A FELNİTTKATECHÉZIS REFORMÁTUS MODELLJEI MAGYARORSZÁGON

Átírás

1 Debreceni Református Hittudományi Egyetem A FELNİTTKATECHÉZIS REFORMÁTUS MODELLJEI MAGYARORSZÁGON DOKTORI ÉRTEKEZÉS a gyakorlati teológia tárgykörében Készítette: Hodossi Sándor Témavezetı: Dr. Bodó Sára Debrecen

2 TARTALOM 2 BEVEZETÉS 4 1 A FELNİTTKATECHÉZIS ELMÉLETI ALAPJAI A felnıtt ember tanítása a Bibliában Tanítás az Ószövetségben A sinai törvényadás Deuteronómium a felnıttek tanításában A papok tanító szerepe A próféta mint tanító Az írástudók Bölcsességirodalom, mint a felnıttek nevelésének eszköze Az ünnepek mint a tanítás alkalmai Prozeliták és istenfélık az intertestamentális korban Tanítás az Újszövetségben A felnıtteket tanító Jézus Az apostolok, mint tanítók İskeresztyén házitáblák az apostoli iratokban Néhány példa a tanítás formáira Pál apostol leveleibıl A gyülekezet tanítói funkciói és a misszió A felnıttkor tanuláspszichológiai közelítései A felnıtt ember andragógiai nézıpontból való megközelítése Katechéta a felnıttek között 46 2 A FELNİTTKATECHÉZIS HELYZETE A REFORMÁCIÓ 52 KORÁTÓL 1990-IG 2 1 A reformáció tanuláselméletei és ezek hatása Magyarországon a században 2 2 Felnıttkatechézis a felvilágosodás és racionalizmus korában A felnıttoktatás helyzete Magyarországon a 20. század elsı felében Református népfıiskola, mint az egyházi felnıttképzés meghatározó formája 61 a század elsı felében Exkurzus: A református felnıttképzés pedagógiai alapjai a 20. század elsı felében A korlátozott lehetıségek idıszaka között 70 3 KÉRDİÍVES FELMÉRÉS A GYÜLEKEZETI FELNİTT- KÉPZÉS MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZBAN BETÖLTÖTT SZEREPÉNEK VIZSGÁLATÁHOZ (2006) 3 1 A kutatási háttér Demográfiai adatok Vallási énkép A tanítás alkalmai A gyülekezeti felnıttkatechézis formái és ezek megítélése A FELNİTTKATECHÉZIS SZINTJEI ÉS FORMÁI A SZÁZAD ELEJÉN 4 1 Egyház a világban (A gyülekezet peremén lévık megszólításának módjai) Az informatika által megnyíló lehetıségek a felnıttkatechézisben Bibliaiskola

3 4 1 3 Szülık iskolája Református Cursillo Alfa-kurzus a református egyházban Gyülekezeti tagok képzései Elıadások, elıadássorozatok a gyülekezetben Gyülekezeti tagok felkészítése a betegek látogatására Gyülekezeti munkások képzései és továbbképzései Református népfıiskolák Hittanoktatók, ifjúsági vezetık képzése és továbbképzése Presbiterek képzése a Magyarországi Református Egyházban 132 A TOVÁBBLÉPÉS LEHETSÉGES IRÁNYAI 140 SUMMARY 144 FELHASZNÁLT IRODALOM 148 4

4 Bevezetés Amíg az egységes európai világképet és értékrendet meghatározta a keresztyén gondolkodás, amíg a felnövekvı nemzedékek gyermekkorukban megkapták a saját koruk által elvárt keresztyén alapképzést, addig nem volt értelme felnıttkatechézisrıl beszélni. Amióta azonban a 18. századtól kezdıdıen egyre nı az európai kultúrában azok száma, akiknek semmilyen ismerete nincs a Bibliával, egyházzal kapcsolatban, és semmiféle kapcsolatuk nincs a keresztyén közösséggel, a felnıttek között végzett katechetikai szolgálat egyre nagyobb jelentıséggel bír. A kiteljesedı szekularizáció egyre inkább felértékeli a felnıttkatechézis szerepét a ma egyházában. A gyülekezetekben folyó tanítási tevékenység megjelölésére a nyugat-európai protestáns terminológiában a gyülekezetpedagógia a legelterjedtebb kifejezés. 1 A gyülekezetpedagógia valamennyi korosztály tanítását magában foglalja. A magyar református szóhasználatban azonban a katechézis a megszokott. Sokkal természetesebben hangzik a felnıttkatechézis terminus, mint a magyar gyökerekkel nem rendelkezı felnıttek körében folytatott gyülekezetpedagógiai munka körülírás. Napjainkban a katechetikát az egyház által végzett nevelés elméletének tekintjük függetlenül attól, hogy milyen korosztály számára és milyen módon történik. Az egyház tanító szolgálatában mindazokat részesíti, akik azt kérik, vállalják, vagy elfogadják korra, nemre, felekezeti és társadalmi meghatározottságra tekintet nélkül. Az egyház gyülekezeteiben él, s a gyülekezet létéhez elidegeníthetetlenül hozzátartozik a tanítás, a katechézis. A tanítás része az egyház küldetésének, életének, szolgálatának. 2 A katechézis természetes közege az egyház, a gyülekezet. Imre Lajos 1942-ben, a kötelezı iskolai vallásoktatás idején a katechézist kifejezetten a gyermekek közötti szolgálatként határozta meg. Ugyancsak ebben az értelemben tárgyalta Makkai Sándor is. 3 Szerinte a katechetika a rendszeres iskolai vallástanítás és nevelés elvi és gyakorlati kérdéseivel foglalkozik. Makkai a katechézis céljaként Isten kijelentett akaratának megértését, és ebbıl következıen a gyülekezet közösségében szolgálatokat vállaló életet jelölte meg. A kötelezı iskolai vallásoktatás korában magától értetıdınek is tőnhetett a katechézis fogalmának leszőkítése az iskoláskorú gyermekek intézményes vallásoktatására. A huszadik század második felében azonban alapvetı változások zajlottak, melyek gyökeresen megváltoztatták a keresztyén nevelés külsı kereteit. 1 Németh Dávid: Hit és nevelés. Budapest, 2002, KGRE Hittudományi Kara A Magyarországi Református Egyház évi II. törvénye a hittanoktatásról. Preambulum. 3 Makkai Sándor: Az egyház missziói munkája. Budapest, 1938, Révai

5 Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után az ateista államhatalom Magyarországon is ellenségnek kiáltotta ki a keresztyén egyházat és a hamis tudat termékének a vallást tıl névlegesen fakultatív volt a hittanoktatás, valójában azonban teljes elsorvasztása volt a cél. 4 A hagyományos népegyházi struktúra bomlása azonban nem csupán a szovjet megszállási övezetbe került kelet-európai országokban ment végbe. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is csökkent az egyháztagok száma. Számos vélemény szerint a szekularizáció kiteljesedésével Európa a keresztyénség utáni korszakba jutott. 5 Az egyház számára alapvetı kihívásként jelentkezik a multikulturális társadalom vallási pluralizmusa. Noha a felnövekvı generációk gondolkodását döntıen a felvilágosodás eszmerendszere határozza meg, a posztmodern kor világnézete széles skálán mozog az asztrológiától a zen buddhizmusig. Terjed az erıszak, az új barbárság 6. A gyülekezet környezetében, de magában a keresztyén gyülekezetben is megjelennek szinkretista képzetek. Tömegjelenség a vallási individualizmus. A globalizálódó nyugati világban csökkennek, és egyre inkább elveszítik meghatározó szerepüket a szocializációs és kulturális különbségek. Az új információs technológiák is a kultúra homogenizálódását segítik. A globális faluvá váló világban nincsenek leküzdhetetlen távolságok. Ezek a párhuzamosan jelentkezı vonások mind erıteljesebben jelzik a felnıtt gyülekezeti tagok tanításának szükségességét. Ezek a fı okai annak, hogy generációk nıttek fel Magyarországon is anélkül, hogy akár a keresztyénséggel kapcsolatos legelemibb ismereteknek birtokában lennének. A rendszerváltás után újra szabaddá váló egyházak és benne a hittanoktatás nem éri el a társadalom egészét. A 21. század elejének szekularizált társadalma a világnézeti semlegesség jegyében nem, vagy alig közvetít keresztyén értékeket. Az egyháziatlan közgondolkodás következtében ismeretek helyett elıítéletek, szándékos torzítások irányítják a keresztyénséghez való viszony kialakítását. Ebben a helyzetben válik egyre fontosabbá a felnıttkatechézis. A gyülekezeti tanításra a 20. század elejétıl kezdve egész Európában nagy hatást gyakoroltak a pszichológia és a pedagógia eredményei. Meghatározóvá vált az a meggyızıdés, hogy a katechumenusok lélektani fejlettsége, érzelemvilága, a környezet, amelyben élnek nemcsak kiindulópontja, hanem fontos meghatározó vonásai is a tanításnak. A tan tisztasága mellett tehát pedagógiai, pszichológiai szempontok is megjelentek, amit jelez 4 Köpeczi Bócz Edit: Az Állami Egyházügyi Hivatal tevékenysége címő könyve részletesen jellemzi a korszak ateista állami törekvéseit. Köpeczi Bócz Edit: Az Állami Egyházügyi Hivatal tevékenysége. Budapest, 2004, Akadémiai. 5 A jelenséget Boross Géza tekinti át részletes német nyelvő szakirodalomra hivatkozva Biblia és gyülekezetépítés címő könyvében. Budapest, Hunter, George: The Celtic Way of Evangelism. Nashville, 2000, Abingdon. 9. 6

6 az is, hogy a katechetika mellett egyre gyakrabban jelent meg a valláspedagógia terminus a szakirodalomban. A valláspedagógia térhódításának Karl Barth teológiája szabott gátat. Barth a vallást szembeállítja a Biblia világával. Szerinte azzal a veszéllyel jár, hogy a megtérést az ember saját vallásos teljesítményeként, nem pedig Isten ajándékaként értékeli. Ezzel elhatárolódik a schleiermacheri vallásfogalomtól, amely szerint a vallást a végtelen iránti érzék és fogékonyság 7 Schleiermacher ugyanis a vallás lényegét az élményben látta. Szerinte a végtelen érzékelése és észlelése kelti fel a vallásos érzést az emberben. A filozófia, az etika és a vallás tárgya ugyanaz: az embernek az univerzumhoz való viszonya. A vallás lényege így nem a gondolkodás vagy cselekvés, hanem a szemlélet és érzés. Ezzel a vallásfelfogással fordult szembe Barth, amikor azt mondta ki, hogy nem a vallásos érzés, hanem egyedül Istennek a Szentírásban való kijelentése lehet mindenfajta teológia kiindulópontja. 8 Így a vallásoktatás sem építhet az abszolút függés érzésére. Barth nem nevezte a hitoktatást igehirdetésnek, de az igehirdetés megértését elısegítı elıkészítı oktatásnak tartotta. 9 Barth vallással szembeni negatív véleménye meghatározó maradt a protestáns teológiában az 1960-as évekig ben jelent meg Friedrich Heiler vallásfenomenológiája, amely a vallást antropológiai-ontológiai jelenségként kezeli. Heiler abból indul ki, hogy az emberléthez alapvetıen tartozik hozzá a transzcendenshez való viszonyulás. A vallás ezért a létértelmezés és az egyéni identitás megtalálása szempontjából nélkülözhetetlen az ember számára. Míg Barth szembeállítja a vallás és a hit fogalmát, addig Heiler szerint minden vallás lényege a hit. Szerinte Barth egy vallásfilozófiai absztrakcióval fordult szembe, és nem a konkrét vallásokról beszélt. 10 A Heiler-féle modell jelentette a vallás rehabilitálásának kezdetét a protestáns teológiában. A vallás eszerint az új felfogás szerint az emberben természetesen meglévı nyitottság a mélység dimenziója felé. (Halbfas) Ebbıl a vallásfelfogásból az következik, hogy a vallásos nevelés fogalma kitágul, és a bibliai textusok elsıbbségét hirdetı kérügmatikus hitoktatás mellett sorra jelennek meg az újabb irányzatok. Ilyenek a hermeneutikus vallásoktatás, amely a hagyománnyal való dialógusra teszi a hangsúlyt. A probléma-orientált katechézis, amely a bibliai textusokról a mai kor nagy témáira irányítja a figyelmet, vagy a terapeutikus vallásoktatás, amely abból indul ki, hogy a 7 Kantzenbach, Friedrich Wilhelm: Teológiai irányzatok. Budapest, 1996, Református Zsinati Iroda Tanulmányi Osztálya Barth Breviárium. Budapest, 1993, Református Zsinati Iroda Tanulmányi Osztálya Szabó Lajos: Teológia és praxis. nyitottegyetem.phil-inst.hu/teol/szabo.htm ( ) 10 Boross Géza: Bevezetés a valláspedagógiába. Budapest, 1996, KGRE Hittudományi Kara Gyakorlati Teológiai Tanszék

7 vallásoktatás tulajdonképpen egyfajta terápiának tekinthetı, amely segít feldolgozni a konfliktusokat, traumákat. A 20. század utolsó évtizedében jelent meg a szimbólumdidaktika. A szimbólumdidaktika képviselıi azt mondják, hogy a szimbólumok segíthetnek kapcsolatot teremteni a Biblia világa és a jelen tapasztalatai között. A sokféle új irányzat közös abban, hogy a barthi teológia által számőzött tapasztalat fogalma újra kulcsszerepet játszik bennük. 11 Jelen dolgozat azt a célt tőzte ki, hogy a református felnıttkatechézis elvi alapjairól, magyarországi történetérıl és mai megjelenési formáiról adjon vázlatos áttekintést. A téma szerteágazó volta miatt az áttekintés csak töredékes lehet. Ám még a töredékes áttekintés sem felesleges, hiszen a felnıttkatechézis egyre fontosabb szerepet játszik a jelen és a jövı egyházában. A dolgozat elején, a bevezetést követı elméleti alapokat áttekintı fejezet a teljesség igénye nélkül vizsgálja a felnıttképzés bibliai példáit és formáit, majd a felnıttkatechézis és gyülekezetépítés területeit igyekszik egymástól elhatárolni. A továbbiakban azokat a szempontokat igyekszik röviden összefoglalni, amelyeket a fejlıdéslélektan és az andragógia tudománya adhat segítségül a gyakorlati teológia számára. A második fejezet vázlatos történeti áttekintés a magyar református felnıttkatechézis modelljeirıl a 16. századtól a rendszerváltásig. Természetesen csak nagyon töredékes lehet egy ilyen áttekintés, inkább csak a legfontosabb irányokat, legnagyobb hatású alkotókat veheti sorra. A dolgozat harmadik nagy egysége egy 2006-ban készült, a gyülekezeti felnıttképzés helyét vizsgáló országos felmérés eredményeirıl számol be. A negyedik fejezet a gyülekezet rétegei szerint vizsgálja a rendszerváltás után meghonosodott vagy újraindult képzési formákat. Az utolsó fejezet elméleti és gyakorlati következtetések levonásával igyekszik hozzájárulni a gyülekezetorientált magyar református felnıttképzés rendszerének kiépítéséhez. A szakképesítést adó iskolarendszerő képzések kívül esnek a dolgozat vizsgálati körén, tehát ezeket a formális képzéseket egyáltalán nem tárgyaljuk. Mivel a magyar református felnıttkatechézis áttekintése önmagában is nagy feladat, ezért a katolikus és evangélikus egyházak felnıttoktatási tevékenységével való összehasonlítás nem szerepel a dolgozatban. A dolgozat célja tehát egy gyakorlatban is hasznosítható elméleti áttekintés nyújtása a stratégiai feladatként jelentkezı felnıttkatechézis területén. 11 Boross Géza: Bevezetés a valláspedagógiába. Budapest, 1996, KGRE Hittudományi Kar, Gyakorlati Teológiai Tanszék

8 1. A felnıttkatechézis elméleti alapjai 1.1 A felnıtt ember tanítása a Bibliában A következı fejezet a felnıtt közösség vezetésének néhány bibliai példáját tekinti át a teljességre törekvés szándéka nélkül. Kezdve attól, hogyan vezette Isten az İ népét a törvényadás által a pusztai vándorlás idején, vizsgáljuk a letelepedés után a papság és a próféták tanító szerepét. Áttekintjük, hogyan tanítottak a fogság után az írástudók, milyen szerepe volt a nép életében a Bölcsességirodalom alkotásainak vagy az ünnepeknek. Az Ószövetség felnıtt nevelésének vázlatos áttekintése után azt vizsgáljuk, hogy az Újszövetség nagy tanítója, Jézus Krisztus, a testet öltött Ige miben jelentett alapvetı és meghatározó újdonságot és többletet az ószövetségi elıképek után. Ahogyan a papok, vének, próféták tanítói munkája vagy akár a Bölcsességirodalom alkotásai mind Isten tanításait közvetítették, az apostolok tanításai is mind a központra, Jézus Krisztusra mutatnak. A biblikus áttekintést az apostoli kor katechézisének bemutatásával zárjuk Tanítás az Ószövetségben Az Ószövetség világában központi szerepet játszik a szövetség fogalma. A tanítás fı feladata, hogy az Istenhez főzıdı szövetséges rendnek a megtartására figyelmeztessen nemzedékrıl nemzedékre. A tanítás alapvetı színtere a család, legkézenfekvıbb alkalmai az ünnepek. A tanítás, nevelés legfıbb célja az, hogy a felnövekvı nemzedék elfogadja a szövetséget, átadja magát neki úgy, ahogyan Jahve azt várja tıle. Ezáltal egyén és közösség jusson el az Istennel való közösségre, a szövetség hőséges megtartására, az Úr félelmére. A gyermeket elsı éveiben elsısorban az anya nevelte, és ahogyan növekedett, játszott egyre fontosabb szerepet az apa. Az apa vezette be felnövı gyermekét Isten félelmébe, Izrael történetének hagyományaiba, ı tanította meg az alapvetı erkölcsi követelményekre. 12 A korai Izraelben a nevelés tehát kettıs célt szolgált. Egyrészt a történelmi örökség továbbadását, a Szövetségnek az egymást követı nemzedékek életében való tudatosítását, másrészt személyes szinten az erkölcsös élet követelményének megfelelve, Isten rendje szerint az elérhetı legfıbb boldogság elérését szolgálja. 13 Isten ismerete az emberben Isten kezdeményezı tevékenységének eredménye. Isten emberhez forduló kezdeményezése 12 Bodó Sára: Hitre nevelés a Szentírásban. In: Bodó Sára, ifj. Fekete Károly (szerk.): Katechetikai és valláspedagógiai szöveggyőjtemény. Debrecen, 1998, DRHE Kaster: Education O.T. In: Buttrik, Kepler et al (ed.):the Interpreter s Dictionary of the Bible, Volume 2, New York-Nashville, 1962, Abingdon

9 eseményekben, kapcsolatokban, megélt tapasztalatban realizálódik. 14 Izrael népe végsı soron nem a tanítómester bölcsességét, hanem Isten akaratát tanulja. Maga a tanító is a Tóra tanítványa marad egész életében. A Törvény és a Szövetség fogalma szoros kapcsolatban áll egymással, hiszen a Szövetséghez való hőség a Törvény megtartását eredményezi. Különösen a Deuteronómium hangsúlyozza az Ószövetségben, hogy az Isten iránti engedelmességet újra és újra tanulnia kell az embernek. 15 A tanulás tehát egy olyan véget nem érı folyamat, amelynek eredménye nem elsısorban a minél nagyobb mértékő megszerzett ismeret, hanem az Isten iránti engedelmesség. Az ismeret vezet el a teljesebb engedelmességre. ( 5Móz 4,14). Az oktatásban az élıszó játszott meghatározó szerepet évszázadokon keresztül. A megszerzett ismeretek rendszeres ismétlését is fontosnak tartották. Az ismétlés fontosságát emeli ki az ókeresztyén korból származó zsidó mondás: Aki a Tórát tanulja és nem ismétli, ahhoz az emberhez hasonló, aki vet és nem arat. 16 A szájhagyományra visszavezethetı szövegek a Kr.e századi törzsi társadalom viszonyait tükrözik. Gunkel nyomán a biblikus szóhasználatban mondának nevezik az írásbeliséget megelızı tipikus kifejezésmódot, amely a szájhagyományban keletkezik, és ott hagyományozódik. 17 A monda alapja egy valamikori történeti esemény, melynek történeti értékét meghatározza a szóbeli hagyományozás idıtartama. A bibliai szövegeket vizsgáló formatörténeti és hagyománytörténeti vizsgálat egy hosszú, esetenként több száz évig terjedı hagyományozást feltételez. Ha elfogadjuk, hogy a Genezis elbeszéléseinek legalább a legısibb rétege a pátriarkák korából ered, esetükben a szóbeli állapot több évszázadot tesz ki. 18 A mondák egyik típusa a kultuszhelyek szentségét igazoló eseménysort mond el. Ilyen például a bételi kultuszhellyel kapcsolatban az 1Móz 28, elbeszélése. A kı Jákób álmára, ezen keresztül pedig Isten ígéretére emlékeztetett. Olyan jelkép, kézzel fogható tárgy, amely Isten titokzatos jelenlétére figyelmeztette az egymást követı generációkat. Az egyes mondák az idı múlásával nagyobb összefüggésekbe kerültek, egy-egy mondakör elemei lettek. Az eredeti történet és ezzel az eredeti jelentés a háttérbe szorult, és egyre inkább példázatszerővé, Isten és ember kapcsolatának példájává vált. A tanító jelleget a mondáknak ez a példázatszerősége hordozza. Azért van értelme megırizni és továbbadni a történeteket, mert rajtuk keresztül azt tanulja meg minden nemzedék, hogy a múlt eseményei 14 Groome, Thomas H: Christian Religious Education. New York, 1980, Harper and Row Vladár Gábor: Tanul. In: Bartha Tibor (szerk.): Keresztyén Bibliai Lexikon II. kötet Budapest, 1995, Kálvin Idézi a forrás megjelölése nélkül Fináczy Ernı: Az ókori nevelés története. Budapest, 1906, Hornyánszky Viktor Rózsa Huba: Az Ószövetség keletkezése. Budapest, 1995, Szent István Rózsa Huba: Az Ószövetség keletkezése. Budapest, 1995, Szent István

10 hatnak a jelenre, és meghatározzák azt. Az ısi szokásokat, rítusokat vagy éppen az emlékhelyek jelentıségét magyarázó elbeszélésformát aitiológiának, a megokolás történeteinek nevezik. 19 Az ısi hagyományokat értelmezı szövegek nem ritkák az Ószövetségben (1Móz 28,16-19 Józs 4,6-9). Ezek a miért van így? kérdésre akarnak válaszolni. Az ilyen elbeszélések addig szállnak apáról fiúra, amíg a közösség számára fontos az a jelenség, rejtély, amire vonatkoznak. A beszédhelyzet alapformája : Ha majd a jövıben megkérdezi fiad (5Móz 6,20) 20 Az ısi eseményekkel egyrészt azért kell tisztában lenni az apák nemzedékének, mert a múlt határozza meg a jelent, másrészt a mindenkori felnıtt generációk kötelessége a tradíció tovább örökítése A sinai törvényadás A törvényadáshoz kapcsolódó hagyományanyagot tartalmazó elóhista beszámoló a 2Móz 19. fejezetével kezdıdik. Eszerint Mózes Isten üzenetét közvetíti a nép véneinek (2Móz 19,7). Ez az üzenet a Szövetség feltételeként az Úrnak való engedelmességet szabja (2Móz 19,5). A közösség egyértelmő elkötelezıdése után (2Móz 19,8), az újabb ígéret már személyesen Mózesnek szól. Az isteni jel a nép elıtt hitelesíti vezetı szerepét, igazolja kiválasztott voltát. A következı mozzanat a Kijelentésre, az Istennel való döntı jelentıségő találkozásra való felkészülés (2Móz 19,10-15). Az isteni jelenlétet viharos természeti jelenségek kísérik. A nép csupán ennyit lát a csodából. Ez azonban elég arra, hogy Isten megjelenését és fenségét, valamint Mózes vezetı szerepét ne vonják kétségbe. Érdekes részlete az elbeszélésnek, hogy az Úr nem maga tartja távol a népet, hanem Mózest küldi vissza, hogy a határ átléphetetlenségére újra figyelmeztessen. A határt csak akaratának kiválasztott közvetítıje lépheti át. Nem közvetlenül vezeti népét, mint a pusztai vándorlás során, hanem közbeiktat egy erre a feladatra alkalmas személyt. Egyfajta isteni vezetıképzés történik. Ennek hatására a nép szemében egyértelmően az isteni akarat hiteles közvetítıjeként jelenik meg Mózes. Isten akaratának elfogadását a nép fogadalomtétele követi egy kultikus ünnep keretében. 21 Az engedelmességre való közösségi elkötelezıdés erıs identifikációs erı. Mózes tehát nem forrása, csak közvetítıje a tanításnak. A Tóra kifejezés a törvény és a helyes ismeretre való tanítás jelentésárnyalatait egyaránt magában foglalja. 22 Az ószövetségi tóra eredetileg nem a parancsolat értelmében vett törvény, hanem isteni tanítás, amely megmutatja 19 Baldermann, Ingo: A Biblia, a tanulás könyve. Budapest, 1989, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya Baldermann, Ingo: A Biblia, a tanulás könyve. Budapest, 1989, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya Von Rad, Gerhard: Az Ószövetség teológiája. 1. kötet. Budapest, 2000, Osiris Karasszon István: A Tórá zsidó és keresztyén szemmel. In: Ökumené 1995/

11 Isten népének az utat, amelyen járnia és Istennek szolgálnia kell. 23 A Tóra végsı soron életforma, amely Isten közelében tartja az embert. 24 A Tóra tanulmányozásának jelentıségét jól mutatja, hogy találtak a Kr.e. elsı századból származó sírfeliratokat, amelyeken a törvényt tanító tanító vagy a bölcsesség tanítványa kifejezések szerepeltek. 25 tartották az elhunyttal kapcsolatban a legfontosabb közlendınek, ez volt a rá leginkább illı jellemzés. A Tóra tanulmányozása mindenki számára központi jelentıségő feladat volt, amelynek sosem szakad vége az ember életében. 26 A teljes Ószövetségen végighúzódik az a meggyızıdés, hogy a választott nép tanítója elsısorban Isten. İ adja a Tórát, İ rendel papokat, akik megtanítanak a szent és a profán, a tiszta és tisztátalan közötti különbségre (Zof 3,1-5 Ez 22,26). Ezzel tulajdonképpen lehetıséget ad arra, hogy a bőneset során az engedetlenné vált ember újra feladja a jó és rossz közötti választás felelısségét, és elfogadja az isteni vezetést. Ezért nem lehet vége sosem a Tóra tanulmányozásának, tart az egész élet folyamán. Emellett a Törvény ismeretét el kell várni a fiaktól is. Az 5Móz 4,1-11 különösen hangsúlyozza a Törvény egymást követı generációk számára való továbbadásának kötelességét, amíg csak a földön élnek. A tanítás a nép és egyén megmaradásának záloga Deuteronómium a felnıttek tanításában Mózes 5. könyve formájában és szerkezetében is az élıbeszédre emlékeztet. Olyan, mint egy nagy tanító prédikáció, amelyet Mózes mond el buzdításként és figyelmeztetésként a Kánaánba való bevonulás elıtt. Ennek megfelelıen a könyv bıvelkedik egyes vagy többes szám második személyő felszólításokban. Ezek a felszólítások a nép egészéhez szólnak, és a tanításnak való engedelmesség tétje az ígéret földjén való boldogulás. Mózes Isten nevében szól (5Móz 4,1-2). A szónoklat-formának megfelelıen sok az ismétlés, ami a könnyebb emlékezetbe vésést szolgálja. 27 Ezt Gerhard von Rad szerint a Deuteronómium nem annyira az isteni Törvény megjelenése a nép számára, mint inkább a közösség számára tanító célzattal elmondott prédikáció az isteni Törvényrıl. 28 A Deuteronómium és a jeruzsálemi templomban Jósiás uralkodása alatt (Kr.e.622/21) megtalált Törvénykönyv között szoros kapcsolat lehetett. Ez a törvénykönyv képezte a jósiási reform alapját. A megtalált törvénykönyv (valószínőleg a Deuteronómium vagy annak 23 Kovács Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság. Köln-Bécs, 1969, Útitárs A Talmud szerint Amiképp a víz tisztává teszi a tisztátalant, úgy a Tóra szavai is visszavezetik az embert a rossz útról és a jóra terelik ıt. idézi: Jólesz Károly: Kincsestár. Budapest, 1996, Akadémiai Molnárné László Andrea: A Tóra szerepe az elsı századi zsidó nevelésben. ( ) 26 Józs1,8 27 Soggin, J. Alberto: Bevezetés az Ószövetségbe. Budapest, 1999, Kálvin Soggin, J. Alberto: Bevezetés az Ószövetségbe. Budapest, 1999, Kálvin

12 egyes részei), 29 szinte tankönyvként szolgált, ami a nép által követendı útra vonatkozó tanításokat tartalmazta A papok tanító szerepe Az ısatyák idején a családfı feladata volt az áldozat bemutatása. A lévita papság Mózestıl kezdve kap egyre nagyobb szerepet. Lévi törzsét maga Isten választotta ki a papi szolgálatra. A pap elsıdleges szerepe az áldozat bemutatása volt, emellett azonban tanítói szerepet is betöltött. A Tóra tanítása a papok feladata volt. A kultuszi elıírások megtartása mellett így Isten törvényének tanítói is voltak. Tanítják döntéseidre Jákóbot, és törvényedre Izraelt. (5Móz 33,10). A bibliai szövegek a papokkal kapcsolatban nem beszélnek isteni elhivatásról, mint a királyok vagy próféták esetében. Minden lévitának megvolt a papsághoz való joga, ugyanakkor a gyakorlatban mégsem végzett közülük mindenki papi szolgálatot. 30 Ugyanakkor említ a Szentírás olyan papokat is, akik nem voltak léviták. Ilyen volt például az efraimi Miká fia (Bír 17,5) Az ókori keleten a fiúk általában folytatták apáik foglalkozását. A papi családok gyerekei is automatikusan papok lettek, hacsak nem volt valamilyen testi hibájuk. (3Móz 21; 16-21) A próféták gyakran panaszkodnak azért, mert a papok a tanítói feladatukat nem veszik komolyan, vagy éppen önkényesen magyarázzák a törvényt (Zof 3,4). A tanítás elmaradásának vagy komolyan nem vételének egyformán tragikusak a következményei: Elpusztul népem, mert nem ismeri Istent. Mivel te megvetetted ezt az ismeretet, én is megvetlek, nem leszel papom! Nem törıdtél Istened tanításával, én sem törıdöm fiaiddal (Hos 4,6). Mikeás azon kesereg, hogy a papok megkérik a tanítás árát (Mik3,11). Isten törvényének komolyan nem vétele elbizonytalanodáshoz, tanácstalansághoz vezet (Ez 7,26). A papok magyarázzák a Tórát, és gyakorlati útmutatást is adnak. Ennek alapját az adja, hogy az ünnepek liturgiájában elismétlik a hívık elıtt a hit alapjait tartalmazó elbeszéléseket. 31 Az emlékezetbe vésés a tanulás fontos módszere. A próféta és a pap között az a legfıbb különbség, hogy a próféta közvetlenül kapja Istentıl a kijelentést. A pap viszont a tórah embere, annak a tudásnak a részese és magyarázója, ami Istentıl jön ugyan, de nem közvetlenül, hanem a hagyomány közvetítésével. 32 A fogság után a zsinagógák megsokasodásával a papság feladata egyre inkább a rituális kötelességekre korlátozódott. A tanítás fokozatosan az írástudók feladatává válik. 29 Tussay János: Királyok második könyvének magyarázata. In: Zsinati bizottság (szerk.): A Szentírás magyarázata 1. kötet Budapest, 1995, Kálvin: Bartha Tibor (szerk.): Az Ószövetség népe. Szeged, 1998, DRHE Szegedi Vallástanár Tanszéke George, Augustin: Papság. In: Biblikus Teológiai Szótár. Szent István, Budapest, Bartha Tibor (szerk.): Az Ószövetség népe. Szeged, 1998, DRHE Szegedi Vallástanár Tanszéke

13 A próféta mint tanító A próféta héber megfelelıje a nábi. A kifejezés eredete és etimológiája nem világos, egyes magyarázók az akkád elhívott ember jelentéső szóból eredeztetik. 33 A szó elsı elıfordulásai a királyság kezdetén megjelenı csoportokkal kapcsolatosak. Az ilyen csoportokat késıbb, Illés idején próféták fiainak nevezték. Modern kutatók gyakran fordítják a kifejezést csoportnak, próféták közösségének. Eszerint a felfogás szerint a prófétai csoport valamennyi tagja nábi volt. A különbözı csoportok tevékenysége némileg különbözött egymástól, de nem olyan mértékben, hogy köztük ne lehetne folyamatosságot felfedezni. Ezek a csoportok feltehetıen politikai súllyal is rendelkeztek. 34 A próféta a rábízott isteni üzenet közvetítıje, tehát nem mondhat mást, mint ami rábízatott. Az Úr ítélete van azokon, akik saját gondolataikat közlik prófécia gyanánt ( Jer 23, 25-40; Ez 13, 1-16). Saját kortársaikhoz szólnak, a Szövetséghez való hőségre intenek. A korai idıkben, a bírák korának végén a próféta tevékenységének eksztatikus oldalát emelték ki. A próféták csapatosan jártak és a zene segítette a prófétai révület elérését. A révületbe esés technikája feltehetıen tanulható volt, ezért a tanítványok egy-egy vezetı köré csoportosulhattak. 35 Az eksztatikus prófétai csoporttal találkozó Saul maga is révületbe esik. (1Sám 10,5-11). A héber nábi kifejezés is az eksztatikus mozzanatra utal. Görög megfelelıje a prophëtës, aki valamit nyilvánosan hírül ad. Az elsı íróprófétáktól kezdve megfigyelhetı a tanítás prófétai kijelentésekben való jelenléte. Erkölcsi követelmények fogalmazódnak meg, amelyek fontosabbak a kultusz elıírásainak megtartásánál: A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok (Ám 5,14). Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égıáldozatokat (Hós 6,6). Ugyanezek a követelmények jelennek meg a késıbbi íróprófétáknál is. (Ézs 55, 6-11; Jer 9, 23-24) Az igazi istentiszteletet a próféták tehát az Isten törvényét tiszteletben tartó, eszerint berendezett életfolytatásban látták. Ehhez azonban a Tóra alapos ismeretére van szükség. A prófétai beszéd alapformája az élıszó. Mivel a közvetítınek, Isten követének fontos üzenetet kellett átadnia, ezért a szövegnek egyértelmőnek, érthetınek, könnyen megjegyezhetınek kellett lennie. A küszöbön álló ítéletet meghirdetı prófétai szó nemcsak az elkerülhetetlenre figyelmeztetett, de annak okát is világossá tette. Ennek formája gyakran hosszabb terjedelmő vádbeszéd. (Jer 7, 8-20). A próféta azért ostorozza a népet, nevezi nevén a jogtalanságot, és hirdeti meg az ítéletet, hogy rádöbbentse a népet arra, mennyire rossz úton 33 Mckenzie, John L: A Theology of the Old Testament. Chapman, London, Mckenzie, John L: A Theology of the Old Testament. Chapman, London, Czanik Péter: Prófétatanítványok. In: Bartha Tibor (szerk.): Keresztyén Bibliai Lexikon II. Budapest, 1996, Kálvin

14 jár. Képek, metaforák teszik érzékletessé, szemléletessé, erıteljessé a prófétai nyelvhasználatot. Ennek jó példája az a félreérthetetlen metafora, amely Izraelt hőtlen asszonnyal azonosítja (Hós 1,2). A képes beszéd mellett a tanítás eszközeinek tekinthetık a próféták szimbolikus cselekedetei. A jelképes tettek szoros egységet alkotnak a próféták igehirdetı tevékenységével. A szóbeli tanítás mellett figyelemfelkeltı, meghökkentı szerepe van egyegy jelképes prófétai tettnek. Így annak, hogy Hóseás parázna nıt vesz feleségül, hogy kifejezze Izrael hőtlenségét Ura iránt (Hós 1,2). Ugyanilyen szimbolikus cselekedet, hogy Jeremiás igát vesz a nyakába, ezzel fejezve ki Jeruzsálem küszöbön álló elestét (Jer 27,2). Ezzel egyértelmően, mindenki számára világosan érthetıen beszélt Isten ítéletének elkerülhetetlen voltáról. A jelképes tettet végrehajtó próféta azt fejezi ki szemléletes formában, ami a népre vár. Ugyancsak jelképes cselekedet, hogy a körülzárt Jeruzsálemben a fogoly próféta szántóföldet vásárol Isten parancsára, amivel azt üzeni, hogy a nép elvettetése nem végleges, Isten készít új kezdetet övéi számára (Jer. 32,1-15). A meghirdetett ítélet bekövetkezte után a próféciák hangneme megváltozik. Jó példája ennek Deutero-Ézsaiás, aki a vigasztalásról, a szabadulásról, hazatérésrıl, új kezdet lehetıségérıl beszél a fogságba hurcoltaknak Az írástudók Círus ediktumának köszönhetıen Kr. e. 538-ban tért haza az elhurcoltak elsı csoportja a babiloni fogságból. A következı évtizedekben sorra indultak útnak kisebb-nagyobb létszámú csoportok. A hazatérıknek újfajta, és váratlan kérdések sokaságával kellett szembenézniük. A sokak által csak ıseik elbeszélésébıl ismert Kánaán cseppet sem tőnt barátságos otthonnak. A megváltozott körülmények között a nevelés intézményrendszere sem maradhatott változatlan. A Tóra tanítása került az oktatás középpontjába. A fogság után a próféták írásba foglalt tanítása az izraeliták erkölcsi kódexévé lett. 37 A Tóra tanulmányozása egyszerre jelentette az isteni parancsnak való engedelmességet, ugyanakkor bölccsé is tette az embert, hozzásegített az életben való eligazodáshoz, a helyes cselekedetekhez. 38 A Babilonból hazatérı Ezsdrás lehetett az elsı írástudó, akinek alapvetı célja volt, hogy visszavezesse engedetlenné vált, de az újrakezdés lehetıségét megkapó népét az Istennel való szövetség útjára (Ez 7,10). Ezsdrás papi család sarja volt és egyben magas rangú perzsa állami 36 Baldermann, Ingo: A Biblia, a tanulás könyve. Budapest, 1989, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya Bodó Sára: Hitre nevelés a Szentírásban. In: Bodó Sára, ifj. Fekete Károly (szerk.): Katechetikai és valláspedagógiai szöveggyőjtemény. Debrecen, 1998, DRHE Molnárné László Andrea: A Tóra szerepe az elsı századi zsidó nevelésben. ( ) 15

15 hivatalnok is. Ez a kettıs szerep nagy segítséget jelentett számára a jeruzsálemi kultusz újjászervezésében. A templom körül összegyülekezı közösség rendjének kialakításához szükség volt a szakrális igazságszolgáltatás megszervezésére. 39 Ehhez olyan emberekre volt szükség, akik elkötelezték magukat Jahve szolgálatára. Korábban is szokás volt, hogy az újévhez kapcsolódva a nép megerısítette, hogy kötelezınek ismeri el magára nézve a Jahvéval kötött szövetséget (5Móz 31,10). Ez a szokás lehetett az elıképe annak az eseménynek, hogy a hetedik hónap elsı napján az összegyőlt közösség elıtt felolvasták a Tórát, ezzel a nép ismét megújította a szövetséget. A fogság után a nagyobb településeken zsinagógákat építettek. A zsinagógákban szívesen alkalmaztak írástudókat, mint a Törvény tanítóit. Az iskola is a zsinagógához tartozott, a törvényadó és tanító szerep szorosan összetartoztak. A tanulni vágyó fiatalokat a városkapun belüli tereken győjtötték össze a tanítók, a késıbbiekben ezekbıl alakultak ki a formális iskolák. 40 Az itt tanuló fiatalokból lettek aztán az udvari tisztségviselık. 41 A tanítás élıszóban történt. Az írástudók a legáltalánosabb értelemben vett népnevelıi feladatokat látták el, elsısorban a felnövı ifjúságot tanítva. Az idık folyamán rögzült a tanítás módszere is. A tanítványoknak a mester kérdéseire kellett válaszolniuk, de nekik is jogukban állt kérdéseket feltenni. Elıfordult az is, hogy vita formáját öltötte a tanítás A bölcsességirodalom, mint a felnıttek nevelésének eszköze Az ókori ember szemében a bölcsesség fontos értéknek számított. Nem azt tartották bölcsnek, aki bıséges elméleti ismeretekkel rendelkezett, hanem azt, aki a hétköznapi életben felhasználható gyakorlati életbölcsességek birtokában volt. A bölcsesség tehát egy olyan világszemlélet, amely segít a mindennapok kérdéseiben való eligazodásban. A bölcs tanítások megjelentek a Bibliában is. A bölcsességirodalom hosszú fejlıdésen ment keresztül az évszázadok folyamán. A mőfaj nem csupán Izraelben jelent meg, az egész keleti világban ismert volt. Az ókori kelet gondolkodása szerint a bölcs ember alkalmazkodik az élet, a világ rendjéhez. Az összegyőjtött élettapasztalatokat rövid, frappáns, jól megjegyezhetı mondások formájában ırizték és adták tovább. A szentenciaszerő bölcsességek jelentették az írásba foglalás elıtt a késıbbi bölcsességirodalom ısi formáját. Gyakori mőfajok: 39 Von Rad: Az Ószövetség teológiája. 1. kötet Budapest, 2000, Osiris Az ókorban gyakori volt, hogy a templomokhoz kapcsolódó iskolákban nemcsak az írást és az olvasást lehetett megtanulni, hanem oktatták a vallási és erkölcsi élet írott és íratlan szabályait is. 41 Tóth Kálmán: Az Úrnak félelme: ez a bölcsesség. Budapest, 1998, Kálvin Fináczy Ernı: Az ókori nevelés története. Budapest, 1906, Hornyánszky Viktor

16 példázat (Péld 10,11, 19,12) hasonlat (Péld 22,29-34) találós kérdés 43 (Péld 30,15-33). A keleti gondolkodás szerint a bölcsességhez nem csupán megszerzett tapasztalatokon, hanem nevelésen, tanításon keresztül is vezet út. Izrael népe számára is fontos, a mindennapi életet nagy mértékben megkönnyítı, segítı érték volt a bölcsesség. Ezt bizonyítják a nagy tiszteletnek örvendı bölcsességgyőjtemények. A bölcsesség tanítása már a családban elkezdıdött, a szülık feladata volt (Péld. 1,8 6,20). A bölcsességre való törekvés azonban sokkal inkább az érett felnıtt kor jellemzıje, mint az ifjúságé. A királyi udvartartáshoz Dávid és Salamon uralkodásától kezdve hozzátartoztak a. bölcsek 44 Tanításaikon nıttek fel a késıbbi udvari hivatalnokok, vezetı tisztviselık. A királyi udvar bölcseinek higgadtnak, türelmesnek kellett lenniük (Péld 14,29). Az ószövetségi bölcsességirodalom nem a világ keletkezésére vagy mőködésére kérdez rá, sokkal inkább az ember helye, szerepe izgatja a világban. Gyakorlati életbölcsességet kínál, amely hozzásegít az Isten akarata szerinti élethez. 45 A bölcsesség elsajátítása hosszú folyamat eredménye. A bölcsesség nem csupán és nem elsısorban megszerzett elméleti ismereteket jelentett, hanem sokkal inkább egyfajta magatartást, életmódot is. A bölcs (hákám) kifejezés a gyakorlati képességekben való jártasság mellett a tanítókra is vonatkozik A tanítók mint a megtanulni való dolgok továbbadói szerepelnek a bölcseleti győjtemények elején is (Péld 22,16; 24,23). 46 Ezek a bölcsek elsısorban írnokok voltak, akik az atyák hagyományait kutatták 47 (Péld 22,20; Préd 12,10; Jób 8,8). Hallgatóságuk azokból az emberekbıl állt, akik úgy érezték, hogy tanácsra van szükségük. A babiloni fogság után a bölcs mondásokat egyre inkább egységes rendszerbe foglalták. I Az ünnepek mint a tanítás alkalmai A meghatározott idınként ciklikusan visszatérı ünnepek megtartása újra és újra arra emlékeztetett, hogy Isten választott népének kötelességei vannak. Az ünnepek rendszeres megtartására a Sinai-hegyi szövetség kötelez. (2Móz 23, 14-17) Minden hétköznapokból kiemelkedı nap az ünnepet ajándékozó Istenre mutat, és egyben figyelmeztet arra, hogy a választottság kötelezettségekkel is jár. Az ünnepek egyszerre emlékeztettek Isten 43 Az itt olvasható szám-mondások feltehetıen rejtvényekbıl, találós kérdésekbıl származnak. ld. Czanik Péter: A példabeszédek könyvének magyarázata. In: Zsinati bizottság (szerk.): A Szentírás magyarázata. 2. kötet Budapest, 1995, Kálvin Tóth Kálmán: Bölcsességirodalom In: Keresztyén Bibliai Lexikon Budapest, 1993, Kálvin Tóth Kálmán: Az Úrnak félelme: ez a bölcsesség. Budapest, 1998, Kálvin Wolff, Hans Walter: Az Ószövetség antropológiája. Budapest, 2001, Harmat-PRTA Wolff, Hans Walter: Az Ószövetség antropológiája. Budapest, 2001, Harmat-PRTA

17 cselekedeteire, ugyanakkor megülésükkel jelenvaló eseményként élhette át a közösség Isten szabadítását, amely zálogát jelentette annak, hogy a jövıben is megtartja övéit. 48 A három ısi ünnep, a páska, az aratás és az ıszi lombsátor ünnepe eredetileg a mezıgazdasághoz kapcsolódott. Mindegyik központi rítusa a föld termésének Jahve elıtt való bemutatása volt. Mindhárom hálaadás volt. Mckenzie véleménye szerint a kovásztalan kenyér a gabonaszem szentségét jelképezi, mivel az közvetlenül Jahve kezébıl származik. A kovász egyrészt megszentségteleníti, másrészt az ember számára fogyaszthatóvá teszi a magot. Úgy véli, mindhárom ünnep a betakarítás idıpontjától függött, korai formájában egyiknek sem lehetett állandó dátuma. Úgy tőnik, hogy a legkorábbi izraelita ünnepekhez azok kezdeti formájában nem főzıdött szimbolikus jelentés. 49 A páska ünnepe az Egyiptomból való szabadulás elıestéjére vezethetı vissza. Az elsı páskabárány elkészítését Mózes rendelte el az Úr parancsa szerint. A bárány vérével meg kellett kenni a két ajtófélfát és a szemöldökfát, hogy az így megjelölt házakat elkerülje az elsıszülötteket éjjel elpusztító Úr. Az elsı páskára, Isten szabadítására való emlékezést már Mózes elıírta. Az ünnepek fontos szerepet játszottak a késıbbi korokban is. A fogság után a zsidók öt legfontosabb ünnepének mindegyikén teljes terjedelmében felolvasnak egy-egy ószövetségi iratot. Ezek az öt tekercs könyvei, a Megillot darabjai. Ennek hatására évrıl-évre újra átéli a közösség az ünnep misztériumát. A páska ünnepén az Énekek énekét, az aratási hálaünnepen Ruth könyvét, a templom pusztulásának gyászünnepén Jeremiás siralmait, olvasták fel. A Prédikátor könyvét az ıszi lombsátor ünnepén, végül Eszter könyvét a purimkor hallgatta meg minden évben a templomban, késıbb a zsinagógákban összegyülekezett közösség. Bár valamennyi könyv kései, a fogság után írásba foglalt alkotás, az Énekek éneke darabjai között lehetnek évszázadokkal korábbi dalok is. 50 Az Ószövetség egyéb ünnepei a következık voltak: A Sabbat Az elsı és leggyakoribb ünnep a szombat. Elsı említése a 2Móz 16, szakaszban található. A Dekalogus is felszólít a szombat megtartására (2Móz 20, 8-11). A hetedik nap megszentelésének parancsa a teremtésre emlékeztet, egyben arra a szabadításra is, amelyet az egyiptomi fogságból adott az Úr. (5Móz 5, 12-15). Míg tehát az Exodus a teremtésre alapozza a szombat törvényét, a Deuteronómium az Egyiptomból való szabadulással hozza kapcsolatba. A felszabadított rabszolganép ajánlhatta fel szabadítójának a hét egyik napját. 48 Haag, Herbert: Ünnep. In: Bibliai lexikon. Budapest, 1989, Szent István Mckenzie, John L: A Theology of the Old Testament. London, 1974, Chapman Tóth Kálmán: Ószövetségi bevezetés. Budapest, 1990, Budapesti Református Theológiai Akadémia

18 B Újhold és kürtzengés napja A hónapok kezdetét kürtzengés jelezte. 4Móz 10,10. Minden hónap elsı napján égı és vétekáldozatot mutattak be. C Engesztelés napja Évenként megtartott ünnep Izraelben, amely egyre jelentısebbé vált. Eredete vitatott. 51 A sátoros ünnep elıtt öt nappal tartották. Az ünnep az engesztelés elnyerésére irányult. Ezen a napon csak a fıpap mutathatott be áldozatot. A papok nem léphettek be a szentélybe, a fıpap sem viselhetett díszes fıpapi öltözetet. 52 Az elıírt áldozatok emlékeztettek a környezı pogány népektıl való elkülönülés parancsára. D Az elengedés esztendeje A szombatév törvénye letelepedett életformát feltételez. A hat esztendın keresztül mővelt földet a hetedik évben nyugodni kellett hagyni. (2Móz 23, Móz 25, 1-7) Ezzel azt fejezték ki, hogy a föld valódi tulajdonosa Isten, és a fölre is vonatkozik a szombati nyugalom törvénye. A hat év során felgyőlt adósságot el kellett engedni a hetedikben. (5Móz 15,1-11) Hat év után fel kellett szabadítani a héber rabszolgákat is. (2 Móz 21, 2-6) A Deuteronómium indoklást is ad a rabszolgák felszabadításának törvényére. Emlékezz arra, hogy rabszolga voltál Egyiptomban, de kiváltott téged Istened az Úr. Ezért parancsolom ezt ma neked. 53 A szombatév is a múltra, Isten szabadítására emlékeztetett, és ebbıl vont le következtetéseket, határozott meg követelményeket a jelenben élı nemzedékek számára. E A nagy örömünnep éve A hetedik szombatév után következı 50. év volt a nagy örömünnep éve. Ekkor a hetedik hónap tizedik napján országszerte meg kellett fújni a kürtöt, és ez jelentette az év kezdetét. Ez is a szabadulásra emlékeztetı örömünnep volt, ami szabadulást hozott a héber rabszolgáknak, a földekre visszatérhetett eredeti tulajdonosa. Bár a kürtölés éve egy szombatévet követett, a földet ebben az esztendıben is parlagon kellett hagyni. (3Móz 25, 8-22) Összefoglalásként elmondható, hogy az Istenrıl való tudás, Isten ismerete a megélt tapasztalatból származik, és megköveteli, hogy az ember alávesse magát Jahve akaratának. Ez az engedelmesség bizonyítja, hogy valóban ismeri Istent. Papok, próféták, rabbik, az Ószövetség korának tanítói nem csupán elméleti ismereteket közvetítettek a világot teremtı, és választott népe sorsát szívén viselı Istenrıl, hanem igyekeztek engedelmességre, 51 Derencsényi István: Engesztelés napja. In: Keresztyén Bibliai Lexikon I kötet Budapest, 1993, Kálvin Schultz, Samuel J: Üzen az Ószövetség. Budapest, 1992, KIA Móz 15,15 19

19 istenfélelemre is buzdítani. Részben a közösen megélt ünnepeken, rítusokon keresztül, részben az állandóan ismételt és ezzel rögzített szóbeli tanítás segítségével. Az ünnepek egyrészt arra emlékeztettek, hogy mit cselekedett Isten a történelemben, de egyben azt is üzenték, hogy a jelenben és a jövıben is szabadítóként tekinthet Rá a szövetség népe. Azáltal emelkedtek ki a hétköznapok sorából, hogy a jelenben élı embert a történelemben munkálkodó Istennel hozták kapcsolatba Prozeliták és istenfélık az intertestamentális korban A diaszpóra-lét vonta maga után a missziói elkötelezettség megerısödését a hellenizmus idején. A diaszporában élık nagy erıfeszítéseket tettek, hogy minél több pogányt nyerjenek meg a zsidó vallás számára. Azért volt olyan sok a prozelita, mert mindenfelé éltek zsidók, akik a saját környezetükben hitelesen tudták megszólítani, és a Tórához vezetni pogány ismerıseiket. 54 A görög filozófia nem támasztott szigorú erkölcsi követelményeket, ezzel szemben a zsidó vallásban szoros egységet alkot a tanítás és az élet. Ez a következetesség jelentıs vonzerıt gyakorolt a pogány környezetre. A zsidó vallás hosszú múltja ugyancsak értékként jelent meg a korabeli világ számára. 55 A tudás héber megfelelıje a yada. Ennek a Septuagintában a ginoskein felel meg. A görög filozófiában a ginoskein elsısorban intellektuális értelemben vett tudást jelentett. A zsidók számára a yada sokkal inkább a szív, mint az értelem döntése volt. Hozzátartozott a tudatos és aktív elkötelezıdés a mindennapi élet során. Jellegzetes, hogy a zsidóknak nincsen pontos kifejezése az értelemre, intellektusra. Számukra fontosabb az objektív igazolásnál az érzelem, tapasztalat segítségével megszerzett tudás. A tanulás fogalmát ebben az értelemben használják. 56 A zsidó misszió eredményeképpen két csoport alakult ki, a prozeliták és az istenfélık. A különbség az volt közöttük, hogy míg a prozeliták vállalták a körülmetélkedést is, elvégezték a számukra meghatározott tisztulási szertartást és bemutatták az elıírt áldozatot, addig az istenfélık ezt nem tették meg. Ugyanakkor ık is elfogadták a monoteizmust, és igyekeztek megtartani a mózesi törvényeket. 57 Ezek az istenfélık és a zsidó monoteizmussal szimpatizálók számára jelentıs vonzerıt jelentett a keresztyénség, amit korlátok nélküli zsidóságként értékelhettek kezdetben Kovács Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság. Köln-Bécs, 1969, Útitárs Kovács Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság. Köln-Bécs, 1969, Útitárs Groome, Thomas H: Christian Religious Education. New York, 1980, Harper and Row Kovács Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság. Köln-Bécs, 1969, Útitárs Vladár Gábor: A Róma 13,1-7 parainézisének kor-és vallástörténeti háttere. Debrecen, DRK

20 Tanítás az Újszövetségben A tanításra az Újszövetség elsısorban a didaszkó igéket használja. Az Újszövetség korában, csakúgy mint a zsidóknál, elsısorban élıszóban folyt a tanítás, hiszen a hit hallásból van. (Róm 10,17.) Az ıskeresztyének többsége a társadalom alsóbb rétegeihez tartozott, így az ismeretközlés módjának is alkalmazkodnia kellett a befogadók mőveltségi szintjéhez. 59 A tanítás alapvetı célja a tanítottak Jézus Krisztushoz való vezetése. Jézus Krisztus tanítványává lenni tehát azt jelenti, hogy miután tanítását megértettük, elkötelezzük magunkat Krisztus és Isten országának igazsága mellett. 60 A tanító (didaszkalosz) kifejezés gyakori a profán görög irodalomban. Az Újszövetség használja Keresztelı Jánosra (Lk 3,12) vagy tekintélyes zsidó vallási vezetıkre is (Lk 2,46 Jn 3,10). A szó mintegy 60 újszövetségi elıfordulásából több mint 30 Jézusra vonatkozik. 61 A rabbi és tanító kifejezéseket általában szinonimaként használták. Ez azt sugallja, hogy a tanító cím nem jelentett hivatali pozíciót, sokkal inkább egy csoport vezetıjét jelölte. 62 A tanítás közvetlen kapcsolatban állt a kereszteléssel. A keresztelés azt fejezi ki, hogy a megkeresztelt új életbe lépett be. A vízben való alámerülés az óember halálát, a vízbıl való felbukkanása az új ember születését jelképezi. Mindez abban a tudatban történt az ısegyházban, hogy Krisztus visszajövetele a küszöbön áll. Az etikai alapállás az eszkatológiában gyökerezett A felnıtteket tanító Jézus Jézus azzal kezdte messiási szolgálatát, hogy tanítványokat választott ki, és hívott el maga mellé. Velük együtt járta be Galileát, és tanított az utcán, házban, zsinagógában, hegyen mezın vagy akár egy hajóból. Ugyanakkor tanított a zsinagógában is, sıt a Biblia feljegyez egy olyan alkalmat, amikor liturgikus prédikációt tartott a názáreti zsinagógában (Lk 4,16-27). Igehirdetésének különlegességét kortársai abban látták, hogy úgy tanította ıket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. (Mt 7,29) A tanítás végigkísérte egész földi szolgálatát, Nikodémus is Istentıl küldött tanítóként szólította meg, amikor felkereste egyik éjjel. (Jn 3,2) Szavai elsısorban a felnıttekhez szóltak, ıket hívta el tanítványának, de a gyerekeket is közel engedte magához. (Mt 19,13-15, Lk.9,48). Amikor Jézus Krisztust, mint felnıttekkel foglalkozó tanítót jellemezzük, 59 Kiss Tihamér László: A kátétanítás módszereinek történeti ismertetése. Szeged, (a szerzı kiadása) Brummelen, Harro van: Istennel az osztályteremben. Budapest, 1996, ACSI Parker, Pierson: Teacher. In: Buttrik, Kepler et al. (ed.): The Interpreter s Dictionary of the Bible. Volume 4. New York-Nashville, 1962, Abingdon Parker, Pierson: Teacher. In: Buttrik, Kepler et al. (ed.): The Interpreter s Dictionary of the Bible. Volume 4. New York-Nashville, 1962, Abingdon Conzelmann, Hans: An Outline of the Theology of the New Testament.. London, 1976, SCM Press LTD