Az autonóm társadalmi párbeszéd megerősítése. munkavállalói oldal képviselői TANULMÁNY

Átírás

1 Az autonóm társadalmi párbeszéd megerősítése AZ ÉPÍTŐIPARI ÁGAZATBAN munkavállalói oldal képviselői TANULMÁNY Készült: PHARE Projekt megbízásából Budapest, január 23. Készítette: Harth Tamás Építőipari- és Társult Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke

2 Az ágazat jellegének, struktúrájának bemutatása Az építőipari ágazat összetett, több alágazatból áll. A fő kivitelezői tevékenységet a magas-és mélyépítészet végzi. Az ágazati tevékenységhez szorosan kapcsolódnak az következő alágazatok: tégla-, cement-, és faipar. Fontos az ágazaton belül az építőipari tevékenységhez szorosan kapcsolódó üveg- és porcelángyártás, erdészeti fakitermelés és fafeldolgozás. Építőipari tevékenységet végeznek még melyet a KSH nem sorol az építőipari tevékenységekhez pl. a közlekedésben (vasútépítés), vízügyi munkálatoknál (gátépítés stb). A működő vállalkozások száma: Korlátolt felelősségű társaság Részvénytársaság 208 Szövetkezet 229 Közkereseti társaság 771 Betéti társaság Egyéni vállalkozás Összesen (Forrás: KSH 2001) Rt. Szöv. Kkt. Kft. Bt. Egyéni váll. 2

3 Foglalkoztatottak létszáma fő fő fő fő (Forrás: KSH 2001) évben a foglalkoztatottak száma becslés szerint 10%-kal emelkedett. A becsült adatok szerint az építőiparban foglalkoztatottak 70%-a kis- és középvállalkozásban dolgozik. A foglalkoztatott létszám átlagban igen magasnak mondható a statisztikai adatok szerint, de általánosan jellemző, hogy idényszerűen alkalmazzák a munkaerőt, határozott idejű munkaszerződéssel. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó és nettó átlagkeresete Bruttó Nettó fizikai ,- Ft ,- Ft fizikai ,- Ft ,- Ft fizikai ,- Ft ,- Ft fizikai ,- Ft ,- Ft szellemi ,- Ft ,- Ft szellemi ,- Ft ,- Ft szellemi ,- Ft ,- Ft szellemi ,- Ft ,- Ft (Forrás: KSH 2001) 3

4 A külföldi érdekeltségű vállalkozások száma, a külföldi tulajdon részaránya év Kizárólag külföldi Külföldi többségi tulajdonú vállalkozások száma Hazai többségi Összesen Építőipar Előzetes adatok KSH adatok Az építőipar tulajdonosi szerkezetének összetétele, a változások trendjei Építőipar A megfigyelt időszak Állami tulajdon Külföldi tulajdon Belföldi társasági tul Egyéb belföldi tul Összesen/ százalék Forrás: Ipari és kereskedelmi Minisztérium Gazdasági Minisztérium kiadványa 50% 45% 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% Állami tulajdon Külföldi tulajdon Belföldi társasági tul. Egyéb belföldi tul. 4

5 A munkavállalók képzettségi szintje Az ágazatban foglalkozatott munkaerő képzettségi szintjeit külön kell választani fizikai és szellemi tevékenység alapján, mely a továbbiakban még szétválasztható az alábbiak szerint: Fizikai munkaerő: Segédmunkások: A foglalkoztatottak több mint 50%-a alacsonyan képzett, idényszerűen alkalmazzák őket. Szakmai továbbképzést nagyon kevesen vállalnak! Betanított munkások: Az építőiparban nagy szakmai tapasztalattal rendelkező munkaerő, mely szakmailag tovább képezhető! Szakmunkások: Ebbe a csoportba tartoznak a kőművesek, ácsok, víz- és gázszerelők, asztalosok, gépkezelők, üveg- és kerámiaipari dolgozók. Magasan szakképzettek, de szakmai továbbképzésük nem biztosított a mai kor technikai követelményeinek megfelelően. A szakmai utánpótlás jelenleg nem biztosított, mert a fiatalok körében nem vonzó az építőipari tevékenység, a szakképesítés megszerzése, mert ezt a társadalom leértékeli. Ez alól kivétel a kerámiagyártás (Herend), ahol apáról fiúra száll a szakma szeretete és becsülete, s kiemelkedően jók a jövedelmei viszonyok. Szellemi munkaerő: Közvetlen termelésirányítók, művezetők: Jól képzett munkaerő, de szakmailag nem képzik tovább önmagukat, mert a munkaadók nem biztosítanak erre lehetőséget (anyagi, munkaidő-kedvezmény stb.) Mérnökök, tervezők, tudósok: Hazailag és nemzetközileg elismert szakemberek! A munkaerő összetételéből megállapítható, hogy az építőiparban foglalkoztatottak maradandó értéket hoznak létre, illetve alkotnak, mely az utókor számára nemzeti kincsé válik. Az ágazat legfontosabb munkáltatói: VEGYÉPSZER (mélyépítés) STRABAG (mély- és magasépítés) HERENDI PORCELÁNMANUFAKTÚRA (kézműipar-kerámiagyártás) BETONÚTÉPÍTŐ RT. (mélyépítés) KÉSZ KFT. (magasépítés) COLAS CSOPORT (mélyépítés) 5

6 A felsorolt munkáltatók privatizáltak, külföldi többségi tulajdonban vannak, de magyar munkaerőt foglalkoztatnak. A Herendi Porcelánmanufaktúra MRP program alapján működik, mely Magyarországon kiemelkedő és működése egyedülálló. Az ágazat nemzetgazdasági helyzete Az építőipari ágazat volt az a nemzetgazdasági ágazat, mely a 90-es évek elején először privatizálásra került, s ennek során innen került ki a munkanélküliek nagy többsége. A magyar útépítés külföldi beruházok, tőkések kezébe került (Strabag, Bau Holding, Hamberger, Colas és egyes olasz érdekeltséget képező útépítők). A magasépítészet szintén privatizálásra került, megszűntek a megyei építőipari vállalatok, és csökkent a beruházások száma, mely a foglalkoztatottak számának további csökkenését eredményezte. Az építőipari alapanyagiparban is megindult a privatizáció, itt is külföldi tulajdonba kerültek a meghatározó gyártó vállalatok (tégla-, cserép-, cementipar). A privatizáció során az ágazatban foglalkoztatott munkaerő jogállása alapvetően megváltozott, a határozatlan idejű munkaszerződések határozott idejűvé változtak, s ma már gyakorlatilag az építőiparban foglalkoztatottak 9-10 hónapot töltenek az munkavégzéssel, 3 hónap időtartamra munkanélkülivé válnak. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy a téli időszakban emelkedik a munkanélküliek száma, ezen emelkedést az építőipari munkavállalók munkanélkülisége eredményezi. Általános helyzet, hogy az ágazatban foglalkoztatottak többségét a segédmunkaerő jelenléte jellemzi. A gépesítéssel, az élőmunkaerő kiváltással a foglalkoztatottak száma egyre csökken. A GDP növekedéssel az ágazat piaci kilátásai a évtől javulási tendenciát mutatnak, az autópálya-építési, lakásépítési és egyéb nagyberuházási programokra tekintettel. Amennyiben továbbra is növekszik a GDP és egyre több nagy beruházásra kerül sor, ennek arányában a fizetőképes kereslet és igény szerint növekszik, a piaci kilátások jónak mondhatók. A munkahelyek megtartó képessége várhatóan nem fog csökkenni a ma kialakult helyzethez képest. A foglalkoztatottak száma növekedhet a beruházásoktól függően, szakmailag változhatnak az igények, több magasabb szakmailag képzett munkaerőre lesz szükség, melynek a jelenlegi oktatási, képzési rendszer nem igazán felel meg. Jellemző az iparágban, hogy a ma- 6

7 gasabban képzett munkaerő külföldön keres munkalehetőséget, de ez jellemző segédmunkaerőre is a jobb kereset, jövedelem miatt. Az építőipar munkahely-megtartó képességét veszélyezteti a fekete munkavégzés, mely iparágunkban a más ágazatokhoz viszonyítva igen magas, így csökken a hazai piacon a magyar munkaerő ára. Meg kell szüntetni, és törvényileg rendezni kell a munkaerő-eladásával foglalkozó vállalkozásokat, melyek szinte minimálbér alatt foglalkoztatnak építőipari munkaerőt. Amennyiben a fent említett vállalkozások megszűnnének, az iparágban a rendszeresen foglalkoztatottak munkahelye biztosabbá válhatna, és a jövedelmi viszonyok is emelkedhetnének, mert így emelkedne az építőipari munkaerő ára. Az ágazat fejlődési lehetőségei adottak, hiszen a GDP és a fizetőképes kereslet növekedésével hatalmas mértékű fejlődés biztosítható, mely a nemzeti vagyon emelkedését eredményezi. Az ágazatban foglalkoztatottak helyzete Az ágazatban jelenleg is több mint fő az átlagosan foglalkoztatottak száma, mely azonban igen változó az időjárási és egyéb tényezőktől függően. A bérek és jövedelmi viszonyok tekintetében meg kell állapítani, hogy az ország más térségeihez viszonyítva Budapest és vonzáskörzetében még mindig magasabbak a kereseti lehetőségek a vidékhez viszonyítva. A nyugati térség kezdi megközelíteni a budapesti béreket, de a keleti régióban még mindig alacsonyak a bérek és a jövedelmek (magas az ingázók száma). Figyelembevéve, hogy az építőipari munkások átlagosan 9-10 hónapot dolgoznak, bérük és jövedelmük az európai országokhoz viszonyítva igen alacsony, mert a bér- és jövedelmi viszonyokat rontja az idényszerű foglalkoztatás és a fekete munkavégzés. 7

8 Az építőipari egyes szakmák országos kereseti átlagai: Kőműves Ács-állványozó Festő és mázoló Útépítő Nehézgép-kezelő Kubikus ,- Ft/hó ,- Ft/hó ,- Ft/hó ,- Ft/hó ,- Ft/hó ,- Ft/hó Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft - Ft Festő és mázoló Kőműves Kubikus Ácsállványozó Nehézgépkezelő Útépítő Ha a fenti kereseti átlagokat összehasonlítjuk egy osztrák építőipari munkás jövedelmével, ahol az átlagosan számított órabér ,- ATS/óra, megállapítható, hogy a magyar építőipari munkások keresete alacsony. A havi kereseti viszonyok átlagának növekedését a 2001-es minimálbéremelés gyakorlatilag nem növelte a monopolhelyzetben lévő vállatoknál. A kis- és középvállalkozásoknál továbbra is jellemző a munkaszerződés nélküli foglalkoztatás, a fekete munkavégzés és a zsebből való fizetés. A rendelkezésre álló adatok szerint a kollektív szerződéssel való lefedettség a nagy építőipari vállalatokra jellemző, e helyeken élő kollektív szerződések vannak. A kis- és középvállalatoknál fehér hollónak tekinthető az a vállalkozás, ahol érvényes kollektív szerződés létezik. Ebből fakad a kereseti differencia. A kereseti vi- 8

9 szonyokban megoldást csak az ágazati kollektív szerződések megkötése jelenthet áttörést, mely szabályozhatja a munkaerő-piaci feltételeknek megfelelően régiókként a bér- és kereseti viszonyokat. A munkafeltételek a nagy vállalatoknál általában jónak mondhatók, a kis- és középvállalkozásoknál több helyen az alapvető munkafeltételek sem biztosítottak. Az utóbbi helyeken a munkaerő teljesen kiszolgáltatott. Nagy problémát okoz az idénymunkarend, a munkavállalók ezen időszak alatt 10 órás napi munkaidőben dolgoznak, és nagyon gyakori, hogy a munkaidő után még napi 2-3 órát is utaznak. Jellemző még a napi és hétvégi túlóráztatás, a rossz munkaszervezés és az időjárási viszonyok. További problémát jelent még az alapvető munkabiztonsági feltételek be nem tartása, melyek következménye a kiemelkedően magas halálos üzemi balesetek és sérülések száma. Az építőipari ágazatban létező és jelenlévő veszély a határozott idejű munkaszerződés, mert az átmeneti időszakban nem biztosított az idényszerű munkavégzés az építőipari munkavállalók számára. Megoldást jelentene ezen időszakban a szakmai képzés, oktatás. Nagy veszélyforrás a fekete munkavégzés, mely csak hatékony ellenőrzéssel szüntethető meg. Emelni kell a kiszabható bírság mértékét a szabálytalanul foglalkoztató felé, és nem a munkaerőt kell elsősorban büntetni. Milyen mértékben és milyen módon érinti az ágazat munkaadói és munkavállalói körét az EU csatlakozás Munkaadói kör: Piaci verseny Szakmai tapasztalat Minőségbiztosítási rendszerek átvétele, alkalmazása Olcsó munkaerő biztosítsa Külföldi vállalkozási lehetőségek Nemzetközi kapcsolatok tovább bővítése 9

10 Az ágazat számára veszélyes a kis- és középvállalkozások tőkeerő hiánya, bankintézmények rugalmatlansága, a nyelvtudás hiányossága, a fizetési fegyelem be nem tartása (késedelmes fizetés, tartozások láncolata). Szabály és jogkövető magatartást kell tanúsítania a kis- és középvállalkozói rétegnek (EU szabványok, munkavédelmi előírások, munkafeltételek javítása, EU munkabérek megközelítése, stb.). Munkaügyi kapcsolatok szereplői az ágazatban Az ágazatban az 1990-es évek elején új szakszervezetek jöttek létre, melyek kiváltak a SZOT, illetve utódszervezetéből, az MSZOSZ-ből és létrejött a független szakszervezeti mozgalom az építőiparban is. Új szervezetek jöttek létre, az MSZOSZ-en belül az Építő, Fa-és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (ÉFÉDOSZSZ), a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet, valamint a Közúti Dolgozók Szakszervezete. A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligáján (FSZDL) belül a LIGA Építőipari Szakszervezetek Szövetsége, mely átalakult, elején kilépett a LIGÁ-ból és új néven társult szakszervezetet hozott létre, Építőipari és Társult Szakszervezetek Országos Szövetsége (ÉTSZOSZ) néven. Az újjáalakult szervezet a Munkástanácsok Országos Szövetségéhez (MOSZ) csatlakozott. A MOSZ-on belül is megalakultak építő- és faipari tagozatok az 1990-es évek elején. Az ÉTSZOSZ-nak a MOSZ-hoz való csatlakozásával az építő- és faipari szakszervezetek egyesültek 2001-ben és egy igen erős építő- és faipari tömörülés jött létre, mely országos szinten az ágazatban a második legnagyobb szakszervezeti érdekképviseleti szervezetté vált. Az ágazaton belül fontos és meghatározó szakszervezeti szövetséggé vált az Erdészeti és Faipari Dolgozók Szakszervezete, mely a MEDOSZ-ból vált ki, és ma az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörüléshez (ÉSZT) tartozik. Az építőipari ágazatban jelenleg három országos szintű szakszervezeti érdekszövetség működik, melyek nemzetközi szövetségekhez is csatlakoztak: ÉFÉDOSZSZ ÉTSZOSZ Erdészeti és Faipari Dolgozók Szakszervezete 10

11 Az ágazatban jelenlévő szakszervezetek becsült taglétszáma ÉFÉDOSZSZ ÉTSZOSZ Erdészeti és Faipari Dolgozók Szakszervezete Egyéb, nem kapcsolódó szervezetek Összesen: fő fő fő fő fő ÉFÉDOSZSZ ÉTSZOSZ EFDSZ Egyéb A foglalkoztatottak és a szakszervezeti tagok arányából az ágazaton belüli szervezettség 11-15%-osnak mondható, mely az EU szervezettségi szintjéhez hasonló. A magasabb szervezettség gátja a határozott idejű munkaszerződés, valamint a és a kis- és középvállalkozások magas foglalkoztatási aránya, mely munkahelyeken a szakszervezetek nincsenek jelen. Országos konföderációhoz kapcsolódás Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) ÉFÉDOSZSZ Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet Közúti Dolgozók Szakszervezete 11

12 Munkástanácsok Országos Szövetsége ÉTSZOSZ Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) Erdészeti és Faipari Dolgozók Szakszervezete Európai ágazati kapcsolódás ÉFÉDOSZSZ IFBWW (Építőipari és Faipari Dolgozók Európai Szövetsége) ÉTSZOSZ IFBWW (Építőipari és Faipari Dolgozók Európai Szövetsége) ICI (Nemzetközi Építőipari Intézet) WFBW (Munkavilág-szövetség Építőipari és Faipari Dolgozók Európai Szövetsége) Erdészeti és Faipari Dolgozók Szakszervezete IFBWW (Építőipari és Faipari Dolgozók Európai Szövetsége) Az ágazatban jelenlevő szakszervezetek formális/informális rendje és gyakorlata Az ágazatban működő szakszervezetek formálisan együttműködnek. A felmerülő ágazati problémákról rendszeresen tájékoztatják egymást. A munkavállalókat érintő kérdésekben az együttműködés egységes. Az elmúlt tíz évben közös oktatás, képzés, közös rendezvény nem volt. Az IFBWW-hez való tartozás miatt a három országos szakmai képviselet informálisan tájékoztatja egymást. Munkaadói szövetségek az ágazatban A rendszerváltás utáni időszakban, de előtte is igen nehéz volt megtalálni a munkaadói szövetségeket a szakma sokirányú és összetett tevékenysége miatt, mert a hazai építőipar és a világon minden szakmai szövetség magába foglalja a magas- és mélyépítőipart, a kézműipart (kerámia, üveggyártás), az alapanyaggyártást (cement, tégla-cserépgyártás), valamint a fa és 12

13 fafeldolgozó iparágat. Ide kell még sorolni az építőipari szerelő tevékenységet (víz-, gáz-, ajtó-ablak szerelés, beépítés stb.). Az ágazaton belül eddig a jelenlévő szakmai szövetségek nem hoztak létre egy egységes munkaadói oldalt. Jelentősebb munkaadói szervezetek Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) Jelenleg 500 tagszervezete van, melynek többsége közepes vállalkozású szervezet. A tagság egyötöde kisvállalkozás, de csaknem ugyanennyi a nagyszervezet is. Feladatának tekinti a tagszervezetek érdekképviseletének ellátását, a szakmai-műszaki fejlődés elősegítését, a versenyképesség biztosítását, valamint az információcserét. Hazai kapcsolattartás Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) Magyarországi Exportálok Egyesülete (MESZ) Külföldi kapcsolattartás Európai Építőipari Szövetség (FIEC) Ablak és Függönyfal Gyártók Egyesületeinek Európai Szövetsége (FAECF) Ablakgyártók Európai Érdekvédelmi Szervezete (EUROWINDOOR) Európai Unió Hő- és hangszigetelő Szövetsége (FESI) Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) A magyar kisvállalkozások legnagyobb országos munkaadói és szakmai szövetsége. 286 bejegyzett önálló szervezetből áll, kb fő kisvállalkozói taglétszáma. Az IPOSZ jelenleg tagja az összes lényeges háromoldalú érdekegyeztető fórumnak. Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség (FAGOSZ) A FAGOSZ a faipari, erdészeti, fakereskedelmi és vállalkozások országos érdekképviselete, érdekegyeztetés hazai és nemzetközi szinten. A taglétszám 167 szervezet. 13

14 Külföldi kapcsolattartás CEI-Bois, Európai Fafeldolgozóipari Szövetség European Confederation of Woodworking Industries FEP, Európai Parkettgyártók Szövetsége European Federation of the Parquet Industry UEA, Európai Bútoripari Szövetség EPLF, Európai Laminátpadló Gyártók Szövetsége European Producers of Laminati Flooring A felsorolt munkaadói és munkavállalói szervezetek között a kialakult gyakorlat szerint a kapcsolattartás informális és formális. Kivételt képez az Erdészeti és Faipari Dolgozók Szakszervezete és a FAGOSZ közötti kapcsolat, ahol rendszeres munkakapcsolat alakult ki szakmai és egyéb területen (oktatás, sport). Egyéb munkaadói szervezetek Magyar Iparszövetség Magyar Építőanyagipari Szövetség Magyar Cementipari Szövetség Magyar Üvegipari Szövetség Magyar Épületgépészek Szövetsége Egyéb szervezetek Kamarák Magyar Mérnöki Kamara Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Magyar Kézműves Kamara Egyesületek Magyar Építéstudományi Egyesület Épületfenntartók Országos Egyesülete Magyar Minőség Társaság Országos Szakképzési Tanács Szövetségek 14

15 Magyar Építész Szövetség A kollektív alku jellemzői Van-e / volt-e az ágazatban középszintű ágazati, alágazati, többmunkáltatós regionális kollektív szerződés? Az ÉFÉDOSZSZ és az akkor közel 800 tagszervezetet tömörítő Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége szeptember 15-én megkötötte az Építőipari Ágazati Kollektív Keretszerződés -t. Az KSZ 4. pontja a szerződés személyi hatályát a következők szerint szabályozta: a személyi hatály kiterjed az ÉVOSZ teljes jogú tagvállalkozóira, illetve azok alkalmazottaira, amennyiben és akiknek felhatalmazásából az ÉFÉDOSZSZ érdekképviseleti szerződéskötési jogosultsággal bír, az ÉVOSZ nem tagvállalkozóira, amennyiben csatlakozási szándékukat írásban terjesztik elő és magukra nézve a szerződést kötelező érvénnyel elismerik, az ÉVOSZ teljes jogú tagvállalkozóira, illetve azok alkalmazottaira akkor is, ha azok nem ÉFÉDOSZSZ tagszervezet tagjai. Az szeptember 15-én megkötött Építési Ágazati Kollektív Keretszerződést az ÉVOSZ február 28-i kezdőnappal, 3 hónapos felmondási idővel május 28-ra felmondta. A szakszervezeti oldal kezdeményezésére az 1996-ban megkezdett egyeztető tárgyalások befejezéseként augusztus 28-án új megállapodás aláírására került sor, az ÉFÉDOSZSZ, az ÉDSZSZ és az ÉVOSZ jelentős munkavállalói létszámot foglalkoztató 5 tagvállalata részére. Az aláírt dokumentum pontos címe: Ajánlás az üzemi szintű kollektív szerződések megkötéséhez az építőipari ágazatban. A megállapodást tartalma szerint az aláírók több munkáltatóra kiterjedő kollektív szerződésként kezelik, az jelenleg is hatályban van. Sorsz. Csatlakozást aláíró vállalkozások Hatálya alá ÉKSZ-hez csatlakozók szövetséghez tartozása 15

16 1. 2. Békés megyei Általános Építőipari és Vállalkozási Rt. Betonútépítő Nemzetközi Építőipai Rt. tartozó foglalkoztatott ak létszáma (fő) Munkáltat ó Szövetség Szakszervezeti Szövetség 246 ÉVOSZ SZKDSZ 720 ÉVOSZ KMDSZ 3. Betonút Szolgáltató és Építő Rt. 460 ÉVOSZ KMDSZ 4. Középületépítő Rt. 672 ÉVOSZ ÉDSZSZ 5. Rheinhold & Mahla Építő és Szigetelő Kft. 460 ÉVOSZ ÉDSZSZ Összesen: Az ágazatban három szakmai kollektív szerződés van érvényben. Sorsz Megnevezése Cementipari Szakmai Kollektív Szerződés Fa és Bútoripari Szakmai Kollektív Szerződés Szakértelmiségi Dolgozók Szakmai Kollektív Szerződése Aláíró Munkaadói Szövetség Magyar Cementipari Szövetség Bútorvállalkozók Országos Szakmai Szövetsége Magyar Mérnöki Kamara Aláíró Szakszervezet Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezete Fa, és Bútoripari Dolgozók Szakszervezete Építőipari Szakértelmiségiek Szakszervezete Hatálya alá tartozó munkavállalók száma A faipari ágazatban országos kiterjedésű ágazati kollektív szerződés van érvényben, melyet a FAGOSZ és az Erdészeti és Faipari Dolgozók Szakszervezete kötött meg és kb főre terjed ki az egész ország területén. E területen a kollektív szerződési lefedettség 100%-os. Van-e/volt-e az ágazatban középszintű (ágazati, alágazati, többmunkáltatós) bérmegállapodás? 16

17 Az szeptember 12-én aláírt Ágazati Keret Kollektív Szerződés 10 besorolási kategória és a gyakornoki beosztású munkavállalók bértételeinek alsó határait rögzítette. Az országos minimálbér szintje fölött szabályozta az ágazati minimálbér mértékét. Az ágazati szintű bérmegállapodás és a KSZ évi felmondásával megszűnt az ágazat egészére kiterjedő megállapodás. Bértarifa megállapodás jelenleg nincs érvényben. Az augusztus 28-án aláírt, több munkáltatóra kiterjedő ÁKSZ 2. sz. melléklete mindössze a szellemi besorolásúak minimálbérének mértékét (17.000,- Ft/hó) és a fizikai besorolású munkavállalók minimális órabérét (98,- Ft) rögzíti. Az ÉFÉDOSZSZ mint az egyik aláíró többször kezdeményezte a minimálbér mértékek, bértarifák újraszabályozását, azonban erre ténylegesen nem került sor. Az ÉVOSZ 2001-ben megkereste az ágazatban érintett érdekképviseleti szervezeteket, hogy a hazai bérképzés, bér-pótlékrendszer, bértarifa kérdésében kössünk megállapodást, de a szándéknyilatkozat után érdemi előrelépés nem történt. A Cementipari-, Faipari és a Szakértelmiségi Szakszervezetek szakmai kollektív szerződése a mindenkor érvényes minimálbérhez bérszorzókat rendel. A besorolási rendszer a 6/1992. (VI. 27) MÜM rendelet szerint épül fel. A szorzók mértéke 1,3-tól-6,0-os tartományig terjed. Mutassa be, jellemezze a jelenleg érvényben lévő középszintű kollektív szerződéseket és/vagy bérmegállapodásokat. Az ágazatban jelenleg nincs érvényben középszintű kollektív szerződés. Az ágazatban jelenleg nincs érvényben középszintű bérmegállapodás. 17

18 Amennyiben jelenleg nincs érvényes középszintű kollektív szerződés/bérmegállapodás az ágazatban, azonban korábban létezett, melyek voltak azok az okok, melyek megszűnésükhöz, illetve megújításuk elmaradásához vezetett. Mivel az ágazati szintű Építőipari Ágazati Kollektív Keretszerződés (ÉÁKSZ) felmondásának hivatalos indoklására nem került sor, de az Mt. 39. (1) bekezdése ilyen kötelezettséget nem is ír elő, a kérdés hiteles megválaszolását csak a munkaadói szövetség tudja teljesíteni. A szakszervezeti oldalnak csak feltevései lehetnek, melyeket az alábbiakban összegzünk: Az ÉVOSZ, mint a legjelentősebb ágazati munkáltató szervezet 1992-ben, a megállapodás megkötésekor egy korrekt partner erényeiről tett tanúbizonyságot. Közel 800 tagszervezete számára tette kötelezően alkalmazandóvá az általa aláírt, Mt. szabályozását követő, tartalmában sem különösebben erős, de 65 témakört mégis közösen szabályozó megállapodást. Az 1989-ben alakult munkáltató partner induló üzleti korrektségét alátámasztja, hogy saját piaci tisztességi normáit nyilvános Etikai Kódex -ben rögzítette, melynek megsértéséhez belső eljárási rendet, és szankcionálást kapcsolt ben a munkaadói és munkáltatói érdekképviseleti szervezetek még hittek a rendszerváltáskor meghirdetett új típusú, háromcsatornás érdekképviseleti struktúra kialakításában. Ez a rendszer a Munka Törvénykönyve minimális, de kötelező juttatási szinteket és eljárási rendeket előíró szabályain, a jóléti elven és a mikro-, mezo-, makroszintű érdekegyeztetési modell működésén alapult volna. Ebbe és csak ebbe a struktúrába illett az ÉVOSZ és az ÉFÉDOSZSZ 1992-es megállapodása. A megállapodás felmondásához nyilvánvalóan az is hozzájárult, hogy az építési ágazatban az ÉÁKSZ felmondásának időszakában közel vállalkozás működött, lényegében szabadon, minden kötöttség nélkül az ÉVOSZ 800 tagszervezete pedig önkéntesen vállalt pénzben is kifejezhető olyan terheket, amelyek számára relatíve piaci hátrányt jelentettek. Mivel a kollektív szerződés és a bérmegállapodás megkötése, továbbá az évenkénti bérfejlesztések teljesítése a hatályos törvények szerint nem kötelező, annak hiányában a tulajdonosok, munkáltatók szabadon gazdálkodhatnak bérrel, munkaidővel, munkavállalók munkaviszonyával, foglalkoztatásával, teljesen természetes, hogy az ÉVOSZ felmondta az Építőipari Ágazati Kollektív Szerződést. 18

19 Amennyiben jelenleg nincs érvényes középszintű kollektív szerződés, megállapodás az ágazatban, volt-e egyáltalán törekvés arra, hogy ezek megkötésre kerüljenek? A szakszervezetek folyamatos kezdeményezései nyomán közel kétéves, változó intenzitású egyeztető munkával sikerült ÉKSZ-t kidolgozni. Az, hogy az augusztus 28-án aláírt megállapodás hatálya csak az egyedi csatlakozó nyilatkozatok útján tehát korlátozottan fog érvényesülni, az közvetlenül az aláírás előtt, az ÉVOSZ Elnökségének erre vonatkozó egyedi döntése miatt alakult így. Az ÉFÉDOSZSZ Elnöksége a évi Mt. módosításokra és az ÉVOSZ vezetésében bekövetkezett személyi változásokra tekintettel július 3-án ÉFÉDOSZSZ-ÉDSZSZ- ÉVOSZ vezetői szintű egyeztetést kezdeményezett. A megbeszélésen a szakszervezet által felvetett kérdésként elvi egyezség született abban, hogy az ÉVOSZ, mint a legjelentősebb munkaadói szervezet csak abban az esetben hajlandó ágazati szintű kollektív szerződést kötni, ha annak szabályai kiterjesztés révén az összes, ágazatban tevékenykedő építőipari vállalkozásra kötelező érvénnyel kiterjed. A szakszervezetek képviselői az előzetese kiterjesztési szándéknyilatkozat ügyében a Gazdasági Minisztériumnál megkezdték az egyeztetéseket. Az ÉVOSZ 2001-ben kezdeményezte a hazai bérképzés, bér-pótlékrendszer kidolgozását, de a kezdeményezésen kívül érdemi munka, tárgyalás nem alakult ki. A sikertelenség további oka, hogy az ágazatban a kis- és középvállalkozások vannak többségben, nem ismerik fel a kollektív szerződés jelentőségét, mely sok esetben is munkahelyi békét teremthetne. Az ágazati és helyi kollektív szerződések hiányában előnyösebb versenypozícióba kerülnek a versenytárgyalások folyamán, mert alacsony áron és feketén foglalkoztatnak munkaerőt. Milyen trendek érvényesültek a kollektív alku területén az elmúlt években? A hazai piacon jelenlévő részvénytársaságok, nagyobb vállalatok általában törekednek a kollektív alku megkötésére, mert szabályozott körülmények között foglalkoztatják a munkaerőt és kevesebb munkaügyi vita, társadalmi feszültség alakul ki az adott munkahelyeken. Versenyképességük a kollektív alku megkötésével csökken a piacon, mert 19

20 ezt a helyzetet használják ki a legjobban a kisvállalkozások. Szükséges lenne a Munka Törvénykönyvének módosítása, mely kötelezővé tenné a helyi és ágazati kollektív szerződések megkötését. Várhatóan az ágazati bizottságok megalakulásával, a partnerek egymásra találásával új tárgyalási folyamatok kezdődnek, és létre jön az egész ágazatra kiterjedő kollektív megállapodás, mely végre szabályozhatná a hazai bérképzést országos és regionális szinten. A középszintű szociális párbeszéd további fórumai Van-e/volt-e az ágazatban olyan intézmény, amely a munkaadói érdekképviselet/munkáltató és a szakszervezetek közötti folyamatos együttműködésének formalizált keretet nyújt? Az építési ágazat legjelentősebb munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetei között (ÉVOSZ_ÉFÉDOSZSZ) 1997-ben létrejött Együttműködési Megállapodás célja szerint éppen a partneri kapcsolat intézményesítésére, rendszeressé válására irányult. A határozatlan időre megkötött egyezség együttműködést irányzott elő. az ágazatot érintő törvényi és jogszabályi változások előkészítésében a hazai vállalkozások és hazai foglalkoztatás védelme terén az ágazati kollektív szerződés lehetséges tartalmára vonatkozóan a megállapodás nevesítette a munkavédelmi terén az együttműködési szándékot a képzések támogatására, bértarifák alkalmazására a közös kitüntetés alapítására vonatkozó szándékot a feketefoglalkoztatás szankcionálására és az Építők Napja évenkénti közös megrendezésére irányuló szándékot a megállapodás egyik pontja rendelkezik arról, hogy az együttműködés tárgyi, személyi, anyagi feltételeiről az aláíró szervezetek vezetői döntenek Fenti egyezségben foglaltak elvezettek egy több munkáltató által aláírt, egyebekben országos szintű ágazati ajánlás kidolgozásához. 20

21 Az ÉVOSZ, az ÉFÉDOSZSZ és ÉDSZSZ által aláírt megállapodás továbbra is hatályban van, de létezése nyomán nem vált intenzívebbé, szorosabbá a szociális partnerek együttműködése. Milyen munkaadói érdekképviselet/munkaadók és szakszervezetek által kezdeményezett -támogatott közös ágazati akciók/események voltak az elmúlt években? A szakma ünnepének közös megrendezése Az egységes építőipari ágazat szervezeti kialakításától, 1950-től kezdődően a szakma képviselői rendszeresen, minden év június havának első hetében megünneplik az Építők Napját. Ez a hagyomány a rendszerváltás után is fennmaradt. A munkaadói, munkavállalói és szakmai szervezetek által közösen szervezett központi rendezvény évenként egyszer lehetőséget biztosít az ágazat irányításában érintett kormányzati képviselők, a munkáltatói, munkavállalói képviselők személyes találkozására. A rendezvény méltó keretet biztosít az adott évben kiemelkedő teljesítményt nyújtók kitüntetéseinek átadására is. Közös sajtótájékoztató a fekete munkavállalás és fekete foglalkoztatás elleni széleskörű fellépés jegyében Az ÉDSZSZ vezetősége által július 9-én elindított, szakszervezeti konföderációk, szakértők, hazai és külföldi hatóságok, intézmények képviselőinek meghallgatásával és bevonásával előkészített, az ÉVOSZ mint munkaadói partnerszervezettel egyeztetett javaslatcsomagról október 6-án közös sajtótájékoztató keretében adtunk tájékoztatást. A javaslatcsomag szakszervezeti, munkaadói, kormányzati és törvényhozói feladatok nevesítésével összehangolt fellépést kezdeményezett. Fontos megjegyezni, hogy a rendszerváltás után ez volt az első olyan közös akció, amelyben a munkáltatói partner mellett meghívásunkra, kezdeményezésünkre az ágazatban érintett új szakszervezeti konföderáció a Liga Szakszervezet is részt vett. Parlamenti vitanap az építés ügyéről Az egész napos rendezvényre november 8-án került sor. Az ágazatunkban meghatározó szervezetek képviselői vettek részt a nyílt vitanapon. A rendezvény aktualitását az új építési törvény előkészületei és az ágazati, munkaadói, munkavállalói szervezetek aktivizálódása adta meg. Az ÉVOSZ elnöke az ágazat kormányzati képviseletének szükségességére irányította rá 21

22 a figyelmet. A szakszervezet képviselői a mélyponton a húzóágazat és a rendszerváltás nagy vesztesei az építésügy és az építőmunkások gondolatok köré csoportosították mondanivalójukat. Részvételi intézmények az építőipari ágazatban Milyen arányban választottak participációs intézményeket (üzemi tanácsokat, közalkalmazotti tanácsokat stb.) az ágazat vállalatainál, intézményeinél? Az 1990-es évek folyamán két üzemi tanács választásra került sor, melynek eredményei alapján került sor az ágazati vagyonmegosztásra. Az ÜT intézményei létrejöttek és megalakultak a jelentősebb munkáltatóknál ben vált aktuálissá az újabb ÜT választás, eredményei kevésbé ismertek, az adatfeldolgozás folyamatban van. Általános tapasztalat, hogy a megalakult üzemi tanácsok nem érték el a jogalkotásban kitűzött célokat, többségében formálisan működnek. Van-e az ágazatban olyan transznacionális vállalat, amelynél európai üzemi tanács van? Az Európai üzemi tanács munkájában az építőanyag-ipar területén két cég rendelkezik képviselettel: Hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelánáru-gyár, VILLEROY cég Franciaország, WIENERBERGER Téglaipari Rt. Budapest, WIENERBERGER cég Ausztria Szerepvállalás az EU ágazati bizottságok munkájában Az ágazatban működő érdekvédelmi szervezetek részére megkeresés nem érkezett az EU ágazati bizottságok részéről. Melléklet: Hazai bérképzés, bértarifák (ÉVOSZ ajánlat) Ágazati Kollektív Szerződés FAGOSZ-EFDSZ (megállapodás) 22