KÖZLÖNY A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA

Átírás

1 PARTIUMI KÖZLÖNY A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM 10. SZÁM A szerkesztõbizottság elnöke CSÛRY ISTVÁN Felelõs szerkesztõ WAGNER ERIK NOVEMBER 20. IN MEMORIAM SASS KÁLMÁN ( ) A HIT ÉS A SZABADSÁG VÉRTANÚJA Egy-egy kerek évforduló mindig alkalmat teremt arra, hogy megemlékezzünk fontos történelmi eseményekrõl, vagy jeles, kiemelkedõ személyiségek életérõl, életmûvérõl. Ez utóbbival kapcsolatos kötelességünknek teszünk eleget, amikor a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nagy tehetségû, de tragikus sorsú lelkipásztorára, az ötven évvel ezelõtt kivégzett Sass Kálmánra emlékezünk. Sass Kálmán neve a partiumi s talán az erdélyi reformátusok körében is ismerõsen cseng. Magyarországon alig vagy egyáltalán nem tudnak róla. Pedig Sass Kálmán volt az egyetlen romániai magyar református lelkész, akit az 56-os magyar forradalmat és szabadságharcot követõ években hite és nemzete iránti konok hûsége miatt kivégeztek. Egy kifejezetten karizmatikus, rendkívüli szervezõi képességekkel megáldott, nagy teológiai tudással bíró, közmegbecsülésnek örvendõ személyrõl van szó, aki kisebbségi sorba került nemzete megmaradása, sõt gyarapodása iránti erõs elkötelezettsége miatt. Romániában mai napig nem rehabilitálták õt, tehát bûnösnek számít. A kivégzése óta eltelt ötven esztendõ nemcsak az emlékezésre, hanem a református közvélemény figyelmének felkeltésére és az igazság mellett való állásfoglalásra késztet bennünket. Nem felejthetjük el kiváló szellemi vezetõink áldott emlékét és annak sem szabad elõfordulnia akármelyik nemzetrõl legyen szó!, hogy a tájékozatlanság, tudatlanság hamis vádakkal taglózza le az igaz, becsületes elõdök drága örökségét. Születésétõl a lelkipásztorságig Sass Kálmán április 17-én református kisbirtokos családban született a Bihar vármegyei Gálospetriben. Édesapja, Sass Károly az elsõ világháborúban, a doberdói ütközetben, 1915-ben hõsi halált halt. Édesanyja, Nagy Rozália egyedül maradt a három gyerekkel. Az apa nélkül maradt család megélhetése igen nehézzé vált. A kis Kálmánt hamar munkára fogták, hogy könnyítsenek valamelyest nehéz anyagi helyzetükön. Amikor azonban az éles eszû gyermeket egy alkalommal szántás közben édesanyja könyvvel a kezében pillantotta meg, beleegyezett továbbtanulásába. Elõbb a máramarosszigeti piarista gimnázium tanulója lett, majd az orosz betörés miatt rövid idõre a nyírbátori, aztán meg a nagykárolyi piarista fõgimnáziumé. Itt érettségizett le 1924-ben és innen ment tovább a kolozsvári református teológiára, ahol 1928-ban lelkipásztori oklevelet szerzett kitûnõ eredménnyel. Egy évig Domahidán volt segédlelkész, illetve a Domahidy család gyermekeinek nevelõje. Ezt követõen teológiai ösztöndíjjal Svájcba ment tanulni. Az ott eltöltött két év óriási hatással volt lelki és szellemi fejlõdésére nézve. Bázelben fõleg az ifjúság lelkigondozására vonatkozó elõadásokat látogatta. Már ekkor megmutatkozott nagyszerû szervezõi képessége, minek folytán, mint magyar diákot tehát egy külföldit! egyik vezetõjévé választották a mintegy negyvenezer fõt számláló Ifjúsági Egyesületnek. Az egyesület a fiatalok kulturális és testi nevelésével foglalkozott. A franciául és németül anyanyelvi szinten beszélõ Sass Kálmán ekkor került baráti kapcsolatba néhány dúsgazdag és elõkelõ svájci családdal. Így például a svájci konzullal, aki feleségével együtt örökbe fogadta a tehetséges ifjút. Sikeres diplomáciai karrier ígéretével szerették volna Svájcban tartani még hosszú évekre, ám õ errõl hallani sem akart. Tudta, hogy tudására, külföldi tapasztalataira, személyes kapcsolataira a szülõföldön van igazán szükség. Nem is csoda, hogy hazatérését (1931) követõen Sulyok István királyhágómelléki református püspök két évre maga mellé vette püspöki káplánnak Nagyváradra. Mezõtelegdi lelkipásztorsága ( ) 1932-ben Sass Kálmánt meghívta a megüresedett lelkészi állás betöltésére a nagy múltú Mezõtelegdi Református Egyházközség. Nagy és komoly munka várt rá. Rendbe kellett hoznia az adósságokkal küszködõ egyházközség pénzügyeit, tataroznia kellett a templomot, és a templom külsõ környezetét is újjá kellett varázsolnia. Mindezeket persze anélkül, hogy megterhelte volna anyagilag a gyülekezetet. Egyik elsõ ténykedése a hatalmas mûemléktemplom restaurálása volt. Hogy híveinek példát mutasson, egy tatarozási kaláka során elsõnek mászott fel a szédítõen magas templomtetõ gerincére. Az emberek lelkesen követték minden lépését, iránymutatását. Hamar megszerették a munkában mindig élenjáró lelkészt. Sass Kálmánnak sikerült ügyesen elsimítania az egyháztagok közötti ellentéteket és a nõszövetség, a legényegylet, a bibliakör megalakításával jól összefogta a gyülekezet közösségét. Különösen nagy gondot fordított az ifjúság lelki és testi nevelésére. Megszervezte a belmissziói munkát. Igehirdetésekor hétrõl hétre megtelt a templom ben kiadta Nagyváradon a Református Káté (Iskolai- és magánhasználatra) címû könyvecskéjét, miután gyülekezete számára nyomdát szerzett. Lelkes egyházszervezõi szolgálata mellett tudományos cikkeket jelentetett meg hazai és külföldi lapokban, és behatóan tanulmányozta az arámi nyelvet. De megírta szolgálati helyének, Mezõtelegdnek a történetét is. Ebben felvázolja a nagy múltú település történetének alakulását, és adatokat közöl az egymás mellett élõ felekezetek évszázados históriájáról; sõt, még ennél is többet tesz: hasznos információkat gyûjt egybe a Körös-völgyi református egyházakról. Mind a mai napig ez az egyetlen monografikus mû Mezõtelegdrõl és környékérõl. Jó szociográfiai munka is a korabeli összeírások és statisztikai adatok miatt. Az egyházi levéltáraknak az állami levéltárba való beömlesztése miatt ez a mû olyan adatokat õrzött meg, amelyek nehezen, vagy egyáltalán nem találhatók meg. Mára ez a könyv már fontos történelmi forrás lett. (Varga Árpád) Telegdi tartózkodása idején történt, hogy Magaslakon (Élesd közelében) hozzájuthatott gróf Zichy Jenõnek, a bécsi titkosszolgálat, a Cabinet Noir egykori fõnõkének könyv- és levéltárához, és ott szabadon búvárkodott az érdekes irományok között. Itt talált rá az es szabadságharc nyomozási jegyzõkönyveire és a megfigyelés alá helyezett személyek névsorára. Újabb adatokkal gazdagította a Petõfire vonatkozó irodalmat is. Sajnos azonban ezt az értékes dokumentációt, Sass Kálmán elhurcolásakor, a román hatóságok eltüntették. Mindenesetre az eleven gyülekezeti élet, a vasárnaponként zsúfolásig megtelt templom, a hazai és külföldi lapokban való tudományos publikációk szemet szúrtak az akkori román hatalomnak. Ekkorra már nemcsak az egyházkerületben, hanem a partiumi magyarság széles körében ismert volt a neve. Megpróbálták ellehetetleníteni. Legelõbb azzal vádolták, hogy egy szabadban tartott istentiszteleten a szegényeket a vagyonosok ellen lázította. Két helybeli cigányt fogadott fel az akkori román vezetés a vád képviseletére. Stefânica Ioan, a telegdi fõszolgabíró Sass Kálmán mellett való tanúskodását követõen végül ejtették a vádat. Ettõl kezdve viszont a késõbbiekben folyamatos támadásoknak lett kitéve. Mezõtelegdi szolgálatának vége felé, 1936 húsvétján feleségül vette az értarcsai lelkész lányát, Tõkés Máriát. Házasságukból öt gyermek született: Enikõ, Gyöngyi, Huba, Kálmán és Béla. A késõbbiekben lesz még szó a családról. Érmihályfalvi lelkipásztorsága ( ) Érmihályfalva egy gazdag magyar kisváros volt az elmúlt század elsõ felében, néhány kilométerre a mai magyar határtól. Református temploma a kiemelt egyházi helyek sorába tartozott, gyülekezete jelentõsebb létszámmal bírt. Bár nem ment könnyen a lelkészválasztás, sok volt a jelentkezõ, végül mégis a vidék híres papjára, Sass Kálmánra esett a válasz- (Folytatása az 5. oldalon)

2 2. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY ÚJ FEJEZET A GENCSI ÜGYBEN KÖZLEMÉNY A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Elnöksége ezúton tájékoztatja a közvéleményt, hogy a lelkészi karból fegyelmi úton eltávolított volt gencsi lelkipásztor, Bátori Gyula által indított munkajogi perek terén több mint három éve tartó, mesterségesen keltett botránysorozat után végre új fejezet kezdõdött azáltal, hogy az utóbbi hónapban az Egyházkerület számára két kedvezõ bírósági határozat született Szatmárnémetiben, illetve Nagyváradon. A Szatmárnémeti Törvényszék többszöri halasztás és bírósági túlkapás nyomán, folyó év szeptember 22-én meghozta azon döntését, melyben kénytelen volt figyelembe venni az Alkotmánybíróság végleges és általánosan érvényes tehát kötelezõ erejû határozatát, melynek értelmében egyházi fegyelmi ügyekben az Egyház illetékessége kizárólagos, döntései pedig jogerõsek és végérvényesek. Ennek megfelelõen a Szatmár Megyei Törvényszék 1395/D/2008. számú határozatában elutasítja Bátori Gyulának az egyházi fegyelmi bizottságok törvényes döntései elleni fellebbezéseit, és helyt ad a Romániai Református Egyház Zsinata, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, valamint a Nagykárolyi Református Egyházmegye által emelt jogi kifogásoknak. A következõ döntõ elõrelépést ebben, a hatósági segédlettel eltorzított, szövevényes jogi ügyben a Nagyváradi Ítélõtábla folyó év október 17-én hozott, 1458/2008. számú határozata jelentette, mely az Alkotmánybíróság hivatkozott döntése alapján helyt adott Egyházkerületünknek a Szatmárnémeti Törvényszék 665/D/2007. számú törvénytelen ítélete elleni fellebbezésének. Nevezett Bátori Gyula ex-lelkész nem csupán polgári perek tömkelegét zúdította saját egyházára, hanem immár évek óta méltatlan háborúskodások színterévé tette saját volt gyülekezetét, Gencset, továbbá személyes bosszúhadjáratot indított egyházi felettesei ellen. Ily módon, az idõk folyamán büntetõ feljelentést tett Tõkés László püspök, Kovács Zoltán fõgondnok, Máthé Edith jogtanácsos és Salánki Lóránt elõadótanácsos ellen, és ugyanezen módszerrel próbálta pokollá tenni gencsi utódja, Szomor Attila lelkipásztor, valamint a Presbitérium tagjainak életét. A gyülekezet és a falu számára okozott mérhetetlen erkölcsi kár mellett ismételten rá kell mutatnunk arra, hogy Bátori Gyula ellen nagy összegû sikkasztás és hûtlen pénzkezelés miatt büntetõ kivizsgálás indult, és büntetõügye a Nagykárolyi Ügyészség napirendjén szerepel. Bátori Gyula esete és cselekményei szinte példa nélküliek Egyházunk történetében. A gencsi parókia elárverezésével fenyegetõ hatóságok visszaéléseirõl ugyanez mondható el. Éppen ezért Tõkés László európai parlamenti képviselõ feliratban volt kénytelen megkeresni Jacques Barrot EB-fõbiztost, a romániai igazságszolgáltatással, a hatalmi ágak szétválasztásával, illetve az egyházi autonómia megsértésével kapcsolatos panaszával. Nagyvárad, november 4. püspök-elnök KOVÁCS ZOLTÁN fõgondnok-elnök EURÓPAI HÍRMONDÓ Kárpátaljai látogatás A kárpátaljai Nagydobronyi Református Egyházközség lelkipásztora, Kolozsy András, valamint a Református Líceum igazgatója, Katona Béla részérõl érkezett meghívásnak eleget téve Tõkés László püspök, EP-képviselõ október án líceumi csendesnapi konferencián vett részt és tartott elõadást az 1989-es romániai forradalom eseményeirõl. Ez az alkalom beleillik az idén szeptemberben elkezdõdött forradalmi emlékév rendezvénysorozatába. A református templomban, október 25-én, szombaton megtartott konferencián jeles kárpátaljai meghívottak tanácskoztak: Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke, Horkay László ny. püspök, a Nagydobronyi Református Egyházközség lelkésze, Nagy Béla egyházkerületi fõgondnok, Héder János lelkészi fõjegyzõ, Balogh Attila, az Ungi Egyházmegye esperese, Seres János Máramaros-ugocsai esperes, id. Szántó János, a nagydobronyi egyházközség fõgondnoka, Bacskai József fõkonzul, Nagy Attila vezetõkonzul, dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferencz Kárpátaljai Magyar Fõiskola elnöke, Szilvási Zoltán, Nagydobrony polgármestere, Pándy Szekeres Dávid tanügyi referens, id. Katkó László, a nagydobronyi gyermekotthon igazgatója. A népes gyülekezet elõtt megtartott elõadásában Tõkés László többek között kiemelte: nagy megtiszteltetésnek érzi ezt a meghívást, amely az együvé tartozást fejezi ki. Ma sokkal nagyobb jelentõsége van egy ilyen látogatásnak, mint tíz évvel ezelõtt, egyre inkább szükségünk van a testvériesség érzésének megerõsítésére. A magyarmagyar összetartozás mellett fontosnak tartotta hangsúlyozni: Európa népei csak akkor tudnak együttmûködni, ha hit által egyesülnek. Éppen ezért fájdalmas, hogy az európai alkotmánytervezetbõl kihagyják a keresztyén értékeket. A konferenciát követõen a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Kárpátaljai Református Egyház vezetõsége megbeszélte azokat a kérdéseket, amelyek nyomasztják az ottani magyarságot. Fontos, hogy az egyes elszakított nemzetrészek problémáit nemzetközi szinten is képviseljük, de nem elég önmagukban megjeleníteni azokat, hanem a közös magyar ügyet Kárpát-medencei, összmagyar összefüggésben kell tárgyalnunk. Ezen eszme mentén Tõkés László EP-képviselõ arra vállalkozott, hogy az egész Kárpát-medence magyarságának ügyét képviselje az Európai Parlamentben. Másnap, október 26-án, vasárnap, a délelõtti istentiszteleten Tõkés László püspök hirdette Isten Igéjét Pál apostol Zsidókhoz írott levelének 10. része versei alapján. Elmondta: ez az Ige, mely szerint nem vagyunk a meghátrálás emberei, legyen a mi bizonyságtételünk Kárpátalján és itthon, Erdélyben. Dr. Hermán M. János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület elõadótanácsosa, a Partiumi Keresztény Egyetem tanszékvezetõ tanára hangsúlyozta: legyen a templom egyben iskola is, gyermekeink nevelésében fontos szerepet kell szánnunk a keresztyén értékek megõrzésének. Istentisztelet után a gyülekezeti imateremben a nagydobronyi presbiterekkel találkozott a partiumi küldöttség. Horkay László püspök felajánlotta a nagydobronyi gyülekezet és az érmihályfalvi gyülekezet közötti testvérgyülekezeti kapcsolat létesítését. Délután Tõkés László és partiumi küldött-társai a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) vezetõivel találkoztak és folytattak megbeszélést székházuk tanácstermében. Ez a találkozó beleillik azoknak a sorába, melyek rendjén az utóbbi hónapokban európai parlamenti képviselõnk a vajdasági és a felvidéki magyar politikai vezetõket kereste fel. Tõkés László ez alkalommal is kifejezte abbéli szándékát, hogy az Európai Parlamentben nemcsak az erdélyi, hanem a többi határon túli nemzetrészek érdekeit is egyként képviselje. Ennek kapcsán számolt be a kárpátaljai magyar iskolákat sújtó diszkriminatív ukrán oktatáspolitikával szembeni európai parlamenti megnyilatkozásairól; ugyanakkor pedig felajánlotta, hogy amennyiben erre igény és lehetõség van, szívesen nyit képviselõi irodát Kárpátalján. Kovács Miklós elnök és munkatársai tájékoztatást nyújtottak a tartósan válságos ukrajnai politikai helyzetrõl, és egyebek mellett legfontosabb nemzeti intézményeinkhez, vagyis a magyar egyházakhoz fûzõdõ viszonyukról. Tõkés László ezúttal megismételte Kovács Miklósnak és a Kárpát-medencei Magyar Autonómia-Tanács többi tagszervezete vezetõinek szóló meghívását egy brüsszeli útra. EP-képviselõ sajtóirodája Hídépítés az Európai Parlamentben Az európai Parlament általános rendjének megfelelõen a november 3-6-i munkahét a bizottsági ülések idõszaka volt. Tõkés László európai parlamenti képviselõ tagként a Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság munkálataiban vett részt. A Mezõgazdasági Bizottság ez alkalommal együttes tanácskozást rendezett az EU-tagországok nemzeti parlamentjeinek részvételével, Az európai mezõgazdaság jövõje és annak szerepe a világban tárgykörében. A Kulturális Bizottság e heti ülésének napirendje ugyancsak rendkívül sokrétû volt. Az arab világ tudományos és kulturális értékeirõl, valamint a világ muzulmán örökségérõl szóló tanácskozást az Európai Ifjúsági Hét keretében tartott bizottsági plenáris ülés egészítette ki. A mai napon viszont A kultúrák közötti hidak az EU régióiban címen került sor igen tanulságos közmeghallgatásra. Szintén ezen a héten tartották Brüsszelben az Európai Parlament-Montenegró Vegyesbizottság 3. interparlamentáris találkozóját a dél-kelet-európai országokkal való kapcsolatokért felelõs EP-delegációval melynek európai képviselõnk is tagja. Montenegró 2007 decemberében írta alá az Unióval kötött Csatlakozási és Stabilitási Egyezményt, és az ez alkalommal megejtett számbavétel szerint jó úton halad az integráció irányába. A Ljudmila Novak szlovéniai EP-képviselõ kezdeményezésére létrejött közmeghallgatáson, a Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Esztendejének keretében több elõterjesztés hangzott el az európai

3 országok és régiók közötti kulturális közeledés a hídépítés tárgykörében. Magyar szempontból kiváltképpen beszédes volt Anton Balazek lendvai polgármesternek a Morva menti régióról, a három határon átnyúló szlovén-magyar-osztrák regionális együttmûködésrõl szóló beszámolója. Ehhez szólt hozzá többekkel együtt Nógrádi László lenti polgármester, aki dr. Surján László EP-képviselõ meghívására egy Zala megyei küldöttség tagjaként vett részt a meghallgatáson. Felszólalásában Tõkés László a hídépítés éles ellentéteként azokról a falakról szólt, melyek két évtizeddel ezelõtt mind a Keletet a Nyugattól, mind a szomszédos kelet-közép-európai nemzeteket és a különbözõ országokban élõ magyar nemzetrészeket egymástól elválasztották. Falak helyet hidakra van szükség mondotta európai képviselõnk, elismerését fejezve ki az Európai Parlament, közelebbrõl pedig a Kulturális és Oktatási Bizottság ez irányú politikája és fáradozásai iránt. Visszatekintve a Tordai Vallásbékére (1558), valamint az 1989-es romániai rendszerváltoztató felkelésre az erdélyi tolerancia és Temesvár szellemében foglalt állást a népek, régiók, kultúrák és vallások közötti megbékélés és megértés mellett. Ugyanakkor a veszélyeztetett nyelvek és kultúrák sanyargatott helyzetére is felhívta a figyelmet, külön is kitérve az ukrajnai és szerbiai magyarok és románok, a felvidéki magyar közösség, nem utolsó sorban pedig a moldvai csángók ügyére, akiknek éppen az anyanyelvük és értékes kultúrájuk miatt kell hátrányos megkülönböztetést elszenvedniük. A posztkommunista társadalmak átmeneti viszonyai adnak magyarázatot arra is, hogy például az erdélyi magyarság nem képes kivívni kulturális autonómiáját. Romániában mind a mai napig ott kísért a Ceau- ºescu-rezsim homogenizációs politikája. Ezzel szemben viszont cseberbõl-vederbe esnénk, hogyha az EU országaiban a nemzeti kulturális értékeket háttérbe szorítva, tovább folytatná térhódítását a Nyugatról érkezõ kulturális egynemûsödés, illetve globalizáció. PARTIUMI KÖZLÖNY Tõkés László felszólalásában az európai keresztyén értékek mellett is síkra szállt. A nem egyszer az Európai Parlamentben is megnyilvánuló keresztényellenességet bírálva, az EP és az Európai Bizottság támogatását kérte az ökuméniában megnyilvánuló keresztény közösségépítés elõmozdítása, Európa vallási, egyházi és keresztény kulturális szükségének a megõrzése érdekében. Befejezésképpen európai parlamenti képviselõnk maga is szorgalmazta a kultúrák közötti párbeszéd idei évének az intézményes módon való folytatását. Nagyváradon idén zsidó estre került sor, a Varadinum keretében pedig Erna Hennicot Schoepges európai parlamenti képviselõ és Ionel Pantea énekmûvész együtt adtak hangversenyt. Hasonló eseményre kapott meghívást Vytautas Landsbergis zongoramûvész, Litvánia volt elnöke. Az elkezdett sorozatot cigány, német, örmény és szlovák kulturális mûsorok megrendezésével kívánják a továbbiakban is teljessé tenni. November 6-án Tõkés László az Európai Parlament-Montenegró Interparlamentáris Találkozó tiszteletére rendezett közebéden vett részt. Pohárköszöntõjében Luisa Morgantini EP-alelnök Hans- Gert Pöttering elnök nevében üdvözölte a fiatal köztársaság küldötteit, kihangsúlyozva, hogy a sokat szenvedett nyugat-balkáni országok nélkül nem lehet teljes az Európai Unió. Válaszában Ranko Krivokapic montenegrói parlamenti házelnök Európa gazdagságaként értékelte azt a sokféleséget, melynek országa is része kíván lenni. Tõkés László Krivokapic elnöknek és küldötttársainak külön is elismerését fejezte ki Montenegró önrendelkezésének a kivívásáért, továbbá az erdélyi magyarok autonómiatörekvéseirõl tájékoztatta õket. Brüsszel, november 6. EP-képviselõ sajtóirodája 3. OLDAL Fõkonzuli látogatás az EP-irodában Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári fõkonzulja munkatársával, Barabás János konzullal bihari körútjuk rendjén november 12-én Tõkés László püspök, EP-képviselõ nagyváradi központi irodájába látogatott, ahol Csûry István helyettes püspök és Antal János irodavezetõ fogadta. Antal János tolmácsolta Tõkés László üdvözletét, jelezvén, hogy az erdélyi magyarok európai képviselõje brüsszeli teendõi miatt nem tudta személyesen fogadni a fõkonzult (ebben az idõpontban a Kárpát-medencei Magyar Autonómia-Tanács delegációjával a közös érdekérvényesítés kiteljesítésén munkálkodtak). Szilágyi Mátyás fõkonzul felvezetõjében rövid áttekintést nyújtott az aktuálpolitikai helyzetrõl mind Magyarország és Románia, mind az Európai Unió viszonylatában, majd Csûry István helyettes püspök mutatta be a Királyhágómelléki Református Egyházkerület történetét és mindennapi életét. Antal János kettõs minõségének megfelelõen az EP-iroda tevékenységét vázolta, majd a KRE külügyi tanácsosaként bõvebben tért ki az Egyházkerület külügyi missziójára. Az egyórás találkozó végén az Egyházkerület és az EP-iroda kiadványaival ajándékozták meg Szilágyi Mátyás fõkonzult és Barabás János konzult. A látogatás kontextusában különös hangsúlyt kapott, mintegy rímelt az elhangzottakra Molnár János teológiai professzor Az aradi állásfoglalás címû könyve, amely a falurombolás elleni 1988-as lelkészértekezleti állásfoglalást mutatja be az akkori magyar-román diplomáciai kapcsolatok, illetve titkosszolgálati jelentések tükrében. Nagyvárad, november 12. EP-képviselõ sajtóirodája A kisebbségi önvédelemtõl a kisebbségi autonómiáig November napjain Tõkés László európai parlamenti képviselõ meghívására a Kárpát-medencei Magyar Autonómia-Tanács (KMAT) küldöttsége tesz látogatást Brüsszelben, az Európai Parlamentben, Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) helyettes elnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke (VMDP), Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke és Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Szövetségének (HMSZ) alelnöke részvételével. Kárpát-medencei magyarságunk képviselõi az Integráció, autonómia és stabilitás témakörében tartott parlamenti közmeghallgatáson saját nemzeti közösségeik helyzetérõl és problémáiról, valamint az általuk vezetett szervezetek idõszerû törekvéseirõl nyújtottak tájékoztatást. Tõkés László házigazdai minõségében a KMAT által célul kitûzött közös autonómia-képviselet fontosságát hangsúlyozta, egy egységes Kárpát-medencei magyar nemzetpolitika összefüggésében. Rámutatott, hogy az Autonómia-Tanácsban képviselt, különbözõ országokban élõ magyar közösségeket kisebbségi helyzetükön túlmenõen közös nemzeti és keresztény önazonosságuk, közép-európai, Kárpátmedencei regionális identitásuk és az egyetemes közös értékekben testet öltõ európaiságuk kapcsolja össze. A Kárpát-medencei magyar nemzetrészek számára többszörösen hátrányos, elnyomott kisebbségi helyzetükben a közösségi önrendelkezés az autonómia jelentheti az egyetlen életképes alternatívát és megoldást mondotta európai parlamenti képviselõnk, õszinte sajnálatát fejezve ki ugyanakkor amiatt, hogy a küldöttségbõl kimaradtak a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának képviselõi. Jakab Sándor a Horvátországban törvény által biztosított kisebbségi kulturális autonómia alkalmazásának a hiányosságairól számolt be, az eszéki Magyar Központ és a benne mûködõ tanintézet viszontagságos helyzetének tükrében. Ágoston András pártelnök jó hírekkel szolgált arról, hogy a háború sújtotta Szerbiában a magyar pártok összefogásával sikerült elérni a Vajdaság tartományi autonómia-statútumának, valamint a kisebbségi személyi elvû autonómiáról szóló szövetségi törvénytervezetnek az elõzetes elfogadtatását. Mindemellett Délvidéken továbbra is napirenden vannak a magyarverések, és a politikai, nemzetiségi helyzet igen ingatag. Kovács Miklós a kétes értékû bársonyos forradalom utáni ukrajnai közállapotokat elemezve az európai jogállamiság teljes hiányáról számolt be, ami a kárpátaljai magyarság helyzetét már-már elviselhetetlenné teszi. A szovjet utódállamban nemhogy az autonómiára nem lehet gondolni, de még a meglévõ jogokkal is alig lehet élni, s a magyar oktatást és kultúrát újabban is diszkriminatív rendelkezések sújtják. Ukrajna még nagyon távol esik Európától, Kelet és Nyugat háborúja folyik az országban állapította meg a pártelnök. Fodor Imre, hasonló európai jószolgálati utak többszöri résztvevõjeként annak jelentõségét emelte ki, hogy kilenc évtizeddel a nemzet szétszabdalása után végre közösen képviselhetik a különbözõ országokban élõ magyar közösségeket. Ugyanakkor sajnálatát fejezte ki az RMDSZ és az MKP képviselõinek távolmaradásáért. A Székelyföld területi autonómiájáért folytatott küzdelem fontosabb eseményeit átfogó visszatekintés után az SZNT volt elnöke bejelentette, hogy újból a román törvényhozás elé kívánják terjeszteni Székelyföld autonómia-statútumát, továbbá kezdeményezni fogják a magyar-román államközi alapszerzõdés felülvizsgálatát. Felszólalásában Henrik Lax finnországi svéd EP-képviselõ európai szempontból is rendkívül fontos kérdésnek ítélte a Kárpát-medencei magyar közösségek kérdését. A kisebbségek ügyének még az Európai Parlamentben sem könnyû politikai támogatást szerezni mondta Lax képviselõ, kifejezve továbbá azon meggyõzõdését, hogy az EU-ba való felvétel elõtt álló országok esetében a kisebbségi jogérvényesítés egyik leghatásosabb eszköze: a csatlakozási tárgyalások. Zárszavában Tõkés László összegezte az elhangzottakat, és annak a reményének adott hangot, hogy a kisebbségi önvédelem mostani állapotából elõbbutóbb eljutnak a kisebbségi autonómiák megvalósulásának európai színvonaláig. Brüsszel, november 11. EP-képviselõ sajtóirodája

4 4. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY TEMPLOM ÉS ISKOLA Ökumenikus tanügyi konferencia november 7-én a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, valamint Tõkés László nagyváradi Európai Parlamenti Irodája szervezésében, Templom és Iskola Dr. Hermán M. János nyitó-áhítata után Tõkés László püspök, EP-képviselõ elõadásában egyebek mellett kihangsúlyozta, hogy a konferencia célja nem csupán a történelmi emlékezés, hanem sokkal inkább annak a jogi és politikai küzdelemnek az újult erõvel való folytatása, mely az államosított iskolák visszaszerzésére, valamint a megszüntetett felekezeti oktatás helyreállítására és újjászervezésére irányul. A kommunizmus bûneit elítélõ ún. Tismãneanu-jelentés csak az elsõ fontos lépés azon az úton, melynek a történelmi szembenézésen túlmenõen a teljes igazság- és jóvátételig kell elvezetnie. A Traian Bãsescu államelnök által bûnösnek és törvénytelennek nevezett volt kommunista rezsim bûntetteinek helyrehozatala és törvénytelenségeinek megszüntetése nélkül Románia nem válhat a demokratikus törvényességen és jogállamiságon alapuló Európai Unió teljes értékû tagjává. Az egyházi oktatás múltjáról, jelenérõl és társadalomban betöltött szerepérõl, továbbá az egykori államosításról és az ateista-kommunista diktatúra kártékony egyház- és oktatáspolitikájának következményeirõl, valamint a romániai felekezeti oktatás terén fennálló jelenlegi helyzetrõl jeles egyházi meghívottak, történészek és tanügyi szakemberek tartottak elõadást, úgymint: Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök, Benkõ Samu történész, Holló László, a Babeº-Bolyai Egyetem Római Katolikus Hittudományi Tanszékének elõadótanára, Somai József, a Romániai Magyar Közgazdasági Társaság tiszteletbeli elnöke, Fleisz János és Kupán Árpád nagyváradi történészek és Papp Kornél, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Oktatásügyi Irodájának vezetõje. Az erdélyi magyar történelmi egyházak hivatalos képviselõi, illetve oktatásügyi szakelõadói egyházaik jelenlegi iskolaügyi helyzetérõl tartottak beszámolót. A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium diákjai alkalmi mûsorukkal tettek bizonyságot egyházi iskoláink élniakarásáról ban, a fokozatosan végbemenõ, erõszakos kommunista hatalomátvételnek részét képezte a felekezeti oktatás megszüntetése (1), valamint az egyházi iskolák állami tulajdonba vétele (2) a 175. és a 176. törvényerejû rendeletek által. A felszámolt felekezeti tanintézetek 65%-át magyar iskolák tették ki, tehát államosítás helyett sokkal kifejezõbb nacionalizálásról beszélnünk. A kommunista rezsim egyik legnagyobb bûne, népünknek és egyházainknak pedig minden bizonnyal a lehetõ legnagyobb vesztesége volt a felekezeti oktatás megszüntetése, aminek a katasztrofális következményeit mindmáig szenvedjük. Az egyházi iskolarendszer államosítása különösképpen súlyos következményekkel járt a kisebbségbe taszított magyarságra nézve, hiszen a román nemzetállami nacionalizmus ateistakommunista politikája egyházainkkal együtt, egyszerre sújtott le magyar nyelvû oktatásunkra. címmel ökumenikus tanügyi konferenciára került sor Nagyváradon, az Egyházkerületi Székház Dísztermében az egyházi iskolák államosításának 60. évfordulója alkalmából után, a demokratikus rendszerváltozás részeképpen, erdélyi magyar történelmi egyházaink, a nemzet védelmében és szolgálatában létrejött ökumenikus összefogásuk két világháború közötti hagyományát követve, egyesült erõvel szálltak síkra elbitorolt iskoláik visszaszerzéséért és a felekezeti oktatási rendszer helyreállításáért. A Reményik Sándor által versbe öntött Templom és Iskola rendeltetésszerû együttállásának és erkölcsi programjának megfelelõen Egyházaink képviselõi és a Konferencia résztvevõi egyetértettek a következõkben: Hitünknek és hagyományainknak megfelelõen, élve a lelkiismereti, az egyházi és a vallásszabadság demokratikus lehetõségeivel, Krisztus missziói parancsának engedelmeskedve valljuk, hogy minden egyháznak hivatásbeli kötelessége a tanítás. Ennek értelmében az Egyház tanítói szolgálatának a gyakorlását, az egyházi oktatás helyreállítását és mûködtetését elengedhetetlenül fontosnak tartjuk. Egyházaink és erdélyi népünk szolgálatára olyan tanintézetekben kívánjuk jövendõ értelmiségünket kialakítani, melyek szellemükben évszázados hagyományainkat követik, az evangéliumi hit és a keresztyén erkölcs szerint végzik nevelõi munkájukat, nemzeti önazonosságunk, hagyományaink és értékeink megtartását és továbbfejlesztését, valamint a testvéri közösségépítést tartják hivatásuknak. Az egészséges keresztény és nemzeti identitástudat kialakítása és megõrzése mellett a felekezeti oktatásnak tartalmilag meg kell felelnie a korszerû tudományosság követelményeinek, ezáltal biztosítva iskoláink szellemi, tudományos és társadalmi versenyképességét. Megdöbbenéssel állapítjuk meg, hogy közel két évtizeddel a rendszerváltozás kezdete után Romániában az egyházainkkal és iskoláinkkal szemben elkövetett kommunista bûnök és törvénytelenségek jóvátételének, hátrányos és jogfosztott helyzetünk reparációjának még mindig csak a kezdetén állunk. Nevezetesen: egykor elkobzott tulajdonainknak még alig egy kis hányadát vehettük birtokunkba, illetve használatunkba (1); az egyházifelekezeti oktatás jogállásának törvény általi szabályozása húsz év után még mindig várat magára (2). Éppen ezért: a restitutio in integrum európai elve alapján követeljük elkobzott egyházi-iskolai tulajdonaink haladék nélküli, maradéktalan visszaszolgáltatását (1), valamint egyházi oktatásunk jogi státuszának törvény általi rendezését (2). Tekintettel arra, hogy a 2004-ben módosított román Alkotmány az egyházi oktatást az állami és a magánoktatással egyenlõ szintre emelte négy évi indokolatlan halogatás után joggal várjuk el és sürgetjük a közoktatási és a felsõoktatási törvény ennek megfelelõ Alkotmány szerinti módosítását. Ezzel együtt, Egyházaink kifejezik abbéli szándékukat, hogy az óvodától az egyetemig terjedõen, saját tanintézeteket alapíthassanak és tarthassanak fenn. Ennek megfelelõen követelik, hogy a felekezeti oktatás az Alkotmány szellemében méltó helyet és súlyt nyerjen a tanügyi törvénycsomagban. A törvénynek egyebek mellett szavatolnia kell a felekezeti oktatás önállóságát és ingyenességét, tanintézeteink autonómiáját, az egyházi iskolák vezetõ testületeinek és személyi állományának az egyházak általi kinevezését, illetve visszahívását. Tekintettel arra, hogy tanintézeteink diákjainak szülei az ország rendes adófizetõ polgárai, jogosnak és méltányosnak tartjuk a romániai magyar keresztény adófizetõk pénzének az egyházi oktatásra való részarányos visszafordítását, illetve egyházi iskoláink állami finanszírozásának a biztosítását. Végül, de nem utolsósorban az egyházifelekezeti oktatás terén is elsõrendû követelménynek tartjuk egyházaink Alkotmány elõírta autonómiájának a tiszteletben tartását. A túlzott állami tanügyi központosítással és a meg-megújuló nacionalista tendenciákkal szemben csak ezáltal lehetünk képesek egyházaink, híveink és iskoláink érdekeit és önállóságát megvédeni. Ezen túlmenõen az egész magyar nyelvû oktatás teljes körû autonómiájának a biztosítását is szükségesnek tartjuk. Ennek részeképpen felekezeti iskolarendszerünk is törvény által szavatolt, intézményes önigazgatási jogoknak örvendhetne. * * * A rossz emlékû és kihatásaiban mindmáig aktuális államosítás problémakörének rendezése és megoldása céljából az érdekelt egyházak további szoros együttmûködésére van szükség, amiben a konferencia résztvevõi megállapodtak. Az erdélyi történelmi egyházak elöljáróinak februári felkérésével egybehangzóan a konferencián ezúttal is megfogalmazódott az az igény, hogy Tõkés László püspök, EP-képviselõ Keresztény Európát! elnevezésû programja keretében és az ökuménia szellemében az európai fórumokon képviselje erdélyi egyházaink és a felekezeti oktatás ügyét. Konkrét formában az az elvárás is kifejezést nyert, hogy az Európai Unió illetékes testületei kövessék nyomon, illetve monitorizálják a csatlakozás elõtt támasztott feltételek maradéktalan teljesülését, és ne hagyják, hogy a Romániáról szóló évenkénti ország-jelentések elõírásai feledésbe merüljenek. Nagyvárad, november 9. püspök, EP-képviselõ ANTAL JÁNOS külügyi elõadótanácsos TOLNAY ISTVÁN tanügyi elõadótanácsos

5 PARTIUMI KÖZLÖNY Autonómiát a hazai oktatásban! Ki kell vívni a tanügyi autonómiát mondta Tõkés László püspök, EP-képviselõ a Templom és iskola címmel, pénteken a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnél tartott váradi konferencián. Az egész napos konferencián felszólalt Benkõ Samu professzor is, aki a társadalom alapjáról, a családról beszélt. A család minimálisan három személy: az apa, az anya és a gyermek. Hamis minden olyan tétel, mely családnak tekinti azt, ahol ez a három személy nincs adva szögezte le. A család a nevelés elsõ intézménye, a második pedig az iskola. Elõadásában a professzor az iskolatípusok történelmi alakulásáról beszélt, majd zárszóként elmondta: az elszenvedett legnagyobb veszteség az, hogy a diktatúrák idején megszüntették a felekezeti oktatást. A nevelés szempontjából azonban ma a legnagyobb veszedelemnek a család van kitéve. Csak reménykedni lehet, hogy a család pozitívan tud válaszolni a negatív kihívásokra. Dr. Fleisz János az közötti idõszak nagyváradi oktatástörténetérõl adott képet, míg Kupán Árpád a váradi református iskola államosításának példájával szemléltette a kommunista korszak oktatáspusztító tevékenységét. KORSZAKOS VÁLTOZÁSOK Papp Kornél, a Zsinati Oktatásügyi Iroda osztályvezetõje tartalmas elõadásával felkeltette a közönség érdeklõdését. Felhívta a figyelmet arra, hogy rendkívül sok változás történt a magyar társadalomban (is) a kommunista rendszer bukása óta. Fel is sorolta a lényegesebbeket: mivel ma a munka a szülõk minden idejét lefoglalja, ezért a család nevelõ szerepe szinte megszûnt. Változott a gyermek, aki az elmagányosodás állapotába került, fõleg amióta beindultak a kereskedelmi tévécsatornák, és az új alaptantervben megszüntették a nemzeti minimumot. Változott az egyház, mert felteszi magának a kérdést, hogy hova lett a missziói lendülete, változott a pedagógus, mert jelenleg hiányos a pedagógusképzés. Papp Kornél kijelentette: amikor szociálliberális kormány van hatalmon, akkor a közösségeket pusztítja, szinte pénzügyi visszaélésekkel operál a mûvészeti és az egyházi oktatás ellen. AUTONÓMIÁT! Ezután a testvéregyházak képviselõinek hozzászólásai következtek. Tempfli József római katolikus megyés püspök azt mondta, fontos a lelkiismeretes nevelés, mert Isten számon kéri tõlünk azt, hogy hasznosítottuk-e mindazt a tudást, amit kaptunk. Mátyás Attila nagyváradi evangélikus lelkész egy bizottság létrehozását javasolta, amelyben az egyházak a tanügyi kérdések közös stratégiáját kellene kidolgozzák. A konferencia utáni sajtótájékoztatón Tõkés László püspök, EP-képviselõ elmondta: a hazai felekezeti oktatás megszüntetésének 60-ik évfordulója alkalmából rendezett konferencián az volt a cél, hogy felhívják a figyelmet az oktatással szembeni, ma is létezõ jogtalanságokra és méltánytalanságokra, amelyeket végleg fel kell számolni. Még sok tennivaló van a posztkommunista országokban az egyházi oktatás jobbítása, jogi, társadalmi státusának tisztázása terén. Meg kell történjen a jóvátétel, hogy felekezeti iskoláink mûködhessenek. Ki kell vívni a tanügyi autonómiát fogalmazott Tõkés László. PAP ISTVÁN (BIHARI NAPLÓ, november 10.) A felekezeti iskolákról a PKE-n A romániai magyar egyházi középiskolák és felsõoktatási tanintézetek államosításáról és visszaszerzésüknek a kálváriájáról rendezett pénteki konferencia délutáni programjában Fleisz János és Kupán Árpád történészek tartottak elõadást, elõbbi az közötti váradi oktatás bizonyos aspektusait, utóbbi a Lorántffy és más bihari iskolák sanyarú múltbéli sorsát vette górcsõ alá. A magyarországi református iskolák újkori történetét Papp Kornél zsinati osztályvezetõ vázolta, majd elhangzottak a testvéregyházak korreferátumai. Üde színfoltot jelentett a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium diákjainak mûsora. A Templom és iskola konferencia záróakkordjaként sajtótájékoztatóba torkollott az elõadássorozat megbeszélése és konklúzióinak megvonása. Ennek hangulata visszaidézte a délelõtti elõadásokban már megfogalmazott tartalmat: küzdenünk kell iskoláink visszaszerzéséért Romániában, nem szabad feladnunk e harcot semmi áron. Dr. Hermán M. János tiszteletes szavai a reggeli áhítatot idézték: Húsz évvel ezelõtt szinte börtönben, üldözöttekként éltünk saját hazánkban, akárcsak a zsidók Izráel feldarabolását követõen a népek kohójában. Ehhez hasonlóan viszonyult a Román Kommunista Párt is a magyar iskolákhoz évtizedek sötétjén keresztül, összességében a magyarságtudatunk megõrzését elõsegítõ szándékaink teljes ellehetetlenítésével. Jeremiás próféta könyvébõl vett példázatát Tõkés László püspök, európai parlamenti képviselõ is megerõsítette a mentalitás átörökítése, e magyarellenesség áthagyományozását illetõleg. Kiállását a magyar iskolák és fõiskolák ügyéért Tempfli József katolikus püspök is méltányolta és támogatta. A református püspök ugyanakkor elmarasztalta az RMDSZ kizárólag világias politikáját, emlékeztetve az egybegyûlteket a kolozsvári Bolyai Egyetemrõl kirúgott magyar ajkú tanárok esetére, kiknek ügyében a magyarságot képviselni szándékozó párt nem tett semmit, mint ahogy egyéb felsorolt esetekben is gyengének bizonyult intézkedéseiben. Ahhoz, hogy Európába érjünk, nem elég az, hogy én dolgozom magyar identitásunk megtartásáért Brüsszelben, mindannyian együttesen felelõsek vagyunk intézményeinkért, kulturális jogaink kivívásáért, különben sohasem jutunk el Európáig, legfeljebb csak annak küszöbéig. A konferencián résztvevõ történelmi magyar egyházak képviselõi közös közleményt fogalmaztak meg a felekezeti oktatás fenntartása és támogatása érdekében, és felhatalmazták Tõkés Lászlót, hogy a gondokat az Európai Parlament elé tárja. PÉTERFY ORSOLYA (REGGELI ÚJSÁG, november 10.) 5. OLDAL IN MEMORIAM SASS KÁLMÁN (Folytatás az 1. oldalról) tás szeptember 13-án fényes ünnepség keretében került sor beiktatására. Szolgálati éveinek elsõ szakaszáról a hûséges jó barát, a lelkipásztortárs, Balaskó Vilmos a következõket írja: Mihályfaván hosszú ideig szolgált a nagyon megöregedett Végh József esperes, és már terhére volt a gyülekezetnek. Utána Kálmán nagy lendülettel indíthatta meg az új idõk szellemében a sokoldalú belmissziói munkát. A gyülekezeti élet felvirágzott, ami legelõbb is a nagyméretû templom renoválásában nyilvánult meg. Akkor látszott meg igazán e nagy gyülekezet hatalmas belsõ ereje, amikor a kisajátítások folytán államosították a gyülekezet két-tantermes központi nagy iskoláját. Kálmán hamarosan megtudta, hogy egy ún. Konfirmációs terem építésének nincsen akadálya. Ugyanis a belmissziói összejöveteleket általában a két tanteremben tartották. Most tehát egy megfelelõ teremrõl kellet gondoskodni. Már én is ott laktam Mihályfalván, amikor egy év alatt elkészült a hatalmas terem a templom és az iskola közötti területen. Ettõl kezdve itt folytak a belmissziói összejövetelek, sõt, az elõadásokkal összekötött ún. nagyhetek is. Többször vettem én is részt, amikor Kálmán a Biblia könyveirõl sorozatos szabadelõadást tartott ben saját szerkesztésben napvilágot látott az Elvész a nép, mely tudomány nélkül való címû rövid értekezése, melyben az iskola és az iskolai nevelés alapvetõ fontosságát hangsúlyozta. Igen, írja mûvében az iskola a templom elõcsarnoka. Tudták azt nagyon jól eleink. Meg is építették az iskolát mindenfelé, sokszor hamarabb, mint a templomot. Református népünk ma is nagy szeretettel ragaszkodik felekezeti iskolájához, valahogy sejti, csak ott van igazi egyházi élet, ahol a felekezeti iskola a fundamentumot lerakta. Két évvel a tanulmány megjelenése elõtt, ben (magyar idõkben!) az õ kezdeményezésére indult be Mihályfalván a református polgári iskola, mely az újabb impériumváltás idején egy darabig egyetlen magyar nyelvû középiskolaként mûködött Nagyvárad és Nagykároly között. A diákság részére ingyenes kollégiumot és kölcsönkönyvtárat alapított, mely utóbbinak õ maga volt a vezetõje. A háború végén a tanárok zöme elmenekült az iskolából, a fõs diákság viszont ottmaradt. Új tanárokat kellett toborozni a régiek helyett. Sass Kálmán ekkor hívta meg Balaskó Vilmos lelkészt igazgatónak. Sajnos a személyi és tárgyi feltételeket nem sikerült maradéktalanul biztosítani és az iskola az 1948-as államosításáig már nem mûködhetett olyan eredményesen, mint korábban. A vasárnapi istentiszteleteken a templom természetesen most is tömve volt. Mindenki látni és hallani akarta a nagytiszteletû urat. Olyan vakmerõen prédikált, hogy több alkalommal megdöbbentem az olyan nyílt kijelentésein, hogy»nem Hitler és nem Sztálin intézi a világ sorsát, hanem a magasságos mennybéli Úristen!«Az ilyen harsonást nem csoda, ha igyekeztek minél hamarabb elnémítani az ellenségek, akik pedig több oldalról támadtak reá, éppen azért, mert rendkívüli egyéniség volt. És igen szemet szúró helyen volt ez az Érmihályfalva írja emlékezéseiben Balaskó Vilmos. A hét minden napjára esett valamilyen gyülekezeti alkalom. Volt énekóra, bibliaóra, konfirmációs óra, ifjúsági kör, elõadások, istentisztelet. A templomos nép nagyon megszerette az örökmozgó, erõs akaratú, mindig és mindenkinek segíteni szándékozó lelkipásztort és 1944 között három rövidebb lélegzetvételû, de érdeklõdésérõl annál többet eláruló írást bocsátott közre. Érdemes mindegyikbõl néhány fon- (Folytatása a 6. oldalon)

6 6. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY tos gondolatot kiemelni, mert annyira jellemzõek Sass Kálmán emberi és lelkipásztori szemléletére. Az elsõ írás a Lelkigondozó címû folyóiratban jelent meg Az érmelléki reformátusság nyomában (1943) címmel. Ebben mindenekelõtt a református és magyar identitás szoros egybetartozásáról értekezik. A református mivolt egyben magyar mivoltot is jelent. A kettõ olyan szoros kapcsolatban van egymással, mint a test és a lélek az emberben, egyiknek léte a másik élete, az egyik megsemmisülése a másik halála. Néhány oldallal arrébb már a magyar reformátusság szórványosodásának szíven ütõ tragikus valóságát tárja elénk. A Himnusz költõjének szülõfaluja, Szõdemeter. Míg a község zegzugos utcáin igyekszel a Kölcsey-kúria felé, látom mohó vággyal keresed az Itt élned, halnod kell magyar népet. Amikor a roskadozó, kicsiny református templomhoz érsz, boldog örömmel hangos adjon Istent köszönsz a szembejövõnek, de mi történt veled! Kõbálvánnyá meredsz, mert nincs, aki fogadj Istennel köszöntsön vissza. Néhány magyar család a lévitájával együtt küzd itt a mindent elnyelõ kegyetlen halállal. Íme, elérkeztél a Kölcsey-kúriához. Dobog a szíved, úgy érzed, hogy a Himnusz költõjének szelleme leng körül. Látod a ház tornácán fönn a márványtáblát, mit a kegyelet helyezett oda. S íme, megjelenik az ajtóban a fekete ruhás pap, de aki sem nem hittestvéred, sem nem fajtád. Idegenül, hidegen tekint rád, s az ajkán elhangzó szó nem a te anyanyelved. Látom, megnémulsz, hogy utána egy égigtörõ zokogásban törj ki: hát most már itt sincs számunkra hely? A másik fontos írásmû egy hitépítõ füzet, címe: Új világ küszöbén (Üzenet evangéliumi hitû testvéreimhez), 1944-ben az egyházközség adta ki. A hívõhiszékeny magatartás ellentétérõl ekképp vall a szerzõ: Nemcsak a hitetlenség, de a hiszékenység is az evangéliumi hit hiányára vall. A hívõ ember az evangéliumra, a hiszékeny a képzeletére épít. Szerintünk, akinek hite nem az Evangéliumban gyökerezik és nem abból táplálkozik, az krisztusi értelemben nem hívõ. A hitetlen és hiszékeny ember számára az Evangélium egyformán közömbös: mindegyik nélküle akar élni. Vagy Velem, vagy Ellenem hangzik Jézus szava. Más út nincs. A hitetlen Ellene, a hiszékeny Nélküle akar élni. Éppen ezért erõsíti meg a Szentírás isteni tekintélyét és megkerülhetetlenül fontos szerepét a hívõ református ember életében. A református keresztyén ember hite és cselekedete zsinórmértéke éppen ezért egyedül a Biblia. A mi hitünk tõle indul ki, hozzá tér vissza, hitünk tisztasága, evangéliumi volta felett a Biblia õrködik. Ezért tartjuk mi annyira fontos és nélkülözhetetlen könyvnek a Bibliát. Benne Isten kijelentését vesszük, belõle Isten Igéjét halljuk, általa hitünket ébresztjük, növeljük és õrizzük ellen. Néhány oldallal késõbb egy szemléletes hasonlattal példázza a Biblia elsõdleges szerepének voltát. Ami a szemnek a fény, az a hitnek a Biblia. A szem fény nélkül nem lát, a hit Biblia nélkül vak. A harmadik iromány lényegében egy egyházi közlöny, mely 1944-ben úgyszintén az egyházközség jóvoltából jelenhetett meg. Címe: Üzenet (az érmihályfalvi református híveknek). Sass Kálmán ebben a háború vége felé járó borzasztó szenvedések és megpróbáltatások között élõ gyülekezeti tagok számára akart vigasztalást nyújtani az Isten-hit által. De engedd egy pillanatra úrrá lenni magadon a lélek legragyogóbb tollú madarát: a hitet. Hadd repüljön veled ország-világon át. És lásd meg milyen gazdagságot hoz: benne van életed minden boldog reménysége. A fentiekbõl világosan látszik, hogy Sass Kálmán a bibliás keresztyén hitben és a magyarsághoz való ragaszkodásban látta a kisebbségi sorsra jutott partiumi és erdélyi magyarság megmaradásának esélyeit. Ezt a szemléletet azonban a királyi, majd pedig a kommunista Románia egyformán elítélte. Így elõbb-utóbb elkerülhetetlenné vált Sass Kálmán üldöztetése. A vádak A Sass Kálmán elleni támadások már mezõtelegdi lelkipásztorsága idején megkezdõdtek. A két világháború közötti Románia természetesen rossz szemmel nézte, hogy egy magyar református lelkész milyen nagy hatást képes gyakorolni az emberekre, mennyire meg tudja szervezni és irányítani egy nagyobb gyülekezeti közösség életét. Az egyik elsõk között felhozott vád az volt, hogy a szegényeket a gazdagok ellen hecceli. Errõl azonban korábban szóltunk már. Most nézzük a további vádakat, melyeket hét pontba foglaltunk össze ben egy váratlanul kipattant politikai botrány miatt lelkészi állásából elmozdították. Errõl annyit lehet tudni, hogy õ is részt vett az ún. Önvédelmi Szervezet nevû észak-erdélyi titkos magyar szervezkedésben. A román titkosrendõrség, a Sziguranca 1939 októberében fülelte le ahogy hivatalosan nevezte a terrorista szervezkedést, és 172 gyanúsítottat tartóztattak le, ill. gyûjtöttek össze a kolozsvári katonai börtönben december 21-én 36 egyént, május 17-én pedig 16 személyt utasítottak ki az országból. Az elsõ csoportba volt 15 római katolikus és 9 református lelkész, köztük Sass Kálmán is. A magyar és a román kormány közötti politikai fogolycsere értelmében el kellett hagyniuk Romániát. Sass Kálmán családjával együtt Budapestre ment és mintegy háromnegyed éven keresztül a Fasori gyülekezet lelkipásztora volt Szabó Imre mellett. A második bécsi döntést követõen tért haza Érmihályfalvára, ahol gyülekezete rajongó szeretettel fogadta vissza õt. Az újabb impériumváltást követõ években az Önvédelmi Szervezetben való részvétele nem tudjuk milyen mértékben! elegendõ okot szolgáltatott arra, hogy a hazaárulás vádját idõrõl idõre reásüthessék. 2. A négy évig tartó ( ) magyar világban Sass Kálmánnak óriási tekintélye volt mind az Érmelléken, mind pedig Bihar megyében. Kormányfõk, miniszterek, vezetõ politikusok, katonatisztek és neves értelmiségiek keresték fel és kérték tanácsát, segítségét valamely fontos ügyben. (Tildy Zoltán, Göncz Árpád) A háborút követõ román kommunista világban ennek ténye még inkább a hazaárulás vádját erõsítette Sass Kálmánnal kapcsolatban. Ehhez hozzájárult az is, hogy az es években ezen a határ menti területszakaszon csak véres erõszakkal sikerült a kollektív gazdaságokat létrehozni. Megindultak a koncepciós perek, melyekben hónapról hónapra egy-egy értelmiségit vagy tehetõsebb, élelmesebb munkást ítéltek el. Összesen 31 embert állítottak bíróság elé, a fõvádlott természetesen ezúttal is Sass Kálmán volt. 3. Érmihályfalván jelentõs létszámú zsidóság élt. Amikor március 19-én a németek megszállták Magyarországot, megindult a zsidók elhurcolása, ennek megakadályozásában Sass Kálmánnak jelentõs szerepe volt. Huszonöt hektáros barantói tanyáján titokban bújtatta az üldözött zsidókat, akik közül számosan neki köszönhetik életben maradásukat. Ezzel egyidejûleg azonban Érmihályfalván egy sárga ház falára valaki egy vérbe mártott, széttárt ujjú tenyér lenyomatát festette. Ez egy õsrégi, babonás jelvény, mely a pusztulásnak és a vérbosszúnak a jele. Az elkövetõ Sass Kálmán volt. Legalábbis egy szekussá vedlett margittai izraelita mészáros bizonygatta erõsen ezt a hazug és aljas állítást. Sass Kálmán zsidó életeket mentett meg a vészkorszak idején, de a vele szembeni ellenséges gyûlölet még az antiszemitizmus rágalmait is reászórta. 4. Az 56-os magyar forradalom honvédelmi minisztere, Maléter Pál május 2-án szovjet hadifogságba esett. Mikor a börtönben hírét vette annak, hogy Magyarország hamarosan kilép a háborúból, Erdélyben részt vállalt a szovjetek oldalán a harcok beszüntetését felgyorsító partizánakciókban októberében tizenkét ejtõernyõs partizánt dobott le a szovjet hadvezetés Tasnád környékére, a partizánok viszont a barantói tanyavilágban értek földet. A tizenegy orosz katonát elfogták és kivégezték, a tizenkettedik, Maléter Pál megmenekült. Noha a katonai parancsnokság megtiltotta a tizenegy partizán eltemetését, Sass Kálmán keresztyén emberhez méltóan, saját költségén mégis eltemette a kivégzetteket. Ezért ban Maléter Pál két köszönõlevelet küldött a lelkésznek. Ezek a levelek szabadították ki 1948 tavaszán az 1947 júliusában elsõ alkalommal letartóztatott Sass Kálmánt a börtönbõl. Ugyanakkor pedig ezek a levelek voltak azok, amelyek vádként szolgáltak ellene az 56-os forradalom leverését követõ idõkben nyarán óriási szárazság uralkodott Románia-szerte. Azért, hogy a gyerekeket megmentsék az éhhaláltól, bánsági és Nagyvárad környéki gazdákat, tehetõsebb embereket kértek föl arra, hogy fogadjanak be magukhoz éhezõ erdélyi és óromániai gyerekeket. Így került az érmihályfalvi parókiára öt román gyermek, akik nagyon jól összebarátkoztak a lelkész gyerekeivel. A vendégek nem csak a kicsikkel, de a felnõttekkel is nagyon megszerettették magukat, legalábbis amíg együtt éltek, így volt. Sass Kálmánt mindegyikük apjuknak szólította ban aztán az lett az újabb vád, hogy a lelkész el akarta magyarosítani a román gyerekeket. A döbbenetet csak fokozza, hogy azok a gyerekek, akik azelõtt apjuknak szólították õt, a bíróságon mégis igazolták a vádakat. Hihetetlen az a manipuláció, amivel a gyermeki lelkeket befolyásolták, csak hogy a gyûlölt ellenséggel leszámolhassanak. Ezt a vádat egyébiránt a parókián talált piros-fehér-zöld zászló okán kívánták nyomatékosítani. A zászló az 1940-es második bécsi döntést követõen került az egyházközség birtokába, ám ez sem bizonyult enyhítõ körülménynek. 6. Az ötvenes években Sass Kálmán saját családja és egyedül élõ édesanyja megélhetésén igyekezett segíteni úgy, hogy üzleti vállalkozásba kezdett. Gyertyagyárat szervezett a hadiözvegy édesanyjának Gálospetriben, gyapjúkártoló, fonó- és szövõ üzemet rendezett be Érmihályfalván. A háborús nélkülözések idején, majd a második világégést követõen jó hasznot hozott a rongytépésekbõl készített vászon értékesítése, majd az állati bõrökkel való magyarországi kereskedés. Bár Sass Kálmán idejében megneszelte, hogy az üzleti vállalkozásnak hamar befellegzik, s túladott a szövõüzemen, a bõrökkel való kereskedésbõl magmaradt száz dollárnyi megtakarított pénze. Ezt egy befõttes üvegben a parókia ablaka alatt ásta el. A házkutatás során megtalálták az amerikai imperialistáktól származó pénzt és máris készen állt a bizonyíték a kémhistória igazolására. 7. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc híre néhány nappal október 23-a után eljutott a Partiumba és Erdélybe. Az Érmelléken egyfajta reménység lett úrrá, hátha Romániában is enyhülni fog a diktatúra szorítása. Ezekben a napokban sokak és sokszor megfordultak az érmihályfalvi parókián. Elmarasztalták a kommunista rendszert és éltették a magyar forradalmat. Mindezek a kijelentések persze csak titokban, magánvélemény szintjén hangoztak el. De ez éppen elég volt arra, hogy Érmihályfalván államellenes összeesküvésrõl, fegyveres szervezkedésrõl lehessen beszélni. A feszültséget csak fokozta, hogy 1956.

7 október 28-án valamilyen provokáció folytán több mihályfalvi porta udvarán találtak röpcédulákat, amelyeken az állt, hogy Erdély hamarosan újra Magyarországhoz fog tartozni. Ezeknek a röpcéduláknak a gyártását és terjesztését a Sass családnak tulajdonították. Végezetül még annyit, hogy a Sass Kálmán ellen összeállított vádirat terjedelme 2000 oldal. Akárcsak 1939-ben, 1957-ben és 1958-ban is hazaárulással vádolták. A román haza feldarabolására irányuló összeesküvések, szervezkedések sorozata, árnyékkormány felállítása, majd pedig a szocialista államrend megdöntésének vádja megérlelte a halálos ítéletet számára. Nyilvánvaló, hogy Sass Kálmán semmiféle bûncselekményt nem követett el, amiért meg kellett volna halnia. De mivel a román kommunista vezetés elrettentõ példát akart mutatni a határ menti magyarság számára, ezért a legnagyobbal, a vezérrel kellett elsõként végezni. Balaskó Vilmos, akit Sass Kálmánnal együtt ítéltek halálra, utólagosan így magyarázta a történteket: Világos lett, hogy nem a bûneinket büntették, hanem valami rémesen sötét Háttér nyomása akart bennünket megsemmisíteni. Így mentek egyesek a halálba, mások összeroncsolt élettel a rabságba. Letartóztatása, szenvedései, kivégzése Sass Kálmánt február 7-én éjjel a nagyváradi szekuritáté különítményesei tartóztatták le. Felesége, Sassné Tõkés Mária így emlékezett a történtekre: Már lefeküdtünk, amikor hallottuk, hogy erõsen fognak a kutyák. Néhány másodperc múlva dörömbölést hallottunk a parókia ajtaján. Amikor a férjem ajtót nyitott, valóságos hadsereg rontott be. Hozták a letartóztatási parancsot, s rárivalltak a férjemre: azonnal öltözzön fel, mert indulnak. Kálmán akkor ötvenhárom éves volt, nagydarab, bikaerõs férfi. Azt mondta: õt csak agyonütni lehet. Hát ezt tették vele, annál rosszabbat! Történt ezen az estén valami más is. A család tagjai könyörögtek a szekus tisztnek, legalább azt engedje meg, hogy Enikõre és párjára, akiknek tizenkét nappal korábban volt a polgári esküvõjük, az édesapa adhassa rájuk az áldást. Valami emberségféle lehetett mégis a parancsnokban, mert megengedte. Sass Enikõ a következõképpen emlékezett a történtekre: Édesapám úgy választotta meg a példabeszédet, hogy azzal elbúcsúzott feleségétõl, öt gyermekétõl. Nekem például azt mondta:»kislányom, nem tudom, találkozunk-e még az életben! Nem voltam sem fasiszta, sem hazaáruló, csak a Názáreti Jézus tanításai szellemében éltem.«legkisebb öcsémnek, az alig tizennégy éves Hubának, aki félálmosan élte végig azt az éjszakát, akkor többször elismételte:»én árván nõttem fel, mégis ember lett belõlem!«többet soha nem láttuk. A börtönben kegyetlen kínzásokkal törték meg és kényszerítették olyan vallomások beismerésére, amelyekhez soha semmi köze nem volt. Ügyét a Várad-velencei mûvelõdési otthonban szeptember 13. és 18. között tárgyalták. Erre még a legközvetlenebb hozzátartozóit sem engedték be, annál több volt ellenben a pártaktivista, munkás és diák az ülésteremben. Amikor a fennebb ismertetett vádpontokról kérdezték a szenvedésektõl csont és bõrré soványodott lelkészt, a tenyerét a füléhez kellett emelnie, hogy meghallja a kérdéseket. Halkan felelt valamit, alig lehetett érteni. Végül aztán október 6- án az aradi vértanúk napján!, hogy mennél inkább megalázzák õt és két társát, a Kolozsvári Katonai Törvényszék Macskási Pál hadbíró elnökletével elsõ fokon halálra ítélte dr. Hollós István hadbíró századossal és Balaskó Vilmos lelkésszel együtt. Az ítélet végrehajtásáig estérõl estére áhítatot tartottak, illetve egy puliszkadarabbal és egy PARTIUMI KÖZLÖNY korty borral úrvacsoráztak a börtönben. Így készültek a halálra december 2-án Sass Kálmánt és dr. Hollós Istvánt külön repülõgéppel átszállították a szamosújvári fogházba. Itt volt a III. számú kolozsvári katonai körzet kivégzõ helye, ide tartozott Nagyvárad is. Valószínûleg sortûz által végezték ki õket, s helyben elkaparták a holttesteket. Földi maradványaik pontos helye mai napig ismeretlen. A rabtemetõt, ahol eltemették õket, buldózerrel tüntették el a föld színérõl. A harmadik halálra ítélt, Balaskó Vilmos ítéletét végül életfogytiglani kényszermunkára változtatták. Sass Kálmánnak a családját is kegyetlenül meghurcolták augusztus elsejétõl feleségét és négy gyermekét Gyöngyit, Kálmánt, Bélát és Hubát valamint kiskorú unokáját, Enikõt a bãrãgani kényszerlakhelyre, Olaru községbe deportálták. Földbe ásott kunyhóban, embertelen körülmények között, ágy, kályha, takaró nélkül éltek kilenc éven keresztül. Mindeközben semmit nem tudtak arról, hogy a férjet, illetve édesapát kivégezték. Egy szörnyû, istentelen rendszer megalázottaivá és megszomorítottaivá váltak mindnyájan. Sass Kálmán emlékezete Sass Kálmán református lelkész az ateista terror és a kegyetlen kisebbségi elnyomás tiszta szándékú és bátor hangú szószólója volt. Bûnei úgy tûnik nem csak a királyi, majd a kommunista diktatúra Romániájában, hanem a függetlennek és szabadnak mondott európai uniós Romániában is megbocsáthatatlanok ban, amikor az Érmihályfalvi Református Egyházközség emléktáblát emelt a templom falán a mártír lelkész emlékére, elõzõleg a helyi román hatalom emberei órákon át gyõzködték az egyházi vezetést, hogy álljanak el szándékuktól. Az emléktábla elkészült és azóta felirata hirdeti minden halandó számára: Itt szolgált között az 1958-ban mártírhalált halt Sass Kálmán lelkipásztor. Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten (2. Tim. 1,7) Tíz évvel késõbb, október 31-én az egyházközség Sass Kálmán bronz emlékplakettet készíttetett október 6-án, a Sass Kálmán fölötti halálos ítélet kihirdetésének negyvennegyedik évfordulóján szülõfalujában, Gálospetriben emelt emléktáblát az egyházközség. Ebben a templomban keresztelték és konfirmált Sass Kálmán, 1956-os mártírlelkész. Állította a Gálospetri Református Egyházközség és a Partiumi és Bánsági Mûemlékbizottság A volt református kántortanítói lakásban pedig emlékszobát rendeztek be a település nagy szülöttének emlékére. Kétségtelen tény, hogy Sass Kálmán kiemelkedõ tehetségû és nagy tudású ember volt, aki elõtt ígéretes egyházi pályafutás kínálkozott. Hívták tanítani a debreceni református teológia egyháztörténeti tanszékére, de õ nem ment, mert otthon akart maradni. Svájcban a konzul Welti házaspár sikeres diplomáciai karrier lehetõségét ajánlotta fel neki. Nem fogadta el ezt sem, hallani sem akart róla. Egyet akart igazán, az õ partiumi magyar református népét szolgálni Isten Igéjével és magyar református iskolákkal. Erõsen hitte, hogy a kisebbségbe került magyarság megmaradása csak az Isten kijelentésében és a nemzethez való hûséges ragaszkodásban rejlik. Az Isten-hit és a magyarság számára elválaszthatatlan egységet jelentett. Mártíriuma, családjának meghurcolása tiszteletet és megbecsülést érdemel december 2-án ötven éve lesz annak, hogy kivégezték. Emlékezzünk együttesen, magyar reformátusok, ennek a nagyszerû embernek az életére, tragédiájára. Tegyük közismertté egyházunk és népünk körében Sass Kálmán emlékét! PÉTERFFY GYÖRGY 7. OLDAL KÖZLEMÉNY A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa megbotránkozással fogadta a tamásváraljai szándékos gyújtogatásról szóló hírt, mely szerint három háztartásban is felcsaptak az emésztõ lángok tetemes anyagi károkat okozva. November 11-én este a szándékos gyújtogatás eddig ismeretlen elkövetõje, feltételezhetõen ugyanaz a személy, összetörte a helybéli református lelkipásztor személygépkocsiját. Egyházkerületünk köszönetet mond Csehi Árpádnak a Szabolcs Szatmár Megyei Tanács elnökének, hogy kérésünkre azonnal tájékozódott a megyei tûzoltóság és a megyei rendõrség parancsnokainál, részletes beszámolót kérve a sajnálatos eseményrõl. Ugyanakkor megnyugtatásul szolgál az elnök úr, illetve az illetékes megyei vezetõk ígérete, hogy nagy erõket vonnak be a példátlan ügy tisztázása érdekében. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület munkatársai figyelemmel kísérik az eseményeket, és minden tõlük telhetõ jogi és erkölcsi támogatást megadnak a tamásváraljai gyülekezet kárvallott családjainak. A közöttük szolgáló lelkipásztorral kifejezik együttérzésüket, ugyanakkor bátorítják õt azzal a hittel, hogy Istennek gyermekeit megõrzi a teremtõ Isten. Hû az Úr, aki megerõsít titeket, és megõriz a gonosztól. (2Thessz 3,3) Nagyvárad, november 14. CSÛRY ISTVÁN helyettes püspök KOVÁCS ZOLTÁN fõgondnok POSTAFIÓK A Partiumi Közlöny 8. számában megjelent dr. Kis Boáz hibaigazítást követelõ levele, amelynek tárgya alulírott beszámolója a Magyar Református Tanácskozó Zsinat közgyûlésérõl, 2008-ban. A közlés indítékául nem a levél fenyegetõ hangneme szolgált, hanem annak vágya, hogy az olvasó meghallgatva más nézetet is, alkossa meg saját véleményét adott ügyrõl. Dr. Kis Boáz nagyon téved, ha arra gondol, hogy hibaigazító levele után visszavonom az egyetlen kritikus kijelentésemet, nevezetesen, hogy ez a jobb sorsra érdemes fórum mára csak árnyéka önmagának. Nem tehetem, mert ebben az esetben a Zsinat eredményekben gazdag múltját takarnám homályba. Beszámolómban felmentettem a Balatonszárszón megjelenteket, elismerve, hogy nem ezeken múlott, köztük Kis Boázon sem, hogy ilyen helyzetbe sodródott egyházunk egyik intézménye. Bennem a sajnálkozás hangja szólalt meg, a szomorúság perlekedett egy újabb veszteség felett. A hibaigazító másnak elmondhatja, hogy milyen sikeres a mai zsinati munka, de nekem nem teheti, mert nemcsak akkor voltam jelen, amikor a bizottságok dolgoztak, hanem akkor is, amikor azon törtük a fejünket, hogy miként mentsünk meg, bár névlegesen is olyanokat, amelyekben már mutatóban sem maradtak tagok. Ennek ellenére magam is jó reménységgel fogadtam a megújított vezetõséget. Tagjait olyanoknak ismerem, mint akik képesek megmenteni az egyházunk javára hasznosakat. Ennek tudatában szólaltam fel együttmûködést szorgalmazva többször is olyan fórumon, ahol a Tanácskozó Zsinat munkájának felfüggesztésére szólítottak fel. Azok közé sorolom magam, akik nem fordítottak hátat a legnehezebb idõkben sem a hajdan szép eredményeket megvalósított zsinati munkának. Végezetül, ha dr. Kis Boáz és a vele együtt gondolkodók lélekben megerõsödnek annyira, hogy megszívleljenek annyi udvarias bírálatot, amennyit én megfogalmaztam, akkor van jövõ. Részemrõl lezártnak tekintem az ügyet. CSÛRY ISTVÁN

8 8. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács jubileumi ülése MEGHÍVÓ az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Jubileumi Ülésére Öt esztendõ telt el az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kolozsvári megalakulása óta. E történelmileg rövid idõ alatt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak sikerült az erdélyi magyar nemzeti közösség igényeit összegzõ autonómiaformák statútumait kidolgozni, a hazai közvélemény elé tárni, a román politikai közgondolkozást lassan a nemzeti önrendelkezés gondolatához szoktatni, Európa és a világ figyelmét felhívni természetes, jogos és nemzetközi szinten elfogadott követeléseinkre, kezdeményezõként részt vállalni az egész Kárpát-medencére kiterjedõ autonómia-mozgalomban. A fél évtized számvetésre, további tervezésre kötelez és alkalmat nyújt a szervezeti megújulásra. Ennek a szándékával kerül sor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulásának 5. évfordulója alkalmából Jubileumi Nagygyûlésünkre. Szeretettel hívjuk meg Ünnepi-jubileumi ülésünkre, melyre november 15-én, szombaton órai kezdettel kerül sor Kolozsváron, a Gyõzelem/Victoria mozi termében (Deák Ferenc/Eroilor utca 51. szám), a mellékelt napirend szerint november 5. Tisztelettel:, az EMNT elnöke A JUBILEUMI ÜLÉS PROGRAMJA Idõpont: szombat, november 15. Helyszín: Kolozsvár, Gyõzelem/Victoria mozi terme ( Deák Ferenc /Eroilor utca 51. szám) Regisztráció Délelõtti ülésszak Ünnepi megnyitó mûsor Köszöntõ a házigazdák részérõl Seregszemle a régiók küldöttségeinek bemutatkozása Meghívottak köszöntõi Elnöki értékelõ Tõkés László Az SZNT beszámolója Izsák Balázs Neptun után 15 évvel Borbély Zsolt Attila Felkért hozzászólások Szünet Délutáni ülésszak További köszöntõk Az EMNT megújulásának programja Toró T. Tibor Hozászólások, vita Az ülés bezárása, himnuszok Sajtótájékoztató Fennállásának ötéves évfordulóját ünnepelte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kolozsváron, november 15-én. A több mint kétszáz küldött, illetve számos meghívott és sajtós jelenlétében délben elkezdõdött Jubileumi Ülés alaphangütését Németh Zsolt, a Magyar Országgyûlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának elnöke adta meg. Üdvözlõ beszédében a Fidesz országgyûlési képviselõje az EMNT történetére utalva négy kategória mentén láttatta kivívhatónak az elszakított nemzetrészek önrendelkezését, éspedig: szólásszabadság, párbeszéd, összefogás és végezetül az autonómia. Mint fogalmazott, az EMNT eddigi öt éve a szólásszabadság megteremtését eredményezte ma már szabadon lehet beszélni az autonómiáról. A párbeszéd elindításához viszont közös premisszák szükségesek ezek egyfajta felleltározását végezte el elnöki értékelõjében Tõkés László püspök, EPképviselõ, az EMNT elnöke. Az autonómia-program következetes és érdemi képviselete; az erdélyi magyar külpolitikai érdekérvényesítés teljességgel elhanyagolt kiépítése; a belsõ önrendelkezés tartalmi vonatkozásainak feltárása és az érdemi munkálkodás kiteljesítése; a már identitásukban is veszélyeztetett nemzetrészek védelme (lásd csángómagyarok); a romániai magyar oktatás helyzete; az összmagyar szolidaritás gondolata; az összehangolt, egységes Kárpát-medencei magyar érdekképviselet íme, néhány alapgondolat, amelyek mentén elkezdõdhet a párbeszéd magyarmagyar, valamint a magyarság és az európai közösségek között. A késõ délután véget ért tanácskozáson hozott határozatokat az alábbiakban közöljük. Kolozsvár, november 16. Az EMNT sajtószolgálata EMNT-HATÁROZAT a megújulásáról és a területi újjászervezésrõl Megerõsítve az alapítók a KRE rendkívüli Közgyûlése, illetve az alapítási határozatot kivitelezõk az EMNT Kezdeményezõ Testülete szándékát, miszerint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a területi reprezentativitás és az autonómia ügye iránti cselekvõ elkötelezettség szempontjai szerint szervezõdõ országos civil-politikai testület, amely elvi állásfoglalásaival és tisztségviselõi által megfogalmazott álláspontokkal az erdélyi magyar közösségi autonómiák ügyét hivatott megjeleníteni, képviselni és elõremozdítani; Meggyõzõdve az eddigi öt év tapasztalapai alapján arról, hogy a kitûzött cél a belsõ önrendelkezés elvén alapuló különbözõ közösségi autonómiaformák elfogadtatása és törvény általi szavatolása érdekében hatékonyan csak olyan konkrét társadalmi beágyazottságú hálózattal bíró szervezõdés tud munkálkodni, amely az elvi döntéseket közelebb tudja vinni a közösséghez és ezáltal olyan társadalmi közérzetet tud kialakítani, amely tömegakarattá összeállva megkerülhetetlenné válik a politikai döntések meghozatalában az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a következõket határozza el: 1. A Tanács szervezõ elve az autonómia ügye iránti elkötelezettség mellett továbbra is a területi reprezentativitás: a hagyományos történelmi-földrajzi kisrégiók küldötteinek száma a legutóbbi népszámlálás adatai szerint határozandó meg úgy, hogy a képviseleti norma Székelyföldön a kisrégióknak megfelelõ tájegységek a hagyományos székely székek. 2. A kisrégiók szintjén EMNT-képviseletek alakulnak, amelyek az EMNT-mozgalom területi szervezeti keretét alkotják. Az EMNT kisrégiós képviseletei: a. nyilvántartásba veszik az EMNT tevékenységeiben cselekvõ részt vállaló személyeket; b. saját ügyvivõ testületeket és tisztségviselõket jelölnek, akik kapcsolattartó valamint operatív döntéshozó és végrehajtó jogkörrel rendelkeznek a Tanács elvi döntéseinek gyakorlatba ültetésében; c. legalább négyévente megszervezi a kisrégió EMNT-küldötteinek választását, valamely az EMNT Állandó Bizottsága által elfogadott demokratikus választási eljárás alapján. 3. A Tanács Állandó Bizottsága (ÁB) továbbra is a parlamentszerû mûködést biztosító Házbizottság szerepét tölti be, ugyanakkor ellátja a kisrégiós képviseletek mozgalom-jellegû tevékenységét összehangoló Elnökség szerepét. Az ÁB jeleníti meg a Tanács elvi döntései alapján az EMNT álláspontját bel- és külföldön egyaránt, és alakítja annak külpolitikáját. 4. A Tanács jelenlegi szakbizottságai egyrészt a Ház állandó szakbizottságainak szerepét töltik be, másrészt az ÁB vagy annak elnöke által életre hívott szakértõi és tanácsadó testületekkel együtt a mozgalom szakpolitikai mûhelyeiként is mûködnek. 5. A kisrégiós képviseletek megszervezésének és mûködtetésének programatikus hívószavai: a. szembenézés a jelennel a közösség jövõjét befolyásoló tényezõk és folyamatok figyelése, adatgyûjtés, monitorizálás, figyelmeztetés; b. jövõkép-kialakítás, az autonómia emberközelbe hozatala az erdélyi közösségi autonómiák lebontása elemeire, a helyi sajátosságok beépítése és mindezek lefordítása a mindennapi élethelyzetek által kialakított környezet nyelvére, vagyis alkalmazása a helyi viszonyokhoz; c. a nemzeti szolidaritás erõsítése az elmúlt két évtizedben a tömb és szórványok, valamint az anyaország és az elszakadt magyar közösségek aggasztó szétfejlõdésének megállítása, a kialakult feszültségek és félreértések kezelése, az összetartozás és egymásrautaltság érzésének tudatos ápolása. 6. Az EMNT-képviseletek létrehozását elõkészítõ és megvalósító operatív feladatok és programok: a. kezdeményezõ csoportok alakítása a jelenlegi küldöttekbõl, illetve pótküldöttekbõl; b. kisrégiós adatbázis kialakítása a hívószavak mentén aktivizálható személyekrõl; c. jövõkép kerekasztal-beszélgetések szervezése; d. helyi programok kidolgozása a hívószavak alapján: adatgyûjtõ-monitoring munkacsoport kialakítása és a kisrégió magyar közössége állapotát értékelõ jelentés kidolgozása; jövõkép-kialakítás, a kisrégióban alkalmazható autonómia-forma helyi sajátosságainak azonosítása, továbbá az autonómia ágazati lebontása; e. kapcsolatok és közös programok kialakítása belsõ anyaországi, anyaországi, valamint európai autonomista-regionalista testvérszervezetekkel; f. egyéb, az autonómia helyi beágyazottságát célzó programok kidolgozása és lebonyolítása; g. a kisrégió küldötteinek választására vonatkozó eljárás kiválasztása és alkalmazása. 7. A területi képviseletek létrehozásának és az új küldöttek megválasztásának határideje február közepe. 8. Az EMNT szabályzatmódosító és tisztújító plenáris ülésének határideje 2009 márciusa. Elfogadta az EMNT plenáris ülése Kolozsváron, november 15-én

9 A többségében magyarok által lakott erdélyi települések közigazgatási összekapcsolása román településekkel és az etnikai arányok ily módon történõ, számunkra kedvezõtlen megváltoztatása a területi-közigazgatási rendszer átalakításakor a kommunista rendszer homogenizációs politikájának hatékony eszköze volt. Sajnálatos, hogy közel két évtizeddel az 1989 decemberi rendszerváltás után a kommunizmus ezen örökségétõl még igen csekély mértékben sikerült szabadulni, Erdély interetnikus kisrégióiban élõ magyar közösségeink nagy része továbbra is ebben az áldatlan helyzetben van. De sajátos jogállás hiányában, a helyi közigazgatási törvény korlátozott anyanyelvhasználati elõírásai nem elegendõek a történelem folyamán az erdélyi magyarság megmaradása fontos támaszainak bizonyuló települések további szerves fejlõdésének biztosításához. Felismerve ezt a helyzetet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elhatározza: 1. Kiemelt feladatának tekinti Erdély román többségû kisrégióiban a magyar többségû települések helyzetének figyelemmel követését. EMNT-HATÁROZAT PARTIUMI KÖZLÖNY a sajátos jogállású települési önkormányzatok tárgyában 2. Kisrégiós képviseletein keresztül felméri azon települések helyzetét, amelyek a szerves fejlõdési környezet realitásait figyelmen kívül hagyó közigazgatási egységekbe kényszerültek és ezáltal többszörös hátrányt kénytelenek elszenvedni. 3. Szorgalmazza ezen települések közigazgatási átszervezését a szubszidiaritás és a szerves fejlõdés elve, valamint a közösségek nemzeti identitásának védelmét biztosító jog tiszteletben tartásával. 4. Folytatja a sajátos jogállású települési önkormányzatok helyzetének törvény általi biztosítását célzó eddigi erõfeszítéseit, a sajátos jogállás tartalmi kérdéseivel foglalkozó szakmai mûhelymunkát és a kérdés jogi kereteit megteremtõ, a Románia EU-tagságából származó lehetõségeket is magába foglaló jogszabály tervezetének kidolgozását, majd a törvényhozás elé terjesztését. 5. Megbízza az EMNT elnökét, Tõkés László EP-képviselõt, hogy ez ügyben keressen háttértámogatást az európai integrációs intézményeknél. Elfogadta az EMNT Plenáris Ülése Kolozsváron, november 15-én 9. OLDAL EMNT-HATÁROZAT Csángómentõ mozgalom Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács testvéri szeretettel és szolidaritással viseli szívén és hordozza gondjában a moldvai csángómagyarok sorsát. Emberi méltóságunk és nemzeti önazonosságunk tudatában az európai demokrácia és jogállamiság, az emberi- és a kollektív kisebbségi jogok világában tûrhetetlennek és tarthatatlannak ítéljük, hogy egy európai uniós országban, Romániában a csángóknak még a puszta nemzeti hovatartozását is tagadják, és ezt az õsi magyar népi közösséget erõltetett asszimilációnak vetik alá. Az EMNT összefogva mindazon erõkkel, melyek a csángómagyarok ügyében fáradoznak, a nemzeti önvédelem és a közösségi önrendelkezés szellemében felemeli szavát és stratégiai programot hirdet az identitásukban fenyegetett moldvai csángók védelmében. A világon egyetlen magyar sem nézheti némán és tétlenül a csángómagyarság vértelen pusztulását. A csángó-, illetve magyarmentés programja keretében az EMNT erkölcsi és politikai támogatásáról biztosítja a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét, és képviselõit meghívja az EMNT társult tagjainak sorába. Az EMNT teljes mértékben azonosul az MCSSZ magyarmentõ oktatási programjával, és a Hegyeli Attila által kiépített magyar nyelvtanítási hálózat iránti elismeréssel szóval és tettel részt vállal annak kiterjesztésében és megerõsítésében. Elfogadta az EMNT plenáris ülése Kolozsváron, november 15-én ZÁRÓNYILATKOZAT Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulásának ötéves évfordulója alkalmából rendezett jubileumi plenáris ülésen a hagyományos erdélyi kisrégiók és székely székek képviseletében összesereglett küldöttek, megvonva a Tanács eddigi tevékenységének mérlegét és elemezve szervezeti megújításának módozatait, kimondják a következõket: 1. A közösségi autonómiákról Az alapítók szándékával összhangban, az EMNT a közösségi autonómiák különbözõ területi és személyi elvû formáinak törvény általi szavatolásában és kiépítésében látja az erdélyi magyar nemzeti közösség szülõföldjén való megmaradásának és gyarapodásának közjogi és társadalomszervezési garanciáját, ezért továbbra is fõ feladatának tekinti az erre irányuló közösségi akarat megjelenítését, közvetítését és a belsõ önrendelkezés elvén alapuló közösségi autonómia különbözõ formáinak egységes és összehangolt képviseletét. 2. A kárpát-medencei összmagyar összefogásról Az EMNT fontosnak tartja a Kárpát-medence magyar közösségeinek közös fellépését autonómiatörekvéseik érvényesítéséért, szorgalmazza az összehangolt cselekvést a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia-Tanács keretében, és cselekvõ részt vállal a kérdés nemzetköziesítésében, a biztonságpolitikai szempontokra is figyelõ, az erõszak helyett a békés, a demokrácia és a jogállamiság eszközeivel elõ magyar modell meghonosításában a közép-európai régióban. 3. A Székely Nemzeti Tanács kezdeményezte autonómia-referendumról Az EMNT kiemelt fontosságúnak ítéli a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett helyi népszavazásokat a Székelyföld területi autonómiájának elõmozdítására. Támogatásáról biztosítja a székelyföldi települések önkormányzatait a népszavazásokat kiíró döntéseikben, és szolidaritást vállal mindazokkal, akiket bárminemû retorzió ér az autonómia ügye melletti kiállásuk miatt. 4. A román-magyar alapszerzõdésrõl Összhangban az SZNT legutóbbi, a Románia és Magyarország közötti alapszerzõdés felülvizsgálatát szorgalmazó határozatával, az EMNT kéri az alapszerzõdés az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése számú ajánlásának számunkra negatív értelmezésére utaló záradékának törlését, amely hivatkozási alapul szolgál autonómia-törekvéseink visszautasítására. 5. A romániai parlamenti választásokról A küszöbön álló parlamenti választásokon az EMNT támogatásáról biztosítja mindazon magyar az RMDSZ színeiben vagy függetlenként induló jelölteket, akik bizonyították az autonómia ügye iránti elkötelezettségüket. A Tanács sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy vezetõi következetes közvetítõi erõfeszítései ellenére a magyar választók nem a választási összefogással, hanem a kirekesztéssel és az ellenségkép-kereséssel kénytelenek szembesülni. Ugyanakkor elutasítja a választási kampányt uraló hazugságbeszédet, amely inkább távolmaradásra, mint részvételre serkenti közösségünk tagjait. 6. Az Erdélyi Magyar Egyeztetõ Fórumról Az EMNT ismételten sürgeti az Erdélyi Magyar Egyeztetõ Fórum létrehozását, annak intézményesítését és ennek keretében az érdemi tárgyalások mielõbbi elkezdését az autonómia-törekvések közös képviseletérõl a többszólamúság és a munkamegosztás alapján, továbbá a civil társadalom fejlõdését elõsegítõ források felhasználásáról, és végül, de nem utolsó sorban, az erdélyi magyar politikai rendszerváltás programjáról. 7. Az állami magyar egyetemrõl Az EMNT támogatja a Bolyai Kezdeményezõ Bizottságnak az állami magyar egyetem létrehozását célzó törekvéseit és ennek támogatására szólítja fel az ebben illetékes szervezõdéseket és tisztségviselõket. Ezzel együtt államközi megállapodást szorgalmaz Románia és Magyarország között a Sapientia-EMTE és a PKE közös paritásos költségvetési támogatásáról. 8. Történelmi egyházaink szerepvállalásáról Elismerve és fontosnak tartva történelmi egyházaink nemzetmegtartó szerepét, a Márton Áron nevével fémjelzett örökség szellemében az EMNT továbbra is számít az egyházak közéleti szerepvállalására és az autonómia ügye melletti kiállására. 9. A veszélyeztetett magyar közösségekrõl Ez irányú határozataival összhangban, az EMNT együttérzését fejezi ki mindazon a történelem 20. századi viszontagságai következtében ma Szlovákiában, Szerbiában és Ukrajnában élõ magyar közösségek iránt, akik szülõföldjükhöz és közösségi önazonosságukhoz való ragaszkodásuk miatt vannak veszélyeztetett helyzetben. Ezzel összhangban Autonómia-Tanácsunk cselekvõ szolidaritást vállal Közép-Kelet-Európa és a Balkán mindazon népcsoportjaival, akik megkérdõjelezett identitásuk elismeréséért harcolnak. Végül, de nem utolsó sorban 10. Tõkés László EP-képviselõ mandátumáról Az EMNT plenáris ülése megerõsíti elnöke, Tõkés László EP-képviselõ mandátumát az erdélyi magyar közösségi autonómiatörekvések egységes és összehangolt képviseletére az európai és nemzetközi fórumokon, és ezen képviseleti munkájának további támogatására kéri az erdélyi magyar társadalom intézményeit és képviselõit. Elfogadta az EMNT plenáris ülése Kolozsváron, november 15-én

10 10. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY A szeretet erejével November 14-én, pénteken a tamásváraljai (Szatmári EME) református templomban Csûry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület helyettes püspöke igehirdetését hallgathatta meg a gyülekezet. A KRE helyettes püspöke kihangsúlyozta, hogy ezen az istentiszteleten azért kell imádkozni, hogy a mai, szeretetre éhes világunkban ne hagyjuk, hogy a gyûlölet elharapózzék közöttünk. A lelkészértekezletet nyitó istentisztelet után Sipos Miklós esperes és a Szatmári Református Egyházmegye lelkipásztorai egyemberként kiálltak és támogatásukról biztosították a tamásváraljai szándékos gyújtogatás kárvallottait, és Simon Attila tamásváraljai szolgatársukat, kinek gépkocsiját megrongálták. ( Értelem és bizalom November 16-án, vasárnap délelõtt a Nagyváradõsi református templomban mutatták be dr. Eszenyeiné dr. Széles Mária teológiai professzor Értelem és bizalom címû, az olvasót az ószövetségi bölcsességirodalom világába kalauzoló kötetét. Az ünnepi alkalmon a szerzõ végzett igei szolgálatot. Szószéki beszédében arra hívta fel a figyelmet: az ószövetség tanító könyveiben Isten elmondja, hogy a hétköznapok kihívásai közepette mi a teendõ. A tudás hatalom, az emberi értelemnek a csodálatos HÍREK megnyilvánulása ugyan, viszont még nem bölcsesség. A bölcsesség forrása az istenfélelem, annak a felismerése, hogy megpróbáltatásaink közepette Istennél találunk nyugalmat hangsúlyozta. Az igehirdetést követõen Geréb Miklós segédlelkész kérdésére válaszolva dr. Eszenyeiné dr. Széles Mária elmondta: a közelmúltban megjelent könyvét elsõsorban lelkipásztoroknak írta, de a mindenkori bibliaolvasók is haszonnal forgathatják, ugyanis nem jellemzõ rá a tudományos nyelvezet. A mai embernek vissza kell adni az oratóriumot, hogy ne haljon bele a laboratóriumába fogalmazott. Mint elhangzott, a kiadvány fejezetekre lebontva tárgyalja a bölcsességirodalmat, nyújt magyarázatokat teológiai kérdésekre. CIUCUR L. ANTONIUS (BIHARI NAPLÓ, november 18.) Lelkészértekezlet Aradon Aradon a Mosócz-telepi református templomban szombaton 10 órától istentisztelettel vette kezdetét az egyházmegyei lelkészértekezlet és presbiteri konferencia. Az istentiszteleten Gecse Attila, a miskolci Csaba Kapuja Református Gyülekezet lelkipásztora hirdetett igét a 2Tim 4,1-7. alapján. Miután Seres Géza esperes köszöntötte a jelenlévõket, a miskolci Jerikó négytagú fúvós együttes elõadása következett. A vezetõjük, Gecse Attila szerint a három éve létrejött négy tagú együttesben három lelkipásztor is játszik. Azért döntöttek a Jerikó elnevezés mellett, mert õk a zene közvetítésével kívánnak az emberek közötti falak lebontásán munkálkodni. Közel egyórás elõadásukban Gecse Attila, Barna Dániel és Nagy Ákos a reformáció-korabeli zenétõl kezdve napjaink egyházi fúvós zenéjéig bemutattak egy színes csokorra valót. Befejezõ számukba, a 90. zsoltárba a jelenlévõk is bekapcsolódtak, együtt énekelték: Tebenned bíztunk elejétõl fogva 12 órakor kezdõdött a tulajdonképpeni lelkészértekezlet és presbiteri konferencia, ahol a résztvevõk számára Tóth János, a Magyar Református Presbiteri Szövetség Békés megyei elnöke A lelkipásztor és a presbitérium hatékony együttmûködésének a lehetõségei címmel, Mimics Károly szabadkai lelkipásztor Regionális erõnlét, demográfiai mutatók a Kárpátmedencében címmel tartott elõadást. Ezzel párhuzamosan zajlott Módi József egyházmegyei ifjúsági elõadó vezetésével az egyházmegyei bibliaismereti vetélkedõ fiatalok számára. A négynégy tagból álló Mosócz-telepi, Arad-belvárosi, kisperegi, Kisjenõ-erdõhegyi, nagyzerindi, feketegyarmati és ágyai csapatok a Lukács evangéliumában található Jézus élete témakörbõl mérték össze tudásukat. Az értékelõ bizottság a III. helyre a feketegyarmati, a II. helyre a Mosócz-telepi, míg az I. helyre a Bodó Kinga, Bodó Noémi, Székely Csilla és Tiba Attila összetételû ágyai csapatot minõsítette. A gyõztes csapat részvételi jogot nyert a november 29-én, szombaton, Érszõlõsön sorra kerülõ egyházkerületi bibliaismereti vetélkedõ döntõjére. BALTA JÁNOS (NYUGATI JELEN, november 16.) CSALÁD EGYHÁZ TÁRSADALOM Keresztyén világnézeti konferencia PROGRAM Idõpont: november Szervezõk: Királyhágómelléki Református Egyházkerület Partiumi Keresztény Egyetem Sulyok István Teológiai Intézet Christen Unie Amersfoort, Hollandia Michiel de Ruyter Tudományos Társaság, Nagyvárad NOVEMBER 18, KEDD Helyszín: Nagyvárad, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Székházának Díszterme Nyitó-áhítat Angyalosi Katica református lelkész, Nyírbogdány A konferencia résztvevõit üdvözli dr. Horváth Gizella, a PKE rektora Könyvbemutató: Életvédelem családvédelem a politika erõterében a kötetet ismerteti Kurta-Tõtös Szabolcs dobrai lelkipásztor Franz Schubert emlékév Fellépnek: Gerhard Mild bariton és Thurzó Zoltán zongoramûvész Kávészünet A család szerepe Hollandiában Hannie Herman Mostert, a Christen Unie munkatársa Iskola és család Kárpátalján Lõrinczné Fábián Éva, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fõiskola tanára Hozzászólások Moderátor: Fábián Tibor, a Harangszó fõszerkesztõje Családpolitika Romániában, múlt és jelen Toró T. Tibor parlamenti képviselõ Hozzászólások Zenei közremûködés Gerhard Mild és Thurzó Zoltán A család és gyermekvédelem aktuális problémái dr. jur. Zicher Ágota, a PKE tanára Hozzászólások Moderátor: dr. Hermán M. János, a Sulyok István Teológiai Intézet igazgatója Ebédszünet Helyszín: a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ Múzeumterme A vendégeket köszönti Török Sándor házigazda, a LEK igazgatója Az ószövetségi családmodell drs. Kasza Ida, a PKE tanára Hozzászólások Szülõ és gyermek kapcsolata. Az Efézusi levél aktualitása Demeter Szilárd belényesi segédlelkész Hozzászólások Moderátor: Péter Csaba, a PKE tanára Kávészünet Nagycsaládosok Magyarországon vetítettképes elõadás Farkas Lõrinc Imre, a Kõrösi Csoma Sándor Magyar Egyetem alapítója Hozzászólások Családközpontú építkezés, népi építészet Vetítéssel egybekötött elõadás Varga Lea, budapesti okleveles építészmérnök Hozzászólások Moderátor: dr. Hermán M. János Teaszünet Esti áhítat Pásztori Kupán István ny. lelkész, Nagyvárad Közremûködik a Börvelyi Református Egyházközség Énekkara Szünet Nem sietünk sehová. Saját szerzeményeibõl nyújt válogatást Jantyik Zsolt elõadómûvész, Derecske Debrecen Állófogadás, kötetlen beszélgetés Az est bezárása NOVEMBER 19, SZERDA Helyszín: a KRE Dokumentációs Könyvtára Házigazda: Fésüs Levente könyvtáros, a METRION munkatársa 9.45 Reggeli áhítat drs. Kánya Endre lelkipásztor, a PKE tanára Amerikai családmodell Szûcs Zoltán professzor, ny. püspök, a komáromi Selye János Tudományegyetem tanára Hozzászólások Moderátor: dr. Anca Tibor egyetemi lelkész, a PKE tanára Kávészünet A családok helyzete Szlovákiában dr. Urbán Károly orvos, Kassa Hozzászólások Szünet Kerekasztal-beszélgetés vezeti Hannie Herman Mostert A konferencia bezárása Záró-áhítat: Farkas Zsolt lelkipásztor, Toldinagyfalu Oláhszentmiklós Ebéd A konferenciára mindenkit szeretettel várnak!

11 PARTIUMI KÖZLÖNY 11. OLDAL KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET PRO UNIVERSITATE PARTIUM ALAPÍTVÁNY PARTIUMI MAGYAR MÛVELÕDÉSI CÉH EP IRODÁJA MEGHÍVÓ Ady Endre születésének 131. évfordulója alkalmából november 23-án, vasárnap déli 1 órakor koszorúzással egybekötött megemlékezést tartunk a Költõ nagyváradi emlékházánál, illetve szobránál, amelyre testvéri szeretettel hívjuk és várjuk városunk polgárait, egyházaink híveit és mindazokat, akik szívükön viselik A Holnap városának sorsát, Nagyvárad holnapjának ügyét. Egészséges hittel és öntudattal ez alkalommal is tegyünk tanúbizonyságot arról, hogy közösségünk képes megõrizni és tovább örökíteni mindazt, amit nagyjai reá hagytak. Aki teheti, hozzon magával egy szál virágot! ÉPÍTÉSRE KÉSZEN A KÖVÜNK PROGRAM Érmindszent-Nagyvárad, november NOVEMBER 22., SZOMBAT I. Érmindszenti református templom Ünnepi istentisztelet Igét hirdet Csûry István helyettes püspök Köszöntés Nagy Sándor esperes Szavalat Ady és a magyar sors Kovács Zoltán fõgondnok, Érmihályfalva polgármestere Szózat II. Érmindszenti zarándoklat A Királyhágómelléki Református Egyházkerület, az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület és a Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh közös rendezvénye Emlékbeszédek Ady Endre szobránál Ennek keretében beszédet mondanak: Székelyhidi Ágoston író, politikus, az Erdélyi Szövetség örökös elnöke Tõkés László püspök, európai parlamenti képviselõ NOVEMBER 23., VASÁRNAP III. Nagyvárad-újvárosi református templom Ünnepi istentisztelet Szavalat BABITS ÉS ERDÉLY A költõ születésének 125. évfordulója alkalmából megjelent kötetet bemutatja dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Anyanyelvi Konferencia elnöke Himnusz IV. Az Egyházkerületi Székház belsõ udvara Megemlékezés és koszorúzás Ady Endre emléktáblájánál Ady Endre ébresztése Barabás Zoltán költõ, a Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh igazgatója Üzenet Érmindszentre és Nagyváradra Vasy Géza irodalomtörténész, a Magyar Írószövetség elnöke Szavalat Ady és A Holnap Kiss Attila országgyûlési képviselõ, Hajdúböszörmény polgármestere Koszorúzás Dedikálás Az általa szerkesztetett jubileumi kötetet dedikálja dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Anyanyelvi Konferencia elnöke V. A Holnap városáért a város holnapjáért Zarándoklat Ady Endre szobrához és az Ady Endre Emlékmúzeumhoz Tõkés László püspök levele Sofronie Drincec ortodox püspökhöz Tõkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke ma, november 14-én sajtótájékoztató keretében jelentette be, hogy az Ady Endre Emlékmúzeum ügyében nyílt levélben fordult Sofroni Drincechez, Nagyvárad és Bihar ortodox püspökéhez. Mint ismeretes, a nagyváradi Ady-múzeum épületét az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása során az ortodox egyháznak ítélték, amely szeretné azt mielõbb használatba venni. A nagyváradi ortodox püspökség tavaly hosszas pereskedés után kapta vissza a helybeliek által csak Müllerájként emlegetett egykori kávézót. Korábban tárgyalások kezdõdtek az ingatlan eladásáról, ám az egyház közölte: az épület nem eladó. ÕEXCELLENCIÁJA SOFRONIE DRINCEC ÚRNAK, NAGYVÁRAD ORTODOX PÜSPÖKÉNEK Excellenciás Uram! Milyen jó, hogy még létezik a szellem világa, amelyben mindannyiunknak megengedtetik, hogy szeressük egymást a Partiumi Keresztény Egyetem megbecsült professzora, Corneliu Crãciun ezt az idézetet választotta Ady Endre ºi cultura românã (Ady Endre és a román kultúra) címû könyve mottójául. A professzor arról az Ady Endrérõl írt könyvet, akirõl Emil Isac a következõképpen vallott: Mint minden nagy költõ, Ady a saját lángjában égõ titán volt. Erõsen égett, mert nagyon szerette az életet és a szabadságot. Túl korán halt meg, de csak azután, hogy értékként átadott mindent, ami emberi és írói lelkiismeretét gyötörte. Arról a magyar költõrõl, aki a következõket írta: Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz / Végül egy erõs akarat? / Hiszen magyar, oláh, szláv bánat / Mindigre egy bánat marad. // Hiszen gyalázatunk, keservünk / Már ezer év óta rokon. / Mért nem találkozunk süvöltve / Az eszme-barrikádokon? // Dunának, Oltnak egy a hangja (Magyar jakobinus dala). Arról az Ady Endrérõl van szó, akinek Octavian Gogához fûzõdõ barátságáról mindkét nemzet irodalomtörténészei tisztelettel emlékeznek meg. Az idézett vers kapcsán írja Cornel Ungureanu az Oglinda literarã címû folyóirat novemberi számában, hogy Egy mély lázadás költõje, amely összefûzi Gogával. Ugyanõ korábban Goga kapcsán a másik nagy nemzeti költõnket, Petõfi Sándort említi: A kettõjük, Petõfi és Goga között létezõ testvériség mélyebb, mint a»nemzeti kérdés«, és ezt [a testvériséget] épp a költõi státus határozza meg. Való igaz: Milyen jó, hogy még létezik a szellem világa, amelyben mindannyiunknak megengedtetik, hogy szeressük egymást Ady Endre csak bõ négy évet élt Nagyváradon (viszont egész életére kötõdött szeretett városához, vissza-visszajárt). Kevésnek tûnik, de aki erõsen ég, mert nagyon szereti az életet és a szabadságot, annak éltét nem években mérik. Nagyváradot magyar nyelvterületen a Holnap városaként emlegetik. És ez a megtisztelõ cím Ady Endrének köszönhetõ, aki pezsgõ szellemi élete miatt az akkoriban Pece-parti Párizsként ismert Nagyváradon (szintén Adytól származó elnevezés!) hat társával együtt A Holnap címmel antológiát adott ki, kerek száz esztendõvel ezelõtt. Ezt az antológiát a modern magyar irodalom kiindulópontjaként emlegetik az irodalomtörténészek. Ez Ady Endre. A teremtõ zseni. Az õ emlékének szentelt múzeum 1957-es alapításától egyfajta kegyhellyé vált a városlakók és az Ady zsenije elõtt hódolók számára. Tõkés László püspök, EP-képviselõ a múlt héten személyesen találkozott Radu Þîrlével, Bihar megye tanácselnökével, akitõl többek között ez ügyben a megyei vezetõség közbenjárását kérte. A mellékelt levelében most azt kéri az ortodox egyháztól, hogy hagyják meg az épület eredeti rendeltetését. A sajtótájékoztató meghívottjaként Barabás Zoltán költõ, a Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh által az Ady Endre 131. születésnapja alkalmából szervezendõ idei Emlékünnepély programját ismertette. Nagyvárad, november 14. EP-képviselõ sajtóirodája Mindezt azért tartottam fontosnak Önnel megosztani, mert értesültünk arról, hogy az Ortodox Egyháznak visszaszolgáltatták az Ady Endre Emlékmúzeumnak otthont adó ingatlant. Engedje meg, hogy ennek az ügynek a kapcsán Mircea Eliadét, a világhírû román filozófust idézzem, aki a Sacrul ºi profanul címû mûvében a következõket írja: A vallásos ember számára a tér nem homogén. Törések és szakadások találhatók benne; olyan részeket tartalmaz, amelyek minõségileg különböznek a többitõl. ( ) Létezik tehát egyfajta szent, vagyis»erõvel feltöltött«jelentõségteli tér, és léteznek más, nem szent terek, következésképpen nincs struktúra és szilárdság nélküli, egyszóval»formátlan«tértartomány. Mindannyian tapasztalhattuk már, hogy szent hely többféle van. Nemcsak a templomban féljük az Urat, és nemcsak az oltárnál adunk hálát a teremtõ szeretetért Isten mindenható szeretetét megéljük mindennapjainkban, teljesen profánnak aposztrofált helyeken is megnyilvánulhat a szentség. Nagyvárad magyar közössége így tekint az Ady Endre Emlékmúzeumra: mint szent helyre. Több számunkra, mint egyszerû múzeum, több, mint egyszerû emlékhely eszmeiségében sûríti mindazt, ami a száz évvel ezelõtti Pece-parti Párizsból számunkra megmaradt. A világot meg kell alapítanunk, hogy élhessünk benne márpedig a profán tér homogenitásának és viszonylagosságának»káoszában«semmiféle világ nem jön létre. A szilárd pont, a»középpont«felfedezése vagy projekciója a világteremtéssel azonosul. írja Eliade. Mindannyiunknak kellenek tehát ezek a szent terek, szellemi központok hogy közös világunkat megalkothassuk. Excellenciás Uram! Mélyen tisztelt Püspök Úr! Krisztusi szeretetben kérem Excellenciádat, sáfárkodjanak jól az Önökre bízott vagyonnal. Az lenne a kérésünk, hogy Önök tartsák meg az épület jelenlegi funkcióját, mert az nem csupán az etnikumközi megértés nagyszerû gesztusa lenne az Önök részérõl, hanem az egyre inkább szekularizálódó világunk homogén terét megtörõ, egyre kisebb számú szent tereink megóvása érdekében is történne. Mindannyiunk közös érdeke, hogy az Ady Endre Emlékmúzeum megmaradjon annak a szellemi eredõnek, annak a biztos pontnak, amely minden jövendõ irányzat fõtengelye (Eliade). Mert a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum puszta létével arra figyelmeztet, hogy Nagyvárad ma is a Holnap városa kellene, hogy legyen a szellem olyan világa, amelyben mindannyiunknak megengedtetik, hogy szeressük egymást Isten áldását kérem munkájukra! november 13., a KRE püspöke, EP-képviselõ

12 12. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY EGYHÁZKERÜLETI KÖRLEVÉL a parlamenti választások tárgyában A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2008 októberében kibocsátott legutóbbi körlevelében támogatásáról biztosította az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács párbeszédre és megegyezésre irányuló erõfeszítéseit. Egyben felszólította gyülekezeteit, hogy semmilyen idegen politikai érdeknek ne engedjenek, hanem elsõsorban Egyházunk és nemzetünk érdekeit tartsák szem elõtt a küszöbön álló választásokon. Egyházkerületünk Igazgatótanácsának és Elnökségének ezen körlevélben kifejtett álláspontjával összhangban, a folyamatban lévõ választási korteshadjárat idõszakában a következõket ajánlom Gyülekezeteink, Lelkipásztoraink és Egyházaink Hívei szíves figyelmébe: 1. Erdélyi magyarságunk politikai közszereplõit, közöttük is elsõsorban a kiváltságos helyzetben lévõ RMDSZ-t súlyos felelõsség terheli az egymással való közérdekû megegyezés sajnálatos elmulasztásáért. A további vádaskodásokat és bûnbakkeresést megelõzendõ, jó elõre megállapítható, hogy a népünk által igényelt és elvárt megállapodás és összefogás elmaradása nagy valószínûséggel kedvezõtlen kihatással lesz az országos választások eredményeire. 2. Ezt szem elõtt tartva, egyenesen kiábrándítónak kell tartanunk azt a hazugságbeszédet (a), hamis választási propagandát (b) és pártos ellenségkép-festést (c), mely az RMDSZ választási kampányát továbbra is jellemzi. a. A Balatonöszödtõl Marosvásárhelyig terjedõ hazugságbeszéd komolyan meg fogja bosszulni magát. Nem lehet büntetlenül az Együtt, tovább hamis jelszava nevében kampányolni akkor, amikor az erdélyi magyar politikára ennek a tetszetõs frázisnak éppen az ellenkezõje érvényes. Sem együtt nem vagyunk már, sem tovább nem haladhatunk az RMDSZ megszabta eddigi úton. b. A hamis választási propaganda amint részben már eddig is elõbb-utóbb vissza fog ütni. A kampánycélú autonómia-propaganda, a fejlesztési régiók átalakítására, valamint a román gyermekek magyar nyelvre való tanítására vonatkozó kezdeményezések opportunista, nemkülönben a sokszorosan elcsépelt, demagóg egységés sikerpropaganda a választások alkalmával nagy valószínûséggel meg fogja bosszulni magát. c. Hasonlóképpen a visszájára fog fordulni az az ellenségkép-festõ pártpropaganda, melyre Nyakó and Újhelyi István Nagyváradon imigyen okították az RMDSZ ifjú gárdáját : Ha szavazásra akarjuk bírni az embereket, ellenséget kell keresni; ha pedig nincs, akkor démonizáljunk valakit, mert ma már csak ettõl mennek el az emberek voksolni. Ezen elvtársi biztatás kontextusában azt is jól értjük, amit Törzsök Erika mond: Ahol a Fidesz megjelenik, ott gyûlöletet, viszályt szít, kétségeket kelt, és rombol. Éppenséggel az ellenkezõ hatást éri el az RMDSZ, hogyha Fidesz-, MPP- és független jelöltek elleni (Kincses Elõd, Sebestyén Csaba, Garda Dezsõ stb.) kampánypropagandáját tovább hangoztatja. 3. Egyeduralmához görcsösen ragaszkodó magyar Pártunk értékrongáló egyoldalúsággal legszentebb jelképeinket is kisajátítani igyekszik. A román Diadalív árnyékában felállított aradi Szabadság-szobrot éppen úgy silány kampányeszközzé alacsonyítja, mint a Holnapos Adyt, illetve nagy Költõnknek A Holnap városában található emlékházát, melyet liberális hatósági segédlettel éppen mostanság akarnak a román ortodoxok maguknak megkaparintani. 4. Kétes kormányzati pozícióit kihasználva, az RMDSZ-Párt minden választás elõtt pénzen kívánja megvásárolni magyar és keresztény Testvéreink szavazatát. A templom-felújításra vagy az ún. magyarlakta megyék számára osztogatott pénzösszegekbõl nemzeti és vallási érzéseinket sértõ módon kilóg a lóláb. A példák közül csúnyán kirí a csíkszentsimoni eset. Hívõ és egészséges erkölcsi érzékünk tiltakozik népünk és egyházaink szegénységükben és kiszolgáltatottságukban ily módon való megalázása ellen. 5. Ha lehet márpedig miért ne lehetne?, az RMDSZ mérhetetlen választási nyereségvágyában, vagy inkább alig leplezhetõ erkölcsi válságában még ezen is túlmegy, amikor ravatalozók és halottasházak avatásában jeleskedik, sírokat taposva kegyeletsértõ és gátlástalan módon. Az RMDSZ honlapján Cseke Attila kormányfõtitkár-helyettes október 25-i napi programjáról ez olvasható: Ravatalozó-avatás és mintegy 40 borpince egyaránt szerepelt hétvégi Bihar megyei programjában. Minõ morbiditás! De a magas rangú RMDSZ-funkcionárius nyomában, a kügypusztai református ravatalozó avatóünnepélyén már ott tülekednek és szónokolnak Lakatos Péter parlamenti képviselõ és Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezetõ elnöke; Szentsimonban pedig Bogos Zsolt miniszteri tanácsos; a madéfalvi katolikus ravatalozó alapkõletételénél (!) viszont Kelemen Hunor parlamenti képviselõ, az Országos RMDSZ ügyvezetõ elnöke és Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke feszítenek a Párt színeiben. Eme gyászmagyarok netalán a lendületesen apadó erdélyi magyarság temetkezési programjának a szakszerû kimunkálásán fáradoznak? Tisztelt Lelkésztársaim! Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezetek! A mindenen eluralkodó anyagiasság és a hatalmi bírvágy világában, másfelõl népünk elszegényedésének és erdélyi magyarságunk meggyengülésének szorongatott állapotában olcsó és hazug propagandával, üres kampányfogásokkal, szemfényvesztõ mellébeszéléssel és ígérgetésekkel ne hagyjátok magatokat félrevezettetni! Saját adólejeitekbõl visszatérített kegyelempénzen ne hagyjátok magatokat megvásároltatni. Jóhiszemûségetek és nemzeti érzéseitek alapján se hagyjátok magatokat becsapattatni! Egyházunk és gyülekezeteink ne vállaljanak részt hiteltelen jelöltek, politikai akarnokok és szélkakasok népszerûsítésében! Nemzeti érdekérvényesítésünk erõsítése céljából viszont föltétlenül részesítsük elõnyben a közösségünkhöz tartozó, a keresztény értékeket hittel valló többségükben RMDSZ-színekben induló vagy független jelölteket. Az egyéni szavazókerületeken alapuló választási rendszer kiválóan alkalmas arra, hogy valóban: válasszatok. Csak hiteles emberekre adjátok szavazatotokat azokra, akik valóban a mi közös értékeinket és érdekeinket, nemzetünket, egyházainkat, városainkat, falvainkat, vidékeinket és közösségeinket felelõsen és híven képviselik. Temetõk helyett életet (Nagy László) ez legyen az erdélyi magyarság jövõbe mutató választási programja és jelszava! Ennek érdekében vállaljon az Egyház a társadalomban hivatásának megfelelõ jószolgálatot! Nagyvárad, november 10. püspök, EP-képviselõ UTÓIRAT: Egyházkerületi körlevelünket szeretettel ajánlom valamennyi polgártársam és testvéregyházaink híveinek a szíves figyelmébe. Címünk: ORADEA str. Jean Calvin nr. 1, jud. Bihor Telefon/Fax: (+40)259/ partiumikozlony@yahoo.com PARTIUMI KÖZLÖNY ISSN oldal ára 2 lej Készült: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám Nyomdájában Tördelõszerkesztõ: Kraftsikné Petrikó Ildikó Korrektor: Pap Judith