korai periódusok a magyar nép származásában

Átírás

1 A nt h rop. Hung. XII korai periódusok a magyar nép származásában TÓTH Tibor Terniészettudományi Múzeum Embertani Tára. Budapest ABSTRACT : Early Periods in the Ethnogenesis of Hungarians. - The author summarizes the results of studies, conducted for fifteen years, on the early periods of the ethnogenesis of Magyars. In a comparative analysis, the numerical data of the osteological remains of more than 4000 individuals, originating from the Soviet Union and Iran, and published by several authors, have been used. According to the results, the area of the anthropological formation of the Protomagyars extended from the 1ÍW Caspian region to Mugodshar and the Aralian territories. The process of for mation can be subdivided into two periods between the XII C. B. C. and the I c. B. C. A magyar nép származásának problémája az elmúlt száz év folyamán az auxiliáris tudományágakban állandó, visszatérő témaként szerepelt. Az etnogenezis különböző kérdéseinek elemzésében érdekelt humán tudományágak mellett fokozódott az antropológiai kutatások jelentősége. Különösen az utóbbi két évtized folyamán létrejöttek olyan előfeltételek, amelyek lehetővé tették a Közép-Duna-medencét megszálló IX-X. századi magyarság antropológiai leleteinek széleskörű összehasonlítását. A honfoglaló magyarok különböző lelőhelyekről származó viszonylag nagyszámú csontvázanyagának összehasonlítása a szovjet antropológiai iskola publikációiból használható fontos adatok révén vált lehetővé. Természetesen nemcsak az összehasonlításhoz szükséges morfoszkópiai és morfometrikus adatok publikálásáról van szó, hanem új módszerek kidolgozásáról,amelyek az egyes tipusok vagy komponensek elhatárolásán túl lehetővé tették a csoportok közötti kapcsolatok teljesebb megvilágítását, a mikroevolúciós változások konkrétabb értékelését.

2 A fentiekkel Összefüggésben szükséges megemliteni, hogy DEBEC, G. F. (1951, 1956, 1957, 1961a, b, 1962, 1964, 1968) a szovjet antropológiai iskola egyik megalapítója több, mint hétezer váz beható elemzése alapján kapott fontos információkat a Homo sapiens egyébként széles kronológiai skálán (felső paleolithikum - társadalmi középkor) végbement szomatikus transzformációjára vonatkozóan és egyidejűleg kidolgozta a neuro- és splanchnocranium néhány (differenciál-diagnosztikailag fontos) jellegének komplex értékelését. Az adott esetben a hat jelleget egyesitő preauricularis-faciocerebralis index és a tiz jelleg adatait magában foglaló arcprofil-index kidolgozásáról és alkalmazásáról van szó. Ezen indexek az eddigi észrevételek szerint alkalmasak az eurázsiai kontinens etnogenetikai kapcsolatainak megvilágítására, amely kapcsolatok a Duna-medence és a Bajkál-tó közötti nagy ökumenikus zónában különösen intenzivek voltak az i. u. I. évezred folyamán. Megemlítendő, hogy a két kombinált indexben tükröződő jellegkomplexumok Észak-Eurázsia területén kontinentálisán viszonylag stabilan karakterisztikusak és a primer taxonómiai egységeket mind a neolithicum, mind a társadalmi jelenkor oszteológiai szériáin jól elhatárolják. Ez a tény teszi lehetővé, az interszériális és történeti korrelációk elemzését Bajkál-vidák - Közép-Ázsia, valamint Magyarország és Penno-Skandinávia vonatkozásában. A közelmúltban elemeztük a honfoglaló magyarság viszonylag nagyszámú szériáján a főbb antropológiai tulajdonságokat és az eredményeket összehasonlítottuk a Szovjetunió területéről származó 77, és az Irán területéről publikált 3, vagyis összesen 80 széria adataival, amelyeket DEBEC emiitett biometriai módszerével átdolgoztam (TÓTH 1970). Bár a magyarság embertani formálódásának késői periódusai egészében azonosak a honfoglalás utáni főbb társadalomtörténeti szakaszokkal (Árpádkor, Középkor, Újkor), amelyek az egész morfológiai folyamat zárófejezetét jelentik, de származási kapcsolatuk teljesen összefügg a honfoglalás időszakával. A fentebb emiitett eljárások 81 széria 4744 csontvázán, lehetővé tették a magyar nép származása korai periódusainak körvonalazását.össze-

3

4 hasonlitva a honfoglaló magyarság leleteit a Neometallicum második felének kb.nyolcszáz évet felölelő leleteivel megállapíthatóvá vált, hogy a honfoglaló magyarság leletanyaga a legnagyobb közelséget tükrözi Alsó-Volga-mellék, Azov-mellék ás a Déli Arai-mellék szarmatakori szériáival (TÓTH 1970). Ezenkivül igen jól kifejeződik a honfoglaló magyarság le letanyagának nagy közelsége az Észak-Káspi-melléki szarmaták szériájához, valamint jelentős távolsága a történetileg őshazaként ismert területről (Káma-Bjelája) származó népvándorláskori leletektől. A Heometallicum második feléből származó leletek korrelációs topográfiájában a honfoglaló magyarok csoportja jelentősen távol van a metiszált europo-mongoloid szériától is. Ez a tény különösen figyelmet érdemel, mivel mai ismereteink szintjén általánosan elfogadott a magyar nép származásának ugor-hipotézise, a- melynek megfelelően a magyar nyelv közös lingvisztikai gyökerei a nyugat-szibériai ugoroktól erednek, akik azonban embertani vonatkozásban a metiszált eredetű uráli rassz képviselői. Viszont a honfoglaló magyarság csontvázleletein csoportátlagban rendkivül gyengén konstatálhatok a mongoloid komponensek nyomai. Eszerint nem zárható ki annak lehetősége, hogy a fontosabb taxonómiai ágazatok tekintetében az ugorok etnolingvisztikai csoportja antropológiailag különböző összetételű volt, mégis a vonatkozó időszak nemzetségi- és törzsszövetségeinek lehetséges demográfiai viszonyait figyelembe véve aligha tagadható az e- gyes egyének közötti szimbiózis, keveredés, amely maga után vonta Észak-Eurázsia főbb embertani komponenseinek fokozatos vegyülését, elegyedését. Éppen ezért szükségesnek tartottuk végigkövetni a morfológiai sajátosságok keveredésének folyamatát, a folyamat időtartamát az Észak-Eurázsia területén elhatárolható öt kontaktzónából származó nagyszámú leletanyagon. így vált lehetővé annak megállapitása, hogy az europoid vagy mongoloid sajátosságok asszimilációja (eltűnése vagy dominánssá válása) kb éves folyamat eredménye (TÓTH 1966). Ennek megfelelően elemeztük a honfoglaló magyarság leletanyagát, korrelálva a Neometallicum első felének szintén kb. 800 évet felölelő leleteivel (TÓTH 1970). Megállapíthatóvá vált, hogy a honfoglaló magyarság főbb embertani sajátosságai eltérőek a lugovói és gulkinói szériáktól, amelyek europo-mongoloid összetéte-

5

6 lüek, s amelyek a proto-finn-ugorok csoportjaitól származnak. Az alkalmazott korrelációs mezőben a honfoglaló magyarok különösen közeliek az Alsó-Volga-melléki szkitakori szauromatákhoz. Ugyanott az Alsó-Volga-melléki korai szarmaták leletei közelebbiek a honfoglaló magyarok csoportjához, mint a történelmileg ismert őshaza területéről származó népvándorláskori leletek (Biktimirovo, Baskiria). Külön figyelmet érdemel, hogy a honfoglaló magyarság szériája nem a baskiriai szarmatákhoz, hanem az orenburgi és alsó-volgai korai szarmaták csoportjaihoz van közelebb. Temporálisan tovább haladva elemeztük a honfoglaló magyarság leleteinek topográfiáját azon mikro evolúciós-morfológiai változások folyamatában, amelyek nyomonkövethetők a palèometallicum (Eneolith, Bronzkor) paleoantropológia! szériáin (TÓTH 1970). E vonatkozásban figyelmet érdemel, hogy a honfoglaló magyarság csoportja legközelebbi a Közép-Kazahsztán és Kelet-Kazahsztán területéről származó bronzkori (andronovói) csoportokhoz és jelentősen távol van aközép-ob-melléki késő-bronzkori szériától, amely a protougorok egyik csoportjaként értékelhető. A fent vázoltak alapján lehetővé vált annak a széleskörű areálnak a körvonalazása, amelyben lezajlott a honfoglaló magyarság elődeinek, a nemzetségi vagy törzsi csoportokban élő ősmagyarok embertani formálódásának folyamata. Ez az areál véleményünk szerint az Északnyugati-Káspimelléktől a Mugodzsárig és az Arai-mellék körzetéig húzódott és kronológiailag hosszabb időn keresztül (az i. e. XII. század - i. e. I. század között), mintegy ezer éven át létezett (1-2. ábra). Külön figyelmet érdemel, hogy az elmúlt évtizedek ősrégészeti és ókortörténeti kutatásai szolgáltatnak bizonyítékokat ennek az areálnak a létezésére és arra, hogy ez az areál társadalomtörténetileg és etnolingvisztikailag indoiráni miliőhöz tartozott (DIAKONOV 1956; SZMIRNOV 1964). Ebben az areálban embertanilag az indomediterrán és protouráli fajták képviselői keveredhettek a paleometallicum második feléből származó szrubno-andronovói csoportok morfológiai szubsztrátumán. Etnikailag ezek voltak a szauromaták és ősugorok leszármazottai. Ugyanakkor figyelembe veendő, hogy a szauromaták és a korai szarmaták hosszantartó kap- 10

7 csolatban voltak a Káspi- és Arai-mellékre lokalizálható szakamasszagéta konföderációval. E vonatkozásban szükséges emliteni Hérodotosz közlését a szauromaták és masszagéták együttéléséről, rokonságáról (DIAKONOV 1956). Ezen ókori történeti közlést viszont az elmúlt két évtized azon ősrégészeti kutatásai igazolják, amelyeket az emiitett areál területén végeztek (SZMIR- NOV 1964). Az embertani, evolúciós-morfológiai, populációgenetikai, valamint orientalisztikai, finnugrisztikai, iranisztikai, őstörténeti, ősrégészeti kutatások főbb eredményeinek együttes elemzése, összehasonlítása által lehetséges annak feltételezése, hogy a paleometallicum finális szakaszának idején ősugor csoportok vagy azok szubtribális, kislétszámú egységei infiltrálódtak (esetleg ismétlődően) az Észak-Káspi mellékén élő szauromaták közé az Urál-hegység sztyeppéi vagy erdős-sztyeppei környezetéből ( l. ábra). Külön emlitendő, hogy a honfoglaló magyarság szériája nemcsak a Káma-Bjelája övezetéből származó, hanem a későszarmata és hunkori törzsek csontvázleleteitől is távoli helyet foglal el (TÓTH 1970). A fentebbiekben vázolt széleskörű megfigyelések alapján körvonalazható az ősmagyarok embertani formálódásának két legkorábbi periódusa: A félezer évet magába foglaló preszauromata ( i. e. XII-VII. század) és a szintén kb. félezer évig tartott szauromata-középszarmata ( i. e. VI-I. század) időszak. Ezen együttesen egy-évezred folyamán történhettek azok a bonyolult összetételű változások, folyamatok, amelyek a honfoglaló magyarság főbb embertani sajátosságainak kialakulását eredményezték. (Előadva a Természettudományi Múzeum Jubileumi Konferenciáján március 23-án.) References DEBETS, G. P.: A n t r o p o l o g i t s h e s k i y e i s s l e d o v a n i y a v Kamtshatskoy oblastl. - Trudü Inst. Etnogr. AN SSSR, 17, 1951.

8 DEBETS, G. P.: Probléma proiahozdeniya kirgizskogo naroda. - Trudii Kirg. arheol.- etnogr. exp., AN SSSR, 1, Moskva, DEBETS, G. P.: Sposob viit shisleniya srednego indexa uploshtshennosti litsevogo skeleta. - Rukopis, Moskva, DEBETS, G. P.: 0 nekotorüh napravleniyah izmeneniy v stroyenii tshelovyeka sovremennogo vida. - Sov. Etnogr., 2, 1961a. DEBETS, G. P.: 0 putyah zaseleniya severnoy polosü Russkoy Ravninü i Vostotshnoy Pribaltiki. - Sov. Etnogr., 6, 1961b. DEBETS, G. P.: Paléoanthropologie de l'eurasie Septentrionale. - Atti del VI Congresso Internazionale delle Scienze Preistoriche e Protostori che, I, Relazioni Generali, Roma, DEBETS, G. P.: Ob antropologitsheskom tipe drevnego naseleniya Pinlyandii. - Sovremennaya Antropologiya, Moskva, DEBETS, G. P.: Opüt kraniometritsheskogo opredeleniya doli mongoloidnogo komponenta v smeshannüh gruppah naseleniya SSSR. - Problemü antropologii i istoritsheskoy etnografii Azii, Nauka, Moskva, DIAKONOV, I.M.: Istoriya Midii. - Izdat. AN SSSR. Moskva, SMIRNOV, K. P. : Savromatii. - Nauka, Moskva, TÓTH, T.: The Period of Transformation in the Process of Metisation. (A Paleoanthropological Sketch). - Ann. Hist.-nat. Mus. Nat. Hung., 58, TÓTH, T.: Drevneyshie periodü proishozhdeniya protovengrov. - Voprosii Antropologii, 36, Moskva, Érkezett: I I I. 26. DR. TÓTH TIBOR Természettudományi Múzeum Embertani Tára 1062 Budapest Bajza u. 29.