AZ INNOVÁCIÓS JÁRULÉK SZEREPE A MOL NYRT. KTD KUTATÁS-FEJLESZTÉSI TEVÉKENYSÉGÉBEN

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Levelező tagozat Nemzetközi menedzsment szakirány AZ INNOVÁCIÓS JÁRULÉK SZEREPE A MOL NYRT. KTD KUTATÁS-FEJLESZTÉSI TEVÉKENYSÉGÉBEN Készítette: Tóth Judit Budapest, 2008

2 Tartalomjegyzék Bevezetés 3 Irodalmi összefoglalás 4 Célkitűzések 6 A K+F tevékenységek típusai 7 Alapkutatás 7 Alkalmazott kutatás 8 Kísérleti fejlesztés 8 A kutatás-fejlesztés helyzete az Európai Unió tagállamaiban 9 Az EU K+F stratégiájának lehetséges irányvonalai 15 Az EU K+F finanszírozásának várható alakulása 16 Magyarország és az EU közös K+F stratégiai céljai 17 A K+F jogszabályi környezete Magyarországon 22 A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap 23 Az innovációs járulék 24 Az innováció járulék-kötelezettséget csökkentő tételek 26 A hazai K+F+I középtávú stratégiai céljai 27 A hazai kutatás-fejlesztés alakulása az utóbbi évtizedben 29 Magyarország K+F+I tevékenységének legfontosabb mutatói 32 A K+F+I személyi feltételei 32 Alapvető ráfordítás adatok 35 A tevékenységek szakterületi megoszlása 39 A tudományos munkák eredményessége (kapcsolódó publikációk, stb.) 42 A régiók K+F kapacitásainak értékelése 45 A MOL Nyrt stratégiájának elemzése a K+F szempontjából 49 A MOL Nyrt. K+F tevékenységének bemutatása 58 A MOL Nyrt. K+F+I tevékenységben résztvevő külső intézmények 61 A megelőző célkitűzésekből megvalósult programok 64 Várható tendenciák a hazai nagyvállalatok K+F+I stratégiáiban, irányvonalaiban 66 Az eredmények összefoglalása 71 Köszönetnyilvánítás 75 Irodalomjegyzék 76 Ábrák jegyzéke 82 Függelék 83 2

3 Bevezetés Monszpart Zs., a Magyar Innovációs Szövetség általános elnökhelyettese szerint hazánkban a K+F rövidítést sokan jelenleg is kutatás-fejlesztésnek írják és mondják, holott nem a kutatás fejlesztéséről van döntően szó, hanem a kutatás eredményének hasznosításáról a termelésig, szolgáltatásig, értékesítésig tartó folyamatban (VARGA M. 2007). Sajnálattal tapasztaltam a témában való elmélyedésem folyamán, hogy valóban rendkívül kevesen használják a teljes folyamatot magába foglaló K+F+I (azaz kutatás, fejlesztés, innováció) kifejezést, még szakmai körökben is, pedig az utóbbi években jelentős változások voltak tapasztalhatók hazánkban a K+F terén. A hatályba léptetett törvények, az innovációs járulék 2004-es bevezetése a vonatkozó publikációk számának növekedésével együtt a kutatás-fejlesztési tevékenységek előtérbe kerülését jelzik. Diplomamunkámban a hazai K+F helyzetének elemzésével foglalkozom, különös tekintettel az innovációs járulék kérdésével. Mindezt Közép-Európa vezető integrált olaj- és gázipari csoportja egyik divíziójának kutatás-fejlesztési tevékenységének, mint ipari példának az értékelésével egészítem ki. A témaválasztást elsősorban a kutatás-fejlesztések iránti elkötelezettségem indokolta. Már kutató szakos egyetemista koromban korán érdeklődni kezdtem a menedzsment tudománya iránt, de akkor még nem volt módon közgazdaságtan tanulni. PhD-hallgatóként egyre inkább foglalkoztatni kezdtek a tudományos kutatások anyagi háttereinek finanszírozási kérdései és a lehetséges hasznosítások témakörei. Örömmel fogadtam ezért az NKTH lehetőségét, melynek köszönhetően 2005-ben a Mi fiatalok a magyar kutatás-fejlesztésért konferenciáján szekciótitkárként tevékenykedve széles körű ismereteket szerezhettem a K+F aktualitásairól és a jövő fejlesztési elképzeléseiről. Ez hozta számomra a végső elhatározást, melynek köszönhetően jelen szakot, azon belül is a nemzetközi menedzsment szakirányt választottam másoddiplomás képzésként. A témaválasztáson belüli további szűkítést az is motiválta, hogy azon kevesek közé tartozok, akik ipari területen készíthették disszertációjukat, ezáltal mind felsőoktatási, mind vállalati tapasztalattal gazdagodhattak tanulmányaik folyamán. Esetemben a MOL Csoport volt, annak is egykori Upstream Laboratóriuma (jelenlegi nevén Alkalmazott Technológiák és Fejlesztés) amely biztosította e nagyszerű lehetőséget. Többek között ezért is választottam nagyvállalati példának e céget. 3

4 Irodalmi összefoglalás A kutatás-fejlesztés fontosságáról napjainkban sokat lehet hallani, de ennek ellenére rendkívül szegényes a vonatkozó szakirodalom. Az 1990-es években már több, a hazai kutatás-fejlesztés helyzetével foglalkozó tanulmány is megjelent, de folyamatos összehasonlításokat lehetővé tévő adatokat nem tartalmaztak. Ennek okát DŐRY T. (1996) a statisztikai adatszolgáltatás hiányosságaiban látja. Ez némi ellentmondásban van azzal, hogy Magyarországon 1953 óta gyűjtik éves rendszerességgel a kutatóhelyek adatait től a KSH feladata lett az adatfelvétel végrehajtása is, így a kutatási statisztika koordinátorává vált. Az 1990-es években jelentős szervezeti változások következtek be, aminek megfelelően 1993-tól a K+F tevékenységet folytató kft-kre, 2000-től a bt-kre és a nonprofit szervezetekre is kiterjedt a K+F adatgyűjtés. A létszámra és ráfordításra vonatkozó korlátozások megszűntek, így nagyságtól függetlenül minden kutatást végző szervezet adatszolgáltatásra kötelezett. A hazai adatfelvételek a K+F statisztika alapjának számító Frascati-kézikönyv definícióin alapulnak, a KSH továbbá az OECD és EUROSTAT témával kapcsolatos módszertani eredményeit is beépítette az adatfelvételekbe. A 2004-es kutatási kérdőívek pedig már tartalmazták az EU bizottsági szintű jogi szabályozásának megfelelő kiegészítő kérdéseket is, melyek a részletesebb adatszolgáltatáshoz kellenek (SZUNYOGH ZS. VARGA A.-NÉ 2004). Az Európai Unió 2004-es rendelete (1450/2004/EK sz. bizottsági rendelet) a tagállamoknak kötelezően előírta a K+F terület felmérésének gyakoriságát és módszereit (SZUNYOGH ZS. 2004). Kétévente szükséges adatokat gyűjteni, melyek közül minden második részletesebb felmérés. Magyarországon a legutóbbi részletes felmérés 2007-ben készült, de annak eredményei sajnos még nem voltak elérhetőek a diplomamunka készítésénél, így döntően a 2005-ös részletes felmérés adatait tudtam hasznosítani. DŐRY T. (1996) tett kísérletet arra, hogy a K+F fellelhető területi forrásit (a K+F szervezetek számát, a felsőoktatási kutatóhelyek számát, a kutatása folyamán érvényben lévő KMÜFA támogatások mértékét, a K+F eredményeit, szabadalmi tevékenységeket) számba vegye és megjelenítse az egyes térségek között fennálló különbségeket, eltéréseket. Az ipari kutatás-fejlesztés, innováció, nemzetközi technológia és tudás-csere témaköreit felölelő, véleményem szerint hiánypótló felmérés legfontosabb eredményeit Molnár Gy. 4

5 (2001) foglalta össze. Tanulmányában különös figyelmet fordított az EU országaival és intézményeivel fennálló, a tudáscsere elemeit is magukba foglaló kapcsolatokra, valamint az EU pályázati rendszeréhez való kapcsolódás lehetőségeire és legfontosabb nehézségeire. Az adatfelvételt 1998 folyamán 604, legalább 10 főt foglalkoztató ipari vállalaton végezték el (MOLNÁR GY. 2001). E tanulmányt azért is tartom fontosnak kiemelni, mivel a KSH éves Tudományos kutatás és kísérleti fejlesztés című kiadványa csak az olyan vállalatokról tartalmaz adatokat, ahol 5-nél többen K+F foglalkoztatottak egy szervezeti egységen belül. E munkában viszont nem tettek ilyen létszámbeli korlátot, vagyis szélesebb az adatot szolgáltató cégek száma ben a Kopint-Tárki Zrt. szintén végzett saját adatgyűjtésen alapuló felmérést (BARTHA A. ET AL. 2007), melynek célja döntően az innovációt segítő, illetve gátló tényezők feltárása volt, vállalati nézőpontból. A vizsgálatban résztvevők a potenciálisan innovatív vállalatok körére, azon belül a hazai tulajdonú KKV-ra (kis- és közepes méretű vállalkozásokra) fókuszáltak, összesen 304 vállalat töltötte ki a kérdőíveiket. Regionális szempontból törekedtek a reprezentativitásra, ugyanakkor ágazati szempontból a feldolgozóiparra és az üzleti szolgáltatásokra helyezték a hangsúlyt a megkérdezendő vállalatok kiválasztásakor. Szintén fontos alapirodalomnak értékelem a Magyar Tudományos Akadémia magyar tudomány helyzetéről szóló jelentéseit (pl. PLÉH ET AL. 2008), melyet az MTA kétévente köteles elkészíteni az országgyűlés számára az MTA-ról szóló évi XL. törvény alapján. Hasonlóan nagy jelentőségű az MTA 2007-es évi kezdeményezése, miszerint éves rendszerességgel fog a kutatóintézeteinek alkalmazáshoz közeli kutatásairól összefoglaló kiadványt kiadni, melynek első kötete 2007-ben már megjelent. A nemzetközi K+F adatforrások alapkiadványának az European Innovation Scoreboard sorozat tekinthető, mely a MERIT (Maastricht Economic Research Institute on Innovation and Technology) és a JRC (Joint Research Centre of the European Commission) közös kiadványa. Legutóbbi, 6. kiadásában (MERIT-JRC 2006) az akkori 25 EU tagállamon kívül a két új tagjelölt (Románia és Bulgária), valamint Horvátország, Törökország, Izland, Norvégia, Svájc, USA és Japán adatait is értékelték. Ez szintén hasznos forrás volt számomra az adatgyűjtéskor. Számos további szakirodalmat is felhasználtam továbbá, melyek részletezésétől azonban terjedelmi okok miatt itt, a legfontosabb szakirodalmi források ismertetésénél eltekintek. 5

6 Célkitűzések Munkám célja, hogy áttekintést nyújtsak a hazai K+F+I helyzetéről, különös tekintettel az innovációs járulék szerepére, egy hazai nagyvállalat kutatás-fejlesztési irányvonalainak példáját felhasználva ipari jelentőségét is bemutatva. A szakdolgozat készítése folyamán a vonatkozó szakirodalmi publikációk összehasonlítását, értékelését és a már meglévő ismeretek, jogszabályok rendszerezését követően végeztem el a rendelkezésre álló statisztikai adatok feldolgozását és értelmezését. Diplomamunkámban először a K+F legfontosabb alapismereteit tekintem át, majd foglalkozom az Európai Unió kutatás-fejlesztési helyzetével, stratégiájával és annak várható irányvonalával. Az Európai Unió és Magyarország közös K+F stratégiai céljainak ismertetést követően bemutatom a vonatkozó hazai jogszabályi környezetet és a K+F+I tevékenységek értékeléséhez szükséges mutatók értelmezésével a hazai K+F+I közelmúltbeli, valamint jelenlegi helyzetét. Végezetül az irodalmi adatok és a kutatómunka folyamán feldolgozott mutatók együttes felhasználásával értékelem egy hazai nagyvállalat K+F+I tevékenységét, a MOL Nyrt KTD példáján. 6

7 A K+F tevékenységek típusai A következő alfejezetekben a KSH definíciói (SZUNYOGH ZS. VARGA A. 2007) alapján mutatom be a kutatás-fejlesztés típusait. Ennek indoka az, hogy elsősorban a KSH adatait dolgoztam fel, ezért kívánatos, hogy az adatok megfelelő értelmezése érdekében az olvasók számára teljes pontossággal, összhangban mutassam be az elméletet és a gyakorlati elemzéseket. Ismertetem továbbá a hatályos jogszabályok értelmezéseit is, melyek közül a évi CXXXIV. törvény értelmezései állnak nagyon közel a KSH definícióihoz. Alapkutatás A KSH K+F statisztika módszertana szerint az alapkutatás olyan kísérleti és/vagy elméleti tevékenység, melynek elsődleges célja a jelenségek és a megfigyelhető tények lényegi alapjáról tudományos ismeretek szerzése, azok bővítése, anélkül, hogy az elért eredmények bármilyen konkrét gyakorlati alkalmazására vagy hasznosítására törekednének (SZUNYOGH ZS. VARGA A. 2007). Az alapkutatáson belül tiszta és célzott alapkutatásokat szoktak megkülönböztetni. A kettő közötti különbség abban rejlik, hogy törekednek-e végzői az általános eredményeik esetleges későbbi hasznosíthatósági lehetőségének biztosítására. A ÉVI XC. TÖRVÉNY alkalmazásában az alapkutatás az általános tudományos és technikai tudásanyag bővítése, amely nem kapcsolódik ipari vagy kereskedelmi célkitűzéshez. A hazai jogforrásokban elsőként a ÉVI CXXXIV. TÖRVÉNY különböztette meg a tiszta és célzott alapkutatást. E törvény értelmében az alapkutatás elsődlegesen a jelenségek lényegére és a megfigyelhető tényekre vonatkozó tudományos ismeretek bővítését célzó kísérleti, tapasztalati, rendszerező vagy elméleti munka. Lehet tiszta alapkutatás, amely a tudományos ismeretek bővítésére irányuló kutatás, amelynek nem célja a közvetlen társadalmi vagy gazdasági haszon elérése vagy az eredmények gyakorlati problémák megoldására történő alkalmazása. Valamint lehet célzott alapkutatás, ami tudományos ismeretek bővítésére irányuló olyan kutatás, amelyről valószínűsíthető, hogy a felismert vagy várható, jelenlegi vagy jövőbeli problémák megoldására szolgál. 7

8 Alkalmazott kutatás A KSH K+F statisztika módszertana szerint az alkalmazott kutatás ugyancsak eredeti kutatást jelent, amelyet új ismeretanyag szerzése érdekében végeznek. Ez azonban elsődlegesen már egy gyakorlati cél elérésére vagy a célkitűzés megvalósítására törekszik (SZUNYOGH ZS. VARGA A. 2007). Az alkalmazott kutatás általában új módszerek, eljárások kifejlesztését, megvalósítását is magába foglalja. A ÉVI XC. TÖRVÉNY alkalmazásában az alkalmazott kutatás új tudásanyag megszerzésére irányuló kutatás, amelynek célja, hogy az így megszerzett tudásanyag felhasználható legyen új termékek, eljárások vagy szolgáltatások kifejlesztéséhez, illetve jelentős javulást eredményezzen a már meglévő termékekben, eljárásokban vagy szolgáltatásokban. A ÉVI CXXXIV. TÖRVÉNY szerint az alkalmazott (vagy ipari) kutatás új ismeret szerzésére elsődlegesen meghatározott gyakorlati cél érdekében végzett eredeti vizsgálat. Meg kell jegyezni, hogy az MTA állásfoglalása szerint a hatékony és versenyképes termékeket előállító innovációorientált tevékenységben már nem lehet sem időben, sem működésben szétválasztani, még kevésbé szembeállítani egymással az alapkutatást és az alkalmazást. A fejlesztés ugyanis igényli az alapkutatást, az pedig a fejlesztés ösztönző erejét (PLÉH ET AL. 2008). Az NKTH évi veszprémi konferenciáján szintén külön szekció témája volt az, hogy szétválasztható-e egymástól az alapkutatás és alkalmazott kutatás. A kutatók e kérdéskört illetően eltérő nézőpontokat vallanak. Kísérleti fejlesztés A KSH K+F statisztika módszertana szerint a kísérleti fejlesztés módszeresen végzett tevékenység, amely a kutatásból és/vagy a gyakorlati tapasztalatból szerzett ismereteket felhasználva új anyagok, termékek vagy eszközök előállítására, új eljárások, rendszerek és szolgáltatások bevezetésére, valamint a már előállított vagy bevezetett ilyen termékek, eszközök lényeges továbbfejlesztésére törekszik (SZUNYOGH ZS. VARGA A. 2007). 8

9 A ÉVI XC. TÖRVÉNY alkalmazásában a kísérleti (pre-kompetitív) fejlesztés az alkalmazott kutatás eredményének tervekbe foglalása, azaz új vagy továbbfejlesztett termékek, eljárások, szolgáltatások tervezése. A ÉVI CXXXIV. TÖRVÉNY szerint a kísérleti (vagy pre-kompetitív) a kutatásból és/vagy a gyakorlati tapasztalatokból nyert, már létező tudásra támaszkodó tevékenység, amelynek célja új anyagok, termékek, eljárások, rendszerek, szolgáltatások létrehozása, vagy a már meglévők lényeges továbbfejlesztése. A kutatás-fejlesztés helyzete az Európai Unió tagállamaiban Állami támogatással már a 19. század vége felé is működtek kutatóintézetek Európában, de nagy számban csak a II. világháborút követő években jöttek létre. Jelentős szerepet kaptak az orvosi és az egészségügyi, a nukleáris energia hasznosításával kapcsolatos kutatásokban, az űrkutatásban, a mikroelektronika, a távközlés és az ipari technológiák fejlesztésében, az infrastruktúra fejlesztésében, a szabványok kialakításában (MOSONINÉ FRIED J. SZUNYOGH ZS. 2008) A közösségi kutatás-fejlesztés lényegében már fél évszázada létezik, hiszen az Európai Unió alapító szerződései közül a Montánuniót és az Euratomot létrehozók már tartalmaztak kutatásfejlesztésre vonatkozó rendelkezéseket. Az Euratom keretében Közös Kutatóközpontot (Joint Research Centert) hoztak létre. Az 1970-es évektől a közös kutatásokat további területekre is kiterjesztették, például a biotechnológiára, környezeti kérdésekre, információs technológiára (HORVÁTH Z ) Az 1980-as évekre vált érzékelhetővé az amerikaiaktól és japánoktól való elmaradottság, különösen a csúcstechnológiák területén. Ekkor jelent meg a szorosabb együttműködést igénylő kutatás-fejlesztés elképzelése, aminek érdekében a Római Szerződést (az Egységes Okmány által) kiegészítették és beleillesztették a kutatás-fejlesztést. Az új fejezetnek megfelelően a közösségi K+F politikát keretprogramok segítségével valósítják meg. Jelenleg a 7. keretprogram tart, mellyel részletesebben az EU K+F finanszírozásának várható alakulásának elemzésekor foglalkozok részletesebben a későbbiekben. 9

10 A keretprogramokat a Bizottság javaslata alapján a Tanács minősített többséggel a Parlamenttel közösen, együttdöntési eljárás keretében fogadja el. A keretprogramokon belül részprogramokat indítanak (pl. az ESPIRIT, RACE, BRITE vagy BRIDGE), amelyekről a Bizottság javaslata és a Parlamenttel való konzultáció után a Tanács dönt minősített többséggel. A végrehajtásért a Bizottság a felelős (HORVÁTH Z ). Az első keretprogramra között (még az Egységes Okmányt megelőzően), a másodikra az , a harmadikra az , a negyedikre , az ötödikre , a hatodikra között került sor. A jelenleg futó 7. keretprogram 2007-től egy hétéves időtartamra szól. Az eddigi keretprogramok során a fő tevékenységi területek a következők voltak: információs és kommunikációs technológiák, biotechnológia, ipari technológiák, környezettel kapcsolatos kutatások, energia és a közlekedés. Továbbá figyelmet fordítottak a szellemi erőforrások menedzselésére, kutatók képzésére, mobilitására és együttműködéseire is. Az utóbbi években jelentős támogatást kaptak a kis- és középvállalkozások is (HORVÁTH Z ) ben az EU tagországainak kormányai összesen közel 67,5 milliárd eurót biztosítottak a kutatás-fejlesztésre. Az adatok szerint az átlagos 1,5%-os növekedés között a kutatás-fejlesztési ráfordításokban elsősorban Spanyolországnak (10,2%), Portugáliának (9,6%), Írországnak (8,4%) volt köszönhető. A többi országban a ráfordítás stagnált, vagy csökkent (SZENDRŐDI L. 2003). Az EU fejlett országainak hátránya az innováció területén az USÁ-val szemben annak köszönhető, hogy bár az EU-s tudományok kutatói tevékenység teljesítménye hasonló az amerikaihoz, az EU-ban sokkal kevésbé következik be az eredmények gazdasági életben való hasznosítása. Ennek okát a gyengébb egyetemi-vállalati együttműködésekben feltételezik, ezért az EU programjai célként tekintik ezek fejlesztését (MERIT-JRC 2006). Ezek mellett az amerikaitól elmaradó általános vállalkozási készséget és az európai vállalatok halványabb innováció-orientáltságát szokták az európai versenyhátrányok közé sorolni (BARTHA A. ET AL. 2007). SZANYI M. (2007) szerint is az USA innovációs rendszerének egyik legnagyobb erőssége a vállalkozói háttér, a vállalkozó személyének kiemelt fontossága és presztízse az amerikai társadalomban. Érdemes viszont megjegyezni, hogy az EU 25-ök és Japán, valamint főként az USA között 2006-ban az innovációs rés csökkenni látszódott (MERIT-JRC 2006). 10

11 Az EU jelentése szerint (MERIT-JRC 2006) az országokat négy csoportba lehet sorolni, összesített innovációs mutatóik (SII) és az indikátorok változásának átlagai alapján. A mutató 26 indikátor eredményeit tartalmazza, melyek ötféle indikátorcsoportba tartoznak (pl. vállakozási készségek, gazdasági hasznosítás). Az SII alapján az első csoport az innovációt vezetők, ahová Svédország, Svájc, Finnország, Dánia, Németország és Japán tartozik. A második helyezettek az innovációt követők, ahová az USÁ-t, Nagy-Britanniát, Izlandot, Franciaországot, Hollandiát, Belgiumot, Ausztriát és Irországot sorolták. A harmadik csoportot Szlovénia, Csehország, Litvánia, Portugália, Lengyelország, Lettország, Görögország és Bulgária alkotja, ők az utolérő országok. Az utolsó helyen állók csoportja a nyomkövetők, ahová Észtországot, Spanyolországot, Olaszországot, Máltát, Magyarországot, Horvátországot és Szlovákiát sorolták. Ciprus és Románia külön csoportot képezett a négyen kívül, mivel ők nyomkövetők, de gyorsan növekednek. Luxemburgot, Norvégiát és Törökországot nem tudták ezekbe a csoportokba besorolni. Az összesített innovációs mutató (ISS) értékei 2006-ban SII érték 0,8 0,7 0,6 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0 SE CH FI DK JP DE LU US UK EU 15 NL IS BE FR IE AT EU 25 NO SI CZ IT EL CY ES MT LT HU HR EE PT SK LV PL BG RO TR 1. ábra Az összesített innovációs mutató (SII) értékei az EU 27 országa és néhány egyéb ország esetében, 2006-ban az EU adatai (MERIT-JRC 2006) alapján saját szerk. Magyarország összesített innovációs mutatója (SII) 2005-ben 0,31, az EU átlagának 72%-a volt. Ezzel az EU 25 tagországa között a 15. helyen állt (TTI STRATÉGIA 2007) ban viszont ugyanezen mutatónk 0,26 volt, míg az EU 25-ök átlaga 0,45. Míg rosszabb a helyzet, ha az EU 15-ök átlagához viszonyítjuk, azoké ugyanis 0,50 (MERIT-JRC 2006). Másképpen fogalmazva 2006-ban hazánk összesített innovációs mutatója az EU 25-ök átlagának 57%-a, míg az EU 15-ökének csak az 52%-a volt. 11

12 Az EU kutatás-fejlesztése helyzetének az egyes tagállamokon belüli bemutatásához néhány kisebb területű országot választottam ki, melyek részben Magyarországhoz hasonló fejlettségűek. A kiválasztott országok kutatás-fejlesztésének legfőbb jellemzőit a teljesség igénye nélkül és terjedelmi okok miatt röviden ismertetem. Az egyes országok SII értékeit a 1. ábrán lehet megtekinteni. Finnország az EU egyik vezető országa a K+F tekintetében. A 2000-es években a finn innovációs folyamatok harmonizáltak az EU-t általában jellemző trendekkel, kivéve az átlagot meghaladó mutatókat (ARTNER A. 2007A) t követően a K+F kiadások GDP arányos mértéke végig jóval meghaladta a 3%-ot, időnként elérte a 3,55%-ot is. Ez messze az EU (2003-ban 1,8%) és az OECD (2003-ban 2,2%) átlaga fölötti érték (SZANYI M. 2007) ben Finnországban fő dolgozott a kutatás-fejlesztésben, ami az ország lakosságának 3%-át jelentette (GROSSCHMID P. 2003a) ban a tudományosnak számító (felsőfokú oklevéllel rendelkező) foglalkoztatottak arány megközelítette az 50%-ot, miközben az EU 25- ök átlaga még a 40%-ot sem érte el (ARTNER A. 2007A). A Finn Akadémia 2002-ben 177 millió euróval támogatta a kutatásokat. A támogatások 84%-át az egyetemi kutatóhelyek és klinikák, 6%-át a kutatóintézetek kapták, a külföldi szervezeteknek 8%-ot juttattak (GROSSCHMID P. 2003b). Érdekes azt is megjegyezni, hogy Finnországban a Nokia egyedül adja a vállalati szektor kiadásainak 40-50%-át és ezzel az ország K+F kiadásainak közel harmadát (SZANYI M. 2007). Szlovéniában a K+F ráfordítások GDP-hez viszonyított nagysága évek óta 1,5% körül mozog. Az EU átlagával összehasonlítva Szlovénia bizonyos területeken relatíve jó eredményeket mutat fel, ilyen pl. a kutatók száma, a közösségi forrásokból K+F re fordított összeg, az üzleti K+F kiadások növekvő trendje és a szlovén kutatók nemzetközi projektekben való részvétele. Szlovénia sikeres gazdasági teljesítménye ellenére a K+F+I terén viszonylag sikertelen volt az utóbbi másfél évtizedben. Ennek okai a választott gazdaságpolitika, az állami szektor lassú átalakulása, az üzleti és az állami kutatási szféra közötti együttműködés alacsony hatásfoka, az innovációs intézményrendszer átláthatóságának hiánya, valamint az egyértelmű fejlesztési prioritások elmaradása. Problémák az innovatív vállalkozások, újonnan bejelentett szabadalmak számában, valamint a finanszírozási struktúrában láthatók, meghatározó probléma az állami kutatóintézetek, az egyetemek és az ipari szféra közötti koordináció hiánya. Az üzleti szektor beruházásai a K+F ráfordítások több, mint 60%-át adják. A foglalkoztatott népesség átlagos képzettségi szintje fokozatosan emelkedik, a 12

13 felsőfokú oktatásban résztvevők aránya folyamatosan nő, azonban a természettudományi (és technológiai) jellegű képzésben résztvevők aránya az igényektől elmarad. A kedvező változások 2004-től kezdődően indultak meg (NOVÁK T. 2007). Jelenleg az ország összesített innovációs mutatórendszer (SSI) alapján az új tagállamok sorában Észtország után a második (lásd az 1. ábrát). Ausztria azért van szerencsés helyzetben a K+F-et illetően, mivel a multinacionális cégek regionális központjai közül sok ott telepedett meg (SZANYI M. 2007). Gazdasági növekedése az EU 15-ök átlagát meghaladja, de nem tartozik a gyorsan növekvő országok közé. Szolid nemzetközi gazdasági pozíciója, tartós jóléte az emberi erőforrások jó hasznosításán, értékelésén és megfelelő elismerésén alapul. Ausztriában rendkívül nagy jelentőségű a felsőoktatási szektor szerepe. A K+F finanszírozásában az osztrák állam 33,0%-kal vesz részt, a vállalati szektor 47,1%-kal, viszont a megvalósításban 67,8%-kal szerepelnek a vállalatok. A K+F-ben dolgozók összes létszáma fő, melyből 9879 fő dolgozik az egyetemeken, az állam 2060 főt, magán non-profit szervezetek 227 főt foglalkoztatnak. A legtöbben a vállalatoknál dolgoznak, ott fő végez K+F tevékenységet (KŐRÖSI I. 2007). Az utóbbi évtizedben Ausztria a legtöbb K+F mutató szerint javuló eredményeket mutat, az SII szerint a 9. helyen található az EU 25-ök között, 0,45-ös értékével azok átlagát meghaladja (MERIT- JRC 2006). A görög technológiafejlesztés nemzetközi összehasonlításban nem áll jól. Az SII alapján (lásd az 1. ábrán) 2006-ban az EU tagállamok egyik sereghajtó országa volt. A K+F kiadások alig haladják meg a GDP 0,5%-át, ennek is nagyobb részét az állam, illetve az EU biztosítja. Az EU átlagnak felel meg a fiatalok beiskolázási aránya, az innováció állami finanszírozása és a szervezeti innováció is. Nagyon alacsonyak viszont a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó értékek és a szélessávú internet hozzáférés (ami gyakorlatilag nulla), rosszak az élethosszig tanulás, az üzleti K+F kiadások, a kockázati tőke mutatói is. Az agyelszívás egész Európában jelen van, de Görögországot érinti talán leginkább. Az innovációs rendszerük egyik jelentős gyengesége a felsőoktatás és az ipar közötti szakadék (ARTNER A. 2007B). Az alkalmazott kutatásokat főként a magánvállalati szféra végzi. Görögországban a gazdasági átalakulás és az egyetemek erősödése miatt az 1990-ben még 40%-os K+F ráfordítást felmutató kormányzati szektor sokat veszített súlyából (MOSONINÉ FRIED J. SZUNYOGH ZS. 2008). A görög innovációs politika fő gyengeségei, hogy sok szakpolitikai területről hiányzik az innováció szempontja, az innovációnak nincs lobbyja, a folyamatos képzés nem megoldott, a szellemi 13

14 tulajdonjogok és szabadalmak védelmének nem tulajdonítanak kellő jelentőséget. Erőssége viszont, hogy nő a globális versenyképesség és innováció, valamint az állami és magán K+F fontosságának felismerése, erősödik a vállalkozó szellem és kreativitás elismertsége, a kutatók kellően ambiciózusak és a szolgáltatási szektor viszonylag innovatív (ARTNER A. 2007B). Jelenleg az innovációs és K+F politikájuk fő céljai, hogy a K+F helyeken megszületett know-how eljusson a termelőszférába, ahol piacképes termékké válhat, az innováció személyi feltételeinek fejlesztése, valamint az emberek életminőségének javítása (SZANYI M. 2007). Portugália gazdasága a 2000-es években az EU utolsói közé tartozott. A portugál K+F+I politika előtt álló kihívás az ország romló versenyképessége, amit a működőtőke-befektetések beáramlásának lassulása, a beruházások visszaesése, az exportpiacok egy részének elvesztése és néhány működtőke-befektető kivonulása is jelez (SZALAVETZ A. 2007). Portugália EU csatlakozása után jelentős feldolgozóipari tőkebefektetéseket volt képes magához vonzani, melyek az EU bővítéssel fokozatosan bezártak, továbbtelepültek (SZANYI M. 2007). A K+F összes ráfordításainak a GDP arányában mért értéke (GERD) az 1990-es 0,51% óta lassan nő, 2007-ben 0,78% volt. A K+F-re szánt kormányzati ráfordítások a GDP százalékában mutatója tekintetében az ország teljesítménye 2005-ben megközelítette az EU régi tagállamainak átlagát, ugyanakkor a teljes K+F ráfordításból viszonylag alacsony részarányt képviselnek a vállalati ráfordítások. Portugáliában a vállalati K+F ráfordításoknak a magyarországinál viszonylag kisebb részét adják a nemzetközi vállalatok, 2001-ben az összes vállalati beruházás 30,9%-át kezdeményezték a külföldi leányvállalatok (hazánk adata ugyanekkor 62,5% volt). Ráadásul, a kormányzati ráfordítások gyorsabban növekedtek a 2000-es években, mint a teljes ráfordítás. Az oktatás problémáit jelzi, hogy 2005-ben még a középiskolások 38%-ának nem sikerült befejeznie tanulmányait, a diplomások arányát pedig 11%-ról 2010-re akarják 15%-ra emelni. Az elemzések az oktatási rendszert és az alacsony humán erőforrás-ellátottságot, valamint a nemzeti innovációs rendszer elemei közötti együttműködés hiányát jelölik meg fő gyengeségekként (SZALAVETZ A. 2007). Csehország a K+F ráfordítások terén nemcsak az újonnan csatlakozott országok közül emelkedik ki (lásd az 1. ábrán), hanem az EU 25-ök átlagához képest is jók az adatai. Az ország az ipari hagyományokat és a globalizáció tendenciáit kihasználó innovációs politikát folytat. Egyaránt nagy hangsúlyt helyeznek az oktatás-képzésre és a kutatás-fejlesztésre, azaz az innovációs folyamat mindkét oldalára ben a bruttó K+F ráfordításuk 52,8%-át az 14

15 ipar, 41,9%-át pedig az állam finanszírozta (TÚRY G. 2007). Az ország 1994-hez viszonyítva több mint 10 százalékponttal csökkentette a kormányzati szektor arányát. Ebben jelentős szerepet játszott a korábbi akadémiai intézetek egy részének megszüntetése, illetve integrálása a felsőoktatási szektorba (MOSONINÉ FRIED J. SZUNYOGH ZS. 2008) elején Csehországban 15 külföldi érdekeltségű vállalat rendelkezett kutatás-fejlesztési központtal. Ezek mindegyike a feldolgozóiparban végzi tevékenységét, azon belül is a járműgyártás emelkedik ki. Csehország képes volt megőrizni az egyik legdiverzifikáltabb és ezáltal legtöbb termelési ágazatot magába foglaló járműgyártását, továbbá kiaknázta a külföldi befektetési lehetőségekben rejlő kihívásokat (TÚRY G. 2007). Az elmúlt években folyamatosan emelkedett a külföldi vállalatok által megvalósított kutatás-fejlesztési tevékenységek arány (SZANYI M. 2007). A fenti országok vizsgálatainak összehasonlító értelmezéséből számos hasznos tanulság vonható le Magyarország számára, mellyel részletesen foglalkoznak az MTA Világgazdasági Kutatóintézetében. Az EU K+F stratégiájának lehetséges irányvonalai Az EU főbb fejlesztési dokumentumai a versenyképességi célokra, az együttműködésre, a források koncentrálására, a tudomány és a technológia eredményeinek hasznosítására, valamint a tudomány- és technológiapolitika koordinálására helyezik a hangsúlyt (TTI STRATÉGIA 2007). Az Európai Unió kutatás-fejlesztés iránti elkötelezettségét mutatja és egyúttal kezdeményezése stratégiai jellegét, hogy az Európai Kutatási térség megvalósításának tervét 2000-ben a lisszaboni csúcson jelentette be. A lisszaboni stratégiai cél szerint az Európai Unió váljon a legversenyképesebb, legdinamikusabb tudásalapú gazdasággá, legyen képes a fenntartható gazdasági növekedésre, a foglalkoztatottság emelésére és a társadalmi kohézió fokozására (DARÁNYI S. 2002). Az EU tervei szerint a GERD/GDP (összes K+F ráfordítás a bruttó hazai termék arányában) mutató értékét az EU átlagában 3%-ra kívánják növelni, miközben a K+F ráfordításokból az ipar részaránya a mai 55%-ról 66%-ra nőne (SIEGLER A. 2002), ez az Európai Tanács

16 ben Barcelonában tartott ülésének kitűzött célja. A barcelonai nyilatkozat kulcsszavai az oktatás, a foglalkoztatás és a bővítés, a göteborgi cél pedig a fenntarthatósági követelményt határozta meg (MOKRY J. F.-NÉ, 2002). A 2006 októberében tartott lahti csúcs szerint 2010-re Európa ráfordításai a GDP 2,6%-át érik el (TTI STRATÉGIA 2007). Az EU K+F+I melletti elkötelezettségét jelzi az is, hogy 2000-ben az EU Kutatási Tanácsa felkérte az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy készítsenek teljesítményértékelést a nemzeti kutatási politikákról. Erre négy szakértői munkacsoportot állítottak fel. A szakértői munkacsoportok a következők: K+F emberi erőforrásai, köz- és magánberuházások a K+F-be, tudományos és technológiai termelékenység, a K+F hatása a gazdasági versenyképességre és a foglalkoztatottságra ben egy ötödik témát is felvettek ebbe a programba, a kutatási és technológiafejlesztési kultúra előmozdítását (ROMÁN Z. 2002). A 7. Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogramjának (melynek finanszírozási jelentőségét a következő fejezetben mutatom be) elsődleges célja, hogy hozzájáruljon az EU kutatás területen való világelsőségéhez. Különösen kiemelik a transznacionális együttműködések támogatását, az európai kutatás dinamizmusának, kreativitásának és kiválóságának erősítését, valamint az emberi tényező megbecsülését. Ez utóbbi esetében minőségileg és mennyiségileg egyaránt növelve a kutatás és technológia területén az oktatást, kutatási képzést, kutatási lehetőségeket, a kutatói szakma elismerését és a női kutatók részvételi arányát, melyek a cél elérésének fő eszközei (EP-CEU 2006). Az EU K+F finanszírozásának várható alakulása Az ázsiai régió 2005-re már megelőzte az Európai Uniót a K+F összráfordítások tekintetében. Ha Kína gyors növekedése a jelenlegi ütemben folytatódik, re már önmagában is el fogja érni az uniós K+F ráfordítási intenzitást (PLÉH ET AL. 2008). A K+F szektor finanszírozása terén az állami források relatív súlya sok országban csökken. Az USÁ-ban 1990-ben 48% volt az állami finanszírozás aránya, 2001-ben viszont már csak 26%. Az EU esetében ugyanezen adatok 41% és 34% voltak (BŐGEL GY. 2007). Az EU K+F finanszírozásában meghatározó szerepet töltenek be a Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogramok ( a továbbiakban keretprogramok). 16

17 Jelenleg a 7. ilyen keretprogram van érvényben, melyet év végén fogadtak el és hétéves időtartamra szól. A keretprogramok költségvetésének nagyságrendekkel való növekedése is jelzi a kutatás-fejlesztés egyre inkább előtérbe kerülését. A keretprogramok megvalósítása (melyért az EU Bizottsága felelős), háromféle eszközön keresztül történhet. Egyrészt a keretprogramok költségvetésének körülbelül 70%-át megosztott költségű kutatásokra fordítják, ahol a Bizottság a kiadások 50%-áig kész társfinanszírozni bizonyos kutatási projekteket a tagállamok vállalataival, intézeteivel, egyetemeivel. Előfordul, hogy a Bizottság nem vesz részt a kutatás finanszírozásában, csak különböző kutatások koordinációját, illetve a koordináció teljes költségét vállalja fel. Másrészt az EU saját kutatásokat is folytat a Közös Kutatóközpontban és annak kihelyezett intézményeiben (HORVÁTH Z ). A 7. keretprogram hétéves költségvetése M euró, melyet az Euratom következő ötévi költségvetése M euróval egészít ki. Legfontosabb fejleménye az alapkutatások, a tudományos tudás jelenlegi határait kiterjeszteni igyekvő kutatások finanszírozása, amely koncepcióváltást jelez az EU tudománypolitikájában. Ez az első olyan uniós program, amely a versenyképességet megalapozó tudományos tevékenységet támogatja (PLÉH ET AL. 2008). A versenyképességi célok elérése érdekében az EU 2007-től a 7. keretprogram mellett egy új programot, a Versenyképességi és Innovációs Keretprogramot (a továbbiakban CIP) is indít. A jövőben a CIP foglalja koherens keretbe a Közösség versenyképességi és innovációs tevékenységét és egészíti ki versenyképességi oldalról a 7. keretprogram kutatás-orientált programjait (TTI STRATÉGIA 2007). Magyarország és az EU közös K+F stratégiai céljai Magyarország és az EU közös stratégiai céljait jól jellemzi, hogy hazánk már lassan tíz éve teljes körű résztvevője az európai kutatásoknak. Bár között az EU akkor futó 4. keretprogramjában még csak egyes kutatási projektekben vehettünk részt együttműködőkként, már 1999-ben, az 5. keretprogrammal integrálódhattunk az európai kutatáshoz teljes körű részvétellel. Magyarország

18 november 29-én társult az EU 6. keretprogramjához, ami már az EU tagországaival pontosan azonos jogokat kínált a tagjelölteknek is (MAGYAR B. 2002). Ez utóbbi program 2006-ban fejeződött be. Az EU 6. keretprogramon belül magyar kutatók által elnyert támogatás összegét M euró közé becsülik, ezen belül az információs- és kommunikációs technológiai kutatásokban volt hazánk a legeredményesebb (PLÉH ET AL. 2008). A 7. keretprogramot (melyet a megelőző fejezetben ismertettem) 2006 végén fogadták el. Magyarország és az Európai Unió, valamint az Európai Bizottság közötti tudomány- és technológiapolitikai (TéT-politikai) együttműködésnek az integráció szintű kormányzati együttműködés ad keretet (KLEINHEINCZ F. 2002). Az EU-n belüli regionális különbségek csökkentését szolgálják a Strukturális Alapok forrásai. A források felhasználásának tervezése az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében történik. A K+F+I a Gazdaságfejlesztési Operatív Program egyik prioritása, de a K+F és az innováció fontos szerephez jut több más operatív programban is (TTI STRATÉGIA 2007). A GVOP-n (Gazdasági Versenyképesség Operatív Program) kívül számos jelentősebb K+F pályázati program lett az utóbbi években elérhető. Ilyenek például a Baross Gábor, Jedlik Ányos, Pázmány Péter programok, valamint még újabban az Asbóth Oszkár, Irinyi János programok a nemzetközi nagyprojektekhez kapcsolódó Déri Miksa, Teller Ede programokkal. Ezeket a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapból finanszírozzák. Jelenleg a hazai K+F szférának jutó támogatásoknak három főbb forrása van. Ezek közül legfontosabb a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap, ami az NKTH adatai szerint milliárd Ft-tal járul hozzá a K+F forrásokhoz. A GOP K+F prioritás Új Magyarország Fejlesztési Terv évente 35,5 milliárd Ft-tal, az EU 7. keretprogramja milliárd Ft-tal járul hozzá, ez utóbbi a teljes költségvetés közel 1%-a (VASS I. 2007). A Kormány célja, hogy a hazai kutatóhálózat harmonikusan illeszkedjen az európai kutatási infrastruktúrába és egyben az EU közös kutatáspolitikájába (TTI STRATÉGIA 2007), ezért fontos a teljesítmények nemzetközi normáihoz való csatlakozás, az együttműködési lehetőségek optimális kihasználása, a szellemi tulajdon védelme, úgy, hogy az állam a nemzetközi K+F+I-ben való részvételt hosszú távú stratégiai célnak tekintse. 18

19 Évek óta élénk vita tárgya, hogy a külföldi tőke hogyan befolyásolja a magyar K+F alakulását. Általános nézet szerint a külföldi tőke egy része csak az olcsó munkaerőt kívánja a low-tech ágazatokban hasznosítani, a high-tech iparágak része pedig elsorvasztó hatással lehet a hazai kutatás-fejlesztésre. MOLNÁR GY. (2001) tanulmánya alapján az állítás második fele nem igazolható. BARTHA A. ET AL. (2007) ugyanakkor nem tapasztalták annak jelét a feldolgozóipari és üzleti szolgáltatási területek kis- és középvállalkozásaira vonatkozó vizsgálataikban, hogy a külföldi tulajdon szignifikáns előnyt jelentene a vállalat innovációs tevékenysége szempontjából. Az exportáló cégek között a külföldi tulajdonúak közel negyedével többen folytatnak K+F aktivitást, mint a hazai tulajdonúak. A csak az EU-n kívülre exportáló cégek között sokkal magasabb a K+F aktivitás aránya (49%), mint az EU-ba is exportálók között (29%). A csak az EU-n kívülre exportáló vállalatok közé szinte kizárólag vegy- és gépipari vállalatok tartoznak, míg az EU-ba is exportálók között az átlagnál magasabb a textil- és bőripari cégek aránya (MOLNÁR GY. 2001). A kutatás-fejlesztéssel foglalkozó cégek 38%-a vett részt 1998-ban valamilyen K+F együttműködésben (MOLNÁR GY. 2001). A K+F ráfordítások relatív nagysága határozta meg a K+F együttműködések intenzitását. Ha megtekintjük az 1998-as helyzetet mutató 2. ábrát, jól látszik, hogy elsősorban az itthoni, főként az egyetemekkel és kutatóintézményekkel kötött együttműködések jellemzők, de a vállalati szférában jellemzők az EU-s kapcsolatok is. Ugyanakkor a kis- és középvállalkozások esetében, a feldolgozóipari és az üzleti szolgáltatási területekre vonatkozó eredmények szerint a más vállalatokkal való innovációs együttműködés jelenti a legelterjedtebb kooperációs formát és csak a második legfontosabb partnernek mutatkoztak a felsőoktatási intézmények (BARTHA A. ET AL. 2007). 19

20 K+F együttműködések 1998-ban a partnerek szerint válaszadó cégek százaléka Magyarország Európai Unió 5 0 vállalati partner egyéb cég K+F intézmény felsőoktatási int. egyéb Közép- és Kelet-Európa Egyéb ország 2. ábra A K+F együttműködések 1998-ban a partnerek szerint (MOLNÁR GY. 2001) adatainak módosítása alapján, saját szerk. A vállalati partnerek esetében legkisebb együttműködés az Európán kívüli országok esetében figyelhető meg, de jelentős a hazai partnerekkel való kapcsolatok is. A vállalati partnereken kívüli összes együttműködés esetében egyforma tendencia látható az országoknál az alábbi sorrendet mutatva a kapcsolatok mennyiségében: hazai>eu-s>közép-kelet-európiai>egyéb országbeli. A K+F intézmények és különösen a felsőoktatási intézményeknél feltűnően dominánsak a hazai szereplők az együttműködésekben. A K+F tevékenységeket végző vállalataink 40%-ának volt 1998-ban EU-kapcsolata, míg a K+F-et nem végzők 9%-ának. Az EU-kapcsolattal rendelkező cégek 75%-ának van kapcsolata Németországgal, közel 40%-ának Ausztriával és 22%-ának Olaszországgal. Ez a 3 ország teszi ki az összes kapcsolat közel kétharmadát. A vállalatok méretének növekedésével arányban nő a kapcsolatokkal rendelkezők száma (MOLNÁR GY. 2001). Ezen adatok mutatják, hogy Magyarország EU-n belüli gazdasági szerepét növelhetik az EU-s partnerrel végzett kutatás-fejlesztési tevékenységek együttműködései. MOLNÁR GY. (2001) tanulmányában ismerteti azokat a fő okokat, melyeket az EU-s kapcsolatépítés kudarcai okának talált a vonatkozó kérdésekre válaszoló 55 cég. A kudarcok okait a tanulmány adatai alapján kördiagramon ábrázoltam (3. ábra). Az ábrán látható a kiemelkedő kapcsolatépítési ok, a pénzügyi problémák. Jelentősnek minősíthető az állami szabályozásból és a nyelvi problémákból adódó okok is. 20