J. R. Ward Kapzsiság. A fordítás alapjául szolgáló mű: J. R. Ward: Covet

Átírás

1 J. R. Ward Kapzsiság A fordítás alapjául szolgáló mű: J. R. Ward: Covet A szerzőtől az Ulpius ház Könyvkiadónál megjelent: Éjsötét szerető Síron túli szerető Megsebzett szerető Életre keltett szerető Feloldozott szerető Megváltott szerető Beavatás Előkészületben: Megbosszult szerető Copyright Jessica Bird, 2009 All rights reserved Hungarian translation Kerekes Éva, 2009 Ulpius ház Könyvkiadó, 2009 ISBN

2 A mi Theónknak Előszó A démon olyan csúnya szó. Arról nem is beszélve, hogy mennyire régies. Ha valaki kiejti a száján, hogy démon", az emberek rögtön vagy Hieronymus Bosch tekergős építményeire, vagy pedig Dante idióta pokolbeli veszteseire gondolnak. De most őszintén. Képzeld ide a lángokat, a megkínzott lelkeket, meg azt, hogy mindenki üvölt. Jó, a pokolban talán túl nagy a forróság. És, ha udvari festőt kellene választaniuk, tutira Bosch lenne a befutó. De nem is ez a lényeg. A démon úgy tekint önmagára, mint a szabad akarat edzőjére. Hát nem sokkal jobban és korszerűbben hangzik így? Vagy hívhatnánk akár anti Oprah nak is. Minden a befolyásolásról szól. Igazság szerint a lélek jellemvonásai nem sokban különböznek az emberi test alkotóelemeitől. A test számos csökevényes cuccal rendelkezik, ilyen például a vakbél vagy a bölcsességfog. Ezek legfeljebb szükségtelennek bizonyulnak, a legrosszabb esetben viszont veszélyeztetik az egész test működését. Ugyanez a helyzet a lelkekkel. Itt is találunk egy csomó felesleges dolgot, amelyek gátolják a megfelelő teljesítményt, és úgy fityegnek fertőzésre várakozva, mint a fent említett vakbél. Hit, remény, szeretet... Bölcsesség, mértékletesség, igazságosság és bátorság... Egy nagy zűrzavar az egész, ami csak 2

3 túlterheli az ember szívét azzal az átkozott erkölccsel. És meggátolja, hogy érvényre juthasson a lélek öröklött vágya: a rosszindulatra. Egy démonnak pedig az a feladata, hogy segítsen az embereknek felismerni és kifejezni valós énjüket anélkül, hogy azt egy kicsit is beárnyékolná az emberiesség szikrája. Amíg az emberek hűek maradnak a természetükhöz, addig démoni szemszögből nézve minden úgy megy, mint a karikacsapás. És az utóbbi időben többnyire így is van. Csak gondoljunk a világot sújtó háborúkra, a bűnözésre, a környezetszennyezésre, a Wall Streetként ismert pénzügyi pöcegödörre és még sorolhatnánk. De alakulnak a dolgok. Csakhogy ez még mindig nem elég, és ketyeg az óra. Hogy egy sporthasonlattal éljek, a Föld csak játszik és futkározik a labdával a pályán, miközben a játék a stadion megépítése óta zajlik. A Gonosz a hazai csapat. A vendégcsapat pedig fanfározó angyalokból áll, akik a boldogság rémképét: a mennyországot hirdetik. Az itteni udvari festő egy szentimentális giccsmázoló. Minden lélek az irányító szerepét tölti be a pályán, és részese a Jó kontra Gonosz egyetemes küzdelmének. Az eredményjelző táblán az illető játékos földi pályafutása alatt elkövetett tetteinek erkölcsi értéke villog. A születés a kezdőrúgás, a halál a játék vége, aztán a pontszámot hozzáadják egy nagyobb részeredményhez. Az edzőknek az oldalvonalon kívül kell maradniuk, de különböző pótjátékosokat pályára küldhetnek az emberek mellé, hogy befolyásolják a dolgokat, és időt is kérhetnek egy kis buzdító szellemű megbeszélésre. Más néven halálközeli élményre". Na, itt a bibi. A Teremtő, mint egy néző a hideg lelátón, egy főszezon utáni meccsen, túl sok hot doggal a 3

4 hasában, miközben egy szurkoló torkaszakadtából üvölt a háta mögött, azon gondolkozik, hogy olajra kéne lépnie. Túl sok töketlenkedés. Túl sok időtkérés. Túl sok döntetlen, amely túl sok megoldatlan hosszabbításhoz vezetett. A kezdetben lebilincselően izgalmas mérkőzés nyilvánvalóan elvesztette a vonzerejét, és a csapatokat szépen felszólítják, hogy ideje lenne befejezni. Minden egy irányítón áll. Egy irányítón és hét, még le nem játszott akción. Hét lélek, akik a jó és a gonosz közti leheletvékony határon ingadoznak... Hét lehetőség arra, hogy eldőljön, vajon az emberiség jó vagy gonosz e. Itt nincs döntetlen, és a tét? A világon minden. Ha a Gonosz győzedelmeskedik, az egész kóceráj, valamint a valaha létezett és az összes jövőbeni játékos is a birtokába kerül. Az angyalok pedig az idők végezetéig a rabszolgái lesznek. Ehhez képest a bűnös emberi lelkek kínzása dögunalom. Viszont, ha az angyalok nyernek, akkor a világ egy nyamvadt óriási karácsonyeste lesz, ahol a boldogságszeretet melegség gondoskodás fojtogató hulláma mindent elborít. És e förtelmes történetben a Gonosz nemcsak az univerzumból tűnne el mindörökre, hanem az emberiség tudatából és szívéből is. A fenti boldogság és öröm ellenére mégiscsak ez a legjobb végkifejlet, nem? Mintha egy bottal folyamatosan szemen döfködnének. A Gonosznak esze ágában sincs veszíteni. Nem tekinti lehetőségnek. A hét lehetőség nem tűnik soknak, és a vendégjátékosok megnyerik a metafizikai pénzfeldobást. Vagyis ők közelíthetik meg azt a bizonyos irányítót, aki beviszi a hét labdát. 4

5 Hm, igen... az irányító. Nem meglepő, hogy ennek a kulcsszereplőnek a kiválasztása parázs vitákat vált ki. Végül azonban sikerül egy olyan illetőt találni a pozícióra, akit mindkét oldal elfogadhatónak ítél... Egy olyan embert, akitől mindkét csapat edzője elvárja, hogy értékeiknek és céljaiknak megfelelően megfordítsa a meccs állását. Azzal a bizonyos hét le nem játszott akcióval. Csórikámnak fogalma sincs arról, mibe csöppent. Annyi biztos, hogy a Gonoszt nem érte felkészületlenül, hogy egy ilyen sorsdöntő jelentőséggel bíró felelősséget egy halandóra bízzon. Hiszen a szabad akarat befolyásolható és ezen alapult az egész játszma. Egy szó mint száz, a Gonosz is csatlakozik a játékosokhoz. Természetesen ez szabályellenes, de mi mást várhatnánk tőle? Az ellenfele egyszerűen képtelen ugyanerre. Ez volt a hazai csapat előnye: tudták, hogy az angyalok mindig tisztességesen játszanak. Mert muszáj nekik. Ezt a szívást. 5

6 Első fejezet A lány bukik rád. Jim Heron erre felpillantott, megszakítva a sörével folytatott szemkontaktust. Körülnézett a zsúfolásig teli, félhomályban fürdő klubban, a tekintete átsiklott a feketébe öltözött és láncokkal teleaggatott testek tömegén, és a szex illatától és elszántságtól terhes közegben meglátta a szóban forgó nőt. A kék ruhás nő a Vasálarc Klub egyik mennyezeti lámpája alatt állt, az aranyszínű fény beragyogta Brooke Shields et megszégyenítő barna hajkoronáját, elefánt csontszínű bőrét és tökéletes alakját. Igazi látomás volt, színpompás öltözékében kitűnt a neoviktoriánus Prozac zabáló embertömegből. Gyönyörű volt, akár egy topmodell, és olyan szemkápráztató, mint egy angyal. És tényleg őt bámulta, habár Jim nem volt biztos benne, hogy tényleg bukik rá. A nőnek mélyen ülő szeme volt, ami azt jelentette, hogy amikor ránézett, a belőle sugárzó sóvárgás amelytől Jimnek hirtelen nehezebben ment a levegővétel csak a koponya-felépítésének volt köszönhető. Vagy csak éppen azon tűnődött, hogy mi a fenét keres Jim a klubban. Akkor már ketten voltak így. Haver, mondom, hogy az a nő bukik rád. Jim rápillantott Mr. Randi gurura. Adrian Vogel volt az oka, hogy ebben a klubban kötött ki, és be kellett vallania, hogy a Vasálarc egyértelműen Adriannek való hely volt: tetőtől talpig feketébe öltözött, és piercingek lyukasztották át testének oly részeit, amelynek közelében más ember nemigen engedne tűt. 6

7 Ugyan kortyolt még egyet a söréből Jim. Nem vagyok az esete. Biztos vagy benne?! Igen. Te hülye vagy. Adrian végigszántott fekete fürtjein, de a haja visszaugrott az eredeti helyzetbe, mintha idomítva lenne. Ha nem az építőiparban dolgozott volna és nem káromkodott volna úgy, mint egy kocsis, az ember komolyan gondolkodóba eshetett volna, mennyi időt tölt el Ad a szupermarketben haj balzsamok és hajkencék kiválasztásával. Eddie Black volt a másik fickó velük, aki most bőszen csóválta a fejét. Csak azért, mert nem érdekli a lány, még nem hülye. Mondod te. Élni és élni hagyni, Adrian. Mindenkinek így a legjobb. Ahogy visszaereszkedett a bársonyfotelbe, Eddie inkább tűnt egy motorosbanda tagjának, mint gótnak. Farmerben és bakancsban legalább annyira nem illett bele a díszletbe, mint Jim. Hatalmas termete és fura vörösesbarna szeme miatt azonban nehéz volt bárhol máshol elképzelni a fickót, mint egy csapat profi birkózó körében. Az építkezésen még a hosszú hajfonata miatt sem cseszegették, pedig az agyament tetőfedők nemigen szoktak ilyesmit kihagyni. Hát, Jim, nem vagy túl bőbeszédű. Adrian végigpásztázta a tömeget, nyilván magának keresett egy másik kék ruhás bombázót. Amikor nem talált, odaintett az asztaluk körül serénykedő pincérnőnek. Egy hónapja dolgozom veled, szóval tudom, hogy nem azért nem beszélsz, mert hülye vagy. Nincs sok mondandóm. 7

8 Ezzel nincs is semmi baj motyogta Eddie. Talán Jim ezért csípte Eddie t jobban. A fickó is tagja volt a Keveset beszélünk, mert férfiak vagyunk klubnak, legtöbbször egy^ bólintással vagy fejrázással is megértette magát, szavak nélkül. Hogy hogy a fenébe lettek ennyire jóban Adriannel, akinek be nem állt a szája, a mai napig titok. És az, hogy még össze is bútoroztak, felfoghatatlan volt. Tökmindegy. Jimnek esze ágában sem volt a miértekbe és hogyanokba belefolyni. Semmi személyes. Igazából mindketten olyan keményfejű okostojások voltak, akikkel más körülmények között, egy másik időben és bolygón szívesen barátkozott volna, de itt és most semmi köze nem volt hozzájuk. Egyedül azért mondott igent a meghívásra, mert Adrian megfenyegette, hogy addig fogja nyaggatni, amíg be nem adja a derekát. Lényeg a lényeg: Jim jól elvolt a magányos farkas rutinnal, amely szerint mindenki hagyja békén és kész. Miután otthagyta a hadsereget, erre arra csavargott, és csak azért kötött ki végül Caldwellben, mert itt unta meg a vezetést. És amint befejezték az építkezésen az aktuális melót, Jim úgy tervezte, hogy összepakol és továbbáll. Ha a volt főnökére gondolt, jobbnak is tűnt mozgó célpontként élni. Csak a jóisten a megmondhatója, hogy mikor bukkan fel egy újabb különleges megbízatás" és fogják be a feladat teljesítésére. Megitta a maradék sörét, miközben azon morfondírozott, milyen mázli, hogy semmi más cucca nincs, a ruháit, a kocsiját és azt a lerobbant Harley t leszámítva. Hát, nem sokat tud felmutatni harminckilenc év után... A francba... pont ma. Negyvenéves lett. Ma este ünnepli a születésnapját. 8

9 Szóval tudnom kell, Jim mondta Adrian, miközben előredőlt a kanapén, van e lányod. Azért nem csíped fel Kékruhást? De most komolyan, öregem, iszonyú dögös. Nem csak a külső számít. De azért nem árt. A pincérnő ekkor ért oda az asztalukhoz, és amíg a többiek rendeltek még egy kört, Jim újra a beszélgetés témájára pillantott. A nő nem fordult el. Még csak nem is pislogott. Csak szép lassan megnyalta tűzpiros ajkát, mintha eddig arra várt volna, hogy Jim újra ránézzen. Jim az üres sörösüvegére összpontosított, és muszáj volt egy kicsit mozgolódnia a boxban, mert úgy érezte, mintha valaki égő szenet csúsztatott volna a gatyájába. Már jó régóta nem volt nővel. Fogalmazzunk úgy, hogy Britney még szűz volt. Annyira régen. Na, és ki hitte volna, hogy a teste régóta készen áll egy hús vér nőre, a jó öreg balkezest nyugdíjazva? Oda kéne menned hozzá folytatta Adrian. És mutatkozz be. Jó nekem itt, ahol vagyok. Talán újra fontolóra kellene vennem a szellemi képességeidet kontrázott Adrian, miközben vaskos ujjaival az asztalon dobolt, és nagy ezüstgyűrűjén megcsillant a fény. Vagy legalábbis a szexuális beállítottságodat. Tedd azt. Adrian káromkodott egy cifrát, és végre eljutott az agyáig, hogy talán nem kellene a Kékruhást tovább erőltetnie Jimnél. Na jó, befejeztem. A fickó nekidőlt a kanapé háttámlájának, így elég hely maradt Jimnek és Eddie nek, hogy kényelmesen 9

10 elterpeszkedhessenek. Ahogy az könnyen megjósolható volt, Ad nem bírta sokáig befogni a száját. Na, és a lövöldözésről hallottatok? Jim a homlokát ráncolta. Megint volt egy? Aha, a holttestet a folyónál találták meg. Általában ott bukkannak fel. Hová jutott ez a világ? tette fel a költői kérdést Adrian, majd felhajtotta a maradék sörét. Mindig is ilyen volt. Gondolod? Jim hátradőlt, miközben a pincérnő letette a fiúk elé az újabb söröket. Nem gondolom, tudom. Te absolvo in nomini Padre, et Filis, et Santo Sprito... Marie Terese Boudreau a gyóntatófülke rácsos ablakára függesztette a tekintetét. A rács túloldalán látni lehetett a pap arcélét, mégha erősen árnyékba burkolózott is. Ennek ellenére felismerte. Ahogy a pap is felismerte őt. Sőt arról is tudomása volt, hogy Marie Terese mivel foglalkozott, és miért kellett hetente legalább egyszer gyónni járnia. Menj, gyermekem! Isten veled. Amint a pap behajtotta a kettejüket elválasztó ablaktáblát, a nőre rátört a pánik, satuba fogva a mellkasát. Ezekben a csendes pillanatokban, amikor megvallotta a bűneit, és fény derült arra, milyen megalázó helyen dolgozott, minden, amit mondott, hirtelen rivaldafénybe került, szemléltetve az életét egyre inkább behálózó erkölcsi romlást. Mindig kellett egy kis idő, mire a képek elhalvanyúltak. Mint, ahogy a fojtogató érzés is, amelyet annak tudata váltott ki, hogy hová is ment ezután. 10

11 Markába fogta a rózsafüzért, és betette a kabátja zsebébe, majd a földről felvette a táskáját. A gyóntató fülke előtt elhaladó léptek hallatán megtorpant, és várt egy kicsit. A munkahelyén annyit mutatott magából, amennyit csak lehetett, ezért a munkán kívüli életében megpróbált a lehető legészrevétlenebb maradni. Más oka is volt rá, hogy kerülje a feltűnést. Amikor a férfi bőrtalpú cipőjének kopogása elhalkult a márványpadlón, széthúzta a vörös bársonyfüggönyt, és kilépett a fülkéből. A caldwelli Szent Patrick katedrális csupán feleakkora lehetett, mint a Manhattanben lévő társa, de még az alkalmi templomba járók is áhítattal léptek be ide. A gótikus boltívek olyanok voltak, mint az angyalok szélesre tárt szárnyai, a magasra törő mennyezet pedig mintha egyenesen a mennyország kapuit döngette volna. Marie Terese érdemtelennek, ugyanakkor hálásnak érezte magát, hogy a templom falain belül tartózkodhat, és imádta az ott terjengő illatot. Méhviasz, citrom és tömjén. Csodálatos. Ahogy a szentek kápolnái mellett elhaladt, ki kellett kerülnie az ablaksor körüli mozaikfríz megtisztításához épített állványzatot. A fogadalmi gyertyák pislákoló fénye és a mozdulatian szobrokra vetődő gyenge fénypászmák most is nyugalmat sugároztak, és arra emlékeztették, hogy a lét bevégeztézel egy örökkévalóságig tartó béke vár minden megfáradt lélekre. Feltéve, hogy az embert beengedik a kapun. A katedrális oldalbejáratait pontban este hat órakor bezárták, ezért általában a főbejáraton tudott már csak kimenni a fenséges bejárat tervezője előtt valószínűleg magasztosabb cél lebeghetett. A faragott ajtókat sokkal inkább a vasárnapi misére beözönlő emberek százainak... 11

12 vagy fontos házassági ceremóniák vendégeinek fogadására szánhatták... vagy az erkölcsös híveknek. Marie Terese határozottan az oldalbejáratot részesítette volna előnyben. Legalábbis jelenleg. Éppen nekinehezedett a vastag faajtónak, amikor valaki a nevét suttogta. Hátrapillantott a válla felett. A homályban senkit sem látott. A katedrálisban egy lélek sem volt rajta kívül. Hahó? Kiáltása visszhangot vert. Atyám? Amikor nem érkezett válasz, megborzongott, és egy hirtelen impulzustól vezérelve nekirontott a bal ajtótámlának, és szinte kirobbant a hűvös áprilisi éjszakába. Gyapjúkabátjának gallérját szorosabbra húzta, és szökkenő léptei csak úgy kopogtak a lépcsőn. Kocsiját az utca túloldalán hagyta, és meg kellett várnia, míg egy kombi elhaladt előtte, majd átszaladt az úttesten. Amint bepattant az autóba, szélsebesen bezárta az ajtót. Hevesen zihálva körülnézett. A kopasz falc alatt baljós árnyékok szelték keresztbe kasul a járdát, és a hold előbukkant az elvonuló felhők mögül. De senki nem követte, nem látott se egy sí maszkos férfit, se egy lopakodó támadót. Senki nem volt ott. A Toyotába csak nehezen sikerült életet lehelni. Mint mindig. Miután belenézett a tükörbe, lassan kigurult az úttestre, és elindult a városközpontba. A tovasuhanó utcai lámpák és autók fénye egy pillanatra elvakította, megvilágította az anyósülésen heverő fekete vászontáskát. Az a borzasztó munkaruha volt benne, amit már egy éve hordott. Amint sikerül ezt a rémálmot maga mögött tudnia, elégeti az egészet a hozzá tartozó aligtakaró szíjakkal együtt. 12

13 A Vasálarc volt a második hely, ahol dolgozott". Az elsőt körülbelül négy hónapja felrobbantották. Szó szerint. Alig tudta elhinni, hogy még mindig ebben a szakmában dolgozik. Minden egyes éjszaka úgy érezte, hogy visszaszippantja egy rossz álom, és már abban sem volt biztos, hogy a gyónás segít-e bármit is a kialakult helyzeten, vagy sem. Néha azt érezte, hogy mindössze felkavarja magában mindazt a szennyet, amit jobb lenne békén hagyni, de nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy feloldozást találjon. A Vasálarc egy klubokkal, bárokkal és tetováló szalonokkal rogyásig lévő sétányon, a Trade utcán állt, és mint a többi szórakozóhely, ez is nagyon felkapott és népszerű volt a hét minden egyes napján. Marie Terese elhajtott a zord épülethomlokzat és a kígyózó sorban fagyoskodó zombie jelöltek mellett, bekanyarodott egy sikátorba, és a szemeteskonténereket enyhén súrolva a parkolóban kötött ki. Beállt a SZEMÉLYZETI PAR- KOLÓ felirattal ellátott téglafal elé, és a táskáját megragadva kiszállt a kocsiból. A klub tulajdonosa, Trez Latimer ragaszkodott hozzá, hogy valamennyi női dolgozó, legyen szó pincérnőről, bárpultosról, táncosról vagy bárki másról, a bejárati ajtóhoz legközelebb lévő kijelölt parkolóhelyeket használja. Legalább olyan gondoskodó és jó főnök volt, mint korábban a Tiszteletes, és ezt minden munkavállalója nagyra értékelte. Caldwellnek volt egy nagyon rossz oldala is, és a Vasálarc alkalmazottai pont ennek a közepén dolgoztak. Marie Terese még szorosabbra fogta a gallérját, és felnézett az égre. A csillagok és a hold egyaránt tiszteletüket tették, a város élénk fényei azonban elhomályosították a pazar mennyei látképet, amely így 13

14 távolibbnak tűnt, mint valaha. Lehunyta a szemét, és mélyeket szippantott az éjszakai levegőből. Amikor kinyitja, már valaki más bőrében és agyában lesz. Egy olyan valakiében, akit nem ismert, és akire esze ágában sem volt emlékezni a jövőben. Egy olyan valakiében, akitől undorodott. Akit gyűlölt. Utolsó lélegzet. Mielőtt résnyire nyitotta volna a szemét, ismét elöntötte a pánik, és a hideg ellenére az egész testét kiverte a víz, még a homlokát is. A szíve úgy dörömbölt, mintha rabló elől menekülne, és elgondolkozott rajta, hogy vajon hány ilyen éjszakát lesz még képes elviselni. A szorongás minden héttel rosszabb lett, mint egy lavina, amely lassan, de biztosan zuhan alá a hegyen, maga alá temetve mindent és mindenkit jeges fogságába. De nem hagyhatta abba. Még mindig tetemes adóssága volt... részben pénzbeni, részben természetbeni. Amíg vissza nem tud jutni oda, ahonnan indult, olyan helyen kellett maradnia, ahol nem akart. Mindamellett azt mondta magának, hogy igenis meg akarja tapasztalni a szorongást, azaz még nem adta meg magát teljesen a körülményeknek. Korábbi énjéből egy rész legalább túlélte. A kis belső hang szerint azonban már nem sokáig lesz ez így. Váratlanul kivágódott a klub hátsó bejáratának ajtaja, és egy kis akcentussal színezett hang a lehető legkedvesebben megkérdezte: Jól vagy, Marie Terese? A lánynak felpattant a szeme, felöltötte a maszkját, és nyugalmat színlelve odalépett a főnökéhez. Trez minden bizonnyal az egyik biztonsági kamerán figyelte. Nagyon ügyelt a biztonságra, és egy pillanatig sem habozott, hogy közbeavatkozzon, és megvédje, akit kell. 14

15 Minden rendben, Trez, koszi. A férfi kitárta előtte az ajtót, és amint elsétált mellette, sötét szeme tetőtől talpig végigmérte. Kávészínű bőrével, leginkább etiópiainak tetsző, finom csontozatú arcával és tökéletesen metszett ajkával, Trez Latimer vonzó férfi volt de őt mindenekelőtt a modora nyűgözte le. Az udvariasságot mesterfokozatra fejlesztette. Habár épeszű ember nem akarna vele ujjat húzni. Minden este ezt csinálod mondta Trez, amint bezárta mögöttük az ajtót, és a hevederzárat is ráfordította. Ott állsz a kocsi mellett, és az eget kémleled. Tényleg? Valaki bántott? Dehogy, de ha így lenne, rögtön szólnék neked. Akkor bánt valami? Nem. Minden oké. Trez egyáltalán nem volt erről meggyőződve, de lekísérte Marie- Terese-t a női öltözőig, és az ajtónál elváltak útjaik. Tudod, hol találsz meg, ugye? Bármikor a rendelkezésedre állok. Tudom. Es köszönöm. Ekkor a férfi a szíve fölé helyezte a kezét, és kurtán meghajolt. Örömömre szolgál. Az öltözőben enyhe verítékszag és samponillat terjengett, a kilencszer kilencméteres helyiség falai mellett hosszú fémszekrények sorakoztak, és a padlóba csavarozott padsorok szabdalták fel a teret. A szemközti falnál hatalmas tükör állt, és egy majd' két méter hosszú pult, amelyen mindenféle kozmetikumok hevertek szerteszét. Mint mindig, most is egyedül volt. Mindig ő érkezett meg elsőnek, és ő volt az első, aki távozott. Mivel már a 15

16 munkára összpontosított, nem volt helye tétovázásnak, ment minden, mint a karikacsapás. A kabátot beakasztotta a szekrénybe. A cipőjét lerúgta. A haját leeresztette. Kinyitotta a vászontáskát. A kék farmer, a fehér garbó meg a királykék gyapjúpulcsi lekerült róla, és helyette olyan szerelésbe bújt, amelyben Halloweenkor még jelmezbálon sem mutatkozna. Tizennyolc centis szoknya, a bordáit is alig fedő top, csipkés szélű combfix, valamint tűsarkú cipő, amely törte a lábát. Ez volt a munkaruhája. Persze mindez feketében. A Vasálarcban a fekete volt az uralkodó szín, mint ahogy az előző klubban is. A munkán kívül sosem hordott feketét. Körülbelül egy hónapja dolgozott már ezen a helyen, amikor minden fekete vagy fekete mintás cuccot kidobált a ruhatárából. A falitükörben tanulmányozva magát ráfújt egy adag hajlakkot dús barna hajára, és turkálni kezdett a szemhéjfestékek és pirosítok között. Kizárólag sötét és csillámos árnyalatokat választott, amelyek körülbelül annyira voltak ártatlanok, mint a Playboy villa nyuszijai. Rutinos mozdulatokkal vastag fekete vonalat húzott a szemhéjára, majd műszempillát ragasztott fel. Végül a táskájából kihúzott egy tubus szájfényt. Rúzson sohasem osztozott a többi lánnyal. Mindenkit alaposan kivizsgáltak havonta, de nem akart kockáztatni: tudta, hogy mit csinál, és kínosan ügyelt a biztonságra. Lehet, hogy a többi lánynak alacsonyabbak az elvárásai. A szájfénynek mesterséges eper íze volt, de akkor is ez volt a legfontosabb kiegészítő. Soha nem csókolt meg senkit. Soha. A legtöbb férfi ezzel tisztában volt, de vastagon bekent ajkával rögtön véget vethetett bárminemű vitának: minden férfi el akarta kerülni, hogy a felesége vagy a barátnője megtudja, merre járt a haverokkal" sörözni. 16

17 Marie Terese nem nézett a tükörbe, hanem megfordult, és elindult a zajtól és emberektől terhes klubhelyiségbe. Várta a munka. Ahogy a félhomályos, hosszú folyosón lépkedett a klub főhelyisége felé, a zene hangereje egyre erősödött, akárcsak az ő szívverése. Talán egy és ugyanaz volt a kettő. A folyosó végén kitárult előtte a tánctér, és a sötétli lára mázolt falak, a fekete csempézett padló és a gyenge világítás olyan benyomást keltett, mintha az ember egy barlangba sétált volna be. A levegő vibrált a szextől, a mennyezetről lelógó kovácsoltvas ketrecekben nők táncoltak, és az árnyékos sarkokban kettesével vagy hármasával vonagló emberi testek mozogtak a vad zene ütemére. Miután a szeme hozzászokott a sötéthez, a jól bevált módszer szerint felmérte a férfikínálatot, és azt kívánta, bárcsak ne tett volna szert ilyen tudásra. Csak a ruha alapján nem lehetett megállapítani, hogy vajon jövőbeni kliensről van e szó, és az sem segített, hogy kivel volt az illető, vagy viselt e jegygyűrűt. Minden férfi tetőtől talpig végigmérte, tehát az sem volt támpont, hogy éppen mely testrészét bámulták meg. Annyi volt a különbség, hogy a leendő jelölt olyan sóvárgással nézett rá, ami több volt mohóságnál: ahogy a tekintete végigfutott a testén, a szégyenteljes aktus az ő részéről már meg is történt. Azonban ez cseppet sem zavarta. Olyat úgysem tudnának vele tenni, ami korábban ne történt volna már meg. És két dologban egészen biztos volt. Egy: előbb utóbb hajnali hármat üt az óra. Kettő: mintahogy az éjszakát is felváltja a hajnal, úgy életének ez a szakasza sem fog örökké tartani. Normálisabb, kevésbé depressziós pillanataiban azzal nyugtatta magát, hogy majd túljut ezen a nehéz 17

18 időszakon, csakúgy, mint egy influenzán. Még, ha nehezen hihető volt is a szebb jövő, bíznia kellett abban, hogy egy reggel kinyitja a szemét, a nap melegen simogatja az arcát, és egy jólesőt nyújtózkodva ráébred, hogy vége a betegségnek, újra ép és egészséges. Feltételezve, hogy csak egy influenzáról volt szó. Mert amin most keresztülment, az inkább rákhoz hasonlított... talán egy kis részt örökre elveszített önmagából, mert elvitte a betegség. Marie Terese elzárta gondolatait agya egyik hátsó zugába, és belevetette magát a tömegbe. Senki nem mondta, hogy az élet egyszerű, móka és kacagás vagy éppen tisztességes. Néha pedig a túlélés érdekében muszáj megtenni olyan dolgokat is, amelyek végképp és teljesen felfoghatatlanok az elme családra és otthonra vágyódó része számára. De az életben nem lehet a rövidebb utat választani, és minden hibáért nagy árat kell fizetni. Mindig. 18

19 Második fejezet Az 1893 ban alapított Marcus Reinhardt Ékszerház Caldwell belvárosának egyik méltóságteljes téglaépületében üzemelt azóta, hogy a mélyvörös falakat összetartó habarcs megszáradt. A cég a nagy gazdasági világválság idejében új tulajdonoshoz került, de az üzlet erkölcsi világképe változatian maradt, és gond nélkül érvényesült a mai internetes világban. Csúcsminőségű, ritka ékszerek: versenyképes áron, amelyhez egyedülálló személyes kiszolgálás jár ez volt a mottó. A jégbort behűtöttem a magánteremben, uram. James Richard Jameson, annak a bizonyos úriembernek az ükunokája, aki 1936 ban Mr. Reinhardttól megvásárolta az üzletet, az egyik vitrin tükrében igazgatta a nyakkendőjét. Pompás. James vetett egy pillantást a három főből álló személyzetre, akiket személyesen választott ki, hogy a záróra után megbeszélt időpontra ott maradjanak. Mindannyian a kötelezően előírt fekete öltözetet viselték, William és Terrance a cég lógójával ellátott arany fekete nyakkendővel, Janice pedig egy 1950 es évekből származó arany ónix nyaklánccal kiegészítve. Legalább olyan elegánsnak és visszafogottnak mutatkoztak, mint a bemutatóteremben található ékszerek zöme, emellett folyékonyan társalogtak angol, illetve francia nyelven. A Reinhardt Ékszerház olyan ékszerválasztékkal büszkélkedhetett, amiért érdemes volt az embernek Manhattanből vagy akár egészen Montrealból ideutaznia. És kivétel nélkül megérte a benzinköltséget. A bemutatóterem minden szegletéből csillogtak villogtak a 19

20 drágakövek, mint egy igazi kis galaxisban. A világításnak köszönhetően az üvegdobozok visszatükrözték a ragyogást: a határvonal elmosódott vágy és szükség között. Még mielőtt az ajtó mellett elhelyezett állóóra este tízet ütött volna, James előkapott egy kézi porszívót egy kis szekrényből, és elsimította vele az antik perzsaszőnyegen lévő lábnyomokat. Amint visszaaraszolt a tároló rekeszhez, maga előtt húzva a porszívót, visszakövette saját lábnyomait, hogy még véletlenül se álljon rendetlenül egy szőnyegrojt sem. Azt hiszem, megérkezett szólt William az egyik berácsozott ablak mellől. Ó... te jó ég motyogta Janice, amint kollégájához dőlve ő is kipillantott. James helyére tette a porszívót, és még egyszer végigsimított az öltönyén. A szíve gyorsabb ütemben dobolt mellkasában, de hidegvérét magára erőltetve nagy elszántsággal átsétált a bejárati ajtóhoz, és kitekintett az utcára. Az üzlet délelőtt tíz és este hat között minden kedves vásárlót szívesen fogadott. Hétfőtől szombatig. A magánügyfelek azonban záróra után érkeztek. A számukra megfelelő időpontban. Az M6 OS BMW ből kiszálló úriember egyértelműen az ügyfél kategóriába tartozott. Európai szabású öltönyt viselt, és a hideg ellenére sem volt rajta kabát. Egy atléta ruganyos járásával közelített, de az arcát egy bérgyilkos is megirigyelte volna. Egy rendkívül értelmes, roppant nagy hatalommal rendelkező férfi benyomását keltette, aki néha rosszban sántikál. Na, nem mintha a Reinhardt Ékszerháznak bárminemű kifogása lett volna maffiatagok és drogdílerek kiszolgálása ellen. James nem azzal kereste a kenyerét, hogy bárki felett is 20

21 ítélkezett, tehát tőle az ügyfél akár Tony Soprano kebelbarátja vagy az erkölcsösség földi helytartója is lehetett drága bőrmokaszinjában. Kinyitotta a zárat, és szélesre tárta az ajtót, még mielőtt a csengő megszólalhatott volna. Jó estét kívánok, Mr. dipietro. A férfi határozottan és kurtán kezet fogott, a hangja mélyen és lényegre törően csengett, szürke szeme pedig hidegen villant. Minden készen áll? Igen felelte James némi tétovázás után. A jövendőbelije is csatlakozik hozzánk? Nem. James bezárta maguk mögött az ajtót, és mutatta a hátsó helyiségbe vezető utat. Eközben szorgalmasan figyelmen kívül próbálta hagyni a tényt, hogy Janice a tekintetével szinte felfalta a férfit. Megkínálhatom egy pohár pezsgővel? Nem. Térjünk a lényegre. Mutassa a gyémántokat. Ahogy óhajtja. A helyiség falait olajfestmények borították, s a berendezés egy nagy antik íróasztalból és négy aranyozott székből állt. Az asztalon egy mikroszkóp, egy fekete bársony bemutatópárna, a jéghideg jégbor, valamint két kristálypohár sorakozott. Terrence James egy fejbólintásából értett, és elvitte az ezüst pezsgősvödröt, míg Janice enyhén kapkodva gondoskodott a poharak eltávolításáról. William továbbra is az ajtónyílásban maradt, készen állva bármilyen kérés teljesítésére. Mr. dipietro helyet foglalt. Kezét az asztalon nyugtatva a kézelője alól kivillant platina Choppard karórája. A karórája színével megegyező színű szeme nemcsak méregette Jamest, hanem mintha az agyáról is röntgent akart volna készíteni. 21

22 James a torkát köszörülve helyet foglalt az ügyfelével szemben. A megbeszélésünk értelmében összegyűjtöttem a legkülönlegesebb gyémántokat a saját kollekciómból, illetve néhányat közvetlenül Amszterdamból hozattam. James elővett egy aranyszínű kulcsot, és az asztal legfelső fiókjának zárjába helyezte. Abban az esetben, ha az ügyfél még nem látta volna a kínálatot vagy még nem vásárolt náluk, mint ahogy azt a jelenlegi helyzet mutatta, James döntötte el, hogy melyik kategóriába tartozott az illető. Egy: aki rögtön a luxustermékeket kéri, vagy kettő: aki fokozatosan halad a magasabbnál magasabb árfekvés felé. Nem vitás, hogy Mr. dipietro melyik kategóriát képviselte. James egy tíz gyűrűt tartalmazó tálcát tett az asztal tetejére. A gyűrűket egytől egyig forró gőzben tisztították fényesre, hogy a szemle során kellőképpen lenyűgözőek legyenek. A férfi kiválasztott egy gyűrűt a fekete bársonytokból, amely egy picit kisebb karátszámmal rendelkezett, mint a legnagyobb gyémántgyűrű, de kétségkívül mind között a legjobb volt. Ez egy hét egész hét tized karátos, smaragd metszésű, a legtisztább D színkategóriás, belsőleg hibátlan gyémánt. Természetesen megtekintheti a hozzá tartozó tanúsítványokat és igazolásokat is. James lélegzet visszafojtva figyelte, ahogyan Mr. dipietro elvette a gyűrűt, és lehajolt, hogy megvizsgálja. Semmi értelmét nem látta, hogy említést tegyen a drágakő rendkívüli csiszolásáról és szimmetriájáról, vagy arról, hogy a platinafoglalatot külön a gyémánthoz igazítva, kézzel készítették, és hogy milyen ritkán kerül egy ilyen rendkívüli ékszer a piacra. A gyémánton visszatükröződő fények és ragyogás magáért beszélt, úgy 22

23 szórta a szikrákat, hogy az ember elgondolkozott rajta, hogy a kő nem a varázslat szülötte e. Mennyibe kerül.? kérdezte Mr. dipietro. James az asztalra helyezte a tanúsítványokat. Kétmillió háromszázezer dollár. Az olyan embereknél, mint amilyen Mr. dipietro is volt, általában a minél drágább annál jobb alapelv működik, de igazság szerint ez nem volt rossz ajánlat. Ahhoz, hogy a Reinhardt Ékszerház versenyben maradjon, egyensúlyban kellett tartania a volument és az árrést. Ha túl nagy az árrés, nincsen volumen. Mindamellett, feltételezve, hogy Mr. dipietro nem tesz egyik fegyintézetben sem hosszabb látogatást, illetve nem veszti el ingét gatyáját egy anyagi csőd következtében, James ilyenfajta férfival vágyott hosszú távú kapcsolatra. Mr. dipietro visszaadta a gyűrűt, miközben a tanúsítványokat tanulmányozta. Mutassa a többit is. James megpróbálta leplezni a meglepődöttségét. Természetesen. Természetesen. Jobbról balra haladva bemutatta a tálcán fekvő gyűrűket, mindegyiknek elmondta a jellemzőit, és azon tanakodott, vajon mennyire nyúlt mellé, amikor osztályozta az ügyfelét. Terrence még hat gyűrűt behozott, öt karát felettieket. Egy jó óra elteltével Mr. dipietro hátradőlt a székében. A férfi nem nyújtózkodott, a figyelme egy pillanatra sem lankadt, nem nézegette a mobilját, a feszültséget sem próbálta viccekkel enyhíteni. Még Janice re sem vetett egy pillantást sem, holott igen csinos nő volt. Teljesen és tökéletesen elmerült abban, amit csinált. James megpróbálta elképzelni a nőt, aki majd a gyűrűt viseli. Minden kétséget kizáróan gyönyörű, de egyben nagyon független és nem túl érzelmes. Rendszerint még a 23

24 legracionálisabb és sikeres üzletemberek szemében is megcsillant némi érzelem, amikor egy ilyen gyűrűvel szándékozták meglepni az asszonyaikat az érzelmet akár a meglepetéshez kapcsolódó izgalom váltotta e ki, akár maga a tudat, hogy olyasmit engedhet meg magának, amit az emberek kilencvenkilenc egész kilenctized százaléka még álmában sem! Mind mutattak valamilyen érzelmet. Mr. dipietro pont olyan rideg és kemény maradt, mint az általa tanulmányozott drágakő. Esetleg mutathatok valami mást is önnek? kérdezte James kissé leereszkedően. Rubint vagy talán zafírt? A férfi a belső öltönyzsebébe nyúlt, és előhúzott egy vékony fekete tárcát. Elviszem, amit legelőször mutatott. Pontosan kétmillióért. James nagyot pislogott, mialatt Mr. DiPietro egy hitelkártyát helyezett az asztal tetejére. Hamar itt hagyok egy rakás pénzt, azt akartam, hogy megdolgozzon érte. És ide fogja nekem adni a követ kevesebbért, mert szüksége van olyan visszatérő ügyfelekre, mint jómagam. Jamesnek szüksége volt pár pillanatra, hogy összeszedje magát, és elhitte, hogy talán mégiscsak pénz áll a házhoz. Ööö... nagyra értékelem a jó ítélőképességét, de tartom magam a kétmillió háromszázezres árhoz. Mr. dipietro a kártyával az asztalon kopogott. Azt csak részletekben kapná meg. Kétmillió. Most. James gyors fejszámolást végzett. Ha eladja kétmillióért, még mindig van rajta háromszázötvenezer dollár haszna. Rendben mondta végül. Mr. dipietro egy cseppet sem tűnt meglepettnek. 24

25 Bölcs döntés. És az igazítás? Tudja, milyen méretet hord a... Egyedül a hét egész héttizedes karátszám fogja érdekelni. Minden mást később rendezünk. Ahogy kívánja. James általában a személyzet gondjaira bízta az ügyfelet, hogy foglalják le, míg ő becsomagolja a megvásárolt terméket és kinyomtatja a biztosításhoz szükséges okmányokat. Ma este azonban egy fejrázással tudtukra adta, hogy mellőzzék a formaságokat. Mr. dipietro közben elővette a mobilját, és már tárcsázott is. Amíg James a papírokkal bíbelődött hátul, hallotta, hogy az ügyfele telefonál. Semmi incselkedés, mint a drágám, van egy meglepetésem a számodra", vagy mindjárt átmegyek hozzád". Mr. dipietro a leendő menyasszonya helyett valami Tom nevű fickóval tárgyalt egy bizonyos telekről. James lehúzta a hitelkártyát. Miközben a banki visszaigazolásra várt, újfent gőz tisztította a gyűrűt, és időnként oda oda pillantott a kártyaleolvasó gép zöld digitális kijelzőjére. Amikor közölték vele, hogy hívja fel a bank a nap huszonnégy órájában üzemelő ügyfélszolgálatát, egyáltalán nem lepődött meg. Amint vonalba került, a banki képviselő a telefonhoz kérette Mr. dipietrót. James átirányította a hívást a másik asztali készülékre, és átdugta a fejét a szomszéd helyiségbe. Mr. dipietro. Velem akarnak beszélni? Lustán kinyújtotta jobb kezét, amin ismét megcsillant az óra, és átvette a telefonkagylót. Még mielőtt James odaért volna, hogy a hívástartást kikapcsolja, Mr. dipietro már a kagylót füléhez szorítva beszélt. 25

26 Igen, pontosan. Igen, én vagyok. Igen. Igen. Az anyám leánykori neve O'Brian. Igen. Köszönöm. Jamesre nézett, mialatt visszahelyezte a telefont. Adnak magának egy felhatalmazási kódot. James meghajolt, és visszament az irodába. Amikor visszatért, egy vörös és aranyszínű fülű, fényes fekete tasak volt nála, valamint egy boríték, benne a nyugtával. Remélem, hamarosan újra felkeres minket, és a segítségére lehetünk. Mr. dipietro átvette a jelenleg már tulajdonát képező zacskót. Csak egyszer szándékozom megnősülni, de évfordulók is lesznek. Jó sok. A személyzet félreállt az útjából, és Jamesnek szinte futnia kellett, hogy előbb érjen az ajtóhoz, mint Mr. dipietro. Amint a férfi kilépett, James ráfordította a zárat, és kinézett az ablakon. Te jóisten, milyen pompás volt a férfi kocsija! A motor rögvest felmordult, és az utcai lámpák fénye visszatükröződött a tükörsima, fekete festéken. James megfordult, és észrevette, hogy Janice vágyódó tekintettel kémlel az ablakon kívülre. Szinte esküdni mert volna rá, hogy a nő nem az autót csodálta, mint ahogy egy perccel korábban ő tette, sokkal inkább a vezetőjét. Milyen furcsa, nem igaz? Az ember számára nem elérhető dolgokhoz mindig nagyobb vonzerő társul, mint a már meglévőkhöz. Talán ezért viselkedett ennyire nemtörődöm módon Mr. dipietro. Bármit megvásárolhatott, amire éppen kedve szottyant, és ugyanannyiba telt neki egy többmilliós gyűrűt megvenni, mint más embernek egy újságot vagy egy doboz kólát. Nincs olyan, amit az igazán gazdagok nem engedhetnek meg maguknak. Minő szerencse! 26

27 Bocs fiúk, de én most lelépek. Jim az asztalra helyezte az üres üveget, és a bőrdzsekijéért nyúlt. Két üveg sört ivott, mivel a harmadik után már kicsit neccesen ment volna a vezetés. Ezért úgy döntött, hogy hazamegy. Komolyan nem hiszem el, hogy egyedül távozol mondta vontatottan Adrian, és tekintete ismét Kékruhásra tévedt. A nő még mindig a mennyezeti lámpa alatt állt. Még mindig nézett. És változatlanul lélegzetelállítóan festett. Hát pedig így van. A legtöbb férfiban fele ennyi önkontroll sincs, mint benned mondta Adrian mosolyogva, amitől megcsillant az alsó ajkát átlyukasztó karika. Be kell vallanom, hogy le vagyok nyűgözve. Ja, egy szent vagyok. Akkor óvatosan vezess haza, és otthon fényesítgesd a glóriád. Holnap találkozunk az építkezésen. Miután kezet fogtak, Jim keresztülvágott a tömegen. Útközben elég érdekes pillantásokat kapott a feketeruhás, szegecses ruhát viselő gótoktól. Körülbelül olyan szépen néztek rá, mint ahogy egy átlagember tekinthet rájuk a bevásárlóközpontban. Mi a fenét keresel te itt? Ezek szerint nem voltak túlságosan oda a Levi's farmerért és a flanelingért. Biztos sértette a bőr és csipkefetisüket. Szar ügy. Jim megpróbálta minél nagyobb ívben elkerülni Kékruhást, és amint kiért a szabadba, mély levegőt vett, mintha sikeresen átjutott volna egy vizsgán. Sajnos a hideg levegő korántsem hozott akkora megkönnyebbülést, mint amire számított, és miközben a hátsó parkolóba ballagott, a keze automatikusan a mellső zsebéhez vándorolt. 27

28 Leszokott a cigiről, és tessék, egy év múlva még mindig a piros Marlborough ért nyúl. Ez a régi szokása pont olyan volt, mint egy amputált testrész, amelynek helyén fantomfájdalmat érez. Amint befordult a sarkon, s besétált a parkolóba, elhaladt egy sor kocsi mellett, amelyek orral a fal felé álltak. Egytől egyig mind koszos volt, az alvázukra és az oldalukra pedig az útra leszórt só és fehér hólé tapadt. A saját kocsiját, amely ugyanolyan mocskos volt, mint többi, a harmadik sor legvégén parkolta le. Ahogy lépkedett, jobbra és balra nézett. A városnak egy meglehetősen rossz környékén járkált éppen, és ha valaki megtámadja, felkészülten akarta fogadni. Na, nem mintha ódzkodna egy jó kis bunyótól. Fiatalkorában mindig belekeveredett egybe, majd később a hadseregben alaposan kiképezték a mindennapi munkájának köszönhetően pedig remek formában volt. De akkor is jobb... Hirtelen megtorpant, mert egy csillogó aranytárgyat pillantott meg a földön. Lehajolt, és felvette a vékony aranygyűrűt várjunk csak, ez karika fülbevaló, az a fajta, amelyik önmagába csatolódik. Ujjaival letörölte róla a latyakot, és a kocsisorok közé tekintett. Végül is bárki elejthette, és nem tűnt túl drága ékszernek. Miért mentél el nélkülem? Jim ledermedt. A francba, a hangja legalább olyan érzéki volt, mint maga a nő. Jim teljes magasságában kihúzta magát, sarkon fordult, és a kocsik csomagtartóin átpillantva meglátta a Kékruhást. A nő úgy kilenc méterre állt tőle, az egyik biztonsági lámpa fénye alatt ami elgondolkoztatta 28

29 Jimet, hogy vajon mindig az alakját megvilágító helyet választja e ki. Hideg van mondta. Vissza kellene menned a klubba. Nem fázom. Ahogy gondolod. Addig gyönyörködöm a látványban. Hát... én megyek. Egyedül? Elindult felé, magas sarkúja nyomot hagyott a latyakban. Minél közelebb ért hozzá, annál dögösebben nézett ki. Mélyvörös, enyhén szétnyíló száját mintha csókra teremtették volna, és az a hajkorona... Jim csak arra tudott gondolni, hogy meztelen mellkasát és combját beteríti vele. Jim nyomban zsebre vágta a kezét. Jóval magasabb volt a nőnél, de ahogy az ringó csípővel közeledett felé, mintha gyomorszájon vágták volna, mozdulni sem tudott, teljesen megkövült. Miközben arra a finom, halvány bőrre szegezte a tekintetét, elkalandoztak a gondolatai. Vajon tényleg olyan puha a bőre, mint amilyennek tűnik? A ruha alatt rejtőző testről már nem is beszélve. Ahogy megállt előtte, megpróbálta emlékezetébe vésni, mikor volt utoljára nővel. Húha, jó régen. Hol a kocsid? kérdezte a nő. Kisteherautóm van. És hol? Abban a pillanatban hideg fuvallat süvített ki a közeli sikátorból, mire a nő enyhén megborzongott, és maga köré fonta kecses karját. Az a sötét szempár, amely olyan csábosán szuggerálta a klubban, most könyörgően tekintett rá... szinte lehetetlennek tűnt, hogy elforduljon tőle. Most komolyan meg fogja tenni? Tényleg belevész ebbe a meleg asszonyba, mégha csak egy rövid időre is? 29

30 Még egy széllökés vágódott nekik, és a nő először egyik, majd a másik lábával dobbantott. Jim levette a bőrdzsekijét, és odament hozzá. Miközben tekintetük egymásba fúródott, ráterítette a nőre az eddig őt melegítő kabátot. Itt parkoltam le. A nő keze az övéért nyúlt, és megszorította. Jim mutatta az utat. Az F150 es Fordot nem romantikázásra tervezték, de azért akadt elegendő hely benne nem mintha Jim bármi mással szolgálhatott volna. Segített neki beszállni, majd a kocsit megkerülve, a kormány mögé pattant. A motor gyorsan felizzott, és Jim lekapcsolta a ventilátort, amíg a kocsi eléggé be nem melegedett ahhoz, hogy ne csak hideget fújjon. A nő felé fordult az ülésben, és ahogy közelebb araszolt, a melle egyre inkább kikívánkozott a ruha szoros mellpántja felett. Nagyon kedves vagy Jim bármi más jelzőt szívesen alkalmazott volna magára, a kedves kivételével. Különösen arra való tekintettel, ami éppen a fejében járt. Nem engedhetem, hogy fázzon egy hölgy. Jim tetőtől talpig végigmustrálta. A nő az ő lelakott bőrdzsekijében, a fejét lehajtva kuporgott az ülésen, és hosszú haja a vállán aláhullva a dekoltázsába ért. Szeretnél beszélgetni? kérdezte, mert úgy érezte, hogy jófiúként kell viselkednie. Nem. Mély levegőt vett, amitől még törékenyebbnek hatott. De valamit... szeretnék csinálni. Jim határozottan nem érezte magát kedvesnek. Egy karnyújtásnyira ült egy gyönyörű nőtől, aki ugyan sebezhetőnek tűnt, ő mégsem pszichiátert akart vele ját- 30

31 szani, hanem egy egészen más, vízszintes pozíció motoszkált az agyában. Amint a nő felemelte az arcát, a szeme olyan szomorúan csillogott, mint egy árva kutyakölyöké. Kérlek... csókolj meg! Jim visszatartotta magát, egészen elbizonytalanította a bánatos szempár. Biztos vagy benne? A nő hátrasöpörte a haját, és a füle mögé tűrte. Amikor bólintott, megvillant a fény jókora gyémánt fülbevalóján. Igen... teljesen. Csókolj meg! Ahogy szemével fogva tartotta a tekintetét, nem nézett félre, Jim előrehajolt, és összekuszálódott érzéseit sutba vágva, döntésre jutott. Gyengéd leszek. Ó... te jó ég... Még annál is puhább volt az ajka, mint ahogy azt elképzelte. A szájával óvatosan cirógatta a nőét, mert attól tartott, hogy összemorzsolja. Annyira édes és meleg volt, tökéletesen rábízta az óvatos tempót, örömmel fogadta a szájába hatoló nyelvét. Kicsit hátracsúszott az ülésen, hogy Jim tenyere végigsimíthassa az arcát, majd a kulcscsontját... amíg keze telt melléhez nem ért. Ebben a pillanatban megváltozott a dolgok üteme. A férfi még mindig nagyon óvatos volt, de a lendület egyre hevesebb lett. A nő hirtelen kiegyenesedett, a férfit az ajkára gyakorolt nyomással késztetve, hogy menjen arrébb. A cipzár a ruha hátulján van. Jim kemény, munka által edzett keze rátalált, de közben végig azon aggódott, hogy elszakítja a kék ruhát, mialatt a zárral bíbelődik. A felsőt a nő vette le, felfedve 31

32 a szatén és csipke melltartót, ami valószínűleg többe került, mint Jim rozoga járgánya. A vékony anyagon átlátszott csúcsosodó mellbimbója, és a műszerfal halvány fénye által vetett árnyékban lenyűgöző volt az összhatás. Igazi a mellem mondta halkan. Azt akarta, hogy megnagyobbíttassam, de én... én nem akarom. Jimnek ráncba szaladt a homloka, és azon töprengett, mekkora idióta lehet az a pasi. Egy szemműtétet érdemelne amit kerékvassal hajtanának végre. Ne tedd! Gyönyörű vagy Tényleg? kérdezte a nő remegő hangon. Igen. A nő szemérmes mosolya túl sokat jelentett a számára. Szinte szíven szúrta, annyira mélyen érintette. Jól ismerte az élet ronda oldalát. Történtek már vele olyan dolgok, amelyek kész örökkévalósággá nyújtottak egy napot, és semmi ilyet nem kívánt neki. Noha úgy tűnt, hogy már kapott egy kis ízelítőt az életből. Jim a ventilátorhoz nyúlt, és bekapcsolta a fűtést, hogy ne fázzanak. Amikor visszadőlt az ülésbe, a nő félrehúzta a melltartóját, és a mellét a kezében tartva felajánlotta Jimnek a mellbimbóját. Csodálatos vagy suttogta a férfi. Lehajolt, és ajka közé vette, majd gyengén szívogatta. Ahogy a nőnek elakadt a lélegzete, és kezét Jim hajába túrta, a melle párnaként vette körül a férfi száját. Jimet hirtelen nyers vágy öntötte el, amitől egy pillanat alatt vadállattá válik egy férfi. De ekkor felötlött benne, milyen arckifejezéssel nézett rá korábban a nő, és biztosan tudta, hogy nem fog vele lefeküdni. Inkább gondját viseli, itt a kocsi első ülésén, miközben a fűtés ontja a meleget, és az ablakok 32

33 bepárásodnak. Megmutatja neki, milyen gyönyörű is valójában, milyen tökéletes a teste minden egyes porcikája, milyen puha és... zamatos. De nem fogja kihasználni a helyzetet. A fenébe is! Lehet, hogy mégsem volt olyan rossz. Biztos vagy benne, kérdezte egy kis belső hang: Egészen biztos? Nem, közel sem. Ennek ellenére gyöngéden hanyatt fektette a nőt az ülésen, bőrdzsekijét összehajtva párna gyanánt a feje alá tette, és megfogadta, hogy helyesen fog cselekedni. Öregem... lélegzetelállítóan szexis volt, egy ritka, kihalófélben lévő egzotikus madár, amely egy csirkeólban talált menedéket. Fel sem foghatta, hogyan akarhatta éppen őt? Csókolj meg! suttogta a nő. Jim épp erős karjára helyezte a testsúlyát, hogy fölé hajoljon, amikor szeme véletlenül a műszerfalon lévő digitális órára tévedt Pont negyven évvel ezelőtt született. Nem is sikerült olyan rosszul a szülinapi ünneplés. 33

34 Harmadik fejezet Vin dipietro arany, vérpiros és krémfehér színű nappalijában ült a selyemmel borított kanapén. A fekete márványpadlót perzsaszőnyeg fedte, a könyvespolcok roskadoztak az első kiadású klasszikusoktól, és mindenhol csak úgy ragyogott a gyűjteményét képező sok kristály, bronz és ébenfa szobor. A fő attrakciót azonban jobboldalt, a város lenyűgöző látványa jelentette. A szoba teljes hosszát uraló üvegablaknak köszönhetően Caldwell ikerhídjai és valamennyi felhőkarcolója csak a berendezés egy egy részét képeztek, akárcsak a szövetek és a szőnyegek. Az elétáruló kilátás maga volt a városi pompa, a tágas, fel felvillanó fényekkel teli látvány sosem volt ugyanaz, noha az épületek nem változtak. Vin emeletes lakása a Commodore luxus toronyház huszadik és huszonegyedik emeletét foglalta el, nem kevesebb, mint ezer négyzetmétert. Hat hálószoba, a szobalány lakrésze, egy edzőterem és egy mozi. Nyolc fürdőszoba. Négy parkolóhely a föld alatti parkolóházban. Minden tökéletesen olyan volt, amilyennek elképzelte, minden márványlap, gránittömb, méter szövet, a fapadló deszkái, a szőnyeg hosszúsága mindent saját kezűleg választott ki, természetesen a lehető legjobbat. Készen állt a költözésre. Ahogy a dolgok alakultak, még körülbelül... igen, négy hónap, és átnyújthatja a kulcsokat a lakás új tulajdonosának. Talán három hónap is elegendő lesz, annak függvényében, milyen gyorsan végez a csapat az építkezéssel. 34

35 Az új tulaj szinte majd' megveszett, hogy beköltözhessen, de ha ez a lakás szép volt is, amellett, amit Vin jelenleg a Hudson folyó partján építtetett, bérlakásnak fog tűnni. Fel kellett vásárolnia vagy fél tucat vadászkunyhót és tábort, hogy a megfelelő földterülettel és partvonallal rendelkezhessen, de minden összejött. A földdel egyenlővé tetette a kunyhókat, megtisztíttatta a terepet, és akkora pincét vágatott, amelyben még focizni is lehetne. A brigád már a nyílászárók beszerelésénél és a tetőfedésnél tartott, utána a villanyszerelők beüzemelik a központi elektronikai rendszert, a vízvezeték szerelők fektetik a csöveket, majd a pepecselő munka következik a szekrényekkel, csempézéssel, szerelvényekkel és tartozékokkal, végül pedig a lakberendezés. Minden összejött, szinte varázsütésre. És nem csak a lakhelyével kapcsolatban alakult jól a helyzet. Az előtte fekvő üvegasztal tetején a Reinhardt Ékszerházban vásárolt bársonydoboz hevert. A sarokban álló óra éjfélt ütött, és Vin a kanapé párnáira dőlve, összekulcsolta a lábát. Sohasem tartozott a hősszerelmes típusba, mint ahogy Devina sem ez volt az egyik ok, amiért tökéletesen illettek egymáshoz. A nő meghagyta neki a mozgásterét, lefoglalta magát, és ha Vin füttyentett egyet, rögtön felszállt vele a repülőre. Valamint ő sem akart gyereket, ami hatalmas pluszpontnak számított. Vin képtelen lett volna rá. Az apák bűne meg ilyesmi. Devinával nem olyan régóta ismerték egymást, de amikor az ember megtalálja az igazit, azt rögtön tudja. Ugyanazon elmélet szerint működik, mint a telekvásárlás. Rögtön tudod, ha meglátod azt a bizonyos földdarabot, hogy igen, itt kell építkeznem. Ahogy a többi épületet leköröző magasságból letekintett a városra, eszébe jutott a ház, amelyben felnőtt. 35