A Közép- és kelet-európai Református Presbiteriánus Egyház lapja. Keskeny Út. Kálvin és a reformáció

Átírás

1 A Közép- és kelet-európai Református Presbiteriánus Egyház lapja Keskeny Út Kálvin és a reformáció xiii. évfolyam 55. szám október

2 Tartalom A Reformációról 3 Egyháztörténelem, reformáció és Kálvin 4 Tamás Sándor Istennek élni: Kálvin a lelki életről 6 Iain H. Murray A nagy váltás: Kálvin az evangéliumról 7 Rick Gamble A Paradicsom Kulcsa: Kálvin, a Szentlélek teológusa 8 Thabiti M. Anyabwile Isten dicsőségének színpada: Kálvin Isten gondviseléséről és dicsőségéről 10 David W. Hall Isten Igéje és a szeneskosár 11 A vér jelül lesz néktek 12 Demeter Géza Csak Istenben nyugszik meg lelkem; Tőle van az én szabadulásom. 14 Szabó Szabolcs Krisztus tanítványa vagyok 16 A református teológia: szövetség-teológia 17 Richard Pratt Jr. Az egyedülállóság szent hivatása 20 John Chapman Itt az idő, hogy abbahagyjuk a panaszkodást 23 Jeremiah Burroughs Az időt jól kezelő szülő és tanár 24 J. W. Beeke Ellenségeskedések sűrűjében: Kálvin és a libertinusok 26 W. J. Grier Megtekintésre ajánljuk 28 Hírek a missziós mezőkről 29 Curcubet Gábor Hasznos igei segédlet a mindennapokra 30 A reformáció és mi októberét írjuk. 493 éve annak, hogy Luther kiszegezte híres 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára, és mindössze egy év telt el azóta, hogy Kálvin születésének 500. évfordulójáról nagy rendezvények és ünnepségek között megemlékezett a magát reformátusnak valló keresztyénség. A fő kérdés azonban természetesen nem az, hogy milyen (kerek) évfordulóval emlékezhetünk a reformációra vagy az egyháztörténelem más nagy eseményeire. A fő kérdés az, hogy mi vajon milyen viszonyban állunk azokkal az igazságokkal, amelyek ezeket az eseményeket előidézték. Aggeus próféta szavai jutnak eszembe: Ezt mondja a Seregek Ura: gondoljátok meg jól a ti utaitokat! (Agg 1,5.7) Ez a reformáció üzenete. Egyre nagyobb elmélyedés abban, amit Isten vár el tőlünk nemcsak elméletben, hanem leginkább a gyakorlatban. Egyre mélyebb felismerése annak, hogy milyen messze eltér(t) a mi életünk útja Isten útjától. Egyre hálásabb szív, amiért Isten Jézus Krisztusban mégis megoldást kínál bűneinkre, görbe útjaink kiegyenesítésére és a hálából fakadóan egyre engedelmesebb élet. Vajon a fenti értelemben reformátusok vagyunk-e a hétköznapokban? Reméljük, hogy mostani számunk cikkei segítenek a hétköznapi reformáció megélésében. Az első, rövidebb írásokon keresztül Kálvin tanít minket a Biblia alapján a keresztyén élet fontos területeiről: a lelki életről, az evangéliumról, a Szentlélekről és Isten dicsőségéről. Ezt követik szokásos rovataink, amelyeket szintén szemlélhetünk reformátori nézőpontból. Hiszen legyen szó a panaszkodásról, az egyedülállóságról vagy az időkezelésről, mindegyik cikk felszólít az utaink meggondolására és Isten szerint való helyesbítésére. Természetesen mindeközben a célt se felejtsük szem elől. Életünket azért kell megreformálnunk, hogy Istennel egyre mélyebb kapcsolatban élhessünk, és így egyre jobban gyönyörködjünk abban az Úrban, aki kivont minket a pusztulás gödréből, megtisztított minket bűneink mocskától, és a Krisztus által kapott szépségében és feddhetetlenségében állított az Ő színe elé. Szabó Péter András Keskeny Út Keresztyén folyóirat Főszerkesztő: Bagoly Gyula, szerkesztő: Szabó Péter András Kiadja Közép- és Kelet Európai Református Presbiteriánus Egyház Tel.: (36) bagolygyula@gmail.com, ISSN

3 A Reformációról idézetek Az én lelkiismeretem Isten Igéjének foglya Itt állok, másként nem tehetek Békességet ha lehetséges, de igazságot minden áron! Luther Márton Jusson eszetekbe az egyháznak jelen borzasztó nyomorúsága, mely még a kőszíveket is könyörületre indítaná. Aztán jelenjék meg szemetek előtt tisztátalan alakja, a roppant romlás, melyet mindenki lát. Hát meddig tűritek, hogy a Krisztus menyasszonya, mindnyájatok anyja ledöntve, lesújtva feküdjék? Aztán gondoljátok azt is el, hogy mennyivel nagyobb nyomor mutatkozik a jövőben! Mert ama végső elmúlás sincs messze, ha a legnagyobb gyorsasággal útját nem álljátok Kálvin János A reformáció szót akkor használjuk helyesen, ha a biblikus tanítások helyreállítására és azoknak az élet minden területén történő következetes alkalmazására értjük Jim Elliff A reformáció nem csupán elmélkedés, véleményezés, hanem cselekvés! George Gillespie Mindazt, ami deformálódott reformálni kell Egyedül Isten Igéje tanít arról hogyan tegyük ezt Minden más reform fölösleges és hatástalan Francis Lambert után vágyakozni, amennyiben az a helyes tanítások elhívésén túl az Istennel való közösségünk megelevenedését is eredményezi. De ez a helyes tanítások miatt és nem azoktól elvonatkoztatva kell, hogy történjen Jim Elliff Tény, hogy ma sokan imádkoznak világméretű ébredésért De sokkal időszerűbb és biblikusabb lenne, ha azt kérnék az aratás Urától, hogy olyan munkásokat támaszszon, akik félelem nélkül és hűségesen prédikálják azokat az igazságokat, amelyek ébredést eredményezhetnek Arthur W. Pink Mindenki megreformálná az emberiséget, de senki nem akarja megreformálni önmagát. Lev Tolsztoj Ez az egy mondat Az igaz ember hitből él kirobbantotta a reformációt Elfeledett magként amelyet elrejtettek a sötét középkor századai előkerült, behullott az emberi szívekbe, Isten Lelke szárba szökkentette és mindez ilyen hatalmas dolgokhoz vezetett C. H. Spurgeon A XVI. századi reformáció egyik vívmánya a meglévő egyházak helyreállításán túl az új egyházak megalakítása Mindez a biblikus modell szerint, az evangélium hirdetésén keresztül valósult meg, mely evangéliumot a római egyház ezer évig elnyomott John Robbins Kálvin és a reformáció A reformáció sokak számára olyan, mint a Messiás a zsidók számára. Mielőtt eljött vágyakoztak utána, dicsekedtek Vele és örvendezve reménykedtek Benne; de mikor eljött nem tudták befogadni Őt, hanem meggyűlölték üldözték és halálra adták Így vannak ma sokan a reformációval. Reménykednek a reformációban, azt gondolván, hogy az több gazdagságot és nagyobb megbecsülést hoz nekik az emberek előtt De mikor a reformáció alázatot, fájdalmat és áldozatot követel meghátrálnak Richard Baxter Ne akarjunk ébredést megtapasztalni igazi reformáció nélkül Ezért az ébredés szó manapság nem adekvát, hacsak ki nem egészítjük a reformációs vagy igeközpontú jelzőkkel. Nem helytelen dolog ébredés Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! Jer 6,16 Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Róm 12,1-2 Válogatta és fordította: Szőke Imre Keskeny Út október 3

4 Kálvin és a reformáció Egyháztörténelem, reformáció és Kálvin Tamás Sándor A keresztyén ember számára kiapadhatatlan kutatási, tanulási terület az egyháztörténelem. Erről szól ugyanis a Szentírás tetemes része, akár ószövetségi történetek, Isten népének vándorlása és Istennel való kapcsolata, akár az Újszövetség evangéliumai, az apostolok cselekedetei. Ha nem lenne (egyház)történelem, akkor nem tudnánk, hogy az idők folyamán Isten szövetséget kötött a népével, és a történelem egy adott pontján Isten a saját Fiát küldte el, hogy meghaljon a bűneinkért. Egyháztörténelemmel való foglalkozást jelent a különböző életrajzok tanulmányozása is. Az egyháztörténelem része a dogmafejlődés, a dogmatörténet, amelyek szintén fontosak a keresztyén ember számára. Minden gondolkodó ember számára tanulságos a történelem: ha nem is mélyed bele a távoli múltba, de legalább a saját élete történéseiből tanul, és visszatekintve a múlt eseményeire, igyekszik helyesebben eljárni a jövőben. Ahogy Spurgeon fogalmaz: Aki bevallja, hogy tegnap tévedett, egyben azt is állítja, hogy ma már valamivel bölcsebb. 1 A protestáns egyháztörténelem kiapadhatatlan kutatási területe a reformáció. Az a reformáció, a m e l y r ő l mondhatjuk, hogy megváltoztatta a világot: a gondolkodásmódot, a gazdasági életet, a munkához való hozzáállást, a földön való életet, de ami még fontosabb, megváltoztatta az örök életről való felfogást is. Nem hozott újat ebben a tekintet Charles Spurgeon, The New Park Street Pulpit; idézi Robert R. Booth: Az ígéret gyermekei, Presbiteriánus Kiadó old. ben, de előhozta a régit, az elfelejtettet. A legfontosabb kérdés felvetése nyomán jelent meg: Mi lesz velem miután meghalok? Hogyan üdvözülök? Mit tudok tenni a bűneimmel? A reformáció a deformálódott keresztyénséget igyekezett visszaállítani a helyes pályára, hogy ne a mellékvágányon menjen, ne rossz irányba haladjon. A reformáció nem az egyház egységét törte meg, hanem a szerteágazó tévtanokat utasította el, amelyek sok esetben egymásnak ellentmondóak, de az egyházon belül elfogadottak, megtűrtek voltak. Amúgy sem volt tehát egység, mert már az V-VI. században önálló egyházak jöttek létre keleten (Nestorius, Novatianus), az évszázadokon át meglevő egyházszakadás 1054-ben véglegessé és hivatalossá vált. Másrészről Nyugat-Európában az egységet már csak az inkvizícióval sikerült fenntartani. 2 A tizenhatodik század elejére megnőtt a középkori egyházzal szemben az elégedetlenség, melynek oka nem csupán erkölcsi jellegű bár tagadhatatlanul az is, hanem társadalmi, politikai és gazdasági természetű is volt. A középkori egyház minden területre igyekezett kiterjeszteni hatalmát, de végül mindenben csődöt mondott. Gazdaságilag nem volt sikeres, annak ellenére, hogy VII. Gergely pápa 1074-ben kötelezővé tette a klérus számára a cölibátust. Nem titkolt célja volt az egyházi vagyon koncentrációja. Nincsenek (törvényes) utódok, és így nincsenek örökösök sem. Ennek ellenére a Vatikán teljesen elszegényedett. Sok esetben az emberek azt tapasztalták, hogy az egyháznak csak fizetni kell, a reneszánsz pápák életvitele minden pénzt felemésztett. Politikai sikertelensége a folytonos hadviselésben nyilvánult meg. Az emberek a békét, a békéltetést várták volna el az egyháztól, ezzel szemben a hadakozások, a politikai intrikák jellemezték. A vallási vezetők politikai gondolkodását nem az igazságosság, hanem az érdek irányította. A középkori egyház igyekezett politikailag 2. Jos Colijn: Egyetemes Egyháztörténet, Iránytű alapítvány old október Keskeny Út

5 is minden irányba terjeszkedni és fegyveres segítséget nyújtani hol egyik, hol másik félnek, a laikusok csak azt látták, hogy esetenként a haza védelmében az egyházzal szemben kell harcolni. Bár továbbra is az egyház tagjai voltak, de az ellenséget is a pápa támogatta. Társadalmi téren sem töltötte be feladatát. Nem sokat törődött a szegényekkel. A háborúk nyomán özvegyen, árván, nyomorékon maradt személyek nem számíthattak sem védelemre, segítségre. Társadalmi igazságtalanságok, korrupció uralkodott. Az egyház pedig azt hirdette, hogy tűrni és szenvedni kell. Erkölcsileg súlyos volt a helyzet, és az írás, olvasás általánossá válásával a laikusok számára nyilvánvaló lett, hogy bár vizet prédikálnak, de bort isznak. A nyomtatás és a papíripar fejlődésének következtében a városokban a szakértelmük révén újonnan felemelkedő rétegek kiszorították az irányításból az ősi arisztokrata családokat. Ezáltal a laikusok megítélhették a papság hozzáértését. A betűk ismeretének papi monopóliuma ezzel végérvényesen megtört. 3 Az akkori idők papságának felkészültsége siralmas volt. Ezt a katolikus egyházban majd csak az ellenreformáció idején korrigálják. A reformáció tehát minden tekintetben időszerű volt. Ha igaz az, hogy a protestáns egyháztörténelem kiapadhatatlan kutatási területe a reformáció, akkor az is igaz, hogy a reformáció egyik legnagyobb alakja Kálvin János. Ki is ez a Kálvin János, vagy ki nem ő? A történelem folyamán nagyon sok területen félreértették, félreértékelték őt. Sokszor szándékosan. Diktátornak, tudománytalannak nevezték, mellőzve minden komoly történelmi alapot. Genf diktátorának mondták annak ellenére, hogy csak élete vége felé kapta meg a genfi polgári státuszt. A városi tanács folyton akadályozta, nem fogadták el a javaslatait, egy ízben ki is utasították a városból. Tudománytalannak nevezték, azt állítva, hogy nem értett egyet Kopernikusz heliocentrikus elméletével, illetve Servétnek a tudományos felfedezéseiért kellett meghalnia. Mindezek mellőznek minden történelmi alapot. A makacs tények azonban ellentmondanak ezeknek és az ehhez hasonló állításoknak. A történelmi tényeket elfogadók számára is komoly kihívás Kálvin, hiszen magáról nem sokat írt. Különösen korai éveiről tudunk igazán keveset. Kálvin rendszerezett gondolkodó. Talán ez az egyik legnagyobb erőssége. Az egyik kortárs történész írja: Ha tehát Kálvinnal és hagyatékával foglal- 3. Alister E. McGrath: Kálvin, Osiris Kiadó, Budapest 2001, 18. old. kozunk, az újkori történelemnek azt a ritka pillanatát próbáljuk megragadni, amikor a keresztyénség alakította a társadalmat, és nem maga idomult hozzá. 4 Valóban ez a kálvinizmus igazi erőssége. Istenhívő gondolkodás az élet minden területén. Nincs áthidalhatatlan határvonal testünk és lelkünk között, hiszen a megváltás testre és lélekre egyaránt szól. Nincs szakadék vallásos és nem vallásos cselekvéseink között, mivel mindkettő Isten színe előtt történik. Isten előtt éljük társadalmi és egyházi életünket egyaránt. A reformáció és Kálvin számára a keresztyénség nem elvont elmélet, hanem a valóságban gyökerezik, és nem csupán belegyökerezik, de ki is nő belőle. Ezért a teológiáért készek voltak szenvedi és meghalni olyan emberek, mint a francia hugenották, a skót szövetségesek (covenanters), a zarándokatyák, a magyar gályarab prédikátorok. Kálvin nagy fontossággal bír az európai történelemben. Lord Morley ezt írta: ha mellőzzük Kálvint a nyugat-európai irányzatokban, ez annyit jelent, mintha egy szemmel olvasnánk a történelmet. 5 Amit talán kezdetként tanulhatnánk Kálvintól, az a személyes kegyesség. Ezt kevésbé szokták hangsúlyozni, mivel hatalmas irodalmi munkásságából főként a tudós, teológus kép látható. Ez a könnyebb, mert ehhez nem kell hitvalló keresztyénnek lenni. Lehet olvasni Kálvintól, elmélkedni, egyetérteni vagy elutasítani, de ez csupán csak a leírt tanításról szól. Csakhogy ő teológus volt a szó valódi értelmében, meg is élte, hitte azt, amit vallott és tanított. Van haszna a reformációról és Kálvinról beszélni, írni, hiszen az ő példáját követve a személyes hitben való növekedés valódi lelki haszonnal járhat. Ezért adta a következő meghatározást B.B. Warfield a kálvinizmusra: Ez Isten fenségének alapos megértésében rejlik, mely elkerülhetetlenül együtt jár a vele való kapcsolat egzakt természetének szívig ható megértésével, melyet a teremtmény, mégpedig és különösképpen a bűnös teremtmény tart fenn vele Alister E. McGrath: Kálvin, Osiris Kiadó, Budapest 2001, 10. old. 5. Lord Morley, Miscellanies, 4 th series, 124. old., Idézi: Robert Rodgers: Kálvin János intellektusa, műveltsége, hatása 6. Warfield: Calvin and Augustine, 289. old. Idézi Robert Rodgers Kálvin és a reformáció Keskeny Út október 5

6 Istennek élni Kálvin a lelki életről Istenéi vagyunk: tehát neki éljünk és neki haljunk meg. Istenéi vagyunk: tehát minden cselekedetünket az Ő bölcsessége és akarata igazgassa. Istenéi vagyunk: tehát Őrá, mint az egyedüli helyes célra kell irányulni életünk minden részének (Róm 14,8 vö. 1Kor 6,19). Ó, mily nagy előhaladást tett az, aki megtanulván azt, hogy ő nem az önmagáé, a maga felett való uralmat és igazgatást a saját eszétől elvette, hogy azt az Istennek tulajdonítsa! Kálvin János: A keresztyén vallás rendszere Iain H. Murray Kálvin és a reformáció K álvin A keresztyén vallás rendszere című könyvének minden egyes kiadásában az első oldalakon azok a szavak állnak, amelyek összefoglalják munkásságának célját, lényegét: Az igaz és egészséges bölcsesség két részből áll: Isten és önmagunk ismerete. Ezt 1536-ban írta, és a hangsúlyt a későbbi években sem változtatta meg. Kálvin saját magát egy olyan bűnösnek látta, aki mindent Istennek köszönhet. Isten volt az, aki képessé tette Krisztus ismeretének befogadására. A reformáció által felfedezett kegyességet gyakran egy rideg, kemény Istennek való engedelmességként parodizálták. A karikatúra abból fakad, hogy figyelmen kívül hagyták az Isten szeretete és a hívő szívek hálája közti kapcsolódást. Szükség van a megváltottak vágyaira, ahhoz hogy dicsőítsük Istent, és kedvében járjunk. Viszont veszélyek is leselkednek azokra, akik nagyra becsülik Kálvin emlékét, én kettőt szeretnék ezek közül bemutatni. Először is, keresztyén körökben a kegyes és istenfélő lelkület nem jellemzi olyan mértékben a kálvinista hitűeket, mint ahogy kellene. Úgy hisszük, hogy az isteni kijelentés eljött hozzánk Amikor úgy mutatják be a kálvinista igazságot, mintha Isten nem is szeretné a bűnöst bűnösként, nem csoda, hogy az evangelizáló prédikáció akadozik. Az igehirdetőt átfogó szeretetnek kell eltöltenie, hogy valóságosan bemutathassa Krisztust, akinek a nevében beszél. szavakban, megfogalmazott kijelentésekben, és ezekért harcolnunk kell. De az igazságot csak akkor értettük meg igazán, ha meg is éljük azt a mindennapokban. A 16. században az evangéliumot elsősorban a megváltozott életű emberek példája terjesztette. Manapság a Kálvinnal kapcsolatos hittételeket túl gyakran akadémiával és tanteremmel azonosítják. Egyszer, balszerencsémre végighallgathattam egy olyan eszmefuttatást a kálvinizmus öt pontjáról, amely egy kisebb kémiai előadásnak hangzott. Nem csupán viták vagy tanítás által fog ez a jelenlegi helyzet változni. Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben (1Kor 4,20), mivel a Szentlélek a forrása annak a bizonyságtételnek, ami több a beszédnél. Másodszor, a mi példánknak kellene a legerősebben érvelnie amellett, hogy az Isten szuverenitásában való hit nem gyengíti az evangelizáló prédikációt. Vannak feltűnő kivételek az ellenkezőjére is, de ha nagyvonalakban vizsgáljuk a keresztyén világot, akkor van némi létjogosultsága annak a gondolatnak, hogy a kálvinista felfogás akadályozza az evangelizálós buzgóságot. Amikor szembesülünk ezzel a ténnyel, becsapnánk magunkat, ha azt mondanánk, hogy mi ebben ártatlanok vagyunk. Sokkal könnyebbnek találjuk az igazság tanítását és szóbeli védelmezését, mint úgy hirdetni az örömhírt, hogy készek legyünk azért akár meghalni is, hogy emberek megtérjenek. Néha azt a látszatot kelthetjük más keresztyénekben, hogy mi a kálvinizmust a ke október Keskeny Út

7 resztyénség rokon értelmű szavának tartjuk, és hogy az egész evangéliumot bele tudnánk préselni az öt pontba. Nem kell alábecsülnünk az öt pontot, viszont Isten felfoghatatlanul nagyobb, mint a mi értelmünk, és vannak máshogyan megfogalmazott megosztani való igazságok, amik meghaladják a mi befogadó képességünket. Kálvin itt figyelmeztet bennünket. Amikor arról beszél, hogy Krisztus személyválogatás nélkül szólítja fel az embereket a megtérésre a János 5-ben, akkor megjegyzi: Kész arra, hogy magát adja, feltéve, ha csak egy kicsit is akarnak hinni. Azt tudja mondani, hogy semmi sem fog elveszni, amit Isten meg akar menteni, ugyanakkor figyelmezteti a hallgatókat arra, vigyázzanak, az üdvösségük lehetőségét el ne szalaszszák. (Kálvin: Magyarázat a János evangéliumához) Amikor úgy mutatják be a kálvinista igazságot, mintha Isten nem is szeretné a bűnöst bűnösként vagyis Ő csak a kiválasztottakkal törődik, nem csoda, hogy az evangelizáló prédikáció akadozik. Az igehirdetőt átfogó szeretetnek kell eltöltenie, hogy valóságosan bemutathassa Krisztust, akinek a nevében beszél. Azok a kálvinisták, akik kitűnő hirdetői voltak az evangéliumnak, mindig jó példát mutattak ebben. Fordította Szabó Erika a Tabletalk júliusi számából Rick Gamble A nagy vá ltá s Kálvin az evangéliumról Krisztus keresztjében, mint egy kitűnő színdarabban, Isten semmihez nem fogható szeretete kerül előtérbe az egész világ szeme láttára. Valóban Isten dicsősége fénylik fel minden földi és mennyei teremtményében, de nem ragyogóbban, mint a kereszten, ahol csodálatos változás történt. Itt ment végbe minden ember ítélete a bűnért, és a bűn büntetésének elszenvedése helyett az ember számára eljött a szabadítás. Röviden szólva, az egész világ megújult és minden dolog a helyére került....a kereszt átkozott volt nemcsak emberi vélekedés szerint, hanem az isteni törvény rendeléséből kifolyólag is (5Móz 21,23). Midőn tehát Krisztus keresztre feszíttetik, Isten átka alá adja magát. És ennek így kellett történnie, hogy minden kárhoztatástól, amely bűneink miatt ránk várakozott, vagy inkább ránk nehezedett, megmenekedjünk azáltal, hogy ez Őreá vitetik át. Krisztus keresztre feszítésének jelenete századokon keresztül volt festők által kedvelt téma. A használt színek általában sötétek. A szégyen és szenvedés mindenhonnan kitűnik. Így kell érteni a bálványimádók keze által való brutális kivégzést. Ez az esemény igaz és mély szenvedés volt. Mindennek ellenére Kálvin, ahelyett hogy a szégyent és a fájdalmat hangsúlyozná, más szögből mutatja be Krisztus keresztjét. A jelenetet egy kitűnő színdarab részének látta. A Filippi levélhez írt kommentárjában Kálvin a Kálvin: Magyarázat a János evangéliumához II, 73; A keresztyén vallás rendszere keresztrefeszítést így fogalmazta meg: Nem volt soha biztosabban álló trón, kiemelkedőbb dicsőség, magasabbra emelt harci szekér, mint a kereszt, amin Krisztus függött. Ez a jelenet bizonyította leginkább Isten jóságának teljességét. János, a szeretett tanítvány, gyakran emlegette Krisztus dicsőségét az általa írt evangéliumban. Kálvin nem csak a feltámadáshoz kötötte ezt a dicsőséget, vagy akár Krisztus hegyi beszédéhez, hanem magához a véres kereszthez. Kálvin a csodálatos váltásra is figyelt, ami a hátborzongató Kálvin és a reformáció Keskeny Út október 7

8 Kálvin és a Reformáció kereszt következménye. Először az emberi bűn témájára fektetett hangsúlyt, és az ebből fakadó átokra, majd áttért Krisztus dicsőségére és ragyogására. Kálvin ismerte saját magát. Tudta, hogy szíve és általában az ember szíve bálványgyár. Ádám bukása következtében a világ az eredendő és tényleges bűn átka alá került. Krisztus az Ő keresztjében ezt az ítéletet leemelte gyenge vállainkról, és saját hatalmas isteni erejére helyezte. Olyan módon hordozta a bűn átkának súlyát, ahogyan ember nem tudta volna hordozni. Mivel Krisztus elvette a bűn terhét, felszabadította a hívőket az átok alól. Miután megfogalmazta a megigazulás tanát, Kálvin Genfben kezdett hozzá, hogy minden dolog a helyére kerüljön. Krisztus szabadító munkájára alapozva próbált egy Istennek tetsző politikai rendszert kiépíteni és az oktatást elérhetővé tenni mindenki számára lányokat is beleértve. A gonosz foglalkozásokat is megszüntették, mint amilyen a prostitúció volt, az ilyenek helyett istenfélő, gondos emberek kezdtek munkálkodni. Következésképpen, Kálvin rátapintott a lényegre, amikor azt mondta, hogy a megváltásunk a keresztről szóló tanban áll. (Az evangéliumi harmóniáról írt magyarázat 3,274-75) Fordította Szabó Erika a Tabletalk júliusi számából János, a szeretett tanítvány gyakran emlegette Krisztus dicsőségét az általa írt evangéliumban. Kálvin nem csak a feltámadáshoz kötötte ezt a dicsőséget, vagy akár Krisztus hegyi beszédéhez, hanem magához a véres kereszthez. Thabiti M. Anyabwile A Par adicsom Kulcsa Kálvin: a Szentlélek teológusa Ezekkel a szavakkal figyelmeztet bennünket [Péter apostol] arra, hogy lelkünket a Szentlélek tisztítja meg titkos öntözéssel, hogy hiábavaló ne legyen az Ő szent vérének kiöntése. Ezért mondja Pál is, a megtisztulásról és a megigazulásról szólván (1Kor 6,11), hogy mi mind a kettőben az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünknek lelke által részesedünk. A végeredmény az, hogy a Szentlélek az a kötél, mellyel Krisztus hathatósan magához köt. Kálvin: A keresztyén vallás rendszere Napjainkban sokszor kérdéses, hiszünk-e még ebben a biblikus igazságban? Amit gyakran szem elől tévesztünk, s amit Kálvin magáévá tett, az a Szentlélek elengedhetetlen munkája felől való meggyőződés a bűnösök megtérésében, éppúgy, mint a Szentlélekre való mélységes ráutaltságunk a keresztyén életünk folyamán és az egyház életében. Ezen kérdések tekintetében Kálvin emlékeztet bennünket a Szentháromság harmadik személyére való ráutaltságunkra. Az Úr jóvoltából egyszer abban a kiváltságban volt részem, hogy egy bibliaórát vezethettem a Szentlélekről. Az október Keskeny Út

9 Kálvin és a reformáció alkalmat azzal kezdtem, hogy feltettem a kérdést: Hányan vannak itt, akik kaptak részletes tanítást a Szentlélekről, vagy olyan egyházhoz tartoznak, ahol foglalkoznak ezzel a tantétellel? A terem tele volt felnőtt keresztyénekkel sokféle nemzetből, különböző felekezeti háttérrel, több korosztályból. Néhányuk negyven, ötven éve járt az Úrral, s az egész csoportból összesen négy vagy öt ember emelte fel a kezét. Nem csoda tehát, hogy az evangelizáció és az evangélium hirdetése egyes helyeken szinte nem is létezik, vagy legalábbis erőtlennek tűnik. Ehelyett legtöbbször úgy tűnik, az igehirdetés inkább az igehirdető rábeszélő képességére van bízva és az érzelmi hatás felkeltésére irányul, mint a Szentlélek szuverén és titkos munkájára. Égető szükségünk van keresztyénnek a Lélek szerint kell járnia, hogy uralkodni tudjon a bűnön. A keresztyén megszentelődés Kálvin gondolkodásának központi témája volt. Hitt abban, hogy szentségünk összefonódik Krisztus elvégzett áldozatával a Szentlélek munkálkodása által. Végül rengeteget tanulhatunk Kálvintól a Szentlélek munkájának szükségességéről azon a téren is, hogyan éljük meg keresztyén hitünket közösségként az egyházban. Megértette, amit mi oly gyakran elfelejtünk: az evangélium hirdetésének hatékonysága egyedül a Lélek munkáján múlik, ahogyan Krisztus felajánlja Önmagát a Jó Hírben. Ha elmulasztjuk hirdetni Krisztus munkáját, vagy elmulasztunk könyörögni a Lélek ténykedéséért, minden igehirdetés élettelen és A huszadik századi keresztyénségnek sok mindenre szüksége van: hogy mélyebben megértsük a Krisztus erejébe vetett életet adó hitet, hogy nagyobb legyen a vágy a világiasságból való szabadulásra, az evangélium erőteljes hirdetésének megújulására. Ezen szükségletek betöltéséhez nélkülözhetetlen a mindennapos közösség a Szentlélek Istennel. arra, hogy helyreálljon a megtérésről és a Szentléleknek abban végzett szuverén munkájáról való képünk, hogy megszabadulhassunk az erőszakos pragmatizmustól és a népszerű elméletek hóbortjától. Kálvin egy politiki, vallási és szociálisan felemelkedő és küzdelmes időszakban élt és szolgált. Esetenként szinte egyetlen pillanat alatt teljes tartományok álltak át a római katolikus vagy protestáns célok oldalára. A küzdelem intenzív volt, időnként súlyos; maga Kálvin is szembesült az elfogatás és a biztos halál lehetőségével. A keresztyén fő ellenségei a világ, a test és az Ördög azok az élenjáró erők, melyek ellen Krisztus hadserege felvonult. Kálvin tisztán felismerte, hogy a keresztyén egész életében harcban áll a tagjaiban lakozó bűnnel. Jól tudta, hogy ez a küzdelem életünk végéig megmarad, de nem volt kishitű. Azt is jól tudta, hogy a Szentlélek társunkká szegődik, és a értelmetlen. De Kálvin emlékeztet a Lélek elengedhetetlen jelenlétére ahhoz az egységhez, mely illő a megújult élethez. A huszadik századi keresztyénségnek sok mindenre szüksége van, többek között hogy mélyebben megértsük a Krisztus erejébe vetett életet adó hitet és megtérést, hogy nagyobb legyen a vágy a megszentelődésre és a világiasságból való szabadulásra, az evangélium erőteljes hirdetésének megújulására, és tántoríthatatlan elkötelezettségre az egyház egysége mellett. Ötszáz évvel élete és munkássága után Kálvintól megtanulhatjuk: ezen szükségletek betöltéséhez nélkülözhetetlen a mindennapos közösség a Szentlélek Istennel, Aki kulcsa annak, hogy a Paradicsom kapui megnyittassanak számunkra. (Kálvin: Prédikációk az Efézusiakhoz írt levélből, 207. o.) Fordította André Viktória a Tabletalk júliusi számából Keskeny Út október 9

10 Isten dicsőségének színpa da Kálvin Isten gondviseléséről és dicsőségéről Isten látható díszben csak azóta kezdett megjelenni, mióta a világ teremtésében fensége dicső jegyeit előhozta, melyekben fényesen tündökölni látjuk Őt, valahányszor körültekintünk. Mivel ott fent teljesebben csillog hatalmának és bölcsességének dicsősége, lépten-nyomon az eget nevezik az Ő lakóhelyének. S bárhova veti is az ember tekintetét, nincs az egész világon oly parányi hely, melyen dicsőségének legalább valami kis szikráját ne látnánk ragyogni. Kálvin János: A keresztyén vallás rendszere David W. Hall Kálvin és a reformáció 10 Az Institúció előszavában Kálvin úgy festette le az embert, mint aki mentes minden erénytől, szolgaságba vetett, vak és erőtelen. Ezen leírás célja az volt, hogy elejét vegye minden alkalomnak az öndicsőítésre, és minden dicsőséget Istennek adjon. Kálvin úgy vélte, az emberről le kell hántani minden hiábavaló dicsőséget, hogy megtanuljon Istenben dicsőségesnek lenni. Öt évszázaddal Kálvin halála után John Piper úgy találta, hogy a Kálvin munkáját megillető cím a Törekvés Isten dicsőségének illusztrálására lenne. Mind életében, mind halálos ágyán Kálvin azt vallotta, hogy nem fogad el más, csak amiről meggyőződött, hogy Isten dicsőségére van. Kálvin születésének 500. évfordulóján nem elég pusztán azt mondanunk, hogy a kálvinizmus veleje a szenvedély Isten teljes valósága és fensége iránt. A 400. évfordulón a princetoni óriás, Benjamin Warfield így foglalta össze: Nem élt még ember a földön, aki mélyebben értette volna Istent, mint [Kálvin]. Legyen ez az el nem múló összpontosítás Isten dicsőségére (Piper), vagy az evangélumi hit átfogó szlogenje: a kegyelem munkája a bűnös életében tükör, melyben Isten kegyelmét látjuk (Vos), illetve Kálvin saját szavai, melyekkel Isten dicsőségét magasztalja. Kálvin úgy beszélt erről a világról, melyet Isten gondviselése irányít, mint Isten dicsőségének a színteréről (theatrum gloriae). Úgy gondolta, hogy az élet minden területe a munkától a dicsőítésig, a művészettől a technikáig magában hordozza Isten dicsőítésének a lehetőségét (Institúció, ). A teremtés célja Isten dicsőségének a hirdetése ( ), egy elkápráztató színház (1.5.8;2.6.1), mely Isten dicsőséges tetteinek hirdetésére rendeltetett. Kálvin úgy értelmezte az első parancsolatot, hogy törvényszegés Isten dicsőségét megrövidíteni akár csak egyetlen részecskével is ( ). Ez megerősíti Lloyd-Jones későbbi állítását, miszerint Kálvin számára a központi és legfontosabb igazság Isten szuverenitása és dicsősége volt. James Packer úgy gondolja: Kálvin keresztyénségének lényege az a tudat, hogy Isten királyi trónon ül, és hatalmasan uralkodik. Milyen gyakran használta Kálvin a magasztos és a dicsőséges szavakat! Milyen gyakran elidőzött Isten nagyságán! Szenvedélye összhangban volt azzal, ahogyan Istent látta. Szenvedélye pedig abban a nagyszerű kifejezésben nyilvánult meg, mely a kálvinizmus szlogenjévé vált Soli Deo Gloria! Politikai körültekintésre intve Kálvin így fogalmazott: gondoljuk meg alaposan, és tekintsünk Istenre úgy, mint választásaink elnökére és felügyelőjére, és döntéseinket hozzuk meg tiszta lelkiismerettel, Isten tiszteletén és dicsőségén felül mindent mást figyelmen kívül hagyva, köztársaságunk védelme és biztonsága érdekében. Warfield így foglalta össze: Kálvinista az az ember, aki látta Istent, és akit, miután látta Istent az Ő dicsőségében, eltölt saját érdemtelenségének tudata, hogy mint teremtmény, és még inkább mint bűnös, megálljon Isten előtt, másrészt, akit eltölt az imádattal teljes csodálat, hogy ez az Isten egy olyan Isten, aki a bűnösöket Magához fogadja. Kálvin még mindig az igazság fénysugarát ontja Isten dicsőségének színpadára. Fordította André Viktória a Tabletalk júliusi számából október Keskeny Út

11 A nagypapa minden reggel korán felkelt, és a konyhaasztalnál ülve olvasta régi, kopott kötésű Bibliáját. Tízéves fiúunokája szeretett volna olyan lenni, mint a nagyapja, ezért aztán amiben csak tudta, utánozta őt. Egy késő októberi napon a kisfiú így szólt a nagyapjához: Papa, én is próbálom olvasni a Bibliát, ahogyan te, de nem igazán értem, amit meg megértek, azt rögtön el is felejtem, amikor becsukom. Mondd meg nekem, légy szíves, hogy akkor mégis miért jó a Bibliát olvasni! A nagypapa éppen a szenet rakta a kályhába, majd amikor befejezte, odafordult az unokájához, és kedvesen ezt mondta: Értem a problémádat. Most kérlek, hogy vidd el ezt a szeneskosarat a patakhoz, és hozz benne vizet! A kisfiú úgy tett, ahogyan a nagyapja mondta, a kosárból azonban az összes víz elfolyt, mielőtt visszaért volna a házhoz. A nagypapa az unokáját látva mosolygott, és így biztatta: Legközelebb egy kicsit gyorsabban kellene mozognod és visszaküldte, hogy próbálja meg újra. A fiúcska másodszor is elment a patakhoz, megtöltötte a kosarat vízzel, és most már gyorsabban szedte a lábát, de a kosár ismét kiürült, mire a házhoz ért vele. Mivel látta, hogy ez nem fog így menni, elindult, hogy keressen egy vödröt a kosár helyett, és abban hozzon vizet. De a nagyapja ezt mondta neki: Ne a vödröt vidd, hanem a szeneskosarat, és abban hozz vizet! De Papa, ebből kifolyik! felelte a kisfiú. Isten Igéje és a szeneskosár Menj csak, próbáld meg még egyszer! válaszolta neki a nagypapa, és kiment a tornácra, hogy onnan figyelje az unokáját. A kisfiú tudta, hogy nem lesz képes vizet hozni, mégis meg akarta mutatni a nagyapjának, hogy akármilyen gyorsan is szalad hazáig, a víz úgyis ki fog folyni a kosárból. Így is lett, harmadszor is elment, és a pataktól úgy szaladt hazafelé, ahogy csak tudott, de az eredmény ugyanaz maradt: üres kosár. A zihálástól alig kapott levegőt, úgy mondta: Nézd..., nézd, Papa, ez hiábavaló! Tényleg úgy gondolod? kérdezte az öregember mosolyogva. Akkor nézd csak meg a kosarat! A kisfiú megnézte, és valóban, egészen más volt, mint korábban. A kosár, ami azelőtt fekete szénporos volt, a víztől tiszta lett. Kisunokám, pontosan ez történik akkor is, amikor a Szentírást olvasod. szólt a nagypapa. Lehet, hogy az olvasottakból elsőre nem értesz meg mindent, és nem fogsz mindenre emlékezni, de ha megalázkodsz Isten előtt, a kegyelmét kéred, és a Bibliát odaszánt szívvel olvasod, Isten Igéje belülről kifelé fog megváltoztatni. Az Isten munkája az életünkben, hogy az Ige a szívünktől, belülről kifelé változtat meg, és formál minket Fiának, Krisztusnak képére. Olvasd az Igét te is minden nap!... nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik. (5Móz 8,3b) Az Ministry alapján fordította és átdolgozta: Tihanyi Pál Elmélkedjünk! Keskeny Út október 11

12 A vér jelül lesz néktek Demeter Géza Szólt pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén, mondván: Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izráel egész gyülekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közül vagy a kecskék közül vegyétek. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete este. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg azt. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálcáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az. Mert általmégyek Egyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Egyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Egyiptom földét. (2Móz 12,1-13) 12 Ha olvastál, vagy hallottál Mózesről, vagy a zsidóknak Egyiptomból való kiszabadulásáról, akkor bizonyára ismerős a fenti igeszakasz. A zsidók Egyiptomban rabszolgaságra jutottak. Isten elhívja Mózest, hogy általa kiszabadítsa az Ő népét, a zsidókat a rabságból. A fáraó, Egyiptom királya azonban nem engedi el a zsidó népet. Isten csapásokkal sújtja a fáraót ezért az engedetlenségért, aki még ezek ellenére sem engedelmeskedik. Isten ezért azt üzeni Mózesen keresztül, hogy el fog pusztítani Egyiptomban minden elsőszülöttet. De a fáraó szíve továbbra is kemény marad. Az Úr azt parancsolja Izrael fiainak, hogy házanként vágjanak le egy bárányt, és a vérével kenjék meg az ajtófélfát. Amikor Isten angyala lejön Egyiptomba, hogy megölje őket, akkor azokban a házakban nem esik bántódásuk az elsőszülötteknek, ahol a vér az ajtón van. A kérdés az, hogy miként értelmezzük ezt az igeszakaszt? Egyesek szerint ez az igerész egy zsidó ceremóniáról szól, amit minden évben meg kellett a zsidóknak ismételni. Mások úgy gondolják, hogy a páskabárány leölése pusztán egy népszokás volt, mint magyar földön a locsolkodás vagy a májusfaállítás. Megint mások (főleg az ún. zöldpártiak, környezetvédők) undorral fordulnak el ettől az eseménytől, mondván, hogyan lehet Isten olyan kegyetlen, hogy ennyi állatot leölet, pusztán azért, hogy a zsidókat kiszabadítsa Egyiptomból. Szerintük a páskabárány leölése nem más, mint kegyetlen mészárlás. Mi az igazság? Vajon ez is csak egy népszokás lenne? Üres ceremónia? Kegyetlen mészárlás? A Biblia alapján azt kell mondanunk, hogy több volt, mint ceremónia, népszokás, és semmiképpen nem nevezhető mészárlásnak. Mégis hogyan értelmezzük hát a páskabárány leölését? Ez nem volt más, mint egy Krisztusra és az Ő munkájára mutató törvény, rendelet. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett (Gal 3,24) Minden törvény, beleértve az áldozati törvényeket és így a páskabárány leölését is, Jézusra és az Ő munkájára mutat. Rendszerint a városok és falvak nevét jelző táblák után következik az adott település. Ugyanígy a páskabárány leölése Isten Bárányának, Jézusnak a megöletésére mutatott előre, ami 1500 évvel később október Keskeny Út

13 be is következett. Ebben a cikkben párhuzamot vonunk Krisztus áldozata és a páskabárány feláldozása között. Ahogyan a zsidók is csak egy bárány vére által szabadulhattak meg, úgy csak egy Bárány, csak egy Szabadító van, aki minket meg tud szabadítani bűneiktől és annak következményétől, a haláltól. Ez a Szabadító nem más, mint Krisztus. 1. Minden házban egy bárányt kellett leölni (2 Móz 12,3). Isten így rendelte a zsidóknak, nem kettőt, nem ötöt. Nem annyit, amennyit megengedhet magának a gazda. Csak egy bárányt lehetett és kellett megölni. Mi köze ennek Jézushoz? Hogyan állítható ez párhuzamba Krisztus munkájával? kérdezheted. Úgy, hogy Jézus az egyetlen Megváltó. Ő az Isten Báránya, Aki által van menetelünk az Atyához. A Szentírásban a következőket olvassuk az ember állapotáról: Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. (Róm 3,11-12) Mai modern humanista világunk tagadja az ember bűnös voltát. Azt mondják, az egyén alapvetően jó. Mégis, a modern ember cselekedeteivel ellentmond felfogásának. Hiszen mindenki próbál megszabadulni az életében lévő bűnöktől, rossz szokásoktól. Vannak, akik úgy látják, hogy a pszichológusok meg tudják szabadítani őket a problémáiktól. Mások úgy gondolják, hogy ha elég sok meditációs tanfolyamot végeznek el, ezáltal szabadulnak meg a testi kívánságoktól és bűnöktől. Megint mások úgy hiszik, hogy ezt Mária vagy valamilyen szent közbenjárása által tehetik. Egyesek úgy vélik, hogy jó cselekedetek által semlegesítik bűneiket és érdemlik ki a mennyet. Mások pedig azt hiszik, hogy bizonyos egyházhoz, valláshoz való tartozás automatikusan üdvözíti az embert. Vajon tényleg ilyen sokféleképpen szabadulhatunk meg bűneinktől? Vajon a pszichológia, meditáció, jó cselekedetek, szentek közbenjárása stb. üdvözít? Nem. Csak egyféle módon szabadulhatunk meg bűneinktől, csak egy út vezet a dicsőségbe. Ez pedig nem más, mint Krisztus. A reformáció egyik jelszava ez volt: Solus Christus. Egyedül Krisztus. Egyedül Krisztus engedelmessége (Fil 2,8) és áldozata (Ézs 53,5) elégséges ahhoz, hogy megszabaduljunk bűneinktől. A 2Móz 12,1-3-ban is ezt látjuk. Isten a zsidókat úgy szabadította meg a veszedelemtől, hogy házanként egy bárányt öltek meg, és ennek vérét látva az angyal nem pusztította az elsőszülötteket a házban. Csak egy Bárány, csak egy Szabadító van, aki minket meg tud szabadítani bűneiktől és annak következményétől, a haláltól. Ez a Szabadító nem más, mint Krisztus. Ő mondja: Én vagyok az út az igazság és az élet: senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. (Ján 14,6) Jézus nem azt mondja: én vagyok az egyik út, vagy a mennybe lehet jutni a meditáció által is. Azt sem mondja, hogy én vagyok az út, de mehettek Máriához és a szentekhez is bűneitekkel. Azt sem mondja, hogy ti magatok is a mennybe juthattok, ha elég jók lesztek. Nem, Jézus azt mondja: Én vagyok az út az igazság és az élet: senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. (Ján 14,6) Nincs más út a mennybe, csak Krisztus. Csak Ő általa szabadulhatunk meg bűneinktől és Isten pusztító haragjától. Minden más út, minden más mód, amely ki akar vezetni a bűneikből a halálba, a pokolra juttat. Egyszer láttam egy filmet, melynek Kelly hősei volt a címe. Amerikai katonákról szólt, akik az ellenséges német vonalakon törtek át. Az egyik helyen egy aknamezőn kellett keresztülmenniük, amin csak egy keskeny ösvény vezetett át. Mindegy milyen irányból közelítette meg valaki, ha nem ezen az ösvényen haladt, elpusztult. A mennybe is csak egy út vezet: Krisztus. Minden más út, hívják azt pszichológiának, meditációnak, a szentek jó cselekedeteinek vagy önmegváltásnak: aknamező, mely az azon járókat a pokolra juttatja. Te kiben bízol? Rábíztad-e életed Jézusra? Ne csapd be magad! Ne bízz se magadban, se valamilyen módszerben vagy személyben, mert biztos, hogy el fogsz veszni. Csak Krisztus az, aki valósággal megszabadít és üdvösséget ad a számodra. 2. A páska bárány ép volt (2Móz 12,5). Nem lehetett leölni egy olyan bárányt, amelyik sánta volt vagy félszemű stb. Csak akkor kerülte el az öldöklő angyal a zsidók házait, ha olyat öltek le, amelyik tökéletes volt. Jézus Krisztus, Isten Fia tökéletes volt. Az Ige ezt mondja róla: engedelmes lévén halálig. (Fil 2,8) Minden szavával, cselekedetével és gondolatával tökéletesen engedelmeskedett Isten törvényének. Mindent megtett, amit az Atya kért tőle. Nemcsak azt, ami kellemes volt a számára, hanem azt is, ami fájdalmas volt. Nemcsak azt vállalta, hogy bevonul Jeruzsálembe a tömeg hozsannázása közepette, hanem az emberek megvetését és a kereszt kínjait is. De miért kellett Krisztusnak bűntelennek és engedelmesnek lennie? Evangélizáció Keskeny Út október 13

14 Evangélizáció Ha nem lett volna az, akkor sohasem tudott volna megszabadítani bennünket a bűn uralma alól, ahogy Heidelbergi Káté fogalmaz: aki maga bűnös, másokért eleget nem tehet. (Hedelbergi Káté 16. kérdés-felelet) Ha Krisztus bűnös lett volna, sohasem töltötte volna be helyettünk Isten törvényét, és így nem szerezhette volna meg nekünk az örök életet (Róm 10,4-5). De Urunk tökéletesen engedelmeskedett Isten törvényének, és soha semmi bűnt nem tett. Hálát adtál-e Neki azért, hogy Ő bűntelen volt? Hálát adtál-e azért az Úrnak, hogy helyetted engedelmeskedett Isten törvényének? Ha Krisztus nem lett volna engedelmes az Atyának, bizonyára mindnyájan elvesznénk bűneinkben és reményünk sem lenne a szabadulásra. 3. A páskabárányt tűzön sütve kellett elfogyasztaniuk a zsidóknak, keserű füvekkel (2Móz 12,8). Krisztusnak a kereszten Isten tüzes haragját kellett elviselni a mi bűneinkért, hogy mi ne vesszünk el, hanem örök életünk legyen. Az Ige a pokol kínjait a tűzben való égéshez hasonlítja. A Jelenések könyve úgy említi a kárhozatot, mint tűzzel és kénkővel égő tavat (Jel 21,8). Amikor Jézus a pokolról beszél, azt mondja az elvetettekről: az ő férgük meg nem hal, és tüzük el nem aluszik. (Mk 9,44) Ezt élte át Krisztus a kereszten értünk. Nem az okozta Neki a legnagyobb fájdalmat, hogy megverték, átszegezték a kezeit és lábait, hanem hogy kifizette a bűn büntetését, az örökké tartó halált, a pokol kínjait. Jézus azt mondja: Én vagyok a jó pásztor, a jó pásztor életét adja a juhokért. (Ján 10,11) Ő a jó pásztor, Aki tökéletes volt és semmi rosszat nem tett, odaadta életét a juhokért, akik tévelyegtek és eszük ágában sem volt megtérni. Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt mondja a Róma 5,8. Aztán azt is láthatjuk az Igéből, hogy Urunk tökéletesen kifizette bűneink büntetését, hiszen a kereszten ezt mondta: Elvégeztetett (Ján 19,30) Kifizette a tévelygés árát. Ha valakinek Krisztus lesz az Ura és Megváltója, mentesül az Isten haragjától, ami a tévelygőkre vár. Miért? Mert Jézus fizetett érte a kereszten. Vajon érted fizetett a Megváltó? Az Ige szerint: Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak (Róm 8,1) Te Krisztus Jézusban vagy? Te Hozzá tartozol? Te letetted-e már bűneidet Őelé? Mert az Úr csak azokért fizetett, akik az Ő juhai, akik Hozzá tartoznak és követik Őt. Csak Istenben nyugszik meg lelkem; Tőle van az én szabadulásom. Szabó Szabolcs (zsolt 62,2) A gyermekéveimet többnyire nagyszüleimnél töltöttem, mivel anya meg apa munkába jártak. Ezért nem sokat beszélgettünk, és keveset foglalkoztak velem. Egy csendes, keveset kommunikáló gyerek voltam. Tizenhárom évesen konfirmáltam, de gyakorlatilag semmit nem értettem az egészből, mármint Isten Igéjéből. Bár az nem volt számomra kérdés, hogy van-e Isten, de nem ismertem a Biblia Istenét. Templomba nem jártam, csak ünnepnapokon mentem el az istentiszteletekre. A Szentírás olvasásának a fontosságáról nem is hallottam. Tehát így, egy nem megtért állapotban, azt gondoltam, hogy minden rendben van az életemmel, már ami az Istenhez való viszonyomat illeti. ( Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. 1Jn 1,8). A testvérem megszületése után édesapámmal az amúgy is szegényes kapcsolatunk nagyon megromlott, mondhatjuk azt is, hogy igazi apa nélkül nőttem fel (17 éves koromban meghalt édesapám). Egy-egy veszekedés után sokszor átmenekültem a nagyszüleimhez. Nagyapám mellett már gyermekként is sok időt töltöttem el, és nagyon megszerettem a fával való munkálkodást. Egy magába zárkózó, társaságot kerülő emberré váltam. E miatt az úgynevezett hétvégi szórakozás is kimaradt az életemből, amit persze most már annyira nem is bánok, de akkor ezt nehezen éltem meg. Mivel féltem, hogy nem tudok megszólalni, ezért úgy gondoltam inkább teszem, amihez értek, ez pedig a munkába való temetkezés volt. Amikor 18 évesen befejeztem a középiskolát, munkaviszonyba álltam, és gyakorlatilag csak aludni jártam haza. Bár a munkámban sike október Keskeny Út

15 res voltam, mégis sok dolgot kudarcként éltem meg a hétköznapokban. A világban nem érvényesültem úgy, ahogy a körülöttem lévők, nem ment úgy a lányokkal való randizás és szórakozás. ( Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. 1Jn 2,1). Körülbelül 20 éves koromban kaptam egy napi áhítatoskönyvet: Isten ígéreteinek tárháza (Spurgeon). Amikor olvastam, sokszor úgy éreztem, hogy ez most pont nekem szól, viszont a Biblia fontosságát még mindig nem értettem. A Miatyánkot már esténként elmondtam, és vasárnapi istentiszteletekre nemcsak ünnepnapokon mentem el. De ezen alkalmak után semmit sem éreztem, így üresen távoztam. Persze azért magamat megnyugtattam, hogy milyen jó vagyok, hisz ott voltam a templomban. Közben 22 évesen elvittek katonának, amitől nagyon féltem, mivel a szerb nyelvet nem tudtam elég jól. De az Úr kegyelme az életemen már itt is megmutatkozott, hisz mindenfajta bántásoktól megvédett. Mikor leszolgáltam a kilenc hónapot, újból munkaviszonyba álltam, de éreztem, nem lesz jó vége annak, hogy csak a munka tölti ki az életem. Mégis tehetetlen voltam, az évek meg csak múltak. Magyarországról sokat álmodoztam, hogy milyen jó lenne ott dolgozni, hisz ott minden olyan más lenne. Akkor még nem tudtam, hogy nem egy másik ország és egy új munkahely fog változást hozni az életemben év végére megszűnt az állásom, a munkák hiánya miatt év elején egy délvidéki újságban megjelent magyarországi tanulásra és munkára jelentkeztem, ahová fel is vettek, beiratkoztam az iskolába. Az új munkahelyemen elég sokáig az otthoni munkastílust folytattam. Istentiszteletekre néha bejártam Budapestre egy református gyülekezetbe, vagy pedig a helyi (dunaharaszti-taksonyi) református templomba. De senki nem szólított meg, hogy ki vagyok és honnan jöttem. Első évben, mikor hazamentem az ünnepekre szülőfalumba, a testvérem elhívott szilveszterezni a református egyházhoz. Nagy nehezen szántam rá magam. Talán az ezt követő események voltak az első lépések ahhoz, hogy Istenhez, akit addig nem ismertem, lassan kezdtem közelebb kerülni, sok érdekes dolgot megtudtam Róla. Ezen a szilveszteren Balatonalmádiból néhány hívő is ott volt a vendégek között (a Hazuga család és Dunszt Szilvia). Hazuga Évi kreacionista előadásokat tartott a teremtésről és az özönvízről. Ekkor értettem meg, hogy a Bibliában ezek a történetek valóban hiteles események voltak. Kaptam tőlük írott igehirdetéseket (Szalay Szilárd szolgálatai), melyek elég kemény bibliai tanítások voltak. Ezek számomra újdonságként hatottak, mármint, hogy Isten Igéjét így is lehet hirdetni. A Hazuga családdal akkoriban a kapcsolat sajnos megszakadt, csak Szilviával váltottunk időközönként egy-két levelet. Ő többször írta, hogy keressek egy református gyülekezetet, ahová tartozhatok, mert így többet megtudhatok Istenről. Ezek után felkerestem a dunaharaszti református gyülekezetet, és elkezdtem járni az ifibe. Ezek az összejövetelek, alkalmak, nyári táborok kezdtek átalakítani. Rendszeresebben jártam a vasárnapi alkalmakra, és többször is vállaltam szolgálatokat a gyülekezetben. Lassan kezdtem megérteni az evangéliumot. Esténként a szobámban sok baptista igehirdetést meghallgattam, melyek megérintő, evangelizációs jellegűek voltak. Isten kegyelméből lassan ráébredtem, hogy nyomorult, bűnös ember vagyok, vétkeimet meg kell vallani és le kell tenni az Úr előtt. El kell fogadni személyes megváltómnak Jézus Krisztust, aki elhordozta az én bűneimet is. Esténként elkezdtem imádkozni már a saját szavaimmal, és kértem Istent, hogy Neki tetsző módon tudjak élni. De sok dolog volt az életemben, amiről nem ismertem fel, hogy bűn, és meg kellene belőle térni. A gyülekezetben, ahová jártam, nem igazán alakultak ki mélyebb testvéri kötődések. Nyilván én is hibás vagyok ebben, de a gyülekezet részéről sem tapasztaltam szorosabb ragaszkodást, mindezt inkább csak felszínes kapcsolatként éltem meg. Közben megtudtam, hogy balatoni ismerőseim kiléptek a református népegyházból, és a presbiteri- Bizonyságtétel Keskeny Út október 15

16 Elmélkedjünk! ánus egyházhoz csatlakoztak. Ezt tudomásul vettem, de különösebben nem foglalkoztam a hírrel ban a pesti keresztyén könyvvásáron figyelmes lettem egy könyvre, C.H. Spurgeon: Lélekmentő. Mivel Spurgeontől már régebben is ismertem és kedveltem írásokat, elhatároztam, hogy megveszem. Észrevettem ennél a könyves standnál egy nagy feliratot: Presbiteriánus Kiadó. Ekkor jutott eszembe, hogy erről az egyházról már valakitől hallottam. Ezért ott rákérdeztem, hogy ez ugyanaz az egyház-e, ami Balatonalmádiban is megalakult, mivel nekem ott vannak ismerőseim. Kiderült, hogy Szőke Imre, a gyülekezetvezető lelkész volt, akivel ezen a könyvvásáron beszélgettem. Megvettem a könyvet, és ajándékba kaptam még két kis kiadványt is: Az igaz Isten helyes tiszteletét és az Egyházszemléletünk reformációját. A 2009-es évet keresztyén könyvolvasással szerettem volna elkezdeni, és valami vékonyabb olvasmányt kerestem a könyvek között, amikor is rátaláltam a két kis presbiteriánus füzetre. Év elején a dunaharaszti gyülekezetben ökumenikus imahetekre készültünk, amit már nagyon vártam, de az olvasottak után úgy éreztem talán mégse lenne helyes ilyen eseményeken részt venni. ( Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai. Mt 15,9). A következő héten felkerestem a budapesti presbiteriánus gyülekezetet. Kedvesen fogadtak, már az első néhány alkalom után éreztem, hogy ez egy igaz hitben járó testvéri közösség. Itt beszéltek a bűnről, arról hogy egyedül a szuverén, igazságos, szerető Isten kegyelmének köszönhetjük a hitünket, és csakis Istené a dicsőség. Tőlük hallottam először az öt protestáns alapelvről és a Bibliára alapozó kálvini tanításokról. Ez olyan közösség, ahol Isten Igéjét tisztán hirdetik, ahol a sákramentumokat biblikusan szolgáltatják ki, ahol a testvérek figyelmezetnek, ha esetleg rossz úton járnék. Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy itt a biblikus udvarlásról, Istennek tetsző házasságról és gyermeknevelésről is beszélnek, és más dolgokat se kezelnek tabutémaként. Vagyis minden olyan tanítás előkerül, melyek megértésével, elfogadásával és alkalmazásával Isten előtt kedves életet tudunk élni. A dunaharaszti gyülekezetbe már csak ritkán mentem, míg végül elköszöntem és közöltem, hogy többé nem fogok hozzájuk járni, mivel a presbiteriánus református egyház tagja szeretnék lenni. Az a beszélgetés akkor megviselt, mert nem voltam igazán felkészülve rá. De Isten az Ő kegyelméből megajándékozott egy biblikus gyülekezettel. Szeretném eddigi és majd a következőkben megszerzett tudásomat is Isten dicsőségére és a gyülekezetem építésére használni. ( Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek. 1Kor 10,31). Ámen! Krisztus tanítványa vagyok A bátrak, a nem szégyenlősök táborába tartozom. A Szentlélek ereje van bennem. A kocka el van vetve. Átléptem a szükséges határvonalat. Megszületett a döntés az Ő tanítványa vagyok. Nem fogok megpuhulni, visszanézni, lelassítani vagy mozdulatlanná válni. A múltam meg van váltva a kárhozattól, a jelenemnek van értelme, a jövőm biztos. Felhagytam azzal, hogy istentelenül éljek, hogy keveset adjak, hogy látásban járjak, hogy rövidtávúan tervezzek, hogy a térdeimet ne használjam imádkozásra, hogy világias beszélgetésekben vegyek részt, hogy kicsinyes céljaim legyenek. Már nincs szükségem kiválóságra, anyagi jólétre, pozícióra, előléptetésre vagy népszerűségre. Nem kell, hogy első legyek, hogy mások elismerjenek, dicsérjenek, szeressenek vagy megjutalmazzanak. Gyorsan haladok, előretekintve a biztos cél felé a keskeny, de hepehupás úton, kevés útitárssal. Az én Istenem megbízható, a küldetésem világos. Engem nem lehet megvásárolni, kompromisszumokra kényszeríteni, eltéríteni, késleltetni vagy becsapni. Nem fogok meghátrálni, ha bajokkal kell szembenéznem, nem fogok elbizonytalanodni, mikor ellenállást tapasztalok, nem fogok egy tárgyalóasztalhoz ülni az ellenséggel, sem bolyongani a középszerűség útvesztőjében. Krisztus tanítványa vagyok. Addig kell előre haladnom, míg Ő nem jön, addig kell adnom, amíg erőm engedi, addig kell beszélnem mindarról, amit tudok Róla, és szolgálni, amíg Ő meg nem állít. Mikor eljön az Övéiért, nem lesz bajban, hogy megismerjen engem, mert hovatartozásom egyértelmű. Ismeretlen szerző október Keskeny Út

17 Hitvédelem A református teológia: szöv etség-teológi a dr. Richard Pratt Jr. A református teológiát gyakran hozzák összefüggésbe a szövetség-teológiával. Ha egy kicsit odafigyelünk, akkor gyakran hallhatjuk, amint lelkészek és tanítók úgy jellemzik magukat, mint református és szövetséghez tartozók. Ezt a két kifejezést: a reformátust és a szövetségit olyan széles körben használják együtt, hogy hasznos megértenünk, hogyan kapcsolódnak egymáshoz. A szövetség-teológia olyan alapvető hitelvekre utal, amelyet a kálvinisták a Bibliával kapcsolatban vallanak mind a mai napig. Minden olyan protestáns, aki hű maradt elődei nézeteihez vallja a Sola Scripturát, azt a nézetet miszerint a Biblia a legfelsőbb és megkérdőjelezhetetlen tekintély. A szövetség teológiája ellenben megkülönbözteti a Bibliával kapcsolatosan vallott református nézeteket a többi protestáns nézettől azáltal, hogy hangsúlyozza: az isteni szövetségek egy egységgé ötvözik az egész Biblia tanítását. A református és szövetségi bibliaértelmezési nézetek már fejlett formában jelentkeztek a 17. századi Angliában, ahol 1646-ban megszületett a Westminsteri Hitvallás, majd 1658-ban a Savoy-i Nyilatkozat és 1689-ben a Londoni Baptista Hitvallás, melyek mindegyike az angol nyelvű kálvinisták más-más csoportjait képviselte. Csak árnyalatnyi különbségek vannak köztük. Ezek a dokumentumok mind egy külön fejezetet szentelnek a szövetség-teológiának: leírják, hogy Istennek az emberekkel kötött szövetségei felfedik mindannak az egységét, amit a Biblia tanít. Például a Westminsteri Hitvallás arról beszél, hogy Isten a szövetség által jelentette ki Magát kegyelméből az emberiségnek. Ezután mindössze két szövetség alapján bontja fel a Biblia teljes történetét: a cselekedetek szövetsége Ádámban és a kegyelmi szövetség Krisztusban. A cselekedetek szövetségét Isten Ádámmal és Évával kötötte még a bűnbeesésük előtt. A kegyelmi szövetség uralja a Biblia hátralevő részét. Ezen nézet szerint a kegyelmi szövetség minden állomása lényegében egyforma volt. Abban különböztek csak, hogy Isten többféleképpen igazgatta az egyetlen kegyelmi szövetséget Krisztusban a bibliai történelem során. Hasonlóképpen azóta is számos református teológus erősítette meg a Szentírás szövetségi egységét azáltal, hogy összekapcsoltak konkrét bibliai szövetségeket azzal, amit az Újszövetség Isten országá -nak nevez. Jézus kiemelte Isten országának fontosságát a Miatyánk kezdő szavaiban: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved; jöjjön el a Te országod; legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. (Mt 6,9-10) Jézus szavai először is azt jelzik, hogy a történelem legfontosabb célja Magának Istennek a dicsősége. De a szavai azt is tükrözik, hogy Isten azáltal fogja megkapni ezt a dicsőséget, hogy eljön a földre az Ő országa, ahogy a mennyben van. Isten célja mindenkor az volt, hogy minden teremtmény örökké Őt dicsérje azáltal, hogy Ő megalapítja az Ő dicsőséges országát itt a földön. Ahogyan ezt a jól ismert dicsőítés, a Jel 11,15 szövege is tükrözi: a történelem végén e világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, a ki örökkön örökké uralkodik. Az utóbbi évek archeológiai felfedezései fényt vetnek arra, hogyan kapcsolódnak Isten szövetségei az Ő földi országához. A bibliai időkben az Izráelt körülvevő népek királyainak többsége úgy növelte országának területét, hogy nemzetközi szerződéseket kötött. A Biblia-kutatók számos lenyűgöző hasonlóságra bukkantak az ókori szerződések és az Ádámmal, Noéval, Ábrahámmal, Mózessel, Dáviddal és Krisztussal kötött bibliai szövetségek között. Ezek a hasonlóságok azt jelzik, hogy a Szentírás úgy Keskeny Út október 17

18 Hitvédelem mutatja be a szövetségeket, mint egy módot arra, hogy Isten növelje az Ő földi országát. A bibliai szövetségekkel lett hangsúlyozva a megelőző szövetségek alapelveinek fokozatos kiterjesztése által, hogy Isten országának egy-egy specifikus fázisban mire volt szüksége. Isten Ádámnak kezdte el először megjelenteni az Ő királyi mivoltát, az emberiség szerepét, és azt a végzetet, amelyet a földnek tervezett (1Móz 1-3). Ezeket az alapelveket azután még jobban kibontotta, amikor a Noéval kötött szövetségben a természet stabilitását ígérte az emberiség szolgálatában (1Móz 6,9). Isten tovább bővítette az addigi szövetségeit ígéretei által, hogy Ábrahám leszármazottai nagy nemzetté lesznek és minden más nép is áldást nyer általuk (1Móz 15,17). Isten ezekre a szövetségekre tovább A református teológiát egyre gyakrabban szűkítik le az olyan jól ismert tanokra, mint a teljes romlottság, feltétel nélküli kiválasztás vagy a szentek állhatatossága. Természetesen ezeket az igazságokat is értékelnünk kell, de figyelnünk kell a nagyobb keretre, amelyet a szövetség-teológia biztosít. építve áldotta meg Izráelt az Ő törvényével Mózes napjaiban (2Móz 19-24). Minden megelőző szövetséget még tovább mélyített azáltal, hogy megalapozta Dávid dinasztiáját, és megígérte, hogy egyik fia igazságosságban uralkodik majd Izráel és az egész világ felett (Zsolt 72; 89; 132). Végül minden ótestamentumi szövetség még inkább előrehaladt és beteljesedett Krisztusban (Jer 31,31; 2Kor 1,19-20). Dávid hatalmas fiaként az Ő élete, halála, feltámadása, mennybemenetele és visszajövetele mindörökké biztosítják az egész föld átalakulását Isten dicsőséges országává. Manapság sok evangéliumi keresztyén számára nehezen hihetőnek tűnik, hogy a Szentírásban az 1Móz 3,15 után minden arról szól, Isten hogyan terjeszti ki országát az egy kegyelmi szövetség fokozatos kibontása révén. Az amerikai evangéliumiak többsége úgy tekint a Szentírásra, mint amely több különböző részre van osztva, és ezek mindegyikében nagymértékben különböző teológiai alapelvek érvényesülnek. Amikor a keresztyének ezt a népszerű hozzáállást követik a Biblia kapcsán, akkor egy idő után arra a meggyőződésre jutnak, hogy a mai új szövetség az Ószövetséggel sok szempontból meghasonlott. Legalább három téma gyakran előkerül: a cselekedetek és a kegyelem, a testületi és a személyes hit, a földi és a lelki vonatkozások. Először is az evangéliumiak többsége úgy hiszi: az, hogy az Ószövetség nagy hangsúlyt fektet a jócselekedetekre, nem fér meg a Krisztusban való hit általi üdvösséggel. Másodszor azt, hogy Izráelnek az Istennel való kapcsolata testületi-közösségi jellegű volt, úgy tűnik mintha felváltotta volna az, hogy az egyénnek hangsúlyos az Istennel való személyes kapcsolata. Harmadszor pedig evangéliumi körökben eléggé elterjedt: az az ószövetségi elhívás, hogy Istennek alapítsunk egy földi országot, teljes ellentétben áll az Újszövetségnek Krisztus lelki országára fektetett hangsúlyával. A szövetség teológiája révén lehetővé vált, hogy a református teológusok meglássák, az Újszövetség valójában nagyon hasonlít ezekben a dolgokban az Ószövetséghez. Először is eszerint a nézőpont szerint a kegyelemből való üdvösség a Krisztusban való hit által mindkét testamentumban az üdvösség egyedüli módja. A teljes Szentírás felhívja a figyelmet a jócselekedetekre, mivel az igaz hit mindig az Istennek való engedelmesség gyümölcsét termi. Másodszor ennek segítségével megláthatjuk, hogy mind az Ó- és az Újszövetség beszél az Istennel való személyes és közösségi kapcsolatokról. Isten minden szövetsége mindkét szinten foglalkozik az emberekkel. Harmadszor pedig arra is rámutat, hogy Isten országa mindig földi és lelki is volt egyszerre. Az Ó- és az Újszövetség mindkettőben való szolgálatunkra hangsúlyt helyez. Ezeken és más módokon is a szövetség-teológia sok mindennel tud szolgálni az evangéliumiak felé. Ugyanakkor egyre nagyobb szükség van arra is, hogy a szövetség teológiáját megerősítsük református körökben. Az utóbbi évtizedekben a református teológia sok szószólója hagyta figyelmen kívül. Egyre többször találkozunk azzal, hogy a református teológiát leszűkítik arra, amit gyakran a kegyelem hitelveinek nevezünk az olyan jól ismert doktrínákra, mint a teljes romlottság, a feltétel nélküli kiválasztás, az ellenállhatatlan kegyelem és a szentek állhatatossága. Természetesen a Szentírás ezen igazságait is fontos értékelnünk, de hogyha nem helyezünk hangsúlyt arra a nagyobb keretre, amelyet a szövetség-teológia biztosít, akkor a Bibliával kapcsolatos nézeteink három területen is hamarosan sérülni fognak. Először is a kegyelem hitelvei a szövetség teológiája nélkül arra a meggyőződésre juttattak egyeseket, hogy a református teológia elsősorban azt tanítja: Is október Keskeny Út

19 ten kegyelme tartja fenn a keresztyén életet az elejétől a végéig. Természetesen ez minden vonatkozásában igaz. Ám mindkét testamentum szövetségei következetesen azt tanítják, hogy Isten mindig is elvárt határozott törekvéseket a népétől a kegyelmére adott válaszként, és hogy Ő megjutalmazza majd az engedelmességet, az engedetlenséget pedig megbünteti. Másodszor a köreinkben sokan vélekednek feltehetően úgy a szövetségi teológiától függetlenül, az egyetlen dolog, amivel a teológiánk foglalkozik: milyen reformált utakat keressen arra, hogy az egyének javíthassanak az Istennel való kapcsolatukon. Napjainkban a személyes szentség és odaadás felé vezető utakat a református teológia központi jellemzőiként tartják számon. Az egyének nagyon fontosak a Szentírásban, de a szövetség-teológia az Istennel való közösségi kapcsolatunkra is fényt vet. Egyetlen bibliai szövetség sem köttetett csak egyetlen emberrel. Az is hozzájuk tartozott, hogy Isten különböző embercsoportokkal lépett kapcsolatba. Ezért mindkét testamentum azt tanítja nekünk, hogy a hívők családjai szövetséges közösségek, amelyeken belül Isten kegyelme generációról generációra továbbadódik. Sőt mi több, mindkét testamentumban a látható egyház az a szövetséges közösség, ahol hozzájuthatunk az evangéliumhoz és a kegyelmi eszközökhöz. Harmadszor pedig a kegyelem tanításai könnyen azt a képzetet kelthetik bennünk, hogy a református teológia csak lelki dolgokkal foglalkozik. A köreinkben sokakat hajt az a vágy, hogy a Szentírás valódi megértése révén belsőleg egyre jobban átalakuljanak. Ám gyakran elhanyagoljuk a bűn és az üdvösség testi és társadalmi hatásait. A szövetségi teológia egy sokkal nagyobb és kihívásokkal telibb látomást ad elénk arra vonatkozóan, hogy miben reménykedhetünk keresztyénekként. Mindkét testamentumban a hívők mind lelki és földi értelemben terjesztik Isten országát. Az a feladatunk, hogy Krisztus evangéliumát terjesszük minden nemzet felé, hogy az emberek átalakulhassanak lelkileg, de ugyanakkor ez a lelki megújulás egyben Krisztus uralmának terjesztése is a világ minden kultúrája felé. Mindezzel csak azt szeretném mondani, hogy a szövetségi teológia sok mindent tud ajánlani minden keresztyénnek. Tehát, amikor megkérdezzük magunktól, hogy Mi a református teológia? akkor az a válasz teljesen megfelel a célnak, hogy A református teológia: szövetség-teológia. Fordította Szabó Erika a Tabletalk júniusi számából Megjelent! Olvasóink figyelmébe ajánljuk a Presbiteriánus Füzetek sorozatot, amelynek harmadik száma októberben jelent meg. A sorozat célja olyan rövidebb írások, tanulmányok megjelentetése, amely napjaink keresztyénségét érintő gyakorlati kérdésekkel foglalkozik. A sorozat harmadik részében Szőke Imre az egyházkormányzat jelentőségét járja körül Bevezetés az egyházkormányzathoz címmel. Az alábbiakban rövid ízelítőt olvashatnak a kiadványból: Az egyházkormányzat minden ellenkező elképzelés ellenére nem egy elvont, száraz, tétnélküli teológiai terület. Nem is adiafora kérdés, amiről a Szentírás szűkszavúan nyilatkozna, és ezért kinekkinek személyes szabadságában állna egy-egy egyházkormányzati elképzelést követni. Jelen írásunk korántsem kimerítő bemutatása az egyházkormányzat kérdéseinek, csupán alapfogalmak tárgyalását kísérli meg. Remélem, írásunk annyiban segítségére lesz az olvasónak, hogy az alapfogalmakat megértve, kedvet kapjon az egyházkormányzat elmélyültebb tanulmányozásához. Látni kell, hogy a biblikus egyházkormányzat kérdéseinek tisztázása és főként alkalmazása, évszázadok óta nagy adóssága a magyar reformátusságnak. Ez az adósság mind a mai napig törlesztésre vár, annál is inkább, mivel számos gyakorlati következménnyel bír. Kiindulópontunk az, hogy Jézus Krisztus az egyház feje és Ura (Ef 1,21-23, Ef 5,23, Kol 1,18). Övé a hatalom mennyen és földön egyaránt (Mt 28,18), az egyházban pedig különösképpen Övé kell, hogy legyen ez a hatalom. Krisztus vezeti, kormányozza az egyházat, az Ő elhívott szolgáin keresztül, akiket viszont Igéje és Szentlelke által vezet. A hatalmat nekik delegálta, azaz őket bízta meg egyháza vezetésével. Erről Ő maga rendelkezett a Szentírásban. Képtelen gondolat, hogy az Atya elválasztott egy népet, Krisztus megváltotta azt, végül a Szentlélek összegyűjtötte majd magára hagyta, netalán személyes preferenciáinkra bízta annak kormányzását. Keskeny Út október 19

20 Az egyedülállóság szent hivatása: az egyedülálló személy Isten családjában John Chapman Miért fontos ez a téma? Mindenki egyedülállóként születik. Vannak, akik felnőttként is azok maradnak, de a házasoknak is legalább a fele később ismét egyedül lesz, mikor házastársa meghal. Erre gondolkodni kell, erre fel kell készülni. Hogyan éljünk teljes és hasznos életet keresztyénként, ha egyedülállók vagyunk? Ideiglenes lakosok vagyunk a világban Először is ne felejtsük el, hogy ebben a világban csak ideiglenesen tartózkodunk, idegenek vagyunk, valódi állampolgárságunk a mennyben van. A Filippi levélben ezt olvashatjuk: Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket. (Fil 3,20-21) Ennek az igazságnak a megértése segítségünkre lehet, mikor arról gondolkodunk, hogy mihez kellene leginkább ragaszkodnunk. Mikor úgy rendezkedünk be ebben az életben, mintha ehhez a világhoz tartoznánk, úgy fogjuk érezni, hogy nagyon nehéz biblikus döntéseket hozni. Az ilyen lépések igazságtalannak vagy talán érthetetlennek tűnnek. Azt gondolhatjuk, keresztyénként megfosztatunk valamitől. De a menny fényében ez távol áll az igazságtól. Emlékeztetni kell magunkat arra, hogy most, a világban Isten királyságának a terjesztése és az evangélium megismertetése a mi elsődleges feladatunk. A mennyben majd lesz idő és lehetőség követni mindent ami jó, amit az evangélium fontossága miatt, egyedülállóként félretettünk ebben az életben.