BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA SZAK. Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA SZAK Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány A VALLONOK ÉS A FLAMANDOK KÖZÖTT FENNÁLLÓ KÜLÖNBSÉGEK INTERKULTURÁLIS ASPEKTUSAI Budapest, 2007 Készítette: Kalocsa Adriána

2 Köszönetnyilvánítás Szeretnék köszönetet mondani a belső konzulensemnek, Dr. Balogh Katalinnak, valamint a brüsszeli EPHEC-es tanároknak, közülük elsősorban Jean-François Vuylsteke-nek, akinek az óráin nélkülözhetetlen információkhoz jutottam, Thierry Pinet-nek, aki hasznos cikkekkel látott el, és a diákoknak, akik segítettek a kérdőívek kitöltésében. 2

3 Tartalomjegyzék I Bevezetés... 5 II A szakdolgozat céljainak, eszközeinek és eredményeinek bemutatása... 6 III Belgium rövid bemutatása (országméret, lakosság, nemzetközi szervezetekben való részvétel, stb.)... 7 IV Történelmi háttér, különös tekintettel a flamand-vallon ellentétre IV : V. Károly uralkodásától az osztrák uralom végéig IV : A francia és a holland rezsim uralma alatt IV : A függetlenség kikiáltásától a XXI. századig IV.4 Belgium föderalizációjának történelmi körvonalai IV.4.1 Az első és a második államreform IV.4.2 A harmadik, a negyedik és az ötödik államreform IV.5 A modern kori történelem és az aktuális politikai helyzet IV.6 Ahogy a vallonok és a flamandok látják a közös történelmi hátterüket V Belgium régióinak bemutatása társadalmi és gazdasági szempontból V.1 A régiók összehasonlítása (a népesség, a munkanélküliség, a foglalkoztatottság, a termelékenység alapján V.2 A Flamand Régió V.3 A Vallon Régió V.4 A Brüsszel Fővárosi Régió VI A vallonok és a flamandok között fennálló interkulturális különbségek VI.1 Nyelvi különbségek VI.2 Vallási különbségek VI.3 Eltérő tradíciók, ünnepek, népszokások VI.3.1 A vallon népszokások, ünnepek VI.3.2 A flamand népszokások, ünnepek VI.4 Média és művészet VI.4.1 Újságírás VI.4.2 Televízió és rádió VI.4.3 Híres vallonok és flamandok VI.5 Az ország jövőjéről, sorsáról alkotott kép VI.6 Mindennapi élet VI.7 A belga konyha VI.7.1 A flamand konyha VI.7.2 Vallon konyha VII A kérdőívek elemzése VIII Konklúzió IX Melléklet IX.1 A kérdőív angol nyelvű példánya IX.2 A kérdőív francia nyelvű példánya IX.3 A kérdőívek kiértékelése IX.3.1 Flamand kérdőívek kiértékelése IX.3.2 Vallon kérdőívek kiértékelése X Függelék X.1 A témakörhöz kapcsolódó ábrák, melyek a szakdolgozatban nem kerültek részletes elemzésre X.2 A szakdolgozat írója által készített képek a témát illetően XI Irodalomjegyzék

4 Ábrajegyzék 1. ábra: Belgium legfőbb jellemzőinek bemutatása ábra: Belgium területi megoszlása hivatalos nyelvek szerint ábra: Választási eredmények ábra: Tüntetés Brüsszelben Belgium egységéért november 18-án ábra: Belgium egységéért tüntetők ábra: Belgium régiói és tartományai ábra: Belgium régióinak népessége ábra: Munkanélküliség Belgium régióiban ábra: Foglalkoztatottság Belgium régióiban ábra: Egy főre jutó GDP ábra: Vállalatok száma régiónként ábra: Export a régiók szerint ábra: Import a régiók szerint ábra: A flamand zászló ábra: A korábbi flamand zászló ábra: 1961-es flamand jobboldali röplap ábra: A vallon zászló ábra: Vallon mozgalom ábra: Brüsszel-Hal-Vilvorde közigazgatási egység ábra: Brüsszeli választási plakát ábra: A másik hivatalos nyelv ismerete ábra: A másik hivatalos nyelv ismeretének fontossága ábra: A másik hivatalos nemzeti nyelvnél fontosabb idegen nyelvek ábra: Blanc-Moussîs ábra: Haguète ábra: Gilles ábra: Rubens kép Antwerpenben ábra: Szeparatizmus-Unionizmus-Regionalizmus ábra: Királyság helyett köztársaság ábra: A Brüsszel Fővárosi Régió sorsa ábra: A flamand és a vallon háztartások kiadásai ábra: Fontos dolgok a mindennapi életben ábra: Belgium gazdasági mutatói ábra: Belga monarchia ábra: Király, mint összetartó erő ábra: Oktatási rendszer összehasonlítása ábra: Mi miatt aggódnak a vallonok és a flamandok? ábra: TV nézés, rádióhallgatás, újságolvasás ábra: Környezetvédelem ábra: Mit tesznek a környezetvédelem érdekében? ábra: A vallonok véleménye a flamandokról ábra: A flamandok véleménye a vallonokról ábra: Országgyűlési képviselők ábra: Szenátus ábra: 2003 és 2007 választási eredményeinek összehasonlítása ábra: Flamand Régió eredményei ábra: Vallon Régió eredményei ábra: Brüsszel Fővárosi Régió eredményei ábra: Petíció Belgium egységéért ábra: Egy mindenkiért, mindenki egyért

5 I Bevezetés Belgium ugyan mindössze tízmillió lakost számlál, mégis Európa egyik legsokszínűbb országa. Változatosság jellemzi az építészeti stílusait, a művészeti alkotásait, az ételeit, a söreit, és nem utolsó sorban az itt élő, eltérő kulturális adottságokkal rendelkező népcsoportokat. Mivel Belgium a szlogenek szerint Európa szívében található, az elmúlt évszázadok során számos nép és kultúra fordult meg a területén, ezért már a középkorban kifejlődött az itteni lakosok híres tűrőképessége más népek iránt. Az ország a kelta, római, germán, francia, holland, spanyol és osztrák nép olvasztótégelye, így ebből az örökségből kellett kikovácsolniuk saját megkülönböztető, nemzeti identitásukat. A híres toleranciájukon azonban az elmúlt hónapokban folt esett, ugyanis az ország két fő népcsoportja, a vallonok és a flamandok közötti több évtizedes ellentét most a felszínre került, talán most rajzolódik ki a legélesebben. Jelenleg az ország feszült történelmi pillanatokat él meg szeptember 18- án épp 100 napja nincsen kormány a föderális monarchia élén. A jelenlegi feszült helyzet kihívást jelent a tűrőképességükről ismert belgák számára. Mint az Európai Unió intézményeinek is otthont adó ország, amelynek a jelmondata Egységben az erő, most példát mutathat mind a többnemzetiségű európai országok, mind pedig a sokszínű Európai Unió számára, amely az elmúlt csatlakozások óta szintén identitási válságba került. Ennek a szakdolgozatnak egyrészről az a célja, hogy bemutassa Belgiumot, felvázolja a történelmi hátterét, régióinak sajátosságait, annak érdekében, hogy világosabbá tegye a flamandok és a vallonok között feszülő ellentétek okait. Szeretnék kitekinteni az immár több hónapja föderális kormány nélkül működő ország jelenlegi politikai helyzetére, így annak közvetlen előzményeire, a jelenleg folyó alkudozásokra a két oldal politikai pártjai között, és az esetleges megoldásokra, illetve következményekre. Másrészről a tanulmány szeretne rávilágítani a hétköznapokban megnyilvánuló és a szakirodalomban fellelhető interkulturális különbségekre a két népcsoport között. A szakdolgozat olyan aspektusokból közelíti meg ezeket az eltéréseket, mint a nyelvhasználat, az eltérő tradíciók, önmagukról, illetve egymásról kölcsönösen alkotott kép, különböző mértékű vallásosság, valamint az országuk jövőjének más szemszögből történő megközelítése. A tanulmány legfőbb célja annak kiderítése, hogy vajon a flamandok és a vallonok között fennálló ellentétek valóban olyan mértékűek-e, ami a jövőben meggátolná békés egymás mellett élésüket. 5

6 II A szakdolgozat céljainak, eszközeinek és eredményeinek bemutatása Szakdolgozatom célja, hogy bemutassa és elemezze a Belgiumban élő vallonok és flamandok közötti, a mai napig fennálló, történelmi hagyományokra visszavezethető társadalmi, kulturális ellentéteket. Szakdolgozatomnak az is aktualitást ad, hogy készítésekor Belgiumban politikai válság van, 173 napja nincs kormánya az országnak 1, mely történelmi rekordnak tekinthető ilyen szempontból. Dolgozatom alapvetően helyzetfelmérő, -bemutató jellegű tanulmány, mely arra keresi a választ, hogy a két említett népcsoport közötti ellentét milyen okokra vezethető vissza, bemutatja a köztük fennálló kulturális különbségeket, valamint a saját magukról illetve az egymásról alkotott szociális, kulturális képet. A tanulmány elkészítése idején Brüsszelben töltöttem egy szemesztert Erasmus ösztöndíjas hallgatóként, így testközelből gyűjthettem tapasztalatokat a Belgiumban akkor jelen lévő feszült politikai hangulatról, a népcsoportok között fennálló kulturális ellentétekről. A kutatómunka kiinduló információit a fellelhető szakirodalomból, heti- és napilapok vonatkozó cikkeiből, valamint internetes hírújságokból szereztem be. Ezek mellett megbeszéléseken, konzultációkon vettem részt a brüsszeli EPHEC főiskola tanáraival illetve diákjaival, akik között mind vallon, mind pedig flamand származású személyek voltak. Az információgyűjtés és a konzultációk alapján elkészítettem egy kérdőívet, mely a szakdolgozatomban tárgyalt problémákkal kapcsolatban tesz fel kérdéseket. Ezeket mind vallon, mind pedig flamand személyekkel kitöltettem (összesen beérkezett 11 db vallon, 10 db flamand kérdőív). A kérdőívek kiértékelése alapján kapott eredményeket összefoglaltam a szakdolgozatban november 30. 6

7 III Belgium rövid bemutatása (országméret, lakosság, nemzetközi szervezetekben való részvétel, stb.) Az alábbi táblázat a Belgiummal kapcsolatos legfőbb információkat mutatja be: 1. ábra: Belgium legfőbb jellemzőinek bemutatása Területe ~30500km 2 Népesség fő (2006) Aktív népesség fő (2006) Népsűrűség 343,5 fő/km 2 (2006) Nemzeti jelmondat Egységben az erő (L union fait la force; Eendracht maakt macht) Zászló és címer Legfőbb nemzetközi szervezetekben való tagság Főváros Hivatalos nyelvek Várható élettartam Nemzeti ünnep ENSZ, NATO, EU Brüsszel ( fő) holland, francia, német 78,8 év (átlag) 75,6 év (férfi) és 81,5 év (nő) Július 21. (I. Lipót 1831-es trónra lépésének évfordulója) Himnusz La Brabançonne 2 Király Miniszterelnök II. Albert Yves Leterme (felkért jelölt) Munkanélküliségi ráta 8.4% (~EU átlag) (2005), 7,4% (2006) 2 Megjegyzés: Yves Leterme, a flamand keresztény-demokrata párt elnöke aki jelenleg a legesélyesebb a miniszterelnöki posztra júliusában, amikor felkérték, hogy énekelje el a belga himnuszt, véletlenül a Marsaillaise-t kezdte el dúdolni a Brabançonne helyett, és mint kiderült, nem tudja, hogy miért éppen július 21- én ünneplik a belga nemzeti ünnepet. 7

8 Növekedési ráta 2,7% (2004), 1,2% (2005), 3.2% (2006) 3 GNP 283,7 milliárd euró (2004) HDI 13. a rangsorban (177 ország közül) 4 mezőgazdaság 1%, ipar 24%, GDP/szektor szolgáltatások 75% Belgium 1830-as megalakulása óta alkotmányos királyság és parlamentáris demokrácia, hivatalos nevén Belga Királyság óta, a legújabb alkotmány megszületése óta az ország szövetségi alkotmányos monarchia, amit az aszimmetria jellemez. Ez egy elég bonyolult felépítést takar, mivel az ország területi és nyelvi-kulturális alapon is három-három egységre tagolódik. A területi alapon régiókat kell érteni, azaz a Flamand, a Vallon és a Brüsszel Fővárosi Régiót. A nyelvi-kulturális alapon pedig a három egység a Flamand, a Francia és a Német Nyelvű Közösséget fedi. Minden egységnek megvan az önálló képviselete, törvényhozása és végrehajtó hatalma, azaz parlamentje és kormánya. Ezek a hatalommegosztás elve alapján működnek, ezért csak az országos hatáskörű kérdésekben van a szövetségi parlamentnek és kormánynak hatásköre. Éppen ez ad magyarázatot arra, hogy bár több hónapja nem sikerült szövetségi kormányt alakítani Belgiumban, mégis minden zökkenőmentesen működik, mivel a régiók szintjén rend uralkodik. A Flamand Régióban viszont egybeolvadt a nyelvterületi és a régiós hatalom, így ott nagyobb a politikai egység. A Flamand Régió területileg megegyezik a flamand nyelvterülettel, és Brüsszel Régiót is magába foglalja. A Vallon Régió pedig a vallon és a német nyelvterületet öleli fel. A régióknak a közigazgatásban van fontos szerepük. Brüsszel különleges státuszt élvez, mivel ez kétnyelvű régió: a flamand és a francia is hivatalos nyelv. Belgium három nyelvterülete a flamand, a francia és a német hivatalosan területileg jól elkülönül egymástól. A flamand nyelvterületen a holland, a francián belül a francia, a német nyelvterületen pedig a német, illetve a francia a hivatalos nyelvek. Ez a nyelvi felosztás ben született meg, azonban a nyelvi határ mentén számos probléma forrása. 3 Forrás: SPF Economie, Institut des comptes nationaux (Nemzeti Statisztikai Hivatal) 4 Forrás: 8

9 Az alábbi ábra a nyelvterületeket ábrázolja: 5 2. ábra: Belgium területi megoszlása hivatalos nyelvek szerint holland terület (lakkosság 59%-a) francia terület (lakosság 40%-a) német terület (lakosság < 1%-a) A történelemből, az eltérő kulturális háttérből és a különböző gazdasági fejlettségből következően a vallonok és a flamandok között számos ellentét található. Sokan, főleg a flamandok közül úgy tartják, hogy kevés dolog tartja össze az országot. Így például Yves Letreme, a flamand kereszténydemokrata párt elnöke és aki jelenleg a legesélyesebb a miniszterelnöki posztra, egyik nyilatkozatában kijelentette, hogy véleménye szerint a sörön, a labdarúgáson és a királyon kívül semmi sem köti össze a vallonokat és a flamandokat. A Belgium iránt lojálisak azonban igyekeznek a közös identitás szimbólumait - mint a szürrealista festő, René Magritte, a rajzfilmfigura Tintin, a belga csokoládé vagy a hasábburgonya kiemelni, és a flamand-vallon különbözőséget is a belgák sajátjának tekinteni. Azonban sokan szkeptikusak Belgium jövőjét illetően, hiszen a két népcsoport közötti ellentét már olyan régóta fennáll, hogy nem tartják valószínűnek, hogy az ország sokáig ellen tud állni ennek a feszültségnek. Eddig mindig a Belgium- és nem pedig a szakadáspártiak győztek, viszont az elmúlt hónapokban a flamand szakadáspártiak egyre elszántabbak. Az alábbi fejezetek mélyebb betekintést tesznek lehetővé a vallonok és flamandok között fellelhető interkulturális ellentétekbe, valamint azok előzményeire, magyarázataira. 5 Forrás: kiegészítés általam, letöltve: szeptember 18. 9

10 IV Történelmi háttér, különös tekintettel a flamand-vallon ellentétre Belgium egy alig kétszáz éves múlttal rendelkező ország, ezért csupán az ország megalakulása, illetve az ezt megelőző három évszázad eseményeitől szeretném megismertetni a történelmi hátterét. Véleményem szerint ennek az ötszáz évnek a bemutatása elegendő lehet ahhoz, hogy feltüntesse a flamandok és a vallonok között jelenleg is megbújó ellentétek gyökereit. S mivel a jelenlegi Belgium területe mindig is az európai népcsoportok találkozóhelye volt, az ország jelenleg is magában hordozza mind a latin, mind pedig a germán eredetű tradíciókat. IV : V. Károly uralkodásától az osztrák uralom végéig V. Károly ( ) uralkodása alatt Belgium területe a világ egyik legvárosiasabb régiójának számított. Antwerpen kikötője vezető kereskedelmi központként működött, és később pénzügyi központtá fejlődött. A művészet és a tudomány a gazdasággal párhuzamosan virágzott, s a helyi értelmiségiek Európa-szerte híressé váltak. Ekkor már dúlt a vallási háború, s a király elejét próbálta venni a reformáció további terjedésének a kálvinisták kivégzésével. A XVI. század második felében az itteni lakosok (a belgák 6 ), valamint a hollandok fellázadtak II. Fülöp ( ) spanyol és németalföldi király zsarnoksága ellen. Ez az ellenállás egybefonódott a katolikusok és a protestánsok között folyó harcokkal. Fülöp még apjánál is keményebben lépett fel, bevonta az inkvizíciót is, s 12 ezer állampolgárt kivégeztetett ban a felkelés két vezéralakját, Egmont és Hoorn grófokat a brüsszeli főtéren lefejeztette, amiért nagyobb függetlenséget követeltek az országuknak. Halálukat követően a vallási mozgalom szabadságharccá szélesedett, amely 80 évig tartott Németalföldön. A lázadás arisztokrata vezetésének szerepét I. Vilmos, Oránia hercege vállalta magára. Az 1580-as években a Németalföld északi részén élő protestánsoknak sikerült elszakadniuk, ez a terület nagyjából a mai Hollandiával egyezik meg. A spanyol király a déli területeken a katolicizmust tette kötelezővé. Fülöp hadjáratok sorozatával elérte, hogy a déli lázadók egymás után adják meg magukat, s 1585-ben Brüsszelt is visszafoglalta. Létrejött az Arrasi Unió, mely egyesíteni kívánta azokat a tartományokat, melyek elismerték a katolikus királyt uralkodójuknak, ezt a területet ma Spanyol Németalföld néven ismerjük. A leggazdagabb kereskedők és az értelmiségiek északra menekültek, s magukkal vitték a 6 Egyes szerzők használják a belga terminust azokra a népekre, akik a jelenlegi Belgium területén éltek az ország megalakulása előtt. 10

11 tőkéjüket és a tudásukat. Ráadásul a hollandok blokád alá vonták a Franciaországban eredő, az egész mai Belgiumot átszelő és Hollandiában az Északi-tengerbe ömlő Schelde (franciául Escaut) folyó torkolatát egészen 1794-ig. Ez okozta Antwerpen hanyatlását és Amszterdam felvirágzását. Albert ausztriai főherceg és Izabella főhercegné (II. Fülöp lánya) uralkodása alatt Németalföld déli része (a jelenlegi Belgium területe Liège-t kivéve) részben elnyerte önállóságát ( ). Uralkodásuk alatt Brüsszel magmaradt a Spanyol Németalföld fővárosának, lakosai pedig békességben élhettek. A gazdaság rohamos fejlődésnek indult, s virágzott a művészet. Peter Paul Rubens ( ), Európa egyik leghíresebb barokk művésze, a spanyol régensek udvari festője volt. A XVII. század második felében a viszályok tovább folytatódtak. A harmincéves háborút lezáró 1648-as vesztfáliai béke spanyol uralom alatt hagyta a területeket. XIV. Lajos pusztulást hozott Brüsszelre 1695-ben, mikor Brüsszel belekeveredett a franciák és spanyolok között dúló, a század során időről időre megújuló konfliktusokba. A francia király háborúi alatt az ország mélypontot élt át, s a brüsszeli épületek ezrei rongálódtak meg, a Grande Place (Brüsszel gótikus főtere) pedig egyenesen romhalmazzá vált, egyedül a Városháza kerülte el a pusztulást. A spanyol örökösödési háborút lezáró békeszerződések felségjogot biztosítottak az osztrákoknak Spanyol Németalföld felett. Így került az 1713-as utrechti békében Dél- Németalföld osztrák kézbe. Az osztrákok elkötelezték magukat amellett, hogy felvirágoztassák a térséget, így elősegítették a kereskedelmet. Mária Terézia idején Belgium soha nem látott fejlődésnek indult, az ipar és a kereskedelem támogatást kapott, és olyan fontos utak épültek, mint a Brüsszelt Béccsel összekötő országút. Az 1720-as években az Oostendei Társaság (Oostende flamand város az Északi-tenger partján) sikeres kereskedelmet folytatott Ázsiával, azonban az osztrák uralkodó más európai monarchiák nyomására kénytelen volt felfüggeszteni a társaság működését. Vallóniában ezalatt az ipari szektort az innováció jellemezte. Ekkor hódított leginkább a csipke divatja, s az iparág egyik legtermékenyebb időszakát élte. A brüsszeli csipkét mindenki viselte, akinek vagyoni helyzete megengedte. Az építészet szintén virágkorát élte. Az arany-kék belga porcelán Európa legelőkelőbb porcelánjai közé tartozott. Azonban míg az osztrák kormányzat és a nagyiparosok hatalmas bevételeket könyvelhettek el, a köznép szegény maradt, ami később újabb lázadások kirobbanásához vezetett. 11

12 1790-től II. József következett a trónon, aki már 1765-től társuralkodó volt. Reformjai felszították az osztrák uralom elleni lappangó indulatokat. József csökkentette a katolikus egyház befolyását, azonban a közigazgatási reformjai egy központosított, német nyelvű birodalom felállításának kísérlete közellenállásba ütközött. A franciaországi forradalmi eseményeken felbuzdulva Brabant tartomány népe 1789-ben fellázadt. Kiűzték az osztrákokat, és január 11-én, egy hónappal II. József halála előtt kikiáltották a Belga Egyesült Államokat. Az új osztrák császár, II. Lipót azonban Belgiumot újra beolvasztotta a birodalomba a mindössze egyévnyi szabadság után. IV : A francia és a holland rezsim uralma alatt 1792-ben Ausztria és Poroszország háborúba lépett a forradalmi Franciaország ellen, s a háborúba Dél-Németalföld is belekeveredett ben a Francia Köztársaság sikeresen elfoglalta a dél-németalföldi területeket, valamint a Liège-i Hercegséget, de 1793 elején az osztrákok visszafoglalták az országot. Azonban 1794-ben a francia hadsereg új hadjáratot indított, amivel egyszer s mindenkorra véget vetett az osztrák uralomnak október 1-jén a jelenlegi Belgium területét képező egykori osztrák Németalföldet és a korábbi Liège-i Hercegséget hivatalosan is a Francia Köztársasághoz csatolták. Ezeken az újonnan szerzett területeken is a Francia Köztársaság intézményeit vezették be. A később Napóleon által bevezetett új polgári törvénykönyvet Code Napoléon néven ismerjük, ami majd a belga polgári törvényhozás alapjává vált. A francia közigazgatási reformok lassanként teljesen szétzúzták az abszolutista rendszert. A francia uralom alatt az ipar fellendült, mivel a kormányzat támogatta a gazdaságot. Gőzmozdonyokat és gőzgépeket telepítettek az országba, és új gyárak épültek. Vallónia Európa legiparosodottabb régiójává nőtte ki magát. Ezalatt Flandriában csak Gent számított ipari városnak. Az antwerpeni kikötő profitált a francia uralomból, mivel a hollandokat a blokád feloldására kötelezték. A francia kormány 1797-től kezdődően kötelezővé tette a hadviselést minden ifjú számára, így sok fiatalt soroztak be, hogy a napóleoni háborúkban harcoljanak. Napóleon az összes politikai szabadságjogot felfüggesztette. Flandriában a holland nyelvet tilos volt használni, még a sajtó is óvakodott a holland nyelven való publikálástól. A Napóleon bukását követő bécsi kongresszuson ( ) a szövetséges hatalmak eldöntötték, hogy Franciaország területszerzésének útjába gátakat emelnek. Ebből kifolyólag egyesítették Észak- és Dél-Németalföldet, valamint a Liège-i Hercegséget I. Vilmos uralma 12

13 alatt. A király elősegítette az ország iparosodását, annak érdekében, hogy előmozdítsa a gépiesítést az iparban, teljes körű fejlesztésbe kezdett, és anyagi támogatást nyújtott a vállalkozásoknak. Lépései egybeestek a vallon és genti nagyiparosok érdekeivel. Azonban Flandria kevésbé gépiesített, vidéki ipara válságba került az új gyárak okozta verseny folytán, ami elégedetlenséghez vezetett. Ezt a vidéki ellenzéket a katolikus egyház támogatta, mert nem volt hajlandó elfogadni egy protestáns királyt. Ráadásul I. Vilmos csökkenteni akarta a papi hatalmat, ami bizalmatlanságot keltett a katolikusok körében. A király politikai kérdésekben már kevésbé volt liberális. Elutasította a hatalom átruházását a kormány minisztereire, amit a liberálisok követeltek, akik több szabadságra vágytak. A nyelvi kérdést illetően, a hollandot akarta bevezetni Flandriában. Azonban a fiatal vallon és flamand gazdagok a franciát beszélték, mint az előkelők nyelvét, és attól tartottak, hogy ez a döntés befolyásolná a karrierjüket ban a katolikusok és a fiatal liberálisok uniót alkottak, s közös programmal léptek fel. Végül 1830-ban a déli területeken a helyzet pattanásig feszült. IV : A függetlenség kikiáltásától a XXI. századig Bár I. Vilmos politikája jótékony hatással volt a belga polgárság számára, a korszakot mégis végigkísérték az elégedetlenséget jelző megmozdulások. Több incidenst követően, 1830-ban Brüsszelben kitört a forradalom. I. Vilmos csapatait szeptember 27-én kiűzték. A forradalmárok az agglomeráció önkénteseitől kaptak segítséget. A felkelést követően Belgium különvált Észak-Németalföldtől október 4-én egy ideiglenes kormány kikiáltotta Belgium függetlenségét. November 3-án létrehozták a Nemzeti Kongresszust február 7-én megszületett az alkotmány, ami a korához képest nagyon haladó szellemben készült el. Az újonnan kialakult Belgiumban a holland és a francia nyelv számos dialektusát beszélték november 4-én Londonban megnyílt egy konferencia Belgium jövőjét illetően. Az akkori nagyhatalmak elfogadták Belgium Észak-Németalföldtől való függetlenségét. Az első belga király a Szász-Coburg dinasztiából származó I. Leopold lett ( ). Az 1830-ban létrejövő független Belgium főleg az iparból és kereskedelemből meggazdagodott polgárok műve. Ez a polgárság kizárólag franciául beszélt, így 1831-ben úgy döntöttek, hogy a frissen alakult Belgium egyetlen hivatalos nyelve a francia legyen. Ők mindössze a lakosság egy százalékát alkották, viszont az ő kezükben összpontosult a politikai és gazdasági hatalom, amit a mezőgazdaságból élő, s csupán a holland dialektusait beszélő 13

14 flamandok felett éppúgy gyakoroltak, mint a különböző helyi nyelvjárásokat használó vallonok felett. Az ország déli részén a kőszén és vas kibányászásának, valamint az üveg- és textiliparnak köszönhetően javult az életszínvonal, így a vallon ipar nemcsak a francia nyelvterületről vonzotta a munkaerőt, hanem Flandriából is. Az ide érkező flamandokat gyakran a vallon családok szállásolták el, s az is előfordult, hogy hozzájuk adták lányaikat. Vallónia már ezekben az évtizedekben megszülettek az érdekvédelmi szervezetek, s ez a régió jelentette a kapitalizmus paradicsomát. Flandriával ellentétben viszont Vallóniában csökkent a termékenységi ráta, míg az előbbinél 55% volt, addig az utóbbinál 45%. Míg Vallónia iparosodott, Flandria továbbra is agrár jellegű maradt. Itt nagyon jelentős volt a katolikus vallást követők aránya. Hátrányos helyzetén az is rontott, hogy a nép nyelvétől eltérő nyelvet használt az uralkodó polgárság, s ráadásul mindezt kérkedve tette. Az uralkodó osztály és az elnyomott nép közötti nyelvi kérdésből fakadó probléma gyorsan megmutatkozott. Így 1836-tól elterjedt az az elmélet, miszerint a nyelv maga a nép. Innentől kezdve évtizedeken keresztül virágoztak a különböző romantikus, nemzetiségi kulturális mozgalmak. Az egyetlen összetartó erő, ami a flamandokat egymáshoz kötötte a nyelv volt. Így a nyelvük használatának előmozdítása segített a flamandul beszélő polgárság kialakulásában ben a flamandok petíciót nyújtottak be az uralkodó hatalomnak, amelyben a következőket követelték: 1. A flamand tartományokban flamandul lehessen intézni a közügyeket. 2. Ezekben a tartományokban az ügyintézők ismerjék a flamand nyelvet, és flamandul társalogjanak a flamand ügyfelekkel. 3. Az igazságszolgáltatásban a flamand nyelvet használják, amennyiben flamand az érintettek anyanyelve. 4. Egy Flamand Akadémia létrejöttét. 5. A genti egyetemen és az ország többi közoktatási intézményeiben a flamandot a franciával egyenlőként kezeljék. Valójában az uralkodó osztály kevés információval rendelkezett a különböző tartományok nyelvi helyzetét illetően. «Statisztikai adatok hiányában kevesen rendelkeztek a valóságost megközelítő információval arról, hogy a lakosság milyen arányban beszéli a flamand, illetve a vallon nyelvet. Egészen az 1846-os népszámlálásig kellett várni, hogy 14

15 kiderüljön, hogy an beszéltek flamandul és en vallonul.» 7 A népszámlálás során kiderült, hogy az akkori belga népességnek 57%-a flamandul, 42%-a franciául vagy vallonul, 1%-a pedig németül beszélt. Valójában franciául csak egy kisebbség beszélt, akik főleg az ország déli részében éltek, a lakosság mintegy 10-15%-a. 8 Ezalatt az iparosodott Vallóniában a helyzet egészen más volt. Itt nem a nyelv tartotta össze a népet, hanem az egész XIX. századot végigkísérő, a munkakörülmények javítása és a fizetésemelés érdekében folytatott szociális követelések. Az uralkodó osztály ellen a legvéresebb összecsapásra 1886-ban került sor. Ez a polgárság sosem volt a vallon kultúrpolitika előmozdítója, akikre a vallonok támaszkodhattak volna úgy mint ez Flandriában történt, ahol a polgárság inkább intellektuálisnak számított, mint kapitalistának. A flamand kulturális mozgalom hatására a flamand nyelvért és kultúráért 1886-ban létrehozták a Királyi Akadémiát. Ennek következményeképpen 1898-ban a flamand Belgium második hivatalos nyelvévé vált. I. Leopoldot fia, II. Leopold követte a trónon ( ). Uralkodásuk alatt Belgium a második legfontosabb ipari hatalommá vált Európában. Mindkét király elő akarta mozdítani Belgium gazdasági függetlenségét gyarmatok szerzésével, de egyik sem járt sikerrel egészen a 19. század végéig, amikor is II. Leopold támogatta Henry Stanley expedícióit a kongói medencében. A király egyezséget kötött a helyi vezetőkkel, ami végül államszövetséggel zárult. A kezdetekkor azonban Kongó királyi birtoknak számított, s sem a parlamentnek, sem pedig a kormánynak nem volt beleszólása a király ügyeibe Kongót illetően. Mivel II. Leopold az elsők között szerzett területet Közép-Afrikában, ezért az 1884-es berlini kongresszuson erős pozíciót képviselt, s a követeléseinek érvényt tudott szerezni ben a belga parlament beleegyezett, hogy II. Leopold legyen Kongó uralkodója ban, egy évvel a halála előtt, a király a Belga Államnak adományozta Kongót. Annak ellenére, hogy a nagyhatalmak a függetlenné válásakor arra kötelezték Belgiumot, hogy maradjon semleges, az ország nem tudta elkerülni az első világháborút. I. Albert ( ) parancsnoksága alatt a belga hadsereg vereséget szenvedett a hatalmas német seregtől. Csak az Yser-folyónál sikerült megállítani a németeket. A belgák a háború során sokat szenvedtek. A németek az egész Yser régiót feldúlták. A háborút követő évek is nagyon nehéznek bizonyultak. A nemzetközi gazdasági válság Belgiumba is behatolt. Amikor Adolf Hitler hatalomra került Németországban, felmerült a 7 Pirenne, H.: Bibliographie de l histoire de Belgique, Brüsszel, Maurice Lamertin Kiadó, p Mabille, 2000, p , szerző fordítása 15

16 veszély, hogy Németország ismét felemelkedik, s veszélyt jelenthet Belgium számára tól Belgium semleges pozíciót foglalt el éppúgy, mint az első világháborút megelőző időszakban. Azonban a németek a II. világháborúban ismét megszállták az országot május 10-én. A háború során a flamand nacionalisták abban reménykedtek, hogy a németek segíteni fognak nekik, hogy megszabaduljanak a frankofón uralomtól, ezért sokan közülük együttműködtek a német nemzeti szocialista párttal. 18 nappal a német megszállást követően III. Leopold kapitulált. Ez a döntés azonban szakításhoz vezetett a kormánnyal, s a háborút követő évek a királykérdésről szóltak. Ugyanis a belgák többsége elítélte a király döntését. Míg a kormány Nagy-Britanniába menekült, addig a király Belgiumban maradt, ahol német fogságba került, mivel visszautasította a velük való együttműködést. A királyt először egy szászországbeli erődbe, majd onnan a Salzburg melletti Stroblba szállították. A háború után a királyt árulással vádolta meg a belga nép, s 1950-ben népszavazást tartottak annak eldöntésére, milyen alkotmányos jogokkal rendelkezzen az uralkodó. Országos átlagban a szavazók 58 százaléka egyetértett azzal, hogy a király visszatérjen a trónra. Területek szerint azonban nagy különbségek mutatkoztak a flamand és a vallon országrész között. Flandriában 72 százalék szavazott a király visszatérése mellett, Brüsszelben már csak 48 százalék, míg Vallóniában támogatták legkevesebben a király visszatérését, a lakosság mindössze 42 százaléka. 9 A második világháború után a politikai újraszerveződés nagyon lassú volt, az országot a nyelvi és területi viták jellemezték. A kibontakozott demokratikus rendszer két meghatározó politikai párttal rendelkezett- a katolikusokkal és a liberálisokkal -, s az ország általános választójogú rendszerré vált. A megoldást a királykérdésre az jelentette, hogy a parlament elfogadta a király visszatérését, viszont 1951-ben III. Leopold lemondott a trónról fia, I. Balduin javára ban a város jelképének, az Atomium építésének évében Brüsszel megkezdte útját az európai hatalom felé, amikor az Európai Gazdasági Közösség székhelye lett. I. Balduin uralkodása alatt, 1960-ban vált függetlenné Kongó, Zaire néven. Az ország a Marshall-tervnek köszönhetően hamar kiheverte a háború okozta károkat, s Európa egyik legfejlettebb államává vált. Antwerpen kikötője komolyabb károk nélkül átvészelte a II. világháborút. A közösségek közötti kapcsolat és a flamand-vallon ellentét kérdése ami 1962-ben a nyelvi határ meghúzásához vezetett - nagyon fontos szerepet töltött be a huszadik század második felének politikai életében ban a louvain-i egyetem kizárólagosan flamand nyelvűnek nyilvánította magát, így jött létre a szintén kizárólagosan francia nyelven 9 Muscat, C.: Brüsszel, Bp., Kossuth Kiadó, p

17 oktató egyetem Louvain-La-Neuve-ben. Ezt az oktatásban bekövetkezett szakadást gyakran emlegetik jelenleg is. Négy államreformot követően Belgium szövetségi állammá alakult. Az 1970-es és 1980-as évek alkotmánymódosításai azt a célt szolgálták, hogy a különböző népcsoportok megőrizhessék nyelvi, kulturális, életmódbeli és vallási sajátosságaikat. Az integrációs folyamat katonai-politikai szinten is megszilárdult, amikor a NATO Párizsból Brüsszelbe helyezte át székhelyét. I. Balduin haláláig, 1993-ig uralkodott; egész Belgium gyászolta. Őt öccse, II. Albert követte a trónon, ő a belgák hatodik, jelenleg is uralkodó királya. Az ENSZ tagjaként csapatokat küldött békemissziókra, valamint megfigyelőket és tanácsadókat a válság sújtotta övezetekbe, az iraki háborúhoz azonban nem csatlakozott. IV.4 Belgium föderalizációjának történelmi körvonalai A mai Belgium és történelmi előzményei a kezdetektől a germán és a latin kultúra befolyása alatt álltak. Ezért már a kezdeteket is a kulturális sokszínűség jellemezte. Ez a sokszínűség ott van a nyelvekben, a nyelvjárásokban, a kultúrában, de még az ország különböző részei között is, s ezek a tényezők együttesen vezettek el az államreformokig. A nagy lépést jelentő, a hivatalos nyelvekre vonatkozó nyelvtörvényeket, amelyek lefektetik a nyelvhasználatra vonatkozó szabályokat is 1873 és 1963 között iktatták be. Ezek végeredményképp három hivatalos nyelvet ismernek el: a franciát, a hollandot és a németet. A nyelvtörvények azonban önmagukban még nem reformálnak meg egy országot. Az alkotmányt is meg kellett változtatni. A legutóbbi, régiókat érintő módosítást 2001-ben hajtották végre, azonban a munkálatokat már közel 30 évvel korábban megkezdték. IV.4.1 Az első és a második államreform 1970 óta a francia ajkúaknak azt kellett látniuk, hogy az ország életében hosszú évek során betöltött domináns szerepüket kezdik elveszíteni, hiszen azt aláássa Flandria gazdasági és kulturális újjáéledése. A belga kormány úgy reagált erre az előretörésre, hogy egy sor alkotmánymódosítással egyre nagyobb autonómiát biztosított a régióknak, elsősorban a két nagy rivális közösségnek. Az 1970-es alkotmánymódosítás a három kulturális közösség létrehozását eredményezte. Jogi szempontból ez jelentette az államreformok kezdetét. A három kulturális közösség megszületése a kulturális függetlenségre utaló jel, bár ezeknek a közösségeknek a 17

18 hatalma eléggé korlátozott. Ez a reform volt a válasz a flamandok által követelt nagyobb kulturális függetlenségre. Ekkorra fektették le a három régió alapjait is, amelyeknek elsősorban a gazdasági területeken tulajdonítottak hatalmat. A régiók létrehozása a francia anyanyelvűeknek vallonoknak és a Brüsszelben élő francia nyelvűeknek - adott válasz a nagyobb gazdasági függetlenségre. Az 1970-ben megkezdett reformok folytatásaképp 1980-ban zajlott le a második államreform. A kulturális közösségeket ettől kezdve egyszerűen közösségeknek nevezik. Erre a módosításra azért volt szükség, mert a közösségek nagyobb hatalmat kaptak nemcsak kulturális, hanem szociális és egészségügyi kérdésekben is. Így 1980-tól létezik Flamand, Francia és Német nyelvű Közösség. Mindegyiküknek megvan a saját parlamentje és kormánya. Az 1980-as államreform mindemellett létrehozott még két régiót is: a Flamand Régiót és a Vallon Régiót, amelyek szintén rendelkeznek saját parlamenttel és kormánnyal. Azonban Flandriában a kettő egybeolvadt, így Flandriának csak egy parlamentje és kormánya van. A franciául beszélő népesség azonban nem akarta egyesíteni a közösség és a régió intézményeit. Az 1980-as reform csak két régiót említ annak ellenére, hogy 1970-ben hármat ismertek el. Azonban a Brüsszeli Fővárosi Régió kérdését a következő, harmadik államreformig mellőzték. IV.4.2 A harmadik, a negyedik és az ötödik államreform Az ben lezajló államreform során a Brüsszel Fővárosi Régiót öntötték formába. A másik két régióhoz hasonlóan Brüsszel is területi rangot kapott, és felruházták saját intézményeivel: egy parlamenttel és egy kormánnyal. A harmadik államreform nagyobb hatalmat adott a közösségeknek, és a régiókat is megerősítette. Így ezután a közösségek feleltek az oktatásért, míg a régiók feladata a közlekedés és a közmunkák megszervezése lett. Az 1993-as, negyedik államreform véghezvitte az 1970-ben megkezdett munkálatokat. Az államreformok lépésről lépésre ruházták fel a régiókat és a közösségeket hatásköreikkel július 14-én 19:31-kor a belga parlament, ez esetben a szenátus megszavazta a végső államreformot. Az 1994-ben hatályba lépett új belga alkotmány föderációs államberendezkedést alakított ki. Ennek alapján a szövetségi kormányon túl saját kormánya van a Flamand Régiónak, a Vallon Régiónak, a Belgiumi Francia Közösségnek, a Német Közösségnek és Brüsszel Fővárosi Régiónak is. A 18

19 régiók elsősorban gazdasági, a közösségek pedig kulturális kompetenciákkal rendelkeznek és az illetékességi körükben önállóan alakíthatják nemzetközi kapcsolataikat, és szerződéseket is köthetnek. A belga parlament június 21-én elfogadta az új, ötödik államreformot, amelynek fő eleme a szövetségi kompetenciák regionalizálása. A reform értelmében a mezőgazdaság, a külkereskedelem, a fejlődő országokkal kapcsolatos segélypolitika (2004-től), valamint a közösségi és tartományi törvények elfogadása regionális hatáskörbe került. Az új szabályozás szerint a régiók módosíthatják a helyhatósági választások szervezését, s jogot kaptak a közigazgatási területek újbóli meghatározására, kivéve a különleges státuszú (nyelvi kisebbségnek otthont adó) kerületeket. A reform rendelkezik a közösségek újrafinanszírozásáról, s megteremti a régiók számára a fiskális autonómia kialakításának lehetőségét is. IV.5 A modern kori történelem és az aktuális politikai helyzet Belgium évszázadokon keresztül Európa egyik csataterének számított. Csak a legutóbbiakat említve: a napóleoni háborúk (Waterloo), valamint a két világháború alatt is zajlottak itt csaták. Azonban a csatatér átadta a helyet a békés EU intézményeknek, s Belgium például szolgált a többnemzetiségű országok számára. Ez a belga modell sokáig működött, viszont aktuálisan káosz uralkodik a politikai életben. Jelenleg Belgiumra az önkormányzatok, a tartományok, a régiók és központosított állami szervek bonyolult rendszere jellemző. Ez a folyamat 1995-ben érte el tetőpontját, amikor a régi és valaha nagy hatalmú Brabant tartományt felosztották flamand és vallon részre, melyek határvonalának közelében helyezkedik el Brüsszel is. A Belgiumban folytatott politikának az a lényege, hogy minden létező kisebbség részesüljön a hatalomból, ennek azonban az a veszélye, hogy a szövetségi állam teljesen felaprózódik. Fontos tudni, hogy Belgiumban nincsenek országos pártok, s nincsen országos lista sem. A szövetségi parlament flamand, vallon és brüsszeli tagjaira a három régió lakói külön-külön szavaznak. A voksolás végeztével a különböző politikai színezetű és nemzetiségű politikusokból kell kormányképes erőt kovácsolni, ráadásul úgy, hogy abban mindhárom régió képviselethez jusson. A belső határ két oldalán működő testvér- vagy tükörpártok, úgymint: flamand és vallon liberálisok, flamand és vallon szocialisták, kereszténydemokraták, zöldek és így tovább, gazdasági és szociális programja még nagyjából megegyezik, de a belga szövetségi rendszer jövőjéről szinte összeegyeztethetetlenül eltérő nézeteket vallanak. Míg a 19

20 flamand pártok a régiók növekvő önállóságának a hívei, addig a vallonok erről egységesen hallani sem akarnak. Sehol az Európai Unióban nem tapasztalható, hogy az állampolgárok ilyen kevés bizalmat szavaznának a politikusaiknak. Az országról úgy tartják, hogy politikai és jogi rendszerében a családi kapcsolatok fontos szerepet játszanak, és a korrupció a legfelsőbb szinteken is jelen van. 10 A tanulmány készítésekor Belgiumnak hónapok óta nincsen kormánya, azaz a június 10-ei szövetségi parlamenti 3. ábra: Választási eredmények 2007-es föderális választások eredményei választások óta. Flandriában a (Képviselőház) Szocialista munkáspárt kereszténydemokraták fölényes győzelmet arattak, az eddig kormányzó szocialisták Liberálisok viszont csúfos vereséget szenvedtek, a Szélső jobb Kereszténydemokraták liberálisok kisebbet, a zöldek pedig épphogy 41 Zöldek csak bejutottak a parlamentbe. A flamand szélsőjobb a várakozásoknak megfelelően Forrás: Vuylsteke, J.F., 2007 szerepelt, és a régió második legnagyobb pártja maradt. Vallóniában hajszállal győztek a liberálisok az eddig kormányon lévő szocialisták előtt, így megőrizték többségüket az eddigi koalíció pártjai. Harmadik helyen végeztek a kereszténydemokraták, s tőlük csak kevéssel maradtak le a zöldek. Ebből a helyzetből kell jelenleg összeállítani egy szövetségi kormányt. A logikus következtetés az volna, hogy a legtöbb szavazatot kapott flamand kereszténydemokraták akikre 1,2 millió fő voksolt alakítsanak kormányt, azonban a testvérpárt Vallóniában csupán a harmadik helyen végzett. Emellett a Vallóniában győztes liberálisok is joggal állíthatják, hogy flamand tükörpártjukkal együtt ők alkotják a parlament legnagyobb politikai pártját, viszont tény, hogy Flandriában kiszavazták a liberálisokat. Felmerült, hogy amennyiben a liberálisok állítanának miniszterelnök-jelöltet az ország élére, annyiban ő csakis vallon lehetne, azonban ezt az elméletet a többségben lévő flamandok elvetették. Érdekes tény, hogy vallon miniszterelnöke több mint harminc éve nem volt az országnak, s akkor is csak néhány hétig. Az is elgondolkodtató, hogy a flamand kereszténydemokraták miniszterelnök-jelöltje, Yves Leterme éppen azzal nyerte meg a választásokat, hogy nagyobb önállóságot ígért a régióknak, amiről a vallonok hallani sem 10 Lásd: A vallon szocialista párt korrupciós botrányba keveredett Charleroi-ban, ennek is köszönhető a 2007-es választásokon elért kedvezőtlen pozíciója, sokan bizalmukat vesztették a párt iránt. 20

21 akarnak. A szakdolgozat lezártakor 11 már 173 napja lejárt a flamand liberális Guy Verhofstadt kormányának megbízatása, így tagjai ügyvivőként látják el feladatukat. Ezalatt az érdemi négypárti koalíciós tárgyalások a flamand és a vallon kereszténydemokraták és liberálisok között éppen csak elkezdődtek. A jelenlegihez hasonló kormányválság csak egyszer fordult elő, 1987-ben, amikor 148 nap kellett a megállapodáshoz. Ami decemberében csak egy rosszul sikerült vicc volt, a jelenlegi feszült helyzetben akár valósággá is válhat. Ugyanis közel egy éve az egyik flamand tévécsatorna megszakította adását, hogy bejelentse: a flamand parlament egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét. A következő fél órában stratégiailag fontos helyszínekről jelentkeztek a tudósítók, s közölték, hogy a király külföldre távozott, hogy így tiltakozzon az ország széthullása ellen. Brüsszeli villamosokat mutattak a kamerák, amelyekről leszálltak az emberek a város új közigazgatási határánál, hogy átszálljanak a flamand közlekedési társaság járműveire. A híreket komolyan vevő tévénézők Brüsszel belvárosában tüntettek az ország egysége mellett. Külföldi újságok (pl. a franciaországi Le Monde) és tévécsatornák (mint például az amerikai CNBC) ostromolták a kormányt kommentárért. Csak sokára derült ki, hogy mindez csak egy rossz tréfa volt a vallon televízió-csatorna részéről, s szándékosan akarta sokkolni nézőit, hogy a tabunak számító feszültségekről az utána következő vitaműsorban beszéljenek. A tréfa azonban túl jól sikerült, ugyanis politikusok reagáltak a hírre, némely szélsőjobboldali politikus pedig az álmai 4. ábra: Tüntetés Brüsszelben Belgium egységéért november 18-án megvalósulásáról beszélt. Ezt a nézők idegeivel játszó műsort azóta is gyakran emlegetik a belgák arra utalva, hogy talán a jelenleg oly feszült politikai légkörnek ez volt a kirobbantója. 5. ábra: Belgium egységéért tüntetők A nyugtalanság egyre tapinthatóbb Brüsszelben és környékén. A fővárosi épületek homlokzataira, a balkonokra és ablakokba tömegével teszik ki a feketesárga-vörös belga lobogót az ország jövőjéért aggódó brüsszeliek. A közbeszédet hónapok óta a függetlenséget vagy legalábbis a jelenleginél szélesebb önállóságot követelő flamand politikai erők uralják. A médiát figyelve valóban az a benyomás támad, mintha az ország bármikor kettészakadhatna. Az emberek 11 A szakdolgozat információinak folyamatos frissítése november 30-án fejeződött be. 21

22 véleménye azonban az, hogy bár jelenleg elég nagy a feszültség, egyelőre nem valószínűsítik az ország felbomlását, de a későbbiekben látnak rá esélyt. A francia ajkúaknak, akik Brüsszelben és környékén is sokfelé többségben vannak, sokkal mélyebb a belga identitásuk, mint északon élő honfitársaiknak, a flamandoknak. Ráadásul a flamand politikusok nem győzik hangoztatni, hogy milyen súlyos teher Flandriának Vallónia. Egyes becslések szerint minden flamand naponta 2,5 -val támogatja a kevésbé versenyképes gazdaságú és jóval nagyobb munkanélküliséggel küzdő francia ajkú régiót. 12 Mindennek a közvélemény-kutatások szerint meg is van a hatása: északon egyre inkább nő a függetlenségpártiak tábora, és még ha jelenleg nincsenek is többségben, a megkérdezett flamandok zöme úgy véli, hogy Belgium előbb vagy utóbb kettészakad. Vallóniával ellentétben, Flandriában jelentős számú szélsőséges nacionalista mozgalom működik, akik az elmúlt hónapokban többször vonultak fel szélsőséges jelszavakat skandálva és belga zászlót égetve. (Pl. Sint-Genesius-Rode városban Flandriában és Waterloo mellett Vallóniában 13 ). Ha a flamand és a vallonok végül meg is egyeznek, azért jelenleg közöttük mély szakadék húzódik. Jóllehet Belgium mindig is megosztott ország volt, mégis meg tudta őrizni egységét. Ez idáig az alkotmány, a királyi család valamint Brüsszel Európai Unióban betöltött központi szerepe egyesítő erőként hatottak, jelenleg sokan nem érzik a népcsoportok közötti összetartást, s az ország történelme során talán a legmélyebb politikai válságát éli meg. Ezalatt a fővárosban november 18-án 35 ezer fő vonult fel, hogy kifejezésre juttassák az ország egysége iránti elkötelezettségüket. A tüntetők között a francia ajkúak mellett flamandok is voltak. 14 IV.6 Ahogy a vallonok és a flamandok látják a közös történelmi hátterüket A belgák ősei számos nép elnyomását élték át a történelem során. Így a létrejött Belgium a különböző kultúrák olvasztótégelye, ahonnan különböző mozgalmak és irányzatok láttak napvilágot. Az 1950-es évek óta Belgium döntő szerepet játszik a multikulturális Európa felépítésében. Befogadja a külföldieket, s úgy tekintünk rá, mint az Európai Unió 12 Namurben, egy három egyetemi kutatóból álló csoport (Notre-Dame de la Paix) kimutatta, hogy 2005-ben 5,6 milliárd vándorolt át Flandriából Vallóniába, azaz minden flamand naponta 2,5 -t fizet a vallonoknak. A tanulmány kimutatta, hogy a flamandok fejenként 929 -t fizetnek Vallóniának évente. A helyzet nagyot változott az elmúlt fél évszázadban, hiszen 1949-ben Flandriában 19,5%-os volt a munkanélküliség, miközben Vallóniában csupán 5,2%. Forrás: Sud Presse, szeptember 20. szám 13 Forrás: Vida László: Politikai válság Belgiumban, Szakító szilárdság, =HVG, október szám, pp Képek: metro (ingyenes belga napilap), november 19. pp

23 szívére. Ennek ellenére mégis éppen ez az ország küzd a saját nemzetiségei között fennálló, feloldhatatlan feszültségekkel. A nyelvkérdésről több mint 40 éve folyik a vallonok és flamandok között a vita. Néhány politikai párt az ország kettészakadását követeli, míg egy szélsőjobb flamand párt a királyságtól és a királyi családtól szeretne megszabadulni. Érdekes adalék, hogy a II. világháború után éppen a katolikus flamandok ragaszkodtak a királysághoz, míg a szocialista vallonok nem akartak királyt. Mára azonban a flamandok liberálisabbak lettek, és véleményük szerint kitűnően boldogulnának a királyság nélkül is. Készült egy felmérés 15, amely azokat a történelmi eseményeket mutatja be, melyekre mind a vallonok, mind a flamandok mint összetartó erőre gondolnak. Ezek az események nagyjából megegyeznek, de a két népcsoport eltérő hangsúlyt fektet rájuk és eltérőek a fontossági sorrendek. A legtöbb megkérdezett flamand a hangsúlyt a flamand kultúra és a flamand nyelv elismerésére helyezi, szemben a vallonokkal, akik elsősorban Belgium függetlenné válását és a két világháborúban betöltött szerepét tartják fontosnak. Az alábbi felsorolás bemutatja a legfontosabb tíz belga történelmi eseményt: 1. A második világháború ( ) 2. Az első világháború ( ) 3. Az ország függetlenné válása (1830) 4. V. Károly uralkodása ( ) 5. Iskolakötelezettség és a gyerek munkaerő betiltása (1914) 6. A holland, mint második hivatalos nyelv elismerése (1898) 7. Társadalombiztosítási rendszer (1944) 8. A nők szavazati joga (1948) 9. Az aranysarkantyús ütközet Kortrijkban/Courtraiben (1302. május 18.) (flamand győzelem a franciák felett, a flamandok leszedték a csatában elesett francia katonák sarkantyúit; 1793 óta ez a belgiumi flamand közösség hivatalos ünnepnapja) 10. Általános szavazati jog a 21 évnél idősebb férfiaknak (1919) Ez a felsorolás a belga közvéleményt tükrözi általánosságban, azonban ettől fontossági sorrendben eltérőek a flamand illetve a vallon vélemények: Az 5 legfontosabb történelmi esemény a vallonok számára: 1. Az ország függetlenné válása 2. A második világháború 15 Forrás: Vuylsteke, J. F., Belgium and Brussels at the Heart of Europe, EPHEC,