Javaslat a kutatás és kísérleti fejlesztés felméréseinek egységes gyakorlatára

Átírás

1 FRASCATI KÉZIKÖNYV Javaslat a kutatás és kísérleti fejlesztés felméréseinek egységes gyakorlatára OECD 2002 NEMZETI KUTATÁSI ÉS TECHNOLÓGIAI HIVATAL 2004

2 A fordítás készült a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) Stratégiai Főosztályának /2003. sz. megbízása alapján. Koordinátor: Balogh Tamás a Stratégiai Főosztály vezetője Fordította: Székely Dániel A fordítást szakmailag ellenőrizte: Szunyogh Zsuzsanna és Varga Alajosné Hungarian transalation NKTH, 2004, Budapest OECD, All rights reserved. OECD grants you the right to use one copy of this Program for your personal use only. Unauthorised reproduction, lending, hiring, transmission or distribution of any data or software is prohibited. You must treat the Program and associated materials and any elements thereof like any other copyrighted material. All requests should be made to: Head of Publications Service, OECD Publications Service, 2, rue André-Pascal, Paris Cedex 16, France. 2

3 A TUDOMÁNYOS ÉS TECHNOLÓGIAI TEVÉKENYSÉGEK MÉRÉSE Javaslat a kutatás és kísérleti fejlesztés felméréseinek egységes gyakorlatára FRASCATI KÉZIKÖNYV 2002 OECD ORGANISATION FOR ECONOMIC CO-OPERATION AND DEVELOPMENT 3

4 GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS FEJLESZTÉS SZERVEZETE A december 14-én Párizsban aláírt, majd szeptember 30-án hatályba lépett szerződés 1. cikkelye értelmében a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezet (Organisation for Economic Co-Operation and Development, OCED) olyan politikát támogat, amelynek célja: a legmagasabb szintű fenntartható gazdasági növekedésnek és foglalkoztatásnak, valamint a tagországok életszínvonal-növekedésének az elérése, a pénzügyi stabilitás megőrzése mellett, ezzel segítve világgazdaság fejlődését; mind a tag-, mind a nem tag országok gazdaságának egészséges bővüléséhez való hozzájárulás, valamint a nemzetközi kötelezettségekkel összhangban lévő, multilaterális és diszkriminációmentes hozzájárulás a világkereskedelem bővüléséhez. Az OECD alapító tagországai: Ausztria, Belgium, Egyesült Királyság, Egyesült Államok Kanada, Dánia, Franciaország, Németország, Görögország, Hollandia, Izland, Írország, Luxemburg, Norvégia, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország, Törökország. A következő országok pedig ezt követően lettek tagok (csatlakozásuk időrendjében: Japán (1964. április 28.), Finnország (1969. január 26), Ausztrális (1971. június 7.), Új-Zéland (1973. május 29.), Mexikó (1994. május 18.), Cseh Köztársaság (1995. december 21.) Magyarország (1996. május 7.), Lengyelország (1996. november22.), Korea (1996. december 12) és a Szlovák Köztársaság (2000. december 14.) A kézikönyv francia kiadása a következő cím alatt jelent meg: Manuel de Frascati 2002 Méthode type proposée pour les enquêtes sur la recherche et le développement expérimental OECD 2002 Az engedély e dokumentum bármely részének nem kereskedelmi vagy oktatási célú reprodukálására a Centre français d exploitation du droit de copie (CFC), 20, rue des Grands-Augustins, Paris, France, tel. (33-1) , fax (33-1) , ez az Egyesült Államok kivételével érvényes, Az Egyesült Államok esetben az engedély a Copyright Clearnce Center, Customer Service útján (508) , 222 Rosewoood Drive, Danvers, MA) USA vagy on line: Minden egyéb, a könyv rézét alkotó szöveg másolására vagy fordítására vonatkozó engedélyt az OECD Publications, 2, rue André-Pascal, Paris Cedex 16, France címen kell kérni. 4

5 Előszó Az OECD 1963 júniusában rendezte meg a kutatás és fejlesztés (K+F) statisztika nemzeti szakértőinek találkozóját az olaszországi Frascati városban lévő Villa Falcioneriben. E találkozó eredményeként született a JAVASLAT A KUTATÁS ÉS KÍSÉRLETI FEJLESZTÉS FELMÉRÉSEINEK EGYSÉGES GYAKORLATÁRA című dokumentum első hivatalos változata, amelyet általában Frascati kézikönyv néven emlegetnek. Ez a kiadvány a hatodik kiadás. Az 1994-ben megjelent ötödik kiadás óta a K+F-re és az innovációra mint a tudásalapú gazdaság kulcsfontosságú elemeire fordítottak egyre nagyobb figyelmet. E rendkívül fontos terület nyomon követéséhez elengedhetetlenül szükségesek a megbízható és összehasonlítható statisztikai adatok és mutatók. A jelen kiadás arra törekszik, hogy megszilárdítsa a különféle módszertani ajánlásokat és irányelveket, különös tekintettel a szoláltatási szektor K+F statisztikájának tökéletesítésére, valamint a K+F emberi erőforrásokra vonatkozó adatok részletesebbé tételére. Minthogy a globalizáció nagy kihívást jelent a K+F felmérések számára, a kézikönyv néhány változtatást javasol az osztályozás terén felvetődött problémák megoldása érdekében. A mai K+F statisztikák a Frascati kézikönyvön alapuló felmérések módszeres fejlesztésének eredményei, és ma már az OECD-tagországok statisztikai rendszerének részét alkotják. Jóllehet a kézikönyv alapvetően technikai jellegű dokumentum, mégis az OECD törekvéseinek sarokkövét alkotja azáltal, hogy a nemzeti innovációs rendszerek statisztikai elemzésével fokozni kívánja a tudomány és a technológia szerepének jobb megértését. A kézikönyv a K+F nemzetközileg elfogadott definícióival és tevékenységei osztályozásával hozzájárul a tudomány- és a technológiapolitika legjobb gyakorlatáról folyó kormányközi eszmecseréhez. A Frascati kézikönyv nem csupán az OECD-tagországokban folyó K+F számára irányadó. Az OECD, az UNESCO, az Európai Unió és számos regionális szervezet kezdeményezésére a világszerte folyó K+F felmérések szabványává is vált. A Frascati kézikönyv az OECD-tagországok K+F statisztikai adatgyűjtések tapasztalatain alapul. A nemzeti szakértők NESTI-ben (a tudományos és technikai indikátorok nemzeti szakérői csoportja) végzett kollektív munkájának eredménye. E csoport, az OCED Titkársága hatékony segítségével az elmúlt 40 évben először a néhai Yvan Fabian, majd Alison Young, John Dryden, Daniel Malkin és Andrew Wyckoff vezetésével dolgozta ki a tudományos és technológiai mutatók fogalmi rendszerét, és létrehozta a Frascati család néven ismert módszertani kézikönyvek egész sorát. Ezek között szerepelnek kézikönyvek a K+F-ről (Frascati kézikönyv), az innovációról (Oslo kézikönyv), az emberi erőforrásokról (Canberra kézikönyv), a technológiai fizetési mérlegről és a szabadalmakról mint tudományos és technológiai (TéT) mutatókról. A Frascati kézikönyv elektronikus formátumban is megjelenik az OECD honlapján. Az elgondolások szerint ezt az elektronikus változatot folyamatosan felfrissítik, mihelyt az új adatok hozzáférhetővé válnak. Az elektronikus változat kiegészül a K+F felmérésekkel összefüggő más anyagokkal is. 5

6 A kézikönyv hatodik kiadását a NESTI keretében működő szakértői csoportok munkálták ki. Az OECD Titkársága (különösen Dominique Guellec, Laudeline Auriol, Mosahid Khan, Geneviève Muzart és Sharon Standish) tevékeny szerepet játszott bizonyos fejezetek koordinációs folyamatában és megfogalmazásában. Az előzetes revízióért Bill Pattison (Ausztrália korábbi NESTI képviselője) felelt, amíg az OECD-ben dolgozott. Mikael Åkerblom (a finn statisztikai hivatal és a finn NESTI képviselője) az OECD-ben már az utolsó időszakban dolgozott egy évig a kézikönyv végső megfogalmazásán, valamint a NESTI-tagok különböző megjegyzéseinek és javaslatainak a szövegbe illesztésén. Köszönet illeti a japán kormányt az OECD számára nyújtott önkéntes közreműködéséért, e javított kiadás, hogy időben elkészüljön, igen értékes segítséget kapott szakértőitől. A japán hozzájárulást hálásan köszönjük. A kézikönyv felelős kiadója az OECD főtitkára. Takayuki Matsuo Giorgio Sirilli Fred Gault Director for Science, Technology Chair of NESTI Current Chair of NESTI and Industry, OECD initiating the fifth revision 6

7 Tartalom 1. FEJEZET. A KÉZIKÖNYV CÉLJA ÉS TÉMÁI Bevezető a kutatás és kísérleti fejlesztés (K+F) statisztikai adatainak felhasználói számára A kézikönyv témája és a K+F statisztika alkalmazásai A Frascati Kézikönyv kapcsolata más nemzetközi módszerekkel A K+F input és output A K+F és a kapcsolódó tevékenységek Kutatás és kísérleti fejlesztés (K+F) Tudományos és műszaki tevékenységek (TéT) A K+F és a műszaki innováció A K+F meghatározása a szoftverfejlesztés, a társadalomtudományok és a szolgáltatási 15 tevékenységek területén A K+F igazgatása és egyéb kiegészítő tevékenységek A kézikönyv a tudomány és technika valamennyi területén folyó K+F tevékenységre kiterjed A K+F inputok mérése A K+F személyi állomány A K+F ráfordítások A K+F eszközök és felszerelések Országos K+F tevékenység A K+F globalizáció és a K+F együttműködés A K+F osztályozási rendszerei Intézmények szerinti osztályozás Tevékenység szerinti osztályozás K+F adatfelvételek, az adatok megbízhatósága és nemzetközi összehasonlíthatósága Az állami költségvetés K+F célú előirányzatai vagy kiadásai (GBAORD) Speciális érdeklődés témakörei Néhány további megjegyzés a K+F adatok használóihoz FEJEZET. ALAPFOGALMAK ÉS KONVENCIÓK Kutatás és kísérleti fejlesztés (K+F) A K+F köréből kizárandó tevékenységek Oktatás és képzés Egyéb kapcsolódó tudományos és műszaki tevékenységek Egyéb ipari tevékenységek Igazgatási-ügyviteli és egyéb kiegészítő tevékenységek A K+F határai A K+F és a kapcsolódó tevékenységek elhatárolásának kritériumai A K+F, valamint az oktatás és képzés közötti határvonal kérdései A K+F és egyéb kapcsolódó tudományos és műszaki tevékenységek közötti határvonal 32 kérdései A K+F és egyéb ipari tevékenységek közötti határvonal kérdései A K+F igazgatás és egyéb közvetett kiegészítő tevékenységek közötti határvonal 37 kérdései 2.4. A K+F tevékenységek meghatározása a szoftverfejlesztés, a humán- és 38 társadalomtudományok, valamint a szolgáltatótevékenységek és -szektor területén A K+F meghatározása a szoftverfejlesztés területén A K+F meghatározása a humán- és társadalomtudományok területén A K+F azonosításának különleges problémái a szolgáltatási tevékenységek területén FEJEZET. AZ INTÉZMÉNYEK SZERINTI OSZTÁLYOZÁS A megközelítési mód Az adatszolgáltató egység és a statisztikai egység Az adatszolgáltató egység A statisztikai egység Szektorok A szektorba sorolás indokai A szektorok megválasztása A szektorba sorolás problémái A vállalkozási szektor 47 7

8 A megfigyelés köre A szektor főbb alosztályai Egyéb intézményi alosztályozás Az államháztartási szektor A megfigyelés köre A szektor főbb alosztályai Egyéb intézményi alosztályozás A nonprofit magánszektor A megfigyelés köre A szektor főbb alosztályai Egyéb intézményi alosztályozás A felsőoktatási szektor A megfigyelés köre A szektor főbb alosztályai Egyéb intézményi alosztályozás Külföld A megfigyelés köre A szektor főbb alosztályai Egyéb intézményi alosztályozás A pénzalapok eredetének és rendeltetésének földrajzi megoszlása FEJEZET. A FUNKCIÓ SZERINTI OSZTÁLYOZÁS A megközelítési mód A K+F tevékenység típusai A K+F tevékenység típusok szerinti osztályozásának alkalmazása A felosztási lista Kritériumok a K+F tevékenységtípusok megkülönböztetésére A K+F felhasználók termékterületei A felhasználók termékterület szerinti felosztás alkalmazása A termékterület szerinti osztályozási lista A felosztás kritériumai A tudomány és technológia területei A tudományos és technológiai területek szerinti felosztás alkalmazása A felosztási lista A felosztás kritériumai Társadalmi-gazdasági célok A társadalmi-gazdasági célok szerinti osztályozás alkalmazása A minimális javasolt felosztás A felosztási lista A felosztás kritériumai FEJEZET. A K+F SZEMÉLYI ÁLLOMÁNY MÉRÉSE Bevezetés A K+F személyzet meghatározása és megfigyelési köre Az alapvető megfigyelési kör A K+F személyi állomány csoportjai A foglalkozás szerinti osztályozás Az iskolai végzettség szerinti osztályozás A posztgraduális hallgatók adatainak kezelése Mérés és adatgyűjtés Bevezetés A tényleges létszámadatok A teljes munkaidőre átszámított (FTE) adatok Ajánlott nemzeti összesítő létszám adatok és változók Foglalkozás és képzettség szerinti keresztosztályozás Regionális adatok FEJEZET. A K+F RÁFORDÍTÁSOK MÉRÉSE Bevezetés A falakon belüli ráfordítások Meghatározás Folyó költségek 90 8

9 Felhalmozás A pénzalapok forrásai Mérési módszerek Kritériumok a K+F pénzalapok áramlása meghatározására A K+F pénzáramlás forrásainak meghatározása A falakon kívüli (extramural) ráfordítások A K+F-et végző szervezeteken, illetve forrásokon alapuló adatszolgáltatások különbségeinek 100 összeegyeztetése 6.6. Regionális megoszlás Nemzeti összesítések A bruttó hazai K+F ráfordítás (gross domestic expenditure on R&D GERD) A bruttó nemzeti K+F ráfordítás (gross national expenditure on R&D GNERD) FEJEZET. ADATFELVÉTELI MÓDSZEREK ÉS ELJÁRÁSOK Bevezetés A K+F felmérések megfigyelési köre A felmérés célzott csoportjainak és válaszadóinak meghatározása A vállalkozási szektor Az államháztartási szektor A nonprofit magánszektor A felsőoktatási szektor Kórházak, egészségügyi intézmények Együttműködés a válaszadókkal Az együttműködés ösztönzése Működési feltételek Becslési eljárások Hiányos válaszadás vagy a teljes válaszadás megtagadása Becslési eljárások a felsőoktatásban Adatszolgáltatás az OECD és más nemzetközi szervezetek számára FEJEZET. AZ ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉS K+F ELŐIRÁNYZATAI VAGY EGYÉB 115 KIADÁSAI (GBAORD) TÁRSADALMI-GAZDASÁGI CÉLOK SZERINT 8.1. Bevezetés Kapcsolat más nemzetközi normákkal A GBAORD költségvetési adatforrásai A K+F tartalma Alapmeghatározás A tudomány és a technológia területei A K+F meghatározása A kormányzati szféra meghatározása Az állami (kormányzati) költségvetési előirányzatok és kiadások tartalma A falakon belüli és falakon kívüli ráfordítások Finanszírozás- és a K+F végrehajtás-alapú adatközlés Költségvetési alapok Közvetlen és közvetett finanszírozás Ráfordítások típusai GBAORD-összegek külföldön végezett K+F-re Társadalmi-gazdasági célok szerinti felosztás A felosztás kritériumai A költségvetési tételek felosztása A felosztás A társadalmi-gazdasági célok (socio-economic objectives SEO) A nehézségek főbb területei A GBAORD és a GERD adatok közötti legfontosabb különbségek Általános különbségek A GBAORD és az állami költségvetésből finanszírozott GERD A GBAORD és a GERD társadalmi-gazdasági célok szerint MELLÉKLET. E kézikönyv előzményei és rövid története MELLÉKLET. A K+F adatgyűjtés kérdései a felsőoktatási szektorban 133 9

10 3. MELLÉKLET. A K+F adatok kezelése az ENSZ Nemzeti Számlák Rendszerében MELLÉKLET. Az egészségüggyel, az információ- és kommunikációtechnológiával, valamint 153 a biotechnológiával kapcsolatos K+F 5. MELLÉKLET. A regionális K+F adatok gyűjtési módszerei MELLÉKLET. Más nemzetközi szervezetek TéT indikátorai MELLÉKLET. Egyéb tudományos és technológiai indikátorok MELLÉKLET. Az erőforrások naprakész becslésének és előrejelzésének gyakorlati 179 módszerei 9. MELLÉKLET. Speciális K+F deflátorok és valutaátszámítási módok MELLÉKLET. Kiegészítő útmutató a nagy K+F projektek osztályozásához, különösen 190 tekintettel a védelmi, valamint a repülés- és űrtechnológiai iparágakra 11. MELLÉKLET. A Frascati kézikönyv K+F személyi állomány foglalkozás szerinti kategóriái 199 és az ISCO-88 osztályozásai közötti megfelelések A SZÖVEGBEN HASZNÁLT RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE 200 BIBLIOGRÁFIA

11 1. FEJEZET A KÉZIKÖNYV CÉLJA ÉS TÉMÁI 1.1. Bevezető a kutatás és kísérleti fejlesztés (K+F) statisztikai adatainak felhasználói számára 1. E kézikönyvet az egyes tagországok olyan nemzeti szakemberei írták maguk és kollegáik számára, akik nemzeti K+F adatokat gyűjtenek, valamint adatokat szolgáltatnak az OECD K+F nemzetközi felméréseihez. A kézikönyv számos példát is bemutatva, mindenekelőtt segédkönyvül szolgál. 2. Az első fejezet elsősorban a K+F adatok felhasználóinak szól. Összefoglalja a kézikönyv tartalmát, hogy ezzel is megkönnyítse használatát. Rávilágít arra, hogy bizonyos adattípusokat miért vagy miért nem gyűjtenek, s arra, hogy ezek az adatok milyen összehasonlíthatósági problémákat vetnek fel, mit gondolhatunk pontos értelmezhetőségükről A kézikönyv témája és a K+F statisztika alkalmazásai 3. E kézikönyv amelynek első kiadása csaknem negyven évvel ezelőtt jelent meg szinte kizárólag a kutatásra és kísérleti fejlesztésre (a továbbiakban: K+F) fordított humán- és pénzügyi erőforrások mérésével foglalkozik. Ezeket a szakirodalomban a K+F inputadatainak nevezik. 4. Idővel ezek az input alapú statisztikák értékes mutatóknak bizonyultak, és jól lehetett őket hasznosítani a különböző nemzeti és nemzetközi K+F jelentésekben. Az olyan OECDjelentések, mint a Science and Technology Indicators (OECD, 1984; OECD, 1986; OECD, 1989a), valamint a Science and Technology Policy Review és Outlook sorozatok és a Science, Tcchnology and Industry Scoreboard (kétévenként megjelenő OECD-kiadványok) mind hasznos mérési eredményeket és adatokat közölnek a különböző országokban, szektorokban, iparágakban, tudományterületeken és egyéb osztályozási kategóriákban folytatott K+F mértekéről és irányairól. A gazdasági növekedéssel és termelékenységgel foglalkozó irányító szervek a K+F statisztikát a technológiai változás egyik indikátorának tekintik. Azok a tanácsadók, akik a tudománypolitika mellett iparpolitikával, sőt, még általános gazdaság- és társadalompolitikával is foglalkoznak, szintén széles körben használják. A K+F statisztika ma már számos kormányprogram fontos háttéreleme, és alapvető eszközül szolgál e programok értékelésére. Jelenleg már sok országban az általános gazdasági statisztika részének tekintik. 5. A K+F statisztika azonban önmagában nem elegendő. A tudásalapú gazdasággal kapcsolatban mind nyilvánvalóbbá vált, hogy ezeket az adatokat egy olyan fogalmi keretben kell vizsgálni, amelyben összevethetők az adott K+F tevékenységek más típusú erőforrásaival, valamint a kívánt eredményekkel egyaránt. Ez a kapcsolat például az innovációs folyamat révén (lásd szakasz) vagy az eszmei jellegű beruházás (intangible investment) tágabb keretén belül teremthető meg, amely utóbbi nemcsak a K+Fés a vele kapcsolatos TéT- (tudomány és technológia) tevékenységeket öleli fel, hanem a szoftver, a képzés, a szervezés stb. ráfordításait is. Ugyanígy a K+F személyi állomány adatait is a tudományos és műszaki személyi állomány képzési és alkalmazási modelljének részeként kell tekinteni. Szintén érdekes a K+F adatoknak különböző gazdasági változókkal mint például hozzáadott érték és beruházási adatok való együttes elemzése. E kézikönyv nem a TéT rendszer valamely egyedi modelljén alapul, mivel célja éppen egy olyan K+F statisztika lehetőségének megteremtése, amely különféle modellek esetében is jól használható mutatószámok kiszámítására. 11

12 6. A kézikönyv két részből áll. Az első e bevezető részen kívül további hét fejezetet tartalmaz. Ezek ajánlásokat és útmutatást nyújtanak a meghatározott K+F adatok gyűjtésére és értelmezésére. Minthogy jelenleg még nem minden tagország képes teljes mértékben eleget tenni ezeknek az ajánlásoknak, az a közös vélemény alakult ki, hogy ezeket inkább olyan normáknak kell tekinteni, amelyek betartására viszont minden tagországnak törekednie kell. 7. A második rész tizenegy mellékletből áll, amelyek az előző fejezetekben körvonalazott alapelveket értelmezik, s fejtik ki bővebben, hogy további útmutatással szolgáljanak a K+F adatfelvételekhez, vagy hogy még néhány, az előbbihez tartozó témát tárgyaljanak meg. E mellékletek elsősorban információs célra használhatók, s nem tükrözik szükségképpen valamely témakör legújabb, naprakész értelmezését. 8. A kézikönyv mind nyomtatott, mind elektronikus formában megjelent, s az utóbbi az interneten is rendelkezésre áll. Az elektronikus változat előnye, hogy gyakrabban frissíthető az újabb anyagokkal A Frascati Kézikönyv kapcsolata más nemzetközi módszerekkel 9. K+F tevékenységet a gazdaság valamennyi területén folytatnak, de vannak bizonyos olyan sajátosságai, amelyek megkülönböztetik a tudományos tevékenységek tágabb értelemben vett családjától és maguktól a gazdasági tevékenységektől is, amelyeknek valójában részét alkotja. Kezdettől fogva az volt a szándék, hogy az OECD dolgozzon ki bizonyos irányelveket a tudományos és műszaki tevékenységek mérésére. Sok évig a Frascati Kézikönyv volt az egyetlen ilyen segédkönyv; ez azonban újabban négy másik munkával egészült ki. Ehhez járul az is, hogy közben más OECD módszertani segédletek is megjelentek a tudomány és technika és a kapcsolódó tevékenységek mint például az oktatás területére (1.1. táblázat). 10. Az OECD nem törekedett arra, hogy az olyan TéT-területeken is nemzetközi normákat munkáljon ki, ahol ilyenek már voltak. Így a kézikönyv jól illeszkedik az UNESCO valamennyi tudományos és műszaki tevékenységre vonatkozó ajánlásaihoz (UNESCO, 1978) azonban specifikusnak tekinthető az OECD-tagországok sajátos igényei szempontjából, amely országok meglehetősen hasonló gazdasági és tudományos rendszere különbözik a OECD-n kívüli országokétól. 11. Mivel az az igény, hogy a K+F tevékenységeket mind fogalmi szempontból, mind az adatbázisok tekintetében tágabb összefüggésekben kell vizsgálni, a kézikönyv a lehetőségekhez mérten felhasználta az ENSZ osztályozási rendszereit, például a Nemzeti Számlák Rendszerét (National Accounts System SNA, UN, 1968); az Európai Közösségek Bizottsága (Commission of the European Communities CEC, 1994) besorolását, valamint más osztályozásokat: az Ipari Tevékenységek Egységes Nemzetközi Osztályozását (International Standard Industrial Classification ISIC, UN, 1990); a Foglalkozások Egységes Nemzetközi Osztályozását (International Standard Classification of Occupations International Labour Organization, ISCO 1990); az Oktatás Egységes Nemzetközi Osztályozását (International Standard Classification of Education ISCED, UNESCO, 1997). Ezen túlmenően, a kézikönyv, ahol csak lehetséges volt, merített az OECD regionális szervezeteinek az Európai Közösségnek és az Északi Ipari Alapnak (Nordic Imdustrial Fund) ilyen irányú tapasztalataiból. 12. A K+F tevékenységre való hivatkozás az ilyen osztályozási rendszerekben viszonylag új jelenség, és általában a Frascati Kézikönyvön mint nemzetközileg elfogadott statisztikai kereten alapul. 12

13 Adattípus A) A Frascati-család K+F Technikai Fizetési Mérleg Innováció 1.1. táblázat. Az OECD módszertani kézikönyvei Cím The Measurement of Scientific and Technological Activities. Sorozat Frascati Manual: Proposed Standard Practice for Surveys of Research and Experimental Development R&D Statistics and Output Measurement in the Higher Educational Sector. Frascati Manual Supplement (OECD, 1989b) Manual for the Measurement and Interpretation of Technology Balance of Payments Data TBP Manual (OECD, 1990) 1 OECD Proposed Guidelines for Collecting and Interpreting Technological Innovation Data Oslo Manual (OECD, 1997a) Szabadalmak Using Patent Data as Science and Technology Indicators Patent Manual 1994 (OECD, OECD/GD(94) 114, 1994b) * TéT személyi állomány The Measurement of Human Resources Devoted to Science and Technology Canberra Manual (OECD, 1995) B) Egyéb TéT módszertani segédletek Csúcstechnológia Revision of High technology Sector and Product Classification (OECD, STI Working Paper 1997/2) Bibliometria Yoshiko Okubo: Bibliometric Indicators and Analysis of Research Systems. Methods and Examples (OECD, STI Working Paper 1997/1) Globalizáció Manual of Economic Globalisation Indicators (ideiglenes cím megjelenés előtt) C) Egyéb, témába vágó OECD statisztikai módszertani segédletek Oktatásstatisztika OECD Manual for Comparative Educational Statistics (OECD, megjelenés előtt) Oktatási osztályozás Classifying Educational Programmes, Manual for ISCED-97 Implementation in OECD countries (OECD, 1999) Képzési statisztika Manual for Better Training Statistics Conceptual, Measurement and Survey Issues (OECD, 1997b) * Főként az osztályozási kérdésekkel és a rendelkezésre álló információk értelmezésével foglalkozik. 13. A korábbi kiadásokhoz hasonlóan e kézikönyv összhangba kívánja hozni a K+F adatfelvételeket az ENSZ Nemzeti Számlák Rendszerében (SNA) lefektetett alapelvekkel. Így lehetőleg olyan kiegészítő adatokat kell gyűjteni, amelyek áthidalják a Frascati típusú és az SNA típusú adatok közötti különbségeket. Ezért a pénzalapok forrásainak és az intézményeken kívüli (extramural) ráfordítások csoportosítására, lebontására tett ajánlások igen részletesek, s ezek még egy, a K+F-hez kapcsolódó szoftverberuházások adatgyűjtésére vonatkozó új ajánlással is kiegészültek. A 3. melléklet részletesebben tárgyalja a K+F adatfelvételek és a Nemzeti Számlák közötti kapcsolatokat A K+F input és output 14. E kézikönyv elsősorban a K+F inputok mérésével foglalkozik. A K+F-en mind a formális K+F egységekben, vagyis kutató-fejlesztő helyeken, mind a más szervezeti egységekben végzett informális vagy alkalmi K+F tevékenységet értjük. Bár a K+F eredményeként megszülető új ismeretek és innovációk, valamint ezek gazdasági és társadalmi hatásai lényegesebbek, mint maga a tevékenység, s a K+F outputmutatóira nagy szükség lenne az inputstatisztika kiegészítésére, ezek meghatározása és kimunkálása jóval nehezebb feladat. 15. A K+F és általában a tudomány és technika (TéT) outputja több módon is mérhető. Az innovációs adatfelvételek tulajdonképpen az innovációs folyamat outputjainak és hatásainak mérésére tett kísérletek, amely során a K+F is igen fontos szerepet játszik. Az innovációs felmérésekről az OECD már javított kiadásban is megjelentetett egy kézikönyvet (OECD, 1997a). 13

14 16. További lehetőség a már meglévő adatforrások használata. Jelentős módszertani munkára lenne szükség olyan egységes nemzetközi gyakorlat ajánlásához, amely a meglévő forrásokat használja TéT mutatók előállításához. Az OECD már adott ki kézikönyveket a technikai fizetési mérlegek és a szabadalmak TéT indikátorként való használatáról (OECD, 1990, 1994b). Bibliometriát, valamint termékek és iparágak kereskedelmi adatainak technológiaintenzitás szempontú elemzését tartalmazó kézikönyvek már jelentek meg (lásd 1.1. táblázat), ezek azonban e kézikönyvtől abban különböznek, hogy elsősorban az értelmezés problémájára összpontosítanak, a felhasznált adatokat pedig eredetileg más célra gyűjtötték, és csak utólag rendezték át a TéT elemzés céljaira (bővebben lásd 7. melléklet.) A K+F és a kapcsolódó tevékenységek Kutatás és kísérleti fejlesztés (K+F) 17. E kézikönyv csak a kutatás és kísérleti fejlesztés mérésével foglalkozik (mely körbe az alapkutatás, alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés tartozik). Ezek részletes meghatározása a 2. fejezetben található. 18. A K+F olyan tevékenység, amely számos más tudományos és technikai alapú tevékenységgel függ össze. Jóllehet ezek a tevékenységek gyakran nagyon szorosan kapcsolódnak a K+F-hez akár az információáramlás révén, akár a működés, intézmények és személyzet tekintetében, a K+F mérésénél ezeket mégis ki kell zárni a megfigyelési körből. A K+F-et és e kapcsolódó tevékenységeket két különböző címszó alatt kell tárgyalni, nevezetesen: a tudományos és műszaki tevékenységek (TéT) családja, valamint a tudományos és műszaki innováció folyamata alatt Tudományos és műszaki tevékenységek (TéT) 19. A TéT tágabb fogalmát az UNESCO dolgozta ki és adta közre az Ajánlás a tudományos és műszaki statisztikák nemzetközi egységesítésére (Recommendation concerning the International Standardisation of Statistics on Science and Technology UNESCO, 1978) című dokumentumában. Eszerint a tudományos és műszaki tevékenységek a K+F mellett olyan tevékenységeket is magukban foglalnak, mint a tudományos és műszaki oktatás és képzés (scientific and technical education and training, STET), valamint a tudományos és műszaki szolgáltatások (scientific and technological services, STS). A szolgáltatások körébe tartoznak például a könyvtárak és múzeumok tudományos és műszaki tevékenységei, ezek irodalmának fordítása és kiadása, felmérések, talaj- és egyéb vizsgálatok, társadalmigazdasági jelenségekkel kapcsolatos adatgyűjtések, tesztelés, szabványosítás, minőségellenőrzés, tanácsadói szolgálatok, köztestületek szabadalmi és licenctevékenysége. 20. Tehát a K+F-et (melyet az UNESCO és az OECD hasonló módon határozott meg) mind az STET-től, mind az STS-től külön kell választani A K+F és a műszaki innováció 21. A műszaki innováció olyan tudományos, műszaki, szervezeti, pénzügyi és kereskedelmi jellegű tevékenység ideértve az új ismeretanyagba történő befektetést is, amely ténylegesen vagy szándék szerint technikailag új vagy tovább fejlesztett termékek és eljárások megvalósításához vezet. A K+F egyike e tevékenységi körnek az innovációs folyamat bármelyik szakaszában. Nemcsak eredeti forrása lehet az innovatív ötleteknek, hanem a 14

15 problémamegoldás egyik eszköze is, amely a megvalósítás bármely pontján segítségül hívható. 22. Az innovációs folyamatban a K+F mellett az innovációs tevékenységek más formái is megkülönböztethetők. Az Oslo Kézikönyv (Oslo Manual OECD, 1997a) szerint ezek a következők: a nem tárgyiasult (disembodied) technológia és know-how megszerzése, a tárgyiasult (embodied) technológia megszerzése, a felszerelés és műszaki tervezés (industrial engineering design) (máshova nem besorolt), egyéb tőke szerzése, a termelés megindítása és az új vagy továbbfejlesztett termék marketingje. 23. Emellett az állami K+F programokon alapuló innovációk esetében a folyamatba egy jelentős demonstrációs szakasz is beletartozhat. A demonstráció olyan projekt, amelybe már bele tartozik a valós környezetben a teljes vagy közel teljes mértékben működő innováció, és amelynek célja 1. állami stratégia megjelenítése vagy 2. az innováció alkalmazásának megjelenítése. (Glennan et al., 1978). Meg kell jegyezni, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) által gyűjtött és az OECD kiadásában közzétett adatok a kutatás és fejlesztés mellett a demonstrációra is kiterjednek (K+F és D). 24. A K+F mérésében a legnagyobb hibaforrást minden bizonnyal az jelenti, hogy igen nehéz megtalálni azt a pontot, ahol a kísérleti fejlesztés határozottan elválasztható az innováció megvalósítása során szükségessé váló más kapcsolódó tevékenységektől. A tévedések súlyos következménnyel járnak, mivel jóllehet számos innováció igényelhet költséges K+F munkákat a gyártás-előkészítés költségei sokszor még nagyobbak lehetnek. A 2. fejezet és szakasza az ilyen nehézségek megoldását segítő irányelveket és konvenciókat példákkal megvilágítva tárgyalja. Irányelveket is ad e határterületek esetében a számítógépes szoftverfejlesztés és nagyszabású különösen védelmi projektek összefüggésében. A 10. melléklet további útmutatást ad a nagy projektek kezeléséhez, és példákkal illusztrálja a K+F és a termelés előtti fejlesztés közötti különbséget A K+F meghatározása a szoftverfejlesztés, a társadalomtudományok és a szolgáltatási tevékenységek területén 25. Az utóbbi években egyre nagyobb az igény a szolgáltatási tevékenységek K+F-jével kapcsolatos információk iránt. E kézikönyvben megadott alapmeghatározást eredetileg a feldolgozóiparra és a természet- és műszaki tudományok területén folyó K+F-re dolgozták ki. Ezért különleges nehézségek adódnak, ha ezt a szolgáltatási tevékenységekre alkalmazzuk, amelyek gyakran magukban foglalnak szoftveralkalmazásokat és társadalomtudományi kutatásokat is. A 2. fejezetben egy újonnan beillesztett alfejezet (2.4.) tárgyalja meg ezeket a kérdéseket A K+F igazgatása és egyéb kiegészítő tevékenységek 26. A K+F tevékenységek végrehajtásához pénzalapokra van szükség, és irányítani kell magát a projektet, valamint annak finanszírozását. A politikai döntéshozó szervek TéT minisztériumok vagy kutatási tanácsok K+F finanszírozó tevékenysége semmiképpen sem jelent K+F-et. A K+F projektek saját szervezeten belüli ( falakon belüli, intramural) irányítása és ezek finanszírozása esetében azonban különbséget kell tenni a K+F-ben közvetlenül részt vevő személyek, például az egyes projektekkel szoros kapcsolatban álló K+F vezetők és az azokban közvetett módon vagy kiegészítő jelleggel részt vevő személyek, például pénzügyi vezetők között. Az előbbieket mind a személyzeti, mind a költségadatokban figyelembe kell venni, az utóbbiak viszont a statisztikákban csak a rezsiköltségek egyik elemeként jelennek meg. Az étkeztetési vagy szállítási szolgáltatást mint kiegészítő (segéd) 15

16 tevékenységet szintén az általános (rezsi) költségek adatai közé kell sorolni. E megkülönböztetésekre még további útmutatások találhatók a 2., 5. és 6. fejezetekben A kézikönyv a tudomány és technika valamennyi területén folyó K+F tevékenységre kiterjed 27. E kézikönyv első két kiadása csak a természet- és a műszaki tudományok területét tárgyalta. A társadalom- és humántudományok csak az 1974-ben elfogadott harmadik kiadás (OECD, 1976) vizsgálati körébe kerültek be. Noha a kézikönyv egységes gyakorlatot ajánl, az is érthető, hogy különböző okoknál fogva a társadalom- és humántudományok területén bizonyos eltérések elfogadhatók. A tagországok tapasztalatai eltérnek: egyes tagországok szerint az adatfelvételek minden szektorban minden tudományágra kiterjeszthetők, mások viszont úgy vélik, hogy az egységes eljárások nem mindig megfelelők. 28. A társadalom- és humántudományok területén folyó K+F mérésének során esetenként felvetődő különleges problémákat a kézikönyv megfelelő fejezeteiben tárgyaljuk A K+F inputok mérése 29. A statisztikai összesítésekhez szokásosan két inputtípust mérnek: a K+F ráfordításokat és a K+F személyi állományt. Általában mindkét inputot éves alapon mérik: mennyit fordítottak K+F-re egy év alatt, s mennyi emberévet használtak fel egy év alatt. Mindkét adatsornak megvan a maga erőssége és gyengéje, s ennélfogva mindkettő szükséges ahhoz, hogy a K+F erőfeszítéseket megfelelő módon jelenítsük meg A K+F személyi állomány 30. A K+F tudományos és műszaki személyi állományának hasznosítására vonatkozó adatok konkrét mérőszámokat adnak a K+F-re fordított erőforrások nemzetközi összehasonlításához. Azt azonban világosan látnunk kell, hogy a K+F inputok a nemzeti jólétet szolgáló emberi inputoknak csupán egy részét alkotják, s hogy a tudományos-műszaki személyi állomány jóval nagyobb mértékben járul hozzá az ipari, mezőgazdasági és egészségügyi fejlődéshez a termelésben, a gazdasági műveletekben, a minőség-ellenőrzésben, az oktatásban és más területeken játszott fontos szerepe révén. A tudományos-műszaki munkaerő e tartalékainak mérése azonban már egy másik kézikönyv Canberra Manual (OECD, 1995) témakörébe tartozik. E kézikönyv csak a K+F erőforrásainak mérésére és osztályozására összpontosít. 31. A K+F személyi állomány adatfeldolgozásában főként abból adódik probléma, hogy miként lehet ezeket a létszámadatokat teljes munkaidőre (FTE) vagy emberévre átszámítani [a hazai statisztika terminológiában ezeket olykor redukált adatoknak nevezik] (lásd még az 5.3. alfejezetet). Ezért ajánlatos, hogy az adatokat a tényleges létszám szerint is gyűjtsük (headcount), hogy azok ily módon a TéT létszám általános modelljeiben és adatbázisaiban is felhasználhatók legyenek. 32. Valamely ország K+F tevékenysége a legkülönfélébb személyek közreműködését igényli: a Nobel-díjas tudóstól annak titkáráig vagy az űrkísérletek tervezőitől a kísérleti állatok tenyésztőjéig. A szükséges szakismeretek és képzettségi szintek széles skálája miatt fontos, hogy a K+F személyi állományt bizonyos kategóriákba soroljuk. 33. Az OECD-tagországban a K+F területén foglalkoztatottak besorolására jelenleg két osztályozási rendszer használatos. Az 5.2. alfejezetben meghatározások találhatók mind a foglalkozás szerinti amennyire lehet a Foglalkozások Egységes Nemzetközi 16

17 Osztályozásához (ISCO ILO, 1990), mind pedig a formális képzettségi szint szerinti besoroláshoz kapcsolódóan, amely utóbbi teljes mértékben az Oktatás Egységes Nemzetközi Osztályozásán (ISCED UNESCO, 1997) alapul. Noha kívánatos lenne, hogy a tagországok rendelkezzenek mindkét rendszer szerinti adatokkal, többségük csak az egyiket alkalmazza. Bár a foglalkozás szerinti adatok a legtöbb OECD-országban rendelkezésre állnak, az a tény, hogy egyes országok a képzettségre vonatkozó statisztikát még csak bizonyos szektorokra, mások pedig valamennyi szektorra készítik, a nemzetközi összehasonlíthatóság súlyos nehézségeire utal. Lehetne ugyan azzal érvelni, hogy igazán jól működő statisztikai adatgyűjtések esetén a két osztályozási rendszerben nem lehetnek nagy eltérések, így például minden kutató magától értetődően rendelkezik egyetemi végzettséggel, s a K+F-ben foglalkoztatott diplomás kutatóként alkalmazzák. A gyakorlatban azonban nem teljesen ez a helyzet. Például számos olyan tapasztalt kutató van, akinek nincs is egyetemi szintű végzettsége, bár rendelkezik más felsőoktatási végzettséggel vagy azzal egyenértékű szakmai gyakorlattal. Egyre több fiatal egyetemei diplomást viszont nem kutatóként, hanem magasabb szintű technikusként vagy K+F segéderőként alkalmaznak A K+F ráfordítások 34. A K+F ráfordítások alapvető mértékét a saját szervezeten belüli ( falakon belüli ) ráfordítások (intramutal expenditures) jelentik, vagyis minden olyan ráfordítás, amelyet valamely statisztikai egységen vagy gazdasági szektoron belül végzett K+F-re fordítanak. A másik mérték, a saját szervezeten kívüli, vagy falakon kívüli. ráfordítások (extramural expenditures), viszont azokat az összegeket foglalja magában, amelyeket az adott statisztikai egységen vagy gazdasági szektoron kívül végzett K+F-re fordítanak. A K+F statisztika céljaira mind a folyó költségeket, mind a beruházásokat mérni kell. Az államháztartási szektor esetében e költségadatok inkább a közvetlen, mintsem a közvetett költségekre vonatkoznak. Az értékcsökkenési költségeket ki kell hagyni. A K+F ráfordítások körét és tartalmát a 6.2. alfejezet részletesen tárgyalja. 35. A K+F olyan tevékenyég, amelynek során a szervezeti egységek, szervezetek és szektorok között, kiváltképpen az állami és más kutatóhelyek között, jelentős erőforrástranszfer történik. A tudománypolitikai tanácsadóknak és elemzőknek tudniuk kell azt, hogy kik fedezik, és kik végzik a K+F tevékenységeket. A 6. fejezet tárgyalja azokat a módszereket, amelyekkel nyomon követhető a K+F pénzalapok áramlása. Hangsúlyozni kell, hogy e nyomon követés során nem a finanszírozó szerv, hanem a K+F tevékenységet végző válaszait kell alapul venni (lásd a 6.3. alfejezetet). A kézikönyv irányelveket javasol az általános egyetemi közalapok (GUF) kezelésére, vagyis az egyetemi kutatás ama részére, amelyet az oktatásügyi minisztériumok az oktatásra és kutatásra előirányzott közös alapból fedeznek. Ezek a támogatások az egyetemi kutatás összes támogatásának több mint felét is elérhetik, és a teljes állami K+F ráfordításoknak is jelentős részét alkotják. 36. A pénzben kifejezett K+F inputok adatsorainak egyik legnagyobb hátránya abban áll, hogy jelentősen függnek az országok közötti és időbeli árszintkülönbségektől. Kimutatható, hogy a mindenkori árfolyamok gyakran nem tükrözik a K+F árak országok közötti mérlegét, és hogy magas infláció esetén nem mutatják pontosan a K+F tevékenység költségeinek irányát. A kézikönyv a vásárlóerő-egyenértéknek (PPP) és a GDP implicit árindexének használatát javasolja a K+F statisztikákban, noha ezek elismerten inkább a K+F-re fordított erőforrások alternatív költségét (opportunity cost), mintsem a valós összegeket mutatják. A speciális K+F-deflátorok és K+F átváltási árfolyamok képzésének módját a 9. melléklet ismerteti. 17

18 A K+F eszközök és felszerelések 37. A K+F tevékenységet segítő eszközök és felszerelések, berendezések mutatóit a jövő szempontjából figyelembe lehet venni, de az ilyen adatokat jelenleg még nemigen gyűjtik, és a kézikönyv sem foglalkozik velük. A szabványos felszerelések, eszközök, a szakkönyvtári szolgáltatás, laboratóriumi helyiségek, szakfolyóiratok előfizetése és a szabványos számítógépidő azonban mind lehetséges mérőszámok Országos K+F tevékenység 38. Jóllehet a gazdaság minden területén folyik K+F tevékenység, mégis a nemzetgazdaság egyes területein folyó K+F munkákat a tudománypolitika céljaira nemzeti K+F erőfeszítések címszó alatt gyakran összességében véve, egésznek fogják fel. Ezért e kézikönyv egyik célja, hogy pontos és részletes meghatározást adjon azokról az inputadatokról, amelyek egyrészt begyűjthetők a legkülönfélébb K+F szervezetektől, másrészt alkalmasak informatív nemzeti összesítések kidolgozására. A nemzetközi összehasonlításokban használt legfőbb összesítő adat a bruttó hazai K+F ráfordítás (GERD), amely minden olyan kiadást magában foglal, amelyet egy adott évben egy adott nemzetgazdaságban K+F-re fordítottak. Így beletartozik a hazai intézményekben végzett, de külföldről finanszírozott K+F is, de nem tartoznak bele a külföldön (például a nemzetközi szervezeteknek) kifizetett K+F összegek. A megfelelő K+F személyzeti mérőszámnak nincs külön neve. Ez az egy adott évben, egy adott nemzetgazdaság területén foglalkoztatott teljes K+F személyi állományának teljes munkaidőre (FTE) átszámított adatait tartalmazza. A nemzetközi összehasonlítások létszámadatai gyakorta csak a kutatókra (vagy egyetemet végzettekre) szorítkoznak, mivel általában úgy vélik, hogy a kutatók alkotják a K+F rendszer igazi magját A K+F globalizáció és a K+F együttműködés 39. A K+F mindinkább világméretű tevékenység, s a K+F egyre nagyobb része különféle egyéni kutatók, kutatócsoportok, kutatóhelyek közötti együttműködésben folyik. Ebben a multinacionális vállalatok növekvő szerepet játszanak, akárcsak az egyetemek és más kutatóhelyek, valamint vállalatok közötti K+F együttműködés. Ezek vagy formálisan olyan intézmények útján folynak, mint az Európai Unió vagy az Európai Atommag Kutató Központ (CERN), vagy informálisan egy- vagy többoldalú egyezmények alapján. Ezekről az új irányzatokról több információra van szükség. 40. A Frascati Kézikönyv jelen kiadása oly módon igyekszik számításba venni a globalizálódási folyamatot, hogy javaslatot tesz a K+F pénzalapok és a saját szervezeten kívüli ( falakon kívüli ) és külföldi kutatóhelyen végzett K+F pénzforrások részletesebb lebontására. A technika terén végbemenő globalizáció mutatóinak szükségességéről, elsősorban a globalizáció mérésének különböző szempontjairól további alapos áttekintést fog nyújtani az OECD közeljövőben megjelenő kiadványa (Manual on Economic Globalisation Indicators). Mivel a multinacionális vállalatcsoportok K+F tevékenységét rendszerint csoportszinten vagy csoportmegoszlásban végzik, olykor igen nehéz, sőt talán lehetetlen is, pontosan felismerni a különböző országokban működő vállalatcsoportok egységeiben végzett K+F tevékenységeket, és információt szerezni a K+F ezen egységek közötti áramlásáról. 41. A K+F együttműködés olyan terület, amely eddig nem került be a hagyományos K+F adatfelvételek megfigyelési körébe. A politikai döntéshozók számára azonban nagyon kívánatos lenne, hogy a K+F együttműködésről a jelenleginél több információhoz jussanak. 18

19 Mivel a tagországok e téren még nem rendelkeznek elég tapasztalattal, a jelen kiadásban még nem lehetett külön ajánlásokat tenni az együttműködésben végzett K+F adatainak gyűjtésére. A különböző típusú intézmények között K+F áramlásra vonatkozó adatok a téren relevánsnak látszanak. Az innovációs adatfelvételek tapasztalatai azt mutatták, hogy a különböző földrajzi régiókban működő különféle típusú K+F egységeknek is fel lehet tenni egyszerű kérdéseket K+F együttműködéseikről. Ezt meg kellene kísérelni a K+F felmérések esetében is oly annyira, hogy a jövőben talán érdemes lenne erre is konkrét ajánlásokat tenni A K+F osztályozási rendszerei 42. A K+F tevékenységnek és annak szerepének jobb megértése érdekében az adatokat egyrészt a K+F-et végző és finanszírozó szervezetek szerint (intézmények szerint osztályozás), másrészt a K+F programok jellege szerint (tevékenység szerinti osztályozás) kell vizsgálni. 43. A nemzeti (és nemzetközi) K+F felmérésekben az alapvető intézmény szerinti osztályozásokat szokás alkalmazni, mivel ezek megkönnyítik az adatfelvételi eljárást, s ezt kapcsolják össze a tevékenység szerinti osztályozással, hogy így a statisztikailag leírt helyzet érthetőbb legyen Intézmények szerinti osztályozás 44. Az intézményi megközelítés esetében a figyelem a K+F-et végző vagy finanszírozó intézmény jellegére és tulajdonságaira irányul. Minden egységet fő (gazdasági) tevékenysége szerint osztályoznak. Ebben a megközelítésben az adott statisztika egység valamennyi K+F erőforrását egy bizonyos osztályba vagy alosztályba sorolják. Ez azzal az előnnyel jár, hogy a K+F adatokat általában a szokásos gazdasági statisztikával egyazon kereten belül gyűjtik. Ez pedig leegyszerűsíti és megkönnyíti a K+F és egyéb gazdasági adatok felmérését és összehasonlítását. A hátránya viszont főként az, hogy nem írja le pontosan az adott egység K+F tevékenységét, amely nem minden esetben kapcsolódik közvetlenül az egység hivatalos tevékenységéhez. 45. A 3. fejezet az intézmény szerinti osztályozás használatban lévő rendszereit tárgyalja. Annak érdekében, hogy biztosítani lehessen ezek maximális összehasonlíthatóságát a szokásos gazdasági vagy társadalmi statisztikákkal, e rendszereket a lehetőségek szerint az ENSZ meglévő osztályozási rendszereire alapozták. A nemzeti K+F tevékenységek intézmény szerinti fő osztályozási rendszere szektoronként dolgozza fel az anyagot. Ez öt szektort különböztet meg: vállalkozási, államháztartási, magánnonprofit (PNP), felsőoktatási és külföldi szektort. A négy nemzeti szektorból három (vállalkozási, magánnonprofit és felsőoktatási) esetében alosztályokat, valamint további intézményi osztályzásokat is javasol, az utóbbiakat ezért, hogy jobban kitűnjenek a szektorba sorolásban mutatkozó nemzeti különbségek Tevékenység szerinti osztályozás 46. A tevékenység szerinti (funkcionális) megközelítés esetén amelyet részletesen a 4. fejezet tárgyal a figyelem magának a K+F-nek a jellegére irányul. Itt az adott egységben végzett K+F jellegét vizsgálják, s ennek sajátosságait bontják tovább különféle módon a K+F típusok, termékterület, cél, tudományterület stb. szerinti megoszlás bemutatására. Ezért tehát a tevékenység szerinti megközelítés olyan adatokat nyújt, amelyek már részletesebbek és 19

20 mivel az intézménytípusokban mutatkozó nemzetközi eltéréseknek itt nincs befolyásoló szerepe elvben nemzetközileg is jobban összehasonlíthatók, mint az intézmény szerinti osztályozásból adódók. Ez a fajta megközelítés azonban olykor nehezen alkalmazható a gyakorlatban. E megállapítás különösen a K+F típusai (alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés) szerinti elemzésre igaz, amely egyrészt kétségkívül tudománypolitikai érdekű, másrészt viszont a tudományos-műszaki rendszer valós működésének túlzottan leegyszerűsített modelljén alapul. Ugyanakkor a válaszadó szubjektív értékelésének egyik fontos elemét is tartalmazza. E kérdést bővebben a 4. fejezet szakasza tárgyalja. 47. A katonai és a polgári K+F közötti különbségtételt szintén a nemzeti K+F munka ( erőfeszítés ) tevékenység szerinti bontásának fontos elemeként veszik figyelembe. A legtöbb OECD-országban a honvédelmi célú K+F viszonylag csekély szerepet játszik. Néhány olyan országban azonban, ahol igen nagy volumenű K+F tevékenységet folytatnak, a védelmi célú K+F ráfordítások megközelítik, sőt, meg is haladják az összes állami K+F ráfordítások felét. Ebből adódóan a nemzetközi összehasonlítások attól függően különbözhetnek, hogy a védelmi K+F ráfordításokat bevették-e az adatokba, vagy sem. A katonai K+F iránti igény a mindenkori politikai helyzet függvényében változik. Ezért annak hosszabb távú trendjei a polgári célú K+F-től eltérő módon változnak. Ez azt jelenti, hogy a teljes nemzeti K+F tevékenység összképén belül mindig szükség lesz a K+F ráfordítások e két kategóriájának szétválasztására. A védelmi K+F további részletezése a 10. mellékletben található. 48. Noha a tevékenység szerinti osztályozás jóval részletesebb az intézmény szerintinél, mégsem elég részletes ahhoz, hogy igazán használható legyen a K+F adatok lehetséges felhasználói egy fontos csoportja számára, azaz például egy olyan személy számára, akit egy nagyon speciális alterület érdekel, mint például egy tudományos aldiszciplína vagy egy szűkebb gazdasági ágazat (holográfia vagy szerszámgépek számítógépes vezérlése). Mint már kifejtettük, e kézikönyv elsősorban a nemzeti K+F tevékenységek mérésére és azok különböző módon történő osztályozására ad útmutatást. Néhány igen speciális szakterülettől eltekintve, nagyon kevés tagország végzi el az alosztályok túlzott részletezését, s nem is valószínű, hogy az ilyen nagy mértékű részletezés, legalább is az OECD szintjén, elérhető lenne. 49. Továbbá a közpénzekből finanszírozott kutatások vizsgálata során igen nehéz olyan kategóriákat felállítani, amelyek a nemzeti kormányok szempontjából érdekesek lehetnek, kiváltképpen, ha az ilyen kutatásoknak különböző politikai jelentésük is lehet. A stratégiai kutatás az egyik olyan terület, amelyre a kormányok különös figyelmet fordítanak. Stratégiai kutatáson általában azt a kutatást értjük, amelyet valamely nemzet prioritásként fog fel saját kutatási bázisának és végső fokon saját gazdaságának fejlesztése szempontjából. Azt, hogy mi minősül stratégiai kutatásnak és mi nem, az egyes tagországok különbözőképpen ítélik meg. Mindazonáltal e kézikönyv felismerve a stratégiai kutatások fontosságát az egyes tagországokban a 4. fejezetben figyelmet szentel e kutatások meghatározására is K+F adatfelvételek, az adatok megbízhatósága és nemzetközi összehasonlíthatósága 50. Míg bizonyos mennyiségű K+F adathoz a publikált forrásokból is hozzájuthatunk, a speciális K+F adatfelvételeket semmi sem pótolhatja. E kézikönyv nagy része azon a feltételezésen alapul, hogy legalább a K+F-et végző nagyobb országos szerv mindegyike végez ilyen vizsgálatokat. Ennek ellenére szükségessé válhat, hogy mind a válaszadók, mind 20