Rajongói fordítás 2013.

Átírás

1 Rajongói fordítás 2013.

2 A könyv eredeti címe: Jay Crownover Rule (Marked Men #1) A sorozatban megjelent többi mű címe: Jay Crownover Jet (Marked Men #2) Jay Crownover Rome (Marked Men #3) Megjelenik ben! A fordítás alapjául szolgáló könyv: Jay Crownover Rule (Marked Men #1) Fordították: Sky Maya Mandy Enn Janedoe peppermill runy Loreley Frea spies Lektorálta: Enn 2

3 Ajánlom mindazoknak, akik évekig hallgatták a panaszkodásomat arról, hogy egy új életcélra van szükségem, és akik bátorítottak, hogy tegyem azt, amiben a legjobb vagyok. Próbálkozok hát és arról írok, amit ismerek csak éppen annak egy kicsit romantikusabb és idealizáltabb verziójáról. Tehát ez a könyv azoknak a valós világban élő tetovált srácoknak is szól, akik az évek során be-, és kiléptek az életemből, és akik ihletet adtak a főhőseim megformálásához. 3

4 1. FEJEZET Fordította: Sky és Maya Fordította: Sky Először azt gondoltam, hogy a dörömbölés a fejemben, a tegnap este elfogyasztott 10 kupica Crown Royalnak köszönhető, de aztán eszembe jutott, hogy ma vasárnap van, és nem számít hányszor mondtam már neki, vagy mennyire udvariatlan voltam vele, vagy, hogy milyen állapotban talált éppen rám minden egyes vasárnap megjelent, hogy hazacipeljen. Egy halk nyögés az ágy túlsó feléről felidézte, hogy tegnap este nem egyedül jöttem haza, na, nem mintha egyáltalán emlékeznék a lány nevére, vagy arra, hogyan is néz ki. Beletúrtam a hajamba és kiszálltam az ágyból, épp mikor az ajtó kinyílt. Sosem kellett volna kulcsot adnom annak a kis elkényeztetett hercegnőnek. Nem fáradtam azzal, hogy eltakarjam magam, hozzá volt szokva ahhoz, hogy meztelenül és másnaposan nyit rám. A lány az ágy másik felében oldalra fordult és összehúzott szemmel nézett fel kínos kis bulink legújabb szereplőjére. Mintha azt mondtad volna, hogy szingli vagy! Hangjából sütött a vádaskodás, amitől felállt a szőr a nyakamon. Ha egy lány hajlandó hazamenni egy ismeretlennel egy kis hancúrozás kedvéért, semmi joga nincs ítélkezni, főleg úgy, hogy még mindig meztelenül és kócosan feküdt az ágyamban. Adj húsz percet. Kezemmel a hajamba túrtam, a szőke az ajtóban pedig felvonta a szemöldökét. 4

5 Tízet kapsz. Szerettem volna válaszul én is felvonni a szemöldököm, de a fejfájás majd leterített, azonkívül rá amúgy sem tudtam volna ilyesmivel hatni. Csinálok kávét. Nasht már megkérdeztem, kér-e, de azt mondta, be kell mennie az üzletbe, mert van egy ügyfele. Megvárlak az autóban. Megfordult és mire felnéztem már el is tűnt, én pedig keresni kezdtem az eldobott gatyámat a földön. Mi folyik itt? Átmenetileg megfeledkeztem a lányról az ágyban, ezért halkan káromkodtam egyet, majd magamra kaptam egy fekete pólót, ami viszonylag tisztának tűnt. Mennem kell. Tessék? Homlokráncolva néztem rá, mikor felült és magához szorította a lepedőt. Elég jól nézett ki, szép teste volt már amennyire a takarón keresztül láttam, és azon töprengtem, vajon milyen mesét adhattam be neki tegnap este, hogy rávegyem, hazajöjjön velem. Az a típus volt, aki mellet nem bántam volna felébredni, ha mások lettek volna a körülmények. Dolgom van valahol, ezért jobb, ha felkelsz és lelépsz ügyesen. A lakótársam általában itthon szokott lenni, szóval maradhattál volna egy kicsit, amíg készülődsz, de most dolgozni ment, tehát mozgasd azt a csinos kis fenekedet. Viccelsz velem? kérdezte hitetlenkedve. Hátranéztem a vállam fölött, miközben kihalásztam a bakancsaimat egy halom szennyes ruha alól. Nem. Miféle bunkó csinál ilyet? Semmi kösz a tegnap estét, jó volt veled, mit szólnál egy reggelihez, hanem csak tűnj a picsába innen? 5

6 Ledobta a lepedőt és észrevettem, hogy egy szép tetkó van a bordái fölött. Biztos az vonzott hozzá az este. Igazi seggfej vagy, tudod? Még annál is nagyobb seggfej, de ez egyike volt azon rengeteg dolognak, amiről ennek a libának nem kellett tudnia. Magamban elátkoztam Nasht. A lakótársam, aki egyben a legjobb barátom volt már általános iskola óta, általában gondoskodott az ilyen helyzetekről. Mindig számíthattam rá, de most megfeledkeztem arról, hogy be kellet fejeznie egy tetkót, ezért kénytelen voltam kézbe venni a dolgokat. Hé, egyébként mi is a neved? Ha eddig dühös volt, most aztán tombolni kezdett, miközben kimászott az ágyból. Magára kapkodta tegnap esti ruháit, feltupírozta festett szőke haját és rám meredt. Lucy, nem emlékszel? Bezseléztem a hajam, hogy felálljon és magamra fújtam egy kis arcszeszt, hogy elrejtse a szex és másnaposság szagát. Megrántottam a vállam és vártam, hogy kimenjen előttem, közben fél lábon ugrálva felvette magas sarkúját, amiről üvöltött, hogy Dugj meg!. Rule vagyok. Igazán hülyén jött volna ki, ha kezet nyújtok neki, ezért inkább a bejárati ajtóra mutattam, majd bementem a fürdőszobába, hogy kimossam a whisky áporodott ízét a számból. Van kávé a konyhában, és ha gondolod, írd le a telefonszámod, egyszer majd felhívlak. A vasárnapok nem jók nekem. Sosem fogja megtudni, mennyire igaz, amit mondtam. Hitetlenkedve bámult rám. Tényleg fogalmad sincs arról, hogy ki vagyok, igaz? 6

7 Ezúttal lüktető fejem ellenére is felvontam a szemöldököm, és habzó fogkrémmel a számban néztem rá. Addig bámultam, míg végül fogcsikorgatva az oldalára mutatott. Erre biztosan emlékszel! Nem csoda, hogy annyira tetszett a tetkója. Én csináltam. Kiköptem a fogpasztát és szemrevételeztem magam a tükörben. Borzalmasan néztem ki. A szemeim pirosak voltak, a bőröm szürke, a nyakamon pedig egy Rhode Island nagyságú szívás virított. Anya imádni fogja, akárcsak az új frizurámat. Sűrű, fekete hajam két oldalt leborotváltam, az elejét pedig befestettem lilára, és felfelé állt, mint a kakastaréj. A szüleimet már így is kikészítette a rengeteg tetoválás, ami mindkét karom és a nyakam egy részét borította, a frizura csak hab lesz a tortán. De mivel semmivel sem javíthattam a helyzeten, kiléptem a fürdőszobából, megragadtam a lány karját és minden kedvesség nélkül a bejárati ajtóhoz vonszoltam. Változtatnom kell ezen: én fogok hozzájuk elmenni, nem pedig őket hozom ide, és akkor elkerülhetem az ilyen helyzeteket. Figyu, valahova el kell mennem, és bár nem feltétlenül szeretnék elmenni, de az, hogyha kiakadsz és jelenetet rendezel, semmit sem fog javítani a helyzeten, legfeljebb csak feldühít. Remélem jól érezted magad tegnap este, és ha akarod meg is hagyhatod a számod, de mindketten tudjuk, hogy szinte nulla az esélye annak, hogy valaha is felhívlak. Ha nem akarod, hogy ringyóként kezeljenek, talán nem kellene lefeküdnöd minden részeg seggfejjel az eső éjszaka. Hidd el nekem, minket csak egyetlen dolog érdekel, másnap reggelen pedig egyedül azt szeretnénk, ha szépen csendben, szó nélkül lelépnétek. Fáj a fejem, és azt hiszem hányni fogok, azonkívül a következő órát egy autóban összezárva kell töltenem olyasvalakivel, aki szótlanul gyűlölködve a halálomat tervezi, tehát mi lenne, ha hanyagolnánk a drámát, és tovább lépnénk? 7

8 Közben sikerült kiterelnem az épületből és megláttam az autóm mellet parkoló BMW-t. Türelmetlenül várt már rám, és ha nem sietek, elindult volna nélkülem. Rávigyorogtam Lucyra és megvontam a vállam. Elvégre nem az ő hibája hogy egy seggfej vagyok, és még én is beláttam, hogy többet érdemelt volna egy ilyen lerázásnál. Figyelj, ne érezd magad rosszul. Igazán elbűvölő szemétláda tudok lenni, ha akarok. Messze nem te vagy az első, és az utolsó sem, aki végignézi ezt a kis műsort. Örülök, hogy a tetkód jól sikerült és remélem, hogy amiatt fogsz rám emlékezni, nem pedig a múlt éjjelért. Anélkül hogy visszapillantottam volna, lekocogtam a lépcsőn és felrántottam a puccos fekete BMW ajtaját. Gyűlöltem az autót és gyűlöltem azt is, hogy mennyire passzol a sofőrjéhez. Előkelő, elegáns és határozottan drága, ezek a jelzők az utastársamra is tökéletesen ráilletek, és annak ellenére, hogy miközben kifordultunk a parkolóból Lucy üvöltözött utánunk, csak annyit motyogott a bajsza alatt, hogy Tipikus. Megszokta a hisztiket, amiket másnap reggel a csajok rendeztek miközben leléptem tőlük. Egyszer még a szélvédőjét is ki kellet cseréltetnem, mivel az egyik liba, aki hozzám akart vágni egy követ elvétette, és betörte azt. Hátratoltam az ülést, hogy helyet csináljak hosszú lábaimnak és fáradtan az ablaknak hajtottam a fejem. Mindig hosszú és fájdalmasan néma volt az utunk, és noha ez máskor borzalmasan idegesített, ma nem bántam. Középiskola óta állandóan jelen voltunk egymás életében, minden hibám és erősségem ismerte. A szüleim saját lányukként szerették és legtöbbször szívesebben látták őt, mint engem. Az ember azt gondolná, hogy a múltunkkal, mindazzal a közöttünk lévő rossz és jó emlékkel, képesnek kellene lennünk egy kis udvarias csevejre pár óra erejéig. 8

9 Mindazt a szemetet, ami a hajadban van, felkened az ablakomra. A hangja egyáltalán nem illett hozzá. Az tiszta cigaretta és whisky volt, miközben ő maga pezsgő és selyem. Mindig szerettem a hangját, és amikor jól kijöttünk, akár órákig is képes lettem volna hallgatni azt. Majd letakarítom. Felhorkant, én pedig összefontam a karom a mellkasom előtt. Felkészültem a néma utazásra, de úgy látszik, ma volt számomra mondanivalója, mert amint ráhajtott az autópályára, lehalkította a rádiót és kimondta a nevem. Rule. Kissé oldalra fordítottam a fejem és fél szemmel rápillantottam. Shaw. A neve épp olyan előkelő, mint ő maga. Sápadt bőre volt, szőke, szinte fehér haja és hatalmas zöld szemei. Alacsony volt, az én 1,83- as magasságomhoz képest egy fejjel kisebb, de a teste tökéletes. Az a fajta lány volt, akit a srácok akaratuk ellenére is észrevettek, de amint rájuk emelte azt a jeges zöld tekintetét, azonnal tudták, hogy esélyük sincs nála. Úgy áradt belőle az elérhetetlenség, mint más csajokból az, hogy Gyere és kapj el. Nagyot sóhajtott és néztem, amint egy hajtincs elemelkedik a homlokáról. Szeme sarkából rám pillantott, én pedig megdermedtem mikor láttam, hogy milyen erősen szorítja a kormányt. Mi a baj Shaw? Az alsó ajkát rágta, ami az idegesség biztos jele volt nála. Gondolom a héten nem válaszoltál édesanyád egyetlen hívására sem. Nem éppen szoros kapcsolat volt köztem és a szüleim között, sőt, leginkább csak kölcsönösen elviseltük egymás jelenlétét, ezért cipelt haza minden vasárnap reggel Shaw. Mindketten egy Brookside nevű kisvárosból származtunk, Colorado tehetősebb részén. Amint megszereztem a diplomám, eljöttem Denverbe, és Shaw pár évre rá 9

10 szintén ideköltözött. Fiatalabb volt nálam, és minden vágya az volt, hogy bejusson a denveri egyetemre. Nemcsak úgy nézett ki, mint egy kibaszott mesebeli hercegnő, ráadásul még orvosnak is készült. Anya tudta, hogy önszántamból sosem tenném meg a két órás utat haza és vissza minden hétvégén, de ha Shaw vezet és elvisz engem, akkor nemcsak hogy lelkiismeret furdalásom lenne amiatt, hogy időt fordít rám zsúfolt napirendjéből, de kifogásom se lehetne arra, hogy ne menjek. Shaw állta az üzemanyagot, várt rám, amíg kikászálódtam az ágyból, és két év alatt még egyszer sem panaszkodott. Nem, egész héten elfoglalt voltam. Tényleg sok dolgom volt, ugyanakkor anyámmal sem szerettem beszélni, ezért figyelmen kívül hagytam mindhárom hívását a héten. Shaw nagyot sóhajtott és szorosabban markolta a kormányt. Azért hívott, hogy elmondja, Rome megsérült és a hadsereg hazaküldi hat hétre, hogy pihenjen és felgyógyuljon. Apukád tegnap elment Springsbe, a bázisra, hogy hazahozza. Olyan gyorsan ültem fel, hogy bevertem a fejem. Szitkozódni kezdtem és megdörzsöltem a fájós részt. Micsoda? Hogy érted, hogy megsérült? Rome a bátyám volt, három évvel idősebb nálam és az utóbbi hat év nagy részében tengerentúlon állomásozott, de még mindig nagyon közel álltunk egymáshoz, és ugyan nem tetszett neki, hogy eltávolodtam a szüleinktől, de ha komolyan megsérült, arról ő maga szólt volna nekem. Nem vagyok benne biztos. Margot azt mondta, hogy történt valami a konvojával, mikor kimentek járőrözni. Azt hiszem elég csúnya balesetet szenvedtek. Azt is mondta, hogy eltört a keze és pár bordája, de olyan kapkodva beszélt, hogy nem értettem pontosan. Rome felhívott volna. 10

11 Szedálták, az utóbbi két napot pedig eligazításon töltötte, ezért megkérte anyukádat, hogy hívjon fel téged, mert ti Archer fiúk aztán igazán makacsok tudtok lenni. Margot mondta neki, hogy nem veszed fel a telefont, de Rome erősködött, hogy próbálkozzon tovább. A bátyám megsérült, de már itthon van, és én nem tudtam róla. Lehunytam a szemem és hagytam, hogy a fejem hátrahulljon. Nos, azt hiszem, ez legalább jó hír. Elmész meglátogatni anyádat? Nem kellett ránézni, hogy tudjam, megdermedt. Gyakorlatilag kézzelfogható volt a feszültség. Nem felelte. Nem mondott többet, de nem is vártam. Lehet, hogy mi Archerek nem álltunk valami közel egymáshoz, de a Landonok mellet kispályások voltunk. Shaw családja aranyat szart és pénzt lélegzett, ugyanakkor hűtlenek és hazugok voltak. Elváltak majd újraházasodtak, és mindabból, amit az évek során tapasztaltam egyértelműen látszott, hogy nem igazán érdekli őket egyetlen lányuk sorsa. Tudtam, hogy Shaw szeretett nálunk lenni, imádta a szüleimet, mert ők álltak a legközelebb ahhoz, amit családnak nevezhetett, de sosem irigykedtem emiatt rá, sőt, örültem neki, mert így legalább elterelte a figyelmet rólam. Ha Shaw jól teljesített a suliban, egy befolyásos egyetemistával randizgatott és élte azt az életet, amit a szüleim a saját fiaiknak is megálmodtak ami azonban nem jött össze, távol tartották magukat az ügyeimtől. És miután Rome általában egy kontinensnyi távolságra tartózkodott tőlük, én voltam az egyetlen, akire rászállhattak, ezért szégyentelenül kihasználtam Shaw-t, mint lökhárítót. 11

12 Ember, van vagy három hónapja, hogy utoljára beszéltem Rome-mal. Szuper lesz találkozni vele. Vajon rá tudom venni, hogy eltöltsön egy kis időt Denverben velem és Nashsel? Gondolom nagyon is készen áll már egy kis szórakozásra. Shaw megint sóhajtott egyet, majd felhangosította a rádiót. 22 éves vagy Rule, mikor hagysz fel végre ezzel a meg nem értett tinédzser viselkedéssel? Ennek a csajnak legalább megkérdezted a nevét?! És ha esetleg nem tudnád, úgy bűzlesz, mint egy kifőzde és egy sztriptíz klub keveréke. Felhorkantam, majd újra becsuktam a szemeimet. 19 éves vagy Shaw, mikor fogsz végre felhagyni azzal a mániával, hogy mások elvárása szerint éld az életed? A 82 éves nagyanyámnak is több akcióban van része, mint neked. Holtbiztos, hogy nem fogom neki elárulni, milyen jónak találtam az illatát, merthogy az édes volt és nagyszerű én pedig nem akartam per pillanat kedves lenni. Éreztem, hogy rám meredt, mire elrejtettem egy vigyort. Bírom Ethelt. A hangja nyers volt. Mindenki bírja Ethelt. Bátor és senkinek sem hagyja, hogy lealázza. Tanulhatnál egy s mást tőle. Ó, talán átfesthetném a hajam pinkre, teletetoválom az egész testem, mindenféle fémet aggatok magamra és lefekszem mindenkivel, aki csak mozog nem ez az életfilozófiád? Erre felpattantak a szemeim, a fejemben fel-alá masírozó zenekar pedig belekezdett a második körébe. Én legalább azt csinálom, amit akarok. Tudom, hogy ki és mi vagyok Shaw, és nem kérek elnézést miatta. Ebben a pillanatban mintha Margot Archer beszélne belőled. Összepréselte ajkait. Mindegy, térjünk vissza inkább az eredeti állapothoz, és hagyjuk figyelmen kívül egymást. Úgy gondoltam, 12

13 tudnod kell Rome-ról, mert az Archer fiúk nem igazán szeretik a meglepetéseket. Ebben igaza volt. Tapasztalataim szerint a meglepetések soha nem hoztak semmi jót. Szerettem a testvérem, de be kellet vallanom idegesített, amiért nem hívott fel, hogy elmondja megsérült, illetve mert még mindig azt akarta, hogy rendesen viselkedjek a szüleimmel. Díjaztam Shaw ötletét, miszerint nem veszünk tudomást egymásról, ezért visszadőltem az ülésbe és megpróbáltam a lehető legkényelmesebben elhelyezkedni a kis sportkocsiban, és kezdtem is elszundítani. Kb. 20 perc múlva arra ébredtem, hogy a telefonja a The Civil War -t üvölti. Nagyokat pislogva végigsimítottam az arcomon. Ha a hajam nem idegesíti fel anyát, az, hogy nem borotválkoztam meg a nagyra becsült villás reggelijéhez, tuti az őrületbe kergeti majd. Nem. Megmondtam, hogy Brookside-ba megyek, és csak későn érek vissza. Ránéztem, és megérezhette a tekintetem, mert gyorsan felém pillantott és láttam, hogy kezd elpirulni. Nem, Gabe, megmondtam, hogy nem érek rá. Nem hallottam a választ, de bárki is volt a vonal túlsó végén, dühös lett, amiért lerázták. Láttam, amint Shaw ujjai szorosabban fonódnak a telefonra. Semmi közöd hozzá. Most mennem kell, majd később beszélünk. Egyik ujját végighúzta az érintőképernyőn és a pohártartóba hajította a drága készüléket. Gondok a paradicsomban? Nem igazán érdekelt Shaw és a gazdagabb mint Krőzus, a világ jövendőbeli uralkodója pasija, de az illem megkövetelte, hogy érdeklődj az illető állapotáról, ha látod, hogy valami bántja. Nem 13

14 ismertem Gabe-et, de abból, amit anya mondott mikor épp odafigyeltem rá, tökéletesen beleillett Shaw jövőjébe. A családja ugyanolyan gazdag, mint Shaw-é, az apja bíró, vagy ügyvéd, és biztos voltam benne, hogy az ürge valami unalmas ruhákat viselt. Hosszú pillanatokig úgy tűnt, nem fog válaszolni, de aztán megköszörülte a torkát. Nem igazán. Szakítottunk, de Gabe nem veszi az adást. Tényleg? Igen, pár hete már. Egy ideje meg szerettem volna tenni. Túlságosan lefoglal a munkahely és a suli ahhoz, hogy barátom legyen. Ha ő lett volna az igazi, akkor nem így éreznél. Szorítanál rá időt, mert vele szeretnél tölteni minden szabad pillanatot. Felhúzott szemöldökkel nézett rám. Ugye nem épp párkapcsolati tanácsot akar nekem adni Mr. Az Évszázad Hímringyója? A szemeimet forgattam, mire a fejem sikoltva tiltakozni kezdett. Csak mert nem volt még egyetlen olyan lány sem az életemben, akivel szerettem volna egy kis időt eltölteni, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne tudnám a különbséget a minőség és a mennyiség között. Hát én simán bevettem, azonkívül Gabe olyat akart, amit nem álltam készen neki adni, és ebből még baj lesz, mert anyámék imádták. Na, az igaz. Abból, amit róla hallottam, mintha direkt arra született volna, hogy boldoggá tegye a szüleidet. Hogy érted, hogy többet akart, mint amennyit hajlandó voltál adni? Megpróbált egy óriási követ az ujjadra húzni hat hónap után? 14

15 Rám nézett és felhorkant. Messze nem. Csak szerette volna, ha komolyabbra fordul a kapcsolatunk, én meg nem. Felnevettem, közben a homlokomat dörzsölgetve. A fejfájásom kezdett tompa pulzálásba váltani, de így már elviselhetőbb volt. Meg kell kérnem, hogy álljon meg egy Starbucksnál, ha túl akarom élni az előttem álló napot. Most szűziesen azt akarod mondani, hogy szeretett volna a bugyidba jutni, te meg nem akartad? Összehúzott szemöldökkel nézett rám, majd letért a Brookside-ba vezető útra. Állj meg egy Starbucksnál, mielőtt elérnénk a szüleim házát és nehogy azt hidd nem vettem észre, hogy nem válaszoltál a kérdésemre. Ha megállok, el fogunk késni és nem minden férfi azzal a fejével gondolkozik, amit a nadrágjában hord. Nem fog ránk szakadni az ég, ha egy pár percet késünk és ugye csak viccelsz? Hat hónapig szédítetted azt a lúzert és nem adtál neki semmit? A gondolatra elnevettem magam és olyan erősen röhögtem, hogy meg kellet fognom a fejem, nehogy szétrobbanjon. Ha tényleg ezt hiszed, messze nem vagy olyan okos, mint amilyennek mindig is hittelek. Minden egyes kilencven éven aluli férfi szeretne a bugyidba jutni Shaw, főleg ha azt hiszi, hogy a pasid. Én férfi vagyok, hidd el, tudom. Ajkába harapva azon töprengett, amit mondtam neki, miközben leparkolt a kávézó előtt. Gyakorlatilag kiestem az autóból, annyira vártam, hogy kinyújtóztassam a lábaimat. Hosszú volt a sor, én pedig körbepillantottam, hogy felismerek-e valakit, mert Brookside elég kicsi város és mikor hétvégenként hazajöttem, elkerülhetetlenül 15

16 belebotlottam egy-két ismerősbe. Nem fáradtam azzal, hogy megkérdem Shaw-t, kér-e valamit, mivel még mindig duzzogott, amiért meg kellett állnia. Majdnem én következtem, mikor a telefonom üvölteni kezdte a Social Distortion -t a zsebemben. Elővettem, miközben leadtam a rendelést a legnagyobb bögre feketekávéra, majd helyet foglaltam a pultnál egy barnahajú csaj mellet, aki alaposan szemügyre vett, amit persze próbált eltitkolni. Mizujs? A háttérben hallottam, amint szól a zene a boltban, miközben Nash megkérdezte, hogyan zajlott a ma reggelem. Nash jobban ismerte minden hibám, mint bárki más ezen a világon, és azért sikerült ilyen sokáig megtartani a barátságunkat, mert sosem ítélkezett felettem. Húzós volt. Másnapos vagyok, épp arra készülök, hogy leüljek anyámékkal jópofizni, azonkívül Shaw is elbűvölő hangulatban van ma. Milyen volt a tegnapi csaj? Fogalmam sincs. Még arra sem emlékszem hogyan kerültem haza a buliból, de azt hiszem én tetováltam ki, mert ma reggel magán kívül volt, amiért nem emlékeztem rá. Nash röhögni kezdett. Tegnap este vagy hatszor elmondta neked, sőt, még a pólóját is le akarta venni, hogy megmutassa, és én vittem haza a részeg seggedet. Próbáltalak rávenni, hogy éjfélkor lelépj, de nem bírtam veled. Felhorkantam, majd elvettem a kávét a pultostól, mikor szólított. Észrevettem, hogy a barnahajú csaj követte tekintetével a pohárra fonódó kezemet, amire egy kobra feje volt tetoválva. A kígyó többi része a karomon tekeredett felfelé egészen a könyökhajlatomig. Villás nyelve képezte gyűrűsujjamon az L betűt a nevemből, ami az 16

17 ujjpercekre volt keresztben rátetoválva. Rákacsintottam, miközben eltátotta a száját és kisétáltam a rám váró BMW-hez. Sajnálom haver. Hogy ment a munka? Nash nagybátyja, Phil hat évvel korábban nyitotta meg a boltot a Capitol Hill-en, ami korábban főleg bandatagokat és motorosokat szolgált ki, ma azonban a fiatal városiak és a hippik odaáramlásával a Marked az egyik legmenőbb tetováló szalon volt a városban. Nashsel ötödikben találkoztam művészeti órán és azóta elválaszthatatlanok voltunk. Valójában az ő ötlete volt már 12 éves korunkban, hogy majd beköltözünk a városba és Philnek fogunk dolgozni. Mindketten őrülten tehetségesek voltunk, és megvolt a személyiségünk ahhoz, hogy fellendítsük az üzletet, ezért Philt nem zavarta, hogy még a 20-at sem töltöttük be, mikor dolgozni kezdtünk nála. Jó érzés volt egy olyan barát, aki ugyanazon a területen dolgozott, mint én; a bőröm élő tanulsága volt Nash fejlődő képességének. A gyengébb tetkóktól a lehető legprofibb munkáig Nash bőre pedig az én fejlődő tehetségemet mutatta. Befejeztem azt a hátmintát, amin július óta dolgoztam, és jobb lett, mint vártam. Az ürge pedig a mellkasát is tetováltatni akarja, én meg elvállalom, mert jól fizet. Szép. A kávémmal zsonglőrködtem, mert közben fél kézzel próbáltam kinyitni a kocsiajtót, mikor egy hang megállított. Szia. Hátranézve a vállam fölött a kis barnát láttam a kávézóból. Tetszik a tetkód. Visszamosolyogtam rá, majd hátraugrottam, mikor majdnem magamra öntöttem a kávét, mivel Shaw nem túl kedvesen kinyitotta belülről az ajtót. Köszi. Ha nem lettünk volna olyan közel az otthonomhoz és Shaw nem rakja éppen rükvercbe a váltót, talán elkértem volna a 17

18 telefonszámát. Shaw lenéző pillantást vetett rám, amit figyelmen kívül hagytam és folytattam a beszélgetést Nashsel. Itthon van Rome. Állítólag megsérült és Shaw azt mondja, itt is lesz még pár hétig felépülni és pihenni. Gondolom ezért hívott annyit anyám a héten. Szuper. Kérdezd meg tőle, nem akar-e nálunk lakni egy ideig, hiányzott már az a csirkefogó. Kortyoltam párat a kávéból, mire a fejem végre kezdett lenyugodni. Az a tervem. Majd otthonról felhívlak és elmesélem, mi a helyzet. Kinyomtam a telefont és visszasüppedtem az ülésbe. Shaw rám nézett és esküszöm, hogy a szemei villogtak a dühtől. Komolyan, soha nem láttam még ilyen zöldet a természetben, és ha dühös volt, akkor egyenesen másviláginak tűntek. Anyukád hívott, miközben te a flörtöléssel voltál elfoglalva. Dühös, amiért késni fogunk. Nagyot kortyoltam az istenek fekete nektárjából és szabad kezemmel a zene ritmusára doboltam a térdemen. Mindig is nyugtalan srác voltam, és ahogy közeledtünk a szüleim otthonához, ez általában egyre rosszabb lett. Fordította: Maya A reggeli mindig mesterkélt és kényelmetlen volt, és nem tudtam felfogni, hogy miért ragaszkodnak hozzá minden egyes héten, és azt sem tudtam megérteni, hogy Shaw miért rángat el engem erre a komédiára, de ennek ellenére minden héten elmentem, pedig tudtam, hogy soha semmi nem fog megváltozni. Azért haragszik, mert te késésben vagy. Mindketten tudjuk, hogy nem igazán érdekli, én ott 18

19 vagyok-e vagy sem. Ujjaimmal egyre gyorsabban és gyorsabban doboltam, ahogy az autó befordult a kapuval elzárt lakóövezetbe és közelebb ért a hegybe ágyazódott, hasonló stílusban épített mini paloták sorai felé. Ez nem igaz, és ezt te is tudod, Rule. Nem szenvedném végig ezeket az autós tortúrákat minden hétvégén, és nem tenném ki magam a reggeli másnapos, aljas kinézetednek csak azért, hogy tojást és palacsintát ehessek a szüleidnél. Azért csinálom, mert látni szeretnénekk és meg akarnak próbálni valamilyen kapcsolatot kialakítani veled, nem foglalkozva azzal, hogy hányszor is bántod őket, vagy okozol nekik fájdalmat. Tartozom ennyivel a szüleidnek; és ami még fontosabb, tartozom Remynek annyival, hogy megpróbállak a helyes irányba terelni, annak ellenére, hogy ez egy istentelenül hálátlan feladat, ami egész embert kíván. Élesen szívtam be a levegőt, szinte már fájt a mellkasom, ami mindig akkor jött elő, ha valaki megemlítette Remy nevét. Az ujjaimat akaratlanul kinyitottam és összeszorítottam a kávéspohár körül, és haragosan felé kaptam a fejem. Remy nem lenne örökösen a seggemben, próbálva olyasvalakivé változtatni, aki nem vagyok. Soha sem voltam elég jó nekik, és soha nem is leszek. Ő bárkinél jobban megértette ezt, és állandóan azon dolgozott, hogy mindazzá váljon számukra, ami én soha nem lehetek. Shaw sóhajtott és megállt a felhajtón apám SUV-ja mögött. Az egyetlen különbség közted és Remy között csupán annyi, hogy ő hagyta, hogy az emberek szeressék őt. Kinyitotta az ajtaját és átnézett a téren, ami elválasztott minket. Mindig is eltökélten próbáltál rávenni minden egyes embert, aki csak törődik veled, hogy ezt kétségkívül bizonyítsa is be. Soha sem akartad, hogy szeressenek, Rule, és rohadt jó vagy abban, hogy erről soha senki ne feledkezzen 19

20 meg. Olyan erővel csapta be az ajtót, hogy a fogaim összekoccantak és a fejem újra lüktetni kezdett. Már három éve. Három magányos, három üres, három szomorú, nyomorúságos éve, hogy az Archer testvérek nyerő hármasa már csak duó. Rome-hoz is közel álltam, ő is nagyszerű volt és mindig is a példaképem, mert egy igazi rosszfiú, de Remy volt a másik felem képletesen és szó szerint is. Ő volt az ikertestvérem, a fény a sötétségemben, egyszerűsége az én keménységemnek, öröm az én szorongásomban, a tökéletesség, míg én, ó, a totálisan elcseszett. Nélküle félember voltam, és már soha nem leszek teljes. Már három éve, hogy felhívtam az éjszaka közepén, jöjjön értem és szedjen össze, mert túl részeg vagyok ahhoz, hogy vezessek. Már három éve, hogy elindult a közös lakásunkból egyetlen szó nélkül, hogy felszedjen, mert mindig megtette értem. Már három éve, hogy elvesztette az uralmát a kocsi felett az esős és csúszós I-25-ös autópályán, és nekicsapódott egy teherautónak száz kilométer per órás sebesességgel. Már három éve, hogy az ikertestvéremet eltemettük és annak is, hogy anyám rám nézett könnyes szemekkel és közönyösen kijelentette, Neked kellene ott lenned, ahogy Remy testét leengedtük a sírba. Már három éve történt, de a neve említése is elég ahhoz, hogy a térdem megrogyjon, főleg ha az annak az egyetlen személynek a szájából hangzott el, akit Remy rajtam kívül a világon a legjobban szeretett. Remy volt minden, ami én nem. Jóvágású, jól öltözött, érdekelte a tanulás és az, hogy felépítsen magának egy biztos jövőt; és az egyetlen ember ezen a bolygón, aki elég jó és elég előkelő volt ahhoz, hogy passzoljon az ő nagyszerűségéhez, az Shaw Landon. Ők ketten elválaszthatatlanok voltak az első pillanattól fogva, amikor Remy elhozta őt hozzánk, amikor a lány tizenhárom éves volt és megpróbált elmenekülni a Landonok erődítményéből. Remy mindig 20

21 ragaszkodott ahhoz, hogy ők ketten pusztán barátok, hogy úgy szereti Shaw-t mint egy testvért és csak meg akarja őt védeni a szörnyű és hideg családjától, de az a mód, ahogyan viselkedett vele telve volt tisztelettel és törődéssel. Tudtam, hogy szereti őt és mivel Remy nem tudott rosszat tenni, Shaw hamar tiszteletbeli családtag lett, és a legnagyobb bosszúságomra ő volt az egyetlen, aki igazán, valójában megértette azt a mély fájdalmat, amit Remy elvesztése okozott bennem. Szereznem kellett még magamnak néhány extra szabad percet, hogy a lábaim rendeződjenek alattam, így felhajtottam a maradék kávémat, és csak azután löktem ki az ajtót. Nem voltam meglepve, hogy egy magas alak közeledett felém a SUV mellett, ahogy azon dolgoztam, hogy kikászálódjak a sportkocsiból. A bátyám tíz centivel volt magasabb nálam és olyan testfelépítésű, akár egy harcos. Sötétbarna haja tipikusan, katonásan rövidre volt nyírva és sápadt kék szeme, ami pontosan olyan jeges árnyalatú volt, mint az enyém, fáradtnak tűnt, ahogy erőltetetten rám mosolygott. Füttyentettem egyet, ahogy megláttam a bal karját begipszelve és felkötözve, merevítővel az egyik lábán, és a szemöldökétől egészen a homlokáig futó borzalmas, fekete öltéseket. A nyíró, ami megtámadta az én hajamat, egyértelműen jó munkát végzett a nagy tesónál is. Jól nézel ki, katona. Marcona féloldalas ölelésbe vont, amit viszonoztam, mire összerezzent, amiből egyértelműen tudtam, hogy néhány bordája is eltört vagy megsérült. Úgy nézek ki, ahogy érzem is magam. Te néztél ki úgy, mint egy bohóc, ahogy kiszálltál a kocsiból. Bármi történjék is, mindig bohócnak nézek ki, amikor ennek a lánnyal a közelében vagyok. 21

22 Hangosan felnevetett és végighúzta ujjait a tüskéimen. Te és Shaw még mindig úgy viselkedtek, mintha halálos ellenségek lennétek? Inkább, mint kényelmetlen ismerősök; ő meg ugyanolyan finomkodó és ítélkező, mint mindig. Miért nem hívtál vagy írtál egy t, hogy megsérültél? Tőle kellett megtudnom idefelé jövet. Káromkodott és lassan elindultunk a ház felé. Idegesített, hogy láttam, milyen nehézkesen mozog, és azon gondolkodtam, nem sérült-e meg jobban, mint ahogy azt mutatja. Elvesztettem az eszméletemet, miután a Hammerrel átpördültünk. Rámentünk egy házilag készített robbanószerkezetre és iszonyatos volt. Egy hétig feküdtem kiütve a kórházban, és amikor felébredtem, meg kellett műteni a vállamat, ami után megint csak kába voltam egy ideig. Felhívtam anyát, gondoltam ő majd felvilágosít a helyzetről, de hallottam, hogy a szokásodnak megfelelően nem válaszoltál a hívásaira. Megvontam a vállamat és kinyújtottam felé a kezemet támogatásként, mikor habozott egy kicsit a bejárati ajtó előtti lépcsőknél. Elfoglalt vagyok. Makacs vagy. Nem lehetek túl makacs, hiszen itt vagyok, nem igaz? És még csak nem is tudtam, hogy itthon vagy egészen negyed órával ezelőttig. Az egyetlen oka annak, hogy itt vagy az, hogy a kislány odabent köti az ebet a karóhoz és elhatározta, hogy összetartja ezt a családot függetlenül attól, hogy a sajátja-e vagy sem. Menj be és viselkedj jól, különben szétrúgom a seggedet, törött kar ide vagy oda. 22

23 Néhány jól megválogatott szót motyogtam válaszul és követtem kissé leharcolt bátyámat a házba. A vasárnap tényleg a legkevésbé kedvelt napom volt. 23

24 2. FEJEZET Fordította: Mandy Halk kattanással csuktam be a fürdőszoba ajtaját és elfordítottam a zárat. A csempének dőlve lecsúsztam és végigfuttattam remegő kezeimet az arcomon. Minden egyes vasárnap egyre nehezebb és nehezebb volt Rule kísérőjének lenni ezekre a családi összejövetelekre. Már úgy éreztem, gyomorfekélyt kapok tőle, és ha még egyszer rá kellett nyitnom Rule-ra és az egyik gusztustalan, bárban felszedett kurvájára, nem voltam biztos benne, sikerül-e kijutnom a lakásából anélkül, hogy gyilkosságot követnék el. Megfordultam, hogy némi hidegvizet fröcsköljek az arcomra és elemeltem a nehéz szőke hajzuhatagot a nyakamról. Össze kellett szednem magam, mert az utolsó dolog, amire szükségem volt, hogy Dale vagy Margot észrevegye, valami nincs rendben és még begyógyszerezve és fájdalmak között is Rome volt az egyik legfigyelmesebb ember, akivel valaha találkoztam. Semmi nem maradt észrevétlen előtte, ami valamelyik öccsével vagy velem volt kapcsolatos, mivel gyakorlatilag a póthúg kategóriába tartoztam nála. Egyre nehezebb és nehezebb volt Rule közelében lennem és nem csak azért, mert ha ránéztem, az emlékeztetett mindenre, amit elvesztettem és pontosan ugyanezzel a problémával küzdött Dale és Margot is. Nem mintha azaz érzéketlen seggfej egy kicsit is együtt érzett volna a szüleivel! Az én küzdelmem abból fakadt, hogy Rule bonyolult volt, tapintatlan, nagyszájú, figyelmetlen, meggondolatlan, gyakran nyűgös és általában kibírhatatlanul idegesítő. De mikor úgy 24

25 döntött, elbűvölő és vicces is tudott lenni, művészien briliáns és nagyon gyakran a legérdekesebb ember a szobában. Tizenhárom éves korom óta mindkét oldalába fülig szerelmes voltam. Természetesen szerettem Remyt, mint egy testvért, mint azt a legjobb barátot és tökéletes védelmezőt, aki volt. De Rule-t úgy szerettem, mintha ez lett volna a küldetésem az életben, mintha elkerülhetetlen lett volna, és nem számít hány alkalommal bizonyosodott be, milyen borzalmas ötlet ez, hogy milyen rossz párosítás voltunk és milyen érzéketlen seggfej tudott lenni, képtelen voltam megszabadulni az érzéstől. Így minden egyes alkalommal, mikor szembesültem a ténnyel, hogy nem gondol rám másként, mint csupán valakire, aki hazafuvarozza, a már amúgy is összetört szívem egy kicsit még jobban megszakadt. A saját családom annyira zűrös volt, kizárt, hogy akár csak a fele is lennék annak a személynek, aki ma vagyok anélkül, amit Archerék tettek értem. Remy a szárnyai alá vett, mikor barátok nélküli és magányos tini voltam, Rome veréssel fenyegette az első fiút, aki megríkatott, mert nem viszonozta az érzéseimet, Margot vásárolni vitt a szalagavató és báli ruhákért, mikor a saját anyám túlságosan elfoglalt volt az új férjével ahhoz, hogy ezzel törődjön. Dale elvitt a Denver Egyetemre és a coloradói Boulderbe és segített logikusan és racionálisan leszűkíteni a lehetőségeket, mikor egyetemet kellett választanom. Rule, nos, Rule állandó emlékeztető volt arra, hogy a pénz nem ad meg neked mindent, amit akarsz és nem számít, milyen tökéletes próbáltam lenni, milyen keményen dolgoztam azért, hogy mindenkinek megfeleljek, ez még mindig nem volt elég. Kifújtam a levegőt, amit mintha már több mint egy órája tartottam volna vissza, és elővettem egy Kleenexet, hogy letöröljem a fekete foltokat, amik a szemem alatt keletkeztek a víztől. Ha nem megyek az ebédlőbe gyorsan, Margot ki fog jönni értem, és nem volt ésszerű kifogásom arra, miért is hiperventillálok a fürdőszobában. 25

26 Kihalásztam egy hajgumit a zsebemből és alacsonyan lófarokba kötöttem a hajamat. Felkentem egy vékony réteg szájfényt és csendesen buzdító beszédet tartottam, emlékeztetve magam arra, hogy millió másik vasárnap csináltam már végig ezt, és a mai semmiben sem különbözik a többitől. Éppen kiléptem a folyosóra, amikor megszólalt a telefonom és vissza kellett fojtanom egy nyögést, mikor láttam, hogy megint Gabe keres. Hangpostára irányítottam a hívást és az elmúlt hónapban századszorra tűnődtem el azon, miért vesztegettem egyetlen pillanatot is az időmből arra a nagyképű seggfejre. Túlságosan méltatlan volt, túlontúl kapzsi, túl felszínes és jobban érdeklődött a vezetéknevem és a tény iránt, hogy a szüleim pénzesek, mint irántam. Még csak nem is akartam randizni vele, vagy bárki mással, de a szüleim erőltették a dolgot, és mint mindig, meghajlottam a nyomásuk alatt és az lett a vége, hogy több időt töltöttem Gabe-bel, mint amennyit szerettem volna. Sokkal tovább sikerült elviselnem őt, mint amit kinéztem volna magamból, végtére is Gabe inkább saját magával törődött, semmint velem. Amikor végül erőltetni kezdte a szexet, kényelmetlenséget okozva nekem azzal, hogy olyan helyeken érintett meg és fogdosott, amiknek a közelében sem akartam tudni a kezét, szakítottam vele. Sajnos sem ő, sem a szüleim nem akarták venni az adást és elárasztottak a hívások, üzenetek és ek az utóbbi két hétben. Gabe-et elég könnyű volt elkerülni, az anyámat már nem annyira. Éppen a telefont tettem vissza a zsebembe, mikor egy halk hang megállított. Mi van veled, kislány? Több mint tizennyolc hónapra elmentem és csak egy ölelést és puszit kapok, mielőtt felszívódsz? Hol vannak a könnyek, hol a hisztéria, hogy itthon vagyok épen és egészségesen? Mi folyik abban a bonyolult kis fejedben, mert azt egyértelműen látom, hogy forgatsz benne valamit?! 26

27 A csuklástól szaggatottam felnevettem és hagytam a homlokomat az előttem lévő erős mellkasra dőlni. Rome még sérülten és összetörve is az a fajta srác volt, aki a szerettei és azon dolgok közé állt, amik árthattak nekik. Megveregette a fejem búbját és súlyos kezét a tarkómra fektette. Hiányzott ez a csinos arc, Shaw; nem is tudod milyen jó érzés újra itthon lenni. Addig helyezkedtem, amíg a karommal képes voltam óvatosan átöleltem a derekát, így meg tudtam szorítani egy kicsit anélkül, hogy fájdalmat okoztam volna neki. Te is hiányoztál nekem, Rome. Csak feszült vagyok. Az iskola őrület mostanában, három vagy négy estét dolgozok egy héten és a szüleim nem szállnak le rólam a srác miatt, akivel most szakítottam. Tudod, hogy szeretem, amikor mind együtt vagyunk. Azt hittem, anyukád szívrohamot fog kapni, amikor felhívott, hogy elmondja mi történt veled. Annyira örülök, amiért jól vagy, nem hiszem, hogy ez a család el tudná viselni egy másik Archer fiú elvesztését. Nem, valószínűleg nem. El sem tudom hinni, hogy anya miatt még mindig az idióta öcsém sofőrjét kell játszanod. A karjába fontam az enyémet és az ebédlő felé indultunk. Ez az egyetlen módja annak, hogy eljöjjön. Ha ki kell hagynom az iskola miatt, vagy mert közbejött valami, Rule egyszerűen lerázza a szüleit. Legtöbbször, amikor elmegyek érte a lakásába, még csak azt sem tudja, milyen nap van, és úgy kell eltámolyognia az ajtóig a mai nap is kiváló példa erre. Ha felbukkanok, úgy érzi köteles velem jönni, nem számít minek vagy kinek a közepén van éppen. Rome az orra alatt káromkodott. Az a kölyök nem halna bele, ha egy héten egyszer kedves lenne anyával és apával. Nem szabadna elvárnia, hogy a bébiszittere legyél. 27

28 Megvontam a vállam, mert mindketten tudtuk, hogy az összes Archer fiúnak megvolt a maga szerepe. Remy volt a jófiú, a kiváló tanuló, a jövendőbeli Borostyánligás, valamint az ő feladata volt az is, hogy távol tartsa Rule-t a börtöntől és közbeavatkozzon, mikor az ikertestvére bajba került és nem tudta kidumálni magát belőle. Rule volt a féktelen srác, aki a legmagasabb fokon élte az életet és nem kért elnézést azoktól, akiket megsértett, vagy akiknek fájdalmat okozott eközben. Rome volt a főnök, az ikrek imádták őt és jóbanrosszban követték a példáját, mert Isten a megmondhatója, hogy ahol ők hárman megjelentek, sok rossz került az útjukba. Remy halálával senkinek nem okozott nagy meglepetést, hogy Rome még védelmezőbbé vált megmaradt öccsével szemben én pedig zökkenőmentesen vállaltam magamra a feladatot, hogy megpróbáljam Rule-t egyenesben tartani. Ez a legkevesebb, amit Margotért és Dale-ért megtehetek. Ők mindig olyan sokat adtak nekem és annyira keveset kértek cserébe, hogy egyszer egy héten elszenvedni Rule haragját könnyen meghozható áldozat ezért. Valami megvillant azokban a szemekben, amik annyira hasonlítottak az öccseiére, hogy néha fájdalmas volt beléjük nézni. Rome nem volt ostoba és nem lepett volna meg, ha többet tudna a dolgokról, amiket magamban tartottam, mint amennyit elárult. Csak nem akarom, hogy a céltáblája legyél Rule-nak, miközben hozza a formáját. Anyának túl kell jutnia a szarságain, ahogy Rule-nak is a magáéin. Mindenki felnőtt már és az élet túl rövid ahhoz, hogy folyamatosan a békéltetőt játszd kettejük között. Felsóhajtottam és lehalkítottam a hangom, ahogy a szoba bejáratához értünk. Az asztal már meg volt terítve és mindenki a szokásos helyén ült. Dale az asztalfőnél, Margot a jobbján mellette egy hellyel nekem. Dale balján volt Rome helye és Rule az asztal 28

29 ellentétes végét foglalta el, olyan messze mindkét szülőjétől, amennyire csak lehetséges volt. Túl kell jutniuk a dolgon, hogy Rule soha nem lesz Remy, neki pedig le kell állnia azzal, hogy ezt a tényt szándékosan lenyomja a torkukon. Ameddig az egyik fél fel nem adja és meg nem tanul megbocsátani, ez így fog folytatódni. Rome finoman megpuszilta a homlokomat és röviden magához ölelt. Nem hiszem, hogy tisztában vannak vele milyen szerencsések, amiért te ott vagy nekik, kislány. Elengedtem őt és elindultam, hogy elfoglaljam a helyem Margot és Rule között. Megpróbáltam nem összerezzenni, amikor Rule összeszűkült szemmel nézett felém, tudva, hogy Rome és én valószínűleg róla sugdolóztunk. Becsúsztam a helyemre és mosolyt villantottam Dale-re, ahogy elkezdte körbeadogatni a szokásosan pazar villásreggelit. Épp készültem megkérdezni Rome-tól, mit tervez csinálni, ameddig szabadságon van, mikor döbbenten kaptam fel a fejem Margot miatt. Túl nagy megerőltetés lenne tőled, hogy ingben gyere reggelizni és olyan nadrágban, ami nem úgy néz ki, mintha turkálóból származna? Úgy értem, a bátyádnak számos törött csontja van és szörnyű balesetet szenvedett, mégis sikerül összeszedettebbnek kinéznie nálad, Rule. A nyelvembe kellett harapnom, nehogy ráförmedjek: szálljon le róla. Leginkább azért, mert a családi összejöveteleknek kötetlennek és szórakoztatónak kellene lennie, és nagyon jól tudom, hogy ha én jelenek meg farmerben és pólóban, azzal nem törődött volna, mivel azonban Rule-ról volt szó, Margot ezt a személye elleni támadásnak ítélte. Rule elvett néhány darab szalonnát a tányérról, amit átnyújtottam neki és nem zavartatta magát azzal, hogy válaszoljon. Ehelyett 29

30 Rome-hoz fordult és megkérdezte, mik a tervei az ittléte alatt. Szerette volna, ha Rome egy hétre a városba megy és vele meg Nashsel tölt egy kis időt. Láttam, hogy Margot szája összeszorul az elutasítástól és Dale is összevonja a szemöldökét. Minden vasárnap, mikor itt voltunk, a különböző fokozatait láttam ugyanezeknek az arckifejezéseknek. Ami rosszul esett, mert Rule az a fajta srác volt, aki még gyűrött pólóban és szakadt farmerben is jól nézett ki. Ugyanez volt a helyzet a tetoválások tömkelegével, ami tetőtől talpig beborította és a fémek sorával, amik itt-ott az arcát tarkították. Nem lehetett tagadni, hogy Rule jóképű srác volt talán túlságosan is, hogy őszinte legyek, ugyanakkor bonyolult is, és a szépsége el volt rejtve olyan dolgok alá, amiken könnyű keresztülnézni. A testvérei közül neki volt a legtisztább, leghidegebb kék szeme, az ő haja volt a legsűrűbb és a legfényesebb még akkor is, mikor lilára, zöldre vagy kékre festette be és még a bőrét fedő színeket figyelembe véve is, hármuk közül mindig Rule volt az, akihez a lányok leginkább vonzódtak. Csak úgy, mint az a barna a Starbucksban ma délután. Amy Rogersnek hívták és a középiskola négy évét végig általa és pompon lány barátai által kínozva töltöttem el. Sportolókkal és jómódú fiúkkal randizott, nem pedig olyan srácokkal, akik taréjban hordták a hajukat és piercinget viseltek a szemöldökükben és ajkukban de még ő sem tudott ellenállni Rule Archernek a maga elragadó pompájában. És mi van a hajaddal, fiam? Jó lenne egy olyan szín a változatosság kedvéért, ami tényleg megtalálható a természetben, különösen most, hogy az egész család együtt van, és mindannyian szerencsésnek érezhetjük magunkat, amiért a bátyád egy darabban hazatért. 30

31 Felnyögtem magamban és csendben elvettem a tál gyümölcsöt, amit Margot a kezembe adott. Most, hogy mind összefogtak ellene kizárt, hogy csendben marad majd. Általában figyelmen kívül hagyta az anyját és szarkasztikus beszólásokkal szerelte le Dale-t, de félbeszakítva és mindkét oldalról támadva, mialatt próbált felzárkózni mindazzal, ami Rome-mal történt, ezt nem fogja annyiban hagyni. Rule-t jobb napjain is könnyű volt felbosszantani, de szorítsd sarokba mikor másnapos és vonakodva próbál civilizált maradni, és kétségkívül fejek fognak hullani. Rémült pillantást vetettem Rome-ra az asztalon keresztül, de mielőtt közbeléphetett volna, Rule hangja úgy csattant fel, mint egy verbális visszakézből adott pofon. Nos, a lila mindenütt megtalálható a természetben, így nem tudom, miről beszélsz, és ami a ruháimat illeti, úgy gondolom mindannyian szerencsések vagyunk, hogy egyáltalán vettem fel nadrágot figyelembe véve azt az állapotot, amiben Shaw talált rám ma reggel. Most pedig, ha mindketten végeztetek azzal, hogy kritizáljátok minden egyes lépésemet, folytathatnám a beszélgetést a több mint egy éve nem látott bátyámmal, akit majdnem felrobbantott egy pokolgép? Margot levegő után kapott, Dale pedig hátratolta székét az asztaltól. Előre hajtottam a fejem és megdörzsöltem a homlokomat a szemeim között, ahol a kezdődő fejfájás lüktetett. Egy délután, Rule, egyetlen rohadt délutánt kérünk csak tőled. Dale kiviharzott a szobából és Margot sem vesztegetve az időt könnyekben tört ki. A szalvétájába temette az arcát, én pedig odanyúltam és kínosan megveregettem a vállát. Rule-ra néztem, de ő már talpra állt és a bejárati ajtó felé tartott. Rome-ra pillantottam, aki csak a fejét rázta és nehézkesen talpra vergődött. Margot felemelte a fejét és könyörgő szemekkel nézett elsőszülött fiára. 31

32 Mondd meg neki, Rome, menj és mondd meg neki, hogy nem bánhat így a szüleivel. Nincs benne semmi tisztelet. Remegő ujjal az ajtóra mutatott. Mondd meg neki, hogy ez elfogadhatatlan. Rome rám, majd az anyjára nézett. Persze, beszélni fogok vele anya, de előbb neked mondom el, hogy nem volt okod így letámadni őt. Kit érdekel, ha farmert akar hordani és úgy néz ki a hajával, mint egy istenverte Hupikék Törpe? Mit számít mindez, amikor itt van és próbálkozik, Shaw pedig a maga zsúfolt napirendje mellett időt szakított arra, hogy lehetővé tegye ezt neked és apának erre te, ti mind a ketten pontosan három másodpercet vártatok, mielőtt szándékosan vájkálni kezdtetek a sebben? Margotnak elakadt a lélegzete, de Rome még nem végzett. Neked és apának magatokhoz kell térnetek. Ugyanolyan könnyen jöhettem volna haza hullazsákban is, mint ahogy gipszben. Már elvesztettetek egy fiút, értékelnetek kell azokat, akik megmaradtak, akár egyetértetek a döntéseinkkel, akár nem. A könnyek még jobban ömleni kezdenek a szeméből és Margot a vállamra hajtotta fejét. Shaw szeret látogatóba jönni vasárnap; csak nem kellene többet megkérnünk, hogy magával hozza Rule-t is, mert ő nyilvánvalóan nem akar itt lenni. Végeztem azzal, hogy megpróbáljam részévé tenni a családnak, túlságosan fáj. Rome megrázta a fejét, mindketten felsóhajtottunk. Követte az öccsét kifelé a szobából, én pedig folytattam Margot vállának a veregetését. Ez az asszony kedves volt hozzám, a lányaként kezelt, mikor a saját anyám hasznavehetetlen volt számomra, így amit mondani készültem neki egy olyan helyről fakadt bennem, ami megtagadta, hogy végignézze még egy család szétesését. Margot, te és Dale csodálatos emberek vagytok és jó szülők, de nem élhettek tovább a múltban. Nem fogok többé eljönni hozzátok 32

33 vasárnaponként, hacsak rá nem jöttök, hogyan fogadjátok el Rule-t pontosan annak, aki, és szeretitek olyannak, amilyen. Hiányzik Remy és tragikus, ahogy meghalt, de sosem fogjátok tudni Rule-t Remyvé változtatni, én pedig nem állhatok és nézhetem tovább, ahogy folytatjátok a próbálkozást. A szüleim egy olyan életformába kényszeríttetek, ami évek óta nem illett rám és csak azt kívánom, bár lett volna elég akaraterőm, hogy elutasítsam ezt úgy, ahogyan Rule teszi veletek. Talpra álltam és a saját könnyeimmel küszködtem, amikor döbbent és kiábrándult arccal rám nézett. Ha Remy itt lenne, mindez nem történt volna meg. Rule nem kezdett volna ilyen borzalmasan viselkedni, te és Remy még mindig boldogok lennétek együtt és Rome soha nem csatlakozott volna ahhoz a hülye hadsereghez. El kellett távolodnom néhány lépést, olyan sok rossz volt ebben a gondolatmenetben, hogy majdnem leterített. Margot, Rule mindig nehezen kezelhető volt, sosem hajolt meg Dale és a te akaratod előtt. Rome jóval a balesetet megelőzően besoroztatta magát, én pedig már milliószor elmondtam neked, hogy Remy a legjobb barátom volt és sosem éreztünk úgy egymás iránt. Azt hiszem, fontolóra kell venned, hogy beszélsz egy szakemberrel, mert újraírod a történelmet és ameddig ezt csinálod, elveszítesz egy nagyon klassz fiút. Nem hiheted ezt őszintén! Rule ugyanolyan szörnyen bánik veled, mint ahogy velem és az apjával. Az ajkamba haraptam és keményebben dörzsöltem a homlokom. Nem egy szörnyeteg, csak nehezebb szeretni. Remy megkönnyítette ezt nektek, Rule viszont soha; de megérdemli az erőfeszítést és ameddig ez a család nem képes észrevenni ezt, jobb módja is van annak, hogy eltöltsem az időmet. Ha civakodást és keserűséget akartam volna, elég csak hazamennem. Szeretlek téged és Dale-t, de 33

34 látom, mit csinálsz Rule-lal és nem fogok többé részt venni benne. Rome-nak igaza van: azt a családot kell értékelned, amid van, és nem ahhoz a családhoz hasonlítgatni, amit elvesztettél. Remy a világot jelentette számomra, Margot, de meghalt Rule azonban még itt van. Margot keresztbe tette a karját és leroskadt az asztalra. Tudtam, hogy nem lenne értelme odamenni hozzá, így a bejárati ajtóhoz indultam. Nem lepődtem meg, amikor megláttam Dale-t a konyhapultnak dőlve, komoly tekintetét rajtam tartva. Nem fog neki menni anélkül, hogy eljönnél. Fontos része vagy ennek a családnak. A fülem mögé tűrtem a hajamat és bánatosan Dale-re mosolyogtam. Ahogy a fiad is az. Nem Margot az egyetlen, akit emlékezni kellene erre, és muszáj elismerned, hogy az a haj nevetségesen néz ki. Ezúttal valóban felnevettem, majd odaléptem hozzá és megöleltem. Margotnak segítségre van szüksége, Dale. Remy már meghalt egy ideje és Margot mást sem csinál, csak nyomást gyakorol Rule-ra, hogy vegye át az ő helyét. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem fog megtörténni. Dale puszit nyomott a fejem búbjára és eltolt magától. Nem tudom, miért véded azt a fiút mindig; heves természetű és forrófejű. Te pedig okos, gyönyörű lány vagy, tudnod kellene tehát, hogyan fog végződni Rule története. Nem hiszek az előrelapozásban, Dale. Én végigolvasom a könyvet. Mondd meg Margotnak, hogy hívjon fel, ha lenyugodott, de komolyan beszéltem a vasárnapokat illetően. Ameddig valódi családi összejövetel nem lesz, és abba nem hagyjátok Rule becsmérlését, 34

35 amiért önmagát adja és nem azt, aki szeretnétek, hogy legyen, nem jövök el. Ez túlságosan is fájdalmas nekem. Jól van kislány, de ha bármire szükséged van, tudod, hogy csak egy telefonhívásnyira vagyunk. Tudom. Tudom, hogy nem értékelné, hogy kardba dőlsz miatta. Talán nem, Dale, de ez az én kardba dőlésem, és még ha senki beleértve magát Rule-t sem látja ezt, ő attól még megéri a fáradságot. Hiszek ebben és tudom, hogy Remy is így gondolta talán emlékezhetnél erre, mikor legközelebb Rule rózsaszín hajjal jelenik meg. Kimentem a kocsifelhajtóra, de megtorpantam, mikor megláttam a testvéreket egymáshoz közel hajtott fejjel. Rule dühösnek tűnt, Rome pedig szomorúnak, a látvány egyszerre volt szívszorító és lenyűgöző. Rule vett észre először és elhúzódott bátyjától. Halkan mondtak valamit egymásnak és összeütötték az öklüket. Rome féloldalas ölelésbe vonta Rule-t és elindult felém. Ugyanolyan elköszönésben részesültem, kiegészítve egy puszival. Próbálok annyi tüzet eloltani itthon, amennyit csak tudok a jövő hét folyamán, aztán bemegyek a városba. Találkozom veled, amikor tudok. Kérlek, próbáld meggyőzni anyukádat, hogy kérjen segítséget, Rome. Szeretlek, kislány. Próbáld meg a kedvemért távol tartani ezt az idiótát a bajtól. Viszonoztam a puszit az arcán. Mindig azt teszem. Nem tudtam, hogy ez ennyire rossz, Shaw. Olyan sok mindenről lemaradtam a távollétem alatt. 35

36 A család is olyan, mint bármi más: munkát, türelmet és olyan embereket igényel, akik hajlandóak azt működtetni. Annyira nagyon boldog vagyok, hogy hazajöttél, Rome. Egy újabb ölelés után elhúzódtam, majd Rule felé dobtam a kocsi kulcsomat. Fáj a fejem, vissza tudnál vezetni a városba? Általában soha nem engedem az autóm közelébe, mert egy notórius gyorshajtó, aki nincs tekintettel a többi közlekedőre az utakon, de képtelen lettem volna most vezetni. Éreztem, hogy a fejfájás migrénné növi ki magát és csak be akartam csukni a szemem, bemászni egy puha ágyba és a fejemre húzni a takarót. Beszálltam az anyósülésre és labdává gömbölyödtem. Rule nem mondott semmit, ahogy ráadta a gyújtást és elindult hazafelé. Kikapcsolta a rádiót és nem is próbálkozott kényszerű udvariasságokkal. Tudtam, hogy nem fog bocsánatot kérni a korábbi jelenetért; sosem tette, így fel sem hoztam. Épp sikerült elszenderednem, mikor Gabe csengőhangja megszólalt a zsebemben. Káromkodtam, amit egyébként ritkán tettem és kikapcsoltam a vacakot. Mostanra a gyomrom csomókba állt össze és foltokat láttam a szemem előtt. Többször hív téged most, mint amikor randiztatok. Rule hangja halk volt és azon gondolkodtam, volt-e róla bármi fogalma, mennyire fáj a fejem. Zavaró. Mondtam neked, hogy nem érti meg. Gondot okoz neked? Kinyitottam az egyik szemem, mert tényleg nem vallott rá, hogy bármennyi aggodalmat is mutasson felém. Nem, úgy értem, még csak pár hete történt és azt hiszem, jobban hiányzik neki az elképzelés, hogy velem van, mintsem az, 36

37 hogy ténylegesen velem legyen. Biztos meg fogja unni, vagy talál valaki mást és lekopik. Szólj valakinek, ha kezd a terhedre lenni. Nem lenne szabad egy lánynak sem ilyesmivel egyedül megbirkóznia. Úgy lesz. Visszatértünk a csendhez, ameddig meg nem köszörülte a torkát. Elég jól ismertem Rule-t ahhoz, hogy tudjam, próbál kimondani valamit, nekem pedig csak várnom kell és meghallgatni őt. Nézd, sajnálom a reggeli dolgot; sok vasárnap reggelt sajnálok. Nem kellene folyton a legrosszabb formámban látnod; valójában nem is a te dolgod lenne, hogy időnként benézz hozzám. Végeztem a kényszeredett családi összejövetelekkel, semmi mást nem tesznek, csak mélyebbre nyomják bennem a kést most már tisztán látom. Évek óta érik ez a dráma és nem fair, hogy a közepén ragadtál Remy nélkül, aki támogathatna. Imádott téged és rohadt szar munkát végeztem abban, hogy tiszteljem ezt. Túl nagy fájdalmat éreztem ahhoz, hogy ismét a Remyvel való kapcsolatom vagy inkább nem létező kapcsolatom szemantikájáról vitatkozzak Rule-lal. Nem úgy tűnt, hogy az Archer családban bárki is megértené, pusztán barátok voltunk, legjobb barátok és semmi több. A kapcsolatunk legendája bestiává változott, amivel már nem tudtam felvenni a harcot, különösen most, mikor az a kevés kaja is, amit megettem a villásreggelin, visszafelé indult a torkomban. Előredőltem és megragadtam Rule karját. Valószínűleg nem volt a legokosabb lépés, mivel száztízzel mentünk az autópályán, de készültem kiadni magamból a kekszeket egy olyan autóban, ami többe került, mint sokak éves keresete. 37

38 Húzódj le! Rule megeresztett egy sor káromkodást és sietve megkerült egy kisbuszt, hogy az útpadkára állhasson. Kinyitottam az ajtót és gyakorlatilag térdre estem, ahogy egy heves hullámban kiadtam magamból mindent az aszfaltra. Meleg kezek húzták el a copfomat az útból és nyújtottak át egy szakadozott zsebkendőt, mikor végre levegőhöz jutottam. Elvettem a vizesüveget, amit adott és a sarkamra ültem, mialatt a világ egy csomó különböző irányba forgott. Mi volt ez? Kiöblítettem a vízzel a számat és a földre köptem Rule fekete bakancsaitól távol. Migrén. Mióta tartanak? Mindig is megvoltak. Le kell feküdnöm a hátamra. Egy kézzel talpra húzott a karom alatt és rájöttem, hogy évek óta ez volt az első alkalom, mikor szándékosan érintett meg. Sosem ölelkeztünk, ütköztünk egymásnak, pacsiztunk vagy ráztunk kezet; szigorúan érintésmentes típusú kapcsolatunk volt, így a szervezetem majdnem fellázadt erre a kis testi kapcsolatra. Felnyögtem, mikor Rule gyakorlatilag visszarakott a kocsiba. Alacsony termetem miatt nem volt nagy ügy kinyújtózni a hátsó ülésen. Rule visszaült a kormány mögé és rám nézett a válla felett. Megleszel az út hátralevő részén? Egyik kezemmel befogtam a szemem, másik karomat pedig forgó gyomromra helyeztem. Nem mintha lenne választásom. Csak állj készen a lehúzódásra, ha rád kiabálnék. Visszakanyarodott a forgalomba és egy percig csendben volt, mielőtt megkérdezte. Mindenki tud róla, hogy migrénjeid vannak? 38

39 Nem. Nem jönnek rám túl gyakran, csak mikor nagyon feszült vagyok, vagy nem alszom jól. Remy tudta? Sóhajtani akartam, de inkább válaszoltam helyette. Igen. Motyogott valamit, amit nem hallottam és inkább éreztem, mintsem láttam, hogy megint rám néz. Ezt soha nem mondta el nekem. Minden mást elmondott, még olyan szarságokat is, amik iránt nulla volt az érdeklődésem. Soha be nem állt a szája, ha rólad volt szó. Tévedett, olyan nagyot, nagyot tévedett, de ez Remy titka volt és még annak ellenére is, hogy ő már meghalt, én még mindig magammal vinném azokat a sírba. Sok minden volt, amit Rule és Rome sosem tudtak a testvérükről, dolgok, amiket félt megosztani velük, dolgok, amikkel napi rendszerességgel küzdött, és a tény, hogy migrénjeim voltak és visszavonhatatlanul beleszerettem Ruleba, még csak nem is karcolta a felszínt. Valószínűleg megfeledkezett róla. Mint mondtam, nem túl gyakoriak és mikor ti, srácok Denverbe költöztetek és nekem még be kellett fejeznem a középiskolát valószínűleg egyszerűen elfelejtette, hiszen többé már nem lógtunk együtt annyit. Csak az utóbbi néhány évben rosszabbodtak. Nem kellett megmagyaráznom, hogy mivel Remy meghalt, minden stresszel, amit addig levett a vállamról, most már egyedül kellett megbirkóznom. Elég nagy ügynek tűnik ahhoz, hogy csak úgy kimenjen a fejéből. Ellentétben azzal, amit ti Archerek szentül hisztek, Remynek számtalan egyéb dologgal kellett még foglalkoznia a barátságunkon, és azon kívül, hogy mi történik, vagy nem történik éppen velem. 39

40 Rule hangosan felhorkant. Való igaz. Remy más ember volt, miután rád talált. Mindig jó srác volt, mindig a legjobb mindannyiunk közül, de miután jöttél te, mintha végül rátalált volna a rendeltetésére. Adtál neki valakit, akivel törődhetett a kibaszott terhek nélkül, ami nekünk, többieknek megvoltak. Jobbá tetted őt. A szívem olyan erősen összeszorult a mellkasomban, hogy egy pillanatig azt hittem, minden ki fog fordulni, ami bennem van. Nos, ő is megmentett engem, szóval úgy tűnik, jobbá tettük egymást. Újra kényelmetlen csend borult ránk, ameddig a kocsi meg nem állt a lakása előtt. Megfordult az ülésben és lenézett rám. Kilestem rá a karom alól. A halványabb ezüst és szürke elnyelte a szemében a kékséget. Vissza tudsz jutni a University Parkba, vagy vigyelek el? Megkérhetem Nasht, hogy kövessen minket, mivel már hazaért a munkából. Ez egy rendes felajánlás volt tőle meg is lepett, hogy egyáltalán eszébe jutott, de erre a napra elegem volt már az Archerekből, ráadásul a Capitol Hilltől a University Parkba vezető út nem volt olyan vészes vasárnap kora este. Menni fog. Nincs olyan messze. Kikászálódtam hátulról és az ajtókeretnek kellett dőlnöm, ameddig kiszállt a vezetőülésből. Olyan közel álltunk egymáshoz, hogy láttam a verdeső pulzust a torkánál, az ott található kolibri tetoválás alatt. Azért köszönöm. Kifújta a levegőt és durván megdörzsölte az arcát a kezével. Tett egy lépést hátra és meggyőződött róla, hogy egyenesen a szemébe nézek, mikor a következőt mondta nekem. Komolyan beszéltem a vasárnapokat illetően. Ne bukkanj fel itt jövő héten elvárva tőlem, hogy játsszak szépen. Végeztem ezzel. Két ujjal levágtam egy tisztelgést és hagytam, hogy a testem az ülésbe omoljon, amiből most szállt ki. Üzenet átvéve. Többé nincs 40

41 szükség a szolgálataimra sofőrként és csapáselhárítóként, ami azt jelenti, hogy valószínűleg nem fogunk sűrűn találkozni. Próbálj meg vigyázni magadra Rule, valakinek komolyan meg kell tennie. Becsuktam az ajtót, mielőtt bármi mást mondhatott volna, majd meg sem várva, hogy eltávolodjon a kocsitól megfordultam és elhajtottam az épületegyüttestől. Rövid volt az út a saját lakásomig, amin a legjobb barátnőmmel, Aydennel osztoztunk. Elsőévesként ismertem meg, mikor egy kollégiumi szobába kerültünk. Vegyész szakos volt, ugyanabban a sportbárban dolgozott, mint én és teljesen és abszolúte megvolt hozzá a türelme, hogy foglalkozzon az összes neurotikus szarságommal. A családi háttere neki sem volt egyszerű, így szerettem, hogy mindig számíthatok rá, hogy ott van nekem. Ezenkívül pokolian okos lány is volt és pontosan nulla másodpercig tartott rájönnie, hogy miért volt a társasági életem unalmas és hogy mi miatt nem tudtam kötődni soha egyetlen sráchoz sem, akivel randiztam mivel bele voltam gabalyodva Rule Archerbe. Így mikor most fájdalmas könnyekkel a szememben bebotladoztam a lakásba, kérdés nélkül ágyba segített és behúzta a sötétítőket a szobámban, majd hozott nekem fájdalomcsillapítót és egy hatalmas pohár vizet. Az ágy besüppedt, mikor bemászott mellém, közben én lerúgtam a nyitott orrú magas sarkúmat és kihúztam az övet a nadrágom övbújtatóiból. Rossz nap? Ayden Kentuckyból származott és déli akcentusa úgy gördült végig rajtam, mint egy tompító, hűs balzsam. Megint valami ribanccal volt, egy Alaszka méretű kiszívott folt éktelenkedett a nyakán, a középiskolai halálos ellenségem rányomult a Starbucksban és kevesebb, mint egy percig tartott Margotnak és Dale-nek, hogy belekössenek a ruhájába és a hajába, és 41

42 emlékeztessék rá, hogy ő nem a halott ikertestvére és soha nem is lesz az. Szerencsére ezúttal nem említették a munkáját és a modorát, mert még azelőtt felpattant az asztaltól és kiviharzott. Mindannyian úgy döntöttek, az a legjobb, ha nem megyünk át többet vasárnaponként, és ezzel ez már a második olyan család, aminek a része vagyok, és amelyik nem képes szimplán szeretni és elfogadni egymást. És a tetejében Gabe egész nap hívogatott és nincs senki, akivel kevésbé akarnék beszélni, mint vele szóval igen, tényleg kurva rossz napom volt. Végigsimított a kezével a hajamon és halkan felnevetett. Te lány, ezek a helyzetek, amikben találod magad. Nekem mondod?! Visszaadtad már neki a kulcsot a lakásához? Felnyögtem egy kicsit és a párnába temettem az arcom. Nem, teljesen kiment a fejemből, nem mintha annyira sietnék még egyszer rányitni, amint együtt van két csajjal. Őszintén, nagyon boldog lennék, ha soha többet nem kellene újra látnom azt a piercingelt farkát. Ayden vihogni kezdett és a hátára gördült, így most a mennyezetet bámulta. A haja olyan fekete volt, amennyire az enyém szőke, és laza rövid pixie-stílusban volt levágva. Nagy, aranybarna szemei voltak és tiszta arany szíve. Remyn kívül ő volt a legjobb barát, akim valaha volt és imádtam őt, amiért nem várta el, hogy kiteregessek előtte mindent, hogy azután átcsámcsogja magát a részleteken. Csak elfogadta és bár talán nem értette, hogyan tölthettem az időmet egyszerre utálva és szeretve ugyanazt az embert aki csak kellemetlenséget látott bennem, de sosem ítélt el vagy kritizált miatta. Az a fiú nehéz eset. 42

43 Nem tudom, talán az idő jót fog tenni nekem. Talán egy kis távollét az egész családtól végre megadja a lehetőséget, hogy elnyomjam magamban azt, ahogy mindig is éreztem iránta. Nem tölthetem a hátralevő életemet azzal, hogy lekoptassak más embereket, csak mert ők nem Rule. Nos, nem mondhatnám, hogy sajnálattal néztem Gabe-et elhúzni, de megérdemelsz valaki olyat, aki csodálatosan bánik veled és megfelelően szeret. Kiérdemelted, mert senki, akivel egész életemben találkoztam, nem szeret olyan feltétel nélkül és ad olyan sokat, mint te és látva, hogy a szüleidet talán jégből faragták, ez egy istenverte csoda. Te jó lány vagy Shaw, és a legkevesebb, amit megérdemelsz, az egy jó srác. Összekulcsoltam a kezeimet és letettem az arcomat. A fejem lassan kezdte abbahagyni a lüktetést, én pedig csak aludni akartam egy kicsit és talán elkezdeni feldolgozni mindent, ami ma történt. Aydennek igaza volt, megérdemeltem egy jó srácot. Ismertem egyet, aki úgy nézett ki és úgy is viselkedett; valójában legjobb barátok voltunk a megtestesült jó sráccal. Remyben megvolt minden, amit bármelyik épelméjű lány szeretett volna a barátjában, és mégis, egyetlen egyszer sem éreztem úgy iránta. Tisztán emlékeztem az első alkalomra, mikor magával vitt engem az otthonába. Tizenhárom éves voltam és nagyon nehéz időszakon mentem keresztül a beilleszkedéssel az előkészítős gazdag gyerekek közé a középiskola első évében. Most már tudtam, hogy csupán a látszat és a márkák számítottak, de abban az időszakban én egyszerűen farmert akartam viselni és a hajamat lófarokban hordani. Remy tizenhét volt és a focicsapat kapitánya. Egy nap sírva talált rám a lányöltözőben egy különösen csúnya szóbeli támadás után Amytől és a hordájától. Nem nevetett ki engem, nem tett fel kérdéseket vagy viselkedett furcsán, csak mert én elsős voltam ő meg 43

44 harmadikos, egyszerűen összeszedett és hazavitt magával, mert szomorú és magányos voltam és azt akarta, hogy soha többé ne legyek az. Azt mondta nekem, a szememben látta, hogy jó ember vagyok, hogy szükségem volt valakire, aki vigyáz rám és attól a perctől kezdve úgy döntött, ő lesz az, aki ezt megteszi. Emlékeztem az összes meleg és jóleső érzésre, ami abban a pillanattal átjárt, emlékeztem a hálára és az elsöprő örömre, amiért végre volt valaki, aki látta: méltó és feltétel nélküli szeretetre érdemes vagyok. De amire a legjobban emlékeztem, hogy minden a feje tetejére állt bennem, mikor Rule besétált a konyhába és felém intve az állával megkérdezte. Ki a csaj? Megállt a szívem, olyan érzés volt, minta a tüdőm készült volna összeomlani; a bőröm hirtelen túl feszes volt az egész testemen, és nem voltam képes racionális gondolatot vagy értelmes mondatot formálni elmémben. Persze, hogy utána ostoba tiniszerelembe estem. Mindegyik Archer fiú jóképű volt és olyan tulajdonságaik voltak, amik az élet császáraivá tették őket. Minden lány, akit csak ismertem előbb-utóbb szükségszerűen rajongott egy rosszfiú iránt. Persze, ők általában kinőttek belőle, mikor rájöttek, hogy a rosszfiú csak egy seggfej, ők pedig megérdemlik, hogy jól bánjanak velük de ahogy telt az idő és változtak a dolgok, az érzéseim sohasem tették ugyanezt. Az világos volt, hogy soha nem lesznek viszonozva, mivel Rule csak Remy kis tartozékának tekintett, egy elkényeztetett gazdag kislánynak, ahogy pedig idősebbek lettünk, már Remy barátnőjének. Ami szívás volt, mert ezek közül soha egyik sem voltam, és ennek eredményeképpen szabotáltam a kapcsolatokat, egyik fiút a másik után utasítottam vissza, egyszerűen azért, mert nem akartam jófiút azt az egyet akartam, aki sérült volt és vak arra, ahogyan éreztem iránta. 44

45 Jó kislány voltam, hűséges és őszinte, keményen dolgoztam és sok időt és energiát fektettem abba, hogy biztos jövőt építsek magamnak. Nem kerültem bajba és felhagytam azzal, hogy megpróbáljak a kifinomult és tökéletes lány lenni, amilyennek a szüleim szerettek volna látni, helyette pedig arra törekedtem, hogy az a sikeres nő legyek, akihez az Archerek adták a magabiztosságot. Eközben azonban elfelejtettem az a személy lenni, akinek valójában éreztem magamat. Az a lány el volt zára valahol mélyen a bensőmben, fuldokolva és továbbra is kapaszkodva a reménysugárba, hogy Rule egyszer még tudomást vesz a létezéséről. Ez kimerítő volt és a sebezhető pillanatokban, mikor brutálisan őszinte voltam magammal, be kellett ismernem, nem tudtam biztosan, mennyi ideig vagyok még képes ezt tovább művelni. 45

46 3. FEJEZET Fordította: Enn A héten őrültek háza volt az üzletben. Szerintem csak azért, mert az adójóváírás időszakának kellős közepén jártunk, és az emberek, amikor extra költőpénzhez jutottak gyakran fordították azt tetoválásra. Teljesen be voltam táblázva egészen szombatig, és hétfőn este még túlóráznom is kellett, hogy megcsináljam egy srác felkarját, amit pár hónappal ezelőtt kezdtem el, mert napközben egyszerűen képtelen voltam már időt szakítani rá. Nashnél ugyanolyan teltház volt a héten, mint nálam, úgyhogy amikor elérkezett a szombat este, mind a ketten készen álltunk kiszabadulni az üzletből és jól berúgni. A vasárnap délelőtt ugyanúgy telt el, mint egy héttel korábban, csakhogy ezúttal elkísértem a lányt az autójáig és nem kellett amiatt aggódnom, hogy Shaw felbukkan és olyasminek lesz szemtanúja, amit nem akartam, hogy lásson. Felhívtam Rome-ot, hogy ugorjon be hozzám, amikor legközelebb a városba jön, de a dolgok otthon nyilvánvalóan nem alakultak jobban múlt hét óta, ezért még nem állt készen arra, hogy magára hagyja anyát. Gondoskodni akartam anyáról, sajnálni akartam őt, de egyszerűen képtelen voltam rá. Épp arra készültem, hogy sörrel a kezemben lehuppanjak a képernyő elé, lazuljak és megnézzem a meccset, amikor Nash lépett ki a szobájából, kapucnis melegítő felső volt rajta és egy fekete baseballsapka borotvált fején. Néhány centivel alacsonyabb volt nálam és sokkal zömökebb testfelépítésű, de valójában pokolian 46

47 jobban nézett ki, mint én. Fekete haját leborotválta mivel iker tetoválások húzódtak a feje két oldalán, és ragyogó szemei, amik sokkal inkább tűntek lilának, semmint kéknek, élesen ütöttek el sokkal sötétebb arcszínétől. Nem volt annyi fém az arcán, mint nekem, csak egy karika az orrában és sportos, obszidián fültágítók a füleiben. Bármilyen oka is volt rá, a kezeit és a nyakát üresen hagyta, ami nevetséges volt figyelembe véve a fején díszelgő maradandó cuccot. Jó összeállítást alkottunk, így ha együtt mentünk el valahova, általában alap volt, hogy nem kellett egyedül hazajönnünk. Nash sokkal kedvesebb fickó volt nálam, csak messze keményebb kinézetű. Jet és Rowdy a Goal Line-ban nézik a meccset. Lóghatnánk velük, ha benne vagy. Rowdyval együtt dolgoztunk az üzletben, Jet pedig egy helyi metál banda főénekese volt, amit szívesen jártunk el meghallgatni. Gyakran gyűlt össze a csapat, ami Nashnek és nekem is nagyon bejött, és elmenni a bárba megnézni a meccset sokkal szórakoztatóbbnak ígérkezett, mint egymagamban üldögélni a kanapén. Így visszatettem a sört a hűtőbe és belebújtam a fekete bakancsokba. Nash egy teljesen felújított 73-as Dodge Chargert vezetett, egy fekete, króm és erőteljes szörnyeteget. Eléggé biztos voltam benne, hogy amilyen hangos és morajló volt, a bérházban mindenki tudta, mikor jövünk haza, vagy megyünk el. Ugyanakkor nagyszerű kocsi volt és tudtam, hogy sokat jelentett Nashnek, mert a felújítást nagyrészt egymaga végezte el. Nash múltja elég hézagos volt, de az enyém se volt valami fényes, így sosem erőltettem igazán, hogy beszéljen róla. Tudtam, hogy az apja még kiskorában meghalt és hogy az anyja hozzáment valami pénzes seggfejhez, akihez Nash mind a mai napig tagadja, hogy bármi köze is lenne. Phil ugyanaz a 47

48 Phil, aki átengedte nekünk a boltját nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy Nash priusz és a törvénytelen gyerek megbélyegzése nélkül érje meg a felnőttkort. A bár a belvárosban volt vagy a LoDo-ban, ahogy a helyiek nevezték. Népszerű szórakozóhely volt, főleg a helyiek és a munkásréteg köreiben, és mivel évek óta nem jártam már itt vasárnap, elfelejtettem, milyen zsúfolt tudott lenni, amikor a Broncos játszott. A srácoknak volt egy saját asztala hátul egy hatalmas tvképernyő alatt, most is poharak és egy korsó sör mellett vártak ránk ott. Öklök ütköztek össze és fejek biccentettek köszönés gyanánt az asztal körül, miközben a tömött bárban rekedt éljenzés tört ki, mivel a Broncos pontot ért el. Mi a helyzet, cimborák? - Nash töltött nekünk egy kört, miután leültünk. Rowdy fel-le húzogatta a szemöldökét és válla felett elmutatott a bár túlsó felébe. Nem jobb ez, mint családi körben lenni? Senki sem látná szívesen az anyját ilyen szerelésben. A bárban dolgozó lányok mind szexi sport-témájú egyenruhát viseltek, néhányan szuper szexi szurkolók voltak, mások ultra rövid mezt és dögös nadrágot hordtak, amik ugyanolyan fűzősek voltak, mint a futball nadrágok. De a kedvenceim azok a lányok voltak, akik apró bírói formaruhába öltöztek, ami épp csak eltakarta a feneküket. Dögös látvány volt és messze jobb, mint a szüleimmel lenni, akik már azért is darabokra szedtek, ha levegőt mertem venni. Nem, az halál biztos. Jó volt együtt lenni a srácokkal és lazítani, mivel általában a vasárnap jelentette a hét legrosszabb napját számomra. De a mai este remek volt, és még ha lelkiismeret furdalásom is lett önzőségem miatt, tudtam, elég sör képes lesz elmosni azt. 48

49 Jet felpillantott egy tányérnyi nachoból, amit lelkesen pusztított el éppen, és egy ujjal a pult felé mutatott a válla felett. Várjátok ki, amíg meglátjátok azt a csajt, aki kiszolgált minket. Haver, erre egyszerűen nem létezik szó. Jet bandája, az Enmity elég menő volt a helyi élet palettáján és első kézből tudtam, hogy megvolt neki a saját rajongói köre. Ha tehát le volt nyűgözve, akkor a lány határozottan 10-es lehetett, és alig vártam, hogy lecsekkoljam. Dumáltunk és kiürítettük a korsót kb. fél óra alatt, a srácok pedig egyre hangosabbak és féktelenebbek lettek, de jól éreztük magunkat, és előbb vagy utóbb szükségünk volt egy újabb körre. Épp megláttam azt a bizonyos dögös pincérnőt, amikor a hajam a tarkómon égnek állt és belsőm hirtelen riadót fújt. Egy szőke tartott az asztalunk felé. Az elengedhetetlen bírói egyenruha volt rajta, amit apró fekete szoknya és necc harisnya tett teljessé. Egy pár fekete csizmát is viselt, ami pokolian úgy festett, mint az enyém női verziója, és határozottan lenyűgöző lábak bújtak meg benne. A haja olyan szőke, hogy az szinte már fehér volt, és ahelyett, hogy tarkónál, lent fogta volna össze lófarokba ahogyan azt én már megszoktam tőle, a feje két oldalán két laza copfba volt rendezve, borotva egyenes frufruja alól pedig riadt, zöld szemek néztek rám. Élénkpiros ajkai elütöttek sápadt arcától az arctól, amit legalább olyan jól ismertem, mint a sajátomat, és amíg én a felismeréssel küszködtem, idióta haverjaim szenvtelenül fixírozták, Nash pedig talpra kecmergett, hogy egy hatalmas ölelésbe vonja őt. Hé, csajszi, mit csinálsz itt? Shaw aprót sikkantott, ahogy viszonozta lakótársam ölelését, de tekintetét le sem vette rólam. Itt dolgozok már egy ideje. Vasárnap általában szabadnapos vagyok, de a napirendem megváltozott és teltház van, úgyhogy beugrottam kisegíteni. Mit csináltok itt, srácok? 49

50 Tudtam, hogy a kérdést nekem címezte, de annyira ledöbbentem azon, mennyire másként nézett ki, hogy képtelen voltam válaszolni. Nash, egyik karját továbbra is Shaw vállán nyugtatva a barátainkra mutatott. A kecskeszakállas srác Rowdy; az üzletben dolgozik velem és Rule-lal. Az, aki nachoval tömi magát Jet, az Enmityben énekel. Srácok, ő itt Shaw, együtt nőtt fel Rule-lal és a bátyjaival. Áhítat és iszonyat keverékével néztem, amint a barátaim gyakorlatilag átestek egymáson, csakhogy kezet foghassanak vele. Én továbbra sem szóltam egyetlen szót se, és kezdett a dolog kínossá válni, de ő csak elmosolyodott, felkapta a kiürült korsót és mondta, hogy néhány percen belül visszajön egy másikkal. Négy szempár követte copfjainak ütemes himbálózását és a fenekén fodrozódó szoknyát, ahogy elsétált, én pedig képen akartam törölni mindenkit ezért, beleértve magamat is. Mihelyt hallótávolságon kívülre került, Rowdy felém fordult és az asztalon áthajolva tenyérrel fejbe vágott. Elkáromkodtam magam és rámeredtem, de nem próbáltam revansot venni. Ez meg mi a fasz volt? Megcsóválta a fejét és egy ujjal rám mutatott. Ez az a csaj, akiről panaszkodsz, hogy minden hétvégén haza kell kocsikáznod vele? Ez az a csaj, akiről állandóan nyavalyogsz, hogy rád nyit, miközben éppen egy nővel vagy? Ez az a csaj, akinek nem fogadod a hívásait, és akit úgy kerülsz, mint a pestist? Jézus, Rule, nem tudtam, hogy meleg vagy. Nash felvihogott, Jet pedig féktelen röhögésben tört ki. Elütöttem Rowdy kezét és összeszűkült szemmel néztem vissza rá. Fogd be. Fogalmad sincs, miről beszélsz. Még hogy nincs. Van szemem, az a csaj pedig dögös, szóval vagy vak vagy, vagy pedig ostoba, mert ha én lettem volna 50

51 összezárva vele egy kocsiban két órára minden héten, hálát rebegtem volna az Istennek, nem pedig panaszkodok miatta. Nash megrázta a fejét. El sem hiszem, hogy nem tudtad, itt dolgozik. Tényleg semmibe veszel mindent, amit neked mond? Rámeredtem. Te sem tudtál róla, és te is szoktál vele beszélgetni, amikor vasárnaponként átjön hozzánk. Azt kérdezem tőle, kér-e kávét, nem pedig azt, hogy miből él meg. Haver, el kell ismerned, ütődött vagy. Közbe akartam szólni, de ő csak folytatta tovább. Márpedig dögös, és mindig is az volt, te csak nem bírod őt és ezért nem látod be. Jól néz ki azokban a csicsás göncökben is, amit általában hord, de ember, ebben az egyenruhában Igenis bírom őt. Nem voltam hajlandó megjegyzést fűzni dögösségére, vagy annak hiányára, mert ez az egész hátborzongató volt számomra. Természetesen volt szemem, tehát logikusan tudtam, hogy Shaw gyönyörű lány, de mindig olyan hűvösnek tűnt és olyan érinthetetlennek. Igazából sosem gondoltam rá vonzó nőként, sokkal inkább, mint egy lenyűgöző művészeti alkotásra, amit a múzeumokban szokás látni, nem pedig a mindennapi élvezet részeként. Ne hazudj. Ti ketten ki nem állhatjátok egymást. Megrántottam a vállam. Olyan, mintha a családhoz tartozna. Tudod, mit érzek a családom iránt. Jet felhúzta egyik szemöldökét. Bárcsak így néznének ki a családtagjaim. Szemeimet forgattam. Állj le. Ne legyél ilyen faszkalap. Nem egy, hanem két kancsóval tért vissza, és egy tál sült csirke szárnnyal. Rámosolygott Nashre és a többi srácra, de amikor ragyogó 51

52 tekintetét rám vetette, megborzongtam. Ezeket én állom. Így legalább megbizonyosodok arról, hogy eszel valamit vasárnap. Elfordult, sápadt haja susogva követte a mozdulatot, majd elsietett egy másik asztalhoz, ami tömve volt középkorú fickókkal, akik borzalmasan festettek magukra öltött mezeikben. Szemem összeszűkült, amikor egyikük fodrokkal borított fenekére tette a kezét. Shaw nyilvánvalóan hozzászokott az ilyesmihez, mert felvillantotta azt a gyilkos mosolyát és könnyedén arrébb lépett a tapizóstól. Annyira más volt így látni őt, ezért amikor újra elhaladt az asztalunk mellett és egyértelműen látszott, hogy szándékosan semmibe vesz engem kinyúltam és megragadtam a karját. Szemei smaragdzöld szikrákat szórtak, ahogy lenéztek a tetovált ujjakra, amiket csuklója köré szorítottam. Meglepődtem, amikor az érintéstől egy remegés futott végig rajtam egészen a vállamig. Szemöldökeimet felhúzva néztem rá és csúfondáros mosolyra görbült a szám. Tudják a szüleid, hogy itt dolgozol? És mi a helyzet Margottal? Nehezen hiszem el, hogy bármelyik felnőtt is akiket olyan erősen próbálsz minden nap lenyűgözni tudná, hogy itt flangálsz fel-alá félmeztelenül. Haragos tekintettel nézett rám és lerázta magáról a kezemet. Nem, a szüleim nem tudják, mert sosem kérdezték. Margot tudja, hogy sport bárban dolgozok, de azt nem, hogy néz ki az egyenruha; és közel sem vagyok félmeztelen. Hagyj engem békén, Rule. A szobatársam is itt dolgozik és most épp olyan tekintettel néz rám, ami azt súgja, mindjárt riadót fúj. Hacsak nem akarod, hogy három jól megtermett kidobó hajítson ki innen, tartsd tőlem távol a kezeidet és zárva a szádat. Kedvelem Nasht, mindig is kedves volt hozzám, de nem félek örökre kirúgatni innen téged és a többi barátodat egyaránt, ha tovább dühítesz. 52

53 Addig néztünk egymásra ellenségesen, amíg az egyik asztala felől nem intettek neki. Csak egyetlen hétvége. Homlokomat ráncolva néztem rá, mert olyan halkan motyogta a szavakat, hogy alig értettem meg azokat. Micsoda? Azok a szemek úgy ragyogtak rám, hogy egyetlen szilárd érzelmet sem sikerült kiolvasnom belőlük. Csak egyetlen olyan hétvégét akartam, amikor nem kell veled foglalkoznom. Eliramodott mellettem, és először jöttem rá azóta, hogy találkoztunk, hogy együtt tölteni az időt talán ugyanolyan fájdalmas volt neki is, mint nekem. Még mogorvább lettem, amikor visszafordulva a barátaimhoz azt láttam, hogy mindannyian együttérzően és döbbenten néznek rám. Mi az? Kihallottam hangomból a zsémbességet. Haver, ez meg mi volt? Rowdy tette fel a kérdést, de Nash és Jet úgy nézett ki, mintha pontosan ugyanezt akarták volna tudni. Miről beszélsz? Nash felemelte a sörét, hogy elrejtse mögé mosolyát. Úgy néztetek ki, mintha mindketten meg akartátok volna ütni a másikat, vagy leszaggatni a másik ruháját és egymásnak esni a bár kellős közepén. Ami azt illeti, eléggé felhúzott téged. Így igaz. Gazdag és elkényeztetett; semmiben sem értünk egyet, sosem tettük. Rowdy olyan tekintetet vetett rám, amiből sütött, hogy baromságnak tartja, amit mondtam. Tudom, mit láttam, és az lehetetlen, hogyha az a lány nem ajánlotta volna fel, te nem vetted volna el. Rá akartam ordítani, hogy téved, hogy annyira tévedésben van, mert mielőtt idegesítővé vált és ennyire beférkőzött volna a bőröm 53

54 alá, ő Remyé volt, és ezt semmi az égvilágon nem tudta elfeledtetni velem. Hogy lenyugtassam magam, újabb korsó sört töltöttem, és rosszkedvű hallgatásba süllyedtem. Nem vonzódtam Shaw-hoz, csak arról volt szó, hogy új környezetben láttam őt és valami másban is, nemcsak az elegáns ruhákban, amik többe kerültek, mint a havi keresetem, és hogy a közöttünk fennálló feszültségbe láthattak bele a többiek valami egészen mást. Már a második kancsó fenekénél jártunk és Shaw megjelent csendben, hogy kicserélje azt, amikor egy igazán csinos lány, ultra rövid fekete hajjal bukkant fel hirtelen az asztalnál. Magas volt, szemei pedig olyan színűek, mint a Jack Daniels, de semmi üdvözítő kifejezés nem játszott az arcán. Olyan ajkai voltak, ami mellett Angelina Jolie is elbújhatott volna, és olyan teste, ami képes volt forgalmi dugót okozni. Shaw-éhoz hasonló ruhát viselt, annyi különbséggel, hogy a lenyűgöző csizmák helyett rajta hegyes sarkú cipő volt, ami miatt magasabb lett Nashnél és Jetnél. Jet felegyenesedett és Rowdy, aki messze a legrészegebb volt mindannyiunk közül, mivel húsz perccel korábban bedobott pár tequilát is, csaknem leesett a székéről, mikor a lány beékelődött kettejük közé az asztalnál. Pillantását egyenesen rám irányította, úgyhogy álltam a tekintetét addig, amíg végül meg nem szólalt. Enyhe délies akcentusa volt és esküszöm, láttam, amint Jet itt helyben szerelembe esett. Te vagy Rule. Ez inkább volt kijelentés, mintsem kérdés, úgyhogy csak bólintottam. Ayden Cross vagyok. Együtt lakok Shaw-val. Nem voltam biztos benne, ennek miért kellett volna bármit is számítania nekem, úgyhogy nem reagáltam, mire a legjobb barátom felém kapta a fejét és rám meredt. Elég bunkónak tűnhettem, de 54

55 részeg voltam és még mindig mérges Shaw-ra, szóval nem igazán érdekelt. Nem tudom, milyen alkut kötöttetek, de hagyd őt békén. Nincs arra szüksége, hogy baszakodj vele, úgyhogy vonulj vissza. Én csak pislogtam, mert őszintén fogalmam sem volt, miről beszélt ez a csaj. Én nem szórakozok Shaw-val. Szemei összeszűkültek és egyik ujjával felém bökött. Pontosan tudom, mit csinálsz, és ne folytasd, Tetkós Srác. Imádom Shaw-t. Édes, kedves és a világ legjobb szobatársa, úgyhogy menj és intézd valahol máshol a zűrös, rosszfiús ügyeidet, neki nincs erre szüksége Úgy tűnt, arra készül, hogy még jobban rám másszon, de megakadt valamin a tekintete és szemei hirtelen aranyló fényben kezdtek izzani. Ó, Istenem! Nem tudom elhinni, hogy annak a seggfejnek még volt képe felbukkanni itt. El kell rohannom Lou-ért. Sarkon fordult és keresztülmasírozott a tömegen, faképnél hagyva engem. Fogalmam sem volt, miről beszélt, de valamin egyértelműen felhúzta magát, úgyhogy hátranéztem a vállam fölött és éreztem, hogy összes védelmező ösztönöm azonnal életbe lépett. Shaw a bárpultnál állt. Hatalmas volt a tömeg, de tejföl szőke haját félreismerhetetlenül kivettem. Azt ugyancsak, hogy feszültnek tűnt, mint aki ki van borulva, miközben egy fehér pólóinges srác szögezte oda a pult széléhez. Egyik keze Shaw vállát fogta, belehajolt az arcába, és bármit is mondott neki, úgy tűnt Shaw vagy tökön akarja rúgni, vagy lehányni a cipőjét. Sosem láttam még rajta pánikba esett arckifejezést; általában olyan hűvös és rendíthetetlen nyugalmú volt, hogy legjobb belátásom ellenére talpra álltam. Nem voltam épp az a típus, aki a bajba jutott leánykák megsegítésére sietett, de erről a leánykáról tapasztalatból tudtam, 55

56 hogy képes megvédeni magát, szóval, ha úgy tűnt, küzd a srác ellen, közbe fogok avatkozni, nem számít, egyébként hogyan érzek iránta. Mindjárt visszajövök. Mivel magas voltam és jó adag olyan minta borította a bőrömet, ami azt üvöltötte Ne baszakodj velem!, nem kellett aggódnom amiatt, hogy az emberek nem húzódnak félre az utamból a zsúfolt bárban. Amikor elég közel értem hozzájuk, Shaw megpillantott és eléggé biztos voltam benne, hogy megkönnyebbülést láttam azokban a ragyogó zöld szemekben. Pólóinges még közelebb hajolt hozzá és hallottam, hogy valami olyasmit mond, hogyan fog festeni a dolog, ha egyedül megy haza a téli szünetre. Láttam, hogy Shaw megmerevedett és próbált elhúzódni, de pólóinges úgy mozdult, hogy még jobban a pulthoz tudja őt szorítani. Nem érdekel, mit mondott az anyám neked, Gabe. Befejeztük; nem akarok elmenni veled és a családoddal Aspenbe. Ne hívogass többé és ne bukkanj fel állandóan ott, ahol vagyok. Bébi, minket egymásnak teremtettek és mihelyt nem makacskodsz tovább, látni fogod, milyen nagyszerűek lennénk együtt. Utáltam azokat a srácokat, akik bébinek hívták a csajokat. Akkor használtad a bébit, amikor nem jutott eszedbe a lány neve, vagy csak túl lusta voltál ahhoz, hogy kitalálj neki egy saját becenevet. Shaw tovább erőlködött, hogy kiszabaduljon és észrevettem, a fickó hogyan követi tekintetével ruhájának mély dekoltázsát. Engedj el, Gabe. Már akkor sem akartam lefeküdni veled, amikor még randiztunk és pokoli biztos, hogy most sem akarok. Hagyj békén. 56

57 Pólóinges feje vörösbe váltott a nyílt visszautasításra. Épp arra készült, hogy még közelebb hajoljon hozzá és másik kezét is rátegye, amikor odanyúltam, megfogtam Shaw csuklóját és kiszabadítottam őt. Pólóinges vagy húsz centivel alacsonyabb volt nálam, úgyhogy az oldalamhoz húzva Shaw kisebb testét, a feje búbja fölött bámultam rá a srácra. Bocs, hogy késtem, Casper. Gondolkodás nélkül a derekam köré fonta egyik kezét és gyakorlatilag összeesett az oldalamon. Gyerekkorunkban arra használtam a becenevet, hogy cukkoljam őt, mert a haja majdnem fehér volt és tudtam, hogy utálja ezt, most azonban intimnek és személyesnek tűnt, mintha lenne valamilyen közös titkunk, amibe pólóinges nem lett beavatva. Semmi gond. Egy óra van hátra a műszakomból, meg tudnál várni, amíg végzek? Szemei könyörögtek nekem, hogy menjek bele a játékba, de én másra sem tudtam gondolni, csak arra, miért érzem úgy, mintha tűz égetné az oldalamat ott, ahol hozzám ért. Persze. Ki a haverod? Pólóinges engem bámult és aggasztóan vöröses árnyalatba váltott az arca. Még csak esélyt sem adott Shaw-nak, hogy válaszolhasson. A barátja vagyok, Gabe Davenport. Te ki vagy? Shaw megdermedt mellettem és éreztem, hogy ujjai a pólóm hátulját szorongatják. Gabe, ő Rule Archer. Rule, ő Gabe, az EX barátom, akinek nehezére esik túltennie magát az ex-részen. Shaw, menj el mellőle. Mégis mit képzelsz? Ugye nem gondolod komolyan, hogy bárki is el fogja hinni neked, ha helyettem valaki olyat választasz, mint ő? Nézz csak rá, ez egy bajkeverő. 57

58 Én már immunis voltam a valaki-olyan-mint-ő mantrára, mert örökösen ezt hallgattam, de Shaw nyilvánvalóan nem. Felfújta magát, mint egy ázott macska és olyan mozdulatot tett, mintha mellkason akarná taszítani a srácot, de visszahúztam az oldalam mellé és finoman megpróbáltam őt lenyugtatni úgy, hogy kezemmel elkezdtem csupasz karját cirógatni. Ismertem Rule-t egész életemben, Gabe. Nem érdekel, hogyan néz ki, mert ő nem valakinek az ölebe és ugyanez nem mondható el rólad is. Ne hidd, hogy ott állhatsz és elítélheted őt, vagy elítélhetsz engem; úgy nem, hogy gyakorlatilag vadászol rám és megpróbálsz rám erőszakolni egy kapcsolatot azáltal, hogy manipulálod a szüleimet, csak mert tudod, hogy kedvelnek téged. Ayden is itt van és biztosra veheted, hogy ha meglát téged, azonnal elmegy Lou-ért. Lou nem szereti zaklatott állapotban látni a lányait, úgyhogy ha csak nem akarsz egy olyan jelenetbe kerülni, amit tuti biztos, hogy nem élnél túl, menj el és ne is gyere vissza. Hívhatod az anyámat, beszélhetsz az apámmal amennyit csak akarsz, mert ÉN nem akarok együtt lenni veled és ezen semmi az égvilágon nem változtathat. Pólóinges úgy festett, mintha tovább akart volna vitázni, de hirtelen egy lökés hullámzott végig a tömegen a bárpult irányába, ami még jobban a karjaim közé sodorta Shaw-t, én pedig kihasználva az alkalmat, apró testét teljesen az enyémmel egy vonalba húzzam. Ennek a lánynak elég komoly domborulatai voltak, én pedig azon csodálkoztam, mi a szart szívhattam, hogy ezt eddig még nem vettem észre. Valami gond van, haver? kérdeztem, miközben Shaw, kezeit a mellkasom közepére téve kissé elhúzódott tőlem, hogy egy kis teret nyerjen. 58

59 Ja, haver, gond van, de sem a hely, sem az idő nem megfelelő ahhoz, hogy összebalhézzak egy hozzád hasonló taplóval. Shaw, később még beszélünk, ezzel nincs vége. Vállaival nekem ütközve húzott el mellettünk, közben pedig fenyegető pillantást vetett ránk. Bátorítólag megszorítottam Shaw-t és hagytam, hogy egy lépést hátráljon, de kezeimet továbbra is lazán a derekán tartva hagytam. Néztem, ahogy pólóinges elsétált, és közben próbáltam elkapni Nash tekintetét Shaw feje fölött. Shaw kilélegzett, ami a torkomat érte és megborzongatta a bőrömet. Köszi. Nincs mit. Annak a srácnak szüksége volt a felvilágosításra. Nash végre felnézett én pedig az ajtó felé biccentettem, ahol pólóinges éppen kiment a bárból. Bólintott egy aprót, majd mondott valamit Rowdynak és Jetnek, amitől azok szintén talpra másztak. Láttam, hogy Shaw feketehajú szobatársa az ajtó közelében állt egy hegy méretű férfival. Furcsa pillantást vetett barátaimra, ahogy azok kivonultak az ajtón, de nem mondott semmit sem. Kivettem az AMX kártyámat a tárcámból és Shaw kezébe nyomtam. Ragyogó szemei kérdőn néztek rám. Rendezd el a számlánkat, oké? Egy pillanat, és visszajövök. Elvette a kártyát és még egy lépést hátrált. Próbáltam nem a mellét bámulni, amikor mellkasa előtt keresztbe fonta karjait. Hova mész? Elintézek valamit. Ne bántsd Gabe-et, Rule. Ő nem olyan, mint te meg Rome. Politikusnak született. A fenyegetés és megfélemlítés semmit sem jelent egy olyan srácnak, mint ő, úgyhogy csak hagyd. A gondolat, hogy egy tetkós, lila hajú srácért képes lennék elhagyni őt, épp elég 59

60 csapást jelent az egójára nézve, úgyhogy egy időre békén fog hagyni, higgy nekem. Emellett beszélni fogok Lou-val, a kidobóval. Ha elmondom neki, hogy Gabe zaklat engem, örökre ki lesz tiltva innen. Nézd, Rome Nebraskáig rugdosná a seggemet, ha megtudná, hogy valami szemétláda gondot okozott neked, én meg nem tettem semmit, plusz, utálom az olyan fickókat, akik azt hiszik, bármi megtehetnek egy lánnyal, csak azért, mert jóban vannak a szülőkkel. Egy pillanaton belül itt vagyok, addig egyenlítsd ki a számlánkat és tartsd magadnál a kártyát arra az esetre, ha óvadék fejében ki kellene később hoznod egyikünket, vagy mindannyiunkat a börtönből. Azt hittem, vicces vagyok, de még csak el sem mosolyodott. Úgy nézett rám, mintha hirtelen második fejet növesztettem volna, nekem viszont muszáj volt elindulnom, mielőtt még az a seggfej eltűnt volna. Nem lesz semmi baj, Shaw. Komolyan, kézben tartom a dolgot. Elléptem mellette és elindultam, hogy a fiúkat követve kimenjek a bejárati ajtón. A csinos szobatárs elkapta a pillantásomat és felemelte egyik szemöldökét. Talán végre szert tettél valamennyi jó tulajdonságra is, Archer. Felmutattam neki a középső ujjamat, mert ebben jó vagyok, majd a tömb vége felé vettem az irányt, ahol megláttam Nash-t és a srácokat, akik egy fehér Lexusnak dőlve álltak. A nagyon idegesnek tűnő pólóinges fel-alá járkált előttük i-phone-jával hadonászva, azzal fenyegetőzött, hogy kihívja a zsarukat, és folyton azt kérdezgette, hogy van-e fogalmuk arról, kicsoda az apja. Kezeimet zsebembe süllyesztettem, fejemet pedig oldalra biccentettem. Értettem, miért voltak oda annyira Shaw szülei ezért a fickóért rendben volt a külseje, már amennyiben csíped az olyan pasast, aki úgy néz ki, mintha a banánköztársaság éves gyümölcstermését 60

61 hányták volna a fejére. Tulajdonképpen hasonló színekben játszott, mint én: sötét haj mínusz a lila festék és a tüskék és világoskék szemek, de előjogai és hiúsága úgy sütött róla, amennyire az csak a dologtalan gazdagokról volt képes. Rendelésre készült férj volt, aki szeretőt tartott, míg a csinos felesége a kamerákba mosolygott a választási időszakban. Ugyan az én kapcsolatom Shaw-val hajlamos volt legjobb esetben is viharos lenni, lelkem mélyén tudtam, hogy jobbat érdemelt annál, mintsem amit ez a hitvány alak nyújtani tudott neki. Hé, pólóinges, lassíts csak le egy kicsit, beszélni szeretnék veled egy percre. Épp a közepén volt a mondókájában miszerint ezért vagy azért be fogja perelni Nasht, és hogy az apja bíró, úgyhogy a legszigorúbb büntetést fogja kapni, mikor végre észrevette, hogy csatlakoztam a társasághoz. Leengedte vadul hadonászó karjait és rám bámult. Tudom, ki vagy te. Shaw talán okosnak hiszi magát, de van egy kép hármótokról az éjjeliszekrényén a szobájában, a szülei pedig sokszor meséltek nekem egészségtelen ragaszkodásáról hozzád és a családodhoz. Az apja még azzal is megfenyegette, hogy nem fizeti tovább a tanulmányait, ha továbbra is ennyire megkérdőjelezhető döntéseket hoz azzal kapcsolatban, kivel tölti az idejét. Ez a kis találkozó valószínűleg el is dönti a dolgot. El kellett ismernem, hogy a kis szarzsák nem adta meg egykönnyen magát. Magamban is eléggé megfélemlítő voltam, most pedig olyan fickók vettek körül, akik legalább ugyanakkorák voltak, mint én, és akik halálbiztos, hogy sokkal jobban hozzá voltak szokva a fizikai erőszakhoz, mint ő a kis hitvány mégis állta a sarat. Nem tudom, mi vonzza egy olyan torzszülötthöz, mint te vagy, de itt az ideje, hogy kinője. Olyasvalakihez tartozik, mint én, és nem 61

62 olyanhoz, aki át sem tud menni úgy egy fémérzékelőn, hogy előtte le ne csupaszítaná az arcát. Nash felröhögött, Rowdy nevetésben tört ki. Én csak megráztam a fejem és torz vigyorra húztam a számat. Szerintem valaki olyanhoz tartozik, akit jobban érdekel, hogy bejusson a nadrágjába, mintsem az apja pénztárcájába. Shaw egy értelmes lány, és értelmes fej ül a vállai között. A tény, hogy a második bázisig se jutottál el vele hat hónap alatt, azért elárul valamit, haver. Abból, amit hallottam, úgy tűnik, nagyobb szerencsével járnál, ha helyette a szüleit vinnéd el randira. Nézd, olyan, mintha a családomhoz tartozna, én pedig nem szeretem, ha a családommal baszakodnak. Ez csak egy kis baráti csevej, mert nyílt utcán állunk, én pedig éppen nagylelkű kedvemben vagyok, de legközelebb nem lesz nyilvános, a nagylelkűségemnek pedig lejárati ideje van. Hagyd őt békén, történet vége. Úgy festett, mintha vitatkozni akarna, mintha vissza akart volna vágni valamivel, amikor a hegy méretű férfi nyilvánvalóan a bár kidobó embere fordult be a sarkon. A kocsinak támaszkodó srácokra nézett, majd a dühös pólóingesre, és megrázta a fejét. Elég. Ti négyen visszamentek a bárba, Ayden elmesélte, mi folyik itt, úgyhogy én állom a számlátokat. Te mutatott egyik húsos ujjával Gabe-re. Te többé nem teheted be a lábad a Goal Line-ba, vedd úgy, hogy ki vagy tiltva. Ha Shaw nem akarja, hogy itt legyél, engem aztán nem érdekel, mennyi pénz van a tárcádban, vagy miféle-fajta az öreged ez az én házam, téged pedig nem látlak itt szívesen. Legközelebb, amikor rá akarsz mászni az egyik lányomra, ha csak egy ujjal hozzájuk is érsz, nem kell a srácok miatt aggódnod, mert biztos lehetsz abban, hogy sosem fognak rátalálni a hulládra, értve vagyok? Még én sem kérdőjeleztem meg, hogy ez a monstrum komolyan gondolt minden egyes szót, úgyhogy pólóinges nyelt egyet és aprót 62

63 bólintott. A srácok ellökték magukat a kocsitól, Nash pedig véletlenül nekiment a fickónak, ahogy elindult arrafelé, ahol én álltam. Gabe káromkodott és beugrott a kocsijába. Eltávolodott a szegélytől és bemutatott mindannyiunknak, ahogy besorolt a forgalomba. A kidobó tetőtől talpig felmért engem, majd egykedvű tekintetét végigjáratta vegyes csapatunkon. Te vagy Shaw barátja? Nem igazán voltunk barátok, de ez legalább olyan jól körülírta a kapcsolatunkat, mint bármely más címke, szóval vállat vontam és azt válaszoltam: Ja. Bólintott. Lou vagyok. Én vigyázok az itt dolgozó lányokra, Shaw és Ayden pedig történetesen a két kedvencem. Ők jó lányok; keményen dolgoznak a bárban és az iskolában is. Nem azért vannak itt, hogy a seggüket mutogassák és bajba kerüljenek, és én ezért tisztelem őket. Nem hagyom, hogy bárki baszakodjon velük; sőt, valójában személyes ügynek veszem, ha valaki megpróbálkozik vele. Nem voltam biztos benne, miért mondja el mindezt nekem, de őszintén, elég ijesztően nézett ki, úgyhogy tartottam a számat és csak próbáltam nem megtörni a szemkontaktust. Shaw egy édes gyerek, de túl sokat próbál magára vállalni, és hogyha az a seggfej tovább zaklatja őt, csak csendben fogja tűrni a dolgot. Most már nyomatékosan nézett rám, úgyhogy felhúztam a szemöldökömet. Szeretném majd tudni, ha lépni kell a fickó ügyében. Shaw és én nem igazán állunk közel egymáshoz. Sosem beszélne meg velem ilyesmit. Inkább a lakótársával kellene ezt a beszélgetést megejtenie. Veled beszélek, fiam. 63

64 Nem igazán voltam biztos benne, erre hogyan kellene reagálnom, de amikor éppen valami gúnyosat akartam mondani, a bárba vezető ajtó kinyílt mögöttünk és a mezbe öltözött középkorú fickók kiözönlöttek rajta, keresztülfurakodva közöttünk. Lou egy utolsó célzott pillantást vetett rám, amit nem tudtam másképp értelmezni, mint hogy üzletet kötött velem, majd bement a bárba. Hátranéztem a barátaimra és széttárt kezeimet a levegőbe vetettem. Látjátok, miről maradtok le, amikor elmegyek a városból vasárnaponként? Mind a hárman röhögésben törtek ki, Jet pedig úgy döntött, ideje másik bárt keresnünk, úgyhogy be kellett mennem visszaszerezni a kártyámat Shaw-tól. A srácok a kezembe nyomtak fejenként tíz dolcsit, hogy adjam oda neki borravalóként, úgyhogy a bárpult felé vettem az irányt, ahol Shaw éppen egy másik pincérnővel beszélgetett; ennek festett méz-szőke haja volt és szurkolólány ruhát viselt. Shaw a mondat közepén elhallgatott és összeszűkült szemekkel nézett rám, mire rávigyorogtam és odanyújtottam neki a pénzt. A kidobó haverod állja a számlánkat, de a fiúk gondoskodni akartak a jattodról. Visszaadta az AMX kártyámat. Mit csináltatok Gabe-bel? Semmit. Felsóhajtott, én pedig meg sem próbáltam nem a mellén feszülő egyenruhát bámulni. Nos, köszönöm a közbelépést; nem tudom, mi a baja. A szurkolólány a szemével szeretkezett velem, és míg általában teljesen odavoltam azért, amikor dögös csajok ezt csinálták, most szinte észre sem vettem, mert Shaw közben lehajolt, hogy átvegye az italait és hirtelen a fenekére feszülő fodros szoknya volt az egyetlen, amit láttam. Alacsony alkata miatt sosem gondoltam volna, hogy ilyen nagyszerű lábai lehetnek, de azok formásak és kellően 64

65 izmosak voltak. Mivel elég időm jutott rá, kidolgoztam pár nagyon komoly, izgató képsort a fantáziámmal, amiben csak azok a lábak és csizmák szerepeltek, semmi egyéb. Az a baja, hogy dögös vagy, gazdagabb, mint Krőzus, a szüleidnek remek kapcsolatai vannak, te pedig nem vagy hajlandó lefeküdni vele. De nemcsak a szextől fosztottad meg, hanem keresztbetettél a víziójának is, amiben az apáddal golfozik a klubban és az anyád mellett ül a republikánusok gyűlésén. Leromboltál mindent, amit eddig próbált felépíteni. Arrébb söpörte egyik copfját és felkapott egy italokkal teli tálcát. Vissza kell mennem dolgozni. Gondolod, hogy lesz valaha is egy drámáktól és küzdelmektől mentes vasárnapunk? Kezemmel beletúrtam rendetlen hajamba és bánatosan ráztam meg a fejemet. A vasárnap sosem volt számomra valami nagyszerű nap. Látjuk egymást később, Shaw. Viszlát, Rule. Elindultam kifelé a bárból és arra gondoltam, hogy valószínűleg ez volt az első alkalom, mióta találkoztam vele, amikor csak egy gyerek volt. Most láttam először Shaw-t önmagának és ettől egy kicsit ideges lettem, mert amikor nem volt fenn az összes védfala és nem volt helyén az egész fennhéjázó védelmi mechanizmusa, annyira esendőnek tűnt, annyira tagadhatatlanul emberinek, annyira megközelíthetőnek és annyira megszerezhetőnek. 65

66 4. FEJEZET Fordította: Janedoe Immár ötödik alkalommal számoltam meg az előttem heverő pénzhalmot. Néhány ok miatt elég nehezen tudtam koncentrálni. Először is, a bár zsúfolásig megtelt, ezért még két órával a műszakom lejárta után is bent voltam, és már eléggé elfáradtam. Másodszor, rajtam kívül tíz másik lány volt még bent, akik megpróbálták némi pénztől megszabadítani a vendégeket, és közben folyamatosan táskákról és fiúkról csacsogtak, mint egy csapat zümmögő méh. Harmadszor pedig, Ayden folyamatosan szemmel tartott, mint egy héja, ami keres valamit, de nem tudtam volna pontosan megmondani mit és végül ott volt még Loren Decker is a gimis Amy Rodgersem főiskolás változata, aki folyamatosan Rule miatt rágta a fülemet. Loren egy élő, lélegző címlaplány volt, a tökéletes példa arra, mi történik, amikor az aljas lányok elhagyják a középiskolát és belépnek a valós világba. Sekélyes volt, fárasztó és több pénzt keresett, mint mi többiek összesen, mert az volt a feladata, hogy flörtöljön és olyan egyszerű dolgokat végezzen el, amik aligha jelenthettek nagy megpróbáltatást számára és valamilyen oknál fogva majd belepusztult, hogy megtudjon minden egyes apró részletet, amit Rule-ról csak mondhattam. Tudni akarta hogyan ismertem meg, tudni akarta, hogy azelőtt miért nem volt soha a bárban, tudni akarta, hogy hány éves volt, hogy mi a foglalkozása, jártunk-e, volt-e barátnője, hogy kedvelte-e a szőkéket és a többi, és a többi. 66

67 Ez így ment végtelenül és kimerítően és azt hiszem zavart, hogy itt egy újabb lotyó, aki képes csak azért elgáncsolni saját magát, hogy ráeshessen Rule-ra. Ugyan el tudtam viselni az iránta való érzéseim terhét egyedül, de nem voltam hajlandó tálcán átnyújtani őt a ribanc kolléganőmnek, úgyhogy csak odamormogtam egy-egy választ és kerültem a személyes kérdéseket, ami sajnos nem állította meg őt abban, hogy továbbra is arról hadováljon, milyen szuperül néz ki Rule. Úgy értem, általában nem járok olyan pasikkal, akik tele vannak tetoválásokkal és piercingekkel, de ó istenem, azok a szemek! Láttál már valaha olyat, mint azok? Mint a fagyos jég, olyan szép! És a teste fogadok, hogy ki van dolgozva, mármint tetszik, ha egy srácnak megvan a hat kockája, de az a magas, szikár dolog a tekintetével együtt teljesen kikészít. Általában milyen lányokkal szokott járni? Biztos vagy benne, hogy nincs barátnője? Komolyan Shaw, csak meg akarom nyalni azt a karikát a szája sarkában, ami olyan rohadtul izgató. El sem hiszem, hogy megtartasz barátnak valakit, aki ilyen szexi és nem akarsz vele kefélni, ez olyan természetellenes. Én még sosem keféltem senkivel, de neki erről nem kellett tudnia. A srácok próbáltak ágyba vinni, de minden egyes alkalommal, amikor közel voltam ahhoz, hogy a belegyezésemmel megpecsételjem a dolgot, az agyam rövidre zárt, és emlékeztetett rá, hogy nem ők voltak azok, akiket igazán akartam, és úgy álltam le, mint ahogy a fény kialszik. Összeszűkült szemmel néztem fel rá. Lore, próbálom megcsinálni a pénztáramat, ez várhatna? Csak add meg nekem a számát. Közel voltam hozzá, hogy bekattanjak és kész voltam lenyomni a torkán egy maroknyi aprót, amikor Ayden, valószínűleg megérezve a készülődő vihart, letelepedett a mellettem lévő székre, és megcélozta a szőkét egy sötét 67

68 pillantással. Egyszerűen volt valami Aydenben, amitől az emberek felfigyeltek rá, és bármi is volt az, imádtam érte. Lore, hagyj a lánynak egy kis teret. Rule-lal még csak nem is puszipajtások. Ha el akartad őt hívni, neked magadnak kellett volna megtenned, amíg még itt volt. Olyan arcot vágott, ami a srácokat valószínűleg arra késztette, hogy megvegyenek neki mindent, amit kívánt, de én csak a szemeimet forgattam tőle. Megtettem volna, de túl elfoglalt volt azzal, hogy Shaw seggét bámulja, ezért is kérdeztem meg, hogy mi van köztük. Úgy értem, még egy ölelést sem kaptál tőle, amikor elment, de úgy néztetek egymásra, mintha képesek lettetek volna bármelyik másodpercben a másiknak esni. Megdöbbenve pillantottam fel Aydenre. Mióta nézett meg rajtam Rule bármit is? Általában figyelmen kívül hagyott, úgy tett mintha nem is léteznék. Ayden felvonta a szemöldökét. Ha Shaw a közeljövőben bármikor összefut vele, biztos vagyok benne, átadja neki, hogy szeretnéd a számát, vagy ő is megadhatja neki a tiédet, ha érdekled Rule-t. Most viszont beszéljünk valami igazán fontosról: mit szeretnél csinálni a születésnapodon, Shaw? Már csak két hét van hátra addig. Felnyögtem és felhagytam a próbálkozással, hogy pontosan elszámoljak. Ehelyett csak átadtam a pénzt Aydennek és elkezdtem rendezni és összetűzni a hitelkártya bizonylatokat, ami sokkal kevesebb agyi teljesítményt igényelt. Utáltam a születésnapomat. Általában harcra adott okot a szüleim és a nevelőszüleim között, hogy kivel töltsek el egy kínos vacsorát már amikor egyáltalán vették a fáradtságot, hogy eszükbe jusson a dolog. Tavaly például csak egy kártyát és egy nagy összegű csekket kaptam apától, anyától meg egy telefonhívást valami ígérettel arra, 68

69 hogy meglátogat, amint lesz ideje de ideje az sosem volt rám. Ayden végül elvitt sushizni és elmentünk megnézni valami hülye romantikus vígjátékot, a nap pedig minden cicoma nélkül, érdektelenül telt el. Még az Archerek is hajlottak arra, hogy visszafogottabban kezeljék a születésnapomat, gondolom azért, mert ez emlékeztette őket arra, hogy egy újabb év telt el Remy nélkül. Rome mindig küldött nekem valamit, bármelyik részén is járt éppen a világnak, és mindig azok voltak a kedvenc ajándékaim. Talán mivel idén betöltöm a húszat, nagyobb feneket kellene keríteni a dolognak, de egyszerűen volt hozzá kedvem. Miért nem megyünk el táncolni? Úgy néztem Lorenre, mintha nőtt volna egy harmadik feje. Nem igazán jártam össze a lányokkal a munkából, nem azért mert nem kedveltem őket néhányan közülük igazán kedvesek voltak és a legtöbben csakúgy, mint Ayden és én küzdöttek azért, hogy kifizethessék a számlákat, és hogy fenntartsák az egyensúlyt az egyetem és a munkahely között. Ők azonban többnyire olyan fiatalok voltak, akik eljártak inni, bulizni, srácokkal találkozgatni és megtették az összes olyan dolgot, amiben én egyszerűen nem akartam részt venni. A világon semmi szükségem nem volt arra, hogy még több ember gondolja azt, belül össze vagyok törve, ezért szimplán kerültem az ilyen társadalmi interakciókat. Uh, én nem táncolok. Ayden mogorván nézett a szőkére. Plusz, téged ki hívott meg? Erősen spirálozott szempilláit rebegtette és az orrát ráncolta. Azt hittem mivel ez a te születésnapod, Mr. Magas, Rejtélyes, és Tetovált is ott lesz. És elmondanám Önöknek hölgyeim, hogy a sóvárgás negyedik szakaszában vagyok és ez már nem gyógyítható. 69

70 Ayden és én összenéztünk, majd visszatértem a szortírozáshoz. Nem, a születésnapom nem nagy szám, úgyhogy Rule nem lesz ott. Szeretném visszafogottan megtartani. Úgy érted unalmasan. Nem voltam barátságban Lorennel, sőt különösebben nem is kedveltem őt, úgyhogy már készültem megmondani neki, hogy dugja fel oda, ahol a nap sem süt, ami teljesen ellentétes volt a személyiségemmel, de Ayden csak beszélt tovább, mintha Loren ott sem lenne. Gyerünk, Shaw, csináljunk valami mókásat. Tudod, hogy a szüleid ki fognak idegelni téged és csak egyszer vagy húsz éves. Szórakoztatónak és izgalmasnak kellene lennie. A borostyánszínű szemében lévő csillogásból tudtam, hogy kiforralt valamit, amiről aligha tudnám lebeszélni. Beleraktam a halom papírt a táskába, elvettem a pénzt, amit Ayden nyújtott át nekem és megcsináltam az elszámolásomat. Mindig jól kerestünk, de valamiért a mai nap különösen jövedelmező volt. Kiengedtem összetűzött hajamat és a körmömmel keresztülszántottam a fejbőrömön. Ezt beszéljük meg később, oké? Meg akarom kérni Lou-t, hogy kísérjen ki minket a kocsiig arra az esetre, ha Gabe úgy döntött volna, visszajön és megpróbál hazavinni. Gondolod, hogy megtenné? Belém karolt és elindultunk a főbejárat felé. Gondolod, hogy lenne hozzá mersze? Úgy értem, Rule és a barátai elég elszántnak tűntek, hogy meggyőzzék, kopjon le rólad, Lou pedig közölte vele, hogy vagy elkotródik, vagy kihívja rá a zsarukat. Nem tudom, Ayd. Őrülten viselkedik. Sosem gondoltam volna, hogy felbukkan itt, bepróbálkozik nálam és belemászik az arcomba. Többé már nem tudom, mi folyik itt. Úgy értem, szó sincs arról, 70

71 hogy valami hatalmas románc volt közöttünk, aztán meg otthagytam őt összetört szívvel, vagy ilyesmi. A legjobb napokon is csak langyos volt a kapcsolatunk. Rule szerint megalázva érzi magát, amiért ilyen egyszerűen és lazán dobtam. Valószínűleg igaza van. Fintorogtam, miközben Lou odakísért minket a kocsimhoz. Elbúcsúztunk és hazaindultunk. Keményen próbáltam meghozni azokat a döntéseket, amelyek a legjobbak mindenki számára. Azt akartam, hogy Rule-t szeresse és támogassa a családja, azt akartam, hogy Margot segítséget kapjon, és hogy befejezze a fia szapulását. Azt akartam, hogy Gabe jusson túl ezen az egészen és egyszerűen kopjon le, és legfőképp csak azt akartam, hogy mindenki rendben legyen, mert így végre nem érezném azt, hogy mindezért én vagyok a felelős. A következő hét homályban telt el. Írtam két tesztet, felvettem egy extra műszakot a munkahelyemen és nagyon komoly macska-egér játékba kezdtem az exemmel, mert Gabe is a denveri egyetemre járt, és bár ő jogot tanult a kampusz másik felén, mégis úgy tűnt, hogy minden egyes sarkon felbukkant. Napjában legalább kétszer hívott, ezért fontolóra vettem, hogy beszerzek egy új számot, de az olyan macerásnak tűnt, hogy inkább hagytam a hívásait a hangpostára futni és elég jól belejöttem abba, hogy levegőnek nézzem. Rome hívott és elmondta, Margot semmivel sem volt jobban. Határozottan visszautasította, hogy találkozzon egy gyásztanácsadóval, és most Rule-t hibáztatta azért, amiért nemet 71

72 mondtam, hogy hétvégenként elmenjek Brookside-ba. Rome szerint Margot a fejébe vette, hogy Rule valahogyan kimosta az agyam és őellene fordított. Nem szívesen hagyta volna magára otthon, és mivel Rome macerálta őt, hogy jöjjön a városba és lógjon együtt vele, biztos voltam benne, hogy pontosan ugyanazt a huzavonát érzi, amit én is szoktam: hogy csapdába esett a bátyja és az anyja között. Kibuktam, hogy nem lesz velem a születésnapomon, de nem mondtam semmit sem, mert így is annyi minden foglalkoztatta. Amikor közeledett a hétvége, csábító volt a gondolat, hogy elcseréljem a vasárnapi műszakomat azért, hogy elkerüljek egy újabb hétvégi drámát, de szükség volt mindenkire a bárban, és ha Rule le is jött a haverjaival, én ugyan nem láttam őket. Még mindig furcsa érzés volt, hogy nem kellett elfuvaroznom a szokásos vasárnapi villásreggelire, de amikor a műszakom véget ért és nyoma sem volt semmilyen fejfájásnak, vádaskodásnak és fájó érzéseknek, úgy tűnt, évek óta először lélegezhettem fel megkönnyebbülten. Amilyen jókedvemben voltam, engedtem, hogy Ayden rábeszéljen, hagyjuk ki a tanulócsoportot és helyette menjük el bekapni valami mexikói kaját. Nagyon régóta ez volt az első eset, hogy így éreztem magam, és jóformán azt sem tudtam, mihez kezdjek magammal. Mivel most kezdődött a félév, úgy éreztem belefulladok a rengeteg házi feladatba, így elcseréltem a következő heti pénteki és vasárnapi műszakomat is, és szombaton sem dolgoztam, mert aznapra esett a születésnapom. A bárban mindenki tudta, hogy Lou kedvel engem, és hogy bárkit kinyírna, aki megpróbálná rám sózni a saját műszakját azon a napon, amikor betöltöm a húszat. Mire a péntek délután elérkezett, még mindig nem hallottam semmit egyik szülőmről sem, ezért úgy véltem idén megúszom a kényszeredett családi találkozót. Viszont kaptam egy üzenetet 72

73 Margottól, amiben megkért, hogy a születésnapom miatt gondoljam át a héten a vasárnapot. Azt válaszoltam neki, hogy szívesen elmegyek amennyiben Rule is meghívást kap rá, de még nem írt vissza. Ayden titkolózott arról, mit tervelt ki a hétvégére, ettől pedig ideges lettem. Örültem volna, ha megint sushizunk és mozizunk, de ő kitartott amellett, hogy más irányt kell vennünk, hogy kalandra van szükségünk és valami újat is ki kellene próbálnunk. Ezek a szavak és az ő nem ejtünk foglyokat hozzáállása egy katasztrófa biztos receptjének tűntek, de próbáltam pozitív maradni, mert csak kedveskedni akart nekem, és mert csodálatos barát volt. Kiléptem az anatómia teremből és épp sms-eztem az egyik lánynak a munkahelyemről, hogy emlékeztessem rá, ő viszi a ma éjszakai műszakomat, amikor összeütköztem valakivel és azonnal visszahőköltem a félelemtől és az ingerültségtől. Gabe állt előttem épp olyan gyűrődésmentesen, makulátlanul és ápoltan, mint mindig. Sötét haja úgy festett, mintha folyamatosan keresztülszántana rajta az ujjaival, és amikor kinyújtotta felém a kezét, hogy megtámasszon, összezavarodtam és olyan gyorsan hátráltam el tőle, hogy majdnem seggre estem. Mit csinálsz? felháborodottnak és ellenségesnek akartam tűnni, de a hangom elcsuklott és meg kellett köszörülni a torkom, hogy visszanyerjem a lélekjelenlétem. Kék szemei feszülten keresték a tekintetem, és azon tűnődtem, hogyan találhattam őt valaha is vonzónak, mikor most kivert miatta a verejték. Izé, nem válaszolsz egyetlen hívásomra sem és az utóbbi időben nagyon nehezen lehet rád bukkanni. Azért, mert nem akarok beszélni vagy találkozni veled. Takarodj az utamból. 73

74 Shaw, várj. Felemelte a kezét és kivett valamit a zsebéből, majd felém nyújtotta. Tudom, hogy holnap van a szülinapod és csak oda akartam ezt adni neked és elmondani, hogy sajnálom, ahogyan veled viselkedtem. Megőrjített, hogy talán lecseréltél arra a különcre, de az anyád elmagyarázta, hogy ti ketten nem vagytok együtt. Tessék, fogadd el. Felém tartotta a bársonydobozt én pedig úgy hátráltam el tőle, mintha élő kígyót tartana a kezében. Nem fogadom el ezt tőled, nem fogadok el tőled semmit sem. Hagyj békén Gabe, komolyan mondom. Nézd, Shaw, valójában te sem hiheted azt, hogy valaha bármi is lesz közted meg a között a srác között. Édesanyád azt mondta, hogy évek óta viszonzatlanul szereted őt, de ő kettőnél többször sosem nézett rád. Egyszerűen nem vagy az esete, túl jó vagy neki és ő tudja ezt. Csak adj még egy esélyt; mi sokkal jobban megértjük egymást. Meg akartam ütni, de inkább hagytam, hogy a jég, ami a szavaitól keresztüljárta a testem, beborítsa az összes haragot bennem ami, éreztem, egyre csak növekszik. Nem. Nem mondtam semmi mást, csak hogy nem, mert nem kellett önmagam vagy az érzéseim miatt magyarázkodnom neki, vagy amiatt hogy tudtam, a nagy része annak, amit Rule-ról mondott, nagyon is igaz volt. Nem voltam túl jó hozzá, egyszerűen csak túlságosan ÖNMAGAM voltam ahhoz, hogy másként nézzen rám, mint ahogy eddig de ezzel már évekkel ezelőtt megbékültem. Tettem hátrafelé néhány botladozó lépést, majd sarkon fordultam és futásnak eredtem, hogy elmeneküljek tőle. Azt hiszem a nevemet kiáltotta, de nem érdekelt, csak elrohantam onnan. Kezdett nagyon kiborítani engem, és hánynom kellett a ténytől, hogy a saját anyám kiadta neki az életem legintimebb részleteit. Nem tudtam elhinni, hogy annak a nőnek, aki azzal sem vesződött, hogy észrevegye 74

75 kiköltöztem a házából amikor elkezdődött az egyetem, feltűnt egyáltalán, hogyan érzek Rule iránt, amikor ő maga sem vett észre ebből semmit és ez úgy sértette fel az egómat, akár a borotva. Ha Gabe nem hagyja ezt abba, meg kell fontolnom, hogy megváltoztassam a telefonszámomat és talán szereznem kell ellenne távoltartási végzést is. Amikor hazaértem a lakás tök üres volt, ezért mint egy dinka meggyőződtem róla, hogy minden ablak be van csukva és hogy a bejárati ajtó is duplán be van zárva. Elrejtőztem a szobámban, megcsináltam a leckém, és tobzódtam az önsajnálatban, ami azzal fenyegetett, hogy megfojt. Nem tartottam magam túlságosan nyitott vagy optimista személyiségnek; ez az évekig tartó otthoni semmibevételnek és a kínos iskolai interakcióknak volt köszönhető. Remynek egy időre sikerült kirángatnia a kiváltságos kagylóhéjból, amiben általában éltem, és amikor elhagytam Brookside-ot és az egyetemre jöttem annyira biztos voltam benne, hogy végre a magam útját járhatom. Csakhogy Remy meghalt, én pedig még mindig olyan erősen próbáltam megfelelni az embereknek, de azok nem sokra értékelték az erőfeszítéseimet. Csinosan öltözködtem és mindig jól viselkedtem és ügyeltem a részletekre, így a szüleim nem felejtették el teljesen, hogy létezek. Bébiszitterkedtem Rule felett és elviseltem rettenetes viselkedését, mert emlékeztetni akartam Margotot és Dale-et arra, hogy neki ugyanúgy szüksége van a szeretetükre és ugyanannyira megérdemelte azt, ahogyan Remy. A munkahelyemen nevetséges ruhát hordtam és elviseltem az ostoba lányokat és a részeg vendégeket, mert Aydennek megbízható szobatársra volt szüksége, akire támaszkodhat. És többnyire úgy tettem, mintha Rule-lal lenni, vagy végignézni, ahogy végigdugja a denveri fiatal felnőtt női lakosság nagy részét egyáltalán nem zavarna, nem ölne meg bennem 75

76 valamit és attól, hogy ugyanezeket nap, mint nap át kellett élnem, kezdtem apránként árnyékká válni. Tudtam, hogy mi az oka annak, amiért eredetileg beleegyeztem, hogy Gabe-bel járjak mert bizonyos értelemben, halványan Rule-ra emlékeztetett. A haja fekete volt, a szemei világosak, és miközben mindig rendezett és makulátlan megjelenésű volt, mindvégig ott bujkált benne egy kevés gonoszkodás is, amit korábban csak az én szabályszerű megszerzésemért fogott vissza. Az első néhány randiból tudtam, hogy nem ő az a valami vagy inkább valaki, akit kerestem, mert nem volt meg a szikra és soha nem is lesz, de Gabe udvarias és kényelmes volt mindaddig, amíg elkerülte a testiséget. Tudtam, hogy hat hónap elég hosszú idő, hogy valakit átverjek, de ez sem indokolta azt a bizarr rögeszmés viselkedést, amit jelenleg mutatott és úgy éreztem, ezzel csak egy újabb terhet rak a vállaimra. Készen álltam arra, hogy mindent elfelejtsek. Melegítőt vettem fel és összegömbölyödtem az ágyon, hogy megnézzek néhány Netflix filmet, miközben tudtam, hogy Ayden a műszakja végezte után kettőig nem jut haza, és addig egyedül szomorkodhatok. Jobban éreztem volna magam, ha a telefonom tele lenne olyan barátok számaival, akiket felhívhatok, hogy együtt töltsem velük ezt a kivételes péntek estét, de nem ez volt a helyzet, ami igencsak szomorú volt. Csupán néhány macskára és egy doboz fagylaltra volna szükség, hogy a képet teljesen szánalmat keltővé tegye. Valamikor a második romantikus vígjáték és a kínai kiszállítás után megfogadtam, hogy teljesen magamhoz ölelek bármit, amit Ayden a szülinapomra tartogat holnap, mert amit most csinálok, totálisan elcseszett. A szobatársamnak igaza volt, szükségem volt egy kis mókára, lazítanom kellett, ő pedig eltökélte, hogy eléri ezt és én benne voltam a dologban. Elaludtam, miközben egy különc lányt néztem, aki végül meseszép lesz, mert valami okból kifolyólag 76

77 a srác nem látta, hogy valójában milyen gyönyörű volt a szemüvege és a kócos haja alatt. Másnap reggel Rome és apám Boldog szülinapot üzeneteire ébredtem. Anyámtól szokás szerint semmi sem érkezett, és utáltam elismerni, hogy szomorú voltam, amiért Margot sem küldött egyet sem. Úgy döntöttem, készítek reggelit. Meglepődtem a gyönyörű virágcsokor láttán a konyhaasztalon és hátratántorodtam, ahogy elolvastam a kártyán, kitől kaptam. Komolyan tennem kell valamit Gabe-bel. Ayden korán kelő volt, minden reggel futott bármilyen későn is végzett este a munkában. Teli bögrével intett a virágcsokor felé és a homlokát ráncolta. Ez az ajtó előtt volt, amikor visszaértem a futásból. Tudom. Azt hiszem, talán szereznem kell egy távoltartó végzést. Nem bíró az apja, vagy mi? Felsóhajtottam. De. Lehet, hogy Gabe visszatartása nehezebb lesz, mint gondoltam. Akarod, hogy készítsek reggelit? Rosszallóan megrázta a fejét és szemei izgatottan rám villantak. Nem. El foglak vinni a Lucille s-be és utána nekem van a legjobb szülinapi tervem számodra a szülinapok történetében. Szerettem a Lucille s-t. Egy népszerű cajun étterem volta a Washington Parkban, és valószínűleg annak a néhány helynek az egyike New Orleanson kívül, ahol igazán isteni fánkot készítenek. Jól hangzik. Mi van még a listán? Először elmegyünk vásárolni. Fintorogtam, mert utáltam vásárolni. Nevetséges egyenruhában dolgoztam és drága, márkás ruhákat viseltem, amihez a szüleim ragaszkodtak, mert szerintük már most úgy kell kinéznem, ahogy a jövendőbeli orvosok merthogy 77

78 semelyik orvos nem járkál farmerban és pólóban, még műszakon kívül sem. Az arckifejezésemet látva gonoszan vigyorgott. Nem gazdag lányként fogunk elmenni vásárolni, normális hétköznapi főiskolás csajos bevásárló körút lesz. Elmegyünk a plázába, aztán a kedvenc turkálómba és abba a király régiségboltba a Pearl Streeten, és te barátom nem költhetsz többet ötven dollárnál egyetlen dologra sem. Úgyhogy nem lesz kétszáz dolláros tűsarkú, sem ötszáz dolláros kasmír pulcsi szett, sem tökéletesen szabott nadrágok, amit kézzel varrtak vak szerzetesek az Andokban, vagy hasonló. Csupán két barát leszünk, akik azzal töltik a napot, hogy a pénzükért beszereznek néhány haszontalan holmit. Ó, ez mókásan hangzott, valami olyasminek, amire sosem volt ezelőtt lehetőségem. Aztán whisky színű szemei drámaian elkerekedtek elmegyünk, egy szalonba, ahol rendbe teszik a hajunkat és végül csináltatunk egy manikűr-pedikűrt. A szervetlen kémia csoportomból az egyik lánynak csodás haja van, úgy ragyog, mint a szivárvány, és ő esküszik erre a helyre. Tehát amikor mindent megkaptunk és teljesen csinosak vagyunk, felvesszük az új, normális csajos ruháinkat és elmegyünk vacsorázni abba a brazil étterembe, amit már mindketten annyira ki akartunk próbálni. Ez klasszul hangzott; minden annyira klasszul hangzott. Már indulni akartam felé, hogy egy hatalmas öleléssel megköszönjem, amikor feltartotta az egyik kezét. Nem végeztem. Egy percre eltűnt a szobájában és egy rózsaszínű borítékkal, benne egy kártyával tért vissza. Elfogadod ezt a nagyon király, nagyon is nélkülözhetetlen születésnapi ajándékot, amit neked szereztem be és elmegyünk este és ezalatt nem azt értem, hogy a Dave és Buster s- 78

79 be, vagy az Old Chicago-ba 1, hanem KIMOZDULUNK és akkor is mulatni fogsz, ha közben belepusztulok. Enyhe izgalommal nyitottam ki a borítékot. Nem tudtam mit gondol azalatt, hogy KIMOZDULUNK. A borítékon belül egy fényes papírba csomagolt ajándék, ami elsőre úgy nézett ki, mint egy hitelkártya. Miután elolvastam a kedves szülinapi jókívánságot, óvatosan lehúztam róla a papírt és elakadt a lélegzetem, amikor megláttam, mi néz vissza rám. Ayd, ezt nem használhatom. Az igazolványon ott virított az arcom és a születési dátumom, ami szerint egy évvel idősebb vagyok és éppen úgy nézett ki, mint egy coloradói jogosítvány. Annyira, hogy alig különbözött attól, amit a pénztárcámban tartottam. Ó igen, megteheted. Az elmúlt húsz évet azzal töltötted, hogy te voltál mindenki jó kislánya, és belebetegszem, hogy kinyírod ezzel magad. A legtöbb lány a te korodban eljár, klubokba oson be, fiúkkal csókolózik, felelőtlen egyéjszakás kalandjai vannak, nevetséges helyzetekbe kerül, drámai harcokat vív a barátnőivel. Shaw, te ezek közül egyiket sem teszed. Ma este fogod az igazolványod és eljössz velem, úgy viselkedsz, ahogy minden húsz éves idióta, akit ismerek. Túl sokat fogunk inni, ostobán viselkedünk, és jól érezzük magunkat, mert megérdemled. Nem is emlékszem az utolsó alkalomra, amikor mosolyogni vagy nevetni láttalak. Hagyod, hogy a lelked elsorvadjon, miközben próbálsz valaki olyanná válni, aki nem vagy, én pedig többé nem fogok állni és figyelni, ahogy ez újra megtörténik. 1 A Dave és Buster s egy étterem és bár Denverben, az Old Chicago pedig egy franchise-rendszerű étteremlánc az USA-ban, ahol főleg pizzákat, tésztákat és szendvicseket lehet enni. 79

80 Én pedig jövőre leszek huszonegy. Nem vagyok biztos miből gondoltam, hogy ez egy meggyőző érv lesz számára, de valamiért ez csúszott ki a számon. Rosszallóan megrázta a fejét. Kit érdekel. Ma töltöd a húszat, de úgy élsz, mintha ötven lennél. Ez fájt, mert az utolsó út alkalmával Brookside-ba Rule nagyjából ugyanezt mondta. Egy sóhajjal eszembe jutott, éppen tegnap esti magányomban döntöttem el, hogy belevetem magam Ayden tervébe és lazítok. Néhány hajtincset a fülem mögé tűrtem és kihúztam a vállaimat. Rendben. Ayden rám nézett és felvonta szemöldökét. Rendben? Igen. Tegyük ezt! Kezdjük a szülinapi mókát és züllést. Elég hangosan sikított ahhoz, hogy a fülem belefájduljon és körberohant az asztal körül, hogy egy olyan ölelésbe zárjon, ami kiszorította belőlem a szuszt. Hidd el, Shaw, a mai napot sosem fogod elfelejteni. Igaza volt, mert az éjszaka végére ez a születésnap is bebizonyította, hogy az élet örökösen változik. A reggeli csodálatos volt és annyira teletömtük magunkat sült finomságokkal, hogy mire a bevásárlóközpontba értünk, tennem kellett néhány plusz kört, hogy meg tudjak egyáltalán mozdulni. Millió farmert felpróbáltam és végül jó néhányat meg is vettem. Megragadtam egy pár Chuck Taylor tornacipőt, amit mindig is akartam, de sosem engedték meg, hogy legyen és felszerelkeztem unalmas pólókkal és atlétatrikókkal. A turkálóban vettem egy fantasztikus old school bőrdzsekit és néhány western stílusú inget gyöngy gombokkal, amiről tudtam, hogy félelmetesen jól néz ki együtt az új szűk farmeremmel. 80

81 A régiségboltban kissé megőrültem, mert beleszerettem minden ötvenes-, hatvanas évekbeli ruhába. Úgy néztem ki bennük, mint a Mad Men egyik karaktere, mintha én lennék Bettie Page, mínusz jó néhány centi. Vettem egy pár pávakék színű magassarkút, flitterekkel az oldalán és egy nagyon édes, dobozka formájú pillbox kalapot, amit valószínűleg sosem fogok viselni, de imádtam. Ennél is fontosabb, hogy órákon át nevettem Aydennel, miközben egymás után próbálgattuk a holmikat és úgy éreztem, mintha egy hatalmas súly került volna le a mellkasomról. Jó móka volt, átlagos és egyszerű és a tény, hogy már elfelejtettem, ez milyen érzés is, egyszerűen szomorú volt. A szalonban kaptam egy tüzes rózsaszín manikűr-pedikűrt és csak a hecc kedvért kértem hozzá pici fekete csillagokat. Menő volt és teljesen szemben állt a normál esetben használt sápadt és gyöngyház színeimmel. A nőnek, aki csinálta élénkzöld raszta haja volt és egy tetoválás keresztben a homlokán, ami miatt megborzongtam, mikor rám vigyorgott és azt mondta, jól áll nekem a szín. Mindenki, aki ebben a szalonban dolgozott laza volt, vibrált a rock and roll hangulat, és míg én általában oda nem illőnek és tartózkodónak éreztem volna itt magam, mégis mindannyian annyira kedvesek és barátságosak voltak, hogy lehetetlen volt mást tenni, mint ellazulni és jól érezni magam. A hajamért egy nagydarab, nyilvánvalóan meleg, tetőtől talpig leopárdmintába öltözött afro-amerikai srác felelt. Fényes kopasz feje hátuljára egy hatalmas szem volt tetoválva, a cipője pedig valószínűleg többe került, mint az enyém, de kedves volt és azt mondta, hogy a hajam gyönyörű, ezért csak azt javasolja, hogy legyen tépett fazonú, ami majd testet ad neki és életet lehel belé. Beleegyeztem és megkérdeztem tőle, tudna-e csinálni valami újat a színével is. A hajam annyira sápadt volt, általában elkerültem a 81

82 festetést, egyszerűen azért, mert az túl szélsőséges lett volna. A férfi sötét szemei izgatottan csillogtak, amikor valami ütőset kértem tőle, de tisztességes maradt, mert azt kaptam, ami alapból voltam: hamvas szőke, egy árnyalatnyi gesztenyebarnával alatta. Fantasztikus volt, más, de ahhoz elég diszkrét, hogy ne legyen riasztó. A kedvenc részem az volt, hogy a szuper egyenes frufrumat kettéválasztotta és a sötétebb színt hozzáadta az egyik oldalhoz. Ez divatos volt és menő és annyira eltért attól, ahogy a hajam általában kinézett, hogy jókedvűen öleltem meg őt távozáskor. Ő is megölelt, valószínűleg azért, mert egy hétvégi kiruccanásra elegendő jattot adtam neki, de kit érdekel, hisz istenien néztem ki. Visszarohantunk a lakásba, hogy kicicomázzuk magunkat a vacsorára. Az egyik új szerelésemet vettem fel, szuper szűk ceruza szoknya és egy áttetsző kék felső, alatta fekete trikóval. Begöndörítettem az új hajam és több sminket tettem fel, mint amennyit általában viselek. Végül úgy döntöttem, hogy a pokolba is, de a nagyszerű fekete csizmáimat veszem fel. Ezek úgy néztek ki mintha valami Harley Davidson modell viselné őket, de én szerettem őket, mert a megfelelő kiegészítést adták a megjelenésemhez, amit az elmúlt nap után éreztem, amikor az igazi Shaw levetette végre az örökös pórázát. Ayden egy olyan testhezálló vörös ruhát vett fel, amitől lábai végtelen hosszúnak tűntek, és ellentétben állt sötét hajával, amitől a pincérünk az étteremben gyakorlatilag a vizünkbe nyáladzott minden egyes alkalommal, amikor megállt, hogy újratöltse a poharainkat. Egy italrendeléssel kipróbáltatta velem az új igazolványomat, és működött is, mint a karikacsapás. Mielőtt ráeszmélhettünk volna, már egyikünk sem érzett fájdalmat, hanem nagyszerűen csak jól szórakoztunk bárról bárra és klubból klubba járva a LoDo-ban, és néhány órával azután, visszafelé haladva a Capitol Streeten is jó 82

83 néhány bárba beugrottunk még. Meglepett, hogy a legtöbb helyen egyáltalán nem kellett felmutatnom a hamis igazolványomat, kiderült, hogy a szűk szoknya és a mély dekoltázs ugyanúgy megteszi. Eszeveszetten nevettem Aydenen, aki tett némi benyomást egy hapsira a táncparketten; tekintélyes számú figyelmet vonzottunk magunkra ma este akárhová mentünk, és nagyon kevés italért kellett fizetnünk. Ebben a pillanatban egy srác a Boulderből épp illusztris labdarugó karrierjéről mesélt nekem vagyis inkább a melleimnek, merthogy nem igazán nézett fel a lányokról. Ayden a szemét forgatta és megpróbált elkerülni néhány srácot és egyet bankáröltönyben, aki felajánlotta, hogy ingyen megcsinálja az adóbevallását, ha megadja a számát. Az este annyira bolondos és mókás volt, és nem kellett erőlködöm a flörtnél vagy elbűvölőnek lennem. Messze elég ittas voltam már, úgyhogy nem sokat beszélgettem. Mindössze annyit kellett tennem, hogy szépen mosolygok és ülök a bárszéken, és ezt a két dolgot nyilvánvalóan elég jól csináltam. Egy újabb Cosmo jelent meg előttem, amire határozottan nem volt már szükségem, és Mr. Foci még közelebb hajolt hozzám, amikor mint valami hatodik érzék, a küzdelmi, vagy a menekülési reakcióm hirtelen felerősödött. Felemeltem a fejem és körbefordultam a széken, gyakorlatilag térdkalácson rúgva vele az engem fixírozó focistát. A nyakamat nyújtogatva körülnéztem, hogy lássam, miért érzem a bőrömet hirtelen túl szűknek, de mindössze annyit láttam, hogy a bár szokásos törzsvendégei elvegyülnek a tömegben. A focista vissza akarta szerezni a figyelmemet azzal, hogy az ujját oda-vissza futtatta csupasz karomon, aminek úgy vélem szexinek kellett volna lennie, de most már részeg voltam és elbátortalanodott, és menni akartam. Meg akartam neki mondani, hogy kopjon le, hogy megkereshessem 83

84 Aydent és megkérjem, hívjon nekünk egy taxit, de mielőtt ezek közül bármit is megtehettem volna, egy meleg kéz csúszott a hajam alá és megállapodott a nyakamon, majd egy mély hang mordult a fülembe. Hogy a faszba jutottál be ide, Casper? A focista szemei elkerekedtek, mert hát Rule az Rule volt. Őrült összevisszaságban meredező fekete haj eltűnt, helyette két oldalt le lett borotválva és ki volt szőkítve, ijesztő mohikán-stílusú taraja pedig jó néhány centi magasan meredezett. Szűk fekete ing volt rajta, egy viking sisakot viselő lángoló koponyával az elején, hozzá fekete farmer, ami a térdénél ki volt szakadva. A tetoválások mindkét karjának teljes hosszán, a lánc az oldalán, amihez a tárcája kapcsolódott és nehéz fekete motoros bakancsai tették a megjelenését még lenyűgözőbbé. Slamposnak és ápolatlannak kellett volna tűnnie a focista V-nyakú pulóvere mellett, de nem volt az. Dögösen és ziláltan nézett ki és elég egyértelműen olyannak, akivel nem érdemes összetűzésbe kerülni, mert a focista sietve ellökte magát az asztaltól és eltűnt a tömegben. És mit műveltél a hajaddal? Részeg voltam, és valószínűleg nem a legjobb állapotban ahhoz, hogy megpróbáljak szemtől szemben összecsapni Rule-lal, miután két hét szünetet kaptam tőle, de imádtam a hajamat és nem fogom hagyni, hogy elrontsa a szülinapi mámort, különösen úgy, hogy valószínűleg nem is tudta, ma ünneplem. Lazán leráztam magamról a kezeit és egyetlen korttyal kiittam fanyar italomat. Mit csinálsz itt? Felhúzott szemöldökkel pillantott rám és levetődött arra a helyre, amit a focista az imént elhagyott, majd lenézett mélyen kivágott felsőmre, meg a többire. Ez a bár csupán egyetlen sarokra van a bolttól. Nash és én mindig beugrunk meló után. Épp most végeztem 84

85 egy ügyféllel. Tudom, hogy itt kérik az igazolványt az ajtóban. Hogy jutottál be? Úgy dobtam hátra a hajam a vállam fölött, mint ahogy azt az idegesítő csajoktól láttam, csakhogy ettől gyakorlatilag leestem a székről, és hirtelen nagyon rossz ötletnek tűnt annak az utolsó italnak az elszürcsölése. Megragadtam az asztal szélét, Rule pedig kinyújtotta a kezét, hogy megtartson. Úgy éreztem mintha égetne, ahogy hozzám ért. Egy perccel ezelőtt határozottan hallgatnom kellet volna a menekülési reakciómra. Az egyik kezemet a homlokomra tettem, ami meleg és nyirkos volt. Mennem kell. Megpróbáltam talpra állni, de a helyiség őrült módon forogni kezdett. Annyira örültem, hogy a csizmáim mellett döntöttem a tűsarkúk helyett, mert ahogy önkéntelenül is megragadtam Rule bicepszét hogy egyenesben tartsam magam, tudtam máskülönben az arcomon végeztem volna. Itt túl meleg volt, túl nagy zaj és biztosra vettem, hogy ha nem jutok egy kis friss levegőhöz mihamarabb, akkor mindenfelé rókázni fogok. Ki vezetett? Rule hangja messziről jött, de az illata nagyon jó volt. Egy sóhajjal hozzá hajoltam és az orromat a nyakába temettem. Olyan magas volt, hogy meg kellett ragadnom a karjait, hogy elérjem. Komolyan Shaw, hogy kerültél ide? Ayden és én taxival jöttünk. Ő hol van? Egy bankárral. Haza kell mennem. Éreztem, amint részeges lábaim inogni kezdenek és ő erős karjait a derekam köré zárta, hogy a mellkasához szorítva megtartson engem. Ez jó volt. Gondolkodás nélkül a nyak köré fontam karjaimat. Épp olyan mennyei érzés volt, ahogy mindig is hittem, hogy lesz. 85

86 A lakótársa itt van valahol; ha látod, állítsd meg őt. Elviszem hozzánk. Nem tudtam, hogy kivel beszél, de egy ismerős hang igent mormogott, és a következő dolog, amire eszméltem, hogy félig gyalogolva, félig cipelve elhagytam a bárt. A hideg januári levegő megcsapta a fejem, miközben Rule az oldalához vont, és az egyik karjával a vállamat átkarolva óvott engem. Átöleltem karcsú derekát és odabújtam az oldalához. Tisztában voltam vele, hogy a vodka késztet arra, hogy ezt az őrültséget tegyem, de nem tudtam megállni. Csak három háztömbnyire vagyunk a lakásomtól. Majd leöntök egy kanna kávét a torkodon és beléd tömök némi chipset vagy egy burritot, és hívok neked egy taxit. Még sápadtabb vagy, mint általában, és ha most megpróbálsz beülni egy kocsiba, akkor csak mindent összehánynál. Miért vagy részeg, és egyáltalán miért vagy ilyen szexisen felöltözve? Kissé megborzongtam, ahogy a szél végigsimított csupasz lábaimon. Odafordultam és hideg orromat a bordáihoz nyomtam, hogy belélegezzem őt. Olyan illata volt, mint a fertőtlenítőnek a boltjukban, mint Nash cigijének, mint a taraján lévő hajápolóknak, de mindezek alatt a meleg, jóleső illat teljesen csak Rule volt. Az elmúlt nyolc év alatt egyszer sem voltam hozzá ilyen közel ilyen sokáig. És ennyi elég is volt ahhoz, hogy erősen elbénított és alkohol fűtötte szervezetemet túlhajszoljam. Szerinted szexin nézek ki? Ez a beszélgetés fontos részének tűnt. Megálltunk egy stop táblánál és ő lenézett rám, nyilvánvaló ingerültséggel azokban a világos szemekben. Shaw, abban a bárban minden fickó körülötted körözött, mintha te lennél a héten a csali a cápák között. Tudod, hogy jól nézel ki, ezért amit én hiszek, nem kellene, hogy számítson. Miért is kéne számítania, amikor hirtelen olyan az öltözeted, a megjelenésed és a viselkedésed, mintha egy teljesen más személy lennél. Mi van veled? 86

87 Mogorván akartam rá felnézni, de úgy tűnt ez nagyon nehéz legfőképp akkor, amikor a pólója felcsúszott a hátán és a karom hozzáért kellemesen meleg bőréhez. Lebotladoztam a járdaszegélyről, ahogy folytattuk az utunkat a következő tömbhöz, míg feltűnt az ismerős viktoriánus épület látványa. Szorosabban az oldalához húzott, és én meg sem próbáltam elrejteni azt a lágy sóhajt, ami kibukott belőlem. Mindenki azt gondolja, hogy egy bizonyos módon kellene viselkednem, te, a szüleim, a szüleid, a csajok a munkából, Gabe. Mindenki azt akarja, hogy legyek ez, tegyem azt, hogy ezen az útvonalon sétáljak, amazon pipiskedjek, és rosszul vagyok az egésztől. Talán végre egyszer úgy akarok viselkedni ahogy én akarom, úgy érezni ahogy én akarom anélkül, hogy bárki elítélne miatta, vagy elvárna tőlem valamit. Hallgatott, ahogy felsétáltunk a lépcsőn a bejárati ajtó felé. Talán a részeg beszédemet próbálta lefordítani, mert azt még én magam is hallottam, hogy az csupán elmosódott fecsegés volt vacogó fogaim között. Benyitott az ajtón és ráfordította a zárat. Odabent meleg volt, ezért megszabadultam a kabátomtól és remegő ujjaimmal végigszántottam a hajamon. Homályos látással fordultam felé, és majdnem lenyeltem a nyelvemet. Hátát az ajtófélfának támasztotta és félig lehunyt szemmel nézett engem. Nem dobált felém szarkasztikus megjegyzéseket, vagy hagyott figyelmen kívül, csak nézett rám. Kifújtam a levegőt; a nyelvemen még mindig éreztem az áfonyalé fanyar zamatát. Tettem felé néhány bizonytalan lépést. Ő magas volt, én nem annyira, ezért teljesen lábujjhegyre kellett állnom, hogy elérjem a fülét, miközben egyik kezem a vállára, a másik pedig a feje mellett az ajtóra tettem. Arra számítottam, hogy elhúzódik, finoman oldalra tol engem, de ehelyett karjait két oldalt a derekamra helyezte. 87

88 Ma van a születésnapom, Rule. Azok a fakó szemek egy pillanatra megvillantak, ajkai pedig lefelé görbültek. A karika a szájában megcsillant, ahogy a homlokát ráncolta felém. A francba, Shaw. Fogalmam sem volt róla. Megrántottam a vállam, és közelebb léptem hozzá. Semmi gond, még a saját családom sem emlékszik rá. Annyira nekinyomtam magam lapos mellkasához, hogy éreztem, amint a közelségem hatással volt rá. Ha nem kellett volna az egyensúlyomra koncentrálnom, mivel lábujjhegyen álltam, akkor már rávigyorogtam volna emiatt. Minden, amit az életben akartam csak az volt, hogy hatással legyek rá, hogy érezzen valamit irántam, bármi mást, mint szimpla toleranciát. Tudom, mit tehetnél értem, hogy hivatalosan is ez legyen a legjobb születésnapom. Magabiztosnak akartam hangzani, szexinek és érzékinek, de biztos, hogy csak részegnek és begerjedtnek tűntem. Nem érdekelt. Itt voltam, teljesen valómban, az az énem, aki olyan reménytelenül akarta Rule-t mindig is, és szó sem lehetett arról, hogy visszazavarom őt a ketrecébe. Nem gondolkodtam, nem érveltem, csak magasabbra toljam a testem és számat erősen az övére szorítottam. A karika a szájában megdöbbentően hideg volt az enyémen, de a többi testrésze tagadhatatlanul forró és kemény. Ez volt minden, amit valaha is akartam, és bár nem csókolt vissza, én mégis immár ezt tekintettem a valaha volt legjobb szülinapi ajándéknak. Elhúzódtam, újra leereszkedtem csizmás lábaimra, amikor valami megmozdult, valami megváltozott és Rule az engedékeny befogadóból átment valami egészen mássá. 88

89 5. FEJEZET Fordította: Maya Shaw részeg volt, nagyon, nagyon részeg. Retró divat szerint öltözött, és egy olyan csizma volt rajta, aminek a látványától csak csorgott a nyálam. Egész héten ingerlékeny és szeszélyes voltam, amit a barátom, az ügyfeleim és még a csaj is érzékelt, akivel szombat este elmentem. Egy ujjal sem tudtam hozzányúlni. Először azt hittem, hogy Rome miatt vagyok ideges, mert bosszantott, hogy nem szólt már rá anyura, nőjön végre fel, és lépjen túl a szarságain. Azt szerettem volna, ha eltölt velem egy kis időt, hogy jól érezzük magunkat, mielőtt visszamegy a sivatagba, de ő még nem volt hajlandó feladni a reményt, hogy megmentheti széthullott családunkat, és én nem akartam veszekedni a testvéremmel, a háborús hőssel. Azt hittem, hogy csak egy kis kikapcsolódásra van szükségem, de a szexi szőke, akit szombaton hazavittem, már a kocsiban elkezdett idegesíteni, és mire a szobájához értünk, az utolsó dolog, amit látni akartam, az a csaj volt meztelenül, így otthagytam. A vasárnap csak jött és ment, és egyre sötétebb lett a hangulatom. A srácok azt javasolták, hogy menjünk a Goal Line-ba; arra gondoltak, talán szükségem van némi verbális seggberúgásra egy bizonyos jég szőkétől, hogy kiverjem végre a fejemből, de visszautasítottam őket, és egész nap magamba voltam fordulva, vagy Call Dutyt játszottam. 89

90 Fogalmam sem volt, mi a bajom, de Shaw volt minden gondolatom, nem tudtam kiverni a fejemből. Nem tudtam elfeledni őt és a fodros szoknyával fedett fenekét már napok óta. Hívj sekélyesnek vagy soviniszta disznónak, de az az igazság, hogy olyan kibaszottul szexi volt abban a ruhában, hogy teljesen más megvilágításba helyeztem őt. Olyan volt, mintha csak most találkoztunk volna először. Az a pedáns és szerény kishölgy, akit Remy imádott, átváltozott egy olyan szexi vadmacskává, aki egész éjszaka annyira megigézett engem, amitől csakis felnőtteknek szóló gondolatok forogtak a fejemben. Most itt állt és rám nézett azokkal a nagy szemekkel, kissé imbolygott és tudtam, hogy a helyes dolog az lenne, ha elküldeném őt, de akkor megcsókolt, úgy, amitől a saját nevemet is elfelejtettem. Az első reakcióm a döbbenet volt, úgy értem, már több száz lánnyal csókolóztam, és mindig volt benne valami jó, de Shaw kispályára küldött, egyenesen a kóma felé. Miután visszatért a vér a fejembe az övem alól, rájöttem, hogy elhúzódott vagy meglehetősen távol volt. És igen, én egy igazolt seggfej voltam, mert tudtam, hogy tányéron kínálja magát, és tudtam, hogy ő még minden szempontból az ikertestvérem csaja, de egyik sem állított meg, mert annyira édes és csípős volt, amit soha sem érzetem eddigi életemben. Ahogy abban a feszes kis topban erotikusan simogatta a mellkasomat majd karjait a nyakam köré fonta, miközben a tüskés hajammal játszott, a farkam azért sikított, hogy tegyek valamit. Szóval, egy barom voltam. Felkaptam, mert túl alacsony volt, én pedig túl fáradt ahhoz, hogy lehajoljak. Egy szűk szoknyát viselt, így nem okozott gondot, hogy a formás vádliját megfogva a lábait körém csavarjam. Zihálni kezdett és talán itt még megálltam volna, nehogy kihasználjam a helyzetet, 90

91 de ekkor csípőjével ritmikusan körözni kezdett, miközben kezével felfedező útra indult a pólóm alatt. Az összes dolog, amit Shaw-ról gondoltam, most összetört, mint egy üveglap; soha sem hittem volna róla ilyesmit. Mindig annyira hűvösnek tűnt, annyira összetettnek, de most épp próbálta a pólómat leszedni rólam, miközben a nyelvével olyan dolgokat művelt az ajakgyűrűmmel, amitől a szemem keresztbe állt. Tudtam, hogy Nash csak néhány percnyi sétára van az ajtótól a lakótársával, és ezt be kellene fejeznünk. Tudtam, ha ezt hagyom folytatódni, nem leszek képes másnap tükörbe nézni, ezért elengedtem mikor hátra lépett, és reménykedtem, hogy hátha még így, részegen is okosan fog dönteni. Csak nézett rám elködösült, jáde zöld szemeivel, és alaposan megnyalta a száját, ami igazán kíváncsivá tett. Semmi sem volt még a földön ilyen dögös. Selyem felsőjét elkezdte lehúzni a fején keresztül, és elment mellettem a folyosón. Elfelejtettem, hogy tudja, hol van a hálószobám, ismerte az utat, és volt hozzá egy rohadt kulcsa is. Már a nyelvem hegyén volt, hogy szóljak, hagyja abba, és az ágyába küldjem aludni, de mégis csak követtem, ahogy a kék selyemblúz lehullott a padlóra, majd követte azt a fekete topja és szoknyája is, ami eddig takarta azt a csodálatos fenekét. Felvettem az eldobott ruhákat és megpróbáltam magam lebeszélni róla. Nem tehetem, nem akarhatom, helytelen volt, amikor úgy csókoltam meg, mint valami szexre éhes őrült. Ellenőrzés alatt kell tartanom magam, úgy, mint tegnap. Ő Shaw, nem valami ribanc a bárból. Nem olyan valaki, akit reggel kirúgok, és soha többé nem beszélek vele. Shaw. 91

92 Fejét visszafordítva rám nézett a válla fölött, és azt hiszem egy pillanatra elvesztettem a külvilág érzékelését. Leejtettem a halom ruhát a földre, és megpróbáltam a nyelvemmel szétválasztani kiszáradt ajkaimat. Egy csomó lányt láttam már meztelenül, de egyik sem ért fel vele. Valahogy sikerült levennie a csizmáját anélkül, hogy elesett volna, és csak bámult rám hatalmas zöld szemeivel, miközben nem viselt mást, csak egy kis fekete csipkét, amit nem a kényelemre, hanem a csábításra terveztek. Minden jó szándék, minden gondolat, hogy jófiú legyek, minden helyesnek tűnő dolog kireppent az ablakon. Jég szőke haja, tökéletes sápadt bőre, karcsú dereka volt, és olyan érj hozzám, Istenem, érj hozzám mellekkel állt előttem. Csodálatos teste volt, és férfi lévén, nem voltam rá immunis. Tettem egy bizonytalan lépést felé, majd berúgtam az ajtót magam mögött. Valahol a tudatalattim azt suttogta, hogy ágyba kellene tennem, elmenni meginni egy sört, majd hidegzuhanyt venni, hogy csökkentsem a libidómat, de egyik sem fog megtörténni, mert félúton találkoztunk és apró kezei azonnal az övcsatomnál jártak. Shaw próbálkoztam újra. A kezemet a vállára tettem, azt tervezve, hogy eltolom őt magamtól, de a testem elárult és végül ujjaim annak a különleges melltartónak a pántjai alá vándoroltak. Szorosan hozzám simult, miközben kezei gyors munkát végeztek és már az alsónadrágomon jártak. Ajkaival a torkomat simogatta, miközben a pulzusom ezerrel száguldott. Kezei könnyedén végigsimítottak a hasamon és mellkasomon, amelyek már feszültek a vágytól. Egyik lábát becsúsztatta az enyém közé, és combjával finoman végigdörzsölte vágyam bizonyítékát és nem akartam megállítani, annak ellenére sem, hogy tudtam, ez nem helyes. Fejezd be a gondolkodást. Hangja rekedt volt, édes és ködös a vágytól. Ő volt az utolsó személy a földön, akinél ezt valóban 92

93 fontolóra kellene vennem, ráadásul az ellenvetések áttörtek a vágy okozta homályomon, mégis, egyik kezemmel lehúztam a melltartója pántját, míg a másikkal a hajába túrtam, ahogy vadul lecsaptam ajkaira. Csókolózni Shaw-val teljesen más volt, mind bármelyik másik lánnyal. Ez volt igazán a jó benne. A legtöbb lány zavarba jött az ajakgyűrűm és a súlyzószerű, fém golyók miatt a nyelvemben, de Shaw mintha megfeledkezett volna erről, és úgy csókolt, mint aki erre született. Sokkal alacsonyabb volt, mint a legtöbb lány, akiket általában felszedtem, és akik csak külsőleg voltak mutatósak, nekem pedig csak választanom kellett közülük, mert sorban álltak. Nem úgy tűnt, mintha érdekelné, hogy egy kicsit durva és türelmetlen voltam. Úgy éreztem, ha adnék magamnak időt a gondolkodásra, végül leállnék, de azt most igazán, igazán nem akartam, mert a kezei a nadrágomban a farkamat simogatták, és ha most kihúzná onnan, azzal megölne. Lejjebb húzta a farmeromat a seggem alá, én pedig a vállát megszorítva felhúztam őt magamhoz. Egy apró rándulással a nadrágom magától lehullt a földre, és egy könnyed taszítással a gyűrött ágyba löktem őt. Belekerült némi manőverezésbe és néhány trágár szóba, mire végre megszabadultam a nadrágomtól és a csizmámtól, de amikor sikerült, felmásztam fölé, és az agyam szinte rövidre zárt, ahogy ott feküdt alattam egy száll fekete csipkealsóban, álmodozó arckifejezéssel. Sok lány volt már ebben az ágyban, és az elmúlt hétvége volt hosszú ideje az első, amikor egyedül töltöttem az éjszakát, de egyikük sem érhetett fel Shaw látványával, ahogy itt feküdt a lepedők és a sötét takarók között. Elismerően nézett végig meztelen testemen, nem mintha nem látott volna már így korábban, de valahogy tudta, hogy ez most csakis neki szól. Olyan enyém tekintettel nézett rám, nem pedig azzal, hogy Rule, utálatos vagy. 93

94 Kezével végigsimított a mellkasom közepén lévő szív tetováláson, majd felfelé a bordáimon található két hatalmas mintán, ami szinte befedte az egész felsőtestemet. A bőrömet rengeteg színes műalkotás díszítette és mikor meztelen voltam, talán kicsit soknak is volt, és néhány kevésbé vállalkozó szellemű szeretőmnek igencsak túlzásnak tűnt. Úgy értem, hogy nem voltam hiú vagy öntelt, de tudtam, hogy rendben vagyok. Magas voltam, karcsú és fitt. Hetente többször jártam konditerembe, de most egyik sem számított igazán, mert Shaw úgy nézett rám, mintha én lettem volna az, amit mindig is akart, és ez furcsa dolgokat művelt a fejemmel. Volt egy piercing a farkam fejében is, ami egyszerre jelentette azt, hogy merész és idióta vagyok, mert a csajok fele nem látott még ilyet, és fogalmuk sem volt, hogy mit kezdjenek vele. Shaw elégszer nyitott rám ahhoz, hogy tudja ott van, de sosem tűnt úgy, mintha érdekelné. Ujjai hegyével végigsimított a makkomon, amitől sziszegve vettem a levegőt. Rájöttem, hagyom, hogy ő diktálja a tempót, hogy szexelni fogok vele, pedig alig váltottunk néhány szót, de ahogy hozzám ért azzal az őrületbe kergetett, én pedig hagyni fogom, hogy folytassa. Kellett nekem, így ujjaimat beleakasztva az apró fehérneműjébe lehúztam azt a lábán. Válaszul megborzongott, és most, hogy végre teljesen meztelenül, csapdában feküdt alattam, izgalom látszódott mohó tekintetében. Gyönyörű vagy. Sok mindenkinek mondtam ezt már korábban is, de azt hiszem, most először gondoltam komolyan. Kezeit a fejem két oldalára fektette, és rájöttem, hogy ez az új frizura nem könnyítette meg éppen a dolgát. Nem volt ott semmi, amiben belemarkolhatott volna, semmi, amin keresztül futtathatta volna az ujjait, csak a félelmetes tüskék, amik felsérthették. De nem úgy tűnt, hogy ez érdekli. Körmeit végighúzta a fejbőrömön, és 94

95 féloldalasan rám mosolygott. Nem tudom, hogy a pia hatása múlott, vagy kezdett rájönni, hogy teljesen meztelenek vagyunk az ágyban, átlépve egy határozott határvonalat, de Shaw kezdett magához térni. Akárcsak te. Nem szabadott volna, de mindig is gyönyörű voltál. Emlékszem, amikor először megláttalak, nem hittem el, hogy ikrek vagytok. Remy annyira jóképű, és mindig olyan tökéletes, de te, Istenem, te gyönyörű vagy. Az a tény, hogy Remy neve elhangzott, miközben a keze a farkam köré volt fonódva, jeges áradatként kellett volna hatnia rám. De nem tette. Helyette megcsókoltam a füle alatt majd harapdálni kezdtem a nyakát. Felnyögött, amitől a szívem nagyot dobbant, miközben a lábaival körülfonta a csípőmet, így megéreztem a belőle áradó forróságot, amitől még keményebb lettem. Egy pillanatra pislogtam, mert úgy éreztem, hogy valamit elfelejtek. Kezeivel átölelte a vállamat és zihált, ahogy haladtam lefelé, a bőrét csókolva, majd beszívtam a mellbimbóját, és már készültem engedni neki, amikor az aggódás egy hulláma csapott keresztül rajtam, és elhúzódtam tőle. Óvszer! Tizennégy éves korom óta szexeltem, és nem számított ki volt a lány, vagy hogy részeg voltam-e, sosem feledkeztem meg a védekezésről. A tény, hogy ez a lány majdnem elfeledtette ezt velem és annak az esetleges következményeit, a frászt hozta rám. Van egy a táskámban. Ránéztem, és pislogtam. Egy egész dobozzal van az éjjeliszekrényemben, Shaw. Valóban ezt szeretnéd? Gondold meg. Meg fogod bánni reggelre. Felült, amitől szőke haja előre hullott, eltakarva duzzadt melleit. Olyan volt, mint egy rossz álom, és nem tudtam elhinni, hogy 95

96 tényleg le akarom beszélni róla. Szeme hirtelen fátyolos lett és tudtam, hogy sírni fog. Megpróbált kimászni mellettem az ágyból, de én szorosan átöleltem, és visszagördítettem újra magam alá. Ne sírj. Sosem akartál engem. Tátott szájjal, döbbenten néztem rá. Uhh. Kibaszottul biztos vagyok abban, hogy kézzel fogható bizonyítékom van ennek ellenkezőjéről. Megrázta a fejét, amitől selymes, szőke haja az egész mellkasomat cirógatta. Nem így értettem. Akkor hogyan? Kicsit mozgolódott alattam, hogy elérje a karjával az éjjeliszekrényem fiókját. Ha valaki más lett volna, akkor kiborult volna attól, amit abban a fiókban találhat, de ő Shaw volt, ezért nem lepte meg és nem is akadt ki azon, hogy többek között egy töltött fegyvert is tartottam ott. Hallottam a celofán csomagolás zörgését, majd megéreztem az ujjait a derekam alatt. Nem emlékszem, hogy valaha is volt ennyire jó érzés egy óvszer felhúzása. Rule, ma van a születésnapom. Az életem legtöbbször egy rohadt nagy káosz, lehetne, hogy csak most az egyszer megteszed ezt értem, kérlek? Melyik forróvérű, amerikai férfi tudott volna ellenállni egy hihetetlenül szexi, meztelen, szőke lány hasonló kérésének? Én tuti nem, nincs az az Isten, így újra megcsókoltam, és miközben nyelveink találkoztak egyik lábát körülfonta a csípőmön. Szerettem azt hinni, hogy nagy gyakorlatom van ezen a téren, de ezzel a lánnyal úgy éreztem magam, mint aki most csinálja először. Visszacsókolt és zihált, amikor lassan belé csusszantam. Annyira 96

97 szűk, annyira forró és annyira nedves volt, és úgy éreztem, hogy meghalok, ha nem hatolhatok belé teljesen a következő másodpercben. A nyakamba suttogta a nevemet, aztán a háta ívben megfeszült. Körmeit a vállamba mélyesztette, majd felemelkedtem és megpróbáltam mélyebbre merülni benne, mire megdermedtem és káromkodtam egyet, mert valami határozottan az utamban állt, de a pillanat annyira csodálatos volt, és már nem tudtam megállni, így lenéztem rá és láttam, hogy szája egy kis O alakot formázott a meglepetésszerű fájdalomtól, miközben visszanézett rám. Mi a fasz, Shaw? Ő csak a fejét rázta, és felemelte a másik lábát is a csípőm köré, amivel újra mozgásra ösztökélt engem, így csak káromkodásra futotta tőlem. Ne hagyd abba, Rule. Ne hagyd abba zihálta, amire már egyébként is túl késő lett volna. Soha nem éreztem még ilyen jót, esélyem sem volt arra, hogy abbahagyjam. Egyik kezemmel a hajába túrtam, a másik kezemmel pedig megtámasztottam magam, mert nem akartam összenyomni. Ez volt életem eddigi legjobb szexe, annak ellenére, hogy egy istenverte, hazug szűz volt. Úgy mozgott, ahogy én akartam, úgy érintett, amire álmomban sem gondoltam, pontosan ahogy szerettem, úgy illeszkedett a ritmusomhoz, mintha már rengeteg szexben lett volna részünk. Erotikus hangon suttogta a nevem, amitől elégedettség és öröm járt át. Az utóbbi időben nem szexeltem józanul, sem olyannal, akit előtte nem csak néhány órája ismertem meg, és nem tudtam elhinni a különbséget a kettő között. Azt akartam, hogy jó legyen neki, azt akartam, hogy felejthetetlen legyen számára az első alkalom. Ezzel akartam meggyőzni, hogy az összes utánam következő fickót 97

98 hozzám hasonlítsa. Együtt mozogtunk, a háta ívben feszült, miközben kezeivel a fejemet markolta. Ó, Istenem, Rule. Közel járt, éreztem, ahogy a farkamon végigkúszik a remegés. Nincs az az Isten, hogy ezt elrontsam az első alkalmat számára, ezért ott érintettem meg, amiről tudtam, hogy kiváltja a robbanást belőle, és tágra nyílt szemek, majd hatalmas nyögés volt a jutalmam érte. Megkönnyebbültem, mert már nem sokáig bírtam volna visszatartani magam. Az orromat a nyakába fúrva követtem őt a csúcsra. Mire sikerült valamennyire lecsillapodnom, még mindig annyira ziháltam, és karjaim annyira remegtek, mintha lefutottam volna a maratont. Kicsúsztam belőle, az oldalamra gurultam, és felkészültem a kétségbeesésére és sajnálkozására, de ő csak a szemeit lehunyva feküdt mellettem, így felkeltem, hogy kimenjek a fürdőszobába megmosakodni. Letöröltem magamról az izzadságot és megragadtam egy mosdókesztyűt. Amikor visszamentem a szobába, már az oldalán feküdt, kezeivel a feje alatt, és úgy nézett ki, mint egy tizenhat éves tini. Mellkasának ritmusos emelkedése mutatta, hogy aludt, így amennyire tudtam, megtörölgettem, vigyázva, nehogy felébresszem, majd visszafeküdtem mellé az ágyba. Karjaimat keresztbe rakva a fejem alatt a plafont bámultam. Mi a faszt tettem? És mi a pokolért nem feküdt le vele Remy az elmúlt években? Mindig az állították, hogy ők csak a legjobb barátok, de senki sem hitte ezt el nekik. Az a szeretet, ami köztük volt, a védelmezés, az odaadás a másik iránt gyakran féltékennyé tett engem, és most nem tudtam, hogy mi a faszt gondoljak. Shaw olyan lány volt, akit sosem soroltam volna azok közé, akikkel nem tudok, 98

99 vagy nem akarok szexelni, de ezt most fújhatom, és nem tudtam, hogy mit kezdjek vele. Ő nem csak egy csaj volt, akit másnap reggel kitessékelek az ajtón, és fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek vele. Hozzá kell még adni azt a tényt is, hogy ez volt talán a legintenzívebb és legjobb szex eddigi életemben, úgy éreztem magam, mintha elveszítettem volna a kontrolt. Nem szabadna így éreznem Shaw-val kapcsolatban, nem szabadna megrengetnie az eddig szilárdnak hitt világomat. Libabőrös lettem attól, amit a tetkóim és a piercingjeim iránt mutatott, sokkal jobb és több volt, mint a csajok többsége, akiket eddig hazahoztam. Most minden zűrzavaros volt, és rossz lány feküdt az ágyamban, és fogalmam sem volt arról, hogy mit tegyek vele. Elaludtam. A nap már rég felkelt, amikor a telefonom hangjára felébredtem, de az első dolgom az volt, hogy az ágy másik oldala felé forduljak. Egyszerre lepett el az összes emlék az előző estéről. Shaw eltűnt. A halom ruha, amit előző este az földön hagytam, most szépen az ágyam végében volt összehajtogatva, de egy sem volt ott az ő kis csinos darabjai közül. Felnyögtem, és egyik karommal eltakartam a szememet, miközben fogadtam a hívást. Mi van? Valami gyűrődött a csípőm alatt, míg a testvérem a fülembe nevetett. Félbeszakítottam valamit? 99

100 Egy lap volt abból az írótömbből, amire az ügyfeleimnek szoktam jegyzetelni. Életem legszebb születésnapi ajándéka. Kösz. Nem írta alá, nem írta oda, hogy hívni fog és azt sem kérte, hogy én hívjam fel. Rövid és egyszerű volt, és nem tudtam eldönteni, hogy most örömöt vagy dühöt kellene éreznem. A testvérem még mindig a válaszomra várt, így kivertem a fejemből ezeket a gondotokat és felültem az ágyban. Ő és szex illata volt. Nem, csak nem aludtam valami jól az éjjel. Ez történik, amikor idegeneket viszel haza és nyitott szemmel kell aludnod, nehogy kiraboljanak, amíg alszol. Felnyögtem. Haver, ez nem a hadsereg. Nem minden idegen egy lázadó. Morgott valamit az orra alatt, amit nem értettem. A héten érkezem Denverbe. A vállam nem túl jó, és találkozóm van az ortopéd orvosommal, plusz anya felemészti az összes türelmemet. Shaw nem jön át ma ebédre, mivel anya nem hívott meg téged, ezért most meg van győződve arról, hogy valahogy megrontottad a kedvenc lányát. Hiába mondom neki, hogy Shaw-nak csak találkozója van valakivel, amit ráadásul apa meg is ért, de anya annyira makacs, azt hiszem, ezt tőle örököltük. Összerezzentem a beszélgetésünktől. Éreztem, ahogy a bűntudat kiül az arcomra. Anyám teljesen kiakadna, ha megtudná, valójában mennyire meg is rontottam Shaw-t. Mikor érkezel előreláthatólag? Először az orvosommal találkozom, meg kellene egy VA tanácsadóval is beszélnem, hogy megbizonyosodjon arról, nincs 100

101 PTSD-m a baleset miatt. Szóval, még van egy köröm az egészségügynél, mielőtt visszamegyek. Nos, jó lenne végre mindenféle családi dráma nélkül találkozni. Igen. Minden reggel beszéltem Shaw-val, de így el tudom majd vinni vacsorázni is a születésnapja alkalmából. Biztos vagyok benne, hogy a hülye szülei most sem tettek érte semmit, és még a gondolatát is utálom annak, hogy valószínűleg megint egyedül kellett eltöltenie azt. Fel kellene állnod arról a lusta seggedről és kapcsolatba lépni vele. Fulladozni kezdtem. Már ott volt a nyelvem hegyén, hogy elmondjam neki, nem hagytam egyedül, de ő Shaw volt, és olyan közel álltam Rome-hoz, hogy nem voltam képes elmondani neki, mit is csináltunk a szobámban tegnap este. Á, szerintem elege van belőlem. Néhány hete összefutottunk, és itt-ott találkoztunk is. Azt hiszem, jót tesz neki a szünet, amikor nem kell velem minden hétvégén foglalkoznia. Lazán felnevetett. Lehet, hogy igazad van. Drew haveromnál húzom meg magam, mivel nem hiszem, hogy a kanapéd jót tenne a vállamnak, és neki van szabad szobája, de felhívlak, amikor a városba érek. Ha nem tudok Shaw-val találkozni, akkor ketten elmegyünk valahová enni, és közben eldicsekedhetsz a legújabb hódításaid undorítóan mocskos részleteivel. Kezemmel végigsimítottam fáradt arcomon, és az éjjeliszekrényre tettem Shaw üzenetét. Még mindig magamon éreztem kezeinek érintését. Itt lenne az ideje, hogy szerez magadnak saját hódításokat. Te egy hős vagy haver, a csajok zabálják az ilyesmit. Én nem vagyok olyan, mint te, Rule. Az elmúlt huszonkét évet én a nadrágomban töltöttem. Láttam a legrosszabbat, ami csak az 101

102 emberrel megtörténhet, az utolsó négy évben több barátot veszítettem el, mint amennyit szereztem. Még két évem van a hadseregnél, és nem tudni, hogy mit tartogat számomra a jövő, szóval minden egyes lány szóba jöhet, nem túl magas az elvárásom. Most meg akarok gyógyulni, egyben akarom tudni a családomat és be akarom fejezni a szolgálatomat újabb holttestek nélkül. Egy napon meg fogod érteni. Nem tévedett. Az én fontossági sorrendem nagyon más volt, mint az övé. Jól kerestem, volt egy csomó megtakarított pénzem, szép autót vezettem, de tudatalattim nagyon is tisztában volt a ténnyel, hogy valójában megpróbáltam felnőni halott ikertestvérem árnyékához. Előnyben részesítettem a felületes kapcsolatokat, így senki sem állt közel hozzám, és senki sem tudott megítélni engem, és nem látta meg, hogy mi hiányzik. Olyan lányokat kerestem, akik egyszerűek voltak, akik maguktól felajánlkoztak néhány esztelen perc élvezetért cserébe. Még sosem volt barátnőm, soha sem adtam meg ezt a lehetőséget senkinek, mert legbelül féltem, hogy nem lennék elég és rájönnének, hogy ki is vagyok valójában. Tudtam, hogy elrontottam, tudtam, hogy egy érzelmi hullámvasút vagyok, ráadásul, amit Shaw-val műveltünk, attól minden csak rosszabb lett. Ahogy gondolod. A szórakozásba még senki nem halt bele. Hívj majd. A telefont az ágyra dobtam és bementem a fürdőszobába, felkészíteni magam a munkára. Amikor kimentem a nappaliba, Nash egy meccset nézett a tévében, egyik kezében egy bögre kávéval a másikban pedig egy fánkkal. Reggelt köszönt, miközben engem vizslatott. Mi újság? Semmi. Láttad Shaw-t ma reggel? 102

103 Bólintott és felemelte a fánkot szorongató kezét. Ezeket ő hagyta itt. Szóval, mi a helyzet? Reggel a konyhában találtam, így feltételezem, hogy itt töltötte az éjszakát. Azt hittem, hogy hívtál neki egy taxit. Hol hagytad a lakótársát? kérdeztem, megpróbálva elterelni a témát, miközben magamnak is szereztem a kávéból. Felajánlottam neki, hogy elhozom ide, ahol megvárhatja Shawt, de jó érezte ott magát, így néhány pohár ital után hívtam neki egy taxit. Úgy tűnt, nagyszerű ötletnek tartja, hogy a legjobb és nagyon is részeg barátnője veled megy haza. Miért is? Válaszul csak morogtam valamit és leültem mellé a kanapéra. Nem tudom. Shaw és én, mi ketten, ez egy nagyon bonyolult történet. Ki tudja? De veled töltötte az éjszakát? Igen. És feltételezem, hogy az éjszakát nem a legfrissebb politikai lépések megvitatásával töltöttétek el. Mogorván néztem rá. Nem. Megrázta a fejét, és ciccegett. Mégis, hogy gondoltad? Nem gondolkodtam tisztán. Haver, ő nem olyan lány. Őt nem lehet reggel csak úgy kirakni, és soha többé nem beszélni vele. Hé, egyedül ébredtem ma reggel. Nem én küldtem el. De elküldted volna. Shaw csak okos volt, és megelőzte, hogy szégyenbe hozd. Nem tudom elhinni, hogy lefeküdtél a testvéred barátnőjével. Tényleg valami gond van veled, ha már az sem számít, hogy ezzel mekkora felfordulást okozhatsz. 103

104 Fojtottan felnyögtem, és előrehajolva a térdemre könyököltem. Mondjuk, most azon gondolkodom, hogy milyen köd lepte el Remy agyát. Nem tudom, hogy mi történt köztük az elmúlt években, de az éjszaka tagadhatatlan bizonyítékot szereztem arra, hogy még sosem voltak együtt. Nash káromkodott és döbbenten nézett rám. Szűz volt? Bólintottam. Talán nem kellene ezt elmondanom Nashnek, de össze voltam zavarodva és ő volt a legjobb barátom. Ez túlnőtt rajtam. Szűz volt, és neked adta. Szent szar, tesó, ez olyan, mint egy hatalmas alku. Felsóhajtottam. Én is ezt hittem, de mire felébredtem már elment, kukába dobva az estét, szóval talán csak a sok sör és martini hatására döntött úgy tegnap. Reggel úgy tűnt, hogy jól van. Úgy értem, másnaposnak nézett ki és kicsit leharcoltnak, de nem volt ideges, furcsa vagy ilyesmi. Felhívta Aydent, hogy vegye fel, és sietve bekapott pár falatot reggelire, amíg várt rá. Nem tudom, ember, de nem tűnt sem szédülten szerelmesnek sem pedig szörnyen dühösnek. Egyszerűen csak a normális Shaw volt, noha mindig is az volt az érzésem, hogy érez valamit irántad. Zavarodottan fordultam felé. Mi? Elviseli az összes szarságodat, bármilyen rosszak is azok. Emlékszel arra az újévre, amikor hazahoztad azt a kis vöröset meg a barátnőjét, és ő meg felbukkant, hogy hazavigyen? Az egy őrült éjszaka volt, és Shaw még csak nem is pislogott, csak odadobta a nadrágodat, és annyit mondott, hogy szedd össze magad. Szemrebbenés nélkül eltűri, hogy szeszélyes, mogorva és zsémbes legyél, és hidd el nekem haver, hogy ez már kezd unalmas lenni. 104

105 Hajlandó harcba szállni az egyetlen olyan emberekkel, azaz a szüleiddel, akitől valaha is szeretett kapott, mert azt akarja, hogy rendesen bánjanak veled, és ne hibáztassanak többé Remy haláláért. Mindezt nem Margot vagy Dale miatt teszi, még csak nem is Remy miatt. Csakis érted. Bármennyire is makacs és önimádó vagy, ezt látnod kellene. De ő Shaw. A tökéletes Shaw. Már fiatal korában is érinthetetlen és büszke volt. Folyton nálunk lógott Remyvel, és akárhányszor valamit mondtam vagy csináltam, úgy nézett rám, mintha idióta lennék horkantam fel. Idióta is voltál. Már nem emlékszel milyenek voltunk tizenhat évesen? Kész rémálom, és sosem voltál kedves vele. Folyton szívattad és Remyt is megállás nélkül baszogattad, amiért annyi időt tölt vele. Egy seggfej voltál. Tényleg az voltam? Haver, még most is az vagy. És Shaw, az Shaw. Olyan kibaszottul gyönyörű, hogy néha fáj ránézni, de még csak nem is tud róla. Még mindig elérhetetlen, mert mindig is gazdagabb és okosabb lesz, mint mi, de őt mindez nem érdekli. Cool csaj, nem számít neki semmi, számára te csak te vagy és komolyan Rule, bármelyik csaj, aki képes elviselni az összes baromságod, egy kibaszott nagy gyémántgyűrűt érdemelne. Belebokszoltam a vállába. Azért nem vagyok annyira borzalmas. Csúnyán nézett rám. De igen, az vagy. Gondolj bele. Egy szexi ruha kellett ahhoz, hogy egyáltalán észrevedd, mint nőt. Nagyon is gáz vagy. De haver, basszus, mennyire dögös volt már abban a ruhában. 105

106 Mondom, abszolút gáz vagy. Szóval, most mit fogsz tenni? Felhívod? Nem tudom. Rome hamarosan megérkezik, és mivel ott szeretem a golyóimat tudni, ahol vannak, muszáj meghúznom magam. De nem hiszem, hogy mondana neki valamit. Biztos, hogy nem. Tudja, hogy az őrületbe kergetné a bolond anyádat. Na, igen. Tehát nézett rám várakozóan. Megérte mindent elcseszni köztetek? Hátra hajtottam a fejem, és a plafonra bámultam. Totálisan megérte. Életem legjobb éjszakája volt azzal a lánnyal, akiről azt hittem, hogy teljesen elérhetetlen számomra és hogy a halott testvérembe szerelmes. Igen, Nashnek igaza volt. Azt, aki képes elviselni a baromságaimat, bolondok házába kéne zárni, mert ezúttal még én is rájöttem, hogy mennyire elcsesztem mindent tegnap este. 106

107 6. FEJEZET Fordította: Enn Ne nézz rám így. A hajammal babráltam és megigazgattam a sálat, amit viseltem, hogy takarja a nyakamat. Rome úgy nézett rám, mintha próbált volna belelátni a fejembe, ez pedig egyáltalán nem tetszett nekem. Nem fogadtam a hívásait egész vasárnap, mert még mindig próbáltam felfogni a tényt, hogy részegen rávettem Rule-t, vegye el a szüzességemet, és mérges voltam, mind a részegség, mind a lepedő akrobatika miatt. Hétfőn tesztet írtam, majd esti műszakban dolgoztam, kedden pedig önkénteskedtem a gyerekkórházban és végigszenvedtem egy istenverte vacsorát az apámmal és annak új feleségével, úgyhogy Rome-nak várnia kellett egészen szerdáig, hogy elvigyen egy kései szülinapi vacsira. Mióta csak leültem, engem bámult rendíthetetlenül, ezért muszáj volt leellenőriznem, hogy a sál továbbra is takarta-e a szívásnyomot a nyakamon, amit Rule hagyott ott még szombat éjszaka. Ayden már eléggé lehordott miatta, és nem volt arra szükségem, hogy Rome is csatlakozzon a Shaw egy idióta kórushoz. A hajad miatt. Szép, csak már hozzászoktam a teljesen szőkéhez. Másképp festesz, sokkal idősebnek. Köszi, imádom. És azt sem hiszem, hogy láttalak téged valaha is farmerben. 107