Tartalomjegyzék. Mobil Internet választható tárgy. 4. mérés: Transzport protokollok

Átírás

1 Mobil Internet választható tárgy 4. mérés: Transzport protokollok A mérést kidolgozta: Huszák Árpád Utolsó módosítás: április 2. Tartalomjegyzék Bevezető...2 Transzport protokollok...2 TCP (Transmission Control Protocol)...2 TCP Tahoe...4 TCP Reno...5 TCP SACK...5 TCP Vegas...5 UDP (User Datagram Protocol)...6 DCCP (Datagram Congestion Control Protocol)...6 SCTP (Stream Control Transport Protocol)...7 A mérés menete...8 TCP/UDP...9 SCTP...9 DCCP...10 Ellenőrző kérdések...10 Mérési feladatok...10

2 Bevezető Az ISO/OSI rétegstruktúrában, a hálózati réteg (network layer) felett elhelyezkedő szállítási réteg (transport layer) feladata a sorrendhelyes, duplikációmentes és megbízható átvitel biztosítása a felhasználói alkalmazástól függően. Számos transzport protokoll áll rendelkezésünkre, amelyek közül az alkalmazás típusától függően választjuk ki a legalkalmasabbat. A ma használt protokollok szabványosításakor még nem vették figyelembe a mobiltás lehetőségét, emiatt hatékonyságuk is romlik vezetéknélküli környezetben. Transzport protokollok A szállítási réteg két régi nagy protokollja a TCP (Transmission Control Protocol) [1] és az UDP (User Datagram Protocol) [2]. Ezek a protokollok a mai napig meghatározói a számítógépek valamint számítógép-hálózatok közötti adattovábbításnak, pedig immár 25 éves szabványok, hiszen a TCP-t és az UDP-t is az 1980-as évek elején fejlesztették ki. Ez az oka annak, hogy mindkét szabványt viszonylag kis hibavalószínűségű, vezetékes hálózatra dolgozták ki, azonban a ma egyre szélesebb körben használt vezeték nélküli hálózatok karakterisztikái jelentősen különböznek vezetékes hálózatok adatátviteli tulajdonságaitól. Az eltelt évek alatt a vezetékes számítógépes hálózatok is nagyon sokat fejlődtek. Emiatt a régi protokollokat felül kell vizsgálni, és az új igényeknek megfelelően módosítani kell azokat, illetve újabb szabványok kifejlesztésére van szükség. A mai Internet protokollokat olyan vezetékes összeköttetésekre dolgozták melyeknek a jellemzőik a következők: nagy sávszélesség, kis késleltetés, kis hibavalószínűség. Az elmúlt időszakban megjelent és egyre népszerűbb vezeték nélküli hálózatok átvitelére azonban pont az ellenkező tulajdonságok jellemzőek: kisebb sávszélesség, nagy késleltetés, nagy hibavalószínűség. A közelmúltban több új transzport protokollt fejlesztettek ki, melyek megpróbálják kiküszöbölni a régebbi protokollok hibáit. Ilyen az UDP módosított változata az UDP Lite (Lightweight User Datagram Protocol) [3] vagy a multimédiás átvitelre szánt megbízható SCTP (Stream Control Transport Protocol) [4] és a megbízhatatlan DCCP (Datagram Congestion Control Protocol) [5]. Az 1. Táblázat tartalmazza a különböző alkalmazásokhoz leggyakrabban használt transzport protokollokat. Alkalmazás Alklam. réteg protokollja Szállítási réteg SMTP TCP távoli hozzáférés Telnet TCP Web HTTP TCP file átvitel FTP TCP távoli file server NFS UDP multimédia egyedi UDP, UDPLite, SCTP, DCCP IP telefónia egyedi UDP, UDPLite, DCCP hálózat menedzsment SNMP UDP útvonalválasztás - routing RIP UDP 1. Táblázat Alkalmazások és protokolljaik TCP (Transmission Control Protocol) A mai számítógépes hálózatokban 80-90%-ban a TCP-t (Transmission Control Protocol) [1] használják, melynek legnagyobb előnye a megbízhatóság. Mivel az Internet nem központilag vezérelt hálózat, és egyes elemeit más-más tulajdonosok birtokolják, az Internet nem látja el felhasználóit a hálózat állapotát jellemző információkkal. Így az egyes csomagküldő

3 számítógépek csak a saját maguk által kiküldött csomagokat és a vevő által nyugtaként visszaküldött nyugtákból származó információkat használhatják működésükhöz. Csupán a kommunikáció végpontjai szólhatnak bele a csomagáramlás irányításába. Ezt az alapelvet az Internet végtől végig (end to end) vezérlőelvének nevezik. A számítógépek túlnyomó része a csomagküldések ütemezésére a fenti elveket leginkább figyelembe vevő algoritmust megvalósító protokollt, a TCP-t (Transmission Control Protocol) használja. A TCP fejlesztői a hálózatról azt feltételezték, hogy a csatorna hibavalószínűsége minimális, így a csomagvesztés oka többnyire a torlódás. Ennek megfelelően dolgozták ki a protokollt, melynek működése leegyszerűsítve a következő: A kapcsolat kezdetén a számítógép még nem tud semmit a hálózat állapotáról, ezért először csak egy csomagot küld. Ha sikeresen megérkezik a csomag a címzetthez, akkor az nyugtacsomaggal válaszol. A csomag feladása és a nyugta megérkezése közt eltelt időt körbefordulási időnek, angolul round trip time -nak vagy röviden RTT-nek hívják. A TCP állandóan, minden csomag esetén méri és nyilvántartja ezt az időt, mert a hálózat állapotára az RTT adatokból tud következtetni. A növekvő RTT értékek mindig arra utalnak, hogy a csomagok egyre hosszabb ideig várakoznak a routerekben, ami a hálózat terheltségének egyik fokmérője. Amikor az első csomagról a nyugta visszaérkezik, a TCP egymás után két csomagot ad fel. Az ezekre érkező nyugták megérkezésekor szintén két-két csomagot ad fel és így tovább. A TCP-nek ezt a működési módját slow-start-nak hívják. Ez a beküldött csomagok számának exponenciális növekedését okozza, a slow-start elnevezés tehát egy kissé félrevezető. Az egymást követő RTT nagyságú időintervallumokban 1, 2, 4, 8... csomag kiküldésére kerül sor. Ez a folyamat addig folytatódik, amíg az egyik feladott csomagra nem érkezik nyugta, ami a csomag elveszését jelzi. A csomagok elvesztését a TCP két módon tudja detektálni: Az egyik módszer azon alapul, hogy az Interneten két számítógép között a csomagok mindig ugyanazon az útvonalon haladnak és a csomagok feladásuk sorrendjében érkeznek meg a címzetthez. Amennyiben egy csomag nyugtája hamarabb érkezik meg, mint egy korábban feladott csomagé, akkor feltehető, hogy ez utóbbi csomag elveszett. A másik módszer azon alapul, hogy az algoritmus figyeli az RTT értékek alakulását. Ha az utoljára mért néhány RTT érték átlagát jelentősen meghaladó időn túl sem érkezik nyugta, az algoritmus a csomagot elveszettnek nyilvánítja. A csomagvesztés után a TCP óvatosabbá válik. Megvárja, amíg a vesztés észlelésekor a hálózatban lévő csomagjainak feléről visszatér a nyugta, és csak ezután növeli ismét óvatosan a hálózatban tartott csomagjainak számát. Ennek módszere a következő: az algoritmus használ egy torlódási ablaknak (congestion window vagy röviden cwnd) nevezett változót. Amennyiben a kiküldött, de még nyugtázatlan csomagjainak száma nagyobb, mint a torlódási ablak egész része ([cwnd]), akkor egy nyugta beérkezésekor nem küld ki csomagot, és a cwnd értékét sem változtatja. Ha a hálózatban annyi nyugtázatlan csomag van, mint [cwnd], akkor egy nyugta beérkezésekor kiküld egy csomagot, és a cwnd értékéhez hozzáadja az 1/[cwnd] számot (cwnd =cwnd+1/[cwnd]). Ha a [cwnd] értéke nagyobb a nyugtázatlan csomagok számánál, akkor egy nyugta beérkezésekor két csomagot küld ki, és a cwnd értékéhez 1/[cwnd]-t ad hozzá. Ha csomagvesztés lép fel, akkor a cwnd értékét felezi és az így adódó szám egész részére, de legalább 1-re állítja be az új értéket (cwnd =max(1,[cwnd/2])). A TCP-nek ezt a működési állapotát torlódáselkerülő (congestion avoidance) üzemmódnak hívják. Például, ha kezdetben 5 nyugtázatlan csomagunk van a hálózatban és cwnd=5, akkor a nyugták megérkezésekor a TCP egy-egy csomagot küld ki. Így a nyugtázatlan csomagok száma mindig 5 marad. A cwnd értéke ekkor az 5,2; 5,4; 5,6; 5,8 értékeket veszi fel. Az ötödik nyugta visszaérkezésekor a cwnd értéke 6,0 lesz. Ennek egész része 6, és ekkor a TCP

4 ennek a nyugtának a beérkezésekor két csomagot küld ki 6-ra növelve a nyugtázatlan csomagok számát a hálózatban. Így ebben a módban minden egyes RTT idő alatt eggyel növekszik a nyugtázatlan csomagok száma a hálózatban, azaz az idővel lineárisan, nem pedig exponenciálisan (állandó RTT értéket feltételezve) változik. A TCP egyre növeli a hálózatban tartott csomagok számát. Amennyiben a vonalak csak kismértékben késleltetik a csomagokat, a csomagok a pufferben torlódnak fel. A torlódás addig tart, míg a puffer meg nem telik, túl nem csordul, és a TCP által küldött egyik csomag el nem veszik. Ekkor a TCP megfelezi a hálózatban tartott csomagjainak számát és a feltorlódási folyamat újrakezdődik. Ennek megfelelően ebben az egyszerű rendszerben a cwnd változó időben periodikusan változik a puffer maximális nagyságát jellemző B érték és annak fele (B/2) között. A folyamat közben a pufferben feltorlódó csomagoknak egyre hosszabban kell várakozniuk az előttük várakozó csomagok miatt. Így a körbejárási idő is folyamatosan növekszik. A következő ábra a cnwd érékének időben periodikus változását mutatja be. 1. ábra A cwnd időbeli viselkedése. A cwnd a B és B/2 értékek között mozog periodikusan. Felfutási szakaszban a cwnd minden RTT alatt eggyel nő, viselkedése mégsem lineáris, mivel az RTT értékek is növekednek a pufferben kialakuló várakozás miatt Végül a TCP harmadik, visszafogott (back-off) működési módja akkor aktivizálódik, amikor a torlódás és csomagvesztés olyan nagy a hálózatban, hogy a cwnd értéke 1-re esik vissza, és az RTT időnkénti egy csomag kézbesítése sem sikerül. Ilyenkor, sikertelen csomagküldés után, a TCP a következő csomagot két RTT várakozás után próbálja elküldeni, majd ha ez ismét nem sikerül, akkor ehhez hasonlóan 4, 8, 16, 32 és 64 RTT várakozás után próbálja újra elküldeni a csomagot. Ha valamelyik lépésben sikerül elküldenie a csomagot, ismét visszatér a torlódáselkerülő módba. A TCP-nek több változata is létezik, azonban mindegyik az eddig ismertetett alapokon nyugszik. A kutatók a több torlódáselkerülő mechanizmust is kidolgoztak, mint pl. a Tahoe, Reno, New-Reno, SACK, Vegas. TCP Tahoe A Tahoe slow-start mechanizmusa hasonlóan, szintén exponenciálisan növeli a hálózatban lévő csomagok számát. Ezt addig teszi, amíg vagy csomagvesztés nem történik, vagy el nem ér egy küldési sebesség küszöbértéket. A küszöb elérése után ismét csak egyesével növeli a hálózatban lévő csomagok számát. Ha csomagvesztés történik a torlódási ablak értékét egyre állítja, az új küszöbérték a küldési sebesség fele lesz, és a slow-start kezdődik előröl.

5 2. ábra TCP Tahoe torlódási ablak mérete Fontos megjegyezni, hogy ez a változat az elküldött csomagokhoz rendelt időzítő alapján dönt a csomag újraküldéséről. Ehhez a késleltetéshez adódik, a kumulatív nyugtázásból (egyszerre több csomagot nyugtáz, nem pedig külön minden csomagot) adódó késleltetés. TCP Reno Ez a változat a csomagvesztés gyorsabb detektálását teszi lehetővé a Fast Retransmit algoritmus alkalmazásával. Ennek lényege, hogy szinte azonnal nyugta érkezzen a küldőhöz, ahogy a vevő megkapta a csomagot. Amennyiben három duplikált nyugta érkezik a forráshoz, az csomagvesztést érzékel és újraküldi a csomagot, anélkül, hogy az időzítő lejárna. Másik módosítás, hogy csomagvesztés esetén nem állítja a torlódási ablak méretét egyre, hanem megfelezi annak értékét, valamint a TCP ablakot is azonos erre az értékre állítja. Ezután pedig már egyesével növeli a hálózatban lévő csomagok számát. 3. ábra TCP Reno torlódási ablak mérete A TCP Reno nem működik hatékonyan, ha túl nagy a csomagvesztés aránya, mivel a csomagvesztést detektáló algoritmusa nem tudja megkülönböztetni a többszörös hibákat. TCP SACK Ez a változat a Selective Acknowledgement módszerrel kiterjesztett TCP Reno-t takarja. A TCP SACK megoldást ad a többszörös csomagvesztés detektálására, oly módon, hogy egyszeres nyugtázást alkalmaz. Egy csomagra egy nyugta érkezik. TCP Vegas A TCP Vegas a szintén a TCP Reno módosított változata. Az eddig bemutatottak mindegyike a csomagvesztés, vagyis a torlódás után tesz lépéseket a torlódás megszüntetésére. A TCP

6 Vegas a hálózat aktuális paraméterei alapján kívánja megelőzni a hálózat túlterhelését. Az RTT mérésével becsülni lehet, hogy az elküldött csomagra, mikor kell a nyugtának megérkeznie. A TCP Vegas egy algoritmus alapján számolja a becsült küldési sebességet, majd összehasonlítja az aktuális értékkel. Ha a két érték nagyon közel van egymáshoz, akkor a csökkenti a sebességet. UDP (User Datagram Protocol) Az IP protokoll csak két gép közötti adattovábbítást biztosítja. Nem teszi lehetővé az alkalmazások vagy a felhasználók azonosítását. Az UDP [2] szállítási protokoll biztosítja, hogy egy gépen egyidejűleg futó több alkalmazói program egymástól függetlenül küldhessen és fogadhasson csomagokat. Az UDP sokkal gyorsabb protokoll, mint a TCP protokoll, viszont nem megbízható adatátvitel szempontjából. Nem kapcsolat orientált, nincs hibajavítás, nincs nyugtázás. Tulajdonképpen az IP szint által biztosított szolgáltatásokat nyújtja felfelé. Akkor szokták használni, ha az adatátvitel sebessége a legfontosabb és a csomagvesztés megengedett, minden többi feladatot a felette elhelyezkedő réteg lát el. Tipikusan a DNS-ek (Domain Name Server), real-time alkalmazások, játékok szokták használni. Egy játékban vagy real-time hangátvitel esetén, ha egy csomag rossz vagy hiányzik, akkor ott felhasználó legfeljebb döccenést észlel, de ez még mindig kisebb baj, mintha az adott pontnál megállna, és onnantól elkezdené újra adni a csomagokat. Az UDP estén ugyanis nem kell várni az újraküldésre így az esetleges csomaghibák nem blokkolják a küldő oldalt, hiszen az csupán elküldi a csomagokat egymás után, és nem foglalkozik azzal, hogy mi történ azokkal. A szegényesebb szolgáltatásból adódóan sokkal egyszerűbb az UDP fejléc Source Port Destination Port Length Checksum data octets 4. ábra UDP fejléc Az UDP esetében is felmerül a mobilitásból adódó változó hibaarány, ami időnként a kapcsolat teljes megszakadásához vezet. A nyugtázásra ugyan nem kell várni, de a változó csatornaminőség és a cellaváltások itt is komoly gondot okoznak. A hibaarány növekedéséből adódó csomagvesztésre legegyszerűbb módon úgy lehet védekezni, hogy a hatékonyabb FEC (Forward Error Connection) hibavédő kódolást alkalmazunk. Ezzel azonban növeljük az átviendő adatmennyiséget, nagyobb lesz az overhead, és a hálózati terhelés is növekszik. DCCP (Datagram Congestion Control Protocol) A DCCP egy megbízhatatlan transzport protokoll, amely torlódásszabályozási algoritmus használatára, valamint sorrendhelyes csomagtovábbításra is alkalmas a TCP-hez hasonlóan. UDP esetén a torlódás elleni védekezést az alkalmazásoknak kellett megoldaniuk, míg DCCP esetén ez már a protokoll szerves része. A DCCP-t úgy próbálták alakítani, hogy a TCP és az UDP előnyeit egy protokollként valósítsák meg. A DCCP fejlécben így ráismerhetünk az előbbi protokollokból ismert fejlécmezőkre. A fejléc hossza minimálisan 12 byte, maximálisan pedig a 1024 byte-t is elérheti, ha az opcionális mezőket, és az egyes csomagtípusok esetén használt pótlólagos mezőket is használjuk. Általános esetben az ellenőrzőösszeg (Checksum), az összes adatot lefedi, de az UDP Lite-hoz hasonlóan, a DCCP is lehetővé teszi az adatok részleges lefedését

7 ellenőrzőösszeggel. Ez lehetőséget ad arra, hogy azok az alkalmazások, amelyek képesek kezelni a sérült adatokat, hatékonyabban működjenek. A kapcsolatorientált DCCP a kapcsolat felépítése során megbízható protokollként működik. A torlódásszabályozással kapcsolatos üzenetek szintén megbízható adatfolyamként kerül továbbításra. Jelenleg két torlódásszabályozó algoritmust specifikáltak: 1. TCP-like Congestion Control [CCID 2] 2. TFRC (TCP-Friendly Rate Control) Congestion Control [CCID 3] A torlódásszabályozási algoritmust a kapcsolat felépítés során kerül meghatározásra. Az adatfolyam során azonban mind a vevő, mind az adó oldal kezdeményezheti a torlódásszabályozási algoritmus megváltoztatását. Jelenleg ugyan csak két ilyen algoritmus van specifikálva, de a DCCP protokollt felkészítették esetleges újabb torlódáskezelési módszerek bevezetésére is. A torlódásszabályozó algoritmusokat a fejléc CCID (Congestion Control Identifier) mezőjében különböztetjük meg. A TCP-Like algoritmus a korábban ismertetett TCP torlódáselkerülési technikáját alkalmazza, amire jellemző a hirtelen sebességcsökkenés. A TFRC egy képlet (1) alapján határozza meg a küldési sebességet, aminek köszönhetően nincsenek drasztikus sebességváltozások. s T = (1) 2 p 3p R + 4R(3 p ( p 2 )) 3 8 A képletben szereplő változók: T küldési sebesség; s csomagméret; R körbefordulási idő (RTT); p csomagvesztési arány. Az adatfolyam ugyan megbízhatatlan maradt, de az adó oldal értesül a vevő által fogadott csomagok helyes megérkezéséről. A vevő nyugtát küld az érkezett csomagokról. A torlódáskezelő algoritmus egyben azt is meghatározza, hogy milyen gyakran érkeznek nyugták. TCP-like (CCID 2) esetben körülbelül két elküldött csomag után érkezik nyugta, míg a TCP-Friendly Rate Control (CCID 3) esetén körbefordulási időnként (Round Trip Time) küld egy nyugtát a vevő. A DCCP képes annak meghatározására is, hogy milyen okból történt csomagvesztés. Ez az opció fontos lehet a torlódásszabályozó algoritmus számára, hiszen abban az esetben, ha például bithiba keletkezik, vagy a vevőoldali buffer túlcsordulása miatt kerül sor csomageldobásra, nincs szükség torlódásszabályozó algoritmus beavatkozására. A DCCP-t olyan alkalmazások számára fejlesztették ki, mint például a streaming médiaalkalmazások, amelyek ki tudják használni a DCCP beépített szabályozási módszereit. Annak érdekében, hogy a DCCP hatékonyan vegye fel a versenyt a gyors UDP-vel, a DCCP csomagok fejlécét próbálták a lehető legkisebbre méretezni. A protokoll bizonyos feladatok estén még így is túlságosan bonyolult, ezért kifejlesztettek egy egyszerűsített DCCP protokollt is, melynek neve DCCP-Lite [6]. SCTP (Stream Control Transport Protocol) Az SCTP [4] egy megbízható szállítási rétegbeli protokoll, mely hibamentes kommunikációt biztosít nyugták használatával. A protokoll torlódáselkerülő algoritmust is használ, amely hasonló a TCP torlódásszabályozó mechanizmusához. Bizonyos alkalmazások esetén megengedhető a nem sorrendhelyes átvitel is, amelyre az SCTP ad megoldást. A protokoll lehetővé teszi mind a sorrendhelyes, mind a nem sorrendhelyes átviteli módot. Az adatmeghibásodás, adatvesztés és adatismétlés érzékelése ellenőrzőösszegek és sorszámok segítségével történik. Az adatok meghibásodásának vagy elvesztésének korrekcióját szelektív adásismétlési mechanizmus biztosítja.

8 A TCP protokollal szembeni lényeges különbség a multihoming, amely lehetővé teszi, hogy egy adott eszköz több címen is elérhető legyen. Jelentősége ennek akkor van, ha az eszközünk több interface-szel rendelkezik. Az SCTP lehetővé teszi az egy kapcsolaton belüli több adatfolyam továbbítását (multistreaming). Az SCTP protokoll egyetlen SCTP társításon belül különböző üzenet-adatfolyamokat különít el. Ez egy olyan szállítási sémát tesz lehetővé, amelyben csupán az üzenetek adatfolyamon belüli sorrendjét kell megtartani (részleges sorrendi szállítás), csökkentve a különböző üzenet-adatfolyamok közötti szükségtelen sor eleji blokkolást. Míg a TCP protokollban az adatfolyam bájtok sorozatát jelenti, az SCTP adatfolyamok üzenetsorozatok (csomagsorszámok használata). Az SCTP olyan alkalmazások szállítási protokolljaként alkalmazható, ahol figyelni és észlelni kell a kapcsolat megszakadását. Ilyen alkalmazásoknál az SCTP útvonal/kapcsolat hibáit észlelő mechanizmusok (pl. heartbeat funkció) aktívan figyelik a session kapcsolódását. A mérés menete A mérések asztali számítógépeken történnek a MIK laboratóriumában. A mérés elvégzéséhez a mérés vezetője bootolható CD-ket oszt ki a mérés kezdetén. A CD-ken Ubuntu Linux operációs rendszer található. A bootolás első lépéseként jelentkező menüben lehetőség van az F2 billentyű lenyomása után a magyar nyelvet kiválasztani. Ha nem alkalmazzuk a fenti opciót, angol billentyűzet kiosztással kell dolgozzunk (magyar billentyűzettel). Ha ezt elmulasztottuk a Preferences > Keyboard menüpontban még korrigálhatunk a rendszer betöltése után. Célszerű még az F4 billentyűvel előhozható menüben az 1024x768x16 üzemmódot kiválasztani, hogy ne érjen sötét képernyő bootolás után. Ha valaki az utóbbit elfelejti, abból nem lesz jelentősebb problémája, lásd később. Ha mindezekkel megvagyunk, akkor az enter leütésével betölthetjük a rendszert. Ha a képernyő bootolás után mégis sötét marad (mert pl. az F4 opcióval elfelejtettük megadni a felbontást), akkor a CTRL_ALT_+ billentyűkombináció egyszeri/többszöri megnyomásával kaphatjuk meg a grafikus felület képét. A live CD-n sajnos nincsen OpenOffice installálva, ezért az Applications menüben az Add/Remove... menüpontot használva telepítsük fel az AbiWord Word Processor-t. Installálás után az Applications menü Iroda menüpontja alól érhető el a program. A munkát sokszor könnyebbé teheti egy ablakos fájlkezelő alkalmazása, mint amilyen a Midnight Commander. Használatához a következőket kell tennünk, ha még nincs telepítve: apt-get update apt-get install mc mc A TCP és UDP vizsgálatához az iperf alkalmazásra lesz szükségünk, amely lehetővé teszi TCP vagy UDP forgalom generálását. Több információt az alkalmazásról a következő parancs begépelésével kaphatunk: man iperf Az SCTP és DCCP vizsgálatára speciális alkalmazásokat készítettünk. Használat előtt ezeket az alkalmazásokat előbb az asztali számítógépre kell másolni. Mindezt egy script teszi meg helyettünk, létrehozva a /DCCP és /SCTP könyvtárakat, és letölti a mip6d konfigurációs fájlját (mip6d_mn.conf): wget mcl.hu/~huszak/mobilinternet/script.sh chmod 755 script.sh./script.sh

9 A TCP/UDP/SCTP/DCCP alapú adatkommunikáció két számítógép között zajlik. Az egyik az asztali gép, a másik pedig a MIK labor egyik szervergépe lesz. A megfelelő alkalmazások indításához a szervergépre is be kell jelentkeznünk. A szükséges alkalmazások itt már telepítve vannak. A belépéshez szükséges jelszót a mérésvezető ismerteti: ssh meres@dccp.bme.ist-anemone.eu IPv6 cím: 2001:738:2001:2081:230:5ff:fe53:feb Az asztali gépen, a sávszélesség csökkentéséhez, a Netem hálózat emulátor szolgáltatásait használjuk, annak érdekében, hogy ne írjuk tele a számítógép meghajtóját a forgalomgenerálás és forgalomfigyelés során. További információhoz a man tc parancs begépelésével juthatunk. Ennek módja, miután root felhasználói jogokra tettünk szert: sudo su tc qdisc add dev eth0 root handle 1:0 tbf rate 1024kbit buffer 1600 limit 3000 a korlátozás megszüntetése: tc qdisc del dev eth0 root TCP/UDP A kapcsolat forgalmát a Wireshark alkalmazás segítségével fogjuk figyelni. A hálózaton egyéb forgalom is van, amely viszont csak zavart okoz, ezért a forgalom IPv6 és TCP (0x06) szűrésére van szükség. A Wireshark-kal ezt könnyen megtehetjük. Filter: ipv6.nxt == 0x06 A TCP forgalmat szűrhetjük azonnal is, akkor az egyéb csomagok végleg elvesznek: Capure > Options [Capture filter]: tcp A TCP forgalom generálása az iperf alkalmazással történik. Mindkét gépen futassuk a megfelelő csatolók használatával. (Részletes információ: man iperf ) Server oldal: iperf s -V Client oldal: iperf -c <IPv6 cim> -V t 5 Az alkalmazott TCP torlódáskezelő algoritmus határozza meg a protokoll viselkedését. Az aktuálisan alkalmazott torlódáskezelő algoritmus a /proc/sys/net/ipv4/tcp_congestion_control fájlban van tárolva. Változtatáshoz a sysctl parancsot kell használnunk, például: sysctl w net.ipv4.tcp_congestion_control=reno SCTP A script.sh futtatása után az /SCTP könyvtár tartalmazza a protokoll vizsgálatához szükséges alkalmazásokat. Az alkalmazás lehetővé teszi a multistreaming funkció használatát is../sctpsrvr <filename1> <filename2> <filename5>./sctpclnt <IPv6 address>

10 DCCP A script.sh futtatása után az /DCCP könyvtár tartalmazza a protokoll vizsgálatához szükséges alkalmazásokat../client <IPv6 cím> <fájl neve>./server A torlódáskezelő mechanizmus váltásához a./ccid2.sh és a./ccid3.sh scripteket kell futtatni. Az alkalmazás a /DCCP/client_trans könyvtárban keresi a küldendő fájl nevét <fájl neve>, a vett adatokat pedig a /DCCP/server_recv könyvtárba írja. Ellenőrző kérdések 1. Sorolja fel az ön által ismert transzport protokollokat, és azok variánsait! Milyen típusú alkalmazások használják a felsorolt protokollokat? 2. Ismertesse az UDP protokollt! 3. Milyen működési módjai vannak a TCP-nek? Röviden ismertesse ezeket! 4. Mi a slow-start? Ismertesse működését! 5. Ismertesse a torlódáselkerülő (congestion avoidance) üzemmódját! 6. Milyen TCP változatokat ismer? Miben különböznek egymástól? 7. Hasonlítsa össze a TCP Tahoe és TCP Reno protokollokat! 8. Ismertesse a DCCP protokoll legfontosabb tulajdonságait! 9. Miben különbözik a DCCP két torlódáskezelő algoritmusa? 10. Ismertesse az SCTP protokoll legfontosabb tulajdonságait! 11. Ismertese a multihoming és a multistreaming fogalmát! Mérési feladatok 1. Csökkentse a sávszélességet 1Mbps-ra, majd az iperf és a Wireshark segítségével vizsgálja meg a TCP kapcsolatot az asztali számítógép és a dccp.bme.ist-anemone.eu gép között. A TCP forgalom 20 másodpercig tartson. a. Vizsgálja meg a felépítési- és a kapcsolatbontási mechanizmust b. Ábrázolja a sávszélesség alakulását a Statistics > TCP Stream Graph menüpont segítségével c. Ábrázolja az RTT (Round-Trip-Time) alakulását d. Ábrázolja az elküldött csomagok sorszámát az idő függvényében (Timesequence graph) e. Számítsa ki a fejlécek okozta overhead arányát (Protocol hierarchy)! Értelmezze a kapott eredményeket! 2. Csökkentett sávszélesség mellett ismételje meg az 1. mérést úgy, hogy a a TCP csomagok továbbítása alatt cellaváltás történjen! a. Mobilitás támogatáshoz, használja a mip6d konfigurációs fájlját (mip6d_mn.conf) és módosítsa a mérésvezető utasítása szerint! Futtassa a mip6d deamon-t! 3. Csökkentett sávszélesség mellett ismételje meg az 1. mérést úgy, hogy a TCP csomagok továbbítása alatt húzza ki egy pillanatra az Ethernet kábelt!

11 4. Használja az /SCTP könyvtárban található alkalmazásokat az SCTP protokoll vizsgálatához. Építsen ki SCTP kapcsolatot úgy, hogy a dccp.bme.ist-anemone.eu legyen a szerver, az asztali gép pedig a kliens. A szerver oldalon használja az.x kiterjesztésű fájlokat az átvitelhez. a. Vizsgálja meg a kapcsolat felépítés módját! b. Vizsgálja meg az SCTP multistream tulajdonságát, több fájl paraméterként történő megadásával. c. Ismételje meg a mérést a loopback interface használata esetén. <IPv6 cím> = ::1! Milyen különbséget tapasztal? Mi lehet ennek oka? d. Számítsa ki és hasonlítsa össze a fejlécek okozta overhead arányát (Protocol hierarchy)! (loopback interface) i. Kettő 1.x fájl átvitele multistream átvitele esetén az 1.x átvitele kétszer. ii. Három 1.x fájl átvitele multistream átvitele esetén az 1.x átvitele háromszor. iii. Négy 1.x fájl átvitele multistream átvitele esetén az 1.x átvitele négyszer. e. Ábrázolja a sávszélesség alakulását a Statistics > IO Graph segítségével! Értékelje a kapott eredményeket! 5. Használja az /DCCP könyvtárban található alkalmazásokat az DCCP protokoll vizsgálatához. Építsen ki DCCP kapcsolatot úgy, hogy a dccp.bme.ist-anemone.eu legyen a szerver, az asztali gép pedig a kliens a. Vizsgálja meg a kapcsolat felépítés módját! b. A kapcsolat felépítés alatt elkapott csomagok alapján, határozza meg a használt torlódásszabályozás típusát! c. Váltson torlódásszabázási mechanizmust, majd figyelje meg a különbséget! d. Ábrázolja a sávszélesség alakulását a Statistics > IO Graph segítségével! Irodalom [1] J. Postel: Transmission Control Protocol, RFC-793, September [2] J. Postel: User Datagram Protocol, RFC-768, August [3] Larzon, Degermark, Pink: The Lightweight User Datagram Protocol, RFC-4340, July [4] R. Stewart: Stream Control Transmission Protocol, RFC-2960, October 2000 [5] Kohler, Handley, Floyd: Datagram Congestion Control Protocol, RFC-, March 2006 [6] Phelan: Datagram Congestion Control Protocol - Lite (DCCP-Lite), draft-phelandccp-lite-00.txt, August 2003