fejlesztések magukra maradnak. Az egészségügyi ágazatban között volt az utolsó államilag is támogatott nagy beruházás (Világbanki KTI projekt). Azóta az egyes kórházak változó mértékben költöttek informatikai beruházásokra. A már használt rendszerek funkcionalitásainak jelentős része nem teljesen kihasznált. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy az informatikai K+F programok keretében megvalósításra került egészségügyi információrendszerek elterjesztését az ágazat nem karolta fel. Az elmúlt mintegy öt évben telepített rendszerek technológiája gyakorlatilag változatlan, miközben az információtechnológia egyre gyorsabb ütemben fejlődik. Egészében véve azt mondhatjuk, hogy a korábbi fejlődési ütem megtorpanása következtében a mai rendszerek technológiai szempontból az internetrobbanás előtti korszak képét mutatják, a gyakorlati haszon szempontjából azonban még ennek a technológiának a lehetőségeit sem aknázzák ki maradéktalanul. Az egészségügyi intézmények hálózati kapcsolatrendszere (internethozzáférés, védett kommunikációs hálózat) messze elmarad a kívánatostól. A nemzetközi statisztikák szerint az internetes tartalmak közül az egészségügyi információt tartalmazó oldalak a leglátogatottabbak között vannak. Magyarországon azonban a létező több ezer egészségügyi, szociális témával foglalkozó webhely ellenére is kevés a jó minőségű, de érthető betegtájékoztatási információkat nyújtó, minősített tartalmú internetes információszolgáltatás. A szociális informatika jelenlegi helyzetéről A szociális terület informatikai fejlesztési kérdéseiről nincsen az egészségügyi informatika esetében igen kiterjedten létező szakmai közeg. Azt mondhatjuk, hogy míg egészségügyi informatika létezik, ún. szociális informatika nem. Amiből meríthetünk, az az elektronikus ügyintézés, az elektronikus kormányzat nem területspecifikus szakirodalma, fejlesztési tapasztalatai. Az informatika alkalmazására a humán így a szociális szolgáltatásokban vannak ugyan külhoni példák és szakirodalmi források, de Magyarországon e területet eltekintve egy-két szakmai konferenciától 3 nem művelik a szociális szakemberek ben Budapesten rendezték meg a Human Service Information Technology Application (HUSITA) 5. nemzetközi konferenciáját Szociális ellátás az információs társadalomban A szakadékok áthidalása címmel.

8 MITS Egészségügyi és szociális ágazat 5/74 A hazai szociális szférában az egyetlen önállóan fejlődő terület az önkormányzati ügyviteli rendszerek területe. Itt az állam szerepe arra irányulhat, hogy elősegítse e rendszerek fejlődését azzal, hogy a közszféra felhasználóit segíti abban, hogy okos, megfontolt vásárlókként léphessenek fel. Az ESZCSM ez utóbbi terület fejlődését kívánja elősegíteni Szociális Igazgatási Mintahely programjával, amely többek között a szociális igazgatási feladatok informatikai támogatásához, szakmai nyilvántartási és dokumentációs hátterének kialakításához nyújt segítséget meghatározott régiókban és körzetekben. Jelenleg valamennyi megye legalább egy települési önkormányzata részt vesz a programban, és a vállaltaknak megfelelően tapasztalataival segíti a térség önkormányzatainak szociális tevékenységét, munkatársainak szakmai fejlődését. A nyugdíjbiztosítási rendszer jelenlegi helyzete Az országos nyugdíjbiztosítási rendszer és szolgáltatásai alapvetően befolyásolják a lakosság életkörülményeit és az egészségügyi és szociális ágazat működését. Stratégiai célja: nagy időhorizontú szolgáltatások stabilitása, biztonsága, megbízhatósága, hitelessége, pontossága, kiszámíthatósága révén olyan eurokonform rendszer folyamatos működtetése, amely alkalmazkodik a változó szükségletekhez, és képes befogadni a korszerű információs és kommunikációs technológia (IKT) eredményeit. A nyugdíjbiztosítás nyilvántartása az elmúlt hat év korszerűsítési projektjének végrehajtása során nagy változáson ment keresztül, a papíralapú nyilvántartások elektronizálásra kerültek és központosítva lettek. Az elektronikus adatbázist korszerű adatbázis-kezelő rendszer vezérli. A rendszer képes az individuális ún. elektronikus dosszié előállítására. A nyugdíjelbírálási rendszer összetett ügyviteli folyamatait támogató rendszer alkalmas a teljesítő, az elutasító, a felfüggesztő, az eljárásmegszüntető határozatok, előlegértesítések készítésére az eljárás minden szintjén. A nyugdíjfolyósítás rendszere képes arra, hogy megközelítőleg 5 és fél millió ellátás adatait tartalmazó integrált adatbázisban havonta átlagosan ezer változást hajtson végre olyan elszámolási rendszereket működtetve, amelyek a szolgáltatások pontos kimutatását, könyvelését, alapok közötti megbontását végzik, dokumentálva a központi költségvetés kötelezettségét is ben a második Információs Társadalom Szakmai Napok keretében az Internet és társadalomtudományok szekcióban Boór Tamás, Gedeon Tímea, Molnár Szilárd és Tausz Katalin foglalkozott az informatika alkalmazásának szociálpolitikai lehetőségeivel.

9 MITS Egészségügyi és szociális ágazat 6/74 A jelenlegi helyzet konkrétumai Az uralkodó szemlélet az információt, a tudást nem tekinti erőforrásnak, az informatikát termelőeszköznek. A lakosság, a szakma és a döntéshozók információs deficitje miatt az egyének és a lakosság egészségi állapotára, szociális helyzetére, valamint az ellátórendszerekre vonatkozó döntések megalapozottsága csorbul: A betegek, illetve ügyfelek sokszor nem tudják, hogy panaszaikkal hova forduljanak, nincs információjuk a szolgáltatások minőségéről, elérhetőségéről. Az egészségügyi személyzet, a szociális szolgáltatások és igazgatás dolgozói nem férnek hozzá elektronikusan a nemzetközi élvonalbeli szakmai tudásbázisokhoz. Ehelyett elavult tankönyvekből, papíron publikált irányelvekből, tudományos folyóiratok tucatjaiból, gyógyszerlátogatók sokszor torzított információiból kell szinten tartaniuk orvosi tudásukat, munkahelyi döntéstámogatási alkalmazások alig léteznek. Az ágazati politikai döntések tudományos igényű, hiteles adatokon nyugvó feltételei gyengén biztosítottak. Az eszközpark jobbára elavult, a rendszerek összekapcsolása korlátozott, a technikai és szervezési feltételek, az együttműködés hiányosságai miatt. Az internetpenetráció alacsony, a lakossági információs és szakmai igényeket kielégítő oldalakhoz drága és korlátozott szintű a hozzáférés. Alacsony szintű a szociális ágazat informatikai ellátottsága és a humán erőforrás felkészültsége. Megoldatlan a hazai egészségügyi informatikai kutatás-fejlesztés eredményeinek hasznosítása. Megoldatlan a korszerű technológiák koordinált ágazati bevezetésének felkarolása, menedzselése. Az ágazati információkezelés hazai helyzetéről Az egészség- és a szociális ügy különböző szintjei és szereplői viszonylatában az információ jelenleg szigetszerűen halmozódik, feldolgozásra csak nagyon kis része kerül. A tárolásra kerülő információ döntő többsége utólagos feldolgozásra alkalmatlan formában kerül az adat-, illetve elsősorban az irattárakba. Az ágazati információs vagyon hasznosításához tudáskezelésre van szükség, amelynek bevezetése az ágazatban csak a kezdeti lépéseknél tart. A beteg vagy a szociálisan rászoruló ember egészségi és szociális állapotának komplex módon történő megragadása, a terápiának és egyéb szolgáltatásnak az egyéni sajátosságokhoz történő illesztése szükséges ahhoz, hogy kialakíthatóak legyenek a rászoruló személy köré szervezett ellátási formák, amelyek várhatóan egyre nagyobb szerepet fognak játszani a jövő egészségügyi és szociális szervezeteiben. Mindez az adat információ ismeret folyamat hatékony megvalósítását igényli, ami nem képzelhető el megfelelő informatikai támogatás nélkül. A fentiekből kitűnik, hogy a fennálló csapdahelyzetek felszámolása nem csak kizárólag információtechnológiai vagy az ágazaton belüli szervezési beavatkozásokat igényel, hanem az illetékes szaktárcák összefogásával együttesen megvalósítható intézkedések keretében lehetséges.

10 MITS Egészségügyi és szociális ágazat 7/ Az egészségügyi és szociális ágazat kormányzati stratégiája által megjelölt kiemelten fontos területek Összefoglaló Az egészségügyi, szociális és családügyi kormányzatnak az ágazat átalakításáról szóló programjai az ellátás hatékonyságának, minőségének emelését, a betegek és az egészséges lakosság információs pozíciójának javítását célozzák. A kormányzati célok megvalósításában a tényeken, bizonyítékokon alapuló megoldások, valamint az olyan rendszerek kialakítása kap hangsúlyt, amelyek az ellátórendszer valamennyi pontján javítják az információáramlás és az információhoz való hozzáférés feltételeit. Egészségügyi ágazat A kormány 2003 februárjában fogadta el az egészségügy átalakításáról szóló miniszteri tájékozatót és az arra épülő megvalósítási menetrendet. Ez adja meg a kormány programjának fő célkitűzéseit: Az egészség által meghatározott életminőség javítása. Az egészségügyi rendszer igazságosságának fokozása, a területi egyenlőtlenségek csökkentésével és az (ellátási, pénzügyi és szociális-mentális) hozzáférési korlátok lebontásával. Az ellátás szakmai színvonalának egységesítése, javítása és elszámolhatóvá tétele a minőségmenedzsment támogatásával, a tudásalapú és a bizonyítékokon alapuló orvoslásra alapozott megoldások, eljárások terjesztése. Az ellátórendszer és az egyes szolgáltatók hatékonyságának javítása (az allokációs és technikai hatékonyság párhuzamos javítása), mindezek érdekében a progresszivitás elvére épülő regionális ellátásszervezés és -tervezés kialakítása. Az ellátórendszer betegbarát átalakítása: az ellátás körülményeinek javítása, a betegek választási szabadságának növelése, információs pozíciójának javítása. A fenti célkitűzések megvalósításának fő eszközei: 1) A Parlament által elfogadott népegészségügyi program végrehajtása. 2) Az egészségügyi rendszer regionális átszervezéshez kötött konszolidációja és fejlesztési programja. Ez a programcsomag komplex módon, a regionális ellátástervezés és fejlesztéspolitika, valamint ennek intézményrendszerének kialakításával egy olyan fejlesztési környezetet épít ki, amely biztosítja az egészségügyi ellátás kiegyensúlyozott hozzáférését, az egységes műszaki-technikai színvonalat, beleértve az elavult (mentés, sürgősség, diagnosztika, onkoterápia területén használt) kulcsberendezések cseréjét és szükség szerinti telepítését. A program integrálja a különböző forrásokat: EU források, nemzeti fejlesztési források, tárcaszintű fejlesztési források, önkormányzati források és közcélú magánbefektetések (Public Private Partnership programok). Az ellátórendszer átszervezésében kiemelt feladat az egészségügyi és a szociális ellátórendszer integrálása, szervezeti és finanszírozási együttműködésének biztosítása.

11 MITS Egészségügyi és szociális ágazat 8/74 3) A humán erőforrás programcsoport részei: az ágazat dolgozóinak jobb megbecsülése (ezzel az elvándorlási kihívás csökkentése), a szakképzés egyszerűsítése, a folyamatos továbbképzésben az informatikai alapú távoktatás támogatása. 4) A finanszírozási reform a jelenlegi közfinanszírozású rendszer megerősítését, hatékonyságának javítását célozza. A rendszer igazságosságának fokozása érdekében erősíteni kívánjuk a szervezett magánfinanszírozást. Ettől a kormányzat a paraszolvencia csökkentését, a lakossági terhek egyenlőbb eloszlását várja. 5) Infokommunikációs technológia (IKT) fejlesztések Az infokommunikációs fejlesztések egyik fő célkitűzése a tudásalapú megoldások alkalmazásának terjesztése a gyógyításban, a kormányzati és regionális stratégiai tervezésben, az egészségügyi ellátás hatékonyságának, minőségének javítása, egységesítésének segítése. A másik tevékenységi irány a betegek és az egészséges lakosság információs pozíciójának a javítása, a korszerű IKT megoldások alkalmazása az egészségfejlesztésben, betegtájékoztatásban. Szociális ágazat Kiemelten fontos területek A kormányzat programjában a szociális terület működését meghatározó elvként az esélyteremtést jelölte meg. Ennek jegyében a kormányzat elő kívánja segíteni a szociális terület és a többi kormányzati szféra közötti szorosabb együttműködést, az egyenlőtlenségek kialakulásának mielőbbi megakadályozása, mérséklése érdekében erősíteni kívánja az oktatási rendszerben fellelhető szociális funkciókat, illetve a szociális szolgáltatások és az egyéb, a társadalmi integrációt támogató szférák (pl. a foglalkoztatás és az egészségügy) közötti kapcsolatot. A kormányzat programjában megfogalmazott céljai szerint úgy tekint a szociális ellátórendszerre, mint az állampolgári autonómiát elősegíteni, az emberi méltóságot megerősíteni képes támogatóeszközre, amely széles körben elérhető, emberközeli szolgáltatásokkal segíti a társadalmi integrációt, a társadalomba való visszailleszkedést. Az ellátások, szolgáltatások összehangolt fejlesztésével arra törekszik, hogy az azokat igénybe vevő polgárok a szükséges támogatások segítségével teljes jogú, sorsukat irányítani képes állampolgárként élhessék a saját életüket. E kormányzati stratégiai célok elérését a szociális ágazati informatikai fejlesztések azzal tudják támogatni, hogy az ellátórendszer valamennyi pontján javítják az ügyintézés és az ágazati információáramlás, valamint az információhoz való hozzáférés feltételeit. A szociális ágazat számára kiemelten fontos, hogy az ágazat lehetőségeivel hozzájáruljon a digitális kultúra, az informatika terjedése nyomán előálló társadalmi különbségek mérsékléséhez, az információs társadalom javaihoz való hozzáféréshez segítse a társadalmi, gazdasági szempontból hátrányos helyzetben élő embereket. Következtetések: Az ágazati célkitűzések megvalósításához, valamint az információs társadalom megalapozását célzó elképzelések valóra váltásához a kormányzati elkötelezettségen és a kölcsönösen összehangolt cselekvéseken túlmenő összefogás szükséges. Az informatikai eszközöket és lehetőségeket a társadalmi esélyegyenlőség előmozdításának, a társadalmi különbségek csökkentésének eszközeiként is hasznosítani kell.

12 MITS Egészségügyi és szociális ágazat 9/ Gazdasági és társadalmi igényekből származó elvárások Összefoglaló Az egészségügyben, az orvoslásban a paradigmaváltások idejét éljük. Mind az orvos- és egészségtudományban dolgozó szakemberek, mind a betegek körében nőtt az egészségtudatosság, a holisztikus gyógyítás iránti igény. Az önkormányzati és állami információszolgáltatás területén is kiemelt jelentőségűvé vált a integrált ( egyablakos ) ügyintézés. A növekvő mobilitás és globalizáció szükségessé teszi, hogy a személyes adatok ellenőrzött és autorizált módon követhessék a lakosságot. ÁLTALÁNOS TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK Az utóbbi évtizedek társadalmi változásai mögött számos, egymással többé-kevésbé összefüggő tényező szerepe megjelölhető, melyek közül a stratégia szempontjából az alábbiak érdemelnek figyelmet: (1) Az egyének és a közösségek (civil szervezetek) megnövekedett társadalmi, politikai aktivitása és érdekérvényesítése; (2) a gazdaság szereplőinek azon érdeke, amely a termékek és szolgáltatások vásárlókhoz történő célzott eljuttatatására irányul, továbbá a fogyasztói szemlélet kiterjesztése az egészségre, az egészségügyi ellátásokra. A folyamatokat egyaránt jelzi, hogy az egyének saját személyes vagy az általuk képviselt közösség, szervezet érdekében egyre több információt használnak mindennapos döntéseikhez. Ugyanakkor tevékenykedésük eredményeképpen vagy akár melléktermékeként, mások igényeinek kielégítésére nagy tömegben keletkezik információ. Így az információ növekvő mértékű gyűjtése, feldolgozása és alkalmazása ma már világszerte megfigyelhető tendencia, ugyanakkor, ahogy fentebb írtuk, az ágazati informatikai megoldásoknak figyelemmel kell lenniük a kezelt adatok, ismeretek speciálisan érzékeny voltára. Az említett változások közös jellemzője a csoportmunka, az összehangolt együttműködés felértékelődése. Főként a gazdaság területén felhalmozódott tapasztalatok alapján az eredményesség, a költséghatékonyság emelése érdekében az egyéni helyett a csoportok teljesítményének növelése látszik célszerűnek. A csoportmunka sikeressége és szükségessége ma már nemcsak a gazdaságban, hanem az oktatásban és egészségügyben is bizonyított. Egyegy több betegségben szenvedő páciens érdekében a megnövekedett ismeretmennyiség miatt is sokszor elkerülhetetlen több, magasan képzett egészségügyi dolgozó együttműködése. A változás fő irányai Az ezredfordulón megfigyelhető társadalmi változásokkal kapcsolatban leginkább három, egymást erősítő folyamatot szokás felsorolni: a globalizációt, a mobilizációt és a kommunikációt. Legszembetűnőbb változásként talán a globalizáció jelölhető meg. A világ egy pontján kifejlesztett technológiai eljárás viszonylag rövid idő alatt megjelenhet a legeldugottabb vidéken is. Egy adott helyen felhalmozott információ, tudás elérhető szinte bárhonnan. A globális társadalmi és gazdasági aktivitás szereplői és a felhasznált eszközök, az információ, az erőforrások a szükségleteknek megfelelően ma már gyorsan átcsoportosíthatók, bevethetők a világ bármely pontján. A mobilizáció feltételeit többek között a közlekedési eszközök, az elektronika utóbbi évtizedekben mutatott szédületes

13 MITS Egészségügyi és szociális ágazat 10/74 fejlődése teremtette meg. Speciális feladatokat ró mind az egészségügyi, mind a szociális ágazatra az a tény, hogy az Európai Unióban, amelynek hazánk rövidesen tagja lesz, a lakosság mobilitása 10% körül mozog, azaz az Unió minden tizedik polgára nem ott tanul, ahol gyermek volt, nem ott dolgozik, ahol tanult stb. Az egészségállapot személyes adatainak követnie kell a lakosságot. Az információ társadalmi és földrajzi értelemben vett széles körű felhasználása, továbbá a csoportmunka, az együttműködés igénye a kommunikáció megnövekedett szerepéhez vezetett. Az IKT rendkívüli fejlődése révén megnyílt új kommunikációs csatornák, mint az internet vagy a mobiltelefon jelentősége a társadalmi változások elősegítésében nehezen túlbecsülhető. EGÉSZSÉGPROBLÉMÁKAT ÉRINTŐ VÁLTOZÁSOK A XXI. század társadalmainak jellemző alaptendenciái Nő az igény a fogyatékossággal élők életminőségének javítása iránt. Az orvostudomány, orvostechnika további ugrásszerű fejlődése várható (gén- és egyéb biotechnológiák). A házi szakápolás megjelenésével megváltozott az ápolás szerepének megítélése. Megnőtt az információátadás szerepe az ápolás és gyógyítás között. Megjelentek a hálózatba szervezett információrendszerek, megjelentek a telemedicinális szolgáltatások. Az emelkedő költségek miatt megnő a jó minőségű, méltányos (minden társadalmi csoport számára egyformán elérhető), költséghatékony, elszámoltatható ellátás iránti igény. A magas ismeret- és tudásigényű beavatkozások, valamint a csoportmunka elterjedése miatt az ellátás során egészséginformáció felhasználása és az IKT alkalmazása előtérbe kerül. Az ellátottak partnerként részt akarnak venni az ellátásra vonatkozó döntésekben. Egészségügyön kívüli szervezetek is bekapcsolódnak a betegellátásba, és a népegészségügyi célok elérése érdekében az interszektoriális megközelítés válik általánossá. Orvos- és egészségtudomány A társadalmi-kulturális változásokkal párhuzamosan az egészségügy fejlődése is új irányokat vett, az egészségügyben jelentős paradigmaváltások történtek: Az egyének gyógyítása mellett megjelent és teret nyert az új népegészségügyi szemlélet, ami magával hozta a megelőző szemléletű orvoslás megerősödését. A betegségcentrikus gyógyítást felváltja a betegközpontú, holisztikus szemléletű gyógyítás. A minőségszemlélet kialakulásával különböző minőségirányítási rendszerek bevezetése kezdődött meg. Megjelentek a költségtudatos, költséghatékonyságon alapuló irányítási rendszerek. A véleményalapú orvoslást kezdi felváltani a bizonyítékalapú orvoslás, a bizonyítottan eredményes terápiák és eljárások alkalmazásának gyakorlata. Átalakulóban van a társadalombiztosítás: a finanszírozó szerepet felváltja a szolgáltatásvásárlói attitűd. Az élettartam meghosszabbodása, ezzel a társadalom korfájának átalakulása.

14 MITS Egészségügyi és szociális ágazat 11/74 Az egyes betegségek élettel összeegyeztethetővé tétele, ezzel a betegséggel, a fogyatékkal élők arányának növekedése. A lakosság igényei, viselkedése A lakosság körében nő annak felismerése, hogy önmaguk is sokat tehetnek egészségükért, ezért egyre inkább segítőtársnak és nem fellebbezhetetlen tekintélynek tekintik az orvost. Miközben javul a lakosság egészsége, a megelőzés, az egészségfejlesztés és a jólét általános emelkedése miatt, növekszik a nagyobb és a jelenlegitől eltérő összetételű ellátást igénylő idősek aránya. Növekszik az igény a jobb minőségű más szolgáltatásoknál megszokott kényelmesebb, valamint az alternatív, nem hagyományos egészségügyi ellátási formák iránt. A társadalmi változások következtében növekszik a regionális és a közösségi ellátásszervezés. Az ellátásszervezésben az utóbbi években pozitív fejlemény az ún. irányított betegellátási modellek megjelenése. Az alapellátásra szerveződő irányított betegellátási modell adja a legjobb keretet ahhoz, hogy a háziorvosi munkában részt vevők érdekeltté váljanak a megelőzésben, a definitív ellátásban és a kapuőri funkció teljesítésében. A modellben részt vevő nonprofit szervezetek kockázatot vállalnak át az egészségbiztosítástól olyan mértékben, amilyen mértékben munkájukkal csökkenteni tudják a megbetegedés kockázatát. Szociális problémákat érintő tendenciák Magyarország csökkenő népességű társadalom. Az idős lakosság a társadalom egyre növekvő rétegét képezi. Növekszik az egyedülálló, valamint egyszülős gyermekes háztartások aránya. Ezek a tendenciák maguk után vonják a szociális és egészségügyi szolgáltatások iránti igények növekedését, ami a szociális és egészségügyi ellátórendszer rugalmas reagálóképességét, a családi és lakókörnyezetben nyújtott szolgáltatások erősítését igényli. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk nyomán egyre hangsúlyosabb elvárásként jelenik meg az Unió intézményei részéről, hogy megbízható, az uniós standardoknak megfelelő statisztikai rendszereket, illetve ezek nyomán társadalmi indikátorrendszert működtessünk. A kommunikáció új eszközei új viszonyokat teremthetnek az állampolgár és a közigazgatási szervek között is. Az elektronikus hálózatok használata a közérdekű információk terjesztésének érdekében, valamint az on-line szolgáltatások biztosítása nagyban hozzájárulhatnak az állampolgárok és a helyi, illetve központi szociális adminisztráció közötti kapcsolat fejlesztéséhez. Ebben az összefüggésben tulajdoníthatunk kiemelt jelentőséget annak, hogy a szociális szféra mint kormányzati ágazat lemaradása ne növekedjék tovább az információs fejlesztések területén. A szociális állam- és közigazgatás informatikai elmaradottsága ugyanis az ellátórendszer révén fokozottan sújthatja a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat. Következtetések: A szociális és egészségügyi ellátó ágazatnak meg kell felelnie az ezredforduló társadalmi változásainak: a növekvő globalizációnak, mobilizációnak és kommunikációnak. Ennek megfelelően a kormányzatnak aktívan támogatnia kell a minőségszemléletet, a költséghatékonyságot, az ellenőrzött tényeken alapuló szakmai döntéshozatalt, az ellátórendszerek közelebb vitelét az ellátottakhoz és a társadalom területi és szociális mozgásaihoz való gyors alkalmazkodást.

15 MITS Egészségügyi és szociális ágazat 12/ Pénzügyi és gazdasági hatások Összefoglaló Az ellátórendszerek működtetése jelentős terheket ró az államra. Az egészségügy finanszírozása nem tartott lépést a növekvő és változó irányú szükségletekkel és az elmúlt évtizedet jellemző gazdasági fejlődéssel. A szektorra jellemző a hiány és az egyidejűleg fennálló pazarlás. Egyes területeken állandósult a hiánygazdálkodás és a válságkezelés. A gazdasági hatások következményei az egészségügyben Magyarországon az egészségügy finanszírozása nem tartott lépést a növekvő szükségletekkel és a gazdasági fejlődéssel. Az összkiadások reálértéke a kilencvenes évek elején növekedett, majd között több, mint 20%-kal csökkent. Az egészségügyre fordított összes kiadás 1994-ben a GDP 8,3%-át, 2000-ben már csak 6,7%-át tette ki (EU: 8,6%), a vásárlóerő paritáson számított értéke pedig az EU átlagnak csak 40%-a. Az összes egészségügyi kiadáson belül a közkiadások 10 év alatt a GDP 6,5%-áról 5,1%-ára csökkentek. A közvetlen lakossági térítés aránya ugyanezen időszakban megduplázódott, 2000-ben már elérte a teljes egészségügyi kiadás 24%-át. Az Egészségbiztosítási Alap kiadásai nominálértékben 1995 és 2000 között sokszorosára emelkedtek. Az összkiadás ezen időszak alatt 445 milliárd forintról mintegy 800 milliárdra nőtt. A kiadások aránya a GDP-hez viszonyítva csökkent: míg 1995-ben az egészségbiztosítási kiadások a GDP 7,9%-át jelentették, addig 2000-ben csupán 6,2%-át. Az Egészségbiztosítási Alap kiadásainak növekedését a központi költségvetés kiadásainak növekedéséhez viszonyítva azt látjuk, hogy míg az utóbbi 1995-ről 2000-re 2,3-szorosára (1728 milliárdról 4049 milliárd forintra) nőtt nominálértékben, addig az Egészségbiztosítási Alap kiadásai nem egész kétszeresére. Ugyanakkor a lakosság költségei is számottevően megemelkedtek. Miközben tehát az egészségügy finanszírozási pozíciói romlottak, ugyanakkor a forrásigényes informatikai beruházások a kívánatostól jelentősen elmaradtak, pedig a jogszabályok 1993 óta kötelezik az egészségügyi szolgáltatókat teljesítményüknek elektronikus adathordozón történő jelentésére. Egy további jellegzetesség, hogy mivel a működési költségekbe nincsen beépítve az értékcsökkenés, a pénzügyi értelemben és erkölcsileg egyaránt gyorsan amortizálódó informatikai beruházások nem kapnak akkora prioritást, amekkora elvárható volna. Az egészségügyi informatika helyzetét jelentősen befolyásolta az is, hogy 1993 és 2003 között, vagyis az elektronikus adatszolgáltatás és az internet megjelenése óta eltelt évtizedben csak egy jelentősebb központi fejlesztési program zajlott le az ágazatban (Kórházvezetést Támogató Információs Rendszer KTI projekt). Az ágazati informatikai rendszerek működtetése, fenntartása növekvő terheket ró az egészségügyi ellátó intézményekre, ugyanakkor viszont az integrált intézményi informatikai rendszerek a gazdálkodás hatékonyságát jelentősen növelik, így kialakításuk költséghatékony fejlesztés.

16 MITS Egészségügyi és szociális ágazat 13/74 Az európai gyakorlatnak megfelelően elfogadható, hogy az intézményi bevételek minimálisan 1 3%-át kellene az informatikai rendszerek fenntartására és működtetésére fordítani (európai szinten a kórházakban a magyar költségvetéshez képest kb. tízszeres forrás 1 2%-át költik életciklus szemlélettel informatikára, ugyanez az arány az egyetemi oktatókórházakban a 3%- ot is eléri), míg a népegészségügyi hálózatokban, egészségügyi hatóságoknál ez az arány eléri a 6 8%-ot. A tapasztalatoknak megfelelően, az életcikluselvet használva 4 6 évnyi összköltség mintegy 25%-a fordítható a rendszerkiépítésre zöldmezős beruházás esetén. A jelzett hazai arányok szerint tehát az egészségügyi intézményeknek évente legalább 9 milliárd 4 forintot kellene informatikára fordítani, ami egyelőre jórészt csak a meglévő rendszerek üzemeltetését jelentené. Szociális ágazat 5 A kilencvenes években lezajlott társadalmi-gazdasági átalakulás nagy terheket rótt az egész társadalomra, de a szegénység kockázata és a biztonság hiánya halmozottan jelentkezett egyes hátrányos helyzetű, különösen sérülékeny csoportoknál. Ilyennek tekinthetők a romák, a munkanélküliek, az alacsony iskolai végzettségűek és szakképzetlenek, a fogyatékkal élők, a rossz egészségi állapotú vagy szenvedélybeteg emberek, a veszélyeztetett gyermekek, a gyermeküket egyedül nevelő szülők, a hajléktalanok és a rossz lakhatási feltételek között, hátrányos helyzetű településeken élők. E csoportok társadalmi kirekesztődésének központi eleme a marginális munkaerő-piaci pozíció, ám a kirekesztettség széles értelemben a biztonság hiányára, a jövedelemszerző képesség bizonytalanságára, a társadalmi részvétel lehetőségének szűkösségeire, a támogatórendszerek korlátaira, vagyis az alacsony társadalmi életesélyekre utal. Magyarországon az adatgyűjtési rendszer még nem terjed ki a társadalmi befogadás fogalmába tartozó jelenségek komplex vizsgálatára, ezért számos fontos mutató esetében csupán becslésekre lehet támaszkodni, és az adatok alapján nemzetközi összehasonlítás csak korlátozottan lehetséges. Az átalakulás a jövedelmi helyzet tekintetében nem egyformán érintette a generációkat. Az utóbbi egy évtizedben az idős korcsoportok aránya a szegények között kevesebb, mint felére csökkent, miközben a gyermekek (gyermekes családok) szegénységi kockázata megkétszereződött. A csecsemők szegénységi kockázata másfélszerese a hátrányos helyzetű felnőtt lakosságnál tapasztaltnak. Minden társadalmi, demográfiai csoport szegénységi kockázatánál nagyobb a négy vagy több gyermeket nevelő családok (41%) és a gyermek(ek)et egyedül nevelők (36%) szegénységi kockázata. A jövedelmek Közép-Magyarországot leszámítva regionális szinten viszonylag kiegyenlítettek. Közép-Magyarországon az egy főre jutó bruttó jövedelmek 17%-kal haladják meg az országos átlagot, és 36%-kal a legkedvezőtlenebb helyzetű észak-alföldi régió mutatóját. A társadalmi kirekesztettség kockázata és a szegénység újratermelődése fokozottan érvényesül a fejletlenebb régiókban, az aprófalvas, leszakadó kistérségekben, a városok slumosodott negyedeiben, és a hátrányos helyzetű, munkalehetőségeket nem biztosító településeken. A területi szegregáció társadalmi kohéziót gyengítő hatása abban rejlik, hogy a szociális szükségletek éppen azokon a legszegényebb, alacsony gazdasági teherviselő-képességű 4 OEP évi, a természetbeni ellátásokra vonatkozó teljesítési adatai alapján 5 A NFT Humán Erőforrás Operatív Program helyzetelemzése alapján, módosításokkal

17 MITS Egészségügyi és szociális ágazat 14/74 településeken jelentkeznek halmozottan, ahol a népesség társadalmi-demográfiai összetétele is kedvezőtlenebb az átlagosnál, és a feszültségek kezelésére szolgáló infrastrukturális és egyéb eszközök és ellátó rendszerek csak szűkösen állnak rendelkezésre. A szociális védelmi rendszer válaszai a növekvő és változó szükségletekre elégtelenek. A szociális támogató, segítő szolgáltatások intézményes kapacitásai csak részben épültek ki. A hozzáférhetőség tekintetében jelentős területi, szerkezeti egyenlőtlenségek mutatkoznak. Fejlesztésre szorulnak olyan, konkrét célcsoportokra koncentráló segítő és tanácsadó szolgáltatások, amelyek célja a munkavállalás, a munkaerő-piaci beilleszkedés és visszailleszkedés elősegítése. Gyenge a szociális és családi problémák miatt kialakuló tanulási nehézségek vagy iskolai lemorzsolódások megelőzését szolgáló háló. Hiányoznak a 10 év feletti gyermekek és a éves korosztály beilleszkedési, magatartási, szocializációs problémáira választ nyújtani képes segítő, támogató háttérszolgáltatások. E preventív jellegű szolgáltatások hiánya pedig jelentősen rontja a veszélyeztetett fiatalok társadalmi és munkaerő-piaci integrációját. A fiatalok (15 29 éves korosztály) társadalmi passzivitása, az egyenlőtlen hozzáférés az információkhoz, informatikai eszközökhöz állampolgári deficithez vezet, és nem alakulnak ki azok a készségek, amelyek nélkül már önálló életkezdésükkor olyan hátrányokat halmoznak fel, amelyeket nem tudnak később sem kompenzálni. A szociális szakma által képviselt segítés kultúrájának intézményes és szakmai feltételei még sok szempontból hiányosak. A növekvő és változó szükségletekre történő reagálás a képzések terén új készségek, speciális ismeretek elsajátítását teszi szükségessé. Gyenge az interprofesszionális együttműködés és az intézményrendszerek közötti koordináció. A szociális terület gyakorlati munkáját kevés kutatás és adatgyűjtés támogatja, különösen a társadalmi kirekesztettség kérdéskörében. A szegénység és a társadalmi kirekesztettség egyik meghatározó oka a munkaerőpiacról való kiszorulás, a munkanélküliség, különösen a tartós munkanélküliség és az inaktivitás. Ennek veszélye fokozottan fenyegeti a társadalom egyes hátrányos helyzetű csoportjait, elsősorban a roma népességet és a fogyatékkal élőket. A cigányság Magyarország legnagyobb etnikai kisebbsége, ami egyúttal Európa negyedik legnagyobb roma közösségét is jelenti. Mérvadó szakértői becslések szerint a cigány népesség száma jelenleg mintegy ezer főre tehető. A csökkenő nem roma népességgel szemben létszámuk nő, és a demográfiai előrejelzések szerint a következő 50 évben népességen belüli arányuk a jelenlegi 5%-ról 11%-ra emelkedik. A romák szétszóródva élnek az ország területén, de többségük az ország fejletlenebb észak-magyarországi, észak-alföldi és dél-dunántúli régióiban sűrűsödik, s ennek megfelelően a népességen belüli arányuk is itt a legmagasabb. Szociális körülményeiket, társadalmi-gazdasági helyzetük valamennyi fő jellemzőjét tekintve a romák a magyar társadalom leghátrányosabb helyzetű csoportját alkotják. Többségük hátrányos helyzetű, munkalehetőséget nem biztosító, az átlagosnál rosszabb életfeltételeket kínáló településeken, jellegzetesen falvakban, gyakran szegregált, hiányosan közművesített cigánytelepeken, vagy leromlott állapotú városi kolóniákban él. A kilencvenes évek közepén mindössze 12%-uk rendelkezett középfokú, általában szakmunkás végzettséggel, s a diplomások aránya ma is csak tizedszázalékokban mérhető. Képzettségi szintjük az utóbbi években ugyan jelentősen emelkedett, de a többségi társadalomtól való elmaradásuk nem mérséklődött. A roma fiataloknak csak 77%-a fejezi be az általános iskolát, s a nem romákhoz képest jóval kevesebben tanulnak tovább Az érettségit adó közép- és a felsőfokú képzésben az átlagoshoz képest annak ellenére is nagyságrendekkel kevesebben

18 MITS Egészségügyi és szociális ágazat 15/74 vesznek részt, hogy az utóbbi évek intézkedéseinek köszönhetően (ösztöndíjak, kollégiumok) az ilyen képzésben részt vevők létszáma ugrásszerűen emelkedett. A KSH 2002-ben felvételt készített a fogyatékkal és tartós egészségi problémákkal élő népesség körében. Munkaerő-piaci jelenlétük marginális. A 656 ezer munkavállaló korúnak minősülő tartós egészségi problémát jelző közül kevesebb, mint 95 ezren voltak jelen a munkaerőpiacon, ebből is közel 10 ezren munkanélküliként. A tartós egészségi problémával, fogyatékkal élők munkaerő-piaci lehetőségei erősen behatároltak, tíz érintettből mindössze egy dolgozik, a foglalkoztatottság lehetősége többnyire csak azok számára adott, akiknek olyan típusú problémája van, amely őket a munkavégzésben csak kevéssé vagy egyáltalán nem akadályozza. A foglalkoztatottakon belül az érintettek kevesebb, mint 1/5-ét alkalmazták speciális (ún. védett, támogatott) munkahelyen. Az egészségi problémával, fogyatékkal élő emberek döntő többsége rokkantsági nyugdíjban, illetve járadékban részesül. Következtetések: Az ágazati információs politikai célok megvalósításához biztosítani kell az információs rendszerek színvonalon tartásához és fejlesztéséhez szükséges forrásokat. A kiegyensúlyozott működéshez a forrásoknak arányban kell lenniük az intézményi működési költségekkel, valamint az ágazati információs vagyon értékével. Az ágazat egyes területein kialakult pénzügyi válsághelyzet nem kedvez a tervszerű, összefogást igénylő fejlesztések kivitelezésének.

19 MITS Egészségügyi és szociális ágazat 16/ Hazai és nemzetközi trendek Összefoglaló Az egészségügyi ágazatban komplex nemzeti információs stratégiát eddig az angolszász államok dolgoztak ki, más fejlett országokban egy-egy területet lefedő, illetve célorientált projektek indultak. Egyes közép-kelet-európai országok is valósítottak meg országos méretű, távlatos, egészségügyi stratégiára alapozott informatikai programokat. Magyarországon az egészségmonitorozás terén történtek eddig új kezdeményezések, melyek integrációja most van kialakulóban. A szociális szektorban nincsenek előzményei az információs stratégiának. Egészségügyi ágazat A stratégiával kapcsolatos áttekintéskor nem csupán más országok információs stratégiáit és annak megvalósulását érdemes szemügyre venni, hanem az IKT alkalmazásaival összefüggő egyéb tapasztalatokat is. A legtöbb ilyen tapasztalat az elektronikus betegkartonra (páciensrekord), vagy a szabványos egészségadatokra vonatkozik. Egyes országokban az egészségügyet átfogó információs stratégiát nem, de egy-egy területre vonatkozóan hajtottak végre IKT projekteket. Így pl. Olaszországban az idős lakosság gondozásában nagy szerepet szántak a távoli felügyeletet biztosító informatikai alkalmazások bevezetésének. Ugyancsak nem a teljes egészségügyi szektort érinti a telemedicina bevezetését célul kitűző norvég program. Vannak olyan országok is, ahol a népegészségügyi programok tervezésekor az IKT alkalmazása nem kiemelt cél, hanem eszköz a kitűzött célok eléréséhez. Erre említhető példaként a japán népegészségügyi program, amiben a bizonyítékokra alapozott ellátás az egyik fő célkitűzés, de az ehhez szükséges információgyűjtés, -feldolgozás, -megosztás, és -elemzés, eszköz- és tudásrendszer kialakítása a program megvalósításának feladata. INFORMÁCIÓS STRATÉGIÁK KÜLÖNBÖZŐ ORSZÁGOKBAN Az információs stratégiák kidolgozását választó országok előnye a csupán egyes részterületekre vonatkozó informatikai projekteket megvalósító országokkal szemben az, hogy az előzőekben a fejlesztés kiterjed az információ előállításától annak alkalmazásáig tartó ciklus egészére. Egy átfogó stratégia megvalósításakor a részterületeken végrehajtott projektek eredményei nem egyszerűen összegződnek, hanem együttesen többlethaszonnal járnak. 6 Az alábbiakban röviden összefoglaljuk az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, Ausztrália egészséginformációs stratégiáit, valamint említést teszünk a környező országok egészségügyi informatikai helyzetéről. Megpróbáljuk kiemelni a stratégiák azon vonásait, amelyeket a jelen stratégia kidolgozásakor célszerű figyelembe venni. 6 Amint azt az pl. olvasható a Canada Health Infoway: Paths to Better Health-ben: The Canada Health Infoway will also not be a single massive structure. It will be built upon the foundation provided by provincial, territorial and federal health infostructure initiatives already being designed or implemented. Each will retain its identity and integrity. It is the vision of the Canada Health Infoway which allows these diverse initiatives to complement each other in improving the health of all Canadians.

20 MITS Egészségügyi és szociális ágazat 17/74 Információs stratégia Kanadában A kanadai Health Infostructure története 1994-re nyúlik vissza, amikor is megbíztak egy tanácsadó testületet, hogy vizsgálja meg, milyen társadalmi előnnyel járna az információs sztráda kiépítése. A megvalósítás elősegítése érdekében több intézményt is alapítottak. Az egészséginformációs stratégia megvalósítását jelenleg egy olyan tanácsadó testület támogatja, amely öt szakterületre koncentrál: csúcstechnológia, genomika, gyógyszerstratégia, IT infrastruktúra, adatvédelem. A megvalósítás további két fontos eleme az egészségügy felsővezetésének szerepvállalása, illetve a tervekhez rendelt költségvetés. A megvalósítás jelen szakaszára jellemző a regionális pályázók támogatása. A központi megvalósítással szemben ez növeli a helyi körülményekhez való alkalmazkodást, és egyéb nem állami szerepvállalását és ezáltal a költséghatékonyságot. Információs stratégia az Egyesült Királyságban Az Information for Health stratégia története 1997-től számítható. A célkitűzések szerint a stratégiát között kell megvalósítani. A stratégia központi eleme az elektronikus egészségkarton (Electronic Health Record; EHR), amely az ellátó szervezetek kommunikációját biztosíthatja. Ugyancsak a célkitűzések között szerepel, hogy a szociális ellátás során az EHR-t el lehessen érni ugyanúgy, mint ahogy az ott keletkezett adatokat az egészségügyi ellátásban is fel lehessen használni. A stratégia másik fontos elme az Országos Elektronikus Orvoskönyvtár (NELH), amelynek többek között a hozzáférhetővé tett klinikai referenciaanyagok akkreditációja is a feladata lesz. Ehhez hasonlóan, a lakosság számára létrehozott NHS Direct egyben megbízható és akkreditált információt kínál, valamint ellát betegirányítási feladatokat is (triage). Az Egyesült Királyságban még megemlítendő az NHSnet 7, amely a szektor speciális adatkommunikációs igényeit kiegészítő komplex kommunikációs szolgáltatás, amelyet versenyeztetve építtetett ki a brit Egészségügyi Szolgálat. E hálózaton naponta elektronikus üzenetek tízezreit cserélik az egészségügyi intézményhálózat szervezetei, kellő biztonsággal, gyorsasággal és a szabadpiaci árnál mintegy harmadával olcsóbban. A megvalósítás egyik legfontosabb biztosítéka az egészséginformációs szereplők együttműködése (information partnership) központi és helyi szinten egyaránt. Ugyancsak a stratégia sikerességét hivatott biztosítani a tervek mellé rendelt költségvetés is. A stratégia megvalósításának egyik a kanadai gyakorlathoz hasonló szembetűnő vonása a regionális pályázati rendszer működtetése. A stratégia megvalósításának jelenlegi szakaszában az egészséginformáció hatékony népegészségügyi hasznosítására nyolc regionális Public Health Observatoryt hoztak létre, míg a munkahelyi egészségvédelem fejlesztésére információs projektet indítottak (Information on the Health Workplace Initiative). Bevezették a SNOMED-et. 7 Ágazati VPN