ISBN Felelős kiadó: Nógrádi PC Suli Kft. Írta és szerkesztette: Nógrádi László

Átírás

1 Nógrádi László Windows XP alapokon (ECDL operációs rendszer modul) 2006.

2 ISBN Felelős kiadó: Nógrádi PC Suli Kft. Írta és szerkesztette: Nógrádi László A könyvborító tervét készítette, és a könyvet nyomtatta: Text-Print Kft, Győr A könyv készítése során a szerző a lehető legnagyobb gondossággal járt el. Ennek ellenére hibák előfordulása nem zárható ki, melyekért a szerző felelősséget nem vállal. Nógrádi László Minden jog fenntartva! Jelen könyv egyetlen része sem másolható, vagy sokszorosítható semmilyen formában a szerző előzetes írásbeli engedélye nélkül!

3 Windows XP alapokon A zt gondolnánk, a számítástechnikai eszközök használata napjainkban már a legtöbb ember mindennapi tevékenységének nélkülözhetetlen része. Nos, ez az USA-ra, Japánra és az EU fejlettebb országaira többé-kevésbé igaz is, de Magyarországon sajnos még koránt sincs így. Ennek igazolása céljából könyvem elején szeretnék néhány olyan, az informatikai ismeretek elterjedtségével, a számítástechnika napi használatával kapcsolatos tényadatot ismertetni, melyek az Eurostat (az Európai Unió Statisztikai Hivatala) által közzétett legutóbbi jelentéseken alapulnak: Hazánkban a teljes év közötti lakosság 57 százaléka a legalapvetőbb informatikai ismeretekkel sem rendelkezik. Ezzel a mutatóval az EU 25 tagállama közül az utolsó helyen állunk. Magyarországon még mindig csak a munkahelyek 39 százalékán alkalmaznak számítógépet 1. Az EU bővítése előtti 15 régebbi tagállamában ez a mutató 60 százalék körüli. A legmegdöbbentőbb azonban az, hogy az iskolapadból frissen kikerülők 19 százaléka is teljesen képzetlennek számít informatikából. Az EU 25 tagállama közül ezzel szintén az utolsó helyen állunk. Ennek a szomorú helyzetnek a megváltoztatására természetesen kormányzati lépésekre lenne szükség, de egy egészen apró segítséget talán jelen könyv is jelenthet. Sok-sok informatika könyv van ugyanis forgalomban, de ismereteim szerint egyetlen olyan sem, mely akkora mértékben támogatná az önképzés jellegű tanulást, mint az XP alapokon sorozat kötetei, így a Windows XP alapokon is. Ennek az oka az, hogy a könyvben a részletes magyarázatok mellett gyakorló feladatok, és azok megoldásai is megtalálhatóak. A tanulást rengeteg táblázat és ábra segíti, melyek a róluk szóló leírásokkal minden esetben egy oldalon szerepelnek. A kiadvány természetesen ajánlható iskolai tankönyvnek és tanfolyami jegyzetnek is. Itt szeretném felhívni minden informatikát tanuló (és tanító kolléga) figyelmét a már említett XP alapokon sorozat további könyveire: Windows XP alapokon (ECDL operációs rendszer modul); Word XP alapokon (ECDL szövegszerkesztés modul); Excel XP alapokon (ECDL táblázatkezelés modul); Access XP alapokon (ECDL adatbázis-kezelés modul). PowerPoint XP alapokon (ECDL prezentáció és grafika modul); Internet XP alapokon (ECDL információ és kommunikáció modul); PC Suli XP alapokon sorozat Azok számára, akik a fenti sorozat teljes tananyaga mellett további fontos informatikai ismereteket is el kívánnak sajátítani, ajánlom a következő könyveimet: PC Suli XP alapokon I. (eszközök, szám- és kódrendszerek, szerzői jog, Windows XP alapok, Windows kellékek, Word XP, Excel XP, Internet); PC Suli XP alapokon II. (Windows XP haladó, PowerPoint XP, Access XP, programozási alapismeretek, HTML szerkesztés). A PC Suli I-II. is hasonló felépítésű és tematikájú, mint a Word XP alapokon, így mindkét kötetet sok kép és feladat jellemzi. Iskoláknak összeállításra került egy olyan költségtakarékos kiadás is, mely nem tartalmazza a feladatokat, így egy kötetbe, olcsóbban lehetett a tananyagot összevonni. Könyvek megrendelése, segédanyagok letöltése A fenti könyvek megrendelhetők a internetcímen. Ugyancsak innét letölthető a könyvek összes feladata, valamint számtalan további, a tanulást és a tanítást támogató anyag, többek között: közel diából álló tanári prezentáció a 97-es verziókról; a DOS részletes tankönyve; rengeteg alap és középfokú OKJ-s vizsga írásbeli feladatsora; ajánlott érettségi tételsorok; próba és éles érettségik feladatsorai, stb. Befejezésül jó tanulást kívánok: Nógrádi László 1 Sajnos még a munkahelyükön gépet használók nagyobb részére sem mondható ki, hogy megfelelő informatikai ismeretekkel rendelkezik. A többség ugyanis csak azt az egy programot ismeri és tudja kezelni, amelyen napi munkája során dolgoznia kell. Amint a jól begyakorolt feladatokon túl kellene valamit a gépen végeznie, rögtön segítségre szorul. 3

4 ECDL Operációs rendszer modul 1. Általában az operációs rendszerekről Az operációs rendszerek a számítógépek bekapcsolásának pillanatától a kikapcsolásig irányítják azok működését. Ennek következtében kijelenthető, hogy az operációs rendszerek a számítógépek legfontosabb programjai, melyek nélkül még a legmodernebb részegységekből álló gép is használhatatlan. Az operációs rendszerek nagyon összetett feladatot látnak el, melyek közül a teljesség igénye nélkül a legfontosabbak a következők: összehangolják és vezérlik a gép háttértárainak, memóriájának, ki és bemeneti eszközeinek (összefoglaló néven erőforrásainak 1 ) működését; kapcsolatot tartanak a felhasználóval; több felhasználós rendszereknél kezelik az erőforrások, beállítási lehetőségek használati jogait (hiszen nem mindenki nyomtathat minden nyomtatón, telepíthet programot, állíthatja át az órát, stb.). Természetesen az idők folyamán nagyon sokféle operációs rendszer alakult ki, de közülük a legelterjedtebbek a Microsoft (MS) kezelőfelületei lettek. Ma a gépek kb %-a e cég valamelyik rendszere alatt fut. Mielőtt azonban az MS uralkodó rendszereit részletesen megtárgyalnánk, tekintsük át az operációs rendszereket általános szempontok figyelembevételével is. Az operációs rendszereket általában két nézőpont figyelembevételével szokás csoportosítani: a kezelőfelület jellege alapján karakteres, vagy grafikus; továbbá az együttműködő gépek száma szerint egyedi, illetve hálózatba kapcsolt. 1.1 Az operációs rendszerek osztályozása kezelőfelület szerint Némi leegyszerűsítéssel a következőket mondhatjuk: Karakteres operációs rendszerek használata során általában a gép billentyűzetén kell begépelni a számítógépnek szánt utasításainkat. Mivel eközben nagyon szigorú szabályokat kell betartani, használatukhoz viszonylag komoly szakértelemre van szükség. Ezeknek a szabályoknak a megtanulása sok időt és energiát igényel. Ezzel szemben a grafikus operációs rendszerek esetében a képernyőn megjelenő szimbólumokból, vagy menükből egy mutatóeszközzel, például az egérrel a megfelelőre csak rá kell kattintanunk. Hogy a különbség könnyebben legyen érzékelhető, mondok egy egyszerű hasonlatot. Elsősorban üdülőhelyeken ma már hazánkban is valószínűleg rendszeresen találkozunk olyan étlapokkal, ahol a választékot nemcsak elolvasni lehet, hanem a fényképük is látható. Ez, a leginkább a külföldieknek szóló figyelmesség, sokat segít rendeléskor, hiszen a fényképeket is tartalmazó étlap esetében elég pusztán rámutatni a választásra, míg a csak szöveges étlapnál nemhogy a rendelés, de már a választék értelmezése is gondot jelent Karakteres kezelőfelületek Az első számítógépek még kizárólag karakteres kezelőfelülettel rendelkeztek. Természetesen a legkorábbi, kifejezetten PC-re fejlesztett operációs rendszer is ilyen volt. Ezt a programot egy amerikai cég, a Digital Research (DR) alakította ki még 1974-ben, a neve CP/M volt. Amikor azonban 1981-ben megszületett az IBM PC, az nem ezzel a programmal, hanem a Microsoft DOS nevű (MS DOS) kezelőfelületével jelent meg. Bár később a DR és az IBM is kifejlesztette a maga DOS verzióját (DR DOS, IBM DOS), illetve az IBM az OS2 rendszerét is, az IBM PC kompatíbilis gépeknél jobb árfekvése miatt döntő mértékben mégis az MS DOS terjedt el. Egyedi gépek esetében valamennyi hibájával együtt egészen a kilencvenes évekig az MS DOS uralta az operációs rendszerek piacát, és csak jóval kisebb szegmens jutott az összes többi még létező szisztémának. Természetesen a PC-k előtti időszakban, a nagygépekre kifejlesztett legelterjedtebb operációs rendszert, a Unixot is sikeresen adaptálták és alkalmazták IBM PC gépekre. A Unix legnagyobb előnye az, hogy a szuper gépektől a legegyszerűbb PC-kig szinte minden gépen futtatható, így a programoknak és az adatoknak nagyfokú hordozhatóságot biztosít. Emellett, mivel professzionális felhasználóknak tervezték, természetesen támogatja a hálózatokat is. Napjainkban a Unix bázisaira épülő, annak filozófiáját követő Linux 1 A gépek alkotóelemeivel, a hardverrel foglalkozó részletes leírás a internetcímről letölthető. 4

5 Windows XP alapokon terjed félelmetes gyorsasággal, aminek a Unix korábbi előnyeinek változatlan megléte mellett a program szabad másolhatósága a legfőbb oka. Sőt, mára már grafikus felülettel is rendelkezik, de erről lesz még szó. Összefoglalva a napjainkig legelterjedtebb karakteres operációs rendszerek: MS DOS (DR DOS, IBM DOS); OS2; Unix; Linux Grafikus felhasználói felületek A grafikus felhasználói felület, vagy angol mozaikszóval GUI 1 kialakulásáról több honlapon is lehet részletesen olvasni (többek között a oldalon is). Terjedelmi okokból ezért a témával kapcsolatosan most csak annyit említenék meg, hogy ezen a területen az első lépéseket a Xerox nevű amerikai cég tette meg még 70-es évek derekán. A 80-as évek közepére azután már mintegy fél tucat cég folytatott hasonló fejlesztéseket. Az első IBM PC-re kialakított grafikus kezelőfelülettel a Microsoft cégnek sikerült piacra lépnie 1985-ben. A neve Windows volt, és jelenleg is ez a világ legelterjedtebb ilyen programja. Persze az idők folyamán több korszerűsített változata is megjelent. Ma többnyire a Windows 98-as, a ME és a Windows XP, ritkábban a Windows NT, a Windows 2000 illetve 2003 verzióival találkozhatunk. De szólni szeretnék pár szóban a konkurens termékekről is, természetesen most is a teljesség igénye nélkül. A Digital Research terméke a GEM nem terjedt el, de az IBM saját fejlesztésű OS2 rendszerének grafikus továbbfejlesztése az OS2 Warp korábban jelentős sikert aratott, manapság pedig a Linux valamelyik grafikus felületű verziója jelent komoly konkurenciát a Windowsnak. Összefoglalva a legelterjedtebb grafikus operációs rendszerek: Windows (95, 98, ME, XP, NT, 2000); OS2 Warp; Linux (SUSE, UHU, Red Hat). 1.2 Egyedi és hálózati rendszerek A másik osztályozási szempont az, hogy a gépek önállóan, vagy hálózatba kapcsolva dolgoznak. Az utóbbi esetben sok további praktikus szolgáltatáshoz jutnak a felhasználók, melyekről most csak néhány mondatban szeretnék szólni 2 : Mivel a hálózatba kötött gépek közös adatokat használhatnak, ezért a mindenki által kezelt információkat nem kell az összes gépen letárolni. Ezt a megosztható háttértárak teszik lehetővé. Ugyancsak megoszthatóak a ki- és bemeneti eszközök (nyomtató, szkenner, MODEM, stb.), ezért ezeket nem kell minden géphez megvásárolni. Lehetséges adatok, üzenetek gépek közötti átvitele melynek segítségével lehetőség van a felhasználók kapcsolattartására. Komoly rendszereknél az adatokhoz és az eszközökhöz való hozzáférést is szokás felügyelni. Mint azt korábbiakban már említettem, a nagygépekre kifejlesztett Unix, és a PC kategóriájú gépeken is futtatható továbbfejlesztése a Linux, hálózatot is képes kezelni. Kifejezetten IBM PC gépekre kifejlesztett, hálózati operációs rendszerrel elsőként a Novell nevű cég jelent meg a piacon, valamikor a 80-as évek közepén. Mivel NetWare nevű terméke kialakításakor a DOS volt az uralkodó rendszer, így a program utasításkészlete jelentős mértékben hasonlított rá. A rendszer a szokásos feladatokra használható parancsok mellett természetesen a hálózatot kezelőket is tartalmazott. Bár rövidesen sok más cég is megjelent hasonló termékekkel, de jelentős piaci részesedést nem sikerült elérniük. A Microsoft ugyan ezen a vonalon egy kicsit késve kezdett fejlesztéseibe, de Windows NT nevű terméke a 90-es évek második felére egyenértékű vetélytársa lett a Novell rendszerének. Azt is tudnunk kell azonban, hogy a modern operációs rendszerek (Windows 98, Windows ME, Windows XP) önmagukban is alkalmasak úgynevezett egyenrangú hálózat 3 kezelésére. Így elmondható, hogy 1 GUI, Graphic User Interface, azaz grafikus felhasználói felület. 2 A címről több, a hálózatokkal részletesen foglalkozó dokumentum is letölthető. 3 Az egyenrangú hálózatba kötött gépeknél minden gépen ugyanaz az operációs rendszer fut. Az összes gép megoszthatja saját erőforrásait, és azokat bármely, arra jogosultsággal rendelkező felhasználó használhatja. 5

6 ECDL Operációs rendszer modul gyakorlatilag a napjainkban használt összes operációs rendszer képes hálózatot kezelni (hiszen már senki nem használja gépét mondjuk DOS alatt). Összefoglalva a legelterjedtebb hálózati operációs rendszerek: Windows NT 4.0, Windows 2000, Windows 2003; Novell NetWare; Unix/Linux. Illetve kisebb hálózatok esetében: Windows 95, Windows 98, Windows ME, Windows XP. 2. Az egér használata Mutatóeszköz nélkül csak nagy nehézségekkel, különféle billentyűkombinációk segítségével lehet a Windows operációs rendszert használni. Mutatóeszközként a legtöbb esetben egeret szokás alkalmazni, de mint mindent, természetesen annak használatát is meg kell tanulni. Már az sem mindegy azonban, hogy hogyan vesszük kézbe az egeret: mintha egy kisméretű labdát fognánk meg, úgy fogjuk a tenyerünkbe. A leglényegesebb, hogy az egér zsinórja előre mutasson, a mutató ujjunk az egér bal, a középső ujjunk pedig az egér jobb gombján legyen! Ez eleinte kissé furcsa lesz, de könnyű megszokni. Ha valaki balkezes (nem két bal keze van ) akkor persze ez lehetetlen balkézzel. Ő vagy az ujjait használja fordítva, vagy az egéren cseréli fel a két gomb funkcióit. Ennek menete a későbbiekben kerül ismertetésre (6.5.6.). Görgővel is rendelkező egeret lehetőleg úgy kell megfogni, hogy a mutató ujjunk a bal, a gyűrűs ujjunk a jobb gombon van, míg a középső ujjunk a görgőn pihen. A szokásos kétgombos egérrel négyféle műveletet tudunk végezni: 1. rámutatás; 2. kattintás bal, vagy jobb gombbal; 3. dupla kattintás a bal gombbal; 4. húzás (elhúzás) a bal, vagy jobb gombbal. A görgős egereken ehhez általában még három további művelet is adódik: 1. görgetés; 2. kattintás a görgővel, majd az egér húzása; 3. illetve a görgő lenyomása közben húzás. 2.1 Rámutatás, az egérkurzor alakja Rámutatás alatt azt értjük, amikor az egérkurzort a képernyő egy meghatározott részére visszük (pl. egy menüpontra, egy ikonra, stb.). Az egérkurzor alakja azonban szituációtól függően a szemléltető ábrán látható formák bármelyike lehet. 1. Ábra: Az egérkurzor különféle alakjai 2.2 Kattintás bal, vagy jobb gombbal Miután rámutatunk az egérrel egy objektumra, az egér gombját egyszer, rövid időre lenyomjuk, azaz kattintunk. De melyik gombbal? Nos ahogy mondani szokták jó kérdés. A régebbi programokban általában csak a bal gombnak volt szerepe. A Windows 95 óta azonban merőben más a helyzet, mert majdnem olyan gyakran kell már a jobb gombot is használni. Az egyértelmű eligazodás érdekében állapodjunk meg abban, hogy a könyvben a jelző nélküli kattintás alatt a bal gombbal való kattintást kell érteni. Ha a jobb gombbal kell kattintani, akkor arra a következőképpen hivatkozom: kattintsunk a jobb gombbal ; vagy indítsuk el a helyi menüt ; esetleg indítsuk el a gyorsmenüt. 2.3 Dupla kattintás a bal, kivételesen a jobb gombbal Dupla kattintásnál a rámutatás után a bal gombbal kétszer kell nagyon gyorsan kattintani. Ez kezdő felhasználóknak gyakran komoly nehézséget okoz. Ha nem sikerül, akkor tapasztalatom szerint általában erősebben kezdenek kattintani, amitől persze még lassúbb lesz a művelet. A probléma azonban nem a kattintás 6

7 Windows XP alapokon erejében, hanem sebességében van. Ha a gondok gyakorlással sem oldódnak meg, a vezérlőpultban állítsuk át azt a sebességet, amit a gép dupla kattintásnak és nem két külön kattintásnak fogad el (6.5.6.). 2.4 Elhúzás (húzás) a bal, vagy a jobb gombbal Az egérrel előbb rámutatunk egy képernyőelemre, majd lenyomjuk az egér bal, vagy jobb gombját, és úgy tartjuk (ha a jobb gombot kell használnunk, akkor arra szintén minden esetben külön hivatkozom). Ezután a továbbra is lenyomott gombbal elhúzzuk az egérkurzort a kívánt helyre, és ott felengedjük az egérgombot. Mindezzel az egér segítségével mintegy megfogjuk az objektumot, és a képernyő egy másik helyére vonszoljuk. Az egész nagyon hasonlít a manipulátorral történő mozgatáshoz. A feladatot némileg bonyolítja, hogy közben gyakran még egy billentyűt is nyomni kell! Az elhúzás lépései tehát a következők: rámutatás; a bal, vagy ritkábban a jobb gomb lenyomása; elhúzás; a gomb felengedése. Az egér használatának gyakorlásához javaslom, hogy indítsuk el a Windows egyik beépített játékát, például a pasziánsz programot 1, amit a Start menüből a Minden program, majd Játékok elemet választva érhetünk el. Az indításához azonban ismernünk kell a Start menü használatát, ezért ha szükséges, előbb még azt is olvassuk el (4.4.3.)! Mikor kell egyet, és mikor kell duplát kattintani? Mikor kell a bal, és mikor a jobb gombbal kattintani? Erre a kérdésre rövid, mindig érvényes választ adni nem lehet, de általános irányelvként a következőt jegyezzük meg: 1. duplát ikonokon megnyitáshoz; 2. szimplát szinte minden egyéb esetben, mégpedig: bal gombbal kiválasztáshoz; jobb gombbal minden más alkalommal. 2.5 Görgetés Többnyire egy hosszabb dokumentumban tudunk a segítségével kényelmesen felfelé és lefelé mozogni. 2.6 Kattintás a görgővel, vagy a görgő lenyomása, majd elhúzás Általában szintén a dokumentumban való mozgásra használható. 3. Egy kis adattárolási elmélet Mielőtt a Windows operációs rendszert részleteiben is elkezdenénk tárgyalni, néhány, az adatok tárolásával kapcsolatos alapfogalmat még meg kell beszélni Mi a fájl? A továbbiakban, a számítástechnikában elterjedten alkalmazott fájl kifejezést fogom használni az olyan, a számítógépen tárolt adatokat tartalmazó iratokra, melyeket az operációs rendszer egységes egészként kezel. Ez egységes egészként történő kezelés a gyakorlatban azt jelenti majd, hogy az operációs rendszer egyszerre másolja, mozgatja, törli őket. 3.2 Mire szolgálnak a mappák, vagy régebbi nevükön könyvtárak? Egy-egy gépen akár több ezer fájlt is szokás tárolni. A közöttük lévő eligazodás csak akkor lehetséges, ha a fájlokat valamilyen logikai rendszer szerint rendezzük. Erre a célra mappákat, vagy régebbi, de még ma is gyakran használt nevükön könyvtárakat 3 szokás alkalmazni. Egy-egy számítógépes mappa pontosan olyan célra szolgál tehát mint hagyományos, papír alapú irodai megfelelője. 1 Nem biztos, hogy a mi gépünkön is rajta lesz a pasziánsz! 2 A könyvben terjedelmi okokból a témát éppen csak körbejárjuk. A címről azonban letölthető egy, a kérdést meglehetős alapossággal tárgyaló dokumentum, melyben a karakteres és a numerikus adatok kódolásáról egyaránt szó esik 3 Egy további, ma már kevésbé elterjedt angol eredetű elnevezése a directory. 7

8 ECDL Operációs rendszer modul 3.3 Hogy történik a fájlok, illetve mappák azonosítása? A hagyományos, papír alapú irodákban egy-egy komolyabb hivatalos iratnak általában van neve, illetve az iratgyűjtőkre is rá szokás írni a tartalmukra utaló elnevezést. Ennek általában két célja is van: egyrészt ha többen is dolgoznak ezekkel az iratokkal, könnyebb legyen rájuk hivatkozni; másfelől évekkel később mi magunk is csak így fogjuk megtalálni az éppen keresett iratot. Mivel a fenti módszer bevált, ezért a számítógépes irodákban is neveket fogunk az eligazodásra alkalmazni. Egyetlen fontos szempontot kell csak majd betartanunk: a név mindig utaljon a tartalomra. De, mivel ez így logikus, ezt különösebben nem is kell hangsúlyozni. Ugyan vannak bizonyos tiltott, a nevekben nem szerepeltethető karakterek, de ezeket nem kell feltétlenül megjegyezni, mivel az operációs rendszer figyelmeztet minket, ha véletlenül mégis alkalmazni akarjuk őket. 3.4 Mappák egymásba is helyezhetők? Igen, ha az adatok csoportosítása azt megkívánja, a mappákat akár több szinten is egymásba ágyazhatjuk (ez a módszer sajnos papír alapú irodákban nem alkalmazható). Bár az operációs rendszer is állít a beágyazások szintjére korlátot, a józan ész azt diktálja, hogy 3-4 szintnél többet ne alakítsunk ki. 3.5 Háttértárak A fájlokat és a mappákat természetesen majd a háttértárakon (floppy, winchester, CD egység, memóriakártya, stb.) fogjuk tárolni. A háttértárakat általában csak akkor kell nevük alapján is azonosítani, ha egyegy típusból több található a számítógépben. Mivel ez winchester esetében szinte mindig így van, ezzel a témával is kell foglalkoznunk. A leggyakoribb névkiosztási szisztéma a következő: floppy A: (a kettőspont a név része); első winchester C: ; második winchester D:, stb. 3.6 Fájlokra történő hivatkozás írásban Amennyiben írásban szeretnénk egy-egy fájlra hivatkozni, akkor azt a következőképen tehetjük meg: elsőként megadjuk a háttértár hivatkozási nevét, majd megadjuk annak a mappának a nevét, melyben a kérdéses fájl található; végül megadjuk a fájl nevét úgy, hogy egy \ karaktert 1 gépelünk a két név közé. Ha több mappát ágyaztunk egymásba, akkor \ jeleket közéjük írva az összes mappát fel kell sorolni A Windows gyakorlati használatának alapjai Az elméleti alapok megismerését követően már rátérhetünk a Windows gyakorlati használatára is, de még mindig csak általánosabb témákat előre véve. 4.1 A Windows verziói Jó, ha tudjuk, hogy a ma elterjedten alkalmazott összes Windows verziót kezelőfelületük megjelenése szempontjából csak két nagy csoportba lehet besorolni: 1. Windows 9X Windows 98 / ME A hétköznapi felhasználók igényeihez és az átlagemberek pénztárcájához igazított változatok. E verziókat napjainkban a MS már nem támogatja. NT 4.0 / 2000 A professzionális felhasználóknak tervezett, ügyfél-kiszolgáló 3 filozófiájú hálózati rendszerek. 1 A \ karakterre szóban vissza per, vagy back slash (ami angolul ugyanazt jelenti) néven szokás hivatkozni. 2 A bemutatott módon a mappákra írásban történő hivatkozást elérési útnak is szokás hívni. 3 Az ügyfél-kiszolgáló filozófiájú hálózatokban a gépeket két csoportra lehet osztani: - Az ügyfél gépeken dolgoznak az egyszerű felhasználók. Ezeken a PC-ken a Windows NT / 2000 rendszerek munkaállomás verziója fut (Windows NT 4.0 Workstation, Windows 2000 Professional). - A nagyon nagy teljesítményű, kifejezetten e célra tervezett kiszolgáló gépek erőforrásait szokás csak megosztani. E gépeken a Windows NT / 2000 rendszerek Server, magyarul kiszolgáló verziója fut (Windows NT 4.0 Server, Windows 2000 Server). 8

9 2. XP Windows XP alapokon XP Home / Professional Az üzleti felhasználóknak a Professional, míg a magánfelhasználóknak a Home verzióját szánják (így a két piaci szegmens közös márkanév alatt fut). 1. Táblázat: A ma használt fontosabb Windows verziók 1 Ebben a könyvben a második pont alatt említett XP verziójú programokat tárgyaljuk. Az alapvető funkciók, melyek használatáról részletesen szó lesz, az XP Home és az XP Professional verziókban teljesen megegyeznek. Azok a felhasználók, akiknek a gépén az 1. csoport valamely változata fut, a PC Suli I-II. című könyvemből (Nógrádi PC Suli, ) tanulhatják meg a program használatát. A ma is használt Windows verziók jellemzői Verziószám Megjelenés éve Legfontosabb szolgáltatásai NT Fejlesztés alatti kódneve Cairo volt. A Windows 95 felhasználói felületével rendelkező, ügyfél-kiszolgáló filozófiájú, teljesen új technológiájú hálózati operációs rendszer A Memphis kódnév alatt kifejlesztett Windows 98, a korábbi 95-ös verzió továbbfejlesztett változatának tekinthető. A legfontosabb újdonságai a következők: - több monitor kezelésére, - FAT32-es fájlrendszere ( ), - új, modern eszközöket is támogatása (USB, DVD, AGP kártyák), - a rendszerbe integrált böngésző 2 (Internet Explorer). 98 SE A 98-as verzió második kiadása. Fontosabb fejlesztései többek között: - megosztott internet kapcsolat, - és Web kamera alkalmazásának biztosítása Windows 98-as felülettű, az NT technológiájára épülő, nagyon nagy hibatűrésű és megbízható működésű operációs rendszere a Microsoftnak, melyet egyúttal új, ipari szabványnak is szánt. Kiszolgáló (Server, Advanced Server, Datacenter Server) és munkaállomás (Professional) verziója is van. Millennium Edition 2000 A Georgia kódnéven piacra került verzió a Windows 98 finomított, a piacon kevés sikert elért változatának tekinthető. Legfontosabb újdonsága, hogy tartalmazza a médiák lejátszására alkalmas Windows Media Player programot is. Windows XP 2001 Gyári kódneve Whistler. A Windows 2000 megbízható magjára épített koncepcionálisan új operációs rendszer, alapjaiban megújult felhasználói felülettel. Megjelenésével az otthoni és az üzleti felhasználóknak szánt programvonal egy termék két verziójában egyesült. 4.2 A Windows XP telepítése Mivel az XP verziók telepítése némi Windows felhasználói gyakorlattal saját kezűleg is elvégezhető, a telepítés lépéseit a kiegészítő információk között röviden ismertetem. Mindenekelőtt azonban felhívom a figyelmet arra, hogy ha jogosultan kívánjuk a programot használni, a Windows program felhasználói jogát valamilyen konstrukcióban meg kell vásárolnia. Ez esetben viszont lehetséges, hogy célszerűbb a szakkereskedővel elvégeztetni a telepítést, mert így gépünk minden eszköze garantáltan működni fog. A Windows XP telepítésének menete A leggyakrabban üres winchesterre kell telepítenünk az operációs rendszert. Ha esetleg mégis egy 95/98/ME rendszerre kell installálnunk a Windows XP-t, akkor a régi rendszer alapértelmezésben felülíródik ugyan, de az összes telepített program- és eszközbeállítást átveszi az új kezelőfelület. Igény esetén az is megoldható, hogy az XP egy másik partícióra 4 kerüljön. Ez esetben a gép indításakor egy úgynevezett boot 5 menüből lehet kiválasztani, hogy melyik operációs rendszer induljon. Ilyenkor azonban a régi 1 A legújabb, Vista nevű verzió is megjelent már, igaz a könyv írásakor még nincs kereskedelmi forgalomban. 2 Az interneten lévő információk megtekintésére alkalmas programok gyűjtőneve a böngésző. 3 SE - Second Edition, magyarul második szerkesztés. 4 Egy-egy winchester az adatok kezelése szempontjából több részre, úgynevezett partícióra, újabban használatos magyar nevén kötetekre osztható. Ez a felosztás több szempontból is előnyös: - A partíciók adatait külön-külön tartja nyilván az operációs rendszer. E nyilvántartás meghibásodása esetén így nem a winchesteren lévő összes adat, hanem csak az adott partíció tartalma vész el. - Több kisebb partíció esetén a gép gyorsabban kezeli a winchestert (ennek részleteibe nem szeretnék belemenni). 5 A számítógép operációs rendszerének betöltését szokás boot-nak is nevezni. 9

10 ECDL Operációs rendszer modul rendszer nem fogja látni a XP partícióját, ha ott NTFS 1 fájlrendszert használunk (márpedig megbízhatósága és plusz szolgáltatásai miatt célszerű azt választani). A továbbiakban egy üres lemezre való telepítés menetét ismertetem vázlatosan. A hosszú felsorolástól ne ijedjünk meg, a legtöbb lépés automatikusan kerül végrehajtásra. Nekünk csupán néhány választást kell elvégeznünk, illetve pár alapadatot szükséges megadnunk. Amennyiben kell, elsőként a számítógép SETUP 2 programjában engedélyezni kell a számítógép CD-ről történő elindítását. Ezt követően tegyük be a gépbe a telepítő CD lemezt, majd indítsuk újra a gépet. Ekkor elindul a telepítés, melynek menete a következő: 1. A telepítéshez szükséges információk összegyűjtése, a gép analizálása a telepítés előtt. Ennek folyamatát a még karakteres felületű képernyőn nyomon is követhetjük. Az is leolvasható, hogy nagyjából még mennyi ideig fog tartani az eljárás. 2. Az esetlegesen a gépben lévő speciális eszközkezelők dinamikus frissítése, melynek során a telepítőprogram fájlokat másol a winchesterre. 3. Az egyes partíciók (kötetek) jellemzőinek megadása, és a kötetek formázása ( ). Ez egy nagyon fontos lépés! Amire figyelni érdemes: hány és mekkora partíció legyen praktikus legalább két partíció, melyek közül az operációs rendszernek szánt kötet minimum 5 GB legyen; az egyes partíciókon milyen fájlrendszer legyen a rendszer kötetnél feltétlenül ajánlott az NTFS, de az adatok tárolására szánt kötet maradat FAT32 is; hogyan formázzuk meg a köteteket noha tovább tart, célszerű a teljes formattálást választani. 4. Elindul a tulajdonképpeni telepítés, melynek során a telepítőprogram ismét fájlokat másol (DLL, SY, EXE, DRV, stb.). 5. Újraindul a számítógép. Immáron egy, igaz, még elég rossz képminőségű grafikus felületen jelentkezik be az úgynevezett Telepítés Varázsló : el kell fogadni a program felhasználói szerződését; meg kell adni a program telepítési kódját. 6. Eszközök telepítése, melynek során megint csak fájlokat másol be a winchesterre a telepítőprogram. 7. Néhány fontos beállítás és pár alapadat megadása: területi és nyelvi beállítások fogadjuk el a gyári magyart; billentyűzet szintén javasolt az eredeti magyar és USA elfogadása; saját és cégünk neve gépeljük be az adatokat; vigyük be a gép nevét itt célszerű csak az angol karakterek alkalmazása (szóköz nem használható); adjuk meg a rendszergazda adatait az lesz a rendszergazda, aki telepített; ha van a gépben, adjuk meg a MODEM adatait be kell vinni a tárcsázási tulajdonságokat, vagyis a körzetszámot, a városi vonal eléréséhez tárcsázandó számot, és a tárcsázási módot (mindezek később is megadhatóak); a dátum és idő, továbbá az időzóna beállítása előbbit adjuk meg, az utóbbit csak el kell fogadni. 8. Hálózat telepítése. 9. Start menü felépítése. 10. Regisztrációs adatbázis felépítése. 11. Beállítások mentése. 12. Ismét újraindul a gép. 13. A képernyő beállítása. 14. Regisztráció Az internet esetleges beállítása (később is elvégezhető). 16. További felhasználók megadása (később is elvégezhető). Arra nyomatékosan szeretném felhívni a figyelmet, hogy feltétlenül OSR2-es verziót telepítsünk. Ellenkező esetben ne felejtsük el telepíteni a szervizcsomagot, mert különben gépünk az internetről ékező behatolásoknak lesz kitéve! 1 Az NTFS fájlrendszer sok egyéb előnyös tulajdonsága mellett a winchestereken lévő adatok nagyobb biztonságú kezelését teszi lehetővé. 2 A gép SETUP nevű programjába valamilyen billentyűkombinációval, de csak közvetlenül a PC bekapcsolása után lehet belépni. Ez a program tartalmazza a gép olyan alapvető beállításait, mint például a winchesterek száma és típusa, az operatív memória nagysága, stb. Ezek mellet a most szempontunkból érdekes paramétert is itt tárolja a gép, vagyis az, hogy honnét próbálja meg betölteni az operációs rendszert. A SETUP egy elterjedt felépítésének használata a megtalálható. 3 Ez a lépés bizonyos telepítési kódoknál kimarad. 10

11 Windows XP alapokon 4.3 Az operációs rendszer indítása, bejelentkezés A számítógép bekapcsolása után az operációs rendszer automatikusan betöltődik. Ennek ideje a gép kiépítettségétől és teljesítményétől függ. Ne legyünk türelmetlenek, és várjuk ki a program elindulását. Ha nem így teszünk, akkor a következő bekapcsolás alkalmával a Windows felkínálja a csökkentett módban 1 történő indítás lehetőségét. Amint elindult a rendszer, lehetséges, hogy ki kell választanunk, vagy meg kell adnunk felhasználói nevünket. Erre akkor kerül sor, ha több felhasználói fiók (6.5.8.) is kialakításra került a gépen. Ha saját fiókunkhoz jelszót is rendeltünk, akkor természetesen azt is be kell gépelnünk. Védett fiókba jelszó megadása nélkül nem lehet belépni, ami jelentős eltérés az otthoni használatra szánt korábbi 2. Ábra: Folyik a Windows XP betöltése Windows verziókhoz képest. A bejelentkeztető képernyő megjelenése kétféle lehet: Ha letiltották az üdvözlőképernyőt (6.5.8.), akkor megjelenik egy ablak, amelybe be kell vinni felhasználói nevünket és jelszavunkat. Ez a nagyobb biztonságot jelentő módszer, mert ekkor már a felhasználói nevet is meg kell adni. Amennyiben engedélyezett az üdvözlőképernyő, a képernyőn csak kell kiválasztani a megfelelő felhasználót, és megadni a jelszót. Bármelyik megoldás is érvényes a gépünkön, a jelszó bevitele közben magát a jelszót nem fogjuk látni! Ha véletlenül elfelejtettük a jelszavunkat, kattintsunk a ikonra (ez csak üdvözlőképernyős bejelentkezéskor lehetséges). Ennek hatására egy kis buborékban megjelenik egy emlékeztető szöveg, amelyet még a jelszó megadásakor rendeltünk saját jelszavunkhoz (már, ha megadtunk ilyet). 1. Feladat: Indítsuk el az operációs rendszert! 3. Ábra: A Windows XP üdvözlőképernyője Kapcsoljuk be a gépet, és várjunk türelemmel! Válasszuk ki, vagy adjuk meg a felhasználói nevünket, és a hozzá tartozó jelszót. 1 Az úgynevezett csökkentett mód segítséget nyújthat a hibák diagnosztizálásához, illetve megszüntetéséhez (ilyenkor ugyanis a Windows csak az alapértelmezett, garantáltan üzembiztos beállításokat használja). Ha a hiba ilyenkor nem jelentkezik, akkor kizárható, hogy a hibát az alapértelmezett beállítások vagy az alapvető eszközillesztők okozzák. Ez esetben célszerű eltávolítani a problémát okozó eszközt, illetve visszavonni a gondot okozó módosításokat. 11

12 ECDL Operációs rendszer modul 4.4 A Windows képernyője A Windows képernyője három fő részre osztható: 1. a felső részen lévő úgynevezett Asztalra ; 2. a Tálcára, mely alapesetben a képernyő alsó részén lévő keskeny csík, de a képernyő bármelyik szélére áthúzható, és a szélessége is állítható (6.1.); 3. és a Tálcán lévő Start menüre. Start menü Tálca Asztal Az Asztal és tartalma Az Asztal neve nem véletlen. Pontosan olyan szerepet tölt be, mint egy hivatalban az íróasztal: azokat az eszközöket, amelyekre nap mint nap szükségünk van, kirakhatjuk rá, így azután azok mindig kéznél lehetnek. Ha kilépünk a Windowsból, újraindítás után minden pontosan ugyanúgy jelenik majd meg az Asztalon, mint ahogy otthagytuk. Éppúgy, mint az irodában: másnap minden ott lesz az íróasztalon, mint ahol előző nap hagytuk (?). Az Asztalon majd csak kétféle dolog jelenhet meg: 1. ikonok; 2. és ablakok. Mi is valójában az Asztal? Az Asztal is egy mappa. Helye a Windows verziójától függően más és más. A 95-ös verzióban például a Windows rendszerkönyvtára alatti rejtett attribútumú mappa, az XP verzióban pedig a C:\ Documents and settings\...\asztal 1 a helye, ahol a helyén a felhasználói nevünk szerepel Ikonok Az ikonok olyan kis rajzocskák, amelyek valamit szimbolizálnak. Aszerint, hogy mit képviselnek, három csoportot lehet felállítani: eszközt, mappát, vagy fájlt képviselő ikon. Az egyes ikonok formája: floppy, winchester, CD egység, nyomtató,, összefoglaló néven valamilyen eszköz esetében magának az eszköznek a rajza; az adatok strukturált tárolására, közöttük történő könnyebb eligazodásra használt mappáknál (3.2.) egy olyan, a valódi irodákban ugyanerre a célra használt függő iratgyűjtő képe, mint amilyet leginkább amerikai filmekben lehet látni; számítógépen tárolt, adatokat tartalmazó iratok, elterjedt nevükön fájlok (3.1.) esetében többnyire az adat tartalmára utaló szimbólummal ellátott lap. Az ikonokat azonban egy másik szempont szerint is lehet csoportosítani: ikon; és parancsikon. Mielőtt a második, egyelőre valószínűleg teljesen érthetetlen csoportosítási szempontot kifejteném, az elsőről szeretnék még részletesebben is szólni A rendes ikonok Mint az imént megbeszéltük, háromféle dolgot szimbolizálhat egy ikon: fájlt; mappát; és eszközt. 4. Ábra: A Windows XP képernyője 1 Erre azért van szükség, mert minden felhasználónak saját Asztala lesz. 12

13 Windows XP alapokon Fájlt szimbolizáló ikon Nagyon sokféle fájl létezik, például táblázat, levél, rajz,, de maguk a programok is fájlok (igaz, általában egy-egy program több fájlból áll). Azt, hogy az adott fájl mit tartalmaz, a fájl nevéhez hozzáfűzött, általában 3 karakteres kiterjesztéssel 1 tárolja a rendszer. Mivel az ikonok alakja megpróbál utalni a fájlok jellegére, az ikonok formája is változatos. A következőkben a legfontosabbakat megpróbálom bemutatni. Nem baj, ha nem jegyezzük meg őket, ha használjuk a Windows rendszert, idővel úgyis megtanuljuk. Alkalmazásokat (programokat) szimbolizáló ikonok Az ilyen ikonokra duplát kattintva az alkalmazás fog elindulni. Jegyzetfüzet (szövegszerkesztő) Ha egy felhasználói programról van szó, az ikon alakja megpróbálja a programot szimbolizálni, vagy legalább a nevére utalni. Ms Paint rajzoló program Word szövegszerkesztő Excel táblázatkezelő A telepítőprogramok és DOS (1.1.1.) alá írt programok ikonja általában az ábra szerinti. Egy telepítőprogram DOS program 2. Táblázat: Alkalmazásokat szimbolizáló ikonok Dokumentumokat szimbolizáló ikonok Ha ezeken az ikonokon duplát kattintunk, a Windows a fájl típusának megfelelően elindítja a hozzárendelt alkalmazást, és betölti a kérdéses fájlt, aminek tartalma így láthatóvá válik a képernyőn. Ha egy fájl olyan típusú, melyhez nincs még alkalmazás hozzárendelve, akkor egy párbeszédablak jelenik meg, melyben lehetőség van a kérdéses fájlhoz (és minden egyéb egyező típusú fájlhoz) hozzárendelni a megfelelő alkalmazást. Ezt a hozzárendelést később azért lesz lehetőségünk módosítani. Ha egy olyan dokumentumról van szó, melynek a típusa alapján a Windows tudja, hogy mely programmal készült, akkor az ikon alakja általában egy lap, rajta a fájlt létrehozó programra, és egyúttal tartalmára utaló jellel. Ha nem ismeri fel a Windows a típus alapján, hogy miről is van szó, az ikon alakja mindig ugyanolyan. Jegyzetfüzettel írt fájl Paint programban készült rajz Word programban írt levél Excelben készült táblázat Ismeretlen fájl Mappát (könyvtárat) képviselő ikon 3. Táblázat: Dokumentum ikonok A mappák csak egyfélék lehetnek, így csak egyféle ikon szimbolizálja, melynek alakja egy mappára emlékeztet (ez bizonyos, az operációs rendszerhez tartózó úgynevezett rendszermappákra nem teljesen igaz). Egy Feladatok nevű mappa 4. Táblázat: Mappák ikonja 1 Az utóbbi időben inkább típusnak szokták hívni. Pontosan ezért a továbbiakban így is fogok rá hivatkozni a könyvben. 13

14 ECDL Operációs rendszer modul Eszközre utaló ikonok Az eszközök sokfélesége miatt az eszközöket szimbolizáló ikonok alakja is sokféle lehet, de általában az eszközre, vagy szerepére utal. A C: winchester A CD egység (benne audió CD) 5. Táblázat: Eszköz ikonok Az ikonok másik csoportosítása (ikon, parancsikon) Mint említettem már, az ikonoknak ebből a szempontból két fajtája van: a rendes ikon, amit a továbbiakban csak ikon néven említünk majd, és az úgynevezett parancsikon. Miről lehet ránézésre felismerni, hogy melyikkel van dolgunk? A parancsikonon mindig található egy kis kunkori nyilacska. A könnyebb megértés kedvéért lássunk példát mindkettőre: Egy ikon Egy parancsikon Egy Wordben írt fájl ikonja Ugyanannak parancsikonja 6. Táblázat: Ikon és parancsikon Ezek után könnyen felismerjük mikor, melyikkel van dolgunk. De mi a különbség? Az alábbiakban ezt próbálom elmagyarázni Az ikon Az ikon egy az egyben megfelel az általa képviselt eszköznek, mappának, fájlnak. Ha egy ikont megnyitunk, törlünk, másolunk, vagy mozgatunk (a megnyitás módszerét, a dupla kattintást már szóbahoztam, a többi fájl és mappa műveletet később tárgyaljuk (5.2.)), akkor valójában az általa képviselt fájlal, vagy mappával végezzük az adott műveletet. Persze eszköz esetében a felsorolt eljárások közül csak a megnyitás értelmezhető A parancsikon A parancsikon csak egy hivatkozás az általa képviselt eszközre, könyvtárra, fájlra. Ha duplát kattintok rá, akkor ugyanaz történik, mintha egy ikonra kattintottunk volna duplát, azaz megnyílik az általa szimbolizált objektum. Ha viszont a többi műveletet (törlés, másolás, mozgatás) végzem vele, akkor csak a parancsikont törlöm, másolom, vagy mozgatom. De mi ennek az értelme? Bizonyos dolgok jó, ha mindig kéznél vannak. Ez vagy úgy lehetséges, hogy kitesszük az Asztalra, vagy pedig több példányban különféle helyekre odamásoljuk őket. Sajnos egyik út sem megoldás: amit az Asztalra rakunk, az túlságosan szem előtt van, így könnyen letörölhetővé válik; a fájlok, könyvtárak több példányban történő elhelyezése feleslegesen foglalna el helyet a háttértárakon, nem is beszélve arról, hogy megoldhatatlan lenne az adatok szinkronban történő karbantartása. A problémák mindegyikére megoldást jelentenek a parancsikonok. A parancsikonok angol neve Shortcut (magyarul rövid átvágás ) jobban kifejezi a funkciójukat. Ha egy levél, például a C: winchester főkönyvtára alatt lévő Levelek könyvtárban található, akkor a megnyitásához előbb meg kell nyitni a Sajátgép eszközt, majd a C: háttértárat, azután a Levelek könyvtárat, végül az adott fájlt. Ez kissé hosszadalmas. Ha a kérdéses fájlt rendszeresen szeretnénk használni, célszerűbb egy parancsikont hozzárendelni, és azt az Asztalra rakni. Ha ezt tesszük, akkor csak az Asztalon lévő parancsikonjára kell duplát kattintani, és máris láthatóvá válik a levél tartalma. Ezzel gyakorlatilag átvágtuk tehát a levélhez vezető utat. Ha azonban ezt a parancsikont letöröljük az Asztalról, attól a fájl még megmarad! Egy-egy parancsikont gyenge hasonlattal úgy is felfoghatnánk, mintha a hagyományos irodai munkánk során a nekünk fontos dolgokra rákötnénk egy-egy kötél egyik végét, és a kötelek másik végét mindig ott tartanánk a kezünk ügyében. Ha valamire szükségünk van az így kezelt tárgyak közül, akkor az bárhol is 14

15 Windows XP alapokon van, a kötéllel egyszerűen csak magunkhoz húzzuk, és kész. Egy parancsikon törlése pedig csak ennek a kötélnek az elvágását jelenti. A célszerű munkaszervezésről majd egy külön részben lesz szó (10.), melynek tanulmányozását nagyon ajánlom mindenkinek, aki gyorssá és biztonságossá akarja tenni irodai munkáját Ablakok Minden elindított program egy-egy saját keretben, úgynevezett ablakban jelenik majd meg. Ennek következtében nagyon jól elkülöníthetőek az egyes dolgok. Mivel az ablakok a Windows rendszerben kulcsjelentőségűek, felépítésüket és használatukat külön ismertetem (4.5.) A Tálca szerepe A Tálcán lévő Start 1 gombbal lehet majd a Start menüt megnyitni. 5. Ábra: A Tálca Amennyiben valamilyen programot elindítunk, akkor egy-egy kis gomb is megjelenik a Tálcán. E gombok mindegyike szorosan kapcsolódik ahhoz a programhoz, amelynek elindításakor megjelent. Ha a pillanatnyilag futó, de takarásban lévő programok közül valamelyiket felülre, és így teljesen láthatóvá akarjuk tenni, akkor csak a Tálcán lévő gombjára kell kattintani (ezt egy feladatban hamarosan kipróbáljuk). Mindezeken kívül a Tálca jobb oldalán néhány kiegészítő információt is megjelenít az operációs rendszer, mint pl. billentyűkiosztás, pontos idő, stb. Átváltás más módszerekkel a futó programok között (Alt - Tab és Alt - Esc) A most ismertetésre kerülő, a futó programok közötti átváltásra szolgáló két módszer valamelyikét haladó felhasználóknak illik ismernie. Tehát: Nyomjuk le, majd tartsuk folyamatosan lenyomva az Alt billentyűt. Egy pillanatra nyomjuk meg a Tabulátor billentyűt, aminek eredményeként a képernyő közepén egy mezőben megjelennek a gépünkön futó programok nevei. Közülük az egyik ikonja kiemelve szerepel. Ha a kiemelt ikon képviseli azt a programot, melyre át akarunk váltani, engedjük fel az Alt billentyűt. Ha nem, akkor addig nyomjuk meg többször a Tabulátort, míg a kívánt program nem lesz a kiválasztott, és azután engedjük csak fel az Alt gombot. Teljesen hasonlóan kell alkalmazni az Alt - Esc billentyűkombinációt is, csak ez esetben az átváltás minden alkalommal rögtön megtörténik (kis méretbe rakott programokra (4.7.2.) ezzel a módszerrel nem lehet átváltani) A Start menü és használata Bár a Start menüt is a Tálcán találjuk, mégis külön pontban tárgyaljuk. Ennek az oka az, hogy a Windowsban szinte mindent ennek a gombnak a segítségével érhetünk el, így kiemelt szerepe van. Ha rákattintunk, akkor egy menü nyílik meg. Azt, hogy az egyes menüpontok mit takarnak, a későbbiekben beszéljük meg. A menüpontok némelyike mögött jeleket láthatunk: vagy három pontot vagy kis nyilat 4 Ha egy olyan menüpontot indítunk el kattintással, mely mögött három pont található, biztosak lehetünk benne, hogy bizonyos adatokat még meg kell adnunk, azaz lesz még folytatása a lépésünknek (de a máskor is a folytatásra utal). Ha pedig olyan elemre állunk, mely mögött nyilacska látszik, maguktól megjelennek az adott menüponthoz tartozó további alternatívák. Amelyiket el akarjuk indítani, 1 A Start menüről most csak annyit, hogy a legtöbb programot innét fogjuk majd elindítani. 6. Ábra: A Start menü 15

16 ECDL Operációs rendszer modul arra csak rá kell állni, majd kattintani. Arra azonban vigyázzunk, hogy e választáshoz előbb vízszintesen kell áthúzni az egeret az almenüre, és csak utána mozoghatunk függőlegesen. Ellenkező esetben a választék helyén más almenük jelenhetnek meg. A Start menü használata egér nélkül Nem árt, ha a Start menüt is tudjuk egér nélkül alkalmazni. Ehhez a következő ismeretekre lesz szükségünk: Start menü megnyitása Ctrl - Esc; következő szintre (almenüre) lépés billentyű; le és fel mozgás és billentyűk; menüpont indítása Enter; előző szintre lépés Esc; Start menü bezárása Esc. 2. Feladat: Nyissuk meg a Sajátgép eszközt az Asztalon! Nos, elérkeztünk az első problémához. Lehet, hogy az Asztal nem is tartalmazza a Sajátgép ikont, ugyanis az XP alapbeállítása ilyen. Semmi gond, a Sajátgép így is megnyitható, csak máshol kell keresni. Ha ott van az Asztalon, akkor kattintsunk duplát a Sajátgép ikonon! Ha nincs ott, akkor majd a Start menü jobb oldali oszlopában találjuk meg. 3. Feladat: Indítsuk el a Start menü segítségével a Paint programot is! A Start menüre kattintás után álljunk rá a Minden program menüpontra! Mivel a menüpont mögött 4 jelet láthatunk, automatikusan megjelenik az almenüje. Most vízszintesen húzzuk át az egérkurzort az almenüre, majd függőleges irányban mozogva álljunk rá a Kellékek menüpontra! Ennek is megjelenik az almenüje, hasonló ok miatt, mint az imént. Jobbra vízszintesen menjünk át most erre az almenüre, majd függőlegesen mozgatva az egérkurzort a Paint bejegyzésre, végül kattintással indítsuk el a programot! Az ne zavarjon, ha a Paint ablaka letakarja a korábban megnyitott Sajátgép ablakunkat. 4. Feladat: Tegyük felülre a Sajátgép ablakot! Kattintsunk rá a Tálcán a Sajátgép nyomógombra! 5. Feladat: Most tegyük újra felülre a Paint ablakot! Kattintsunk a Tálcán a Paint nyomógombra! 4.5 Egy ablak elemei és azok funkciói A Windows mint azt már korábban említettem a nevét is onnét kapta, hogy az alatta futó programok mindegyike egy-egy saját ablakban jelenik meg. Az ablakoknak jellegzetes részei vannak, melyek mindegyikének van egy általánosan használt neve. Mivel a mindennapi életben is ezeket a neveket használják, ezért lényeges, hogy ismerjük őket. A szemléltető ábrán egy tipikus Windows ablakot láthatunk. A következőkben ennek az ablaknak az elemeit felhasználva ismertetem az ablakok jellemző részeit Ábra: Egy Ablak

17 Windows XP alapokon Címsor A címsorban, mely az ablak tetején található, mindig az adott ablak tartalmának megnevezése olvasható. Ez lehet az ablakban futó program, 8. Ábra: A Címsor vagy az ablakban látható dokumentum, illetve objektumok neve. Példánkban tehát a Feladatok mappa objektumai találhatók az ablakban. A címsoránál fogva az ablakok a képernyőn elhúzhatóak, azaz tetszőleges helyre áthelyezhetőek (az elhúzás műveletéről már volt szó). Erre néha szükségünk lehet, elsősorban majd akkor, ha egy úgynevezett párbeszédablak (róla később lesz szó) éppen letakar valamit, vagy az ablak bizonyos részei nem látszanak. 6. Feladat: Húzzuk odébb a Paint program ablakát! Álljunk rá az egérkurzorral a Paint ablakának címsorára, és egyszerűen húzzuk odébb! Ne felejtsük, hogy a húzás műveletét lenyomott egérgombbal kell végezni! Kilépés gomb Egy ablak bezárásához egyszerűen csak a kilépés gombjára ( ) kell kattintani, amit a címsor jobb szélén találunk. Ha az ablakban egy program fut, akkor ezzel egyúttal a programból is kilépünk, ha pedig dokumentum látható benne, akkor a dokumentumban való munkát fejezzük be. Ha ez adatvesztéssel járna, mert még nem mentettük el a dokumentum változásait, akkor a rendszer figyelmeztet erre. Mindig helyes választ adjunk (néha nem akarunk menteni). 7. Feladat: Lépjünk ki a Paint programból ablakának bezárásával! Kattintsunk rá a Paint ablakának kilépés gombjára! További kilépési lehetőségek A Windows több alternatív kilépési lehetőséget is tartalmaz. Ezek közül jó ha ismerjük legalább az Alt - F4 billentyű kombinációt, mert egy esetleges egér lefagyáskor másként nem tudjuk az ablakot bezárni. Egy másik lehetőség a vezérlőmenüre való dupla kattintás, ami a következő pontban amúgy is ismertetésre kerül Kis, vagy ikon méret gomb Az kis, vagy ikon méret gomb ( ) szintén a címsorban található. Az erre történő kattintással lehet az adott ablakot (persze tartalmával együtt) félretenni. Ha így járunk el, akkor az ablakot a Tálcán lévő gombja (és az azon lévő ikonja) fogja csak jelképezni. Ez azonban nem jelenti az ablak bezárását! Megfelel körülbelül annak a mozdulatnak, mint amikor az íróasztalunkon lévő, pillanatnyilag éppen felesleges dolgot félrerakjuk az asztal sarkára. Azért nem rakjuk vissza a fiókba, vagy az iratszekrény polcára, mert rövidesen újra szükségünk lesz rá. Ha ismét használni akarjuk, az íróasztal sarkáról sokkal gyorsabban magunk elé vehetjük. A Windowsban az ablakokat a Tálcán lévő gombjukra kattintva kell elővenni! 8. Feladat: Állítsuk kis méretűre a korábban megnyitott Sajátgép ablakot! Kattintsunk a Sajátgép kis méret gombjára! 9. Feladat: Vegyük elő a Tálcáról a Sajátgép ablakot! Kattintsunk a Tálcán a Sajátgép feliratú gombra! 17

18 ECDL Operációs rendszer modul Teljes méret gomb Ezt a gombot is a címsoron kell keresnünk. A teljes méret gomb ( ) az ablakot egész képernyősre nagyítja. Ha több programunk fut a gépen, és a teljes méret gombbal egy ablakot akkorára nyitottunk, hogy az betölti az egész képernyőt, akkor természetesen a többi ablak nem lesz látható (hiszen a teljes méretű ablak eltakarja). Erre akkor lehet szükségünk, ha egy programot kizárólagosan akarunk figyelemmel kísérni. Véleményem szerint a legtöbb programot ahhoz, hogy normálisan lehessen benne dolgozni, teljes méretre kell nyitni. Ezért a program elindítása után első dolgunk legyen a teljes méret gomb megnyomása. Ha később másik programban akarunk dolgozni, félre kell rakni, vagy ki kell lépni belőle (a félrerakáshoz a kis méret gombra kattintás, a kilépéshez pedig a kilépés gombra kattintás, vagy dupla kattintás a vezérlőmenüre). Teljes méret más módon Egy ablakot úgy is teljes méretre nyithatunk, ha a címsorán bárhol duplát kattintunk. Ez lehet, hogy néha könnyebben megtehető, mert mondjuk a teljes méret gombját éppen takarja valami. 10. Feladat: Állítsuk teljes képernyősre a Sajátgép ablakot! Kattintsunk rá a Sajátgép ablak teljes méret gombjára! Előző méret gomb Csak ritkán lesz rá szükségünk. Az előző méret gomb ( )a teljes méret gomb helyén jelenik meg, ha már kinyitottuk az ablakot teljes képernyősre (ilyenkor ugyanis már felesleges a teljes méret gomb). Ha azt a méretet akarjuk visszakapni, ami a teljes méret előtt volt, csak erre a gombra kell kattintani. Itt kell megemlíteni egy másik problémát. Ha több előző méretű ablakunk van, azok részben, vagy egészen eltakarhatják egymást. Amelyik felül van, azt az ablakot hívjuk aktívnak. Ha egy másik, részben letakart ablak látható részére kattintunk, akkor az kerül felülre, és az lesz egyúttal az aktív ablak is. Egy ablakot azonban úgy is aktívvá tehetünk, hogy a Tálcán az ikonjára kattintunk. Előző méret más módon Egy teljes méretű ablakot úgy is előző méretre kicsinyíthetünk, ha a címsorán bárhol duplát kattintunk. Ez lehet, hogy néha könnyebben megtehető, mert mondjuk az előző méret gombját takarja valami. 11. Feladat: Állítsuk előző méretére a Sajátgép ablakot! Kattintsunk rá a Sajátgép ablak előző méret gombjára! Ablak határvonal Ha az ablak nem tölti be a teljes képernyőt, a mérete többnyire tág határok között változtatható. Erre általában csak a legritkább esetben lesz szükségünk. Azért fogalmaztam úgy, hogy többnyire, mert csak azok az ablakok méretezhetőek át, amelyeknek a határvonala vastagabb kontúrú. Amelyik ablaknak vékony vonal a szegélye, az nem méretezhető át. Átméretezhető ablak határvonalára állva az ablak nagysága elhúzással változtatható. Ha az ablak sarkára állunk, akkor átlós irányú nyílformát vesz fel az egérkurzor. Ebben az esetben egyszerre két irányban is lehet az ablakot méretezni. Ha feltétlenül át szeretnénk méretezni egy ablakot, így a sarkára állva valószínűleg egyszerűbben a kívánt eredményre jutunk. 9. Ábra: A Határvonal ilyen egérkurzorok esetében méretezhető 18

19 Windows XP alapokon 12. Feladat: Állítsuk más méretűre a Sajátgép ablakot! Az egérkurzorral álljunk rá a Sajátgép ablak határvonalára, majd húzással méretezzük át az ablakot! A vezérlőmenü A vezérlőmenü képe ugyan programonként eltérő (eddigi példánkban ), de mindig a címsor bal szélén látható. A gomb egy menüt nyit meg, de általában nem szokás menüként használni. Ha egyszer kattintunk rá, akkor láthatóvá válnak a menüpontjai. Mivel mint az alábbi felsorolásból is látszik mindegyik eljárást egyszerűbben is végre lehet hajtani, nem javaslom a vezérlőmenü megnyitását. A lehetőségek: Előző méret előző méret gombra kattintás; Áthelyezés címsornál fogva húzás; Méretezés határvonal húzása; Kis méret kis méret gombra kattintás; Teljes méret teljes méret gombra kattintás; Bezárás kilépés gombra kattintás. Ha egyáltalán használjuk bármire is, akkor csak kilépésre: dupla kattintás a vezérlőmenüre = kilépés az ablakban futó programból. 4.6 Párbeszédelemek A Windows használata során majd gyakran kell megadnunk adatokat, vagy választani a különféle lehetőségek közül. Ennek eszközeit fogjuk a következőkben megbeszélni Adatbeviteli mezők Az adatbeviteli mezőket karakteres adatok megadására használhatjuk. A példában fájlt keresünk a neve alapján. Ezt egy adatbeviteli mezőbe kell majd begépelni (miután elindítottuk keresés menüt). Ha nincs a szövegkurzor az adatbeviteli mezőben, akkor a mezőbe kattintással tegyük oda. Abban az esetben, ha már valamilyen 10. Ábra: adat szerepel a keretben, akkor azt a törlő billentyűkkel törölhetjük ki. Gyorsabban Egy Adatmező jutunk eredményre, ha törlés helyett duplát kattintunk a mezőre. Ennek hatására a benne lévő szöveg sötét alapon világos betűkkel jelenik meg. Ha ilyenkor elkezdünk gépelni, az első betű leütésére a korábbi szöveg eltűnik, és az elsőnek megnyomott betű képe válik láthatóvá a mezőben. Ezután csak folytatni kell a gépelést. Ezt a lehetőséget jól jegyezzük meg, mert jelentősen meggyorsíthatjuk vele munkánkat Menük Menüvel nemcsak a Start menüben találkozunk, hanem szinte minden ablakban. Minden menüpontot a menüre való kattintással indíthatunk el. Ha megnyitunk egy menüt, az almenüpontjai is láthatóvá válnak, amiből szintén kattintással választhatunk. Az ábrán a már megnyitott Szerkesztés menüvel látható a Paint program menürendszere. Amelyik menüpont világos betűvel szedett, az nem indítható az adott helyzetben. Hangsúlyozom, hogy csak az adott szituációban nem indítható, ugyanis a menük is helyzet érzékenyek. A és a most ugyan nem szereplő, de gyakran látható 4 szerepéről korábban, a Start menü tárgyalásakor már esett szó. Menü megnyitás egér nélkül 11. Ábra: Egy Menü Ha egy menüpontot meg akarunk nyitni, akkor azt úgy is megtehetjük, hogy az Alt gomb lenyomott állapota mellet a billentyűn lenyomjuk azt a gombot, mely az indítani kívánt menüpontban aláhúzva szerepel. 19

20 ECDL Operációs rendszer modul Nyitott menü használata A továbbiakban már minden pontosan úgy használható, mint ahogy azt a Start menünél leírtam (4.4.3.) Nyomógombok A nyomógombok használata talán a legegyszerűbb, mivel pontosan úgy működnek, mint ahogy várjuk: megnyomásukra (ami kattintással lehetséges) a feliratuknak megfelelő eljárást hajtja végre a program. Az ábrán a két leggyakrabban előforduló nyomógombot láthatjuk. Az OK hatására végrehajtódik az elindított eljárás, a Mégse gombbal visszajutunk oda, ahonnét jöttünk. A szintén gyakran szereplő Súgó gombbal pedig egy, az adott szituációnak megfelelő segítségnyújtó oldal jelenik meg saját ablakában. Nyomógomb használata egér nélkül Ha egy gombot meg akarunk nyomni, akkor azt úgy is megtehetjük, hogy az Alt gomb lenyomott állapota mellett a billentyűn lenyomjuk azt a gombot, mely a megnyomni kívánt gombon aláhúzva szerepel. Erre nem minden gombnál van lehetőség Rádiógombok (választó gombok) A rádiógomb nevét arról kapta, hogy hasonlóan működik, mint az öregebb rádiókészülékeken a hullámsávváltó gombok. Azaz: mindig csak egy gomb lehet benyomva, ha egy másikat benyomunk, az addig benyomott gomb kiugrik. Így csak egy lehetőség lehet kiválasztott a több lehetőség közül (a benyomás természetesen kattintással történik). Az ábrán a WordPad szövegszerkesztőben írt levelek nyomtatásánál megjelenő rádiógombok láthatóak. Ha minden oldalt ki akarunk nyomtatni: A teljes dokumentum, ha csak megadott oldalakat: a Oldalak gombot kell benyomni (pillanatnyilag a A teljes dokumentum van kiválasztva). A Kijelölt terület gombot jelen szituációban nem lehet benyomni, amit halványabb színe jelez. Ez más képernyő elemeknél is így van: ami halványabb színnel látszik, az nem használható az adott esetben. Rádiógombok használata egér nélkül Ha egy gombot meg akarunk nyomni, akkor azt ez esetben megtehetjük úgy is, hogy az Alt gomb lenyomott állapota mellett a billentyűn lenyomjuk azt a gombot, mely a megnyomni kívánt rádió gombon aláhúzva szerepel Jelölőnégyzetek (kiválasztó négyzetek) A jelölőnégyzet szerepe nagyon hasonló a rádiógombokhoz. Csak abban különbözik tőle, hogy nemcsak egy tétel lehet kiválasztott, hanem akár több is, vagy esetleg egy sem. Ki-be kapcsolása szintén kattintással történik. A bekapcsolt állapotot egy kis jelzi a négyzetben. A példában egy szövegen történő keresést indítottak el, és a jelölőnégyzetekkel a keresés módján lehet változtatni, finomítani. Jelölőnégyzet használata egér nélkül 12. Ábra: Két Nyomógomb 13. Ábra: Egy Rádiógomb csoport 14. Ábra: Egy Jelölőnégyzet csoport Ha egy négyzetet ki akarunk pipálni, akkor azt úgy is megtehetjük, hogy az Alt gomb lenyomott állapota mellet a billentyűn lenyomjuk azt a gombot, mely a kiválasztani kívánt négyzet kísérő szövegében alázott. De egy másik lehetőség is van: a szóköz billentyűvel válthatunk a kiválasztott, és a nem kiválasztott állapot között. Ez azonban csak mindig arra a jelölőnégyzetre vonatkozik, melynek a kísérő feliratát egy nagyon halvány pontvonal körbeveszi. Ezt a pontvonalat a Tabulátor és a nyilak segítségével mozgathatjuk. Próbáljuk csak ki, használat közben mindent megértünk! Listák, legördülő listák, kombinált listák Ha olyan adatot kell megadunk, melynél csak fix, előre felvett tételek közül lehet választani, akkor azt egy listából kell kattintással kiválasztanunk. Ez lesz a lista párbeszédelem Ábra: Egy Lista egy Legördülő lista és egy Kombinált lista