Amit csak Ő akar. Sara Fawkes

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Amit csak Ő akar. Sara Fawkes"

Átírás

1 Sara Fawkes Amit csak Ő akar Lucy Delacourtnak nem álmai netovábbja a mostani beugró állás, de legalább fizetni tudja a számláit egyelőre. Napjai fénypontja a reggeli liftezés: sikerül mindig úgy időzítenie, hogy mindennap láthassa a jóképű ismeretlent. De minden megváltozik, amikor egy reggel az idegen a liftben elcsábítja a meghökkent Lucyt. Rá nem jellemző módon a lány ellenkezés nélkül megadja magát, és még csak nem is sejti, hogy buja kalandja a titokzatos férfival, akinek még a nevét se tudja, érzéki élmények egész sorozatát indítja el és örökre megváltoztatja az életét. A kaliforniai szerző csaknem az ismeretlenség homályából lépet elő, amikor A szürke ötven árnyalata nyomdokaiba lépve megírta az Amit csak Ő akar című, szókimondóan erotikus thrillerét. A korábban e-könyvként folytatásokban olvasható és az Egyesült Államokban hangos sikert arató, majd most egy kötetben megjelenő története egy befolyásos milliárdosról szól, aki mindig megkapja, amit akar, és egy fiatal lányról, aki bebocsátást nyer a férfi zárt birodalmába a fényűző csillogás és a mindent elemésztő szenvedély világába. Miközben a lány fölfedezi saját vágyainak legsötétebb végleteit, a családi titkok, sérelmek és indulatok szövevényéből kirajzolódnak egy bűntény körvonalai is. És Lucy rájön, nem csak egy szexuális önismereti kalandba sodródott bele Hangos Könyv Kiadó 2012

2 A mű eredeti címe: Anything He Wants Text Copyright 2012 Sara Fawkes Published by arrangement with St. Martin s Press, LLC. All rights reserved

3 Mostanában az volt munkanapjaim fénypontja, ha reggelente láthattam az ellenállhatatlanul vonzó ismeretlent. Az előcsarnokon átvágva igyekeztem a liftekhez, ahogy az illem meg a cipősarkaim engedték, gyors léptekkel elsiettem a létrák és az öreg épület elavult elektromos rendszerét javító szerelők mellett. A sötét hajú idegen ma is, mint minden áldott reggel, egy óramű pontosságával nyolc húszkor állt meg a lift előtt. Addig ügyeskedtem, amíg a közelébe nem férkőztem, persze nem feltűnően, és a liftajtóra meredve úgy tettem, mintha észre sem venném. Persze játék volt, akkor is, ha néha komolyan vettem. Az ilyen szívdöglesztő férfiak néhány lépéssel mindig kívül szoktak maradni az én hatáskörömön, és most is így volt. De ez még nem jelentette azt, hogy egy lánynak ne lehetnének álmai. Kinyílt az ajtó, én pedig a kisebb tömeggel együtt besodródtam a liftbe, nyugtázva, hogy megnyomtam a megfelelő emelet gombját. Az öreg - vagy ahogy egyesek szeretik mondani, történelmi - épület a teljes átalakítás állapotában leledzett. Láthatóan felújítás alatt állt minden, hogy minél korszerűbb legyen, de egyelőre az ódivatú liftek jártak. A mostaniaknál kisebb és lomhább fémkaszni rendületlenül araszolt fölfelé. Miközben megigazítottam a vállamon lógó nagy táskát, oldalra nézve elkaptam a férfi pillantását. Tudja, hogy figyelem? Elpirult arccal fordultam megint előre, közben emeletenként egyre többen szálltak ki a felvonóból. Az én helyemet tizenegy emelet választotta el attól a szinttől, ahol mint beugrót felvettek a Hamilton Részvénytársasághoz. A cég foglalta el a felsőbb szintek többségét, és az én kis irodám és öltözőm valahol középtájon volt egy eldugott sarokban. Szerettem az ápolt külsőt, az eleganciát, és a rejtélyes idegen mindig kifogástalan öltönyben feszített a hozzáillő nyakkendővel, ami nyilván nem jött volna ki az én havi fizumból. Ami csak rajta volt, arról árulkodott, hogy a felső tízezer közé tartozik, fényévekre az én köreimtől, de nem én lettem volna, ha nem fantáziálgatok róla. A menő idegen bizony benne volt az álmaimban, az ő arca jelent meg előttem az ágyban. És mivel legalább egy éve csak olyan volt a lábam között, ami elemmel működött, egyre mocskosabb lett a fantáziám. 1

4 Ahogy most felidéztem magamban perverz kis elképzeléseimet, önelégült mosoly ült ki az arcomra. Elég volt csupán eljátszanom a gondolattal, ahogy falhoz szorított testemet mohón birtokba veszik... Ó igen. Időközben a többiek kiszálltak, a lift ajtaja becsukódott, én meg hirtelen kizökkentem ábrándozásaimból, amikor végre leesett, hogy most először kettesben maradtam a rejtélyes idegennel. Idegesen köhintettem, aztán szabad kezemmel lesimítottam szűk szoknyámat, miközben a rozoga lift megindult az irodám szintje felé. Mély levegőt, Lucy, csak lélegezz! A felvonóban elképzelhető, legkülönfélébb perverz dolgok gondolatától felizgultam, és elöntött a forróság. Vajon be van kamerázva ez a kaszni... Egyszer csak halk suhogást hallottam a hátam mögül, aztán kinyúlt mellettem egy izmos kar, és megnyomta a kapcsolótábla piros gombját. A felvonó hirtelen zökkent egyet és megállt, de mielőtt egy szót szólhattam volna, két kar fogta közre a fejem, majd elfojtott hang suttogott a fülembe: - Minden reggel itt látom magát a liftben. Nem véletlenül, igaz? A meglepetéstől megnémultam, és csak pislogni tudtam zavaromban. Csípjenek meg! Tényleg ez történik velem? Ahogy az erős férfitest hátulról hozzászorított a felvonó ajtajához, hirtelen megkeményedett, érzékeny mellbimbóim nekifeszültek a hideg fémnek, és én felnyögtem. - Mit akar - kezdtem volna, de azonnal elfelejtettem a mondandómat, amikor a férfi odanyomta a csípőmhöz merev dákóját. - Érzem, hogy be vagy indulva - mondta azon a visszafojtott, izgató hangon, amitől még jobban összeszorult a gyomrom. - Minden reggel ebbe a liftbe szállsz be, és érzem az illatodról, hogy mire van szükséged. - Egyik keze megindult lefelé és összekulcsolódott az enyémmel, miközben a fejét lehajtva megcélozta a nyakamat. - Mi a neved? Az agyam hirtelen leblokkolt, nem jutott eszembe a világ legegyszerűbb válasza. Úristen, színtiszta erotika ez a hang, gondoltam, és mindkét kezemmel betámasztottam az előttem lévő kemény fémfelületen. Lágy volt és megfoghatatlanul dallamos, és ettől úgy éreztem, szétfeszít a vágy. - Lucy - nyögtem ki végre a nevem rövidzárlatos fejjel. - Lucy - ismételte, mire reszkető sóhaj tört fel belőlem a több mint erotikus hang hallatán. - Kíváncsi vagyok, olyan jó-e az ízed is, mint a szagod. A hangja nem kért, hanem követelt, és én engedelmesen oldalra hajtottam a fejem, hogy hozzám férjen. Ajkait finoman végigfuttatta a fülem mögötti érzékeny bőrön, nyelve hegyével leheletnyire érintve; megharapdálta a fülcimpámat, erre én újra felsóhajtottam, és hátradőlve a testéhez simultam. Amikor hozzám dörzsölte a csípőjét, lélegzetem felgyorsult, könyörgő zihálásom akár a csendet szaggató staccato. - Ó, de dugnivalóan érzéki vagy! - Végigsimított az oldalamon, a csípőmön, a combomon, míg lejjebb a szoknyám szegélyéhez nem ért. Keze ott megállt, majd könnyedén újra följebb csúszott most már a combom belső, selymes bőrén,

5 miközben a csípőmig felhúzta a szoknyámat. Gondolkodás nélkül széttettem a lábam, utat engedve a kezének, és hangosan felsóhajtottam, amikor ujjai átnedvesedett bugyimon kutattak és rátaláltak lüktető csiklómra. Ez tényleg igaz? A fémajtók és a mögöttem álló test közé voltam szorítva, de istenigazából beindultam. Mintha eddigi fantáziálgatásaim egyikét éltem volna át a valóságban, és képtelen voltam leállítani magam, az érzékeim függetlenedtek tőlem. A férfi ujjai egyre hevesebb ritmusban dörzsölték a csiklómat, a csípőm önkéntelen mozgásba kezdett, és még mohóbban vágytam az érintésre. Felkiáltottam, amikor beleharapott a vállamba, aztán a keze becsúszott a vékony, csipkés pamutbugyi alá, nyirkos bőrömet cirógatta, és úgy birizgálta a muffomat, amitől hangosan nyögdécseltem a liftben. - Gyere - fuvolázta bársonyosan mély, Vin Diesel-hangon, miközben ajkai és fogai a nyakam és a vállam szabadon hagyott vonalát kóstolgatták. Aztán az ujjaival belém hatolt, de a hüvelykujja továbbra is a csiklómat dörzsölgette, én pedig egy elfojtott sikkantással rendesen elélveztem. Ahogy borzongva beleremegtem, kiszállt belőlem minden erő, és homlokomat nekitámasztottam a fémajtónak. Tőlem jobbra, a kijelzőtábla alján megszólalt a telefon. Megdermedtem az ijedségtől, a hang durván hasított bele a homályos kábulatba. A testi vágyat hirtelen kínzó szégyenérzet váltotta fel, és én nekifeszültem az ajtónak, hogy kiszabaduljak. Az én ismeretlenem hátralépett, helyet adva nekem, aztán megint megnyomta a piros gombot. Kapkodva igazgattam magamon a ruhát, mialatt a lift döcögve megindult, és kis idő múlva elhallgatott a telefon. - Jobb ízű vagy, mint amilyennek képzeltelek. Ahogy az ellenállhatatlan hangnak engedelmeskedve megfordultam, láttam, hogy megnyalja az ujjait. A nézésétől reszketni kezdett a térdem, de a telefon csörgése kellőképpen felébresztett, és vakon tapogatózva megnyomogattam minden gombot, amit csak elértem. Ezen ő láthatóan jól szórakozott, ezért amikor a felvonó megállt - két szinttel lejjebb, mint ahol nekem lett volna jó -, és kinyílt az ajtó, én kibotorkáltam a néptelen előcsarnokba. Megkönnyebbülésemre senki sem tartózkodott a lépcsőházban - nem hittem, hogy képes lennék megfelelően viselkedni. Éles füttyentésre lettem figyelmes, megfordulva láttam, ahogy a férfi felkapja a táskámat és felém nyújtja. Akkor csúszhatott le a vállamról a lift padlójára, amíg mi... Zavartan köhintettem, aztán méltóságom maradékát összekaparva elvettem tőle. Elmosolyodott, és ettől egészen megváltozott az arca. Én meg csak meredtem rá tágra nyílt szemmel, teljesen elkápráztatott a tökéletessége, amikor rám kacsintott. - Még látjuk egymást - mondta, mielőtt becsukódott volna a lift ajtaja, én meg ott maradtam, mint a partra vetett hal.

6 Mély levegőt vettem, és remegő kézzel türködve vissza a szoknyám övszalagjába a blúzomat, igyekeztem menteni a menthetőt. A bugyimnak annyi volt - ha még sokáig rajtam marad, biztos, hogy foltos lesz a szoknyám. Inkább erre összpontosítva próbáltam legyűrni a történtek miatt erősödő kínos érzéseimet, és gyorsan kerestem egy mosdót a közelben, ahol rendbe szedhetem magam. Néhány perccel később tisztán, de bugyi nélkül kissé feszengve, két emelettel följebb mentem. Az én helyemhez vezető folyosókon elég sok későn érkező tolongott, így minden feltűnés nélkül értem az öltözőmhöz. Ugyan egy perc késéssel jelentkeztem be a számítógépes rendszeren, láthatóan senkit sem érdekelt, hiszen azonnal belevetettem magam a munkába, és mindent megtettem, hogy ne is gondoljak korábbi, botrányos húzásomra.

7 2 Kész őrületben telt-múlt a nap. Hiába próbáltam a munkára figyelni, képtelen voltam koncentrálni. Előbb-utóbb rájöttem, hogy kétszer - később háromszor - is ellenőriznem kell magam, mert nem lehetek biztos, hogy jól csináltam-e. Beugróként kapott feladataim gépiesek voltak, nem igényeltek nagy észt, én mégis rendre elszúrtam valamit. Gondolataim folyton elkalandoztak, a reggeli liftezés, az észbontó ismeretlen meg az első majdnem nyilvános orgazmusom körül jártak, és amikor visszatereltem őket a feladathoz, nem emlékeztem, mit írtam be a gépbe. Annyira nem rám vallott ez az egész. Nem mintha aszexuális lettem volna, de sosem kezdeményeztem. Nem hívtak randikra, nem jártam bulikra meg hasonlókra még az egyetemen sem. Volt egy-két barátom, ha annak lehetett nevezni őket, de egyik ügy sem tartott sokáig. Az életem mostanára maga volt a dögunalom, többnyire a szükség hozta így - a diákhitel nem fizetődik vissza magától, és a városi élet még jobban megnehezíti a dolgokat -, de valahogy nem sikerült megtalálnom a hangot a férfiakkal. Ők bulizni akartak, én olvasni; ők sportlap voltak, én meg a National Geographic. A randizás határozottan nem tartozott az erősségeim közé, bár ez izgatott a legkevésbé. Bármennyire igyekeztem elfelejteni a liftben történteket, az ebédszünetre semmit sem akartam jobban, mint a vibrátoromat meg egy kijózanító seggbe rúgást. Fantáziálgatásaim ellenére rémes volt, ami megtörtént, ahogy azonnal eleget tettem az ismeretlen férfi kívánságainak. Tudtam, hogy nem fordulhat elő még egyszer, hiába is szeretném. Szükségem volt erre a munkára, akkor is, ha egyhangú. Tiszta sor, hogy nem engedhetek meg magamnak még egy ilyen kilengést. Csakhogy a feladatom nem igényelt különösebben nagy észt, így képtelen voltam elhessegetni annak az emlékét, milyen érzékien lágyak az ajkai, meg ahogy végigfutott a borzongás a hátamon, amikor beleharapott a nyakamba. Hát lassan telt a nap. A munkaidő végére nagy nehezen elvégezve a napi feladataimat azt fontolgattam, hogy gyalog megyek le a tizennegyedikről, végül mégis a lift mellett döntöttem, de csak miután biztos lehettem, hogy az ismeretlen férfi nincs benne. A mélygarázs felé vettem az irányt, míg a többség az épület előtti taxikhoz igyekezett. Lent csak kevesen parkolhattak, a magamfajta új beugró persze nem számított közéjük, hiába volt autóm. De a parkolón átvágva sokkal rövidebb volt az út a két utcával odébb lévő metróállomásig, és senki nem mondta, hogy tilos lenne az átjárás.

8 Az utolsó lépcsősoron leszaladva kiléptem a mélygarázs délutáni hűvösségére. A parkoló valamelyik szintjéről kerékcsikorgás hallatszott, de én nem láttam semmi mozgást, csak álló kocsisorokat. A csípős hideg azonnal lehűtötte a levegőt, mihelyt lement a nap, és miközben a karomat megdörzsölve a parkolóőr fülkéje felé kanyarodtam, arra gondoltam, hozhattam volna valamit, amit magamra teríthetek. Késő tavaszra járt, de az utóbbi néhány napban hidegebbre fordult az idő, és én nem öltöztem megfelelően. Hirtelen valaki elkapta a karomat, és oldalra rántott, az árnyékba. Mielőtt egyetlen árva hang kijött volna a torkomon, egy kéz tapadt a számra, és bevonszolt egy kisebb benyílóba, amelyik félig rejtve maradt a garázs többi részétől, a motorok számára. Ellenkeztem, de az engem fogva tartó kezek könyörtelenül szorítottak, akár a páncél. - Mondtam, hogy nemsokára látjuk egymást. - Nyomban ráismertem az észbontóan mély hangra. Egész nap szünet nélkül ez zsongott a fejemben, hiába akartam kiűzni a képzeletemből. Amint meghallottam az ismeretlen hangját, megkönnyebbülés hullámzott végig a testemben, amit tehetetlen harag váltott fel. Mi a fenéért bízom meg benne? Saját nyilvánvaló hülyeségemtől feldühödve teljes erővel rátapostam a férfi lábfejére. Ő felszisszent, de nem engedett el, hanem megfordított és nekinyomott a hideg betonfalnak. Mindkét csuklómat a betonhoz szorítva, teljes súlyával a hátamhoz préselődött. - Harcolj, ha akarsz - suttogta, miközben ajkait végigfuttatta a fülcimpámon -, tetszel így. Felbosszantott a fölényessége. Hátravetettem a fejem, hogy pofon vágjam, de ő kajánul nevetve kitért az ütés elől. Amikor megint megpróbálkoztam, hogy a cipőjére tapossak, hirtelen a két combom közé fúrta a lábát, és ezzel harcképtelenné tett. A csuklóm köré a bilincsnél puhábban, de ugyanolyan biztosan kulcsolódó ujjai égették a bőrömet, és moccanni sem tudtam tőlük. - Ha nem enged el, sikítok - mondtam fojtott hangon, és igyekeztem úgy fordítani a fejem, hogy a szemébe nézhessek. Elképedtem saját magamtól, hogy nem félek, de még dühös sem vagyok, amennyire kellett és illett volna; pedig a férfi már megint belevitt a rosszba. Agykárosultnak kellett lennem, ha azt hittem, megbízhatok a pasiban, akinek még a nevét sem tudom. Ő előrehajolt, nagy levegőt vett, és arcát a hajamba fúrta. Mély, elismerő sóhajába minden porcikám beleborzongott. - Egész nap csak rád gondoltam - suttogta, mintha nem hallotta volna, amit mondtam. Hüvelykujjaival kis köröket rajzolt mindkét csuklómra, és ettől a majdnem gyengéd simogatástól újabb remegés cikázott végig bennem. - Arra, hogy milyen gyorsan válaszolt nekem a tested, meg az illatodra, az ízedre. Nagyot nyeltem, próbáltam észre se venni, hogy liftezik a gyomrom. No nem, gondoltam kétségbeesetten, nem hagyhatom, hogy bepörgessen. Ennek ellenére attól, ahogy izmos, meleg testét a hátamnak feszítve fölém magasodott, én már szédelegtem, és legszívesebben kézzel-lábbal körbefontam volna. A fenébe!

9 - Engedjen el - ellenkeztem összeszorított fogakkal, és szerettem volna legyűrni testem árulkodó válaszait. - Nem jó, nem akarom... Amikor megadóan elhallgattam, lágy csókot lehelt a fülem mögé, ami egyáltalán nem volt összhangban a két csuklómon érzett könyörtelen szorítással. Elakadt a lélegzetem, ahogy ajkai és fogai a nyakamon pásztáztak, meg ahogy hozzám dörzsölve a csípőjét, kemény dákóját erősen a fenékvágásomba nyomta. - Még nem volt olyan nőm, aki ne akarta volna - súgta most a másik fülembe. - Mondj nemet, és örökre békén hagylak. - Válaszra várva végigcsókolta a nyakamat és ingerlőn beleharapott a vállamba. Ekkorra már remegtem, de nem a félelemtől vagy a szorongástól. Ahogy egyik kezével elengedte a csuklómat és leheletfinoman végigsimított a karom belső felén, nem mozdultam, csak élveztem az érintését. A szoknyám alá nyúlt, a combom hátsó felén matattak ujjai, aztán az egyiket becsúsztatta a fenékvágásomba. Felhorkant, két kézzel belemarkolt kemény seggembe, széthúzta, és közényomta egyelőre csak a nadrág alatt ágaskodó farkát. Sóhajtás csusszant ki a számon, amikor a falnak nekitámaszkodva pucsítottam, hogy minél közelebb legyek a lényeghez. Ő elengedte a fenekemet, és maga felé fordított. Egy villanásnyira közelről láttam a sokszor felidézett csinos arcot, a zöld szempárt, aztán a mohó száj az enyémre tapadt, és életem legforróbb csókját kaptam. Részemről nem maradt viszonzatlanul, még közelebb simultam, teljesen hozzápréselődtem a férfihoz. Végigsimítottam a törzsén, beletúrtam a hajába, de ő elkapta mindkét kezem, és a fejem fölé emelte a karjaimat. A combjaim között lévő lábával megemelt, én meg a csípőmet mozgatva dörzsölgettem magam a kőkemény izmokon. Ziháló sóhajok röppentek ki a számon, amikor ajkai lejjebb kalandozva a nyakam érzékeny bőrét ízlelgették-kóstolgatták. - Vegyél a szádba - mormolta, miközben nyelve felsiklott a nyakamon az államig. - Látni akarlak, ahogy térdelsz, ahogy a tökéletes kis szádba veszed a faszomat... Most már nem tartott vissza, amikor ki akartam szabadulni, inkább hátrébb lépett és leemelt a térdéről. Sietősen kioldottam a nadrágja övét, aztán lehúztam a cipzárját. Lehajolt, hogy segítsen, és miután előhúzta a dákóját, én leguggoltam és megnyaltam a hegyét. Jó íze volt, és kéjes sóhaj jelezte fölöttem, hogy tetszik, amit csinálok. Egyet akartunk mi; a lábam köze átforrósodott, ahogy ráhajoltam és bekaptam a dákó fejét. - Te jó isten! - Megborzongott, én meg nekibátorodva megmarkoltam a farka vastag tövét, és még mélyebben a számba toltam. Körbenyaltam a tövét, játszottam a hegyével, majd bólogatva le-föl húzogattam a merev szerszámot. A férfi csípője is beindult, a szám mozgásával összhangban lökni kezdett, aztán a fejemre tette a kezét, diktálta az ütemet, és én bírtam az iramot. Szabad kezemmel kigomboltam a nadrágját, benyúltam és a tenyerembe fogtam a heréit. Remegés futott végig rajta, dákója összerándult az élvezettől, aztán már két kézzel fogta a fejem és húzott magához egyre közelebb, szótlanul követelve,

10 hogy még, még jobban. Elengedtem a farkát, majd olyan közel húztam magamhoz, amennyire csak tudtam, és csak szoptam, dolgoztattam a nyelvem serényen. De szabad kezem a lábam közé csusszant, és az átnedvesedett bugyin keresztül lüktető csiklómat vette kezelésbe. - Te magadnak csinálod? - kérdezte kiszáradt torokkal. A lökések egyre hevesebbek lettek, ahogy szolgálatkész nyelvem és szám fokozta az iramot, a kemény szerszám pedig belém fojtotta a hangot. Az én ismeretlenem többnyire csöndes maradt, de amikor nyelvtechnikámat villogtattam vagy a szájpadlásommal masszíroztam a dákója hegyét, belőle kéjes nyögések törtek elő, amit élvezet volt hallani. Maradék, sőt elenyészően csöppnyi eszemmel rácsodálkoztam, hogy mi a fenét művelek, de gyorsan el is hessegettem a gondolatot. Igazán hosszú idő telt el úgy, hogy senkinek sem tűntem fel; még a munkatársaim se vettek rólam tudomást. Ez a dögös fickó pedig szeszélyes passzióból látott meg, arról nem is beszélve, hogyan cserkészett be. De nem értem rá azon filózni, hogy miért éppen engem választott vagy hogy mi lesz ezután, most csak érezni és élvezni akartam. Egyszer csak eltolt magától, egészen a betonfalig, és nekem csak egy meglepett sikkantásra futotta. Aztán lehajolt, átkarolta a törzsemet, majd fölemelt, nekidöntött a falnak, és izmos testével a lábam közé furakodott. Épp csak belenéztem elkerekedett szemmel a jóképű idegen centikre lévő arcába, és már éreztem, hogy a dákója mindjárt felnyársal. Belém hatolt, és én megint felsikkantottam a váratlan gyönyörűségtől. A keféléstől oly rég elszokott izmaim befogadóvá váltak, ahogy nedvességem megkönnyítette a behatolást. Szája mohón falta az enyémet, miközben a falhoz szorítva döngetett. Az orgazmus, amibe korábban besegítettem az ujjaimmal, elsöprő erővel tört fel és sodort magával. A férfi ajkaival fojtotta belém a sikoltást, amikor a csúcsra értem, és a gyönyör hullámai megrengették az egész testem. Vad szenvedéllyel csókoltam, harapdáltam a száját, körmeimmel végigszántottam a zakója ujját. Hevességemtől megvadult ő is, féktelen lökésekkel sorjázott, és szinte eltépve magát a számtól, a vállamba harapott. A szűk beugró falairól visszaverődött a kielégülés után bágyadtabbá váló nyögdécselésem. Lihegése szinte perzselte a bőröm, aztán hirtelen kirántotta belőlem a farkát, alám élvezett a földre, és szabad kezével kirázta a maradék spermát. A rideg beton és a forró férfitest közé szorítva csak lassan tudatosult bennem, milyen hideg a fal, és végül a távolból elért hozzám a parkolóból kifelé igyekvő autók zaja is. Egyszerre borzongató hűvösséget éreztem csatakos combjaim között, és ez ráébresztett arra, hogy mivé engedtem fajulni a dolgokat. Erőtlenül nekidőltem a férfi vállának, egész testem ernyedt volt az orgazmustól. Az ismeretlen hátralépett, de erős, nagy kezével még tartott a fenekemnél fogva, majd szinte gyengéden letett a földre. Reszketett a lábam, bele kellett kapaszkodnom a karjába, mielőtt egy lépést is megtehettem volna. Közben szép lassan egyre rémesebben éreztem magam mindattól, amit tettem - és már

11 másodszor ugyanazon a napon. Megborzongtam, de csak részben a hidegtől, aztán meg összerezzentem, ahogy valami meleget és súlyosat éreztem a vállamon. Fölpillantottam az ismeretlenre, aki zakó nélkül állt előttem, de képtelen voltam akár egy kurta köszönömöt is kinyögni. Segített, amíg sután összehúztam magamon a kabátot. Bár csak könnyű zakó volt, megőrizte a gazdája melegét, már nem fáztam, és ez épp jókor jött nekem. - Hazaviszlek, rendben? Amint meghallottam a szavait, megráztam a fejem és távolabb léptem tőle. Rettenetesen szégyelltem magam, és nem tudtam ránézni. - El kell érnem a vonatot - motyogtam. Egyik ujjával az állam alá nyúlt, fölemelte a fejemet, és én belenéztem abba a jóképű arcba. A hosszú együtt liftezés ellenére még sosem láttam ilyen közelről, és a látványtól elakadt a lélegzetem. Öröklötten vagy a naptól barna bőre kihangsúlyozta fekete szempillákkal keretezett, igézőén zöld szemét, sötét szemöldökét. Dús, csaknem ugyanolyan fekete haja most - nekem köszönhetően - kócosán a homlokába hullott. Bizsergető tapintású, kékesen borostás áll egészítette ki az összképet, amitől felgyorsult a szívverésem. Ahogy a hüvelykujjával az államat cirógatva lenézett rám, a gyönyörű szemében tükröződő aggodalom valahogy nem illett szigorú arckifejezéséhez. - Kérlek - mondta gyengéden. A testem még mindig válaszolt az érintésére, mert legszívesebben erős tenyerébe hajtottam volna az arcomat. Könnyek gyűltek a szememben ettől az ostoba érzelgősségtől - tényleg ennyire reménytelen volnék? -, és még egyet hátrébb léptem, kihúzva magam a keze alól. Köhintettem, és hogy ne viselkedjek úgy, mint egy szánalmas kis picsusz, mindent beleadva a szemébe néztem: - El kell érnem a vonatot. - Bár a szégyentől leginkább elhúztam, elbujdokoltam volna, végre elindultam, aztán megtorpantam. - A zakó - mondtam halkan, és már vettem is le magamról. A kezét fölemelve közbeszólt: - Tartsd meg. - Tétova mosoly játszott a szája sarkában, és egy pillanatra úgy tűnt, csak rám figyel... és méltányol. - Egyelőre neked nagyobb szükséged van rá, mint nekem. Csípős hideg volt, és tudtam, hogy igaza van; mi tagadás, a zakó lógott rajtam, de abban az időben tényleg elkelt valami melegebb cucc. Megköszöntem, aztán gyorsan elhúztam a csíkot a beugróból a kijárat felé. Remegő kézzel megtapogattam a hajam; egy kissé összezilálódott, de úgy tűnt, hogy elmegy. Minél hamarabb keresnem kellett egy tükröt, mert biztos voltam, hogy rémesen nézek ki. Hallottam, hogy mögöttem valahol közeledik egy autó, aztán megáll. A józan eszem ellenére hátrafordultam, és láttam, amint egy hosszú, fekete limuzinból kiszáll a sofőr, kinyitja a hátsó ajtót, az én jóképű ismeretlenem pedig beül. Úgy álltam ott, bámulva, mint egy gyengeelméjű, miközben a sofőr becsukta az ajtót,

12 majd elindult a kijárat felé. A kocsi füstszínű üvegein nem láthattam be, amikor elhúzott mellettem, így csak azt figyeltem, ahogy a nemrég még velem szexelő fickóval már elhagyta a biztonságiakat és kifelé tart a zajos forgalomba. Ki a franc volt ez a pasi? Jó lett volna tudni, de ennél többre nem jutottam, és inkább igyekeztem kijutni a közben kiürült mélygarázsból. Beugrottam egy közeli kávézóba, és azonnal bezárkóztam a mosdóba, hogy rendbe szedjem magam. A szoknyám és a blúzom még viszonylag elment, látszólag nem volt gáz. De a hajammal nem nagyon lehetett mit kezdeni, sötétszőke tincseim nem engedelmeskedtek, miután kegyetlenül összekuszálódtak, ezért feltúrtam a táskám, és végül találtam egy hajgumit, amivel laza lófarokba fogtam a kezelhetetlen loboncot. A sminkemmel nemigen vacakoltam, csak letörölgettem a kék szemem alatt elmázolódott festéknyomokat, és máris szalonképesnek tűntem. Negyedóra múlva már mentem is tovább, meztelen vállamra akasztottam a táskámat, a zakót csak rátettem a tetejére, ugyanis a hideg ellenére képtelen lettem volna belebújni. Végül sikerült elcsípnem a későbbi vonatot, de aztán az idő nagy része homályba veszett, az agyam ugyanis csak egyetlen gondolat körül őrölt. Mi a fenét műveltem?

13 3 Másnap reggel fél órával korábban érkeztem munkába, és mielőtt beszálltam volna a liftbe, megbizonyosodtam, hogy az ismeretlenem nincs ott. Tele voltam szorongással, hogy valaki esetleg megjegyzést tehet az előző napi dolgaimra, de szerencsémre még csak észre sem vettek, már ahogy az lenni szokott. Az épületben dolgozóknak csak egy töredéke érkezett meg ebben az időben, én pedig siettem a helyemre, hogy véletlenül se akadjak össze bizonyos zöld szemű egyedekkel. Előző este és éjszaka egyfolytában azzal fárasztottam magam, hogy eldöntsem, reggel bemenjek-e dolgozni, vagy jobb lenne, ha otthon maradnék. Nem tudtam napirendre térni afölött, hogy felelőtlenül, ostobán belementem olyasmibe, ami megkérdőjelezi józan ítélőképességemet. Ez nem én vagyok! Egyrészt nem szoktam meggondolatlanul intézni a dolgaimat, másrészt, amit tettem, arra nem volt mentség a felfokozott libidóm se. Keresgéltem én más állást is, hogy legyen valami tartalékban, ha erről kiderülne, hogy nem jön be nekem, de a felhozatal nem bizonyult jobbnak, mint máskor. A gerinces énem azt súgta, hogy mondjam fel ezt a megbízást, a jobbik eszemmel viszont tudtam, hogy szükségem van erre a pénzre. Gyűltek a befizetendő számláim, nekem pedig nem volt félretett pénzem, hogy jobb álláslehetőségek után kajtassak. Lucy, Lucy, nagyon messzire mentél! Miután az asztalomhoz értem, csak tettem-vettem, nem akartam belépni a gépembe, nehogy feltűnjön a fejeseknek a túl korai érkezésem. Idővel beszállingóztak a munkatársaim, egymás között csevegve mentek el az én kis vackom mellett, én pedig szinte egész nap ki se mozdultam onnan, örültem, hogy kutyába sem vesznek. Egészen addig eseménytelenül telt az idő, amíg valamikor délután négy óra előtt a közvetlen főnöknőm be nem dugta hozzám a fejét. - Jöjjön velem, Miss Delacourt! Rendesen begyulladtam a főnök megjelenésétől. Igaz, hogy mindennap szerencsém volt látni, de az interjút leszámítva úgy tett, mintha ott sem volnék az irodában. Megfordult velem a világ attól, hogy éppen most ereszkedett le hozzám, és azonnal csomóba állt össze a gyomrom. A hangneme nem tűrt ellentmondást, és én egy Igen, asszonyom -at elhadarva gyorsan összekapartam magam, felálltam, és reszketeg lábakon igyekeztem a nyomában maradni.

14 Nem a saját szobájához ment, hanem a mi irodánkból egyenesen kimasírozott a folyosóra. Én szótlanul követtem, attól való félelmemben, hogy az egész irodaház tud a tegnapi szexgyakorlatomról, nem mertem megkérdezni, mire föl ez a felhajtás. És ha már, miért nem rúgtak ki a helyemen? A felvonóban szótlanul araszoltunk fölfelé, és ahogy közeledtünk a legfelső szinthez, balsejtelmem egyre fokozódott. A főnök többé szóra sem méltatott, és az arca kifürkészhetetlen volt - nem mintha nagyon igyekeztem volna kiolvasni belőle, amitől amúgy is rettegtem. Amint kinyílt a lift ajtaja, azonnal láttam, hogy merőben más világba csöppentem. A szűk, sivár folyosó helyett egy tágas csarnokba léptem ki, a falakat sötét fából készült lambéria fedte, rajta nagy, vastag betűk hirdették a vállalat nevét: HAMILTON. A széles átjáró egy hatalmas tér előtt álló recepciós pulthoz vezetett. A falon irodaajtók sorakoztak, a tér két végén pedig egy-egy üvegezett ajtó jelezte a konferenciatermet. A sötét fával és az aranydíszítéssel antik benyomást keltett az egész berendezés, leszámítva a modern világítást és a műtárgyakat. - Mr. Hamilton vár ránk - közölte a főnököm a recepciós hölggyel, aki bólintott és már emelte is a füléhez a telefont, mihelyt elmentünk mellette. Én megbotlottam a hallottaktól, hirtelen összeakadt a lábam. Mit keresünk mi a vállalat felsőbb szintjén? Nem tanulmányoztam át töviről hegyire az egész céget, csak beugró állásra vettek fel, ami nem jelentett többet egy rövid munkahelyi hakninál, de azzal tisztában voltam, hogy ez nem akármelyik emelet. Viszont képtelenség, hogy azért küldtek volna fel ide, mert tudják, mit műveltem. Egyre nőtt bennem a félelem és a zaklatottság, ahogy tisztes távolságban követtem a főnökömet. Ő az egyik iroda ajtaja felé vette az irányt, aztán bekopogott, és intett a fejével. - Mr. Hamilton már várja - mondta, és jelezte, hogy lépjek be. Én meg csak álltam, egy kis ideig némán bámultam a főnökömre, majd lassan az ajtóhoz indultam. Még egy utolsó zavart pillantást vetettem rá, mielőtt beléptem, aztán odabent földbe gyökerezett a lábam a rám törő rémülettől. Ez lehetetlen, nem, nem... - Köszönöm, Agatha, elmehet. A főnökasszonyom bólintott, mielőtt becsukta mögöttem az ajtót, én pedig porig sújtva vártam a hatalmas irodában. Szám hangtalanul mozgott, ahogy az asztal mögött ülő, ismerős alakot nézve kibetűztem az íróasztalon álló névtáblát. - Jeremiah Hamilton. - Teljesen lezsibbadtam a sokktól. A sötét hajú férfi rám emelte hideg tekintetű szemét, és végigmért. - Miss Delacourt - szólalt meg, és az asztal előtt lévő székre mutatott -, foglaljon helyet. A szívverésem meglódult, ahogy meghallottam a hangját, és mégiscsak igazolva láttam legnagyobb félelmeimet. Mivel képtelen voltam megszólalni, tétova, bizonytalan léptekkel a szék felé mozdultam, ahova mutatott, és leültem.

15 Ő úgy tett, mintha ott sem lennék, belemélyedt a kezében tartott iratokba. Miközben feszült csendben ültünk mindketten, nekem volt időm jól körülnézni a tágas irodában. A vezérigazgatói asztal mögötti fal padlótól a mennyezetig csupa üveg volt, ahonnan szédületes kilátás nyílt az utcákra. A sötét fából készült, terebélyes, robusztus asztalon laptop, névtábla és Newton-inga, benne mozdulatlan acélgolyók. A görgős székek alján vastag plüss. - Miss Lucille Delacourt - riasztott fel szemlélődésemből az idegen. Jeremiah Hamilton, figyelmeztettem magam, de még mindig nem tértem napirendre a történteken. - Meghatározott időre alkalmazott beugró adminisztrátor az állásközvetítő ügynökségtől, néhány hónapja vette fel Agatha Carbtree. Eddig jól mondom? - Bólintásomra folytatta: - Amint látom, az útlevelével azonosította magát. - Kérdőn felpillantott. - Az útlevelével? Hirtelen kiszáradt a szám, így nehezemre esett a beszéd, de azért nekigyürkőztem. - Mindig magamnál tartom mindkettőt. - Mindkettőt? - húzta fel a szemöldökét a vezérigazgató, láthatóan szeretett volna többet kiszedni belőlem, mire én csak vállat vontam és nem válaszoltam. Némi szünetet tartva folytatta a kikérdezést: - New York állam északi felében nőtt fel, a Cornell Egyetemen elvégzett három évet, aztán lemorzsolódott. Azóta kisegítő munkát végzett, majd három hónapja ideköltözött a városba. Miért hagyta abba az egyetemet? Eddigi életem tárgyszerű összefoglalása rideg és fájdalmas volt, mintha kést mártottak volna belém. A végén odavetett kérdés elszállt a fülem mellett; a beálló csend késztetett arra, hogy felnézzek a férfi várakozó arcára. - Tessék? - kérdeztem magamat átkozva, amiért nem figyeltem. - Miért hagyta abba az egyetemet, Miss Delacourt? - ismételte meg a kérdést. A hangneme parancsolóan válaszra várt, de az sokkal nehezebb volt annál, és személyesebb, még majdnem három év múltán is küszködtem vele. A kérdés ráadásul tolakodóan sértette a magánéletemet is, tudtam, hogy nem vagyok köteles válaszolni, a szám mégis megnyílt: - A szüleim meghaltak. Hosszabb hallgatás következett, miközben a kezemet nézve igyekeztem magamba fojtani a sírást - miféle eszement helyzetbe sodródtam bele. Vajon szégyenkeznének miattam? - gondoltam a könnyeimet nyelve. Sok áldozatot hoztak értem, hogy előbbre jussak, és erről többnyire csak a haláluk után szereztem tudomást. Aztán elvesztettem a házat, ahol felnőttem, ahol a családom két nemzedéke leélte az életét, mert nem tudtam fizetni a taníttatásomra felvett jelzáloghiteit - kiheverhetetlen csapás volt. Pedig mennyi mindent megtettem, hogy ne a bank kaparintsa meg, de hiába... Hogy visszanyerjem az önuralmamat, igyekeztem megszabadulni a torkomban nőtt gombóctól.

16 - Sajnálom - szakította félbe Jeremiah a hosszúra nyúlt csendet. Köhintett, aztán hallottam, ahogy hátradől a magas támlájú bőrszéken. - Végül mi szél hozta ide, New York Citybe? Mintha együttérzés hallatszott volna ki a hangjából, legalábbis úgy véltem, de még képtelen voltam egyenesen ránézni. Hiába volt a kérdése személyes, és hiába nem tartozott rá, mégis válaszoltam neki: - Elvesztettem a családomtól örökölt házat, és el kellett költöznöm. Egy Jersey Cityben élő volt évfolyamtársnőm hívott magához, vele lakom. - Értem - mondta Jeremiah az állát megsimogatva. - Tudja, Miss Delacourt, hogy miért kérettem ma ide? Ez volt az a kérdés, amitől rettegtem, és amire nem tudtam a lehetséges választ. Nyeltem egyet, aztán fölemeltem a fejem, de ahogy belenéztem azokba a zöld szemekbe, elszállt a bátorságom. - Neeem - válaszoltam tétován. Szólásra nyitotta a száját, aztán várt egy kicsit, majd újra nekifutott: - Hadd mondjam el, hogyan telt volna ez a napja, ha ma itt nem találkozunk. - Összefont karral az asztalára támaszkodott, mielőtt folytatta. - A munkaidő vége előtt fél órával a közvetlen főnöke behívatná az irodájába. Ott közölné magával, hogy a határozott időre kötött szerződése lejárt, és ez volt az utolsó munkanapja. Megkapná az utolsó fizetését, és kikísérnék az épületből. Azon a délelőttön már másodszor húzták ki a lábam alól a talajt. - Úgy érti, kirúg? - kérdeztem remegő hangon, és nem hittem a saját szavaimnak se. Iszonyú dühös lettem, már megint micsoda igazságtalanság az életemben! - És azért, mert mi... Jeremiah a kezét föltéve belém fojtotta a szót, és a fejét rázta. - Az elbocsátásokról szóló döntések egy hónappal korábban megszületnek. A maga osztályán már nincs szükség a legtöbb beugró alkalmazottra. - Összehúzott szemmel tette hozzá, inkább csak magának: - A határozatot már korábban aláírtam, mielőtt magát megismertem volna. - Most azonnal senki nem alkalmaz - suttogtam, elfelejtvén, hogy csak titokban keresgéltem másik munkalehetőséget. Persze most már semmi értelme a titkolózásnak. Nehezemre esett fékezni a haragomat, amikor rádöbbentem, hogy annyi megpróbáltatás után újabbat kell átvészelnem. - Belenéztem az aktájába, nincs kifogás a munkájával - folytatta Jeremiah, miközben én kábultan meredtem az íróasztalára. - Kitűnő ajánlást adok magának, bármilyen állást keres a jövőben. Zavarban voltam, nem tudtam, hogy mit is kellene erre válaszolnom, és tanácstalanul néztem a vezérigazgatóra. - Miért mondja el ezt nekem? - kérdeztem végül sután. - Miért hívatott ide? - Azért, mert van egy másik állásajánlatom, ha érdekli. Szükségem lenne egy személyi asszisztensre.

17 Úgy meglepett az ajánlatával, hogy csak pislogtam. Próbáltam kifürkészni az arcát, de az olyan keménynek tűnt, mint a gránit, nem tudhattam, mi jár a fejében. Végül kissé gyanakodva kérdeztem rá: - Mit ért személyi asszisztens alatt? - Amit csak akarok. Erre vettem egy nagy lélegzetet, a képzeletemben meg a legkülönfélébb helyzetek váltották egymást a szavak hallatán. De nem úgy érthette... kizárt dolog, hogy arra célozgat, amire én gondolok. Csakhogy megvillant valami a szemében, ami a higgadt üzletember-viselkedés ellenére igenis arra utalt, hogy pontosan azt sejteti, amire számítottam. A tekintete válogatott bujaságokat sugallt - de talán csak az én fantáziálgatásaim akartak valóra válni. Biztosra kellett mennem. - Arról van szó, amit mi tegnap, hm... Jeremiah előredőlt, markáns állát a kézfejére támasztotta. - Igen - jelentette ki, egyetlen, lényegre törő szóval válaszolva a kérdésemre. Megpróbáltam felháborodni az ajánlatán, jó lett volna valahogy tiltakozni, hogy legalább a látszatát megőrizzem a méltóságomnak, de túl praktikus voltam én ehhez. Nekem most azonnal égető szükségem volt egy állásra, és ha már ajánlatot tettek nekem, akkor nem engedhettem meg magamnak, hogy elszalasszam a lehetőséget, mert ki tudja, mikor kapok még egyet mostanában. A szívem is belesajdult, ahogy - talán két éve sincs még - minden pénzt, amit csak kerestem, beleöltem a családomtól örökölt házba, hogy aztán kidobjam az ablakon és mindent elveszítsek. Családi segítség, bárminemű támasz nélkül már rég az utcán lehettem volna, ha nincs az a volt évfolyam társnőm, aki felajánlotta, hogy nála lakhatok. Ideiglenes megoldás volt ez, mégis tovább tartott, mint ahogy bármelyikünk tervezte. Ráadásul a hitelezők folytonos felszólításai és a nagyváros diktálta magas megélhetési költségek mellett esélyem sem volt félretenni valamennyit. Persze ez nem jelentette azt, hogy igent fogok mondani. - És mi az ajánlat? - kérdeztem határozottan, államat fölszegve, és azt reméltem, nem veszi észre, hogy tetőtől talpig elpirultam. Nem hiszem el, hogy tényleg komolyan ezt fontolgatom! Halvány kis mosoly jelent meg a szája egyik sarkában. - Teljes juttatás, rendszeres fizetésemelés, utazási költségek megtérítése. - Ráfirkantott valamit egy kisebb post-it lapocskára, és átnyújtotta. - Kezdő fizetésként ennyinek elégnek kell lennie. A papíron látott összegtől majdnem elájultam - néhány hónap alatt visszafizethetném belőle a diákhitelemet, és több mint elég pénzem maradna, hogy egy éven belül visszamenjek az egyetemre. Ahogy a szavakat kerestem, nem akart engedelmeskedni a nyelvem, de azt sem tudtam igazán, mit kellene mondanom. Fura kettősség, de amíg az egyik felem kapva kapott a lehetőségen, a másik, amelyiknek a hangja nagyon olyannak tűnt, mintha a szüleimet

18 hallottam volna, azt hajtogatta: FUSS! Egy pillanatig csöndben üldögélve latolgattam a dolgot, aztán mély levegőt vettem. - Ezt írásban is kérem. Valami azt súgta, hogy a férfi nem erre a válaszra számított. Félrebillentette a fejét, összehúzott szeme kajánul megvillant, de az az elképesztően jóképű arca különben semmit sem árult el, miközben bólintott. - Nagyszerű - jelentette ki -, de ezért a beosztásért további interjúra van szükség. - Előredőlt, az állát összekulcsolt kezeire támasztotta. - Álljon fel, hajoljon előre és könyököljön az asztalra.

19 4 Megdermedtem, fejemben korábbi szavai visszhangoztak: Amit csak akarok. Néhány nehéz pillanat múlva, amíg magammal csatáztam és vesztettem, felálltam a székről, az asztalhoz lépve előrehajoltam, és rákönyököltem a sötét asztal szélére. Szorongva néztem Jeremiahra, aki szintén fölegyenesedett és megkerülte az asztalt. - Maradjon így, amíg nem mondom, hogy megmozdulhat. Hány szót képes begépelni percenként? Meglepett a kérdés, de mivel az utóbbi időben épp eleget készültem az állásinterjúk előtt, tudtam a helyes választ: - Nyolcvanat. - Mit tart fontosnak ebben a beosztásban? Mögém került, ami megnehezítette számomra a koncentrációt. Sikerült úgy fordítanom a fejem, hogy láthassam, anélkül hogy a szememet levettem volna az asztalról, és válaszoltam a szokványos állásinterjú-kérdésre: - A részletekre való figyelmet és a feladat elvégzésére való szándékot, mindegy, mi legyen az. Elégedett nevetéssel nyugtázta kimerítő válaszomat. - Hova szeretne jutni öt év múlva? Hogy látja a jövőjét? Épp beszélni kezdtem volna, de elakadt a szavam, amikor egy kéz kúszott fölfelé a combomon, a szoknyám alatt matatva a seggemhez ért és benyúlt a két félgömb közé. Nyeltem egyet, és bár a lélegzetem akadozott, még futotta a válaszra: - Lehetőleg befejezem az egyetemet, vagy jó állásom lesz. Válaszul elhangzott egy elégedett, bársonyosan halk hümm, amúgy beállt a nagy csend. A pulzusom vágtára váltott, én pedig lehunyt szemmel igyekeztem uralkodni magamon. Pontosan úgy történt, mint a liftben - egyetlen érintésétől elvesztem, és minden porcikámmal epekedve kívántam őt. - Milyennek képzeli álmai munkahelyét? Ujjai a combjaim között kalandoztak, végigfutottak a vékony pamutbugyi mentén, és mélyről jövő sóhajt csaltak elő belőlem. A csípőmmel besegítettem, hogy minél több érintkezési pont legyen közöttünk, aztán a kéz megint eltűnt, és én alig hallhatóan felnyögtem. A rövid pauza legalább lehetőséget adott arra, hogy a válaszhoz összegyűjtsem maradék gondolataimat. Végül erre futotta: - Ahol fontos a munkám, és hasznos lehetek. - Jó válasz - suttogta, és újra előkerült a keze, a combjaim közötti érzékeny bőrt vette kezelésbe, én pedig már most vonaglottam az élvezettől. Két tenyerem nekifeszült az asztal lapjának, körmeim a hűvös fát kaparták, ahogy odalent

20 elöntött a forróság. Egy kéz a hátamat és a csípőmet simogatta, mialatt a másik szorgos ujjakkal izgatón folytatta kínzásomat. Remegő karral támaszkodtam az asztalra, amikor valami kemény nyomódott a fenekemhez. Végre a bugyim alá furakodtak a fürge ujjak, és a nedves redők között könnyedén belém csusszantak. Nagy igyekezettel próbáltam elfojtani egy sikoltást, de nem igazán sikerült. - Hangszigetelt az irodám, az ajtó zárva - suttogta arra a kérdésre válaszolva, amit eszembe se jutott föltenni. Ujjaival úgy játszadozott mélyen bennem, hogy egész testemben remegtem. - Mielőtt továbblépnénk, ettől meg kell szabadulnunk. A vékony pamutbugyi már csúszott is lefelé a lábamon, és amikor a padlóra ért, én automatikusan kiléptem belőle. A két lábfejem közé befurakodott egy félcipő, mire én kisterpeszbe álltam, Jeremiah meg a hátsó felemhez préselte a csípőjét. Ujjai fáradhatatlanul végezték áldásos tevékenységüket, miközben gazdájuk felhúzta a szoknyámat a derekamig, és ahogy a nadrágban ágaskodó dákójával a fenekemhez dörzsölődött, zihálva szedtem a levegőt. Hüvelykujját, amelyikkel eddig keményedő csiklómat becézgette, most hátracsúsztatta az anusomhoz. Az asztal és Jeremiah csípője fogságában földrengésszerűen hullámzott végig rajtam a reszketés, ahogy a hüvelykujj körkörös mozdulatokkal fokozódó izgalomban tartotta a szoros izomgyűrűt. Még nem találkoztam olyan férfival, aki érdeklődést mutatott a hátsó nyílás iránt; persze nem voltam annyira tudatlan, hallottam már ilyesmiről, de nem voltak saját tapasztalataim. A gondolkodás azonban nehéznek tűnt most, mert ő addig izgatta-kínozta különféle testrészeimet, míg majdnem nyüszítettem a kielégülésért. Forró ajkak tapadtak a nyakamra. - Finom vagy - dorombolta bársonyos hangon, ígéretesen, még egyszer körbesimogatva a hátsó lyukat, majd a hüvelykujj visszavándorolt a csiklómra. Eddigre szaggatottan, nyögdécselve szedtem a levegőt, feltoltam a csípőmet, esdekelve kínáltam magam, hogy dugjon már meg. Az ujjai szorgosan tovább kínoztak, izgattak, de ő mindig ügyelt, hogy még ne legyen orgazmusom. Változás történt a hátam mögött; Jeremiah leguggolt meztelen alsótestem elé, finoman végigharapdálta a fenekemet, miközben széthúzta a két félgömböt. Mielőtt rájöttem volna, hogy mi következik, életemben először éreztem egy nyelv érintését a legintimebb testrészemen. Végignyalta a puha vágást, aztán az átnedvesedett mélységbe merült. Hangosan felsikoltottam, nekidőltem az asztalnak, aztán kitört belőlem a következő sikoltás is, ahogy ujjaival és nyelvével teljesen átvette testem fölött az irányítást. Ismeretlen, különleges érzés kerített hatalmába, amilyenhez hasonlóban sem volt részem szerény előéletem során, és elélveztem. Hangosan mentem el, körmömmel a kemény asztallapot kaparva, a testem megállíthatatlanul vonaglott. A karomra hajtottam a fejem, aztán meghallottam az óvszeres csomag csörgését, és egy pillanat múlva már teljes hosszában a két combom között

és táncolni fogunk, egy kis mutogatás szinte kötelező. - Bár nem tudom, én mennyit akarok magamból mutatni, mert nem szeretném elveszteni a frissen

és táncolni fogunk, egy kis mutogatás szinte kötelező. - Bár nem tudom, én mennyit akarok magamból mutatni, mert nem szeretném elveszteni a frissen Gyönyörű Idegen Ahogy a régi életem véget ért, az minden volt, csak nem finom és nőies; inkább egy hatalmas robbanáshoz tudnám hasonlítani. De, hogy őszinte legyek, én voltam az, aki meggyújtotta a zsinórt.

Részletesebben

Hazudd, hogy szeretsz!

Hazudd, hogy szeretsz! 1 Hazudd, hogy szeretsz! 1. Hattyúból kiskacsa Február végi péntek délután volt. Az utolsó rajzórám utolsó negyede, amit azzal töltöttem, hogy álmodoztam a kábé két óra múlva bekövetkező csodás változásról,

Részletesebben

Egy haláli szingli meséi

Egy haláli szingli meséi MARYJANICE DAVIDSON MaryJanice Davidson Egy haláli szingli meséi Betsy királynó sorozat 1. 1 MaryJanice Davidson Egy haláli szingli meséi Betsy királynó sorozat 1. Könyvmolyképző Kiadó, 3 Szeged, 2011

Részletesebben

Julie Garwood Ha eljő a tavasz

Julie Garwood Ha eljő a tavasz Julie Garwood Ha eljő a tavasz A Clayborne legenda folytatódik! Adam, Douglas és Travis boldog házasságban élnek, szeretett Rose mamájuk pedig el van ragadtatva a csodálatos hölgyektől, akiket fiai választottak.

Részletesebben

Paolo Giordano A PRÍMSZÁMOK MAGÁNYA. Paolo Giordano: La solitudine dei numeri primi. 2008 Arnoldo Mondadori Editoré S. p. A.

Paolo Giordano A PRÍMSZÁMOK MAGÁNYA. Paolo Giordano: La solitudine dei numeri primi. 2008 Arnoldo Mondadori Editoré S. p. A. Paolo Giordano A PRÍMSZÁMOK MAGÁNYA Paolo Giordano: La solitudine dei numeri primi 2008 Arnoldo Mondadori Editoré S. p. A., Milano Fordította: Matolcsi Balázs Eleonórának, mert szavak nélkül megígértem

Részletesebben

Marion Lennox Nem kell mindig osztriga

Marion Lennox Nem kell mindig osztriga Marion Lennox Nem kell mindig osztriga Fiatal lány korában Fern elvesztette családját, s azóta senkit sem enged igazán közel magához. Szerelem és szenvedély helyett egy megbízható régi barátságra alapozná

Részletesebben

Ha esélyt adnál A VINCENT FIÚK MÁSODIK RÉSZE

Ha esélyt adnál A VINCENT FIÚK MÁSODIK RÉSZE Ha esélyt adnál A VINCENT FIÚK MÁSODIK RÉSZE Féktelen szerelmi történet; gyógyír azoknak, akiknek a Ha az enyém lennél olvasása összetörte a szívét Egyáltalán nem könnyű annyira magunkba bolondítani egy

Részletesebben

Görbüljek meg, ha igazat mondok

Görbüljek meg, ha igazat mondok A bemutatja: ALLY CARTER Görbüljek meg, ha igazat mondok Release date: 2011-06-15 A Könyv Megjelenésének éve:...2011 Kiadó:...... KELLY Oldalszám:.........206 Az eredeti köny oldalszáma:... 227 Fejezetek

Részletesebben

Kresley Cole. MacCarrick fivérek sorozat 3. Szeress, ha tudsz!

Kresley Cole. MacCarrick fivérek sorozat 3. Szeress, ha tudsz! Kresley Cole MacCarrick fivérek sorozat 3. Szeress, ha tudsz! Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2013 A fordítás alapjául szolgáló mű: Kresley Cole: If You Deceive A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál

Részletesebben

KATEE ROBERT. Rossz ágy, jó pasi

KATEE ROBERT. Rossz ágy, jó pasi KATEE ROBERT Rossz ágy, jó pasi Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2013 A fordítás alapjául szolgáló mű: Katee Robert: Wrong Bed, Right Guy Fordította Rákócza Richárd ELSŐ FEJEZET Ma este el fog ja csábítani

Részletesebben

EZ ÉLET SÖTÉTSÉGE Frank E. Peretti

EZ ÉLET SÖTÉTSÉGE Frank E. Peretti EZ ÉLET SÖTÉTSÉGE Frank E. Peretti Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság ellen, melyek

Részletesebben

Fordította Bíró Júlia. A fordítást az eredetivel egybevetette Angyalosy Eszter

Fordította Bíró Júlia. A fordítást az eredetivel egybevetette Angyalosy Eszter Fordította Bíró Júlia A fordítást az eredetivel egybevetette Angyalosy Eszter Federica Bosco SZERELMEM EGY ANGYAL Libri Kiadó Budapest Federica Bosco, 2011 Newton Compton editori s.rl, 2011 Hungárián translation

Részletesebben

Agatha Christie A TITOKZATOS STYLESI ESET FÜGGÖNY. A titokzatos stylesi eset. Első fejezet

Agatha Christie A TITOKZATOS STYLESI ESET FÜGGÖNY. A titokzatos stylesi eset. Első fejezet Agatha Christie A TITOKZATOS STYLESI ESET FÜGGÖNY (Tartalom) A titokzatos stylesi eset Első fejezet Stylesba megyek Az élénk érdeklődés, amely az annak idején stylesi eset -ként emlegetett ügyet kísérte,

Részletesebben

V I L Á G S I K E R E K LEE CHILD NINCS MIT VESZÍTENED

V I L Á G S I K E R E K LEE CHILD NINCS MIT VESZÍTENED V I L Á G S I K E R E K LEE CHILD NINCS MIT VESZÍTENED Rae Helmsworthnek és Janine Wilsonnak. Ők tudják, miért 1. fejezet Korábban átélt már melegebb napokat is, de azért még most is elég forrón tűzött

Részletesebben

Robotok és Alapítvány 1. Isaac Asimov ÉN, A ROBOT. (Tartalom) vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.

Robotok és Alapítvány 1. Isaac Asimov ÉN, A ROBOT. (Tartalom) vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen. Robotok és Alapítvány 1. Isaac Asimov ÉN, A ROBOT (Tartalom) A robotika három törvénye 1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.

Részletesebben

SZABÓ MAGDA. Abigél MÓRA KÖNYVKIADÓ A BORÍTÓ VERES ÁGNES MUNKÁJA ÖTÖDIK KIADÁS

SZABÓ MAGDA. Abigél MÓRA KÖNYVKIADÓ A BORÍTÓ VERES ÁGNES MUNKÁJA ÖTÖDIK KIADÁS SZABÓ MAGDA Abigél MÓRA KÖNYVKIADÓ A BORÍTÓ VERES ÁGNES MUNKÁJA ÖTÖDIK KIADÁS Szabó Magda, 1970, 1997 Móra Könyvkiadó, 1994, 1997 TARTALOMJEGYZÉK GINA INTÉZETBE KERÜL... 3 MATULA PÜSPÖK ISKOLÁJA... 7 AZ

Részletesebben

A varázslók a felnőttek Harry Pottere. The Guardian. Ez a fantasy nem menekül a valóságtól. Tor.com. A legjobb urban fantasy egy ideje. A.V.

A varázslók a felnőttek Harry Pottere. The Guardian. Ez a fantasy nem menekül a valóságtól. Tor.com. A legjobb urban fantasy egy ideje. A.V. A varázslók a felnőttek Harry Pottere. The Guardian Ez a fantasy nem menekül a valóságtól. Tor.com A legjobb urban fantasy egy ideje. A.V. Club Lev Grossman: The Magicians Copyright Lev Grossman, 2009

Részletesebben

No és DELPHINE DE VIGAN

No és DELPHINE DE VIGAN No és én DELPHINE DE VIGAN Delphine de Vigan No és én 1 2 Delphine de Vigan No és én Első kiadás Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2011 3 Írta: Delphine de Vigan A mű eredeti címe: No et moi Fordította: Burján

Részletesebben

ALLY CARTER HA MEGTUDNÁD, HOGY SZERETLEK, MEG KELLENE ÖLJELEK

ALLY CARTER HA MEGTUDNÁD, HOGY SZERETLEK, MEG KELLENE ÖLJELEK ALLY CARTER HA MEGTUDNÁD, HOGY SZERETLEK, MEG KELLENE ÖLJELEK HA MEGTUDNÁD, HOGY SZERETLEK,, MEG KELLENE ÖLJELEK 2 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Ally Carter: I'd Teli You I Love You, But

Részletesebben

Az eddig megjelent kötetek: I. Varázslat II. Átkos örökség III. Örvényben IV. Vágyakozás V. Halálos bűn

Az eddig megjelent kötetek: I. Varázslat II. Átkos örökség III. Örvényben IV. Vágyakozás V. Halálos bűn A sorozat Nincs menekülés című hatodik kötete november 25-től kapható a hírlapárusoknál, valamint viszonteladóknak az Agora Kft.-nél (Bp., XIII. Váci út 168.). A további kötetek hathetenként jelennek meg.

Részletesebben

Mi lett volna, ha...

Mi lett volna, ha... Mi lett volna, ha... Norman és Olivia késésben volt, természetesen, hiszen elkapni egy vonatot mindig az utolsó percek kérdése. Már csak egy hely maradt üresen a kocsiban, az elején, ahol már semmi más

Részletesebben

ISTEN MOST IS MEGTEHETI

ISTEN MOST IS MEGTEHETI KATHRIN KUHLMAN ISTEN MOST IS MEGTEHETI Missziós kiadvány (ismeretlen kiadótól) 1 Tartalomjegyzék: Előszó... 3 Csodák történnek... 4 Isten mindig válaszol a kislányok imádságára... 11 Ne kutassuk, miért?...

Részletesebben

KAPJ EL, HA TUDSZ. A világ legfiatalabb, legpofátlanabb szélhámosának elképesztő igaz kalandjai. Frank W. Abagnale és Stan Redding

KAPJ EL, HA TUDSZ. A világ legfiatalabb, legpofátlanabb szélhámosának elképesztő igaz kalandjai. Frank W. Abagnale és Stan Redding KAPJ EL, HA TUDSZ A világ legfiatalabb, legpofátlanabb szélhámosának elképesztő igaz kalandjai Frank W. Abagnale és Stan Redding A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Frank W. Abagnale with Stan

Részletesebben

GALAKTIKA FANTASZTIKUS KÖNYVEK SZERKESZTI KUCZKA PÉTER ISAAC ASIMOV. Alapítvány és Föld MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ

GALAKTIKA FANTASZTIKUS KÖNYVEK SZERKESZTI KUCZKA PÉTER ISAAC ASIMOV. Alapítvány és Föld MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ GALAKTIKA FANTASZTIKUS KÖNYVEK SZERKESZTI KUCZKA PÉTER ISAAC ASIMOV Alapítvány és Föld MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Isaac Asimov: Foundation and Earth Doubleday and

Részletesebben

valakivel beszélgessen, hogy azt sem tudta volna, mihez kezdjen, ha nincs senki a szobában, aki meghallgassa ıt. Elfogadtam a kívánságát és

valakivel beszélgessen, hogy azt sem tudta volna, mihez kezdjen, ha nincs senki a szobában, aki meghallgassa ıt. Elfogadtam a kívánságát és 191-169 ARTHUR GOLDEN EGY GÉSA EMLÉKIRATAI A mő eredeti címe: Memoirs of a Geisha Fordította: Nagy Imre A borítót tervezte: 4 Color Repro Kft. A kiadó postacíme: 1506 Bp. Pf. 42 Tel./fax: 319-7382 E-mail:

Részletesebben

Isaac Asimov-Robert Silverberg: Leszáll az éj

Isaac Asimov-Robert Silverberg: Leszáll az éj Isaac Asimov-Robert Silverberg: Leszáll az éj A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Isaac Asimov & Robert Silverberg Nightfall Published 1991 by Pan Books Ltd. Copyright 1990 Nightfall Inc. and

Részletesebben

Susan Elizabeth Phillips. Csak Te kellesz

Susan Elizabeth Phillips. Csak Te kellesz Susan Elizabeth Phillips Csak Te kellesz Steven Axelrodnak, aki kezdettől fogva jó szívvel, erős vállal és nagy türelemmel állt a dilis szerző mellett. Ezt neked írtam. 1. Phoebe Somerville mindenkit megbotránkoztatott

Részletesebben

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Eduardo Sacheri: La Pregunta de sus ojos PUNTO DE LECTURA, Spain, 2010. Fordította: Smid Bernadett

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Eduardo Sacheri: La Pregunta de sus ojos PUNTO DE LECTURA, Spain, 2010. Fordította: Smid Bernadett Egy kegyetlen gyilkossággal indul ez a különös, ám ellenállhatatlan utazás Argentína igazságszolgáltatási rendszerébe A Szemekbe zárt titkok sötét helyként ábrázolja a világot, amiben az egyedüli fényforrás

Részletesebben