Átírás

1 Hogyan neveljünk boldog gyermeket? A kötõdõ nevelés 8 alapelve

2 Filozófia vagy csodarecept - mi is az a kötõdõ nevelés? A kötõdõ nevelés fogalmát egy amerikai gyermekorvos, Dr. William Sears és felesége, Martha alkotta meg, egy olyan nevelési stílusnak adva nevet ezzel, amely során a szülõk a gyermek szükségleteire a legteljesebb mértékben odafigyelnek, és szoros fizikai és érzelmi kötõdést alakítanak ki vele. Ennek a nevelési stílusnak a filozófiája a fejlõdéslélektan kötõdési elméletén alapul. A kötõdési elmélet szerint azok a gyermekek, akik erõs kötõdést alakítottak ki a szüleikkel gyermekkorukban, magabiztos, empatikus, szeretetteljes kapcsolatokra képes felnõttek lesznek. Azáltal, hogy a csecsemõ, majd kisgyermek megtapasztalja édesanyja, szülei szeretetét, maga is megtanul szeretni, nyíltszívûen és bizalommal közelíteni másokhoz. A gyermek képes lesz arra, hogy bízzon a világban és önmagában, hogy tisztelettel és empátiával viszonyuljon másokhoz. A nevelés során a szülõk igyekeznek megérteni a gyermek biológiai és fizikai szükségleteit, és nem támasztanak irreális elvárásokat a gyermeki viselkedéssel szemben. A korlátok és határok felállításánál figyelembe veszik a gyermek életkorának, fejlõdésének megfelelõ pszichológiai és fizikai tényezõket. Így elkerülik azt a gyermek és felnõtt számára egyaránt jelentkezõ frusztrációt, amikor többet várnak el a gyermektõl, mint amire az képes. A kötõdõ nevelés sokkal inkább filozófia és eszköztár, mintsem szigorú szabályok összessége. A gyermeknevelés túl egyéni és a babák pedig túl bonyolultak ahhoz, hogy létezzenek mindenkire érvényes receptek. A gyermekre figyelve, az õ szükségleteibõl kiindulva azonban megtalálhatjuk saját gyermeknevelési stílusunkat, amely megfelel a család minden tagjának. Azáltal, hogy figyelembe vesszük a csecsemõ jelzéseit, õ egyre pontosabb jelzéseket ad, amiket mi egyre könnyebben tudunk majd értelmezni, és így gördülékeny kommunikáció alakul ki a szülõk és a gyermek között. Idõvel egyre gyakorlottabbak leszünk, és egyre könnyebben találjuk meg azokat a megoldásokat, melyek nekünk is és a babának is megfelelõek. Tegyük meg minden tõlünk telhetõt a rendelkezésünkre álló erõforrásokkal ez minden, amit gyermekeink várnak tõlünk, nincs szükség emberfeletti erõfeszítésekre. A KÖTÕDÕ NEVELÉS 8 ALAPELVE Mi vár ránk? I. Alapelv: Készüljünk fel a szülésre és a szülõvé válásra A terhesség kilenc hónapja lehetõséget nyújt arra, hogy fizikailag, érzelmileg és mentálisan is felkészüljünk az anyaságra, apaságra és magára a szülésre is. Minél több információt szerzünk be a várandósság alatt, annál könnyebb lesz majd döntéseket hoznunk a szülés módjáról, a kisbaba gondozásáról, és késõbb a kisgyermek nevelésérõl. A felkészülés ráadásul szülõi önbizalmunkat is növeli

3 Nem mindegy mi történik szülés után A szülés utáni egy óra kiemelkedõ fontosságú az anya és a baba életében. Ha szülés után rögtön megkapja az édesanya a kisbabát, pocakjára teheti, testével melengeti, bõr-bõr kontaktusba kerül vele, ez nagymértékben erõsíti kettejük kapcsolatát is. Mindezt egy olyan idõszakban, amikor a babának a legnagyobb szüksége van a biztonságra, szeretetre, a mama ismerõs szívverésére egy teljesen új, idegen környezetben. Ennek a szülés utáni ún. aranyórának kiemelkedõ szerepe van a mama és a baba közötti kötõdés kialakulásában. Természetesen ez a kötõdés akkor is kialakul, ha valamilyen okból a babát elválasztották az édesanyjától élete elsõ óráiban vagy napjaiban, mivel a kötõdés kialakulása egy hosszú, többlépcsõs folyamat, nem pedig egy most vagy soha egyszeri alkalom. Azonban a szülés után együtt töltött elsõ egy-két óra, majd késõbb a gyermekágyas, közös elhelyezés nagyon jó közös kezdet anya és gyermeke számára. Hogyan készüljünk a szülésre? Szerezzünk be minél több információt a szülés lehetséges módjairól, a választandó orvosunkról, lehetséges segítõkrõl (pl. szülésznõk, bábák, dúlák), a kórház szokásairól, ahol szülni fogunk. Szerezzünk be minél több információt arról, hogy hogyan látják el szülés után a babát a kórházban: mikor vágják el a köldökzsinórt, milyen vizsgálatokat végeznek, milyen gyógyszereket kap, hogyan fürdetik, öltöztetik. Írjuk össze, hogy mit szeretnénk, vagy nem szeretnénk a szülés és az újszülött fogadása során, és beszéljük meg ezeket a szülésben résztvevõkkel. Szerezzünk be ismereteket a szoptatásról. Szervezzük meg elõre, hogy legyen segítségünk szülés után. Ne csak a háztartás ellátását szervezzük meg, de írjunk listát azokról a szakemberekrõl például védõnõ, szoptatási tanácsadó, dúla, gyermekorvos - elérhetõségekkel együtt, akikhez probléma esetén fordulhatunk. Készüljünk fel elõre, hogy szülés közbeni váratlan események is történhetnek. Ilyenkor kérdezzünk a javasolt beavatkozásról: miért szükséges, mi az elõnye, mik a kockázatai? Milyen egyéb lehetõségek vannak, melyiknek mi az elõnye-hátránya? Meddig kell dönteni? Készüljünk fel fizikailag is a terhességre és a szülésre: étkezzünk egészségesen, járjunk rendszeresen mozogni, kerüljük a stresszt. Hogyan készüljünk a szülõi szerepre? Ismerjük meg a gyermekek fejlõdési szakaszait, így tudunk majd reális elvárásokat támasztani a babával és magunkkal szemben is. Ismerkedjünk meg a különbözõ gyermeknevelési irányzatokkal. Békéljünk meg a saját gyermekkorunkkal ha szükséges, ehhez vegyük igénybe szakember segítségét is. Maradjunk rugalmasak! - 3 -

4 Szívvel-lélekkel II. Alapelv: Etessünk mindig szeretettel és tisztelettel! Egy gyermek etetése sohasem csak a tápanyagok puszta bevitele, hanem egyben a szeretet kifejezése is. Akár egy újszülött intenzív éhségét csillapítjuk, akár a családi asztalnál együtt étkezünk, mi szülõk mindig kihasználhatjuk az étkezések idejét a gyermekeinkkel való kötõdés megerõsítésre. A szoptatás és a kötõdés A szoptatás a legjobb módszer arra, hogy egy csecsemõ táplálék és szeretet iránti igényét is kielégítsük. Tanuljuk meg, mik az éhség korai jelei, ne várjuk meg, amíg a baba már sírni kezd. A szoptatás egy éves kor után is természetes és fontos tápanyagforrás, és érzelmi táplálék is egyben. A szoptatás az édesanyának és a babának egyaránt elõnyös. A szilárd ételek bevezetése Akkor vezessük be a szilárd ételeket, mikor látjuk a kisbabán a jeleit, hogy megérett rá. Egyéves korig az anyatej maradjon a fõ tápláléka a babának. Tartsuk szem elõtt, hogy egy baba sem választja el magát elsõ évben, vagy csak nagyon ritkán. Ha egy évesnél fiatalabb gyermekünk elutasítja a szoptatást, keressük meg, milyen okok lehetnek a háttérben (pl. szopási sztrájk). Hagyatkozzunk a babára abban, hogy mennyit szeretne enni ne avatkozunk be természetes önszabályozó folyamataiba. A hozzátáplálás a szilárd ételek bevezetésével kezdõdik de adjunk idõt arra, hogy az anyatej helyét fokozatosan, hónapok alatt vegyék át a szilárd ételek. A szilárd ételek bevezetése után is igényelni fogja gyermekünk a kényeztetést, a testkontaktust folytassuk a szoptatást addig, amíg erre igénye van. A hozzátáplálás mindig fokozatos legyen, soha ne vonjuk meg a babától a szoptatást egyik napról a másikra. A hozzátáplálás ütemében mindig vegyük figyelembe a baba és az anya igényeit egyaránt. Totyogóknak Naponta legalább egyszer teremtsük meg a nyugodt étkezés lehetõségét, amikor az egész család összegyûlik az asztal körül. Mutassunk példát étkezzünk egészségesen! Ne erõltessük a gyermeket, hogy egyen, hagyjuk, hogy teste jelzéseinek megfelelõen egyen és igyon. Ne használjuk az ételt (különösen az édességet) jutalomként, vagy a megvonását büntetésként. Ne erõltessünk rá a gyermekre olyan ételt is, amit nem szeretne megenni. A kicsik ízlése gyakran változik, ami egyik nap kedvenc volt, másnap már nem kell, vagy éppen fordítva

5 Gyere, mesélj! III. Alapelv: Mindig reagáljunk a baba jelzéseire A csecsemõk sokféleképpen jelzik szükségleteiket: testmozgással, arckifejezéssel, sírással. Ha rendszeresen azt tapasztalják, hogy jelzéseikre válasz érkezik, megtanulnak bízni a környezetükben és a világban. Ha születésétõl kezdve figyelünk a babára, válaszolunk a hívására, kielégítjük a szükségleteit, nem csak egy kiegyensúlyozott kisbabánk lesz, hanem szülõi önbizalmunk is megnõ. Minden újszülött gyakorlatilag koraszülött olyan értelemben, hogy teljesen önállótlan, magatehetetlen, teljes mértékben a szülei gondoskodására van utalva. (Ellentétben például az állatok újszülöttjeivel, akik születésük után hamarosan már felállnak.) A csecsemõ nem tud egyedül enni, öltözni, helyet változtatni, de elaludni vagy megvigasztalódni sem. Ezeket mind a következõ hónapok, éves során fogja megtanulni, addig a mi segítségünkre van szüksége. Ezt pedig a sírásával jelzi nekünk. Dr. Sears szerint egy csecsemõ nem elég fejlett ahhoz, hogy manipulálja a szüleit, így sírásával kielégítetlen igényeit jelzi. Ha ezekre azonnal válaszolunk, a kisbaba azt tanulja meg, hogy hatással van a világra, megbízhat benne, van, aki a segítségére siessen. Míg ha jelzései megválaszolatlanok maradnak, akkor azt tanulja meg, hogy hiába kér segítséget, senkit nem érdekelnek a szükségletei. Miért jó, ha reagálunk a baba jelzéseire? A kisbabák agya és idegrendszere még éretlen és alulfejlett születéskor, így nem tudják magukat megnyugtatni, megvigasztalni. A felnõtt következetes, ismétlõdõ reakcióiból tanulva, a mintát követve, a kisgyermek fokozatosan megtanulja magát megnyugtatni. A kisbaba belsõ ritmusát megértve és ahhoz alkalmazkodva sokkal harmonikusabb életvitel alakítható ki, mintha az órához igazítjuk a napirendet. Növekszik az anyai, szülõi önbizalmunk, és az önmagunkba vetett hitünk, hogy képesek vagyunk a baba megfelelõ gondozására. Ha sokáig sír a baba, a szerveztében ugyanolyan változások lépnek fel a stressz-hormonok hatására, mint a felnõtteknél. Az ilyen a stresszreakciók rendszeres ismétlõdése késõbb fizikai vagy érzelmi problémákat okozhat. De nem lesz így elkényeztetve? A szükségletek kielégítésével és ne feledjük, a szeretgetés, testkontaktus iránti igény is az nem lehet egy kisgyermeket elkényeztetni. Az elkényeztetés ott kezdõdik, amikor nem várjuk el a gyermektõl azokat a dolgokat sem, amikre már képes lenne, amikor késõbb mindent ráhagyunk, nem állítunk fel kereteket, korlátokat. A kötõdõ nevelés nem azt mondja, hogy azokat a szükségleteket, melyeket a gyermek maga is ki tud elégíteni, tegyük meg helyette. Sokkal inkább arra bíztat, hogy figyeljünk a gyermekünkre, ismerjük meg, tapasztaljuk ki, hogyan változnak az igényei az idõ múlásával és a körülmények változásával, és ezekhez mi is rugalmasan alkalmazkodjunk

6 A szeretõ érintés IV. alapelv: Biztosítsunk elég testkontaktust A csecsemõ számára a testkontaktus, a szeretgetés ugyanolyan fontos, mint a táplálék vagy a meleg ruha. A simogatás, az érintés kielégíti a baba testkontaktus, ragaszkodás, biztonság és mozgás iránti igényét is. A szeretõ érintés segít az egészséges kötõdés kialakításában. A növekedõ kisgyermeknek is sokáig van még szüksége az érintésre, a szeretgetésre. Ne feledjük, hogy a kisfiúk számára ez ugyanolyan fontos, mint a kislányoknak! Csecsemõknél: A bõr-bõr kontaktus különösen hatékony és fontos, például a születés utáni órákban, vagy szopási sztrájk idején. Szoptassuk a babát. Fürödjünk együtt vele (természetesen csak tisztán, tusolás után üljünk a babával együtt be a kádba). Masszírozzuk rendszeresen a babát. Hordozzuk rendszeresen. Totyogóknál: Gyakran öleljük meg, engedjük, hogy hozzánk bújjon, simogassuk a hátát vagy rendszeresen masszírozzuk. Hagyjuk, hogy õ jelezze, mennyi ölelésre van igénye, ne erõltessük rá (még ha rosszul is esik, ha elutasít). Játékos formában is bátoríthatjuk a fizikai közelséget, pl. apák és fiúk játékos birkózása is ilyen. Ha már túl nagy ahhoz, hogy felemeljük, ültessük az ölünkbe vagy magunk mellé, és karoljuk át. Hosszú éjszakák V. alapelv: Éjszaka is gondoskodjunk gyermekeinkrõl És átalussza már az éjszakát? gyakran ez az elsõ kérdés, amit az újdonsült szülõknek nekiszegeznek. Noha a babák többsége nem alussza át az éjszakát, mégis ez a mítosz öröklõdik generációról generációra. Az alvásnak két fõ fázisát különböztetjük meg. REM fázis = rapid eye movement (gyors szemmozgásos) fázis. Szokták aktív vagy felületes alvásnak is nevezni. Ilyenkor álmodunk, és az agy igen éber és tevékeny ebben az idõszakban. nem-rem fázis. Nyugodt vagy mély alvásnak is hívják. Ilyenkor a szem is nyugalomban van, nem figyelhetõk meg szemmozgások. Alvás során az éber állapotból elõször az aktív alvás állapotába, majd három fázison keresztül az egyre mélyebb alvási fázisokba jutunk. Ezután újra egy aktív szakasz következik. Az éjszaka folyamán többször váltják egymást ezek a ciklusok. Az éjszaka elsõ felében a mély alvás dominál, majd hajnal felé hosszabbodnak az aktív szakaszok, míg végül kiegyenlítõdik a két fázis hossza

7 Felnõtteknél egy-egy nyugodt alvási ciklus átlagosan percig tart, az aktív periódus kb. 10 percig. Az alvással töltött idõ kb %-a aktív alvás. Csecsemõknél és kisgyermekeknél hosszabbak az aktív szakaszok. Kutatások megfigyelései alapján valószínûsítik, hogy erre az agy éréséhez van szükség. Különösen addig, amíg a csecsemõ kevéssé figyel környezetére, így az álomból származó belsõ ingerekre is szüksége van az agy fejlõdéséhez. Náluk csak kb. feleannyi a mély alvás idõtartama, mint a felnõtteknél. Egy három hónapos kisbabánál pl % aktív fázis, 35-45% a mély alvás és 10-15% az átmeneti szakasz. Az aktív alvás szintje körülbelül a kisgyermek 2-3 éves korára közelíti meg a felnõttek szintjét. Rövidebbek az alvási ciklusaik is, kb percesek. További jellegzetessége még az újszülöttek alvásának, hogy hosszabb idõ alatt jutnak el az aktív fázisból a mély alváshoz. Nem alakult még ki teljes mértékben a nyugodt alvás három fázisa, ezért alvásának egy része átmeneti vagy ingatag álomnak tekinthetõ. Ezekben az idõszakokban könnyen felébrednek, ha éhesek, fáznak, vagy melegük van, vagy egyedül érzik magukat. Betegség, fogzás, növekedési ugrások vagy az életükben bekövetkezõ jelentõsebb változások hatására ezek az ébredések a megszokottnál sûrûbbek lehetnek. Jellemzõ az is, hogy - a felnõttekkel ellentétben - nem jutnak egybõl a nem-rem fázisba elalváskor, hanem elõtte átmennek egy kb. 20 perces aktív szakaszon. Ezért ébrednek fel sokszor, mikor megpróbáljuk letenni õket az ágyba rögtön elalvás után. Óvakodjunk az alvás-tréningektõl! Ki ne vágyna az át nem aludt éjszakák után egy csodamódszerre, amivel egy csapásra véget lehetne vetni a sok felkelésnek. Az ilyen csodamódszerek, alvástréningek azon alapulnak, hogy a csecsemõt meg kell tanítani aludni, és ehhez nyugodtan hagyhatjuk sírni a kiságyban, amíg álomba nem sírja vagy meg nem nyugtatja saját magát. Az újabb keletû kutatások szerint azonban, ha hosszú ideig sírni hagyjuk a babát, az agyban annyira megnövekszik a kortizol nevû stressz-hormon szintje, hogy ez az érzelmi életben, az alvási mintázatokban és a viselkedésben, hosszú távon is károkat okozhat. Egy csecsemõ idegrendszere még éretlen ahhoz, hogy egészséges módon dolgozza fel a stresszt és nyugtassa meg magát. Az agy érintett része csak 2,5-3 éves korra fejlõdik ki, addig a kisgyermeknek a szülei segítségére van szüksége, hogy megnyugodjon és kezelni tudja intenzív érzéseit. De akkor mit tegyünk? Az éjszakai gondoskodás alapelve szerint a szülõknek ugyanúgy reagálniuk kell a baba jelzéseire éjszaka, mint nappal. Ilyenkor azonban fokozottan igaz, hogy a reagálás ne jelentse azt, hogy minden a baba körül forog. Az éjszakai szoptatást, pelenkacserét minél kisebb felhajtással hajtsuk végre: csak a kislámpát kapcsoljuk fel, gyorsan dolgozzunk, ne játsszunk, beszélgessünk a babával. Így tudni fogja, hogy még éjszaka van, nem a játék ideje. Az alvási szokások kialakításánál hol és kivel alszik a baba vegyük figyelembe a család szokásait és a családtagok anya, apa, testvérek és a baba (!) igényeit, és így válasszuk ki a számunkra legmegfelelõbb variációt. Mindenképpen olyan - 7 -

8 megoldást válasszunk, amelyikkel minden családtag egyetért, hiszen ez a család közös ügye. Néhány lehetséges megoldás: A baba ágya a hálószobában az édesanyja ágya mellé van tolva, az anya így bármikor átnyúlhat a kiságyba megnyugtatni a babát. Nagyobb gyerekeknek, ha már kinõtték a kiságyat, letehetünk egy matracot is az ágy mellé. A baba a szüleivel, esetleg testvéreivel egy ágyban alszik. Ahogy nõ a baba, itt is válthatunk késõbb egy ágy mellé letett matracra. A baba külön ágyban, de a szülõk hálószobájában alszik. A baba külön szobában alszik. A babaszoba ne legyen messze a szülõk szobájától, és ne csukjuk be az ajtókat, hogy biztosan meghalljuk a baba jelzéseit. Ha az anya ettõl nyugodtabban alszik, használhat légzésfigyelõt és/vagy bébiõrzõt. Éjszakai rutin Függetlenül a kialakított alvási, altatási szokásoktól, az esti rutin segít levezetni a napi feszültséget, és felkészülni az éjszakai nyugalomra. Kísérletezzünk és találjuk meg azt az esti menetrendet, amely a legmegfelelõbb a gyermekünknek. Az alvási szokások változnak a baba növekedésével és fejlõdésével, ezért maradjunk rugalmasak, és változtassunk mi is, mikor eljött az ideje. Segítsünk a babának megtanulni, értelmezni a teste jelzéseit: ha fáradt, fektessük le, ne tartsuk erõszakkal ébren, de ne erõltessük az alvást, mikor szemmel láthatóan nem álmos. Amikor saját ágyba vagy saját, külön szobába kerül a baba, ne legyen hirtelen ez az átmenet, és mindig válaszoljunk a jelzéseire, ha megijed vagy elszomorodik valamitõl. A kisbabáknak gyakran szükségük van a felnõttek segítségére az elalváshoz, akár szoptatás közben alszanak el, akár azt igénylik, hogy maradjunk mellettük, amíg el nem alszanak. Ezt az igényüket idõvel ki fogják nõni, és maguktól megtanulnak egyedül aludni. Sem a szülõvé válás, sem az együttalvás nem kell, hogy hátrányosan érintse a szülõk intim kapcsolatát. Egy kis kreativitással, beleértve az idõzítést és a helyszínt, minden megoldható. Az állandóság biztonságot ad VI. alapelv: Folyamatos és szeretetteljes gondoskodó jelenlét A csecsemõknek és kisgyermekeknek intenzív igényük van gondozójuk folyamatos jelenlétére. A mindennapi gondozás és a játékos, szeretetteljes interakciók erõs köteléket alakítanak ki kettejük között. A csecsemõ három és hat hónapos kora között ismeri fel anyját, mint tõle különálló személyt, és kezdi el kialakítani vele azt az érzelmi kötõdést, amely késõbb is fontos szerepet fog játszani életében. Ettõl kezdve már ragaszkodni fog anyjához, nem csak fizikai szükségleteinek kielégítése miatt, hanem mert az anya személyét önmagáért szereti. (Természetesen ez még önzõ ragaszkodás, hiszen a kisbaba nem képes empátiára, így nemigen érdeklik még az anya igényei, lelki vagy fizikai állapota.) Folyamatos jelenlétükkel, szeretetteljes gondoskodásukkal a szülõk erõs és egészséges kötõdést alakíthatnak ki gyermekükkel

9 Ha szeretnénk kimozdulni Természetesen a fentiek nem jelentik azt, hogy gyermekünk elsõ három évét otthonunkba bezárkózva kell eltöltenünk. Elõször is nagyon sok helyre elvihetjük magunkkal a babát is. Nem csak baba-mama programokra, de sétálni, barátnõkhöz, vásárolni vagy hivatalos ügyeket intézni. Mindez csak némi szervezõkészséget és kreativitást igényel, hogy összehangoljuk a baba igényeit a körülményekkel. A baba nélkül is kimozdulhatunk néhány órára, például egy mozi vagy egy vacsora erejéig. Fontos is, a kiégés elkerülése végett, hogy magunkra és a párunkra is szánjunk tudatosan idõt (errõl késõbb még lesz szó). Ilyenkor mindig olyanra bízzuk a babát, akit õ jól ismer, és akiben mi is megbízunk. Hosszabb utazások A gyerekek különbözõ korban érnek meg arra, hogy hosszabb idõre elváljunk tõlük, de általánosságban a két éjszakánál hosszabb távollét megterhelõ a 3 év alatti gyermekek számára. Körülbelül ekkorra érik meg bennük a bizonyosság, hogy a jelen nem lévõ emberek, dolgok is léteznek. Tippek hosszabb távollét idejére Olyanra bízzuk a gyermeket, akit jól ismer, és akit kedvel, és akiben mi is megbízunk. Ne a gyermek költözzön el arra a néhány napra, hanem a gondviselõje költözzön be a család lakásába. A gyermeknek biztonságot nyújt az ismerõs környezet. Ha mégis a gondviselõhöz kerül a gyermek, akkor elõtte töltsön ott minél több idõt a szülõkkel együtt, hogy ne legyen számára idegen a környezet. Ne titokban osonjunk el, hanem mondjuk el elõre gyermekünknek, hogy néhány napra elutazunk. Magyarázzuk el neki, az õ fogalmaival, ez mennyi idõt jelent: például két ebéd, két délutáni alvás lesz addig, kettõt kell aludni, mire a mama hazajön. Mondjuk el milyen változásokat jelent ez neki: például a nagymama fogja megebédeltetni, a nagypapa viszi le sétálni. Maradjunk rendszeres telefonkapcsolatban az otthoniakkal, hogy ha a beszámolók alapján úgy érezzük, átléptük a gyermek tûréshatárát, haza tudjunk indulni. Megérkezéskor ne lepõdjünk meg, és ne sértõdjünk meg, ha gyermekünk inkább elcsodálkozik a felbukkanásunkon, minthogy örülne neki. Idõre van szüksége, mire megérti, hogy újra elõkerültünk. Hagyjuk, hogy magától jöjjön oda hozzánk, ne rohanjuk le az ölelésekkel és puszikkal, mert megijeszthetjük. Számítsunk rá, hogy néhány napig többet kell kedveskedni neki

10 Jutalmazás vagy büntetés? VII. alapelv: Pozitív fegyelmezés A kötõdõ nevelés alapszabálya, hogy úgy bánjunk gyermekeinkkel, ahogyan szeretnénk, hogy õk bánjanak velünk. A pozitív fegyelmezés célja, hogy a gyermek lelkiismerete kialakuljon, és belsõ normái ill. a mások iránti együttérzés vezéreljék. A pozitív fegyelmezés a szülõ és a gyerek közötti biztonságos, õszinte szeretetkapcsolaton alapul. Az empátián, szereteten és tiszteleten alapuló fegyelmezés erõsíti a szülõ és gyermeke közötti kötõdést, míg a fenyítés vagy a túlzott büntetés gyengíti azt. Ne feledjük, hogy a fegyelmezés végsõ célja az, hogy a gyermek önkontrolja és önfegyelme kialakuljon, és õ is úgy bánjon velünk, ahogyan mi bántunk vele, azaz szeretettel és tisztelettel. A pozitív fegyelmezés a megelõzés, a figyelemelterelés és a helyettesítés módszereit alkalmazza azért, hogy a gyermekeket megóvja a veszélyektõl, elterelje a helytelen viselkedéstõl. Fontos, hogy megértsük, milyen viselkedés felel meg a gyermek életkorának, ne támasszunk felé túlzott elvárásokat, hanem szeretettel terelgessük viselkedését a kívánt irányba. Igyekezzünk megérteni viselkedésük hátterét, mivel a gyermekek sokszor a viselkedésükkel fejezik ki érzelmeiket. Olyan megoldásokat keressünk, melyek minden érintett méltóságát megõrzik. A gyerekek utánzással tanulnak, ezért fontos, hogy jó példát mutassunk nekik. A szülõnek is megvan a maga élete VIII. alapelv: Törekedjünk egyensúlyra a család és a saját igényeink között Ideális esetben a családban minden családtag szükséglete mindig ki van elégítve, mindenki boldog és egészséges, és a család tökéletes egyensúlyban van. A valóságban azonban egy család sem folyamatosan kiegyensúlyozott, de folyamatosan törekedhetünk ennek az egyensúlynak a kialakítására. A gyermek igényei elsõbbséget élveznek, hiszen õ nem tud várni még minél kisebb, annál intenzívebbek és sürgetõbbek az igényei de ez nem jelenti azt, hogy a család többi tagjáról meg kellene feledkezni. Tippek a családtagok igényeinek összeegyeztetésére Legyünk rugalmasak, fogadjuk el, hogy a gyermek megszületése megváltoztatja a dolgokat. Tûzzünk ki reális célokat, ne vállaljuk túl magunkat. Ne akarjunk tökéletes szülõk lenni, elegendõ, ha elég jó szülõk vagyunk. Helyezzük az embereket a dolgok elé. Ne féljünk nemet mondani. Találjuk meg a módját, hogy a párunkkal kettesben is töltsünk el idõt. Szánjunk idõt magunkra is. Vegyünk igénybe segítséget a házimunkában. Étkezzünk egészségesen és mozogjunk rendszeresen. Pihenjünk le napközben mi is, amikor a baba alszik. Töltsünk sok idõt a szabadban a babával együtt. Ha már nagyobb a gyermekünk, néha bízzuk rá másra, és kapcsolódjunk ki

11 Elõzzük meg a kiégést A kiégés egy összetett fizikai, érzelmi és mentális válasz a nagyfokú stresszre. A szülõ ilyenkor fáradt, feszült, fizikailag, érzelmileg és szellemileg kimerült. Túlhajszoltnak, alábecsültnek, elutasítottnak, dühösnek, tehetetlennek, reménytelennek, frusztráltnak, elégedetlennek érezheti magát. Ha így érezzük magunkat, akkor azonnal segítségre van szükségünk: Legyen a legfontosabb egyensúlyunk mielõbbi visszanyerése. Ne foglalkozzunk lényegtelen dolgokkal. Meditáljunk, jógázzunk, tanuljunk meg valamilyen relaxációs technikát. Töltsünk idõt a párunkkal vagy a barátainkkal. Ha szükséges, vegyük igénybe szakember segítségét. Ne feledjük a babáról való gondoskodás, a szoptatás, akkor mûködik jól, ha az anya és a baba is boldog és elégedett. A kötõdõ nevelés nem egyenlõ azzal, hogy az anya feláldozza magát és mindent a baba igényeinek rendel alá, hanem az egymásra való kölcsönös odafigyelésen, szereteten, egymás igényeinek tiszteletén alapul. *** A kötõdõ nevelési stílus nem ad egy mindenkire érvényes receptet, hiszen minden gyermek egyedi és megismételhetetlen. Ezért arra bíztatja a szülõket, hogy ismerjék meg kisbabájukat, és használják ítélõképességüket és kreativitásukat, hogy megtalálják saját nevelési stílusukat, amely mind a babának, mind az egész családnak megfelel. Kocsisné Péterfy Hajnal szakújságíró Lektorálta: Gitidiszné Gyetván Krisztina IBCLC szoptatási tanácsadó, védõnõ, dúla Irodalom: Schneiderné Diószegi Eszter, pszichológus, IBCLC: Kötõdõ nevelés (attachment parenting), Ranschburg Jenõ: Szülõk könyve, Saxum kiadó Dr. William Sears: Éjszakai gondoskodás, Sanoma Budapest, Dr. William Sears honlapja, Attachment Parenting International,