A HELYSZÍNI KUTATÁSOK EREDMÉNYEINEK BEÉPÜLÉSE A KÔSZEGI MÛEMLÉKI TOPOGRÁFIÁBA. CHERNEL UTCA 1.

Átírás

1 B. Benkhard Lilla Ivicsics Péter Mentényi Klára A HELYSZÍNI KUTATÁSOK EREDMÉNYEINEK BEÉPÜLÉSE A KÔSZEGI MÛEMLÉKI TOPOGRÁFIÁBA. CHERNEL UTCA 1. a topográfia ne a földtôl, környezettôl, társadalomtól elszakított tárgyakat soroljon föl, s írjon le, hanem legyen ott alattuk, mögöttük, körülöttük a valóság, melyben születtek, ami ha megváltozott is, éppen az emlékekben ma is jelen van, csak meg kell tudni mutatni. Fülep Lajos 1 A leltárkészítés, a számbavétel nélkülözhetetlen feladat: saját területén össze gyûjteni és értelmes listákba rendezni a mû vé szettörténet, a régészet, az építési gyakorlat történetének napjainkig fennmaradt emlékeit, tárgyait. Kérdés, bármennyire sürget is az idô, megelégedhetünk-e egy azonosítással és egy leírással, ha közben tudjuk, hogy a ma látható formák és meglévô ismeretek alapján korántsem lehetünk biztosak abban, mit is rögzítünk valójában. Különösen érvényes ez a városi környezetre, ahol általában nem csupán a telkek és a régi lakóházak, de még az újabb épületek is oly mértékben átalakultak, hogy puszta szemrevételezésükkel csupán a felszínt simogatjuk. Ha ezt mélyebben meg szeretnénk kapargatni, vagyis minden korszakra vonatkozóan felismerni és meghatározni a tömeg, az alaprajz és a homlokzatok változásait, hozzájuk társítani a sokszor csupán véletlenszerûen meg ôr zô dött építészeti részleteket, továbbá megérteni ezek létrejöttének okait, megismerni körülményeit, legtöbbször nehezen kibontható társadalmi és mûvészi összefüggésekig jutunk. Miképpen tudunk közelíteni elmúlt idôk valóságtartalmaihoz? A történettudományok minden ismert és régóta alkalmazott eszközével (szakirodalom, levéltár, s különbözô más gyûjtemények átnézésével). Mellettük azonban az építéstörténeti vizsgálatok számára rendelkezésre áll még egy, a legtöbb esetben nélkülözhetetlen tudományos eszköz. Arról a szükség esetén régészeti feltárással is társuló helyszíni épületkutatásról van szó, amely azon túl, hogy fizikai beavatkozás révén lehetôséget nyújt mindeddig rejtett részletek és összefüggések feltárására, a gyakorlati munka során felhalmozódott, részben stíluskritikai, részben építéstechnológiai tudásanyag birtokában képes megragadni és egyfajta rendszerbe foglalni az egykor ténylegesen létezô anyagi valóságot. 2 Szerencsés körülmények folytán Kô szegen, kezdetben még a helyszíni topográfiai lejárásokat megelôzôen, késôbb velük párhuzamosan, gyakran módunkban állt ilyen jellegû kutatásokat végezni 3 vagy abban részt venni, s ezek eredményeit menet közben, illetve utólag összevetni a folyamatosan feltáruló levéltári forrásokkal. 4 Min debbôl egyre inkább a tulajdonosok egymáshoz is kötôdô élettöredékeinek saját konkrét lakóhelyükkel és a tágabb közösségi színtérrel, a várossal szorosan összefonódó, bonyolult szövedéke bontakozik ki. Arra, hogy milyen nehéz, de a pontos topográfiai meghatározás érdekében mégsem mellôzhetô a múlt ilyen típusú megközelítése, arra legyen példa a következô lakóház építéstörténete. 5 A CHERNEL UTCA 1. SZÁMÚ LAKÓHÁZ LEÍRÁSA Az épület a kôszegi belváros szívében áll, abban a kissé emelkedô kelet nyugati irányú, 1. Az utcai homlokzat északnyugatról a ku ta tás elôtt, B. Benkhard Lilla felvétele 1

2 2. Kôszeg város telekkönyvi térképe. Kovatsits Zsigmond, Részlet a Chernel utca 1. számú ház jelölésével. Kôszeg, Városi Múzeum. keskeny utcában, amely a középkori Szent Jakab-templom bejáratával szemközt fölfelé tart. (1. kép) Az utca említett szakaszának páratlan és páros oldalán egyaránt csupán három-három egyemeletes lakóépület helyezkedik el egymás mellett, zárt beépítésben. Közülük egyedül a szóban forgó 1. és a vele átellenben lévô 2. számú, a sorban középen található házak telkei nyílnak innen, a szomszédok mind sarokra épültek, tehát egyik homlokzatukkal részben a Jurisics térre, illetve északon a Rájnis utcára, részben pedig a Chernel utca merôlegesen beforduló, másik szakaszára néznek. (2. kép) Az L alaprajzú tömeg egyemeletes utcai szárnyához a nyugati telekhatáron hozzá képest eltolt szintekkel épült, alápincézett, földszintes szárny csatlakozik, amely délen egy rá merôleges irányú, kissé elôreugró épületrésszel zárul. Az oldalszárny elôtt boltozott, árkádíves udvari tornác húzódik. (3. kép) A magasabbra nyúló udvari falazattal rendelkezô utcai szárnyról a cseréppel borított, egyazon gerincmagasságú nyeregtetô csupán egy kisebb, ún. fél oromfal beiktatásával tud átfordulni az udvari szárny fölé, ahol mélyebbre fut le azért, hogy egyben a tornácot és a haránt irányú, hátsó tömeget is befedje. A lakóházhoz kelet és dél felôl tömör kerítésfalakkal elzárt, belsô udvar tartozik. Az épület keltezését a homlokzatok, valamint a belsô térosztás, a boltozati formák, 3. Az udvari homlokzatok délrôl a kutatás elôtt, B. Benkhard Lilla felvétele 2

3 révén megállapítható, hogy a falkoronákra helyezett talpgerendákról indított és oldalt furcsa mód a tornác fölé is lefutó, két állószékes, kötôgerendás tetôszerkezet már késôbbi lehet, mint maga az épület. A padlásfeljáró utólagosságát pedig alkalmatlan, nagy területet elfoglaló megoldásán túl az bizonyítja, hogy a falépcsô kedvéért bele kellett bontani az udvari tornác boltozatába. Míg a tetô kialakítása ránézésre tágabban a XIX. századra, a padlás rosszul sikerült, új megközelítése a XX. század második felére datálható. A CHERNEL UTCA 1. SZÁMÚ LAKÓHÁZ TÖRTÉNETE A LEVÉLTÁRI ÉS A HELY SZÍNI ÉPÍTÉSTÖRTÉNETI KUTATÁS EREDMÉNYEI ALAPJÁN 1. XVI XVII. SZÁZAD 4. A nyugati utcai szoba (13/a 1) boltozatának részlete, B. Benkhard Lilla felvétele a tetôszerkezet és néhány kisebb részlet alapján határozhatjuk meg. Az utcai és az udvari homlokzatokon jelenleg semmiféle építészeti tagozat nem található, egyedül kosáríves külsô kapunyílása és hasonló záródású, nyitott árkádíves, magas udvari tornáca, illetve a pince, valamint a felsô szintek ablakainak szalagtagos kôkeretei, továbbá a kör alakú padlásszellôzôk alapján formálhatunk véleményt. Az oldalszárny pincéjében és földszintjén, valamint az utcai szárnyban és a tornácon szintén fiókos dongaboltozatok találhatók, bár nem teljesen egyforma kialakításúak. (4. kép) A levésett felületek, illetve az egykori fiókok alatt megmaradt vakolatok körvonalaiból rögtön, kutatás nélkül is feltûnik, hogy az udvari szárny végébe esô épületrész emeletén egykor fiókos teknôboltozat volt, amit valamikor lebontottak. Ezek alapján nagy általánosságban a barokk stílust jelölhetjük meg. Ugyancsak megerôsít minket ebben egy kôkeretes belsô tüzelônyílás jelenléte. Alapos megfigyelés Ellentétben más korabeli városokkal, például Sopronnal, Pozsonnyal vagy Budával, Kôszegen a lakóházakra és tulajdonosaikra vonatkozó adójegyzékek, illetve más összeírások a XVI. század második felénél korábbi idôszakból sajnos nem maradtak fenn. A késôbbi forrásokból azonban arra következtethetünk, hogy a házakat, valószínûleg már a középkortól kezdôdôen itt is tizedekbe sorolták, s ez a beosztás sokáig, egészen a XVIII. század végéig megôrzôdött. 6 A szóban forgó épületet az adójegyzékek az 5. tizedbe sorolták. Az 1570-bôl származó telekkönyv bejegyzése szerint Cseke Fülöp háza itt a Felsôutcában Tanay Pál és Magdaléna házára támaszkodva áll. Azt is megtudhatjuk belôle, hogy az épületet apjától, Cseke Istvántól örökölte ben Cseke István és Fülöp szôlôik után a hegyvámot még a Magyar városban (Ungermarkt) található házuk után fizették; az apa bizonyára csak valamikor ezt követôen költözött be a Belvárosba. 7 Egyébként az a tény, hogy szôlôtulajdonosok voltak, nagyon való színû vé teszi, hogy belvárosi házukban is lehetett pincéjük, ugyanis a maga által készített bort mindenki csak a saját házánál mérhette ki. 8 Fülöp 1568-ban már biztosan itt lakott, mert ebben az évben a külsôtanács azon tagjai közé választották, akik a belvárosiakat képviselték, ez azonban a korabeli szabályozás szerint csak itteni lakhely birtokában volt lehetséges. 9 3

4 5. A Jurisics tér 14. Chernel utcai oldalhomlokzatának kutatási rajza. Sedlmayr János évi felmérésének felhasználásával készült manuálé. Mentényi Klára rajza, 2009 Ma még nem tudjuk pontosan, mikor és mi módon került az épület a Szûcs család birtokába. Az 1609-ben készített bordézsma-jegyzékben mindenesetre Szûcs Mátyás neve már olvasható ban ugyan Zámbó Gábort találjuk itt, ô azonban az egyik Szûcs fivér sógora. Ezekben az években a sógort lakóként tüntetik fel a jegyzékek. 10 Amikor július 15-én az alsó ház (Jurisics tér 14.) tulajdonosa, Pintér János városbíró eladja a kerítéssel körülvett régi, ún. Inckhofer-féle házát Johann Kollernek és feleségének, Anna Maria Schellnek, felsô szomszédként Szûcs Istvánt nevezik meg ben egy osztozkodás során a fél házat megtartja magának, másik fele azonban fiára, Kristófra száll. 11 A Jurisics tér 14. számú ház Chernel utcai (Felsô, késôbb Úri utca) külsô felújítása kapcsán, 2010-ben 12 kiderült, hogy a hosszú homlokzat leghátsó, mintegy 7,5 m-es szakasza az utolsó alacsony támpillér vonalában szabályos módon elválik a korábbi épülettôl. (5. kép) Ehhez képest abban a másik függôleges vonalban, ahol a jelenlegi Jurisics tér 14. és a Chernel utca 1. számú házak közötti telekhatár húzódik, nem volt falelválás. Itt az agyagos, kavicsos habarcsba rakott terméskô falszövet a földszinten, de még az emelet alsó szakaszán is szervesen összekapcsolódott. Ugyanez a jelenség az udvari homlokzatok esetében szintén megfigyelhetô volt, mert a Jurisics tér 14. hátsó kôfala a két telket késôbb ezen a helyen elválasztó, rá merôleges tömör kerítésfal mögött, legalábbis az alsó részeken eredetileg megszakítás nélkül folytatódott a Chernel utca 1. udvarán. Mindebbôl arra lehet következtetni, hogy a XVI. századi lakóház részben benne foglaltatott a mai Jurisics tér 14. számú épületben. Az akkoriban alárendelt mellékutcáról nyíló lakóházhoz tehát még más telekhatárok tartoztak. (6a. kép) Arra vonatkozóan, hogy nyugat felé meddig nyúlt el a telek, annyit biztosan lehet állítani, hogy a mai Chernel utca 3. telkére már nem terjedt ki. A homlokzati (7. kép) és a belsô kutatás eredményeképpen kétség kívül megállapítható, hogy a jelenlegi Chernel utca 1. udvar 4

5 6. A tömeg és a homlokzat változásai az utcaképben: 6a. XVI XVII. század 6b. az évi átépítést követô idôszak. 6c után. Rekonstrukciós vázlatok. Ivicsics Péter rajzai,

6 7. Az utcai homlokzat kutatási rajza Farkas Mária évi felmérésének felhasználásával. Simon Anna rajza, 2011 ba hátranyúló, teljes alápincézett nyugati szárnya utólagos az utcával párhuzamos északi szárnyhoz képest. Mivel a határozott függôleges elválásnál a keletrôl érkezô fal nem fordul be szabályosan, ráadásul az itt húzódó, haránt irányú osztófal már az újabb épületrészhez tartozik, fel kell tételeznünk, hogy a jelenleg itt álló legkorábbi épület utcafrontja nyugat felé valamennyivel szélesebb lehetett. A visszabontás azonban nem lehetett nagymértékû. A legvalószínûbb lehe tô ség szerint a teleknek ezen a felsô végén az utca felôl magas, tömör kerítésfal határolta az udvart. 13 Téglával kevert terméskô építôanyagát és a jelenleginél mindössze 40 cm-rel mélyebb udvari járószintjét tekintve feltételezzük, hogy ez az elsô általunk megismert, csupán kisebb maradványaiban tanulmányozható, de szilárd fölmenô falakkal ren 8. Statikai megfigyelések céljából, az utcai szárny udvari homlokzatán feltárt árkádív pillér elôtt húzott 2. számú árok metszetrajzai. B. Benkhard Lilla és Simon Anna rajza,

7 9. A kutatási eredmények alapján az alsó szintekrôl készített periodizációs alaprajz. Simon Anna rajza, 2012 del kezô lakóház már az évi török ostrom után épült. Mint erre Kôszeg esetében erre máshol is van példa, gyanítható, hogy helyén a középkorban gerendavázas, patics tapasztásos elôdje állt. 14 Az alapozások és járószintek statikai jellegû vizsgálatai során az északkeleti udvari sarokban, tehát az egykori tornác elôtt húzott árokban, mintegy 1 m mélységben cm széles, erôsen átégett, elszenesedett fa- és paticstörmelékes földréteg mutatkozott, fölötte pedig egy tört palaköves bontási réteget lehetett megfigyelni. A szóban forgó, téglából épített tornác alapozását ebbe ásták bele. (8. kép) Eszerint az évi török ostromban leégett, gerendavázas, patics tapasztással épült ház maradványain valószínûleg még a XVI. század második felében történô építkezés elôtt elplaníroztak egy a telken vagy a közelében álló, szilárd anyagból emelt épületet is. 15 Az álló falakkal rendelkezô, tehát általunk elsô periódusúnak nevezett, késôbb jelentôs mértékben átépített, XVI. század kö ze pérôl/második felébôl származó lakóházról keveset tudunk. A két házrész felsô szintjei nem voltak teljesen azonos magasságúak, ugyanis a Jurisics tér 14. homlokzatán az ide tartozó falszövetben talált, egykorú emeleti nyílás könyöklôje mintegy 30 cm-rel magasabban volt, mint a Chernel utca 1. mai középsô tengelyében mutatkozó, a jelenlegi ablakok könyöklôvonalától kb. 80 cm-rel mélyebben húzódó, még egy korábbi, alacsonyabb emeleti járószinthez tartozó abla 7

8 10. A kutatási eredmények alapján a felsô szintekrôl készített periodizációs alaprajz. Simon Anna rajza, 2012 ké. A két ablak méretei azonban nagyjából megegyeznek (kb cm). Ez utóbb említett, s a mi házunkhoz tartozó emeleti utcai lakószoba megégett keleti falának beforduló csonkját a kutatás során megtaláltuk. Nyugati falát, amely egyben az épület saját telkére esô végfala lehetett, mint írtuk, egy késôbbi építkezés során lebontották, s ugyanakkor tisztán téglából teljesen újjáépítették az udvarra nézô déli falát is. Erre azért volt szükség, mert a XVI. századi utcai szárny déli határoló fala akkor még mindkét szinten a valamivel késôbbi udvari tornác mögött, tehát a mainál mintegy 1 m-rel beljebb húzódott. 16 A szilárd anyagból épített, korai lakóháznak (9 10. kép) tehát legalább egy szobája volt a felsô szinten. Feljárata éppúgy egy udvari falépcsô segítségével történhetett, mint ahogyan ezt a késôbbi periódusokban már igazolni lehetett. Jelenleg a Jurisics tér 14. számú házhoz tartozó, keleti szakasz belsô tereiben nem volt módunk vizsgálatokat végezni a magasabbra helyezett felsô ablak miatt, azonban az emeleti helyiség feltételezésünk szerint tüzelôberendezésével az udvar felé forduló konyha alatt való színû leg létezett még egy kisebb, utcai bevilágító nyílásokkal rendelkezô helyiség (raktár, mûhely stb.). (11. kép) Kétszintes, különbözô magasságú ablakokat mutató utcai homlokzati falán túl mint már említettük megmaradt egy szakasz a kapualjtól keletre esô, XVI. századi 8

9 udvari falból is. Ebbôl, valamint a nyugati udvari tornác említett hátfalának a jelen legitôl beljebb húzódó vonalából tudjuk, hogy a két épületrész az udvar felé nem volt azonos mélységû. Könnyen lehetséges tehát, hogy kezdetben két önálló tetôvel fedett, kétszintes épületrészbôl állt, amelyet a telek beépítetlen, felsô nyugati végébôl, az utca felôl egy tömör kerítésfalban nyíló kapun át lehetett megközelíteni. A mai kapunyílás keleti káváját mindenesetre jól meg fi gyel hetô módon utólag vágták bele a falszövetbe. Amennyiben valóban nyugaton volt a legkorábbi bejárat, a mai kapualj helyén egy további alsó helyiségrôl beszélhetünk. Nem lehetetlen, hogy itt és/vagy mellette, a mai középsô földszinti szoba helyén pinceként használt terek voltak. Sem oldalfalaik, sem lefedésük nem ismert, de kôszegi tapasztalataink alapján szinte biztosra vesszük, hogy éppúgy nem voltak boltozva, mint az emeleti helyiségek. Egykori járószintjükrôl sincsenek adataink. Mivel ezen a homlokzati szakaszon ebbôl a periódusból származó utcai ablakot nem találtunk, ha voltak is ilyenek, csupán a maiak helyére tehetô, kis mére tû szellôzônyílásokat képzelhetünk el. A pince korai jelenlétére utalnak a fenti levéltári adatok, mindenekelôtt az 1568-ban már itt lakó, szôlôvel rendelkezô Cseke Fülöp, késôbb pedig Szûcs Mátyás, aki 1609-ben ennél a háznál szerepel a bordézsma-jegyzékben. A gazdasági funkciókat ellátó, egykor bizonyosan létezô udvari melléképületekrôl (istállók, szekérállás stb.) pedig a korai idôszakra vonatkozóan sajnos még ennyi információval sem rendelkezünk. A korabeli kôszegi végrendeletekben és inventáriumokban szereplô háziállatok nagy száma viszont arról tanúskodik, hogy valahol a telken nekik is helyet kellett kapniuk. 17 Csupán nagyon kevés terméskövet tartalmazó tégla anyaga és a korai udvari házfalnak nekitámasztott építési módja miatt valószínû, hogy az utcai szárny nyugati szakasza mögött húzódó udvari tornác késôbbi, mint a XVI. századi épület. A félköríves záródású árkádívekkel készült udvari tornác utóbb befalazott, különbözô szélességû két 11. A XVI XVII. századi lakóház rekonstrukciós tömegvázlata. Ivicsics Péter rajza,

10 12. Az utcai szárny udvari homlokzatának kutatási rajza Farkas Mária évi felmérésének felhasználásával. Simon Anna rajza, 2011 nyílása a kutatás során elôkerült. (12. kép) Egy rájuk merôleges ívindítás a kapualj nyugati falának udvari végén arról tanúskodik, hogy innen indult a tornáchoz tartozó folyosó. Lehetséges azonban, hogy az ívindítás egykor a tornácos folyosó vízszintes fa födémét, esetleg boltozatát (?) alátámasztó hevederívhez tartozott. Az újabb kapualj boltozat bekötése miatt a fölmenô falakból eldönthetetlen, folytatódott-e kelet felé a tornácos folyosó, s az ily módon elképzelt harmadik ív egy kapuáthajtó udvari nyílását képezte-e. Amennyiben nem, úgy a lakóház bejáratát még ebben az idôszakban is a telek még mindig üres, nyugati végébe kell helyeznünk. Felmerül a kérdés, lehetett-e ez a tornác emeletes? A válasz: igen. Részben azért, mert Kôszegen a XVII XVIII. század folyamán a kétszintes, árkádíves udvari tornác általánosnak mondható megoldásnak számított, részben pedig azért, mert egy ilyen megoldás építészetileg hitelesebb, mintha csupán a földszinti falhoz ragasztottak volna egy félnyeregtetôvel fedett épületrészt. 18 A tornác emeletét azonban inkább fapillérekkel és mellvéddel építhették meg, másként miért kellett utóbb teljesen elbontani, miért nem elégedtek meg csupán a nyitott ívek befalazásával, mint a földszinten. Feltételezhetô, hogy az alsó szintjén tégla anyagú, széles kosáríves nyílásokkal készült tornácot már inkább a XVII. század utolsó harmadában építtette az 1675 óta itt élô Johann Bien városi orvos. Esther nevû feleségének apja, Johann Feuerabend te hetôs seborvos volt, akinek háza a német külvároshoz tartozó Gyöngyös utcában állt. Az após évi halálát, majd egy újabb, évi osztozkodást követôen a vagyon egy része hozzájuk jutott. Valószínûleg öszszefügg ezzel a ténnyel, hogy a katolikus doktort 1690-ben elôbb a külsô tanácsba, négy évvel késôbb viszont már a belvárosi szenátorok közé választották. Kultúrtörténeti szempontból lényeges, hogy a belvárosi 10

11 házban a Feuerabend örökségbôl származó ékszerek, ezüsttárgyak, fegyverek, ruha nemûk stb., továbbá az orvosságok, tégelyek, állványok és fiókok mellett Johann Bien 74 könyvet, méghozzá történeti tárgyú könyveket ( History Büchel ) is ôrzött; címeiket sajnos nem jegyezték le. Errôl egy évi, Esther Feuerabend halálakor felvett inventárium tanúskodik, amelyhez társul egy utóbb, 1732-ben született osztálylevél, amelyben gyermekeik más anyagi javak mellett már 150 (!) könyv fölött diszponálnak. Ezek között bizonyára orvosi könyvek is elôfordultak, ugyanis a teljes könyvtárat az a Johann Kern gráci orvos vásárolta meg, aki még 1707-ben vállalta a vagyon fölötti gyámságot. 19 A házat Johann Bien halála után testvére, Jacob örökölte, mint apai vagyont, de évi haláláig mindössze négy évig birtokolta feleségével, Pammer Reginával, aki hamarosan újból férjhez ment AZ ÉVI TÛZVÉSZ ÉS AZ UTÁNA KÖVETÔ IDÔSZAK Az január 30-án kitört tûzvész 21 komoly pusztítást végzett a belvárosban, a piactéren álló templomokkal együtt a lakóházak is megrongálódtak. Úgy tûnik, a Chernel utca alsó szakasza és benne az 1. számú épület ezúttal azonban még megmenekült. Egyelôre a telek és a lakóház kontúrjai nem változtak. Magában az épületben sem következhetett be túl nagy károsodás, mert az 1700 szeptemberében felvett inventárium errôl semmit nem szól. Kiderül viszont belôle, hogy szobának csak egyetlen helyiséget neveztek, ahol a szülôk és a gyerekek is aludtak. Egy öreg diófaasztal, két régi és egy kisebb sollyes szék, valamint nyolc vörös huzattal bevont karosszék mellett ugyanis egy födeles és két kisebb fedél nélkül való ágyat is itt soroltak fel. Ezen kívül volt még egy emeleti helyiség, ahol a család értékeit, az ezüstbôl készült és az inventáriumban szereplô habán edényeket, fegyvereket stb. ôrizték; itt álltak a már említett, különbözô gyógyszereket és tégelyeket, illetve a könyveket tartalmazó állványok, szekrények, többek között például egy öreg, zöld fiókos almárium. A szö veg bôl nem derül ki, hol volt a helye annak a Krisztus-képnek, amely ugyancsak szerepel a listán. 22 A jelenleginél mintegy 80 cm-rel alacsonyabb, XVI. századi járószintjét megtartó, s az utcára továbbra is egy ablakkal (ezt találtuk meg befalazva) nézô, gerenda mennyezetes, emeleti lakószoba (12. helyiség) az akkori épület szélsô nyugati tengelyében volt. A jelenlegi kapualj fölött kapott helyet a szobából kelet felé nyíló, hasonlóképpen fedett tárolótér (11. helyiség). 23 Mögöttük az udvarra nyíló árkádíves tornácos folyosó húzódott. (11. kép) Az emeleti helyiségek megközelítésére szolgáló külsô udvari fa lép csô erre az ugyancsak fából épített tornácra érkezhetett, ahonnan nyilván be lehetett jutni a jelenleg már a Jurisics 14. hátsó szakaszához tartozó házrész felsô szintjére lokalizált konyhába is. A szóban forgó leltár a konyhai eszközöket szintén tartalmazza. A nyilvántartásba vett taposókádak, sajtárok és puttonyok arra utalnak, hogy ekkor már biztosan volt itt présház (talán a Jurisics tér 14-be esô földszinti tér), amihez már régóta tartozott valamilyen pinceként használt nagyobb tér. Ezzel a funkcióval kapcsolatban egyedül a kapualj helyén lévô, illetve a tôle nyugatra található, akkor még síkmenynyezetes helyiség (2. helyiség) jöhet szóba. A tûzvészt követôen a tetôt nyilván ki kellett javítani. Erre azonban egy darabig még nem került sor. Mivel 1700-ban Jacob Bien özvegye, Pammer Regina a következô évtôl a bírói, sôt az újdonsült polgármesteri címet is viselô, tekintélyes Pammer János leánya, már a soproni Adam Hackstock felesége volt, s hamarosan oda is költöztek, az épület néhány évre valószínûleg gazdátlan maradt július 16-án a Kôszegen maradt két gyermek gyámjaként és lánya felhatalmazottjaként Pammer János az minémû Egy keô Házat bírt az bene levô Préssel edgyütt elcserélte Valentin Leidenfrosttal és feleségével, Bosky Judittal. A 415 forintos vételárban a szôlô is benne foglaltatott. Hiába támadta meg az adásvételt Johann Bien özvegye, Esther Feuerabend, saját gyermekei érdekében, a következô évben meghalt. Az ezt követô eljárás során úgy tûnik, maga az épület maradt Leidenfrostnál, aki ben a város kamarása volt. A jogtalannak tûnô eladásból a bíró és a kamarás összejátszása révén úgy tûnik, némiképp a város is részesedett. Ugyan a jegy zô könyv ben olvasható építse meg már illen formán 11

12 [mármint az új tulajdonos] kitételt, figyelembe véve az akkori szóhasználatot, inkább a gyarapítsa tovább szinonimájaként kell értelmeznünk, mert nemigen gondolhatunk arra, hogy a néhány háznyira innen, például a templomoknál pusztító lángok a házat teljesen megkímélték volna. 25 Arra nézve azonban, hogy ezt követôen mégis milyen típusú munkákat végeztek el, semmilyen helyszíni építéstörténeti kutatásból származó támponttal nem rendelkezünk. 3. A HÁZ BÔVÍTÉSE ÉS ÁTALAKÍTÁSA 1723-BAN A ma érvényes utcai telekhatárok minden bizonnyal a pusztító belvárosi tûzvész húsz évvel késôbbi megismétlôdése után jöttek létre augusztus 11-én újból lángra lobbant a belváros, 26 s ezúttal a pusztítás a mi házunkat sem kímélte. 13. Az 1723-ban épített udvari szárny nagytermének egykorú hátsó (13/b 2. helyiség) ablaka. B. Benkhard Lilla felvétele, 2011 Az erre vonatkozó írott források még feltárásra várnak, de a helyszíni kutatásból származó eredmények alapján elmondható, hogy a Chernel utca 1. ebben a periódusban vált el végleg a Jurisics tér 14. számú háztól. Amenynyi területet ott elveszített, visszanyerte a mind ez idáig valószínûleg szabadon álló, nyugati szakasz beépítésével. (6b. kép) A telek hátsó, déli határán az utcavonalra merôleges, új udvari szárny déli végfalának vonalában terméskôbôl épített kelet nyugati irányú kerítésfal húzódott, amelyet az alapozás itteni vizsgálata érdekében húzott árokban megtaláltunk. Bizonyára korábban is itt volt a telekhatár, helye és iránya ugyanis pontosan megegyezik az elôtte kialakított Jurisics tér 14. telkének déli határával. A rajta álló középkori lakóházból kiindulva pedig egy szabályos, korai telekosztásra következtethetünk. Sôt! Nagyon is lehetséges, hogy a Jurisics téri házak széles és eredetileg hoszszan hátranyúló telkei még a XIII. század végi vagy az évi királyi szabad városi privilégium korának telekosztásából származnak. Ezeket késôbb úgy osztották ketté, hogy az önállóvá váló, hátsó telekrész bejárata már nem a tér, hanem a rá merôleges, eredetileg alárendelt szerepû, csupán a városfalak megközelítésére szolgáló köz felôl nyílt. Az évi tûzvészt követôen, mint majd látni fogjuk, nagy valószínûséggel 1723-ban a nyugati oldalon tehát a korábbi, utcavonallal párhuzamos lakóház mellé egy rá merôleges irányú, teljesen egységes kialakítású, másik szárnyat emeltek. (9 10. kép) A kéttengelyes utcai homlokzattal ren delkezô új épületrészben a hosszan hátranyúló, de csak részben a föld alá mélyített, boltozatos pince (3. helyiség) fölé mindössze egyetlen hatalmas belsô teret (13. helyiség) emeltek. Mindkét félköríves fiókokkal megnyitott, kosáríves dongaboltozat az oldalfalak elé állított falpillérekre támaszkodik. Arra, hogy a föld színe fölé emelkedô pinceboltozat miatt az udvari járószintnél kb. 1 m-rel magasabbra helyezett földszinti teret reprezentatív célok kiszolgálására szánták, nem csupán szokatlan méretei, de csupán az egyik késôbbi osztófal mögött megmaradt gazdagon profilált vállpárkányai is utalnak. A fiókok éleit vakolatból hangsúlyosan meghúzták. A belsô felületeket fehérre meszelték, ebbôl a korszakból semmilyen falfestés nem került elô. Merô le ges osztófalai és a már hozzájuk 12

13 14. Az 1723-ban az utcai szárny fölé épített tetôszerkezet gerendái a XVIII. század második felében megépített emeleti osztófalban (12. helyiség keleti fala). B. Benkhard Lilla felvétele, 2011 igazodó boltozati stukkók mind-mind egy késôbbi korszakból származnak. Ebbe a hosszú helyiségbe egyedül az udvar felôl, nagyjából a jelenlegi helyén nyíló, s már akkor is több lépcsôfokkal megemelt ajtón keresztül lehetett bejutni. Egykori bejáratának bal oldali káváját az áthidaló indításával a belsô oldalon a maitól kb. 30 cm-rel északra találtuk meg (13/a 2. helyiség). A tôle keletre álló, más belsô járószintekkel rendelkezô utcai épületszárnnyal nem volt közvetlen kapcsolata. Mivel a Chernel utca 3. számú ház telekhatárán állt, nyugat felé zárt volt, de két utcai ablakán kívül legalább még két keleti udvari és egy hátrafelé, déli irányba nézô ablakkal rendelkezett. Ezek közül a belsô oldalon elôkerült a nyugati utcai ablak földig lefutó, vakolt kávája, az ívindítás vállával együtt. A homlokzatkutatás igazolta, hogy mellette még egy ilyen ablak volt, amelyet belülrôl a késôbbi nyílás miatt már nem lehetett megfogni. A hosszú udvari homlokzatra valószínûleg csak két ablak nézett, az utca felôl számítva az elsô (13/a 2. helyiség) és a harmadik (13/b 1. helyiség) boltfiók alatt. A másodikban (13/a 2. helyiség) nyílt a bejárat, a negyedikben (13/b 2. helyiség) pedig az udvari pincelejáró. Mindkét szóban forgó ablak maradványait sikerült feltárni. Legépebben a hátsó déli telekhatárra nézô ablak maradt meg (13/ b 2. helyiség), amelynek alapján értelmezni tudtuk a többi, töredékes nyílás megjelenési formáját is. (13. kép) Olyan szegmensíves záródású, lépcsôzetes kávájú ablakokról beszélünk, amelyek jellegzetes módon a falsíknál kb. 18 cm mélyebb fülkében ülnek, és parapetfaluk is itt található. Maga az éppen ezen a ponton kicsit szélesebb, máshol azonban leginkább négyzetes ( cm) formájú szerkezet még egy lépcsôs béllettel beljebb ült, sajnos ma már mindenhonnan hiányzik. A lépcsôzetes káva azért is feltûnô, mert a függôleges belsô falsarok felül nem fordul át, hanem egyszerûen csak belefut az áthidalóba. Az említett ablaktól keletre ugyancsak a végfalban egy nála valamivel alacsonyabb, de hasonlóképpen szegmensíves záródású falifülkét alakítottak ki. A talán csak húsz évvel elôbb készült tetôszerkezet az újabb tûzben bizonyára teljesen leégett, tehát megint újat kellett építeni. Nagyon valószínû, hogy a korábbi épületrész nyílásrendszerétôl eltérô szinthez igazodó, két ablakos, új utcai homlokzat számára háromszögû oromfalhoz csatlakozó, önálló nyeregtetô készült. (6b. kép) Ezzel egy idôben az újabb építkezés során mai helyére kerülô kapubehajtó fölött (11. helyiség) legalább 80 cm-rel megemelve a járószintet padlásteret alakítottak ki. Visszabontva a teljesen megégett egykori osztófalat (csonkja a 12. helyiség északkeleti sarkában megfigyelhetô volt) és a födémeket, a mai középsô tengelyben lévô, korábbi emeleti szobából összenyitva az elôbbivel szintén padlástér lett (12. helyiség). A korábbi felsô lakószint helyén ban kialakított padlástér belsô gerendáit utóbb benne hagyták a falszövetben, ezért a kutatás során a helyiségben ezeket megtaláltuk. (14. kép) A kosáríves kapunyí 13

14 lás fölött az utcai homlokzaton egy félköríves záródású, külsô síkján egykor nyilván deszka ajtóval lezárható, hosszúkás szénabedobó nyílást alakítottak ki, küszöbszintje valamivel mélyebben húzódott, mint most. A 11. helyiség felôl kávájában durva padlásvakolat került elô. Az, hogy a 12. szoba helyén lévô akkori padlásteret megvilágította-e kisméretû, utcai nyílás, nem derült ki. Annyi azonban bizonyos, hogy a korábbi szoba egyetlen középsô ablakát ter méskôvel és téglával vegyesen befalazták, mert a megváltozott szintek miatt már nem volt rá szükség. Erre a padlásra a telekalakítással öszszefüggésben egy szintén az évi tûzvészt követô idôszakra datálható magas, téglával kevert terméskô kerítésfallal párhuzamos udvari falépcsô vezetett föl. A kapualj fölötti (11. helyiség), jobb szélre esô ajtónyílást az utcai szárny udvari homlokzatának kutatásakor megtaláltuk. (12. kép) A lapos kosáríves nyílás bal oldali, nyugati kávájában meszelt vakolatot találtunk, ami arra utal, hogy az egykori fa nyílászáró szerkezetet egy hátrébb lévô síkra helyezték. Az ajtónyílást körülvevô, vele egy idôs, ter méskôvel kevert téglafalat az alsó szakaszon megfigyelhetô, XVI. századi lakóház itteni udvari falának visszabontása után emelték. A visszabontással egykorú erôsítô boltív szintén az új fal jobb megtartását szolgálta. Mindenesetre ebben a jelentôs építési periódusban az udvari falak nagyobb mértékû bontásával kell számolni. Az utcavonallal párhuzamos szárny fölötti nyeregtetô szabályos tetôszerkezete és az egykori emelet felszámolása révén kialakított egységes padlástér kedvéért megszüntették a tornác emeleti szakaszát és elbontották az egykori lakószoba (12. helyiség) udvari hátfalát. A váltást határozott vízszintes falelválás jelzi az udvari homlokzat nyugati végében. Ezzel együtt statikai okokból, a fölé kerülô tömör téglafal miatt be kellett falazniuk a nyitott tornác földszinti szakaszát is, elbontva a korábbi belsô déli szobafalat. Nagyon valószínû, hogy ugyancsak ekkor boltozták be az utcára nézô földszinti helyiséget (2. helyiség), mindenesetre erre utalnak az új nyugati szárnyban lé vôkhöz hasonló módon, erôteljesen meghúzott élekkel készült boltfiókok. Ettôl kezdve itt lakótér vagy mûhely lehetett. (9 10. kép) Arról, hogy a XVIII. század elején fel tehe tôen még az utcai homlokzaton sem jelent meg tagolt építészeti architektúra, hanem festett vakolatokkal díszítették a falsíkokat, egy ebbe a periódusba tartozó, töredékesen mintegy 2 3 m hosszúságban követhetô, udvari homlokzati párkánymaradvány tanúskodik. (15. kép) Ez a nyugati szárny fel sô szakaszának egy olyan helyén maradhatott meg, ahol az udvari homlokzat elé épített nyugati tornác utólagos fedélszéke miatt késôbb zárt padlástér jött létre. Az alul-fölül keskeny bekarcolt sávval kísért, vízszintes mintázat hegyes végeikkel egymással érintkezô, fekvô rombusz alakú motívumokból áll. A kísérô sávokat és a rombuszok közeit fehérre meszelték, magu 15. Az udvari szárny homlokzatán feltárt, 1723-ból származó festett, bekarcolt egykori fôpárkány részlete. B. Benkhard Lilla felvétele,

15 16. Az 1723-ban átépített lakóház rekonstrukciós tömegvázlata. Ivicsics Péter rajza, 2012 kat a rombuszokat sgraffito technikával utólag kikaparták. A párkány alatt megmaradt vakolat alsó meszelésrétege ugyancsak sárgás törtfehér színû volt. Ebbôl arra lehet következtetni, hogy az udvari és a korszakra vonatkozó általános tapasztalat szerint bizonyára az utcai homlokzat alapszíne is tör fehér lehetett, amivel dekoratív festett-sgraffitós párkányok, esetleg kere te lé sek, sarokarmírozások éltek együtt. Maga a vakolat anyaga viszont enyhén sárgás-rózsaszínes árnyalatú volt, ebbôl az északi szárny udvari homlokzatán maradtak meg töredékek. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az évi tûzvészt követô építési periódusban a helyszíni kutatás révén már elég konkrétan megállapítható, komoly építészeti beavatkozások történtek a házon. (16. kép) Igen különös azonban, hogy ezek a változtatások nem egy esetleges lakófunkció irányába mutatnak, sôt éppen ennek az ellenkezôjét tapasztaljuk. Az eddigi emeleti helyiségek, a lakószobával együtt padlástérré alakulnak át. Leválnak a házról az eddig ide tartozó, a Jurisics tér 14. számú házba esô belsô terek, viszont az új nyugati szárnyban csupán egy hatalmas pincét, s fölötte egy vele azonos nagyságú, lakásnak semmiképpen sem használható, óriási (19,30 6,35 m) díszterem jel legû helyiséget alakítanak ki. A korábbi pince ugyan új boltozatával akár lakhatóvá is válik, de semmiképpen sem a gazdag és elôkelô háztulajdonos számára. Konyha vagy kamra pedig ebben az épületben már nem található. Raktározásra viszont tág le he tôség nyílik a hatalmassá váló padlástérben. Az 1722 óta a városbírói tisztet több ízben betöltô, komoly tekintéllyel rendelkezô Lada György 1723 óta már ennek az épületnek is tulajdonosa. Harmadik belvárosi lakóházáról van szó, és a mi szempontunkból kiemelkedô jelentôsége van annak, hogy a telkek hátsó részei összeérnek, vagyis a másik két ház (Jurisics tér 10., Jurisics tér 12.) udvara éppen a Chernel utca 1. udvara mögé esik. Végrendeletébôl kiderül, hogy ô maga a Jurisics tér 12-ben lakott, ahonnan leg késôbb vásárolt épületét hátulról, déli irányból saját udvarán keresztüljárva könnyedén meg tudta közelíteni. Átalakítására sok pénzt költött. az harmadik, úgy mint Valentin uram árváitul vett kôházamat, amint mast vagyon, ki legalább vagyon kétezer forintomnál többen. 27 A városi jegyzôkönyv egy adata, miszerint március 5-én Lada Biro Úr is magha házához épületre valo fákat kévány. Adatik. kétség kívül erre az építkezésre vonatkoztatható

16 Mivel már két lakóháza is volt, a különleges tereket nyilván más célra szánta. Minden bizonnyal valamilyen fontos közösségi funkció számára hozta létre, s nyilván bérbe adta ôket, vagy legalábbis megpróbálta. Mivel saját házainak közvetlen felsô szomszédságában, a Jurisics tér nyugati oldalán a Városháza (Jurisics tér 8.) állt, nem lehetetlen, hogy a Chernel utca 1-ben meg fi gyel hetô, hosszú barokk terem az évi tûzvész ben megrongálódott városházi gyû lés te rem ideiglenes pótlása érdekében épült. Sokkal való színûbb azonban az a másik levéltári forrásadatokkal ugyan egye lôre nem igazolható le he tôség, miszerint Lada György a Kô szegen éppen 1723-ban újonnan beren dez ke dô nemesi bíróság, a Dunántúli Királyi Kerületi Tábla ülésterme számára kívánt meg felelô nagyságú, bérbe adható ingatlant kialakítani. Mint a város bírája, az intézmény felállításáról elsô kézbôl értesülhetett DÉLI IRÁNYBAN TÖRTÉNÔ BÔVÍTÉS 1723 TÁJÁN VAGY AZT KÖVETÔEN Valószínûleg nem sokkal az elôzô építkezést követôen, de még mindenképpen Lada György évi halála elôtt került sor egy további bôvítésre, amelynek magyarázata ugyancsak az épület speciális használatában rejlik. (17. kép) Az imént már említett közös tulajdonlás adott lehetôséget arra, hogy a Jurisics tér 12. számú ház korábbi telkének kárára a Chernel utca 1. telekhatárát mintegy 6,5 m-rel kitolják hátrafelé. A nemrégiben létrehozott pince és a fölötte lévô, boltozott nagyterem hátsó falához közvetlenül hozzátoldott új, kétszintes épületrészt keleti irányban 2 m-rel szélesebbre építették, mint a közelmúltban emelt nyugati szárnyat, amelynek járószintjeihez igazodott. (9 10. kép) A présháznak szánt alsó, sík famennyezetes teret (5. helyiség) a nyugati szakaszon egy ajtónyílással összekapcsolták a hosszú pincével. Ezt ma haránt irányban egy utólagos válaszfal két különbözô mélységû térrészre osztja, eredetileg azonban az udvarról nyíló bejárat mögött induló lépcsôn lehetett lemenni a külsô szintnél legalább cm-rel mélyebb présházba. A külsô szakasz feltöltésére csak egy késôbbi idô pont ban került sor. A feltöltôdés miatt a bejárat két oldalán található, ma is jól meg fi gyel he tô ablakok parapetjei a belsô oldalról nézve szinte teljesen a földbe mélyednek. A présház gerendavázas fa födéme eredetileg alacsonyabban 17. Az 1723-ban átépített lakóház, a hátulról megtoldott telekrészen ezt követôen emelt, kétszintes bôvítménnyel. Rekonstrukciós tömegvázlat. Ivicsics Péter rajza,

17 18. Az 1723 után az udvari szárny mögé épített bôvítmény felsô szintje az egykor itt lévô, hátsó nagyterem (15. helyiség) lebontott boltozatának lenyomatával. B. Benkhard Lilla felvétele, 2011 volt, az emelet egykori vízszintes járószintjének vakolatban kirajzolódó vonala ma ennek a térnek az oldalfalain a födém alatt mintegy 1,20 m-rel lejjebb jól követhetô. A présház fölött egy nagyméretû (5,30 8,20 m), osztatlan teret hoztak létre, amelynek fiókos teknôboltozata sajnos már nincs meg (15. helyiség). Félköríves fiókjainak megmaradt lenyomatai alapján azonban fiókos teknôboltozat lehetett. (18. kép) Északi belsô falának sarkán, ott ahol a késôbbi nyugati tornác fölötti keskeny padlásteret kialakították, megmaradt az ugyancsak pro fi lált vállpárkányról indított boltozat egy kisebb vakolt töredéke. Ebbôl látszik, hogy a nagyon kemény, simára megdolgozott fe lü le tû, önmagában, festés nélkül is dekoratív vakolat a boltvállak szegélyénél egy-egy keskeny sávot alkotott. Vele szemközt, a déli fal keleti boltvállánál szintén tanulmányozható az eredeti felület egy darabkája. (19. kép) Az egykori boltfiókok alatti íveken a kutatás idején látható, durva vakolat már a boltozat lebontása után került az oldalfalakra. Ezt a nagytermet, ha egyáltalán sor került rá, csak nagyon kevés ideig használhatták, mert az eredeti vakolaton korabeli, barokk meszelésrétegeket nem találtunk. Egyetlen bejárata a mögötte korábban kialakított, ugyancsak reprezentatív célokat szolgáló, hosszú terembôl nyílt, az északi fal keletrôl számított második boltfiókja alatt. A termet két, a rövidebb, keleti oldalon kialakított, a belsô udvarra nézô ablak világította meg. Közülük az északra esô ma már nincs meg, helyére nála magasabb és szélesebb a padlás korszakhoz tartozó, tehát újabb padlásbedobó nyílás került. A délit viszont a kutatás során sikerült megtalálni. Méretei hasonlók a 13/b 2. hosszú helyiség déli végfalában korábban nyitott ablakéhoz, amire emiatt az újabb terem miatt már nem volt szükség, ezért befalazták és a túloldalról fülkévé alakították át. Hasonlóképpen lapos szegmensívvel záródik, fülkéje az egykori járószintig lenyúlt. Csak körvonalait tártuk fel belülrôl, ezért nem tudjuk, hogy kávája lépcsôskialakítású volt-e, s parapet magasságát sem ismerjük. Elsô periódusában a bôvítményt kelet felé oromfalas, önálló nyeregtetô szakasz fedte, amelynek déli, vízszintes felfekvése még megfigyelhetô. Nem kétséges, hogy a bôvítés elsôsorban az újabb emeleti nagyterem miatt vált szükségessé, ami az esetleges bérlô menet közben megnövekedett térigényére utal. A vakolat vizsgálatából viszont az derül ki, hogy a rendkívül míves vakolattal készült hátsó helyiséget, amelynek boltozatát barokk stukkókeretek díszíthették, eredeti funkciójában sohasem, vagy csupán egészen igen rövid ideig használták. Felmerül a kérdés, létrejött-e az üzlet, mûködött-e egyáltalán ezen a helyen a Dunántúli Kerületi Tábla. S ha meghiúsult Lada György sok pénzt fel emész tô ötlete, miért történt. A választ csak további forráskutatások adhatják meg. Elképzelhetô, hogy egyéb helyeken is bôvítették az épületet. Az udvari homlokzaton feltûnt egy kis részlet, amely elhelyezke 17

18 19. Az 1723 után épített hátsó nagyterem boltválla az eredeti vakolat megmaradt kis részletével. B. Benkhard Lilla felvétele, 2011 dését és formai megjelenését tekintve leginkább ehhez a második barokk periódushoz tartozhatott, s összefügg az udvari belsô homlokzatok dekoratív kialakítására való törekvéssel. A két szárny csatlakozásánál egy olyan bekarcolt körvonalú, keskeny, fehérre festett, vízszintes sávok által tagolt sötét kékesszürke színû sarokarmírozás töredékét találtuk meg, amely esetleg egy utóbb elbontott, rövidebb nyugati tornácszakasz vagy nyitott bejárati elôtér meglétét való színûsíti. Amennyiben az ismert évi városkép 30 alapjául szolgáló rajz tényleg ebben az évben és nem jóval korábban készült, nehezen megmagyarázható, hogy a kapualj mellett miért csak két ablak látható, de az is, miért látunk ablakokat a Chernel utca 3. számú ház felé nézô homlokzaton, amikor a kutatás során ilyeneket a hátraforduló nyugati szárnyon nem találtunk. Ha datálásaink helytállóak, és nem tévedtünk túl nagyot, gyanítható, hogy az említett eltérések a hátsó déli toldalék hiányával együtt az ábrázolás bizonyos részleteinek pontatlanságára hívják fel a figyelmet. 5. KISEBB ÁTALAKÍTÁSOK KÖZÖTT Bariska István és Söptei Imre levéltári forráskutatásaiból tudjuk, hogy Lada György halála (1741) után leánya Lada Sophia, valamint férje, zalapataki Nagy György al or szág bíró tulajdonába került az ingatlan. Ôk azonban, legalábbis a férj körüli haláláig elsôsorban nem Kôszegen éltek. Lakás céljára viszont, mint látjuk, az épület kiadhatatlan volt. Ha 1767-ig az özvegy mégis itt lakott márpedig erre utal az ez évi leltárban olvasható Residentionális Ház elnevezés bizonyos kisebb átalakításokra már valamivel elôbb sort kellett keríteni. A bécsi ölben megadott alapterület egyébként nagyjából megfelel a ház mai kiterjedésének. 31 Egy nagyobb mértékû felújítást mindenesetre meg kér dô jelez az a tény, hogy éppen úgy, mint 1738-ban, 1742-ben és ben az ingatlant, valamint ben is csupán az 5. házadó osztályba sorolták. 32 Ennek legfôbb okát a nyugati szárny valójában csupán földszintes mivoltán túl éppen a lakófunkció hiányában kereshetjük, hiszen az épület ekkor még nem lehetett rossz állapotban. A használhatóság érdekében mégis valószínûleg már 1767 elôtt sor került a nyugati szárny hosszú termének két haránt irányú válaszfalakkal történô megosztására. (9 10. kép) Az itt megfigyelhetô, sajátos anyagválasztás talán a füst szigetelésével és a konyha kialakításával függött össze. A két válaszfal ugyanis erôsen agyagos habarcsba rakott terméskövekbôl épült, kevés tégla hozzáadásával. Ebbôl a korszakból maradt fenn egy átjáró ajtó, amely a jelenlegi elôtér (13/a 2.) és a mögötte lévô szoba (13/b 1.) között található. A vele szemközt egykor a szobába vezetô párját késôbb nyugat felé kissé eltolták. Ettôl kezdve az utcai helyiséget szobaként, a középsôt konyhaként, az ekkor még 18

19 osztatlan, nagyobb hátsó helyiséget pedig kamraként használhatták. Az elsô szoba kiemelt szerepét jelzi, hogy itt a gazdagon tagolt, késô barokk stukkókeret mellett a korábbi boltfiókok külsô szegélyeit a síkból kiugró sávokkal díszítették. A középsô teret úgy osztották három részre, hogy a házba belépve, jobbra nyílt a szoba, balra a kamra, hátrafelé pedig a konyha, amelyet a boltozat alá behelyezett füstfogó gerendával lerekesztve a pitvartól, a maihoz hasonló módon alakítottak ki. A középsô tûzhely fölé, a nyugati fal elé kémény került. A szobát a konyhából fûtötték. A falszövetek vizsgálata alapján elmondható, hogy már a korszak elsô felében egyelô re boltozat nélkül ugyan az utcai szárny két emeleti helyisége szintén valamiféle más funkciót kapott. Mindenesetre a két tér közé válaszfal épült, a gerendákat bevakolták, és a padlástértôl egy vízszintes födémmel elválasztották ôket. Megközelítésük azonban továbbra is az udvari irányából, a már meglévô külsô falépcsô segítségével történt. 6. NAGYOBB SZABÁSÚ ÉPÍTKEZÉS 1767 UTÁN A következô építkezésre valószínûleg már néhány évtized múlva, az örökös Nagy Julianna és férje, Inkey Boldizsár birtoklásának kezdeti idôszakában sor került. 33 Mivel ôk már három gyermekükkel együtt folyamatosan itt tartózkodtak, szükség lehetett rá, hogy egy új keresztirányú fallal megosztva a konyha mögötti, korábban egyetlen nagyobb helyiséget (13/b. helyiség), itt alakítsanak ki még két szobát. (9 10. kép) Lakófunkcióra utalnak az osztás következtében az egyes boltszakaszok közepére esô, az utcai szobáénál egyszerûbb ovális, illetve kör alakú késô barokk stukkókeretek. Ugyanakkor a raktár funkciót talán érthetô módon, kezdetben a lakásnál jóval magasabb járószinttel rendelkezô, lezárt utcai padlástérbe helyezték át. Az élelmiszer tárolására viszont a pincén kívül leginkább a földszinti boltozott helyiség (2.) lehetett alkalmas. Az utcára nézô szárnyban elôször is oldalsó erôsítô köpenyfalak építésével beboltozták a kapualjat. A fiókos dongaboltozattal fedett, kosáríves kapualj ekkor készült belsô udvari ívén nagyon szép árnyalatú szürkére festett (szénnel sötétített), utóbb felpikkelt vakolat töredékét sikerült feltárni. Szerencse, hogy megmaradt a kávába beforduló szakasz egy része is, amelyet világos, de élénksárga színûre festettek. (20. kép) A jó megtartású, simított felületû, mindössze egyetlen festett réteggel rendelkezô vakolatot az utcai szárny udvari homlokzatának középsô szakaszán ráfedve egy korábbi felületre, ha töredékesen is, de ugyancsak sikerült megtalálni. A kapualjtól keletre megfigyelhetô volt, hogy ez a vakolat, legalábbis kezdetben egy ideig ráhajlott egy utóbb elbontott kettôs konzol alsó felületére. Ez a korábban meglévô udvari fa lépcsôrôl elérhetô, külsô padlásajtó vízszintes fellépôjét tarthatta. (12. kép) Nagyon valószínû, hogy még ebben az építési periódusban, de annak egy késôbbi fázisában került sor az utcai szárny korábbi padlásterének megszüntetésére, s az itt létrehozott lakóterek fiókos dongaboltozattal törté nô beboltozására. Az utcai oldalon a kapu 20. A kapualj udvari ívének a kávába beforduló, 1767 után készült szürke sárga színû festése. B. Benkhard Lilla felvétele,

20 alj fölötti (11. helyiség), négyzetes formájú, kisebb, szalagtagos kôkeretes ablakhoz hasonló ablakok kerültek az udvari homlokzatra. (7. és 12. kép) A kiugró külsô szegéllyel készült, nagyobb kôkeretek könyöklôit a mai szerkezetek behelyezésekor levésték. Eredetileg bizonyára hasonlóak lehettek a 12. helyiség utcára nézô, újonnan nyitott ablakai is, amelyek a XX. század folyamán erô tel je sen megrongálódtak. A keleti udvari ablak kô kere té ben lévô, bújtatott rács való szí nûleg eredeti formájában és funkciójában maradt ránk. Ugyanez mondható el kapualj fölötti, fémspalettás párjáról is. A különleges védelem/ tûzvédelem oka abban kere sen dô, hogy ez a megemelt boltozathoz igazodó járószinttel rendelkezô, kapualj fölötti tér (11. helyiség) egészen mostanáig, részben megôrizve késô barokk téglaburkolatát (!) alárendelt funkciójú raktár, kamra céljaira szolgált (éppúgy, mint a XVII. századi lakóházban). A szóban forgó kamra/raktár funkció magyarázza azt is, miért elégedtek itt meg alacsonyabb boltozattal, míg a vele egykorú szomszédos helyiségbe (12.) magasabb fiókos dongaboltozatot építettek. Ezt ugyanis a két utcára nyíló nagyobb és az udvarra nézô kisebb ablakkal már kezdetben szobának szánták. Ez a különbség adhat magyarázatot arra is, miért épült a 12. helyiség déli ablakához belülrôl fülke, míg a vele teljesen megegyezô, másik négyzetes udvari ablaknál (11. helyiség) ez elmaradt. Menet közbeni tervváltoztatásra utal az a tény, hogy a kôkeretes kis ablak miatt azért, hogy elférjen mellette még keletebbre, egészen a jobb oldali emeleti végfal mellé akarták tolni azt az udvari emeleti feljárót, amelynek egyik káváját és szegmensíves áthidalóját a befalazott korábbitól jobbra a kutatás során megtaláltuk. Mivel azonban még ugyanebben az építési periódusban sor került a 11. helyiség boltozatának kialakítására, amely eltakarja a szóban forgó, udvari homlokzati feljáró ajtót, ennek használatára már nem került sor. A boltozat utólagos beépítését szolgáló vonóvasak ma is megfigyelhetôk az udvari fal emeleti homlokzati falában. A külsô udvari feljáró megszüntetésével egy idôben a korábbi nyugati lakóegységnél 7 lépcsôfokkal (kb. 1,70 m) magasabb járószinttel rendelkezô, két utcai helyiséget ettôl kezdve csak a nappaliból odavezetô, meredek lépcsô segítségével lehetett megközelíteni, éppúgy, mint ma. Feltételezzük, hogy boltozatának és nagyobb utcai ablakainak megépítése után lakó-, esetleg hálószobaként használták. A belôle hátrafelé nyíló kamra (11. helyiség) ettôl kezdve a napi ruhanemû stb. tárolására is alkalmas térként is szolgálhatott. Az udvari kôkeretes ablakok még biztosan azzal a korábbi, 1723-ban kialakított, a mainál nagyjából 2 m-rel alacsonyabb párkánymagassággal éltek együtt, amelynek egyik, eredetileg a síkból kiálló, utóbb levésett téglasorát megtaláltuk. A négyzetes kôke re tes ablakokhoz az udvari homlokzaton a már említett, szép szürke színû vakolat tartozott. Ezzel együtt jogosan feltételezzük, hogy a nagyobb léptékû átalakítás idején, a kôkeretek behelyezésével egyidejûleg az utcai homlokzat szintén új vakolatot kapott. Arra a kérdésre, hogy tartozott-e ehhez valamilyen vakolatarchitektúra, a homlokzati rétegek XX. századi elpusztítása miatt sajnos nem tudunk válaszolni. 7. ÚJ TETÔ ÉS EGYÉB ÁTALAKÍTÁSOK KÖZÖTT Annyi biztos, hogy a XVIII. század utolsó harmadában körben, tehát az utca és az udvar felôl is mintegy 2 m-rel (helyenként csak 1,90 1,85 m mérhetô) egységesen megemelték a külsô falkoronákat. (11., 13., 17. kép) Ebben feltehetôen hangsúlyos szerepet játszott az 1777-es nagy tûzvész, 34 amelyrôl tudjuk, hogy a Chernel utca felsô szakaszán nagyobb károkat is okozott. Az új tetôszerkezet az utcai szárny fölött szabálytalanul helyezkedett el abban az értelemben, hogy a vízszintes gerinc nem középen, hanem az utca irányába eltolódva húzódott végig, s ezáltal ezen az oldalon a tetô jóval rövidebb, egyben azonban meredekebb lejtésû volt, mint az udvar irányába. Erre a tetôtérben, a Jurisics tér 14. számú ház felôli, belsô oromfalon látható tetô le nyo mat ból lehet következtetni. Kérdés, eközben hogyan fedték le a nyugati szárnyat? Feltételezhetô, hogy megszüntetve a korábbi oromfalas megoldást ettôl kezdve a teljes L-alakú tömeg egységes lefedést kapott. A jellegzetesen aszimmetrikus tetô for mát a kôszegi asztalos céhlevélen fennmaradt, évi rézmetszet mutatja. 35 (21. kép) 20