AMANDA QUICK HAZUGSÁGOK KERTJE

Átírás

1

2 AMANDA QUICK HAZUGSÁGOK KERTJE

3 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Amanda Quick: Garden of LiesG.P. Putnam s Sons, a Penguin Random House imprint Copyright 2015 by Jayne Ann Krentz Jacket photographs: Victorian manor Perspectives Getty Images maze die Kleinert Alamy Photograph of the author Marc Von Borstel Fordította Sóvágó Katalin Hungarian translation by Sóvágó Katalin, 2016 Hungarian edition by Maecenas Könyvkiadó, 2016 honlap: ISBN Maecenas Könyvkiadó, Budapest Felelős kiadó: a Maecenas Könyvkiadó igazgatója A kiadásban közreműködött az I.P.C. Könyvek Kft. Szerkesztette: Horváth ÁgnesNyomdai előkészítés: Alinea Kft., Budapest Nyomta és kötötte a Kinizsi Nyomda Kft., Debrecen Felelős vezető: Bördös János ügyvezető igazgató Terjedelem: 17,20 (A/5) ív

4 Prológus Slater Roxton elmélyülten tanulmányozta a különös ragyogású festményeket az ékes kripta falán, amikor működésbe lépett a sírcsapda. Baljós robaj, és a kő mélyébe ágyazott ősi gépezet keserves nyögése figyelmeztetett a közelítő pusztulásra. Roxton első gondolata az volt, hogy a vulkán tört ki, amely fenyegetően magasodik a Lázrózsa-sziget fölé. Ám a templomajtóhoz vezető járatban sorra csúsztak szét a mennyezet szelvényei, és a szélesre táruló nyílásokból csak úgy zuhogtak a sziklák. Brice Torrence hangja harsant fel a folyosó másik végén, valahol a kijáratnál. Jöjjön ki onnan, Slater! Valami szörnyűség történik! Slater akkor már futott. Nem vesztegette az időt arra, hogy összeszedje a lámpáit, a rajzait, a kamerát. Rohant a kripta ajtajához, de amint benézett a hosszú, kanyargó, kőfalú folyosóba, rögtön látta, hogy elkésett a meneküléssel. A mennyezeten újabb rések nyíltak, amelyeken át tonnaszám zúdult lefelé a gyilkos kőeső. A sziklák gyorsan feltöltötték az alagutat. Roxton tudta, hogy ha megpróbálna kirohanni,

5 szétlapítanák a kövek. Annyit tehet, hogy visszavonul a sírbarlangok feltáratlan útvesztőjébe. Visszaugrott a kriptába, felkapta a lámpákat, és bevágódott a legközelebbi járatba, amely elkanyarodott a vaksötétbe, de itt legalább nem záporoztak rá a kövek. Rövid futás után megállt, mert tisztában volt vele, hogy ha még mélyebbre merészkedik, hamarosan eltéved. Brice-szal még el sem kezdték feltérképezni a tűzhányó alapjába vájt kripták bonyolult hálózatát. Leguggolt az egyik falnál, és megtámaszkodott. A lámpa éles fénye épp egy kísérteties képre esett, amely pusztító vulkánkitörést ábrázolt valamikor az ősidőkben. A tűzhányó megállíthatatlanul ontotta a halált egy elegáns, fehér márványvárosra. Túlságosan hasonlít arra, ami most történik, állapította meg Slater. Porfelhők gomolyogtak az aknában. Slater eltakarta a száját és az orrát az ingével. Ki kellett várnia, hogy a mennydörgés elmúljon. A rettegés úgy örvénylett az ereiben, akár a méreg. Bármelyik pillanatban megnyílhat itt is a mennyezet, és őt eltemeti az omladék. De legalább másodpercek alatt vége lesz, gondolta. Nem nagyon volt kedve azzal foglalkozni, hogy mi lesz, ha életben marad. Ami ideje még hátravan, azt itt tölti egy bravúrosan megtervezett útvesztő csapdájában. Úgy rémlett, sosem ér véget a sziklaeső. Aztán egyszer csak csend lett a barlangtemplomokban. Újabb örökkévalóság múlva a por is leülepedett. Slater óvatosan felállt, és egy darabig nem mozdult, csak figyelte a fülsüketítő csendet, s várta, hogy a pulzusa lassuljon.

6 Valamivel később visszatért a boltíves mennyezetű kriptába, ahol akkor tartózkodott, amikor a sziklacsapda kiengedte magából gyilkos terhét. A padlón apró kövek hevertek szerteszét, de ezek valószínűleg abból a hatalmas kupacból gurultak be a helyiségbe, amely elzárta a kijárathoz vezető alagutat. Roxton élt, vagyis elevenen el volt temetve. Meglepő módszerességgel kezdte fölmérni az esélyeit, és arra a következtetésre jutott, hogy a sokktól egyelőre fel sem bírja fogni, mekkora bajban van. Brice-nak és az expedíció tagjainak semmi okuk azt hinni, hogy ő élve megúszta a történteket; egyébként meg úgysem tudnák kimenteni, még akkor sem, ha maradt volna némi remény a túlélésére. A Lázrózsa-sziget lakatlan, vulkanikus sziklakolonc volt, amelyet vastagon benőtt az érintetlen őserdő, pár ezer mérföldnyire a civilizációtól. A sziget természetes kis kikötőjében horgonyzó hajó ellátmánya és felszerelése volt minden erőforrásuk. Nem szerezhettek be gépeket, és nem fogadhattak fel munkásokat, hogy eltávolítsák a templom bejáratát eltorlaszoló hatalmas sziklatömeget. Brice bizonyosan tanácskozik a hajó kapitányával, gondolta Slater. Levonják a következtetést, hogy ő meghalt, és imádkozni fognak, hogy így legyen, mert sehogyan sem segíthetnek rajta. Eloltotta az egyik lámpát, hogy takarékoskodjon az olajjal. A másikat a magasba emelte, és elindult az útvesztőben. Tudta, hogy csupán két lehetősége van. Az egyik a valószínűbb az, hogy addig bolyong a templomkomplexumban, amíg meg nem hal. Egyetlen reménye, hogy előbb hal meg, semhogy az örök sötétség megőrjítené.

7 A második rendkívül csekély esély, hogy véletlenül rábukkan egy járatra, amely kijuttatja a napfényre. De még ha ennyire szerencsés lenne, akkor sem valószínű, hogy visszatalál a hajóhoz, mielőtt az kifut. Már akkor leapadtak a készleteik, amikor végre megtalálták ezt a nyomorult szigetet, miután egy heves vihar letérítette őket az útjukról. Mivel a kapitány meg volt győződve róla, hogy újabb vihar közeledik, a lehető leghamarabb vissza akart indulni Londonba. Gondolnia kellett a legénységére és az expedíció többi tagjára. Tehát ha Slaternek sikerül is kiszabadulnia az útvesztőből, ott találja magát egy szigeten, amely kiesik a szokásos hajózási útvonalakból. Évekbe telhet, mire kiköt itt egy újabb hajó, már ha egyáltalán. Járta az éjszaka barlangjait, ahol nem volt más kalauza a templomi festményeken, egy olyan ősi civilizáció művészeinek hagyatékán kívül, akiket rég eltemettek a lávafolyamok. Nem tudta, hogy pontosan mikor kezdte megérteni a képek mondanivalóját, feltéve, hogy valóban volt nekik ilyen. Nem győzte figyelmeztetni magát, milyen jó esélye van rá, hogy máris kikezdte elméjének épségét a téboly. Az örök sötétség és a delejes művészet megzavarja az agyvelőt. Az ő helyzetében könnyen kezd hallucinálni az ember. Mégis egyre erősödött benne az a hit, hogy a látott képek háromféle legendát ábrázolnak. Földbe gyökerezett a lába, amikor rájött, hogy minden mese egy-egy út a labirintusban. Az egyik képsorozat háborúról szólt. A másik a bosszúállásról. Õ a harmadikat választotta.

8 Sosem tudta meg, mennyi ideig bolyongott, vagy milyen messzire jutott. Időnként megállt, és kimerült félálomba süllyedt, amelyben egyetlen útmutatójának, a barlangfestményeknek a töredékei kavarogtak. Néha átcsobogott föld alatti csermelyeken, és mohón itta a vizüket. Igyekezett takarékoskodni a hátizsákjában levő sajttal és kenyérrel, de végül csak elfogyott az összes elemózsia. Ment tovább, mert nem tehetett mást. Megállni egyenlő lett volna a megadással. Amikor kitántorgott az alvilágból egy kör alakú helyiségbe, ahol világos volt, biztosra vette, hogy hallucinál, így kevés választotta el attól, hogy egyszerűen továbbmenjen. Napfény. Hitetlenkedve nézett föl, és meglátta, hogy a trópusok tüzes napsütésének ferde nyalábja hullik be a szikla hasadékán. A kőbe meredek lépcsőt vágtak. A nyílásból hosszú fekete kötél lógott. Összeszedte maradék erejét, megragadta a kötelet, ellenőrizte, hogy elbírja-e a súlyát. Amikor látta, hogy rábízhatja magát, elindult az ősrégi lépcsőn, a kötelet használva korlátnak. Megérkezett a kijárathoz, kivergődött a barlangrendszerből, és elterült egy nyitott tetejű templom kőpadlóján. Olyan sokáig volt sötétben, hogy be kellett hunynia a szemét a ragyogó napfényben. Valahol a közelben gong zendült. A dzsungel a végtelenségig sokszorozta a hangot. Nem volt egyedül a szigeten.

9 Egy évvel később újabb hajó vetett horgonyt a kis öbölben, és Slaterrel a fedélzetén távozott. De ő már nem ugyanaz az ember volt, aki egykor a Lázrózsa-szigetre érkezett. Az elkövetkező években bizonyos körökben legendává nőtte ki magát. És amikor hazatért Londonba, megismerhette minden legenda átkát: azzal szembesült, hogy nincs olyan hely, amelyet otthonának mondhatott volna.

10 Egy El sem hiszem, hogy Anne nincs többé! törölgette a szemét Matty Bingham. Mindig olyan jókedvű volt! Olyan bájos! Olyan temperamentumos! Igen, csakugyan. Ursula Kern szorosabban markolta az esernyőjét, miközben a sírásókat figyelte, ahogy földet lapátolnak a koporsóra. Anne a modern kor asszonya volt. És kiváló titkárnő. Matty a retiküljébe dugta a zsebkendőjét. Dicséretére vált az ügynökségnek. Matty a harmincas évei derekán járó aggszűz volt, rokonok és kapcsolatok nélkül. A többi nőhöz hasonlóan, akik beálltak dolgozni a Kern Titkárközvetítőhöz, ő is rég lemondott a házasság és a család reményéről. Akárcsak Anne és a társai, ő is kapva kapott Ursula ajánlatán, aki köztiszteletben álló munkát kínált egy olyan szakmában, amely végre kezdett megnyílni a nők előtt. A temetés napja kellően síri hangulatú volt: a nyomasztó palaszürke égből kitartóan szitált az eső. Egyedül Ursula és Matty állt a sír mellett. Anne magányosan halt meg. Egyetlen rokon sem jelentkezett.

11 Ursula fizette a temetést, amit nemcsak kötelességének tekintett mint Anne munkáltatója és egyetlen örököse, de az utolsó baráti gesztusnak is. Mérhetetlen űrt érzett. Anne Clifton a legjobb barátnője volt az utóbbi két évben. Összekötötték őket a sorsukban és a jellemükben felfedezett közös vonások: a magány és a keserű múlt, amelyet nagy gonddal eltemettek. Anne-nak talán akadt néhány hibája egyes munkatársai az ügynökségnél könnyelműnek tartották, de Ursula az ilyen megjegyzésekből is mindig kihallotta a csodálatot. Anne-ról, aki vakmerő elszántsággal tört utat magának az életben, meg lehetett volna mintázni a modern nőt. Miután a koporsó eltűnt a sírhant alatt, Ursula és Matty sarkon fordult, és keresztülvágott a temetőn. Kedves volt tőled, hogy fizetted Anne temetését mondta Matty. Ursula kilépett a kovácsoltvas kapun. Ez volt a legkevesebb, amit megtehettem. Hiányozni fog. Nekem is vallotta be Ursula, és közben arra gondolt: Az én temetésemet vajon kifogja kifizetni, ha eljön az időm? Anne nem tűnt olyan típusnak, aki öngyilkos lesz jegyezte meg Matty. Nem, csakugyan. Ursula magányosan vacsorázott, ahogy szokott. Miután lenyelte az utolsó falatot, átment meghitt kis dolgozószobájába. Nagy sebbellobbal bependerült a házvezetőnő, hogy meggyújtsa a tüzet. Köszönöm, Mrs. Dunstan szólt Ursula.

12 Egészen biztos, hogy jól van? kérdezte gyengéden Mrs. Dunstan. Tudom, hogy a barátjának tekintette Miss Cliftont. Egy barátot fáj elveszíteni. Magam is eltemettem párat az évek során. Nincs semmi bajom felelte Ursula. Még átválogatom és felleltározom Miss Clifton holmiját, azután lefekszem. Nagyon helyes. Mrs. Dunstan csendesen kiment a folyosóra, és becsukta maga után az ajtót. Ursula várt egy percet, azután töltött magának egy rendes adag brandyt, amit tisztán felhajtott. A tüzes ital enyhítette kissé a fázást, amit Anne halála óta érzett. Kis idő múlva odament az utazótáskához, amely Anne holmiját tartalmazta. Egyenként szedegette ki a tárgyakat, amelyek roppant kényelmetlen érzést keltettek benne: egy üres parfümös flakont, egy kis bársonyzacskót, benne néhány ékszert, Anne gyorsírófüzetét és két tasak magot. Külön-külön mindegyikre volt magyarázat, ám együtt nyugtalanító kérdéseket vetettek föl. Három napja, amikor Anne házvezetőnője megtalálta munkaadójának holttestét, azonnal Ursuláért üzent, miután mást nem hívathatott. Ursula az első perctől nem hitt abban, hogy Anne vagy természetes halált halt, vagy eldobta magától az életet. Értesítette a rendőrséget, de ők azon nyomban megállapították, hogy semmi sem utal bűncselekményre. Anne hagyott levelet. Ursula összegyűrve találta meg a halott mellett. A legtöbb ember csak szórakozott firkálásnak tekintette volna a ceruzával rótt jeleket. Csakhogy Anne gyakorlott sztenográfus volt, akit Pitman-módszerrel képeztek, és számos

13 hivatásos titkárhoz hasonlóan ő is kialakított magának egy saját titkosírást. A levél üzenet volt, és Ursula tudta, hogy neki szól. Anne tisztában volt vele, hogy Ursulán kívül senki sem fejtheti meg az ő különleges sztenogramját. VÉCÉ MÖGÖTT! Ursula visszaült az asztalához, és ivott még egy kis brandyt, miközben a tárgyakat nézegette. Egy idő után félretolta az üres parfümös flakont. Anne apró íróasztalában találta, nem a többi tárgy mellett. Anne-ra nem volt jellemző, hogy ne számoljon be egy új parfüm vásárlásáról, de ezt leszámítva nem volt az üvegcsében semmi titokzatos. Egészen más volt a helyzet a jegyzetfüzettel, az ékszeres tasakkal és a magokkal. Miért rejtette el Anne ezeket a tárgyakat a vécé mögött? Kinyitotta a jegyzetfüzetet, és olvasni kezdett. Anne rejtjelezett sztenogramjának átírása nem ment gyorsan, de két órával később már tudta, hogy délután tévedett egy dologban. Nem a temetés kifizetése volt az utolsó baráti gesztus. Még valamit tehet Anne-ért: felkutatja a gyilkosát.

14 Kettő Slater Roxton fürkészőn nézett Ursulára drótkeretes pápaszemének lencséi mögül. Hogy az ördögbe érti ezt, hogy néhány hétig nem lesz elérhető, Mrs. Kern? Van egy megállapodásunk. Bocsásson meg, uram, de közbejött egy sürgős dolog mondta Ursula. Minden figyelmemet annak kell szentelnem. Nyomasztó csönd lett a könyvtárban. Ursula lélekben megacélozta magát. Nem egészen két hete ismerte Slatert, és mindössze két alkalommal dolgoztak együtt, de úgy érezte, ösztönösen érti ezt az embert. Nehéz ügyfélnek bizonyult. Roxton a tökélyre fejlesztette hangulatai és gondolatai palástolásának művészetét, ám a nő így is megtanult figyelni néhány alig észrevehető, mindazonáltal intő jelre. A mély hallgatás és a merev tekintet nem sok jót ígért. Ursula nagyon egyenes háttal ült a széken, a legjobb igyekezete szerint titkolva, hogy Slater kitartó nézésétől a hideg futkos a gerincén. Roxton nyilvánvalóan eldöntötte, hogy a nő nem a megfelelő módon reagált az ő szigorú helytelenítésére, mert azzal fokozta a feszültséget, hogy lassan felállt, és rányomta erős kezét a politúros mahagóniasztalra.

15 Volt valami félrevezető kecsesség a mozgásában, ami a csendes önfegyelem különös nimbuszával ruházta fel. Borús egykedvűség jellemezte egész lényét higgadt, szinte érctelen hangjától zöldesaranyos színű szemének kifürkészhetetlen nézéséig. Öltözködésének stílusa tovább erősítette ezt a jég-árnyék benyomást. Ismeretségük rövid ideje alatt Ursula sosem látta Slatert másban, csakis tetőtől talpig feketében. Fekete lenvászon ing fekete nyakkendővel, fekete szaténmellény, fekete nadrág, fekete kabát. Még pápaszemének kerete is valamilyen matt fekete fémből készült, nem pedig aranyozott vagy ezüstözött huzalból. Most éppen nem viselte szigorú szabású kabátját, amely a fogason lógott az ajtó mellett. Nemrég vetette le, amikor felkészült a munkára a műtárgyakkal. Ursula tudta, hogy nincs joga bírálni a férfit a ruhatára alapján. Ő is a szokásos feketét viselte, amelynek a gyászpompa nevet adta két évvel ezelőtt: özvegyi fátylat, ízléses fekete ruhát, fekete gavallérsarkú, gombos bokacipőt. Öltözéke egyszerre volt egyenruha és álcázás. Átvillant az agyán, hogy ugyancsak komor párost alkotnak Slaterrel. Aki véletlenül benyitna a könyvtárba, azt hinné, hogy mindketten elsüllyedtek a feneketlen gyászban. Igazság szerint ő persze bujkál, de Slater vajon miért jár feketében? Nem először töprengett el rajta. Az idősebb Roxton pár hónapja halt meg, a haláleset hozta haza Londonba Slatert, aki már évek óta külföldön élt. Most az övé a Roxton-vagyon. Ám a nő biztosra vette, hogy a fekete öltözék régi szokásra vall, és nem a gyász jele.

16 Ha csak a fele igaz annak, ami a sajtóban megjelent Slater Roxtonról, akkor van oka feketében járni. Végül is a fekete a titok színe, és Slater rendkívül titokzatosnak számított a társaságban. Mélységes gyanakvással, ugyanakkor kíváncsian és annyira lenyűgözve figyelte, ami már könnyelműségre vallott. Számított rá, hogy a bejelentését, pláne hogy így ajtóstól rontott vele a házba, nem fogadja türelem és megértés. Ügyfelei gyakran támasztottak nehézségeket, de egy sem volt olyan nehéz eset, mint Slater. Őt kezelni észbontó vállalkozás volt. Már amikor megkötötték az egyezséget, Ursula látta rajta, hogy ez az ember öntörvényű, mint valamely elemi erő. Persze épp attól ennyire érdekes, gondolta. Mint közöltem, váratlan esemény jött közbe. Ügyelt, hogy szigorúan üzleties és ellentmondást nem tűrő hangot használjon, mert Slater azonnal lecsapna a bizonytalanság vagy a gyengeség minden jelére. Sajnálom, hogy kénytelen vagyok beszüntetni üzleti kapcsolatunkat, habár Akkor miért rúgja fel az egyezségünket? Személyes természetű ügy miatt felelte a nő. Roxton összevonta a szemöldökét. Beteg? Természetesen nem! Kiváló egészségnek örvendek. Épp azt akartam kifejteni, hogy remélem, egy későbbi időpontban majd folytathatom a katalogizálást. Valóban? És miből gondolja, hogy nem keresek addig mást ön helyett? Vannak más titkárnők is Londonban. Természetesen megteheti. Mindazonáltal emlékeztetnem kell, hogy már az első percben figyelmeztettem egyéb hivatalos

17 elkötelezettségeimre, amelyek időnként ütközhetnek a munkabeosztásunkkal. Ön pedig elfogadta ezt a feltételt. Engem biztosítottak róla, hogy számos más dicséretes tulajdonságán felül ön kivételesen megbízható is, Mrs. Kern. Nem sétálhat ki innen, és nem csaphatja rám az ajtót csak úgy. Miközben áttekintette a lehetőségeit, Ursula eligazította a fekete szoknya ráncait, hogy kellően elegáns redőkben fedjék a bokáját. A könyvtár légköre egyre feszültebb lett, mintha egy láthatatlan generátor fejlesztené az elektromosságot. Ez mindig így volt, ha szoros közelségbe került Slaterrel. De ma valami határozottan fenyegető jelleget nyert e nyugtalanító, mondhatni izgató energia. Rövid ismeretségük alatt egyszer sem látta, hogy a férfi kijött volna a béketűrésből. Kétségtelen, hogy a másik végletbe sem esett: a nő még egyszer sem hallotta őt nevetni. Igaz, alkalmanként átsuhant az arcán egy nagyon halovány mosoly, és időnként egyfajta melegség fűtötte fel általában hideg tekintetét, ám Ursula úgy sejtette, hogy Roxton még nála is jobban elcsodálkozik, amikor megenged magának ilyesfajta érzelmi megnyilvánulásokat. Bocsásson meg, Mr. Roxton ismételte. Biztosíthatom róla, hogy nincs más választásom. Szorít az idő. Úgy érzem, megérdemlek egy rendes magyarázatot. Mi ez a sürgős ügy, amely miatt kénytelen felbontani a szerződésünket? Az egyik alkalmazottamat érinti. Kötelességének tekinti, hogy eljárjon az alkalmazottai magánügyeiben? Dióhéjban és nagyjából erről van szó. Slater megkerülte az asztalát, a bútornak támaszkodott, és keresztbe fonta a karját. Éles vonásainak volt valami

18 engesztelhetetlen, aszketikus jellege. Időnként nem volt nehéz elképzelni bosszúálló angyalnak. Máskor Ursula azt gondolta, hogy nagyon hiteles Lucifer lenne belőle. Mrs. Kern, az a legkevesebb, hogy magyarázatot ad nekem mondta. Úgy gondolom, tartozik ennyivel. Nem tartozom semennyivel, gondolta Ursula. Amikor megkötötték a szerződést, gondja volt rá, hogy egyértelműen közölje munkavállalási feltételeit. Mint a Kern Titkárközvetítő tulajdonosa, mostanában ritkán fogadott el megbízásokat. Vállalkozása rohamosan fejlődött. Az utóbbi hónapokban rengeteg dolga volt az irodában, új titkárnőket tanított be, lehetséges ügyfelekkel tárgyalt. Slatert azért vállalta, mert az anyja kérte meg rá, Lilly Lafontaine, a híres színésznő, aki visszavonulása óta melodrámákat írogatott. Ursula nem számított rá, hogy a titokzatos Mr. Roxton ennyire delejes egyéniség. Nagyon helyes, uram mondta. A rövidebb változat úgy szól, hogy egy másik ügyfelet vállaltam. Slater mozdulatlanná dermedt. Értem mondta végül. Vagyis kellemetlen velem dolgoznia? Komor zönge lappangott a hangjában. Ursula aggodalmasan állapította meg, hogy Roxton sértésnek tekinti az ő kilépését. Még nagyobb megdöbbenésére az a benyomása támadt, hogy a férfi tulajdonképpen nincs is különösebben meglepődve a fejleményen, inkább sztoikusan tudomásul veszi, mintha eleve számított volna rá, hogy ennek csak rossz vége lehet.

19 Épp ellenkezőleg, uram! mondta sietve. Érdekesnek találom a katalogizálást. Akkor nem fizetek eleget? Valami megkönnyebbülésféle csillant fel a tekintetében. Mert ha igen, hajlandó vagyok újratárgyalni a honoráriumát. Biztosíthatom, nem pénzkérdésről van szó. Ha nem kellemetlen velem dolgoznia, és kielégítő a fizetés, akkor miért hagy itt egy másik ügyfél kedvéért? firtatta Roxton. Ezúttal őszintén értetlen volt a hangja. Ursula lélegzete elakadt, és váratlan, különös forróság öntötte el. Roxton majdnem úgy viselkedik, mintha egy eldobott szerelmest alakítana. Amiről természetesen szó sincs. Az ő kapcsolatuk szigorúan üzleti. Ezért vállal ritkán férfi ügyfeleket, emlékeztette magát, mert az bizonyos kockázattal jár. Ám az ügynökség alapszabályainak lefektetésekor azt a kockázatot figyelmen kívül hagyta, hogy esetleg ő találhatja vonzónak valamelyik ügyfelét. Akkoriban az volt a legfőbb aggálya, hogy a férfiak netán veszélyeztethetik titkárnőinek makulátlan hírnevét. Slater Roxtonnal kivételt tett. Ennek issza most meg a levét. Mindent összevéve, alighanem így a legjobb, hogy a kapcsolat véget ér, mielőtt Ursula elveszítené a fejét, és valószínűleg a szívét. Ami kilépésem okát illeti kezdte. Ki ez az új ügyfél? vágott a szavába Slater. Nos, uram, elmagyarázom a körülményeket, amelyek megkívánják, hogy mondjam fel önnél az állásomat, de önnek talán így is lehetnek kifogásai.

20 Tegyen próbára. Olyan parancsoló volt a suttogása, hogy a nő megmerevedett. Komolyan nem óhajtok hosszas vitába bocsátkozni, uram, annál is inkább, mert azt remélem, hogy a közeljövőben folytathatom itteni munkámat. Már értésemre adta, hogy addig várjak, amíg magának tetszik. Ursula rámutatott fekete kesztyűs kezével a régiségekre, amelyekkel telezsúfolták a könyvtárat. Ezek a műtárgyak évek óta porosodnak itt. Bizonyosan várhatnak még egy kicsit a katalogizálásra. Pontosan mennyit? érdeklődött némileg eltúlzott fegyelemmel Slater. A nő a torkát köszörülte. Nos, azt hiszem, nem mondhatok konkrétumot, legalábbis most még nem. Talán néhány nap múlva már lesz egy kis rálátásom, hogy mennyi időmet veszi igénybe a másik megbízás. Nem óhajtok vitatkozni önnel, Mrs. Kern, mindazonáltal szeretném ismerni annak az ügyfélnek a személyazonosságát, akit fontosabbnak tart nálam. Elhallgatott. Ingerültnek látszott, ami nem volt jellemző rá. Azt akartam kérdezni, hogy miféle titkárnői munkát tart sürgősebbnek az én régiségeim katalogizálásánál? Bankár az új ügyfele? Talán nagyiparos? Ügyvéd, vagy társasági dáma, aki rászorult az ön szolgálataira? Néhány napja elhívtak egy Anne Clifton nevű nő házába. Anne két éve nekem dolgozott. Több volt számomra alkalmazottnál, barátomnak tekintettem. Volt néhány közös tulajdonságunk. Észrevettem, hogy múlt időt használ.

21 Anne-t holtan találták a dolgozószobájában. Értesítettem a rendőrséget, de a nyomozó, aki kiszállt a helyszínre, kijelentette, hogy Anne halála természetes okból következett be. Úgy gondolta, hogy a szíve állt meg, vagy agyszélhűdést szenvedett. Slater nem mozdult. Úgy figyelte a nőt, mintha Ursula most közölte volna vele, hogy tud repülni. A férfi egyértelműen nem ezt a választ várta, mindazonáltal figyelemre méltó gyorsasággal szedte össze magát. Sajnálattal hallom, hogy Miss Clifton elhunyt mondta. Egy pillanatra elhallgatott, a szeme kissé összeszűkült. Miért hívta a rendőrséget? Azt hiszem, hogy Anne-t meggyilkolták. Slater csak nézte, és egy darabig nem szólt. Végül levette a pápaszemét, és tisztogatni kezdte egy patyolatfehér zsebkendővel. Hmm mondta. Ursula még egy percig töprengett. A helyzet az volt, hogy nagyon szerette volna megbeszélni a tervét olyasvalakivel, aki nemcsak megérti, de valamilyen hasznos tanácsot is adhat. Valakivel, aki tud titkot tartani. Ösztönei azt súgták, hogy Slater Roxton jól tud titkot tartani. Mellesleg a közelmúltban az is kiderült, hogy hallatlanul logikus gondolkodású, úgy is mondhatnánk, hogy a végletekig kifejlesztette magában ezt a tulajdonságot. Amit most mondok, az szigorúan bizalmas, ugye érti? kérdezte. Slater fenyegetően összevonta sötét szemöldökét. Ursula tudta, hogy most megsértette. Nyugodjon meg, Mrs. Kern. Képes vagyok befogni a számat.

22 Úgy hullottak a szájából a szavak, mint a jégszilánkok. Ursula megigazította a kesztyűjét, majd keményen összekulcsolta ölében az ujjait. Aztán szakított rá még egy percet, hogy rendezze a gondolatait. Mindeddig még a helyettesének, Mattynek sem szólt arról, hogy mit tervez. Okom van gyanítani, hogy Anne Cliftont meggyilkolták ismételte. Az a szándékom, hogy átveszem a helyét ügyfele házánál, hátha találok olyan támpontokat, amelyek elvezetnek a gyilkoshoz. Azóta, hogy ismerték egymást, ez volt az első alkalom, amikor Slater kimutatta a megdöbbenését. Néhány másodpercig csak bámult a nőre szótlanul. Tessék? nyögte ki végül. Jól hallotta, uram. A rendőrség fölöslegesnek tartja, hogy nyomozzon Anne halálának ügyében. Mivel nincs más, magamra akarom vállalni a feladatot. Slaternek sikerült összeszednie magát. Ez őrület szólt nagyon halkan. Ennyit a remélt megértésről. Ursula felállt, és lehajtotta bársonykalapkája karimájáról a fekete fátylat, majd az ajtóhoz indult. Szeretném emlékeztetni, hogy titoktartást ígért mondta. Most pedig, ha nem haragszik, valóban távoznom kell. Üzenek, amint megoldottam Anne halálának rejtélyét. Talán addigra úgy dönthet, hogy ismét alkalmaz asszisztensének. Tüstént álljon meg, Mrs. Kern! Egy lépést se, amíg át nem vágtam ezt ezt az obskúrus gordiuszi csomót, amelyet most hajított a lábam elé!

23 Ursula a kilincset fogva megfordult, ránézett. Obskúrus gordiuszi csomó? Ez valami külföldi kifejezés? Nagyon jól tudja, hogy értettem! Nincs itt mit átvágni. Kizárólag azért avattam be a terveimbe, mert valamilyen tanácsot vagy segítséget reméltem, hiszen ön hallatlanul racionális, logikus koponya, uram. Most már belátom, minő oktalanság volt bárminemű megértést, pláne támogatást várnom. Elsősorban azért, mert amit ön tervez, abban nincs semmiféle logika és ráció vágott vissza Slater. Nem tűnik átgondolt stratégiának. Badarság. Rengeteget gondolkoztam rajta. Kétlem. Ha valóban azt teszi, rájön, hogy az, amire vállalkozik, meggondolatlan, valószínűleg veszedelmes, és kétségkívül hasztalan vállalkozás. Ursula tudta, hogy Roxton nem fogadja kitörő örömmel az ő szárnypróbálgatását a gyilkossági detektívmunkában, de azért elvárta, hogy a férfi megértse, miért kényszerül erre. És ő még azt képzelte, hogy kikovácsolták egymás között a kölcsönös tisztelet láncát! De miért nyomasztja ez a felismerés? Végül is Roxton ügyfél, nem egy lehetséges szerető. Sikerült a szájára erőltetnie egy dermesztő mosolyt. Kérem, uram, semmi tartózkodás. Nyugodtan fejtse ki a véleményét a tervemről. Bár kénytelen lesz magánbeszéd formájában tenni, mert én nem óhajtom magamra venni a hallgatóság szerepét.

24 El akarta fordítani a kilincset, ám Roxton váratlanul ott termett, és erélyesen becsapta az ajtót. Kérem, Mrs. Kern, egy pillanat. Még nem fejeztem be ezt a társalkodást.

25 Három Győzelem. Talán. Ursulát elöntötte a megkönnyebbülés, egy csipetnyi reménységgel fűszerezve. Felvonta a szemöldökét, mert Slater hangja olyan hideg volt, akár a vas. Egyértelműen közölte velem, hogy nem helyesli, amit akarok mondta. Mi van még itt, amit meg kell vitatni? Roxton csak bámult rá, aztán mintha eszébe jutott volna, hogy a kezében lógatja a pápaszemét. Nagyon ráérősen feltette és Ursula abban a pillanatban megértette, hogy nincs is szüksége rá. Ugyanazért viseli, amiért ő a fekete fátylat. Pajzsként a nagyvilág tolakodása ellen. Mitől ennyire biztos benne, hogy a titkárnőjét meggyilkolták? kérdezte a férfi. Legalább kérdezget, gondolta Ursula. Ez már haladás. Számos okom van rá felelte. Hallgatom. Bizonyos vagyok benne, hogy Anne nem lett öngyilkos. A lakásban nem találtak sem ciánkálit, sem más mérget. A mérgezés tünetei nagyon csalókák tudnak lenni.

26 Igen, tudom, de Anne a legkevésbé sem volt életunt. Csak nemrég költözött be egy bájos kis házba, amelyet rég meg akart vásárolni. Új bútorokat, új ruhát vett. Nagyon sok örömét lelte a munkában, amelyet egy régi ügyfél számára végzett, és igen jól keresett. Azonkívül célzott rá, hogy idõnként bőkezű ajándékokat is kap az ügyfelétől. Röviden: nem voltak anyagi gondjai. Slater töprengve nézte, azután visszatért az asztalához, nekidőlt, és keresztbe fonta a karját. Szeme felizzott a pápaszem lencséi mögött. Úgy hallottam, hogy akik öngyilkosság miatt veszítik el barátaikat és szeretteiket, gyakran állítják, hogy egyetlen jelből sem következtethettek az áldozat szándékaira mondta. Ursula szembefordult vele. Lehet, hogy ez igaz. Én annyit mondhatok, hogy Anne kiváló kedélynek örvendett az utóbbi hetekben. Olyan vidám volt, hogy komolyan kezdtem regényes kapcsolatra gyanakodni. Talán ez lehet a magyarázat vélte Slater. Sorsverte szerelem. Bevallom, megfordult a fejemben, hogy Anne talán meghitt kapcsolatot létesített egy férfival az ügyfele házában. Az én szabályaim természetesen tiltják az ilyesmit, és mindent elkövetek, hogy védjem a titkárnőimet. Regényes összeköttetést létesíteni egy ügyféllel, vagy akárkivel, akinek köze van az ügyfélhez, hallatlan meggondolatlanság, és sohasem lehet jó vége. Aha mondta Slater fahangon. A helyzet az, hogy Anne szeretett élni, és lehetséges, hogy megfeledkezett a szabályokról. Az ügyfél férje gazdag, befolyásos

27 ember, és a gazdag, befolyásos emberek hajlamosak az ilyen dolgokban az érzéketlenségre. Slater nem szólt, csak nézte. Ursula későn kapott észbe, hogy Slater Roxton is gazdag és befolyásos. A helyzet az folytatta sietve, hogy Anne meg tudta védeni magát az ilyesmitől. Talán örömét lelte a diszkrét enyelgésben, de sosem lett volna olyan dőre, hogy beleszeressen egy férfiba, aki semmiképpen sem viszonozhatta volna az érzelmeit. Slater ezen gondolkozott egy kicsit. Azt mondta, hogy Anne egészen jó anyagi helyzetben volt. Kényelmes lakás, némi tőke a visszavonultság éveire, néhány ékszer. Ráhagyta valakire az ingóságait és a félretett pénzét? Ursula összerándult. Én vagyok az egyetlen örököse. Aha. Slater lassan kiengedte a tüdejéből a levegőt. No, hát itt lép be a bűncselekmény elmélete. Nem tudom elképzelni, hogy belevágna egy olyan nyomozásba, amely a letartóztatásához vezetne. Köszönöm logikájának morzsáit. Biztosíthatom, nem volt okom Anne halálát kívánni. Az egyik legjobb titkárnőm volt, minden szempontból főnyeremény az ügynökségnek. Ráadásul barátok is voltunk. Amikor két éve beindítottam a vállalkozásomat, ő volt az első, aki munkára jelentkezett nálam. Azt mondja, nem gyanakszik öngyilkosságra. Miből gondolja, hogy Miss Cliftont meggyilkolhatták? Találtam a holttest mellett egy rövid levelet.

28 Búcsúlevelet? kérdezte Slater meglepően gyöngéd együttérzéssel. Nem, a legkevésbé sem volt olyan, mint gondolja. Ceruzával írta, szerintem azért, hogy megpróbáljon elvezetni a gyilkosához. Slater elkomolyodott. Ceruzával írta? Nem tollat használt? Tehát érti, állapította meg Ursula. Pontosan erre gondolok én is, uram. Nem hiszem, hogy volt ideje tollat használni. Ahhoz le kell csavarnia a tintásüveg tetejét, meg kell töltenie a tollat, megfelelő módon el kell simítania egy papírlapot. Az öngyilkos búcsúlevele előre megfontolt cselekedet, nem gondolja? Egy gyakorlott titkárnő tollat és papírt használt volna. Az a pár szó, amelyeket odavetett ceruzával, arra utalt, hogy nagyon sietett. Nem, Mr. Roxton, Anne nem búcsúlevelet hagyott. Üzenni próbált nekem. A levelet önnek címezték? Nos nem, de a saját titkosírását használta hozzá, és tudta, hogy valószínűleg én vagyok az egyetlen, aki képes lesz elolvasni. Mi volt a levélben? A saját külön sztenográfiájával vezetett el oda, ahova a jegyzetfüzetét és a néhány ékszerét rejtette. Ó, igen, és volt ott két tasak mag is. Fogalmam sincs, miért dugta el a magokat. Ez egy újabb titok. Pontosan hova rejtette el Miss Clifton ezeket a tárgyakat? kérdezte Slater. A toalett mögé. Nem említettem volna? Elnézést. Miféle toalett? bámult rá Slater értetlenül. Ursula köhécselt.

29 A vécé, Mr. Roxton. Aha. Tehát a toalett. Bocsánat. Az utóbbi pár évet nem itthon töltöttem, kissé rozsdás vagyok a finom fogalmazás terén. Megértem. Visszatérve Miss Clifton levelére, hogy miért nem hagyta szem előtt az ékszereit, az nyilvánvaló. Ön mondta, hogy nem érti, miért dugta el a magokat. De mi van a jegyzetfüzettel? Van valamilyen elképzelése róla, hogy miért akarta elrejteni? Kitűnő kérdés mondta Ursula. Kezdett belemelegedni. Az éjszaka nagy részét azzal töltöttem, hogy megpróbáltam több oldalt áttenni folyóírásba, de ez sem adott felvilágosítást. Csupa vers, tudja. Anne Clifton verseket írt? Nem, az ügyfele írt verseket. Lady Fulbrook gazdag, de rendkívül zárkózott hölgy. Azért alkalmazta Anne-t, hogy tollba mondja neki a verseit, amelyeket Anne-nak át kellett tennie gépelt változatba. Anne-tól hallottam, hogy Lady Fulbrook most lábadozik az idegösszeroppanásából, és az orvos a versírást rendelte neki gyógymód gyanánt. Miféle verseket kellett írnia? csodálkozott Slater. Ursula elpirult. Hivatalos hangot ütött meg. A verseket a szerelem témájának szentelték. Szerelem. Slater úgy mondta ki, mintha nem ismerné ezt a szót. Ursula bizonytalanul intett kesztyűs kezével. Örökös epekedés, a szerelmesek szenvedései, akiket elszakít egymástól a sors vagy a körülmények, amelyek fölött nincsen

30 hatalmuk. Az átszellemült szenvedély viharzása. Szóval a szokásos. Az égi szenvedély viharzása ismételte Slater. Megint úgy beszélt, mint akinek kínaiul van a dolog. Ursula biztosra vette, hogy látta a szemében a felcsillanó derűt. Szorosabban fogta a retiküljét, és megfogadta, hogy semmilyen körülmények között sem hagyja magát belerángatni egy vitába a szerelmi költészet érdemeiről. Noha a témák kézenfekvők, vannak érdekes elemek is a versekben: számok és szavak, amelyek megtörik a metrumot. Ezért nem vagyok biztos benne, hogy helyesen írtam-e át a tollbamondást magyarázta. Mint már mondtam, a gyakorlott titkárnő idővel személyes titkosírássá fejleszti a sztenográfiát. De ön képes megfejteni Miss Clifton kódját. Azzal próbálkozom, bár nem tudom, mi haszna sóhajtott Ursula. Elvégre ezek csak versek. Mit árulhatnak el Anne meggyilkolásának okairól? Először talán azt kellene kérdeznie, hogy minek fáradt Miss Clifton a jegyzetfüzete elrejtésével? Tudom, de nem jut eszembe észszerű válasz. A válasz mindig a kérdésben rejtőzik mondta Slater. Ez meg mi a csodát jelent? Nem érdekes. Gyanúja szerint tehát Anne Clifton viszonyt folytatott az ügyfél férjével, ugye? Igen, Lord Fulbrookkal. Megfordult a fejemben. Kezdi érdekelni a dolog, gondolta a nő, és nagyon megkönnyebbült. Talán mégsem egyedül kell lefolytatnia ezt a vizsgálatot.

31 Van róla elképzelése, hogy Fulbrook miért gyilkolta volna meg Miss Cliftont? Nem akarok szívtelennek mutatkozni, de az előkelő urak sűrűn váltogatják a metreszeiket. Ritkán van szükségük arra, hogy erőszakhoz folyamodjanak. Ursula észrevette, hogy görcsösen markolja a retikülje fogóját. Tisztában vagyok vele, Mr. Roxton szűrte a foga között. Ami még gyanúsabbá teszi Anne halálát. Mi van Lady Fulbrookkal? Ha féltékeny volt a férje érdeklődésére Anne Clifton iránt Ursula a fejét rázta. Nem, egészen bizonyos vagyok benne, hogy nem ez a helyzet. Anne szerint Lady Fulbrook házassága nagyon boldogtalan. Az a benyomásom alakult ki, hogy igen félénk asszony, és nyilvánvalóan retteg erőszakos természetű férjétől. Nehéz elhinni, hogy egy ilyen asszony gyilkosságot kövessen el féltékenységi rohamában. A féltékenység olyan, mint a futótűz. Fölöttébb kiszámíthatatlan. Abban a pillanatban Ursula meg volt győződve róla, hogy Slater olyannak lát minden heves indulatot, főleg azokat, amelyeknek a szenvedélyhez van közük, mint a futótüzet, amelyet mindenáron meg kell fékezni, és el kell oltani. Kihúzta magát. Figyelembe kell venni egy másik tényezőt is. Anne mesélte, hogy Lady Fulbrook sosem jár el hazulról, és nem csak a gyönge idegei miatt. A férje nem engedi ki a házból, hacsak nem az ő személyes kíséretében.

32 Tehát visszatértünk Lord Fulbrookhoz mint első számú gyanúsítotthoz. Úgy gondolja, hogy Anne-nak viszonya volt vele? Úgy gondolom, hogy lehetséges felelte Ursula. Ha így esett, kétlem, hogy szenvedélyesen szerelmes lett volna a lordba. Anne semmiféle férfinál nem kockáztatta volna a szívét, viszont gondolnia kellett az anyagi helyzetére. Fulbrook pénze azért érdekelhette. Ursula sóhajtott. Ez eléggé nyers megfogalmazás, uram, de a válaszom az, hogy igen. Talán kezdett túl sokat követelni. Esetleg mondhatott vagy tehetett valamit, amivel felbőszítette Fulbrookot. Ha ez volt a helyzet, valószínűleg megtámadta Miss Cliftont, vélhetőleg egy dührohamában. De ön azt mondta, hogy nem voltak testi bántalmazásra utaló jelek. Nem. Semmi. Slater hallgatott egy darabig, majd azt kérdezte: Azt ugye tudja, hogy ha mindenáron be akarja bizonyítani, hogy valószínűleg Fulbrook ölte meg Anne Cliftont, alighanem a saját életét kockáztatja? Én csak az igazságot akarom tudni. Továbbra is megvan rá az esély, hogy szívrohamot vagy agyszélhűdést szenvedett vitatkozott Slater. Tudom. Ha kutatásaim nem vezetnek sehova, elfogadom ezt a következtetést. Mi mást mondhat még Anne Cliftonról? Nos, többek között azt, hogy nagyon modern nő volt. A modern az egy újabb eufémizmus, nemde? Ursulában felágaskodott a harag.

33 Anne rettenthetetlen teremtés volt, elragadó, temperamentumos és vakmerő, aki habzsolni akarta az életet. Röviden, uram, ha férfinak születik, az emberek csodálták volna. Ön mindenesetre csodálta. Igen, csodáltam felelte Ursula. Nyugalmat kényszerített magára. A barátom is volt, nem csupán az alkalmazottam. Értem. Folytassa. Ezen kívül nem nagyon van mit mondani. Hiszem, hogy Anne gyilkosát a Fulbrook-házban kell keresni. Talán maga Ford Fulbrook az. Ki akarom deríteni, hogy megalapozott-e a gyanúm. Most pedig, ha megbocsát, indulnom kell. Biztosítottam Lady Fulbrookot, hogy az első alkalmas pillanatban küldöm neki az új titkárnőt. El kell intéznem a függőben maradt ügyeket az irodában, mielőtt elfoglalom az állásomat. Slater összevonta a szemöldökét. Lady Fulbrooknál? Anne ügyfelénél. Most magyaráztam el Igen, tudom, mit mondott. Ördög és pokol, maga be akar állni titkárnőnek Miss Clifton helyett Lady Fulbrookhoz? Holnap délután kezdek. Biztosítottam Lady Fulbrookot, hogy az átmenet zökkenőmentes lesz, és pontosan délután fél kettőkor érkezem a Mapstone Square-re, úgy, ahogy Anne szokta. Slater határozott léptekkel átszelte a szőnyeget, és megállt Ursula előtt. Ha megalapozott a gyanúja mondta, akkor veszélyes dologra vállalkozik. A lágy hang felborzolta a nő idegeit. Ösztönösen hátrált egy lépést, hogy messzebb kerüljenek egymástól. Ez már nem unalom

34 volt a férfinál, vagy kelletlen kíváncsiság. Slater most már dühös volt a maga komplikált módján. Rám dühös, gondolta értetlenül Ursula. Ne aggódjon, Mr. Roxton mondta sietve. Bizonyosan talál másik titkárnőt, aki segít katalogizálni a gyűjteményét. Boldogan küldök önnek valakit az ügynökségtől, hogy helyettesítsen, amíg nem vagyok itt. Engem nem az érdekel, Mrs. Kern, hogy találok-e másik titkárnőt. Az ön biztonsága érdekel. Ó, értem. Szóval nem dühös, amiért Ursula félbehagyja a katalogizálást. Mindössze nyugtalankodik, hogy a nő veszélybe sodorhatja magát. Ursuláért olyan régen nem aggódtak már, hogy egy pillanatra megrökönyödött, de azért valahol jólesett neki. Elmosolyodott. Ön nagyon figyelmes, és ezt igazán méltányolom mondta. De legyen nyugodt, megteszem az óvintézkedéseket. Baljós árnyék jelent meg Slater tekintetében. Például? Ursula félénk hálája egy szempillantás alatt foszlott semmivé. Biztosíthatom, hogy tudok vigyázni magamra szólt hidegen. Már jó ideje ezt csinálom. Sajnálom, hogy megpróbáltam elmagyarázni önnek a tervemet. Nyilvánvalóan tévedés volt. Mindenesetre remélem, hogy nem él vissza a bizalmammal, mert ha igen, akkor valóban veszélybe sodorhat. Roxton olyan arcot vágott, mintha most kapott volna egy csattanós pofont. Szeme kigyúlt a megdöbbent felháborodástól. Valóban azt hiszi, hogy tennék bármit is, amivel veszélyeztetem önt? kérdezte halkan.

35 Ursulának nyomban bűntudata támadt. Nem, természetesen nem! bizonygatta. Ha ezt hittem volna, sosem hozom szóba önnek a terveimet. De bevallom, azt reméltem, hogy adhat valamilyen hasznos tanácsot. A tanácsom az, hogy mondjon le erről az egész bolondságról. Helyes. Ursula megmarkolta a kilincset. Köszönöm a nagyon hasznos tanácsát. Jó napot, Mr. Roxton. A pokolba, Ursula, ne merészeljen faképnél hagyni! Először ejtette ki a nő keresztnevét. Lehangoló, hogy nem gyengédségből, hanem mérgében engedte meg magának a kis kisiklást. Ursula feltépte az ajtót, mielőtt a férfi megállíthatta volna. Felfogta a szoknyáját, végigsietett a folyosón. Roxton bizonyosan nem alázza meg magát annyira a személyzet előtt, hogy üldözőbe vegye. Helyesen következtetett. Slater megállt az ajtóban, onnan nézett utána, és nem üldözte, legalábbis fizikai értelemben nem. Ennek ellenére Ursulának kissé nehezére esett lélegeznie, mire megérkezett az előszobába. Webster, a komornyik, kinyitotta előtte az ajtót. Ilyen korán távozik, Mrs. Kern? kérdezte. Úgy hiszem, Mrs. Webster most készítette össze a teát önnek és Mr. Roxtonnak. Nagyon bánatos volt a hangja. A katalogizálás apropóján lezajlott két találkozó közben az is kiderült, hogy Roxton háza, a személyzetet is beleértve, fölöttébb különös. Mindenkit Slater anyja fogadott fel, és Lilly Lafontaine elsősorban a színházi világ állástalan vagy visszavonult szereplői közül merített.

36 Webster ösztövér ember volt, az arca csontsovány. Borotvált fejével, fekete szemkendőjével, bal orcáján a cakkos forradással jobban hasonlított kalózra, mint komornyikra. Mint Ursula megtudta, a baleset, amely visszavonulni kényszerítette, a színpadon következett be. Nem ismerte az összes részletet, de Webster nyilvánvalóan egy kellék kardnak eshetett áldozatul, amely a megfelelő pillanatban nem csuklott össze. Roppant kevés munkaadó fogadott volna fel pláne léptetett volna elő komornyikká egy ennyire baljós külsejű embert. Ursula azonnal fölismerte Websterben a rokon lelket, akinek sikerült újra kitalálnia magát. Ettől első látásra megkedvelte a komornyikot, sőt hajlamos volt jobb szemmel nézni a gazdáját is. Sietős léptek hangzottak fel a folyosón. Megjelent Mrs. Webster a roskadásig megpakolt tálcával. Ilyen korán távozik, Mrs. Kern? Nem szabad! Még teát sem ivott! Mr. Roxton régiségeinek katalogizálása olyan száraz és poros munka! Mrs. Webster a maga módján ugyanolyan rendhagyó volt, mint a hitvese. A negyvenes évei derekán járt, de azoknak a nőknek a finom csontozatával és remek alakjával volt megáldva, akik még öregen is szépek. Nem meglepő módon ő is a színpadon kereste valamikor a kenyerét. Fenségesebben vonult be a teával egy szobába, mint a legtöbb arisztokrata dáma egy bálterembe. Férjéhez hasonlóan számára is színpad volt az élet. E pillanatban például kiválóan alakította Júliát, aki most tudta meg, hogy Rómeó halott.

37 Remélem, hogy alkalmasabb időben még visszatérhetek mondta Ursula, aki tudta, hogy Slater hallgatja a beszélgetésüket. Csak közbejött egy magántermészetű ügy. Csak nem beteg? kérdezte Mrs. Webster, és a torkához kapott. Ismerek egy nagyon jó orvost. Megmentette Mr. Webster életét. Biztosíthatom, hogy kiváló egészségnek örvendek felelte Ursula. Nagyon nincs ínyemre így távozni, de sajnos most mennem kell. Webster kelletlenül ajtót nyitott. Tehát viszontlátásra szerdán mondta Mrs. Webster, aki sosem adta fel a reményt. Ursula eltakarta az arcát a fekete fátyollal, és kimenekült az ajtón, mielőtt Mrs. Webster rázendíthetett volna a Búcsúnk is boldogít {1} monológra. Úgy döntött, nem közli Websterékkel, hogy nem jön vissza szerdán, sőt, Slater arckifejezéséből ítélve valószínűleg soha többé. Az utcán várakozott a fogat, mert Slater ragaszkodott hozzá, hogy Ursula ezt használja a kéthetenkénti munkához. A kocsis leugrott a bakról, kinyitotta az ajtót, leengedte a hágcsót. A hatalmas izomzatú emberhegyet Griffithnek hívták. Fekete haját szíjjal kötötte meg a tarkóján. Ursula megtudta, hogy előző életében díszletmunkás volt egy vándorszínésztársulatnál. Korán távozik ma, Mrs. Kern jegyezte meg. Minden rendben? De ugye nem kerülgeti a forróláz? Ez már nevetséges, gondolta Ursula. A Roxton-ház egész személyzete kezd nyugtalanító érdeklődést tanúsítani az ő

38 egészsége iránt. Ő bizonyosan nem szokott ilyen terhes figyelemhez, és nem is akarta bátorítani. Köszönöm, Griffith, makkegészséges vagyok mondta. Kérem, vigyen vissza az irodába. Igenis, hölgyem. Griffith látható kelletlenséggel segítette fel a konflisba. Ursula elrendezte a szoknyáját az elegáns, kipárnázott ülésen. Griffith becsukta az ajtót, és gyászosan összenézett a Webster házaspárral, mielőtt felugrott a bakra és megengedte a gyeplőt. Ursulának határozottan az volt az érzése, hogy ma még napirendre kerül a konyhai pusmogóparti során. Az első perctől látta, hogy az alkalmazottak tűzbe mennének a gazdájukért, de idegesítette, hogy ő maga ilyen heves érdeklődést keltett bennük. Két év telt el a botrány óta, amely romba döntötte úgynevezett másik életét. Sikerült új életet kezdenie, és nem engedheti meg, hogy bárki is túlságosan mélyre ásson a múltjában.

39 Négy Az előszoba ablakánál állt, és addig nézett a fogat után, amíg az el nem tűnt a ködben. Jeges hideget érzett a belsejében. El fogja veszíteni Ursulát. Nem veszítheted el, mert soha nem volt a tied. De a logika nem űzhette el az örök éjszakát, amely kitartóan ostromolta érzékelésének határait. Mindig ott volt, és várakozott. A Lázrózsa-sziget templombarlangjaiban töltött idő nem múlt el fölötte nyomtalanul. Az az év a kolostorban megtanította az önuralomra és az erős szenvedélyek veszedelmeire. Elsősorban a saját indulatosságát tanulta meg fékezni. A Három Út elvei megajándékozták struktúrával és irányítással, ami illett a természetéhez. Megtalálta azt, amit mások hivatásnak neveznének, és fáradhatatlan munkával kereste a válaszokat egy kérdésre, amelyet még mindig nem értett. Azt hitte, megbékélt a sötétséggel. Az erőszak alkalmi fellobbanásait leszámítva megmaradt a megfigyelő szerepében. Még a szexuális megkönnyebbülés ritka perceiben is tudta kívülről nézni magát. Ursula azonban megzavarta világának gondosan felépített és művészien kiegyensúlyozott rendjét. Slater többet kívánt miatta, márpedig a vágy a legveszélyesebb erő.

40 Webster rosszallóan köszörülte a torkát. Parancsol még valamit, uram? Köszönöm, nem felelte Slater. Elfordult az utcától, visszatért a könyvtárba, magára csukta az ajtót. Megállt, egy darabig hallgatta az üres csendet, és az első találkozásukra gondolt. Ursula Kern tetőtől talpig feketébe öltözött, de ez a sötétség csak még jobban kiemelte gesztenyeszínű haját, amelynek olyan fénye volt, akár a csiszolt réznek. Sosem felejti el azt a pillanatot, amikor a nő felhajtotta sikkes kis gyászkalapjának fátylát, és megmutatta értelmes arcát meg ragyogó zöldesbarna szemét, amelyből sugárzott a jellemerő és a kemény akarat. Slater azonnal tudta, hogy Ursula Kern bátor teremtés, és valamilyen meghatározhatatlan módon élvezte ezt a tudatot ahogy a nyavalyás molynak tetszik a láng, gondolta. Érezte, hogy Ursula olyan nő, aki megérti a titkok fontosságát, és valahol azt remélte, hogy egy ilyen asszony talán megérti és elfogadja azt a férfit, aki ugyancsak tud titkot tartani. A sajtó lázasan spekulált róla, hogy Slater Roxton miket művelhetett az utóbbi néhány évben. Némelyek azt állították, hogy ősi misztériumokat tanulmányozott idegen országokban, és különös, egzotikus titkokat tanult. Pletykálták, hogy döbbenetes drágaságokat fedezett föl. Más újságcikkek azon erősködtek, hogy a Lázrózsa-szigeten átélt dolgok megzavarták az elméjét, talán meg is őrjítették. A sajtó és a társaság közmegegyezése szerint azért tért vissza Londonba, hogy bosszút álljon. Nem minden pletyka volt alaptalan.

41 Öt Matty Bingham az íróasztalánál ülve diktált szöveget írt át legújabb, Fenton Modern típusú gépén. Ursula egy pillanatig állt a folyosón, és figyelte Mattyt az ajtóba foglalt üveglapon át. Az első titkárnők közé tartozott, akiket két éve alkalmazott és kiképezett a frissen alapított Kern-ügynökség. Egészen pontosan csak egy héttel Anne Clifton után állított be, mindenre elszántan és kétségbeesetten. Hamarosan kiderült, hogy felbecsülhetetlen érzéke van a szervezéshez és a pénzügyekhez. Noha alkalmilag még elfogadott megbízásokat, ő lett Ursula jobbkeze. Ezen a délutánon szoros kontyba tűzte göndör barna haját a feje búbján. Ez a frizura kiemelte szép barna szemét. Szalonban csináltatott, illedelmes fehér blúzával, gesztenyebarna szoknyájával maga volt a megtestesült titkárnő. Elegáns tartásban, nagyon egyenes háttal, a vállát hátrafeszítve ült a széken. Ujjai már-már delejes kecsességgel röpködtek a billentyűkön. Úgy gépelt, mintha zongorázna, ami természetesen az egyik fontos indoka volt annak, hogy miért tekintették kellően nőies foglalkozásnak a titkári munkát, ama nagyon kevés tiszteletre méltó pálya egyikét, amelyek nyitva álltak a nők előtt.

42 Azok, akik az efféle kérdésekről papoltak a sajtóban, fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy a gépelés azért való a gyengébb nemnek, mert az elférfiasodás kockázata nélkül végezhető. Ursula a maga részéről gyanította, hogy a nőket inkább azért látják szívesen ebben a szakmában, mert többségük olyannyira hálás a tisztességes megélhetés lehetőségéért, hogy kevesebbért is hajlandó dolgozni, mint amennyit egy férfi követelne. Így hát gondoskodott róla, hogy a Kern-ügynökség titkárnői legyenek a kivételek. A Kern titkárnői nemcsak kiválóan értettek a gyorsíráshoz, a gépeléshez és a szervezéshez, de nagyon drágák is voltak. Az ügynökség alkalmazottai olyan fizetést kaptak, amelyből megengedhették maguknak a rendes lakást és a divatos ruházkodást. A magas bérek lehetővé tették, hogy pénzt tegyenek félre visszavonulásuk idejére. Állandó jövedelmük természetesen vonzotta az udvarlókat. Az elmúlt két évben a Kern három titkárnőjének köztük Mattynek kérték meg a kezét. Az egyik igent mondott, Matty és a kolléganője nemet, mert inkább választották az új foglalkozással járó szabadságot. A Kern-ügynökség azt is belevette a hirdetéseibe, hogy titkárnői csak a legmodernebb és a műszakilag legfejlettebb írógépeken dolgoznak. Ursula és alkalmazottai egyetértettek abban, hogy a legjobban a Fenton Modern felel meg ezeknek a kívánalmaknak. Ursula belépett az irodába. Matty csodálkozva nézett fel rá. Korábban jöttél mondta. Aggodalmasan ráncolta a szemöldökét. Csak nem gyengélkedsz?