[Erdélyi Magyar Adatbank] AZ EURÓPA TANÁCS

Átírás

1 AZ EURÓPA TANÁCS

2 EURÓPA TANÁCS MINISZTERI BIZOTTSÁG A MINISZTERI BIZOTTSÁG REC (2000) 4. SZÁMÚ AJÁNLÁSA A TAGÁLLAMOK SZÁMÁRA A ROMA/CIGÁNY GYEREKEK OKTATÁSÁRÓL EURÓPÁBAN (Elfogadta a Miniszteri Bizottság február 3-án, a miniszterhelyettesek 696. találkozóján) A Miniszteri Bizottság az Európa Tanács alapszabályának 15.b cikkének értelmében tekintettel arra, hogy az Európa Tanács célja a tagjai közötti egyetértés megteremtése, továbbá, hogy e cél elérésének egyik fontos módja különösen az oktatás terén az együttműködés; felismervén, hogy égető szükség van az európai roma/cigány lakosság jövőbeni oktatásának új stratégiai alapokra való helyezésére, tekintettel az írástudatlanság, illetve funkcionális írástudatlanság, továbbá a lemaradás magas arányára, az elemi oktatásban részesülő tanulók kis százalékára, valamint az olyan állandó tényezőkre, mint az iskolázatlanság; figyelembe véve, hogy a romák/cigányok problémáit az oktatás terén jórészt a múlt régi keletű oktatási politikái eredményezték, melyek a roma/cigány gyerekek asszimilációjához vagy szegregációjához vezettek az iskolákban, mondván, hogy ők szociálisan és kulturálisan is hátrányos helyzetűek ; megfontolván, hogy az európai társadalmakban a romák/cigányok hátrányos helyzetén nem lehet változtatni a roma/cigány gyerekeknek az oktatásban biztosított esélyegyenlősége nélkül; megfontolván, hogy a roma/cigány gyerekek oktatásának a romákkal/cigányokkal foglalkozó nemzeti politikákban elsőbbséget kell élveznie; nem feledvén, hogy a romák/cigányok oktatásbeli problémáival foglalkozó politikáknak átfogó jellegűnek kell lenniük azon a felismerésen alapulva, hogy a roma/cigány gyerekek iskolázása sok más tényezővel és előfeltétellel áll összefüggésben, nevezetesen gazdasági, társadalmi és kulturális tényezőkkel, valamint a rasszizmus és intolerancia elleni küzdelemmel; figyelve arra, hogy a roma/cigány gyerekeknek kedvező oktatási politikákat hatékony felnőtt oktatási és szakmai képzési politikával kell alátámasztani; megfontolván hogy miként létezik az Európai Unió tagállamai számára egy határozat a roma/cigány gyerekek oktatását illetően (A Tanácsnak és az oktatásügyi minisztereknek a Cigány és Utazó Gyerekek Iskoláztatásáért Felelős Tanáccsal való találkozójának határozata, mely május 22-én kelt, száma: 89/C 153/02), sürgős lenne egy, az Európa Tanács minden tagállamára kiterjedő szöveg elkészítése; 35

3 szem előtt tartva a Nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt, valamint a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartáját; figyelembe véve az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 563 (1969) sz. és 1203 (1993) sz. ajánlásait, melyek érintik az európai romák/cigányok oktatásbeli igényeit; figyelembe véve az Európai Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusának 11 (1995) sz. ajánlását, valamint a 125 (1981), 16 (1995) és 249 (1993) sz. határozatait az európai romák/cigányok helyzetéről; figyelembe véve a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság (ECRI) 3. számú, az európai romák/cigányok elleni rasszizmus és intolerancia leküzdéséről szóló politikai ajánlását; szem előtt tartva továbbá azt a munkát, melyet a Kulturális Együttműködési Tanács a 125 (1981) sz. határozatra reagálva végzett, különös tekintettel a Cigányok és utazók című jelentésre (1985), melyet 1994-ben átdolgoztak ( Romák, cigányok, utazók Európa Tanács kiadvány); üdvözölve a Romákért/Cigányokért Felelős Szakértői Csoport által készített jelentést, melynek címe: A roma gyerekekre vonatkozó politikák. Az európai roma gyerekekre vonatkozó oktatási politikák stratégiai összetevői (MG-S-ROM (97) 11); az oktatási politikák megvalósításához azt ajánlja a tagállamok kormányainak, hogy: a jelen ajánlás függelékében kidolgozott elvek vezéreljék őket; a megfelelő nemzeti csatornákon keresztül hívják fel országaik illetékes állami testületeinek figyelmét a jelen ajánlásra. Függelék a Rec (2000) 4 számú ajánláshoz Az európai roma/cigány gyerekekre vonatkozó oktatási politikák vezérelvei I. STRUKTÚRÁK 1. A roma/cigány gyerekekre vonatkozó oktatási politikákat megfelelő forrásokkal kell támogatni, és olyan rugalmasságot igényelnek, mely megfelel az európai roma lakosság sokféleségének, valamint figyelembe veszi a roma/cigány csoportok utazó vagy részben utazó életmódját. Erre való tekintettel az új kommunikációs technikákat kihasználva mérlegelni kell a távoktatás lehetőségét. 2. A felesleges erőfeszítések elkerülése és a fokozott együttműködés végett hangsúlyt kell helyezni a nemzetközi, nemzeti, regionális és helyi szinteken folyó munkák összehangolására. 3. A tagállamoknak fel kell ébreszteniük az oktatási minisztériumok felelősségtudatát a roma/cigány gyerekek oktatása iránt. 4. A roma/cigány gyerekek iskoláztatásának érdekében iskolára felkészítő oktatási terveket kell kidolgozni és azokat a roma/cigány gyerekek számára elérhetővé tenni. 36

4 5. Különös figyelmet kell fordítani a szülőkkel való hatékonyabb kommunikációra, ha szükséges a roma/cigány közösség mediátorai közvetítésével, mely a későbbi munkavállalási lehetőségek biztosítéka lehet. Tudatosítani kell a szülőkben az oktatás szükségességét és az önkormányzatok által a családok számára nyújtható támogatás igénybevételének lehetőségét. Az iskolák és szülők között kölcsönös megértésre van szükség. A szülők kirekesztése, valamint az ismeretek és oktatás hiánya, ideértve az írástudatlanságot is, hátráltatják egyben gyermekeik oktatását is. 6. Megfelelő támogatási rendszerrel különösen pozitív intézkedések révén biztosítani kell a roma/cigány gyerekek esélyegyenlőségét az iskolákban. 7. A tagállamoknak elő kell teremteniük a megfelelő forrásokat a fent említett politikák és intézkedések megvalósítására, annak érdekében, hogy megszűnjön a roma/cigány tanulók és a többségi tanulók közötti szakadék. II. TANTERV ÉS TANANYAG 8. A roma/cigány gyerekeket támogató oktatási politikákat a szélesebb interkulturális politikák keretei közé kell helyezni, figyelembe véve a roma kultúra jellegzetességeit és a tagállamok roma/cigány lakosságának túlnyomórészt hátrányos helyzetét. 9. A tanterv egészének és a tananyagnak ekképpen szem előtt kell tartania a roma/cigány gyerekek kulturális identitását. A roma kultúrát és történelmet fel kell venni a tananyagba a roma/cigány gyerekek kulturális identitásának kellő megvilágítására. Támogatni kell a roma/cigány közösség képviselőinek részvételét a romák/cigányok történelméről, kultúrájáról és nyelvéről szóló tananyag kidolgozásában. 10. A tagállamoknak ugyanakkor garantálniuk kell, hogy ez ne vezessen önálló tantervekhez, mert ez egyben külön osztályok felállítását eredményezné. 11. A tanároknak a roma/cigány tanulókkal való napi munkájuk segítése érdekében a tagállamoknak támogatniuk kell a hasznos, bevett gyakorlatokon alapuló tananyag kidolgozását. 12. Azokban az országokban, ahol a romani nyelvet beszélik, fel kell kínálni az iskolákban a roma/cigány gyerekek számára az anyanyelvű tanulás lehetőségét. III. A TANÁROK FOGLALKOZTATÁSA ÉS KÉPZÉSE 13. A leendő tanároknak olyan speciális tudásra és képzésre van szükségük, mely segíti őket roma/cigány tanulóik megértésében, ám ez utóbbiak oktatásának az általános oktatási rendszer szerves részét kell képeznie. 37

5 14. A roma/cigány közösséget be kell vonni az ilyen tantervek elkészítésébe, és közvetlenül részt kell vállalniuk a leendő tanárok ezirányú képzésében. 15. Támogatni kell továbbá a roma/cigány közösségből származó tanárok képzését és foglalkoztatását. IV. KUTATÁS ÉS ÉRTÉKELÉS 16. A tagállamoknak támogatniuk kell az olyan újító kutatások és kisebb hatósugarú akcióprogramok kidolgozását, melyek a helyi igényekre keresnek választ. E programok eredményeit terjeszteni kell. 17. A roma/cigány tanulókat érintő oktatási politikák eredményeit gondosan ellenőrizni kell, s az ellenőrző folyamatba a roma/cigány gyerekek oktatásának minden résztvevőjét (iskolai hatóságok, tanárok, szülők, civil szervezetek) be kell vonni. 18. A roma/cigány gyerekekre vonatkozó oktatási politikák eredményének értékelése során számos tényezőt figyelembe kell venni, beleértve pl. a személyiségi és szociális fejlődést is, nem csupán az iskolalátogatás és a lemaradások arányának változását. V. KONZULTÁCIÓ ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS 19. Az államnak támogatnia kell minden érintett fél (oktatásügyi minisztérium, iskolai hatóságok, roma családok és szervezetek) részvételét a romákat/cigányokat érintő oktatási politikák megtervezésében, kivitelezésében és ellenőrzésében. 20. A roma/cigány, a többségi lakosság és az iskolák közötti kapcsolat megkönnyítése és az iskolai konfliktusok elkerülése végett az oktatás minden szintjén tanácsos a roma/cigány közösségekből származó közvetítők (mediátorok) alkalmazása. 21. Az I. pont 3. bekezdésében említett tudatosítási szándék keretében az oktatásügyi minisztériumoknak mindenekelőtt elő kell segíteniük az érintett felek erőfeszítéseinek összehangolását és a különböző szintű oktatásügyi hatóságok/szervek közti információáramlást. 22. A tagállamoknak továbbá ösztönözni és támogatni kell a tapasztalatok és hasznos, bevett gyakorlatok átadását. Fordította Császár Henrietta 38

6 EURÓPA TANÁCS MINISZTERI BIZOTTSÁG A MINISZTERI BIZOTTSÁG REC (2001) 17. SZÁMÚ AJÁNLÁSA AZ EURÓPAI ROMÁK/CIGÁNYOK ÉS UTAZÓK GAZDASÁGI ÉS FOGLALKOZTATÁSI HELYZETÉNEK JAVÍTÁSÁRA (Elfogadta a Miniszteri Bizottság a november 27-ei, 774. miniszterhelyettesek megbeszélésén) Az Európa Tanács alapszabályának 15.b cikke értelmében a Miniszteri Bizottság, figyelembe véve az Európa Tanács tagjai közötti minél nagyobb összhang megteremtésének célját, valamint azt, hogy ez a cél a társadalmi kohézió területén közösen végrehajtott tevékenységekkel érhető el; felismerve a tényt, hogy Európában nagy számú roma/cigány és utazó csoportok szenvednek a tartós munkanélküliség és szegénység hatásaitól, mely veszélyt jelenthet a tagállamok társadalmi kohéziójára; megállapítja, hogy a szegénység és a munkanélküliség állandó problémái a hátrányos megkülönböztetés, valamint a romák/cigányok és utazók szociális kirekesztésének eredményei, és ezek szorosan összefüggnek a lakásellátás, oktatás, szakképzés és egészségügy problémáival; felismerve a tényt, hogy kezdeményező politikai intézkedések híján munkaerőpiac nem fog a jövőben több munkalehetőséget kínálni a romák/cigányok és utazók számára; tekintetbe véve, hogy a romák/cigányok és utazók gazdasági problémái csak akkor oldhatók meg, ha a tagállamok a munkaerőpiachoz és a bevételszerző tevékenységekhez való hozzáféréskor az esélyegyenlőséget politikai prioritásnak tekintik; figyelembe véve, hogy a romák/cigányok és utazók által a foglalkoztatás és gazdasági tevékenységek során tapasztalt problémákat rendezni hivatott politikai intézkedéseknek minden részletre kiterjedőnek kell lenniük. Ez azon a felismerésen alapul, hogy a foglalkoztatás más tényezőkkel, nevezetesen az oktatással és képzéssel, a lakásellátással és a rasszizmus, valamint a hátrányos megkülönböztetés elleni harccal is összefügg; figyelembe véve, a roma/cigány és utazó csoportok kulturális sokszínűségét szerte Európában, és azt, hogy ezt a sokféleséget nemzeti és helyi szinten egyaránt értékelni kell; tekintettel arra, hogy a helyi kezdeményezéseknek elsőbbséget kell élvezniük; tekintettel arra, hogy a szociális jogok az emberi jogok részét képezik, amint ezt az átdolgozott Európai Szociális Karta is elismeri; 39

7 figyelembe véve a Nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt (ETS No. 157); figyelembe véve a Miniszteri Bizottságnak az európai roma/cigány gyermekek oktatásáról a tagállamoknak szóló R (2000) 4 számú ajánlását; figyelembe véve az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 563 (1969) és 1203 (1993) számú ajánlásait, melyekben az európai romák/cigányok oktatási igényei is említésre kerülnek; figyelembe véve a 125 (1981), 16 (1995) és 249 (1993) számú ajánlásokat és az európai romák/cigányok helyzetéről szóló Európai Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusának 11 (1995) számú ajánlását; figyelembe véve a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság 3. számú általános politikai ajánlását az európai romákkal/cigányokkal szembeni rasszizmus és hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemről; figyelembe véve az Európa Tanács kiadásában megjelent Cigányok és utazók (Gypsies and Travellers) (1985), 1994-ben Romák, cigányok, utazók (Roma, Gypsies, Travellers) című átdolgozott könyvet; örömmel idesorolva a roma/cigány ügyekkel foglalkozó Speciális Csoport által készített dokumentumot, melynek címe Az európai romák/cigányokat érintő gazdasági és foglalkoztatási problémák ( Economic and Employment Problems faced by Roma/Gypsies in Europe ) (MG-S-ROM(99)5rev2); figyelembe véve az Európa Tanács A hátrányos helyzetű etnikai kisebbségek közösségeivel foglalkozó munkaügyi hivatalok munkatársainak szóló irányelvek és képzés kiadványát, melyet az Európai Migrációval Foglalkozó Bizottság fogadott el; javasoljuk, hogy a romák/cigányok és utazók gazdasági és foglalkoztatási helyzetét javítani célzó politikai intézkedések alkalmazásakor a tagállamok kormányai: ezen ajánlás függelékében lefektetett alapelveket tekintsék iránymutatónak, a megfelelő csatornákon keresztül hívják fel ezen ajánlásra a megfelelő köz- és magántestületek figyelmét a saját országaikban. Melléklet Az európai romákat/cigányokat és utazókat érintő foglalkoztatás- és gazdaságpolitikai irányelvek I. ÁLTALÁNOS ALAPELVEK 1. A roma/cigány közösségek és szervezetek vegyenek részt saját gazdasági és foglalkoztatási helyzetüket javítandó programok és politikai intézkedések tervezésében, megvalósításában és ellenőrzésében. 40

8 2. A kormányoknak támogatniuk kell a roma/cigány közösségek képesség- és teljesítménykészség-fejlesztését annak érdekében, hogy gazdasági és munkaerőpiaci helyzetüket javítsák. 3. A kormányok, hosszú távra elkötelezve, alakítsák ki foglalkoztatási- és gazdaságpolitikai intézkedéseiket a roma/cigány közösségek számára. 4. A központi, regionális és helyi hatóságoknak rugalmas szervezetet, megközelítést és kommunikációs stratégiát kidolgozva kell alkalmazkodniuk a roma/cigány közösségek változatos helyzetéhez. 5. Együttműködések és helyi társulások támogatása érdekében a hangsúlyt a megfelelő nemzeti, regionális és helyi hatóságok, valamint a roma és romák segítését célzó szervezetek közötti együttműködésre kell helyezni. A kormányoknak meg kell győződniük továbbá arról, hogy a kidolgozott roma/cigány programokban nemzeti és helyi szinten hatékony együttműködésről gondoskodnak mindazon nemzetközi szervezetek, melyeknek a kormányok tagjai. 6. A területi és helyi fejlesztést célzó stratégiáknak a roma/cigány közösségeket célzó világos és pontos célokat és szabályokat kell tartalmazniuk. 7. Tekintettel arra a tényre, hogy a romák mind nyílt, mind rejtett hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek, a hátrányos megkülönböztetést nélkülöző jogalkotásnak még hatékonyabbnak kell lennie. Ezért támogatni kell a romák/cigányok számára jogi segítségnyújtást végző, nem kormányzati szervezetek munkáját. 8. A hátrányos megkülönböztetés elleni harc részeként az álláskeresők munkaerő-piaci esélyegyenlőségéről szóló figyelemfelkeltő kampányok bonyolíthatók. Munkavállalók munkahelyi jogairól szóló információs kampányok szintén támogathatók. 9. A hátrányos megkülönböztetés elleni törvények hatékonysága javítható, ha azokban a bizonyítási teher a hátrányos megkülönböztetést elszenvedettre hárulna. 10. A további hátrányos megkülönböztetés és kirekesztés megelőzése érdekében a munkaerő-piaci információgyűjtésnek, ahol jogilag lehetséges és a romákkal/cigányokkal egyetértésben történik, teljes mértékben figyelembe kell vennie az európai egyezményt az egyének védelméről a személyes adatok gépi feldolgozása során (ETS No. 108). 11. A hatóságoknak fel kell ismerniük és legalizálniuk kell a romák/cigányok által kezdeményezett gazdasági tevékenységeket, valamint a romák/cigányok bevételszerzéshez való gazdasági hozzájárulását. II. FOGLALKOZTATÁSI SZABÁLYOZÁSOK ÉS A MUNKAERŐPIACHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS 12. A kormányoknak a nemzeti foglalkoztatási szolgáltatások során diszkrimináció mentes szemléletmóddal és politikai intézkedésekkel kell segíteniük a romák/ cigányok munkaerő-piaci esélyegyenlőségét. 41

9 13. Az esetleges foglalkoztatással kapcsolatos akciótervekben különös figyelmet kell szentelni a romák/cigányok munkaerő-piaci problémáinak. Ezeknek olyan intézkedéseket kell tartalmazniuk, melyek javítanak a romák/cigányok helyzetén. 14. A központi, regionális és helyi kormányzati szervek összetételének tükrözniük kell az általuk szolgált közösségek összetételét, beleértve a romákat/cigányokat. 15. Ennek érdekében a közszféra minden szektorában támogatni kell a romák/cigányok alkalmazását, és a foglalkozásukkal kapcsolatos képzések érdekében a romákkal/cigányokkal helyi szintű társulásokat kell kialakítani. Amennyiben szükséges, olyan stratégiákat kell kidolgozni, melyek alapvető készségfejlesztő képzéseken keresztül javítják a romák/cigányok foglalkoztatási esélyeit. 16. A központi, regionális és helyi hatóságok a hasonló eredmény elérésének érdekében befolyást gyakorolhatnak a magánszektorra. A munkaerő-piaci intézkedések keretén belül pl. adókedvezmény illetheti meg azokat a magánszektorbeli munkaadókat, akik munkalehetőséget ajánlanak romák/cigányok számára. 17. Kiemelt figyelmet kell fordítani a roma/cigány nők munkaerőpiacra történő bejutása lehetőségének a megteremtésére, valamint az őket érdeklő jövedelemszerző és magánvállalkozói tevékenységekhez való hozzáférésre. III. JÖVEDELEMSZERZŐ TEVÉKENYSÉGEK 18. A kis és családi roma/cigány vállalkozások fejlődése érdekében a kormányoknak el kell hárítaniuk az akadályokat a kisvállalkozások kialakulása elől. 19. A kormányoknak jogi keretrendszert kell alkotniuk az olyan szociális vállalkozások működéséhez, melyek a munkaerő-piaci és gazdasági integráció során kirekesztett csoportoknak nyújtanak segítséget. 20. A romák/cigányok bevételszerző tevékenységeinek fejlesztését az alábbi alapelvek szerint kell támogatni: roma és nem roma nem kormányzati szervezetek közötti együttműködések, alulról felfelé irányuló szemléletmód a politikai intézkedések és programok tervezésekor, minden érintett fél közreműködése, roma és nem roma együttműködés, férfiak és nők közötti egyenlő esélyek, felelősségre vonhatóság és átláthatóság. 21. A központi és helyi kormányzatnak és közigazgatásnak tisztában kell lennie a szolgáltató és gyártó ipar romák/cigányok számára nyújtott bevételszerző lehetőségeivel (ezek például a turizmus, rekreáció, kultúra, közlekedés, környezetvédelmi javítások, hulladékkezelés és újrahasznosítás, mezőgazdaság és állattenyésztés stb.). 22. A kormányoknak támogatni kell a helyi kezdeményezéseket közvetítő szervezetek megalakulását. Segítséget kell nyújtaniuk a helyi igények és erőforrások felmérésében és kutatásában, projektek fejlesztésében és az üzleti kezdeményezések menedzsmentjében. 42

10 23. A hatóságok ajánljanak anyagi ösztönzőket azoknak a közszolgáltatóknak, melyek roma/cigány vállalkozásokkal kötnek szerződést szolgáltatásnyújtásra. 24. A központi és helyi hatóságok támogassák helyi csere és kereskedelmi rendszerek, hitelegyesülések és más alternatív pénzügyi eszközök bevezetését és fejlesztését. 25. A helyi hatóságokat és nem kormányzati szervezeteket ösztönözni kell a roma/ cigány projektek és iparágak közötti hálózatok kialakítására mind regionális vagy nemzeti, mind európai szinten. 26. Roma/cigány kereskedelmi szervezetek külföldi piacokhoz való hozzáférését más kereskedelmi szervezetekkel történő együttműködés támogatásával lehet segíteni. 27. A kormányoknak minden privatizációs folyamatban részesedést kell biztosítaniuk a romák/cigányok számára. Hatékonyan, a jogi hozzáférést segítve, például közösségi földalapok létrehozásával lehet támogatni a mezőgazdasági tevékenység végzéséhez szükséges földhöz juttatást. IV. PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK 28. A kormányokat roma/cigány fejlesztési és bevételszerző programok hosszú távú anyagi támogatására kell ösztönözni. 29. A pénzügyi stratégiáknak része kell legyen a roma és romák/cigányok segítésére alakult szervezetek támogatása a foglalkoztatás és bevételszerző tevékenységek terén helyi, regionális, nemzeti, valamint nemzetközi szinten. 30. A tagállamoknak részt kell venniük (és ahol lehetséges anyagilag támogatniuk) olyan két- és sokoldalú tapasztalatcserében és európai, valamint nemzetközi fejlesztési programokban, melyeknek célcsoportjai a közép- és kelet-európai romák/cigányok. 31. A központi és helyi képviseleteknek meg kell adni minden szükséges jogi és anyagi eszközt, hogy a roma/cigány közösségek kezdeményezéseit támogathassák. 32. Nemzetközi anyagi csatornák, mint pl. az Európai Unió, a Világbank, az Európa Tanács Fejlesztési Bankja, a Délkelet-európai Stabilitási Paktum és az ENSZ Fejlesztési Programja fontos szerepet játszanak az új politikai intézkedések és programok erőforrásokkal, ideértve az adományokat, hiteleket is, történő támogatásában. A projektek anyagi támogatása segíti a romák közügyekben való részvételét, kormányokkal és a civil társadalommal való együttműködését, valamint a közigazgatási szektorok decentralizációját és a nem kormányzati szervezetek által nyújtott szolgáltatásokat. Az anyagi csatornák feltételeinek némileg rugalmasnak kell lenniük, hogy segíthessék a közösségi programok és bevételszerző tevékenységek fejlesztését. 43

11 V. KÉPZÉS ÉS OKTATÁS 33. A kormányoknak ösztönzőket, mint pl. adományok és tanulmányi támogatás, kell bevezetniük annak érdekében, hogy a roma/cigány fiatalok befejezzék középfokú tanulmányaikat, és magasabb szintű oktatásban vegyenek részt, vagy megkezdjék inaséveiket. Át kell tekinteniük továbbá, hogy milyen eszközökkel tudnák javítani az alacsony szintű képzést, valamint a romák/cigányok felsőoktatásban való részvételét. 34. Ösztönözni kell a magán- és közszférában munkaerő-felvétellel kapcsolatos döntéshozók, valamint a nemzeti foglalkoztatási hivatalokban dolgozók diszkrimináció mentes képzését. A képzés az egyenlő elbánásra vonatkozóan tartalmazzon információt a törvényi kötelezettségekről, valamint jó példákat a kormányzati és céges szabályzatokból. 35. A roma/cigány kultúra és identitás legyen szerves része a szakképzés tervezésének és kivitelezésének. Be lehet vezetni például a hagyományos kézművesség készségeinek akkreditációs rendszerét, melynek alapján ezek a készségek a hivatalosan megszerezhető képzésekkel egyenértékűnek tekinthetők. 36. A romák/cigányok szakképzése a helyi, regionális szükségleteket, pl. szomszédos roma települések fejlesztését, valamint a foglalkoztatási lehetőségeket kell, hogy tükrözze. A szakmai képzések és a termékfejlesztés előnyt kell, hogy élvezzenek. Legyen a képzés része a piackutatás is. 37. A foglalkoztatási programok (melyekre közszolgálati programokként is utalnak) ideértve a felnőtt írás-olvasás oktatást, kell hogy tartalmazzanak készségfejlesztést is, hogy segítsék a résztvevők hosszú távú foglalkoztatási kilátásait. 38. A hatóságoknak segíteniük kell a készségek és a roma/cigány közösségek gazdasági tevékenységeinek elismerését (lásd 11. bekezdés). 39. A kormányoknak biztosítaniuk kell a roma/cigány fiatalok számára az új technológiákra és a kapcsolódó ismeretekre vonatkozó képzést. 40. A központi és helyi hatóságok támogassák a romák/cigányok gazdasági, üzleti és menedzsment jellegű helyi vezetőképzéseit. VI. INFORMÁCIÓ, KUTATÁS ÉS FELMÉRÉS 41. Tájékoztatni kell a romákat/cigányokat a munkavállalással kapcsolatos jogaikról és kötelezettségeikről, a közigazgatási szervezeteknél fellelhető különféle segítségnyújtásokról, valamint a szociális védőrendszerek működéséről. A tájékoztatás során, mely a nemzeti kormányszervekkel való együttműködésben a közigazgatási szervezetek feladata, hangsúlyozni kell a romák/cigányok szociális és gazdasági integrációját. 44

12 42. A tagállamoknak a megfelelő testületekkel és egyénekkel együttműködve olyan kisléptékű innovatív projekteket és kutatásokat kell ösztönözniük, melyeknek célja a helyi igények feltárása és azok helyi szinten történő kielégítése. 43. A munkaerő-piaci és gazdaságfejlesztési politikai intézkedéseket és programokat folyamatosan ellenőrizni és értékelni kell. Az értékelés során nemcsak az üzleti sikert kell felmérni, hanem értékelni kell azoknak a roma közösségekre gyakorolt hatását is. 44. Az egyértelmű célmeghatározás és az értékelési folyamatok kialakítása egy program sikerességét jelentősen befolyásolják. Ezeket a programok tervezési szakaszában kell meghatározni. 45. A jó példákról és a sikeresen alkalmazott eszközökről szóló dokumentációkat mind nemzeti, mind nemzetközi szinten terjeszteni kell. Fordította Császár Henrietta 45

13 EURÓPA TANÁCS MINISZTERI BIZOTTSÁG A MINISZTERI BIZOTTSÁG REC (2005) 4. SZÁMÚ AJÁNLÁSA A TAGÁLLAMOK RÉSZÉRE AZ EURÓPAI ROMÁK ÉS UTAZÓK LAKHATÁSI KÖRÜLMÉNYEINEK JAVÍTÁSÁRA (Elfogadta a Miniszteri Bizottság a miniszterek képviselőinek 916. ülésén február 23-án) A Miniszteri Bizottság, összhangban az Európa Tanács Alapokmánya 15.b cikkével, figyelembe véve, hogy az Európa Tanácsnak az a célja, hogy nagyobb fokú egyenlőséget valósítson meg a tagjai között, és ezt a célt különösen a társadalmi kohézió területén folytatott közös cselekvéssel lehet követni; elismerve, hogy a romák/cigányok és utazók a többi európai néphez hasonlatosan hozzájárultak az európai kultúrához és értékekhez, továbbá elismerve, hogy ezen alap ellenére a romák/cigányok és utazók az élet minden területén széles körű hátrányos megkülönböztetést tapasztalnak; felismerve, hogy sürgetően szükséges új stratégiák kialakítása az Európa-szerte élő roma/cigány és utazó közösségek életkörülményeinek javítására abból a célból, hogy biztosítva legyen számukra az esélyegyenlőség mind olyan területeken, mint például az állampolgári és a politikai részvétel, mind az olyan fejlesztési ágazatokban, mint a lakhatás, oktatás, foglalkoztatás és egészségügy; figyelembe véve, hogy a romák/cigányok és utazók lakhatással kapcsolatos problémáinak kezelését illetően olyan átfogó intézkedésekre van szükség, amelyek annak felismerésén alapulnak, miszerint a romák/cigányok és utazók lakáshelyzete számos más elemre, így életük gazdasági, oktatási, szociális és kulturális aspektusaira, valamint a rasszizmus és a diszkrimináció elleni küzdelemre is hatással van; figyelembe véve a roma/cigány és utazó közösségek saját helyzetük jobbítása érdekében nem kellően kihasznált képességeit, különösen a lakhatás terén; figyelembe véve, hogy egyes tagállamok nem alakítottak ki, vagy nem valósítanak meg olyan körültekintően megfogalmazott országos hatályú jogszabályt a lakáspolitika terén, amely szabályozná többek között a lakhatás terén előforduló diszkriminációt, zaklatást, bojkottot, a gettósodást, a faji vagy lakóhely szerinti szegregációt és a nomád, félnomád roma/cigány és utazó közösségekkel szembeni egyéb diszkriminációs eseteket vagy a lakáskörülmények terén fennálló egyenlőtlen viszonyokat, illetve a lakáshoz jutás szociális lakás, bérlakás, házilagos kivitelezésben megvalósuló vagy szövetkezeti építkezés eseteit; 46

14 felidézve a vonatkozó nemzetközi dokumentumok lakhatással kapcsolatos rendelkezéseit, így az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát (25.1. cikk), a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát (11.1. cikk), az Egyesült Nemzetek Lakhatási Irányelveit (melyeket 1996-ban Isztambulban fogadtak el), az Új Évezred Városairól és Egyéb Településeiről szóló nyilatkozatot (melyet június 6 8-án New Yorkban az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének a Lakhatási Irányelvek teljes körű felülvizsgálatára és végrehajtásuk értékelésére összehívott rendkívüli ülésén fogadtak el), az Európa Tanács évi Szociális Kartáját (ETS 35. sz., 16. cikk), annak 1988-ból származó kiegészítő jegyzőkönyvét (ETS 128. sz., 4. cikk) és az 1996-os Felülvizsgált Európai Szociális Kartát (ETS 163. sz., 31. cikk); tekintetbe véve a Nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt (ETS 157. sz.); figyelembe véve a 2000/4. sz. miniszteri bizottsági ajánlást a roma/cigány gyermekek oktatásáról Európában, valamint a 2001/17. sz. ajánlást a romák/cigányok és utazók gazdasági és a foglalkoztatási helyzetének javításáról Európában; figyelembe véve a Parlamenti Közgyűlés 1969/563. sz. és a 1993/1203. sz. ajánlásait, amelyekben a romák/cigányok lakáskörülményeiről is említés történik; figyelembe véve az Európa Tanács Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusának az európai romák/cigányok helyzetével kapcsolatos, 1981/125. sz., 1995/16. sz. és 1993/249. sz. határozatait, illetve 1995/11. sz. ajánlását; figyelembe véve a Rasszizmus és Intolerancia Ellenes Európai Bizottság 3. sz. általános ajánlását a romákat/cigányokat Európában érő rasszizmusról és diszkriminációról; megelégedéssel üdvözölve a Hátrányos Helyzetűek Lakáshoz Jutásáról a lakhatással foglalkozó Szakértői Csoport által készített irányelveket, valamint a Parlamenti Közgyűlés 2001/1505. sz. ajánlását a hátrányos helyzetű városrészek felújításáról Európában; figyelembe véve az Európai Unió Tanácsa által június 29-én elfogadott 2000/43/EK sz. irányelvet a személyek közötti egyenlő, faji vagy etnikai származástól független bánásmód elvének alkalmazásáról; figyelembe véve, hogy az alkotmányos berendezkedés, a jogi hagyományok és a felelősség megosztása eltérő az Európa Tanács egyes tagállamaiban, ami a jelen ajánlás eltérő végrehajtását eredményezheti, azt ajánlja, hogy a tagállamok kormányai a lakáspolitika tervezésénél, végrehajtásánál és ellenőrzésénél: tekintsenek iránymutatásként a jelen ajánlás mellékletében megfogalmazott alapelvekre; a megfelelő országos csatornákon keresztül irányítsák illetékes szerveik figyelmét a jelen ajánlásra. 47

15 A 2005/4. sz. ajánlás melléklete I. MEGHATÁROZÁSOK A jelen szövegben használt roma kifejezés roma/cigány és utazó közösségeket jelent, amelyen e sokszínű közösségek valamennyi csoportja értendő. A lakhatás a jelen ajánlás tekintetében a lakás, szállás különböző formáit, így házakat, lakókocsikat, mobil otthonokat és állomásozóhelyeket jelent. Az Egyesült Nemzetek Szervezete által elfogadott Lakhatási Irányelvek 60. cikkében olvasható megfelelő lakhatás meghatározást a jelen szöveg szempontjából figyelembe kell venni: A megfelelő lakhely többet jelent, mint fedelet. Magában foglalja a magánlakás sérthetetlenségéhez való jogot; a megfelelő életteret; megközelíthetőséget; megfelelő biztonságot; a használat biztonságát; stabil épületszerkezetet és tartósságot; megfelelő fényviszonyokat; fűtést és szellőztetést; megfelelő alapinfrastruktúrát: így vízellátást, egészségügyi ellátottságot és hulladékszállítást; megfelelő minőségű környezetet és egészségügyi viszonyokat; és végül munkahelyek és egyéb alapvető jelentőségű intézmények megfelelő megközelíthetőségét: ezek mindegyikét megfizethető áron kell elérhetővé tenni. Szintén figyelembe veendő az Egyesült Nemzetek Szervezete Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogokkal Foglalkozó Bizottságának a megfelelő lakhatásról szóló 4. sz. általános magyarázata. Az átmeneti, illetve állomásozóhelyek olyan helyekre utalnak, ahol az elhelyezésre váró vagy tovább vándorló utazókat fogadják be. II. ALAPELVEK Integrált lakáspolitika 1. A tagállamok gondoskodjanak arról, hogy az általános lakáspolitika keretében helyet kapjanak a romákat célzó megfelelő és integrált lakásprogramok. A szegénység elleni küzdelmet célzó nemzeti intézkedések részeként a tagállamok biztosítsanak megfelelő eszközöket az említett lakáspolitika megvalósításához. A diszkriminációmentesség elve 2. Tekintettel arra, hogy a romák továbbra is az európai népesség leginkább hátrányos helyzetű csoportjaihoz tartoznak, a nemzeti lakáspolitikák minél sürgősebben és a diszkriminációmentesség elvét figyelembe véve találjanak megoldást a romák speciális problémáira. 48

16 Az életforma megválasztásának szabadsága 3. A tagállamok garantálják minden ember számára a letelepedett vagy nomád életforma közötti szabad választás lehetőségét. A rendelkezésre álló forrásokkal, mások jogaival, valamint az építésügyi, tervezési és a tulajdonszerzésről rendelkező jogszabályokkal összhangban, az országos, regionális vagy helyi hatóságoknak biztosítaniuk kell az ezen életformákhoz szükséges valamennyi feltételt. Megfelelő és megfizethető lakás 4. A tagállamok mozdítsák elő és védjék a megfelelő lakhatáshoz való, mindenkit megillető jogot, és megfelelően kialakított és kezdeményező lakáspolitika révén valósítsák meg az esélyegyenlőséget a romák számára a lakáshoz jutás terén, különös tekintettel a megfizethető lakhatásra és szolgáltatásokra. A kirekesztettség és a gettósodás megakadályozása 5. A romák gettósodása és a többségi társadalomtól való elkülönülése elleni küzdelem érdekében a tagállamok akadályozzanak meg, tiltsanak be, illetve szükség esetén vonjanak vissza minden olyan országos, regionális vagy helyi politikát vagy kezdeményezést, amely azt célozza, hogy a romák nem megfelelő vagy veszélyes helyeken telepedjenek le, vagy amely etnikai hovatartozásuk alapján ilyen területekre száműzi őket. Részvétel 6. A tagállamok lehetőségeikhez mérten tegyék lehetővé a roma közösségek vagy szervezetek számára a lakáshelyzetük javítását célzó programok és politikák kialakításában, tervezésében, végrehajtásában és ellenőrzésében való részvételt. Partnerség 7. A tagállamok a helyi, regionális és országos szervekkel való partneri kapcsolat megerősítése által ösztönözzék és segítsék elő széles körben a roma közösségek képességfejlesztését és képessé tételét az őket érintő lakáspolitika alakításában. A tagállamok tegyék lehetővé, hogy a roma közösségek tagjai a folyamat aktív résztvevői lehessenek. 49

17 Koordináció 8. A tagállamok biztosítsanak megfelelő együttműködést a lakáspolitika terén egyrészt az illetékes országos, regionális és helyi szervek között, másrészt a roma népesség és a többséget képviselő, e téren tevékenykedő szervezetek között. A regionális és helyi hatóságok szerepe 9. A tagállamok ösztönözzék arra a helyi hatóságokat, hogy lakhatással kapcsolatos kötelezettségeik teljesítése során a romák tekintetében éppúgy járjanak el, mint más azonos státusú személyek esetében. A tagállamok továbbá bátorítsák arra a helyi és regionális hatóságokat, hogy a területi alapú és a helyi fejlesztési stratégiák a roma közösségeket és e közösségek lakhatással kapcsolatos problémáit illetően tartalmazzanak konkrét és pontosan megfogalmazott célokat. III. JOGI SZABÁLYOZÁS A lakhatáshoz való jog 10. A lakhatásra vonatkozóan a tagállamok alakítsanak ki olyan átfogó politikákat és jogi keretet, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a letelepedett vagy vándorló életmódot folytató csoportok gyakorolhassák a lakhatáshoz való jogukat (figyelembe véve az adott földrajzi viszonyokat). A kapcsolódó jogok 11. A fenti jogi háttér részeként a tagállamok hozzanak létre olyan mechanizmusokat, amelyek a vonatkozó nemzetközi dokumentumokkal összhangban biztosítják a romák számára a kapcsolódó jogokat, így a víz- és áramszolgáltatást, illetve az infrastruktúra olyan egyéb elemeit, mint az oktatás, az egészségügyi ellátás, a szociális támogatás stb. A jogszabályok alkalmazása 12. A lakhatáshoz való egyenlő hozzáférés érdekében a tagállamok gondoskodjanak a fent említett jogszabályi háttér megvalósításáról, és adjanak egyértelmű iránymutatást az illetékes hatóságoknak a lakhatáshoz való jogok gyakorlásáról. Biztosítsanak továbbá világos irányvonalakat a lakhatáshoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférésről, illetve ezek elosztásáról. 50

18 A jogi segítségnyújtás iránti igény 13. A tagállamok gondoskodjanak a rászorulóknak ingyenes jogi segítségnyújtásról, tanácsadásról és jogi képviseletről a lakhatáshoz való jog megtagadása esetén, biztosítva ezzel azt, hogy képességük jogaik megvédésére vagy az eredményes jogorvoslat keresésére ide értve a megtagadott lakhatási jogok bírói úton történő érvényesítését is nem szenved csorbát a jogsegélyrendszerek hiánya miatt. Átláthatóság, szakszerű kormányzás és az információhoz való hozzáférés 14. A jogrendszer garantálja az átláthatóságot és szakszerű kormányzást, ide értve a romák jogát a lakáspolitikával kapcsolatos tájékoztatáshoz és az országos vagy helyi szervek lakáspolitikával kapcsolatos, őket feltehetően érintő döntéseinek megismeréséhez. Civil szervezetek támogatása 15. A romaügyekkel, különösen tanácsadással és jogi segítségnyújtással foglalkozó nem kormányzati szervezeteknek megfelelő feltételeket és hatékony segítséget kell nyújtani tevékenységük ellátásához. A tagállamok teremtsék meg továbbá a lakhatással foglalkozó nem kormányzati szervezetek működésének jogi feltételeit. A lakáspolitika végrehajtásának ellenőrzése 16. A tagállamok hozzanak létre megfelelően kialakított ellenőrző mechanizmusokat a romákat érintő lakáspolitika megvalósítására és a gyakorlat ellenőrzésére. A romák képviselőit egyenlő módon be kell vonni minden ellenőrzési és értékelési folyamatba. Ellenőrzési mechanizmusok 17. A regionális és a helyi hatóságok autonómiájának sérelme nélkül a tagállamok érvényesítsék a 22. bekezdés szerinti törvényességi ellenőrzést annak érdekében, hogy a regionális és a helyi hatóságok döntései a romák lakhatáshoz való hozzáférése tekintetében ne legyenek diszkriminatívak, és semmilyen formában ne gátolják a megfelelő lakhatáshoz való jog gyakorlását. 51

19 IV. A DISZKRIMINÁCIÓ MEGAKADÁLYOZÁSA ÉS A DISZKRIMINÁCIÓ ELLENI KÜZDELEM A hátrányos megkülönböztetést tiltó jogszabályok elfogadása 18. A vonatkozó átfogó jogi szabályozás expressis verbis tiltsa a faji vagy etnikai alapú közvetlen vagy a közvetett diszkriminációt a foglalkoztatás, a közjavakhoz és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, így többek között a lakhatás, a tulajdonszerzés, az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügyi szolgáltatások és a szociális ellátás terén. A lakhatással kapcsolatos létező jogi szabályozás elemeinek ellenőrzése és felülvizsgálata 19. A tagállamok illetékes hatóságai végezzék el a lakásüggyel kapcsolatos jogi szabályozás, politika és gyakorlat módszeres felülvizsgálatát, és ennek során helyezzenek hatályon kívül minden olyan rendelkezést, illetve szüntessenek meg minden olyan közigazgatási gyakorlatot, amely a romák közvetlen vagy közvetett diszkriminációját eredményezi, tekintet nélkül arra, hogy a szóban forgó következmény előidézője cselekvése vagy a cselekvés elmulasztása által állami vagy nem állami szervezet. A tagállamok hozzanak létre olyan mechanizmusokat (például az országgyűlés, emberi jogi biztos, ombudsmanok és így tovább), amelyek biztosítják és elősegítik a lakásügyi szabályozásnak az antidiszkriminációs rendelkezésekkel való összhangját. Ez utóbbi során lehetővé kell tenni a romák képviselőinek és a nem kormányzati szervezeteknek a részvételét az ellenőrzés minden fázisában. A roma nők jogainak védelme 20. A tagállamok szavatolják azt, hogy az antidiszkriminációs szabályozás tiltsa a nem szerinti megkülönböztetés mind közvetlen, mind közvetett formáját a közjavakhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén, ideértve a lakhatást is. A tagállamok ösztönözzék a roma nők, különösen a gyermekeiket egyedül nevelő asszonyok, a családi erőszak áldozatává vált, valamint egyéb szempontból hátrányos helyzetű roma nők igényeit figyelembe vevő lakáspolitikát; az illetékes hatóságok gondoskodjanak arról, hogy figyelemmel sürgős megoldást igénylő szükségleteikre hozzáférjenek a szociális lakásokhoz. A tagállamok alakítsanak ki a roma nők lakhatáshoz való jogának sérthetetlenségét szolgáló mechanizmusokat. 52

20 A szegregáció megakadályozása a környezeti szempontból veszélyes területeken 21. A tagállamok foganatosítsanak intézkedéseket a környezeti szempontból veszélyes területeken az etnikai alapú szegregáció bármilyen formájának kiküszöbölése érdekében. Ezen intézkedések foglalják magukba a biztonságos lakókörnyezet kialakítását, valamint a roma közösségek számára megvalósítható és megfizethető lakhatási alternatívát abból a célból, hogy visszaszorítsák a veszélyes területeken vagy azok közelében történő letelepedést. Hatékony szankciók 22. A tagállamok vezessenek be hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat azokkal az intézményekkel, szervezetekkel, köztisztviselőkkel vagy a magánszektor szereplőivel szemben, amelyek/akik megsértik a lakhatásra vonatkozó antidiszkriminációs rendelkezéseket. Biztosítani kell, hogy a meglevő jogorvoslati lehetőségek elérhetők és közismertek legyenek, és a sértettek hozzáférjenek a megfelelő jogorvoslati lehetőségekhez. V. AZ ADOTT LAKHATÁSI KÖRÜLMÉNYEK VÉDELME ÉS JAVÍTÁSA Birtokbiztonság, lakhatás és használati jog 23. A tagállamok, figyelembe véve, hogy a lakhatáshoz való jog alapvető emberi jog, a lakhelyre való tekintet nélkül garantálják a romáknak a törvénytelen kilakoltatással, a zaklatással, valamint egyéb fenyegetésekkel szembeni védelmét. A roma telepek és táborok legalizálása 24. A lakhatási körülmények javításának feltételeként a hatóságok tegyenek meg minden erőfeszítést a roma telepek homályos jogi helyzetének tisztázása érdekében. Az illegális táborok esetében a hatóságok arányos lépéseket alkalmazzanak. Ez lehet például tárgyalás vagy jogi eljárás kezdeményezése. Olyan megoldásra kell törekedni, amely lehetőleg minden érdekelt számára elfogadható, és amellyel elkerülhető, hogy a romákat kizárják a mindazon szolgáltatásokhoz való hozzáférésből, amelyekre az adott állam polgáraiként jogosultak. 53

21 Tulajdonszerzés 25. A tagállamok az illetékes szerveken keresztül gondoskodjanak arról, hogy a romák egyenlő esélyekkel szerezhessék meg annak a területnek a tulajdonjogát, amelyen élnek, valamint megfelelő információ álljon rendelkezésükre a tulajdonszerzésről. Ahol ez nem lehetséges, megfelelő alternatívát kell felajánlani. A törvénytelen kilakoltatás elleni jogi védelem és a törvényes kilakoltatási eljárás 26. A tagállamok dolgozzanak ki a vonatkozó nemzetközi standardokkal összhangban álló jogi keretet a törvénytelen kényszer- és kollektív kilakoltatások elleni fellépés érdekében, és szigorúan ellenőrizzék a törvényes kilakoltatás végrehajtásának körülményeit. Törvényes kilakoltatás esetében, ha ez szükséges, gondoskodni kell a romák számára megfelelő szálláshelyről, eltekintve a vis maior esetektől. A jogszabályok határozzák meg pontosan a törvényes kilakoltatás menetét, és ez a szabályozás legyen összhangban a vonatkozó nemzetközi normákkal és elvekkel, különösen az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottságának a kényszerkilakoltatásról szóló 7. sz. általános magyarázatával. Az ilyen intézkedések során az érintett közösséggel vagy egyénekkel egyeztetni szükséges, és gondoskodni kell a kilakoltatásról szóló értesítés időben történő átvételéről, az információszolgáltatásról, a méltányos körülmények között zajló kilakoltatás garanciáiról, a hatékony jogorvoslati lehetőségekről, valamint az ingyenes vagy alacsony díjú jogsegélyszolgálatról az érintettek javára. Az alternatív szálláshely nem eredményezhet további lakhatási elkülönítést. A megfelelő szolgáltatások biztosítása 27. Tekintettel a hosszú távra szóló, fenntartható megoldások szükségességére, a tagállamok az illetékes hatóságokon keresztül biztosítsák a roma telepek és táborok esetében is a többségi társadalmat megillető, megfelelő és azonos szintű szolgáltatásokat. Mindazonáltal a hatóságoknak a megfelelő szolgáltatások biztosítása mellett szem előtt kell tartaniuk a roma telepeken és táborhelyeken az életminőség javítását azáltal, hogy a mindennapi életvitelhez jobb körülményekkel szolgáljanak, ideértve a helyi közigazgatás, a kereskedelmi, a szociális és az egészségügyi ellátás, a közlekedés, a szemétszállítás, az állami lakások, középületek, táborhelyek és környezetük tisztántartásának biztosítását, a konfliktuskezelést a szomszédokkal, a lakbérhátralékkal és díjfizetési hátralékokkal kapcsolatos problémák megoldását stb. 54

22 VI. A LAKHATÁSI POLITIKÁK KERETEI A lakáshoz jutás elősegítése 28. A tagállamok tekintsék kiemelt feladatuknak a romák lakhatási körülményeinek javítását. Mozdítsák elő a romák egyenlő esélyeit a magán-, illetve állami ingatlanpiacon, különösen azáltal, hogy a lakások elosztásánál megkülönböztetéstől mentes feltételeket és kritériumokat határoznak meg, illetve azáltal, hogy gondoskodnak az országos szinten konzisztens, a helyi hatóságokra is kötelező erejű jogi és politikai keretek kialakításáról, mivel a lakhatási kérdések rendezése elsősorban a helyi önkormányzatok feladata. Átfogó és integrált lakáspolitika 29. Figyelembe véve a lakhatás és az egyéb, a társadalombiztosításhoz, foglalkoztatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos szociális jellegű kérdések közötti, potenciálisan összeadódó hatású összefüggéseket, a tagállamok minden szinten átfogó megközelítésre és politikákra ösztönözzék a hatóságokat. A lakhatási politikák kialakításában való részvétel 30. A romákat be kell vonni a leendő lakókörnyezetük vagy állandó lakásaik kialakításáról folyó tervezésbe és a megvalósításba annak érdekében, hogy a lehető legpontosabban felmérhetők legyenek sajátos szükségleteik. A tagállamok biztosítsák továbbá, hogy a területükön letelepedett, vagy nomád, illetve félnomád életformát folytató romáknak egyaránt lehetőségük legyen a lakókörnyezettel kapcsolatos specifikus szükségleteik megfogalmazására, valamint a társadalombiztosítási és szociális juttatásokhoz (egészségügy, oktatás, foglalkoztatás, kultúra stb.) való hozzáférésre. A megfelelő lakhatási modellek szükségessége 31. Figyelembe véve az országos, regionális és helyi viszonyok különbözőségét, a törvényalkotás és stratégia kidolgozása révén a tagállamok gondoskodjanak megfelelő lakhatási modellekről. Lehetővé kell tenni továbbá, hogy a romák különböző módokon, formákban és módszerekkel jussanak saját lakáshoz, így szociális lakáshoz, lakásszövetkezeti lakáshoz, saját kivitelezésben épülő házakhoz, önkormányzati lakásokhoz, lakókocsikhoz vagy egyéb újszerű lakhatá- 55

23 si lehetőségekhez. Az említett lakhatási modellek valamennyi összetevőjét (pénzügyi, szociális és egyéb) nagy gondossággal kell meghatározni. A különleges helyzetekre kidolgozott lakhatási politika 32. A tagállamok dolgozzanak ki és valósítsanak meg a különféle roma közösségek sajátos helyzeteire szabott programokat. Ezek a programok tartalmazzák a megfelelő és fenntartható lakhatáshoz szükséges teljes fizikai és szociális infrastruktúra kiépítését és fejlesztését. Jól felszerelt átmeneti lakóhelyek és állomásozóhelyek biztosítása 33. A tagállamok gondoskodjanak megfelelő számú átmeneti lakóhelyről és állomásozóhelyről a nomád és félnomád roma közösségek számára. Ezeken a helyeken biztosítani kell a szükséges szolgáltatásokat: a víz- és áramellátást, az egészségügyi berendezéseket, valamint a szemétszállítást. A kialakított kerítések vagy határok nem sérthetik az egyén méltóságát és a szabad mozgáshoz való jogát. Egészségügyi és közegészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés 34. A nomád vagy félnomád csoportok számára biztosítani kell a megfelelő higiénés körülményeket és a meglevő egészségügyi szolgáltatások könnyebb igénybevételét (különösen sürgősségi helyzetekben, illetve a megelőzésre összpontosító egészségügyi kampányok részeként). A folyamatosan egészségtelen és elhanyagolt körülmények között élő, legálisan letelepedett roma közösségeknek segítséget kell nyújtani az alapvető higiéniás feltételek biztosításában (segítség javítási munkálatok esetén, az életkörülmények, a környezet jobbá tétele céljából, intézkedések rövid lejáratú kölcsönlehetőségek biztosítására jobb állapotú lakások megvásárlásához, valamint közvetítés a hatóságokkal és közszolgálati szervekkel való kapcsolatokban). A regionális és a helyi hatóságok szerepe 35. A tagállamok győződjenek meg arról, hogy a regionális és helyi hatóságok teljesítik a romákkal szembeni kötelességüket akkor is, ha az adott közösség nem telepedett le állandó jelleggel az adott területen. A helyi hatóságok szakembereinek képzéseket kell tartani a diszkriminációmentes bánásmódról, ugyanakkor tudatosítani kell bennük, hogy ők felelnek a helyi lakáspolitikában tapasztalható bárminemű megkülönböztető gyakorlatért. 56

24 Nemzetközi segítség 36. Abban az esetben, ha a tagállamok nem tudják teljesíteni a lakhatással kapcsolatos kötelezettségeiket, fogadják el a romák helyzetének javítására szolgáló nemzetközi segítséget. A tagállamok fordítsanak kellő figyelmet a nemzetközi segélyprogramokra, és biztosítsák az együttműködés magas fokát, az átláthatóságot és a helyi partnerekkel való szorosabb együttműködést. Tudatosítás 37. A tagállamok indítsanak a tudatosságot fokozó, figyelemfelhívó kampányokat a romákat a lakáspiacon megillető egyenlő jogokról, illetve a roma közösségek számára szervezzenek felvilágosító kampányokat a megfelelő lakhatáshoz való jogaikról, és ösztönözzék hasonlóra a helyi hatóságokat, valamint a lakhatáshoz való jog területén tevékenykedő nem kormányzati szervezeteket. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagállamai által a II. Lakhatási konferencián elfogadott Lakhatási Irányelvek megvalósítására létrehozott nemzeti bizottságok által a biztonságos lakásbérlésről és -használatról kezdeményezett országos kampányok jó lehetőségek mindezek tudatosításra. Foglalkoztatási kezdeményezések és építkezés 38. A tagállamok ösztönözzenek olyan helyi foglalkoztatási programokat, amelyek elősegítik, hogy a romák leendő otthonaik építésének vagy felújításának teljes folyamatában részt vegyenek. Így lehetővé válna, hogy az érintettek anyagi helyzete javuljon, akár egyéni, akár közösségi projektjeikkel pályázhassanak, mérséklődhetne az elutasítás és a bizonytalanság érzése, és erősödne a tulajdonosi érzés. A szóban forgó kezdeményezés révén lehetővé válna az is, hogy a romák szakipari gyakorlatot szerezzenek, új pályákat próbálhassanak ki, és ezáltal kevésbé legyenek kiszolgáltatva a munkanélküliségnek. Statisztikai adatok és lakáspolitikai mutatók 39. A személyes adatok védelmére kidolgozott nemzetközi és nemzeti normákkal összhangban és azok szellemében, a tagállamok a megfelelő lakáspolitika kialakításának feltételeként biztosítsák az illetékes országos hatóságok általi rendszeres statisztikai adatgyűjtést a lakhatás szempontjából hátrányos helyzetűek körülményeinek minél pontosabb felmérése érdekében. Olyan mutatókat is ki 57