A BIZOTTSÁG.../.../EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE ( )

Átírás

1 EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, C(2014) 7540 final A BIZOTTSÁG.../.../EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE ( ) egyes kisméretű nyílt tengeri fajoknak az délnyugati vizeken történő halászatára vonatkozó visszadobási terv elkészítéséről HU HU

2 INDOKOLÁS 1. A FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS HÁTTERE A közös halászati politika (KHP) új alaprendeletének (új KHP-alaprendelet) 1 egyik fő célja a visszadobás gyakorlatának az Unió teljes halászati tevékenysége tekintetében történő fokozatos felszámolása. A visszadobás gyakorlata jelentős erőforrás-pazarlással jár, továbbá kedvezőtlenül érinti az erőforrások fenntartható kiaknázását és a halászati tevékenységek gazdasági életképességét. Az uniós vizeken a kirakodási kötelezettség január 1-jétől lesz érvényben a kisméretű nyílt tengeri fajok halászatára, a nagyméretű nyílt tengeri fajok halászatára, az ipari halászatra és a Balti-tenger összes fontosabb halászatára vonatkozóan. A megreformált halászati politika másik fontos eleme a fokozódó regionalizáció, amelynek célja egyfelől az uniós szintű mikrogazdálkodással való szakítás, másfelől annak biztosítása, hogy a szabályok igazodjanak az egyes halászatok és tengeri területek specifikus jellemzőihez. Az új KHP rendelkezések egész sorát tartalmazza a kirakodási kötelezettség végrehajtásának elősegítésére. Vannak olyan általános rugalmassági rendelkezések, amelyek a kvótakezelés tekintetében alkalmazhatóak a tagállamok által. Ezen túlmentően a KHP specifikus rugalmassági mechanizmusokat is előír, amelyek többéves tervek, illetve többéves tervek híján visszadobási tervek útján ültetendők át a gyakorlatba. Ezek a visszadobási tervek átmeneti intézkedésként szolgálnak, legfeljebb három éves időtartamra. A visszadobási terveket közös ajánlásként dolgozzák ki az ugyanazon térségben vagy tengeri medencében található tagállamok csoportjai. Ez a felhatalmazáson alapuló jogi aktus a kis- és nagyméretű nyílt tengeri fajok halászata, valamint az ipari halászat keretében fogott, fogási korlátozás hatálya alá tartozó fajokra vonatkozik a délnyugati vizeken, amelyek az ICES VIII, IX és X alterületeket, valamint a CECAF , és területeket foglalják magukban, az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontjának megfelelően. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (5) bekezdése szerint a visszadobási terv az alábbi elemeket tartalmazhatja: a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó halászati tevékenységekre vagy fajokra vonatkozó egyedi rendelkezések; a kirakodási kötelezettség alóli mentességek meghatározása, amennyiben a halászat vagy a faj megfelel néhány, a magas túlélési aránnyal kapcsolatos feltételnek; de minimis kivételeket meghatározó rendelkezések az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének c) pontja szerint; a fogások dokumentálására vonatkozó rendelkezések; a minimális védelmi referenciaméret rögzítése (MCRS). Az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének megfelelően a javasolt felhatalmazáson alapuló jogi aktus az adott térség megfelelő halászati tevékenységei tekintetében közvetlen gazdálkodási érdekkel rendelkező tagállamok vagyis Portugália, Spanyolország, Franciaország, Belgium és Hollandia (a délnyugati vizek mentén fekvő tagállamok) által a Bizottság számára kidolgozott és benyújtott közös ajánlásra épül. 1 HU 2 HU

3 2. AZ AKTUS ELFOGADÁSÁT MEGELŐZŐ KONZULTÁCIÓK A regionális megközelítés alkalmazása érdekében a délnyugati vizek mentén fekvő tagállamok konszenzussal arra a megállapodásra jutottak, hogy a csoportot elnöklő Franciaország nyújtja be a közös ajánlást a Bizottság részére. Ennek megfelelően a közös ajánlás június 30-án került benyújtásra a bizottsági szolgálatok részére. A közös ajánlás az alábbiakat tartalmazta: A visszadobási terv hatálya alá tartozó halászati tevékenységek leírása; Az ICES VIII, IX és X alterületeken, valamint a CECAF , és területeken erszényes kerítőhálóval végzett szardella-, fattyúmakréla- és makrélahalászatra vonatkozó, magas túlélési arányon alapuló mentesség. De minimis kivétel az ICES VIII övezetben a kék puhatőkehalat célzó, nyílt tengeri vonóhálós hajóval folytatott, a faj fedélzeten való feldolgozását szolgáló, a szurimi alapját biztosító ipari halászatára; De minimis kivétel a germon nyílt tengeri vonóhálóval végzett halászatára az ICES VIII alterületen; De minimis kivétel a szardella, a makréla és a fattyúmakréla nyílt tengeri vonóhálóval végzett halászatára az ICES VIII alterületen; De minimis kivétel a szardella, a makréla, a fattyúmakréla és a kék fattyúmakréla erszényes kerítőhálóval végzett halászatára az ICES VIII, IX és X alterületeken, valamint a CECAF , és területeken; Szardella minimális védelmi referenciaméretének rögzítése az ICES IX alterületen 9 cm-ben; Szardella minimális védelmi referenciaméretének rögzítése a CECAF területen 9 cm-ben; Az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkében leírt eljárásnak megfelelően ez a közös ajánlás a közvetlen gazdálkodási érdekkel rendelkező, délnyugati vizek mentén fekvő tagállamok közötti tárgyalások eredményeképpen jött létre, figyelembe véve a közös ajánlás tárgyát képező halászati tevékenységekben érdekelt három illetékes tanácsadó testület, nevezetesen a Délnyugati Vizek Tanácsadó Testület, a Nyílt Tengeri Tanácsadó Testület és a Távolsági Tanácsadó Testület véleményét. Mindezen elemek vonatkozásában a közös ajánlás alátámasztó dokumentumokat tartalmazott a mentességek és a közös ajánlás egyéb pontjainak alátámasztására. A tanácsadó testületek, illetve a délnyugati vizek mentén fekvő tagállamok szakértői és halászati vezetői közötti közvetlen konzultációkat május 20-án, június 6-án és június 12-én tartották meg. Ezeken a Bizottság képviselői is részt vettek. A három külön megtartott ülésen a tanácsadó testületeknek lehetőségük nyílt a kirakodási kötelezettség végrehajtására vonatkozó ajánlásaik bemutatására és megvitatására, illetve a délnyugati vizek mentén fekvő tagállamokkal való egyeztetésre. A délnyugati vizek mentén fekvő tagállamok a június 20-án rendezett következő ülésen mutatták be közös ajánlásuk tervezetét a három tanácsadó testületnek. Ezután a tanácsadó testületek átadták a közös ajánlás tervezetével kapcsolatos észrevételeiket a délnyugati vizek mentén fekvő tagállamoknak. Széles körű konszenzus alakult ki két tanácsadó testület és a délnyugati vizek mentén fekvő tagállamok között. A Délnyugati Vizek Tanácsadó Testület és a Távolsági Tanácsadó Testület egyaránt egyetértett az erszényes kerítőhálóval végzett halászatra vonatkozó, magas túlélési arányon alapuló mentesség szükségességével. A Délnyugati Vizek Tanácsadó Testület HU 3 HU

4 támogatta a szardella minimális védelmi referenciaméretének a rögzítését is, és erre vonatkozóan előzetesen javaslatot is kiadott. A Délnyugati Vizek Tanácsadó Testület és a Távolsági Tanácsadó Testület támogatta a közös ajánlásban javasolt de minimis kivételeket. A Délnyugati Vizek Tanácsadó Testület és a Távolsági Tanácsadó Testület egyaránt magas túlélési arányon alapuló mentességet javasolt a horgászati módszerekkel végrehajtott összes fogásra. A tagállamok azonban ezt nem foglalták bele a közös ajánlásukba, mivel értékelésük szerint a nem szándékos fogások aránya ezen halászati tevékenységek esetében igen alacsony, ezért nem biztosítottak egyedi mentességet. A tanácsadó testületek számos pontatlanságra is rámutattak a közös ajánlás tervezetében foglalt halászati tevékenységek vonatkozásában, amelyeket a délnyugati vizek mentén fekvő tagállamok a benyújtott végleges közös ajánlásban orvosoltak. A Délnyugati Vizek Tanácsadó Testület 2014 áprilisában átfogó ajánlásokat adott ki az illetékességi körébe tartozó nyílt tengeri halászati tevékenységekre vonatkozóan. A délnyugati vizekhez tartozó halászati tevékenységek tekintetében a Délnyugati Vizek Tanácsadó Testület ajánlásait részlegesen figyelembe vették néhány javasolt de minimis kivételre vonatkozóan. A Délnyugati Vizek Tanácsadó Testület azonban aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a kezelése alatt álló állományok egy része különböző régiók között terül szét, így fennáll a veszélye annak, hogy különböző tengeri medencékben ugyanarra az állományra más és más szabályokat alkalmaznak. Ennek elkerülésére a délnyugati vizek mentén fekvő tagállamok ezt a problémát a lehetőségek határain belül régiókon átívelően kezelték. A Délnyugati Vizek Tanácsadó Testület azt is javasolta, hogy a visszadobási tervben vegyék figyelembe az olyan vis major helyzeteket is, amikor a személyzet és a hajó biztonságával kapcsolatos körülmények nem teszik lehetővé a kirakodási kötelezettség teljesítését. A tagállamok ezt fontolóra vették, de úgy ítélték meg, hogy mivel az alaprendelet nem tér ki az ilyen körülményekre, ésszerűen úgy tekinthető, hogy azok a visszadobási tervnek sem kell, hogy részét képezzék. A Délnyugati Vizek Tanácsadó Testület általános észrevételeket is tett a fogások dokumentálásával kapcsolatban. A délnyugati vizek mentén fekvő tagállamok végül nem vették figyelembe ezeket az észrevételeket, tekintettel arra, hogy a kirakodási kötelezettség végrehajtásával kapcsolatos irányítási és ellenőrzési intézkedéseket nemzeti szinten fogják kezelni. A délnyugati vizek mentén fekvő tagállamok a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) tanácsaira is támaszkodtak, amely külön e célból összehívott szakértői munkacsoportüléseken ( sz. szakértői munkacsoport 2, sz. szakértői munkacsoport 3 és sz. szakértői munkacsoport 4 ) adott iránymutatást a délnyugati vizek mentén fekvő tagállamoknak a visszadobási tervek valamennyi aspektusával kapcsolatban 2013 szeptemberében, 2013 decemberében és 2014 februárjában. Ezeken az üléseken meghívott szakértők, valamint a tanácsadó testületek és a tagállamok megfigyelői vettek részt. Ezenkívül felhasználásra kerültek a visszadobási utáni túlélés becslési módszereivel kapcsolatban 2014 februárjában összehívott ICES-munkaértekezleten 5 elhangzott javaslatok is Landing+obligation+in+EU+Fisheries-part1_JRC86112.pdf +Landing+obligations+in+EU+fisheries_p3_JRC89785.pdf WKMEDS/WKMEDS%20Report% pdf HU 4 HU

5 A tagállamok által a Bizottsághoz benyújtott közös ajánlás főbb elemei a visszadobási terv követelményeihez kapcsolódnak az érintett halászati tevékenységek, a magas túlélési arányon alapuló és de minimis kivételekre vonatkozó rendelkezések, valamint a minimális védelmi referenciaméret megállapítása tekintetében. Ezeket az elemeket a HTMGB a július 7. és 14. között tartott plenáris ülésén 6 értékelte. A szardellának a CECAF területen alkalmazandó minimális védelmi referenciaméretének a megállapításával a HTMGB ban foglalkozott 7. Az egyes elemekkel kapcsolatban a HTMGB úgy ítélte meg, hogy a közös ajánlásban általánosságban megtalálhatók voltak a sz. szakértői munkacsoport által előírt információk. Az erszényes kerítőhálóval végzett halászatra vonatkozó, a magas túlélési arányon alapuló mentesség kapcsán a HTMGB úgy ítélte meg, hogy a túlélési vizsgálat eredményeit a kereskedelmi halászati tevékenységek túlélési arányaira vonatkozóan reprezentatívnak feltételezve a visszaengedett halak túlélési aránya minden bizonnyal meghaladja az 50%-ot. A közös ajánlásban hivatkozott vizsgálat eredményei szerinti túlélési arányok ettől eltérőek, de általában magasak, aminek a vizsgálat szerint az az oka, hogy e halászati tevékenységek valós halászati körülményei között a visszaengedés előtti csoportosulási idő a becslések szerint nem éri el az 5 percet, míg a vizsgálat 10 perc alatti csoportosulási idő esetén igazolja a magas túlélést ezen halászati tevékenységek esetében. Ez a mentesség nem érinti a hatályban lévő tilalmat (a 850/1998/EU rendelet 8 19b. cikkének (2) bekezdése tiltja a makréla és a hering az előtt történő visszaengedését, hogy a hálót teljesen kihúzták a halászhajó fedélzetére, mert az az elpusztult vagy majdnem elpusztult halak elvesztését eredményezné), mivel a halak visszaengedésére a halászati tevékenység olyan szakaszában kerül sor, amikor a halaknak a visszadobás után magas a túlélési aránya. A HTMGB ugyanakkor elmondta, hogy további vizsgálatokat kell végezni annak igazolására, hogy a kísérleti feltételek reprezentatívak a kereskedelmi halászati műveletekre. A HTMGB azt is megjegyezte, hogy e mentesség mellett egy de minimis kivételt is javasoltak erre a halászatra. A HTMGB úgy ítélte meg, hogy ez a kivétel megalapozott érvekkel van alátámasztva a szelektivitás javításának az adott halászati tevékenység során felmerülő nehézségei tekintetében, és ésszerű érvek szólnak a kezelési többletköltségek megléte mellett. Az ICES VIII alterületen a kék puhatőkehal nyílt tengeri vonóhálóval történő, fedélzeten való feldolgozást szolgáló, a szurimi alapját biztosító halászata vonatkozásában javasolt de minimis kivétel kapcsán a HTMGB úgy ítélte meg, hogy a kivétel indoklása megalapozott, figyelembe véve a szelektivitás javításának a nehézségeit és a hajókat valószínűleg terhelő további kezelési költségeket. Az ICES VIII alterületen a germon nyílt tengeri páros vonóhálóval végzett halászatára vonatkozó de minimis kivétel esetében a kivétel akkor indokolt, ha annak alapja a nem szándékos fogások ez esetben a sérült halak elkülönített kezelésének az aránytalan költsége (különösen a fedélzeten és a szárazföldön történő elkülönített kezelés miatt). Erre mindenféle halméret esetében szükség lehet. Mivel a HTMGB jelezte az érték szerinti A Tanács 850/98/EK rendelete (1998. március 30.) a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról (HL L 125., , 1. o.). HU 5 HU

6 szelektálás kockázatát, a rendelet egyértelművé teszi, hogy a kivétel nem érinti az érték szerinti szelektálás tilalmát (a 850/1998 rendelet cikkének a) pontja). A szardella Viscayai-öbölben (ICES VIIIa, b, d, e körzetek) végzett nyílt tengeri vonóhálós halászata kapcsán a HTMGB úgy ítélte meg, hogy a mentesség indoklása a makréla és a fattyúmakréla esetében megalapozott, mert a szelektivitást nehéz lenne a meglévőektől eltérő intézkedésekkel javítani. A szardella esetében, mivel a HTMGB jelezte az érték szerinti szelektálás kockázatát, a rendelet azt is egyértelművé teszi, hogy a mentesség nem érinti az érték szerinti szelektálás tilalmát (a 850/1998 rendelet cikkének a) pontja). A HTMGB úgy ítélte meg, hogy a szardella minimális védelmi referenciaméretének 9 cm-ben való megállapítása szemben a jelenlegi 11 cm-es minimális kirakodási mérettel a faj érett kori mérete miatt a szardella kifejlett példányaira irányuló halászatot fogja ösztönözni, így nem fogja érinteni a fiatal egyedeket. A HTMGB azt a következtetést is levonta, hogy a szardella minimális védelmi referenciaméretének ilyetén csökkentése mindkét területen a halak mortalitásának megemelkedése nélkül növelné az emberi fogyasztásra értékesíthető fogások arányát. Ezen túlmenően a HTMGB úgy vélte, hogy ha a minimális védelmi referenciaméretet más területek hasonló mutatójához igazítják (a közös ajánlás éppen a szomszédos Földközi-tengerben élő szardelláknak az 1967/2006/EK rendelet által meghatározott 9 cm-es minimális védelmi referenciaméretével való összhang érdekében tartalmazza ugyanezt az értéket), az kedvező lehet az ellenőrzés és a betartatás szempontjából. A közös ajánlásban az is szerepel, hogy bizonyos fogások esetében az emberi és állati fogyasztásra alkalmatlan halászati termékekre vonatkozó jogszabályok, pl. a 853/2004/EK és az 1881/2006/EK rendelet miatt kell mentességet biztosítani. Erre a mentességre ugyanakkor az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (5) bekezdése szerinti visszadobási tervek nem térnek ki a közös halászati politikához kapcsolódó közös ajánlások vonatkozásában. Emiatt ezt a mentességet e rendelet nem tartalmazza. A HTMGB és a Bizottság értékelése alapján és a közös ajánlás egyes pontjainak a tisztázása után a Bizottság úgy véli, hogy a benyújtott közös ajánlás a fentiek szerint megfelel az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (6) bekezdésének. 3. A FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS JOGI ELEMEI A javaslat összefoglalása A jogi intézkedés fő célja a kirakodási kötelezettség végrehajtását elősegítő intézkedések elfogadása. A rendelet meghatározza azokat a fajokat és halászati tevékenységeket, amelyekre az adott intézkedések nevezetesen a magas túlélési arányon alapuló mentességek, a de minimis kivételek és a szardella bizonyos fogásaira vonatkozó minimális védelmi referenciaméret vonatkoznak. Jogalap Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete 15. cikkének (6), valamint 18. cikkének (1) és (3) bekezdése. A szubszidiaritás elve 9 10 A Tanács 850/98/EK rendelete (1998. március 30.) a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról (HL L 125., , 1. o.). A Tanács 850/98/EK rendelete (1998. március 30.) a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról (HL L 125., , 1. o.). HU 6 HU

7 A javaslat az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, Az arányosság elve A javaslat a Bizottság részére az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdésében biztosított felhatalmazás hatálya alá tartozik, és nem lép túl a rendelkezés céljának eléréséhez szükséges mértéken. A jogi aktus típusának megválasztása Javasolt aktus: felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet. Más jogi eszközök a következő okból nem lennének megfelelőek: A Bizottság hatáskört kapott visszadobási tervek felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján történő elfogadására. A közvetlen gazdálkodási érdekkel rendelkező tagállamok benyújtották közös ajánlásukat. A közös ajánlásban és e javaslatban foglalt intézkedések a legjobb tudományos szakvéleményeken alapulnak és kielégítik az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (5) bekezdésében meghatározott összes vonatkozó követelményt. HU 7 HU

8 A BIZOTTSÁG.../.../EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE ( ) egyes kisméretű nyílt tengeri fajoknak az délnyugati vizeken történő halászatára vonatkozó visszadobási terv elkészítéséről AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG, Tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, Tekintettel a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre, továbbá a 2004/585/EK tanácsi határozatra 11, különösen annak 15. cikkének (6), valamint 18. cikkének (1) és (3) bekezdésére, mivel: (1) Az 1380/2013/EU rendelet célja a visszadobás gyakorlatának az Unió teljes halászati tevékenysége tekintetében történő fokozatos felszámolása a fogási korlátozás hatálya alá tartozó fajok állományait érintő fogások kirakodására irányuló kötelezettség bevezetése révén. (2) Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján visszadobási terveket fogadjon el legfeljebb három évre a tagállamok által az illetékes tanácsadó testületekkel folytatott konzultáció során kidolgozott közös ajánlások alapján. (3) Belgium, Spanyolország, Franciaország, Hollandia és Portugália közvetlen halászati gazdálkodási érdekekkel bír a délnyugati vizeken. Ezek a tagállamok a Nyílt Tengeri Tanácsadó Testülettel, a Távolsági Tanácsadó Testülettel és a Délnyugati Vizek Tanácsadó Testülettel folytatott konzultációt követően egyedi intézkedéseket tartalmazó közös ajánlást nyújtottak be a Bizottsághoz. Az illetékes tudományos szervek tudományos munkával vettek részt a folyamatban. A közös ajánlásban foglalt intézkedések összhangban vannak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdésével, ezért azok az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (3) bekezdése szerint belefoglalandók ebbe a rendeletbe. (4) A délnyugati vizek tekintetében az 1380/2013/EU rendelet 15 cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint a kirakodási kötelezettségnek legkésőbb január 1-jétől minden olyan hajóra vonatkoznia kell, amelyet a kis- és nagyméretű nyílt tengeri fajok halászata keretében használnak az e halászati tevékenységek során fogott, fogási korlátozás hatálya alá tartozó fajok esetében. (5) A közös ajánlás szerint a visszadobási tervnek január 1-jétől ki kell terjednie egyes kis- és nagyméretű nyílt tengeri fajok halászatára, nevezetesen a fattyúmakrélának, a makrélának, a sprattnak, a szardellának, a germonnak, a kék puhatőkehalnak és a kék fattyúmakrélának az ICES VIII, IX és X övezetekben, valamint a CECAF , és övezetekben folytatott halászatára. 11 HL L 354., , 22. o. HU 8 HU

9 (6) A közös ajánlás a kirakodási kötelezettség alóli mentességet tartalmaz a bizonyos feltételek mellett az ICES VIII, IX és X övezetekben, valamint a CECAF , és 34.2 övezetekben erszényes kerítőhálóval fogott szardella, fattyúmakréla, kék fattyúmakréla és makréla vonatkozásában a magas túlélési arányt igazoló tudományos bizonyítékok alapján, összhangban az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (4) bekezdésének b) pontjával. A magas túlélési arányt igazoló tudományos bizonyítékok szerepelnek a közös ajánlásban, amely egy, a halak visszaengedés utáni túlélésére irányuló, Európa déli vizeinek erszényes kerítőhálót használó halászterületein végzett konkrét tudományos vizsgálatra hivatkozott. A tanulmány eredményei szerint a túlélési arányok a csoportosulási időtől és a hálón belüli halsűrűségtől függenek, amelyek a szóban forgó halászati tevékenységek esetében jellemzően mérsékeltek. Ezeket az adatokat a HTMGB áttekintette (a évi második plenáris ülésén). A HTMGB úgy ítélte meg, hogy a túlélési vizsgálat eredményeit a kereskedelmi halászati tevékenységek túlélési arányaira vonatkozóan reprezentatívnak feltételezve a visszaengedett halak túlélési aránya minden bizonnyal meghaladja az 50%-ot. A makréla és a hering az előtt történő visszaengedésére vonatkozó tilalmat, hogy a hálót teljesen kihúzták a halászhajó fedélzetére, a 850/1998/EU rendelet 12 19b. cikkének (2) bekezdése tartalmazza, mert az az elpusztult vagy majdnem elpusztult halak elvesztését eredményezné. Ez a túlélési arányon alapuló mentesség nem érinti a hatályban lévő tilalmat, mert a halak visszaengedésére a halászati tevékenység olyan szakaszában kerül sor, amikor a halaknak a visszadobás után magas a túlélési aránya. Ezért ezt a mentességet bele kell foglalni e rendeletbe. (7) A közös ajánlás bizonyos halászati tevékenységek vonatkozásában és bizonyos szintekig négy de minimis kivételt is tartalmaz. A tagállamok által szolgáltatott bizonyítékokat megvizsgálta a HTMGB, amely úgy ítélte meg, hogy a közös ajánlások megalapozott érveket tartalmaznak a nem szándékos fogások költségeinek megemelkedésére vonatkozóan, amit egyes esetekben a költségek minőségi elemzésével is alátámasztottak. A fentiek fényében és az azoktól eltérő tudományos információk hiányában célszerű a de minimis kivételeket a közös ajánlásban szereplő százalékos érték szerint meghatározni az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésében megengedett szinteket meg nem haladó értékekkel. (8) A kék puhatőkehal (Micromesistius poutassou) esetében az ICES VIII övezetben ezt a fajt célzó, nyílt tengeri vonóhálós hajóval folytatott, a faj fedélzeten való feldolgozását szolgáló, a szurimi alapját biztosító ipari halászat keretében ejtett éves összfogásnak 2015-ben és 2016-ban legfeljebb 7%-át, 2017-ben pedig 6%-át érintő de minimis kivételt az indokolja, hogy fokozott szelektivitás nem érhető el, valamint hogy aránytalanul magasak a nem szándékos fogások kezelésének költségei. A HTMGB úgy ítélte meg, hogy a kivétel indoklása megalapozott. Ezért a szóban forgó kivételt bele kell foglalni e rendeletbe. (9) A germon (Thunnus alalunga) esetében az ICES VIII övezetben vízközi páros vonóhálóval (PTM) folytatott germonhalászat keretében ejtett éves összfogásnak 2015-ben és 2016-ban legfeljebb 7%-át, 2017-ben pedig 6%-át érintő de minimis kivételt a nem szándékos fogások kezelésének aránytalan költségei indokolják. Ide tartoznak a tengeri és szárazföldi tárolás és kezelés költségei. A HTMGB értékelésében jelezte az érték szerinti szelektálás kockázatát. Ez a kivétel azonban nem 12 HL L 125., , 1. o. HU 9 HU

10 sérti a 850/1998 rendelet 13 19a. cikkét. Ezért a szóban forgó kivételt bele kell foglalni e rendeletbe. (10) A szardella (Engraulis encrasicolus), a makréla (Scomber scombrus) és a fattyúmakréla (Trachurus spp.) esetében az ICES VIII övezetben nyílt tengeri vonóhálóval folytatott halászat keretében ejtett éves összfogásnak 2015-ben és ban legfeljebb 5%-át, 2017-ben pedig 4%-át érintő de minimis kivételt a szelektivitás javítása tekintetében e halászati tevékenységek során felmerülő nehézségek indokolják. A HTMGB úgy ítéli meg, hogy a kivétel indoklása a makréla és a fattyúmakréla esetében megalapozott, a szardella esetében pedig jelezte az érték szerinti szelektálás részleges kockázatát. Ez a kivétel azonban nem sérti a 850/1998 rendelet 14 19a. cikkét. Ezért a szóban forgó kivételt bele kell foglalni e rendeletbe. (11) Az utolsó de minimis kivétel az ICES VIII, IX és X övezetekben, valamint a CECAF , és területeken erszényes kerítőhálóval folytatott halászatra vonatkozik a következők szerint: a fattyúmakréla (Trachurus spp.) és a makréla (Scomber scombrus) esetében az éves összfogás legfeljebb 5%-a 2015-ben és ban, illetve 4%-a 2017-ben, a szardella (Engraulis encrasicolus) esetében pedig az éves összfogás legfeljebb 2%-a 2015-ben és 2016-ban, illetve 1%-a 2017-ben. A HTMGB úgy ítéli meg, hogy ez a kivétel megalapozott érvekkel van alátámasztva, amelyek szemléltetik a szelektivitás javítása tekintetében az adott halászati tevékenységek során felmerülő nehézségeket. Ezért a szóban forgó kivételt bele kell foglalni e rendeletbe. (12) Végül a közös ajánlás 9 cm-es minimális védelmi referenciaméretet tartalmaz a szardella két területen folytatott halászata esetében a faj fiatal egyedei védelmének biztosítása céljából. A HTMGB értékelte ezt az intézkedést és azt a következtetést vonta le, hogy az nem érintené kedvezőtlenül a szardella fiatal egyedeit, a halak mortalitásának megemelkedése nélkül növelné az emberi fogyasztásra értékesíthető fogások arányát, és kedvező lehet az ellenőrzés és a betartatás szempontjából. Ezért a szardella minimális védelmi referenciaméretét 9 cm-ben kell rögzíteni. (13) Mivel az e rendelet szerinti intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók gazdasági tevékenységét és a halászati szezon tervezését, e rendeletnek a közzététele után azonnal hatályba kell lépnie. A rendelet az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkében meghatározott határidő betartása érdekében január 1-jétől alkalmazandó. Az említett rendelet 15. cikkének (6) bekezdése szerint e rendelet legfeljebb 3 évig lehet érvényben, ELFOGADTA EZT A RENDELETET: 1. cikk Tárgy Ez a rendelet részletes szabályokat állapít meg az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében előírt, a rendelet 4. cikke (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott délnyugati vizeken folytatott, az e rendelet mellékletében meghatározott halászati 13 A Tanács március 30-i 850/98/EK rendelete a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról (HL L 125., , 1. o.). 14 A Tanács március 30-i 850/98/EK rendelete a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról (HL L 125., , 1. o.). HU 10 HU

11 tevékenységek során január 1-jétől alkalmazandó kirakodási kötelezettség végrehajtásának tekintetében. 2. cikk Túlélési arányon alapuló mentesség Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésétől eltérve a kirakodási kötelezettség nem vonatkozik a kisüzemi erszényes kerítőhálóval végzett halászat keretében fogott szardellára, fattyúmakrélára, kék fattyúmakrélára és makrélára. Minden ilyen fogást vissza kell engedni, ha a hálót nem húzzák ki teljesen a fedélzetre 3. cikk De minimis kivételek Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésétől eltérve a következő mennyiségek dobhatók vissza: a) a kék puhatőkehal (Micromesistius poutassou) esetében az ICES VIII övezetben ezt a fajt célzó, nyílt tengeri vonóhálós hajóval folytatott, a faj fedélzeten való feldolgozását szolgáló, a szurimi alapját biztosító ipari halászat keretében ejtett éves összfogás legfeljebb 7%-a 2015-ben és 2016-ban, illetve 6%-a 2017-ben; b) a germon (Thunnus alalunga) esetében az ICES VIII övezetben vízközi páros vonóhálóval (PTM) folytatott germonhalászat keretében ejtett éves összfogás legfeljebb 7%-a 2015-ben és 2016-ban, illetve 6%-a 2017-ben; c) a szardella (Engraulis encrasicolus), a makréla (Scomber scombrus) és a fattyúmakréla (Trachurus spp.) esetében az ICES VIII övezetben nyílt tengeri vonóhálóval folytatott halászat keretében ejtett éves összfogás legfeljebb 5%-a ben és 2016-ban, illetve 4%-a 2017-ben; d) A fattyúmakréla (Trachurus spp.) és a makréla (Scomber scombrus) esetében az ICES VIII, IX és X övezetekben, valamint a CECAF , és területeken erszényes kerítőhálóval folytatott halászat keretében ejtett éves összfogás legfeljebb 5%-a 2015-ben és 2016-ban, illetve 4%-a 2017-ben, valamint a szardella (Engraulis encrasicolus) esetében az éves összfogás legfeljebb 2%-a 2015-ben és 2016-ban, illetve 1%-a 2017-ben pedig. 4. cikk Minimális védelmi referenciaméret Az ICES IX alterületen és a CECAF területen fogott szardella (Engraulis encrasicolus) minimális védelmi referenciamérete 9 cm. 5. cikk Hatálybalépés Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba. Ezt a rendeletet január 1-jétől december 31-ig kell alkalmazni. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. HU 11 HU

12 Kelt Brüsszelben, én. a Bizottság részéről elnök José Manuel BARROSO HU 12 HU