2008. MÁJUS 20., KEDD

Átírás

1 MÁJUS 20., KEDD ELNÖKÖL: MAURO ÚR alelnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést reggel 9.00-kor nyitják meg) 2. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 3. A Parlament állásfoglalásaival kapcsolatos további intézkedések: lásd a jegyzőkönyvet 4. Vita az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok bejelentése: lásd a jegyzőkönyvet 5. A tagállamok foglalkoztatáspolitikai iránymutatásairól (vita) Elnök. A következő napirendi pont a Van Lancker asszony Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében készített jelentése (A6-0172/2008): a tagállamok foglalkoztatáspolitikai iránymutatásairól (COM(2007)0803 PART V C6-0031/ /0300(CNS)). Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. (CS) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A Bizottság decemberi stratégiai jelentése rendkívül pozitív üzenetet hordoz, amely az Európai Tanács tavaszi ülésén, 2008 márciusában elnyerte az Európai Parlament támogatását. A 2005-től megújított formában működő lisszaboni stratégia eredményei már most láthatóak, az első három éves ciklus végén. A gazdasági növekedés és a foglalkoztatottság növekedése lenyűgöző. Több mutató jelzi, hogy a strukturális reformok eredményesek. Habár az összes tagállam reformokat hajt végre 2005 óta, egyeseknek jobban sikerül, mint másoknak. Tavaly már a fáradság jelei kezdtek mutatkozni e téren. Európa azonban nem állhat meg, és nem lassulhat le. Éppen ellenkezőleg: folytatnia kell a reformok végrehajtását, és ha lehet még nagyobb lendülettel. Ez a gondolat áll a Bizottság azon javaslata hátterében, hogy a főbb integrált iránymutatásokat ideértve a főbb foglalkoztatási iránymutatásokat 2010-ig fenn kell tartani jelenlegi formájukban. A Bizottság meg van győződve arról, hogy ezek az iránymutatások megfelelő keretet nyújtanak az európai munkaerőpiac jelenlegi feladataihoz, és céljukat jól szolgálják. Az Európai Tanács is helybenhagyta ezeket tavaszi ülése során azzal, hogy a stabilitáson alapuló általános megközelítést választotta. Meg kell adni a lehetőséget a tagállamoknak arra, hogy befejezzék a megkezdett reformokat, ezenkívül pedig határidőt kellene megállapítani a számukra, amelyen belül a reformok eredményeinek láthatóvá kellene válniuk. A Bizottság szükségesnek találta, hogy változtatásokra tegyen javaslatot bizonyos, a közeljövőben megoldandó olyan feladatokra helyezve a hangsúlyt, mint például az éghajlatváltozás, az energiakérdés, a szociális dimenzió és a rugalmas biztonság. A Bizottság az irányú vágyának is hangot adott, hogy nagyobb hangsúly kerüljön a fokozottabb integrációra és a szigorúbb végrehajtásra. Mindezek eredményeképpen a közösen elfogadott célok és referenciaszintek bekerültek a főbb iránymutatások szövegébe.

2 Anne Van Lancker, előadó. (NL) Először is szeretnék köszönetet mondani azoknak a képviselőknek kiváló együttműködésükért, akikkel ennek a jelentésnek a megírásában együtt dolgozhattam. Úgy érzem, hogy túl sok módosítást kellett megtennünk a jelentés részleteit illetően, de biztos úr, nem számít, az üzenetnek egyértelműnek kell lennie: ez az Európai Parlament nem fogadhatja el, hogy miden a régi kerékvágásban menjen az európai foglalkoztatási stratégiával kapcsolatban. Igaz, hogy nagy munka vár ránk az iránymutatásoknak a tagállamokban történő gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban, de az is igaz, hogy az iránymutatásokat ki kell igazítani, hogy egy sor anyagi hiányosságot orvosolni tudjunk. Három lényeges dolgot említenék. Először is a foglalkoztatási stratégiának sokkal erősebb szociális dimenziót kell kapnia. Még mindig túl sok olyan csoport van társadalmunkban, amelyek nem osztoznak a növekedés és az újonnan teremtett munkalehetőségek előnyeiben. Ilyenek a fogyatékkal élők, a migránsok a betanított és szakképzetlen munkások, akiket túl gyakran sorsukra hagyunk, pedig társadalmunkban és a munkaerőpiacon jelen lévő minden emberre szükségünk van. Ezért a foglalkoztatási stratégiának az aktív társadalmi integrációt is elő kell mozdítania a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem érdekében, mégpedig úgy, hogy tisztességes jövedelmet és jó minőségű szolgáltatásokat biztosít, valamint aktív politikával segíti a munkakeresőket és a képzést. A második téma: a munka minősége. Igaz, hogy több munkalehetőség keletkezett, de pontosan ezért, ezek nem mindig a legjobb munkalehetőségek. A mai napig túl sokan vannak olyanok, akiket akaratuk ellenére kétes, visszavonható szerződésekkel kötnek meg, határozott időtartamú munkaviszonyban, akaratukon kívül részmunkaidőben foglalkoztatva, vagy nem elegendő jövedelmet biztosító munkákban. Éppen ezért, inkább a munka minőségére kell helyezni a hangsúlyt, olyan lehetőségekre, amelyek megbízható jövedelmet biztosító, állandó munkává válhatnak. Drasztikusan meg kell növelni a képzésre fordított erőfeszítéseket, és mindenekfelett minden munkás számára biztosítani kell a szociális jogokat tekintet nélkül foglalkoztatási jogviszonyukra. A munkaerőpiacnak nem kizárólag a rugalmasságra van szüksége; a munkásoknak nagyobb biztonságra is szükségük van. A harmadik téma: a nemek közötti egyenlőség. A nők hatalmas előrelépést tettek a munkaerőpiacon mégis nagyon messze vannak az esélyegyenlőség elérésétől. A bérolló még mindig elfogadhatatlanul szélesre nyílik. A nők nem ugyanúgy férnek hozzá a képzéshez és nem rendelkeznek azonos lehetőségekkel a vállalkozások alapítása tekintetében sem. Azok a nők pedig, akik szüneteltetik karrierjüket, és azután próbálnak pályájukra visszatérni, egyre nehezebb helyzetben vannak. A karrier és a családi élet összeegyeztetésének nehézségeinek megoldása túl gyakran csak a nőket érintő probléma, és ennek jövedelmükre gyakorolt következményeit gyakran érzik nyugdíjas korukban. Ezért a foglalkoztatási stratégiának különös figyelmet kell szentelnie a nemek közötti egyenlőségnek a nők és férfiak közötti egyenlőtlenség megszüntetése érdekében. Végül pedig biztos úr, hölgyeim és uraim, a tagállamok és az Európai Unió elkötelezettségére lesz szükség szilárd társadalmi jogszabályok meghozatalához, amelyek vagy sikerre viszik, vagy megölik a foglalkoztatási stratégiát, mint módszert. Ezért remélem, hogy az Európai Unió minden tagállama következetesen átülteti és alkalmazza az európai jogszabályokat, azt is remélem továbbá, biztos úr, hogy a Bizottság nagyon hamar hónapokon, vagy akár heteken belül elénk tárja nagyra törő társadalmi menetrendjét. Remélem, hogy a Tanács júniusi ülésének résztvevői, valamint a biztos úr és a Bizottság is meghallja üzenetünket. Egyébként, sajnálatos, elnök úr, hogy a Tanács elnökségének

3 3 egyetlen képviselője sincs jelen, mert ez az üzenet elsősorban a Tanács júniusban megtartandó ülésének szól, amelynek végleges határozatokat kell hoznia a foglalkoztatási stratégia ügyében. Remélem, hogy valakinek sikerül addig eljuttatni a Parlament üzenetét az elnökségnek. Elisabeth Morin, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. (FR) Tisztelt elnök úr, biztos úr, előadó asszony! Először is szeretném megköszönni az előadónak, Anne Van Lanckernek és az Európai Néppárt (Keresztény Demokraták) képviselőcsoportjának, valamint az Európai Demokratáknak a számunkra biztosított magas szintű konzultációs lehetőséget, hogy együtt alkossuk meg ezt a szöveget, amely összefoglalja közös meggyőződésünket, és azt, hogy miként szeretnénk a foglalkoztatási iránymutatásokat megváltoztatni. Mostantól kezdve a lisszaboni stratégiának megfelelően az európai munkahelyek számának növelését három fő, nemrég végbement, illetve mostanában lezajló változás figyelembe vételével kell elérni. Ezek közül az első a gazdasági globalizáció, amely rákényszeríti Európát, hogy gazdasági szempontból és munkahelyteremtés szempontjából ösztönzést biztosítson; a rugalmas biztonság, amely abszolút szükséges vállalataink fejlődése és ennélfogva a foglalkoztatás növelése szempontjából; és természetesen a szociális Európa kiépítése. Ezek elérése érdekében a következő három pontot emeltük ki a foglalkoztatási iránymutatások naprakésszé tett változatában. Egyfelől küzdeni kell az ellen, hogy bárki képesítés megszerzése nélkül hagyja el az oktatási rendszert. Ha valaki képesítés nélkül kerül ki az oktatási rendszerből, az azt jelenti, hogy az illető nincs felszerelkezve a foglalkoztatásba történő integrációhoz szükséges minimummal, ennek következtében pedig hiányoznak a forrásai a társadalmi integrációhoz is. Ez a legfontosabb feladatunk és nagyon keményen kell dolgoznunk érte. A második pont, amire nagyon oda kell figyelnünk, az egész életen át tartó tanulás fenntartása és fejlesztése, amely a munkavállalók folyamatos foglalkoztathatósága és mobilitása biztosításának egyetlen módja. A harmadik pont pedig a megszerzett tapasztalatok érvényesítését érinti, ami valójában lehetővé teszi, hogy a munkavállalók előrelépjenek pályájukon, a vállalatoknak pedig biztosítja az új feltételekhez való sikeres alkalmazkodást. Mindezekben a pontokban egyetértés született, ezért köszönöm a PPE-DE képviselőcsoportja tagjainak a mai szavazáshoz nyújtott támogatását. Jan Andersson, a PSE képviselőcsoport nevében. (SV) Tisztelt elnök úr! Amikor Anne Van Lancker belekezdett az Európai Parlament válaszának kidolgozásába, úgy tervezte, hogy néhány fontos pontra koncentrál, miután tudomásunk volt arról, hogy a Bizottság is és a Tanács is azt fogja javasolni, hogy egyáltalán ne módosítsuk az iránymutatásokat. Azt a taktikát találtuk ki, hogy mindössze néhány pontra összpontosítunk, abban a reményben, hogy a mondanivalónknak legalább egy részét meghallgatják. Nem így hozta a sors. Habár az alapvető megközelítés továbbra is ugyanaz maradt, rengeteg a módosítás, a tervezett néhány helyett. Úgy gondolom, jobb lett volna, ha arra koncentrálunk, amit Van Lacker asszony mondott, miszerint egyértelműen belevesszük a szociális dimenziót, egy olyan politikát, amely mindazok javát szolgálja, akik a munkaerőpiacon kívül rekedtek és nem osztoznak a jólétben. Annak ellenére, hogy a foglalkoztatottság kedvező tendenciát mutat, meg kell jegyeznünk, hogy az új

4 munkalehetőségek nagy része bizonytalan, és nem biztosít megélhetést. Nem ad biztonságot. És a rugalmas biztonságról szóló vitának világosabban kellene tükröződni az iránymutatásokban, hiszen több éve vitatkozunk róla. Ugyanez vonatkozik az egyenlőség kérdéseire is. Azt gondolom, hogy azért nincs jelen a Tanács, mert sajnálatos módon a Tanácsot egyáltalán nem érdekli a Parlament mondanivalója. Pontosan azt fogják csinálni, amit korábban elhatároztak. Azt gondolom, hogy az Európai Parlamentben nagyon komolyan meg kell fontolnunk a következő három éves beszámolóban, hogy hogyan változtassunk taktikát, és hogyan folytassuk munkánkat, hogy a Parlament valóban tudja befolyást tudjon gyakorolni az iránymutatások jövőbeli alakulására. Ona Juknevičienė, az ALDE képviselőcsoport nevében. (LT) Gratulálok az előadónak Van Lancker asszonynak e lényeges jelentés elkészítéséhez. Ezenkívül köszönöm az előadó segítőkész együttműködését és megértését a módosítások elfogadása terén. Úgy ítélem meg, hogy ez a dokumentum kiegyensúlyozott és remélem, hogy a holnapi szavazás során a többség támogatni fogja. Szeretném felhívni figyelmüket arra, hogy a Bizottság Tanácshoz intézett közleménye tartalmaz egy nagyon szívesen látott javaslatot, amely ösztönözheti a piac fejlődését és növelheti a foglalkoztatottságot. Ez pedig a tudás szabadsága, amelyet hozzá kellene adni a négy alapvető szabadsághoz az áruk, a szolgáltatások, az emberek és a tőke szabad mozgásához. Ez az ötödik szabadság tudná segíteni az EU modern, kreatív, és tudás alapú gazdasággá való átmenetének felgyorsítását. Ez viszont megerősíti a tudományos kutatás, az oktatás és az innováció EU-n belüli tudás-háromszögét. A Bizottság által javasolt kezdeményezés, kétségtelenül nagyon jó. Azonban senki nem fog érvelni az ellen, hogy az eredeti négy szabadság jelentős szerepet játszik a munkahelyek számának növelésében. Mégis előfordul, hogy egyes tagállamok nem tartják magukat az uniós politikához, vagy meg is szegik a jogi normákat. Protekcionista politikát folytatva megakadályozzák a tőke és a személyek szabad mozgását és ezzel nemcsak saját országuk, hanem az EU egészének fejlődését is kockára teszik. Véleményem szerint a szolgáltatások szabad mozgása nem fogja garantálni a kis- és középvállalkozások fejlődését. Ne feledjük Winston Churchill megjegyzését: a szabad piac szétrombolása megteremti a feketepiacot. Legfőbb ideje, hogy a Bizottság és a tagállamok is rájöjjenek, hogy sokkal többet érhetünk el együtt, mintha a saját utunkat járnánk. Elisabeth Schroedter, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Mi, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség örömmel üdvözöljük Van Lancker asszony jelentését, mert végzetes lenne, ha a Tanács átfogó reformokat jelentene be a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások terén 2008-ban, majd egy pálfordulattal visszavonná azokat. Biztos úr, teljesen igaza van abban, hogy a Bizottság, és különösen a Tanács belefáradt a reformokba. Van Lancker asszony jelentése azonban világosan kijelöli, hogy mi az, ami kiemelten fontos. Különösen a társadalmi integráció terén kiemelt új prioritásokra szeretném

5 5 felhívni a figyelmet. Életbevágó, hogy az az üzenet kerüljön ki innen, hogy nem feledkezhetünk meg az emberekről a Parlamenten kívül, és hogy fontosak a számunkra. Másodszor, mi Zöldek nagy mértékben hozzájárultunk annak biztosításához, hogy ebben a parlamenti jelentésben a nemek közötti esélyegyenlőség alapvető dimenziója következetesen jelenik meg, valamint hogy a jelentésben nem próbáltuk meg úgy feltüntetni, mintha a családpolitika a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének elve lenne. A nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének elve átfogóbb, és nőket érint, nem pedig nőket is és férfiakat is, mint a családpolitika. Mi Zöldek azonban továbbra is gyanakvással tekintünk a rugalmas biztonság ágazatára, mindaddig, amíg a szociális védelem nem lesz biztosított. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: reformokra van szükség és nem patthelyzetre. Ewa Tomaszewska, a UEN képviselőcsoport nevében. (PL) Tisztelt elnök úr! A tagállamok közös foglalkoztatás politikája most vizsgázik. Egyre másra áll elő a különböző korcsoportok foglalkoztatásának bővítését elősegítő programokkal, amelyek figyelembe veszik ezeknek a korcsoportok egyedi szükségleteit és adottságait, valamint azt, hogy elhelyezkedésük során milyen fenyegető problémákkal kell szembenézniük. A lisszaboni stratégia értelmében ezek a programok mindenekelőtt az emberekbe és oktatásukba történő befektetést jelentik, továbbá elhelyezkedésük jobb kilátásait szolgálják. A foglalkoztatottak számának 2007-ben 3,6 millióval, ben pedig várhatóan 4,5 millióval történő növekedése mind ennek a politikának a kézzel fogható eredménye. Ez azt jelenti, hogy a következőkhöz alkalmazkodó hozzáállást kell elősegíteni a munka területén: az emberi életciklus, a tanulmányaikat be nem fejező fiatalokkal kapcsolatos aggály, a munkafeltételeknek a családi szükségletekhez különösen a szülői feladatokhoz történő hozzáalakítása, a munkahelyi megkülönböztetés megszüntetése, különösen a továbbképzéshez és a szakismeret finomításának egyéb formáihoz való hozzáférés terén, valamint a foglalkozási tevékenység fokozatos szűkítése az idősek körében. Jiří Maštálka, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. (CS) Hölgyeim és uraim! Én is csatlakozom azokhoz, akik szeretnék megköszönni az előadó munkáját, a jelentést, amely nagy hangsúlyt fektet az Európai Közösség egyik pillérének, nevezetesen az európai szociális modellnek a fontosságára. Örömmel fogadom, hogy a jelentés kiemel olyan kérdéseket, mint a társadalmi integráció elősegítése, a szegénység elleni küzdelem és a társadalmi beilleszkedés hangsúlyozása a foglalkoztatáspolitikákban. Az előadó szintén helyesen hangsúlyozza a munkahelyen a nemek közötti egyenlőség előmozdításának szükségességét. Ezektől a pozitív mozzanatoktól eltekintve képviselőcsoportunk úgy látja, hogy az állásfoglalás-tervezet nagyobb hangsúlyt fektet a rugalmas biztonság elvére, mint a jó munkalehetőségek tényleges biztosítására és a jó minőségű munkához való jogra. Együttérzek az előadóval. Nehéz kompromisszumos megoldást találni e két választási lehetőség közül. Sajnálom, hogy a Bizottság csak egy javaslatot fogadott el képviselőcsoportunk által előterjesztett sok közül, ilyen körülmények között pedig azt kell mondanom, hogy az összes elfogadott kompromisszumos megoldás ellenére nem tudjuk támogatni a zárójelentést. Mindezek ellenére megtiszteltetés volt számomra, hogy az előadóval dolgozhattam. A jövő, a rugalmas biztonság fogalmának eredményei, az új szociális tapasztalatok és az Európai Unió polgárai együttesen fogják végső soron eldönteni, hogy melyikünk áll közelebb az igazsághoz a szociális Európa projekt megtalálása és végrehajtása kérdésében.

6 Kathy Sinnott, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. Tisztelt elnök úr! A növekedés és a munkalehetőségek lisszaboni stratégiájáról szóló stratégiai jelentés végkövetkeztetése az, hogy a lisszaboni stratégia működik. Az előadó azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a munkahely-teremtési stratégia nem minden polgár számára működik. Az EU-ban hat millió fiatal marad ki az iskolából tanulmányai befejezése előtt, és az egész EU lakosságának 16%-a szegény vagy a szegénység veszélye fenyegeti. Ez az egyik fő kihívás, de sajnos a veszélyeztetettek listájáról ismét csak kihagytuk a gondozókat. A gondozók Európa legnagyobb számú munkaerejét képviselik. Nem munkanélküliek, hiszen keményebben dolgoznak, mint azok, akik a munkaerő piac részét képezik. Amikor a bizottságban felvetettem a gondozók kérdését, azt a választ kaptam, hogy a gondozók akik időseket, fogyatékkal élőket, és gyerekeket gondoznak olyan emberek, akik karrierjüket szüneteltetik. A gondozást karrierszüneteltetésnek nevezni a nagyfokú tudatlanság jele arra vonatkozóan, hogy mit is csinálnak a gondozók és mekkora is a munkájuk értéke. Kérem, biztos úr, koncentráljunk a gondozók helyzetére és támogassuk őket! A gondozók kulcsszerepet játszanak abban, hogy hogyan oldjuk meg elöregedő európai népességünk helyzetét idősebb polgáraink igényeinek kielégítése, és a születésszám stabilizálása szempontjából. Kérem, hogy kezeljék kiemelten a gondozók helyzetét! Remélhetőleg itt a Parlamentben is foglalkozunk majd speciálisan a gondozók helyzetével. Andreas Mölzer (NI). (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Miközben örülünk a 6 és fél millió új munkahelynek, amelyek az elmúlt két évben keletkeztek, azt sem szabad elhallgatnunk, hogy tízből négy alkalmazott bizonytalan munkakörülmények között él. Sok országban a határozott időtartamú munkaviszonyát biztosító ügynökségek rangja nő és ők válnak a legnagyobb munkáltatóvá. Az egyre fokozódó globalizáció és a termelés áthelyezése azokba az országokba, ahol alacsonyabbak a bérek, hatalmas méretű munkahelyvesztést eredményez. Határozott időtartamú munkaviszonyok csak részben tudnak kárpótolni ezért. Közben 78 millió európai él a szegénység szintjén ideiglenes, 1 eurós és mini munkákon. Azonban nem lehet egy családot etetni Mc-fizetésből. Még a hajdan garantáltan munkát biztosító iskolai végzettség is csak ritkán segít manapság. A bruttó bérek csaknem 5%-kal estek az elmúlt három évben például Németországban, miközben a megélhetési költségek nagymértékben növekedtek az euro bevezetése óta. Egyfelől örülhetünk a foglalkoztatási arányok nettó növekedésének, másfelől viszont az említett tények fényében, ez a helyzet a megcsúfolása annak a több millió munkanélkülinek és mindazoknak, akiknek szegénységben kell élniük, annak ellenére, hogy becsületes munkát végeznek. Thomas Mann (PPE-DE). (DE) Tisztelt elnök úr! A globalizáció következtében olyan gyorsan változnak az élet- és munkakörülményeink, hogy a polgárok közül sokan elveszítik a fonalat. Megrendül önbizalmuk, és biztonságérzetüket vesztik. A növekedésre és a munkahelyekre irányuló lisszaboni stratégia iránymutatásainak világosan ki kell rajzolódniuk előttük: a versenyképes munkahelyeknek, az esélyegyenlőségnek és a társadalmi kohéziónak. A rugalmas biztonság fogalma még mindig nem elég érthető. Nemcsak a munkavállalóknak kell rugalmasabbá válniuk saját érdekükben, hogy foglalkoztatási esélyeiket növeljék, hanem a vállalkozásoknak is rugalmasabbakká kell válniuk, többek között új marketing stratégiák, innovatív termékek kifejlesztésével és új piacszegmensek megszerzésével. Ugyanakkor a munkavállalóknak hatékony társadalombiztosítási rendszerre van szükségük

7 7 annak biztosítása érdekében, hogy be tudjanak illeszkedni, és ne rekedjenek kívül. Munkájukat az ágazatnak és a régiónak megfelelően kell honorálni a szociális partnerek közötti megállapodások alapján, és nem állami beavatkozással. Az európai foglalkoztatáspolitika célja kettős: munkahely biztosítása több ember számára és jobb minőségű munkahelyek teremtése. Ugyanakkor beruházásra van szükség az oktatás és képzés területén annak biztosítása érdekében, hogy az egész életen át tartó tanulás koncepciója tovább él eredeti formájában és magába foglalja a gyengén teljesítőket is. Világossá kell tenni, hogy mind az Európai Szociális Alap, mind az Európai Regionális Fejlesztési Alap mind pedig az új Globalizációs Alkalmazkodási Alap célja, hogy a munkanélküliségtől szenvedők és a munkanélküliséggel fenyegetettek számára hordozzon közvetlen előnyöket. Ezeket az embereket jobban fel kell készíteni a változásra és arra, hogy új munkaterületekre is képesek legyenek betörni. Abban is meg fogunk mérettetni, hogy hosszabb ideig tudjuk-e az idősebb dolgozókat munkában tartani, ahelyett, hogy korai nyugdíjba kényszerítenénk őket. Erősen motiváltak, képesek nagy nyomás ellenére is dolgozni és rengeteg tudással rendelkeznek. A legjobb gyakorlatoknak mutatniuk kell, hogy a fiatalok és az idősek hogy tudnak együtt dolgozni, csapatmunkában és hogy ez milyen előnyös mindkét fél számára. Az ebben a nagyon jó jelentésben szereplő foglalkoztatáspolitikai iránymutatások mindenekelőtt akkor válnak elfogadhatóvá, ha a szubszidiaritás elvét következetesen fenntartjuk. Van Lancker asszonynak igaza van: a tagállamoknak be kell bizonyítaniuk, hogy részt vállalnak ebben és akkor nő majd meg a bizalom szociális piacmodellünk iránt. Rovana Plumb (PSE). (RO) Szeretnék kollegámnak, Van Lancker asszonynak gratulálni munkájához és szeretném hangsúlyozni ennek a jelentésnek a fontosságát. Különös figyelmet kell szentelni annak, hogy jelenleg 78 millió uniós polgár él szegénységben illetve ennyi ember van kitéve a szegénység kockázatának, és hogy hat millió fiatal nem fejezi be a tanulmányait. Mi, európai szocialisták szeretnénk minden polgárnak egyenlő esélyt biztosítani a tisztességes élethez, a társadalmi kohézió erősítéséhez. Ezeknek az iránymutatásoknak a végrehajtása hozzájárul a biztonságosabb és jobban fizető munkahelyek számának növekedéséhez, a megfelelő szociális védelem garantálásához jó minőségű szociális szolgáltatásokhoz való hozzájutás révén, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem céljából az Európai Unió minden polgára aktív társadalmi integrációjának előmozdításával. Ebben az összefüggésben szeretném hangsúlyozni, hogy gondoskodnunk kell arról, hogy a fogyatékkal élők és az idősek számára is lehetővé tegyük a munkaerőpiacra való bejutást, valamint, hogy megszüntessük a megkülönböztetést a nők és férfiak közötti bérezés tekintetében. Úgy gondolom, hogy ez a jelentés a lisszaboni stratégia új céljai elérésének fontos eszköze és hozzá fog járulni a Románia által is ratifikált Lisszaboni Szerződés szociális dimenziójának erősítéséhez. Támogatom a jelentést, és mellette fogok szavazni. Siiri Oviir (ALDE). (ET) Tisztelt elnök úr, biztos úr, kollégák! A következő három évre szóló gazdasági növekedésre és foglalkoztatásra vonatkozó iránymutatásokat a tavaszi Európai Csúcstalálkozón fogják megvitatni. A lisszaboni menetrend lassan meghozza gyümölcsét. Ez nagyon jó dolog, bár valószínűleg nem fordítottunk elég figyelmet a tevékenységei között a társadalmi beilleszkedésre. A lisszaboni menetrend igenis teremtett új munkalehetőségeket, bár nem mindig a legjobbakat. Nem elég csak bátor célokat kitűzni szükség van az oktatásra, valamint az oktatási rendszerek igényekhez való igazítására és

8 kapacitásának növelésére, hogy reagálni tudjanak a tudás alapú gazdaság és társadalom igényeire. Nagyon fontos a munkához való családcentrikus hozzáállás elősegítése. A lisszaboni menetrend a szociális intézkedések megerősítését követeli. A figyelemnek nem csak a munkakapcsolatok rugalmasságára kell irányulnia, hanem a védett rugalmasságra is. Csak akkor várható javulás a foglalkoztatás és a szociális biztonság terén, ha egyensúlyba kerül a rugalmasság és a védelem. Annak biztosításán kell dolgoznunk, hogy a gazdaság, a foglalkoztatás és a szociálpolitika terén elért pozitív eredmények kiegészítsék egymást. Szeretnék én is gratulálni az előadónak kiváló munkájához. Gabriele Zimmer (GUE/NGL). (DE) Tisztelt elnök úr! A Bizottság utal arra, hogy a tagállamok által megállapított foglalkoztatáspolitika eredményeképpen az elmúlt két évben 6,5 millió munkahely keletkezett. Ez jól hangzik, különösen azok számára, akik egyre inkább hozzá akarják igazítani az Európai Uniót a globális versenyhez, de nem hangzik annyira jól azok számára, akiknek nagy része alig tud megélni ezekből a munkákból. A Németországban tegnap közzétett, a szegénységről szóló jelentés világosan mutatja, hogy egyre több munkavállalónak kell juttatásokat kapnia a keresetén felül ahhoz, hogy ne süllyedjen bele a szegénységbe, valamint hogy az egyenlőtlenség egyre nő a magas jövedelműek és azok között, akiknek egyáltalán nincs jövedelmük. Ezért rendkívül fontos, hogy az Európai Unió foglalkoztatási stratégiája sokkal markánsabban és gyakorlatilag vegyen részt a társadalmi kirekesztés és a szegénység elleni küzdelemben, jobb munkahelyek teremtésével, a munkavállalók jövedelmének növelésével és szociális védelmük biztosításával. Ez a gyakorlati részvétel azonban valamilyen oknál fogva nem jön létre tudatosan. Az Európai Uniónak végeredményben a jó munkalehetőségekre kellene összpontosítania figyelmét, amely gondolatot már az uniós munkaügyi miniszterek is propagálták egy évvel ezelőtt, előrelépést sürgetve ebben a témában. Ebben az összefüggésben nem elegendő a rugalmas biztonság koncepciója. Derek Roland Clark (IND/DEM). Tisztelt elnök úr! Ha a lisszaboni stratégia kezd működni, akkor miért nőtt a részmunkaidős foglalkoztatás aránya 16,2%-ról 18,1%-ra az elmúlt években? Miért nőtt meg azoknak az aránya 6,5%-ra, akiket akaratukon kívül, határozott időtartamra szerződtetnek mindenféle hosszútávú biztonság nélkül? Az előadó elismeri, hogy 2005-ben az EU-ban a munkanélküliek aránya elérte a 8,9%-ot. Ennek az aránynak 7,1%-ra kellene visszaesnie idén, de vissza fog-e esni? Az Egyesült Királyságban a munkanélküliség aránya mindössze 5,8%. A munkanélküliség elleni küzdelemnek nincs szüksége politikára. Injekcióra van szüksége. Erről jut eszembe, az injekciós tűt vajon egy parlament vagy egy bizottság találta-e ki? Nem bizony. Valakinek volt egy jó ötlete, és a jó ötletek hamar elterjednek. Jó ötleten a legjobb gyakorlatot értem, és a legjobb gyakorlatok arra valók, hogy megosszuk őket másokkal. Nézzük csak meg az előbb említett, az Egyesült Királyság által a foglalkoztatás terén elért, kiváló eredményeket. Azért jobbak az eredmények, mert a legjobb gyakorlataink egyike, hogy megtartjuk azokat, akik nem követik a haszontalan munkaidőről szóló irányelvet és nem vezetik be az eurót, hanem továbbra is folytatunk kereskedelmet világszerte az EU-n kívül is, mégpedig nagyobb mértékben, mint bármelyik tagállam. Ez az én injekcióm. Kérnek belőle? Jacek Protasiewicz (PPE-DE). (PL) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Hozzászólásomat egy megfigyeléssel kezdeném, amelyet örömmel osztok meg önökkel. A megújult lisszaboni

9 9 stratégia kezd eredményeket felmutatni és az a különösen örömteli dolog ebben, hogy az Európai Unióban folyamatosan növekszik a dolgozó emberek száma. Ezen a ponton azonban vitába kell valamelyest szállnom az előadó, Lancker asszony véleményével, mert az újonnan teremtett munkahelyek nyugtalanságot kelthetnek. Természetesen mindent meg kell tennünk annak biztosítására, hogy az Európai Unióban felajánlott munkák a legjobb minőségűek legyenek, de tartok tőle, hogy bármilyen munka jobb a munkanélküliségnél, ami lealacsonyító és a munkanélküliekben a személyes értéktelenség érzését kelti. Ez különösen igaz a fiatalok esetében, akik között továbbra is igen magas a munkanélküliek aránya, aminek következtében jövőjüket kiemelt feladatként kell kezelnünk az elkövetkező években. A rendelkezésre álló munkahelyek számának növelésére amely különösen fontos a fiatalok számára kiváló eszköz a rugalmas biztonságként emlegetett rugalmasság és a biztonság kombinálása a munkaerőpiacon. Nincsen egyetlen általános modellje a rugalmas biztonságnak. Ezért ezt a koncepciót a tagállamokban uralkodó különleges körülmények és hagyományok figyelembe vételével kell megvalósítani. Ezt az irányt indítványoztuk a képviselőcsoportom által benyújtott módosítási javaslatainkban. Ennek a koncepciónak van azonban két eleme, amelyek érnek annyit mintha egyetemesek lennének, és ugyanakkor szerintem lényegesek is. Az első ezek közül az oktatásba történő befektetés, különös tekintettel a magas szintű továbbképzésre, amely lehetővé teszi, hogy a munkavállalók hozzáalakítsák készségeiket a gyorsan változó gazdasági és munkaerő-piaci tendenciákhoz. Másodszor, bátrabban használhatnánk a foglalkoztatás nem normajellegű formáit, amely különösen a fiatalokat segíthetné abban, hogy előkészüljenek munkában töltött életükre, hogy gyakorlati készségeket sajátítsanak el, és hogy ki tudják fizetni szakképzésük költségeit. Richard Falbr (PSE). (CS) Először is szeretném csodálatomat kifejezni Anne Van Lancker asszony iránt, aki nem omlott össze a módosítások súlya alatt és nem hagyta, hogy felhíguljon jelentése. Én talán még ennél is kritikusabb vagyok, mert nekem az a véleményem, hogy a megújult lisszaboni stratégia nagyon keveset nyújt. A munkanélküliség aránya nem csökken jelentősen, az újonnan teremtett munkahelyek nem jó minőségűek, és elfogadjuk, hogy az uniós tagállamokban dolgozó szegények éljenek. Mindez azt jelenti, hogy valami nem stimmel itt. Még a zöld könyv se ad választ azokra a kérdésekre, amelyeket a munkavállalók és a szakszervezetek kérdeznek tőlünk. Csak annyit kell tennünk, hogy megkeressük a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet vonatkozó egyezményeit. Ne felejtsük el, hogy egy-kettő kivételével csaknem minden tagállam ratifikálta a legfontosabbakat. Érthető, hogy miért érezték kényelmetlenül magukat az európai szakszervezetek az Európai Bíróság Viking Laval Rüffert ügyeiben legutóbb meghozott ítéletei miatt. Azt ajánlom, hogy kevesebb oldalon, de több tisztelettel szóljunk azokról az eredményekről, amelyeket az elmúlt évtizedekben, különösen az Európai Unió fejlett országaiban elértünk. Nils Lundgren (IND/DEM). (SV) Tisztelt elnök úr! Ez a jelentés át van itatva azon értékek szellemével, amelynek egy szabad munkaerőpiacon irányadónak kellene lennie. Egy nagy baj van ezzel: nem helyes uniós szinten ilyen szabályokban gondolkodni. Beépülnek majd az uniós közös szabályozási rendszerbe, a közösségi vívmányokba és attól fogva kegyelettel fogjuk őrizni őket a Szentírásban. És Európa-szerte eltűnik a jövőbeli reform lehetősége.

10 Ha az 1970-es években Németország és Franciaország kierőltetett volna az akkor érvényes politikai fogalmak alapján egy közös foglalkoztatáspolitikát a Közösségen belül, ma az európai gazdaság hanyatlóban volna. A ma divatos kifejezés, a rugalmas biztonság állandóan visszatér a jelentésben. Ez azért van, mert nem alakult ki közös foglalkoztatáspolitika, és amiért aztán Dánia ki tudott valamit fejleszteni, ami nagyon ígéretesnek tűnik. Javára válna a jelentésnek, ha egyetlen mondatra rövidülne: az Európai Parlament ajánlja, hogy a tagállamok tekintsék meg Dánia rugalmas biztonsági modelljét, hátha lehet belőle tanulni. Pont. José Albino Silva Peneda (PPE-DE). (PT) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A foglalkoztatási tendenciák mutatói, igenis, nagyon kedvezőek és az 1980-as évekig kellene visszamennünk, hogy hasonló értékeket találjunk. Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy Európa nem minden régiója mutat egyformán biztató eredményeket, és ami a foglalkoztatás minőségét illeti, ott sem találunk jó hírt. Tisztában vagyok azzal, hogy amikor szociálpolitikáról van szó, akkor mindig megjelenik az a tendencia, hogy meg kell határozni a kiemelten kezelt témákat, ami nem könnyű feladat, mert nagy a kísértés arra, hogy minden témát kiemelten kezeljünk. A tapasztalat azt mutatja, hogy amikor minden kiemelten fontos, akkor ez azt eredményezi, hogy semmi sem az. Ezért arra szeretnék bátorítani mindenkit, hogy próbáljuk meg elérni, hogy ezeknek a szerepeknek és feladatoknak, valamint a világos és számszerűen mérhető céloknak a meghatározásai belekerüljenek ezekbe a társadalmi témákba, különösen a foglalkoztatáspolitika tekintetében. Azt mondanám mintegy hozzájárulva a vitához, hogy számomra világos, hogy kiemelten fontos feladat annak megakadályozása, hogy a fiatalok idejekorán kimaradjanak az iskolából. Ez manapság a 18 és 24 éves kor közötti fiatalok 15%-át érinti. Ez több mit 6 millió fiatal. Az iskolából való kimaradás különösen komoly gondot okoz, ha a 2030-ra Európában várható demográfiai változásokra gondolunk, miszerint 18 millióval kevesebb gyerek és fiatal lesz és 52%-kal megnő a 65 év fölöttiek száma. Elfogadhatatlannak találom, hogy ez a bizonytalan, egyre zsugorodó fiatal réteg, amelytől társadalombiztosítási rendszerek függnek, ne legyen tanult, illetve ne álljon készen arra, hogy a legmagasabb szinten, sikeresen meg tudja válaszolni a foglalkoztatási piacról érkező kihívásokat. Mindannyian tudjuk, hogy a legkevésbé iskolázottak vannak leginkább kitéve a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés veszélyének az információs társadalomban és nyilvánvalóan nagy a rizikója, hogy ez a réteg társadalmilag kirekesztetté válik. Akárcsak előadónk, Van Lancker asszony, akinek gratulálok, én is szilárdan meg vagyok győződve arról, hogy a lisszaboni stratégia szociális dimenzióját erősíteni kell, különösen a beilleszkedésre fektetett nagyobb hangsúlyon keresztül. Juan Andrés Naranjo Escobar (PPE-DE). (ES) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Úgy gondolom, hogy az elvégzett munka legnagyobb erénye az a konszenzus a helyzet diagnózisára és a javasolt gyógymódokra vonatkozóan, amelyeket nemzeti szinten kellene alkalmazni a lisszaboni stratégia foglalkoztatási célkitűzéseinek elérése érdekében. Az Uniónak gazdaságilag rendkívül erősnek kell lennie ahhoz, hogy politikai előrehaladást érjen el anélkül, hogy le kelljen mondania a szociális modellről, ami a génjeiben van. A

11 11 legjobb szociálpolitika az, amely lehetővé teszi, hogy az emberek foglalkoztatás során illeszkedjenek be és érjenek el haladást a társadalomban. Ez a nyolc iránymutatás térképet nyújt a reformokhoz, amelyeket 2010-ig kell megvalósítani és több mint elegendőek a nemzeti reformprogramok elindításához. Van, azonban néhány nagyon lényeges elem, amely különleges megközelítést igényel. Az első a mobilitás bizonyos szintjének elérése, amely munkalehetőségeket nyit ki, alapvetően a fiatalok számára. Ezért életbevágóan fontos, hogy biztosítsuk a képesítések egyenértékűsége hatékony rendszerének létrejöttét, de nem csak a fokozatok és oklevelek szempontjából, hanem a munkavállalók egész dolgozó életükön át történő továbbképzése szempontjából is. A második dolog a foglalkoztatási szabályok korszerűsítése, hogy a fokozatos és rugalmas nyugdíjazás felé tudjunk elindulni. Ezzel el lehetne kerülni a munkából származó jövedelmek csökkenését és a jövőbeli szegénység kialakulását. A harmadik dolog a lakosság nyelvi kompetenciájának javítása, általában véve, mert a globalizációnak megvannak a szabályai, hölgyeim és uraim. Aki tud alkalmazkodni, az győz. A többiek meg veszítenek. Ha nagyobb termelékenységet, jobb minőségű munkalehetőségeket és jobb készségeket szeretnénk elérni, folyamatosan előre kell haladnunk a lisszaboni stratégiában említett reformok terén. Igaz, hogy vannak eredmények, de ha a magukra várató reformokat elhanyagoljuk, minden összeomlik. Ezért lényeges, hogy az olyan kezdeményezések, mint a rugalmas biztonság a kezdeményezések párbeszédje útján kerüljön végrehajtásra. Iles Braghetto (PPE-DE). (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A lisszaboni stratégia elérte célját, az európai foglalkoztatottság növekedését, de nem mindenki járt jól: a fiatalok, a nők és a marginális társadalmi csoportok helyzete továbbra is nehéz. A munkahelyek minősége se javult: a határozott idejű szerződések száma emelkedett és a nagyobb fokú rugalmasság nem párosult a munkahelyek biztonságával. Ezért kell a lisszaboni stratégia szociális dimenzióját erősíteni, az egész életen át tartó tanulást támogatni és a készségeket elismerni. Azokat a jóléti rendszereket kell meghatározni, amelyek jövedelemtámogatást nyújtanak és elősegítik a mobilitást a munkaerőpiacon, és megfelelő lökhárítókat is biztosítanak, továbbá el kell érni a munka/élet egyensúlyával kapcsolatos célokat. Ez az állásfoglalás-tervezet egy lépés ebbe az irányba és éppen ezért támogatjuk. Tadeusz Zwiefka (PPE-DE). (PL) Tisztelt elnök úr! Egyetértek azzal a kijelentéssel, hogy a megújult lisszaboni stratégia több munkahelyet eredményezett, de nem feltétlenül jobb minőségűeket. A szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem szükséges voltát minden uniós stratégiánál figyelembe kell venni. Nem osztom azonban azt a véleményt, hogy közös szociális normák uniós szinten történő elfogadása lenne a gyógyír minden problémánkra. A foglalkoztatás és a szociálpolitika a tagállamok jogainak hatálya alá tartozik és az EU bárminemű ez irányú tevékenységének meg kell felelnie a szubszidiaritás

12 elvének. A specifikus modelleken alapuló stratégiák mint például a rugalmas biztonság létrehozása és bevezetése más lesz minden egyes nemzet szintjén. Szeretném hangsúlyozni, hogy nagy veszélyeket rejt, ha egydimenziós megközelítést alkalmazunk ebben a témában, másfelől viszont helyeselném, ha az információ és legjobb gyakorlatok cseréjére uniós szinten létrejönne egy platform. Az a véleményem, hogy egyetlen specifikus foglalkoztatáspolitika sem fog teljes sikerrel járni, amíg a munkaerő szabad mozgása elől miden létező akadályt el nem gördítünk, ez lesz a gazdasági növekedés ösztönzésének és a foglalkoztatás előmozdításának legbiztosabb eszköze. Renate Weber (ALDE). (RO) Gratulálok Anne Van Lanckernek jelentéséhez. Engem személy szerint a munkahelyek minősége aggaszt. 78 millióan élnek a szegénységi küszöb határán, többek között azért, mert a tagállamok között egyenlőtlenségek mutatkoznak a munkavállalók bérezését illetően. Tudomásom van arról, hogy milyen problémákkal néznek szembe a megkülönböztetés tekintetében azok a románok, akik legálisan dolgoznak más Európai Uniós tagállamokban, és rákényszerülnek arra, hogy képzettségük alatti munkákat, és alacsonyabb béreket fogadjanak el, mint azok a kollegáik, akik az adott ország állampolgárai. Sajnos az Európai Unió szintjén nincsen a munkahelyek minőségét elbíráló mechanizmus, de nagyon nagy szükség lenne erre. Erős meggyőződésem, hogy a korrekt fizetés elve a minőségi szolgáltatások kínálatának ösztönzője és én teljesen ellene vagyok a manapság tapasztalható munkavállalók alulfizetési tendenciáknak, a munkavállalók szabad mozgását pedig semmilyen formában nem szabad korlátozni az Európai Unión belül. Miloslav Ransdorf (GUE/NGL). (CS) Valójában csak két út van a munkanélküliség kérdésének megoldására: az egyik, ha az emberek odamennek, ahol a munka van, a másik, pedig ha a munka megy oda, ahol az emberek vannak. Ez utóbbi megoldásnak van több értelme, mert az első megoldásban használt eszközök (osztott munka, rugalmas szerződési megoldások, rugalmasabb munkaidő stb.) egyike se hozta meg a kívánt eredményt. Véleményem szerint a második lehetőség több potenciált hordoz, és nagyon jól megfelel az Európai Unió számára. Az egyik lehetőség az európai állami szektor megteremtése, hogy az Európai Unió munkahelyteremtő jogalanyként funkcionálhasson. Jean-Pierre Audy (PPE-DE). (FR) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretném megdicsérni kollégámat, Morin asszonyt, aki emlékezetes teljesítményt nyújtott képviselőcsoportunk véleményének tolmácsolásával. Anélkül, hogy másra terelném a szót, szeretnék a szociális partnerek szerepéről kérdezni, akik e jelentésből való távollétükkel hívják fel magukra a figyelmet. A 128. cikk alapján dolgozunk, ami azt jelenti, hogy ajánlásokat fogunk a tagállamok elé terjeszteni, de úgy érzem, itt az idő, hogy nagyobb dolgok felé is nyissunk. Biztos úr! Mit gondol a Szerződés 139. cikkének alkalmazásáról, ami pontosan azt a lehetőséget írja elő, hogy a szociális partnerek közösségi szinten hozzanak foglalkoztatási jogot. Hogy lehet foglalkoztatáspolitikánk a szociális joggal való koordináció nélkül? Azt gondolom, biztos úr, hogy a 138. cikk alkalmazásával önre hárul a feladat, hogy a szociális partnereket ösztönözze, be kell őket vonnunk a megfelelő európai szociális jogszabályokat megteremtésébe. Danutė Budreikaitė (ALDE). (LT) A növekedésre és munkahelyteremtésre irányuló megújult lisszaboni stratégia célkitűzései végrehajtásának első szakasza már hozott kedvező

13 13 eredményeket ben 3,5 millió munkahely keletkezett az EU-ban és a munkanélküliség aránya a es időszakban 1,6%-kal csökkent. Ez azonban csak az egyik oldala a történetnek. Az EU-ban ma csaknem 14 millió munkavállaló él szegénységben. Ráadásul azoknak a száma is állandóan nő, akik határozott idejű szerződéssel, vagy részmunkaidőben kényszerülnek dolgozni. A fiatalok is nagyon súlyos problémákkal néznek szembe az EU-ban mintegy 6 millió fiatal nem fejezi be tanulmányait és körükben a foglalkoztatottság aránya fele akkora, mint az EU-ban általában. Szeretnék rámutatni, hogy a növekedésre és munkahelyteremtésre irányuló megújult lisszaboni stratégia végrehajtásának sebessége és hatékonysága nagymértékben különbözik az egyes tagállamokban. Arra sürgetem a Bizottságot, hogy biztosítsa az Európai Foglalkoztatási Stratégia, valamint az uniós ifjúság programban, a nemek közötti egyenlőségről szóló uniós megállapodásban és a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos es uniós cselekvési tervben meghatározott, az egész életre szóló tanulás célkitűzéseinek következetes végrehajtását. Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). (EL) Tisztelt elnök úr! Szeretném felhívni a figyelmet két olyan szolgáltatásra, amelyeket meg kell erősíteni Európában. Az egyik ilyen szolgáltatás a fiataloknak és minden korosztályhoz tartozó munkavállalónak nyújtott tanácsadás, információ és útmutatás, amely segíti őket a számukra megfelelő munka, oktatás vagy az egész életen át tartó tanulás megtalálásában. A másik szolgáltatás, a munkaügyi felügyelet, amelyet az emberhez méltó munkakörülmények előmozdítása érdekében Európaszerte erősíteni kellene. A munkaügyi felügyelőségek képesek lesznek majd kezelni a be nem jelentett munkások problémáját, ami sújtja a jogszerű foglalkoztatást. A foglalkoztatás és a vállalkozás, valamint a szociális partnerekkel történő együttműködés nyújthat talán reményt a 2010-hez vezető években. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). (PL) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Az Európai Unióban a jelenlegi gazdasági helyzet javulóban van. Tanui lehetünk a GDP növekedésének, új munkahelyek keletkeznek, a foglalkoztatottak aránya nő és a munkanélküliség szintje csökken. Ennek a folyamatnak a folytatása érdekében erősíteni kell a társadalmi integrációt, különös tekintettel a fiatalok segítésére akik csak most lépnek be a munkaerőpiacra, hogy állást találjanak. Másodszor, könnyebbé kell tenni a nehéz anyagi körülmények között élőknek, hogy munkát találjanak; harmadrészt, a hosszú távú munkanélkülieknek is lehetőséget kell adni. Vannak olyan területek, ahol hatékonyabb támogatásra és cselekvésre van szükség az Európai Unió részéről. Fontos, hogy kiigazítsuk az oktatási és képzési rendszert, hogy az megfeleljen a lisszaboni stratégia követelményeinek és megkönnyítse a gazdasági fejlődést, aminek viszont több munkahely teremtése lesz az eredménye. Paul Rübig (PPE-DE). (DE) Tisztelt elnök úr! Úgy hiszem, hogy a kis- és középvállalkozások különösen nagy szerepet játszanak a munkahelyteremtésben. Végtére is dolgozóink kétharmada dolgozik kis- és középvállalkozásokban, amelyek a GNP 50%-át termelik meg. Ezért stratégiáink kidolgozásakor arra kellene koncentrálnunk, hogy előmozdítsuk a szakmai továbbképzést a kis- és középvállalatoknál és hogy új lehetőségeket teremtsünk azzal, hogy a keletkezett költségeket le lehessen írni, valamint hogy biztosítsuk azt, hogy végeredményben a magasabb nettó jövedelmek váljanak lehetővé munkavállalóink számára.

14 Végtére is, az infrastruktúrát is ki kell építenünk, hogy munkavállalóink élvezhessék a munkahelyi biztonságot. Az Európai Unió mutathatná a legjobb gyakorlat példáját ezen a területen. Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. (CS) Hölgyeim és uraim! A szigorú parlamenti szabályok nem teszik lehetővé számomra, hogy részletesen válaszoljak hozzászólásaikra. Azonban engedjék meg, hogy megköszönjem az érdemi vitát, amely elemezte a munkaerőpiac és az európai foglakoztatási stratégia sok vonatkozását, engedjék meg, hogy csak néhány alapvető kérdésről szóljak! Először is, az európai foglakoztatási stratégia több kézzel fogható eredményt hozott. A jelenlegi munkanélküliségi és foglalkoztatottsági statisztikák sokkal jobbak, mint 1980 óta bármikor, ami egyértelmű siker. A vitában többen kifejezték aggodalmukat a munkahelyek minőségét illetően. Szeretném hangsúlyozni, hogy a több munkahely és a jobb minőségű munkák a növekedésre és munkahelyteremtésre irányuló megújult lisszaboni stratégia részét képezik. Milyen eredményeket tudunk felmutatni? A több millió munkalehetőség több, mint fele teljes munkaidejű, és nem lehet megkérdőjelezni minőségüket. A többi munkalehetőség közül sok a részmunkaidős vagy a határozott időre szóló. Véleményem szerint nem igaz az a feltevés, hogy a határozott idejű munkák egyike sem jó minőségű. Ez tarthatatlan. Több ezek közül minőségi munkahely. Azonban kétségtelen, hogy némelyik nem nevezhető minőségi munkának és ez az a terület, amit tisztáznunk kell. Személyes véleményem szerint nagyon aggasztó és több figyelmet érdemel a dolgozó szegények problémája, azaz azoké, akik dolgoznak, és mégis szegények maradnak. A rendelkezésre álló adatok szerint a dolgozó szegények a dolgozó népesség kb. 8%-át teszik ki, ami nagyon nagy szám. Milliókról van szó, és ez a kérdés nagyon sürgető. A másik vitatott kérdés a foglalkoztatáspolitika és a társadalmi beilleszkedés kapcsolata. Szeretném hangsúlyozni, hogy a 19. iránymutatás a befogadó munkaerőpiacra, és a hátrányos helyzetűek beilleszkedésének elősegítésére helyezi a hangsúlyt. Ez azért van, mert a Bizottság javasolta a stratégiában, hogy lényegi változtatások ne kerüljenek be az iránymutatókba. Mindez azért történt, mert sikeresnek bizonyultak, és mert világossá vált, hogy a felelősségteljes irányítás biztosítása érdekében, azért, hogy jobb egyensúly legyen az európai és a nemzeti szintek között (több tagállam valóban kifejezett ilyen véleményt), legjobb lenne, ha nem bővítenénk ki őket. Másfelől viszont világos, hogy a szöveg nincs kőbe vésve, hogy tovább fog fejlődni és hogy az Önök által említett témák kétségtelenül azok a témák, amelyekre megfelelő választ kell adni a jövő fejleményeinek megfelelően. Szeretnék még egy kérdést megválaszolni a Szerződés 139. cikkének alkalmazásával kapcsolatban. Paradox módon a tengeri ágazat kollektív szerződését ma írják alá, és az már eldőlt, hogy ezt a kollektív szerződést bevesszük az európai jogszabályokba a 139. cikken keresztül. Más szóval ez egy olyan konkrét lépés, amivel bizonyítható, hogy ezt a cikket nem hanyagoljuk el. Mellesleg a tengeri ágazatra vonatkozó megállapodást igen fontos előrelépésnek tekintem, mert ez egy igen összetett és erőteljesen nemzetközi ágazat és a társadalmi partnerek nagyon sokat értek el. Természetesen voltak más vitatott témák is: az oktatás kérdése, az iskolából kimaradók jelentős száma, és az egész életen át tartó tanulás kérdése. Mindezek a kérdések fontosak és bizonyos mértékben bekerülnek majd az új szociális menetrendbe. Ami a beilleszkedést illeti, szeretném figyelmüket felhívni a Bizottság aktív beilleszkedésről szóló közleményére, amely az egyik olyan dokumentum, amely felvázolja a Bizottság e területre vonatkozó

15 15 stratégiáját. Szeretném hangsúlyozni, hogy bár a munkaerőpiac az alapja az aktív beilleszkedésnek, nem terjed ki minden területre, ahol következetes beilleszkedési politika alkalmazására van szükség. Miután egyértelműen vannak olyanok, akik természetes okokból rekedtek a munkaerőpiacon kívülre, mint például a nyugdíjasok, vagy olyanok, akik különböző szokatlan körülmények közé kerültek, a beilleszkedési politika nem csak a munkaerőpiacon lévőket kell, hogy segítse. Az európai munkaerőpiaci stratégiának egyértelműen figyelembe kell vennie ezt a vonatkozást. Hölgyeim és uraim! Még egyszer szeretném megköszönni önöknek a vitát, amely véleményem szerint felölelte az európai munkaerőpiaccal kapcsolatos legtöbb lényeges kérdést. Azt gondolom, hogy ezek a témák jelentősen hozzájárulnak ahhoz a folyamathoz, hogy jobb és hatékonyabb egyensúlyt találjunk az európai foglalkoztatási stratégia és az egyes tagállamok tevékenysége között. Amint azt már mondtam az előzőekben, nagyon sok érdekes hozzászólást hallottunk a vita során, de a Parlament szabályai lehetetlenné teszik, hogy mindegyikre reagáljak. Ezért aztán csak egy néhányra válaszoltam. Anne Van Lancker, előadó. (NL) Először is szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak, a vitában való részvételért. Világos, hogy Önök közül többen nagy hangsúlyt fektetnek az esélyegyenlőség, a társadalmi integráció és a munka minőségének kérdésére, és ezt nagyon fontosnak tartom. Sajnálom, ha csalódást kellett okoznom néhányuknak azzal, hogy nem vettem figyelembe még több módosítást, de tényleg el akartam kerülni, hogy karácsonyfa legyen ebből a jelentésből túl sok ezüsttel és túl sok dísszel. Még egy dolgot szeretnék hangsúlyozni válaszként Andersson úrnak, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság elnökének megjegyzésére. Őszintén remélem, hogy nem hiába nyújtjuk be ezt a jelentést, mert, bár a Szerződés 128. cikke konzultációs jogot biztosít ennek a Parlamentnek, a gyakorlatban nagy a kockázata, hogy ezt a jogot aláássák. Tisztában vagyok azzal, biztos úr, hogy a Tanács számára fontos, hogy év elején tudjon állást foglalni, hogy a nemzeti reformterveket ki lehessen dolgozni a szociális partnerekkel. Ezért lényegesnek tűnik számomra, hogy ahhoz, hogy a Parlament továbbra is képes legyen szerepét betölteni, az Európai Bizottságnak az év elején kellene ajánlásokat tenni, hogy mindhárom intézmény teljes mértékben tudja a Szerződésben előírt szerepét játszani. Még egyszer szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak és reménykedjünk abban, hogy a Tanács odafigyel ránk. Elnök. A vitát berekesztem. A szavazásra ma déli órakor kerül sor. A szavazáshoz fűzött írásbeli indoklások (az Eljárási Szabályzat 142. cikke) Adam Bielan (UEN), írásban. (PL) Az Európai Bizottság legújabb jelentései szerint az uniós polgárok 16%-át fenyegeti szegénység, és ebből 8% olyan eseteket takar, amelyekben teljes munkaidőben dolgozik az illető. A felnőtt lengyelek 13%-át fenyegeti a szegénység, a teljes munkaidőben dolgozókat is beleértve. Hölgyeim és uraim! Az általam az Európai Parlamentben képviselt Małopolska régió egész Lengyelországban a legalacsonyabb szintű, 8%-os munkanélküliséggel dicsekedhet; azonban ez sem garantálja az életszínvonal biztonságát, mivel a gyorsan növekvő élelmiszer- és energiaárak a szegénység szélére taszítanak sok családot. Az Európai Parlamentben szintén általam képviselt szomszédos Świętokrzyskie tartományban, a helyzet a drámaival határos:

16 a munkanélküliség itt a małopolskainak duplája. Ha csak ezt a két tartományt vesszük példaként, megfigyelhetjük, hogy egyre növekszik a társadalmi egyenlőtlenség szintje. Amint azt Van Lancker asszony a foglalkoztatási iránymutatásokról szóló jelentésében helyesen kifejti, az Európai Unióban azzal a helyzettel kell szembenéznünk, hogy több, mint 14 millió dolgozó ember él szegénységben. Ez a szám nagyon gyorsan emelkedhet, ha nem módosítjuk az arra irányuló lisszaboni stratégiát, hogy több és jobb minőségű munkahelyet teremtsünk az Európai Unióban. Ez a probléma különösen az újonnan csatlakozott tagállamokat érinti, ahol a polgárok jólét terén mutatkozó különbségei a többi tagállamhoz képest a legnagyobbak. Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. (PL) A növekedés és a foglalkoztatás a lisszaboni stratégia kulcselemei. A versenyképes és innovatív Európa megteremtése kötődik a munkaerőpiac változásaihoz. Vállalkozásainknak olyan munkavállalókra van szükségük, akik képesek az új kihívásokra és a változás iránti szükségletre reagálni. Természetesen egyetértek azzal, hogy a foglalkoztatás stabilitást és biztonságot, valamint biztosítékot kellene, hogy jelentsen arra nézve, hogy mit hoz a holnap. Ugyanakkor a munkáltató és a munkavállaló közötti kapcsolatoknak eléggé rugalmasaknak kell ahhoz lenniük, hogy a vállalkozó létrehozhassa a piaci helyzet által rákényszerített változtatásokat. Ezért annyira fontos a vállalkozóknak és a munkavállalóknak egyaránt, hogy fejlesszék képességeiket, továbbképezzék magukat és szakmailag fejlődjenek. Ez az érdeke a vállalkozásoknak, amelyek szakképzett és erősen motivált munkavállalókat fognak alkalmazni. De maguknak a munkavállalóknak is ugyanez az érdeke, akik nagyobb kompetenciájuk miatt biztosabb pozíciót tudnak kiharcolni a munkahelyükön, és abban az esetben, ha változtatásra lesz szükség, biztosítékuk van arra, hogy készségeiknek köszönhetően, nem fog problémát okozni helyük megtalálása a munkaerőpiacon. Végül pedig szeretném felhívni a figyelmet az európai piacon történő mobilitásra. Mint tudjuk, több tagállam máig korlátozza az új tagállamokból érkező állampolgárok foglalkoztatását. Ez annak ellenére történik, hogy az üzleti élet képviselői figyelmeztettek a gazdaság több ágazatában uralkodó munkaerőhiányra. Ameddig az európai munkaerőpiacon továbbélnek a korlátozások a munkavállalók szabad mozgása és a szolgáltatások szabad mozgása, csak félig-meddig fogja gazdaságainkat sikerre vinni. Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. (RO) Az átdolgozott lisszaboni stratégia pozitív eredményekhez vezetett. Ennek ellenére meg kell vizsgálnunk azokat a területeket, ahol szükség van az akciók számának növelésére a Közösség szintjén, a foglalkoztatási célkitűzés elérése érdekében. Különösen a fiatalok képzése során, majd a munkaerőpiacra való belépésük idején jelentkező problémákra szeretnék utalni. Az Európai Unióban 6 millió 18. életévét be nem töltött fiatal marad ki az iskolából. Ugyanolyan komoly probléma az, hogy az Európai Unióban a munkanélküliek több, mint 40% fiatal. Sőt, a legtöbb fiatal, akinek mégis sikerül bekerülni a munkaerőpiacra kedvezőtlenebb foglalkoztatási viszonyok közé kerül, mint például a részmunkaidős, határozott idejű foglalkoztatás, illetve a megbízási szerződéseken alapuló foglalkoztatás. A foglalkoztatáspolitikára vonatkozó jogalkotási iránymutatások szerint, az Európai Unió által létrehozott, a tagállamok e téren végzett intézkedéseinek támogatására irányuló programokkal és a pénzalapokkal kapcsolatban több megoldást kell biztosítanunk.

17 17 Magda Kósáné Kovács (PSE), írásban. () A foglalkoztatási irányelv a kibővített Európa tagországai számára ajánlott hosszú távú vezérfonalat, a lisszaboni stratégia végrehajtásának második félidejére célokat és eszközöket a versenyképességre és a foglalkoztatás bővítésére. Azóta bebizonyosodott, hogy nincs versenyképes, hatékony gazdaság a versengésre ítélt világban, amely gyorsabban haladhatna a többieknél, ha a szociális sivatagban elbizonytalanodott, a társadalmi kirekesztéstől fenyegetett emberek körében akarják megvalósítani. A méltó élet feltétele a méltó munka, amelyhez viszont megfelelő képzettségű, tudását megújítani képes, egészséges és a megkülönböztetéstől megvédett potenciális munkavállalók kellenek ban az irányelv korrekcióját az új tagországok felismert igényei tették szükségessé. Ekkor kapott nyomatékot a halmozottan hátrányos helyzet a munkaerőpiacon, a nem fiatal nők reménytelen munkaerő-piaci helyzete, a speciális nyelvi elszigeteltség, illetve a romák foglalkoztatottságának kérdésköre. Az elmúlt két évben nőtt a munkahelyek száma, javultak a foglalkoztatási arányok, a drámai aktivitási mutatók is szelídebbek lettek. A munkahelyek bővülése azonban a klasszikus, munkaszerződéssel lefedett, teljes munkaidős munkahelyeken lassabb ütemben történt, ugrásszerűen nőtt viszont a részmunkaidős foglalkoztatás, az idénymunka, a vállalkozási szerződéssel foglalkoztatottak aránya. A megváltozott helyzetben nem vitatjuk, hogy a dogmatikus munkajogi szabályozás ideje lejárt. A gazdaság extenzív és intenzív fejlesztéséhez flexibilis szabályok kellenek, amelyek nem vezethetnek munkajogi relativizmushoz, a társadalmi partnerség és a kollektív szerződések jelentőségének lebecsüléséhez. 6. Az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség terén megvalósított előrehaladás az EU-ban (vita) Elnök. A következő napirendi pont a Lynne asszony Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében készített jelentése (A6-0159/2008) az EU-ban az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség terén megvalósított előrehaladásról (a 2000/43/EK és a 2000/78/EK irányelv átültetése) (2007/2202(INI)). Elizabeth Lynne, előadó. Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani a többi képviselőcsoportnak, de különösen az egyes árnyékelőadóknak az együttműködésért. Az a véleményem, hogy jó jelentést eredményezett a közös munka. A jelenlegi irányelvek átültetése és végrehajtása szempontjából vizsgáltam meg ezt a jelentést, más szóval a foglalkoztatási és a faji irányelvre voltam kíváncsi. Inkább a foglalkoztatási irányelvre összpontosítottam, mert a faji kérdést nagyon jó jelentésében tavaly már tárgyalta az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság. Az átültetés és a végrehajtás egyenetlen Európai Uniószerte, különösen a foglalkoztatási irányelvé, de bajok vannak a faji irányelvvel is. Ezen kívül az állampolgárok információhiányban szenvednek az őket érő megkülönböztetés lehetséges jogorvoslatait illetően. A Bizottságnak, a tagállamoknak, a szakszervezeteknek és a kormányzati és nem kormányzati érdekelteknek minden tőlük telhetőt meg kell tenni az ezekben az irányelvekben foglalt jogokkal kapcsolatos tudatosság javítása érdekében, a tagállamoknak pedig megfelelően független testületekhez kell fordulniuk, az egyenlőség előmozdítása

18 érdekében, és a tagállamokat arra kell biztatni, hogy biztosítsák a független testületek tevékenységének a megkülönböztetés összes formájára történő kiterjedését. Túl gyakran tapasztalható, hogy az egyéni áldozatra marad a feladat, hogy egyedül szálljon szembe a megkülönböztetéssel, mindenféle tanácsadói támogatás vagy jogi tudás nélkül csinálja végig a bírósági eljárásokat; ennek pedig meg kell változnia. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a megkülönböztetés áldozatai automatikus biztosításban és segítségben részesülnek. És bár örülök, hogy a Bizottság már gyűjtött statisztikákat a megkülönböztetésről, azt gondolom, hogy több adatra van szükségünk, és egy közös normára, ami alapján ezeket az adatokat gyűjtjük. Üdvözlöm a Bizottság többszörös megkülönböztetés iránt mutatkozó érdeklődését és ez az egyik oka annak, hogy jelentésemben átfogó megkülönböztetésellenes jogszabályokra szólítok fel. El kell távolodnunk a részleges megoldásoktól. Megengedhetetlen a megkülönböztetések ragsorolása. Az új irányelvnek ki kell terjednie a megkülönböztetés és az árukhoz és szolgáltatásokhoz történő hozzáférés minden formájára, amelyekre a jogszabály 13. cikke még nem terjedt ki. Ki kell, hogy terjedjen a fogyatékosságra, a korra, a vallásra, vagy meggyőződésre, és a szexuális irányultságra. A fajra és a nemre már kiterjed, csakúgy, mint a foglalkoztatásra. Sajnálom, hogy bár Špidla biztos úr erre kötelezettséget vállalt és 2008-as munkaprogramjában a Bizottság is elkötelezte magát egy horizontális irányelv mellett és különösen Špidla biztos urat kell megdicsérnem ezért valamifajta visszakozást veszek észre e területen a Bizottság részéről. Meg tudja mondani a Bizottság, hogy hol tartanak, milyen fázisban vannak a hatásvizsgálatok, mire terjednek ki, és mikor adják ki azokat? Én úgy tudom, hogy most arról van szó, hogy esetleg kizárólag egy, semmi másról, csak a fogyatékosságról szóló jogszabályt terjesztenek majd elő. Ez elfogadhatatlan, ezért tettünk módosítást. Évekig folytattam hadjáratot a 13. cikk, a fogyatékosságon és az életkoron alapuló jogszabályért, de ma már meg vagyok győződve arról, hogy nem szabad senkit sem kihagynunk. A megkülönböztetés-ellenesség és az emberi jogok az Európai Unió alapját képezik és minden uniós állampolgárt egyenlően kell kezelni. Arra szeretném buzdítani Önöket, hogy szavazzanak a jelentésem, és ami még fontosabb egy átfogó megkülönböztetésellenes irányelv mellett, hogy jelezhessünk a Bizottság azon tagjai felé, akik nem értenek ezzel egyet, valamint a tagállamoknak is, hogy mi legalább itt a Parlamentben elköteleztük magunkat a megkülönböztetés egyszer és mindenkorra történő megszüntetése, és annak a nevetséges gondolatnak a megszüntetése mellett, hogy a társadalom bármely rétegével szembeni megkülönböztetés elfogadható. (Taps) ELNÖKÖL: COCILOVO ÚR alelnök Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. (CS) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretném Lynne asszonynak megköszönni részletes, tematikus jelentését. A Bizottság teljes mértékben egyetért a jelentés tartalmával. A Bizottság egyöntetűen támogatja a 2000/43/EK és a 2000/78/EK irányelvek teljes körű átültetésére vonatkozó követeléseket. Amint tudják a Bizottság számos bírósági eljárást kezdeményezett több tagállam ellen a jogszabály be nem tartása okán és a jövőben sem fog visszariadni hatásköreinek

19 19 felhasználásától az uniós jogszabály szigorú betartatása, valamint a helyzet gyors és szisztematikus javítása érdekében azokban az esetekben, amikor ezt a jogszabályt még nem hajtották végre. A Bizottság azt is elismeri, hogy javítani kell mindkét irányelv végrehajtásának nyomon követését. Ennek elérése érdekében a Bizottság jelenleg olyan programok kidolgozásán fáradozik, amelyek javítanák a megkülönböztetés eseteinek nyilvántartását. Az igazán fontos kérdés az, hogy a megkülönböztetés ténylegesen hogyan hat a valóságban az egyénekre, nem pedig csak egy elvont kép arról, hogy miként működhetnek a dolgok. A jelentés emellett helyesen hangsúlyozza az intézmények alapvető szerepét az egyenlő bánásmód támogatása terén: kulcsszerepet játszanak a nyomon követésben, az áldozatok segítésében és a jogok tudatosításának javításában. Szeretném hangsúlyozni, hogy milyen fontos szerepet játszik a nem kormányzati szektor ezen a területen. A Bizottság támogatja az intézmények és a nem kormányzati szektor szerepének bővítését, mégpedig úgy, hogy az lefedje a megkülönböztetés minden formáját, nem csak a etnikai származáson és a nemi alapon történő megkülönböztetést. Amint az a Bizottság 2008-ra szóló munkaprogramjában szerepel, szándékomban áll az EK-Szerződés 13. cikkére alapozott módosításom előterjesztése, amely a megkülönböztetés ellen meglévő védelmet a munkaerőpiacon túlra is kiterjesztené. Ez benne lesz a várhatóan június végén elfogadásra kerülő, lehetőségeket, hozzáállást és szolidaritást tárgyaló, szélesebb körű programban is. Élénk politikai viták folynak arról, hogy szükség van-e további megkülönböztetésellenes jogszabályokra uniós szinten. Mondjuk ki: ezek a viták nem arról folynak, hogy kell-e küzdeni a megkülönböztetés ellen, hanem, hogy hogyan küzdjünk ellene a leghatékonyabb módon. Figyelembe véve a téma politikai érzékenységét és némely tagállam nem éppen a legnagyobb hajlandóságot mutató hozzáállását, a talajt nagyon alaposan kell előkészíteni. A megújult szociális menetrend útjára bocsátását megelőző, április 29-én megtartott szemináriumon megegyeztünk abban, hogy további mélyreható elemzésre lesz szükség mielőtt határozunk a legjobb cselekvési stratégia ügyében. Akárhogyan is dönt a Bizottság az elkövetkező néhány héten, a határozatot részletes elemzésre kell alapozni. A többszörös megkülönböztetés minden vetületét, de a szubszidiaritás és az arányosság elvét is figyelembe fogja venni. De a legfontosabb, hogy minden arra rászorulónak kézzel fogható előnye származzék belőle. Zárszóként szeretném megemlíteni, hogy az esélyegyenlőség európai évét nyomon követő lépésként a Bizottság azt tervezi, hogy közleményt terjeszt elő, amelyben konkrét intézkedéseket fogad el az Európai Unión belül a megkülönböztetés elleni védelem javulásának biztosítása érdekében. Ezzel a közleménnyel együtt a Bizottság közzétesz majd egy jelentést is arról, hogy az uniós politikák hogyan járulnak hozzá a romák helyzetének javulásához. Tatjana Ždanoka, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadója. Tisztelt elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Lynne asszonynak a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint képviselőcsoportom nevében kiváló munkájáért és ezért a kiváló jelentésért. Sajnálatos, hogy a megkülönböztetés továbbra is a leglényegesebb és legelterjedtebb emberi jogi probléma az Európai Unióban. Ami a már hatályos megkülönböztetésellenes

20 irányelveket illeti, szeretném hangsúlyozni, hogy csak minimum szintet tudnak biztosítani. Szégyenteljes az a helyzet, hogy számos tagállam máig nem ültette át és nem hajtotta végre még ezeket a minimális elveket sem. Azt gondoljuk, hogy az Európai Bizottságnak aktívabban kellene a jogsértési eljárást bevetnie ezekkel a tagállamokkal szemben. Az Unióban mindenkit biztosítani kell arról, hogy nem érheti megkülönböztetés és hogy hatékony jogi eszközök állnak rendelkezésére a megkülönböztetés elleni küzdelemben. A tagállamoknak és a Bizottságnak szintén aktívan kell támogatnia a lakossági tudatosságot és a megkülönböztetés elleni küzdelemre irányuló képzést. A másik probléma, amint azt ma hallottuk, még jobban aggaszt. Ez az, hogy valóban szükségünk van egy átfogó jogi keretre a megkülönböztetés elleni küzdelemben. Ha jól értettem a biztos úr kijelentését, nem lehetünk biztosak abban, hogy rendelkezik-e majd erről a Bizottság által bejelentett és mindannyiunk által olyannyira szívesen fogadott 2008-ra szóló munkaprogram, amely a munkahelyen kívül, mindenféle alapon történő egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról szóló irányelvre tesz javaslatot. Igazán megdöbbentene, ha a Bizottság kihagyna bizonyos alapokon történő megkülönböztetést a védelemből. Ez azt jelentené, hogy könnyedén feladhatjuk értékeinket, és amint az esélyegyenlőség éve véget ér, újra csak úgy érezzük, megtehetjük, hogy különféleképpen kezeljünk európaiakat. Ezt nem engedhetjük meg. Edit Bauer, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. () Köszönöm szépen, elnök úr! Kedves biztos úr, kedves kollégák. A diszkrimináció elutasítása alapvető emberi érték, ebben nincs is köztünk semmiféle nézeteltérés. Az Európai Néppárt rendkívüli fontosságot tulajdonít az antidiszkriminációs politikának. Meggyőződése, hogy a tagállamok felelőssége annak biztosításában, hogy az Unió egyetlen polgárát se érje diszkrimináció vitathatatlan és megkerülhetetlen. Annak is tudatában van, hogy törvényekkel sajnos nem lehet mindent megoldani. A politikai kultúra, a tolerancia a mindennapokban, a munkahelyeken, a közéletben, a kommunikációban, az országos szinttől a helyi szintekig, a civil társadalom összefogása szükséges ahhoz, hogy a diszkrimináció fokozatosan megszűnjék. Az európai diszkriminációs irányelvek implementálása, amint azt a gyakorlat mutatja, nem egyszerű. A tagországok fele nem tudta kellő módon beemelni a belső jogrendbe vagy megfelelően alkalmazni az irányelveket. Tény, hogy az európai legiszlatívában a Szerződés 13. cikkelyét és a létező irányelveket figyelembe véve létezik egy reális űr. Ez azt jelenti, hogy nem minden a Szerződés 13. cikke által említett úgynevezett védett csoportnak biztosít az európai legiszlatíva az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében egyenlő jogokat. Ennek áthidalását az Európai Néppárt azonban nem egy átfogó, nehezen alkalmazható, kevéssé hatékony irányelvben látja, hanem úgy érzi, hogy sürgősségi alapon, nem hierarchikus alapon az Európai Unióban élő 84 millió fogyatékos diszkriminációját szükséges európai direktíva segítségével megszüntetni, hogy a fogyatékkal élőknek ugyanazon jogaik legyenek Unió-szerte. Tekintettel arra a tényre, hogy a lakosság átlagéletkora növekszik, a korral járó krónikus betegségek pedig gyakran vezetnek egészségkárosodáshoz, a fogyatékkal élők aránya a jövőben növekedni fog. Meggyőződésünk, hogy ez a megközelítés hatékonyabb, reális segítséget nyújthat a fogyatékkal élőknek. Ezért támogatja az Európai Bizottság ilyen irányú kezdeményezését. Köszönöm.