S ess fn Szóláshasonlat: Egyenes, mint az ess: (tréf) nagyon görbe, erősen hajlott. sábel: sáber sáber ~, sábel fn 1. Kovácsmesterségben:

Átírás

1 S S ess fn Szóláshasonlat: Egyenes, mint az ess: (tréf) nagyon görbe, erősen hajlott. sábel: sáber sáber ~, sábel fn 1. Kovácsmesterségben: hántoló. 2. Rézművesmesterségben: durva felületű, három élű reszelő, amelyet nagyobb rézdarabok eltávolítására használnak. sablondeszka ~ fn Vert fal készítésekor a ház alapfala mellett levert rudakon belül jobbról-balról, a fal vastagságának megfelelően elhelyezett két deszka, amelyek közé a földet döngölik. Az öreg tanyánk így vóṷt megcsinálva, alig tudták szítverni. sabrán ~ fn Homlokzaton alkalmazott ablakkeretező párkány. L. még: kőműves sáfár ~ fn (rég) Anyagi javak felügyelője; gazdatiszt, ispán. Közmondás: Mindenki ~ja annak, amije van: mindenki vigyáz a tulajdonára. safli ~ fn Cipészeknél olyan faedény, amelybe a talpbőrt beáztatják a megmunkálás előtt. sáfrány ~ fn Ősszel virágzó, lila virágú, keleti eredetű, termesztett fűszernövény. Crocus sativus. A hazánkba olasz közvetítéssel kerülő növényt a 16. század első felétől Trencsén és Nyitra megyében nagyban termesztették mint kerti növényt, de külországokba is szállították. Orvosságként és festőanyagként egyaránt használták. Debrecenben is a felföldi tót szlovák vándorárusok, a sáfrányosok házaltak vele. Vándorlásaiknak Trianon vetett véget. A ~ használatát a paprika terjedése és az ezzel járó ízlésváltozás kezdte visszaszorítani, azonban egészen a 20. század elejéig kedvelt fűszere volt a magyar konyhának, így a cívis konyhának is. A cívis háziasszonyok két fajtáját ismerték és használták. A valódi ~ v. jófélesáfrány/jósáfrány drága fűszer volt, az arannyal vóṷt eggy árba. A múlt század elején még a tehetősebb családoknál drágasága ellenére sem fogyott ki sohasem. A vetett ~ v. kerti ~, rossz~ aranysárga szirmaival a paraszt kiskertek dísze volt, kórója jó védelem volt a virágágyaknak. Szirmait kora reggel kitépték, megmoncsolták, egy kevés ecetben begyúrták, egy éjszakára csomóban hagyták, reggel a szárítón szétterítették, megszáradt, eltették. Használat előtt megtörték. Főleg hagymás, ecetes krumplilevesnek, ill. húslevesnek az ízesítésére használták. Sok kellett belőle, mert kevésbé fest, mint a jó~. Gyakran a háziasszonyok a szükséges mennyiséget reg-

2 sáfrányillat 6 sajt gelenként a kertjükből szedték, és még aznap felhasználták. A vadsáfrány virágját a Sárréten a 19. században még gyűjtötték, és Debrecenben adták el. Napjainkban a ~t már alig használják. sáfrányillat ~ fn (tréf) Szarszag. Szólás: Érezte a ~ot: megsejtette a veszélyt (, és kereket oldott). sáfrányos ~ I. fn Sáfránnyal kereskedő vándorárus. II. mn Ürülékkel szennyezett. Sáfrányos a gatyád. *Ságvári utca: utcák utcanevek sajdít ~ i Sejt, gondol vmit. sajmeggy ~ fn Apró, bő termő, bokros meggy, savanyú ízű vadmeggy: Régen kertekben is volt. Ennek fájába oltották a nemes meggyet, így a pándi meggyet is. sajnál ~ i Fájlalja vmijét. Pl. kutya, ló a lábát. Ha megnyilalja a kovács, a ló ~ja a lábát, fáj neki. Szólásokban: Sajnálom, de nem bánom: bár nehezemre esik, de megteszem. Nem azt ~ja, amit megeszik, hanem ami ottmarad mondják a nagyétkű, telhetetlen emberre. sajnos ~ mn Sajnálatos, szomorú. Nagyon ~ dóṷgot hallottam. sajog ~ i Fájlal vmit. Nagyon ~ja a lábát. sajt ~ fn 1. A/ Étel és egyúttal a tejfeldolgozás egyik készítménye. A friss állapotban megfelelő oltóval kezelt tej rövid idő alatt édes alvadékká alakul. Ezt az alvadékot keveréssel aprítják, hogy a savó a rögöktől különváljék. Az utóbbi részből lesz a ~ úgy, hogy összegyűjtik, a még benne lévő savót különféle módon eltávolítják. Ritkábban vászonzacskóban felakasztva kicsepegtetik, rendszerint egymás után többször átgyúrják, gyakran préselik is. Ekkor alakul ki a ~ formája: a préseletlen ~ cipó alakú, a préselt korong, ritkábban tégla alakú. Majd 1 3 hétig érlelik, szikkasztják. A ~testeken eközben héjréteg képződik. Akár háztartásban készül, akár pásztor csinálja, a tej hőmérséklete az oltásnál, az alvadék savótlanítása többnyire olyan, hogy nagy nedvességtartalmú, ún. lágy ~ot nyernek. B/ A parasztgazdaságban, így a cívis gazdálkodóknál a tej ~tá való feldolgozása a 19. és a 20. században általánosan szokásos. Zsíros juhtejet és sovány tehéntejet egyaránt így dolgoznak fel, de a hortobágyi pásztoroknál és a debreceni háztartásokban a juh~ készítése a jellemző. A ~készítés eszközei tejoltó edényekből, az alvadék összetörésére, öszszegyűjtésére szolgáló, különböző tejverőfákból, fakanalakból, a ~anyag összegyűjtésénél, savótlanításánál, alakításánál használt vászon sajtruhákból, a ~testek formálására, préselésére szolgáló sajtnyomóasztalból, az érlelődő ~ elhelyezésére szolgáló sajtszárítókból (sajtszárítás) és a melléktermékként képződő savók felfogásához szükséges edényekből áll. A ~testek népnyelvi elnevezése csak keleten egységesen ~. Másutt gomolyasajt, gömölye. A lágy ~tok magas nedvességtartalmuk miatt gyorsan romlanak. Így hamarosan fogyasztásra kerülnek, v. tartósítják őket. Debrecenben nagyon sok ~ot, juhsajtot ettek. Kétféle volt: melegsajt, amikor a gomolyát készítették, beletették a ruhába, amíg fel nem kötötték csepegni. Utána már gomolya a neve. Tartósításának általános megoldása a ~nak túróvá való feldolgozása. A juhsajtok főként e célból készül-

3 sáfrányillat 7 sajt nek, és így a megformált, szikkasztott ~test többnyire csak átmeneti termék. Piacon főleg megformált ~ot árultak: gomolyasajt, lágysajt. C/ Szólás: Tettél-í ~ot a kenyírhez?: megadtad-e a kellő tiszteletet? Közmondás: Jóṷféle ~ borkor- csoja: a ~ra jól csúszik a bor. Sajt és kenyír két tál ítel a szegínynek: mindkettő egészséges, tápláló étel. 2. disznósajt. 3. szilvasajt. L. még: papsajt; a fogalmak szócikkeit is! sajtalan ~ mn 1. Sótlan étel. 2. Szemérmetlen beszéd. sajtár ~ fn 1. Fejéshez használt, dongákból készült, liter űrtartalmú egyfülű edény, fejőrocska. Egyik fajtája a juhfejő sajtár. 2. Jelzőként: egy ~ tej. sajtkukac ~ fn Szóláshasonlat: Annyi, mint a ~: nyüzsgő ember, állat nagyon sok. sajtnyomó: sajtnyomóasztal sajtnyomóasztal sajtnyomóṷasztal fn Röviden: sajtnyomóṷ. Sajt készítésekor használt gyalult, hófehérre sikált, súrolt asztalféle, a kis csúcsán folyt le a sajt savója. Hasonló a sózóhoz. Ránehezedve ezen nyomták a sajtot, óvatosan kellett nyomkodni. A juhásztanya egyik berendezési tárgya volt. sajtó: szőlőprés sajtol ~ i 1. Szőlőt présel. 2. Kínoz, gyötör. sajtolás: szőlőpréselés sajtoló sajtolóṷ fn Eszköz, berendezés, melynek segítségével a lépből a mézet kipréselik, kinyomják. 2. szőlőprés. sajtós sajtóṷs fn A szőlőprést kezelő, a szőlő kisajtolását irányító személy. sajtos laska ~: Másik neve: sajtos metélt. Főtt laskatészta és a ráreszelt sajt alkotja. Újabban bolti spagettivel készítik. L. még: cívis konyha sajtos metélt: sajtos laska sajtpolc sajtpóṷc fn 1. Sajttároló hely a pásztorkunyhóban, az esztenában, ahol a juhtej feldolgozása történik. 2. Három oldalról védett, egy oldalán nyitott polc a tanyán a gádorban, ezen érlelték a gomolyát. sajtruha ~ fn Sajtkészítéskor használt vastag szálú, de ritka szövésű vászondarab, amely a beleöntött aludttejből, ill. túróból kinyomott, majd lassanként kicsepegő savót átengedi. sajtszárítás ~ fn Az érlelődő sajt szikkasztásának, szárításának folyamata. sajtszárító sajtszárítóṷ fn Az érlelődő sajt szárítására, szikkasztására való deszkaalkotmány. sakter ~ fn Metsző, zsidópap. Ő vágta le izraelita ritus szerint az állatot ( megsakterol), ill. ő vizsgálta meg a vágóhídon, nem tréfli-e a levágott állat, mert akkor már az izraelita vallásúak nem fogyasztották el. Idős cívisek emlékezete szerint a levágása előtt a ~ körültáncolta a bikát. salabakter ~ fn 1. Vénember. Nyomósítva: vín ~. 2. Huncut kisgyerek. Te, kis ~! salakfogó salakfogóṷ fn A rézben levő szennyeződések kiszűrésére létrehozott vályúszerű nyílás az öntőformán. salakoló salakolóṷ fn 1. Rézművesmesterségben a salak kiszedésére al-

4 sáfrányillat 8 sajt kalmas, görbe végű vaseszköz, piszkavas. 2. sirhófni. 3. Az, aki eltávolítja a salakot a rézről, és az öntésnél segédkezik. salakolókanál salakolóṷkanál fn Rézműveseknél salakoláshoz használt kanál formájú eszköz, hosszú szárral, fanyéllel. Öblös része lyukacsos, ezen folyik ki a tiszta réz. Salakos utca: utcák utcanevek salakzárvány ~ fn Rézművesmesterségben a kész tárgyon levő hiba, mely akkor keletkezik, ha salak marad a folyékony rézben. Salamon ~ tn Szóláshasonlat: Ragyog, mint a ~ töke: (gúny) vmi nagyon fényes. A frazéma talán a bibliai ~ tökéletessége tréfás elferdítése. Salamon magyar királyhoz is kapcsolják, akit László király záratott a visegrádi várba, ahol töklámpással világított. salapál ~ i 1. Csapkod, hadonászik. 2. Hadonászva, csapkodva üt, ver. 3. Enyhén képen üt, pofont ad. Igekötővel: megsalapál. saláta ~ fn 1. Lactuca sativa. Fodros levelű konyhakerti növény. 2. Változatos alapanyagokból, többféleképpen készíthető hideg étel. A falusi és városi konyhán leggyakrabban egy főétel kiegészítője. Ebben a formában a parasztkonyhán fontos volt a savanyú káposzta és a kovászos uborka. Ezeket a szegények szükségből önálló ételként is fogyasztották. Ugyanők ettek nyers hagymát, nyers uborkát is. A cívis konyha különleges ~ ja az erdőkben vadon növő ~boglárkából készített galambbegy saláta/galambsaláta, krumplisaláta és a zöldbabból párolt paszulysaláta. Készítési módjára utal az öntött saláta név. Szóláshasonlat: Friss, mint a háromnapos öntött ~: (gúny) a) vmi nem friss, már élvezhetetlen. b) ember bágyadt, fáradt, kókadt. salátaleves ~ fn Salátából készült leves. Szegényes étel, igényes gazdasszony nem főzte sosem. salavári csalavári fn 1. Eredetileg rövidszárú, szűk pótnadrág, amely bőrből, posztóból, esetleg vászonból, az alatta viselt nadrág színétől eltérő színben készült, felső szélét lyukakba fűzött zsinórral erősítették az ellenzős nadrág hasítéka alá. A ~ a 17. században a huszár és nemesi lovaglóöltözetben a nadrág védelmét szolgáló ruhadarab volt. Paraszti használatban csupán szórványosan és átmenetileg jelentkezett a 18. század elején. 2. Szeles, kapkodó. *salétromfőzés: A/ Az 1860-as évekig a hazai hadiiparnak főképpen Debrecen szolgáltatta a salétromot. A debreceni ~ első írásos emléke 1548-ból való. A sa- létrom előállításával hajdan sokan fog- lalkoztak a városban, sőt a ~en kívül puskaport is készítettek. Az 1620-as években már sok salétromfőző és puskaporkészítő iparos élt Debrecenben. A Rákóczi-szabadságharc alatt Debrecen volt a puskaporgyártás központja. A napóleoni háborúk idején újabb salétromfőzők létesültek. Az iparág a szabadságharc idejéig virágzott. A Bach-korszak- ban a város vette át az addig magánkézben levő salétromgyártást, de néhány év múlva meg is szüntette. A legjelentősebb salétromgyár (a Miklós utcán) már 1871-ben lovassági laktanya volt. B/ A tiszántúli lapályo-

5 sáfrányillat 9 sajt kon, így Debrecen környékén a trágyadombok közelében a talajban előforduló salétrom az esős időszak után a felszínen kivirágzik. Az ilyen helyeket időnként trágyalével meglocsolták, száraz időben a talaj felső rétegét ekével fellazították. Az így kapott salétromföldet összeseperték, összetargoncázták, nagy kádakba tették, amelyben egy réteg föld fölé egy réteg hamut tettek, belőle a nitrátokat kilúgozták. Ezután a salétromfőzőházban az üledékről leöntött folyadékot nagy tölgyfahordókba gyűjtötték, és üstökben kifőzték. A városnak a 18. század elején 5 nagy salétromfőző háza volt. A salétrom előállításával nagy hivatalnoki kar, vmint főzőmesterek, üstös, kádas legények, kocsisok stb. foglalkoztak. Az közötti években a Várad utcai, Péterfia utcai, Miklós utcai, Hatvan utcai kapuknál voltak a belsőségen istállózott szarvasmarhák ganéjdombjai kijelölve. Ezek a trágyadombok nedves, sós talajon, tócsák, erek mellett helyezkedtek el, ahol a csapadékvíz kioldotta a nitrogénvegyületeket, és azok a talajba jutottak, ahonnan a forró nyári nap a felszínre hozta, és ott kivirágoztatta. A fenti módon innen termelték ki a puskaporgyártáshoz szükséges alapanyag egy részét. A város talajában máshol is bőven termett a puskapor egyik fő eleme, a salétrom. A lakosság ezt összeseperte, törte, és a puskaporkészítéshez felhasználta. A debreceni nagyvásárokon keresett árucikk volt a salétrom. A legtöbb salétromot a lakóházak földjéből nyerték. A 19. század elején a háztulajdonosnak tűrnie kellett, hogy házának földjét a hatóság felássa, elhordja. Bár helyébe új földet vittek, mégis nagy zaklatással járt. A ~hez sok fa szükségeltetett, emiatt a város környéki erdők gyorsan pusztultak. A salétrom nyomai ma is láthatók pl. a Szív utca 7. szám alatti régi cívis lakóház helyiségeiben, és a belváros öreg házainak külső vakolatán is. Az egykor jelentős ~ emlékét utcanév (Salétrom utca) őrzi. Salétrom utca: salétromfőzés, utcák utcanevek sálkendő sálkendőý fn Hosszú, nyakba tett, ill. a nyak köré tekert ruhadarab, sál. sallang ~ fn 1. Keskeny szíjakból font, csomózott, rojtos, lelógó dísz lószerszámon (pl. fülsallang, homloksallang, oldalsallang, pofasallang, vesesallang), dohányzacskón, tölténytáskán stb. 2. Mézeskalácsosoknál: ájzolt ló sörényének mintázata. L. még: a fogalmak szócikkeit is! Sallai ~ tn Szóláshasonlat: Vágja, mint ~ a szappant: a) pl. kenyeret, szalonnát egyformára vág. b) kifogástalanul tud vmit. sallangcifrázó sallangcifrázóṷ mn Szíjgyártómesterségben: a lószerszámokról, dohányzacskókról lelógó bőrsallangoknak a készítéséhez, mintákkal való díszítéséhez használt eszköz. sallangfonás ~ fn Szíjgyártóknál: a sallang elkészítésének módja, mely szironykötés felhasználásával alakult ki. sallangkarika ~ fn A hámon levő vas- v. sárgaréz karika, amelybe a sallangot csatolják fel, oly módon, hogy a gyeplős ló hámján a hátszíj bal, a ruda-

6 sáfrányillat 10 sajt sén és ostorhegyesén a hátszíj jobb oldalán helyezkedik el. sallangó sallangóṷ fn 1. A hátulsó felhércet a szekéroldal felső rúdjához erősítő görbe vaspálca. 2. Összetétellel: sallangóṷkarika. A szekéroldal felső rúdjába erősített egy v. több vaskarika, amely(ek)be akasztva v. húzva az ivóedényt, kapát, lapátot, fejszét stb. szállítják. sallangókarika: sallangó sallangos dohányzacskó sallangos dohányzacskóṷ: Sallanggal díszített dohányzacskó, része a pásztorkészségnek. sallangos hám ~: Sallanggal díszített hám. sallangos kantár ~: Másik neve: díszkantár. Olyan kantár, amelynek a homlokrészére és pofaszíjára díszesen fonott sallang kerül. sallangozás ~ fn Szíjgyártóknál a sallang elkészítésének módja. sallangozik ~ i Szíjgyártó sallangot készít. sallárium ~ fn (rég) 1. Fizetség, munkabér. 2. Ajándék, pl. menyasszonytáncnál a pénzadomány. salló: sarló salukáter: zsalugáter sámedli: zsámoly sámfa ~ fn A lábfejhez hasonló alakú, fából (fémből) készült eszköz. Az ünneplő csizmába, cipőbe rakták, amikor levetették, kisámfázták vele. L. még: kaptafa, tömő sámli ~, zsámli fn 1. zsámoly. 2. Paszományosoknál: a szövőszék ülése alá helyezett hágcsó. samott ~ fn Agyagból égetett tűzálló anyag. samott-tégely samott-tégej fn Tűzálló agyagból és kvarchomokból készült edény, amelyben a fehéraranyat tárolják olvasztáskor. samott-tégla ~ fn Kemencék, kályhák bélelésére szolgáló, magas hőmérsékleten kiégetett mázatlan, tűzálló anyag. Sámsoni út: Debrecen közlekedése *Sámson utca: utcák utcanevek samunadrág: samunadrágja samunadrágja ~ fn Alapalakja: samunadrág. 1. Főként szóláshasonlatokban szerepel: Úgy áll rajta, mint a ~: ruhadarab lötyög rajta, bő rá. Eggy állapotba van, mint a ~: a) gyerek nem nő. b) nem romlik, de nem is javul az állapota. c) nem halad előre a dolgában. A rongyos, foltos ruha Ojan, mint a ~. A mosásban összement ruha Összement, mint a ~. Szólás: Felvette a ~ t mondják arra, akire rájött a bolondja. 2. Hóbortos ember. Az összetett szó (szószerkezet) és a vele alakult frazémák talán a zsidókkal kapcsolatos nemzetiségcsúfolókhoz sorolhatók. L. még: ponyedrák sánc ~ fn Hosszan elnyúló ásott gödör, mélyedés, árok, a mellette kihányt földdel együtt. sancol ~ i Szenvedve, gyötrődve töri magát vmiért. sanda ~ mn Szószerkezettel: sanda szemű: kancsal. sandal ~ i 1. Alattomosan pislog, sandít. 2. Sandalva níz: kancsalítva néz. sanda szemű: sanda

7 sáfrányillat 11 sajt sankér ~ fn Nemi érintkezéssel terjedő, a külső (férfi és női) nemi szerveken helyi elváltozásokat okozó betegség, lágyfekély. L. még: nemi élet sankéros ~ mn Sankérban szenvedő. Szitok: Te ~ kurva! sánta ~ mn Közmondás: Az ördögök közt is a ~ a leghuncutabb: a ~ ember huncut, rosszindulatú szokott lenni. Könnyebb utóṷlírni a hazug embert, mint a ~ kutyát: a hazugságon könnyen rajtafogják az embert. L. még: büdössánta, emberi test, járványsánta Sánta Birinyi Imre: cívis ragadványnevek sántaficér mn Sánta embert gúnyoló, rímes (gyermek)mondóka: Sántaficér, kan egér, bújjon beléd száz egér! L. még: gyermekcsúfoló Sántakati ~ fn Szíriusz. A régi öregek magyarázata szerint a ~ kora este jön fel, az Esthajnalcsillaghoz nem messze biceg, sántit, néha megremeg, mintha baktatna. sántaszél ~ fn 1. Esőt hozó északkeleti szél. 2. Esőt hozó délkeleti szél. sántázás ~ fn Körömfájós juh lábának gyógyítása. L. még: juh betegségei és gyógyításuk sántázószer sántázóṷszer fn Gyógykenőcs; a lesántult, azután megkörmözött és megsántázott birka lábát kenik be vele. A ~t titkos receptje alapján a juhász állítja össze. Van benne kékkő, timsó, és gunera vulnera, ill. egy kevés vmi más is. L. még: juh betegségei és gyógyításuk Sántha Kálmán utca: utcák utcanevek sántít ~ i Sántíttya a lábát: szarvasmarha, ló stb. vmelyik lábára sántít. Akkor mondták, ha pl. a ló belelépett vmilyen éles tárgyba. sáp ~ fn Tisztességtelen haszon, jövedelem. Szólás: Kivette belőýle a ~ot: magához vett egy részt, ami nem is járt neki. sápadtka ~, sápitka mn/fn Sápadt kisgyerek. sápítka: sápadtka sápítkozik: sápítozik sápítozik ~ i Alakváltozata: sápítkozik. Éles hangon panaszkodik. sapka: sipka sapkatőke: sipkatőke sápkór sápkóṷr fn (rég) Serdülő leányokon mutatkozó vérszegénység. L. még: népi betegségnevek sápkóros sápkóṷros mn (rég) Sápkórban szenvedő. sár ~ fn 1. Vágja a sarat: a) kapával vágja, előkészíti a tapasztáshoz. b) ~ban sietve megy. 2. Gubásmesterségben: köszörű~. 3. Salak. Az olaj ~ja: az olaj fekete salakja. 4. A fül ~ja: fülzsír. Fenyegetés: Vigyázz, mert feltürülöm veled a ~t!: fiúgyermekek, legények vitájában az erősebb mondja a gyengébbnek. Kifejezésben: Csupa egy ~: tetőtől talpig ~os. Szóláshasonlat: Nehéz, mint a ~: mondják a nehezen felemelhető, súlyos tárgyra, kisgyermekre. Annyi, mint a ~: nagyon sok. Szólás: Jóṷl kinőýtt a ~bul mondják tréfás dicséretként a hórihorgas, magas emberre. Nem úgy megy, hogy kennyük be ~ral: nem lehet, ill. nem szabad vmit felületesen végezni. Víka esőý, köböl ~: ősszel kis eső is sok ~t

8 sáfrányillat 12 sajt okoz. Se bú, se kár, csak a nagy ~: (tréf) sebaj! Általánosan ismert gazdaregula: ŐÝsszel porba, tavasszal ~ba!: az a jó, ha ősszel száraz, tavasszal nedves földbe kerül a mag. L. még: epesár, köszörűsár sarabol ~ i 1. Sarabolóval, horolóval sekélyen, felületesen kapál 2. Sarlóval, kapával gazt irt. 3. Sarlóval füvet vág. Igekötős alakjai: lesarabol, megsarabol. sarabolás ~ fn Másik neve: felezís. Felületen végzett kapálás, fölözés. saraboló sarabolóṷ fn Szószerkezettel: sarabolóṷ kapa. Széles, rövid lemezű, egyenes élű gyomirtó eszköz, kapa. L. még: horoló saraboló kapa: saraboló saraglya: saroglya sárarany ~ fn Folyóból kimosott arany. sarc ~ fn Kivetett adó. A múlt század legelején még az idős cívisek úgy mondták, hogy Viszem a ~ot az adóṷba, vagyis az adóṷhivatalba. Kivette a ~: kivette a részét, ami járt neki. sarcol ~ i 1. Szenvedve, gyötrődve töri magát vmiért. 2. Kínoz, gyötör. sarcolódik sarcolóṷdik i Nyomorog, senyved. sárgaderes ~ mn Lószínnév, a deres változata. L. még: lótenyésztés sárdeszka ~ fn Másik neve: sárgadeszka. Kőműves az elkészült falegyenre a fedélszék elhelyezése végett egy sor deszkát helyez el, hogy a fedél ne közvetlen a fallal érintkezzék. sárfal ~ fn Szószerkezettel: rakott ~, rakott fal. Törekkel, szalmával kevert, meglocsolt, megtaposott sárból készült fal, amelyet deszkák közé bunkóval döngöltek, vertek. A ~ a ház és gazdasági épületek építésének (egyik) kezdetleges formája. sárfehér sárfejír, sárfehír fn Szószerkezettel: sárfehír szőýlőý, szagos sárfehír. Nagy fürtű, nagy szemű, világos szemű, kissé illatos, ropogós borszőlő. A sárfejír nagyon szíp, de savanykás szőýlőý. sárfehér szőlő: sárfehér sárga ~ I. mn 1. Színnév, összetétellel jelölt árnyalatai: fakósárga, homályossárga, szattyánsárgás. 2. Juh pofaszíneként II. fn Sárga ló. Tulajdonnévként is él(t). Lovat gyorsabb haladásra nógató tréfás biztatás: Co fel, ~, nem aggyák a jánt hiába! Szóláshasonlat: Sárga, mint a tökvirág/viasz: beteges. A ~ színnévhez kapcsolódó népi hiedelem szerint, aki tavasszal ~ pillangót lát meg először, hamarosan meghal, ha fehéret, akkor beteges lesz. L. még: cívis hiedelemvilág sárga bélű dinnye ~: Dinnyefajta. sárgacseresznye ~ fn Cseresznyefajta. sárgaderes ~ mn Lószínnév, a deres szín egyik árnyalata. L. még: lótenyésztés sárgadeszka: sárdeszka. sárgadinnye ~ fn Üdítő gyümölcsnövény. A megérett, megrepedezett ~ érdessé, rücskössé válik, megripácsásodik. Egyik fajtájának sötétsárga színe, recés külseje van. L. még: dinnye sárgaföld sárgafőýd fn Agyag. Szólás: Megszíjja a sárgafőýd: meghal. Akkor lesz mán ebbül ember, ha megszíjja

9 sáfrányillat 13 sajt a sárgafőýd: ti. ha meghal. Majd meggyóṷgyít a sárgafőýd: már nem gyógyul meg soha. A frazémákban a ~nek sír, sírgödör jelentése (is) van. sárgakása: köleskása sárgakásás ~ mn Sárgakását tartalmazó étel. L. még: cívis konyha sárgakikerics sárgakikirics fn Tavaszi kankalin. Primula veris. Korai vadvirág. L. még: kikerics sárgakocsi ~ fn Négykerekű, lófogatú személyszállító eszköz, amelyet az uradalmakban, elsősorban az intéző és gazdasági ügyek irányítói használtak. sárgakolompér: sárgakrumpli sárgakövér ~ fn Mészárosmesterségben: nagyon szép színű és igen jó minőségű húsáru. A ~ a tengeridarával, búzadarával, összevágott kumplival, sütőtökkel, cukorrépával abrakolt, jól meghízott tiszta hústömeg jószágok hússzintjét borította. sárgakrumpli ~ fn Nevének változata: sárgakolompír. Főleg takarmányozásra való, de ételként is fogyasztható, bő termő krumplifajta. sárgaliliom ~ fn Iris pseudacorus. Sásliliom, május végén virágzik. L. még: virágoskert sárga magyar [tyúk]: tyúk sárgaordas ~ mn Szarvasmarha színének jelölésére. sárgapaszuly: büdöskőpaszuly sárga peremizs: peremizs sárgarépa sárgarípa fn Régi népi neve: murok. Nem tartozik a répafélék rokonságába, csak hasonló alakja miatt kapta a nevét. Nagy A- és C-vitamin tartalma, jól eltarthatósága miatt hazánkban (is) hamar elterjedt. Nálunk a leggyakoribb kerti zöldségnövények közé tartozik. Debrecenben inkább nyersen fogyasztották, de még inkább sertésnek, tehénnek adták. Főzelékként csak a gazdagabbak ették, ők is disznóhússal. Ilyenkor a ~ t megtisztítják, laskára vágják, megfőzik, ráhabarnak. Így fogyasztható étel. Ma inkább ételízesítőként hasznosítják. sárgarigó: málinkó sárgarózsa sárgaróṷzsa fn Nemes rózsa, bokorrózsa. L. még: virágoskert sárgaság ~ fn A bőrnek és a szem kötőhártyájának sárgás elszíneződése. Egyik fajtája a feketesárgaság. L. még: népi betegségnevek sárgatúró sárgatúróṷ fn Tejjel, tojással és cukorral összekevert túró. Húsvíti ítel vóṷt Szabolcsba, tojássárgájával. sárgavászon ~ fn Boltban is árusított, 2 nyüsttel szőtt tiszta kendervászon. Jól lehetett rá kézimunkázni, ruhát is varrtak belőle. A férfiak kapcának is kedvelték. sárgavirág ~ fn Sok fajtája van, vad és kerti egyaránt. L. még: virágoskert sárgerenda ~ fn A szelemennel párhuzamos, a falra támaszkodó gerenda; koszorúgerenda. sárgubanc ~ fn Sertésen, kutyán sáros szőrcsomó. sárgul/ik ~ i Sárgul. Sárgulik a határ, mikor a repce virágzik. sárhányó sárhányóṷ fn Fellépő a szekéren. sárhatnék: sárlik *Sárhíd: *Nagyhíd

10 sáfrányillat 14 sajt sárhúzogató: sárkaparó Sári ~ tn Táncszó, kurjantás: Hop, ~, sarokra, fog a kontyod marokra! Szólás: Sári köpi a markát, gyúrja a tísztát: (gúny) lány nagy hévvel lát neki a munkának, ti. így nem lehet levestésztát készíteni. L. még: sarkonforgó sáribál ~ fn Főleg cselédlányok és katonák részvételével megrendezett mulatság, ill. katonáknak és a velük szórakozó, rossz erkölcsű nőknek, a bakasáriknak vhol a külterületen tartott mulatsága előtt a Rózsabokor vendéglőben minden szombaton volt ~. L. még: kurva sárít: sárlik sáríthatnék: sárlik sarj ~ fn Alakváltozata: sarjadík. 1. Növényen fiatal hajtás. 2. A kivágott akácfa tuskójáról v. gyökérről kinövő hajtás. Csak az akácfánál van, a többi fa nem ~ad. L. még: tősarj sarjad ~ i Növény(ki)hajt. sarjadék: sarj sarjburjánzás ~ fn A fa tövénél keletkező hajtások tömege. sarjerdő sarjerdőý fn Tuskóról v. gyökérről felújult erdő. sarjú ~, sarnyú fn Második, esetleg harmadik kaszálású széna. sarjúboglya sarjúbogja, sarnyúbogja fn Második, esetleg harmadik kaszálású szénából, sarjúszénából rakott boglya. sarjúdohány ~ fn Az első levelek leszedése után a növény tövénél sarjadt dohány. sarjúfű: sarjúszéna sarjúgyűjtés sarjúgyűjtís, sarnyúgyűjtís fn A lekaszált sarjúszéna öszszeszedése, összegyűjtése. sarjúmalac ~ fn Olyan malac, amelyet a koca ugyanabban az évben második fialásakor fial. L. még: disznótartás sarjúpulyka sarjúpujka fn Ugyanazon évben a második költésből való pulyka. sarjúszéna sarjúszína, sarnyúszína fn Másik neve: sarjúfű (sarnyúfű). Második kaszálású széna. Az anyaszéna a lovak, a ~ a szarvasmarhák, főként a fejős tehenek takarmánya. Sarkadiné ~ tn Tréfás figyelmeztetés: Sarkadiné, ~, kifutott a savanyúlé!: akkor mondják, ha főzés közben a gazdasszony kimegy beszélgetni. L. még: kanecetes sarkal ~ i Sarkán megy. sarkalás ~ fn Csizma, cipő sarokkal való ellátása, ill. ennek eredménye. sarkall ~ i Lovas a lovát sarkával, sarkantyújával döfködve ösztökéli. sarkantyú ~ fn 1. Lábbeli sarkára erősített fémeszköz, amellyel a lovas a lovát sarkallja. Ősi darab lehet. Alakja szerint kétféle: felütött és felkötős ~. Előbbi a régibb, ez a csizma kemény sarkára szögekkel van felerősítve, az utóbbi divatosabb, kevésbé zajos, ennek a két szárnyába szíjat húznak. Ez a ~ a csizma kérgén áll, a lecsúszástól a csizma kérgére tett dudor óvja meg. (A nagy taréjú ~t debreceni csengőnek nevezték.) A hortobágyi csikósok és a debreceni parasztlegények körében nagy divatja volt/van a ~nak. Közmondásban:

11 sáfrányillat 15 sajt Annak aggyák a ~t, aki nem tuggya megpengetni: a) gyakran éppen annak van szerencséje, jómódja, aki nem tud vele élni. b) az nyeri el a hivatalt, aki nem alkalmas annak betöltésére. 2. sarkantyúcsont L. még: bárányjegy, hortobágyi pásztorviselet sarkantyúcsont ~ fn Röviden: sarkantyú. 1. Háziszárnyas, főként csirke, tyúk kétágú kulcscsontja. Ha ketten sarkantyút törnek, azt jelenti, hogy e csontot kétfelé húzzák abban a hiszemben, hogy akinél a széttört csont csúcsa marad, annak a kívánsága teljesül. 2. Másik neve: kokassarkantyú. A kakas csűdjén hátrafelé görbülő karom. sarkantyúka: sarkantyúvirág sarkantyútaposó sarkantyútaposóṷ fn Vkit szolgai módon, csatlósként követő személy. sarkantyúvirág ~ fn 1. Hivatalos neve: sarkantyúka. Tropacolum majus. Kapaszkodó szárú, kerek levelű, (narancs) sárga virágú dísznövény. 2. Piros v. fehér virágú, évelő dísznövény. L. még: virágoskert sárkányfarka ~ fn Mondják sárkányfaroknak is. Sötét esőfelhő, ill. annak farokhoz hasonlító nyúlványa (és a jelenséget kísérő vihar); nyári fergeteg. A ~ ahol elvonul az égen, ott felhőszakadás van. Az ezt kísérő szélvihar nagy pusztítást tud tenni, háztetőket is lesodor. A Hortobágyon ilyenkor a csikósok a ménest körbevették, és egy helyben forgatták, nehogy a mennydörgés és villámlás miatt szétszaladjon. L. még: időjárás sárkányfarok: sárkányfarka sárkánykígyó sárkánykígyóṷ fn Mesebeli kígyótestű sárkány. Sárkány-kunyhó: hortobágyi helynevek és helynévtípusok Sárkány-kút: hortobágyi helynevek és helynévtípusok sárkánytej ~ fn Szólás: Sárkánytejet szopott mondják a nagyon kegyetlen emberre. sárkaparó sárkaparóṷ fn Másik neve: sárhuzogatóṷ. A ház külső bejáratánál a földbe v. betonba rögzített éles vasdarab. Ezen takarították le a házba lépés előtt a lábbeli talpára ragadt sarat. sárkelep, sárkelet: sárkerep sárkerep sárkelep, sárkelet fn 1. Sárkereplucerna. Medicago falcata. 2. Szarvaskerep. Lotus corniculatus. A népi időjárási megfigyelés szerint, ha tavaszszal sok ~ nő a kertben v. a mezőn, akkor azon a nyáron sok eső várható. L. még: időjóslás sárkolonc ~ fn A kútgém végére kötött nehezék. sárkonc ~ fn A szarvasmarha lapockája alatt levő hús egy része. Húslevesnek igen jó. sarkonforgó sarkonforgóṷ mn 1. Ügyes, dolgos fiatal nő. 2. Jó táncos nő. Szólás: Sarkonforgóṷ kis menyecske vagyok én. Kinek csóṷk kell, párosával adok én: ismert nóta soraiból lett frazéma. sarkonforgó menyecske sarkonforgóṷ menyecske: Ügyes, dolgos menyecske. sarkos töltike sarkos tőýtike: Sarkos formájú tölcsér. sarkospatkó: jégpatkó

12 sáfrányillat 16 sajt Sárkút-tanya: Pallag sárlik ~ i Alakváltozatai: sárít, sáríthatnék, sárhatnék. Kanca párosodási ingert, készséget mutat, ill. párzik. Igekötős alakjai: megsárlik, visszasárlik. L. még: lótenyésztés sarló sallóṷ fn Gabona, fű stb. levágására és fölszedésére használt rövid nyelű, félköríves pengéjű szerszám. A vele való cselekvés igéje: sarlóz, lesarlóz. A kaszás, ill. gépi aratás elterjedéséig az aratás eszköze volt. A ~ Debrecenben kevésbé volt elterjedve, a szomszédos falvak lakói hozták be. Itt fűvágásra sem használták, esetleg markot szedtek vele ( marékszedő sarló). sárló kanca sárlóṷ kanca: Párosodási ingert, készséget mutató kanca. L. még: lótenyésztés sarlóz sallóṷz i Gabonát, füvet sarlóval vág. Sármány utca: Haláp sarnyú: sarjú saroglya sarogja, saragja fn 1. Szekérderéknak (kocsideréknak) hátul, ill. elöl elhelyezkedő rácsszerű alkatrésze. Általa a szekérderekat lezárják, esetleg a rakterületet megnövelik úgy, hogy a leeresztett egyenes ~ ra szekérkast tesznek. Részei: a saroglya oldalfái, a saroglyalevél/saroglyazáp, saroglyapálca, vmint a saroglyát rögzítő saroglyalánc/saroglyatartó és saroglyavánkos. A szekér/kocsi hátulján levő nagyobb ~ a hátulsó saroglya/hátsó saroglya, a szekér elején elhelyezkedő kisebb méretű neve első saroglya/elülső saroglya/kissaroglya. A szokásostól eltérő alakja miatt megkülönböztetik még a görbesaroglyát, ezt kocsifogatoknál használják. A ~ a talyigának is fontos része. Egy fogathajtási módnál a kocsis saragjábul hajtott, vagyis állva a szekér hátsó részéből hajtotta a fogatot. 2. Rudakkal ellátott rácsos szállítóeszköz, pl. ganéjhordó saroglya. A fogalmak jelentését l. a szócikkükben! saroglyalánc sarogjalánc fn Másik neve: sarogjatartóṷ. Azon láncok egyike, amellyel a saroglyát rögzítik. saroglyalevél sarogjalevél fn Másik neve: sarogjazáp. A saroglya oldalfáival párhuzamos és őket összekötő lécek egyike. saroglyapálca sarogjapáca fn A szekérsaroglya oldalfáival párhuzamos és azokat összekötő vaspálcák közül egy. saroglyás sarogjás mn Szószerkezettel: sarogjás szarvú. Szarvasmarha szarvállásának jelölésére. Egyik fajtája az előre saroglyás. saroglyás szarvú sarogjás szarvú: saroglyás saroglyatartó: saroglyalánc saroglyavánkos sarogjavánkus mn A szekér alsó oldalfájába erősített azon 2 vaskampó közül egy, amelyekbe a saroglya alsó részét akasztják. saroglyazáp: saroglyalevél sarok ~ fn 1. Sarkig írőý: a nyaktól v. a deréktól a ~ig lecsüngő gatya, bunda stb. Sarkig ráncos: pl. gatya derekától az aljáig ráncos. Sarkig fosta magát: lefosta magát. 2. Másik neve: patkóṷsarok. A lópatkó két végébe csavarozható, hegyes vas. A jeges út miatt télen ezt csavarták be a patkóba. 3. Lábbeli része. 4. A kaszapengének a nyél felé eső, ki-

13 sáfrányillat 17 sajt szélesedő, hegyben végződő része Frazémákban is előfordul. Nincs ki nígy ~ra: bolondos, hóbortos. Sarkával fenyegeti az eget: (tréf) hason fekve lustálkodik, alszik. A seggibe verte a sarkát: (durva) megfordult és elszaladt. Gyermek tréfás fegyelmezéseként: Hátul kötöm/kőýtöm a sarkod!: ellátom a bajodat. Hajdan a ~nak a farhoz való görcsös húzódását a boszorkányok rontó erejének tulajdonították. Boszorkányperekben a 18. századig gyakran szerepelt vádként ellenük. L. még: viharsarok sarokalsóflekk sarokalsóṷflekk fn A felsőflekk alatt elhelyezkedő, azt alátámasztó (bőr)folt. sarokfa fn Kosárfonóknál a négyzetes alj sarokjaira elhelyezett fa, vessző. L. még: vesszőfonás sarokfelsőflekk: flekk sarokfog ~ fn Hátulsó zápfog, bölcsességfog. L. még: fog 2 saroklóca saroklóṷca fn Nagyobb helyiségekben a sarokban elhelyezett asztal melletti lóca. Régi időkben a ~ elé tett asztalnál csak a család férfitagjai ehettek. sarokráma ~ fn Cipő részeként: a sarokrészt körbevevő ráma. sarokszem ~ fn A szőlőtőke felső részén levő rügy, amelyből a vessző hajt ki. L. még: szőlőtermesztés szőlőművelés sarokszorító sarokszorítóṷ fn A bocskort hátul lezáró, viselője sarkát borító bőrdarab. saroktaposás ~ fn Olyan sérülés, amikor a ló első patája, a hátsók előre kapása miatt megsérül. L. még: ló betegségei és gyógyításuk saroktéka ~ fn A sarokban elhelyezett, rácsos ajtajú kis faliszekrény. A közepe bepászolt a sarokba, és kétfelé nyílt az ajtaja. Idővel a városi házakból kiszuperálták, kiszorult a tanyára. Sok mindent tartottak benne a gazdasszonyok: kenyeret, rántást, fűszereket, apróṷ-cseprőý dolgokat. Sáros-ér: ér, halászat a hortobágyi vizeken Sáros-éri-erdő: hortobágyi helynevek és helynévtípusok Sáros-éri-gulyástanya: hortobágyi helynevek és helynévtípusok Sáros-éri-hodály: hortobágyi helynevek és helynévtípusok Sáros-éri-járás: hortobágyi helynevek és helynévtípusok sároshátú ~ mn/fn Rossz erkölcsű, züllött nő, kurva. sárpadka ~ fn Röviden: padka. Sárból rakott ülőalkalmatosság a ház bejáratán belül. Így védték az ázástól. sárrét sárrít fn Sárral borított, de fűvel, kákával benőtt, vízenyős, mocsaras rét. A Hortobágyon több vizenyős, totyogós ~ volt. sárszalonka ~ fn Nedves réteken élő, hosszú, bunkós csőrű szalonkaféle. sártaposni ~ in Sárban járni. Sártaposni mentek ki a katonák a frontra. saru ~ fn Szíjakkal, pántokkal a lábra csatolható talp, lábbeli. sárvíz ~ fn Ló, szarvasmarha testén az ütés helye alatt keletkező sárgás nedv. Ha a jószág, főleg a ló megüti a combját, akkor ellepi a ~ az ütésen belül, azaz

14 sáfrányillat 18 sajt sárvizes lesz, sebe elfertőződhet, ebbe bele is pusztulhat. sarzsi ~ fn (rég) 1. Alacsonyabb katonai fokozat(ok) az altisztig. A ~ előýlíptetís vóṷt a katonaságnál: az őýrvezetőývel kezdőýdött, a tizedes, a szakasz- vezetőý. 2. Ilyen rendfokozat jelzése. sas ~ fn 1. Nagy testű, barnás tollú, kampós csőrű, ívelt karmú ragadozó madár. Ismert fajtája a parlagi sas. Szóláshasonlat: Ojan szeme van, mint a ~nak: éles. Szólás: Megrugdosta a ~: a) beverték a fejét. b) rongyos az öltözete. Lerugdosták a ~ok a ruhát rulla: rongyos az öltözete. 2. A szekéroldalak két felső fáját középen összefogó deréklánc vaskampója, amely az egyik láncszembe akasztva biztosítja, hogy a szorosra húzott lánc a rakományt szilárdan tartsa. sás ~ fn 1. Szószerkezettel, szóösszetétellel: kutyaherílőý- ~, háromélű-~. Carex. Mocsaras helyen tenyésző, magas szárú, háromélű, hosszú levelű, fűszerű növény; csádé. Aki rajta szalad, annak a lábát is összevissza vágja. 2. siska. 3. Szárba még nem szökkent gabona levele. Amíg hasba van a fej, addig ~nak mondták a gabona levelit. Sas-csárda: hortobágyi helynevek és helynévtípusok sáscsörmő sáscsörmőý fn Sástörmelék. sásél ~ fn Mézeskalácsformák metszéséhez használt véső. L. még: mézeskalácsos sásélű ár ~: Csizmadiák szerszámaként: laposra köszörült ár. sásélű szúróár: szúróár sasfa ~ fn Az épület sarkaira, az ablakok és ajtók két oldalára állított vastag faoszlopok közül egy. Véseteibe (pl. a boronaházaknál) a vízszintes gerendák végeit illesztik. sásfű ~ fn Vizenyős területen növő fűféle összefoglaló neve. sáska ~ fn Egyenes szárnyú, ugrólábú, növényevő rovar. Egyik fajtája a kabóca. Szóláshasonlat: Ugy eszik, mint a ~: mohón eszik. *sáskajárás: Több is volt Debrecenben. A legpusztítóbb 1642-ben és ban. Ez utóbbi a városban is éhinséget okozott. sasköröm ~ fn Nagyra nőtt, horgas köröm. saslódik saslóṷdik i 1. Satnyul. 2. Nyomorog. sásszék ~ fn Ülőalkalmatosság. Nádas helyen készítették, kivágták a talajból, erre ültek. Ilyen helyen költöttek a vadrucák is. Sas utca: *utcaszer saszla csaszla, ~ fn Összetétellel: csaszlaszőýlőý. Színéről fehírsaszlának (fejírsaszlának) is mondják. Korán érő, nagy bogyójú, édes csemegeszőlő, jóṷ állóṷ szőýlőý. Ismert fajtái, változatai a piros saszla, passatutti. L. még: szőlőtermesztés szőlőművelés saszlalugas csaszlalugas fn Saszlaszőlőből álló lugas. saszlaszőlő: saszla satíroz ~ i Mézeskalácsos kéthárom színű masszával ájzol. sátánkodik ~ i Hízeleg.

15 sáfrányillat 19 sajt sató satóṷ fn Köznyelvi neve: sodó. Sült tésztához tálalt édes (meleg) mártás. A cívis konyhán a gazdasszony így készíti: A tejben elveri a tojássárgáját, olyan sűrű pépet kap, mint a madártej, és ezt ráönti a süteményre. sátor ~ fn A vásárok, hetivásárok, nagyobb piacok árust és árut védő kelléke. Hajdan a jelentős vásárhelyek gyakori és több napon át tartó vásáraira, piacaira állandó jellegű sátrak készültek deszkából, bádogból (és téglából). A ponyvasátrak hordozhatók voltak, a vásározó kereskedők, lacikonyhások magukkal vitték, és felállították. Így pl. a cívis kézművesek közül a gubásmesterek a gubasátorban, a kalapkészítők a kalapossátorban árusítottak. A hosszú ideig tartó vásárok alkalmával nagy gondot jelentett a sátrak őrzése. Ennek egyik módja volt, hogy a sátrak a vásárokon, hetivásárokon sorokat alkottak, és árufélesség szerint csoportosultak (pl. fonalsor). Hajdanában a vándorló cigányság otthona, lakása is ~ volt. Az egyazon ~ban élők csoportja volt a sátoralja, az ilyen cigány a sátoros cigány. A rég letűnt idők emlékét idézi a malomsátor is. Ez a szárazmalom kör alakú ~tetős épülete volt, ebben kapott helyet a malom nagy hajtókereke. Szóláshasonlatban: Nyomul kifelé, mint a malom~: mondják, ha az erjedő must ki akar futni a hordóból. L. még: sátorfa, sátorozik sátoralja sátorajja fn Cigányoknak egy sátorban élő csoportja. sátorbeli cigány sátorbéli cigány: Másik neve: sátoros cigány; röviden: sátoros. Gyakran Tsz-ban: sátorbéli cigányok, sátoros cigányok. Cigány népcsoport volt, tagjai még a múlt évszázad első évtizedeiben is vándorló életmódot folytattak. Hosszabb-rövidebb időre megtelepedtek, sátort vertek, dolgoztak (pl. a tanyákon vályogot vetettek), majd dolguk végeztével tovább vándoroltak. Sátruk csutkakóróból és más a tanya körül talált hulladékanyagból készült. Váza, a szükséges faanyag állandó volt, vándorlásaik során ezt magukkal vitték. Ekhós szekeren vonultak, az ekhó alatt aludhattak is. Szóláshasonlat: Ojan piszkos, mint a sátoros cigány: nagyon piszkos. sátorbéli cigány: sátorbeli cigány sátorbéli cigányok: sátorbeli cigány sátorfa ~ fn Szólás: Viszi a ~ ját: elmenekül, odébbáll. Felszedi a ~ t: odébbáll, elköltözik. Szedi a ~ ját: elmenni készül. A frazémák eredeti jelentése: kudarcba fulladt hadi vállalkozás után szétbontja a sátortábort, a katonai tábort. sátoros: sátorbeli cigány sátoros cigány: sátorbeli cigány sátoros cigányok: sátorbeli cigány sátoros ünnep: kakasos ünnep sátorozik ~ i Sokáig időzik vhol. Szóláshasonlat: Sátorozik, mint a sátoros cigány: sokáig időzik vhol. satrafa ~ fn Pletykafészek nő, hírhordó. satu ~ fn 1. A munkadarab befogására, rögzítésére való vasszerszám. 2. sutuj satul: présel satulás: szőlőpréselés

16 sáfrányillat 20 sajt saturnus ~ mn Beteges, satnya csirke. L. még: baromfitartás, csillag sattyog ~ i 1. Lassan, óvatosan megy. 2. Sunyi módon viselkedik. sava-borsa ~ fn Szólás: Megadta a ~ t-~ t: ételnek megadta az ízét. Kikeresi ~ t-~ t: a) erősen firtat vmit. b) nem hagyja az igazát. savall saval i Neheztel. savanyítás: káposzta savanyítottkáposzta-leves: káposztaleves savanyó: savanyú savanyú ~, savanyóṷ mn Népi megfigyelés várandós nővel kapcsolatban: Ha ~t kíván, akkor fiú lessz. Szerepel szóláshasonlatban: Savanyú, mint a míreg/vesztís/vadalma/az ecet/az ecetágy: nagyon ~. Szólásban: Ojan ~ ez a bor, hogy paszujt lehetne vele főýzni: ~, mint az ecet. L. még: gyengesavanyú savanyú bor ~: Gyenge minőségű bor. A szőlőtermesztő gazdák pálinkafőzéskor égettbort készítettek belőle. savanyú étel savanyú ítel: Egyfajta savanyú leves. A füstölt disznóhúst megfőzik, levét berántják, tejföllel, cukorral, ecettel ízesítik. Másik változata a füstölt disznóhússal főzött, káposztalével v. ecettel savanyított étel. savanyú kolompérleves: savanyú krumplileves savanyú krumplileves ~: Mondják savanyú kolompírlevesnek is. A megmosott (füstölt) disznóhúst darabszámra v. apróra vágják. Apróra vágva jobb, mert így belefő az íze. Ha jól megfőtt, a krumplit beleteszik, és tovább főzik. Piros rántást tesznek bele; sót nem, de kerti sáfrányt ( jósáfrány) és ecetet igen. L. még: cívis konyha savanyúlé: kanecetes savanyú leves ~: Hagymával, fűszerekkel, ecettel ízesített rántott leves. L. még: savanyú étel savanyúságok: cékla, csalamádé, ugorkasaláta. savanyú tojásleves ~: Olyan savanyú leves, amelybe tojást főznek. savó savóṷ fn Aludttejből kiváló híg, savanykás folyadék. Ha az aludttej kissé túl van savanyodva, akkor felveti a savóṷját az alutté, vagyis kiválasztja, és a felszínre hozza. savóíz savóṷíz mn Savóízű. savóoltó savóṷóṷtóṷ fn Disznó gyomrából édes savó és különféle fűszerek hozzáadásával készített szer, amelyet a juhtej oltására használnak. Savóskút ~ tn Debrecentől északkeletre Sámson határában terül(t) el. Nyugatról a hadházi földek és Tamási-puszta vették körül. A savóskúti erdő a sámsoni határ egy részének megvásárlásával került a város birtokába. Határának birtokán kezdetben több nemesi család osztozott, Debrecen az ő elszegényedésükkel terjeszkedett. A debreceniek a sámsoni határ nagy részéhez Apafi Mihály erdélyi fejedelem adománylevelével jutottak. Később még több kisebb részjószágot szereztek benne. Ma kedvelt kirándulóhely. savószemű savóṷszemű mn Akinek a szeme világoszöld, mint a savó. savótúró savóṷtúróṷ fn A juhtúró egyik fajtája. L. még: túró

17 sáfrányillat 21 sajt seb ~ fn A gennyes ~et úgy gyógyították, hogy útilaput kötöttek rá. Öszszetételben: rosseb. sebes 1 ~ mn Szűrhimzőknél: az a szél, ahol belevágnak a szűrposztóba. sebes 2 ~, sebess mn Gyors folyású. Sebes fojóṷba nem szabad fürödni. Sebes-ér: halászat a hortobágyi vizeken, Hortobágy folyó sebes eső sebes esőý: Hirtelen keletkező sűrű és gyors eső, zápor. sebtében sebtibe hsz Nagyon sietve. segéd ~ fn 1. Az inas neve a felszabadulása után. 2. Kisegítő munkaerő. Összetételben szereplő fajtái: bormérősegéd, csizmadiasegéd, fűszeressegéd, kefekötősegéd, öregsegéd. L. még: a fogalmak szócikkeit is! segedelem ~ fn Segítség. Főként imában, ill. vallásos ember beszédében fordul elő. segédlelkész-tanító segédlelkész-tanítóṷ fn (rég) A lelkipásztor mellett működő kezdő lelkész, aki népiskolában is tanított. segédszíj ~ fn Hám részeként: a marszíjat a húzó karikáihoz rögzítő csatos szíj; kötőszíj. segédszoba ~ fn Vágóhídon a mészárossegédek pihenő- és étkezőhelye. segédtámasz ~ fn A támaszték megerősítésére szolgáló fa- v. vaspálca. segédvessző segédvesszőý fn Kosárfonóknál a fonást segítő pótvessző. L. még: vesszőfonás segédvizsga ~ fn (rég) Szakmai tájékozottságot számonkérő, a segéddé válást megelőző hivatalos eljárás. segédvizsgadarab ~ fn (rég) A segédvizsgán elkészített és a bizottság által elbírált termék. segélyegyleti eljáró segéjegyleti eljáróṷ: (rég) A rászorulókat segélyező társadalmi egyesület adományokat is gyűjtő ügyintézője. segg ~ fn 1. Testrész: far, ülep, végbélnyílás. Külön névvel megjelölt részei: a seggelyuka, seggekorpása, seggepartja. A női ~ durva szóval: picsa, szépítően valag. A nagy fenekű nő segges, fiúgyermekek játéka (volt) a seggreverősdi. A cívis népnyelv igen gazdag a vele kapcsolatos durva, tréfás hangulatú frazémákban. Így szerepel mondókában: Busúj ~em, nincs pendejem! Gyermekek egymást csúfoló mondókájában: Setesuta, ~em juka. Izgő-mozgó gyerek figyelmeztetése: Maraggy a ~eden! Viszket a ~ed?: verést akarsz? kérdezik fenyegetően a rosszalkodó gyerektől. Tán a ~edbe ragadt a kezed? gyermektől kérdezik figyelmeztetésként, ha nem csukja be maga után az ajtót. Szóláshasonlatban: Szíp, mint a ~ szüretkor: mondják gúnyosan a szépségével dicsekvőnek, ill. dicsekvőről, ti. szüretkor a sok szőlőt fogyasztóknak gyakran hasmenésük van. Ugy szeretem, mint ~embe a tövisket: egy csöppet sem szeretem. Seggel megy a vájura, mint a malac: ostoba módon fog hozzá vmihez. Szólásokban: Gyere ~em, láss vásárt!: hiába fáradtam, nem lett a dologból semmi. Meghóṷtt, nem kell a ~ire több fóṷt: főként szegény, rongyos ember halálakor mondják. Teli van a ~i boddzatúróṷval: nem tud nyugton maradni. Más változatban: Nyű van a

18 sáfrányillat 22 sajt ~ibe. Nem férne a ~ibe egy zabszem: nagyon meg van ijedve. Seggel fordul feléje: haragszik rá. Másként: Seggel forog rá. A ~it nyajja valakinek: alávaló módon hízeleg. A nyelves, szájaskodó nő Nem hagyta a ~ibe a nyelvit. Neki is ~ig ír a keze: a) ő sem alábbvaló másoknál. b) ő sem különb másoknál. A ~ibe verte a sarkát, oszt elment: megfordult és elszaladt. Aki ballábbal kelt fel, az Seggel kőýtt fel. Seggire vert a munkának az, aki gyorsan elvégezte a munkát. Seggire vert a pízinek/vagyonának: elprédálta, elherdálta. Kivettík a ~i bolongyát annak, akit nagyon megdolgoztattak. Tavaj vertek/rúgtak ~be, most jutott eszedbe? kérdezik attól, aki vmi apróbb bántalmat idők múltával emleget. Egy ~el két nyergen akar ülni az, aki egyszerre két v. több egész embert kívánó feladatot akar teljesíteni. Közmondás: Egy ~el két nyergen ülni nem lehet: egyszerre nem lehet két v. több fontos feladatot elvégezni. Aki a ~it emelíti, száját ízesíti/vendígeli: aki nem lusta a munkára, annak van mit ennie. Szerepel még kifejezésben: Seggre ülteti a juhász a juhot heréléskor, nyíráskor, sántázáskor. Határozószói jelentéssel: segginél, vagyis közel hozzá. Névátvitelekben is előfordul: az alacsony ember seggdugacs/seggtukarcs, a kis növésű gyerek seggvakarcs, vkinek a (távoli) rokona, hozzátartozója a seggevége. A cívis konyha műszava a seggvéghurka, népi növénynév a seggenülő tök, a pásztorkodás szava a seggenülő hodály, a nyereg része a seggbőr és a seggpárna, a farhámé a seggszíj. Egyik-másik műszó az állati testrészhez köthető. 2. A gabonakéve kalásztalan, vágott vége. L. még: emberi test; a fogalmak szócikkeit is! seggbőr seggbűr fn Nyereg részeként: az első és a hátsó kápát összekötő, ívesen hajtott kb. 20 cm széles, erős marhabőr, amelyet hasi szíjakkal kötnek a nyeregfához. seggdugacs ~ fn Alakváltozata: seggtukarcs, röviden: dugacs. Kis termetű ember, ill. fejletlen, csenevész gyermek. Főleg gyereknek mondva: Te kis ~/seggtukarcs!: te kis seggvakarcs! L. még: emberi test seggekorpása seggekorpássa fn Farhasíték. seggel ~ i Hátrál, farol. seggelyuka seggejuka, seggijuka fn Fara lyuka, nyílása. Közmondás: Könynyű annak szarni, akinek nagy seggijuka van: (durva) a gazdagnak könnyebb kiadni a pénzt, mint a szegénynek. seggenülő hodály seggenülőý hodáj: Olyan hodály, amelynek a teteje a földet éri. A hortobágyi ~ alkalmi szórakozóhely is volt, ugyanis a juhászok főleg juhnyíráskor a ~ elejében tartottak mulatságot a gyapjúszedő asszonyokkal. seggenülő tök seggenülőý tök: Fel nem futó tök, főzőtök (sütőtök), ill. jószágnak is adható takarmánytök. seggepartja seggepartya fn A farhasíték ( segg) széle, domborulata kétfelől. Akinek kipállott a seggepartya, az furcsán ment, mert fájt neki. segges ~ mn Nagy fenekű nő. L. még: emberi test, segg seggevége seggivígi fn Rokon (ság), hozzátartozó. L. még: segg

19 sáfrányillat 23 sajt seggivégi: seggevége seggpárna ~ fn 1. nyeregpárna. 2. Székre tehető, tyúktollal töltött, négyszögletes párna. seggre kapál: kapálás seggreverősdi seggreverőýsdi fn Gyermekjáték: A kisorsolt gyerek fejét vki az ölébe rejti, hogy ne lásson, majd a többiek közül az egyik jó nagyot húz a hátsójára. Mikor fölegyenesedhet, ki kell találnia, ki volt a bűnös. Ha sikerül, helyet cserélnek, ha nem, ismét ő lesz az áldozat. seggszíj ~ fn A farhám része. seggtörlő seggtörlőý fn A hajdani pa- pírszegény világban a higiéniára különösen a szegények körében kevés gondot fordítottak/fordíthattak. Ennek az emléke az alábbi találós kérdés és rá adott durva válasz is: Meddig ing a nőýi ing? Derékig, mert deríkon alóṷl mán segg- törlőý. Természetesen ilyen célra a módosabbaknak is megfelelt a darabokba vágott újságpapír v. más papírféle. Szegényeknél a tengericsutka, sőt nagyobb levelű gyomnövény, pl. lapulevél is megtette. Erre utal az árnyékszék oldalára írt tréfás figyelmeztetés is: Keserű la- puval, ne türüld a segged, mert kijukad a lapu, oszt szaros lessz a kezed! seggtukarcs: seggdugacs seggvakarcs ~ fn (tréf) Kis növésű gyermek. L. még: emberi test seggvég seggvíg fn Disznó vastagbelének utolsó cm-es szakasza, ill. annak a környéke. seggvéghurka seggvíghurka fn A disznó vastagbelének utolsó, a végbélnél levő cm hosszú szakaszába töltött májas hurka. L. még: disznóölés segít ~ i Szólás: Még lehetne rajtam ~eni: tráfás válasz a Hogy vagy? kérdésre: nem vmi jól. segítség segiccsíg fn Segítőtárs. sehon ~, sehun hsz Sehol. sehonnen sehunnen hsz Sehonnan. Sehunnan se. seízű ~ mn Íztelen, jellegtelen ízű. Se nem sóṷs, se nem paprikás. sejehuja ~ isz Réja. Sejehuja, haj! sej-haj ~ isz Mulatozás, tánc közben használt kurjantás, réja. Szólás: Elhúzták a ~át!: elbántak vele, tönkretették. sejt ~ i Szóláshasonlat: Sejti, mint macska az esőýt. L. még: megsejt sejtnyitóállvány: fedelezőállvány sejtnyitókés: fedelezőkés sejtnyitóvilla: fedelezővilla sekély sekéj fn Sekély vízű hely. Sekéjen szánt: csak a felületen szánt, fennyedén szánt. L. még: szántás *sellista: Református Kollégium sellő sellőý fn Mézeskalácsosoknál: sellőt ábrázoló faforma. selyem sejem fn 1. Finom kelmefajta. Egyik, kevésbé jó minőségű fajtája a tuszaselyem, paszományosoknál használt ~fajta a trámaselyem és a műselyem. Szólás: Nem sejem az ílete: nehéz, küzdelmes élete van. 2. Másik neve: tengeri sejme. Mondják bajusznak is. A kukoricacső hegyén levő selymes szálak. Kihányta a sejmit. selyembogár sejembogár fn Egy rovarfajta. A bokrok alatt tanyázik, éjszaka világít.

20 sáfrányillat 24 sajt selyemcérna sejemcérna fn Selyemfonalból sodrott cérna. L. még: paszományosmesterség *selyemhernyó-tenyésztés: Mária Terézia rendeletére Debrecen is próbálkozott vele. L. még: Epreskert selyemkeszkenő sejemkeszkenőý fn Selyemkendő. L. még: cívis női viselet selyemlajbi sejemlajbi fn Köznyelvi eredetű neve: sejemmellény. Vastagabb selyemből, ún. brokátselyemből készített ünnepi lajbi. L. még: cívis férfiviselet selyemmellény: selyemlajbi selyempruszlik sejempruszlik fn Selyemből készített testhez simuló, kivágott, elöl fűzött női mellény. L. még: cívis női viselet selyemruha sejemruha fn Másik neve: sejemviganóṷ. Szólás: Sejemruha, fakilincs, odahaza kenyír sincs: olyan háztartás rimes, ritmusos kigúnyolása, ahol mindent a cicomás öltözködésre költenek. L. még: cívis női viselet selyemviganó: selyemruha selymedzik sejmeddzik i Kukorica bajusza kezd kijönni. Ha sejmeddzik a tengeri, akkor már lehet benne bízni. selyp sejp mn Sejpül/Sejpen beszíl: ~ít. De sejp ez a gyerek! Selypes-ér: ér selypít sejpít i Selypen beszél. Ne sejpíccs mán! sémely sémej, símej fn Más nevei: vánkos, felsőý fa. A szekér tengelyeihez párhuzamosan erősített vastag fa, amelyen hátul a szekéroldal nyugszik, elöl pedig a fergettyű forog. Ennek alapján van elülső sémely: ezen forog a fergettyű; hátulsó sémely: ezen nyugszik a szekéroldal. A ~ a két tengelyágy fölé van felszerelve. semmi ~ I. nm Kifejezésekben: Nincs belőýlem ~: betegeskedem. Semmibe se nízik: nem becsülik. Semmi nélkül eresztettík el: úgy házasították meg, hogy nem kapott ~t sem. A ~nél is kevesebb: ~t sem ér. Ezt mán nem híjják ~nek: munkaeszköz hasznavehetetlen. Szólásokban: Ne fíj ~t, míg engem lácc, majd ütlek én, ha más bánt: (tréf) csöppet se félj! Nesze ~, fogd meg jóṷl!: értéktelen ajándékra v. látszatszívességre mondják. II. fn (rég) Nulla. Rígen a nullát ~nek mondták: Írjál utána egy ~t! semmirevaló semmirevalóṷ mn 1. Semmirekellő. 2. Vmi már semmire sem használható. Pl. szövetdarab, ami mán fóṷtnak se jóṷ. senesona ~ fn Koca nemi szerve. L. még: disznó senki ~, sénki nm Nincs ~je: nincs hozzátartozója. sénki: senki senki földje senki főýggye: Gazdátlan föld. sentencia ~ fn Ítélet, vélemény, határozat, velős mondás; szentencia. Kifejezésben: Rámíri a ~ t: meghatározza, hogy mennyit kell fizetnie a másiknak. senyv: senyvedés senyved ~ i 1. Nedves fa, füstölve, sercegve, rosszul ég. Ha nyers a tüzelőý, akkor csak ~ a kájhába. 2. Növény a szárazság miatt nehezen nő. senyvedés senyvedís fn Alakváltozata: senyv. Mindkettő régi betegségnevekben utótagként szerepel: bujasenyvedés/bujasenyv, gyomorsenyv, májseny-