PEDAGÓGIAI ÉRTÉKELÉSI TÉMÁK ALAPFOGALMAI. A pedagógiai értékelés fogalma, funkciói, típusai

Átírás

1 PEDAGÓGIAI ÉRTÉKELÉSI TÉMÁK ALAPFOGALMAI A pedagógiai értékelés fogalma, funkciói, típusai Pedagógiai értékelés: a pedagógiai információk szervezett és differenciált visszajelentésének elmélete és gyakorlata. (Báthory, 2000, 222. o.) Diagnosztikus értékelés: a tanár tájékoztatását szolgálja valamely nagyobb tartalmi-tematikus egység tanításának megkezdése elıtt; célja a tanuló elızetes tudásának feltárása. (Báthory, 2000, 233. o.) Formatív értékelés: a tanítási-tanulási folyamat állandó kísérıje; célja a tanulási hibák és nehézségek differenciált feltárása, amely lehetıvé teszi a javítást és a pótlást. (Báthory, 2000, 233. o.) Szummatív értékelés: a tanulási folyamat nevezetes szakaszainak a befejezésekor alkalmazzák; célja az elért tudásállapot rögzítése, az induló tudásállapothoz, valamint a kitőzött tanulási célokhoz való viszonyítása. (Pedagógiai Lexikon, szerzı: Fehér Katalin) Normaorientált értékelés: olyan értékelési eljárás, amelyben a tanulók teljesítményeit egy kiválasztott populáció teljesítményének átlagához (norma) viszonyítják. (Báthory, 2000, 233. o.) Kritériumorientált értékelés: olyan értékelési eljárás, amelyben a tanulók teljesítményeit a tanulási követelményekbıl kiindulva, azokhoz viszonyítva határozzák meg. (Báthory, 2000, 233. o.) Tesztek szerkesztése és használata Mérés: az adatgyőjtés követıen számszerősítjük a tanuló viselkedését, produktumát elıre meghatározott kritériumok és szempontok szerint. (Báthory, 1997, 229. o.) Item: a teszt legkisebb önállóan értékelhetı eleme. (Csapó, 2004, 313. o.) Tesztfeladat: egy gondolatmenettel megoldható, összetartozó itemek együttese. (Csapó, 2004, 314. o.) Szubteszt: a teszt valamely egységként kezelhetı része. Itemek, feladatok elkülöníthetı csoportja. (Csapó, 2004, 314. o.) Teszt: olyan vizsgálati mód, amelynek egyértelmő megoldása van, pontosan elhatárolt képességeket, illetve készségeket vizsgál, és a kapott eredmények kvantifikálhatók, pontokban kifejezhetık és standardizálhatók. (Mérei, 1989; idézi: Réthyné, 1993, 235. o.) Ismeret-jellegő tudáselemek: körébe tartoznak a képzetek, a fogalmak, a tények, a definíciók, a szabályok, a leírások, a törvényszerőségek és az elméletek. (Csapó, 2004, 292. o.) Képesség-jellegő tudás: körébe tartoznak a készségek, a jártasságok és az általános képességek. (Csapó, 2004, 293. o.) Feleletválasztó feladatok: megoldásuk során a tanulók kész, elıre megadott válaszok közül választják ki a megfelelıt (helyeset, jót, igazat stb.). (Csapó, 2004, 313. o.) Feleletalkotó feladatok: a választ a tanuló alkotja meg, nem pedig a felkínált lehetıségek közül választ. (Csapó, 2004, 313. o.) Súlyozás: olyan eljárás, amelynek során a feladatelemekhez különbözı pontszámokat rendelünk a feladatelemek fontossága és/vagy a nehézsége szerint. (Csapó, 2004, 303. o.)

2 Ekvivalens tesztváltozatok: olyan tesztek, amelyek különbözı feladatokat tartalmaznak, de arányosan válogatva ugyanabból a feladathalmazból. Meghatározott valószínőséggel egymás helyettesítésre használhatók. (Csapó, 2004, 313. o.) Standardizálás: a teszt felvétele statisztikailag reprezentatív mintán, majd az eredmények alapján a nyerspontok átszámítás standard skálára. (Csapó, 2004, 314. o.) Adatfelvételi objektivitás: a teszteredmény független az adatfelvevı személytıl. (Csapó, 2004, 284. o.) Értékelési objektivitás: a teszteredmény független a tesztek javítását, kódolását és értékelését végzı személytıl. (Csapó, 2004, 285. o.) Interpretációs objektivitás: a teszteredmény független az eredmények felhasználásától, értelmezésétıl. (Csapó, 2004, 286. o.) Reliabilitás: a teszt megbízhatósága; azt fejezi ki, hogy a teszt mennyire jól méri azt, amit mér. (Csapó, 2004, 314. o.) Validitás: a teszt érvényessége; azt fejezi ki, hogy a teszt valóban azt méri-e, aminek a mérésére felhasználjuk. (Csapó, 2004, 314. o.) Tudásszintmérı tesztek: ismeret-jellegő tudás vizsgálatára alkalmas mérıeszközök. Képességvizsgáló tesztek: irányulhatnak általános értelmi tulajdonságok vizsgálatára, mint pl. az intelligencia, a kreatív gondolkodás, a problémamegoldó gondolkodás, és mérhetnek speciális képességeket is, mint pl. a zenei, a verbális képességek stb. (Pedagógiai Lexikon, szerzı: Csapó Benı) Kérdıívek szerkesztése és használata Kérdıíves felmérés (ankét módszer): az írásbeli kikérdezés egyik változata; kérdıív segítségével történı kikérdezés, amely a kérdésektıl függıen vélemények, tanult ismeretek felderítésére alkalmas. (Nádasi, 2004, 209. o.) Hipotézis: olyan elméletileg megfogalmazott tétel, amely empirikus eszközökkel igazolható vagy elvethetı. (Horváth, 2004, 24. o.) Populáció (alapsokaság): azon személyek összessége, akikre a kutatás eredményeit vonatkoztatni szándékozunk. (Falus, 2004, 32, o.) Reprezentativitás: a vizsgálatba bevont személyek (minta) a kutatás szempontjából fontos jegyekben tükrözik a populáció egészét és ez statisztikai eljárásokkal is bizonyítható (Nádasi, 2004, 172. o.) Nyílt kérdések: olyan kérdések, amelyekre az alany tartalmilag szabadon adhatja meg válaszát, a behatárolás legfeljebb terjedelmi lehet. (Nádasi, 2004, 174. o.) Zárt kérdések: olyan kérdések, amelyek megválaszolása során az alanyt döntési helyzetbe hozzuk; a helyesnek ítélt választ ki kell választania, megállapításokat értékelnie, esetleg rangsorolnia. (Nádasi, 2004, o.) Attitődvizsgálat: az írásbeli kikérdezés egyik változata; a viszonyulások feltárását a kérdıívben elhelyezett attitődskálák és/vagy intenzitás-kérdések szolgálják. (Nádasi, 2004, 209. o.) Differenciális skála: olyan attitődskála, amelyben az attitődállításokhoz skálaértékeket rendelnek (0-11 intervallumban); egy személy attitődjének skálaértéke azoknak a kijelentéseknek a középértéke, amelyekkel egyet értett. (Nádasi, 2004, 188. o.)

3 Összegzı skála: olyan attitődskála, amellyel a személyek attitődje közvetlenül skálázható; típusa a Likert skála, amely az egyetértés vagy egyet nem értés különbözı mértékének kifejezésére alkalmas 5, 7, 9 fokozatú skálán. (Nádasi, 2004, 189. o.) Kumulatív skála: olyan attitődskála, amellyel az attitődállítások és a személyek attitődjei közösen skálázhatók; típusa a Guttman-féle perfekt skála, amelyben a magasabb értékő, nagyobb súlyú állítás igenlése, teljesülése maga után vonja az alacsonyabb értékő, kisebb súlyú állítás teljesülését is. (Horváth, 2004, o.) A tanulók értékelése Énkép: azon tulajdonságok összessége, amelyeket a személy magával szemben igaznak tart. (Szabó, 1993, 29. o.) Kognitív disszonancia: kellemetlen feszültséggel járó állapot, melyet akkor élünk át, ha tudatunkban két tartalom ellentmondásba kerül, ekkor önigazolást keresünk. (Szabó, 1993, 40. o.) Müller-Lyer-illúzió: az észlelés bizonytalanságának egyik formája, amelyben eltérítı hatások következtében különbözı módon észleljük ugyanazt a jelenséget. Haloeffektus: a személyészlelés jellegzetes torzítása, amelyben néhány pozitív vagy negatív vonás alapján értékelünk egy másik személyt oly módon, hogy az elsıként megfigyelt vonásokat kiterjesztjük a megítélendı személy összes tulajdonságára. (Pedagógiai Lexikon, szerzı: Faragó Klára) Pygmalion-effektus: az önmagát beteljesítı jóslat jelenségkörébe tartozik, mely az elvárások valóságalakító hatását jelöli: a másik ember sokféle tényezı által torzított megismerése alapján elvárások fogalmazódnak meg, amelyek a sugallt információknak megfelelıen ténylegesen bekövetkezı eseményekké, cselekvésekké válnak a partner viselkedésében. (Pedagógiai Lexikon, szerzı: Kırıssy Judit) Attribúcióelmélet: az értékelés során elért teljesítménytıl függıen tulajdonítunk okot. Szöveges értékelés: szöveg formájában megfogalmazott, részletesen kifejtett, tartalmában komplex, a fejlıdést elısegítı értéklet. (Hunyadyné és M. Nádasi, 2004 alapján) Vizsga: elıre meghirdetett követelmények és elızetesen tisztázott módszerek szerint lebonyolított mérési-értékelési eljárás. (Báthory, 2000, 273. o.) Prediktív validitás: a szelekciós eljárások egyik jóságmutatója, amely a továbbtanulási alkalmasságot jelzi elıre. (Mátrai, 2001, 78. o.) Intézményértékelés Hatékonyság: az oktatás minıségének egyik dimenziója, amely azt adja meg, hogy az oktatás költségei arányban/összhangban vannak a teljesítménnyel. (Lannert, 2005 alapján) Méltányosság (equity): olyan oktatási környezetre vonatkozik, amelyben az egyéneknek módjukban áll, hogy képességeik és tehetségeik alapján fontoljanak meg választási lehetıségeket és hozzanak döntéseket [ ]. (European Benchmarks, 2002; idézi: Keller és Mártonfi, o.) Pedagógiai hozzáadott érték: Az iskola egy adott idıtartam alatt mit (mennyit) ad hozzá a tanulók tudásához valamely jól definiált területen. (Csapó, 2002a alapján) Intézményértékelés: folyamatosan végzett személyes felelısségvállalásra ösztönzı visszajelentési forma egy intézmény elért teljesítményérıl, a mőködés jellemzıirıl az iskolát hasz-

4 nálók informálása és a külsı elszámoltathatóság céljából. (Baráth, Cseh és Kristófné, 2007 alapján) Intézményellenırzés: alkalomszerően, egyes kijelölt személyek által végzett értékelési forma egy intézmény hibáinak megtalálása, a szankcionálás vagy jutalmazás céljából (Baráth, Cseh és Kristófné, 2007 alapján) Q7 modell: a közoktatás sajátosságait figyelembe vevı intézményértékelési modell (Baráth, Cseh és Kristófné, 2007 alapján) Rendszerszintő értékelés Szakértelem (expertise): az adott szakterület által meghatározott konkrét ismeretek, készségek és képességek együttese, amely teljes mértékben tartalomfüggı és nem vagy csak nagyon szők korlátok között transzferálható. (Csapó, 2002b alapján) Mőveltség (literacy): az adott kultúrában releváns, felhasználható készségek, képességek, ismeretek összessége, társadalmilag értékes tudás, amely közepes mértékben tartalomfüggı, bizonyos határok között transzferálható. (Csapó, 2002b alapján) Komplex problémamegoldás: az egyén arra való képessége, hogy kognitív eljárásokat használjon valós, a tudományterületeket átfogó helyzetekben [ ]. (Molnár, 2006; idézi: Horn és Sinka, 2006, 358. o.) Monitor-típusú felmérések: négy-öt évente ugyanazt a tanulói populációt mindig azonos mőveltségi területen vizsgáló felmérések a teljesítmények idıbeli változásának, a teljesítménytrendek tanulmányozása céljából. (Báthory, 2000, 251, o.) Hivatkozott irodalom Baráth Tibor, Cseh Györgyi és Kristóf Lajosné (2007): Intézményértékelési módszerek, eszközök - A Q7 modell. Minıségfejlesztés az oktatásban. Verlag Dashöfer Kiadó, Budapest. Báthory Zoltán (2000): Tanulók, iskolák - különbségek. Egy differenciális tanításelmélet vázlata. OKKER Kiadó, Budapest. Báthory Zoltán és Falus Iván (1997, szerk.): Pedagógiai Lexikon. Keraban, Budapest. (A lexikon új változata: Csapó Benı (2002a): Az osztályok közötti különbségek és a pedagógiai hozzáadott érték. In: Csapó Benı (szerk.): Az iskolai mőveltség. Osiris Kiadó, Budapest Csapó Benı (2002b): Tudás és kompetenciák. Csapó Benı (2004): Tudásszintmérı tesztek. In: Falus Iván (szerk.): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. PSZMP - Keraban Kiadó, Budapest. Falus Iván (2004): A pedagógiai kutatás metodológiai kérdései. In: Falus Iván (szerk.): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. PSZMP - Keraban Kiadó, Budapest. Horn Dániel és Sinka Edit (2006): A közoktatás minısége és eredményessége. In: Halász Gábor és Lannert Judit (szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról Országos Közoktatási Intézet, Budapest ftp://ftp.oki.hu/jelentes2006/jelentes2006-pdf-teljes.pdf Horváth György (2004): A kérdıíves módszer. Mőszaki Könyvkiadó, Budapest. Hunyady Györgyné és M. Nádasi Mária (2004, szerk.): Osztályozás? Szöveges értékelés? Dinasztia Tankönyvkiadó, Budapest. Keller Judit és Mártonfi György (2006): Oktatási egyenlıtlenségek és speciális igények. In: Halász Gábor és Lannert Judit (szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról Országos Közoktatási Intézet, Budapest ftp://ftp.oki.hu/jelentes2006/jelentes2006-pdf-teljes.pdf Lannert Judit (2005): Hatékonyság, eredményesség és méltányosság. In: Simon Mária és Kósa Barbara (szerk.): Minıség eredményesség hatékonyság. Az Országos Közoktatási Intézet Konferenciája, Országos Közoktatási Intézet, Budapest. Hatekonysag Mátrai Zsuzsa (2001): Érettségi és felvételi külföldön. Mőszaki Könyvkiadó, Budapest.

5 Nádasi Mária (2004): A kikérdezés. In: Falus Iván (szerk.): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. PSZMP - Keraban Kiadó, Budapest. Réthy Endréné (1993): Pszichológiai tesztek. In: Falus Iván (szerk.): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. Keraban Kiadó, Budapest. Szabó Éva (1993): A vizsgáztatással összefüggı pszichológiai ismeretek. In: Golnhofer Erzsébet, M. Nádasi Mária és Szabó Éva (1993): Készülünk a vizsgáztatásra. PSZMP - Korona Kiadó, Budapest