Bízzunk abban, hogy ami együvé tartozik, az mindig is egy marad! Túránk ezt is hirdeti. Kelj fel, tündökölj! Én látom, érzem, hogy miként ragyog ránk

Átírás

1 VI. OBESZ megnyitója Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége!...emeld fel tekintetedet és nézz körül! Mindnyájan összegyűltek és hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák. Ézs 60, 1-4 Isten hozott! Szertetettel köszöntelek, mindnyájatokat, akik a mai napon eljöttetek ünnepet szentelni, a VI. Orbán Balázs Emlék Szekértúrát megnyitni. Egy év hosszú, munkával eltelt, hétköznapjai után, újra ünnepelünk. Újra ránk ragyogott az Úr dicsősége, hogy meggyújtsa lelkünkben is a felragyogó világosságot. Azt a mindig parázsló, fel-fel lángoló belső tüzet, amely elhoz minket ide évek óta. Összegyűjt. Egyesít. Elindít, hogy székely harcosok, a kenyeret a földből keservesen kicsikaró székely ősanyák és ősapák útjain, ösvényein, világosságot vigyünk a homályba. Hogy jó földbe vetve önmagunkat, világosságot teremjünk mi magunk is. Hálát adok az Istennek, hogy a ma ránk ragyogó dicsőségének fénynyalábjában, mi mind odajárulhatunk az Ő képzeletbeli, megszentelt oltárához, és lelkünk fáklyáját kezünkben tartva élő tüzet vehetünk, hogy azt magasba tartva, magunkkal vigyük a vállalt, előttünk álló nehéz, de gyönyörűséges útra. Hátha általunk több világosság kerül a világba! Hátha lelkünk erejével vigasztalás vihetünk a vigasztalanságba. Hátha, felfigyelve ránk, minket is, az előttünk járókat is, Istent is, önmagát is komolyabban veszi a világ! Lehet, hogy vendégeink közül még mindig vannak, akik úgy gondolják, hogy kirándulni jöttek. Ezt a jogukat nem vitatom el. De hangsúlyoznom kell azt, amit érzek, és amit annyiszor megéreztünk már közösen, hogy ez a túra sokkal több kirándulásnál. Ez a túra, zarándoklat. Zarándoklat őseink emlékhelyeihez, Istennel feltöltött, verejtékükkel és vérükkel megszentelt láthatatlan vagy látható oltáraihoz, hogy ott megtaláljuk Istent, önmagunkat. Ez a túra, küldetés. Nem kényszer, önként vállalt feladat. Nem véletlenül olvastam ma fel Ézsaiás prófétától. Emlékezzünk arra, hogy miként tette fel Isten a kérdést: kit küldjek el, és ki megy el követségembe? És a parázzsal megtisztított ajkú fiatal Ézsaiás jelentkezik: itt vagyok én, engem küldj el! Mi is így jelentkeztünk. Isten hívott, és mi itt vagyunk. Ajkunkat láthatatlan szeráfok illetik szent parázzsal, hogy mindig igazat beszéljünk. Vigyük a biztatást, vigasztalást embertársainknak. De megérintik lelkünket is, hogy átérezzük a küldetésünk komolyságát, és megerősítsenek abban a meggyőződésünkben, hogy nekünk a világosság fiaiként, Isten világosságát kell vinnünk, átadnunk ott, ahol eljárunk. Kelj fel, tündökölj! szól az Úr szava hozzánk. Nem azt mondja az Isten, hogy elcsüggedj. Nem azt, hogy siránkozzál. Nem azt, hogy mindennapjaid kusza homályában elveszve, te magad is homállyá, sötétséggé válj. Azt sem mondja, hogy lapulj, azt sem, hogy az árnyékban heveréssz. Azt sem, hogy mindenkitől elszakadva, megkeseredve, kiábrándulva, tengesd életed. Hanem azt mondja az Isten: kel fel! Ébredj! Kelj fel már végre! Úgy ráz az Isten, mint költőtársa

2 Petőfi Sándort (Én szemfedőlapod lerántom: kelj föl és járj, Petőfi Sándor! Szedd össze csontjaid, barátom: lopnak a bőség kosarából, a jognak asztalánál lopnak, a népek nevében! S te halott vagy? Holnap a szellem napvilágát roppantják ránk a hétszer gyávák. Talpra, Petőfi! Sírodat rázom: szólj még egyszer a Szabadságról! (Utassy József- Zúg március,1977)így ráz minket is az Isten, a lelkiismeret, az öntudat: Kelj fel, mert ember vagy, mert magyar vagy! Kelj fel, mert szükség van rád! És tündökölj! Isten, tündöklőnek teremtett téged. Lehet, hogy fényed, az idők viharában, megfakult. Lehet, hogy lelked máglyájából, a szorítás miatt, a kiábrándulás miatt, mostanra csak por és hamu maradt. Lehet, hogy lelked melegsége hideg hűvösséggé vált. De ez nincs így jól. Kelj fel, és tündökölj! Világíts, melegíts, mert erre teremtett az Isten. Vidd, szórd, add át a fényt, a meleget szívtől szívig, lelkedtől lelkekig! Jézus ezt így mondja: ti vagytok a világ világossága. Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem azért, hogy világítson mindenkinek, akik a házban vannak. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat! (Mt 5, 14) Világosságodhoz népek jönnek. Az ember élhet sötétségben is. A világos ég és a sötét föld gyermeke- választhat. Élhet Isten nélkül, emberek társasága nélkül, élhet bűnben, mocsokban. De az ember élhet világosságban, Istennel, embertársai szeretetében, közösségében, erkölcsös, tiszta életet is. Sötétségében mindenki magára hagyja, mert nem érdemel mást, csak megvetést Akkor jönnek hozzá inkább, szívesebben az embertársai, akkor ragaszkodnak hozzá, akkor követik, vagy vezetik, ha világosságban él. Ha tündököl. Ha igazat szól, ha szeret, ha jó gyümölcsöt terem. Mi, az elmúlt öt túrán is, tündököltünk. Vigasztaltunk és szerettünk, emlékeztünk és terveztünk, hirdettük Isten dicsőségét és kerestük népünk felemelkedésének lehetőségét. Most is erre vállalkozunk. Isten hívására, felkelünk, tündökölünk, széthordjuk világosságát. Mindnyájan összegyűltek. Két héttel ezelőtt, a magyar unitárius egyház zsinatának istentiszteletén ugyanezek az ézsaiási sorok hangzottak el. Ez a zsinat arról szólt, hogy a Trianonnal kettészakított erdélyi és magyarországi unitárius egyház újra egységessé váljon. Hogy pusztuljanak közülünk a határok, és így, jó egységben élhessük meg Istentől ajándékba kapott hitünket. Kedves vendégeink! Ti mind, más, nagyobb egyházaknak vagytok a tagjai. De az elmúlt évek során sok-sok alkalmatok volt megismerni a mi kicsi unitárius egyházunkat, lelkészeinket, híveinket. Én ma ünnepélyes örömmel, büszkén számolok be arról, hogy az a kicsi közösség, amely 1568-ban a világon először, kimondta a vallásszabadságot, Tordán, az a kicsi közösség, most, jó példát adott mindenkinek az egység megteremtése, megélése terén. Ennek az egységnek a jegyében gyűltünk ma össze, vagyunk együtt. Sokat áldoztunk érte, de még sok áldozatra, harcra, kitartásra van szükség.

3 Bízzunk abban, hogy ami együvé tartozik, az mindig is egy marad! Túránk ezt is hirdeti. Kelj fel, tündökölj! Én látom, érzem, hogy miként ragyog ránk az isteni dicsőség fénycsóvája, amint Orbán Balázs, Berde Mózes, Bartók Béla nyomaiba lépünk. Látom őseinket, akik hasonló dicsőségben gyújtották meg lármafáikat a hegyeken és ormokon. És látom magunkat, amint erdeink és mezeink ösvényeit róva, széthordjuk testvéreink életébe az Isten, a nemzet, a megtartás fényét. Isten áldja meg fogékony lelkünket, Isten áldja meg túránkat, küldetésünket! Ámen.