400 kv) vezetékei szolgálnak a termelt villamos energia nagy távolságú átvitelére. Ezek a vezetékek alaphálózati alállomásokat

Átírás

1 15 A nemzetközi villamosenergiaforgalom szabályai Európában II. rész Az Európai Unió egy olyan kellôen igazságos és a piaci lehetôségek kihasználását ösztönzô elszámolási módszert kíván megalkotni, amely biztosítja az összekapcsolt villamosenergia-rendszerek megbízható üzemét is. Cikkünk elsô részében (2000/1. szám) ismertettük a kérdéskör elôzményeit, a témával foglalkozó munkacsoportok megalakulásának körülményeit és tevékenységüket a munka megkezdésétôl 1998 nyarától kb év végéig. A cikk célja az, hogy az ez év elsô felében végzett igen intenzív és konstruktív tevékenységrôl, s a még nem tárgyalt dilemmákról beszámoljunk. Ebben a részben kizárólag a gazdasági munkacsoport által elért eredményekrôl írunk, a téma fontossága és terjedelme miatt. A nemzetközi villamosenergiaforgalom tarifája Az Európai Hálózati Rendszerirányítók Szövetségének (ETSO) a nemzetközi villamosenergia-forgalom gazdasági kérdéseivel foglalkozó munkacsoportja (ERCBT) hosszas viták eredményeképpen kidolgozott egy módszert, amelylyel az egyes rendszerek hálózatirányítói (TSO-k) részére horizontális hálózatuknak a nemzetközi villamosenergia-forgalomban részt vevô, s azzal arányos költségei megtérülnek. A módszer nem tranzakció alapú (a nemzetközi szállítás díja független a forrás és nyelés távolságától, a kritérium csak a határkeresztezés), ugyanakkor próbál az egyszerûsítés irányába is elmozdulni azáltal, hogy a vizsgált európai rendszerek költségeinek és forgalmának összegébôl indul ki. A módszer végleges változata március 19-re készült el. Tekintettel fontosságára, az anyag lényegi részét ismertetjük. Nemzetközi szállítási tarifa az európai belsô villamosenergia-piacra (IEM) Európán belül az átviteli hálózatok alapvetô kapcsolatot tesznek lehetôvé a villamosenergia-fogyasztók és -termelôk között. Európában a villamosenergia-piaci verseny növekedésével az átviteli hálózatokon bonyolódó nemzetközi forgalom költségeit és árait megfelelôképpen kell képeznünk. Az átviteli hálózat legnagyobb feszültségszintû (általában 400 kv) vezetékei szolgálnak a termelt villamos energia nagy távolságú átvitelére. Ezek a vezetékek alaphálózati alállomásokat kötnek össze, ahol transzformátorok és kapcsolóberendezések viszik át a villamos energiát a kisebb feszültségszintû hálózatokra. Több, azonos feszültségszintû átviteli vezetéket összekötô átviteli alállomás segíti elô az áramlást. Erôsen hurkolt hálózatok esetén alacsonyabb feszültségszintû vezetékek és transzformátorok is részt vehetnek az energia nagy távolságú átvitelében. Az átviteli rendszer költségei a tôkeés üzemi költségekbôl tevôdnek össze. A tôkeköltségek tartalmazzák a villamosenergia-rendszer azon költségelemeit, amelyek felmerülnek az átviteli elemek megvalósítása, felújítása során. Az üzemköltség fix és változó összetevôkbôl áll. Ezek közül az állandó üzemi és karbantartási költségek a legfontosabbak, amelyeknek jelentôs részét képezi az átviteli berendezések üzemeltetéséhez és fenntartásához szükséges emberi munkaerô. Más üzemi költségek az átviteli kapacitás kihasználtságától és terhelésétôl függenek (mint pl. a veszteség és a kényszerek kezelése). Határkeresztezô távvezetékeken bonyolódó villamosenergia-cserérôl csak akkor lehet szó a piaci résztvevôk számára, ha elegendô szabad átviteli teljesítôképesség áll rendelkezésre kereskedelmi célokra. Ez a rendelkezésre álló átviteli kapacitás több, a feladathoz hozzárendelt vezetéket és nagyobb berendezést is igényelhet. Más szavakkal, SIMIG PÉTER, TÚRÓCZI ANDRÁS a nemzetközi villamosenergia-forgalomhoz tehát mind tôke-, mind üzemi költségek rendelhetôk. Ezeket a költségeket vagy csak a belsô hálózathasználókra, vagy azokra a piaci résztvevôkre lehet hárítani, akik a nemzetközi, illetve belföldi rendelkezésre álló átviteli kapacitást igénybe veszik. Az ETSO tagjai az utóbbi változatot tekintik megfelelônek. A kontinentális Európára harmonizált díj az exportáló piaci szereplôkre lenne kivetve. Az exportôrre (termelô vagy kereskedô) háruló teljes díj a kinyilvánított nemzetközi villamosenergia-szállítási menetrend mennyiségével arányos, függetlenül a tranzakcióban szereplô termelô és fogyasztó távolságától. A díj a nemzetközi forgalomban résztvevô európai átviteli hálózat átlagköltségét reprezentálja. Az egyes hálózati rendszerirányítók (TSO) által beszedett pénzösszeg a TSO-k között újraelosztásra kerül a szomszédos országokat öszszekötô vezetékeken mért órás energiaforgalom függvényében. Két sajátos esetet kell figyelembe venni: u a környezô országok, illetve TSO-k egy csoportja (pl. Skandinávia) dönthet úgy, hogy a közöttük folyó csere szabad. Ez esetben az országok vagy a TSO-k ezen csoportját egy területnek tekintjük, s a díj csak a kontinentális Európában, és ezen országok vagy TSO-k csoportja közötti forgalomra alkalmazandó; u az egyenáramú (DC) kapcsolatok használata egy extra díj tárgya lehet.

2 16 Ezen téma további tanulmányozása az ETSO késôbbi munkaszakaszában várható, mindaddig a kérdést regionálisan, egyedileg kezelik. Az ETSO-javaslat bevezetéséhez az összes érintett szabályozó hatóság (regulátori testület) jóváhagyására van szükség az alábbi kérdésekben: u a horizontális hálózatra vonatkozó költségmegosztás módszere, és u egy egységes európai díj elve, amit az exportáló piaci résztvevôk fizetnek. Az ETSO által javasolt nemzetközi tarifát az európai országok közötti villamosenergia-forgalom elômozdításának elsô lépéseként kell tekinteni. A gyors alkalmazhatóság érdekében a szövetség egyszerûsített megközelítést választott. A költségmegosztás ezen módszerének csak a tôke- és üzemköltségre való kiterjesztése nem tökéletes. Sajnálatos módon az egyszerûség és a pontosság között eltérés van. Olyan elosztási kulcsok, amelyek a költségösszetevôket még pontosabban kívánnák visszatükrözni, még bonyolultabbak és így nehezen érthetôek, alkalmazhatóak, pedig a növekvô verseny miatt a pontosság egyre fontosabb lesz azért, hogy a piaci résztvevôk jobb és pontosabb gazdasági jelzéseket kapjanak. Kétéves idôszak után az ETSO értékeli a módszer eredményeit és azt továbbfejleszti a nemzetközi piac fejlôdésének figyelembevételével. Az átmeneti idôszakban azonban a nemzetközi tarifa alkalmazásakor a meglévô, nemzetközi forgalomra vonatkozó szerzôdéseket is érvényesíteni kell. Ezek a szerzôdések a Magyarország villamosenergia-forgalmát felügyelô Országos Villamos Teherelosztó épülete és vezénylôterme nemzetközi villamosenergia-forgalom díjazására vonatkozóan más elveket alkalmaznak; egyes esetekben ezen forgalmakra kifejezetten nem hárítanak díjakat. A piacnyitás fokának és a hálózathoz való hozzáférés szabályainak harmonizációjára van szükség a különbözô európai országok között a célból, hogy a javasolt európai határkeresztezô (crossborder) tarifarendszert tovább lehessen fejleszteni. A filozófia Az ETSO-javaslat általános filozófiája hat fô elemen alapul: u egy TSO-nál felmerült összes költség a hazai átviteli szolgáltatásokra és a nemzetközi villamosenergia-cserére vonatkozó részekre osztható; u a szükséges összes bevétel számítása európai szinten a nemzetközi villamosenergia-cserével kapcsolatos költségek fedezésére szolgál; u az európai díj értékének kiszámítása az igényelt összes bevétel és a várt menetrend szerinti nemzetközi forgalom hányadosaként áll elô; u az európai díj fizetése az exportáló piaci szereplôk részérôl történik; u az exporttal kapcsolatos TSO-jövedelmek központi gyûjtése szükséges; u az összegyûjtött jövedelmek újraelosztása a távvezetékeken mért órás nemzetközi forgalom alapján történik. Az ETSO a villamosenergia-börzékkel elôkészíti azon információk cseréjét, amire szükség van a piaci szereplôk közötti nemzetközi forgalom elszámolásához. Ahhoz, hogy az ETSO-javaslatot bevezessék, a következô elemek egyeztetett meghatározására van szükség: u a horizontális hálózat azonosítási módja (teljesen vagy részben használt a nemzetközi cserére); u költségelszámolási és hozzárendelési módszer a horizontális hálózat elemeire; u a horizontális hálózat veszteségköltségei elôzetes (ex-ante) kezelésének módszere; u az exportálandó villamosenergia-volumen elôzetes (ex-ante) kezelésének módszere; u a határkeresztezô (cross-border) díj kiszámításának módszere; u az országok közötti villamos energia mérésének és összesítésének utólagos (ex-post) módszere; u elszámolási módszer az n-ik és (n+1)-ik évre a várt és a tényleges bevétel közötti különbség esetére. A dokumentum ismerteti az ETSO javaslatát mindezen elemre. Elvek A nemzetközi villamosenergiacserével kapcsolatos költségek számítása Minden egyes országra nézve az eljárás négy egymást követô lépésbôl áll: u a horizontális hálózat azonosítása, u a horizontális hálózat teljes költségének elôzetes kalkulációja,

3 17 u a horizontális hálózat veszteség-költségeinek elôzetes kalkulációja, u az elvárt bevétel kalkulációja az ETSO allokációs módszerének segítségével. Jóllehet a legtöbb TSO rendelkezik elképzeléssel a horizontális hálózat meghatározását illetôen, további harmonizációra lesz szükség a kellô költséghatékonyság biztosítása érdekében. A horizontális hálózat azonosítása A horizontális hálózat az átviteli rendszernek azon része, amely az országok közötti és az országon belüli villamosenergia-szállításra szolgál. Azokat az átviteli hálózati elemeket tartalmazza, amelyeket a nemzetközi villamosenergia-forgalom jelentôsen befolyásol. Ez a megközelítés feltételezi, hogy a hálózat funkciói három részre oszthatók: u a termelés hozzáférése a horizontális hálózathoz, u a fogyasztás hozzáférése a horizontális hálózathoz, u a horizontális hálózat. Az elsô két funkció alkotja a vertikális hálózatot. A legtöbb országra nézve a horizontális hálózat legalább a 400 kv-os nemzetközi összeköttetésekbôl, vezetékekbôl és alállomásokból áll (1. ábra). Néhány országon belül a hálózat erôsen hurkolt a különbözô feszültségszintek között, ennek következtében az alacsonyabb feszültségszintû vezetékek és alállomások az átviteli hálózat részeit képezik. Ilyen esetekben megfelelô módszert kell alkalmazni a horizontális hálózat részét képezô alacsonyabb feszültségû elemek meghatározására. Az egyik lehetôség az, hogy az elmúlt idôszak nemzetközi forgalmi adataira alapuló terheléseloszlás (load flow) vizsgálattal állapítják meg a horizontális hálózatot. A másik megközelítés olyan valószínûségi szimulációkon alapszik, ahol a load flow számításokat a következô két esetre hasonlítják össze: u a villamosenergia-rendszer menetrendesített cserék nélkül látja el a saját ország igényét, u a villamosenergia-rendszer saját országának igényét menetrendesített cserékkel együtt látja el. Több számítógépes leképzésre lehet szükség, hogy lefedjük a választott termelési és fogyasztói változatok tartományát. Emellett a nagy importtal rendelkezô országok esetén a számítás nem reprezentálja a valóságot, mivel a termelés reális kiosztása nem eredeztethetô egy ismert gazdaságos terheléselosztásból. Részben ugyanez áll a nagy exportáló országokra is. Itt kell megemlíteni, hogy a nemzetközi forgalom és az e nélküli load flow számításokon alapuló növekmény hálózati veszteségek meghatározása ugyanilyen pontatlanságoktól szenved (beleértve a terhelésváltozások idôbeli eltéréseit is). Mivel a villamosenergia-rendszer távlati fejlôdése kihathat bizonyos rendszerbeli vezetékek és transzformátorok szerepének megváltoztatására, fontos, hogy a vezetékek fô feladatára összpontosítsunk, vagyis mi az, amire az összeköttetés leginkább igénybe van véve. Mivel nem áll rendelkezésre semmilyen determinisztikus módszer, az átláthatóságra fokozottan szükség van. E célból minden TSO-nak publikálnia kell a horizontális hálózat azonosításának metódusát, beleértve a választott változatokat, valamint azok indokait. Az ETSO további harmonizációt fog elôírni a kérdésben. A teljes költség számítása Mint minden átviteli szolgáltatásnál, a releváns tényezôk: u a rendelkezésre álló fizikai átviteli teljesítôképesség nagysága, u a kihasználás csúcsértéke, u a kihasználás átlagos értéke a rendelkezésre álló kapacitásra vetítve. Hogy a rendelkezésre álló átviteli kapacitás kihasználásának korrekt gazdasági kezelését biztosítsuk, mindhárom tényezôt figyelembe kell venni. Jelenleg az ETSO az átlagos teljesítôképesség-kihasználására és a rendelkezésre álló kapacitás arányára alapozza a megközelítô számítást. Horizontális hálózat Helyi átvitel és/vagy elosztás Nemzetközi átvitel Vertikális hálózat 1. ábra A horizontális és a vertikális hálózat szemléltetése

4 18 A horizontális hálózat költsége a tôkeés az üzemi költségösszetevôkbôl áll. Az ETSO ezen komponensek számításához a költség-elszámolási módszer használatát javasolja a horizontális hálózat minden lényeges elemére nézve. A könyvelés elveibôl kiindulva a költség összetevôk: u a tôkeköltség éves része, u az értékcsökkenés (éves rész), u üzemviteli és karbantartási költségek, u illetékek, biztosítás, u kiegészítô szolgáltatások, u a veszteség költsége, u az üzemviteli kényszerek költsége. Feltételezhetô, hogy az üzemviteli kényszerek költségeit a szûk keresztmetszet kezelése (congestion management) fedezi. A helyi kiegészítô szolgáltatások költségeit a helyi hálózathasználóktól függetlenül fedezik. A gyakorlatban a költségek legnagyobb része az átvitel beruházás költségeivel kapcsolatos. Az elszámolás módszereit a szabályozó hatósággal kell egyeztetni és az egyes szabályozók döntése a szubszidiaritás elvén alapszik. Minden TSO-nak publikálni kell az elszámolás módját. A veszteség költségének számítása Az ETSO javasolja, hogy a horizontális hálózat veszteség költségének számítását a szubszidiaritás elvére hagyják. Mind a veszteség számításának a módszerét, mind a hálózati veszteségtényezôket minden TSO-nak nyilvánosságra kell hoznia. Jóllehet a TSO számíthatja a veszteséget terheléseloszlási számításokkal, az ETSO ugyanazon elosztási kulcs alkalmazását választotta, mint amit a horizontális hálózat költségeihez definiáltak. Az ETSO további harmonizációt fog elôírni. Megjegyzés: A horizontális hálózat nemzetközi cserére történô használatának díjazása csupán a veszteségek figyelembevételével nem fedezi a TSO költségeit. A hálózati beruházásokat akkor lehet vállalni, ha annak a költségeit az elvárt elônyök jelen értéke fedezi a következôk által: u a veszteségek költségeinek csökkenése, u üzemi és karbantartási költségek csökkentése, u a kényszerek által keltett költségek mérséklése. A hálózati veszteség csökkentése az új beruházások révén csak az egyik cél. Jóllehet a veszteség határköltsége egy vezetéken kétszerese a veszteségköltség átlagának a fô irányba esô határáramlásra, a hálózati veszteségtényezôn alapuló bevételek általában nem fedezik a kapacitásnövekedés beruházási költségeit. Az egész európai hálózatra alkalmazott load flow használata az összes TSO megegyezését igényli a hálózat topológiára és termeléskiosztásra vonatkozóan. Emellett a horizontális hálózat azonosítása fejezetben leírt megkötés vonatkozik az erôsen hurkolt hálózatok esetére, vagy a nagymértékben importáló-exportáló országokra. A veszteségtényezôk alkalmazása hibát is okoz, mivel a hálózati veszteség az áram négyzetével arányosan nô, míg a veszteségtényezôk lineáris növekményt képeznek, különösen olyan erôsen hurkolt hálózatban, mint az európai. Az elvárt bevétel számítása az ETSO elosztási módszerével Az adott ország nemzetközi villamosenergia-forgalmához köthetô költségek meghatározásához a horizontális hálózat hazai és nemzetközi használatának arányát tükrözô elosztási arányt (kulcsot) kell alkalmazni. A fô gond az, hogyan definiáljuk a horizontális hálózat nemzetközi villamosenergia-forgalomhoz kötôdô használatát. Ezt kw-ban vagy kwh-ban mérjük? Ha kw-ban, akkor az évi nem egyidejû, az egyidejû vagy az éves egyidejû csúcsok összegét (stb.) vegyük-e figyelembe? Ha a mért kwh szerint, akkor milyen idôszakot vegyünk figyelembe (csúcs, völgy, nyár, tél stb.)? Jóllehet a megosztási módszernek a költségokozaton kell alapulnia, az okozat ritkán követhetô nyomon a használat egyetlen mérésével. Ezen okokból az ETSO a postabélyeg megközelítést választotta. A módszer rendszerint a költséget sajátos szolgálatokhoz rendeli, és az összes maradék költséget összesíti, ezt megosztja az egyes mért használatok alapján, majd ezen összköltséget elosztja a mért összesített használattal, hogy így nyerje az átlagos összköltséget. Az eredô költség 1 MWh szállítási költsége bármely forráspontból bármelyik fogyasztói pontba. Más szavakkal a postabélyeg a szállítási szolgáltatások átlagos költségén alapul. Hogy a legmegfelelôbb használatmérés meghatározható legyen, az ETSO több elosztási kulcsot is megfontolt. Az eredmények azt mutatták, hogy a legkisebb Átvitelhálózati alállomás

5 19 Elszámolás a hálózati rendszerirányítók (TSO) között Az eljárás négy egymást követô lépésbôl áll: u a nemzetközi díj összegyûjtése, u a horizontális hálózat nemzetközi villamosenergia-csere céljából történô használatának kalkulációja, u a TSO-k bevételének számítása az n-ik évre, u korrekció az (n+1)-ik évre. A nemzetközi díj összegyûjtése A piaci szereplôk, akik nemzetközi villamosenergia-cserét indukálnak egy adott országból történô exportálással, olyan összegû díjat fizetnek, amely arányos a bevétel a csupán a tranzitot figyelembe vevô kulcs esetén adódott, míg sokkal nagyobb volt ez az import és az export+tranzit díjazása esetén. Az egyik elosztási kulcs az országon keresztüli tranzit mértékét veszi figyelembe. Ezen elosztási alap fô elve az, hogy a helyi hálózathasználók ne fizessenek olyan TSO-költségeket, amik az országon keresztüli tranzithoz kötôdnek. Az import és export célú hálózat használatához kötôdô költségeket a hazai hálózathasználók fizetik a nemzeti hálózati tarifában. Másik lehetséges elosztási kulcs az import vagy az export és a tranzit mértékét veszi figyelembe. A fô elv e mögött az, hogy a hazai fogyasztók ne fizessenek exporthoz és tranzithoz kötôdô költségeket, illetve a helyi exportôröknek ne kelljen fizetniük importhoz kötôdô költségeket. Ez esetben az elosztásnak biztosítani kell, hogy azok a hálózathasználók, akik elérik az idegen hálózatot (importra vagy exportra), a hálózatnak csak a nemzetközi részével kapcsolatos kiegészítô költségét fizessék (mivel az országos hálózat a nemzeti tarifában már benne van). Más kulcsok is alkalmazhatók az említett két szélsô eset között. A nemzetközi díj számítása P E Marokkó UK -Systems A folyamat három egymást követô lépésbôl áll: u a kontinentális Európára (a javaslat területének kiterjedése a 2. ábrán látható) a nemzetközi villamosenergia-cserével kapcsolatos költségeket az egyes országokra vonatkozóan összeadják; u az európai díj számításához a kontinentális Európa minden országa kalkulálja az n-ik évre vonatkozó import és export közelítô értékét (tényleges/várt szerzôdéses értékek). Az ETSO igazolja, hogy az exportok és importok összege azonos (vagy legalábbis csak kissé tér el); u az európai díj (euró/mwh) a kontinentális Európán belül minden országban azonos. Független a termelés és fogyasztás távolságától, az európai villamosenergia-csere költségének és a menetrendesített villamosenergia-csere hányadosaként képezik. A kalkuláció a következôket is figyelembe veszi (az eljárás minden paraméterére: bevétel, tervezett export és mért áramok mennyisége): u a meglévô átviteli szerzôdések; u az európai villamosenergia-piacon kívüli országokkal történô cserék (pl. CENTREL országok). F B L CH NL I A Nordel CENTREL SLO/HR 2. ábra Az ETSO-javaslat és -vizsgálat kiterjedési területe (a belsô piac IEM kontinentális része) D menetrendesített nemzetközi cserék mennyiségével. A TSO-k által ismert lánc -szerzôdésekre, amelyek ismertek a TSO-k által csak az elsô exportôr fizeti a díjat. A nemzetközi (cross-border) díjat az a TSO gyûjti, ahol az exportôr elhelyezkedik. A pénzt ezután újraosztják a TSO-k között. Két fô megoldás lehetséges: u minden TSO megtartja az általa öszszegyûjtött pénzt az ETSO által végzett következô elszámolási eljárásig; u az ETSO szervezete képez egy közös alapot, s ô végzi el az elszámolást. Az elszámolási ciklust rövidre kell venni, hogy biztosítsuk minden TSO egyenlô kezelését. A gyors bevezetés érdekében az ETSO az elsô megoldással kezd.

6 20 Korrekció az (n+1)-ik évre Mivel mind az export, mind a horizontális hálózat tényleges használata különbözni fog annak tervezett értékeitôl, minden ország több vagy kevesebb fizetést fog kapni az igényelt bevételénél. Az ETSO azt javasolja, hogy minden TSO a különbséget az n+1-ik évre várható bevétel számításával korrigálja. Minden országnak meg kell fontolnia, hogy a túl- vagy aláfizetés cash flow kockázatát a TSO vagy a belföldi fogyasztók vállalják-e. Tervek, következô lépések Az ETSO-javaslat bevezetéséhez, amelyhez minden szabályozó hatóság beleegyezésére szükség van, a következô lépések szükségesek: u a horizontális hálózat meghatározásának harmonizált módszerét definiálni kell, ha a díjazás a tranziton, az A vonatkozó területre a következô információk összesítése történt meg: u a határszakaszonkénti mért áramok (óránkénti összesítésben); u villamosenergia-menetrendek határszakaszonként (órás adatok); u a horizontális hálózat elôzetes leltára; u a horizontális hálózat elôzetes költségadatai és a veszteség ezen a hálózaton. A horizontális hálózat összköltsége a vizsgált területre vonatkozóan (3,840 millió euró/év, beleértve a veszteséget). Az egyévi villamosenergia-fogyasztás ( és között) 1635,4 TWh. Az egyévi összesített import 152,4 TWh, az export 145,9 TWh, a tranzit (min of exp&imp) 78,8 TWh. A határt keresztezô villamos energia mérése A határt keresztezô villamos energia mérése a szomszédos országok közötti távvezetékeken óránként átfolyó áramokon alapul. Az elszámolási eljárás tekintetében minden TSO felelôs a saját méréseiért és szükség esetén megadja a megfelelô adatokat az elszámolási szervezet részére. A központi szervezet felelôs az adatgyûjtésért, az adatok megerôsítéséért és a hiányzó adatok pótlásáért. A TSO-k n-ik évre érvényes bevételének számítása Az egyes országok által gyûjtött díjak összegét a TSO-k újraelosztják az átviteli hálózat használatának fedezésére. Az újraelosztás az egyes országok határán mért órás teljesítményeken alapul, amely értékek az átviteli hálózat nemzetközi csere céljából való igénybevételét tükrözik. Egy elosztási arányt számítanak az egyes országok kinyilvánított exportjából eredô összeg és az ETSO-módszer szerint összesített nemzetközi forgalom tényleges összegének hányadosaként. Ez az elosztási arány azonos a már korábban definiált használat mértéke fogalommal. Az azonos elosztási kulcs alkalmazása biztosítja, hogy minden TSO bevétele arányos lesz a költségigényével és ezáltal horizontális hálózatának a nemzetközi villamosenergia-szállítás céljára való tényleges használatával. Átviteli hálózati állomás (Hévíz) vezénylôterme importon vagy az export+tranziton alapul; u meg kell határozni a díj gyûjtését a piaci szereplôktôl, és annak kezelését; u meg kell állapítani azt az elszámolási eljárást, amely figyelembe veszi a tervezett és tényleges áramlásban, valamint a hazai fogyasztásban bekövetkezô különbségeket. A konkrét számítások eredményei Az ETSO a fent ismertetett elvek és módszer alapján, az egyes TSO-k által végzett adatszolgáltatásokra és számításokra támaszkodva elvégezte a legszükségesebb számításokat. Az elôzetes kalkuláció a kontinentális Európának csupán 10 országára terjedt ki (2. ábra). Az ETSO végül is az elosztási kulcsnak a tranzit arányát javasolja a belföldi felhasználáshoz viszonyítva. Ezen elosztási elvnek megfelelô, összes térítendô éves összeg (a horizontális hálózat nemzetközi forgalomra esô költsége) mintegy 250 millió euro/év. Mindezen számítások eredményeképpen az ETSO az európai belsô villamosenergia-piac kontinentális részére egységesen 2 euró/mwh nemzetközi díj alkalmazását javasolta. Emellett az Európai Hálózati Üzemirányítók Szövetsége a javasolt módszerével kapcsolatban a következô ajánlásokat tette: Ha az Európai Közösség és az országok szabályozó hatóságai is egyetértenek, a módszert január 1-jén egy év próbaidôre be kell vezetni, ezen idôszak alatt az ETSO gondosan elemzi a

7 21 piaci mûködés eredményeit a lehetséges javítás céljából. Emellett az ETSO hangsúlyozza a G (termelôi tarifa) és L (fogyasztói tarifa) díjelemek Európában számított értékeinek harmonizációját a hatékony belsô villamosenergia-piac elérése érdekében. Miután az ETSO érintett munkacsoportjának tevékenységében megfigyelôként részt vettünk, javasoltuk, hogy a módszert terjesszék ki az UCTE együttmûködô területére, azaz a CENTREL-re is (+Szlovénia, Horvátország), hiszen jelentôs villamosenergia-csere folyik az érintett területekkel, s a kooperáció folyományaként a nemzetközi villamos energia eloszlása is kölcsönösen kihat egymás rendszereire. Ennek azonban sajnálatos akadálya, hogy az érintett országok még nem tagjai az Európai Közösségnek, így villamosenergia-ipari szereplôik sem lehetnek tagjai az említett egységes belsô európai piacnak. Mindazonáltal megfontolandó, hogy a CENTREL is kifejlesszen egy az ETSO-éval megegyezô módszert a tranzitköltségek igazságos megosztása céljából. A módszer fogadtatása Az ETSO által kidolgozott módszert a rendszeresen Firenzében tartott találkozón vitatták meg. Ezen a konferencián meghatározó tényezôként a Közösség érintett igazgatóságai, az érintett szabályozó hatóságok (regulátorok), valamint a különbözô érdekcsoportok (kereskedôk, fogyasztók stb.) egyesületeinek képviselôi vesznek részt. A legutóbbi találkozó március én zajlott, ahol természetesen igen sok bírálat érte a javaslatot, ugyanakkor egyetlen más módszer, javaslat sem került felszínre. A találkozó, annak záródokumentuma többek között két alapvetô döntést, javaslatot hozott: u az egységes európai postabélyeg alkalmazását elvetette, mivel az a szubszidiaritás elvével nincs összhangban. Így az egyes TSO-k saját területükre, saját hatáskörben határozzák meg a nemzetközi villamosenergia-szállítás díját; u a módszer egyévi próbaüzemi bevezetésének határidejét elôre hozták ez év október 1-jére! Az elsô változtatás lényegesen nem módosítja a módszert, hiszen ha az országok különbözô díjat alkalmaznak, az nem befolyásolja jelentôsen az eredô bevételüket, azt az egységes elosztási kulcs határozza meg. A második döntés az érintett ETSO-munkacsoport további munkájának felgyorsítását tette szükségessé, jóllehet a október 1-jei dátum meglehetôsen irreálisnak látszik, mivel egyes EU-tagországokban ehhez még törvényt is kell módosítani, ami ott sem könnyû mûvelet. Firenze után Az objektív nehézségek ellenére is az ETSO eltökélte, hogy minden erôfeszítést megtesz a módszer mielôbbi bevezetése érdekében. Ezért a bevezetés gyakorlati kérdéseinek tisztázására koncentrált. Ehhez a ERCBT munkacsoport három alcsoportot hozott létre a különbözô fontos kérdésekre koncentrálva. Speciális esetek alcsoport u A horizontális hálózat meghatározásának további harmonizációja; u az országos villamosenergia-fogyasztás definíciójának pontosítása és véglegesítése; u az együttmûködô határos országok, ill. rendszerek (pl. CENTREL, SL/CR) kezelése; u az egyenáramú összeköttetések (DC) kezelése; u a meglévô hosszú távú szerzôdések feloldása és a javasolt módszerhez illesztése; u az új szerzôdésekre vonatkozó elôírások. Adatkezelés adatcsere alcsoport u A menetrendi és a tényleges óránkénti adatok gyûjtése, ellenôrzése, véglegesítése; u az elszámolási ciklusok meghatározása; u az eddigi adatgyûjtés során feltárt problémák kezelése (spanyol portugál; német osztrák csereadatok inkonzisztenciája). Tôkekezelés u A díjak gyûjtésének módja, kezelése; u az elosztás mechanizmusa; u a tôkével kapcsolatos jogi kérdések (vám, illeték stb.) tisztázása. Ha ezen alcsoportok is elvégzik feladataikat, és javaslatukat elfogadja az ETSO Végrehajtó Bizottsága és Tanácsa, akkor a szervezet készen áll metódusának gyakorlati bevezetésére. CENTREL-vonatkozások Mint látható, a CENTREL-lel való kereskedelem kérdése a Speciális esetek alcsoport munkájában merül fel. A probléma megkerülhetetlen, hiszen mint említettük az UCTE és a CENTREL között jelentôs volumenû villamosenergia-csere folyik jelenleg is, és várhatóan a jövôben is. Az idézett összesített import- és exportadatokból kitûnik, hogy az európai belsô piac importja jelentôsen meghaladja az export volumenét, amely különbség zömmel a CENTREL-országokból származó villamosenergia-vételezésbôl ered. Miután az ETSO-módszer lényege, hogy az exportáló fél fizeti a határkeresztezô forgalom díját, a CENTREL-országoknak különösen nem mindegy, hogyan veszik figyelembe az egymás közötti villamosenergia-kereskedelem díjfizetésének szempontjából. Ugyanakkor mint tapasztaljuk a nyugat-európai kereskedelemben kialakult fô áramlási irányaiból a CENTREL megerôsödött észak déli hálózata ugyancsak kiveszi a részét. Emiatt a CENTREL tranzitkérdésekkel foglalkozó ad hoc munkacsoportjának legutóbbi, június 21-i ülésén elhatározás született, miszerint a csoport javaslatot tesz egy CENTREL (esetleg CENTREL Szlovénia, Horvátország) szintû, az ETSO-éval azonos tartalmú és logikájú módszerének kialakítására és bevezetésére. Ez a következô elônyökkel járna: u a kölcsönös villamosenergia-forgalom díjazása azonos elveken nyugodna, azonos módszerrel, így a fizetések a költségarányosság elvét figyelembe vennék; u a CENTREL-országok UCTE-hez (majd, vagy azzal egy idôben az ETSO-hoz) való csatlakozásakor az ETSO-módszer applikálása zökkenômentesen lesz kezelhetô. Összefoglalásként megállapítható, hogy az Európai Hálózati Üzemirányítók Szövetsége igen nagy lépést tett egy, a jelenlegi gyakorlatnál sokkal igazságosabb nemzetközi elszámolási rendszer kialakítására. Nekünk, a CENTREL rendszeregyesülésnek, de különösen a magyar VER üzemirányítóinak nem szabad késlekednünk e téren, s minél elôbb ki kell alakítanunk az azonos elveken alapuló CENTREL-eljárást.