HÁLASZÓ. 2011/4. szám A Gombai Református Egyházközség időszaki kiadványa Karácsony. Csiha Kálmán ÉNEKELNEK AZ ANGYALOK

Átírás

1 2011/4. szám A Gombai Református Egyházközség időszaki kiadványa Karácsony Csiha Kálmán ÉNEKELNEK AZ ANGYALOK Betlehemi mezők felett, a szívünk táján fény ragyog. Mondd, hallod-e édesapám? Énekelnek az angyalok! Bánatodat hagyd el máról, az aggodalmad elfeledd. Énekelnek az angyalok a meggyötört szívek felett! Édesanyám, ne sírj tovább, töröld el most könnyedet. Énekelnek az angyalok a könnyező anyák felett! Édesanyám, édesapám! Jó pásztorok, hű pásztorok, látjátok-e? Betlehemben A szívünk táján fény lobog. Betlehem a kenyér háza, ott vár reánk a nagy Király. Vigyünk neki ajándékot, énekünk biztos rátalál. Induljunk el, édesapám, ha éjszaka is bánatod, a bánat barna éjjelén az égi fényt megláthatod! Mert vár reánk a béke még, mert vár reánk a nagy Király. Vigyünk neki ajándékot, a szívünk biztos rátalál! Édesapám: a gondodat, Édesanyám: a könnyedet vigyed és nézzen ott reá szemed, mi annyit könnyezett. Én is megyek. Szívem viszem, és ezt a csendes halk imát: Úr Jézusom, áldd meg őket, és áldd meg ezt az éjszakát! A Hálaszó e számának tartalmából: Karácsonyi igehirdetés.2. oldal Református magyar vagyok..4. oldal Folytatjuk Márkus Mihály sorozatát. 2 rész. Presbiterválasztás...6. oldal Adventi gyertyagyújtás...7. oldal Anyakönyvi hírek...8. oldal 1

2 KARÁCSONYI IGEHIRDETÉS Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta. Aki bűnt cselekszik, törvényszegést követ el, mert a bűn törvényszegés. Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn. Aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látta őt, és nem is ismeri őt. (1Jn. 3,1-6) Szenteste. Nemsokára nyolc óra. Az ablakból világítanak a karácsonyfák fényei. Odabent már régóta megkezdődött az ajándékozás. C. fel-alá járkál a szülői ház előtt az utcán. Egészen beburkolózott a kabátjába. A hideg, nedves idő igen kellemetlen. Egyik lábáról a másikra áll. Arra néz, ahol a többiek együtt vannak. A szülei, a nagymamája és a két öccse. Egy teljes éve nem mutatkozott otthon, de a karácsony hazavonzotta. Amikor azonban a villamosmegállótól a sötét hosszú úton halad hazafelé, mellészegődik szégyenérzete. Ez egyre erősebb lesz. Amikor már majdnem otthon van, a szégyen ezt mondja: Ne menj be! Pontosan tudják, hogy toltad el ezt az évet. Szemükbe kell, hogy nézz. A pillantásuk ezt fogja mondani: Mit tettél velünk! Mit is tett C. tulajdonképpen? Az egyetemen belekeveredett egy ostoba történetbe. Az interneten új emberekkel ismerkedett meg. Felbuzdították egy nagy üzletre, egy óriási lehetőségre, amihez hitelt kellett felvennie, és különféle szerződéseket kellett kötnie. Később kiderült, hogy mindez csak kitalált, és neki kellett fizetnie egyedül. Mivel, mint egyetemista, nem tudta ezt fedezni, azzal fenyegették, hogy a nevét nyilvánosságra hozzák az interneten. Teljesen eladósodott, és egy 2 segítségkérő levelet írt szüleinek. Válaszként szemrehányást kapott. Édesapja felháborodva reagált: egyedül kell kimásznod ebből. Ettől kezdve megszűnt a kapcsolatuk. Végül C. egy adósságtanácsadóhoz fordult, de a hazavezető utat még nem találta meg. Szenteste van már elmúlt nyolc óra. A család karácsonyára ezen az éven árnyék borul. C. ez alkalommal nincs velük. A kialakult helyzet mindannyiukat terheli. Gyakran aggódva gondolnak arra, vajon mi van vele, de C. megszakította velük a kapcsolatot. Mi történne, ha C. szenteste betoppanna? kérdezte egyik öccse advent elején. Erre az édesanyjuk halkan ezt mondta: Én úgy érzem, haza fog jönni. Érzem.. És így is készültek a karácsonyra. Az ünnepnek olyan szépnek kell lennie, mint mindig, csak ez alkalommal a karácsonyfa alatt kisebb csomagok vannak, és középen egy boríték áll. Mindenki spórolt az ajándékvásárlásnál, és félretett valamennyit C.-nek. Hol marad már? kérdezi mindenki. A szégyenkezés visszatartja C.-t attól, hogy becsengessen otthon, ahol már türelmetlenül várják. Az adósságai megakadályozzák abban, hogy hazatérhessen. Nem tartja már méltónak magát, hogy ő is odatartozzon, pedig ez a legfőbb vágya.

3 János apostol első leveléből az idézett igék leírják, milyen csodálatos, hogy újra odatartozhatunk. Ez a legnagyobb karácsonyi öröm, hogy mint Isten gyermekei, egészen odatartozhatunk Istenhez. Azt, ami elválasztott tőle, legyőzte szeretetével. Jézus születésében magunk előtt látjuk az új kapcsolatunk kezdetét Istennel. Mi belegabalyodtunk a bűnbe, de Isten újra felveszi az elszakadt fonalat, és összekötözi az ő történetét a miénkkel. Kiárad a fény a jászolról. Szégyenkezés nélkül mehetünk hozzá. Ott állunk a pásztorok mellett, és elfog minket a gyermekek ártatlansága és egyszerűsége. Boldogok vagyunk, hogy Istenhez tartozhatunk. Benne nincs bűn írja a jánosi levél szerzője. Az, ami elválaszt minket Istentől, az eltűnik szeretetétől. Istenben van a bűntől való szabadulás. Megmutatja Krisztusban, hogy a közte és köztünk lévő szakadékot már áthidalta. Benne nincsen bűn ez a mondat a mi egymással való életünkbe is beleszól. Azt mondja, hogy Istentől nem indul ki a kölcsönös függőség semmiféle rendszere. Az Isten szeretete ez ellen hat. Ő azt akarja, hogy az ő szeretetének szabadságában találkozzunk egymással. Ő nem akarja, hogy egyének, csoportok, vagy akár egész népek másoknak kiszolgáltatva, magukat adósnak érezve szégyenkezésben éljenek, elveszítsék önbecsülésüket. Hogy ezt a szégyenkezést legyőzhessük, annak a kulcsa a bűnbocsánat szavának megértésében rejlik. Már nem vagy többé kirekesztve. Isten végtelenül szeret téged. Isten nem szégyenít meg, hanem méltósággal ruház fel. Ezért ünnepelhet mindenki jó szándékkal boldog, békés karácsonyi ünnepet. Mert ha karácsonykor a szégyenkezés végéről prédikálunk, akkor 2011-ben nincs messze tőlünk az adóság, válság gondolata. Sok ország egyre mélyebben belekeveredett az adósságba, és e mögött az adósságok mögött világszerte függősség van. A gazdaság függ a bankoktól, a bankok a tőzsdétől, a tőzsde a híresztelésektől. Teljes népek erkölcsi megszégyenítése forog kockán, mert a megalázás minden formája megnehezíti a megoldást. Egy méltóságteljes kiút az adósságból téma a politikában, csakúgy, mint sok családban. Szenteste. Már késő van. A harangok az istentiszteletre hívogatnak. C. az otthoni templom leghátsó padjában ül. Tudja, hogy a családja mindig elmegy erre az istentiszteletre. Ezen az alkalmon sok minden történik: bibliaolvasás, orgonaszó, énekek. C. szereti a csendet. Már fél órája itt ül, és az elmúlt évről gondolkodik. Ekkor észreveszi, hogy családja most megy előre, oda, ahol ülni szokott. A negyedik sorban ülnek le. Odamenjen hozzájuk? Amikor az orgona megszólal, eltűnik a szégyenkezése. Odaül csendben a legfiatalabb öccséhez és megszorítja a kezét. Most lett karácsony. A leírt igehirdetés szerzője Propst Christoph. Ha elolvassuk, érezzük, hogy felhívja figyelmünket korunk veszélyeire, és bár nem Magyarországon hangzott el, mégis mennyire aktuális ma, karácsonyán saját közösségeinkben, országunkban és az egész világon. 3

4 4 REFORMÁTUS MAGYAR VAGYOK! Előző számunkban: A református ember minden nap Bibliát olvas, és imádkozik Folytatjuk: 2. A református ember minden vasárnap istentiszteleten vesz részt A napi bibliaolvasás gondolatát még hallgatólagosan viseljük. Hogy mi történik otthon, a belső szobában, - titkon, ajtómat behajtva, és magányosan sóhajtva, ahogyan a régi dicséret mondja, - arról nyilvánosan vitát nem nyitunk. Az istentiszteleti részvétel más. Ott többen-kevesebben mindig vannak mások is. Ha jelen vagyok, azt veszik észre. Ha távol maradtam, akkor azt. Egy lelkésztársam mesélte: Ha vasárnap reggel szekér zörgött a faluban, öregapám bosszúsan húzta félre a függönyt: - Ki fogott be vasárnap reggel?! Meglátva a bakon ülőt, legyintett: - Ennek már a nagyapja sem volt rendes ember! Presbiterek között, gyülekezeti tagokkal beszélgetve, hittanos, konfirmandus, vagy ifjúsági órán a védekező válaszok egymást érik: - csak ekkor végezheti az ember a maga munkáját; - egy napom marad takarításra, vasalásra; - legalább ilyenkor kell egy jó, közös ebéd a családnak; - imádkozni itthon is lehet - nem kell iskolába mennem, legalább egyszer alhatom; - a legjobb tévé műsorokat ilyenkor nézem még az ágyból; - amikor apuék (végre) elmennek a templomba, megnézzük azokat a filmeket is, amiket úgysem engednek meg; - a szüleink, a nagyszüleink, édesapámék, édesanyámék testvérei is ilyenkor érnek rá, meglátogatjuk őket, segítünk, együtt lehetünk (és így tovább) A rendszerváltás előtt az a rendszer volt a baj. Azóta meg más a baj. Baj mindig van. Ürügy, kifogás könnyen lelhető. A hiba természetesen mindig valaki másban van. Az évi fordulat (rendszerváltás?) után az istentiszteletek látogatásában keserű öniróniával mondom jelentős változás következett. Korábban a megkeresztelt reformátusok 5%-a vett részt a vasárnapi istentiszteleteken. Most már talán 6%. Nagyünnepeken korábban 22-23%-os volt a templomozás. Ma már megközelíti a 25%-ot. Első szolgálati éveim (1960-as évek) idős lelkészei elmondták, hogy az ő első szolgálati éveik során (1920-as évek) ürültek ki sorra a templomok. Az első világháború lelki megpróbáltatásai, - és számtalan más ok következtében valami megpattant, valami elszakadt a református népünk lelkében, ami igazából máig sem gyógyult meg. Az elemi iskolásokat és a leventéket még kötelezően kivezényelték a vasárnapi istentiszteletekre. Akit a határban, vagy a szőlőhegyen munkában értek, szigorúan megbüntették a csendőrök. De ebből már templomba járás hívő, boldog, örömteli aligha lett. A második világháborút végigharcolók, a több éves hadifogságból hazatértek részben betartott, részben elfeledett fogadkozásai

5 (ó, csak egyszer érjek haza élve ) nem fordítottak ezen a gyakorlaton. Miért járunk Isten házába? Csak néhány a lehetséges válaszok közül: - együtt énekelni, együtt imádkozni: a közösség erejét újra felfedezni; - Isten igéjére együtt figyelni, az ott hallottakat gyülekezeti vagy családi közösségben megbeszélni, együtt feldolgozni ; - a helyi közösség dolgain túl a kistérség, az országos egyház, a világkeresztyénség ügyes - bajos dolgairól tájékozódni; - végül és elsősorban a feladat: Megemlékezzél a nyugodalom napjáról, hogy megszenteljed azt! A hetedik nap megszentelése nem volt, és nem lesz rendszerekhez kötve! Nemzetközi konferencia volt Hollandiában. Előzetesen több országban csaknem százezer konfirmált fiatalt megkérdeztek: ha nem épült be a konfirmáció után a gyülekezetbe, akkor vajon miért nem? A válasz elgondolkodtató: - Nem akarok minden vasárnap templomba járni. A vasárnap ugyanis az enyém. Azt senkinek oda nem adom, még Isten szent ügyére sem. Ifjúsági órán beszélgettünk erről a kérdésről. Ahogy az várható volt, a lázadó korszak hangja megszólalt. Az egyik szorgalmas templomba járót éles hangon kérdezte a nem mindig templomos társa: - De akkor mit csinálsz, ha téged sem érdekel, amit a lelkészünk mond? - Imádkozom értetek, és imádkozom a lelkészünkért - hangzott a rövid válasz. Jobbat én sem tanácsolhatnék. A református ember - minden nap Bibliát olvas, és imádkozik; - minden vasárnap istentiszteleten vesz részt. Folytatjuk Dr. Márkus Mihály református lelkipásztor, teológiai tanár 5

6 PRESBITER- ÉS GONDNOKVÁLASZTÁS november 13-án presbiter és gondnokválasztás volt gyülekezetünkben. 113-an vettek részt a választáson, 112 érvényes szavazat volt. Köszönöm a testvérek szavazatát, részvételét a választáson. A választás eredményes volt, január 1-től az új presbitérium - 27 régi, és 3 új taggal - áll szolgálatba. Gyülekezetünk presbiterei: Bagó Ferenc Balázs László Balla Dezső Balla Péter Bokros Imre Czeglédi János Elek József Édes Károly Horváth Attila Kovács Gyula Kőrösi-Fehér Zsolt Lajtner Ákos Lajtner Lajos Lajtner Tamás Lehota Vilmos Lehota Zoltán Major György Nagy Gyula Molnár Ferenc ifj. Pete János Szabó István Szabó Zsolt (Bénye) Szegedi Csaba Szemők Ottó Teleki Kálmán Teleki Tivadar Tordai Ferenc Tordai János Tóth Lajos Varga Dezső Gondnok: Czeglédi János Új presbitereink: Kőrösi-Fehér Zsolt, Nagy Gyula és Szabó Zsolt. Fogadalmat január 15-én, a vasárnap délelőtti istentiszteleten tesznek. Isten áldását kérjük gondnok testvérünk és a presbitérium minden tagja életére, szolgálatára. MEGHÍVÓ Szeretettel meghívunk évbúcsúztató gyermekdélutánunkra, melyet az év utolsó előtti napján, december 30-án, péntek délután 2 órától tartunk a gombai Református Gyülekezeti Teremben.

7 ADVENTI GYERTYAGYÚJTÁS Ez év adventjának négy vasárnapján is, ahogy azt a tavalyi évben is tettük, a római katolikus testvérekkel az istentisztelet, illetve a szentmise között negyed 12-kor a Kossuth Lajos téri szökőkúton elhelyezett adventi koszorú gyertyáit közösen gyújtottuk meg. Így igyekszünk már második éve elcsendesedni, készülni az előttünk álló ünnepekre. Az első gyertyagyújtás november 27-én, advent első vasárnapján volt. A gyertyát meggyújtotta: Kósa Erzsébet Anikó jegyző és Lehota Vilmos polgármester. December 4-én advent második vasárnapján a gyertyákat meggyújtotta Zimonyi Károlyné, a gombai Gólyafészek Óvoda vezetője és Tasi Kálmán, a Fáy András Református Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója. December 11-én, advent harmadik vasárnapján Balázs Balázsné Irma néni és dédunokája, Balázs Mónika, 18-án, advent negyedik vasárnapján pedig Szegedi László római katolikus atya és Ács Mihály reformárus lelkész gyújtották meg közösen a gyertyákat. ISKOLAI HÍREK, ESEMÉNYEK adventjának hétfőin a templomban közösen gyújtottuk meg az adventi koszorú gyertyáit. Az első hétfőn az elsősök, a következő alkalommal a másodikosok, advent harmadik hétfőjén pedig a harmadikosok adtak adventi műsort. December 21-én, szerdán, a negyedik osztályosok, valamint a zeneiskolás növendékek és tanáraik karácsonyi műsorával ünnepelhettünk. Bolyai Anyanyelvi Országos Verseny 1. hely Kádár Kata Konda Nikolett Lehota Vilmos Pilhál Bettina Felkészítő tanáruk: Elekné Sinkovicz Mariann VERSENYEREDMÉNYEK Bolyai Matematika Megyei Verseny 4. hely Lakatos Csilla Pécsi Bence Pécsi Richárd Tamás Domán Felkészítő tanáruk: Palaticzky Nelli Bolyai Matematika Megyei Verseny 4. hely Benedek Kristóf Kádár Kata Konda Nikolett Lehota Vilmos Felkészítő tanáraik: Kis Józsefné és Lehotáné Palaticzky Krisztina Bolyai Anyanyelvi Megyei Verseny 4. hely Béres Boglárka Hermann András Lakatos Csilla Pásztor Hanga Felkészítő tanáruk: Palaticzky Nelli 7

8 ANYAKÖNYVI HÍREK MEGKERESZTELT GYERMEKEK Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében (Mt 28,19) december 11. Klement Kitti (Úri) Született: augusztus 2. Szülei: Nagy Andrea és Klement Gábor december 18. Máté Hanga Julianna Született: október 10. Szülei: Gubek Julianna és Máté József HALOTTAINK Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek. (Ézs 40,1) Kovács Zsolt elhunyt november 6-án, élt 38 évet temetése: november 17., Esztergom Tisoczkiné Csémy Márta elhunyt október 28-án, élt 59 évet temetése: november 11. Liszka Pál elhunyt október 26-án, élt 73 évet temetése: november 7. Ráduly Miklósné sz. Varkucs Erzsébet elhunyt november 4-én, élt 69 évet temetése: november ÜNNEPI ALKALMAINK December 25-én, karácsony első napján, vasárnap Fél 11-től úrvacsorás Istentisztelet a Templomban, vele párhuzamosan gyermek-istentisztelet a régi parókián, délután 15:00 órakor Istentisztelet a Gyülekezeti Teremben. December 26-án, karácsony második napján, hétfőn Fél 11-től úrvacsorás Istentisztelet a Templomban, délután 15:00 órakor Istentisztelet a Gyülekezeti Teremben. December 29-én, csütörtökön Este órakor bibliaóra a Gyülekezeti Teremben. December 30-án, pénteken Délután 14:00 órától gyermekdélután keretében búcsúztatjuk a 2011-es évet. December 31-én, szombaton Délután 17:00 órakor óévi istentisztelet a Református Templomban január 1-én, Újév napján, vasárnap Fél 11-től Istentisztelet a Templomban, vele párhuzamosan gyermekistentisztelet a régi parókián.