A buzogány, az erő szimbóluma

Átírás

1 SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR RÉGÉSZETI TANSZÉK A buzogány, az erő szimbóluma Szakdolgozat Témavezető: Liptovszkyné Dr. Wolf Mária Készítette: Mátó Márk c. egyetemi docens Történelem-Régészet BA III. évf. Régészeti Tanszék EHA-kód: MAMTABB.SZE Szeged 2014

2 PLÁGIUM NYILATKOZAT Alulírott (név, EHA-kód),a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának szakos hallgatója ezennel büntetőjogi felelősségem tudatában nyilatkozom és aláírásommal igazolom, hogy című szakdolgozatom/portfólióm saját, önálló munkám; az abban hivatkozott nyomtatott és elektronikus szakirodalom felhasználása a szerzői jogok nemzetközi szabályainak megfelelően történt. Tudomásul veszem, hogy szakdolgozat esetén plágiumnak számít: szószerinti idézet közlése idézőjel és hivatkozás megjelölése nélkül; tartalmi idézet hivatkozás megjelölése nélkül; más publikált gondolatainak saját gondolatként való feltüntetése. Alulírott kijelentem, hogy a plágium fogalmát megismertem, és tudomásul veszem, hogy plágium esetén szakdolgozatomat a tanszék visszautasítja. Szeged,...év hó. nap aláírás 1

3 Tartalom 1. Bevezetés, célkitűzés Kutatástörténet A név eredete A buzogányok megjelenése a Kárpát-medencében A buzogány, mint ütő- és zúzófegyver Az első darabok, a csillag alakú buzogányok Egyetlen sírleletünk, egy egyedi darab története A század változásai, a tollas botok megjelenése Az újabb típus, a gótikus buzogány A gerezdes buzogányok megjelenése és a buzogányok alkonya A buzogány, mint méltóságjelvény A buzogányok szerepe a Rákóczi-szabadságharctól a 20. századig Összegzés Köszönetnyilvánítás Felhasznált irodalom Mellékletek

4 1. Bevezetés A buzogány, rövid nyelű, tömör ércgombban vagy szöges, görcsös bunkóban végződő, ütésre, sújtásra használt régi fegyver. 1 Szakdolgozatom célja ennek a hazánkban kevésbé kutatott fegyvernek a bemutatása az eddig megjelent irodalmak alapján. Emellett néhány új, eddig nem közölt szórványleletet is szeretnék bemutatni, melyeket ifj. Tolnai István gyűjtött össze. A buzogány őseivel már az őskorban is találkozhattunk. Az ember első ütő és zúzó fegyvere egy legallyazott fabunkó lehetett, melyet harcban és a vadászat során egyaránt használhatott. Ezt a fegyvert később tovább is fejlesztette. Először kőből faragott fejekkel növelte a fegyver hatékonyságát és erejét, később pedig már bronzból és vasból öntötte azokat. A buzogányok a védőfegyverzethez igazodva folyamatosan fejlődtek, majd elveszítve harctéri fontosságukat inkább csak méltóságjelvényként funkcionáltak. A század rendőrei, csendőrei is használtak még buzogányt, sőt még az első világháborús katonák fegyvertárában is megtalálható volt ez az eszköz. A mai fegyverek közül a rendőrségi gumibot és a vipera tartható a buzogány leszármazottjának. 2 A buzogánnyal, mint fegyverrel Európában először az 1070-es években készült bayeux-i szőnyegen találkozhatunk ahol fa és fém fejjel ellátott buzogányokat is láthatunk. (1. kép) Ezek a gyalogosok fegyvereiként jelennek meg. Valószínű, hogy ezek a rozettafejű buzogányok tulajdonképpen csillag alakú bronzöntvények. A buzogányok eredete Belső- Ázsiában keresendő, ahonnan bizánci és nomád közvetítéssel kerülhetett Európába a 11. század folyamán. A Kárpát-medencében is bizánci közvetítéssel terjedhetett el, de tömeges alkalmazására csak a kunok 13. századi beköltözése után került sor. 3 1 BÁRCZI-ORSZÁGH 1959, KALMÁR 1961, KOVÁCS S

5 2. Kutatástörténet A buzogányokkal foglalkozó kutatók közül először Nagy Gézát érdemes megemlíteni, aki 1890-ben az Archeológiai Értesítőben megjelent A magyar középkori fegyverzetről című cikkében foglalkozott a buzogányokkal. Cikkében nem csak az általa ismert buzogány típusokat próbálta bemutatni, de az elnevezés és a méltóságjelvényi funkció eredetére is kereste a választ ben Éri István és Bálint Alajos tollából született a Muhi elpusztult középkori falu tárgyi emlékei című írás, melyben Leszih Andor ásatásának anyagát dolgozták fel, amiben egy henger alakú buzogány is szerepelt. 5 Az első és máig is meghatározó műre 1961-ig kellett várnunk. Ekkor jelent meg ugyanis Kalmár János buzogányokról szóló cikke a Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvében év múlva pedig megjelent Régi Magyar Fegyverek című műve, melyben természetesen szintén említést tesz erről az ütő és zúzó fegyverről. Műveiben átfogó képet ad a buzogányok magyarországi történetéről megjelenésüktől egészen a 20. századig. 7 Kortársa Kovács László a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárának századi csillag alakú buzogányait gyűjtötte össze. A leleteket orosz párhuzamok alapján 5 csoportra osztotta, 8 később pedig felvetette, hogy a buzogányok akár már besenyő közvetítéssel is bekerülhettek a hazai leletanyagba. 9 Rutkay Alexander az 1975-ben és 1976-ban a Slovenská Archeológia-ban megjelent cikkeiben a mai Szlovákia területén található példányokkal foglalkozik ben jelent meg Pálóczi Horváth András Besenyők, Kunok, Jászok című műve. Ebben a mű témájából adódóan megemlíti az általam vizsgált fegyvert is. Kovács Lászlóra hivatkozva ő is besenyő eredetről beszél. 11 Szintén 1989-ben készült el a Békés megye régészeti topográfiája, a szarvasi járás IV/2, melyben Jankovich B. Dénes megemlíti az Endrőd Kápolna-halmi feltárás során a templom omladékrétegéből előkerült buzogányt. 12 Takács Miklós 1997-ben írt a Kajárpéci Helytörténeti Gyűjtemény két buzogányáról melyeket a Kovács László féle csoportok közül a másodikba sorolhatunk 13 4 NAGY 1890, ÉRI BÁLINT 1959, XXI t KALMÁR 1961, KALMÁR 1971, KOVÁCS 1971, KOVÁCS 1986, RUTKAY 1975, ; 1976, PÁLÓCZI 1989, MRT 8,

6 2004-ben jelent meg a Magyar Őstörténeti könyvtár 21. kötete melyben Tatár Mária Magdolna a csomak szó etimológiájával foglalkozik. 14 A századi steppei eredetű buzogányokkal Hidán Csaba László is foglalkozott, ben megjelent cikkében, ő gyakorlati szempontból is próbálta vizsgálni a buzogányok használatát. 15 Terei György és Horváth Antónia 2007-ben megjelent cikkében dolgozta fel a 2003 és 2005 között Budapest XI. kerületében feltárt Árpád kori település, Kána vasleleteit. Itt a falu északkeleti részén egy nagyméretű tároló helyiségből került elő egy buzogány, amely talán a falu besenyő kapcsolataira enged következtetni ben jelent meg Kovács S. Tibor Huszárfegyverek a században című könyve, mely Kalmár János óta először foglalkozik átfogóan a témával 17 Pusztai Tamás 2011-es cikkében egy Muhi mezőváros területén feltárt sírról olvashatunk, mely fegyvertörténeti szempontból egyedi. Nem csak, hogy ez az egyetlen sírból előkerült buzogányunk, de ez a darab még egy egyedi stílust is képvisel a Kárpát-medence területén TAKÁCS 1997, TATÁR 2004, HIDÁN 2004, TEREI-HORVÁTH 2007, KOVÁCS S. 2010, PUSZTAI

7 3. A név eredete A név eredetével a régészeti irodalomban először Nagy Géza foglalkozott. Úgy vélte, hogy a buzogány szó a törökségtől, mégpedig valószínűleg a kunoktól származik. Szerinte a buz boz rumpere ige megvolt a kun nyelvben és ebből képződött a buzgan bozgan más képzés szerint buzdogan buzdurgan rumpens ami rombolót, pusztítót jelent. Szerinte későbbi oszmán hatásra nem gondolhatunk és a kipcsaki tatárságot is ki kell zárnunk, hiszen ott a bozghan nem rombolót, hanem elrontottat jelent. 19 A kunok szívesen használtak személynévként eszköz, illetve fegyver neveket, mint például Baltha, Buzkan vagy Chakan. 20 Egy 1333-as oklevélben találkozhatunk vele személynévként. Ugyanis mikor Parabuch kun származású ispán fiát, Istvánt megölte ugali Ivánka fia Pál, Parabuch és legközelebbi rokonai feltűnő elégtételt követeltek. Ám Károly király csak 50 márka bírságot szabott ki. A bírság átadására február 9-én került sor, amikor Parabuch ispánnal megjelentek legközelebbi rokonai is. Az egyik ilyen rokon volt Buzkan filio Arbuz annak az Arbuznak a fia, aki egyike volt III. László király gyilkosainak. A Buzgán szó legközelebb 1423-ban fordul elő, mint egy ma már ismeretlen helynév, Buzganzallas. 21 Fegyvernévként egy évvel később találkozhatunk vele, Vnum baculum ferreum buzgan nominatum. Kniezsa István a 20. századi magyar nyelvtörténeti kutatások egyik legnagyobb alakja is a név kun-besenyő eredetét feltételezi. 22 Az oszmán nyelvben a bozdogan szó vasbuzogányt jelent. Ez a szó is minden bizonnyal a fent említett buz boz ige származéka. Valószínűsíthető tehát, hogy valamelyik kipcsaki nyelvből - leginkább a kunok nyelvéből - a magyarba került buz boz szóból képződött buzgan bozgan szó, majd oszmán-török hatásra ebből buzdogan buzdurgan lett 23, majd az évek során ebből fejlődhetett ki a magyar nyelvben a mai buzogány alak NAGY 1890, R. NAGY 1923, , GYÁRFÁS III , 476; KNIEZSA 1955, A d-hangot tartalmazó magyar alakok oszmán-török eredetűek 24 KOVÁCS 1971,

8 4. A buzogányok megjelenése a Kárpát-medencében Hazánkban ennek a fegyvernek az etnikumhoz kötése nehéz, mivel szinte mindegyik előkerült lelet szórvány, csak egyetlen került elő temetkezésből 25 Az biztos, hogy a buzogányok sem az avarok sem a honfoglaló magyarok fegyvertárában nem szerepeltek. Ennek oka az akkori védőfelszerelésekben keresendő. A század között ugyanis a sztyeppei népek pikkelyes páncélt használtak. Ez nemezzel vagy bőrrel kibélelve az ütés ellen jól védett, mivel a pikkelyek részben fedik egymást, de némileg mozognak, így az ütés erejét jobban levezetik. Az ilyenfajta védőfelszerelés ellen hatékonyan olyan fegyvert lehet használni, ami üt is és szúr is egyszerre, illetve az ütés egész erejét egy kis helyre összpontosítja. Erre pedig legalkalmasabb a fokos. Az ezredforduló után azonban - főleg Európában - főként sodronyinget használtak. Természetes, hogy a harcosoknak alkalmazkodniuk kellett a védőfelszerelések változásaihoz, és azok ellen megfelelő támadó fegyvert kellett használniuk. A buzogány pedig megfelelő fegyver, hiszen amíg a pikkelyek elvezetik az ütés erejét, addig a sodronying lazán kapcsolódó gyűrűi belapulnak és átengedik azt. Így elegendő volt egy nagyot ütni a sodronyingre, és alatta összezúzódtak a csontok és az izmok. 26 Mivel a honfoglalás-kori és a kora Árpád-kori sírleletekből sem került elő ilyen fegyver, használatát a bizánci taktikák sem említik, így egy hazánkba betelepülő néphez való kötése a legvalószínűbb. 27 Mint láthattuk, a név eredete minden bizonnyal a kun nyelvből ered. Így lehetséges, hogy ez a hazánkba betelepülő nép, nem más, mint az 1239 húsvétján a Radnaihágón át beköltöző kunok. 28 Ha szemügyre vesszük a római vatikáni könyvtárban őrzött között készült és minden valószínűség szerint a királyfiak oktatására szánt Magyar Anjou Legendáriumot, akkor a Szent László és a kun harcát bemutató miniatúrán észrevehetjük, hogy a nomád harcos csillag alakú buzogánnyal készül lesújtani a királyra. (2. kép) Ebből az következik, hogy ebben az időben, a kunoknál elterjedt volt ez a fajta fegyver, hiszen ezzel ábrázolta őt a miniatúra készítője. 29 Ha a Szent László legendát elénk táró falképeket vizsgáljuk, akkor több helyen is láthatunk csillagfejű buzogányokat. Ilyen a karaszkói (Kraskovo, Szlovákia) 14. századi, a bögözi (Mugeni, Románia) 13. századi, 30 és a homoródszentmártoni (Mărtiniș, 25 Ez 2001-ben Muhi mezőváros feltárása során került elő, lásd később részletesebben. ; KOVÁCS S. 2010, HIDÁN 2004, KOVÁCS 1971, PÁLÓCZI 1989, KOVÁCS S. 2010, ; KALMÁR 1971, KOVÁCS S. 2010, 175; HIDÁN 2004, 4. 7

9 Románia) templom falképe is. Huszka József a homoródszentmártoni falképet az 1880-as években a 15. századra keltezte. Ekkoriban még ez tűnt a buzogány legrégebbi magyar emlékének. 31 Ma már tudjuk, hogy a falfestmény korábban a 13. század végén, a 14. század elején készült. 32 Ezek a falképek azonban nem a saját koruk fegyvereit tükrözik, ugyanis a 14. század végére a csillagfejű buzogányokat kiszorították a tollas buzogányok. 33 Az 1360-as években készült Képes Krónika nyitó iniciáléjában, a Nagy Lajos mellett álló öt keleti viseletű (talán kun) főurak közül a második kezében már ilyen fegyver látható. 34 ( 3. kép) A tollas buzogányok terjedése a Szent Lászlót ábrázoló freskókban is megmutatkozik. A mártonházi (Ochtina, Szlovákia) freskón, amely 1380 körül készülhetett már tollas buzogányt láthatunk. 35 Ma a legrégebbi ábrázolásnak a Gutkeled nembeli Opoj szlavóniai bán évi lovas pecsétje tartható. Ezzel igazolva, hogy ekkoriban a lovasok között elterjedt fegyver lehetett a buzogány. 36 Ebből felvetődik a kérdés, miszerint ha a buzogányok csak az 1239-ben betelepülő kunokkal kerültek hazánkba, hogyan szerepelhet ugyanabban az évben már Opoj bán pecsétjén, mint a lovasok fegyvere? Természetesen lehetséges az is, hogy néhány évvel korábban már a fegyver valahogy bekerült hazánk terültére és eljutott Opoj bánhoz, bár valószínűbb, hogy nem így történt. Tehát ha nem a kunoknál kell keresnünk a buzogányok eredetét, akkor egy másik, a honfoglalás után betelepült népre kell gondolnunk, és ez a nép nem más, mint a besenyő. A besenyők kisebb töredékei már körül megjelenhettek hazánk területén, ám legnagyobb beköltözésüket 1055 utánra tehetjük. 37 Az egykor besenyők által lakott területeken gyakran előbukkan a csomak szó mely botot, harci botot jelent, a besenyőktől kerülhetett át nyelvünkbe. A magyarok is jellegzetesnek tartották e nép buzogány használatát, erre utal a bottal ütő besenyő kifejezés. 38 Kovács László a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárának századi csillag alakú buzogányait vizsgálta, és a kelet-európai steppéken előkerült párhuzamok alapján 5 csoportra osztotta azokat. Ebből pedig kiderült, hogy már vannak leleteink jóval a kunok beköltözése előttről is HUSZKA 1885, 215; NAGY HIDÁN 2004, KOVÁCS 1971, KOVÁCS S. 2010, HIDÁN 2004, KOVÁCS 1986, PÁLÓCZI 1989, TATÁR 2004, KOVÁCS 1971, ,

10 A csomak szó megléte és ezek a korai leletek valószínűsítik tehát, hogy a buzogányok a besenyőkkel kerülhettek be hazánkba, ám mint az ábrázolások is mutatják, a kunokkal terjedhettek el igazán TATÁR 2004, ; KOVÁCS 1971, ,

11 5. A buzogány, mint ütő- és zúzófegyver 5.1 Az első darabok, a csillag alakú buzogányok Mint azt már az előző fejezetben említettem, a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárának legrégebbi buzogányait Kovács László vizsgálta és osztotta 5 csoportra a kelet-európai steppéken előkerült leletek alapján. 41 (4. kép) 1. Négytüskés buzogányok A századra keltezhető buzogányforma kocka vagy négyzetes hasáb alakú. Oldalain általában egy-egy gúla alakú tüske van. Általában vasból készült darabok kerültek elő, de vannak bronzból öntött darabok is. (5. kép) A fegyvertári darabok közül egy tartozott ebbe a csoportba. Ez egy vasból készült viszonylag hosszú tüskékkel készült példány volt. 42 Egy ilyen darab szerepel ifj. Tolnai István gyűjteményében is. Ennek szélessége 7,5 cm, magasság 1,8 cm. Átmérője 2,5 cm, súlya pedig 123,6 gramm. Anyaga vas. Lelőhelye ismeretlen. (6. kép) 2. Levágott sarkú, kocka alakú buzogányok Ezeknek a buzogányoknak a nagy része a mongol támadáskor elpusztult városokból került elő. Kocka alakúak, melyeknek sarkait levágták, az így kialakult ferde síkok az oldalélek felezőpontjaiban találkoznak. Általában vasból, kovácsolással készültek, egyszerű előállítási módja miatt a köznép fegyvere lehetett. Ez a típus nem szerepelt a fegyvertárban, de volt egy darab, melyben az első és második csoport stílusjegyei keveredtek. 43 A Kajárpéci Helytörténeti Gyűjteményben viszont két, ebbe a csoportba tartozó buzogányt őriznek. (7. kép) Az első egy tömör bronz öntvény. Köpűje felfelé szűkülő és az átlagosnál hosszabb. A fegyver testének alapja egy kocka, amelynek négy oldallapjából egy-egy négyszög alapú gúla formájú tüske indul ki. Hossza 6,8 cm, szélessége 5,5 cm. A köpű átmérője 3,1 cm. A második darab egy üreges bronz öntvény. Ezt a buzogányfejet is az átlagosnál hosszabb köpűvel látták el, amit alul és felül is egy-egy félkör átmetszetű, plasztikusan kiemelkedő gyűrű zár le. Ezeken a gyűrűkön négy-négy kis gömb van. A fegyver testének alapja egy ívelt lapokból álló kocka, amelynek négy oldallapjából szintén egy-egy négyszög alapú gúla formájú tüske indul ki. A gúlák alaplapjának érintkezési pontjain további kis gömbök vannak. Hossza 6,3 cm, szélessége >6,2 cm. A köpű 41 KOVÁCS 1971, KOVÁCS 1971, KOVÁCS 1971,

12 átmérője 3,3 cm. Mindkét lelet előkerülési helye ismeretlen. Ez a két darab a lelettípus legnyugatibb előfordulása a Kárpát- medencén belül Négytüskés, dudoros buzogányok Testük kocka vagy hordó alakú. Ebből általában négy, nagyritkán öt gúla formájú tüske emelkedik ki. A gúlák alapján lévő csúcsok mellett pedig egy-egy kúpos dudor található, hegyes vagy legömbölyített véggel. Olyan formája is előfordul, ahol nincsenek kisebb dudorok, hanem az egész felületet szimmetrikusan elrendezett lapos, kerek kiemelkedések borítják. Valamennyit üregesen öntötték, majd ólommal feltöltötték a nyélnek helyet hagyva. A nyéllyuk mindkét szélét keskeny gyűrű veszi körül, ami gyakran díszített is. A fegyvertárban mindkét típusból egy-egy található Tizenkét tüskés buzogányok, és változataik Ezeknek a századra keltezhető buzogányoknak általában hordó, kocka vagy öthétszögű hasáb alakú testük van, oldallapjaik közepéből pedig egy-egy nagy gúla alakú tüske emelkedik ki. Ezeket minden oldalon négy-négy háromszög metszetű tüske veszi körül, melyek a buzogány testének megnyújtásával keletkeztek. Alakjuk és méreteik is változatosak. Vannak egyszerű csillag alakú példányok, de hosszú, gyűrűkkel tagoltak is. Szerkezetileg ezek a legfejlettebbek. Ez a típus valószínűleg Dél-Oroszország területén alakulhatott ki. A típusnak vannak díszítetlen és díszített példányai is. A díszítetteket általában egy három soros domború pontsor vagy rovátkolás ékesíti a tüskék között. Ebből a típusból a fegyvertárban 21 darab volt. Az egyszerűbb példányok anyaga általában bronz. Nem üregesen lettek öntve, és csak nyéllyuk öblösödik ki a testből. A legegyszerűbb változatok négy vagy ötszög metszetű hasáb alakúak, melynek közepén egy-egy nagy gúla alakú tüske van. Ezeket pedig négy kisebb, a hasáb sarkainak meghosszabbításával kialakított háromszög alakú tüske veszi körül. A nyélre erősítés biztonságának érdekében, peremgyűrűket, és hosszabb köpűket alkalmaztak. Ezek képviselik a legkésőbbi csillag alakú példányokat. Ezekből az egyszerűbb példányokból 39 darabot őriz a fegyvertár TAKÁCS 1997, KOVÁCS 1971, KOVÁCS 1971,

13 Rutkay Alexander is közöl két bronzból öntött, kör átmetszetű köpűvel rendelkező tizenkét tüskés buzogányt. Ezek a buzogányok a lévai (Levice, Szlovákia) Tekovské múzeum-ban találhatunk. 47 ifj. Tolnai István gyűjteményében több ilyen darab is található. (8. kép) Magasság: 4,6 cm Szélesség csúcsoknál mérve: 5.5cmm, felül: 4,2 cm, alul: 2,2 cm Furatátmérő: felül 1,9 cm, alul: 2,2 cm (9. kép) Magasság: 3,1 cm. Szélesség csúcsoknál mérve: 5,4 cm, míg felül: 4,1 cm, alul pedig 4,7 cm. Átmérője felül 1,6 cm, alul 1,9 cm Súly: 175 g Anyag: bronz 5. Gömb vagy hordó alakú buzogányok Valószínű, hogy ezek a többnyire vasból, ritkábban bronzból készült gömb vagy hordó alakú buzogányok az első csillag alakú darabokkal egy időben jelentek meg. A volt Szovjetunió területén egy 11. századi darab is előkerült, bár a többi darab már a századra keltezhető. Míg a 11. századi darab felülete sima, addig a későbbiek már bordákkal és domborulatokkal tagoltak. A fegyvertárban csak egy ilyen példány volt. 48 Kána falu feltárása során is előkerült egy ép állapotú hordó alakú buzogány. Nyéllyuka henger alakú, szélei vékonyabbak. Hossza: 3,8 cm, átmérője: 2,5-3,4 cm, anyagvastagsága 0,5-1 cm. A lelet a falu északkeleti részén egy nagyobb tárolóhelyiségből került elő. A kánai példány felszíne nincs bordákkal tagolva, hanem sima. A lelet párhuzamaként említhető a Muhin a Leszih Andor által végzett ásatáson megtalált darab, melynek átmérője 2 cm-rel nagyobb, valamint az endrődi határból előkerült példány, melynek átmérője szintén nagyobb, és ennek felületét is borítják kiemelkedő dudorok. A Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárában több ilyen darab is található. 49 Kísérletek igazolják, hogy egy 33 dkg súlyú buzogány cm hosszú nyéllel elegendő volt arra, hogy egyetlen ütéssel behorpasszon egy 20. századi katonai rohamsisakot, vagy súlyos sérülést okozzon a sodronyingen keresztül. Mindehhez pedig még hozzáadódott a vágtázó lovas sebessége és lovának tömege is. Ám ez az erő már nem volt elegendő az újfajta védőfegyverzetek átütéséhez, így a csillag alakú buzogányok lassan eltűntek a használatból és átadták helyüket a hatékonyabb tollas buzogányoknak RUTKAY 1975, KOVÁCS 1971, TEREI-HORVÁTH 2007, ; ÉRI BÁLINT 1959, XXI T. 2; MRT 8, HIDÁN 2004, 4; KOVÁCS, 1971,

14 5.2 Egyetlen sírleletünk, egy egyedi darab története 2001-ben Pusztai Tamás vezető régész, Muhi mezőváros területén egy szabálytalan alakú gödörbe bedobva két ember maradványait tárta fel, akik mellékleteik alapján az 1241-es Muhi csatában veszthették életüket. Az oválishoz közelítő, szabálytalan formájú sírgödör" hossza 130 cm, szélessége 100 cm volt. Mélysége a megtalálási szintjéhez mérten mindössze 13 cm volt. Az 1-es számmal jelölt csontváz zsugorított helyzetben, arccal dél felé fordítva feküdt a gödörben, míg a fölötte lévő 2-es számú vázból csak a koponya, a zsugorított helyzetben lévő jobb láb, illetve a bal lábszár maradt meg. A temetkezés mellékleteként a következő tárgyak kerültek elő: zabla, 2 db nyílhegy, vas késtok merevítő, vasból készült trapéz alakú övcsat, 8 db IV. Béla kori ezüstdénár, egy kb karikából álló sodronypáncél töredék, valamint egy vasból készült, laposra kovácsolt, visszahajlított fülű, hegyesen végződő tarsolyzáró pecek töredék, és az ehhez tartozó tarsoly tartalma egy vascsiholó és egy tűzkő volt. Emellett, még egy fegyvertörténeti szempontból nagyon fontos lelet is feküdt a sírban, ugyanis az 1-es csontváz övén a tarsoly mögött egy buzogány függött. A vasból készült, hosszúkás, nyolcszögletű buzogányfej a vége felé folyamatosan szélesedik, nyolc darab 7,2x1,5-1,7 cm alapterületű síklap határolja. Hossza 9,7 cm, átmérője a kiszélesedő végénél 4,8 cm, míg a nyaknál 2,9 cm. Súlya 394 gr. A buzogányfej nyél felőli végéhez a síkokkal fedett középső szakasztól ék alakú, körbefutó hornyolással elválasztott, 1,1 cm széles gyűrűs nyaktag kapcsolódik. Végét félgömb alakban képezték ki. A nyéllyuk a buzogányfej teljes hosszában megtalálható, átmérője 2 cm. Benne a fából készült nyél maradványai láthatóak. 51 (10. kép) Mivel ennek a leletnek a feltárásáig csak szórványként kerültek elő leletek, ezért Kovács László úgy gondolta, hogy a buzogányok tiltott sírmellékletek lehettek. 52 Pálóczi Horváth András is felfigyelt arra, hogy ebben a korban a steppei népek ritkán helyezték a halott mellé ezt a fegyvert. 53 A buzogány azonban teljesen tiltott sírmelléklet biztosan nem volt a keleteurópai steppei népeknél. Erre Pusztai Tamás említ is egy példát ben a romániai Moldvában Balaban településen tártak fel egy kurgántemetőt, melynek sírjait Gheorghe Posticá és Eugen Sava a lovas temetkezések, a sírokban talált fegyver, ékszer és viseleti tárgyak alapján a században itt élt nomád nép hagyatékaként értékelték. A bolygatott sírok közül számunkra a 2. sír szolgál értékes adatokkal. Az északkelet-délnyugati tájolású sírban fekvő csontváz 51 PUSZTAI 2011, KOVÁCS 1986, PÁLÓCZI 1989, PUSZTAI 2011,

15 pontos helyzetét sajnos az utólagos bolygatás miatt nem ismerjük. A korabeli felszínhez mérten 1,38 méter mély, téglalap alakú, lekerekített sarkú sírgödör hosszanti oldalai mentén 70 cm mélységben egy-egy 30 cm széles padkát alakítottak ki. Ebben a gödörben hanyatt fektetve helyezték el a halottat. A éves férfit gazdag ruhában, katonai felszereléssel temették el. A viseleti tárgyain, ékszerein túl lószerszám: kettő zabla, kettő kengyel valamint fegyverek: vastőr, kés, szablyapenge töredékei, 4 vas nyílhegy, csont íj-, vagy tegezmerevítő lapok, 3 db vaspáncél könyökvédő, kettő páncéling-töredék, valamint egy vasból készült, aranyozott felületű, arab feliratos, gerezdelt buzogány volt a sírban. 55 Ilyen nyolcszög alakú, vasból készült buzogány, mely Muhiban előkerült eddig sem a 13. századból, sem az azt megelőző sem az azt követő évszázadból nem ismert a Kárpát-medence területéről, tehát egy új típusként definiálható a 13. századi Kárpát-medencében. 56 A Muhi példány pontos párhuzamát hazánkban a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvertárában találjuk meg. A vasból öntött, nyolcoldalú, csonka gúla alakú fejjel készült buzogányfej teteje rongált, alul nyolcoldalú köpűnyúlvány látható rajta. Ez a példány az Egri vár területéről származik, pontosabb előkerülési körülményeit nem ismerjük. Magassága 9,4 cm, szélessége pedig 4,3 cm. 57 Leírókartonján Kalmár János még 16. századi példányként határozta meg, ám ezt a korhatározást a Muhi lelet alapján Kovács S. Tibor 13. századra módosította.(11. kép) Ez a típus a kunok 1246-os beköltözése előtt jelent meg a Kárpát-medencében. Az 1246 előtti időszakból származó buzogányaink esetében bizonyosan számolhatunk besenyő közvetítéssel, de hogy a Muhiban is megtalált nyolcszög alakú buzogányokat ki használta a Kárpátmedencében, az nem dönthető el. Elképzelhető, hogy ez a típus csak egy egészen igen rövid időszakban, az 1241 előtti évtizedben jelenhetett meg nálunk, és aztán el is tűnt. 58 Igen hasonló, zömében bronzból öntött buzogányfejek a 12. században, Iránban bukkantak fel, de ilyen típusok a század között a Mameluk Birodalomban is előfordultak A század változásai, a tollas botok megjelenése A 14. századra lényeges változások következtek be a védőfegyverzetek terén. A sodronyingekre már a 13. század végén fémlemezeket szíjaztak vagy szegecseltek, majd a 14. század folyamán ezek a lemezek megnagyobbodtak és fokozatosan egy, az egész testet borító vértezet jött létre. 60 A csillag alakú buzogányok, mint a velük foglalkozó fejezet végén 55 POSTICÁ-SAVA 1996, 63, 66-68, Fig PUSZTAI 2011, KOVÁCS S. 2010, PUSZTAI 2011, KOVÁCS S. 2010, HIDÁN 2004, 4. 14

16 említettem, nem voltak elég súlyosak és erősek ezeknek a vérteknek az áttöréséhez, a hosszú tüskéik könnyen le is törhettek ezeken a páncélokon. 61 Az egyik legfejlettebb és legutolsó példányuk még feltűnik a már korábban említett kraszkói falfestményen. Ehhez hasonló műtárgyat is láthatunk. Ennek a fegyvernek az érdekessége, hogy feje bronzból öntött ugyan, de felül négyszögletes, míg alul hengeres vasnyélre van erősítve. 62 A 14. században Nyugaton még továbbfejlődtek a csillag alakú buzogányok. A csillagfej, a köpűvel együtt, hengeres hüvellyé alakult át ennek felületén általában három sorban helyezkedtek el a kúpos vagy gúla alakú megnyúlt méretű tüskék. Ezt a típust Morgensternnek, magyarul csatacsillagnak nevezték. Ezzel szemben keleten, főként a törököknél, a gömb vagy körte alakú buzogányok alakultak ki. Ezek üregesen öntöttek, felületüket pedig sűrű rovátkolások, vagy egymást keresztező bevágott csatornák által kialakított kis négyzetes felületek hálózzák be Ezután a 14. század második felében megjelentek a tollas buzogányok, melyek nehezebb fegyverek voltak és így könnyebben be tudták horpasztani a lemezes vérteket is.. 63 A tollas buzogányok legkorábbi keleti ábrázolásai a Jami al-tavarich kéziratban találhatók, amely Tebrízben készült 1306 és 1314 közt. (12. kép) Ebben több tollas buzogányábrázolást is láthatunk. 64 Nálunk a már említett Képes Krónika nyitó iniciáléja és a mártonházi freskó tekinthető a legkorábbi ábrázolásnak. A régi magyar nyelvben a buzogányt tollas bot nak mondták. Ez azt is jelentheti, hogy ez az új típusú buzogány kun-kipcsak eredetű lehet, de arra is utalhat, hogy ez volt a legelterjedtebb típusa a fegyvernek és ezért ennek a neve maradt fent. 65 Lehetséges az is, hogy a magyarok a fegyvert egyenesen a tatároktól vették át, hiszen Kelet- Európa nagy része ekkor az Arany-Horda uralma alatt volt, a század közepétől pedig több magyar-tatár háborúról is tudunk. A hadjáratok 1345-ben és 1346-ban voltak. Mivel Nagy Lajos itáliai hadjáratai csak később, 1348 és 1350 között zajlottak, ezért Hidán Csaba László úgy vélekedik, hogy a magyarok vitték Itáliába ezt a típusú buzogányt. 66 Ezzel szemben Kovács S. Tibor szerint pont fordítva történhetett a dolog. Mint az korábban említettem, a tollas buzogányok kialakulása a védőfegyverek fokozatos fejlődésével van kapcsolatban. Természetesen nem csak keleten, hanem nyugaton is fejlődtek, és a 14. századi Európában, ebben egyértelműen Itáliáé a vezető szerep. Nagy Lajos itáliai hadjáratainak fontossága éppen abban rejlik, hogy a magyarok a legmodernebb támadó- és 61 KOVÁCS 1971, KOVÁCS S. 2010, KALMÁR 1971, HIDÁN 2004, KALMÁR 1971, 22-23; PÁLÓCZI 1989, HIDÁN 2004, 5. 15

17 védőfegyverzettel, valamint lovagi taktikával tudtak megismerkedni. Ezért gondolja azt Kovács S. Tibor, hogy a 14. századi magyar tollas buzogányok itáliai hatásra alakultak ki. 67 Az 1341-ben elhunyt Bettino da Bologna síremléke egy nehézfegyverzetű lovagot ábrázol, aki egy olyan buzogányt tart a kezében, amely négyszögletes, keskeny tollakkal készült fejjel van felszerelve. (13. kép) Hasonló korú és formájú műtárgyat a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvertára is őriz. Emellett egy 14. századi miniatúra is ezt a különleges sújtófegyvert ábrázolja, hiszen ez a fegyver tulajdonképpen egy vasbot, amelynek négy igen hosszú tolla van. Ez a Mediterráneumban használatos buzogánytípus ismert olyan változatban is, amikor hosszú, hengeres vasnyél végén találhatók a tollak. 68 Mivel ezek az ábrázolások korábbiak a magyar-tatár háborúknál is, ezért nem valószínű, hogy általunk jutottak a tollas buzogányok Itáliába. Véleményem szerint lehetséges az is, hogy talán mind keleten, mind nyugaton nagyjából egy időben jelent meg ez a típus. A Magyar Nemzeti Múzeum egyetlen, biztosan Anjou-kori, hat négyszögletes tollal rendelkező vasbuzogánya 1922-ben ajándékként a New York-i Metropolitan Múzeumba került. (14. kép) Hazánkban Grád András magángyűjteménye őriz egy nyílvesszőt formázó, nyolc hossznégyzet alakú tollal rendelkező vasbuzogányt. 69 A védőfegyverek további fejlődése, vagyis a teljes lemezpáncélok megjelenése újabb buzogánytípust eredményezett a 15. század első felében. A ferrarai Pinacoteca 1412-ből megőrizte egy teljes páncélt viselő lovag alakját, aki egy háromszög formájú tollas buzogányt tart a kezében. A Magyar Nemzeti Múzeum egyik műtárgya nagyban hasonlít a fent leírt fegyverre. A hosszú köpűvel felszerelt buzogány hat tüske formájú tollal rendelkezik, amelyeket egyenként, vörösrézzel forrasztottak fel a vasköpűre. Ezek a háromszög formájú tollal rendelkező tollas buzogányok a következő évszázadokban is megmaradnak, és megjelennek a négy és ötszögű tollal ellátott példányok is. 70 A tollas bot jellegzetes fegyver lehetett, hiszen még Ilosvai Selymes Péter is megemlíti Toldi Miklósról írt verses művében. Ez a verssor így hangzik 71 : Hét tollú buzogánya köntösujjban vala,". Egy másik helyen pedig a tollas bot kifejezéssel találkozhatunk méghozzá a következő módon: Király, ha nem nézném vitézi voltodat, majd fejedhez vágnám hét tollú botomat" KOVÁCS S. 2010, KOVÁCS S. 2010, KOVÁCS S. 2010, KOVÁCS S. 2010, KALMÁR 1961, ILOSVAI 1629, 6. 16

18 5.4 Az újabb típus, a gótikus buzogány A buzogányok fejlődésének következő állomása a gótikus buzogányok megjelenése a 15. század első felében. Ezek a vasból készült buzogányok, 4-6, kovácsolással készített, négyszögletes, előreugró csúcsú tüskével vannak ellátva, amelyek alatt és fölött egy egy kis fémnyúlvány található. A szintén vasból készült nyelük lehet négyzet, vagy kör átmetszetű, de csavart is. A hazai emlékanyagban ez a típus szép számmal képviselteti magát. 73 Ekkor a buzogányoknak már biztosan jelentős szerepük volt a magyar fegyverzetben. Ezt érzékelteti velünk az a tény, hogy Filippo Scolari vagyis Ozorai Pipo 1426-ban Ozorán ezüstös buzogányt ajándékozott a firenzei követnek. Hunyadi Mátyás pedig válogatott vitézeinek személyesen adott át buzogányokat az 1487-es bécsújhelyi hadiszemlén. 74 A 15. század végére a gótikus buzogányok előreugró tüskéje egyre inkább háromszög formájúvá vált és a nyél irányában erősen meghosszabbodott. Ezeket a jellegzetes buzogányokat ábrázolja Weisskunig egyik metszete is. (15. kép) Ezen a metszeten az I. Miksa császárhoz érkező álarcosok oldalukon szablyát, míg kezükben vagy vállukon buzogányt tartanak. 75 A Márkusfalvi Máriássi család február 29-én, Budán kiállított címeres levele is igazolja, hogy ekkoriban a tollas buzogányok nagy népszerűségnek örvendhettek. A heraldikailag hiányos címer a gótikus páncélt és a buzogányt egész pontosan örökíti meg ben Estei Hippolit hagyatéki leltára is említ egy ilyen típust, méghozzá egy magyar buzogányt vasból, Una mazza de ferroalhungarescha. Estei Hippolit nem csak hagyatékában őrzött buzogányokat, de az 1532-ben Tiziano által készült festményen is egy tollas buzogányt tart a kezében. 76 Az ben zajló schmalkaldi háborúban 1900 huszár harcolt a császár oldalán. Erről a háborúról vannak írásos emlékeink melyek a magyar huszárok fegyverzetéről is megemlékeznek, méghozzá a következő módon: A magyar huszárok közül sokan viselnek három élű buzogányt, vagy hosszú nyelű fokost." Ezek a fegyverek valószínűleg háromszög alakú tollakkal rendelkező buzogányok lehettek. 77 Míg nyugaton a tollas buzogányok profiláltságukat megtartották, oldalaik homorú ívekkel kialakítottak, a tollak végződéseinél pedig továbbra is megtalálható a díszítőelem. A magyar típusokon a tollak szabályos háromszög alakúak, és egyenes élűek. Tetejüket általában kis gömb díszíti. A nyélhez pedig hengeres vas hüvellyel vannak rögzítve. Nyugaton nem ritka, hogy a vezérek buzogányaiban lőfegyver van elhelyezve, bár ennek nem volt komoly harctéri 73 KALMÁR 1971, KOVÁCS S. 2010, KALMÁR 1971, 23; KOVÁCS S. 2010, KOVÁCS S. 2010, KÁROLYI 1877,

19 haszna. 78 A huszárok párbajozásra is használták ezeket a fegyvereket. Ezt Tinódi Lantos Sebestyén örökíti meg 1550-ben: 79 Gyorsan ászt es ű kezéből elejté, Meg az buzgánt ragadd, elővévé, Azzal sokáig véré, megszédíté, Végre ászt es ő kezéből elejté. 80 A török fegyverzetben sem volt ismeretlen ez a típus, de a körte vagy gömb fejjel készült példányok gyakoribbak voltak A gerezdes buzogányok megjelenése és a buzogányok alkonya I. Miksa császár között készült Diadalmenetének egyik metszete gyalogsági állópajzzsal és buzogányokkal felszerelt magyar urakat ábrázol. (16. kép) Az egyik jellegzetes tollas buzogányt tart a kezében, ám egy új típusú fegyvert is megfigyelhetünk az urak kezében. Ez az új típusú fegyver a gerezdes buzogány, mely a gömbfejű és a tollas buzogány keresztezéséből jöhetett létre. A 16. század első felében ez egy jellegzetesen magyar fegyverré vált ban Hans Weiditz fametszetet készített a Lech-mezőn összecsapó magyar és német seregekről. A metszeten szereplő magyar huszárok kezében is láthatóak a gerezdes buzogányok. A tárgyi emlékanyag is szép számban őrzi a gerezdes és háromtollú buzogányokat. Érdekességük, hogy mind vasból készült, és igen nagyméretű. Ezzel a kialakítással tovább növelték a buzogányok ütő, zúzó erejét. 82 Az említett Weisskunig metszeten szereplő buzogányokat Kalmár János magyar típusnak véli, ám Kovács S. Tibor felhívja a figyelmet arra, hogy ez a buzogány többször is felbukkan osztrák és német sírköveken, gótikus páncélt viselő lovagoknál, sőt egy tollrajz is ismeretes melyen maga I. Miksa császár vív gyalogtornát egy ilyen fegyverrel. Ezek a buzogányok a 16. század második felében szorultak ki a használatból. 83 A 16. századra 3 buzogánytípus alakult ki, és maradt meghatározó a következő században is. 1. Tollas buzogány, mely mindig szögletes és három, négy vagy akár ötszög formájú tollakkal van ellátva. Ez a típus a gótikus buzogányokból fejlődött ki. 78 KALMÁR 1961, KOVÁCS S. 2010, TINÓDI 1984, KALMÁR, 1961, KOVÁCS S. 2010, KALMÁR 1971, 23; KOVÁCS S. 2010,

20 2. Gerezdes buzogány, melynél olyan szorosan vannak elhelyezve a tollak, hogy azok együttesen egy gömb vagy körteformát eredményeznek. Ez a típus, mint már említettem, a tollas buzogány és a török gömbfejű buzogányok keresztezéseként jöhetett létre. 3. Olyan buzogányok, amelyek tömör gömb, körte vagy akár nyomott gömb fejjel készültek. Ez a forma pedig a török típust képviseli. 84 A huszita háborúk idejében egy különös buzogány típus tűnt fel a harcosok kezében. Ez pedig nem más, mint a láncos buzogány. Ezeknek a fegyvereknek rövid nyelük volt, amihez egy lánc kapcsolódott, a lánc végén pedig ott volt a buzogányfej. A legegyszerűbb fejek szögekkel kivert fabunkók voltak, de szinte az összes buzogányfej típust megtalálhatjuk a lánc végére erősítve. Ezek a fegyverek a lánc lendületének köszönhetően nagyobb ütőhatást tudtak kifejteni. 85 (17. kép) A buzogányok a 16. század második felében kezdenek veszíteni harctéri jelentőségükből. Előtérbe kerül a csákány, a csákányfokos és a fokosbalta. Természetesen ez is a védőfegyverek változásának köszönhető. A törökök, általában ha viseltek is páncélt, az csak sodronypáncél volt. Célszerűbb volt tehát valamilyen szúrófegyvert használni, ezért is kerültek előtérbe a csákányok. 86 Ezzel a buzogányok kiszorultak a harci használatból, de nem tűntek el véglegesen, a század utolsó évtizedeitől már inkább méltóságjelvényi funkciót töltenek be KOVÁCS S. 2010, KALMÁR 1971, KALMÁR 1971, KOVÁCS S. 2010,

21 6. A buzogány, mint méltóságjelvény Nagy Géza a buzogányok fegyver és méltóságjelvényi funkciójával is foglalkozott, amikor felmerült benne a következő kérdés: vajjon a buzogány nem tekinthető-e olyan jelvénynek, mely a régi közép-ázsiai törökségnél s Kelet-Európa népvándorláskori népeinél köztük a lebediai magyarságnál a fejedelmi személyeknek, törzsfőknek, vezéreknek sat. volt a megkülönböztető jelvényök? Tehát, hogy a Bizáncban és Nyugat-európában használt király pálczák és jogarok esetlegesen nem-e a régi közép-ázsiai buzogányokból alakultak ki. A kérdésre a szerző tagadólag válaszol. Hiszen az elnevezés a fegyver funkciót tükrözi és nem azt, hogy ez egy jelvény lenne. Valószínű, hogy a jogar funkciót a törökök és a nyugati államok is Bizánctól vették át, ahogyan mi is, elég csak a Bizáncban nevelkedett III. Béla király sírjában talált jogarra gondolnunk. 88 Amellett a tény mellett viszont nem mehetünk el, hogy a buzogányok és a jogarok között van hasonlóság. Ez a hasonlóság tűnt fel 1613-ban Révay Péter koronaőrnek, aki hasonlóságot vélt felfedezni magyar vezérek által viselt magyaros gömbös buzogányok és a jogar között. 89 A századi hadi viseletet kitűnően ábrázolják a nyugat-magyarországi sírkövek és falfülkés, álló szoboralakos síremlékek. Ha az 1598-ban elhunyt Tapolcsányi János és az 1608-ban elhunyt Illésházy István sírköveit vizsgáljuk, akkor olyan harcosokat láthatunk, akik teljes huszárvértet viselnek oldalukon szablyával, kezükben pedig gömbfejű buzogányt tartanak. A buzogányok méltóságjelvénnyé válásához az is hozzájárulhat, hogy kis méretük miatt a vezérek akár egy csata során végig kezükben tudták tartani ezt az eszközt és így folyamatosan tudtak jeleket és parancsokat adni. 90 Ha megfigyeljük a mai fúvószenekarokat, láthatjuk, hogy felvonulásaik során az elöl menetelő karmester is egy gömbfejű buzogányhoz hasonló eszközzel irányítja a zenekart. A 17. században a gerezdes buzogányok fejmérete folyamatosan csökken, és kialakul a vezérek kezében látható gömb, vagy körte alak, melyek általában 12 gerezdből állnak. Díszítést a tetőn található gombok tagolásában valamint a gerezdek alsó részein látható polírozásban figyelhetünk meg. A nyelük is rendszerint vasból készül, de vannak olyanok is ahol köpűt alakítanak ki, és ebben egy rövid fa nyelet helyeznek el. Sokszor még ezeket is fémveretek borítják. Az ilyen típusú buzogányokat hadnagyi buzogányoknak nevezzük. Egy ilyen buzogányt őriznek a Győri Székesegyház kincstárában. Ez a buzogány Alapi Gergelyé a püspöki csapatok hadnagyáé volt, és a 17. század második feléből származik. A magasabb 88 NAGY 1890, KOVÁCS S. 2010, KOVÁCS S. 2010,

22 rangú vezetők buzogányai akár 16 gerezdesek is lehetnek, és ezeket a gerezdeket rendszerint hullámos sárgaréz sávok is szegélyezik. 91 Ezeket a gömbfejű buzogányokat a tisztek kezében rendszeres használatban láthatjuk a 17. század as éveiben a török-magyar harcokról készült Húsz régi magyar csatakép -en. 92 Az erdélyi fejedelmek kinevezési gyakorlata volt a másik olyan fontos ok, ami a buzogány méltóságjelvénnyé válásához vezetett. Miután Erdély a törökök vazallusa lett, azután ugyan a fejedelmeket a rendek választották, de csak akkor lettek legitim uralkodók, ha a törökök ezt szerződéslevéllel (adhnáme) és különféle jelvényekkel, buzogány (bot), felszerszámozott ló, zászló, kard, föveg, stb. küldésével meg nem erősítették. 93 I. Ahmed szultán szerződéslevele 1604-ből Bocskai Istvánhoz szól: Téged erdélyország fejedelmévé s a magyar nemzet királyává teszünk, hogy őseink s elődeinknek az erdélyi fejedelmek iránt tanúsított kegyelmes szokásához képest mi is elküldtük számodra a zászlót, két derék lovat, botot (buzogányt), egy hódító kardot s díszköntöst. Fogadd tehát e zászlót és kegyelmünknek egyéb megnevezett s ezzel együtt érkező jelvényeit a legnagyobb tisztelettel és hódolattal. A zászlót hordozván, a süveget föltevén, a kardot felövezvén, győzelmes császári udvarom iránt tartozó hűségedben erős és állhatatos légy ben Hídvégi Nemes János, szemtanúként a következőképpen emlékezik meg II. Apafi Mihály erdélyi fejedelem beiktatásáról: Annakutána szekérre ültetvén ifjú urunkat, magunk lovakra ülvén, nagy pompával vittük ki a mezőre, holott sátort készítvén, idein ő ngát bevittük a sátorba. Ott várta ő nga a török követet. A török követ elérkezvén, ifjú urunk kiment a sátorból és követ leszállván a szekérről, odajőve, a császártól küldött kardot derekára köté ifjú urunknak, a botot kezébe adá, a süveget fejében tévé és a zászlót is megmutatá, praesentálá. Azután szekérben ülvén a követtel együtt, mely szekérben ült Haller Pál uram s Naláczi István uram is, úgy mentünk vissza Fejérvárra. A hintó előtt vivén a császár küldte kardot Kálnoki Farkas uram, a botot jobb felöl a zászló mellett, Kemény János uram, balfelől a süveget Mikes Mihály öcsém. Bemenvén Fejérvárra, mindjárást mentünk fel mind ifjú urunkkal őngával, mind a követtel urunkhoz ó'ngához, holott megkaftánozván, elsőbben a követ urunkat ő ngát, azután ifjú urunkat, azután renddel az urakat s megadván urunk ő ngának a császár levelét KALMÁR 1971, FRAKNÓI 1876, KOVÁCS S. 2010, SZILÁDY SZILÁGYI 1865, HÍDVÉGI 1903,

23 II. Apafi Mihály buzogánya ma a bécsi Kunsthistorisches Museumban látható. (18. kép) A fejedelem 1701-ben ezt a fegyvert helyezte I. Lipót lábai elé, mikor lemondott az erdélyi fejedelmi címről. 96 A Magyar Nemzeti Múzeum is őriz egy hasonló buzogányt, méghozzá Báthori Zsigmond erdélyi fejedelemét, mely a Jankovich Miklós-féle gyűjteményből került a múzeumba. (19. kép) A körte formájú buzogányfejet trébelt, majd vésett, stilizált lótuszvirágok ékesítik, amelyre virágszirmot formázó foglalatban ülő türkizeket helyeztek. A fej tetején egy magas foglalású, kör alakú nefritlap látható, amelyben arannyal inkrusztált leveles virágok ülnek, úgy, hogy maga a virág feje türkizzel, vagy rubinnal van berakva. A vésett gyűrű alatt helyezkedik el a fából készült nyél, amelyet stilizált lótuszokkal és levelekkel díszített aranyozott ezüstlemez borít. Ez a 16. század végén készült buzogány akár az a példány is lehet, melyet Báthori Zsigmond fejedelmi kinevezésekor kapott, bár ez nem bizonyítható század utolsó évtizedeiben egy új típusú díszbuzogány jelent meg Magyarországon. Ennek formája ugyan török, de motívumai jellegzetesen magyarok. Ezt a típust tükrözi a szintén a Jankovich Miklós-féle gyűjteményből származó buzogány, mely Báthori Istváné volt. Az öntéssel készített buzogányfejen, szalagokkal határolt és kartusokká alakított mezők középpontjában egy-egy tokos foglalású nagyméretű türkiz ül, amelyeket apró margaréták vesznek körül. A buzogány fejének tetejébe egy makk formájú díszítményt erősítettek, amelyet apró türkizek kereteznek. A buzogányfej alsó részén szintén kisebb türkizeket láthatunk, alattuk helyezkedik el az a széles gyűrű, amely a nyelet határolja. A nyél fa borítását öntött technikájú köpűk díszítik, amelyek arabeszkekkel és türkizekkel ékesítettek. A nyél középső részét majc forma ezüstsodrony ékesíti, amelyet öntött arabeszkes hüvelypánt és áttört művű pillangó formájú gyűrűk díszítenek. 98 Ez a típus Erdélyben és a királyi Magyarországon is közkedvelt típus volt a 17. században, sőt még Lengyelországban is elterjedt, tudniillik Báthori István lengyel király is volt. A bécsi Kunsthistorisches Museumban lévő egy a Báthori István buzogányával szinte megegyező műtárgyat vehetünk szemügyre. A buzogányba az között tevékenykedő kolozsvári ötvös, Hunyadi András mesterjegye van ütve. Egy I. Rákóczi György erdélyi fejedelmet igen hitelesen ábrázoló olajfestményen a fejedelem egy, a fentiekben leírt buzogányt tartja a kezében, 96 KOVÁCS S. 2010, KOVÁCS S. 2010, KOVÁCS S. 2010,

24 ahogyan Kornis Gáspár főúr is a róla készült 17. század utolsó harmadára keltezhető festményen. 99 A 16. század végén, 17. század elején a gerezdes buzogányok népszerűsége töretlen. Thurzó Imrét az 1611-ben róla készült festményén ilyen fegyverrel ábrázolták. (20. kép) A főúr mellett az asztalon egy aranyozott ezüstből készült kilencgerezdes buzogány és egy magyar szablya látható. Ezek a főúri buzogányok a 17. században igen népszerűek voltak. 100 Bethlen Gábor erdélyi fejedelem gyulafehérvári palotájában 1629-ben 19 buzogányt írtak össze a leltározók. Voltak gömbfejű, de hét- és kilenctollú buzogányok is. A fejedelem végrendeletében négy külföldi uralkodóra hagy pompás lószerszámokat és fegyvereket. Ezek az uralkodók, II. Ferdinánd császár és magyar király, III. Ferdinánd megkoronázott magyar király, a brandenburgi választófejedelem és a svéd király. 101 A svéd királyra hagyományozott műtárgy együttesről Bethlen Mihály, amikor 1693-ban Stockholmban tartózkodott a következőket írta: Egy kamrában vannak sok szép cafrangok, varrottak és szép nyergek, kik között Bethlen Gáboré szép kővel rakott, hozzá tartozó szügyelőjével együtt, farmatringjával kengyelivel, kard és buzogánnyal, melyek igen szépek. 102 A fenti műtárgy együttes a mai napig megtalálható a Svéd Királyi Fegyvertárban, Stockholmban. 103 József nádor, a Magyar Nemzeti Múzeum felügyelője 1816-ban Bécsben harminc dukátért megvásárolta II. Rákóczi György erdélyi fejedelem ( ) buzogányát a múzeum részére. A műtárgy aranyozott ezüstből készült nyomott körte alakú buzogány, melyre a fejedelem címere és az 1658-as évszám van bevésve. 104 A már korábban említett Jankovich Miklós-féle gyűjteményből került a Magyar Nemzeti Múzeumba Kemény János erdélyi fejedelem tatár buzogánya is. A nyomott gömb formájú fejet fából készítették és szarvasmarhatülökkel vonták be. A buzogány fejének tetején csipkés szélű aranyozott ezüstlemez van. Ezen az aranyozott ezüstlemezen tizenhárom virágszirmot formázó foglalatban csiszolatlan rubinokat láthatunk. Nyele is szaruból készült. A buzogányt nem csak a formája, de az a sajátossága, hogy részben szaruból készült is a tatár készítésű fegyverek közé sorolja. A fejedelem a tatár rabságból hozhatta magával KOVÁCS S. 2010, KOVÁCS S. 2010, KOVÁCS S. 2010, KOVÁCS S. 2010, 188; BETHLEN 1981, KOVÁCS S.2010, KOVÁCS S. 2010, 189; KALMÁR 1971, KOVÁCS S. 2010, ; KALMÁR 1971,

25 A 17. század végén az ékkővel kirakott, nemesfémmel borított buzogányok nem veszítettek népszerűségükből ben Pető Gáspár feleségétől Haller Máriától egy aranyozott ezüsttel borított türkizes buzogányt kapott KOVÁCS S. 2010,

26 7. A buzogányok szerepe a Rákóczi-szabadságharctól a 20. századig A buzogánynak, mint méltóságjelvénynek igen nagy szerepe volt még a Rákócziszabadságharc alatt is. A kuruc hadseregben a századok parancsnokainak, vagy ennél magasabb csapatparancsnokoknak volt szabad viselniük. Ezek a hadnagyi buzogányok általában gömb alakúak és gerezdből állnak, melyeknek peremét poncolt, vagy vésett rézlemez borítja. Fából készült nyéllel rendelkeznek, amelyet sokszor díszít faragott csontborítás. Ezek a buzogányok nemcsak tiszti méltóságjelvények voltak, hanem parancsközlő és fenyítőeszközök is egyben. 107 Gróf Esterházy Antal egyik hadi utasításában kapitányaihoz intézett parancsa úgy szólt, hogy rohamok alkalmával személyeik szerint ne menjenek legelői, hanem inkább a jó rendtartásra vigyázván, a visszafutamodóknak kíméletlenül verjék a hátukhoz az réz bodzogánt! október 17-én Zisterdorf városát egy jelentős, mintegy 10 ezer főnyi kuruc sereg támadta meg Forgách Simon tábornok vezetésével. A város feldúlása után a kolostor apátja a fogoly városiak életéért könyörgött Forgáchnál, mire a tábornok intett buzogányával és a foglyok életét megkímélték. A fenti adat jól igazolja, hogy a buzogánnyal adott jel parancsnak számított, s ez a módszer a harcmezőn tett igen jó szolgálatot a kurucoknak. A főtisztek, tábornokok és más udvari méltóságok jelvényeit nemesfémmel és sokszor ékkövekkel is díszítették. Erre az egyik legszemléltetőbb példa Vay Ádámnak II. Rákóczi Ferenc udvari marsalljának és Munkács várkapitányának a buzogánya.(21. kép) A méltóságjelvényt 1810-ben a vajai várkastély ura ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak Ez a buzogány kilenc aranyozott ezüst gerezddel készült. Ezeket vésett és cizellált virágmotívumok ékesítik A fején lévő tokos foglalatban egy nagyméretű ékkő volt, ami ma már hiányzik. A nyele fából készült, ennek két végét aranyozott ezüstből készült köpű borítja, míg középen feketére cserzett kecskebőrrel van bevonva. A köpűket vésett és cizellált aranyozott ezüst virágmotívumok díszítik melyek niellóval vannak ékesítve. 109 A méltóságjelvénynek fontos szerepére utal II. Rákóczi Ferenc udvartartási szabályzatának 5. pontja is: Quinto. A pompák alkalmatosságával azt observálják, hogy távulkán irántunk két felől a fő-fegyverhordozónk buzogányunkat. a vice periig lovon mentünkben kardunkot hordozzák, és azt hintóbán való illésünkkor is az hátúlsó kocsis-lovak irányában hasonló 107 KALMÁR 1971, 26; KOVÁCS S. 2010, KALMÁR 1961, 42; GÖMÖRY 1890, KALMÁR 1971, 26; KOVÁCS S. 2010,