A KONFERENCIA JOGESETEI

Átírás

1 Budapesti Ügyvédi Kamara Időpont: november 23. (péntek) Helyszín: ELTE ÁJK Aula Magna és más előadótermek 1053 Budapest Egyetem tér 1-3. ELTE PÉNZÜGYI JOGI KONFERENCIA 2012 ADÓJOGI ESETEK AZ ELMÉLET TÜKRÉBEN Szervezők: ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Pénzügyi Jogi Tanszék A KONFERENCIA JOGESETEI Kúria Adótanácsadók Egyesülete Magyar Okleveles Adószakértők Egyesülete Budapesti Ügyvédi Kamara Nemzeti Adó- és Vámhivatal

2 A KONFERENCIÁRA BOCSÁTOTT MODELLJOGESETEK ELSŐ JOGESET: a személyi jövedelemadó és a vagyonosodási vizsgálatok egyes kérdései 3 I. Tényállás... 4 II. Megoldásra váró kérdések... 6 III. A jogvita eldöntésére irányadó jogszabályok... 7 IV. Melléklet: jogszabályszövegek... 8 MÁSODIK JOGESET: belföldi ÁFA ügylettel kapcsolatos kérdések I. Tényállás II. Megoldásra váró kérdések III. A jogvita eldöntésére irányadó jogszabályok és az Európai Bíróság gyakorlata IV. Melléklet: jogszabályszövegek és az Európai Bíróság gyakorlata HARMADIK JOGESET: közösségen belüli termékértékesítéshez kapcsolódó elvi kérdések 32 I. Tényállás II. Megoldásra váró kérdések III. A jogvita eldöntésére irányadó jogszabályok és az Európai Bíróság gyakorlata IV. Melléklet: jogszabályszövegek és az Európai Bíróság gyakorlata NEGYEDIK JOGESET: az Art. 124/C-D. alkalmazása ÁFA ügyekben I. Tényállás II. Megoldásra váró kérdések III. A jogvita eldöntésére irányadó jogszabályok és az Európai Bíróság gyakorlata IV. Melléklet: jogszabályszövegek és az Európai Bíróság gyakorlata ÖTÖDIK JOGESET: a bizonyítás és a bizonyítékok az adóeljárásban és az adóperben, különös tekintettel a bizonyítékok megismerhetőségének korlátozására A jogesetben felmerülő alapvető kérdés I. Első tényállás II. Megoldásra váró kérdések az első tényállás alapján III. Az első jogvita eldöntésére irányadó jogszabályok IV. Második tényállás V. Megoldásra váró kérdések a második tényállás alapján VI. A második jogvita eldöntésére irányadó jogszabályok VII. Melléklet: jogszabályszövegek

3 Első jogeset: a személyi jövedelemadó és a vagyonosodási vizsgálatok egyes kérdései A jogeset tartalma: I. Tényállás 4. old. I. 1. A jogeset alapjaként szolgáló történeti tényállás I. 2. A felek jogi álláspontjának ismertetése II. Megoldásra váró kérdések 6. old. III. A jogvita eldöntésére irányadó jogszabályok 7. old. IV. Melléklet: jogszabályszövegek IV. 1. Art. 8. old. IV. 2. A jogesetben vázolt tényálláskor hatályos Szja tv. IV. 3. A január 1-től hatályos Szja tv. IV. 4. A régi Áfa tv. IV. 5. Pp. A jogesetet a gondozza. 3

4 I. Tényállás I.1. A jogeset alapjaként szolgáló történeti tényállás 1. Az adóhatóság a felperesnél évekre személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revíziós jegyzőkönyvben napi készpénzpénzforgalmi mérleget állított fel az alábbiak szerint: évre nyitó tételként 2 millió Ft-ot fogadott el, és 1 millió Ft fedezettöbbletet állapított meg, ez utóbbi összeget tekintette évi nyitó tételnek évre számba vette a megélhetésre, gépkocsi vásárlásokra és értékesítésekre fordított kiadásokat. A gépkocsik kapcsán csak a számviteli dokumentumokkal igazolt összegeket pl.: a regisztrációs díjakat fogadta el, a magyarországi forgalomba helyezéssel kapcsolatos egyéb díjakat nem, mert ezekre vonatkozó számviteli bizonylatokat a felperes felhívás ellenére nem csatolta be. Mindezek eredményeként a felperes javára 1,5 millió Ft fedezettöbbletet állapított meg, amit a következő időszakra nyitó tételnek tekintett évre 5 millió Ft fedezethiányt tárt fel. Az ez évi készpénzforgalmi mérlegben a megélhetésre és a családi ház építésére fordított, anyagvásárlás kapcsán felmerült, számlával igazolt kiadásokat szerepeltette. Az egyéb házépítéssel kapcsolatos pl.: munkavégzésre vonatkozó költséget nem tüntette fel, mivel ezekre a felperes felhívás ellenére dokumentumokat nem nyújtott be évre fedezethiányt nem tárt fel, de megállapította, hogy a felperes 4 beépítetlen terület elnevezésű ingatlant, továbbá két lakást vásárolt és értékesített tovább. 2. Az adóhatóság a revízió eredményeként hozott első és másodfokú határozataiban: évre nem tett megállapítást, évre az adókülönbözetet nem becslés eredményeként, hanem a bevallásban közölt adatokra és az ingó vagyontárgyak átruházásából keletkező önálló tevékenységből származó jövedelemre figyelemmel írta elő, évre az adókülönbözetet becsléssel határozta meg, és hitelt érdemlő adatok hiányára hivatkozva nem fogadta el, hogy a felperes vizsgált időszaki kiadásainak fedezetét egy egyiptomi állampolgártól évben kapott kamatmentes kölcsönből biztosította volna, évre azért írt elő adókülönbözetet, mert az ingatlanok átruházásából származó jövedelmet nem ingatlanértékesítésből, hanem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősítette. 4

5 I.2. A felek jogi álláspontjának ismertetése 1. Felperesi érvelés A 2006-os adóévre nem állt fenn a becslés jogalapja, és az adóhatóság által alkalmazott becslési módszer a napi készpénzforgalmi mérleg felállítása nem alkalmas az adóalap valószínűsítésére, ez egyébként sem tartalmazza az adóalap valószínűsítéséhez szükséges valamennyi költséget. Az adóhatóságnak hivatalból kellett volna figyelembe vennie a forgalomba helyezéssel kapcsolatos jogszabály értelmében kötelezően fizetendő díjakat, szakértőt kellett volna kirendelnie a családi ház építéséhez kapcsolódó számlával nem igazolt kiadások megállapítására, és nemzetközi megkeresést kellett volna kiadnia az egyiptomi állampolgár tanúkénti meghallgatására. Az ingó és ingatlanértékesítések nem voltak rendszeresek, nem tekinthetők üzletszerűnek, ezért nem önálló tevékenységből származó, hanem külön adózó jövedelemnek minősülnek. Ezekre az ingó, illetve ingatlanértékesítésre irányadó szabályokat kell alkalmazni, tehát az adóalapot és az adót vagyontárgyanként kell meghatározni. A felperes a perben kérte építésügyi igazságügyi szakértő kirendelését, és becsatolta a évre vonatkozó adóhatósági határozatok kézbesítése után adóhatósághoz benyújtott önellenőrzését is, annak alátámasztására, hogy ebben az évben ingóságok értékesítéséből 10 millió Ft bevételhez jutott. Előadása szerint ezt az összeget készpénzben otthon tartotta, és a vizsgált időszaki kiadásaira használta fel. 2. Alperesi érvelés Jogszerűen alkalmazott becslést, az általa választott módszer alkalmas volt az adóalap valószínűsítésére, mert a felperes bevételeit, kiadásait időrendi sorrendben állította fel, és ezek egybevetésénél figyelemmel volt arra, hogy egy időben később megszerzett bevétel nem lehet egy ennél korábbi kiadás forrása. A gépkocsi értékesítések kapcsán a megszerzésre fordított összegeket nem az adóhatóságnak, hanem az adózónak kell igazolnia. Elszámolható költségként csak a kiadások tényleges megtörténtét tanúsító, az adózó nevére szóló bizonylatok vehetők számba, jogszabályi rendelkezésre való hivatkozás számviteli bizonylat hiányában nem adhat alapot bevételcsökkentésre. 5

6 A felperes felhívás ellenére nem teljes körűen csatolta be az építkezéssel kapcsolatos számláit, és nem kérte szakértő kirendelését, ezért a közigazgatási eljárást jogszerűen folytatta le. Méltányos, felperes javára szóló érdemi döntést hozott akkor, amikor csak az anyagszámlákat állította be a készpénzforgalmi mérlegbe, mivel minden ezen felüli kiadás számba vétele a határozatba foglaltnál nagyobb összegű fedezethiányt eredményezett volna. Jogszerűen mellőzte a nemzetközi megkeresést, mert a fedezet hitelt érdemlő igazolása nem őt, hanem a felperest terhelte. Az ingó és ingatlanértékesítéseket jogszerűen minősítette önálló tevékenységből származó jövedelemnek. Az alperes a perben ellenezte a szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítvány teljesítését, és az önellenőrzéssel feltárt jövedelem fedezetkénti elfogadását. II. Megoldásra váró kérdések 1. Mikor alkalmazható becslés? 2. Milyen becslési módszerekkel valószínűsíthető az adóalap, ezek közül az adóhatóság választhat-e, ha igen, akkor ennek során figyelemmel kell-e lennie az Szja tv. rendelkezéseire? 3. Követett-e el az adóhatóság az ügy érdemi eldöntésére is kiható, lényeges, a keresettel támadott határozatok hatályon kívül helyezésére alapot adó eljárási jogszabálysértést? E kérdés kapcsán különösen az alábbiakat kell megvizsgálni: A közigazgatási eljárásban figyelemmel az egyes adóévek kapcsán ismertetett történeti tényállásra és alperesi érdemi döntésekre kit és milyen körben terhelt bizonyítási kötelezettség, ennek eleget tett e? Jogszerűen, avagy jogsértően mellőzte az adóhatóság a gépkocsi értékesítések és a családi házépítés kapcsán a számviteli bizonylatokkal nem igazolt kiadások számba vételét, a szakértő kirendelését, a nemzetközi megkeresést? 4. A peres eljárásban figyelemmel az egyes adóévek kapcsán ismertetett történeti tényállásra, alperesi érdemi döntésre, és a felperesi keresetre kit és milyen körben terhel bizonyítási kötelezettség? 6

7 5. Mellőzhető-e vagy sem a perben a felperes szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványa? 6. Elfogadható-e a perben a felperes által becsatolt önellenőrzés a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés hitelt érdemlő igazolására? 7. Az ingók és ingatlanok értékesítése mikor, mire alapítottan minősíthető bevétel elérése érdekében végzett rendszeres vagy üzletszerű gazdasági tevékenységnek? Másként fogalmazva: hogyan határolható el a külön adózó, illetve az önálló tevékenységből származó jövedelem ingó és ingatlan értékesítése esetében? III. A jogvita eldöntésére irányadó jogszabályok III. 1. Art. (Az adózás rendjéről szóló évi XCII. törvény) 1. (1) és (7) bekezdései, 2. (1) bekezdése, 16. (1)-(2) bekezdései, 97. -a, 99. -a, a, 109. (1)-(3) bekezdései III. 2. A jogesetben vázolt tényálláskor hatályos Szja tv. (A személyi jövedelemadóról szóló évi CXVII. törvény) 1. (1) - (4) bekezdése, 4. (1)-(4) bekezdése 16. -a, 18. -a, ai, ai, III. 3. A január 1-től hatályos Szja tv pontja, 16. (1) bekezdése, 58. (1) (2), (6), (8) bekezdései, 62. (1) és (3a) bekezdései III. 4. Régi Áfa tv. (Az általános forgalmi adóról szóló évi LXXIV. törvény) 4. (1) bekezdése, 5. (1) bekezdése III. 5. Pp. (A polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény) 164. (1)- (2) bekezdései, 177.(1) bekezdése, 339. (1) bekezdése, 339/A. -a 7

8 IV. Melléklet: jogszabályszövegek IV.1. Art. (Az adózás rendjéről szóló évi XCII. törvény) 1. (1) E törvény célja az adózás rendjének, az eljárás törvényessége és eredményessége érdekében az adózók és az adóhatóságok jogainak és kötelezettségeinek egységes szabályozása. (7) A szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. 2. (1) Az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése. 16. (1) Adóköteles tevékenységet csak adószámmal rendelkező adózó folytathat, a ban foglalt kivétellel. (2) Az adóköteles tevékenységet folytatni kívánó adózó adószám megállapítása végett köteles az állami adóhatóságnál bejelentkezni. 97. (1) Az adóellenőr az ellenőrzés megkezdését megelőzően erre történő külön felhívás nélkül is köteles magát és az ellenőrzési jogosultságát az e törvényben előírt módon igazolni, az adózót az ellenőrzés típusáról, tárgyáról és várható időtartamáról tájékoztatni. (4) Az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. (5) Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, az adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai, az adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó adat. (6) Az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. A nem bizonyított tény, körülmény - a becslési eljárás kivételével - az adózó terhére nem értékelhető. 99. (1) Az adózó köteles az adóhatósággal az ellenőrzés során együttműködni, az ellenőrzés feltételeit a helyszíni ellenőrzés alkalmával biztosítani. 8

9 (2) Ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani (1) A becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. (2) Az adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik. (3) Becslés alkalmazható c) ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására, vagy (9) A becslés alapján számított adóalaptól, költségvetési támogatás alapjától való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja. Ha az adózó ezen bizonyítás körében más adózót is érintő szerződéses kapcsolatra vagy egyéb ügyletre hivatkozik, az adóhatóság az érintett más adózónál - ha az adózó állítását az adózó bevallása, az érintett más adózó bevallása, illetve a nála korábban végzett ellenőrzés eredménye nem támasztja alá és az ellenőrzés elrendelését e törvény egyéb rendelkezése nem zárja ki - a kapcsolódó vizsgálatot haladéktalanul elrendeli és - a feltételek fennállása esetén - a kapcsolódó vizsgálat során a becslés szabályait alkalmazza (1) Ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával vagy az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. (2) Az adóhatóság az (1) bekezdés szerint feltárt adóalapot annak az évnek az összevonás alá eső jövedelméhez számítja hozzá, amelyre nézve a jövedelemeltitkolást megállapítja. Ha a vagyongyarapodás forrásaként az adózó többévi eltitkolt jövedelme szolgált, az adóhatóság a vizsgálattal érintett évek között a jövedelmet egyenlő arányban megosztja, és az adót az egyes években hatályos jövedelemadó törvényekben meghatározott - összevonás alá eső jövedelmekre vonatkozó - adómértékkel állapítja meg. (3) A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. Ha az adózó nyilatkozata szerint a vagyongyarapodás forrását az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőzően szerezte meg, a vagyongyarapodás 9

10 forrásának, a szerzés tényének és időpontjának igazolásaként közhiteles nyilvántartás jogerős bírósági vagy hatósági határozat, illetve az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőzően kiállított egyéb közokirat, valamint az adózó ezen időszakban az adóhatósághoz benyújtott, jogerős hatósági, bírósági határozattal nem érintett bevallásának adatai, fizetésiszámla-kivonat, értékpapírszámla-kivonat adatai szolgálhatnak; az adóhatóság az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vizsgálatot csak ezen adatokra kiterjedően végezhet. Egyebekben az eljárásra e fejezet szabályait kell megfelelően alkalmazni. (4) Az e (3) bekezdésének alkalmazásában a) közhiteles nyilvántartás az ingatlan-nyilvántartás, a földhasználati nyilvántartás, a zálogjogi nyilvántartás, a gépjármű-nyilvántartás, az úszólétesítmény-nyilvántartás, a légijárműnyilvántartás, a cégnyilvántartás, a magyar jog szerint egyéb közhiteles nyilvántartás, továbbá a nyilvántartás helye szerinti állam joga szerint közhitelesnek minősülő nyilvántartás; b) szerzésnek minősül a vagyongyarapodás forrása felett a rendelkezési jognak, és/vagy a használat jogának, és/vagy a hasznosítás jogának, és/vagy a birtoklás jogának megszerzése, illetve a fizetési számlán, értékpapírszámlán történő jóváírás. IV.2. A jogesetben vázolt tényálláskor hatályos Szja tv. (A személyi jövedelemadóról szóló évi CXVII. törvény) 1. (1) A Magyar Köztársaságban a magánszemélyek a jövedelmükből a közterhekhez való hozzájárulás alkotmányos kötelezettségének e törvény rendelkezései szerint tesznek eleget, figyelemmel az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltakra is. (3) A magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettől eltérő szabályt, az adóból kedvezményt a kivételes célok érdekében - e törvény alapelveinek figyelembevételével - csak törvény állapíthat meg. (4) Az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló, a magánszemély adójának csökkenését eredményező eltérő szabály, adókedvezmény annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja az eltérő szabály, az adókedvezmény célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a felek akár a szokásos piaci értékektől, áraktól való eltérítésekkel, akár színlelt jogügyletekkel kívánják érvényesíteni, növelni az adószabályok alkalmazásának előnyeit, akkor azokat az adókötelezettség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni. 10

11 4. (1) Jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze, vagy az e törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak e törvényben meghatározott hányada. Nem keletkezik bevétel az olyan dolog (eszköz, berendezés stb.) használatára, szolgáltatás igénybevételére tekintettel, amelyet valamely személy a tevékenységében közreműködő magánszemély részére a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében a feladat(ok) ellátásának feltételeként biztosít, ideértve a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek a munkavédelemről szóló törvény előírásai szerint a munkáltató felelősségi körébe tartozó biztosítását is. Ha az említett feladat(ok) ellátására tekintettel történő hasznosítás, használat, igénybevétel mellett valamely dolog, szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas és/vagy egyébként a magáncélú hasznosítás, használat, igénybevétel nem zárható ki, a magánszemély adóköteles bevételt csak abban az esetben szerez, ha e törvény a hasznosítást, használatot, igénybevételt vagy annak lehetőségét adóztatható körülményként határozza meg. (2) Bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték. Vagyoni érték különösen a pénz, az utalvány (ideértve különösen a kereskedelmi utalványt és minden más hasonló jegyet, bónt, kupont, valamint egyéb tanúsítványt, amely egy vagy több személy árujára vagy szolgáltatására cserélhető, illetőleg egy vagy több személy esetében is alkalmazható kötelezettség csökkentésére), a dolog, az értékpapír, az igénybe vett szolgáltatás és a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog, valamint a magánszemély javára elengedett vagy átvállalt tartozás, továbbá a magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás. (3) Költségnek csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül, kivéve, ha e törvény a kiadás tényleges kifizetésétől függetlenül minősít költségnek valamely tételt. Ha a magánszemély jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján vissza nem térítendő támogatást kap, a támogatás révén megszerzett bevételével szemben csak olyan kiadás alapján számolhat el költséget, amelynek a támogatás felhasználásával történő teljesítését a jogszabály, illetve a nemzetközi szerződés lehetővé teszi. (4) Ha a magánszemély olyan termék vagy szolgáltatás ellenértéke alapján kíván költséget elszámolni, amelynek értékesítője, illetve nyújtója az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott bizonylat kiállítására kötelezett, akkor a kiadás igazolására kizárólag az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti bizonylat (ide nem értve a nyugtát) alkalmas. Egyébként a kiadás igazolására kizárólag az a bizonylat alkalmas, amely 11

12 tartalmazza a költség összegének megállapításához szükséges valamennyi adatot (így például a kiadás összegét és pénznemét) is. 16. (1) Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe. Ide tartozik különösen az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő, a bérbeadó, a választott könyvvizsgáló tevékenysége, a gazdasági társaság magánszemély tagja által külön szerződés szerint teljesített mellékszolgáltatás, ez utóbbinál feltéve, hogy a tagnak a bevétele érdekében felmerült költségét a társaság a költségei között nem számolja el. (2) Az önálló tevékenységből származó bevételből - kivéve, ha törvény másként rendelkezik - a rendelkezéseinek figyelembevételével számított rész a jövedelem. (3) Önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Önálló tevékenységből származó bevételnek számít az a bevétel is, a) amelynek adózására e törvény választási lehetőséget ad, és a magánszemély e fejezet rendelkezéseinek alkalmazását választja; b) amely - ha e törvény másként nem rendelkezik - ingatlant, ingó vagyontárgyat hasznosító tevékenységből származik, ideértve a lábon álló termésnek a föld tulajdonosváltozása nélkül történő értékesítéséből származó bevételt is, azzal, hogy közös tulajdont hasznosító tevékenység esetén a tulajdonosok eltérő rendelkezése hiányában azt a magánszemélyt terheli az adókötelezettség, aki a tevékenységet folytatja, illetőleg a jövedelemszerzés jogcímének jogosultja. 18. (1) Az önálló tevékenység bevételével szemben a jövedelem megállapításához elszámolható a) az e törvényben meghatározott kivételekkel, legfeljebb az adott tevékenység bevételének mértékéig az e tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt - a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert - költség (tételes költségelszámolás), vagy b) az önálló tevékenység bevételének 10 százaléka (10 százalék költséghányad). 58. (1) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló szerződés kelt. Szerződés hiányában a jövedelem megszerzésének időpontjára az általános szabályokat kell alkalmazni. (2) Ingó vagyontárgy átruházásából származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez. Ilyennek minősül különösen az eladási 12

13 ár, a cserében kapott dolognak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke, valamint az ingó vagyontárgy gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történő szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági szerződésben, más hasonló okiratban meghatározott értéke. (3) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a bevételből le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket (kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként már elszámolt): a) a megszerzésre fordított összeget, és az ezzel összefüggő más kiadásokat; b) az értéknövelő beruházásokat; c) az átruházással kapcsolatos kiadásokat. (4) Megszerzésre fordított összeg a vásárlásról szóló szerződés, számla, nyugta, elismervény stb. szerinti érték, cserében kapott ingó vagyontárgy esetében a csereszerződésben rögzített érték. Külföldről behozott ingó vagyontárgy esetében megszerzésre fordított összegnek a vámkiszabás alapjául szolgáló értéket, vagy ha nem történt vámkiszabás, akkor a forintra átszámított számla szerinti értéket kell figyelembe venni. Öröklés esetén az ingó vagyontárgy megszerzésre fordított összege a hagyatéki eljárásban megállapított érték, ingyenes szerzés esetén az illeték kiszabás alapjául szolgáló érték, ez utóbbi hiányában az ingó vagyontárgy megszerzéskori szokásos piaci értéke, és - vagy egyébként - ha az ingó vagyontárgy megszerzésekor adóköteles jövedelemre tekintettel adófizetés történt, ez a jövedelem is a szerzési érték része. (5) Ha a megszerzésre fordított összeg a (4) bekezdés rendelkezései szerint nem állapítható meg, akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek. (6) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem után az adó mértéke 25 százalék. Az adót a magánszemélynek adóbevallásában kell megállapítania és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie. (7) Nem kell megfizetni az ingó vagyontárgyak átruházásából az év során együttesen származó jövedelem adójának az 50 ezer forintot meg nem haladó részét. (8) Nem alkalmazhatók az (1)-(7) bekezdés rendelkezései akkor, ha az ingó vagyontárgy átruházása üzletszerűen történik. Ekkor - kivéve, ha a magánszemély a bevételt egyéni vállalkozói tevékenysége keretében szerzi meg - az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. E rendelkezés alkalmazásában üzletszerű az átruházás, ha ellenérték fejében történik, és az ügylettel kapcsolatban a magánszemélynek 13

14 az általános forgalmi adó szabályszerűen bejelentkezett alanyaként adólevonási joga megnyílik. 59. Az ingatlan átruházásából, a vagyoni értékű jog visszterhes alapításából, átruházásából (végleges átengedéséből), megszüntetéséből, ilyen jogról való végleges lemondásból (a továbbiakban: a vagyoni értékű jog átruházása) származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) az ingatlanügyi hatósághoz benyújtották. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog átruházása esetén a jövedelemszerzés időpontja az a nap, amikor az erre vonatkozó szerződés kelt. 61. (1) Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez. A bevételnek nem része a kapott ellenértékből az egyéb jövedelemnek minősülő, az ingatlannak, a vagyoni értékű jognak a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értékét meghaladó összeg. Ilyennek minősül különösen az eladási ár, a cserében kapott dolognak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke, valamint az ingatlan, a vagyoni értékű jog gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történő szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági szerződésben, más hasonló okiratban meghatározott értéke. 62. (1) Az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó bevételből le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket, kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként elszámolt: a) a megszerzésre fordított összeget, és az ezzel összefüggő más kiadásokat; b) az értéknövelő beruházásokat; c) az átruházással kapcsolatos kiadásokat, ideértve az adott ingatlannal kapcsolatban az állammal szemben vállalt kötelezettség alapján igazoltan megfizetett összeget is. (2) A megszerzésre fordított összeg az átruházásról szóló szerződés (okirat, bírósági, hatósági határozat) szerinti érték, a cserébe kapott ingatlan, illetve vagyoni értékű jog esetében a csereszerződésben rögzített érték, ezek hiányában az az érték, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek. Öröklés esetén, vagy ha az átruházott ingatlant, illetve vagyoni értékű jogot a magánszemély ajándékba kapta, a megszerzésre fordított összeg az, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek. A kárpótlásról szóló törvényekben szabályozott vételi jog gyakorlása során szerzett termőföld, erdő művelési ágú föld esetében a megszerzésre fordított összegnek - ha a jövedelmet nem a 64. (1) bekezdés rendelkezése szerint kell megállapítani - a vételi jog gyakorlása során vételárként szereplő összeget kell 14

15 tekinteni. Ha a helyi önkormányzat tulajdonában lévő lakást a magánszemély megvásárolja, akkor megszerzésre fordított értéknek a szerződésben szereplő tényleges vételárat kell érteni. A 60. (3) bekezdése szerinti ráépítés, újjáépítés, alapterület-növelés megszerzésére fordított összeg a használatbavételi (fennmaradási) engedély jogerőre emelkedésének napjáig, illetve a használatbavételi (fennmaradási) engedélyben megjelölt feltételek teljesítésének határidejéig, a 60. (4) bekezdése szerinti esetben a tényleges használatbavételig, ennek megállapíthatósága hiányában az átruházásig kibocsátott, az építő (építtető) magánszemély nevére kiállított számla szerinti érték. (3) Ha a megszerzésre fordított összeg a (2) bekezdés rendelkezései szerint nem állapítható meg, akkor a bevételt annak 75 százalékával kell csökkenteni. (4) Az ingatlan átruházásából származó jövedelem, ha az átruházás a megszerzés évében vagy az azt követő öt évben történik, az (1)-(2) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított összeg (e alkalmazásában: számított összeg). Ezt követően a jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a számított összeget csökkenteni kell, ha az átruházás - a megszerzés évét követő évet első évnek tekintve -, 63. (1) Az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem után az adó mértéke 25 százalék. Az adót a magánszemélynek adóbevallásában kell megállapítania és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie. IV. 3. A január 1-től hatályos Szja tv. 3. E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő: 46. Gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik. 16. (1) Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe. 58. (1) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló szerződés kelt. Szerződés hiányában a jövedelem megszerzésének időpontjára az általános szabályokat kell alkalmazni. (2) Ingó vagyontárgy átruházásából származó bevétel minden olyan bevétel - ide nem értve, ha a bevételt a magánszemély egyéni vállalkozóként szerzi meg, valamint ha a (10) bekezdés rendelkezését kell alkalmazni -, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel 15

16 megszerez. Ilyennek minősül különösen az eladási ár, a cserében kapott dolognak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke, valamint az ingó vagyontárgy gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történő szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági szerződésben, más hasonló okiratban meghatározott értéke. (6) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem után az adót a magánszemélynek adóbevallásában kell megállapítania és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie. (8) Ha az ingó vagyontárgy átruházása - kivéve, ha a magánszemély a bevételt egyéni vállalkozói tevékenysége keretében szerzi meg - gazdasági tevékenység [ pont] keretében történik, az (1)-(5) bekezdés rendelkezései szerint megállapított jövedelem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül. 62. (1) Az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó bevételből (a szerzés időpontja szerint megosztott bevételből) le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket, kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként elszámolt: a) a megszerzésre fordított összeget, és az ezzel összefüggő más kiadásokat; b) az értéknövelő beruházásokat; c) a szerzési időponthoz tartozó bevételrész arányában az átruházással kapcsolatos kiadásokat, ideértve az adott ingatlannal kapcsolatban az állammal szemben vállalt kötelezettség alapján igazoltan megfizetett összeget is. (3a) Ha az ingatlan értékesítése - kivéve, ha a magánszemély a bevételt egyéni vállalkozói tevékenysége keretében szerzi meg - gazdasági tevékenység [ pont] keretében történik, az (1)-(3) bekezdés rendelkezései szerint megállapított jövedelem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül. IV.4. A régi Áfa tv. (Az általános forgalmi adóról szóló évi LXXIV. törvény) 4. (1) Adóalany: az a természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet, és saját nevében gazdasági tevékenységet végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. 5. (1) A gazdasági tevékenység körébe tartozik a bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység, így különösen: a mezőgazdasági, a kitermelőipari, az 16

17 építőipari, a feldolgozóipari, a kereskedelmi, az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is. IV.5. Pp. (A polgári perrendtartásról szóló 1952.évi III. törvény) 164. (1) A per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. (2) A bíróság bizonyítást hivatalból akkor rendelhet el, ha azt törvény megengedi (1) Ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. Rendszerint egy szakértőt kell alkalmazni, több szakértőt csak különböző szakkérdések felmerülése esetében lehet kirendelni (1) Ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság - az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével - a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi. 339/A. A bíróság a közigazgatási határozatot - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül. 17

18 Második jogeset: belföldi ÁFA ügylettel kapcsolatos kérdések A jogeset tartalma: I. Tényállás 19. old. I.1. A jogeset alapjaként szolgáló történeti tényállás I.2. Megfogalmazott álláspontok II. Megoldásra váró kérdések 25. old. III. A jogvita eldöntésére irányadó jogszabályok és az Európai Bíróság gyakorlata 26. old. IV. Melléklet: jogszabályszövegek és az Európai Bíróság gyakorlata 26. old. IV.1. Régi és új Áfa tv. IV.2. Pp. IV.3. Be. IV.4. 77/388/EGK irányelv IV.5. Az Európai Bíróság gyakorlata: Mahagében és Dávid egyesített ügyek A jogesetet összeállította: dr Fülöp Péter Vadász Iván Zara László A jogesetet az gondozza. 18

19 I. Tényállás I.1. A jogeset alapjaként szolgáló történeti tényállás ban a felperesi kereskedő belföldön felvásárolt raklapokat értékesített Olaszországban regisztrált adóalany részére. A tényállásban szereplő alanyok közti kapcsolatot az alábbi ábra szemlélteti: Eladó1 raklap értékesítés Eladó2 raklap értékesítés Felperesi kereskedő szállítás raklap értékesítés Olasz vevő Az olasz adóhatóság visszaigazolta az Olaszországba irányuló továbbértékesítések tényét, az áru mennyisége megegyezett a beszerzési számlák, valamint a felperes bevallásainak adataival, ezért a közösségen belüli termékértékesítéseket a bevallással összhangban elfogadták. 2. Ennek ellenére a raklapbeszerzésekről szóló számlákat hiteltelennek minősítették, ebből következően a felperes levonási- és visszaigénylési jog gyakorlását megtagadták a felperes ellen szóló tények alapján. Ezek a következők voltak: - Az eladók számviteli nyilvántartásaik szerint nem rendelkeztek annyi raklappal, mint amennyit a felperes a számlák szerint tőlük megvett. - Az eladók nem tudták igazolni a termék eredetét. - Az eladók nem rendelkeztek a tevékenység folytatására alkalmas székhellyel/telephellyel. - Az eladók nem rendelkeztek működési engedéllyel. - Az eladók adóbevallási kötelezettségüket nem teljesítették. 3. A felperes javára azonban több tény is felhozható, jóllehet az adóhatóság ezeket figyelmen kívül hagyta. - Az eladók kiállították a számlát. 19

20 - A raklapok felrakodása az eladók telephelyén megtörtént. - A felrakodás és az elszállítás tényét az adóhatóság is elfogadta. - Az Olaszországba irányuló raklap-értékesítést is elfogadta az adóhatóság. - A felperesi kereskedő rendelkezett költségszámlákkal a felrakodásról és az elszállításról. I.2. Megfogalmazott álláspontok 1. Az adóhatóság határozatainak indokolása szerint a felperes áfa-visszaigénylése jogellenes volt, mert az üzleti partnereitől befogadott számlák az adóhatóság megítélése szerint fiktív számlák voltak a felperes ellen szóló tények tükrében. Az adóhatóság azt a következtetést vonta le, hogy a tényleges gazdasági esemény nem a számlákban feltüntetett felek között jött létre. A valótlan tartalmú, és nem a számlában feltüntetett felek között létrejött gazdasági esemény alapján kibocsátott számla fiktív, amely alapján az áfa levonása kizárt. Az adóhatóság azt állapította meg, hogy a felperes nem tanúsított kellő körültekintést, mert nem ellenőrizte az általa megkötött szerződést megelőző beszerzési lánc ügyleteit és nem vizsgálta az általa vásárolt áruk eredetét. 2. A bíróságok helybenhagyták az adóhatóság határozatait. Az ítéletek indokolásából az adóhatóság határozataiban írtakon túl a következőket szükséges kiemelni: A felperes nem bizonyította, hogy a szerződő partnerétől szerezte be a számlán szereplő raklapmennyiséget. Megjegyzendő, hogy ennek ellenére a bíróság elutasította a felperes bizonyítási indítványát, amely a fuvarozást végző kamionsofőrök, illetve a fuvarszervező iroda ügyintézőjének tanúként történő meghallgatására irányult, arra nézve, hogy miként történt a raklapok tényleges felrakodása az eladó telephelyén, valamint azok kiszállítása Olaszországba, és ezek bizonylatolása a fuvarokmányokkal. A bizonyítási indítvány elutasításának indoka az volt, hogy az adóhatóság nem vitatta azt a tényt, hogy a felperes a számlákban szereplő raklapmennyiséget elszállított az eladók telephelyéről, illetve, hogy a raklapok átvétele és elszállítása megtörtént. Az üzleti partner megválasztása a felperesi kereskedő (vevő) érdekkörében merül fel, ezért az ebből eredő kockázatot is a felperesnek kell viselnie. A felperes által végzett export tevékenység nem bizonyítja, hogy a felperes pont ugyanazt a terméket exportálta. 20