Tartalomjegyzék. A szarvas hava 26. Fotónyomtatás WPP 12. Ebben a lapszámunkban az alábbi partnereinkről talál bővebb információt

Átírás

1

2 Tartalomjegyzék A szarvas hava 26 Galéria Nessim Galéria / Barta Zsolt Péter: Csarnok Fotótárlat: Képnovellák Dorottya Galéria / Hermann Ildi: Nyaralók Magyar Fotográfusok Háza / Gyulus Brassai; Pataky Zsolt: Tibet, Ladakh, Mustang, buddhista királyságok a világ tetején Vintage Galéria / André Kertész: Budapest, Paris, New York Magyar Fotográfiai Múzeum / Szöllősy Kálmán ( ) Kiállításról kiállításra Digitális világ D. Tóth Ottó: Photoshop tippek & trükkök / Panoráma könnyen és gyorsan Technika Tillai Ernő: Képelemzés, értékelés / Érzékenység, érzékletesség Steiner Gábor: Képkidolgozás házilag nyomtatóval Teszt AF-S VR Nikkor 200 mm f/2g IF-ED HP Photosmart Pro B Epson Stylus Photo R Mozaik D. Tóth Ottó: Az év természetfotósa 2007 pályázat / Egy zsűritag tapasztalatai H. Cs. teszmői Könyves körkép Fotó Piac Börze Kedvezménykuponok Terjesztő szaküzletek Fókuszban Szilágyi Lenke: Vizuális erővonalak és hangsúlyok Vajda János: Mitől lesz egy képsor sorozat? Szigeti Tamás: Szabályok és lehetőségek Az ötvenedik WPP Sulyok László: Autó- és motorversenyek (2/1.) Vajda János: Szeptember, a szarvas hava Új Canon EOS-1Ds Mark III Canon EOS 40D Profiknak a Nikontól Hatalmasság; Igazi panoráma Pályázatok Események naptára Fotónyomtatás 42 WPP 12 Ebben a lapszámunkban az alábbi partnereinkről talál bővebb információt Artwork Photo Kft ArtworkPhoto Pest Camera Kft C Foto Color Photo Digital Digifoto Kft Digitáltechnika Kft DigitCam Foto Klikk lábléc Foto Paradicsom Hama Hireltech Kft Horváth Optika-Fotó Kft Kapacitás Kft Kovács Fotó Mediker Mitsubishi Electric Nikon Soós Kereskedés Társállat magazin Tripont Vadon Vanguard

3 Három jeles fotográfust kértünk fel, hogy mondják el tapasztalataikat, milyen módszerrel állítanak össze sorozatokat, válogatnak egymás mellé képeket. S bár a fényképezés nagyon különböző területein működnek, némely vonatkozásban meglepő módon egybecseng, amit állítanak. Mindenesetre érdemes megfontolni Szilágyi Lenke és Vajda János fotóművészek, valamint Szigeti Tamás fotóriporter-képszerkesztő, a Magyar Fotóriporterek Társasága elnökének gondolatait. Fotósorozatról akkor beszélhetünk, ha úgy véljük, hogy több kép valamilyen módon egymáshoz tartozik. Nagyon sokféleképpen állhat össze egy-egy sorozat, mégis van néhány szempont, amelyeket szem előtt tarthatunk. Jó tudni, hogy fotóinkat milyen célra szánjuk, milyen közegben jelennek majd meg. Ha például albumba, portfólióba kerülnek, érdemes figyelembe venni, hogy egyszerre csak egy oldalpárt lát a néző, s oda nem szerencsés túl sok mindent összezsúfolni. Más eset, ha kiállítást tervezünk. Ott a tér tagoltsága, a falfelületek tágabb teret hagynak a kreatív elhelyezésre. Pályázatok esetén gyakran maximálják a sorozatként beadható képek számát, ez is meghatározó lehet. Ha viszont egy-egy témát nagyobb lélegzetű fotóesszében szándékozunk kidolgozni, akkor nem kell visszafogni magunkat, már csak azért sem, hogy aztán legyen miből válogatni. Tehát, először tisztázzuk nagy vonalakban a végső célt. Sokféle munkamódszer van, ezért nem lehet általános receptet adni arra, hogy a képhalmaz mikor válik sorozattá. Van, aki precízen előre megtervezi a dolgokat, más meg a spontán helyzeteket érzi jobban, esetleg kevésbé körvonalazott a koncepciója. Egy-egy képsort laponként, egymás után is meg lehet nézni, különösen akkor, ha netán weboldalra is kerül, de az összeállítás során mégis jobb kiterítve letenni, és egymáshoz nézni a képeket, vagyis egyetlen mű részeiként kezelni az egyes FOTO MOZAIK 2007 szeptember Vizuális erővonalak darabokat. Nem feltétlenül a téma az elsődleges szempont ilyenkor hiszen az már adva van, hanem a stílus. Tablóként szemlélve az összeállítást, elég hamar megmutatkozik, ha valami nem megy, nem illik a többihez. Az is elég Első képpár A Londoni ég és a Debreceni szökőkút című képek egymás mellé helyezése szinte triviálisnak látszik. Az alkonyi felhők és a kivilágított szökőkút szélei hasonló puhaságú szürke árnyalatokkal olvadnak át a sötétbe. Éles kontraszttal rajzolódik a fénybe az ívelt lámpaoszlop, erre a szökőkút fehéren hajló vízoszlopai válaszolnak. A két sziluett enyhe életlensége is hasonló mértékű. Az égbolton szórványosan feltűnő objektumok egyike talán kisebb repülőgép, alakját mintha a másik képen mérleg pózban álló lány imitálná, az égben lebegő kis fekete valamiknek pedig szemközt az éjszakából kivillanó apró fehér fények az ellenpontjai. Egy villanydrót kis eltolással szinte az átlóját húzza meg a londoni képnek. A párján nincs ilyen vonal, de ha odaképzeljük, azt figyelhetjük meg, hogy a háttér sötét és világos tömegét éppen ez az irány osztja ketté. Ezen a képen kevesebb a fehér, de mivel eltolódik jobbra, a két kép között a sötét-világos tónusok váltakozása egyensúlyban marad. Gondoljuk meg, hogy ez mennyire megborulna, ha a sorrendet felcserélnénk! Így a sötétbe vesző házak és fák a két oldalon szinte egyetlen összefüggő tömegben csoportosulnak. és hangsúlyok Szilágyi Lenke lehet, ha változtatunk a sorrenden, kiveszünk belőle, hozzáteszünk, egyszóval kipróbáljuk a lehetőségeket. A képek között színek, foltok, tónusok, vonalak, nézésirányok vezetik a tekintetet. Ebből keletkezik egyfajta ritmus, ami összefogja a kompozíciót, ha jól teszszük oda a hangsúlyokat. Ebben nagyobb szerepet kaphat az intuíció, mint a kiszámítottság. Az általános nézet szerint nem szerencsés, mondjuk, színes képet fekete-fehérrel vegyíteni, de mégis meg lehet tenni, ha ez a néző számára is egyértelműen indokolt. Egy kicsit a költészettel rokonítható ez a műfaj: amennyiben a szavak, sorok, illetve a vizuális motívumok rímelnek egymásra, az árnyak, fények, formák oda-vissza válaszolnak. Mit is értek ez alatt? Erről hosszan lehetne értekezni, sokan meg is tették, így inkább néhány példán mutatnám be az én módszeremet, amelyik persze csak egy a sok lehetőség közül. A jelen körülmények között a helyszűke nem alkalmas nagyobb munka bemutatására, ezért az első (Látókép megállóhely című) albumomból választottam néhány képpárt, melyeken jól lehet az előbbieket szemléltetni. Ennek a válogatásnak nincs röviden megfogalmazható tematikája. Teljesen különböző helyeken, időkben és körülmények között készültek a fényképek, éppen ezért arra törekedtem, hogy a vizuális erővonalak szinte átvezessenek egyik képből a másikba, ezáltal összefogva őket.

4 Harmadik képpár Ezt a képpárt egymás alá helyeztem el. Ezeken a képkivágás eredetileg kerek, de meghagytam a hagyományos téglalap keretében. Elsősorban mégsem ez hozta össze őket, hanem a véletlen formai hasonlóság: a földön fekvő bicikli látható részeinek szögeit, arányait a kopasz fa ágai játékos variációkkal, díszítéssel megismétlik, még a kormány hajlata is megvan, és ebben is megjelenik pozitív-negatív váltás. A sötét házfal előtt megcsillanó fénybeverés, vagy a konvektor halvány szellőzőrácsa akár a bicikli alatt elszórt fémhulladék egy-egy darabja is lehetne. A ferde háztetőn futó repkény megcsillanó élfényében az alsó kép talajszerkezete folytatódik. Ez így talán túlzottan formalista hozzáállásnak látszhat, amit fényképezés közben, különösen ha eseményfotóról van szó, nem feltétlenül tartunk elsődlegesen szem előtt. De amikor már kész képeket állítunk, válogatunk össze, összefüggéseket kell felmutatni ahhoz, hogy egységes vizuális látásmódot tükrözzenek az összeállításaink. gított falba, a másik kiviláglik a háttér sötétjéből. Kívülálló pozícióból szemlélnek másokat, akik távolabb szórakoznak, kávéznak egy teraszon, illetve a folyóparton játszanak. Mindketten a kép szélén ülnek, és mintha ugyanazt a színpadot néznék. A túlpart fáinak körvonalát szemben a napernyők utá- Második képpár A Nyári este (Split) és a Kaukázusi folyópart című képek kompozíciója majdnem szimmetrikus, mintha egymás tükörképei lennének, pozitívnegatív tónusvariációkkal kombinálva. Az egyik nappal készült, a másik éjszaka, ez városban, az meg tájban, de mindkettőn profilban-háttal ülő nő a főalak. Az egyik sötét árnyként körvonalazódva beolvad a megvilánozzák, a szabályos kőkockák odaát még nyersek, formátlanok. A két oldalt átlóként köti össze a jobbra fentről leereszkedő hegyoldal, amely balra a fény és árnyék határvonalaként folytatódik. Van ugyan függőleges tagoltság is, mégis a fókusz a lámpafényben kiégő üres tér és a folyó csillogó felszínének párhuzama. Az utca és a part egyaránt távolba fut, az a pont, ahol elvesznek, mindkét képen majdnem ugyanazon a helyen van. Ezt, persze, mondanom sem kell, nem lehet előre kitalálni, de sok hasonló megfelelést felfedezhetünk, ha elég sokat nézzük a képeket. FOTO MOZAIK 2007 szeptember 7

5 Mitől lesz egy képsor sorozat? Vajda János A fotográfia lényege a pillanatban rejlik. Ám nincs az a hihetetlenül rövid expozíció, amelyet ne előzne meg sokszorosan hosszabb előkészítés. A jó képhez bizony nagyon hosszú előkészítő munka, s nagy adag megszállottság kell. Ráadásul a fotográfus belevághat olyan cselekményfolyamatok megörökítésébe is, amelyekről nem lehet egyetlen képben beszélni. Más esetekben egy-egy röpke pillanat is több képet generál. Ilyenkor a fotós irigykedik a filmesekre, akik sokatmondó eseménysorokat forgathatnak le soksok percen át, sok egymást követő képpel. Ezt a gondot orvosolhatja a mai, modern slideshow programok kínálta moziimitáció. Az ember kényekedve szerint zimelgethet-zoomolgathat ide-odaamoda, svenkelgethet, és annyi képet fűz fel egymás után, amennyit csak elbír a kiválasztott zenéje vagy a jó ízlése. A fotó és film sajátságos ötvözete a diaporáma. Az egy kép nem kép fényképészeti alapszabály, s nemcsak a tájképekre ellőtt dublékra vonatkozik, hanem, mint láthatjuk, a fényképezés számos más területére is. A összegyűlt képekkel a fotós kezdeni szeretne valamit, és ekkor kerül(het) szembe a cikk címében megfogalmazott dilemmával. Számos pályázaton is lehet sorozatokkal nevezni, s aztán a kiírók vagy a zsűrorok, de főleg a pályázók által rosszul értelmezett meghatározás vitákra és sajnos sértődésekre is okot ad. Legelőször próbáljuk meg tisztázni, hogy mi az, ami biztosan nem sorozat! Személyes zsűrizési tapasztalataim szerint bizony vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy nagy sebességű fényképezőgéppel rögzített rövid folyamat sok egymás utáni képe már sorozat. Ez azonban csak egyetlen történés sok, különböző képe, még akkor is, ha több másodpercig is eltart a dolog. Lehetne az ilyesmit egymásra fényképezve, stroboszkóp hatásúan is megoldani, de sokkal célszerűbb a képsor (!) legjobb darabját bemutatni, azt, amelyik a legjobban jellemzi az egészet. Attól, hogy lehetőségünk van egy-egy eseményről, történésről több képet készíteni, még nem biztos, hogy mindet be is kell mutatni. Vagyis a képsorok és a variációk egy témára nem minősülnek sorozatnak. Még elgondolkodtatóbb, amikor a pályázók egyetlen témát több nézőpontból, vagy más-más kompozíciós elv alapján többször lefényképezve terjesztik képeiket a zsűri elé. Válassza ki belőle a legjobbat a zsűri! Az értékelők pedig mérgükben kisöprik az összes képet. Erre sokkal jobban oda kell figyelni! Az előző esetet, egy-egy kirívóan jó akció kapcsán nagy hümmögve néha lenyeli a tisztelt grémium, az utóbbit nem. Ha valaki pályázik, a válogatás munkáját nem háríthatja másra. Ha sem ez, sem az nem sorozat, akkor mi igen? Egy-egy fotográfiai képsor akkor minősül sorozatnak, ha komplex cselekménysorozat epizódjainak képeit felsorakoztatva mutatja be az egész történést. Minden egyes képnek önállóan is kifejezőerejűnek kell lennie, de igazi értelmük csak az együttes, megfelelő sorrendű bemutatással érvényesül. Még emlékezhetünk iskolás tanulmányainkból a fogalmazások hármas tagolására: bevezetés, tárgyalás, befejezés. A sorozatnak is minimum három képből kell állnia, és általában hat képet tartalmazhat. A tagolás több kép esetén is változatlan, legfeljebb valamelyik rész több képből áll. A mellékelt sorozatnak a Tarlóégetés címet adtam, és a Találkozás a Természettel 90 pályázatra neveztem vele. Hazafelé autóztam Tamásiból Siófok Az én első élményem a messziről meglátott láng- és felé, amikor megláttam a földekről felszálló füstöt. füstcsóvák voltak, ezért akartam így láttatni. A zsűri aztán négy képre leszűkítve, kiállításra javasolta Lekanyarodtam a műútról, összeszereltem a nálam levő fényképezőgépet (Tokina 5,6/400 mm, Canon a sorozatot. Az 1., 2. és a 3., 4. képek láthatóan egyegy epizódról szóló képsorok, kiválasztották közü- F-1N, Orwo NP55, 400 ASA-ra exponálva), és a téma után indultam. Bevezetésnek az általam meszsziről megpillantott, égő tarlót szántam. A tárgyalás képet. A sorrenden is változtattak, a kiállításon lük a jellemzőbbet, ezért kiejtették az 1-es és a 4-es első része a tarlót meggyújtó emberek tevékenysége, sorrendben szerepeltek, a személyes élményt míg a második a megfeketedett, füstölgő föld közeli képe. A befejezés az emberek távoztával a gólya Mindenképpen tanácsos tanulmányozni a fotóiro- általánossá értelmezve át. képében a tulajdonát visszafoglaló természet. (Ám dalmat, megnézni, milyen alkotásokat könyvelt el a ha nem a magam szemszögéből nézem a dolgot, akkor az 1. és 2. képeket fel kell cserélni a 3. és 4.-kel, dulva, önkritikus szemlélettel válogatni és összeállí- szakma sorozatként, és ezek értelmezéséből kiin- a cselekmény kezdete ugyanis a tarló meggyújtása.) tani képeinket egy-egy pályázatra. FOTO MOZAIK 2007 szeptember

6 Szabályok és lehetőségek A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. A kivétel erősíti a szabályt. Ilyen és hasonló okosságok jutottak eszembe, amikor megkaptam a felkérést, hogy az elmúlt évek-évtizedek tapasztalatai alapján írjak rövid dolgozatot arról, hogyan érdemes összeállítani a fotósorozatokat. S hogy véleményem szerint mostanság a fotográfus kollégák hogyan is teszik ezt. WPP első díjas sorozat első és utolsó képe (túloldal) Szigetváry Zsolt (MTI) Tüntetések Budapesten, 2006 szeptember október Klasszikus értelemben a jó fotósorozat szerkezete szimfóniához vagy még inkább az iskolai dolgozathoz hasonlít. Valamennyien emlékszünk még: bevezetés, tárgyalás, befejezés. El kell tehát indítani a sorozatot, lehetőleg olyan képpel, esetleg képekkel, amely/amelyek összefoglalják a sorozat témáját. Képriport esetén bemutatják, például, a tágabb helyszínt, és nem árt, ha az érdeklődést felkelteni hivatott indításból kiderül, milyen stílusban és milyen attitűddel készítette a képeket alkotójuk. Ezután következik a tárgyalás, a téma bővebb kifejtése. A bemutatni kívánt jelenség vagy esemény részleteinek Szigeti Tamás feltárása a fotográfia eszközeivel. Ezen eszközök között van néhány nagyon fontos, olyanok, amelyek alapvetően befolyásolják egy-egy fotósorozat minőségét. Ilyennek tartom a plánok használatát. A plánok váltása adja meg a képsorozat ritmusát. A jó ritmus ébren tartja, sőt fokozza az érdeklődést a képek és a képeken keresztül a téma iránt. (Hiszen jó esetben a fotósorozat elsősorban a téma miatt készül, és nem az alkotó önmegvalósításának elősegítése érdekében.) Konkrétabban tehát: a tágabb és a szűkebb kivágású képek váltakozása, a fontos részletek közeli képen történő megmutatása, illetve a tágabb, például a környezetet, a körülményeket bemutató fotók megfelelő sorrendbe állítása nagyon fontos eleme a képsorozatnak. Lényeges az is, hogy az egyes képek továbbgördítsék a szériát. Hasonlóan fontos, ha nem fontosabb, odafigyelni arra, hogy a különböző tartalmú képek közül melyek kerülnek egymás mellé. Egy-egy fotósorozaton belül a szomszédos képek minisorozatokká állhatnak össze, ezáltal dramaturgiai csúcspontokat hozhatnak létre. Ehhez az kell, hogy a szerkesztés során egymást erősítő képek kerüljenek egymás mellé. A szomszédos képek ne kioltsák, hanem aláhúzzák egymást. Utaljanak egymásra, de ne ismételjék sem a képi tartalmat, sem a mondanivalót. Lényeges sorozatalkotó elem a képek száma is. Nem szabad túlságosan bőbeszédűnek lenni, mert unalmassá, érdektelenné válik a fotóösszeállítás. Ez az egyik legnehezebb feladat, hiszen a fotográfusok nehezen válnak meg saját képeiktől. Inkább két képet betesznek a sorozatba, minthogy egyet kivegyenek. Pedig kevesebb kép sokszor többet mond. Véleményem szerint, nagyon fontos, hogy a sorozat képei azonos látásmóddal, azonos stílusban készüljenek. Ha nem egységes a sorozat stílusa, az megzavarja a nézőt, és elvonja a figyelmet a képek tartalmáról. És végül a befejezés. Nagyon sok esetben a nézőben az utolsó képek maradnak meg leginkább a sorozatból, akár egy színházi előadás utolsó jelenete. Vagy tudják, amikor a szimfónia végén a vonósok, fúvósok mind együtt játszanak, szól az üstdob, és még a cintányéros is újra feláll, pedig direkt figyeltük egész este alig csinált valamit. Vagyis, a befejezés nagyon lényeges. El kell varrni a szálakat, le kell zárni a történetet, kerekké kell tenni a sorozatot tartalmilag és formailag egyaránt. Jelezni kell, hogy itt befejeződött a képi bemutatás, de folytatódik/folytatódhat a mentális folyamat, ha a képek szerzője és a néző között létrejött egy szellemi híd, és ha a befogadó vállalkozik a továbbgondolásra. Hát, kérem szépen, ilyen egyszerűnek látszik ez. Leírva. Megvan a szabály, csak alkalmazni kell. De azért mégsem ennyire egyszerű, és itt kanyarodunk viszsza az írás kezdetéhez, vagyis mennyit érnek a szabályok? Manapság, a digitális fotográfia korában, a minőségi, nyomtatott magazinok eltűnése és az elektronikus média térhódítása idején, látszólag egyre kevesebbet. Hiszen a kompozíciós szabályok, a sorozatszerkesztési alapelvek még akkor alakultak ki, amikor a magyar sajtópalettán voltak olyan kiadványok, amelyek valódi képsorozatokat, képriportokat közöltek. Betördelve, papíron kinyomtatva, oldalpárokon, akár hármon-négyen is. Azoknál valóban fontos volt az egyes képek méretezése, egymás mellé helyezése a sorozaton belül. Ma, eltekintve a kevés számú kivételtől, nem látunk fotósorozatokat az újságokban. Látunk viszont az interneten, ahol a médium jellegéből adódóan mások a súlypontok. Hiszen a számítógép monitorán fotósorozatok egyben nemigen jelennek meg, mert a képek a kis méret miatt nem értelmezhetők. A világhálón leginkább egyes fotókat néznek, egymás után, ráadásul a néző által meghatározott, tetszőleges sorrendben. Vagyis az egyes képeknek kell annyira érdekeseknek lenniük, hogy fenntartsák a figyelmet, és a néző ne klikkeljen máshova. Persze, akkor is érdemes néha eltérni a szabálytól, ha a technikai körülmények erre éppenséggel nem kényszerítenek. Ezt épp Szigetváry Zsolt közelmúltban készült, világverő (WPP-díjas) képsorozata is bizonyítja, amelyik ugyan viszonylag kevés szempontból felel meg a klasszikus képsorozat kritériumainak, de a különkülön is nagyon erős képek végül mégis kiváló sorozatot alkotnak. 10 FOTO MOZAIK 2007 szeptember 11

7 Az ötvenedik WPP A kiállítás szeptember 22. és október 17. között tekintehtő meg a Néprajzi Múzeumban. A WPP (World Press Photo, vagyis világ sajtófotó) a világ egyik legnagyobb és legjelentősebb nemzetközi megmérettetése idén lett ötvenéves. A fél évszázada zajló fotós vetélkedések, a legjobb képekből rendezett, s szinte az egész glóbuszt körbejáró vándorkiállítások nálunk is minden évben kíváncsi emberek tízezreinek figyelmét fordítják a világ, a sajtó és a fotográfia felé. A WPP pályázat nyerteseinek képeit, s a kiállításokat nemcsak azért kötelező minden évben megnézni, hogy legyen szinte érzéki benyomásunk arról, hogy mi is zajlik körülöttünk a világban, hanem azért is, hogy lássuk, mi zajlik a világ fotográfiájában. Hogyan láttatják az eseményeket, a jelenségeket a profik, mi az, amit a jeles szerkesztőkből és szakemberekből álló zsűri a legjobbnak vélt. Mindez akkor is érdekes, ha esetleg egy cseppet sem értünk egyet a leképezés mai trendjeivel vagy a zsűrorok véleményével. A WPP igazodási pont annak is, aki hasonulni, s annak is, aki éppenséggel különbözni akar. Illik ismerni a kollégákat. Az Év képe 2006 Spencer Platt (USA, Getty Images) Fiatal libanoniak autóznak át a lebombázott Dél-Bejrúton, augusztus 15-én 12 FOTO MOZAIK 2007 szeptember 13

8 Akintunde Akinleye (Nigéria, Reuters) Olajvezeték robbanás után, Lagosban (Nigéria), december 26-án (I. díj) (felső kép) Oded Balilty (Izrael, The Associated Press) Egy telepes asszony harcol az izraeli biztonságiakkal, Amona, február 1. (I. díj) (felső kép) David Butow (USA, Redux Pictures for US News & World Report) Utcasarok, New York (II. díj) (középső kép) Lorenzo Cicconi Massi (Olaszország, Contrasto) A pekingi Guoan Futball Club Iskolájának diákjai gyakorolnak (III. díj) (alsó kép) Michael Nichols (USA, National Geographic Magazine) Szervál, Zakouma Nemzeti Park, Csád (I. díj) (alsó kép) A manapság aki Magyarországon kamerát vesz a kezébe, s ambícióval teszi ezt, annak a nagyvilágra kell gondolnia, akkor is, ha igazán magyaros témákat vesz célba. Lassacskán már a nagyvilág színpada (sajtója, kiállítási tereinek, pályázati lehetőségeinek egésze) is szűkössé vált a megannyi törekvő szereplőnek; annál alább nem adhatja a magyar fotós, mint világsikert aratni. S van is rá, szerencsére, példa elég, hogy sikerülhet. Régebben is sikerült nyerni némely magyaroknak, más szempontból nehéz helyzetben, de manapság kétségkívül egyre gyakrabban. Idén lapunk szerzője, az MTI munkatársa, Szigetváry Zsolt lett az egyik elit kategória, a képriport nyertese. Büszkék vagyunk rá. Jószerivel egyedüliként képviseli idén nemcsak hazánkat, hanem a kelet-európai régiót is. Példája jól mutatja, hogy ugyanarról a témáról hányféle érvényes módon szólhat a fotográfia. Szigetváry ugyanis nyert a honi pályázaton is ugyanezzel a témával, de egészen másmilyen sorozattal. Volt miből válogatnia, és tudott szelektálni, szét- és öszszeválogatni. Aki sikert akar elérni, ezt is meg kell tanulnia. (szk) 85 országot járnak be a képek 124 országból 4460 hivatásos fényképész küldte el Amszterdamba képét. A zsűri január 27. és február 8. között válogatta, értékelte a pályamunkákat, s végül 10 kategóriában adott ki 58 díjat 23 nemzet fotográfusainak. Az Év fotóját készítő Spencer Platt tízezer eurót vehetett át idén áprilisban a hollandiai ünnepélyes díjátadón, s a Canon cég megajándékozta egy Pro SLR kamerával is. Az ünnepélyes díjátadó és kiállításmegnyitó hagyományosan része a háromnapos rendezvénysorozatnak, amelyen előadások, workshopok, vetítések zajlottak az amszterdami Oude Kerkben. A WPP tárlattal egyidejűleg nyílt meg a nagydíjas Platt önálló kiállítása és afrikai fotósok csoportos tárlata is a kontinenst sújtó klímaváltozásról. A tárlat hazánkon kívül még a világ 84 országába látogat el. 15

9 Autó- és motor mm-es gyújtótávolságú optikával készült felvétel, kis mélységélességgel és a témát követő elhúzással. Külön szerencse, hogy a háttérben nézelődő alakokat egyik versenyző sem takarja, az elhúzásnak pedig jót tett az épület mintázata. A bemozduló kerekek, a teleoptika térösszenyomó hatása jól érzékelteti a lendületet. Hasonló felvételek során a képet általában csak utólag van módunk megszemlélni, az események ugyanis nagyon gyorsan zajlanak. A start alig egy-két másodperc alatt lezajlik, a helyzetünkhöz képest legjobb kompozícióra pedig még ennél is kevesebb időnk van. is van, az a jó, ha megállítjuk a pillanatot. Ekkor a mozgó téma minden részlete éles marad, és a sebesség tényét legfeljebb a többi képelem mutatja meg (például felszálló füst). Az ilyen megoldás azonban a vérbeli akciófotóhoz kevés, így a motorsportban ettől többnyire eltérő módszert kell választanunk. versenyek A Foto Mozaik korábbi számaiban már több szakcikk is született a riportfotózás témakörében. Az általános jó tanácsokat ezúttal konkrét tapasztalatokkal fűszereztük. Témánk a sportfotózás, azon belül is a műfaj egyik különösen mozgalmas szegmense: a motor- és autóverseny. A rekesz és az expozíciós idő Az expozíciót a rekesz (blende) és az expozíciós idő együttese határozza meg. Míg a blende nagysága a mélységélességért felel, addig az expozíciós idő a mozgás befagyasztásának mértékét befolyásolja. Amennyiben rövid expozíciós időt választunk, hogy megfogjuk a mozgást, a gép fénymérője tágabb rekeszt javasol. Ekkor csökken a mélységélesség, így pontatlan élességállítás esetén a képen fontos részletek válhatnak életlenné. Ha az expozíciós időt hosszabbra állítjuk, a hatás épp ellenkező: a korrekt expozíció érdekében szűkíteni kell a rekeszt. Ilyenkor megnövekedett mélységélességgel számolhatunk, vagyis a téma környezetének további elemei 16 FOTO MOZAIK 2007 szeptember (2/1.) Sulyok László válnak élessé. A fenti körülmény igencsak megköti a kezünket, hiszen korántsem használhatjuk minden esetben az elképzelésünknek legmegfelelőbb rekeszértéket és expozíciós időt, amivel a mozgás visszaadása, az élesség és a mélységélesség is kedvünk szerint alakul. Ebbe muszáj beletörődnünk. A kérdés minden esetben az, a fejünkben elképzelt látványt mi módon érhetjük el a fényképeken. A mozgás... Kézenfekvőnek látszik, hogy egy-egy mozgó tárgy képe csak rövid expozíciós idővel fényképezve lesz éles, és gyors téma megörökítésekor mindig erre kell törekednünk. Bizonyos esetekben ez így...megállítása A mozgást elsősorban rövid expozíciós idővel tudjuk megállítani. Rövidségének mértéke a témától és a hozzá viszonyított nézőpontunktól függ. Érdemes mindkettőt szem előtt tartani! S hogy miért? Ami a sebességet illeti, az összefüggés minden különösebb magyarázat nélkül is érthető: egy sprinterhez nem kell olyan rövid expozíciós idő, mint egy versenyautóhoz. Azonban a megfelelően rövid expozíciós idő nézőpontunktól is függ. Ha a téma közeledik vagy távolodik, a kimerevítéséhez hosszabb expozíciós idő is elegendő, mintha az ugyanolyan sebességű tárgyat annak haladási irányára merőlegesen fotóznánk. S hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, az is számít, milyen objektívvel fényképezünk. Minél kisebb a gyújtótávolság, adott idő alatt, adott képhatárokon belül annál kevesebb az elmozdulás. Amikor tehát nagy látószögű objektívvel fotózunk, ugyanolyan hatás eléréséhez nem kell olyan rövid expozíciós időt használnunk, mint amikor teleobjektívvel dolgozunk. Kanyarodjunk vissza a blende és az expozíciós idő összefüggéséhez. Sok esetben jó volna a lehető legrövidebb expozíciós időket használni, ám nem hagyhatjuk figyelmen kívül a mélységélességet sem. Ezért bizonyos kompromisszumra van szükség, olyan idő-blende kombinációt válasszunk, hogy meg tudjuk fogni a mozgást, de a mélységélességben is maradjon tartalék. Ha a megvilágítási körülmények rosszak, használjunk magasabb érzékenységet (napfényben is ISO 200-at), vagy próbáljunk a téma mozgásirányához alkalmazkodni. A motorsportban célszerű a kanyarok lassító hatását kihasználni, az egyeneseket kezdőként a lehető leghamarabb felejtsük el! Mire gépünk élességet állítana, már nem lesz mire....érzékeltetése Kiindulópontunk maga a mozgás, miért állítanánk hát meg? Érdemes kipróbálni, milyen hatást ered- 17

10 ményez, ha gépünkkel követjük a tárgyat, és milyet, ha a témát tudatosan hagyjuk bemozdulni. Előbbi esetben a mozgó tárgy jelentős része a képen éles lesz, miközben a háttér teljesen bemozdul, jellegzetesen csíkossá válik. Az utóbbi esetben, minthogy a gép nem mozdul el, a téma helyett a háttér marad éles. Elsőre értelmetlenül hangzik, de gondoljunk csak a dokumentarista riportképek sematikus alakjaira, amelyek akár bemozdult formában, de jelenlétükkel önálló kompozíciós elemként viselkednek a képen. Nézzük részletesebben! Amikor gépünkkel a mozgás irányát követjük, célunk nem más, mint hogy a gép és a célpont ne mozduljon el egymáshoz képest. Ez a módszer megoldást jelenthet akkor is, ha a fényviszonyok kedvezőtlenek, hiszen ez a fogás hosszabb expozíciós időket engedélyez. A követéses fényképezés első lépéseként célszerű kiválasztanunk a megfelelő helyet, azt, ahonnan jól látszik majd a téma (kis kontrasztkülönbség, eltérő színű környezet). Állítsuk be az expozíciós időt és a rekeszt a megfelelő értékre, majd a gyújtótávolság beállításával határozzuk meg a képkivágást. A versenypályán legjobb a fix objektív, a zoomolás luxusát nem engedhetünk meg magunknak. Az élességet olyan pontra állítsuk, amelyik várhatóan közel helyezkedik el a jármű útvonalához. Ezután stabil állásban csípőből forduljunk a mozgás irányával szemközt. Amikor fordulás közben a téma bekerül a ke- Vannak helyzetek, amikor jól jön a sorozatkép. A felvétel 600 mm-es gyújtótávolsággal, 1/500 s körüli expozíciós idővel készült. A fix látószög erősen behatárolja a képmezőt, így gyorsan kell dönteni, az egyre közelebb érkező témából mit hagyunk a keresőn kívül. Érdemes a versenyzőt a motorjával együtt megörökíteni, még akkor is, ha a jármű kis részlete látszik csak a képen. A felszálló por becsaphatja az automatikus élességállítást, és mire korrigálnánk, vége az eseményeknek. resőbe, kövessük egészen a kiválasztott pontig. Fordulás közben a megfelelő pillanatban exponáljunk, majd egy ideig még kövessük a témát, mintegy vezessük ki testünk és a gép mozgását. A kanyarok ebben az esetben is jobb helyek: a befékező, majd az ív mentén szinte félkörben végighaladó jármű az elejétől a végéig megmutatja magát a fényképezőgép objektívjének, mielőtt teljes gázzal kirobbanna az egyenesedő pálya irányába. Ekkor nem a vakmerőség, hanem a lendületes képek záloga a 600 mm-es gyújtótávolság mellett alkalmazott akár 1/500 másodperc. A motor így még éles marad, ám a forgó kerekeken már látszik némi, a sebességből adódó elmosódás. Ha gyakorlatlanok vagyunk, az expozíciós idő növelésével leginkább a felszerelés berázásának esélyét csökkenthetjük, maga a motor nem lesz tőle élesebb. Autofókusz kontra kézi élességállítás Az élességállításért felelős rendszer érzékenyebb keresztszenzorokból és kevésbé érzékeny szenzorokból áll. S bár egyes gépeken a fókuszpontok szinte beborítják a keresőt, közülük sokszor csak a középső mező keresztszenzor. Mivel a gépek a középső fókuszponton a legpontosabbak és a legérzékenyebbek, ahhoz, hogy élesen tarthassuk a nagy sebességgel mozgó témát, a középső mezőt kell ráhelyeznünk. Lehetőség szerint a téma egyik olyan nagyobb felületére, amelyen elegendő kontrasztkülönbség van. E havi feladványunk: találja meg az óránként háromszáz kilométeres sebességgel haladó motorkerékpár legkontrasztosabb pontját... Az előzéseket kihasználva jó akcióképeket készíthetünk. A hasonló felvételek nehézsége a motorok helyezkedésében mutatkozik meg. Takarás esetén a versenyzők értelmezhetetlen foltként olvadhatnak egybe, és főleg így van ez, ha túl kicsi a mélységélesség (és ha nagyteléről beszélünk, általában az). Ha kompozíciónk szűk, az egymás mögé érkező versenyzők valamelyikét könnyen negatív módon vághatjuk meg (a fej nélküli lovagok tipikus példáit örökíthetjük meg). A nagy kavalkádban gondban lehet az élességállítás is, érdemes kézzel rásegítenünk. A motorsport fényképezése során, tapasztalatom szerint, a legjobban alkalmazható megoldás a csoportos fókuszmező-választás (amikor is a tucatnyi érzékelő ugyan középre súlyoz, de képes a kimozduló téma átadására) és/vagy a rugalmas fókuszmező-beállítás. Mivel a képeket kis mélységélességgel készítjük, gondot jelenthet, hogy a középső élességmező általában a járművet, és nem a versenyző arcát (sisakját) fedi le. A felső mező ideális megoldás volna, de mivel az a legtöbb gépen nem keresztszenzor, közelébe se talál az élességnek. Megoldás? Az élesség rögzítése, és az átkomponálás itt szóba sem jöhet. Kizárólag a mélységélesség határaiban bízhatunk, válasszuk tehát meg jól! Ha kellően elhivatottak vagyunk, próbálkozhatunk még egy trükkel. Ha objektívünk gyújtótávolsága túlságosan rövid, és ezért nem jöhet szóba az ívekben, a kavicságy mellől történő fotózás (ugye senki nem akar a kicsúszó motor útjába kerülni?), megkockáztathatjuk a célegyenest is. A következő módon: objektívünk látószöge alapján nézzük meg, melyik két-három méteres pályaszakaszon töltik ki a képet (szűken) az odaérkező versenyzők. Komponáljunk szorosan, máskülönben a motorok apró foltok lesznek csak. Állítsuk az élességet erre a szakaszra, majd kapcsoljunk manuális módra, hogy ne változzon a távolságérték. Emeljük a szemünk elé a fényképezőgépet, és kezdjük el folyamatosan követni a célegyenesbe érkező versenyzőket! A keresőben folyamatosan élesedő járműveket fogunk látni, és egy kis gyakorlás után érezni fogjuk azt az áthaladási pontot, amelyen már exponálnunk kell. Ha jó reflexszel eltaláljuk az ütemet, az expozíció pillanata éppen arra a néhány (mélység)éles méterre esik majd. Nagyon fontos, hogy a járművet az expozíció után is kövessük. Kicsit szédítő mutatvány lesz, de ha nincs a tarsolyunkban mm-es teleobjektív, vagy ezt választjuk, vagy sosem lesz akcióképünk. Az expozíciós késlekedést tovább csökkenthetjük, ha a fénymérést hasonlóképpen előrelátóan kezeljük. A beállítást végrehajthatjuk kézi, de automatikus üzemmódban is. Utóbbi esetben félig nyomjuk le a kioldógombot, ezzel működésbe hozzuk a beépített fénymérőt, és ujjunkat egészen addig tartsuk így, amíg végül ténylegesen exponálunk. A stabil tartáshoz a megfelelő fejjel felszerelt, könnyen irányítható egylábú állvány járulhat hozzá, segítségével elkerülhetjük a nemkívánatos bemozdulást. Ne feledjük: nagy távolságra néző hoszszú gyújtótávolságú objektív használatakor már egy kis biccentés is nagy szöget tud bezárni! Mozgásról állókép történeti visszapillantó A fotó feltalálása után a mozgás ábrázolása még évtizedekig megoldatlan volt. Kezdetben főként a zárszerkezet hiánya miatt, de említhetjük a korabeli nyersanyagok gyenge fényérzékenységét és az objektívek tökéletlenségét is. A megrendezetlen valóság megörökítésére csak a XX. század első éveiben nyílt komolyabb lehetőség. Ekkorra a statikus utcarészletek és a portrék után a mozgásba lendülő világ is a képek témájává vált. A felvételek stílusa a mai napig változik. Ma már nem elég a téma, a képek fő motívuma sokszor csak egyetlen tekintet, a gázkart markoló kéz, a köveket kotró kerék. Gyakran csak a sportágra jellemző eszközt látjuk, magát az eseményt alig. A szűken komponált felvételek oka a technika fejlődése, a változó technika változó hozzáállást jelent. Ma már számos eszköz van a kezünkben. A megfelelő expozíciós idő alkalmazásával érzékeltethetjük, de meg is állíthatjuk a sebességet. Ahhoz, hogy a képünk ne csak rögzítse, de el is mondja az ábrázolt pillanatot, sőt annak előzményét és következményeit egyetlen kockába sűrítse, nemcsak a rendelkezésre álló fotótechnikát, de magát a sportágat is ismernünk kell.

11 T E S Z T A Nikon egyike azon kevés SLR fényképezőgép gyártóknak, amelyek az alsó tele tartományban ( mm) folyamatosan megújított termékskálával jelentkeznek. Fix gyújtótávolságúakról lévén szó, az évek alatt folyamatosan piacra dobott, és többnyire visszafelé is kompatibilis objektívek mára igencsak nehéz választás elé állítják az érdeklődőket. Vajon tényleg annyival jobbak a mai lencsék, hogy érdemes lecserélnünk a régi darabokat? A márka legújabb kétszázasát, az AF-S VR Nikkor 200 mm f/2g IF-ED-t éles körülmények között teszteltük. A felvétel D200 fényképezőgéppel, S programban 1/500 s expozíciós idővel és 4- es blendével, 0,3 Fé kompenzációval és bekapcsolt VR rendszerrel készült, az objektívre csatlakoztatott 2x konverter közbeiktatásával, kézből. AF-S VR Nikkor 200 mm f/2g IF-ED Fényerős új Nikkor A Nikkor telefotó-objektívek méltán elismertek, csúcsdarabok, és ezt a legendát a legújabb típus sem oszlatja el. Ezek a lencsék évtizedek óta a riporterek, sportfotósok, portrézók kedvelt eszközei, nem véletlenül. Kis utánajárással ugyanis hamar felfedezhetjük, hogy ez az a tartomány, amelyben a mérnökök tudásuk legjavát kamatoztatják az újdonságok tervezése és megépítése során. Gondoljunk csak a közelfényképezésre korrigált felépítésre, a nagy kezdő fényerőre, az ED elemek alkalmazására, a belső élességállításra és persze az egyedi NIC bevonatra. De miért is jó (még) a fix gyújtótávolság? Mindenek- előtt a kedvező közelpont miatt, és ne feledkezzünk el a jó fényerőről sem. Utóbbiban különösen jeleskedik a tesztalany: 2-es fix jellemzi! Ez nem pusztán a kedvezőtlen fényviszonyok közötti használat garanciája, de szokatlanul világos keresőképet is jelent! Nagy, nehéz, de tökéletes Amikor az előttem heverő, az objektívet hordozó fémdobozt nézegettem, fura érzés kerített hatalmába: egyszerűen túl nagynak találtam. Bizonyára a párnázások, gondoltam, ám hamar kiderült, tévedtem. Az AF-S VR Nikkor 200 mm f/2g IF-ED önmagában is masszív, jelentős méretű darab. Önbizalmam azonban nem hagyott cserben, és ha ehhez hozzávesszük, hogy nem különösebben kedvelem az állványokat, máris érthető, miért hagytam továbbra is a sarokba támasztva egylábúmat. Nemcsak magamat, de a beépített rázkódáscsökkentő technológiát is próbára akartam tenni. A tesztképek a Pannónia-Ringen, speedmotorok versenyein készültek. Élesség, látószög Egy 200 mm-es objektív látószöge pontosan 1/16-a az 50 mm-es alapobjektívének. Optikai karakterisztikájának jellemzője az egyedi perspektíva, a már kellően egybemosott, ám mégis olyannyira különválasztott elő- és háttér egyedi látványvilága. A mélységélesség a személyes látásmód egyik legremekebb kifejezője, ezt kiválóan reprezentálja ez az objektív. Szemet gyönyörködtetően képes elvá- Egy kis történelem A teleobjektívek történelme egybefonódik a lencsegyártással. Az első kétszázasnak minden bizonnyal egy 20 cm f/4 32 Nikkor-Q Auto optikát nevezhetünk, amelyet 1961 őszén mutattak be. A korabeli objektív három csoportban négy elemet tartalmazott. Két évvel később kapott társaságot a speciálisan orvosi célokra kifejlesztetett 200 mm f/5,6 45 Medical-Nikkor Auto személyében. A 4-es fényerejű kétszázasok uralmát az 1977 januárjában bejelentett f/2s ED törte meg, továbbfejlesztett változata már IF élességállítást is kapott. Ez az objektív egyike volt a legfényerősebb teléknek a 200 mm-es tartomány felett (a másik az 1981-es 300 mm f/2s ED-IF volt). A tartomány rekordját a mai napig a Canon tartja. A cég 1990-ben mutatta be FDn 200 mm f/1,8 L objektívjét, a legendás New F-1 és T90 fényképezőgépet szolgálta. Ahhoz képest, hogy a japán gyártó 1986 óta fejleszti FD lencséit, meglehetősen késői a rekord. Sokan nem is annyira fotótechnikai, mint inkább marketingfogásnak titulálják ezt a gyártmányt. A Nikon a makrofotográfia világában őrizte folyamatosan az egyeduralmát. Az első belső élességállítású kétszázassal ebben a termékcsoportban 1978 augusztusában jelentkeztek. Ai-S jelleggel továbbfejlesztett változatát ben vezették be, melyet az 1993-as, immár AF-D Micro-Nikkor 200 mm f/4 ED-IF követett. A 80-as években a piacot elárasztották a sorozatban gyártott multi-ae módú SLR fényképezőgépek, ami a hagyományos 35 mm-es SLR piac megtorpanását is jelentette. Sokan a kisebb kompaktokat választották. S bár a legtöbb ekkortájt bejelentett autofókuszos SLR piackutatási célokat szolgált, a Nikon F3AF máris két AF objektívjével (AF 80 mm f/2,8 és AF 200 mm f/3,5 EDIF) debütált. Ez volt az első kétszázas, amelyik ED üvegelemeket tartalmazott. A fotópiac eszköztára tovább gazdagodott, és a fejlesztések a mai napig folytatódnak. 20 FOTO MOZAIK 2007 szeptember 21

12 Az AF-S VR Nikkor 200 mm f/2g IF-ED felépítése lasztani az elő- és háttereket: a főtémát magabiztosan keretező, hangulatosan életlenedő foltokat rajzol a filmre vagy CCD-re. Mindez előny, de felelősséggel is jár. Nyitott blendénél az élesség beállítása különös hangsúlyt kap, hiszen a 2-es fényerőből adódóan csak szűk határok között rögzíthetünk éles fényképet. Ha a fókuszálás pontatlan, a homályos végeredményen még az aktív VR sem javíthat. Általános szabály, hogy azonos beállítások mellett a kép mélységélessége annál nagyobb, minél távolabb helyezkedik el tőlünk a téma. A pontosságot a mozgó téma még jobban megköveteli, ezért nemcsak a saját, de fényképezőgépvázunk reflexei is számítanak. Hasonló körülmények között az éles vagy életlen képek akár a választott fókuszmódon is múlhatnak. Oszlassunk is el gyorsan egy tévedést: a sorozatkép mód elsőre talán kényelmesebbnek tetszik, ám mégsem készít jó (élesebb) felvételeket. A legtöbb fotográfus hozzám hasonlóan gondolkodik, amikor arra tippel, egy 200 mm-es telét kézből is képes megtartani. Nos, egyetlen kép erejéig biztosan. Ne feledjük: a teleobjektívek közelebb hozzák a témát, de a kézremegés hatását is felerősítik. A helyzet a VR 200-as esetében is hasonló. Igen, csak hasonló, mert bár tekintélyes méretű darab, mégis hordozható, megtartható marad. Néhány perc után ez az objektív is nehezebbnek bizonyul a korábban elképzeltnél, a beépített rázkódáscsökkentés mégis szó szerint átlendíti a fotográfust a nehezén. Az AF-S VR 200 mm f/2g IF-ED az ötödik VR rendszerrel felszerelt Nikkor. Lebegő tagja a giroszkópokból nyert információk alapján mozog és automatikusan kompenzál. Képes felismerni a fényképezőgép szándékos elhúzását (mód1), és ez a gyakorlatban akár három fényértéknyi élességi tartalékot is jelent. A rázkódáscsökkentés azonban nem minden. Az objektív elemei között újabb fejlesztés, az ún. Super ED üveg is helyet kapott. A speciális üveg megnövelt kontrasztot és csökkentett torzítást kínál. Teljesítménye meghaladja a már évek óta alkalmazott ED lencsékét. Különösen nyitott blendénél kínál látható előnyöket, így érthető, miért is foglal magában négy ilyen lencsetagot ez a fényerős kétszázas. A képek élesek, színgazdagok, kontrasztosak. A világos keresőképbe olyan érzés beletekinteni, mintha a téma és közöttünk nem is volna fényképezőgép. Új telekonverter, nagyobb rugalmasság Az új tele nemcsak manuális elődjénél (200 f/2 IF- ED) rövidebb és keskenyebb, de pontosan 14 mmrel kisebb az AF-S VR Zoom-Nikkor mm f/2,8g IF-ED objektívnél. A kompaktabb méretek előnyei a telekonverterek felcsatlakoztatásakor is érezhetők. A sorban a legújabb a TC-17EII, amely 1,7-szeres változást szavatol, a kezdő fényerőt pedig mindössze 1,5 rekesszel növeli meg, életben hagyva az AF és VR funkciókat. A gyújtótávolságok az új jövevénynek köszönhetően immár 1,4-, 2- és 1,7-szeres mértékben konvertálhatók. Szolgálatba állításuk nem jelent súlynövekedést, és a látható képminőséget sem rontják. Visszautasíthatatlan ajánlat Az AF-S VR 200 mm f/2g IF-ED valódi áttörés a fényképezésben. A korábban csupán a fantáziánkban létező fényképeket rögzíthetjük vele, kényelmi szolgáltatásainak köszönhetően könnyen, gyorsan és nem utolsósorban hangtalanul. Az egyedi F2 kezdő fényerőhöz társított rázkódáscsökkentő funkció új lehetőségeket, többek között alacsonyabb érzékenység használatát jelenti. Ha éles helyzetekben valódi sebességre, nagyszerű teljesítményre vágyunk, ez az objektív a tökéletes választás. sl AF-S VR Nikkor 200 mm f/2g IF-ED Super ED és ED elemek Kettős VR rendszer SWM (Silent Wave Motor), csendes, gyors élességállítás M/A opció az azonnali manuális/automatikus élességállítás közötti átváltásához AF módkapcsoló Meniszkuszvédő lencse Műanyag külső védelem, robusztus magnéziumváz 1,9 méteres közelpont Eco üveg: környezetbarát fejlesztési eljárás 22 FOTO MOZAIK 2007 szeptember Nessim Galéria Csarnok Barta Zsolt Péter tárlata A művész így vall munkáiról: A Csarnok fotói Brüsszelben, Budapesten és Romhányban készültek grandiózus ipari csarnokokban. Mindkét helyen a birodalmi építészet szelleme hatotta át ezeket a belső tereket. Ennek tükrözéseként születtek a strukturális képek. Nem építészeti fényképeket, hanem az épületek belső aurájával megegyező hatású fotográfiákat készítettem. A kiállítást Tímár Péter, a Fotóművészet című újság szerkesztője nyitja meg szeptember 4-én, este fél hétkor. A megnyitó előtt mutatja be Barta Zsolt Péter CodeX című könyvét Baki Péter, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója, a kötet szerkesztője, valamint Ulrich Gábor és maga a szerző. (Nessim Galéria, Budapest VI., Paulay E. u. 10. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 14 és 18,30 között.)

13 Az év természetfotósa 2007 pályázat Egy zsűritag tapasztalatai Már második alkalommal volt szerencsém zsűritagként részt venni a NaturArt, a Magyar Természetfotósok Szövetsége által évente megrendezett pályázaton. Az elmúlt néhány év során, ha tisztes távolságból is, de a szervezők a nevezési feltételekben is próbálták követni a fotográfiában lezajló technológiaváltást. Néhány évvel ezelőtt digitális képekkel még egyáltalán nem lehetett pályázni, majd a digitális képeket át kellett világíttatni diára, mára viszont eljutottunk oda, hogy csakis digitális formában lehetett pályázati anyagot beadni. Úgy látszik, ez a váltás nemcsak a pályázat kiíróinak, hanem a pályázók nagy részének is problémát okoz. Megérne egy misét, de a jelen cikkben mégsem a pályázati kiírás egzakt megfogalmazásával, a képek kezelésével, szakszerű megjelenítésével vagy korrekt értékelésével kapcsolatos tapasztalataimról számolok be, hanem inkább sorra veszem a pályázók által leggyakrabban elkövetett hibákat. 1. A digitális korszak kiírási szabályzata még mindig nem tisztult le teljesen, változik, finomodik, ezért célszerű a kiírás szövegének pontos és alapos áttanulmányozása. Semmit sem segít, ha jól ismerjük az előző évi vagy egy mások által kiírt pályázat szabályait, mert ezek között gyakran csak igen kicsi az átfedés. Ha például a kiírásban az szerepel, hogy a beadott képnek minimálisan 5 megapixeles méretűnek kell lennie, hiába tökéletes a képünk, ha a mérete csak 3 megapixeles, kizárják az értékeltek sorából. Ha alapvető feltétel, hogy mellékeljük az eredeti módosítatlan RAW állományt, akkor ennek hiányában szintén fölösleges pályáznunk. D. Tóth Ottó 2. Mivel az egyes eszközök (monitor, projektor, nyomtató stb.) más-más módon jelenítik meg a képi információt, ezért nagyon fontos, hogy a pályázati munka elkészítéséhez mindenképpen megbízhatóan kalibrált eszközöket használjunk. A kerti padon az ölünkben tartott laptop semmiképpen sem alkalmas arra, hogy mások által is reprodukálható minőségű anyagot állítsunk elő vele. Még jól kalibrált monitor használata esetén is lehet különbség a monitor és az értékelésre használt projektor képe között, de valószínűleg ez a különbség már olyan kicsi, hogy nem befolyásolja az értékelést. 3. Bár manapság nagyon sokan azt hiszik, hogy az az igazán jó kép, amelyik a valósággal szinte semmilyen közösséget sem mutat, és ez művészi fotópályázaton talán még erény is lehet, de természetfotó-pályázaton semmiképpen sem követendő megoldás. A kép eredeti színhőmérsékletének, a színtelítettségnek, az expozíciónak stb. nagymértékű korrigálása, vagyis a kép eredeti jellegének drasztikus megváltoztatása semmiképpen sem elfogadható. Az ez évi pályázaton hemzsegtek az agyonszaturált, színvilágukban teljesen átalakított, túl kontrasztos, értelmetlenül túlélesített felvételek. Ezek a ma oly divatos trend követésének, másrészt a digitális képfeldolgozásban való járatlanságnak a következményei. Ha már a kiírás szerint úgyis csak kismértékű korrekciók megengedettek, próbáljunk meg önmérsékletet gyakorolni, és ne húzzunk minden tolókát a maximális értékre RAW konverterünkben. (Ezt egyébként pályázaton kívül is melegen tudnám ajánlani mindenkinek). 4. Sokan nem is gondolnák, hogy nemcsak a képek nagyításakor, hanem a méretük csökkentése esetén is komoly minőségromlás következhet be. Éppen ezért nagyon fontos, hogy mindig a megfelelő eljárást alkalmazzuk. Nagyításhoz a Photoshop bicubic smoother, míg kicsinyítéshez a bicubic sharper algoritmus a legmegfelelőbb. Ellenkező esetben a kisméretű nézőképünk, amelyet a zsűri az értékelés során használ, bántóan pixeles, széteső lehet, s ez komolyan csökkenti majd nyerési esélyeinket. Pontosan tartsuk be a kiírásban meghatározott képméretet. Jó esetben a kiírásban szereplő képméret meg- 24 FOTO MOZAIK 2007 szeptember egyezik az értékeléshez használt projektor tényleges (native) felbontásával, és így a vetítés során képünk nem kerül újabb, általunk kontrollálhatatlan algoritmus szerinti átméretezésre. 5. Ugyanezért fontos, hogy képünk az előírásnak megfelelő színtérrel rendelkezzen, és sajnos még az sem mindegy, milyen módon rendeljük hozzá a megfelelő színteret. Nagyot hibázunk, ha erre a photoshop edit > assign profile parancsát használjuk. Hatására teljesen széteshet képünk színegyensúlya. A legjobb, ha eleve Adobe RGB színtérben készítjük a felvételt, és a képfeldolgozás során végig meg is maradunk ennél. Ha mégsem így történt volna, akkor használjuk az edit > convert to profile parancsát. 6. Ha a szabályok megengedik a szenzorpiszok, vagy analóg felvétel esetén a szkennelési hibák és egyéb szennyeződések utólagos eltávolítását, az még nem jelenti azt, hogy bármilyen zavaró részletet szabadon eltávolíthatunk a képről. Szerintem a pályázati kiírással ellentétes és teljességgel megengedhetetlen például a nem eléggé egyenletes felhőzet utólagos kifoltozása, víz alatti felvételen a vízben lebegő több száz üledékszemcse csillanásinak egyenkénti kiretusálása, vagy egy oda nem illőnek érzett madárrészlet eltávolítása. Persze lehet abban bízni, hogy egy-egy ilyen beavatkozás esetleg elkerüli a zsűri figyelmét, és aki bárkin átgázolna a díj megszerzéséért, az nyilván úgy érzi, megéri kockáztatnia, de az ilyen módszerek, véleményem szerint, teljességgel ellentétben állnak a pályázat és a tisztességes verseny szellemével. 7. Évről évre egyre többen és többen küldik be Daróczi Csaba Kerülés című fotója a 2004-es pályázaton nyerte el a Kezünkben a Föld című kategória első díját. Utólagosan túlélesített és természetellenesen túlszínezett fotót nem érdemes pályázatra beküldeni (illusztráció). képeiket a pályázatokra. Sajnos, a mennyiség növekedése nem jelenti automatikusan a minőség javulását. A déli napsütésben készült, rosszul komponált, beégett, színtelen turistafotó, amely csak a szűken vett családnak jelent emléket, nem üti meg azt a színvonalat, ami a sikeres pályázathoz elengedhetetlen. Sokan meg úgy gondolják, képeik kiválogatásának fáradságos munkáját inkább a zsűrire bízzák. Döntse el, melyik is a legjobb felvétel egy-egy adott téma különböző szögekből vagy eltérő technikai paraméterekkel készített változataiból. 8. Végül, de nem utolsósorban: ügyeljenek arra is, hogy melyik kategóriába nevezik be képeiket. Nincs annál bosszantóbb, mint amikor a megfelelő kategóriában akár díjra is esélyes kép azért esik ki, mert rossz kategóriába nevezték. Ilyenkor a zsűrinek bármennyire is szeretné nincs lehetősége arra, hogy másik kategóriába sorolja át a képet. Szükség esetén kérjék ki mások véleményét is. Ebben az esetben is igaz: több szem többet lát. Azt hiszem, a fenti tanácsokat nemcsak azoknak érdemes megfogadniuk, akik Az év természetfotósa pályázatán szeretnének sikerrel indulni, hanem minden igényesen fényképezőnek.

14 Szeptember, a szarvas hava A szeptember nemcsak a nyár végét jelenti, hanem a tanév kezdetét is, és sokaknak az egyik nagyobb csapás, mint a másik. A természetfotósok egyik része ellenben boldog izgalommal tekintgeti át a felszerelését. Az elkövetkezendő hónap ugyanis egyet jelent a magyar erdő királyának, a gímszarvasnak a nászával. A gyakorlott, ősöreg bőgésfotósok már előre tudják, hová kell menniük, mire készüljenek. A még kezdő, de érdeklődő fényképészek számára foglalok össze néhány fontos tudnivalót. A szarvasbőgés nem csak a fotósoknak fontos esemény. A vadászoknak azon része, akiket már eléggé megfertőzött a rigyetés szaga, ha lehet, a fényképészeknél is nagyobb izgalommal várják a bikák énekének felzendülését. Ebből az is következik, hogy az események jobbára vadászterületekre koncentrálódnak, vagyis a fotós az esetek többségében nem szívesen látott vendég a szerelmes agancsosok közelében. Ez több szempontból is érthető. A vadra váró puskás ember számára a nagy telével a vadföldre kiólálkodó fényképész, még ha zöldbe is van öltözve, elég bosszantó tud lenni. Az eltévedt golyókról nem is beszélve. A területen nem megfelelően mozgó ember az állatokat is zavarja, és ezzel a vadászat eredményességét is rontja. A vadászok haragja tehát érthető, a bikák trófeája nemcsak az elejtő számára becses érték, de szép összegekkel gyarapíthatja a vadásztársaságok és az ország kasszáját is. A bőgésre kihegyezett fotográfus számára a hely kiválasztása mellett a legfontosabb a területen működő vadásztársasággal való egyeztetés. Ez ma nem kerülhető el! Egyre kevesebb az igazán jó bőgőhely, ezért ezek nagyon féltettek és kellőleg el is zártak. Egyébként is célszerű a kiszemelt területen kapcsolatokat teremteni. Az ebből származó haszon mind a A 90-es évek elején találtam egy igen jó vadaskertet Ausztriában, Altenfelden városka közelében. Kevesen látogatták. Tágas kifutókban, illetve karámokban voltak az állatok, az alacsony kerítések pedig könnyen átlőhetők. A kép jól szemlélteti a Nyugat-Európára inkább jellemző szarvas-élőhelyeket. A magaslat alatt elhelyezkedő nézőpont miatt nem látszik a túloldalon húzódó kerítés, így a kép természetes látványt nyújt. 1,4-szerező extenderrel megnövelt 400 mm-es Sigma teleobjektív rajzolta ezt a kivágást csekély utánvágással a Canon F-1N-be fűzött Kodachrome 200 filmre. A könnyebb mozgás miatt egylábú állványt használtam, de válltámasszal kiegészítve. két fél számára fontos. A fotós így nyugodt helyen, senkit sem zavarva lesegethet, ha szerencséje van, kattintgathat is, viszont információval láthatja el a vadak mozgását illetőleg a szakembereket is. Ha megkérnek rá bennünket, ne ódzkodjunk a terítékképek elkészítésétől sem. Ezzel nemcsak vendéglátóinknak kedveskedhetünk, hanem egy ősi, a vadat tisztelő hagyomány fennmaradt pillanatait örökíthetjük meg a magunk számára. S ezzel is mélyíthetjük a kapcsolatot. A gemenci erdő valaha mint a kormány vadászterülete elzárt volt. Ma a Duna Dráva Nemzeti Park részeként természetvédelmi szempontok miatt rekesztődnek ki a kíváncsiskodók. A nemzeti park illetékesei szerveznek ugyan vezetett fotós utakat, de elég drágán, és valljuk be, esetleges sikerrel. Természetesen, a vadászterületeken kívül is énekelnek a bikák, de a közismert kirándulóhelyeken jobbára csak hallhatjuk őket. A nyílt térségekre csak a sötétedéssel együtt merészkednek ki, se meglátni, se lefényképezni nem nagyon lehet esélyünk őket. Látszólag egyszerűen megoldható feladat a különböző vadasparkok látogatása. Itt az állatok zárt területen mozognak, egyes rálátási pontok megfelelő fotózási helyek lehetnek. Az ilyen helyeken készült képekkel az a gond, hogy sok azonos beállítású fotó készülhet a hely adottságai és az állatok viselkedése miatt. A fotókon nem szabad látszódniuk a zárt környezetre utaló jeleknek, építményeknek, ezért a nézőpontok szűkre szabottak. Az edzett vadasparkozók külföldön kajtatják az itthon még ismeretlen parkokat, és ideig-óráig élvezhetik is ennek a gyümölcseit a hazai bemutatókon. Jó tudni azonban, hogy a tőlünk északra, északnyugatra eső helyeken a szarvasbőgés októberre esik. (vajda) Mindenképpen érdemes szem előtt tartani: ahol a gímszarvas élettere egyben természetvédelmi terület is, tovább növekedik a fotós tevékenységét gátló körülmények eshetősége. Ezeken a helyeken ugyanis a természetvédelmi hatóságok beleegyezését is el kell nyernünk ahhoz, hogy büntetlenül mozoghassunk. A vadászterületen engedély nélkül kolbászoló fotós heveny rosszallást, gyors kitessékelést szenvedhet el, ugyanezért a szigorúan védett természetvédelmi területen borsos pénzbírság, de akár bírósági eljárás is kapható. Tavaly a Gyulaji Vadgazdaság Pincehelyi Erdészetének voltam a vendége. A kép magaslesről készült, s ez nem mindig szerencsés, mert így a fotón könnyen a talajba lehet nyomni az állatokat. A vadföld azonban enyhén felém lejtett, így a bika szinte szemmagasságba került velem. A távolság viszont elég nagy volt, ehhez a kivágáshoz majdnem 1200 mm-nek (!) megfelelő gyújtótávolság kellett. Ez a megkétszerezett, régi típusú Canon 2,8/300-ast jelenti, amit tovább szorzott az EOS 350D 1,6- es, továbbá az FD/EF átalakító 1,22-os tényezője. Szerencsére, a nagy kiinduló fényerő az ISO 400 beállítás mellett elég rövid záridőt engedélyezett, így a szarvas bőgő mozdulatát jól meg lehetett fagyasztani. A masszív állvány és a még masszívabb panorámafej azonban ehhez az összeállításhoz kötelező volt. 26 FOTO MOZAIK 2007 szeptember 27

15 Új Canon EOS-1Ds Mark III 21 megapixel Az EOS-1Ds Mark III újonnan kifejlesztett 35 mm-es teljes méretű CMOS képérzékelője 21 megapixeles, és 14 bites színmélységet produkál, ezzel 100 MB tömörítetlen méretű, 16 bites TIFF képeket hoz létre. A két DIGIC III processzornak köszönhetően 5 kép/s-os sebességű sorozatfelvételek készítésére is alkalmas a fényképezőgép akár 56 nagyméretű JPEG (vagy 12 RAW formátumú) felvétel elkészítésére képes egy sorozatban. Az EOS-1Ds Mark III azt az új technológiai platformot örökölte, amelyet először az idei év elején forgalomba hozott EOS-1D Mark III géppel vezetett be a Canon, és amelynek jellemzői a 63 zónás expozíciómérés, a 19 kereszt típusú pontból álló autofókuszrendszer, a 3 képátlójú LCD kijelző élőkép móddal, és az EOS integrált tisztítási rendszer. A világos tónusok prioritása funkcióval a dinamikai tartomány a világos területek nagyobb színmélysége és részletgazdagsága felé bővíthető. Az új fényképezőgéppel együtt kerül forgalomba a Canon új, ultra nagy látószögű objektívje, az EF 14 mm f/2,8l II USM. S&G Canon EOS 40D Igényes amatőr fotósoknak A m a t ő r ö k - nek és félprofesszionális felhasználóknak szánják az EOS 40D fényképezőgépet, 10,1 megapixeles CMOS képérzékelővel, a 6,5 kép/másodperces felvételkészítési sebességgel, új fejlesztésű AF rendszerrel és a 3 képátlójú élőkép megjelenítésre is alkalmas LCD-vel. A fényképezőgép azt az új EOS technológiát alkalmazza, amelyet a Canon az idei év elején vezetett be a profeszszionális EOS-1D Mark III fényképezőgéppel. A DIGIC III processzor gyors reagálású, továbbfejlesztett színleképezést végez, és bekapcsolás után szinte azonnal munkára kész. Az EOS integrált tisztítórendszer eltávolítja a port a képérzékelőről, a masszív, magnéziumötvözetből készült váz pedig biztosítja a termék tartósságát, az időjárás viszontagságaitól pedig a vízálló tömítések védik a gépet. S&G 28 FOTO MOZAIK 2007 szeptember F o t ó t á r l a t Wagner István rovata polcai barlangfürdő érdekes környezetében megörökített férfihátaktok. Az ezredfordulón a németországi Wagner-operakultusz évszázados, legendás központjába Bayreuthba hívták meg Eifertet workshop vezetésére. Itt készült sorozatát stílusosan mintha régi germán mondák ihlették volna (Titkok barlangja), a sötét üreg bejáratát hermetikusan elzáró sziklafal előtt, égő gyertyák között pózoló női akt-trióról öszszeállított variációkkal, amelyekből falikárpit mustrasorai jöttek létre végül. Sebesvízen 2004-ben a Kezek, vágyak már-már koreográfiai tervezésű sorozata született (a fotóművész hivatásos néptáncosi múltjára emlékeztetve), középpontban a fekvő, meztelen nőalakkal, akinek arcát maszk, ágyékát pedig érzékien vörös drapéria takarja, mohón feléje nyúló karok erdejével körülvéve. Merőben más hatású a következő évből a Pokol ciklusának durva zsákvászonba öltözött, kövér figurája az iszapfürdőben dagonyázva Mindezek jól illusztrálják Eifert János legfőbb erényét: a folyto- Képnovellák Az Érzéki valóság elnevezésű kortárs csoportos kiállítás a képző- és fotóművészet határterületeiről hozott össze festményeket, grafikákat és fényképeket. Két külön termet kapott ezen belül Eifert János Képnovellák című kamaratárlata. A fekete-fehér és színes óriásfotókat a szerző olyan hazai vagy külföldi nemzetközi alkotótáborok terméséből válogatta öszsze, amelyeknek mesterkurzusait ő vezette. Ilyenek a Sebesvízen készült 1991-es sorozat, a Magdi a tóban gyermeki örömmel lubickoló modellje, vagy a Tűztánc szélben lobogó hajjal, lángnyelvek között mozgó kettős női aktjainak ciklusa. A következő évben a férfi és a nő viszonyát boncolgatta a Furcsa pár című triptichonban, az alakokat hol víztükörben megkettőzve, hol pedig sejtelmesen közös lepelbe burkolva, és oltárképhez hasonlóra komponálva. Ezekkel egyidősek az ausztriai Kötschach-Mauthen műhelyének emlékei: op-art tanulmányok női hátaktra rajzolódó ablakredőnycsíkokkal, illetve a modell falra vetülő árnyékával os datálásúak a miskolctanos újat keresést, fáradhatatlan kísérletező kedvet. A fotókhoz ráadásként társulnak az azonos vagy hasonló témájú diaporámák, amelyek nonstop vetítése teszi teljesebbé a látogató vizuális élményét. (A Nemzeti Színház Zikkurat Galériája, Bp. IX., Bajor Gizi park 1. Megtekinthető szeptember 30-ig, hétköznapokon 13 18,30, hétvégeken 11 18,30 óra között.)

16 K é p e l e m z é s, é r t é k e l é s Érzékenység, érzékletesség Tillai Ernő MFIAP Az értelmező szótár magyarázata pontos, de a fotográfusi és általában a vizuális művészetek Érzékenység: gyenge külső hatásokra is erőteljes reagálás. (Magyar értelmező szótár) kel (zene, ének, tánc), amelyekben talán egyértelműbb a szerepe. Néha könnyebb meghatározni egy-egy dolgot úgy, ha inkább azt vizsgáljuk meg, hogy mi az ellentéte, vagyis esetünkben azt, hogy mikor nem érzékeny a fotós. Ha felületesen, pontatlanul dolgozik, kompozíciói pongyolák, zavarosak, képei válogatásakor igénytelen, témáit meghamisítja, fotói sematikusak, a hibás részleteket nem javítja ki, ábrázolásai elnagyoltak, képei érzelmileg sivárak, műfajilag nem foglal állást őszintén, egyáltalában művei ötlettelenek, laposak, bizonyosan nem érzékeny fotóssal van dolgunk. Ismertem olyan épületfotóst az MTI-nél, aki az újonnan épült házaknak a közelébe se ment, nem járta körül a témáit, egyetlen percet sem várt a kedvezőbb világításra, a jól tagoló árnyékra, felállította az állványt a Linhof műszaki kamerájával, rövid gyújtótávolságú lencsével, tág környezetet hagyva a képen, és máris exponált. A laboráns meg majd kitalálja a képkivágást, tónust, és a többit, gondolta. Az érzékeny fotográfust érdekli a témája, jártas a technikában, saját fogásai is vannak, szeretné érzelmekkel is megtölteni a képeit. Alapvető tulajdonsága az empátia, vagyis a beleérző képesség, a körültekintő eljárás, az odafigyelés, a teljes körű gondosság. viszonylatában e fogalom pontos magyarázata elég bonyolult. Szemben az előadó-művészetekkikérdezte őket, szinte beleélte magát a modellek világába, s közben eltervezte a beállításokat, kellékeket, világítást stb. Igyekezett a megrendelő elgondolásait is figyelembe venni, és a saját hírnevének is megfelelő képet készíteni. S ezek a fotók ma a jobbára ismeretlen modellek tartása, mimikája, öltözéke és méltósága révén a fotográfusnak köszönhetően egy egész korszakról tanúskodnak, s értékük időtlen, sőt, egyre inkább növekszik. Az innovatív érzékenység Az érzékenynek mondható alkotó képei komolyak, jól megkomponáltak, nem felületesek, műfaji szempontból tiszták, könynyedek, elegánsak, mégsem zavarosak és túlterheltek, mindig tartalmaznak valami újszerűt, szokatlant, legjobb esetben ezek a mesterinek mondható alkotások. Természetesen sajátos, egyéni ízt, karaktert is hordoznak, olyan jellemzőket figyelhetünk meg rajtuk, amelyekről szinte azonnal fel lehet ismerni a szerzőt. Ilyen fotókat készít idehaza, hogy csak két példát mondjunk, Jung Zseni vagy Herendi Péter. A toledói penge tanulsága Mi, laikusok, meglehetősen egyszerűnek véljük a fegyverkovácsok munkáját. Vesznek egy jó minőségű vaslemezt, kivágják belőle a kard pengéjét a kívánt alakban, elvékonyítják, kikalapálják az éleket, tűzbenvízben megedzik, élesre köszörülik, fényezik, és kész. Az ám, de az ívesre hajlítható, rugalmas és törhetetlen, méregdrága toledói penge egészen másképpen készül! Vékony acélhúrokból fonatot készítenek, és ezt kalapálják karcsú penge formára, majd Mai Manó példája A fotográfusok mostani székházának eredeti tulajdonosa, Mai Manó elismert, élvonalbeli mester létére a műteremház első emeleti szalonjában személyesen fogadta a portrékat készíttető családokat. Hosszasan elbeszélgetett velük, Sopronyi Gyula: Menjünk A járni tanuló mozgássérült nehézségeiről csak a lábfejek árulkodnak, az arcot a fotós tapintatának köszönhetően nem nézzük. A tág tér és a főmotívumra sűrített formák, az árnyékkal jelzett kínlódó test érzékeny látásmódról vall. Balogh Rudolf: Téli Duna-part. A pasztellos lágyságú, piktorialista fotón az enyészpont felé torlódnak az alakok, remek ritmusban. A hóval kontúrozott fák rajzos ágai kontrasztot alkotnak a levegős, rajzos jobb oldallal. 30 FOTO MOZAIK 2007 szeptember

17 elvégzik rajta a többi szükséges műveletet. Ettől válik törhetetlenül rugalmassá és ellenállóvá. E mesterek az acél tulajdonságait mesterien kiaknázó innovatív tudásból fakadó gyakorlatot művelik. Érdemes tanulni tőlük! A fotográfus érzékenysége ehhez hasonlóan abból áll, hogy a különféle látványok finom részleteit is szemrevételezi, el tudja különíteni a számára lényeges elemeket a jelentéktelen (jelentés nélküli), zavaró részletektől, előre meglátja a leendő kép lehetőségeit, olyan motívumok hozzák izgalomba, amelyeket mások észre sem vesznek. Vonzó és hatásos képet formál a szokványos és mindennapi dolgokból is. Az érzékletesség Ha a látványok esztétikailag érzékelt és felfogott szerkezetét az alkotó érzékenysége teremti meg, akkor a mondanivaló divatos szóval, az üzenet hatékonyságát az alkotás szemléletessége, kifejezőereje, hatásos volta a mű érzékletességét segíti elő. Ez minden jól sikerült mű tulajdonsága. A fotográfiai gyakorlatban a szabad komponálásnak, a motívumok átcsoportosításának lehetőségei korlátozottak. Ha pedig főleg a digitális manipuláció során mégis átrendezzük a fotót, az már többnyire fotómontázs, vagy inkább képzőművészeti tevékenység. Ilyenkor a fotográfus feladja a fényképtől elvileg elvárható hitelesség követelményét. A már ismert és gyakorolt beavatkozásokról (szűrők, lágyítás, elmozdulásos életlenség) ezúttal nem ejtünk szót, de az idevágó, követni érdemes komponálási elveket felsoroljuk. Berekméri Zoltán: Jó reggelt, napsütés! A hétköznapi jelenet vizuális vonzásközpontja a tejesüveg. A három járókelő és az üveg háromszöget alkot, szárait az árnyék, az ablakszárny meg a könyöklő Z alakú vonalai kötik össze. Egyszerű, hangulatos kép: a kevesebb, több. Komponálási szempontok A képen valamiféle egység megteremtésére szükség van, de anélkül, hogy monoton vagy unalmas hatást eredményezne. Az összetartozó elemeket, irányokat, színeket célszerű csoportosítani, a széttartó formákat, vonalakat kerülni. A motívumváltozatokat a képen belüli tartalmi vagy formai egység alapján össze kell hangolni. A kaotikus halmazokat rejtettebb szisztéma alapján célszerű elrendezni. Kerüljük a monoton halmazokat a lényeges és összetartozó motívumok sűrítésével, a lényegtelenek fellazításával, vagyis az elemeket dinamikusan csoportosítsuk. A képelemeket hierarchikusan rendezzük el a vizuális vonzerőközpontnak alárendelve. Elszakadhatunk a látvány kínálta ábrázolástól és kifejezéstől, a kép mondanivalóját kiemelő nyelvezettel akár a festői hatásig is eljuthatunk. Így, saját elgondolásunk szerinti hangsúlyok és kompozíció, vagyis megtervezett kép születik. 32 FOTO MOZAIK 2007 szeptember Profiknak a Nikontól A Nikon augusztus végén bejelentette, hogy a D2 és a D200 gépeknek már van utódja, a D3 professzionális és a D300 digitális fényképezőgép. Új, 12,1 megapixeles érzékelő, 9 kép/másodperc sebességű sorozatfelvétel és nagy ISO érzékenység jellemzik a Nikon D3 vadonatúj professzionális digitális tükörreflexes fényképezőgépet. A D3 olyan többéves fejlesztés eredménye, amelynek során figyelembe vették a profeszszionális fotósok véleményét is. Az új modell a Nikon számos innovatív megoldását felvonultatja. Ezek között megtalálható az exkluzív, 12,1 tényleges megapixeles, FX formátumú (36x23,9 mm), 12 csatornás adatsorral rendelkező képérzékelő; a fantasztikusan gyors, 9 kép/s sebességű sorozatfelvétel; a kiterjeszthető ISO érzékenységtartomány; a teljesen új, 51 pontos automatikus élességállítási rendszer; az élő nézet módot támogató, 7,62 centiméteres VGA LCD monitor; valamint a csúcsminőségű, modern képfeldolgozó motor. A könnyen kezelhető DX formátumú D300 fényképezőgépnek kiemelkedő a képminősége, multifunkcionális műszaki megoldásokkal látták el, és igen gyorsan reagál. A kategóriájában első kamera 12,3 megapixeles felbontással, 6 kép/s sebességű, gyors sorozatfelvétellel, öntisztító érzékelővel, nagy felbontású, 7,62 centiméteres VGA LCD monitorral rendelkezik, és a Nikon legendás tartóssága jellemzi. A D300 optimális megoldás a fejlett kompakt tükörreflexes fényképezőgépet kereső fotósok számára. Az új Nikon termékek 2007 novemberétől lesznek kaphatók. 33

18 Szuper... A Nikon három Nano Crystal tükröződésgátló bevonatú szupertelefotó VR Nikkor objektívet mutatott be, rázkódáscsökkentéssel ellátottak és kiváló a felbontásuk. A profeszszionális sport-, sajtó- és természetfotósoknak ajánlott AF-S 400 mm f/2,8g ED VR, AF-S 500 mm f/4g ED VR és AF-S 600 mm f/4g ED VR tovább gazdagítja a Nikkor szupertelefotó objektívek választékát. Az új objektívekkel a fotósok négy lépésközzel hosszabb záridővel fényképezhetnek, a Nikon VR II technológiájának köszönhetően. A Nikon Silent Wave Motor egységek gyors és halk automatikus élességállítást végeznek. Az új, kapcsolható manuális élességállítási felülbírálás lehetősége megakadályozza az automatikus élességállítás közbeni véletlenül felülbírálást. A fotósok örömmel tapasztalják majd, hogy az állványrögzítő gyűrű sima elfordulása gyors és finom pozícióváltoztatást tesz lehetővé. Fényerős zoomok A Nikon két professzionális Zoom-Nikkor objektívet mutatott be. A rendkívül nagy látószögű egyedi mm f/2,8 és a karcsú kialakítású mm f/2,8 AF-S modelleket digitális fényképezőgépekhez tervezték. Az objektívek kompatibilisek a meglévő DX formátumú Nikon digitális tükörreflexes fényképezőgépekkel, és teljes zoom-tartományukban gyors, f/2,8 értékű rekeszt kínálnak. Mindkét objektív rendelkezik a Nikon egyedi Nano Crystal bevonatával, ez kiküszöböli a szellemképeket és a tükröződéseket, az ED üvegelemek pedig kiemelkedő felbontást és kontrasztot garantálnak. A Nikon precíziós Silent Wave Motor egysége gyors és halk automatikus élességállítást biztosít, aminek során azonnali manuális felülbírálásra is lehetőség van. Mindkét objektív kitűnően ellenáll a pornak és a nedvességnek, a bajonettzárnál pedig gumiszigetelésű. Az új Nikon termékek 2007 novemberétől lesznek kaphatók. 34 FOTO MOZAIK 2007 szeptember

19 P h o t o s h o p T i p p e k & T r ü k k ö k Panoráma könnyen és gyorsan Egy korábbi cikkben áttekintettük a profi panorámakészítés fogásait és az ahhoz szükséges eszközöket. Előfordulhat azonban, hogy nincs a kezünk ügyében éppen állvány, panorámafej és vízmérték, de mi mégis elengedhetetlen vágyat érzünk panorámafelvétel készítésére. Ha a végső célunk nem Fesztykörkép méretű nyomat előállítása, akkor igazán nem kell kétségbeesnünk, hiszen a Photoshop CS3-as verziójának új panorámaillesztő modulja szinte csodákra képes. Nem okoz problémát az sem, ha kézből készített felvételeinken jobbra-balra dől, vagy egymáshoz képest föl-le eltolódott a horizont. Sőt, még az egyes képek közötti expozíciós különbségekből adódó világossági és tónusbeli eltolódásokkal is képes megbirkózni a program. Az egyetlen dolog, amire oda kell figyelnünk, hogy megfelelő nagyságú (25-50 százalékos) átfedéssel készítsük el az egymást követő fotókat. 1. Első lépésként töltsük át képeinket számítógépünkre, majd nyissuk meg az Adobe fájlkezelőjét, a Bridge-t, és jelöljük ki benne az összeilleszteni kívánt képsorozatot, majd indítsuk el a tools menü photoshop > photomerge parancsát. 36 FOTO MOZAIK 2007 szeptember 2. Ennek hatására elindul a Photoshop és a kijelölt képek nevével automatikusan kitöltve megnyílik a photomerge párbeszédablak is. Vessünk rá egy pillantást: az elrendezések layout közül az auto legyen kiválasztva, és hogy a blend images together is ki legyen pipálva, majd kattintsunk az ok gombra. 1. lépés ben, mert innentől kezdve a Photoshop egy időre átveszi tőlünk az irányítást. A képernyőn sorban 2. lépés 3. Dőljünk hátra karosszékünknyílnak meg a különböző ablakok, és megkezdődik a képek illesztésének egyébként fáradságos,

20 3. lépés de tökéletesen automatikus folyamata. 4. A folyamat végeztével már csak az elkészült nyers, rétegmaszkokkal ellátott kép marad nyitva a Photoshop munkaasztalán. 5. Mivel a felvételek készítése során láthatóan nem sikerült a fényképezőgépet egy síkban tartanom, ezért még némi utólagos kiigazításra azért szükség van. A crop tool segítségével el kell távolítanunk az alul és fölül kilógó felesleges részeket. A végeredmény igazán meggyőző. Az illesztés szinte tökéletes. Ha kíváncsiságból kikapcsol- 5. lépés 4. lépés juk valamelyik réteg láthatóságát, megfigyelhetjük, hogy a megfelelő eredmény elérése érdekében milyen bonyolult maszkolási eljárást alkalmazott a Photoshop. A precíz illesztésen túl a kisebb perspektivikus torzítások is kompenzálódtak, és az egyes képek közötti, eredetileg jól látható árnyalatbeli eltérések a kész képen szinte észrevehetetlenek. Szükség esetén lehet még finomítani az összhatáson, de igazából nincs is szükség rá. A méretre vágott panoráma úgy jó, ahogy van. Olvasszuk össze az egyes rétegeket a merge layers paranccsal, majd élesítsünk a képen a további felhasználásnak mértékben. legmegfelelőbb D.Toth 38 FOTO MOZAIK 2007 szeptember Dorottya Galéria Hermann Ildi: Nyaralók Hermann Ildi a legfiatalabb fotósgeneráció tagja. Képein rendszerint látszólag keresetlen, magától értetődő látványokat, részleteket láthatunk az éppen rögzített valóságból. Ugyanakkor éppen ez a letisztult látásmód hoz létre olyan összhangot a fotózott tárgyak, emberek és közegük között, amelyben a hétköznapok során nem látható, észrevétlen szépségük, furcsaságuk, saját létük kerül előtérbe. A tárlat október 6-ig látható. (Dorottya Galéria, Bp. V., Dorottya u. 8.) Nyitva tartás: vasárnap kivételével minden nap óráig. Hatalmasság A svájci Seitz cég nem kisebb mint 160 megapixeles panoráma fényképezőgépe nemcsak képméretben produkál hatalmasat, de maga a kamera is az. Gyengébb fizikumú fotósok inkább válasszanak mást maguknak. A 7500x21250 képpont felbontás mellett a gépváz 46,5x17,5x9,5 cm-es, és akkuval együtt 4,5 kg-os. A 300 MBos RAW és 922 MB-os TIF fájlokat képes akár egyetlen másodperc alatt beszkennelni. Kompatibilis a Schneider vagy Rodenstock, a Linhof, a Fuji, illetve egyéb nagyformátumú objektívekkel. S ha már mindenben hatalmas, az ára sem maradhat kicsi euró ( Ft) körül számolhat az, akit érdekel. Igazi panoráma Érdekes és egyszerű találmánnyal (miért nem nekem jutott eszembe?) rukkolt elő az angol BubbleScope cég. Leginkább buborékfújóra emlékeztető 360 fokos (vertikálisan 104 fokos!) szöget lefedő digitális fényképezőgéppel. Érdekes és egyedi felvételek készíthetők vele a három megapixeles CMOS érzékelőn keresztül. Előnye, hogy egyetlen kattintással elkészül a 360 fokos felvétel, így elfelejthetjük az időrabló éjszakai képillesztgetéseket. A géppel természetesen pillanatképek is készíthetők. Két ceruzaelemmel működik, 16 MB belső memóriája SD/MMC-vel bővíthető, van LCD-je, valamint USB 2.0 interfésszel is rendelkezik. Bővebb info: bubblecam.co.uk. 39