A Szabad Szellem Gondolatainak Lapja Titkok - Talányok - A Külsõ és Belsõ Egyensúly Szellemisége II. évfolyam 12. szám / 2001.

Átírás

1 C S E N D H A N G J A I A Szabad Szellem Gondolatainak Lapja Titkok - Talányok - A Külsõ és Belsõ Egyensúly Szellemisége II. évfolyam 12. szám / december 299 Ft Megújult minõség változatlan áron! Interjú közéleti személyiségekkel, sztárokkal, ahogy õk látják az ember lelkét, szellemiségét...

2 2001. December A LÁNG Játék, háborúk szélviharában ellobban a gyertyaláng s az izzó kanóc felhõ-füst vörös sóhajában elszáll a Kék madár. S mint távoli szélzúgás a hegyek tûfoknyi ormán sóhaja remegve-rebbenve száll téren, idõn át. - Csak hívnod kell, szeretned, szeretned az élet minden pillanatát - Játék háborúk gondjai felhõkké nõnek az élet színpadán, s bennük bújkál a reménytelen halál! Látni amint a felhõkön átbúvó életsugár beragyogja a kereszten érted vállalt halált. Magasan a felhõk felett örökké létezõ fényben, könnycseppet szül a Boldogság Kék madara. Könnycsepp, mely alászáll s benned lángra lobbantja az élet tiszta fényét, hogy égjen, égjen újra a Gyertyaláng. Köszöntöm a Kedves Olvasót! Elmúlt a harmadik évezred elsõ éve, elkezdõdött a titkokkal teli, ma még ismeretlen jövõ és sajnos látható és tapasztalható az Önök számára is, hogy az évezredes jóslatok megvalósulni látszanak. Egyre nõ a világban a társadalmi és szociális feszültség. A fájdalom, a tudatlanság, egyre nagyobb arányban terjed, melynek vírushordozója a vádaskodás. Talán most így Karácsony táján, az évezred elsõ Karácsonyának idején jut ideje mindenkinek arra, hogy elgondolkodjon, és gondolatait mentesítse a vádaskodás felhõi alól. Az ember fájdalmas gondolatai felhõként telepednek szellemiségére, de talán látható lesz, hogy túl a felhõk fölött süt a Nap. A harmadik évezrednek nem kell úgy elmúlnia, mint az elõzõ évszázadoknak, évezredeknek. Semmi nem tiltja, hogy az ember elgondolkodjon azon, hogy amit generációk végeláthatatlan sorában élt õsök, nem tudtak megoldani fegyverrel, csak harcot és küzdelmet vívtak az általuk békének vélt ideológiákért, melyekért aztán vezstesként meghaltak. Semmi nem tiltja, hogy legalább Karácsony estéjén elgondolkodjon azon az ember, hogy a legfõbb ideológia a Boldogság.Az egyetlen ideológia, melynek kiteljesedésének lényege, hogy észrevegye az ember, hogy van más megoldás is, mint a küzdelem, s ez a Béke Útja. Eljött az idõ, hogy átlapozzunk õsrégi sorokat, leporoljunk kõtáblákat, olajmécses fényénél papírusztekercseket olvassunk, hogy értsük mit jelent az a szó Karácsony, mit jelent az a szó Szeretet Ünnepe, mit jelent az a szó Béke. De ha nem is nyúlunk vissza a múltba, elég ha felcsapunk egy történelem könyvet, és látható benne évszámokkal, eseményekkel, tényekkel alátámasztva, hogy soha sehol nem értek el eredményt háborúval. Tegnap sem, tíz évvel ezelõtt sem, de ötven, száz, és ezer évekkel ezelõtt sem. Talán egy hatéves gyerek, aki most tanul olvasni látja, hogy a háborúk egymás után jönnek, mint a láncnak szemei. Igaz, õ érdek nélkül lapozgatja még a történelem könyvet. De majd ha felnõ, a társadalom saját ideológiáinak megfelelõen célokat erõltet rá, s a hatéves gyerek ki ma még csak az élet örömeinek él szembe kerül mások elvárásaival, s jobb dolga híján világhódításra adja a fejét. Ugyanolyan lesz, mint azok, kik népek sorsát vállalják fel, de elfelejtik Arisztotelész bölcsességét. Elfelejtik a Tao titkait, de ami a legfontosabb, elfelejtik gyermekeik mosolyát, és ami elgondolkodtató, hogy elfelejtik, hogy máshol is élnek emberek. Azt hiszik, a világ az õ játszóterük. Semminek nem kell úgy történnie, ahogy történni fog, csak meg kellene hallgatni karácsony szellemét, nagy sétákat tenni a puha hóesésében, s arra gondolni: hatmilliárdan álmodnak a Békérõl. Czanik Csaba Árpád Tartalom: A szellem - Karácsony szelleme...4. Szerzõink írták - Az amerikai elnök szelleme a Fehér Házban Személyiség a természeti tipológia tükrében II. A személyiség helye, szerepe, feladata Erõvonalak, avagy a Föld és az Univerzum kapcsolata - Agharta/ Sambhala A navajok földjén: James Peshlakai navajo indián gyógyító gondolatai SHÁMI - lélek testtánc Gondolatok az Ezoterika, a Spiritualizmus és a mai Ember kapcsolatáról - Az út keresése Utazásom Egóniában, mely során önmagam határaiba bonyolódom III.rész - És feltûnnek Egónia partjai (folytatás) Képes beszámoló a Karaván Kiadó nyílt Scneeberg túrájáról Körképinterjúk - Varnus Xavér Gyereksarok - Dalma meséi - A varázsló újra színre lép Könyvajánló Részletek a Lázadás, a Falevél és a Kõszikla címû mûvekbõl - Idézet a Mont Blanc címû fotóalbumból Beszélgetés Kisfaludy Györggyel Olvasói levél - Az alkohol nem szentelt víz, nem spirituális technika. II. rész IMPRESSZUM: CSEND HANGJAI - Spirituális magazin. Laptulajdonos: Genezis 2001 BT. Kiadja: Karaván Kiadó. Szerkesztõség és hirdetésfelvétel: 9400 Sopron, Színház u. 14. Levélcím: Genezis 2001 Bt., 9400 Sopron, Pf.: 306 Tel.: 99/ , Fax: 99/ Üzenetrögzítõ: 99/ , karavan0@axelero.hu Fõszerkeszõ és a kiadásért felel: Czanik Csaba Árpád Lapmenedzser: Sipos Anikó Nyomtatás: Press Art-Sopron Nyomdai elõkészítés: Karaván Kiadó HU ISSN Elõfizetési díj egy évre Ft, fél évre Ft, negyedévre 852 Ft. Elõfizethetõ a lap végén található megrendelõ segítségével a fenti levelezési címen vagy fax számon. Terjeszti a Hírker Rt. és a Lapker Rt. és a Karaván Kiadó Az újságban található fényképek és írások a kiadó tulajdonát képezik, azok bármilyen további felhasználásához a kiadó elõzetes írásbeli engedélye szükséges! A magazinban található írásokért a szerzõk vállalják a felelõsséget! Képet, filmet, kéziratot nem küldünk vissza! 3

3 Szellem Az emberi kultúra bolyongásai, melyet az idõ végeláthatatlan útvesztõiben tesz meg, nagyon sokszor szinte tanúbizonyságát kínálják és mutatják annak, hogy van valami túl az életen és a halálon, van valami, amit úgy lehetne nevezni, hogy tudat, egység, összetartozás, valami, ami képes áthatolni az idõn, a téren, az anyag korlátain. Van valami olyasmi, ami igazából ezt az egész világot létrehozza, irányítja, s meghatározza mûködését. Ezt a valamit lehetne nevezni, mint bizonyságtétel, az ember hatalmának, amely képessé tette, hogy kiemelkedjen a vélt evulóciós láncból, hogy kiemelkedjen az állatvilágból, és kiemelkedjen, hogy le tudja gyõzni a természetet. Ha mélyebben belegondolunk, akkor mi adott lehetõséget az embernek arra, hogy ezeket a folyamatokat meg tudja tapasztalni. Mi volt az az erõ, vagy tudat, vagy áramlás, amely ezt mind bizonyította az embernek, hogy az ember olyan dolgokra és tettekre képes, amelyekrõl igazából álmodni sem tud. Nos, akárhogy nézzük a bizonyságát ezeknek a dolgoknak a létezésére, talán az emberiség egyik legnagyobb ünnepe, amit ugyan manapság most már ilyen nejlonba csomagolt és csillagszórós, magnéziumporos kis valamivé lett átváltoztatva, ez az ünnep az emberi érzelem legnagyobb kifejezésének az ünnepe, a szeretet ünnepe a karácsony. Ez az ünnep bizonyítja azt, hogy az emberben lévõ isteni erõ, a legmagasabbrendû tudat képes megújulni, képes legyõzni azokat a korlátokat, amelyek a fejlõdésének egy elõzõ korszakában még olyan gátakat jelentettek, amelyek szinte áthidalhatotlanoknak tûntek. A karácsony, mint bizonyság, mindig megmutatja, hogy az ember valójában miért van a földön, miért él itt, mi a célja ezen belül a létnek, s ez a cél valójában a szeretet megtanulása, a szeretet megtapasztalása, de ami a legfontosabb, a szeretet felismerése. Nagyon sokszor egyegy karácsony estén évtizedes feszültségek múlnak el, egy-egy karácsony éjjelén megszorított kéz hosszú-hosszú idõre meghatározza emberi sorsok alakulását. Nos, mi lehet ennek az egésznek az oka? Talán elképzelhetõ, hogy a világot alkotó tudat ezen az éjszakán, karácsony éjjelén maga is mintha alászállna az emberek közé és szétáradna az emberek között, s ez a szétáradás valójában az emberi lélek hatalmát, az emberi lélek fényét jelenti. Az emberek összekapcsolódnak egymással, szinte automatikusan, s ez az összekapcsolódás le tudja gyõzni az emberi vágyat és akaratot. Hiába gondol valaki éppen valami szürke hétköznapi dologra, ami jellemzi a mai kultúrát és társadalmat, akkor is van a karácsonynak valami megfoghatatlan mélysége, misztériuma, varázsa, s ez a szeretet anyaggá válásának szimbóluma, amikor a szeretet képes olyan érzéseket megmozdítani, amelyeket nem lehet sem pénzzel, sem hiú ábrándokkal, sem csalfa szavakkal megvenni. A szeretet ezen az éjszakán - mint megnyilvánult erõ - jelképezi az embereknek, ha egyszer mûködik, akkor miért nem mûködne másodszor is. Ha egyszer az ember meg tudja tenni, hogy szereti a másik embert és feltétel nélkül el tudja fogadni, ha legalább egyetlenegy éjszakára, akkor semmi nem tilja neki, hogy annak folytatása legyen, hogy mûködjön, hogy állandóvá tudjon válni. Köztudott dolog, hogy az ember lelki fejlõdése, az állandóan változik, de az is köztudott dolog, hogy a változás maga a legnagyobb állandóság. Az embernek éreznie kell azt, hogy mindig képes a megújulásra, a felismerésekre, és mindig képes befogadni azokat az információkat, amelyek az õ számára a szeretetet és a boldogságot jelképezik. A karácsony, mint egy örök visszatérõ jelzi és tanítja az embernek, hogy van valami, amire mindig oda kell figyelnie, mindig szem elõtt kell tartani, hogy valójában nem az a fontos, hogy az ember egy gyönyörûszép, zöld fenyõfát feldíszítsen, hanem az a fontos, hogy megérezze a másik ember lelkébõl áradó erõt, s ezáltal elfogadja olyannak a másikat, amilyennek az megszületett, s nem kell mást csinálni, csak egyszerûen fogni egymás kezét és nézni, ahogy kint az ablakon túl halkan, puhán hull a hó. Nem rituálénak kell lenni igazából egy karácsonynak, bár biztos, hogy sok ember számára a hétköznapok kibontakozásából egyfajta lehetõség a pulyka sütés vagy a halászlé készítés, vagy a bejgli sütés, és oljdja a feszültséget a közösségi munka, oldja a feszültséget, mikor az emberek újra érzik azokat az illatokat, amelyeket már hosszú-hosszú ideje nem éreztek. És mikor újra elõjönnek a régi emlékek, a régi érzelmek, az emberek kezdenek közelebb kerülni egymáshoz. Ilyen értelemben szükség van a rituáléra. De az, amikor már az egész kezd megváltozni és a rituáléból valami cirkuszi mutatvány kezd kialakulni, akkor is ott van a szeretet, mert az ember egy pillanatra megérzi, hogy mirõl szól ez az egész dolog, de a hiúsága képes legyõzni ezt a varázst - az ember egyik legnagyobb misztáriumát, s újra bele tud veszni a szürke világ fátylába, s újra majd arról álmodozik, hogy egyszer jön egy olyan karácsony, ahol õ is csendben és nyugodtan tud ülni az ablak elõtt, csendben és nyugodtan meg tudja szorítani másoknak a kezét, csendben és nyugodtan érzi karácsony szellemét. Az õsidõkben ezek az idõk, a karácsony körüli ünnepek, a karácsony idején történt ünnepek a kereszténység elõtti idõkben az évfordulókkal függtek össze. Karácsony körül voltak a leghosszabb éjszakák, és Karácsony szelleme karácsony után már elkezdett az éjszaka növekedni, a fény növekedni, elkezdtek a nappalok hosszabbodni, ami azt jelentette, hogy a sötétség felett az értelem újra diadalt aratott, újra az ember került ki a fénybe, újra legyõzte önmagát, újra a zárt világból a térbe, a messzeségbe tud átlépni, újra szabaddá tud válni, és az emberi kultúra még most is valahol függ ezektõl a ciklusoktól. Mélyen beágyazódva ott él tudatának rejtett zugában, hogy várni kell, amikor a fény eljön, várni kell, amikor a fény elkezd növekedni, várni kell a szabadságra. Pedig ez nem így van, s ott van mindez az ember mellett, csak észre kell venni. Minden lehetõség az ember számára, mely az életében feléje irányul, az ott van, csak a hozzá vezetõ utat kell a szellem szabadságával felismerni. A felismerés, az valójában nem abból állna, hogy az emberek ott állnak a karácsonyfa elõtt, s csodálják, s arra az egy pillanatra úgy érzik, hogy mint egy többezer éves, vagy talán még annál is régebbi rituálénak a részesei, hagyománynak a részesei, és valójában csak a hagyomány tiszteltébõl kifolyólag adnak ajándékot egymásnak, s mondják egymásnak a szép szavakat. Nem ez lenne a megoldás igazából, mert a fa nézésébõl, a fa csodálatából még nem ébredt föl az emberben a fény, nem ébredt föl az emberben az a lehetõség és az a tudás, hogy felismerje önmaga határtalan szabadságát, önmaga helyét az élet rendszerében. Ellenben, ha az ember magába tekint ezekben a napokban, s végiggondolja saját életét s a fának a fényét, erejét, varázsát, misztériumát a saját életében próbálja meg felismerni, a saját életében próbálja meg átvetíteni, akkor az élete más értelmet kap, más jelentõséget. Persze egyértelmûen csak akkor tudnak ezek a dolgok valamilyen kibontakozási irányt jelképezni, hogyha õszinteséggel néz bárki a saját lelkiismeretére és õszinteséggel próbálja ezeket a dolgokat végiggondolni önmagában, önmaga tetteit értelmezve. Manapság a katolikus világ kibontakozása óta az emberek a karácsonyt azonosították Krisztus kereszthalálával, bizonyos értelemben átfedéseket építettek ki a dolgok között, holott valójában a karácsony ünnepének sokkal régebbi hagyományai vannak az emberi kultúrában, mint egy-egy vallás. Talán az emberiség egyik legrégebbi ünnepei közé tartozik. A katolikus vallás eseménysorozatai egybeesnek ezekkel az õsi eseményekkel, és ráépülve azokra, olyan leckét tudnak adni az emberiségnek így, közösen együtt, amelyek megdöbbentõ mélységeit tudják feltárni az emberi léleknek. Csak úgy érdekessége és elgondolkodtatása a dolgoknak, hogy manapság nagyon sok ember ott áll akár a templomokban, akár a maga saját kis lakásában a falon lévõ kereszt, a feszület elõtt és nézi, és ugye fohászkodik a kereszthez, fohászkodik a kereszten halált halthoz, ami bizonyos értelemben azt jelenti, hogy közeledik valamiféle vallási irányzathoz, közeledik valamilyen morális parancs sorozathoz, közeledik valamilyen életfelfogáshoz, de csak közeledik. Ugyanis abban a pillanatban, hogy abbahagyja az általa fohásznak nevezett folyamatokat, az élete ugyanúgy megy tovább, ugyanúgy azt fogja tenni, amit elõtte, hogy a saját embertársát eszköznek, célnak tekinti, hogy önmaga gyarapodását el tudja érni, hogy önmaga kiteljesedését el tudja érni. Azaz, nem veszi figyelembe az emberi méltóságot és tiszteletet, az emberi szeretetet, hanem csak a pénzt, az anyagot, vagy egyéb más ilyen múló értéket. De ha egyetlen egyszer az, aki fohászkodik, elgondolkodna azon, hogy miért történt a kereszthalál, és hogy nem fohászkodni kellene, hanem azt érezni, hogy benne is megvan ugyanez az erõ, hogy benne is ott van ugyanez a nagy lelki hatalom, hogy benne is ott van, csak hinni kell benne, elfogadni, s tudni, hogy az ember, az szeretetre méltó lény. A legfontosabb dolog, hogy az ember fel tudja ismerni, hogy igazából a szeretet az egyetlen erõ, amely méltóságot és varázst ad az emberi életnek. A szeretet az egyetlen létforma, amely igazán meg tudja mutatni az élet arcának minden rezdülését, és hogy így az ember képes az idõt és a teret megérteni, legyõzni, felismerni, - bárhogy lehet nevezni, de eggyé tud így válni azzal az erõvel, amit az emberk a teremtésnek neveznek, s azonos azzal az erõvel, amit szeretetnek nevezünk. A szeretet maga a teremtés, s abban a pillanatban, amikor a karácsony szelleme megérinti az embert, új gondolatok, új élethelyzetek, új csodák történnek az emberi élet apró kis világaiban, amelyeket nem úgy kell nézni, hogy picik, mint mennyiségi dolog, hisz valójában minõségileg óriásiak. Egy emberi életben minden egyes pillanat fontos mindenki számára, és minden egyes pillanat megismételhetetlen, pótolhatatlan, de ha szeretet van benne, akkor múlhatatlan. Karácsony szelleme mindig arra világít rá, hogy az embernek észre kell vennie, hogy mi végre van itt a földön, mi célból, s ez az egész csupán csak azért van, hogy az ember megtanuljon egy aprócska játékot, egy aprócska hitet, s egy óriási szabadságot, amit úgy nezveznek: SZERETET. - Czanik Csaba Árpád - Szerzõink írták Néhány elõérzet valóra válik, mások nem, függetlenül attól, mennyire valóságosak és szörnyûek a megjelenõ események. Vegyük például az Egyesült Államok tizenhatodik elnökének, Abraham Lincolnnak az esetét, aki többször is megálmodta saját meggyilkolását. Lincolnt április 14-ének éjjelén egy színházban John Wilkes Booth lõtte fejbe, és másnap meghalt. Lincoln elmesélte álmait egyik közeli barátjának, aki megörökítette azokat az utókornak. A feljegyzések szerint az elnök a gyilkosság elõtti éjjel azt álmodta, hogy egy vitorlás hajón tartózkodik, amely valamilyen távoli, ismeretlen hely felé tart. "Egy másik alkalommal - mesélte Lincoln - az álmomban halálos csend vett körül. Aztán elfojtott zokogást hallottam, mintha többen sírnának. Álmomban felkeltem, és lementem a földszintre. Egyetlen lelket sem láttam, de mindvégig elkísértek a gyászoló hangok. A keleti szobához mentem, és ott iszonyú meglepetés várt rám. Egy ravatal elõtt álltam, amelyen temetésre elõkészített holttest feküdt. Körülötte katonák álltak díszõrséget. - Ki halt meg a Fehér Házban? - kérdeztem az egyiket. - Az elnök - hangzott a válasz. - Merénylet áldozatául esett." Lincoln néhány nappal a különös álom után a washingtoni Ford színházban gyilkosság áldozata lett. Holttestét a színházból átvitték egy magánházba az utca túloldalán, majd a Fehér Ház keleti szobájában ravatalozták fel, pontosan úgy, Az amerikai elnök szelleme a Fehér Házban mint az álomban. Felmerül a kérdés, miért ragaszkodott hozzá Lincoln, hogy a szóban forgó éjszakán színházba menjen. Erre a kérdésre senki sem tud biztosat válaszolni. Feltehetõen kételkedett benne, hogy az álmok elõre jelezhetik a végzetes jövõt, vagy nem hitte, hogy az ember el tud menekülni a sorsa elõl. Lincoln halálához más megmagyarázatlan események is kapcsolódnak. Az elnök koporsóját speciális gyászvonaton szállították, amely útközben minden állomáson nyolc percre megállt, hogy az emberek leróhassák utolsó kegyeletüket. Ám nem sokkal a temetés után egy fantomvonatról érkeztek jelentések. A vonatot fekete drapéria borította, és az elnök koporsóját szállította. Az egyik kocsin egy csontvázakból álló zenekar utazott. Ahogy a kísérteties vonat végighaladt a korábbi temetési útvonalon, az órák megálltak. Pontosan nyolc percre. Lincoln szellemérõl elõször az 1924-ben megválasztott elnök, Calvin Coolidge felesége, Grace tett említést. Mrs. Coolidge többször látta Lincoln magas és ösztövér alakját, amint az Ovális Terem ablakából néz ki, olyan testtartásban, amely mélyen gondolkodó államférfira jellemzõ. Lincoln szellemjelenését gyakran látták Franklin Roosevelt elnöksége folyamán is. Amikor például Wilhelmina holland királynõ tett látogatást a Fehér Házban Roosevelt elnöksége alatt, nagyon megdöbbent, amikor kopogást hallott hálószobája ajtaján, és Lincoln fantomalakját pillantotta meg a küszöbön állva, félreismerhetetlen, jellegzetes kürtõkalapjában. A királynõt roppantul meghökkentette, hogy mikor Rooseveltnek és másoknak másnap reggel említést tett az élményrõl, azok nem látszottak túlságosan meglepettnek. A jelenséget egyszerûen azzal magyarázták, hogy a királynõ Lincoln hálószobájában aludt. Harry Truman elnök idejében a hírek szerint Lincoln szelleme már nem kóborolt a Fehér Ház folyosóin, feltehetõen azért, mert az elnöki palotát akkoriban nagyobb javításoknak vetették alá. Egyes szakértõk azon a véleményen vannak, hogy a szellemek nem szeretik azoknak a helyeknek az átépítését vagy megváltoztatását, ahol kísérteni szoktak, de az is lehet, hogy az ilyen változtatások egyenesen lehetetlenné teszik számukra, hogy megjelenjenek. A két amerikai elnök, Lincoln és Kennedy esete közötti hasonlóság is túllép a véletlen egybeesésen. Lincolnt például november 6-án választották meg, Kennedyt november 8-án. Pontosan száz év különbséggel kerültek be a kongresszusba is: Lincoln 1846-ban, Kennedy 1946-ban. Az utánuk következõ elnökök szintén 100 év különbséggel születtek: Andrew Jackson 1808-ban, Lyndon Baines Johnson 1908-ban. A gyilkosok, John Wilkes Booth és Oswald születése között 101 év telt el. Booth hátulról lõtte fejbe Lincolnt egy színházban, majd egy csûrbe menekült, Oswald szintén hátulról lõtt egy raktárból, és egy színházba menekült. Mindkettõjüket megölték, mielõtt bíróság elé állhattak volna. Kennedyt és Lincolnt egyaránt pénteken lõtték le, a feleségük jelenlétében. Lincolnnal a Ford színházban végeztek, Kennedy pedig egy Lincoln típusú autóban ült, amelyet a Ford Motor Company gyártott. És végül nemcsak Lincoln látta elõre saját halálát. Néhány órával azelõtt, hogy Oswald meghúzta a ravaszt, Kennedy azt mondta feleségének és személyes tanácsadójának: "Ha valaki le akar lõni egy ablakból, semmit sem tehetünk, úgyhogy miért is aggódnánk emiatt?" -Prusinszki István- 4 5

4 Erõvonalak, avagy a Föld és az Univerzum kapcsolata Emberemlékezet óta kering a különbözõ népek mítoszaiban és legendájában egy gazdagabb, boldogabb birodalom amolyan Ígéret Földje valahol a Himalája égbenyúló hegyei közötti alagútrendszerben. Hogy a legendának igenis lehet reális alapja, azt mindennél beszédesebben bizonyították Dr. Henrich Schlieman ásatásai, hiszen 1873-ban feltárta Trója romjait, igazolva, hogy az egész trójai háború nem Homérosz zseniális kitalációja volt csupán. A világ számos pontján találkozhatunk azzal az elképzeléssel, hogy valahol a talpunk alatt a Föld mélyében létezik egy miénkhez hasonló világ, egy titokzatos birodalom, amelynek lakói mágikus hatalmuk segítségével befolyásolják a felszíni világ történéseit, az emberi faj fejlõdését. Az õsi filozófia azt tartja, hogy Aghartát évezredekkel ezelõtt alapították, amikor egy szent ember a föld alká vezette népét. Az aghartaiak tudósa jóval meghaladta a felszínen élõkét. Az õsi kéziratok tanúsága szerint egyformán otthon érezték magukat szárazon és vízen, sõt a tûzben is. Elképesztõ képességek birtokában voltak, a természeti elemek felett is uralkodni tudtak. A legenda újabb változata szerint a föld alatti birodalom gigantikus méretû központi üregeibõl számtalan járat ágazik szét a szélrózsa minden irányába. Ez a kontinensek és óceánok alatt végighúzódó alagútrendszer behálózza a világot és mágikus módon õrzött kijáratai ott rejtõzködnek minden jelentõsebb szakrális, beavatási és orákulumközpont közelében. Ezt a mindenhová elérõ föld alatti birodalmat a század elsõ évtizedei óta Agharta, Agartha vagy Agharti néven emlegeti a szakirodalom. Agharta a felsõbbrendû emberek, illetve az õ tanítványaik és beavatottaik föld alaltti birodalma, amelynek központi csarnokai Közép-Ázsia háborította hegyláncai és kopár fennsíkjai alatt rejtõznek. Aghartát - amely kezdetben a föld felszínén volt, s amelyet még nem is Aghartának, azaz hozzáférhetetlennek, hanem Paradésának legfelsõ országnak neveztek - egy komikus katasztrófa túlélõi illetve egy elsüllyedt kontinens ( Atlantisz? Mu? ) menekültjei alapították. Ezek az emberek - mint az elveszett mágikus tudás és a szellem energiájának birtokosai és põrizõi hamartosan a hanyatló emberiség tanítóivá, irányítóivá és beavatóivá bváltak. Az évezredek során kiépíatett föld alatti birodalomba való visszahúzódásukra és elrejtõzésükre akkor került sor, amikot kezdetét vette a sötét kor, a kali-juga. Azonban eljön majd az idõ, amikor Aghartának népei feljönnek barlangjaikból, hogy az emberiség számára megmutatkozzanak a föld felszínén. Ez az esemény természetesen a sötét kor végén, az új aranykor kezdetén fog bekövetkezni. Agharta lakói, akiket ativarnaként, azaz kasztfelettiként emlegetnek, továbbra is figyelemmel kísérik a világ folyását, az emberek fejlõdését és ha szükségét látják, idõnként bele is avatkoznak. Ez a beavatkozás nem fizikai eszközökkel, hanem a máfgia segítségével történik. Agharta uralkodója, Brahmátma mindazoknak a gondolataival kapcsolatban áll, akik szellemi erejük és tudásuk révén képesek a spirituális lénnyé válás keskeny útjára lépni... Ismeri szándékaikat, elképzeléseiket, gondolataikat s ha ez összhangban van az Isteni Törvénnyel.- amelyek feltárják Isten természetét, szeretetét Mindenben ami látható és láthatatlan - támogatja õket szellemi felemelkedésük megvalósításában. Ha viszont ellentétesek vele, megakadfályozza megvalósításukat. Brahmátma két másik félisteni adeptus segítségével kormányozza Aghartát és rajta keresztül a felsõ világot. Ez az uralkodói hármasság egyben a világ hármas felosztását is reprezentálja. A Brahmátma képviseli a szellem birodalmát, õ aki, Istent szemtõl szembe látja. A Mahátma az asztrális, lelki lés érzelmi szférát képviseli, aki a jövõbe lát. A Mahánga pedig a fizikai testet illetve az anyagi világot képviseli, akit pedig jövõirányítónak neveznek. Amikor Brahmátma és két uralkodótársa, egy idõtlen kouzmikus rituálét mutat be Agharta központi templomában, az az egész univerzumra hatásra van valamilyen módon. Az ilyen kozmikus misztéruiumok föld alatti celebrálása közben vannak pillanatok amikor a magányos utazók mozdulatlanná dermednek éps még az állatok is elcsendesednek az Aghartából feltörõ spirituális energia hatására. A közép-ázsiai Agharta-hagyomány egyik tanítása szerint az északi buddhizmus három legfõbb vallási vezetõje nem más mint Agharta három irányítójának evilági reprezentálása; A dalai láma; - Buddha tiszta szelleimségének megtestesítõje a Brahmatmát, A fasi láma; - Buddha tudományának megtestesítõje a Mahátmát A mongol bodgo-kán; - Buddha világi, harcos katonai aspektusának megtestesítõje pedig Mahángát képõviseli. A dalai láma székhelyérõl, a lhaszai Potaláról egyébként azt tartják, hogy tökléletes mása a több mérfölddel alatta található aghartai uralkodói rezidenciának. Agharta persze a világ minden Agharta a felsõbbrendû emberek, illetve az õ tanítványaik és beavatottaik föld alaltti birodalma, amelynek központi csarnokai Közép-Ázsia háborította hegyláncai és kopár fennsíkjai alatt rejtõznek. AGHARTA / SAMBHALA jelentõsebb archaikus kultúrájára nagy hatást gyakorolt, de egyikkel sem volt olyan közvetlen a kapcsolata, mint Tibettel és néhány vele érintkezõ közép-ázsiai területtel. Egyesek szerint Agharta triumvirátusaira vezethetõk vissza a világ számos pontján felbukkanó isteni és egyéb hármasságok, amelyek legismertebbjei közé tartozik a hindu Trimurti, a buddhista trikája, a római istenhármasság és az evbangéliumi három királyok. Ez utóbbiakkal - a napkeleti bölcsekkel - kapcsolatban René Guénon még azt a feltételezést is megkockáztatta, hgoy ezek a titokzatos személyek nem másokkal, mint Agharta három vezetõjévvel voltak azonosak. Mahánga, aki királyként üdvözölte Krisztust, aranyat ajándékozott neki, Mahátma, aki fõpapként köszöntötte, tömjént, Brahmátma pedig, aki prófértának vagy a par excellense ( legtökéletesebb Mesternek ) nevbezte, mirhát hozott. Az aghartai uralkodót körülvevõ 12 magasrangú beavatottank szintén számos tükörképével találkozhatunk, szerte a világon. Közéjük tartozik - hogy csak a legismertebbeket említsük - a Romulust kísérõ 12 lictor, Jézus 12 tanítványa vagy az Arthur király Kerekazstala körül hhelyet foglaló 12 lovag. Tibetben szintéán megtalálható ez a 12 tagú csoport, mégpedig a dalai láma 12 namsanból álló körtanácsának formájában. Ezeket a tizenkettes csoportokat ráadásul a világ minden táján csakúgy mint Aghartában kapõcsolatba hozzák az állatöv 12 jegyével ioletv e az ekliptika 12 csillagképével. A Góbit sújtó természeti katasztrófát követõen a félistenek, az õsi tudás õrzõi a Tibet alatt húzódó hatalmas barlangrendszerben kerestek menedéket. A föld alaltti virodalomban hajlamaik és vérmérsékletük szerint két csoportra oszlottak és ennek megfelelõen két, egymással ellentétes, ugyanakkor egymást kiegészítõ és támogató tartományt hoztak létre; A jobb kéz útját - (daksinácsára), követõk csoportja alapította meg Aghartát; a koncentráció, a meditáció, a megvilágosodás és a világból való kilépés hazáját; A bal kéz úõtján - (vámacsára) járók, pedig Sambhalát, a jövõbelátás, a távolbalátás, a távolbahatás és a világ feletti mágikus uralom központját. Az evolúció magasabb fokán álló beavatottaknak ez a csoportja hozta létre Sambhala mágikus központját azzal a magasabbrendû céllal, hogy a hanyatló emberiséág számára megõrizze az õsi tudást, a szellem erejét; a Szeretet energiáját, életben tartsa a beavatásd intézményét és a telepátia segítségével szabályozza a világ történelmi menetét. Ehhez a részhez kapcsolódhat még: 1. Alexandra Niel: Misztika és mágia Tibetben 2. Sambhala titkos tanításai: Dyazzan; a szertartások és a mágia gyakorlásának könyve. (Olasz) 3. A vadzsrajána buddhizmus Samhalával kapcsolatos tanításai. Amióta a nyugati okkultizmusban helyet kaptak a felsõbbrendû emberek föld alatti birodalmával kapcsolatos elképzelések, több exkluzív lovagrendrõl, illegalitásba kényszerített eretnek mozgalmakról, ezoterikus társaságokról és homályba burkolózó beavatási iskoláról is olyan híresztelések kaptak szárnyra, hogy Agharta vagy Sambhala urai irányították vagy legalábbis inspiráltak õket. Elhangzottak ilyen legendás feltételezések egyebek között a balkáni bogumilokról, az észak itáliai katharokról és a languedoci albigensekrõl, a Grál-lovagokról, a templomosokról, a hegy Öregjét szolgáló hasszaszinokról, a rózsakeresztesekrõl, a teozófusokról, a Golden Dawnról és a Thula-csoportról. A templomos lovagokról - akiket már Saint-Yves d A század elején bizonyos német titkos társaságoknak (Thule-csoport) - amelynek beavatottai jelentõs mértékben hozzájárultak a nácizmus kialakulásához és a Harmadik Birodalom létrejöttéhez - szintén felkeltette az érdeklõdését az emberfeletti emberek föld alatti birodalma. Alvedyre is Agharta templomosaiként emleget könyvében. Több mai okkultistának is az a véleménye, hogy Agharta urainak szolgálatában álltak. Amikor Szép Fülöp erõszakosan feloszlatta a rendet, és máglyára küldte Jacqes de Molay nagy mestert, a legmagasabb rangú beavatottak, a rend titkos irányítói elhagyták a föld felszínét és az akkoriban általuk õrzött Grállal a föld alatti Aghartába távoztak; vagy hogy a rend tagjai által tisztelt hermafrodita bálvány, Baphomet nem volt más, mint Agharta kétnemû, pontosabban nemek feletti istene, a feltehetõleg õt ábrázoló, csodatévõ, beszélõ fejek pedig olyan mágikus készülékeket rejtettek magukban, amelyekkel a lovagok közvetlen kapcsolatban álltak a föld alatti birodalom uraival. A középkor folyamán szinte teljesen titokban mûködõ (igazi) rózsakeresztesekrõl egyesek azt tartják, hogy amikor bizonyos röpiratok hatására sajnálatos módon az érdeklõdõk középpontjába kerültek és egyre többen kezdtek visszaélni nevükkel Aghartába vonultak vissza. A legkorábban nyomtatásba megjelent szöveg amely hírt ad a rózsakeresztesekrõl az 1614-ben, illetve 1616-ban Kasselban kiadott Fama Fratnernitatis (A testvériség híre) és a Confessio Fratnernitatis (A testvériség hitvallása). E szövegek elmondása szerint a Rózsakeresztes Rendet egy Christian Rosencreutz nevû német nemesember alapította. Az 1378-ban született Rosencreutz, miután befejezte tanulmányait, útra kelt, hogy a titokzatos Keleten nyomára bukkanjon az õsi idõk rejtett bölcsességének. Évekig tartó vándorlás után végül elérkezett Damcarba, a titkos tudás fellegvárába ahol a bölcsek úgy fogadták, mint egy ismerõst, mint olyan valakit, akire már hosszú ideje vártak. Három éves damcari tartózkodása után mesterei feltárták elõtte a makro- és mikrokozmosz titkait, megismertették vele a rejtett kinyilatkoztatást és lehetõvé tették számára, hogy latinra fordítsa és lemásolja az M címû könyvet, amelyrõl néhány mai okkultistának az a véleménye, hogy a gyakran csupán egy M betûvel jelölt, elsüllyedt csendes-óceáni kontinens, Mu tudásának és bölcsességének esszenciáját foglalta magában. Miután elhagyta Damcart, mesterei tanácsát követve a marokkói Fez felé vette útját. Itt ismeretséget kötött a Föld eredeti lakóival, akik sok egyéb mellett beavatták õt az elemi szellemek megidézésének mûvészetébe. Németországba való hazatérése után négy tanítványt vett maga mellé, akikkel megalapította a Rózsakeresztes Testvériséget és létrehozta annak központját, a Szentlélek Házát. Amikor 106 éves korában meghalt, tanítványai már birtokában voltak mindama tudásnak és bölcsességnek, amelyet hosszú élete során összegyûjtött és rendelkeztek mindazokkal a mágikus képességekkel, amelyekre ázsiai és afrikai bolyongásai során tett szert (így például ismerték és gyakorolták az aranycsinálás, az érintéssel való gyógyítás, a telepátia, a tisztánlátás, a jövõbelátás és a láthatatlanná válás mûvészetét). Temetése titokban folyt, és közvetlen tanítványain kívül senki sem tudta, hogy hol rejtõzik a sírja ben azonban, amikor átalakítást végeztek a Szentlélek Házában, egy föld alatti járatra bukkantak, amelynek ajtaján a következõ felirat volt olvasható; Post CXX Annos patebo, 120 év múlva kinyílok. A járat egy szimbolikus ábrákkal díszített hétszögletû terembe vezetett, amelyet egy örökké égõ lámpa, egy mesterséges nap világított meg. A terem közepén egy rézlappal fedett kerek oltár állt, rajta a következõ felirattal; A. C. R. C. Hoc univeri compendium vivus mihi sepulchrum feci. - Ezt a sírt építettem élve magamnak a világmindenség hasonmására. A rézlap alatt helyezkedett el Rosencreutz sírja, amelyrõl a leírások alapján valamiféle hibernáló készülék jut eszünkbe, különösen, hogy a benne fekvõ holttest, amely egy könyvet tartott a kezében, szemnek tetszõ, ép és romlatlan volt. A század elején bizonyos német titkos társaságoknak (Thule-csoport) - amelynek beavatottai jelentõs mértékben hozzájárultak a nácizmus kialakulásához és a Harmadik Birodalom létrejöttéhez - szintén felkeltette az érdeklõdését az emberfeletti emberek föld alatti birodalma. Louis Pawwels és Jacques Bergier nevezetes könyvükben a Le matin des magiciens - ben, (mágusok hajnala) célzásokat tesznek arra, hogy Hitler keleti hadjáratának végsõ célja Közép-Ázsia szent helyeinek, mágikus központjainak elfoglalása, illetve az árja õshaza visszaszerzése volt. A célok hátterében Karl-Haushoffer tábornok a geopolitika professzora állt, aki indiai és távol-keleti útjai során ismerkedett meg Agharta és Sambhala mítoszával s nyerte el a beavatást December a japán világuralmi törekvések támogatójának tartott Zöld Sárkány nevû titkos társaságba. A társaság tagjai közé sorolják még témával foglalkozó okkult szerzõk Alfred Rosenberget a Harmadik Birodalom fõideológusát, Dietrich Eckartot, Hitler mesterét, sõt magát Adolf Hitlert is. A Thule beavatottai által vált a nemzeti szocialista mozgalom jelképévé a szvasztika, azaz a horogkereszt, amely eredetileg az örvény uraként is emlegetett aghartai világkirály egyik szent emblémája volt. Ezen kívül a Thule-csoport ösztönözte azokat a Közép- Ázsiába és Tibetbe irányuló német tudományos expedíciókat, amelyek igazi célja a mitikus árja õshaza és persze Agharta illetve Sambhala felkutatása volt. Ugyancsak a Thuléval hozzák kapcsolatba a két világháború között Németországban megtelepedõ tibetieket, közülük elsõsorban a zöld kesztyûs férfi néven emlegetett lámát, Hitler bizalmasát, akirõl azt tartották, hogy birtokában van az Agharta kupait nyitó kulcsoknak. Egyébként a Németországban élõ tibetiekbõl verbuválódott az a halál önkéntesei néven emlegetett osztag, amelynek tagjai szinte kivétel nélkül elestek Berlin ostromakor. (Az oroszoknak némi fejtörést okozott, amikor az elesett német katonák között több száz, alakulat és rangjelzés nélküli náci egyenruhába lévõ, közép-ázsiai származású férfi holttestére bukkantak.) A németek tudományos sarkkutatásukat 1873-ban kezdték meg. Ekkor érte el a Német Sarkkutató Társaság Grönland nevû gõzhajója az Antarktiszt, s a következõ 60 évben még három expedíció érkezett oda. Közvetlenül a II. világháború elõtt Németország saját támaszpontot akart létesíteni itt, s mivel még nem szabályozták egyezmények a sarkok tulajdonjogát, a németek úgy döntöttek, bekebelezik Antarktiszt. Az expedíciók felmérték, hogy a német fennhatóság alatt áll és elnevezték Új-Svábföldnek. A szóbeszéd szerint hamarosan föld alatti bázist építettek ki itt, ahol csészealjkísérleteket folytattak, majd a háború után itt talált menedéket jó néhány kutató. Bármivel is foglalkoztak a németek, munkájukat nem fejezhették be, - a sarkvidék már foglalt volt. Ugyanis az amerikai kormány már 1838-ban elküldte kutatóit az Antarktiszra, akik átvizsgálták a fagyos felszínt és meggyõzõdtek róla, hogy az Antarktisz nemcsak egy jégsapka, hanem a hetedik kontinens ben az amerikaiak Richard Evely Byrd admirális, tapasztalt sarkkutató vezetésével 4700 ember, 13 hadihajó, tucatnyi repülõgép, továbbá hójárók tömege indult újra az Antarktiszra. Bár négy hónapra tervezték az expedíciót, nyolc hét múlva váratlanul befejezõdtek a munkák, de valójában csak három hétig folyt a kutatás. A nyilvánosságra hozott hivatalos verzió szerint csak gyakorlatról volt szó, de késõbb kiderült, hogy valójában a 211-es bázis, azaz Új-Berlin megfigyelése volt a cél, ahol a németek tovább kísérleteztek a csodafegyverrel, a korong alakú repülõ eszközökkel... /Folytatjuk!/ - Czanik Csaba Árpád - 6 7

5 Gondolatok az Ezoterika, a Spiritualizmus és a mai Ember Kapcsolatáról Az élet és a halál kérdése régmúlt idõktõl fogva minden embert foglalkoztatott és foglalkoztat még ma is. A nyugati civilizáció emberei számára az elfogadott materiális világon túl meglehetõsen szkeptikus és elutasító álláspont a jellemzõ. Azonban még napjainkban is nagyon sok bennszülött törzs évszázados hagyománya, hogy fontosabb döntések elõtt - különféle ri-tuálékkal egybekötve - megidézik õseik szellemét, és tõlük tanácsokat kérnek. Sõt, egyes kultúrákban a gyere-keket úgy nevelik, hogy a halál az élet természetes velejárója, arról nyíltan beszélnek elõttük, és a szülõk megmutatják gyermekeiknek azokat a ruhákat, melyeket viselni szeretnének a temetésükön. Elsõ hallásra ez egy kicsit bizarrnak tûnik, de gondoljunk csak bele. Nem félelemmel és fájdalommal temetik el ezek a gyermekek szüleiket, hanem szívükben azzal a tudattal, hogy az élet egy természetes velejárója történt a haláleset kapcsán. Nekik így sokkal könnyebb elfogadni a szeretett személy elvesztését, mint nekünk, civilizált embereknek. Természetesen az tény, hogy itt a földön, a mi anyagi világunkban ragaszkodunk ahhoz, hogy a tárgyakat fizikálisan birtokoljuk, és szeretteinket, barátainkat saját, testi mivoltukban érezhessük magunk mellett. Mégis úgy gondolom - saját lelkünk békéje érdekében - el kell fogadnunk azt a tényt, hogy a test csak burok, és ha eljön az idõ, a lélek azt leveti, de maga a szellem örök és halhatatlan. Valószínûleg ez motiválja azokat az embereket, akik felkeresnek egy-egy médiumot, és segítségével felveszik a kapcsolatot elhunyt rokonaik, barátaik szellemével. Mivel a világ örökké változik, a nyugati civilizációba is észrevétlenül egyre nagyobb teret foglal el az ezoterika és a spiritizmus iránti érdeklõdés. Azt pedig még a szkeptikusoknak is el kell ismerni - több dokumentált eset kapcsán - hogy valóban léteznek megmagyarázhatatlan események egy-egy spiritiszta szeánsz alkalmával. Természetesen voltak, akik ezt az érdeklõdést kihasználva jelentõs anyagi haszonra is szert tettek, mint pl. Madame Piper, a múlt századi francia médium. A hölgy lakásán naponta emberek tucatjai adták egymásnak a kilincset, és az ügyes aszszonyság olyan kérdéseket tett fel, melyek válaszaiból kreált egy úgynevezett kapcsolatot az elhunyt lélekkel, majd a szeánsz után a boldog kuncsaft hálásan fizetett neki. Sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk azonban azokra az emberekre, akik valamilyen formában valóban kapcsolatot tudnak teremteni a túlvilággal, onnan fontos információval szolgálnak az Az út keresése emberiségnek (mint pl. Nostradamus), vagy Edgar Cayce, akit csak "alvó prófétaként" emlegetnek napjainkban. Cayce meglehetõsen érdekes egyéniség volt ben született, republikánus családban. Bár már fiatal korától kezdve látta az aurát és az anyagtalan formákat, neveltetése és Mindegy, hogy Istennek, Allahnak vagy Buddhának nevezzük azt a felsõbb erõt, mely irányítja sorsunkat itt, a földön, egyet kell csak szem elõtt tartanunk: szeretet nélkül nincs béke, nincs boldogság, harmónia, ezek nélkül pedig összeomlik a világ körülöttünk. elvei nem engedték, hogy ezeknek különösebb figyelmet szenteljen. Saját betegsége folyamán találkozott egy hipnotizõrrel, aki hipnózis alatt meggyógyította õt betegségébõl, mi-kor azonban Cayce ismét felébredt hipnotikus álmából, teljes mértékben elutasította azt, hogy hipnózis alatt gyógyult meg. Ettõl a naptól kezdve azonban érdekelte a hipnózis, és amikor saját magát hipnotizálta, döbbenetes dolgokat tudott tenni. Gyógyított más embereket, elõzõ életekbe látott bele, és sok betegség gyökerét pont ezekben az elõzõ életekben találta meg. Napjainkban is találkozhatunk vallástól és világnézettõl függetlenül olyan emberekkel, akiknek segítségével betekintést nyerhetünk a szellemvilágba, kapcsolatot tudunk teremteni szellemi vezetõinkkel, elhunyt rokonainkkal. Sajnos azonban még ma sem elõítéletektõl mentes ez a fajta tevékenység. Az azonban biztos, hogy aki saját maga egyszer megtapasztalja a kapcsolatfelvétel különleges élményét, teljesen személyes kérdéseire pontos válaszokat kap "odaátról", az bizonyára a dolgokat a késõbbiekben nem csak objektív oldaláról fogja értékelni. Mikor néhány hónappal ezelõtt megadatott az a lehetõség, hogy én is személy szerint kapcsolatot tudjak teremteni a másik dimenzióban tartózkodó túlvilági entitásokkal, már némi tapasztalatot szereztem Bujka Antal médiumtól. Egy nap azonban, mikor telefonon bejelentkezett hozzám egy szomorú hölgy, és idõpontot kért, még nem tudtam, milyen fájdalommal is kell szembenéznem. A hölgy alig több mint egy hete vesztette el fiát egy balesetben. Kétségbeesése és fájdalma leírhatatlan volt. Mikor a szeánsz elkezdõdött, és megjött a hívott lélek, a hölgy zokogva kérte fia szellemét, segítsen neki elviselhetõbbé tenni a fájdalmat és kérte õt, mutasson utat, hogy itt maradt problémás dolgait hogyan is oldja meg. Mikor mindezekre kielégítõ válaszokat kapott, némileg megnyugodva távozott, én pedig tiszta szívembõl kívántam, hogy nyugalma maradjon meg, és érezze azt, hogy a szeretett fiú vele van és mindig vele is fog maradni. Talán most, ezekben a zûrzavaros idõkben egy kicsit jobban kell, hogy figyeljünk saját belsõ világunkra, keresni az utat a béke, a nyugalom, a spirituális fejlõdés felé. Mindegy, hogy Istennek, Allahnak vagy Buddhának nevezzük azt a felsõbb erõt, mely irányítja sorsunkat itt, a földön, egyet kell csak szem elõtt tartanunk: szeretet nélkül nincs béke, nincs boldogság, harmónia, ezek nélkül pedig összeomlik a világ körülöttünk. -Hegedûs Piroska- Erõvonalak, avagy a Föld és az Univerzum kapcsolata Navajoland ; JAMES PESHLAKAI - Navajo Indián Gyógyító gondolatai James Peshlakai az amerikai Arizona államban a Grand Canyonnál, Földünk egyik természeti csodájánál azon dolgozik, hogy minél közelebb hozza népének kultúráját a nem indián emberekhez. Õsi Amerikai Tapasztalás néven indított egy vállalkozást, melynek keretein belül az év minden napján tradícionáli táncbemutatót tartanak telejesen ingyen az egyik szálloda éttermében. Amíg az érdeklõdõ elfogyasztja vacsoráját megízlelheti az õsi navajo indián kultúrát is. A táncos - énekes bemutató mellet különdözõ foglalkozásokat, beszélgetéseket és elõadásokat is szerveznek James és társai, amenynyiben erre igény merül fel. - Miért találta fontosnak, hogy elindítsa az Õsi Amerikai Tapasztalás nevü vállalkozást? - Nos, mi, akik a rezervátumban élünk hosszú ideje sokszor régen nevettünk azokon a mozikon, amiket Hollywoodban csináltak vagy az olaszok, németek, magyarok vagy akármilyen más idegen nációk az indiánokról. Az üzenetnek a célja amit õk próbáltak az embereknek küldeni a világba, egyszerûen nem igaz kép volt. Azért, hogy el tudják adni amit õk csináltak. Ezeket a filmeket megpróbálták dramatizálni az egész történetet és úgy beállítani az indiánokat, mint erõszakoskodó emberek, akik élvezik az ölést. Hát ez nem igaz. Nem igaz, hogy mi élvezzük az ölést, hogy megöljük egymást és hogy az élvezet kedvéért és a pillanatnyi örömért öldöklünk. Egyszerûen csak azért mert élvezzük az erõszakoskodást. Hát így nézett ki ahogy minket lefestettek ezekben a filmekben, amirõl én úgy gondolom, hogy ez csak egy nagyon erõs fedõréteg. Az európaiak átjöttek ide, Amerikába Európából, és megkezdték a hódítást. Az Istenükhöz imádkozva, annak védõszárnyai alatt hajtották végre az egész hódítást. Úgy gondol-kodtak, hogy az Isten megvédi õket az erõszakoskodóktól, azaz tõlünk. Õk nem úgy imádkoztak az Istenhez, hogy segítsen nekik az Isten megölni az A navajo életút az Élet Gyönyörû Útja, ami azt jelenti, hogy élvezzük az életet. 8 9 Mi is emberek vagyunk, emberi érzõ lelkek! embereket akiket itt találnak és elvegyék az aranyukat és olajukat és mindenüket, hanem informálták, úgymond mûvelték a világot olyan módon, hogy olyan dolgokat mondtak nekik, amivel õk törvényes keretek közé, hivatalos keretek közé szorítják a gyilkolásukat, az ártatlan emberek megölését. Annak ellenére, hogy mikor a fehérek megérkeztek, az itt lévõ õslakosok segítették a fehér embert, hogy életben tudjon maradni. Õk Isten nevében hitelesítették azt, hogy a hódításért minden indiánt meg kell ölni, akit itt találnak. Úgy gondolták, hogy az indiánok nem mások mint rovarok, akiket végleg el kell törölni a föld felszínérõl. Ez volt az a kép, amit kialakítottak rólunk, a hollywoodi és egyéb nem indiánok által készített filmek, azért itt a Grand Kanyonnál a világ egyik leglátogatottabb helyénél úgy gondoltuk, hogy megpróbáljuk mi is informálni az embereket, hogy megismerjék ennek az érmének a másik oldalát, hogy megtudják, mi is emberek vagyunk, emberi érzõ lelkek. Vannak érzéseink és a mi népünk is legalább olyan közel van Istenhez, mint a Pápa. A Pápa nem más, mint pénz! Minden csak pénz és arany! Ez az egyetlen érdek. A keresztények egyetlen érdeke a hódítás és ez benne van a Bibliájukban is. A Bibliában - az üzenet, amit a kereszténység küld a híveinek az õ könyvén keresztül - azt üzenik, hogy az teljesen rendben van, hogy ha valaki a vallás nevében öl és erõszakoskodik. Minden a Bibliában csak ölésrõl és hódításról szól. Mi itt az Õsi Amerikai Tapasztalásban megpróbáljuk az embe-reket mûvelni, megpróbáljuk velük tudatni, hogy igenis emberek vagyunk, vannak érzéseink, szeretjük a természetet, és szeretjük a teremtést. Mi ezt úgy hívjuk, hogy az életnek az Áldott Útja, az élet Gyönyörû Útja! Úgy hisszük, hogy minden hozzánk tartozik, minden a mi népünk, még a szél is, a felhõk is, az esõ, az étel, mind-mind hozzánk tartozó lelkek. Így mi mindenhez beszélünk is. Beszélünk az ételekhez, beszélünk a növényekhez, a magokhoz, mielõtt elültetjük õket, beszélünk a Földanyához, az Égapához, beszélünk a Vízanyához, a Földnaphoz, beszélünk a Felhõemberekhez, beszélünk az Esõemberekhez, beszélünk a Rovaremberekhez, azért, hogy segítsenek bennünket a jó terméshez. Mégegyszer hangsúlyozom, emberek vagyunk, és nekünk is vannak érzéseink. Ez az, amit mi az élet áldott útjának hívunk. Tehát a mi célunk itt, hogy informáljunk, mûveljük az embereket, mûveljük az egész társadalmat. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy eltöröljük azokat a téves információkat, amit azok az emberek terjesztenek, akik elvették a földünket. - Milyen a navajo életmód? - Ez egyszerû, nagyon egyszerû. Mint már említettem, ez az élet Áldott Útja,

6 2001. December az élet Gyönyörû Útja. Az élet a Gyönyörû Útja, ami azt jelenti, hogy élvezzük az életet. Minden élõ teremtménynek egyenlõ joga van az élethez a mi életfelfogásunk értelmében. Joga van mindenkinek, és mindennek élvezni az életet, a szüle-téstõl a halálig, maximálisan. Nincsenek olyan ceremóniáink, melyek gonosz erõk vagy az ördög ellen vannak. A rossz embereknek és a jó embereknek egyaránt joguk van az élethez. Az élet gyönyörû útja azt jelenti, hogy mindenkinek joga van élvezni az életet, megelégedéssel élni, ami azt jelenti, hogy érezni az élet gyönyörû oldalát. Látom a te gyönyörû arcodat, és látni fogom a gyönyörû arcodat egészen öregkorodig, és remélem, hogy fogom látni 20 év múlva is, és remélem, hogy foglak látni téged 50 év múlva, amikor már idõsebb leszel, és meg fogom látni a szépséget benned, amiben hiszek. Azt gondolom, hogy a teljes élet lehetõsége itt van. Szeretném hallani, a gyönyörû hangodat 50 vagy 100 év múlva. Szeretném megkóstolni azt az ételt, amit készítesz nekem 100 év múlva, szeretném érezni az illatát azoknak a dolgoknak amiket te fõzöl, szeretném érezni a hajad illatát, drága parfümödet, szeretném érezni a hajadat, szeretném látni a szépségedet 100 év múlva. Ez jelenti az élet gyönyörû oldalát. Mi ebben az útban hiszünk, mert a mi Szent Embereink ezt tanították nekünk, ebben hittek. Megtanítottak minket az élet gyönyörû oldala szerint élni. Mindenki az univerzumnak a centrumában él. Az univerzum centruma itt van a hasad közepén, ahol az élet kezdõdik. Ez az a hely, ahol hozzá voltál kapcsolva az anyádhoz, az anyád hozzá volt kapcsolva az õ anyjához, õ pedig az övéhez, és egészen vissza lehet kapcsolni az idõk kezdetéig. Ezért mondjuk mi navajók azt, hogy mindenkinek egy kezdete van, mindannyiunknak egy kezdete van, azoknak a testvéreinknek akiknek két lába van, azoknak akiknek négy lába van, azoknak akiknek sok lábuk van, az ég gyermekeinek, a felhõ gyermekeinek, a hegyek, a vizek gyermekeinek..., és ez a mi életfelfogásunknak a lényege. Mi ezt így hisszük, mert a Szent Embereink így tanították. Én nagyon szigorú presbiteriánus nevelést kaptam, gyermekkoromban nem volt megengedett, hogy navajó nyelven beszéljünk. Ugyan-akkor a mi nyelvünk használatával nyerték meg az amerikaiak a II. világháborút, ahol kód nyelvként használták. Én 1945-ben születtem, a II. világháború zárásakor. Apáink szolgáltak is az amerikai hadseregben, a világháborúk idején. Mind az elsõ, mind a második világháborúban is. Ez mutatja, hogy a nagyszüleim milyen igaz hazafiak voltak, ugyanakkor nekem, az unokájuknak megtiltották azt, hogy navajó nyelven beszéljek. Rengetegszer elolvastam a Bibliát és nagyon meg vagyok tõle rémülve. Sok benne a fenyegetés: fiam te a pokolra kerülsz, és végülis visszajutottam a régi õsi vallásomhoz. Szent embereink tanításaihoz az én saját népem vallásához. Többet jelent nekem, és szerintem több igazságot tartalmaz mint a kereszténység. Ennek ellenére még nem tettem le a Bibliát, még mindig olvasom, és nem értem azt, hogy hogyan történnek ott a dolgok. Mikor az erõszakoskodást tartalmazó részeket olvasom a Bibliában, ami azt írja, hogy öld meg a férfiakat, erõszakold meg a nõket, állítsd a gyerekeket rabszolgának, akkor mindig az jut eszembe, hogy ezt nem Isten írta, ez egy emberek által írt könyv. Úgy gondolom, hogy ezek az emberek fogták Krisztus tanításait és kiforgatták az igaz valójukat. Az emberek manapság ezekben az eszmékben hisznek. Ezek az emberek majdnem teljesen eltöröltek bennünket a föld színérõl csak azért amiben mi hiszünk, azért mert mi más dolgokat hiszünk. Nálunk nincs privát tulajdon, nem mondjuk, hogy ez a föld hozzánk tartozik. Nem tartozik senkihez, ugyanakkor mindenkihez tartozik, mi ezt így gondoljuk. Mindenkihez tartozik, a kétlábúakhoz, a négylábúakhoz, a soklábúakhoz, mindenkihez. Nem mondjuk azt, hogy mi valamivel valaki fölött állnánk, nem mondjuk azt például, hogy a rovarok fölött állunk. Úgy gondoljuk, hogy megvan a magunk helye a dolgok sorrendjében. Mert nekünk az õsi Szent Embereink megtanították, hogy hogyan épül fel a világ struktúrája. Nem vagyunk semilyen dolog fölött, és nem vagyunk semmi alatt. Egyetlen dolog amit tudni kell, az ok-okozat törvényének értése. Õsi Szent Embereink megtanították nekünk az ok-okozat erejét. Ez a mi õsi tanításunknak az alapja. Ok-okozat erejének alapja, hogy megtanuljunk kommunikálni, megfelelõen kifejezni az érzéseinket. Megtanították hogyan háziasítsuk a növényeket, a kukoricát, a tököt, a barackot, a babot, az állati takarmányokat, a paradicsomot, és igazából ez az egyetlen dolog amivel nekünk több van, mint akármilyen más állatnak. Az állatok is rendelkeznek valamivel ami mi emberek nem. Ez az az erõ, amit úgy hívnak, ösztön. - Mit jelent a Kokopelli szimbólum? - Kokopelli egy valós személy volt a mi történelmünkben. Azt tanította, hogy soha ne menj azon az ösvényen, amin sokan vannak, találj magadnak egy saját ösvényt és járj azon. - Miért ábrázolják olyan sokféleképp a mûvészeti alkotások? - Ez azért fordul elõ, mert az emberek megragadták a koncepciót, magát Kokopellit, mint fogalom és idealizálják úgy, mint például a fehér ember a rocksztárokat. - Tehát ugyanez a helyzet Kokopellivel is? - Igen, és a többi emberrel is akit a homokfestményeinken vagy a mûvészeti alkotásainkon ábrázolunk. Mindegyik valós személy volt, és velünk együtt járták a földet. Ugyanúgy, mint a bibliai személyek a keresztény Bibliában. Õk is élõ személyek voltak és jelen voltak a Földön. Ezek azok az emberek, akik nagyon sok mindent megtanítottak a népünknek... Errõl a témáról többet nem mondhatok, ez csak a saját népem fülére tartozik. - Hogy épül fel az Ön törzsén belül a hierarchia és a vezetõség? - Amikor az európaiak jöttek, akkor egy materiális társadalom voltunk. Mindennek a középpontjában a nõ állt, minden a nõé volt. A klánjainkat illetõen ma már sokkal patriarchálisabbak vagyunk. Ugyanakkor míg régebben minden klánnak megvolt a vezetõje vagy vezére, ma már sokkal demokratikusabban mûködik minden. Például van saját indián vezetésünk, saját indián kormányunk, amin belül megválasztjuk saját vezetõségünket... Mint más kultúrákban, nálunk is vannak olyanok, akiket a politikai pályára tudnak vinni külsõ befolyásolásra. - És mi a helyzet az Indián Gyógyítókkal, Sámánokkal és Spirituális Vezetõkkel a navajó törzsnél? Õk milyen hierarchia szerint mûködnek? - Az Indián Gyógyítók spirituális emberek, külön önálló individumok, akik azért lettek gyógyítók, mert azok akartak lenni, azt választották. Az is elõfordul, hogy valaki azért lesz gyógyító, mert a nagyszülõk vagy szülõk gyógyítók, és azt szeretnék hogy a gyermek is az legyen, mint ahogy az én esetemben is volt ez a nagyapám részérõl. A nagyapám tanítani akart engem és azt akarta, hogy mindent tudjak, amit õ tud. Ez nem azért volt, mert én olyan okos és ügyes voltam, mert egyáltalán nem voltam kiemelkedõ tehetségû, sõt teljesen tradiciómentesen éltem. Ezzel a viselkedésemmel sokszor zavarba is hoztam a rokonságomat. Egyszer azonban a nagyapám így szólt: Fiam, ülj ide mellém, na ülj csak ide mellém! Hát én ettõl fogva azt akarom, hogy akármilyen szertartást vagy akármilyen gyógyító munkát végzek, itt állj mellettem és figyelj! Azután hirtelen elkezdett kiabálni és azt mondta: Akármilyen ceremóniát végzek, itt állsz mellettem és figyelsz! Mikor az egyetemet befejeztem, és az utolsó parti után diplomával a kezemben hazamentem másnaposan, akkor a nagypapám furcsán nézett rám és így szólt hozzám: Csak azért találtad ki ezt az egész iskola dolgot, hogy legyen rá kifogásod vagy adjál rá ma-gyarázatot, miért vagy hülye. Most is csak itt fekszel és bûzlesz! Büdös vagy mint a fehérember! Ezentúl úgy lesz ahogy mondtam! Itt ülsz mellettem, és figyelsz, mit csinálok! Tehát ahogy mondtam, a navajó kultúrában, Indiánországban hétnapos munkahéttel számolunk, amibõl az emberek öt napot dolgoznak, hétfõtõl péntekig, és a hét végén két napot pihennek, és ceremóniákon vesznek részt. Azonban az új rendszer, ami szerint ma él a társadalom, elvette tõlünk azokat a ceremóniákat, mint például a teliholdban vagy a napfel-keltében, napnyugtában való gyönyör-ködés, és eközben különbözõ ceremóniák, gyakorlatok végrehajtása. Minden úgy van, ahogy a fehérember mondja. Martin Luther King hétvége, vagy Valentin-napi hétvége, Karácsony, Hálaadás, Labour Day Weekend,... a hivatalos ünnepi hétvé-géknek a következtében ez az idõ mind a mi ceremóniánktól népszokásaink idõzítését befolyásolja, átalakítja. Arról nem is beszélve, hogy minden party meg fiataloknak szóló buli péntek esténként és szombat esténként van Flagstaffban, amin hogyha õk részt vesznek, akkor lemaradnak a ceremóniákról. Az én estemben nagyapám azokban a régi idõkben péntek délután engem maga mellé vett és nem partykra mentem, hanem mentem vele a ceremóniákra. Vele együtt résztvettem a ceremóniákon, és megtanultam azokat, valamint a különbözõ dalokat. Minden dalt tudok kívülrõl! És míg mindenki mindig azt hangoztatta, hogy õ mennyire szereti a nagyapját, én mindig azt mondtam nevetve, hogy utálom a nagyapámat. Miatta nem járhattam partykra és miatta vesztettem el a fehér bõrû, szõke hajú barátnõmet is! (Nevet.) Hát igen, ezek mind igaz történetek. Na, egy szó mint száz, oda akartam kilyukadni, hogy a mo-dern társadalom teljesen átalakítja a kultúránkat és elveszi az emberektõl a lehetõséget, valamint eltéríti õket attól, hogy az õsi kultúra szerint éljenek. Amíg a ceremóniáink, a holdjárásához a teliholdhoz lennének kötve, úgy most kénytelenek vagyunk ezekhez a hosszú hétvégékhez és a szabad hétvégékhez igazodva, - de azért minél közelebb a holdidõkhöz - végrehajtani az egyes ceremóniákat.... Aztán amikor a nagyapám meghalt egyszerûen csak mentem az áramlattal. Soha az életemben azelõtt nem mondtam volna magamról vagy nem gondoltam volna, hogy én Indián Gyógyító leszek. Ez egysze-rûen elkezdõdött aztán már minden jött magától és így végeztem Indián Gyógyító lett belõlem. Ha visszanézem a családfámat: az apám családjában minden férfi és az anyám oldaláról is mindenki Indián Gyógyító volt. Ebbõl is következik, hogy nekem is annak kellett lennem. - Ha gyógyít, akkor a gyógynövényeket vagy a szellemeket hívja segítségül? - Nagyon sok különbözõ ceremóniánk van, amit gyógyításra használunk. Külön ceremóniák vannak a bõr rendellenességeire, az emésztési rendellenes-ségekre..., és minden-mindenféle betegségekre. Az én területem a filozófia és a pszichiátria, vagy ahogy mi hívjuk, az élet csodás oldalának tanítása. Én ötféle ceremóniát szoktam csinálni: az ellenséges életmód ceremóniáját, a hirtelen a viharos élet ceremóniáját... és más ezekhez hasonlókat. Vannak olyan gyógyítók is, akik tíz ceremóniát is tudnak, sõt a feleségem nagyapja tizennyolc különféle ceremóniát le tud vezetni, ami azt jelenti, hogy több ezer dalra kell emlékeznie fejbõl. Minden gyógyítónak fejbõl kell tudnia a gyógyító dalokat. - Ha jól értem Önök csak ceremóniákkal, dalokkal gyógyítják a beteg embereket? - Nem, ugyanakkor használunk különbözõ növényeket is. Minden különbözõ ceremóniához használunk különbözõ növényeket, földet,... használjuk a természetet, használjuk az õsi természeti erõt. -A szellemekhez is beszélnek ilyenkor? - Nem tudom mit ért ön szellemek alatt, de ahogyan tapasztaltam a fehér emberek szellemeknek hívják azokat, akiket mi Szent Embereknek nevezünk. Igen, beszélgetünk a Szent Embereinkkel a gyógyítás alatt, sõt még a Földhöz is beszélünk. Beszélünk az éghez, beszélünk a növényekhez, beszélünk mindenhez. Név szerint szólítjuk õket és úgy beszélünk hozzájuk. - Mit jelentenek Önnek a Grand Canyon, a Canyon de Chelly, a Mesa Verde a Megkövesedett Erdõk, és a Festett Sivatag? - Mindegyik Szent hely, nem létezik olyan hely a földünkön, amelyik nem Szent hely! Sétálj az embereimmel egy órát a sivatagban, és megtudod, hogy a földnek minden négyzetcentimétere áldott és szent. Sétálj egy órát az embereimmel a sivatagba, és megtudod, hogy az ég, a levegõ amit belélegzel, mind-mind áldott. Sétálj egy órát az embereimmel a sivatagban és megtudod, hogy a víz, amit iszol, minden cseppje áldott, és nem csak egy passzió. A fehér ember nem becsüli olyan sokra a vizet. Mi navajók úgy gondoljuk, víz nélkül az ember elpusztul. Lehet bármeny-nyi pénzed a sivatagban, de ha nincs vized, akkor meghaltál! Egy szó mint száz minden-minden a világon áldott! Egyre inkább észreveheted, hogy az alapkoncepciója a te világodnak és az enyémnek telj e s e n különbözõ. A fehér e m b e r koncepciója az Enyém!, a birtoklás. Mi navajók pedig úgy gondoljuk, hogy itt lehetünk és nekünk ennek örülnünk kell, meg kell becsülni ezt a lehetõséget. Ezt jól tudnám magyarázni egy példán keresztül: ha egy indián ember földjén, kukoricaföldjén keresztül megyek, és fenyegetõzik, hogy lelõ, ha nem tûnsz el azonnal a területérõl. A pénz nem lehet a létezés célja. Mint ahogy az nem is az, se a navajó, se a hopi kultúrában. Én hopi és navajó vagyok, tehát csak saját törzsei nevében beszélhetek, nem tudom hogy a többi törzs hogy gondolja, de nálunk a létezés célja nem a pénz! -A hopik a navajóknak egy csoportja, vagy pedig külön törzset alkotnak? - A hopik a navajó törzs szomszédai. - Hogy lehet az, hogy Ön mind a kettõnek tartja magát? - Hát úgy, hogy ha például neked az anyukád orosz és az apukád magyar, akkor te milyen nemzetiségû vagy? - Orosz és magyar! - Na hát így lehetsz hopi és navajó egyszerre! - Van olyan ceremónia hely, amit jobban szeret a többinél? - Nem, nincsen, mert minden az egészhez, minden az egységhez tartozik. /Folytatjuk!/ December - Sipos Anikó -

7 Szerõink írták Személyiség a természeti tipológia tükrében II. A SZEMÉLYISÉG HELYE, SZEREPE, FELADATA Életünket írott és íratlan szabályok irányítják. Az emberré válás folyamatában elõbb jelent meg a beszéd, mint az írás. Ennél fogva az íratlan szabályok /szokások, elvárások, stb./ kialakulása is jóval korábbi eredetü a másiknál. Az írott szabályok - mint törvények - nem tudják leírni mindazt a számtalan cselekvést, történést, élethelyzetet, az emberi kapcsolatok szövevényében megbúvó konfliktust, amikkel életünk során szembekerülünk vagy belebonyolódunk. Ezek maguk is változnak: munkanélkülinek lenni pl. nem is olyan régen még bûnnek számított, ma pedig mintha új foglalkozást jelentene. A törvények is ennek megfelelõen változnak. Az íratlan szabályok nem ilyen változékonyak még a látszat ellenére sem. Mivel gyökerük mélyebbre nyúlik, élettapasztalatuk nagyobb., maradandóbb, sõt örökkévaló szabályokat is tartalmaznak. Remélhetõleg mindenki megbotránkozna és nem hagyná szó nélkül, ha tanuja lenne egy ilyen esetnek: Nagy tömeg áll a buszmegállóban, különbözõ korosztály tagjai. Egy idõs embernek éppen sikerül nehézkesen felügyeskednie egyik lábát az autóbusz lépcsõjére, amikor odaviharzik egy erõtõl duzzadó fiatalember, könnyed mozdulattal arrébbtaszítja az öreget - aki csak azért nem esik el, mert körülötte még sokan vannak -, és Ne aludjon, tata, mások sietnek! - leszólással fölpattan elõtte. Bár ez kitalált szituáció, nem vagyok biztos benne, hogy nincs valóságmagja. Analógiával élve: - Az ember szervezetének van egy jól kiképzett katonákból álló védekezõ apparátusa, az immunrendszer. Ha vírusok támadják meg a szervezetet, akcióba lép és megsemmisíti a betolakodókat. Ehhez jó állapotban kell lennie, mert egy legyengült, Rudolf Steiner: az ember két életáramba lép, amikor megszületik: -egyik az öröklõdési vonal, melyet mindenki család- jától kap, -másik a legbensõbb lény- bõl kifejlõdött valami, amit elõzõ életeibõl hozott engedetlen vagy lusta katonákból álló hadsereg nem áll a helyzet magaslatán, ha tennie kell. - Az emberi fajnak van egy személyekre szabott, dinamikus szervezõdése, a személyiség. Ha az írott és íratlan szabályokat veszélyeztetõ elvek támadják meg, akcióba lép és megsemmisíti a betolakodókat. Ehhez jó állapotban kell lennie, mert egy legyengült, engedetlen vagy lusta katonákból álló hadsereg nem áll a helyzet magaslatán, ha tenni kell. A személyiség fejlesztése /felfelé és befelé/ tehát rendkívül fontos. Ha jó állapotban a helyén van, akkor az ember emelt fõvel ki tud térni az egoizmus, anyagi elõnyök hajszolása /akár egy ülõhely a buszon, akár kacsalábon forgó kastély/ és a versengés lélekpusztító csábítása elöl. Igaz, kifelé mindig azt hangsúlyozzuk, amiben belülrõl hiányt szenvedünk: aki buta, az okoskodik, a gyenge az erejét fitogtatja, a bunkó udvariaskodik, a szürke csillogni akar. Ha ez nem feltünõ, és nem befolyásolja a többi embert, akkor természetes igényünket juttatja kifejezésre, azt hogy személyiségünknek pontosan meghatározott hiányossága van, amit észre kell vennünk és még idejében orvosolnunk. Személyiségünket, mint az emberi faj immunrendszerét, a már említett elvek mellett még sokféle vírus fertõzheti meg. Például az ezoterikus tanok vadhajtásai, melyek gátlástalanul és ellenõrizhetetlenül szaporodnak, de híján vannak a legalapvetõbb etika szabályoknak. Kihasználják az emberek hiszékenységét, kiszolgáltatott helyzetét, visszaélnek bizalmukkal, és talán fogalmuk sincs róla, mit csinálnak. Ezt persze, sosem ismerik el. Hangsúlyozom, a vadhajtásokról van szó, a gyors sikerrel, eredménnyel kecsegtetõ módszerekrõl és csodaszerekrõl. Hogy az ezoterikáról valami kis elképzelése legyen valakinek, ahhoz elsõsorban hitre van szüksége és évekig tartó ismerkedésre, tanulásra, gyakorlásra. Akkor megérti, hogy csak módjával és igen nagy tisztelettel nyúlhat ilyen eszközökhöz, mert ismeretlen vagy csak felszínesen ismert dolgok veszélyessé válhatnak a kezünkben. Sokan ismerik az öreg parasztbácsi történetét, aki szalonnázó kis bicskájával kioperálta a hályogot az ember szemébõl. Egy idõ után már csak hályogkovácsnak nevezték. Mígnem egy fiatal orvos fölfigyelt rá, behívta rendelõjébe és elmagyarázta neki, hogy mit is csinál õ valójában. Az öreg attól kezdve nem operált. Megijedt a veszélytõl, amit addig nem ismert. Pedig nem is ezotériáról volt szó. Most az emberiség valamibe belenyúlt, amirõl még igazán fogalmunk is csak halványan van. Nem azért, mert olyan buták volnánk, hanem mert még nincs itt az ideje a nagy felismerésnek, az emberiség még nem áll készen. A személyiség, mint immunrendszer még nem rendezte sorait, az ismeretlen veszélyek ellen nincs kellõképpen felvértezõdve. A személyiség, mint immunrendszer... Pavlov: -gyenge, -féktelen, -nyugodt, -élénk Hippokratész: -flegmatikus, -szangvinikus, - kolerikus, -melankolikus Mindamellett egy új, átfogó szemlélet, egy egységes világkép van kialakulóban, amelybe a tudat ma még rejtélyes jelenségei is belesimulnak. A természetben a négy egyetemes erõ mögött /gravitáció, elektromágnesesség, gyenge és erõs atomi kölcsönhatás/ létezik egy ötödik mezõ. Ez az, amibe most belenyúltunk, és a vele való felelõtlen visszaélés rejti a veszélyeket. Ez már egy másik világ, más dimenzió, amely, - bár szoros kapcsolatban van az általunk ismert világgal-, más törvényekkel bír, amelyekrõl még kevés ismerettel rendelkezünk. A hivatalos tudomány egyelõre nem foglal határozottan állást mellette, de ellene sem. Az ötödik mezõ /kvantumvákuum, holografikus információs mezõ, biológiai mezõ stb./ a kibontakozóban lévõ átfogó szemlélet szerint egy láthatatlan energiatenger. Ennek az energiatengernek a vizsgálata még beláthatatlan ideig fog munkát adni az õt megismerni akaró lelkiismeretes kutatóknak. E munka nehézségét szemléltetheti ez a példa: képzeljünk el egy kétdimenziós világot, ahol minden a síkban történik. Az ott élõknek nincs fogalmuk róla és érzékszervük sem arra, hogy a harmadik dimenziót érzékeljék. Ha egy hosszú fémpadot / a mi háromdimenziós világunkból/ helyezünk erre a világra, lakói mindebbõl négy pontot fognak érzékelni, de ebbõl még fogalmunk sem lesz arról, hogy a pad hogy néz ki valójában. Ha az egyik pontot melegítik, egy idõ után a másik is meleg lesz, ebbõl következtethetnek arra, hogy a két pont között van valami összefüggés, de ez még mindíg nem az igazi pad képe. Ha az ott élõk puszta kiváncsiságból vagy haszon fejében folytonosan melegítik forrósítják azt az egy pontot, egy idõ után a távolabbi két pont- amirõl esetleg nem is tudják, hogy lennie kell - is felmelegszik, talán erdõtüzet okoz, talán erõs hõmérsékletváltozást, talán élõlények pusztulását... Itt térünk vissza a személyiséghez, mint az emberiség immunrendszeréhez. Ha tehát helyes irányban fejlõdik, akkor segít abban, hogy az ember minden körülmények között EMBER tudjon maradni. A személyiség - tudjuk -, viselkedésben, érzelmekben, gondolatokban megjelenõ folyamat, így magába foglalja a fizikai, érzelmi és szellemi életet: Kretschmer: Az ember -piknikus, személyiségének á l l a n d ó, -leptoszom, meghatározó része a -atléta temperamentum /vérmérséklet/. Ezzel már Hippokratész is foglalkozott, az õ elnevezései használatosak ma is. Hippokratésztõl mindenki tudja, hogy orvos volt, hiszen a közismert hippokratészi eskü az, ami ma is meghatározza az orvos kötelességeinek etikai vonatkozásait. Ennél többet azonban nem nagyon foglalkozunk vele. Érdemes kicsit elidõzni az ókor leghíresebb görög orvosánál: Krisztus elõtt ig élt. A neki tulajdonított írásokból kitûnik, hogy betegségszemlélete és kezelési módszerei tovább élnek a modern biológiai orvostanban. Legfontosabb felismerése Fizikai élet -viselkedés / temperamentum/ Érzelmi élet - érzelmek, emóciók /EQ/ Szellemi élet - gondolkodás /IQ/ December - a tuberkulózis f e r - tõzõképességén, a hangadás és a légzõszervek összefüggésén, a húgykõbetegség számos tünetén, a veleszületett csípõficam kórképén túl - az, hogy a természet gyógyerejének mozgósítását tartotta a gyógyítás alapjának. Ahogy egyik könyvében írja: Nemcsak az orvosnak kell megtennie, amit kell, hanem a betegnek, a beteg családjának és a mindent igazgató természetnek is. A felsorolásból kimaradt a temperamentum, mert a továbbiakban ezzel külön foglalkozunk. Hippokratész felismerte, hogy az emer lelki tulajdonságai kapcsolatban állnak bizonyos testi tulajdonságokkal, véleménye szerint a négy testnedv - vér, nyálka, sárga és fekete epe - keveredési arányaival. Így állapított meg négy személyiségtípust /temperamentumot, vérmérsékletet/: flegmatikus, szangvinikus, kolerikus és melankolikus. Pavlov, orosz fiziológus / / az idegmûködés sajátságai alapján jutott ugyanilyen következtetésre: gyenge /melankolikus/, féktelen /kolerikus/, nyugodt /flegmatikus/, élénk /szangvinikus/. Pavlov tehát elfogadta a négy alaptípus létezését, de elvetette a testnedvekre alapított magyarázatot. Ernst Kretschmer, bécsi elmegyógyász / / viszont felelevenítette a humorális /folyadék-szerinti/ elméletet, a típusokat a belsõ elválasztású mirigyek váladékaira, a hormonok arányaira vezette vissza, de új típusokat írt le: piknikus, leptoszom és atléta. A temperamentumokat az élet- ben sohasem fogjuk pontosan fellelni...mindannyiunkban bizonyos kombinációi talál- hatók, nincs olyan egyén, aki valamelyik temperamentum tiszta példája lenne. Ettõl vagyunk egyediek. Napjainkban Hans Jürgen Eysenck / / brit pszichológus temperamentum elmélete számít modernnek. Õ megtartotta a Hippokratészi elnevezéseket, de csoportosításának szempontja az ember munkahelyi és társas viselkedése, magatartása volt ben készült a legújabb elmélet, a természeti tipológia, amirõl késõbb esik szó részletesen. Mi a temperamentum? Személyiségünknek az a megváltoztathatatlan, velünk született része, mely alapvetõen meghatározza viselkedésünket. A temperamentumokat az életben sohasem fogjuk pontosan úgy fellelni, ahogy majd a késõbbiekben leírásra kerülnek. Mindannyiunkban bizonyos kombinációi találhatók, nincs olyan egyén, aki valamelyik temperamentum tiszta példája lenne. Ettõl vagyunk egyediek. Hogy a temperamentum miért állandó életünk során, ezoterikus oldalról is érdemes megvizsgálni. Ismerjük meg Rudolf Steiner / / filozófus, az antropozófia létrehozójának szellemtudományi magyarázatát. E szerint, az ember két életáramba lép, amikor megszületik. Egyik az öröklõdési vonal, melyet mindenki családjától kap, másik a legbensõbb lénybõl kifejlõdött valami, amit elõzõ életeibõl hozott magával. Mivel ez utóbbira nem emlékszünk, kell lennie valami köteléknek, közvetítésnek, ami segít abban, hogy a két életáram megszületésünkkor kiegyenlítõdjön. Az, ami az öröklési vonal és azon vonal közé, amely az individualitásunkat /egyéniségünket/ jelenti, áll be, az fejezõdik ki a temperamentum szóban. A temperamentum egyensúlyozza ki az örököt a múlandóval. /Folytatása következik!/ Petrovics Magdolna

8 2001. December December SHÁMI HASTÁNC (lélek-testtánc) Mozdulat Kaptam egy lehetõséget. Az Útkeresésben egy Utat. Nincs más, csak a végtelen. A lehetõség határtalansága. Kaptam egy lehetõséget: TÁNCOLOK Bennünk van az erõ és a hatalom, a szeretet és a vágy. Ha átöleled a Mindenséget, tied az Örökkévalóság. Általa láthatóvá válik a láthatatlan: a lélek. Szabaddá vált gondolat lélekhang, mely erõt s hitet áraszt. Elhajló ívek, formák, suhanó mozdulatok Varázs, Szabadság, bizonyság, hogy az élet a legnagyobb - Adomány - - Czanik Csaba Árpád - Legszebb üzenet a lelkünkön keresztül a testünknek: a tánc. Tánc Annyira szép, annyira gyönyörû, annyira csodálatos. Egyetemes kapocs, ami összeköt kultúrákat és korokat. Lélek-mosoly, öröm varázs mozdulattá vált révület. Istentõl kapott - Szent adomány - -Czanik Csaba Árpád

9 Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Kíván a Karaván Kiadó minden Kedves Olvasójának!

10 Gondolatok a spiritualizmus, az Ezoterika és a mai ember kapcsolatáról Utazásom Egóniába, mely során önmagam határaiba bonyolódom... III. rész És feltûnnek Egónia partjai (folytatás) Az elpiacosodás, a fogyasztási cikkek iránti éhség határtalan. Ki veszi már komolyan József Attila szavait: hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat! Légy egy fûszálon egy pici él, s nagyobb leszel a világ tengelyénél! Vagy talán a motivációtanulás speciális esetével állunk itt szemben? Hiszen az ember társadalmi hatásokra meg tud szeretni egészen rossz dolgokat is. A modern civilizációban az emberek mintha abban látnák önmaguk fokmérõjét, hogy milyen és mennyi autójuk, és egyéb ingóságuk van teszem azt...a piaci szellemiség beköltözött a fogyasztói társadalmak csaknem minden területére. A szexualitástól az iskoláig... A lóversenyistálló szellemisége már ez utóbbiban kezdetét veszi, ahol a gyerekeknek már rég nem az a dolguk, hogy önmagukat, és saját személyiségüket kibontakoztassák a maguk és embertársaik örömére, hanem rögvest szemellenzõt kapnak, mint az igavonó lovak, hogy csak a számukra fenntartott, legalizált pályára koncentráljanak. A startpisztoly már akkor eldördül, amikor még egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy a társadalmi termelés láncszemeivé váljanak. És õk futják a kijelölt köröket addig, amíg már annyira átalakította õket a pálya szelleme, hogy fel sem merülhet bennük a kérdés, hogy van-e ennek egyáltalán valami értelme? És ha késõbb felmerül is? Hiszen a bányaló sem jöhet a felszínre, hogy más munka után nézzen, megunva az életet lenn a mélyben, annál is inkább, mert bizonyára odalett a szeme! Az iskolába járó gyerek megszokhatja, hogy annyit ér, amilyen jegy az ellenõrzõjébe be van írva. Értéke, embervolta numerikusan meghatározható. A tanterv nem tér ki az érzéseire, a vágyaira... Mindez csak melléktermék, hulladék. Mint ahogy Cricq, a DNS kettõs spirál egyik felfedezõje gondolta az álomról minekutána agykutatásra adta a fejét, nem érdemes vele foglalkozni, szõnyeg alá kell söpörni, mellékes...az agy kisöpri, kiálmodja magából azt, amire nincsen szüksége. Hja nem lehet mindenki mindenben zseniális! A másság, az egyéniség egy ilyen egyenes sínre, a termelés, a haszonelvûség sinére állított világban egyáltalán nem érték, hiszen a lelkiség gátolja az irracionális folyamatokat, s nem ad helyet bárgyú euphoriáknak. Sokszor irigylem azokat, akik behozhatatlan hátránnyal indulnának ebben a versengésben, ezért társadalmilag felmentetnek alóla, mert, ha szeretetteljes légkörben lehet részük, még értelmesebb életet élhetnek, mint mi szerencsétlenek, akiknek nap mint nap meg kell mérettetnünk értékeinkben. Úgy érzem az ember az egyetlen, aki elvesztette az önmagához vezetõ ajtó kulcsát. A modern ember fõképp. /elnézést a humorizálásomért, de nekünk psychiátereknek nem is teljesen negativum az, ha egyes embertársaink légvárakban laknak, lévén a lakbérre jogosultságot tarthatunk fenn./ A régi ember mitoszaiban, népmeséiben, ha töredékesen is, de le tudta képezni lelki folyamatait, utat talált önmaga megismeréséhez. Mihály arkangyal neve egy héber kérdõmondatból származik, mely annyit tesz állítólag, hogy: Ki olyan, mint az Isten? Lehetséges, hogy ez a kérdõmondat ûzte õt ki a paradicsomi állapotból? ÉRDEKES MEGFIGYELNI, hogy a különbözõ korok és kultúrák gondolatvilága, arculata hogyan nyomja rá bélyegét az emberek lelkületére. Koránt sem igaz, hogy õseink ugyanúgy gondolkodtak ahogy mi, csak éppen parókában, vagy fügefalevélben. Ha csak az írásos emlékeket tanulmányozzuk is, lépten-nyomon meglepetésekbe ütközünk. Sokan a kezdeti törzsi kultúrákat az emberiség boldog gyerekkorának tartották. Én is hajlanék erre a felfogásra, látva Új-Guinea példáját, ahol az emberek archaikus hagyományoktól átszõtt egyszerû kis életüket élték, amíg idegenek fel nem fedezték, hogy földjük méhében rengeteg arany van. Az õslakók kezdetben nem foglalkoztak a problémával, majd lehullt szemükrõl a hályog, s egymást kezdték öldösni a földek birtoklási jogáért. Egyikõjük gazdag lett, másikójuk szegény, s megjelent közöttük a viszálykodás. Mitoszaikban meg volt írva, hogy akkor jön el a világ vége, amikor földjeikre mindenféle bõrszínû ember jön, varázslóik elérkezettnek látják erre az idõt. Új-Guineában megjelent tehát a viszálykodás, mely úgy látszik a civilizált társadalmak szükségszerû rákfenéje. Ha flegmatikus alkat lennék, most így kommentálnám: Bizony-bizony a Föld még nagyon hosszú ideig lakható volna, ha nem élnének rajta civilizált emberek, akik lyukat fúrnak az ózonpajzsba, kiírtják az õserdõket, mint az a fránya daganat, mely saját tüdejét marja szét. Új-Guineában immár az emberek elhanyagolják a földmûvelést, mitöbb letarolják a föld felsõ termékeny rétegét, hogy mi lesz aztán..., ezzel senki nem gondol. Mások szerint a törzsi kultúra egy áldatlan állapot lehet. Még csak azt sem lehet mondani, hogy az emberiség hajnala! Ugyanis a primitív ember saját babonái gyûrûjében forog körbe-körbe, az emberek életét átfûzik a mitoszok és a szertartások. Mozdulataikat már megtette elõttük más, vagy egy mitoszhõs, vagy egy õsünk, így életük mások kitaposott útvonalának örökös újrafelfedezése, életrehívása. Azaz örökös ismétlés. Az archaikus ember ezer szállal kötõdik a mindenséghez, a ritmusokhoz, az idõ folyását tagadja. Ezek szerint kényszerû Sziszifosz. A modern ember magát csak történetiségében, fejlõdésében hajlandó elismerni. És: vegykonyhájában olyan erõket hív életre - mint mára már ez kiderült -, melyek felett teljes kontrollra képtelen. Lázadó Faust! TÜKÖR ÁLTAL HOMÁLYOSAN /További adalék egy önpusztító civilizációról, ami magát homo sapiens névvel illette./ Tragédiának látod? Nézd legott komédiának, s múlatni fogsz. Madách Az elsõ tükör, amellyel az ember megismerkedik, ahogy ezt Virág Teréz leírta az anya-tükör. A tükörrel kapcsolatos népszokások kitûnõen éreztetik a lényegét és fontosságát a lelki fejlõdés ama szakaszának, melyet az anyától való elválás és az én-identitás kiépítése szempontjából oly fontosnak tart. - írja Róheim. Az anya-tükör az egyén személyiségfejlõdésének nélkülözhetetlen, alapozó mozzanata. Az anya és a gyermek az õsbizalom légkörében olyannyira egymásra hangolódnak, hogy szavak nélkül is értik egymást. Ez a primer tárgykapcsolat, ez a duálunió nagyon hasonlít a hypnosis során létrejövõ állapothoz, ennek elemei bukkannak fel a psychoanalizisben, erre cseng rá késõbb a párkapcsolat is. Empátiás, beleélõ, együttérzõ készség- ami a csecsemõ részérõl új jelenség - bontakozik ki az anya és gyermek intimkapcsolatában. Az empátia révén a gyermek késõbbi fejlõdése fokán a megértés egyéb kognitiv funkciói kerülnek elõtérbe, de az empátia jelentõsége az interperszonális kapcsolatokban nagyon fontos. Az anya részérõl is jelentõs változások következnek be, hiszen mély alvásából is felébred, ha a csecsemõje nyöszörög. Hypnozisban hasonlóan misztikus jelenségeket észlelünk. A naplókból, melyeket külön-külön ír a hypnotizõr, ill. a páciens nagyon sok telepátia létrejöttét mutató bejegyzés olvasható. /Prof. Bányai/ Érdekes, hogy amikor a hypnotizált jobb agyféltekés aktivitását hirtelen bal agyféltekés váltja fel, ezzel szinkronban ugyanez történik a hypnotizõrnél, csak fordítva. Szépen írja le ezt a csodálatos világot Gárdonyi Géza: Mikor a gyermek gõgicsél, az Isten tudja, mit beszél! Csak mosolyog és integet... Ki tudja mit mond? Mit nevet? S mint virággal az esti szél, az anyja vissza úgy beszél, oly lágyan és oly édesen... De õt sem érti senki sem. Az égi nyelv ez. Mély titok. Nem értik csak az angyalok. Mi azonban, ha tudomány mûvelésére adtuk a fejünket, nem elégedhetünk meg ennyivel. Hiszen utunk során már kicibáltuk félig-meddig gyökerestõl egy személyiségvirágot. Goethe szerint nincs értelme kutakodni a jelenségek között, mert õk maguk jelentik az elméletet. Amióta az ember nem tartja magát a természet részének, azóta megismerni akarja azt. A nyugati tudománynak az az útja, hogy virágokat szedjen ki gyökerestõl, boncoljon fel mindent, elméleteket gyártva a jelenségek mögé. A keleti hagyományos medicina fekete dobozként kezelte az embert, és nem bontotta fel. Mi azonban semmitõl se félünk, elõ hát azt a szikét, meg pengeéles logikát! Essünk csak neki annak a fekete doboznak, hadd forgassák csak a keletiek a kezeik között, hallgatva a belülrõl kiszûrõdõ neszezéseket. Melanie Klein 1/2-1 éves korra, a depresszív fázis idõszakára teszi azt a folyamatot, amikorra a gyermek képessé válik elviselni az ambivalanciát. Tudatosul benne, hogy agresszív késztetései vannak, melyek elpusztíthatják a belsõ jó tárgyakat. Megjelenik a szorongás, a bûntudat. Népszokásaink, hiedelmeink az anyához kapcsolódó pozitív, negatív indulatokat jelenítik meg a tükörrel kapcsolatban. A CSECSEMÕ szopás közben az anya szemeit és homlokát fixálja. A szem a lélek tükre. A tükör eltörése a magyar néphit szerint egy számunkra fontos személy elvesztését, vagy bántódását jelzi. Ekkor tanulja meg a gyermek, hogy az anyja egy különálló lény, ekkor tanulja meg szeretni. A jó tárgy megõrzése számára fontosabbá válik az Ego megõrzésénél is. Igyekszik helyrehozni a hibákat amelyeket agresszív késztetéseivel fantáziában elkövetett. Megjelenik a hála, és innen gyökereztethetõ a szublimáció is. Az anya puszta jelenléte is örömet okoz. Amikor eltûnik, félni kezd, mert azt hiszi, miatta történt így. Megtanult egy másik embert szeretni, aggódni érte. Szépen írja le Ancsel Éva ennek a lélektani folyamatnak a lényegét, amikor így fogalmaz: A szeretet tudás, de nem a jó és a rossz tudásának a fáján terem. Ez már a kiûzetés után születik, fájdalomban és verejtékben. Ez az állapot tûnik elõ a szerelmesek nyelvezetében is: Nem tudok nélküled élni, vagy magasabb fokon egy szerelmes versben: Teszek ahogy te akarod, /nem akarod, nem is vagyok,/ - Ékes Ákos Nagy általánosságban elmondható, hogy a psychopata nem tud szeretni. Ha belenézünk a másik tükörbe, Egónia mûvészetébe, hát tisztelet a kivételnek, de a dögunalom maga! Egyiptom mûvészete meglehetõsen alacsony szabadságfokon valósult meg, hiszen számtalan megkötöttséget számba kellett venni. A fáraót pl. álló helyzetben csak jobb lábbal történõ elõrelépése pillanatában szabadott megjeleníteni. Mégis fennköltség, szellemiség áradt ebbõl a mûvészetbõl. Manapság alig látunk megkötéseket. De hiába nem köti semmi a mûvészi szárnyakat, mégis úgy tûnik azok elsatnyulnak már a repüléshez. Ha az ember Egóniában kinyit egy irodalmi újságot, akkor túlracionalizált, kilúgozott, agyonsterilizált stílusban elolvashat valamiféle nyakatekert eszmefuttatást a Nagy Semmirõl. De nem is kell irodalmi újságot kinyitnunk, elég, ha egy kisiskolásnak íródott tankönyvel tesszük ugyanezt. Beleolvasván, kis idõ elteltével nyelvezete úgy lepi be agyunkat, akár a közönséges pincepenész! Gyermekeknek íródott könyvekben agyonnyúzott, lecsupaszított fogalmak botrányos összevisszaságában! Csak a kisebbik baj, hogy nem veszik figyelembe a fejlõdõ gyermek életkori sajátosságait... Mindenünnen leválasztjuk az érzelmeket, a szeretetet, megöljük a kiváncsiságot..., ami pedig primer motiváció. Én azt hiszem ez az igazi mûvészet, amit tehetünk: egy kiváncsi, természetes érdeklõdéstõl túlcsorduló gyermekbõl szabványiskolást gyártani A szabványoknak megfelelõ iskolás gyermek nem kérdez. Miért is tenne ilyet, hiszen abban az iskolában, ahol mindent mérnek ezzel szükségszerûen a tudatlanságát árulná el, hátrányos helyzetbe játszva magát!? Másrészt megtanulta már, hogy az iskola nem érte van. Sokkal inkább õ van az iskoláért, hiszen személyisége csak melléktermék, csak a teljesítménye számít, hogy az még nagyobb darabokat haraphasson az ózonpajzsból, és az élet zengi be az iskolát, az élet is derûs iskola lesz December Én nem szeretem Adyt, de ahogyan ír, azt nem lehet nem elismerni. Hallgassuk csak: Június volt, s ujjongtunk, nincs tovább. Most gyertek szabad mellû örömök, S pusztuljatok, bilincses iskolák. De elcsitult a jókedv-förgeteg, S helyére ült a döbbent némaság. Körülöttünk már az Élet csörtetett... Megérint, megfog a nyelvezete, nem tudunk elõle elmenekülni. Még csak fel sem ocsúdunk elsõ megdöbbenésünkben, máris körbe kell néznünk, hátra kell fordulnunk szinte, nem értve miféle különös erdei szituációba csöppentünk mi bele, mintha egy állatcsorda lendülete sodorna, kibillentene bennünket a vers elején érzett nyugalomból. Nem véletlen, hogy a versek elején érzett nyugalomból. Nem véletlen, hogy a versek hangutánzó szavakat, nyelvi játékokat, hangzásokat, archaikus szituációkat, és archaikus szavakat alkalmaznak különös elõszeretettel. /döbbent csörtet, erdõ hangulata!/ Nem csak a racionális tudathoz szólnak. A gyermek elsõ nyelve képi nyelv. Az elsõ fogalmakat élõ burok, mágikus életfelhõ veszi körül, ahol az állat képe hordozza a hozzá fûzõdõ érzelmeket is. Pl. Farkas szó. A farkas a magyarok totemállata, ezért lett jelzõ a neve, mert nem szabadott kimondani mágikus okokból. A kisgyermekeknek, amikor mesét mondanak lejátsszák, hogy a farkas milyen félelmetes, nagy, bozontos állat...stb. Együtt van tehát a kép, az érzelem, majd a szó. Késõbb a fogalmak racionizálódnak, pontosan körvonalazódnak... A költészet azonban szeret velük játszani, szét is feszítve ezzel a nyelv korlátait. A képek mindíg erõsebben mozgatják a tudattalanunkat, mint a szavak. /Meditáció!/ Kezdem érteni, mire gondolt Rimbaud, amikor azzal dicsekedett, hogy felfedezte a szavak lelkét. Napjainkban lelketlenítés folyik. Tetteink, cselekedeteink elgépiesednek, érzelemtelenítõdnek. A szexuális szabadság pl. nagyon jó dolog, de nekem úgy tûnik ezzel egyidõben tapasztalható egy deszublimációs folyamat is. Piaci értékként kezelhetõ, a hús a vér valóságává vált. Ki gondolja már komolyan, hogy a szexualitás kapocs lehet test és lélek között!? A XX. század Egóniájának nõideálja nárcisztikus személyiségzavarban szenved, /esetlen nüansznyi hystrionikus öntettel ízesítve/, megközelíthetetlen, hideg /festék is elidegenítés szerintem/, elvárja a különös bánásmódot. Ettõl döglenek ma az egóniai férfiak, annál is inkább, mert, ha szert tesznek egy ilyen kis pipire, akkor ugyebár szorgalmasan nyitogathatják a pénztárcájukat, s mivel Egóniában mindennek a fokmérõje a pénz, a numeruka, a mérhetõség, hát önbecsülésük is szükségszerûen dagadozik... Csodálkozunk, hogy baj van az anyatükörrel. Egy asszony, aki fel tudja sorolni, mi minden fontosabb neki, mint az, hogy õ adjon enni annak,akit szeret..., annak fogalma sincs arról, hogy mit jelent szeretni... -írja Ancsel Éva. Napjainkban erre a kérdésre végeláthatatlan fontos dolgok lajstroma következne. Egóniában maga a fogyasztás is agyrém, irracionális. Az még csak elelviselhetõ. hogy a reklámok szuper samponokkal, egyebekkel hülyítenek, de hogy minek a szuperszonikus repülõgép, amelyrõl bebizonyosodott, hogy környezetkárosító hatása, minden egyéb élõlényt messze túlszárnyalja. Ha a társadalmi termelés leletõvé teszi, mindenki akar majd magának egyet! Mert mi Egóniában tükörnek a fogyasztást látjuk, így nem kell belenézni abba a másik tükörbe, ami a valóságot tárná elénk: Szeretetlenségünket, Piacosodási móriánkat, Egóniánkat, Agóniánkat... Mert mondhatnánk, hogy azok a szerkentyûk, amikért halálra dolgozzuk magunkat, hogy megkönnyítsék az életünket, szükségszerûek, és nem is értjük, hogyan tudtunk eddig létezni nélkülük. Ez azonban nem így áll, mert a szükségszerû kritériuma, hogy nem jöhet létre, a szükségszerû az van. /Kierkegaard/ UTOLSÓ ÜZENET EGÓNIÁBÓL: Utópiában vágyom...ahol a szeretet, a mûvészet, a másik ember hiteles tükör. A tükörben állandósult csodálkozás: önmagunk folyamatos meghaladása...innen a sorok olvashatatlanul elmosódottá válnak... - Dr. Nagy Mária Magdolna - 18

11 2001. December December A Karaván Kiadó nyílt Schneeberg túrája án 20 21

12 Körképinterjúk Varnus Xavér December - Mi minden rejtõzik a sorok között, miféle világkép, esetleg elkeseredettség? December - Azt gondolom, hogy boldog soha semelyikünk sem volt. Azért sem lehetünk boldogok, mert mindíg bennünk van a tudat, hogy biztos van valami olyan körülmény, amirõl még egymást, és a szájuk szélében fityegõ fogvájót Prosperó varázspálcájának hiszik. A szigorúan szakmai kontrollra mindig és mindenkinek szüksége van. Ha jól megnézem akár a mûvészet, akár a média terén azokat az embereket, akik egy idõ múlva elvágták a kontroll-lámpák vezetékeit, elõbb-utóbb el is tûntek, vagy tûnõ félben vannak. - Különbséget lehet tenni, hogy inkább külsõ vagy belsõ hatásokra változtál életed során? - Azt gondolom, hogy ezek nagyon összefüggõ dolgok. Az ember minden önáltatással szemben öregszik. Utóbbi éveim közül az utolsó öt mindegyike hozott valami traumaszerû élethelyzetet, amit, noha többé-kevésbé sikerült megoldanom, hatalmas hegeket hagytak maguk után. Tehát megtanultam a leckét és felmondtam, csak nem vagyok tõle boldogabb - így lehet fogalmazni. Körülöttünk a világ változik, velünk együtt öregszik, és úgy gondolom ezek iszonyatos és mégis lenyûgözõ kölcsönhatásban vannak. Nem gondolnám, hogy egyetlen, kettõ vagy öt komponensre lebontható ez az egész. Mindannyian változunk. Változnak az erkölcsök, a vizuális esztétika, az ítélkezés kritériumai: az egész, minket körülvevõ világ eresztékeiben lazult meg. Amely muzsika öt éve még tetszett, már nem cseng jól a mi fülünkben. - Egyszer nyilatkoztad, hogy volt benned egy belsõ nyomás, ami arra késztetett, hogy kiírd magadból mindazt, ami benned van, majd ezt a közönséggel is megoszd. Xavér egy úr társaságában ült az Andrássy úti Mûvészeti Kávéház teraszán, egy napos, meleg, októberi hétköznapon. Megjelenésem szakította félbe beszélgetésüket, de csak addig, amíg interjúalanyom gyorsan széket kerített alám. Pont annál a résznél érkeztem, amikor az úr Xavérról, illetve tevékenységérõl fejtette ki véleményét. Xavér úgy figyelt, mintha egy rég eltûnt barátjáról lett volna szó. Egy darabig még részese lehettem kettejük érdekes beszélgetésének, majd átvettem a szót... - Azt hiszem épp egy kritika kellõs közepébe csöppentem, amikor megérkeztem... - Nem kritikának nevezném. Az elhangzottakat barátok közti magánbeszélgetésnek nevezném. Én ennek nagyon örülök. - Mégis, ha megtalál a kritika, hogyan fogadod? - Feleki Kamil mesélte nekem, hogy rendszeresen bement az öltözõjébe Latabár Árpád, aki teljesen hidegen, tárgyilagosan elmondta nagyon cizellált véleményét az aznap este látott produkcióról, és mindig hozzátette: nem azért mondom el, mert annyira szeretlek, hanem azért, mert nem tudom nem elmondani. Ezzel azt példázta, hogy létezik mindenfajta emberi kapcsolaton felül egy olyan szakmai kötelességtudás és becsület, mára teljesen kiveszett, és inkább arra látunk példákat, hogy harmadrangú epizódisták lecsortosozzák - Akkor történt ez, amikor leszámoltam a világ számomra való megválthatatlanságával. Mára már csak abban reménykedek, hogy majd a valaki által megváltott világban még lesz talán egy csekélyke szerepem. Attól, hogy az ember muzsikus, természetesen nemcsak a zene nyelvével próbál a világhoz kötõdni. Ha a muzsikusok közül valakinek a sors megadta azt, hogy az átlagosnál gyakrabban vannak impreszsziói, intenciói, gondolatai, netán vágyai és késztetései, akkor a magyar közgondolkodás szerint ezt egyetlen módon mondhatja el, nevezetesen úgy, hogy leül kedves és kevésbé kedves, újságírónak becézett és rágalmazott hölgyek és urak társaságába, és odamondogat a politikának és a közéletnek. Ennek az égvilágon semmi, de semmi értelme nincsen, hiszen az újságírás olyan szinten tiszavirág életû eredménnyel kecsegtet a mai, impulzusokkal zsúfolt világban, hogy az éppen leomló New York-i felhõkarcolók füstjében az ember teljesen feleslegesen emel szót a mûveltségrõl, a szépségrõl, a szabadságról, vagy a szerelemrõl. A német haláltáborok elkezdték felszámolni a lírát, a World Trade Center pedig maga alá temette az utolsó rímeket is. Lehet ugyan még írni ilyeneket, de hitelük már nem, vagy legalábbis hosszú ideig nem lesz. Ha írtam, akkor annak egyetlen oka lehetett tehát: valamilyen maradandó formában szerettem volna önmagam számára való értékrendemet archiválni. Nem is könyvnek szántam, afféle házi jegyzetnek csupán. Amúgy az orrunk elé terített fehér lap nagy kihívás, hiszen rendszert teremthetünk a fejünkben száguldozó csintalan gondolatok között....mindeközben írtam, rádióztam, bohéman éltem, és hittem, kutattam azt a mondatot, azt az egyetlen mondatot, amelyet ha meglelnénk, az egész világnak jóra fordulna a sorsa. Még ma is hiszek e mondat létezésében, csak reményemet veszítettem el, hogy én leszek az, aki megtalálja. (részlet V.X. önéletrajzából) - Annak a bölcsességnek a felismerése, hogy az embereket szeretnünk kell, reményektõl megfosztva, illúzióktól mentesen és szomorúan. Valószínûleg minden orvos úgy kezdi a pályáját, hogy õ lesz az, aki megtalálja a rák ellenszerét. Aztán negyven éves korára már megsejti, hogy vélhetõleg nem fogja megtalálni, de ha a saját szakmai tudásával legalább a betegeknek tud segíteni, akik ezáltal kevesebbet szenvednek, akkor megpróbál ennek a szolgálatába állni. Minden kaland, mely dagadó vitorlákkal és delfinekkel kezdõdött, valamilyen Robinson-szerûségben ér véget. Ne úgy szeress, mint egy operaelõadás második felvonásában, amikor az összes kürtök üvöltenek, a reflektorok a szivárvány minden színében játszanak, s a fõszereplõk tisztes gázsit kapnak a mutatványért esténként. Szeretni szelíden, egészen mellékesen, kissé szórakozottan érdemes, csak úgy, ahogy lélegzik, vagy ahogy egy keddi napon, amikor nem történik semmi, él az ember. - Az életedet mennyire szövi át a láthatón túli világ, vagy Isten? - Istenben hiszek, ám kevéssé vagyok meggyõzõdve Istennek és az õt jegyzõ földi intézményeknek a kapcsolatáról. Az végképp elgondolkodtat, hogy a benne hívõ arab terrorista Isten nevét mormolva nekihajt egy toronynak, majd a szintén istenhívõ Amerika bosszút áll, talán még nem is bizonyíthatóan azok ellen, akik a bûncselekményt elkövették. Ebbõl számomra tisztán csak egy dolog szûrõdik le, amely a történelemben már annyiszor nyilvánvaló volt: hogy ennek a percnek kevés köze van Istenhez. - Boldogság? nem tudunk, már burjánzik bennünk egy rákos daganat, már valami van... Az idõzitett bombát mindíg érezzük magunkban, ami már eleve megakadályozza, hogy a tiszta, tömény, teljes boldogságot érezhessük. - Az idõzített bombákat nem lehet egy idõre elfelejteni vagy elhinni, hogy valójában nincsenek ilyenek? - Nem lehet. Ez önámítás lenne. Ha pedig el tudnám hinni, hogy nincsenek, akkor hülye lennék, és akkor valószínûleg egyéb dolgokat is elhinnék. Nem tudom elhinni. Itt van a fejünk fölött egy roppant módon kiszámíthatatlan végzet, a halál. Az ember egész életén keresztül furcsa módon tényleg, mint egy éjszakában lévõ Esthajnal csillagot, látja és érzi, hogy ott lebeg a végzet a feje fölött. És mivel nincsen semmi biztos adatunk a halálról, ezt soha nem tudjuk elfelejteni. Nem tudom magammal elhitetni, hogy mától nem fogok meghalni. Goethe mondta: ha lelkünk derûs és tiszták céljaink, jókora utat tehetünk meg elõre. Nem értem az életet és a halált. Így a lelkemben lévõ jegyzet szélére azt a két szót írtam, amit a régi, római bírák az érthetetlen ügyek aktáinak végére: non liquit - nem világos. -Szigeti Kata

13 Gyereksarok - Dalma meséi A varázsló újra színre lép Könyvajánló Részlet Czanik Csaba Árpád: Lázadás címû könyvébõl Történetünk sok-sok év elteltével folytatódik újra. Mióta nem találkoztunk hõseinkkel, az ikrek kijárták a tündér- és manóiskolát. Harmatcsepp és Sziklavitéz mesterséget tanult. Harmatcsepp a varázsfátyol szövést sajátította el, Sziklavitéz kovácsnak készült. Az õ keze alatt készültek a manók szerszámai és a bûvös kardok. A versengés persze most is nagy volt köztük, ki lesz szakmájában a legjobb. -Ha Frézia végre férjhez megy, én fogom szõni a fátylát -álmodozott Harmatcsepp a tisztáson üldögélve. Virág körülötte futkosott és egy vidám dalt dúdolt: -Kicsi lepke jer kezembe, legyél szívem kis kegyeltje. Hogyha nem jössz, nem szeretlek, kedvesemmé sose teszlek. - Virág, gyere fond be a hajam -hívta most nõvére. -Rögtön, rögtön csak még egy pillanat -térült fordult Virág, és Hajaska feje körül három tarka pillangó járta táncát, míg a kislány a haját fonta. -Megint itt volt ugye? -kérdezte testvérét a lány. -Igen -bólintott szomorúan Virág, -de annyira kevés ideig látom. De azért mindig hagy nekem meglepetést, látod? -mutatott a táncoló pillangókra. Arca most felderült, és apró kezei alatt csodaszép hajfonatok készültek. Ha a tündérek bálba készültek, nem volt olyan aki ne Virágnak szólt volna. Õ pedig ment boldogan és keze alatt a legszebb hajkoronák születtek meg. Utánozhatatlanul ügyesen bánt a virágokkal is. Csokrokat és koszorúkat kötött. Amikor a virágok hervadni kezdtek, ujjai érintésével új életet lehelt beléjük és a virágokat visszaragasztotta a tövükre. Hagyjuk most egy kicsit a lányokat magukra, nézzük mit csinál most Sziklavitéz! Erejének hetedhét országban párja nem volt. Úgy forgatta a kalapácsot az üllõn, hogy millió szikra repült az acélból, ha rácsapott. A szerszámok maguktól dolgoztak, amiket õ készített, csak meg kellett parancsolni merre szántson, vessen, arasson. A kardok egyike sem volt egyforma. Olyan mintákkal látta el, ami jellemzõ volt viselõjére. A minták amit az acélba vésett, éltek. Az indák tekeregtek, az arcok grimaszoltak, a sárkányok tüzet fújtak. Soha ki nem koptak. Ezek a kardok, azért is voltak különlegesek, mert csak díszként hordhatta gazdája. Ha támadásra akarta bárki is használni, azt a kard szellemével kellett megbeszélni. -Jaj, Mufurc, igyekezz már azzal a vízzel! Így soha nem végzünk. Mufurc, az ördögfióka, persze akkora igyekezettel hordta a vizet, hogy a fele biztos mindig mellélötyögött a dézsából. Töpszli, a testvére, Hajaskának segített a konyhában. Mióta Rebeka testi valójában eltávozott közülük, minden megváltozott. Nehéz volt a legmindennapibb feladat ellátása is. A nagyranõtt család gondjai egyedül Hajaska vállán nyugodtak, mert Rudolf ezidõtájt külhoni kiküldetésben járt Fézia istennõ megbízásából, a messzi Törpeföldön. De hiányzott Rebeka kezének, simogató meleg érintése is. Nyugodt, kedves hangja még ott viszszhangzott fülükben, mikor lelke már magasba szállt. Utolsó szavai ezek voltak. -Mostmár a szívetekben élek tovább, ha gondoltok rám, örökre veletek maradok. Hajaska éppen ezeken a dolgokon merengve kevergette a mártást az ebédhez, mikor Csicsóka az ördöglányka rontott be az ajtón. - Nézzétek mit találtam, egy igazi drágakõ! -mutatta nyitott tenyerét, amin egy csodaszép zöld kõ pihent. -Nahát, de gyönyörû! -csapta le a törlõruhát rögtön Töpszli. Hajaska gyanakodva vizsgálta a követ. -Nem tudom miért, de nem tetszik ez nekem -csóválta a fejét. Mutassuk meg elõször is Öregkõ professzornak. Hátha bajt hoz ránk. Tényleg, hol is találtad Csicsóka? -fordult a kisördög felé. -Szóval, éppen a sárgarépákat tanítottam sorbaállni, mikor egyszerûen az ölembe pottyant. -Hm, így persze tényleg jobb lesz, ha eltesszük - szólt Hajaska. Azzal megfogta a követ és az ikrek szobájában lévõ rejtekhelyre tette. Aznap éjjel nyugtalanul aludtak az ikrek. Harmatcsepp nem bírta tovább és odaosont Sziklavitéz ágyához. -Hé, Sziklavitéz, ébredj! - rázta testvérét. -Mi van, mit lármázol itt éjnek évadján! -mordult rá mérgesen Harmatcseppre. -Olyan szépet álmodtam! Nimfákat kergettem az erdei tisztáson és éppen most kaptam volna el a legszebbet, te meg itt felébresztesz! -Jó, jó, ne haragudj, fontos közlendõm van. -Na azt el tudom képzelni! -fonta karba a kezét Sziklavitéz. -Halljuk, melyik tündérifjúba vagy megint szerelmes? -Nem is mondok többet semmit, -fordult sarkon Harmatcsepp. De a testvére békitõen megcirogatta a bal fülét. -No, no, hugicám, nem eszik olyan forrón a kását, tudom, hogy el akarod mondani. Mesélj - húzta maga mellé az ágyra. Harmatcsepp még egy kicsit dúzzogott, de aztán így szólt: -Anyánk tegnap egy zöld követ rejtett el itt a szobánkban. Meg kell találni. Te átlátsz a falakon, segíts! Ezen az éjszakán nem csak a gyerekek voltak fenn. Hajaska is álmodott. Egy hófehér, fekete csillagokkal pettyezett macska ült az ágya szélére. -Veszély fenyeget benneteket gyermekem. Az a kõ, a varázsló "ajándéka". Véget kell vetni az ármánykodásainak. -De mit tegyünk? -motyogott Hajaska. A macska sziluettje halványodni kezdett, hangja elhalkult és Hajaska felébredt. De fülében még visszacsengtek az utolsó hangok. -Keresd a harangot, az segít rajtatok! -Felkönyökölt az ágyában és úgy gondolta azonnal cselekednie kell. De ha most beront az ikrekhez, õket is csak megzavarja. Várni kell reggelig. Az ikrek viszont nagyon is ébren voltak. -Ha megtalálod, elárulom a varázsigét -suttogta Harmatcsepp. -Mindent kérhetsz tõle, teljesíti. -Hiszi a piszi -suttogott vissza Sziklavitéz. Szemeivel végigpásztázta a falakat. -Áhá, szóval itt van! -kiáltott fel, megpillantva a relytekhelyet. Hármat koppintott a falra és a csillogó kõ kipottyant. Harmatcsepp felkapta és már mormolta a varázsigéket. De Sziklavitéz megállította. -Várj, és ha valami gonosz varázslat? -Nem hiszem, Rebeka jelent meg álmomban, õ mondta. -És ha nem õ volt? Gyere ki a tópartra, ott kipróbáljuk! Úgy is tettek. Szép csendben kiosontak. A csillagok cinkosan hunyorogtak, csak a jó öreg Hold nézett le aggógva rájuk.ha módjában állt volna, biztosan megálljt parancsol a gyerekeknek, de így csak csendben tovaúszott a sötét égbolton. -Na, halljam a híres varázsigéket, aztán kivánj valamit! -sürgette Sziklavitéz Hajaskát. Hajaska tette a dolgát. Szorgalmasan mormolt és gesztikulált a kezeivel hozzá, de az ég adta egy világon semmi nem történt. -Nem értem, nem értem miért nem sikerül. - törte a fejét. Újra és újra próbálkozott de hiába. -Na látod, hitvány csaló volt aki téged álmodban megkísértett, nem ér ez a kõ egy fabatkát sem. -szólt Sziklavitéz dühösen. Azzal fogta a zöld követ és nagy lendülettel messzire hajította. Halk csobbanás hallatszott és a tó vize kis gyûrûket vetett ahol a kõ belesülyedt. Jaj bátyó, mit csináltál? -siránkozott Harmatcsepp. Anyu mit szól ha nem találja a relytekhelyén. Biztos tudni fogja, hogy a mi kezünk van benne! -Ugyan ne hisztizz már -csillapította Sziklavitéz. -Éjszaka van, mi most éppen az igazak álmát alusszuk. Ki gyanakodna ránk? Remélem nem jár el a szád!? Harmatcsepp még próbált ellenkezni egy kicsit, de aztán õ is megnyugodott és csendben visszaosontak az ágyukba. Másnap sokáig aludtak. Mikor felébredtek mindegyikük indult a dolgára. De semmi nem volt a régi. Valami alaposan felborzolta a meselények életét. Egy felfordult világ fogadta õket. Mindenki kétségbeesetten futkosott körülöttük. -Mufurc mi történik itt? -szólította meg kis segédjét. -Jaj ne is kérdezd, idegen meselények lepték el az egész tavat és környékét. Méghozzá a veszélyesebbik fajtából. A tóba Hany Istók költözött, a parton egy baziliszkusz les áldozataira, a tündéreket keritek és erdei óriások kergetik az erdei tisztáson. Mi lesz velünk? -nézett kétségbeesve gazdájára. Sziklavitéz elsápadt. Eközben Hajaska rosszat sejtve lépett az ikrek szobájába. Azonnal látta, hogy a kõ eltûnt a relytekhelyrõl. Rohant, hogy Virágot biztonságba helyezze. Egy öreg szeplõs kobold volt most a rangidõs gyerekvigyázó. Türelmérõl és gyerekszeretetérõl legendákat meséltek a tündér és manó anyukák. Persze itt volt Csicsóka is az elmaradhatatlan játszótárs. Az erdõ felé igyekeztek éppen. Hajaska lélekszakadva futott utánuk. Szerencsére idõben érkezett. - Jó reggelt kedves Méla -rontott oda a kis társasághoz. -De jó, hogy utolértelek! Mi a baj Hajaska? - fordult meg Méla a kobold. -Gyere kicsit távolabb, nem akarom megijeszteni a gyerekeket. -Szörnyek rejtõztek el az erdõben és a tóparton. Használd a láthatatlanná tévõ varázsigéket, vigyázz Virágra, mert érzem, hogy ez Habrakusz mûve -tördelte a kezét kétségbeesve Hajaska. -Ne aggódj, kobold rokonaim elrejtenek minket a föld alatti járataikban. Nem eshet bántódásuk. -Köszönöm -simogatta meg szemeivel Hajaska, sietve és fájó szivvel elbúcsúzott Virágtól, majd Csicsókától aztán sietett tovább. Sóskát és Cukroskát a csodamadár párt szalajtotta Törpeföldre Rudolfért. De nem is kellett messzire repülni. A varázslatos világ hirei gyorsabban terjednek a gondolatnál is. Rudolf hamarosan hazatért. -Hol vannak az ikrek? Beszélnünk kell -sürgette élete párját. -Azt hiszem van mit mesélniük. -Mindketten dolgoznak -védte õket Hajaska. -Rá se érnének ostobaságot csinálni. -Hm, majd meglátjuk -ráncolta a homlokát Rudolf. Az ikrek lehorgasztott fejjel álltak édesapjuk átható tekintete elõtt. Hiába voltak már kor szerint nagyok, most újra egész picinek érezték magukat. - Szóval, hadd hallom, mi történt? - nézett nagyra nõtt gyermeikre átható tekintetével. Szóval az éjjel olyan furcsát álmodtam, és... - Én vagyok a hibás, én dobtam a követ a tóba. - vágott közbe Sziklavitéz. - Mindketten hibásak vagytok, hozzátok helyre! - tette a fia vállára a kezét Rudolf. Azzal sarkon fordult, hogy segítsen Frézia istennõ manó katonáinak õrt állni a tó körül. - Na most aztán benne vagyunk a slamasztikában. - néztek egymásra az ikrek. Ekkor halk nyávogás ütötte meg a fülüket. A hófehér csillagokkal pettyezett macska nézett rájuk, aki Hajaska álmában is megjelent. Hirtelen megrázta magát és ott állt elõttük... Rebeka. Ezalatt Rudolf, Hajaska és Frézia tanácskoztak a víz alatti palotában. - Nem értem, mit akart az a macska a haranggal - rázta a fejét tanácstalanul Hajaska. - Életemben nem hallottam még harangról - szólt Frézia is szomorúan. Rudolf viszont elmélyült gondolataiban. - Várjatok csak, az emberek világában van ilyen szerszám. Ha istenüknek akarnak üzenni, akkor szólnak a harangok. De azok hatalmasak és nehezek, mégis felakasztva lógnak. Lehet, hogy õk is értenek a varázsláshoz? - Mi hogyan tudnánk ilyet csinálni? - De hiszen ott van Sziklavitéz! - szólt büszkén Hajaska. - Igen, itt a megoldás, lássunk hozzá! - A manók és tündérek segítenek nektek - szólt búcsúzóul Frézia istennõ -Mire a felszínre léptek már javában folyt a munka. Sziklavitéz homlokán patakokban ömlött a víz, ahogy forgatta a pöröjt az üllõn. Szikrák milliói szálltak, izzott a vas. Sziklavitéz életének egyik legfontosabb mûve formálódott most szorgalmas kezei alatt. Harmatcsepp sem ült ölbetett kézzel. A legerõsebb kötelet fonta most, amit csak gyönge kezeivel átfogni tudott. Ez a kötél fogja majd magasba emelni és tartani a harangot. A harang lábát Rudolf vezetésével a manók és tündérek készítették. Az erdõ két legsudárabb fenyõfája áldozta fel magát erre a nemes feladatra. Nem telt bele három nap és három éj, készen lett mindenki. A harangot a tóparton állították fel. Most már csak meg kellett szólaltatni. Apa és fia, Rudolf és Sziklavitéz nekiveselkedtek. Ahogy a harangnyelv nekiütõdött a harang oldalának, varázslatos mély zengés töltötte be a tájat. Pillanatokon belül eltûntek a gonosz varázslények a tópartról, a tóból és az erdõbõl. A harang tovább zengett. Hangját messzire vitte a szél. Az emberek világába is elért. Mindenki megállt egy picit a munkájával, mélyet sóhajtott és a szívekbe béke, az arcokra mosoly költözött. -Benkéné Puskás Dalma Viola- Minden szerelem az elején rózsaszín felhõbõl áll. Azaz a szerelmesek szinte vakok, és semmit nem vesznek észre társuk hiányosságaiból, de aztán múlik az idõ! Majd feltûnik egy reggel, hogy azért nem tudott hõsünk jól aludni, mert élete párja horkol! Persze ez eddig fel sem tûnt neki, helyette arra gondolt milyen édesen szuszog álmában, - de most horkolt! Majd láthatóvá válnak a pattanások, és milyen érdekes eddig ezt sem vette észre! És micsoda érdekesség, hogy feltûnik neki, mekkora lába van, pedig nõ! És közben hõsünk észre sem veszi, gondolatai már lassan napközben is ezek az apró hibák körül forognak, és lassan néha-néha elszólja magát. Persze társa nevet ugyan, mert leplezni próbálja ezeket a dolgokat, de valahol mélyen érzi, elmúlt a varázs. De valójában ezeket a megnyilvánulásokat még el lehet valahogy ütni. Sokkal fontosabbak azok a folyamatok, melyek csupán érzésben jelentkeznek. Ezekhez néha elég egy furcsa értelmû szó, vagy nézés, vagy egy több jelentést takaró hangszín. Ezeket sokkal nehezebben lehet félre magyarázni, mivel a cselekvés sorozatok mögött mindig ott bújkál a szerelem megrontó kis ördöge, a kétely, és annak társa a félelem. Ezek a gesztusok, az emberi lélek rejtett zugaiból erednek. A félelem itt arról szól, hogy vajon mennyire tudják az emberek palástolni, vagy épp mennyire válik szükségessé az, hogy egyáltalán palástoljon valamit. Például emberek hosszú éveket leélnek társukkal és soha nem jönnek rá, hogy a másik komoly lelki fájdalmat rejteget. És vajon miért? Mert a szenvedõ mindent megtesz azért, hogy fájdalmát elzárva tartsa, mivel attól fél, hogy ha kiderülne fájdalma oka, akkor talán elveszíthetné társát. Ezért inkább mindent megtesz azért, hogy titka ne tudódjon ki. Nos mi ez, ha nem félelem, mely a kételybõl ered, és a kételynek mindig az alapja a Bizalmatlanság. Kiben nem bízik ilyen esetben a kételytõl szenvedõ? Magában vagy épp társában? Egyáltalán milyen kijelentések hatására mitõl alakul ki a bizalmatlanság? És elérkeztünk az emberi érzésvilág legfontosabb kérdéséhez és egyben mozgatórugójához: a MIÉRThez. Ugyan nem tûnik bonyolultnak elsõ látásra a miért/ek/ megválaszolása, de ha mélyebben megnézzük látjuk, hogy valójában talán az egyik olyan feladat elõtt állunk, mely az ember számára a legnehezebben értelmezhetõ. Nem csak lelki síkon, hanem az élet számtalan területén is. A miért egyik legfontosabb kiindulópontja az érzések világából ered. (Ne tévessze meg az olvasót, hogy látszatra elkanyarodtunk témánktól, de csak akkor tudjuk meg kérdésünkre a választ, ha ezt a kört megismertük. A feltérképezése lineáris logikával nem végezhetõ el, pókháló rendszerben kell gondolkodni, és úgy sokkal mélyebbre lehet látni és megismerni azokat az összetevõket is melyek látszatra nem fontosak.) Mint fentebb említettük a miért az érzések világából ered, de vajon mi lehet a miért ellenpólusán? A MERT! A mert, mindig valaminek a szerelmesek közül az egyik fél azt kérdezi: - Miért nem szeretsz? vagy miért nem fejezed ki jobban szerelmedet? Amire a másik fél így válaszol: - Mert te nem veszed észre, csak azt látod, hogy a te elvárásodnak nem felel meg az, ahogyan én kifejeztem. Mit takarhat ez a fenti nagyon rövid párbeszéd? Igaz, ugyan, hogy kicsit sarkított formában írtam le, de ki lehet érezni belõle a választ. Nem másról van szó, mint arról, hogy ki mennyire akarja birtokolni a társát. És ennek a birtoklásnak az alapja valójában az önzésbõl, az egóból ered. Itt lehet megfogalmazni azt a kérdést, szavakba öntve, hogy milyen az igazi szerelem? Közhelyek, és hangzatos szavak nélkül. Milyen formában lehet megfogalmazni a szerelem mondandóját úgy, hogy abban az egó nem játszik semmilyen szerepet? A szerelemben tudni kell engedni és elengedni. A szerelem utáni vágy nem okozhat testi fájdalmat. A szerelem nem lehet függvénye az idõnek, térnek, anyagnak. A szerelmet nem ideák vezérlik, és nem elképzelt vagy megvalósítandó álmok. A szerelem csak függetlenül tud létezni. De az ember szerelmi érzései bonyolultak és szövevényes rendszerbõl állnak. A véleményem szerint, a mai filozófiai és szociális világképben majdnem lehetetlen, amit fentebben értelmeztünk. Itt most a kérdés az, hogy miért, és ugyan azt már tudjuk, hogy minden miért megszüli a maga mert válaszát, azért vegyük a bátorságot és az önkritikát és keressünk választ a mertre. Az ember filozófiai megközelítés nélkül is egy benne élõ példát követ. Ez a példa a boldogság keresésésben a gyermekkori motivációkból táplálkozik. Azaz, ki mit lát mint boldogság példa gyermekként, azt viszi tovább felnõtt korszakába. De itt valójában a leutánzásról van szó. Egy gyermek a szülõket mint Isteneket szemléli. A szülõ a gyermek számára teljesen mindenható! De ez a mindenhatóságbéli felfogás tudattalan! Nem ellenõriz, és nem alkot véleményt - csak szélsõséges esetekben, akkor is mint menekülés, és akkor is valamilyen közeli felnõtt viselkedésébõl alkotja meg az Õ istenképét. (Bár a mai világban szerepet kap ebben a játékban a film világa is. Néha a filmekben látható személyek is mindenhatóvá válnak, igaz ez a magasabb korosztály számára jellemzõ év közöttiek -.) De mielõtt tovább megyünk, gondoljuk végig mit is takar ez a mindenható meghatározás: olyan személy, aki erõs, cselekvõ, biztonságot adó, kiegyensúlyozott, a többi felnõtt számára félelmetes, BIZALMAT SUGÁRZÓ, ÖNZETLENÜL SZERETETET NYÚJTÓ, egy szóval a mindenhatóságot, a TÖKÉLETEST takarja. A gyermek érzelemvilágát ez a tudattalan folyamat szabályozza, és késõbb, mint felnõtt, az ebben a korban megélt tapasztalataiból fog saját maga is BOLDOGULNI az életben. Persze vannak szélsõségek mikor a gyermek már korán kijelenti, - hogy olyan nem lesz, mint a szülei, Õ egész másképp fogja élni az életét. De itt is ugyanezek az erõk motiválnak csak épp más személy a mindenható minta, vagy követendõ példa az Õ számára. De nézzük milyen ez a gyakorlatban, és vannak e példák erre az életben? Olyan példákat kell keresni, melyek bizonyítják, hgoy a fenti folyamat mûködik. A válaszom az, hogy vannak ilyen példák, és a felismerésük sok ember számára eléggé fájdalams és elgondolkodtató! -Czanik Csaba Árpád

14 Könyvajánló Részlet Czanik Csaba Árpád: A Falevél címû könyvébõl Kíváncsian ült a Hold a Piadero csúcsán. Lui Ferra Pereira a házától nem messze egy kisebb mészkõ szirten ült. Alatta elterült lent, messzi az alpesi legelõ, az azt körülölelõ hatalmas fenyvesekkel. Néha egy medve sétált át a réten, a távolba farkasok énekeltek, s fenn a háta mögött a csúcson ott nevetett a Hold. Messze Veracruzia felõl fekete felhõk gyülekeztek az égen, de látszott rajtuk, hogy a szél tovább fújja õ-ket nyugat felõl. Ahogy ott ült a sziklán, agyának belsõ zugaiban egy is-merõs bizsergetõ érzés futott át rajta. Valaki közeledik. Ahogy ezt végiggondolta, lenn a völgyben, a réten elszórtan heverõ fehér kõsziklák kö-zött ködgomolyag kezdett el kavarogni, földöntúli fehéres lila fényt á-rasztva magából. Majd alakká, s egy pillanat múlva anyaggá formálódott. Egy férfi õsz fehér hajjal lépett ki a fénybõl. - Üdvözöllek téged Penu-El! - köszöntötte a fehér hajú, a sziklán ülõ Luit. - Én is üdvözöllek téged! Olyan régen hallottam ezt a nevet, hogy már lassan kezdtem elfelejteni. Mi végre jöttél el hozzám? - kérdezte Lui. Az idegen hamiskás mosollyal válaszolt. - Itt az istenek tornácán is megmaradtál olyannak, amilyen voltál. Kíváncsiskodó és kicsit izgága alaknak. De ne félj, nincs mitõl félned, a nagy ég azért küldött, hogy próbára tegye lelked, és szellemed - majd hamiskásan elmosolyodott -, amíg testedet elfújja a szél, s úgy kering a szélben, mint fáról leszakadt falevél, mely a fa alatt az avarban megpihenve, a számára eónok múltával egyesül a fával ismét. Most nem tanítani jöttem, s nem elmélkedni. Tettekre van szükség, s a tettek ideje elérkezett. Látod, ahogy a csillagok vándorolnak az égen. Nemsokára közeledik a farkas órája, s mire elmúlik, mi már rég visszajöttünk. De az is elképzelhetõ, hogy csak én jövök vissza, s a te neved örökre törlõdik az Akasa nagy könyvébõl, mintha soha nem is lettél volna. De elég a beszédbõl, álljunk neki! Tegyük meg, mit meg kell tenni! Ha tudsz követni, akkor már az vagy, ami a neved! Kényelmes sétával elindultak vissza a ház felé. De mielõtt elérték volna házat, egy kékes lilás fehér fényburok vette õket körül, majd lassan eltûntek, a pireneusi éjszakában. A Piadero csúcsán a Hold lustán tovább ballagott. Már nem létezett a számukra a tér és az idõ, csak gondolatok voltak és saját álmuk egybeforrt a létezést álmodó isteni álmokkal. Gondolatuk elsõ sugallat megnyilvánulása egy Portugál temp-lomba vezette õket. Egy asszony fohászkodott a teremtõhöz, hogy békét leljen, és nevelni tudja két lányát és egy fiát. De a nyomor elviselhetetlen volt a számára. Fohásza meghallgatásra talált, és az Úr elindította feléje segítõ gondolatát. Melynek eredményeképpen a gyerekek pásztorkodásuk alatt, több alkalommal is csodát láttak, melyben a szeplõtelen szûz jelent meg nekik és beszélt hozzájuk. Átadta nekik az ég üzentét, hogy azt adják tovább az embereknek. Történjék bármi, csak bízzanak a teremtõben. A fehérhajú, és Penu-El végignézték az eseményeket, de nem avat-koztak bele. Ez más utazók dolga volt. Átadni a béke zálogát sokan, és sokféle módon teszik. Penu-El látta, ahogy az események egymásra épülnek, és azok milyen hatást váltanak ki. Mivel az idõ nem jelentett a számára aka-dályt, végignézte a jelenés minden egyes pillanatát. Nem csak azt, ahogy a jelenés alakjai bizonyságot téve forgatják körkörös pályán a Napot az égen, hanem azt is, hogy a jelenésnek milyen az utóélete az évtizedek múlásával. Látta, hogy az idõ múlásával arányosan egyre többen nem fogadják el azt, ami történt. Látta azt is, ahogy a késõbbi korokat figyelte, hogy vannak emberek, akik nem elégszenek meg azzal, hogy nem fogadják el a történteket, még saját elméleteket is készítenek arról, hogy valójában mi is történt a pásztor gyerekkel. Természetesen elméleteiket igaznak, valóságosnak hiszik. Érzékelte, hogy a jelenés irányítói, nem avatkoznak bele az ilyen szintû értelmezõ folyamatokba. Igaz tudta azt is, hogy ha a beavatkozás megtörténne, akkor az nem azt jelentené amiért a jelenés történt. Mivel így az egységes felismeréshez vezetõ utat elzárnák. Eszébe jutott az az alkotott világ, ahol õ megtette a beavatkozás lépéseit, és annak a lépésnek hatásaként milyen felismerési folyamtokon kellett neki keresztül mennie, hogy eljusson a tudat személytelen-én állapotába. Igaz így tu-dott, ez által növekedni. Ha akkor elbukott volna, most nem értené, hogy mi miért történik. Inkább sajnálkozna azon, hogy a három gyermek milyen nehéz helyzetbe került, amiért a felnõttek így bánnak velük. De most már tudta, hogy valójában csak magát sajnálná, és nem adná meg a lehetõségét a szabadság egyetemes fejlõdésének. A következõ gondolatuk már az álom egy másik pillanatában volt érzékelhetõ. Egy gõz lepte konyhában egy háziasszony tette dolgát, és arról álmodozott, hogy gyermeke szülessen. De évek óta nem akart megfoganni, és ezért állapotát Isten büntetésének gondolta. Azon elmélkedett, hogy vajon milyen bûnt követett el, hogy ezt az adományt, a teremtõ megvonta tõle... Könyvajánló Részlet Ti-Tonisza láma: Kõszikla címû könyvébõl Intett, mire a többiek a terem végébe vonultak, és keresztbe tett lábbal helyet foglaltak a lámák elõtt. Én középen maradtam, és várakozásteljesen néztem a Fõpapra. Csodála-tosképpen nem éreztem semmi szorongást. Eddigi életem válságos pillanataiban is, mikor már kikerülhetetlenül rám szakadt a sors keze, mindig megõriztem nyugalmamat. - Lépj elõ! - intett a Fõpap barátságosan, s én közeledtem hozzá. - Hogy hívnak gyermekem? - Toniszának, atyám. Mirgon, zondoki kereskedõ fia vagyok a Csomo-Lun- Gam déli oldaláról. - Figyelj rám fiam, és azonnal felelj kérdéseimre! Ki adta a lelkedet? - A Szent Tudás, mindnyájunk atyja. - Ki volt lelki vezetõd, aki vallásunk alapjaira tanított? - Ram-Csen láma, a Csomo-Lun- Gam sziklabarlangjában lakó remete. Láttam, hogy a Nagy Láma szeme egy pillanatra megcsillan. - Mi volt az, ami tanításaiból leginkább megragadta lelkedet? - Vándorok vagyunk e földön - feleltem gondolkozás nélkül, mert különös módon ez jutott e pillanatban eszembe. - Otthonunk az Ég, ahonnan úgy vettettünk le egykoron, mint a kiang a szakadék mélységeibe. De talpra estünk, és nem zúztuk magunkat halálra. Ezért fel kell kapaszkodnunk újra a napfényes magasságok felé. Otthonunk az Ég, nem a Föld. Akárhová kerülünk, hazátlan vándorok vagyunk csupán. Jól választott hát az, aki szeretteirõl lemondva elhagyja otthonát, hogy barát, asszony és gyermek nélkül éljen. A Fõpap bólintott. Mozdulatlan arcán mintha elégedett mosoly suhant volna át. - Most mondd meg nekem azt gyermekem, ki volt az, akiért ezt az áldozatos életet vállaltad! - Nem földi ember, és mégis az - válaszoltam, és úgy éreztem, hogy fejemet valami láthatatlan erõ elfordítja. A kékszemû láma lent összekulcsolt kézzel állott baloldalon, és szemét, mely épp úgy lángolt, mint amikor a halálos veszedelembõl kimentett, merõen rám szegezte. - A lelkem üdvössége - folytattam félálomban. - Magasabb rendû énem, és régi dicsõségem emléke a magas égi gyûrûkben az, mely erre az áldozatos életre kötelez. Fel kell küzdenem magamat oda, ahonnan egykor lezuhantam... A nagy csendben mintha a lámák halk suttogását hallottam volna. De lehet, hogy csak képzelõdtem, mert éreztem, hogy látóköröm tágulni kezd, a Fõpap trónja távolodik elõlem és pillanatok alatt hatalmába kerít különös szédülésem. Minden erõmmel igyekeztem küzdeni ellene, és sikerült is tisztán meghallanom a Nagy Láma újabb kérdését: - Mi hozott kolostorunkba? - Földi apám vezetett a hágókon egyre feljebb, jelképéül égi atyám kegyelmének, mely Böd-Jul legmagasabb kolostorá-ból Fenséged bölcs irányítása alatt egyszer talán engem is a meredek égi ösvényre terel. A Fõpap rövid pillantást váltott a kék szemû lámával, és elégedetten bólintott, miközben én teljes erõvel küzdöttem kábultságom ellen. A trón hol közelebb húzódott hozzám, hol meg távolodott, ahogyan az öntudat és öntudatlanság állapota váltakozott bennem. - Még egy kérdést fiam, ha erre is megfelelsz, békével és elégedetten távozhatsz celládban. - Mi a legnagyobb dolog a világon, és hogyan határoznád meg azt? Nem bírtam többé magam ellen tusakodni, révületem teljesen hatalmába kerített. Most azonban látni már csak homályosan láttam, saját feleletemet is hallottam, de nagy távolságból, mintha nem is én beszéltem volna: - E világon a legnagyobb dolog a hit, ha hittel élünk, minden napunk csodával lesz tele. A hit élõ valóság. Elevenebb, mint az élet maga. Aki hisz, az a teremtés titkainak fátylát emelgeti. Nem láttott, sokszor lehetetlennek tûnõ dolgok eljövetelét a lélek olyan biztosnak veszi, mintha máris megtörténtek volna. Minél nagyobb kegyelmet vonz, s a még jövõben lévõ remény ellen remélt események annál hamarább teljesednek be. A hit szárnyát a remény bontogatja, mely még földi, de színes hídként köti össze a jelent a jövõvel. Ezért neveztük a hitet adsaconnak, a szívárvány hídjának. E szívárvány ívén biztosan haladva, s a hit által vonzva emelkedhetünk olyan égi magasságokig, ahol már jelenben valónak látjuk a jövõt is. Hitnek nevezzük még a Szent Tudás vezetésébe vetett bizalmat, bizonyosságunkat a bölcs gondviselésben. Így teremt magának a hit jelent a jövõbõl, így alapozza meg múltja erényeivel a jelent. A hit legmagasabb kiterjedése pedig a szeretet. Aki önmagát megveti, és minden teremtett lényt szeretni képes, annak számára nincs múlt, jelen és jövõ, mert örök jelenben él. Aki pedig örök jelenében él, azt az Örök Szeretet táplálja, s így hite már felolvadt a Jé-Szesz világokat betöltõ szeretetének lángjában... Kinyitottam szemem. Utolsó szavaim még mindig fülembe csengtek, és ezúttal mindenre emlékeztem, amit mondtam. Mintha fártyolon keresztül hallottam volna a hangot, mely belõlem és mégis rajtam kívül beszélt. Tudtam, hogy nem én mondottam mindezeket, mert ilyen feleletre sohasem lettem volna képes. A kék szemû láma meglepetve nézett rám, a Fõpap pedig a lámára tekintett. Jóval késõbb szereztem csak tudomást a vizsga jelentõségérõl. A Fõpap által feltett kérdésekre a sugalmazó láma továbbította a helyes feleleteket, s ezeket kellett az újoncnak felfogni. A Nagy Láma alig észrevehetõ mosollyal nézett rám: - Fiam! Utolsó válaszoddal bebizonyítottad, hogy nem csak a mi sugallatainkat vagy képes felfogni s átvenni, de összeköttettésben állsz Szellemi Vezetõddel is. Nagy kegyelem ez, sohase szûnj meg érte hálát mondani a Szent Tudásnak! Most vonulj celládba! Rövid idõ múlva, ha társaiddal végeztem, újra szólítalak. Hogy mikor jöhetsz, magadnak kell megérezned

15 2001. December Beszélgetés Kisfaludy György idõfizikus - íróval Idézet a Mont Blanc címû fotóalbumból A csúcs felé (Ki itt belépsz, vagy fellépsz, vagy elindulsz, haggy fel minden reménnyel! Helyette érezd a hegyet, és tudd, hogy mit cselekszel! Mert ami rád vár, az már túl van a reményen. Mert míg idáig eljutottál, addig élt benned a remény, de itt már RÁD van szükség, és nem a reményre!) Dante után szabadon Elmúlt 3 óra, mikor elindultunk felfelé, már megtettünk magunk mögött jó 5-6 métert ami rettenetes nagy távolságnak tûnt. Elõttünk szinte végeláthatatlan sorban fejlámpák világítottak, s mint apró szentjánosbogarak, néma had haladt elõre konokul, és szinte úgy tûnt, hogy megállíthatatlanul. Mögöttünk is fejlámpák végeláthatatlan sora, s valahol olyan érzés volt, mintha egy hatalmas emberkígyó haladna valamerre, és azt, hogy éppen hol tart benne a gondolat, azt a fejlámpák mozgásából lehetett leszûrni. A gondolat itt úgy nyilvánul meg, mint a kígyó, amikor megeszi a nyulat, mindig lehet benne látni, hogy épp hol tart az elemózsia. Itt is lehetett látni a gondolatot, hogy hol tart. Ez azt jelenti, hogy mindig lehetett látni, hogy ki az aki megijed, mivel az elsõ 50 méter megtétele után már lehetett látni az elsõ gondolatok megnyilvánulását. Azt vettem észre, hogy az elõttünk mászók közül ketten kiállnak a fizetõ mászók közül, és a kettes partiból, aki hátul mászott, megállítja a vezetõjét, egymással beszélnek, majd int a fejével visszafelé. Õ volt az elsõ, aki nem bírt a saját félelmével szembeszállni, a hegyi vezetõ csak bólintott rá, elmosolyintotta magát fanyarul, és elindultak visszafelé. Õt nem nagyon izgatta ez a dolog, hisz ígyis-úgyis teljes pénzt kap a vállalt munkájáért, (átlagosan napi forintnak megfelelõ összeget fizettek egy hegyivezetõnek). Az, hogy egy ember úgy érezte, hogy nem tud feljutni, a hegyivezetõ gondolata szerint talán úgy nyilvánul meg, hogy a saját lelkiismeretével mindenki úgy számol el, ahogy akar, vagy ahogy éppen TUD. Nos, ahogy haladtunk fölfelé, egyre gyakrabbá váltak ezek a kilépõ párosok, akik aztán szép lassan visszafordultak. Mire elértük az oszlopot, ahol elõzõ nap üldögéltünk, már nagyon sokan jöttek fölfelé mögöttünk, de nagyon sokan mentek lefelé is. Ahogy felnéztünk az égre, egyre több hullócsillagot lehetett látni, mintha tüzijáték lett volna az égen, és a szélrózsa minden irányában mindenfelé száguldoztak az égi hírnökök. Ahogy egyre följebb haladtunk és érzékeltük a sötétben a fejlámpák fényénél a haladás ütemét, hát, néha úgy éreztük, hogy túl gyorsan megyünk, mert elég sok csoportot vagy párban mászót elõztünk le, és néha próbáltam arra is figyelni, hogy a többiek mikor érzik azt, hogy meg kell állniuk pihenni. Rendszeres idõközönként, átlagosan félóránként tartottunk egy 5-6 perc pihenésnyi idõt, majd haladtunk tovább. Mire felértünk 4300 méter magasra a Dóm tetejére, még mindig sötétség volt, de az órának a mutatói súgták nekünk, hogy már közeledik a hajnal, de még keleten nem lehetett látni a pirkadat hasadásának csíkját, a fény kezdetét. A Dómról úgy éreztük, hogy már csak egy ugrás lesz a csúcs, hisz 4300 méterrõl 500 méter szintkülönbséget kimászni, az már nem fog olyan nagyon nagy erõt igényelni. Óriási megdöbbenés volt a számunkra, ahogy a Dómnak a tetejére felérve az út elkezdett lejteni, és vagy 300 méter szintkülönbség volt újra elõttünk, amit persze mínuszba kell érteni, 4300 m-rõl le kellett menni 4000 m-re, majd újra föl. Mikor leértünk 4000 m-re, a Dóm és a csúcs közötti nyeregnek az aljára, - ekkor kezdett el pirkadni - döbbenetes látvány volt, ahogy a csúcstömb ott kezdett el magasodni elõttünk, és megpillantottuk Európa tetejét. - Van e szerepe az életében a spiritualitásnak? - Feltétlenül. Nagyon sok érdekes kapcsolatom volt a spiritualitással is, az Istennel is. Tehát feltétlenül azt mondhatom, hogy mind a kettõ létezik, tehát nem képzelt dolog, az Isten sem képzelt dolog és a spiritualitás sem. Ha az ember halhatatlan akkor az azt jelenti, hogy a lelke tovább él, tovább gondolkodik, s ez egyúttal azt is bizonyítja hogy nem az agyukkal gondolkoznak. Tehát nem az agyfehérjék azok amik bennünk gondolkoznak, bár ezt tanítják minden egyetemen. Ennek ellenére soha egyetlen tudós sem tudta megállapítani, hogy hogyan tárolja el az információt. Azért mert sehogy. Tehát mondjuk egy testen kívüli élmény rámutat erre. Mit lát akkor valaki amikor elhagyja a testét. A legeslegmaterialistább orvos is mondja azt, hogy magán kívül van, meg magához tért. Na de most mi van rajta kívül? Kifröccsent volna az agya? (Idõközben beszélgetésünkbe belekapcsolódott a beszélgetés színhelyén élõ kutya.) - Szeretem az állatokat, õk is szeretnek engem. A galambok is rám szoktak szállni, szeretnek õk is. - Igen, ennyire? - De még valamelyik rigó is, amelyik aztán emberhez nem igen megy oda. Cinke, rigó, nagyon sok madár rám szállt már. - Ez érdekes! - Nem félnek tõlem egyáltalán. - Biztos valamilyen kisugárzása van, ami vonzza õket. - Igen, de szeretem is az állatokat. Tehát abszolút nem félnek tõlem. De olyan vadállatok sem támadnak rám, akitõl mindenki retteg, oroszlán vagy bármi. Az is elõfordult hogy az oroszlán odajött és nyalogatta kezemet. - Az igen! - A haverom állatgondozó volt, és bementem hozzá és rettentõen megijedt, mert az oroszlán elindult felém. S mondtam neki, hogy nem bánt az engem, ne féljél. Tehát én nem félek az állatoktól. - Ez érdekes, azért az oroszlán az eléggé vad állat. - Nem. Nem a vad állat én vagyok, az oroszlán. - Ja, hogy õ ijedt meg Öntõl. - Nem ijedt meg, én vagyok az oroszlán. Magamtól nem félek. Az a spiritualitás lényege, hogy én vagyok te és te vagy én. - Mindenki egy, az a lényeg. - Hát pontosan errõl van szó. Tehát ha én ezt az egységet meg tudom élni, akkor az állatok engem nem bántanak. Ha nem tudom megélni, akkor rám támadnak. Ha félek megérzik rajtam a félelmet. Tehát ha én az anyag rabszolgája vagyok, akkor félek az anyagtól, ha nem akkor nem. Ha én vagyok az ura, akkor azt csinálok vele amit akarok; meghajlik a kanál, arrébb megy, vagy egy hegy is arrább megy. - Ön szerint fog-e fejlõdni a világ spirituálisan? Ha igen miért, és milyen irányban, ha nem,miért nem? - Egyszerre élünk mindig több világot. Hányadik századot éljük? A XXI-et. Melyik idõszámításban? A magyarok 6042-õt írnak, vagyis hogy most nincs ezredforduló, bármilyen furcsán hangzik. Az már régen volt nálunk. Még mielõtt megszülettem volna, akkor volt ezredforduló, és a 6000-dik év nem pedig a 2000-dik év. Nem veszik észre az emberek, hogy az idõszámítás pont Jézustól van. Aztán vitatkoznak azon, hogy mikor volt a nulla, meg nem volt nulla, azt kifelejtették. Meg mindenféléken vitatkoznak. Azt hogy felejtették volna ki? Akkor két évet kellene arrább írni, mert -1 meg +1 között két év különbség van és nem egy. Ezt senki nem vette észre? Ilyeneket magyaráztak nekem. Hát hagyjál már ezzel! Ha nem volt nulla akkor a -1 meg a +1 az együtt van, de nem volt nulla. Nos -0 nem volt vagy +0 nem volt, vagy milyen nulla nem volt? -1 nem volt, +1 nem volt, ezek ilyen eléggé zavaros elképzelések. Az Isten az a jelen. Tessék észrevenni, hogy onnantól kezdve visszafelé számoljuk az idõt. Tehát ott negatív az idõ, ezen az oldalon pozitív az idõ. Tehát õ maga választja el születése pillanatával az idõt. Az idõszámításunk maga elmondja a nagy titkot. Az Istent nem félni kell, mert az nem egy bûntetõ bácsi, ezek ilyen középkorú butaságok. - Hanem õ csak igazából egy határvonal? Ha úgy vesszük!? - Õ a jelen, s ezért mindenhol jelen van. - Akkor onnantól már nem negatív. - Így van! Ez ennyire világos, s minden lépés világos. S nem ilyen vallási hit kérdés, egyáltalán, ennél ez sokkal mélyebb tudást takar. Nekem ennyi az Isten, és lehet vele beszélgetni. Tehát nagyon sok alkalmam volt vele beszélgetni és egyáltalán nem egy fétis. Most állandóan a keresztre feszített Jézust mutogatják. Tehát õ tanított, legalább húsz vastag könyvre való anyagot jegyzeteltek le. Azt miért nem osztogatják a templomban? Pedig abban nagyon sok tudás volt az Univerzumról, meg olyan dolgokról, amikrõl ma még nem is tudunk. Megvannak ezek, nem vesztek el, lehet mindenféléket gondolni. Nem vesztek el, megvannak ezek a tanítások. Nekem is megvannak, akkor másnak is meglehetnek. - És ez leírt formában megvan? - Leírt formában, persze! Már összevissza, zavarosan keverik a véleményekkel, meg a kommentárokkal. Hát mint ahogy a Bibliában; már alig lehet valami eredeti szöveget találni. Az Újszövetségben is kevés az õ eredeti szövege. Tehát nem ennyit tanított, amennyit ott kiemelgettek, egy pár mondatot, hanem rengeteget tanított! És õ valódi tudós, a legnagyobb! Az Isten az nem egy ember. Nem okosabb egy embernél, meg ilyen butaságokat kell elgondolni! Hát õ az Univerzum megteremtõje. Akkor nem annyit tud, hanem annyit tud, mint az összes tudás az egész Univerzumban! Tehát ma az emberiség mostani tudása az egész Univerzumban. - Akármelyik idõsíkon? - Ha akármelyik idõsíkot vesszük. És õ egyszerre van a jövõben is. Tehát a tízezer év múlva lévõ okosságokat is tudja. Mindent tud, ha megkérdezi tõle az ember. Ha jól kérdezi, jól válaszol. Ha valaki eljut odáig, hogy meg tudja kérdezni. De sokan nem jutnak el odáig. Sok papot is ismerek, aki igazából soha nem lépett kapcsolatba vele, csak úgy csinált. Megcsinálja a liturgiákat, de valójában nem érti, hogy miért kell csinálni. Nagyon sok pappal beszélgettem, öreg barátnak is mutattam dolgokat, amitõl teljesen meglepõdött. Mert megértette azt amit már negyven éve csinált, és közben nem tudta azt hogy mit csinál, hogy ezt miért kell csinálni? S ekkor megmutattam neki: nézd meg mûködik. S akkor megmutattam neki, hogy hogyan mûködik, hát olyan boldog volt, hogy csuda. Mert nem tudta mûködtetni. Ez olyan, mint amikor azt a kis magnót hordozza, mint valami ereklyét, de nem tudja, hogy ha azt a gombot benyomja akkor az szól, vagy felvesz. Hát ez körülbelül ugyanolyan. Nem nagy dolog csak tudni kell azt a gombot használni. - Nem adtak hozzá használati utasítást. - Vagy elemet kell bele tenni, különben nem megy. Na ezek a lényeges dolgok. Tehát ezek a spirituális dolgok is mûködõk. A lelkekkel lehet beszélgetni, de nem való, tiltott dolog. Nem véletlenül tiltják az egyházak. Én csak úgy nem szoktam lelkekkel beszélni - kivéve a vezetõ lelkeket, Istennel, vagy az Arkangyalokkal mindig lehet beszélni. De ilyen meghalt nagymamákat mondjuk nem szabad háborgatni. Megzavarja, nagyon, nem hagyja elmenni, nem hagyja igazából elmenni. Tehát õneki már útja van, õ csak csinálja az útját! Nem kell a nagymamát idézgetni. Nem kell! Ha csak nem tudják, hogy hová dugta el a pénzt, melyik kancsóba. Meg kell kérdezni, de áttételesen meg lehet kérdezni. Én mindig az Istent szoktam hívni, és csak õvele beszélgetek. Õ biztos nem csap be és biztos bölcs. /Folytatatjuk!/ 28 29

16 Olvasói levél Az alkohol nem szent víz, nem spirituális technika ( II. rész ) Ott fejeztem be, hogy a józanság nem lehet cél, csupán eszköz. A felmerülõ két kérdés megválaszolásához: - Miért nem lehet cél? és Mire jó, mint eszköz? - kicsit ki kell térnünk az alkohollal való visszaélés árnyoldalaira és következményeire. Maga a visszaélés kifejezés már utal az emberi lét egyensúlyának felborulására és a negatív pólus felé való, folyamatos közeledésére. Vajon igaz-e, hogy az alkohol teszi rabjává az embert és deformálja elviselhetetlenül deviánsá, sokszor veszélyessé az alkoholistát? Nos erre egyértelmû nemmel válaszolhatok, eddigi gyakorlati tapasztalataim alapján! Az alkohol csupán katalizátor, amely, ha számára kedvezõen termé-keny talajra hull, olyan folyamatokat indít el és hoz felszínre, melyek nélküle is már léteznek és hatnak, de nem öltenek demonstratív jelleget. Hogy mi ez a táptalaj? Természetesen a visszaélõ személyisége, következetesen rossz választásai és reakciói. Leírhatom saját példámból merítve, hogy az alkohollal való visszaélést a következõ tényezõk tették lehetõvé az én esetemben: - A felelõsség elhárítása - Az egoizmus - A hiúság - A lustaság - Saját egyéniségem nem vállalása és önmagamban való dédelgetése, ezzel egy zárt környezettõl független álomvilág létrehozása, mely menedékként kezd el funkcionálni. - A materialista - anyagközpontú értékrend - hamisságának nem tudatos elhárítása. Itt zárul be a kör. Egy szerencsésen eltalált berúgás pedig akár hónapok alatt struccot csinálhat az emberbõl, aki - futómadár lévén - hol menekül, hol homokba dugja a fejét és azt hiszi sikerült elrejtõznie, pedig a valóság a visszaélés kulcsszóval analógiában, pont a fordítottja! Méginkább felhívja magára a figyelmet és még kiszolgáltatottabbá válik. Ne felejtsük el! A részegség fokozottan kiszolgáltatottá teszi az embert. Nem csak a tolvajok, az agresszivitásukat kiélni vágyók, a pletykákból élõk számára, hanem, saját, eddig tudatosan fel nem dolgozott, mélyben lapuló alantas ösztöneik számára is, melyek természetes fékeiket veszítve, elementális erõvel törhetnek felszínre, hogy a kijózanodás után feltegyék a legfájdalmasabb és kínzóbb kérdést: Ki vagyok én valójában? Természetesen itt sem a legkézenfekvõbb választ - a lelkiismeret, folyamatos és félre nem érthetõ sugallatait követve indul el - hanem pszichiáterhez, pszichológushoz, orvosokhoz, különféle titulussal bíró emberekhez fordulva, próbálja magát - megint lustasága miatt! - definiálni és skatulyázni. Ez igazán nem kerül sem túl nagy fáradságba, sem odaadásba, energiába. Az egymásnak gyökeresen ellentmondó, kaleidoszkópszerûen ezerszínû vélemények, életmódreceptek és értékrendek viszont annál inkább. A visszaélõ, tehát pont azt a hátteret takarja el saját maga elõl, lelki-szellemi valóját - és azt az utat - lelkiismeretének sugallatait - melyeken haladva, gyökeret verve, felismerhetné saját külsõ és belsõ egyensúlyának lehetõségét. Az idõk folyamán annyi kényelmetlenség, rossz tapasztalat és bántalom éri, hogy elkezdi célként maga elé tûzni a józanság elérését, hiszen vannak józan hetei, hónapjai, mikor minden vágyott dolog és kényelem megvan vagy karnyújtásnyi közelségbe kerül. A visszaesés viszont törvényszerû. Miért? A válasz nagyon egyszerû. Az alkohollal vagy más drogokkal élõk - mint már írtam - ha nem is tudatosan, de teljes valójukkal elutasítják a haszon és teljesítményorientált, materia-lista társadalmi értékrendet. Viszont nincs meg bennük a kellõ háttér, hogy ezt tudatossá téve, vállalják és éljék, mert egész emberi környezetük, teljesen mást sugároz - a ma már szintén függõséget okozó tömegkommunikációs csatornákkal, TV, rádió, videó, internet karöltve - feléjük. Vonzódásuk a lelki és szellemi tényezõk felé kétségtelen, de a másik oldallal szemben, mintha szégyenleni kezdenék magukat, hogy nem halmoznak fel, nincs bennük törtetõ versenyszellem. Kettõs értékrend alakul ki bennük és a két véglet között kezdenek ütõdni. Mikor elegük van a szerzésbõl, kiiktatják magukat, inni kezdenek és fordítva. Az állandó harcban egyre kevesebb anyagi és társadalmi hátterük marad, végül mikor nincs már anyagi távlat, megszületik újra a lehetõség, a lelkiismeret hangja: Miért nem próbálod meg saját magad? A mindenség sokszínû, melyben neked is megvan saját árnyalatod, amivel ha törõdsz és tiszta szándékkal foglalkozol vele, még több távlatot találhatsz benne! Ehhez viszont szükséges a józanság, mivel enélkül nincs tudatosság. Tudatosság nélkül nincs felelõsségteljes választás, nincs esély az egyensúlyra - semilyen tekintetben - hiszen a mámoros ember dülöngél és ami a legfontosabb méltóság, mellyel igazán élni - és nem kényszerzubbonyként mûködõ célokat tûzni - lehet az életet: TISZTA LELKIISMERET. Összegezve az eddig leírtakat, saját alkoholizmusom, tüköt és indikátor is egyben, ami mindíg visszaesés formájában jelzi, életemben a harmónia hiányát, vagy egyszerûen nem vitelezem ki azt a tételt, hogy a gyakorlatba át nem ültetett ismeret csupán nevetséges, üres szájtépés, mely még lejjebb húz. Viszont ha keresem, felismerem, és elfogadom az ÉLET összefüggéseit, valamint hajlandó vagyok a számomra lehetõ legrosszabból is tanulni és erõt meríteni, a Mindenség is más tanulási folyamatra vezérel és nincs többé szükségem visszaesésekkel tarkított pótvizsgára. 30 Elek Attila Õrizze meg egészségét! Segítünk! Ajánljuk figyelmébe natúr termékünket a hagyományos technikával, természetes anyagból készült gyapjú ágynemût! Alapgarnitúra: - kispárna - nagypárna - téli és nyári paplan - derékalj, amelynek egyik változata a sugárzásárnyékoló textilréz A termékeket egyenként is megrendelheti, vagy akár egyedi méret szerint is elkészítjük! Ár: Ft Ft Szállítás postai utánvéttel! Érd.: Turcsányi Katalin, Szarvas, Dr. Melich J. u. 74., Tel: 66/ Kiadványszerkesztést vállalunk gyors, pontos határidõvel, igény szerinti kivitelezéssel! Tel: 99/ karavan0@axelero.hu Ezúton szeretnék elõfizetni a CSEND HANGJAI címû magazinra...példányban...hónaptól. Cím, irányítószám, helyiség, utca, házszám: Postai irányítószám:... Tel/Fax(körzetszámmal):... Nyílt DACHSTEIN túra az osztrák Alpokban bárki számára, 18 éves kortól felfelé. A túra a Kiadó szervezésében kerül lebonyolításra december én Indulás: Sopronból december 15-én, reggel 6 órakor Érkezés: 17-én 20 óra körül Bárki jelentkezhet, aki érez magában kalandvágyat és meri vállalni önmaga megmérettetését! Feltétel: útlevél, sátor, megfelelõ hálózsák, benzinfõzõ, és a szükséges túrafelszerelések, víz, élelem, hegymászó felszerelés, 2500 ATS költõpénz Indulás a tengerszint feletti 1000 m-es magasságban lévõ parkolóból m szintkülönbség megtétele után remélhetõleg elérjük a 3007 m-es csúcsot. Mindenkit sok szeretettel várnak a szervezõk! Bõvebb információ: 06-99/ Jelentkezni csak az alábbi jelentkezési lap visszaküldésével lehet! Jelentkezési határidõ: december. 10. Túra jelentkezési lap: Név: Tel.: Cím: Kérjük a résztvevõket a jelentkezési lapot kitöltve a kiadó címére visszaküldeni szíveskedjenek! Jelentkezési határidõ: december 8. Cím: Karaván Kiadó Sopron, Színház u Elõfizetési szelvény Kérjük olvashatóan kitölteni! Idõtartam: Kérjük a megfelelõt bekarikázni! X Egy évre 2870 Ft-ért 20 % engedménnyel X Fél évre 1614 Ft-ért 10 % engedménnyel X Negyed évre 852 Ft-ért 5 % engedménnyel... Megrendelõ olvasható saját kezû aláírása Kérjük a megrendelõt a következõ postai címek valamelyikére eljuttatni: Genezis 2001 Bt Sopron, Pf. 306., Tel.: 99/ , Fax: 99/ , Üzenetrögzítõ: 99/ karavano@axelero.hu K ö s z ö n j ü k m e g r e n d e l é s é t!

17 K a r a v á n K i a d ó k ö n y v a j á n l a t a : Czanik Csaba Árpád: Lázadás Egy könyv, mely már júniusában elõrevetítette az Amerikai Egyesült Államok elleni szeptember 11-i támadást, és lehetséges, hogy az események háttere és azok további alakulása is benne van?! Ár: 1750 Ft Karácsonyi ajánlat: 10% kedvezménnyel 1575 Ft Czanik Csaba Árpád: A Falevél Spirituális kalandregény, mely egy fejlõdõ lélek izgalamas utazásait írja le a reinkarnáció útvesztõiben az õskortól 1754-ig, miközben idõhurkokkal eljut egyebek mellett Atlantiszba, és 2600-ba is. Ár: 2990 Ft Karácsonyi ajánlat: 10% kedvezménnyel 2691 Ft Ti-Tonisza láma: Kõszikla Regény a lélek nagyságáról, az élet halhatatlanságáról, a tan felismerésérõl, Ázsia hegyei között, valahol mélyen Tibetben. Ár: 2800 Ft Karácsonyi ajánlat: 10% kedvezménnyel 2520 Ft Czanik Csaba Árpád: Mont Blanc Egy útikönyv és fotóalbum az életrõl, a vidámságról, kalandról, a Mont Blanc csúcsára való feljutásról. Ár: 6000 Ft Karácsonyi ajánlat: 10% kedvezménnyel 5400 Ft Karácsonyi akció! Bármely könyv rendelése esetén 10%, több könyv rendelése esetén 15% kedvezményt adunk! Megrendelhetõ: Tel.: 06/99/ Cím: 9400 Sopron, Színház u. 14.Fax: 06/99/ karavan0@axelero.hu RENDEZVÉNY RENDEZVÉNY RENDEZVÉNY RENDEZVÉNY RENDEZVÉNY A KARAVÁN KIADÓ elõadás sorozatának decemberi rendezvénye: Elõadó: SHÁMI Lélek-testtánc Idõpontja: december 1-én óra Belépés ingyenes! Elõadás helye: Gyermek és Ifjúsági Központ (GYÍK), Sopron, Ady Endre u. 1. RENDEZVÉNY RENDEZVÉNY RENDEZVÉNY