netlab_ Partnerschaft für den arbeitsmarkt in der region Partnerség a munkaerőpiacért a régióban

Átírás

1 CROSSING BORDERS network for Labourmarket cooperation in the Border region AT-HU netlab_ Partnerschaft für den arbeitsmarkt in der region Partnerség a munkaerőpiacért a régióban konferencia kiadvány 2. KÖtet a Munka világának JÖvőJe ÚJ KÖVeteLMÉnyeK egy ÚJ MunKaerŐPiacOn EUROPEAN UNION European Regional Development Fund

2 a Munka világának JÖvőJe ÚJ KÖVeteLMÉnyeK egy ÚJ MunKaerŐPiacOn tájékoztató impressum 04 PRoJektleitung, institutionen, PaRtneR 05 netlab_ Partnerschaft für den arbeitsmarkt in der region Partnerség a munkaerőpiacért a régióban köszöntők Franz rennhofer, tartományi parlamenti képviselő, polgármester az Industrievierteli regionális Fejlesztési Szövetség elnöke 06 László Fekete, Főosztályvezető-helyettes Szociális és Munkaügyi Minisztérium 07 Jörg Leitner, Bilaterális Munkaügyi Együttműködési Iroda Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Szövetségi Minisztérium 08 vitaindító előadások industrieviertel és BuRgenland aktuális gazdasági helyzete Johannes Schedlbauer, az Ipari Tagozat ügyvezetője Alsó-Ausztriai Gazdasági Kamara 09 a nyugat-dunántúli gazdaság aktuális helyzetének áttekintése Balázs Kiss, Hungarian Grant Agency szakelőadások az autóipar aktuális trendjei Philipp Brunner, Az Innováció és Hálózatosodás szekció vezetője Ipargazdaságtani Intézet (IWI), Bécs szolgáltatások az egészségügy és a Wellness területén. esélyek és kihívások a nyugat-dunántúli RégióBan Lados Mihály, Magyar Tudományos Akadémia, regionális Kutatások Központja, Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet PódiuMvita a Munka világának JÖvőJe, a vállalkozások szemszögéből PotenCiálok és FeJlődési esélyek MOdErATION: Ingrid Puschautz-Meidl, Geschäftsführerin, Industriellenvereinigung Burgenland 20 kitekintés a Munka világának JÖvőJe Andreas reiter, Jövőkutató, ZTB Zukunftsbüro KONFErENcIA KIAdváNy

3 a Munka világának JÖvőJe ÚJ KÖVeteLMÉnyeK egy ÚJ MunKaerŐPiacOn A szakmai konferencia a NetLab Hálózati együttműködés létrehozása a munkaerőpiacon az osztrák-magyar határ menti térségben projekt keretében került megrendezésre 2010.június 8-án. A projekt keretében 2012-ig évente kerül sor további szakmai konferenciák megrendezésére a közös, határon átnyúló foglalkoztatási térség aktuális és fontos kérdéseinek megvitatása céljából. a projektet tartalmilag és stratégiailag a következő partnerintézmények vezetik és támogatják: regionaler entwicklungsverband industrieviertel Projektmanagement Regionális Fejlesztési szövetség industrieviertel Projektmenedzsment Mag. dr. Ingeborg derkits Schlossstraße 1, A Katzelsdorf T: i.derkits@industrieviertel.at nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi központ Szatmári József Hollán E. u. 1., H Szombathely Tel.: szatmarij@lab.hu Fordítás: dream bt. dr. Gyöngyi Ulla Mátyás dreambt@t-online.hu grafika: nyomtatás: druckerei A Netlab projektet az Ausztria-Magyarország határon átnyúló együttműködési program keretében az Európai regionális Fejlesztési Alap, a Szövetségi Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztérium és a Magyar Köztársaság támogatja. EUROPEAN UNION European Regional Development Fund KONFErENcIA KIAdváNy 2011 PaRtneR 05

4 köszöntők FRanz RennhoFeR tartományi ParLaMenti KÉPViSeLŐ, POLgÁrMeSter az industrievierteli regionális FeJLeSZtÉSi SZÖVetSÉg elnöke lászló Fekete FŐOSZtÁLyVeZetŐ-HeLyetteS SZOciÁLiS ÉS MunKaÜgyi MiniSZtÉriuM tisztelt hölgyeim és uraim! Nagyon sok szeretettel köszöntöm Önöket Alsó-Ausztriában, Industrieviertelben, a Bucklige Welt régióban, amely számos dombjáról ismert. A regionális Fejlesztési Szövetséget Industrieviertel önkormányzatai alkotják, a háttérben pedig ott van és támogat bennünket Alsó-Ausztria tartomány. Már csak ezért is szeretném tolmácsolni dr. Erwin Pröll tartományfőnök üdvözletét a mai rendezvény kapcsán. A regionális Fejlesztési Szövetség feladatai lényegében magukért beszélnek: a cél régiónk, az Industrieviertel fejlesztése, minden vonatkozásban: kulturális téren, infrastrukturális tekintetben, szociális szempontból, a megújuló energiák területén, és ami magától értetődő: Industrieviertel gazdaságának és ehhez kapcsolódóan természetesen a munka világának fejlesztése. A regionális fejlesztéssel foglalkozók azonban nem lehetnek szűklátókörűek. Fontos a környező világra való kitekintés, hogy ne csak önmagunk körül forogjunk, hanem a szomszédos régiókkal, a határ túloldalán fekvő területekkel is együttműködjünk. Ausztria és Magyarország, Magyarország és Ausztria akárhonnan nézzük, közös történelmünk igen hosszú múltra tekint vissza, akárcsak közös hagyományaink. Az utóbbi évtizedek során más-más politikai rendszerben működve eltérő volt a fejlődésünk. Az Európai Unión belüli összenövés révén most megvan a lehetőségünk arra, hogy újra fokozzuk az együttműködésünket, ami egyszerre szükségszerű és elvárt. Az Európai Unió lehetővé teszi számunkra, hogy jövőnket újra közösen alakítsuk, és én a mai ülésre is így tekintek: Hogyan néz ki a munka világának jövője a korábbi határ innenső és túloldalán? Hogy illeszkedik egymáshoz ez a két kép? Hogyan tudjuk mindezt közös nevezőre hozni, és úgymond mindenki számára érthetővé tenni? remélem, hogy a mai nap során jelentősen előrelépünk majd e kérdésekben, tovább javul a kölcsönös megértés, és a konferencia végére sok hasznos felismeréssel gazdagodunk. Sok szeretettel köszöntöm tehát Önöket, és eredményes ülésezést kívánok. hölgyeim és uraim! Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel köszöntöm Önöket a Minisztérium foglalkozási szakterülete nevében. Ha jól emlékszem 2 nap múlva lesz 1 éve az első NetLab szakmai konferenciának, amin volt szerencsém részt venni, és ugye az első konferencia a válsággal, a válság következményeivel, a foglalkoztatásra gyakorolt hatásáról szólt. Azóta eltelt egy év, és mindkét ország elsősorban a válság kezelésre koncentrált, és a válság következményeivel foglalkozott. Súlyos hatása volt Magyarországon is a válságnak. Talán 15 évvel ezelőtt volt olyan magas szinten és olyan nagy létszámban a munkanélküliek száma, mint az elmúlt évben. Az intézkedésék hatására, amelyek azért nálunk is jelentős létszámot érintettek, közel munkahelyet sikerült megmenteni a különböző átmeneti támogatásokkal. Annak ellenére is nagyon nehéz helyzet alakult ki a foglalkoztatásban. És azért örülök ennek a mai konferenciának, hogy ez már egy következő állomását, egy következő lépését a foglalkoztatás szempontjából és a munkáltatók szempontjából egy következő szakaszt kíván megvilágítani. Hiszen ez az időszak fölvetette a kérdéseket: mi történik, hogyan, milyen úton fogunk ebből a válsából kilábalni, mikor áll helyre a gazdaság, lesz-e új szerkezetváltás a gazdaságban, amire ugye komoly törekvések vannak. valósak és előremutatók-e a jelek, mint például Magyarországon az április hónapban mért 9,7%-os ipari teljesítmény-növekedés értéke. Következtethető-e mindebből, hogy a munkavállalóknak egy új strukturára, egy új foglalkoztatásra, egy új szekezetre kell felkészülnie? Mire készüljön az a szolgáltató szervezet, aki segíteni akar ezeknek az álláskeresőknek. Mire készüljön az a szolgáltató, képzési rendszer, az a humán erőforrás-fejlesztési rendszer, aki megkísérli a lehető leggyorsabban, a lehető legpontosabban kiszolgálni a gazdaság igényeit. Önök előtt is ismert, hogy mintegy másfél hete alakult meg Magyarországon az új kormány. Egyik és kiemelten fontos célja, hogy a megfelelő gazdaságpolitikával, összehangolt és egységes támogatási rendszerrel, ehhez kapcsolódóan egy 06 köszöntők 2. KONFErENcIA KIAdváNy KONFErENcIA KIAdváNy 2011 köszöntők 07

5 megújuló humanerőforrás-képzési és fejlesztési rendszerrel 10 év alatt közel 1 millió új munkahely létrehozását tudja elősegíteni. Talán itt az országunk egyik lefejlettebb régiójában, amely a szomszédos Burgenlanddal és Ausztirával nagyon régóta szoros kapcsolatban áll, segíthet ez a projekt is, hogy ezen célok viszonylag gyorsan, minél kevesebb emberi sérüléssel és tényleg egy előremutató új típusú gazdasági szekezetváltás mellett egy új növekvő foglalkoztatás alapjait tudják megteremteni. Sok sikert kívánok a mai konferenciához és érdeklődéssel várom a szakmai előadásokat illetve a gazdaság szereplőinek álláspontjait. Köszönöm szépen, hogy itt lehetek! industrieviertel és BuRgenland aktuális gazdasági helyzete Johannes schedlbauer az ipari tagozat ÜgyVeZetŐJe alsó-ausztriai gazdasági KaMara sok szeretettel köszöntök én is Mindenkit a Mai Reggelen! Nevem Jörg Leitner, a Szövetségi Munkaügyi, Szociális és Fogyasztóvédelmi Minisztérium munkatársaként munkaerőpiac-politikai koordinációs feladatokat látok el, többek között Ausztria és Magyarország vonatkozásában. Más projektek mellett a NetLab projektért is én vagyok felelős. Hölgyeim és Uraim, épp a gazdasági válság időszakában, amikor sok ember elvesztette a munkahelyét, és számos cég csődhelyzetbe került, szükséges sok pozitív ötlet felvetése. remélem és hiszem hogy a mai napon igen sok hasznos input merül fel, és mindenkinek kellemes délelőttöt kívánok. Köszönöm a figyelmet. JÖRg leitner BiLaterÁLiS MunKaÜgyi együttműködési iroda MunKaÜgyi, SZOciÁLiS ÉS FOgyaSZtÓVÉDeLMi SZÖVetSÉgi MiniSZtÉriuM Előadásomban Burgenland és Industrieviertel, illetve Burgenland és Alsó-Ausztria adatait és tényeit fogom összehasonlítani. Kezdjük mindjárt a vállalkozások számával: Industrieviertel a maga tagvállalatával igen erős pozícióval rendelkezik a gazdasági kamarán belül, ugyanis ez a szám jelenleg az alsó-ausztriai vállalkozások 43%-át teszi ki. Ezzel szemben Burgenlandban cég működik. Érdekes azonban a cégalapítások kérdése is, hiszen sokszor az újonnan alakult cégek számából ismerhető fel, hogy egy régió mennyire gazdaságbarát. A cégalapítási mutató a lakosságszámra vetítve fejezi ki az új cégek létesülését. E tekintetben Alsó-Ausztria az 1000 lakóra eső 3,7 cégalapítással Ausztriában a 3. helyen áll, Burgenland pedig a maga 4,2-es mutatójával 2. helyen. Alsó-Ausztriában Bécs környékén, s ezen belül főként Mödling és Baden járásokban alapítanak sok új céget. Ami a fő ipari ágazatokat illeti, Alsó-Ausztriában kétségkívül a gépgyártást és a fémipart szükséges kiemelni, mert ezek a gazdasági élet 50 %-ában játszanak szerepet. E területeken Industrieviertel is nagyon erős, különösen ami Bécsújhely környékét illeti. Burgenlandban a villamosipar és az elektronika vezet, miközben a gyógyszeripar is viszonylag erős. Érdekes adat továbbá a regionális kutatási ráta, mely az ország további fejlődése szempontjából is jelentős. E tekintetben nem túl fényes sem Alsó-Ausztria, sem Burgenland helyzete. Alsó-Ausztriában a kutatási ráta 1,28%, ami osztrák összehasonlításban a 7. helyet jelenti, Burgenland pedig a maga 0,57% -val 9. helyen áll. Nem kérdés, hogy e terület az, amit a jövőben fejleszteni kell, miközben e körben is meg kell jegyezni, hogy Bécs mint tényező meghatározó szerepet játszik a két tartomány kutatási rátája tekintetében. Ha megnézzük a munkanélküliséget, akkor a 7,3% (Alsó-Ausztria) illetve a 8,4% (Burgenland) a középmezőnyben található. Az értékek 2009-ből valók. A K+F (kutatás-fejlesztés) szektorban foglalkoztatottak aránya 1500 fővel itt mindenféleképp magasabb, mint Alsó-Ausztria többi részén. Burgenlandban ez a szám 336. Alsó-Ausztria és Burgenland az utóbbi két évtized során óriási fejlődést vitt végbe az oktatásügyben, ami elsősorban a főiskolák területén mutatkozik meg. Időközben Alsó-Ausztriában található a legtöbb főiskola Ausztriában, ami pozitív hatással van a felsőoktatásba belépőkre: arányuk Alsó-Ausztriában 33%, Burgenlandban pedig 34%, ami osztrák összehasonlításban a 2. illetve a 4. helyet jelenti. Ma még nem lehet megmondani, hogy a gazdaság felkészült-e 08 BegRÜssungen 2. KONFErENcIA KIAdváNy KONFErENcIA KIAdváNy 2011 vitaindító előadások 09

6 főiskolák végzőseinek fogadására, hiszen az oktatási kínálat és a gazdasági fejlődés nem azonos ütemben halad. Ez a helyzet mindkét tartományt érinti. Szintén érdeklődésre tarthat számot a vásárlóerő alakulása. Két év óta Ausztria legnagyobb vásárlóereje Alsó- Ausztriában jelentkezik, miközben persze nagyok a regionális különbségek: a helyzet Baden és Mödling járásokban igen előnyös, és ugyanez a megállapítás igaz a bécsújhelyi járásra is. Ezzel szemben jelentősen alacsonyabb a vásárlóerő Waldviertelben. Egyébként Burgenland északi részén is sokkal nagyobb a vásárlóerő, mint a tartomány többi részében. Most pedig szeretnék a WIFO (Osztrák Gazdaságkutató Intézet) és az Ipargazdaságtani Intézet (Industriewissenschaftliches Institut) keretében gyűjtött tapasztalatainkról beszámolni. Szeretném bemutatni, hogy jelenleg milyen a gazdasági helyzet Ausztriában, a tartományok között ugyanis nincs olyan nagy különbség. Az elmúlt héten részt vettem Markus Beyrer, az Osztrák Iparszövetség főtitkárának sajtókonferenciáján, aki nagyon sarkallatosan fogalmazott: Az egész világot növekedés jellemzi, csak Európát nem. Ez az eltérés Európán belül még markánsabb, ha belegondolunk, hogy a közép- és kelet-európai országok az európai átlagot meghaladó módon növekednek, miközben Nyugat-Európában a gazdasági növekedés nagyon változó képet mutat. Az okok mindannyiunk előtt ismertek: egy kis ország számára az exportráta és az export alakulása döntő jelentőségű, az export pedig egyszerűen összeomlott. Az ipari szféra az olyan intézkedések ellenére, mint a rövidített munkaidő, a képzési szabadság, stb. kénytelen volt a válság óta munkavállalót elküldeni. Továbbra is küzdünk a beruházások csekély számával, az idén minden bizonnyal mínuszban is vagyunk a beruházásokkal, de a jövő évre + 4 %-kal már jobbak a kilátások. A WIFI intézet szerint a válság az építőipar területén -1 %-kal fennmarad, ami részben azzal is összefügg, hogy kevesebb az állami megrendelés. Az építőiparban az egyetlen konjunktúratényező, amely valóban egész Ausztriában pozitív hatást gyakorol, az épületek utólagos hőszigetelése, energetikai modernizálása. Ezért is nagy öröm számunkra, hogy a támogatások e a területen továbbra is fennmaradnak. A fogyasztási kereslet stabil marad, miközben most még nem lehet igazán felbecsülni a munkanélküliségi ráta tényleges kihatását a fogyasztásra a következő hónapok során. Ami a nagy ipari üzemek megkérdezéséből kiderül, és e tekintetben a nagy termelő cégek kétségkívül szignifikánsan eltérnek a kisipartól, kereskedelemtől, hogy az iparban a foglalkoztattok számának jelentős növekedésére nem lehet számítani. Személyes beszélgetésekből tudom, hogy nagyon sok vállalkozó próbál addig nyújtózkodni, ameddig a takarója ér, és igyekszik dolgozóit a kapacitáskiesések ellenére megtartani. A két tartomány helyzete igen hasonló egyrészt a kutatás és fejlesztés jelentőségének növekedése tekintetében, másrészt pedig a klaszterképzés körében. Amely területen Alsó-Ausztria már igen erős, Burgenlandban még akad fejlesztési potenciál. A technológiai centrumok bővítésén túl további feladatot képez az infrastruktúra kérdése, amely Burgenlandban és Alsó-Ausztriában is állandó kihívást jelent. Az utolsó kérdéskör, amelyet megemlítek, és azt hiszem ez Burgenlandra és Alsó-Ausztriára egyaránt vonatkozik, a fővárossal, Béccsel kapcsolatban szóba jövő lehetséges potenciálok. E körben természetesen fontos bizonyos politikai körülmények áthidalása, de azt gondolom, számos lehetőség rejtőzik itt, mint pl. képzési vagy kutatási szövetség alapítása, hogy Bécs kutatási területen jellemző aktivitását is jobban tudjuk hasznosítani. Sok fontos kérdésre rámutat a című gazdasági telephelyi programunk, amely a honlapunkon bármikor megtekinthető A Nyugat-dunántúli gazdaság aktuális helyzetének áttekintése Balázs Kiss Hungarian Grant Agency A Nyugat-Dunántúl helyzetét nyilván csak úgy lehet értékelni, ha az egész ország helyzetéről is beszélünk. Ùgy tudom, hogy tavaly már sok szó esett arról, hogy a válságnak milyen gazdasági hatásai, következményei vannak Magyarországon és hogy a válságkezelés miként kérülhető el, ebbe most nem fogok részletesen belemenni. Inkább csak néhány szemléletes adat arról, hogy Magyarország milyen fontosabb makrogazdasági mutatókkal rendelkezik. Talán a legfontosabb az, hogy relációinak vonatkozásában a GDP 6,9 %-kal nőtt, jóval nagyobb mértékben mint az Európai Unióé. A beruházások 8,6%-kal csökkentek, illetve ami még sokatmondó, hogy a versenyképességi rangsorban a 38. helyről a 45-re sikerült visszacsúsznunk, és a munkanélküliségi ráta 2010 első negyedévében 11,9 %ra kúszott fel. A grafikon az ország GDP-teljesítményét mutatja. Látszik, hogy két fontos szakadás történt. Az egyik a rendszerváltáskor, tehát környékén, a másik pedig most a gazdasági válság idején. Kérdés: Mik lehetnek a kitörési pontok ebből a helyzetből? Fenntartható gazdasági pályán kell maradni. Aztán a legfontosabb, hogy növelni kell az exportteljesítményt, bővíteni kell a belső piacot. Innovativitás és hatékonyság, valamint az EU-támogatasok rendszere lehet a kulcsszó. Mivel én az ország legnagyobb Európai Uniós pályázatokkal foglalkozó cégtől jöttem, ez számomra különösen fontos és érdekes terület. Amit fontos hangsúlyozni, hogy a válságnak pozitív hozadéka is van, mert megteremtette a kényszerű szerkezetátalakítás és a megújulás lehetőségét. A válságot nem folyamatos megszorításokkal, céltalanul a gazdaságba pumpált pénzzel lehet kezelni, hanem az innovativitás erősítésével, a hatékonyság ja- 10 vitaindító előadások 2. Konferencia Kiadvány Konferencia Kiadvány 2011 vitaindító előadások 11

7 vításával, és a termelékenység növelésével. Az exportteljesítménynek nagyon fontos szerepe van. Ami reményt adhat az ország számára a válságban, hogy a külső piaci feltételek javulnak, az export-versenyképesség javul, és mindezek következményeként beindulhat egy exportvezérelt gazdasági növekedés. Mi várható 2010-re? Az export és az ipari teljesítmény már az első negyedéveben nőtt, az infláció lassult, a külső és belső egyensúlyunk pedig javult. Felmerül a kérdés, hogy véget ért-e a recesszió hazánkban? Az Magyar Nemzeti Bank prognózisa szerint az idei év egészére 1 % körüli gazdasági növekedés várható, jövőre pedig már 3% feletti lesz. Mi a helyzet Nyugat-Dunántúlon? A Nyugat-Dunántúl az ország legfejlettebb, legiparosodottabb régiója. Az egy főre jutó GDP nagysága alapján -Közép-Magyarország után- a 2. helyet foglalja el. A növekedés hajtóereje az export. Alacsony a kisvállalkozásokban foglalkoztatottak száma, inkább a multinacionális cégek uralják a piacot, és bizony komoly kockázati tényezőt jelent ezek esetleges kivonulása a régióból. A Nyugat-dunántúli régiót éppen a fejlettsége miatt komolyan nagyobb nyomatékkal érintette a gazdasági visszaesés.az ipari teljesítmény 60%át adja ki a gépjárműgyártás, és ezen belül 30%os volt a visszaesés. Egy gondolat az innovációról: fontos mozgatórugója a régió gazdasági teljesítményének az, hogy a kutatás-fejlesztés terén milyen eredményeket is tudunk felmutatni és hát Nyugat-Dunántúl a régiók rangsorában csak a középső harmadban foglal helyet. Miként lehet kilábalni ebből a helyzetből: Legfontosabb a gazdaságfejlesztés, az export-teljesítmények növelése, illetve a munkanélküliség csökkentése. Az élénkülés jelei már mindenképpen tapasztalhatók, az év első két hónapjában 16 %-os a régió gazdasági növekedése. Miként hatott a munkaerőpiacra a gazdasági válság? Tudjuk, hogy a munkanélküliségi ráta jelentősen nőtt. Tavaly a foglalkoztatottak száma fővel csökkent, a munkanélküliek száma pedig fővel nőtt és így már a foglalkoztatottak száma csak 3,7 millió. Egyetlenegy jó hír van, hogy az aktivítási arány nem csökkent. Annak érdekében, hogy a gazdasági válság negatív hatásai ellensúlyozásra kerüljenek a kormány munkahely-megőrző programot indított. Az oktatásról is egy fontos gondolat: Óriási elmaradottsága van az országnak az oktatás terén és ezt a lemaradáunkat sajnos nem tudtuk az évek során pótolni. Le kell számolni azzal az illúzióval, hogy Magyarország azért versenyképes, azért vonzó külföld számára, mert annyira szakképzett lenne a munkaereje, tudósai vagy az oktatási rendszere annyira fejlett lenne. Túljutott-e a munkamunkaerőpiac a mélyponton? Örömteli hír, hogy a munkanélküliek számának növekedése, a munkanélküliségi rátának az emelkedése megállt. Amikor a válság beköszöntött, akkor a csoportos létszámleépítések koncentráltan történtek meg, de a dinamika már lelassult. Látszik, hogy mindhárom régióban ugyanaz a dinamika, tehát év elejéig növekedett a munkanélküliek száma utána pedig csökkenésnek indult. Néhány speciális tendencia a Nyugat-Dunántúlon: A válság első hullámában elbocsájtottak nagy tömegei szeretnének visszatérni a munka világába. Viszont minőségi munkalehetőségek nemigen vannak. A bejelentett álláshelyek 2/3-alkalmi munka vagy ügynöki munka. Ès a cégek egy részére jellemző hogy csak egy-egy termelési csúcs levezényléséhez szeretnének dolgozókat fölvenni. Márpedig a Nyugat-dunántúli munkavállalók erre még nemigazán hajlandóak. Több ezren ingáznak Ausztria illetve Szlovénia irányába, viszont ott is beszűkültek a lehetőségek. Folyamatosan nőtt a régióban a munkalehetőségeknek a száma, csökkent a munkanélküliek száma, áprilisban pedig tovább folytatódott ez a tendencia. A recesszió leginkább a szakképzetteket és a középkorúakat súlytotta, mert amikor kitört a válság akkor elsősorban őket érintette és most pontosan nem ennek ellenhatásaként inkább rájuk fókuszál a munkaerőpiac. Végül pedig arról hogy mi varható a jövőben. Jelenleg ugye egy mélygazdasági válságban vagyunk, állami beavatkozásokra volt szükség ahhoz, hogy munkahelyeket sikerüljön megtartani. Jelenleg a második szakaszt éljük, amikor rendeződnek az erőviszonyok, és kiderül, hogy ki marad a piacon, ki az a ki megrendelést kap, és ki nem. Arra egyenlőre nem számíthatunk, hogy a korábban állásokat vesztettek tömegeit egy az egyben fel fogja szívni a munkaerőpiac, hiszen említettem, hogy erre csak némi fáziskéséssel kerülhet majd csak sor. A harmadik szakasz lesz majd a legizgalmasabb, amikor megszületik egy új gazdaság, amikor új beruházások indulnak meg, új termékeket fognak előállítani, új szolgáltatásokkal jelennek meg a cégek és a hagyományos termékek lehet hogy értéküket veszítik, új cégek, új iparágak jönnek majd létre. A munkaadók igényei is nagyon sokat változtak Magyarországon, egyre inkább alapelvárássá lesz, hogy a szakemberek idegen nyelveket beszéljenek és komoly szakképzettséggel rendelkezzenek. 12 vitaindító előadások 2. Konferencia Kiadvány Konferencia Kiadvány 2011 vitaindító előadások 13

8 az autóipar aktuális trendjei PhiliPP BRunneR az innováció ÉS HÁLÓZatOSODÁS SZeKciÓ VeZetŐJe ipargazdaságtani intézet (iwi), BÉcS Az Ipartudományi Intézet (IWI) már több éve intenzíven foglalkozik az autóiparral. Ennek kiindulópontjául egy nagyszabású alaptanulmány szolgált 2008-ban, amelynek célja egy átfogó primer kutatás keretében az osztrák autóipari beszállítói ágazat összetételének és alakulásának vizsgálata volt. Ezt további három, elsősorban a pénzügyi és gazdasági válság következményeire rávilágító felmérés, valamint egy olyan, vállalatokat értékelő tanulmány követte, amely a gazdaságpolitikai célkitűzéseket és a főbb nemzetközi tendenciákat tárta fel. Az autóipari beszállítók nem képeznek közgazdaságtanilag élesen lehatárolható szektort, és maga az automotív kifejezés is viszonylag új keletű gyűjtőfogalom, amely tulajdonképpen magában foglal minden, motor által hajtott járművet és közlekedési eszközt. Az automotív (autóipari) kifejezés nem egyezik meg az automobil (gépkocsi) szóval, még akkor sem, ha a kettőt gyakran rokon értelemben használják. Elemzéseink középpontjában a szűkebb értelemben vett autóipari vagy más néven automotív beszállítói ágazat áll. Szűkebb értelmezésben az autógyártó szektor ellátórendszeréről beszélünk (ide értve a tehergépjárműveket és az egy nyomvonalú járműveket is). Tágabb értelemben az automotív beszállítói ágazat vonatkoztatható a vasúti, légi járművek és űrhajók gyártására, valamint a hajógyártására is. Ausztriában az autóipari beszállítók száma 500 és 700 között mozog. E cégek körülbelül dolgozót foglalkoztatnak, éves forgalmuk pedig összességében 10 és 20 milliárd euró között van. Az IWI a szűkebb értelmezés szerint 670 autóipari beszállítót tart számon Ausztriában. Strukturális szempontból ezek a vállalatok nagyon heterogének, és a legkülönbözőbb ágazatokhoz tartoznak: a skála az osztrák termelőiparon keresztül az ehhez kapcsolódó kereskedelmen át egészen a szervomotor-gyártás számos területéig terjed. A beszállítók körülbelül negyede ipari vállalat, ezen belül a cégek több mint harmada a gépiparhoz és fémfeldolgozó-iparhoz, nagyjából egyötödük a villamosiparhoz és elektronikához, és valamivel több mint egytized részük a vegyiparhoz, illetve járműiparhoz sorolható. Ugyancsak autóipari beszállítónak minősül számos, a textilipar, az öntött fémalkatrész gyártás, a kőfeldolgozás, kerámiagyártás, üveggyártás, egyéb, nem vas fémgyártás, valamint bőrfeldolgozó ipar területén működő vállalat is. Összességében az osztrák autóipari beszállítók többnyire közepes és nagyvállalatok. A szektor erősen innovációfüggő, és a vállalatok nagy hányada, mégpedig közel 90%-a rendelkezik határon túli gazdasági kapcsolatokkal, illetve telephelyekkel. Mindenekelőtt a magas szintű technológiai szakértelem és az állandó (termék)minőség tette lehetővé az osztrák autóipari beszállítói ágazat számára a tartósan jó nemzetközi pozicionálást az elmúlt években. A beszállítók autóipari vonatkozásairól elmondható, hogy e vállalatok egyharmad része kizárólag (tehát 100%- ban) az autóiparban tevékenykedik, kétharmad részük pedig más jellegű gazdasági tevékenységet is folytat. Az autóipari ágazat Ausztriában rendkívül széles ügyfélkörrel bír. A beszállítók kb. 60%-a több mint 10 hazai vagy nemzetközi autógyártó cégnek dolgozik, és csak 5% rendelkezik kizárólag egyetlen megbízóval. A vállalkozások kétharmada esetében a fő autógyártó partnerek a beszállító székhelyétől több mint 250 km-re találhatók. Ez a tény rámutat az ügyfélkör nemzetközi, valamint exportorientált jellegére. A pénzügyi és gazdasági válság hatására az autóiparban végbemenő szerkezeti változások még inkább felgyorsultak. A történelmi csúcsokat döntő válságból ugyan lassan kijönnek az autóipar beszállítói, a győztesek és vesztesek közötti szakadék azonban továbbra is nagy marad. A szelekciós folyamat és a kiszorítási verseny az autóipar területén tovább folytatódik, és különösen az ún. low-tech ágazatot (pl. egyszerű, mechanikus alkatrészek gyártása) érinti majd érzékenyen. Jó esélyei azoknak a beszállítóknak vannak, amelyek már jelenleg is fejlesztési partnerek vagy technológiai szempontból vezető szerepet játszó vállalatok. Azonban még nekik is forszírozni kell a folyamat- és termékinnovációt, azaz a racionalizálás, az új folyamatok bevezetését, a K+F, illetve ipari együttműködéseken alapuló külső hálózatok hatékonyságának növelése, továbbá új piacok feltárása és kiépítése innovatív termékek segítségével. A technológiai és innovációs fejlesztések minden eddiginél fontosabbá válnak az ágazat számára. Ennek során az ún. megatrendekre épülnek a jövőbeni innovációs stratégiák. Az innováció folyamata során elsősorban az ügyfelek ismerete, a stratégiai illeszkedés, a stratégiai partnerségek, a kompetencia- és költségközpontúság lehetnek sikertényezők. Az elkövetkező években további jelentős eltolódások várhatók a szakképzés területén, főleg az iparban dolgozók vonatkozásában. A szakmunkás, valamint a kulcspozíciókra alkalmas munkaerő utánpótlása egyre problémásabbá válik. Az új technológiák alkalmazásának kérdése ezért közvetlen összefüggésben van azzal, hogy rendelkezésre áll-e megfelelő képzettségű emberi erőforrás a K+F eredmények sikeres gyakorlati átültetésére. 14 szakelőadások 2. KONFErENcIA KIAdváNy KONFErENcIA KIAdváNy 2011 szakelőadások 15

9 A piaci kötelezettségvállalások miatt a hazai beszállítók termékstruktúrájának és szolgáltatási palettájának elsősorban az európai autógyártó cégek közép- és hosszú távú stratégiáihoz kell illeszkednie. Ez a hazai beszállítókra nézve az adott termékkategóriákban és termelési területen a K+F ráfordítások további növelését, valamint az innovációs képesség általános javítását jelenti a cég valamennyi működési területén. szolgáltatások az egészségügy és a Wellness területén. esélyek és kihívások a nyugat-dunántúli RégióBan Ma minden eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy az autóipari szereplők (főként a beszállítók) aktívan formálják a jövőt, és a lehetséges megoldásokra koncentrálva reagáljanak a változásokra. A hazai vállalatok számára ennél fogva a fejlődőképesség, a szakképzettség, valamint a minőség és a költséghatékonyság jelentik a legfontosabb irányelveket. A versenyképesség megtartása és fejlesztése érdekében a fontos célcsoportrészekre kell koncentrálni, egyedi megoldásokat előtérbe helyezni, együttműködési lehetőségeket felkutatni, és a termékfejlesztés folyamatába minél inkább integrálódni. Az ágazat átalakulása során az aktív szerepvállalás és a vezető technológiai pozíció megszerzése a leglényegesebb tényező a munkahelyek megtartása és a munkahelyteremtés szempontjából. Ebben a tekintetben közép- és hosszú távon elsősorban az oktatás és képzés játszik döntő szerepet. 1 Demográfiai változás, az egyedi mobilitás iránti igény fennmaradása, urbanizálódás, globális kihívások, mint amilyen a klímaváltozás és az erőforrások szűkössége, a termékek sokszínűsége, új piaci szereplők, új szövetségek, stb. lados Mihály Magyar tudományos akadémia, regionális KutatÁSOK KÖZPOntJa, nyugat-magyarországi tudományos intézet Amikor elkezdtünk gondolkodni, hogy mi lehet egy olyan ágazat,ami folyamatosan ígényeket támaszt a foglalkozatatás iránt, kevésbbé van kitéve a konjunkturális ingadozásoknak, akkor az egészségiparra illetve a szociális ágazatra gondoltunk, hiszen egy elöregedő társadalom jellemző a határ mindkét oldalára, szociális ágon egyre több a fogyasztó. Ugyanakkor világtrend az, hogy egyre jobban törekszünk arra, hogy az egészségünket megőrizzük, tehát egy olyan iparág van világszerte feltörekvőben, amely fokozatosan igényt támaszt a foglalkoztatás iránt, keresletet generál. Ha definiálni szeretnénk azt az ágazatot,amivel foglalkozunk az előadás során, akkor azt mondhatjuk, hogy az egészségturizmus a turizmusnak olyan szegmense, ahol azert tesznek meg utat a turisták, az az útjuknak a fő motivációja, hogy javítsák az egészségi állapotukat, vagy megőrizzék azt, gyógyulni szeretnének, vagy szeretnék megelőzni a megbetegedést, miközben rengeteg olyan szolgáltatást vesznek igénybe, melyek az ágazathoz kapcsolódnak. Az ágazat alapvetően a gyógyturizmusra és a prevenciót segítő wellness-turizmusra tagozódik. Ès fölhívnám a figyelmet a Medical Wellness ágra, amely egy olyan ágazat, amely az elmúlt tíz évben kezdett kibontakozni Magyarországon, ahol a gyógyászat mellett, mind a gyógyturizmus oldalán kezdenek megjelenni a wellness szolgáltatások, mind a wellness szállodák oldalán jelennek meg gyógyászati szolgáltatások, tehát a kettőnek a szinergiája, egymással való együttműködése jelenik meg ebben az alágazatban. A gyógyturizmusnak tehát a célcsoportjai elsősorban a beteg emberek megromlott egészségügyi állapotnak a javítása, a wellness pedig az egészséges embereké, a testi-lelki kényeztetés, a tudatos életvitel, a bántalmak megelőzéséhez. Ès ha visszalépünk ide, akkor ennek egy közös metszete maga a SPA, az a közös környezet, ahol ezeket a szolgáltatásokat igénybe veszik. Miért kedvező a jövő szempontjából egy ilyen ágaztnak a fejlesztése, kihasználása? Gyakorlatilag minden korosztály élvezője, használója az egészségturisztikai ágazatnak. vannak az egészségtudatos 16 szakelőadások 2. KONFErENcIA KIAdváNy KONFErENcIA KIAdváNy 2011 szakelőadások 17

10 fiatalok és vannak a szórakozásra vágyó fiatalok. A középkorúak esetében a családosok a megcélzottak és az egészségmegörzőek. Az idősek esetében az egészségtudatosak illetve a gyógyulni vágyók. Ès van egy speciális csoport, akiket inkább a társadalombiztosítás, a gyógyászat küld be, a műtét után lábadozókat, rehabilitációra szorulókat. A kistelepüléseknél nagyon jelentős a településfejlesztő hatása a fürdőknek (Hegykő, Kehidakustány..stb). A kapacitás tekintetében az elmúlt 10 évben háromszorosára nőtt a férőhelykapacitás, szálláskapacitás a Nyugat- Dunántúlon. A tartózkodás hosszát tekintve a gyógyszállókban átlag 4 napot tesz ki az eltöltött vendégéjszakák száma, a wellnessszállodák vendégéjszakáit tekintve ez 3 nap. Szeretnénk hogyha ez a tartózkodási idő bővülne. A foglalkoztatást tekintve, hogyha csak közvetlenül a szállóknak a munkaerőstrukturát nézzük ez is egy nagyon széles kört ölel fel a recepcióstól a pincérig, szakácsig. Ezek közül egyébként a szakács ami évek óta hiányszakma mind a magyar és osztrák oldalon. Nem véletlen, hogy 2010 januárjában régionálisan is bekerült azon 10 szakma közé, ahol ösztöndíjat kapnak ezt a szakmát választó hallgatók. A rekreációs szakemberek egyre többen vannak, akik elsősorban a wellness ágon jelentek meg, de most a Medical Wellness révén egyéb szállodákban is nőtt a létszámuk. A szépészeti szolgáltatások eddig is a szállodák standard szolgáltatási voltak, és itt jutunk el oda, ami korábban csak a tengerparti üdülőkre volt jellemző, hogy gyermekfelügyelet és animátorok is szükségesek ezekbe a szállodákba. Nagyon széles ez a szakmai kör és még a szállodai menedzsmentet, a gépészetet, a fürdőnek a gépészeti ellátását is említeni kell, ezek mind speciális szakismeretet igénylenek. Azt mondhatjuk, hogy közel 40%-ka a Nyugat-dunántúli turizmusnak a gyógy- és wellness szállodákban foglalkoztatott. jelenlegi stratégia azt célozza, hogy a magyar egészségturizmus a magyar piacon magasra értékelt termékké váljon, sőt szinte hogy 2015-ig az elsőkké emelkedjék Európában. Szükségesnek tartják itt az együttműködést, határon átnyúló együttműködéseket és a háttérturisztikai kapacitásoknak a kiépítését is, tehát hogy ki lehessen mozdulni a szállodából és látogassák a környezetet. Tehát a fő feladatoknak a szakemberek azt tartják, hogy szükséges erősíteni ennek a termékeknek a pozicióit, a tartózkodási idő hosszabbításában látjuk ez még fejleszthető lenne (az aktuálisan 3-4 nap). A fajlagos költés minőségfokozását tarjták szükségesnek. A kapcsolódó szolgáltatások erősítése szükséges, termékfejlesztési tevékenység fokozása, a felsoroltak eléggé összhangban vannak azokkal a hívószavakkal,a mely egyébként a nemzeti as egészségstratégiában is szerepelnek. Elérendő célként megfogalmazható hogy valóban egy Hungarikum legyen az egészségturizmus Magyarországon. Komplex gyógyhelyi fejlesztések szükségesek, jól menedzselt gyógytérségek és rendszerek. Megjelenik a szakképzett munkaerő igénye, a növekvő belső turizmus (itt kérdés, hogy újra ösztönzésre kerül-e az üdülési csekk).tehát latható ebből az áttekintésből, hogy a Nyugat- Dunántúlnak az egészségturizmus valóban egy vezérágazata, egy kialakulófélben lévő és fejlesztéseket igénylő ágazata a régiónak. Számos tényező szól amellett, hogy ezt az ágazatot központilag vagy regionálisan fejleszteni kell: A turizmus más szakterületeit nézve ez egy olyan ágazat, ami időjárástól független, tehát az év egészére kiterjeszthető. Ès főleg az üdülési csekk bevezetését követven egyre inkább kialakult egy bővülő réteg Magyarországon, hogy aki az év minden szakában, különösen az állami és egyházi ünnepek időszakában igénybe veszi ezeket a szolgáltatásokat egy hosszú hétvégére. Az átlagosnál magasabb az élőmunka-igénye ennek az ágazatnak, és speciálisan felkészült személyzetet igényel, amelynek az oktatási feltételei részben megvannak a régióban ben készült el erre a programidőszakra az a stratégia, amely kifejezetten az egészségturizmus fejlesztését célozta. A regió ra dolgozta ki az első regionális programját, amelyben a gazdagságfejlesztésben önálló ágat szánt a turizmusnak. Kilátó címmel hirdette meg a programot, de kifejezetten a termálturizmust helyezte fókuszba ben elindult a Széchenyi terv, amelynek hatására nagyon jelentős fejlesztések indultak ebben az ágazatban, és 40%-ka a Széchenyi terv egészségturizmusra fordítható forrásainak a Nyugat-Dunántúlra érkezett. Tehát a 18 Szakelőadások 2. Konferencia Kiadvány Konferencia Kiadvány 2011 Szakelőadások 19

11 PódiuMvita a Munka világának JÖvőJe, a vállalkozások szemszögéből PotenCiálok és FeJlődési esélyek jelentkezett- mint azt az előző előadásokból is hallottuk a Medical Wellnessre való igény, illetve olyan attrakciók, beruházása,megépítése, amelyek a fiatalokat is odavonzzák. Tehát ha a saját fürdőnkről beszélünk, ami bevétel és látogatottság tekintetében Magyarországon 2.vagy 3. helyen áll, attól függ, hogy melyik szegmensét vizsgáljuk, akkor a régi trendektől el kellett térni és tényleg olyan irányú fejlesztéseket kell végrehajtani, ami a családokat vonzza hozzánk. dr. ingrid Puschautz-Meidl: Sokat említi a beruházásokat, az ifjúság, a családok, a Medical Wellness érdekében megvalósuló projekteket. A gyógyturizmus viszont egyrészről csökken, mert a betegbiztosítóknak egyszerűen nincs pénzük. Mi a helyzet a költségekkel, pontosabban a létesítmény ráfordításaival, a személyzeti költségekkel? Mindez még egyensúlyban van a bevételekkel, a fürdővendégek számával? dr. ingrid Puschautz-Meidl, ügyvezető, Burgenlandi iparszövetség A konferencia második részében azzal foglalkozunk, hogy maguk a vállalkozók hogyan látják a munka világának jövőjét. Hegedüs Úr, Ön képviseli a Büki Gyógyfürdőt. Ön milyennek látja a fürdő esélyeit, merre visz az útjuk? Bük tulajdonképpen régóta neves fürdő, de milyen jövő várható? Továbbra is úgy lesz, hogy odautazom egyetlen napra pancsolni, vagy ahogy az előbb hallottuk - Magyarország azt szeretné, ha a vendégek több napot töltenének a fürdőkben? Abban viszont nem tudok 100%-ig hinni, hogy ez tényleg megvalósítható lesz, mivel az összes hotelben csökkennek a tartózkodási idők, sokan csak egy-egy éjszakát töltenek el, és ezt rövid nyaralásnak tekintik. Ön hogyan ítéli ezt meg? Hova vezet mindez a fürdőrégióban és konkréten Bükön? ernő hegedüs: a Büki gyógyfürdő zrt humánerőforrás szakbizottság elnöke: valóban, amit korábban elmondott, az az előző időszakra jellemző volt, hogy kicsit pancsolunk, elvagyunk és jól érezzük magunkat, azonban a turizmusban jelentkező új kihívások mindenképpen arra ösztönözték a magyarországi gyógyfürdőket is, hogy változtassanak a trendeken, melynek kapcsán, ahogy az előző előadásokban elhangzott (Lados úr és Kiss Balázs is célzott rá néhány mondatában) mindenképpen a Széchenyi-terves támogatások révén elinduljon az a trend,hogy most komplexebb szolgáltatásokat kell nyújtani a magyarországi gyógyfürdőknek is.hogy közelítsenek az európai trendekhez, ezekkel a komplexebb szolgáltatásokkal a vendégek igényeit kielégítsék. Manapság már a vendégek nem elégszenek meg a évvel ezelőtti igényekkel, sokkal több mindent várnak el. Ennek kapcsán jelentkezett Magyarországon az igény -amikor a Széchényi-terves beruházások megindultak-hogy több lábon álljanak a gyógyfürdők is. A Büki fürdő esetében az egyik kitörési pont a gyógyturizmus volt. Ma már az is kiderült, hogy a ma ez is kevés, tehát hogy önmagában csak a gyógyturizmusra fektetjük a fő irányt az egy lemaradást eredményezhet, hiszen komplex szolgáltatást várnak el a vendégek. Ahhoz, hogy meg lehessen nyerni a családokat, nem elég csak egy gyógyfürdőnek a közép vagy idősebb korosztályra koncentrálni, hanem a fiatalokat is oda kell vonzani. Azt pedig nem lehet csak egészségturizmussal, gyógyturizmussal megoldani. Èppen ezért ernő hegedüs: Hát azt kell mondanom, hogy nagyon jogos volt a kérdése a magyarországi gyógyfürdők vonatkozásában a válság jeleként jelentkeztek, hogy ezek a bizonyos egyensúlyok, amire célzott kicsit felborultak. Tehát az elmúlt 2 évben, de elsődlegesen a tavalyi évben, a magyarországi gyógyfürdők vendéglátogatottsági létszáma mintegy % közötti visszaesést mutatott. Mi valamivel szerencsésebbek voltunk e tekintetben, mert a tavalyi évben nemhogy visszaesés lett volna, hanem egy minimális növekedés indult meg (inkább stagnálásnak mondhatnám). Mi így valamelyest megúsztuk, aminek az oka, hogy a menedzsment már ésszerűsítésekkel, átszervezésekkel foglalkozott a megelőző években, tehát 2007-ben, amikor még a válság jelei nemigen mutatkoztak a világban vagy Európában, és ezzel a költséghatékonyabb működésre helyezte a hangsúlyt. Ezzel sikerült megelőznünk valamennyire a bajokat, másrészt pedig az előremenkülés miatt a szolgáltatásainkat bővítettük. Az egyik gyógyszolgáltatást egy kollégám vezette, és itt a szünetben vettük számba, hogy 4 évvel ezelőtt a gyógymasszázsok területén 2féle masszázs volt a gyógyfürdőben,. Ma már közel 25 féle masszázs létezik. Tehát a wellnesshez sokrétű masszázs köthető, mint különböző kényeztető és lazító-masszázs, amely sokszínűsíti a szolgáltatások palettáját. dr. ingrid Puschautz-Meidl: A szolgáltatás egyben munkavállalókat is jelent. Több munkavállaló, több szakképzettség? Hogyan ítéli meg a fürdők helyzetét e tekintetben, 5-10 éves időtávlatban? Milyen irányba fognak elmozdulni a dolgok szakképzési szempontból? Honnan szerzik a dolgozókat? Hogyan fogják őket képezni, és főként az a kérdés, hogy hol? És ez mennyiben járul hozzá a bérszínvonal fenntartásához? rendes 20 PódiuMvita 2. KONFErENcIA KIAdváNy KONFErENcIA KIAdváNy 2011 PódiuMvita 21

12 munkaviszonyban foglalkoztatják az embereket, vagy úgy lesz, mint eddig, amikor még szabadúszó vállalkozók és részmunkaidőben foglalkoztatottak voltak jellemzők ezen a területen? Merre mutat a trend? Ernő Hegedüs: Ebben a tekintetkben is a Büki gyógyfürdő valamelyest eltér a régiókban található fürdőktől, tulajdonképpen az elmúlt években, ahogy említettem a különböző szolgáltatások számának emelésén túlmenően arra is törekedtünk, hogy az idényfürdő jelleget minimálisra szorítsuk. Mi mindig is egész évben nyitva tartó fürdő voltunk, de azért korábban jellemző volt az óriási különbség egy nyári szezon és egy téli szezon között, ami a foglalkoztatásban is természetesen jelentkezett. Ès ez azt jelentette a korábbi időszakban hogy a nyári szezonba időszakos alkalmazottakat kellett felvennünk, amelyek közel sem jelentettek olyan stabil munkaerőt. Ugyanakkor azzal, hogy olyan irányba toltuk el a tevékenységünket, hogy az őszi-téli időszakot is próbáltuk kiterjeszteni, a vendégeknek megfelelő körülményeket teremteni, hogy fogadni tudjuk őket, tényleg jól érezzék magukat, ne legyen nagy a zsúfoltság.ezt részben pihenőtér-kapacitás növeléssel értük el-meg sokminden mással is-, és abba az irányba tendálunk, hogy stabil, hosszabb időre, akár állandó foglalkoztatottakat alkalmazzunk. Ezzel az idényi jellegét és azt kell hogy mondjam a részmunkaidő jelleget is minimális szinten tartjuk. Ugyanakkor kérdésével rátapintott nemcsak a mi fürdőnknek egy gyenge pontjára, hanem általánosan Magyarországon, hiszen képzettség tekintetében sajnos nem túl rózsás a helyzet. A szakmákhoz tartozó képzések, szakképesítések megszerzésének lehetősége nagyon nehézkes. Az oktatási rendszer ezt teljes mértékben elhanyagolta, mind alapszakmák tekintetében; kivéve az egészség-turisztikai szakmákat, de minden más ami a fürdőhöz tartozik, sajnos nagyon rossz helyzetben van. Èppen ezért a Magyar fürdőszövetséggel - amely a fürdők érdekképviseleti szerve és egyúttal a szakmai támogatója- folyik egy olyan munka, hogy ezeket a képzéseket más alapokra helyezzük, hogy megfelelő szakemberekkel legyünk ellátva. Most jelenleg ez olyan formában zajlik, hogy megfelelő képzőszervekkel saját hatáskörben szervezünk olyan képzéseket, szakképzéseket, tanfolyamokat, amelyek ezeket a képzett szakembereket a részünkre biztosítják. Dr. Ingrid Puschautz-Meidl: Ez annyit jelent, hogy a képzést saját kezdeményezésükre, rugalmasan, a szükségleteknek megfelelően szervezik. Jól értettem? Ernő Hegedüs: Ìgy van, pontosan. Tehát ebben szeretnénk eredményt elérni, hogy ne hektikusan történjen ez, mert ezzel nem csak mi küzdünk igy, hanem minden magyarországi fürdő. Nem könnyű feladat, mert ehhez jogszabályokat kell változtatni és aki ismeri a magyarországi helyzetet, tudja hogy ez nem egy könnyüű és nem egy gyors folyamat. Dr. Ingrid Puschautz-Meidl: Ez nem csak Magyarországon van így, hanem nálunk Ausztriában is. Köszönöm a hozzászólását. Maradjunk az egészségügynél. Dr. Rupp, Ön több publikációjában is foglalkozott a határon átnyúló egészségügyi ellátások témakörével. A helyzet viszont az, hogy a saját osztrák egészségügyi rendszerünkkel, főként a költségekkel sem igazán tudunk zöldágra vergődni. A szabadúszok például jelenleg szerződés nélküli fázisban vannak, ami nem igazán üdvözítő. Hogyan lehet a költségek tekintetében kézben tartani az egészségügyi rendszert, és mi a helyzet a szomszédokkal való együttműködéssel? A kérdéskör egy részéről már hallottunk a mai napon. Milyen további összefüggések ismerhetők fel, és hol lehet takarékoskodni? Dr. Bernhard Rupp: Természetesen nagyon nehéz a válasz arra a kérdésre, hogy hol is lehetne takarékoskodni. Van az Európai Bizottságnak egy nemrégiben készült tanulmánya, miszerint az egészségügyben a működési költség 70%-a személyzeti költség. Ennek alapján kézenfekvőnek tűnik elsőként a személyzeten elkezdeni a spórolást. Persze nagyon csábító lenne az egészségügynek azt mondani, hogy a termelés egy részét kihelyezzük olyan országokba, ahol a munkaerő képzettsége megfelelő, a bérszínvonal meg alacsonyabb. Most gyorsan köpönyeget kell fordítanom: a munkavállalók érdekképviselőjeként, egyben az osztrák munkaadók érdekképviselőivel együttműködésben természetesen masszívan ellenállunk a határon átnyúló együttműködések nagyobb fokú forszírozásának, mert a gyógyturizmusban sok vállalkozás a forgalom aggasztó mértékű megcsappanásától tart. Az e téren aktív politikusok és érdekképviselők akár a munkavállalói kamara vagy a szakszervezet oldalán, akár az iparszövetség és a gazdasági kamara részéről a másik oldalon az osztrák társadalombiztosítási szervezetrendszervben is fontos pozíciókat töltenek be. Tehát látható, hogy ez egy dilemma. Ma azonban történelmi jelentőségű nap van a szakpolitikusok a luxemburgi csúcstalálkozó keretében elhatározták, hogy be fogják nyújtani a parlamentnek a betegek Európán belüli mobilitásának fokozására vonatkozó irányelv harmonizált változatát. És ennek folytán az is várható, hogy fellendül a szolgáltatások határon átnyúló igénybe vétele a betegek részéről Természetesen ez az irányelv nem nyit virágzó aranykort Európa számára, és határtalan egészségügyi ipar sem fog létrejönni tudni, az egészségügyi miniszterek mai határozata révén mégis fontos lépést sikerült megtenni az európaisítás irányába, ami számos előnyt fog jelenteni nekünk. Két különösen fontos síkot külön is megemlítenék: az egyik szint a regionális rehabilitációs intézmények és a kórházak közötti, regionálisan korlátozott határon átnyúló együttműködés lesz, függetlenül attól, hogy ezek a határ melyik oldalán helyezkednek el... A másik sík, amit említésre méltónak tartok, az sokkal magasabban van, és rejlik benne költségcsökkentési és takarékossági potenciál is: ez a különösen költséges kezelésekkel vagy igen ritka betegségekkel kapcsolatos uniós szintű együttműködés lenne. Dr. Ingrid Puschautz-Meidl: Lenne kedves vázolni, hogy milyen módon működhet egy ilyen együttműködés? Vegyük például a Medastron központot, hiszen itt található a közelben, Bécsújhelyen. A koncepció előirányozza a Magyarországgal való együttműködést, és hát ezek igencsak költségintenzív kezelések, hiszen részecskegyorsítót létesítenek a daganatos megbetegedések kezelésére 22 PÓDIUMvita 2. Konferencia Kiadvány Konferencia Kiadvány 2011 PÓDIUMvita 23

13 Dr. Bernhard Rupp: Ehhez nem kell sok magyarázatot fűzni, elég egyértelmű ugyanis a helyzet. A költségbeli különbségek fennállása tény, és úgyis épp ez az egyik legfőbb oka annak, hogy miért olyan olajozatlanul működik jelenleg a határon átnyúló együttműködés: azok az országok, amelyek ellátó rendszere kevéssé átfogó, természetesen kerülik a drága külföldi kezelések nagyobb mérvű igénybe vételét Dr. Ingrid Puschautz-Meidl: Nos, ez akkor a probléma, de mi a megoldás? Dr. Bernhard Rupp: A MedAustron központ jó példa arra, hogy hogyan is kell a határon átnyúló együttműködésnek kinéznie ahhoz, hogy gazdasági értelemben is ésszerű szolgáltatásokat lehessen nyújtani. Ami a dolgot igen pragmatikussá tenné, az a kétoldalú szerződések megkötése a MedAustron központ számára definiált sugarú körzeten belül. A második lépés, hogy el kellene gondolkodni a kölcsönösségen alapuló partnerrendszereken: én biztosítom számodra a sugárkezelést, cserébe te elvégzed a rehabilitációs kezeléseket mi a legmodernebb technológiát tudjuk biztosítani hol érhetők el olcsóbb rehabilitációs szolgáltatások, amelyeket cserébe igénybe veszünk? Ez a megoldás kölcsönös előnyökkel járna, azonban csak regionális szinten valósítható meg, a vonzáskörzet és az adott lehetőségek szerint. Dr. Ingrid Puschautz-Meidl: Ez Büknek is előnyös lenne. Mi a helyzet egyébként a munkavállalók képzésével? Szóba jöhet vajon a közös képzés ezen a területen? Vagy ilyen már úgyis van? Dr. Bernhard Rupp: Tudomásom szerint van néhány projekt, amelyek azonban néhány igen lelkes iskolaigazgató kezdeményezésén alapulnak. Az általam ismert legjobb példa a karintiai képző intézmények Olaszországgal és Szlovéniával folytatott együttműködése. Sajnos e tekintetben Európában eléggé abszurd a helyzet Egy mentős például Ausztriában más feladatok elvégzésére jogosult, mint a Cseh Köztársaságban, ebből következően jelentős problémának bizonyult egy közvetlenül a határ túloldalán, Csehországban működő autóipari beszállító cég nagy gyárának az ellátása, a vészhelyzeti beavatkozás a gmündi kórház részéről, az érintetteket ugyanis osztrák mentő és mentősök hozták volna át. A jogi szabályozás sajnos túlzottan is eltérő az ilyesmihez....tehát köszöntenem kell mindenkit Abszurdisztánban, hiszen e körben 27 különféle jogi hátteret kell áthidalnunk. Dr. Ingrid Puschautz-Meidl: Itt 27-féle helyzet van, ami rossz, de ha csak Ausztriát nézzük, itt is 9 különféle szabályozás (a tartományi szintű jogalkotás miatt), és már ennek a kezelése is elég problémás. Kedves Rita, Ön egy autóipari beszállító cég munkatársa, ahol a Schäffler cég egy régi-régi termékkörével, a kuplungokkal foglalkoznak. Hogy néz ki a kuplung jövője? Mennyire tér el egy mai kuplung az eredeti koncepciótól, és milyen további fejlődés várható? Rita V. Kenyeres, osztályvezető, LUK Savaria GmbH: Köszönöm szépen a meghívást. Pár gondolatot csak a vállalatunkról. Ugye említésre került az előbb, a Schäffler csoporton belül a LuK-Savaria kuplunkgok gyártásával foglalkozik. Hogy a kuplunkgok milyen irányban haladnak, azt nehéz megmondani. A vállalat múltja az elég impresszív volt ban kezdte meg a termelését, és egy rendkívül dinamikusan fejlödő vállaltról volt szó. Ami azt jelenti ha visszamegyek a termék oldalra, hogy előszőr csak a kuplung- szereléssel kezdett foglalkozni, vállalatunk, de az évek során több terméknek az összeszerelésével is foglalkozik. Aztán a gyártás is megjelent, ami azt jelenti hogy van forgácsolással foglalkozó részünk, van hőkezelés, van stancolással foglalkozó részünk, és egy teljesen új termék, ami 2008 végén-2009 év elején jelent meg, ez az ívrugóknak a gyártása. Tehát nem mondhatjuk azt, hogy ez egy pillanatnyilag rövid időre kiszervezett tevékenység, hanem mint autóipari beszállító ezekkel a termékek összeszerelésével és gyártásával foglalkozunk. A délelőtti előadásra hivatkoznék, ami teljesen jó képet mutatott arról, hogy az autóipari beszállítók milyen irányban mozdulnak el, és itt megjelenik, hogy a mi tapasztalatunk szerint megváltoztak a vevői szokások. Kevésbbé a premium kategóriájú autók iránt érdeklődnek, sokkal inkább a gazdaságos, a kisebb típusú autókat keresik. Ès ehhez értelemszerűen alkalmazkodnia kell az autóiparnak, azon belül a kuplungyártással foglakozó cégnek is. Megint csak referálva a délelőtti előadásra, itt nagyon jól elhangzott, hogy váltani kell, és ez a váltás a mi esetünkben konkrétan azt jelenti, hogy egy termeléssel, produkcióval foglalkozó vállalat irányából, a technológiai gyár irányába kívánunk mozdulni. Ezt mondhatnám úgy is hogy egy stratégiai feladata a vállaltnak, ami megint csak az innovációt jelenti (már nagyon sokszor hallottuk a mai délelőtt során, hogy mennyire fontos ez). Két szinten kell ezt néznünk a jövő tekintetében, egyrészt a termék innováció oldaláról, a LuK-Savarianál termékfejlesztéssel is foglalkozunk, a másik pedig a technológiának a fejlesztése, optimalizálása, hatékonyabbá tétele, amely által sokkal gazdaságosabb lesz a kuplunggyártás a jövőben. Dr. Ingrid Puschautz-Meidl: Hogy jutott túl a válságon a LuK Savaria Kft.? Hogy alakul a munkavállalók létszáma? Milyen végzettségű dolgozókra van szükségük? Saját maguk is foglalkoznak majd a dolgozók szakképzésével, vagy esetleg ez már ma is jellemző? Rita V. Kenyeres: Először, hogy hogy élte meg a vállalat a válságot: A válság jelei már 2008-ban jelentkeztek, és ekkor az ügyvezetés már nagyon megfontoltan mgelőző intézkedéseket tett. De azt gondolom hogy az igazán markáns lépések 2009-ben történtek. Egyrészt próbáltunk arra törekedni, hogy a jól képzett munkaerőt megtartsuk, a másik oldalon pedig a piaci mutatók figyelembe vételével olyan foglalkoztatási formákhoz kellett nyúlni, ami nem volt elterjedt, megszokott a múltban. Emlékeztetek arra, hogy ez egy dinamilusan fejlődő vállalat volt. Maga a válság jelenléte a szervezet számára is egy újdonság volt, szervezet-fejlesztési kérdéseket is vetett fel, hisz nem voltak felkészülve sem a vezetők, sem a dolgozók arra hogy válság van, gazdasági válság van, hogy változást kell megélnünk. Tehát ha munkaerő-létszám irányában nézem a dolgot, akkor bizony voltak olyan lépések, amelyek 24 PÓDIUMvita 2. Konferencia Kiadvány Konferencia Kiadvány 2011 PÓDIUMvita 25

14 a létszám csökkentését irányozták meg, itt azért elsősorban határozott munkaszerződéssel bírók voltak a célcsoport, fókuszáltunk viszont arra is, hogy bizonyos tevékenységek,amelyeket eddig külső partnerek végeztek el, azt behozzuk úgymond a szervezetbe, saját munkavállalóval oldjuk meg ezeknek a munkáknak a kivitelezését, illetve törekedtünk arra, hogy azért a jól képzett munkatársak megmaradjanak. Egy bizonyos minimális létszám leépítésére került sor, viszont melléje tettük azt, hogy próbáltuk a munkarendet, a munkaidőt alakítani, illetve bizonyos egyéb kompenzációkat hozzátenni, hogy azért a válság az ott maradt dolgozókat végül is ne érintse olyan mélyen, mint más területeken. Ez jellemezte az előző év első felét, viszont a második félévben tapasztaltuk azt, hogy amint a megrendeléseink növekedtek, ismételten munkaerő növelésére van, volt szükségünk. Ezt úgy tettük meg, hogy jobbára határozott idejű szerződéssel foglalkoztattunk munkatársakat, hiszen azért még a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság ott van a rendszerben. Bizonyos képzéseket saját magunknak kell megoldani, bizonyos a rendszerben jelenlévő képzések, ismeretek nem rosszak. Talán azt gondolom, hogy az a legfontosabb, hogy ha az oktatási intézményekkel a vállalat megfelelően együtt tud dolgozni, tudják egymást kölcsönösen támogatni. Ezt két szinten teszi jelenleg a vállalatunk, egyrészt a szakközépiskolákkal vagyunk viszonylag szorosabb kapcsolatban, ennek van már egy történelmi múltja a vállalaton belül, hisz tanműhellyel rendelkezünk, ami azt jelenti hogy a városban lévő szakképző iskolával egy szoros, régi kapcsolat van. Ez kifejezetten a forgácsolás képzésére, a forgácsoló utánpótlásra fókuszál. Viszont az elmúlt évben nyitottunk más szakképző iskolák felé is, ugyanebben a szakmacsoportban, ugyanebben a képzési területben, tehát próbálunk egy kicsit több lábon állni a képzés tekintetében. Illetve azt tapasztaljuk, hogy nemcsak a forgácsolás ami egy unikum, ha szabad talán így fogalmaznom, és jó forgácsolót nehéz találni a városban illetve környékén, hanem vannak még olyan területek is, amelyeknél ugyanezt elmondhatjuk. Ès ez a tapasztalatunk a karbantartó, különösen az elektromos karbantartó témakörben, tehát ebben az évben illetve a következő évben szeretnénk arra fókuszálni, hogy olyan szakképző iskolákkal vegyük fel a kapcsolatot, akiknél a képzés, az elméleti képzés ezen a téren megtörténik, amit mégegyszer mondom, nem lehet rossznak nevezni, viszont inkább a hozzápárosuló gyakorlati képzés, gyakorlat-orientált képzés az, ami hiányzik Magyarországon és erre tud lehetőséget biztosítani vállaltunk a tanműhelyen keresztül. A másik szint a képzésen belül, ez pedig a felsőoktatás, a mérnök-képzés. Ugye termelővállalat révén elsősorban és többnyire mérnököket keresünk. A mérnök-képzésnél úgyszintén törekszünk arra, hogy, nem csak a város és region környékén, hanem hogy a Nyugat-Magyarországon lévő felsőoktatási intézményekkel szoros együttműködést alakítsunk ki, amelyegy bizonyos szinten működik, együttműködési formák megtalálhatók, de ezeket sokkal jobban el lehetne mélyíteni, sokkal jobban tudnánk egymást támogatni. Itt elsősorban gondolok a képzési profil alakítására, a képzés tartalmának összeállítására, gyakorlati lehetőségek, gyakorlóhelyek, akár diplomamunka biztosítása a hallgatók számára. Az egyetem egyben egy tudásbázis, tudáscentrum is, mely tudás a meglévő oktatók és rajtuk keresztül a tanulók bevonásával a vállalton belül működő fejlesztő tevékenységnél kamatoztatható. A képzésnél még ami megemlítendő: itt elhangzott, hogy Ausztriában a vállaltok mit soroltak fel hiányosságként. Èn azt mondanám, hogyha azért a mérnök alap szakképzést nézve ezek adottak. Èrtelemszerűen a vállalatspecifikus dolgokat a vállaltnak kell hozzátenni. A számítástechnikai képzéssel, ismerettel nincsen gond. A szűk keresztmetszet a nyelvismeret. Nemcsak azért mert egy multinacionális vállalat vagyunk, és ezért speciálisan nekünk lenne erre szükségünk. Èn azt gondolom, hogy manapság már a szakirodalom idegen nyelven érhető el, tehát az angol vagy a német nyelvnek az ismerete elengedhetetlen. Ès itt az én véleményem, hogy a nyelv ismerete az egy dolog, de annak az aktív használata, a beszédkészség szinten tartása nagyon fontos, ami még pillanatnyilag nem jellemző a mérnök végzettségű hallgatók körében. Dr. Ingrid Puschautz-Meidl: Milyennek látja az esélyeket május elsejét követően? Nehezebb lesz a dolguk, vagy ez nem annyira jellemző? A szabad munkaerő-áramlás a munkaerőpiacon krízist okoz, vagy esély? Rita V. Kenyeres: Az hogy május elsejével lehetővé válik a szabad munkaerőáramlás a munkaerőpiacon, már bizonyos mértékben jelentkezik vállalatunknál. Ebben az évben, sőt az előző év végén is volt kolléga, aki úgy gondolta, hogy inkább Ausztriában próbálja ki önmagát, vagy Németországban, Svájcban szeretne munkát vállalni. Ez mindig az egyén döntése. őneki kell mérlegelni azt, hogy abban az adott kultúrában, környezetben, ahol felnőtt, amiben ő tanult, abból ő milyen irányban szeretne továbbmenni. Ausztriát szűkebben anyagi szempontból nézve biztosan van különbség. Talán annyira nem szignifikáns ez a különbség, mint amire előszőr gondolnak az Ausztria iránt kacsintgató mérnökök. Viszont azt is mérlegelni kell, hogy itt van egyéb olyan költség, ami magyarországi dolgozónál nem jelentkezik: adott esetben egy utazási költség, vagy annak a tudata, hogy bizony korán kell indulni reggel és bizony elég későn este ér haza a távolságok miatt. Vagy ha úgy dönt, hogy a munkahelyéhez közel szeretne lakni, akkor annak vannak egyéb költségvonzatai, és azt azért elég jól lehet látni, hogy Ausztriában az élet sokkal többe kerül, mint jeleleg Magyarországon. Igen, biztos hogy lesz egyfajta megindulás, de én egy tömeges elvándorlásra, tömeges jelentős mozgásra nem számítok. Ès ez azt gondolom, hogy ez kétoldalú: egyrészt vannak az egyén motivációi, a másik oldalról pedig, hogy az adott vállalat milyen motivációs elemeket tud felmutatni, milyen munkakultúrát, munkakörnyezetet kínál és ez mennyire tartja vissza a munkatársat. Dr. Ingrid Puschautz-Meidl: Manfred, te is a járműiparban dolgozol, fényelemeket gyártatok építőgépek, kvadok és hajók számára. Hallottuk már ma, hogy az autóipari beszállítók az innováció hordozói. Mi a helyzet ezzel kapcsolatban a Hella cégnél? Manfred Gerger, MBA, a HELLA Austria Autóalkatrészgyártó Kft. ügyvezetője: Az ausztriai HELLA vállalat elhatározta, hogy a mezőgazdasági és építőipari gépgyártás terén található piaci 26 PODIUMSDISKUSSION PÓDIUMvita 2. Konferencia Kiadvány 2. KONFERENZBERICHT KONFERENZBERICHT Konferencia Kiadvány PODIUMSDISKUSSION PÓDIUMvita 27

15 résből szeretne profitálni. Az utóbbi években úgy alakult, hogy a motorsporttal is kapcsolatba kerültünk, tehát motorkerékpárokkal, quadokkal, motoros szánokkal stb. is foglalkozunk. A harmadik, viszonylag vékony pillért a tengeri járművek számára gyártott világítótestek előállítása jelenti. A megoszlás: kb. 60% mezőgazdasági gép, 20% építőipari gép, a többi a motorsport és a vízi járművek között oszlik meg ban már a válság kezdetén felismertük, hogy olyan folyamatok zajlanak, amelyek számunkra gondot jelenthetnek. Természetesen első lépésben mi is, mint sok más cég, az alkalmazottakkal kapcsolatos kiadásokat próbáltuk csökkenteni, ez a legegyszerűbb módja a költségtakarékosságnak. Ekkor a képzési célú fizetés nélküli szabadság mellett döntöttünk. A munkavállalóink ugyan nem dolgoztak, és kevesebb bért is kaptak, mert a Munkaerőpiaci Szolgálat (Arbeitsmarktservice) fizette őket, munkahelyük viszont megmaradt, és olyan személyiségfejlesztő tréningeket és egyéb ismereteket nyújtottunk számukra, amelyeknek a beszállítói ágazatban hasznát veszik. A következő évek során is szeretnénk ezt a képzési tevékenységet folytatni. Dél-Burgenlandban, a stájer határ közelében kialakítottunk egy képzőhelyet, klaszterbe tömörültünk, és úgymond hazavittük az egyetemet. Ilyen úton-módon kínálunk felsőfokú képzéseket villamos- és gépészmérnökök számára az opto-elektronika és a fotovoltaika (napelem-technológia) területeken. Jelenleg 15 hallgató látogatja ezeket a képzéseket, és már megvannak a jelentkezőink a következő a téli szemeszterben induló következő képzésre: 20 fő a régióból. Dr. Ingrid Puschautz-Meidl: Ez a magasan kvalifikált szakemberek képzése. De mi a helyzet a többi munkavállalóval? Másképpen: elég rugalmas-e az osztrák oktatási rendszer ahhoz, hogy a cégek képzési szükségleteinek eleget tegyen, vagy milyen megoldások állnak rendelkezésre a jövőben? Manfred Gerger: Nos, én úgy gondolom, hogy a jelenlegi oktatási rendszerünkben még sok a hiányosság, és nem tudjuk a gyermekeinknek, a tanulóinknak biztosítani azt, hogy az iskolapadból kilépve megfelelő gyakorlati ismeretekkel is rendelkezzenek. A folyamat részben már az általános iskola alsó tagozatában elkezdődik, majd folytatódik a felső tagozaton, a gimnáziumokban, a szakközépiskolákban... Azt, hogy milyen szakmák és foglalkozások lesznek a jövőben, milyen tartalommal, nehéz megmondani. Ha például megnézzük, mi volt a feladata régebben egy villanyszerelőnek, akkor azt mondhatjuk, hogy vezetékeket húzott A pontból B pontba, néhány helyen esetleg áramköröket kapcsolt össze. A cég lakatosa elkészítette a szükséges szerkezeteket, szerelőberendezéseket, előkészítette az asztalokat, majd ezeket még talán az szereléssel és a gyártással foglalkozó részleg rendelkezésére bocsátotta. Ha mármost ezt a két szakmát összeadjuk, új szakma születik: a mechatronika. Dr. Ingrid Puschautz-Meidl: Honnan fogja toborozni munkatársait a jövőben a HELLA? Tehát május 1-jét követően? Manfred Gerger: Nagyon ügyelünk arra, hogy a munkavállalóinknak a lehető legkisebb távolságot kelljen megtenniük otthonuktól a munkahelyükig, és így természetesen megpróbáljuk helyben, Dél-Burgenlandban megtalálni a megfelelő munkatársakat. A régióban ezért is jutottunk arra, hogy egy egyetemmel együttműködve helyben biztosítjuk a munkaerő képzését. Ezt a jövőben is folytatni fogjuk. A fekvést illetően közel vagyunk a magyar határhoz, körülbelül 15 km-re. Jelenleg 1-2 magyar munkavállalót foglalkoztatunk. A jövőben természetesen a határon túlra is kinyújtjuk a csápjainkat, hirdetni fogjuk a betöltetlen állásainkat. Jól képzett szakembereket szívesen veszünk fel, sőt, továbbképzést is biztosítunk. Elsődleges célunk az, hogy a régióban terjeszkedjünk. Dr. Ingrid Puschautz-Meidl: Köszönöm. Sokat hallottunk arról, hogy mi mindenre lesz szükség a jövőben, hogy milyen elvárásokra kell felkészülni a munkavállalóknak. Van még kérdésük az előadókhoz? Kovács Géza vagyok a foglalkoztatási hivatalból. Sokszor említésre került a délelőtt folyamán, hogy bizonyos szakmákban munkaerőhiány van. Ès azt is hallhattuk éppen most, hogy erre a képzés lehet a megoldás. Az egyik kolléga délelőtt említette, hogy a képzés az időigényes, a munkaerőre meg lehetőleg azonnal lenne szükség. Ez indított el bennem egy emléksorozatot: Talán Önök is emlékeznek arra, hogy pár évvel ezelőtt Németországban felismerték, hogy kevés az informatikus. Ès ugye az informatika a gazdaság motorja, mondták, és most informatikus kell, meghirdettek egy olyan programot, aminek a keretében ha jól emlékszem 2 menteben informatikust akartak felvenni. Két részletbe, tehát azt mondták, hogy felveszünk tízezret, aztán meglátjuk a helyzetet, aztán még felveszünk tízezret ha kell, ugyanis egy jó informatikus kiképzése kb.4-5 év. Most arra gondoltam, hogy nem lenne-e célszerű ezt a mi esetünkben is megpróbálni. Itt nehogy félreértsenek, én nem a magyarjaimat akarom eladni Ausztriába, hiszen mint hallhattuk a professzor úr előadásában, szakács sincs már sok Magyarországon, viszont a harmadik országban. Az Európai Unióban most van ez napirenden, hogy tudjuk hogy az Unió öregszik, tudjuk hogy 2015 körül már komoly munkaerő-hiány lesz, tehát gondolkoztunk rajta, illetve gondolkoznak rajta a bizottságban, hogy a harmadik ország számára megnyitnák a munkaerőpiacot. Csak ennyit szerettem volna hozzátenni. Köszönöm szépen. Dr. Bernhard Rupp: Szívesen hozzászólnék ehhez, de nem tudom, hogy Önt érdekli-e az egészségügyi képzés is, vagy inkább csak az iparról van-e szó. Az Európai Unió összes tagállamában hiány van az egészségügyben szakképzett munkaerőből. Ez ugyanúgy igaz az orvosokra, mint az összes egyéb egészségügyi szakmára. Már utaltak rá, hogy az orvosok hazai kiképzése hosszú időt vesz igénybe, akár 10 évet is, míg kijön egy szakorvos a rendszerből. Az ápolók esetében ez a ciklus valamivel rövidebb, itt körülbelül 3-4 évvel számolunk. Az egészségügyi szakmákat illetően Európában már létezik vonatkozó szabályozás, tehát a honosítás, valamint az elismerési eljárások segítségével 28 PODIUMSDISKUSSION PÓDIUMvita 2. Konferencia Kiadvány 2. KONFERENZBERICHT KONFERENZBERICHT Konferencia Kiadvány PODIUMSDISKUSSION PÓDIUMvita 29

16 lehetővé válik a határon átnyúló együttműködés. Ausztriában is jelentős a Cseh Köztársaságból, Szlovákiából, és Magyarországról, valamint időközben Romániából is érkező külföldi ápolók száma, akiknek a képzettségi szintje részint meglehetősen magas. A segítő szolgálatokhoz is importálunk külföldről munkaerőt, ami részben munkavállalókat jelent, részben pedig vállalkozókat. Elmondható tehát, hogy az egészségügyben már felismerésre kerültek az együttműködések, egyezmények előnyei, jóllehet ezek a magas bérszínvonalú régiókban jelentkeznek. Nézzük csak a fogászati ellátás esetét! Ismert, hogy a nyitott határok folytán Nyugat-Dunántúlon valószínűtlenül sűrű az osztrák keresletet is kiszolgáló fogászati rendelők előfordulása, ezzel szemben Magyarország keleti felében fogorvoshiány tapasztalható. Ezzel is magyarázható az Európai Bizottság különösen az egészségügyi szakmákra vonatkozó felhívása a tagállamok felé, miszerint az orvosok magas bérekkel történő elcsábítása más tagállamokból, és ezáltal ott egészségügyi ellátási zavarok előidézése jó erkölcsbe ütköző. Olyan mechanizmusok kialakítása válik egyre inkább szükségessé, amelyek lehetővé teszik határozott időtartamú csereprogramok megvalósulását annak érdekében, hogy Európa bizonyos részein ne ürüljön ki az egészségügyi ellátórendszer, illetve ne romoljon vészesen annak színvonala. Egyik ágazatban és így az egészségügyben sem működik olyan általános és az igényekkel párhuzamosan zajló továbbképzési rendszer, amely a piac szükségleteihez igazodik. Az ipari ágazatokról nem tudok mit mondani, azokban nem vagyok jártas. Dr. Bernhard Rupp: Ügyvezető asszony, egy észrevételem lenne az Ön által említett röghöz kötöttséghez. Az Európai Unióban sok különböző gondolkodásmód és kultúra van jelen. Születtek tanulmányok, sajnos nem hoztam őket magammal, amelyek arról szólnak, hogy teljesen más például a lengyel állampolgárok kötődése hazájukhoz, mint mondjuk a cseheké, és ugyanígy van különbség az osztrák és magyar emberek között is. A kérdés tehát az, hogy valójában mennyire mobilak a magyarok utazás és munkavállalás szempontjából Bizonyítani nem, de elmondani el tudom, amit az egészségügyben az ápolók és orvosok esetében tapasztalok: a csehek például szívesen vállalnak munkát külföldön néhány évre, de utána hazatérnek, ezzel szemben például a lengyelek számára az is elképzelhető, hogy akár egész hátralevő életüket, teszem azt, az Egyesült Királyságban töltik. Tehát léteznek nagy eltérések, akár még egy-egy magyarországi megyén belül is, azt gondolom, hogy e tekintetben nem lehet általánosítani. Dr. Ingrid Puschautz-Meidl: Talán egy gondolatot még ehhez. A legügyesebbekért és a legtehetségesebbekért már régen elkezdődött a verseny, és ez csak éleződni fog. Ennek oka, ahogy Ön is helyesen mondta, a megfelelően képzett munkaerő, a szakmunkások hiánya. Azt viszont nem gondolom, hogy ez a verseny kizárólag a határrégiókra szűkül le, mivel a legjobb, legkeresettebb szakemberek nemzetközi színtereken dolgoznak, és nem elsősorban az osztrák-magyar határtérségben keresendők. Úgy gondolom, ezt támasztják alá a kollégák által elmondottak is, ezen kívül az osztrák ember ugyanolyan röghöz kötött, mint a magyar, vagyis ha nagyjában-egészében elboldogul, inkább otthon marad. 30 PÓDIUMvita 2. Konferencia Kiadvány Konferencia Kiadvány 2011 PÓDIUMvita 31

17 a Munka világának JÖvőJe andreas ReiteR JÖVŐKutatÓ ztb zukunftsbüro Olyan időket élünk, amikor a gazdaság nagyon dinamikusan fejlődik, a gazdaság szerkezeti struktúrája nagyon törékeny, valamint nem csak egy nagy növekedési centrum a jellemző, mint például az USA, ázsia, Európa, hanem sok kisebb, nagyon dinamikusan fejlődő gazdasági gócpont. Ez a helyzet azt eredményezi, hogy a tehetséges emberek, a beruházások, és az emberi erőforrás abba az irányba mozdulnak el, ahol a fejlődés a legdinamikusabb. A jelenleg tapasztalható fejlődési kultúra egyértelműen azt mutatja, hogy lényegében két mondhatjuk úgy is fő erényről vagy kulcskompetenciáról van szó, nevezetesen egyrészt arról, hogy milyen rugalmasak vagyunk a stratégiaalkotásban, valamint hogy milyen rugalmasak vagyunk az átalakulási- és alkalmazkodási folyamatok során. Egy cég vagy szervezet annál sikeresebb, minél rugalmasabb, minél alkalmazkodóbb magatartást tanúsít a változásokkal szemben. Említhetném a fejlődéslélektanból származó reziliencia kifejezést is, amely a gazdasági életben jelenleg még nem igazán ismert. A reziliencia ellenálló képességet, krízishelyzetekben való boldogulást jelent. A biztonság és a bizalom kérdése, amely nem kizárólag a vásárlóerő, hanem nagy mértékben pszichológiai kritériumok függvénye, erőteljesen befolyásolja a cégek kommunikációs és sikerstratégiáit. A piacgazdaság működési mechanizmusa átalakul, aminek során le kell mondanunk a kizárólag mennyiségi jellegű növekedési spirálról, a gyorsabban, magasabbra, erősebben elvéről. Mik a változás mozgatórugói? Egyrészről természetesen az alkalmazkodóképesség növelése, amely vonatkozik a szakmákra, a munkavállalásra, a digitális hálózatokra, a globalizáció-lokalizáció témakörére. Korunkban egy átmenet tanúi vagyunk. A hagyományok helyébe individuális döntési lehetőségek lépnek, a körforgások időtartama, az életciklusok lerövidülnek. A különféle eltérő részekből összerakott, patchwork életmód következtében a ma még kevéssé jellemző vándorló, mobil létformák fognak egyre gyakoribbá válni. Ha megfigyelik saját életpályájukat, vagy éppen másokét, láthatják, hogy az elmúlt évben sok minden megváltozott. Korábban jellemző volt, hogy egy nagyon megszabott menetrend szerint éltünk: iskolába jártunk, végzettséget szereztünk, egész életünkben ugyanabban a szakmában dolgoztunk, végül nyugdíjba mentünk. Ez a kép manapság erősen felbomlóban van. Az ember elkezdi a pályáját, alkotói szabadságra megy, szünetelteti a munkavégzést, akár képzési, akár magánéleti okok miatt, újra munkába áll, időközönkénti pályát módosít, továbbá egyre inkább jellemző az idő előrehaladtával, évesen, az úgynevezett változó korban a munkából való kikerülés, vagy az, hogy munka mellett az idős szülők gondozását is el kell látni. Ebben viszont biztosan változás lesz, egyszerűen azért, mert kérdezem én, ki fogja a harmadik ex-anyósát ápolni? Az életstílus megváltozása, például a párkapcsolatok számának növekedése következtében ami természetesen nagyban befolyásolja a nők szakmai pályafutásának alakulását is a hagyományos családszerkezetek és magatartásminták eltűnnek. A gondozás finanszírozásának kérdése, és sok más hasonló tényező is hozzájárul az életpálya átalakulásához, átstrukturálódásához. Egy másik új jelenség, amely Amerikában már korábban elterjedt, az ún. részleges nyugdíjba vonulás (Semi-retirement), ami azt jelenti, hogy a munkavállalók éves korban nem mennek azonnal nyugdíjba, hanem tulajdonképpen lassan, fokozatosan válnak meg munkájuktól. A részleges nyugdíjazás során az érintettek négyórás munkarendben dolgoznak tovább, emellett pedig a cég projektjeiben működnek közre, és fokozatosan hagynak fel a munka végzésével, ezzel együtt ennek időpontja egyre inkább kitolódik. A várható változások következtében nem valószínű, hogy 65 évesen nyugdíjba lehet majd menni, sokaknak számolni kell azzal, hogy éves korukig dolgozni fognak. A másik tényező a globalizáció-lokalizáció kérdése, ami a régiók kiéleződő versenyéről szól. A verseny nemcsak azt jelenti, hogy a saját régiónkba vonzzuk a jó szakembereket, hanem főként azt, hogy a kompetenciaterületeinket, az együttműködési stratégiáinkat egyre inkább és kimondottan a regionális forrásokhoz igazodva alakítsuk ki, illetve hogy a képzés, kutatás és fejlesztés területét erősítsük, és a régió életszínvonalát emeljük. E körben nagyon lényeges a gazdasági, ökológiai és szociális életminőség összefonódása. Igaz, a deutsche Bank nem az ezoterika fellegvára, mégis foglalkozik adott térségek elégedettségi mutatóival, figyelembe veszi, melyek a magas boldogságindexszel rendelkező célterületek, államok és általában a skandináv országokban a legmagasabbak ezek az értékek. Kiderült, hogy egy adott térséget meghatározó puha és kemény tényezőkkel (úgy mint képzés, szakképzés, a munkavállalók képzettsége, a környezet minősége) kapcsolatban levezethető egy egyszerű következtetés: dollár éves jövedelem felett, tehát ami már nem a közvetlen megélhetést fedezi, a pénz már nem boldogítja tovább az embert. Ez azt jelenti, hogy az elégedettségünk fokozódása vagy csökkenése szempontjából lényegében mindegy, hogy 5 millió, vagy dollárt keresünk egy évben, azt más tényezők fogják előidézni... Manapság egyébként a városok, vállalatok és térségek a tehetség-index alapján versengenek: abban, hogy mekkora mértékben található meg nálunk ez a híres-neves kreatív társadalmi réteg... A kreatívak az életpályájuk, szellemi tőkéjük alapján tulajdonképpen a változások előremozdítói. Jó példa erre a berlini Petershaus. Időközben számos európai városban találunk olyan épületeket, irodákat, ahol fiatal vállalkozók helyet bérelnek maguknak egy napra, egy órára, öt napra, vagy igény szerint. Nem otthon ülnek egyedül az íróasztaluknál vagy a nappalijukban, hanem közösen élnek és dolgoznak ezekben a tágas irodahelyiségekben. Már Bécsben is léteznek ilyen intézmények. Ha azt kérdezzük, milyen keretek között fognak a jövőben az emberek dolgozni, akkor nagyjából a következő vállalati modellt vázolhatjuk fel: van egy központi mag, amelyet a képzett munkaerő alkot, e magot egy alvállalkozókból, 32 ausblick kitekintés 2. KONFErENcIA KIAdváNy 2. KONFErENZBErIcHT 2011 kitekintés 2. KONFErENcIA KIAdváNy

18 szakértőkből, szabadúszókból, stratégiai partnerekből, beszállítókból álló partneri hálózat veszi körül, és a szélén találjuk a bér- és idénymunkásokat, akik a megbízások jellegétől, és a gazdasági helyzettől függően erősíteni tudják a magot. Ha kitekintünk 2020-ra, 2025-re, akkor meglátásom szerint a munkavállalás szempontjából két lényeges aspektust kell figyelembe vennünk: a nyugdíjas korúak foglalkoztatását (Silver Work), illetve a nők helyzetét, hiszen ők óriási munkaerő-potenciált jelentenek, egyre magasabban képzettebbek, és a családban, társadalomban betöltött szerepük, a velük szemben támasztott elvárások alapján speciális munkahelyeket igényelnek, ehhez a társadalom, a közösségek és gazdaság közötti összhangra lenne szükség. Van sok pozitív példa arra, hogy az optimális öregedéssel kapcsolatos munkahelyi tanácsadás (Age Coaching) segítségével 55 évesen is fiatalosak, lendületesek maradnak, vagy azzá válnak az emberek. A termelési szektorban arra is találunk sok jó példát, hogy az idősebbek leleményes módon együtt dolgoznak a fiatalabbakkal. Tulajdonképpen az a cél, hogy az emberek a jövőben valóra tudják váltani az egész életen át tartó tanulás elvét, amelyet sokan fenyegetőnek éreznek, de amely nélkül elveszíthetik munkájukat. A jövő amúgy a nőké, először is mert egyre jobban képzettek, valamint a vásárlóerejük nő. A nők aránya a munkavállalók körében emelkedik, például Ausztriában 2020-ig akár még további 10%-kal is növekedhet. Tehát ebben nagy lehetőségek rejlenek, amire szükség is van, hiszen félő, hogy nem lesz elég fiatal munkaerő. A családpolitika tulajdonképpen területfejlesztési politika, ezt nem győzzük eleget hangsúlyozni. A közösségeknek, a régiónak, az iparnak, a gazdaságnak vállvetve együtt kell működnie annak érdekében, hogy biztosított legyen minden egyes kisgyerek ellátása, felügyelete. A család és a nők szerepe és helyzete óriási horderejű témakör, a Világgazdasági Fórum (World Economic Forum) nevű szervezet minden évben nyilvánosságra hoz egy, a nemek közti esélyegyenlőségről szóló statisztikát. Ausztria ebben a 47. helyen áll Lesotho után. Ez tény, nem vélemény, úgyhogy bőven van még mit tenni. 34 Kitekintés 2. Konferencia Kiadvány Konferencia Kiadvány 2011 Kitekintés 35

19 36 Kitekintés 2. Konferencia Kiadvány 2011