AZ EGYETEMI VÁLLALKOZÓ: LEGENDA VAGY VALÓSÁG AZ EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLİDÉS ELİSEGÍTÉSÉRE?

Átírás

1 Közgazdasági és Regionális Tudományok Intézete Pécsi Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar MŐHELYTANULMÁNYOK AZ EGYETEMI VÁLLALKOZÓ: LEGENDA VAGY VALÓSÁG AZ EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLİDÉS ELİSEGÍTÉSÉRE? Erdıs Katalin Varga Attila 2009/ december

2 Szerkesztıbizottság: Barancsuk János Buday-Sántha Attila Szabó Zoltán Varga Attila (elnök)

3 Az egyetemi vállalkozó: legenda vagy valóság az európai regionális fejlıdés elısegítésére? Erdıs Katalin Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Közgazdasági és Regionális Tudományok Intézete 7622 Pécs, Rákóczi út 80. Tel: (36) /3134 Web: Varga Attila * Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Közgazdasági és Regionális Tudományok Intézete 7622 Pécs, Rákóczi út 80. Tel: (36) /3149 vargaa@ktk.pte.hu Web: * Kapcsolattartó szerzı Kulcsszavak: egyetem, spin-off, egyetemi vállalkozások, regionális egyetemi technológia transzfer JEL kódok: I23, O18, O33, R11 Absztrakt A kutatási együttmőködésektıl a tanácsadáson át az informális személyes kapcsolatokig számos csatornán keresztül áramolhat tudás az egyetemekrıl a regionális gazdaságba. Az egyik ilyen lehetséges csatorna, amely a kutatókat és a regionális politika szereplıit is foglalkoztatja, a spin-off cég. Az egyetemi vállalkozó koncepciója (Etzkowitz) szerint az egyetemi spin-offok létrehozása természetes módon fejlıdött ki az USA akadémiai kultúrájában, ahol a professzorok hagyományosan vállalkozókhoz hasonlóan viselkednek, amikor létrehozzák és mőködtetik kutatólaborjaikat, kutatási asszisztenseket foglalkoztatnak, konferenciákon vagy publikációk formájában értékesítik kutatási eredményeiket, illetve hálózati együttmőködéseket alakítanak ki kollégáikkal és finanszírozó szervezetekkel. Az akadémikusok ilyen jellegő tevékenységeitıl már csak egy lépés a cégalapítás. Tehát ezen elmélet szerint az Egyesült Államokban az akadémiai motivációk a spin-off cégalapítás fı mozgatórugói. Ezen érdekes elgondolás ellenére a szakirodalom viszonylag kevés figyelmet szentel az egyetemi spin-off alapítás speciális akadémiai vonásainak és alig veszi figyelembe az egyetemi vállalkozások egyik érdekes sajátosságát, nevezetesen a tudós, mint vállalkozó szerepét. Empirikus bizonyítékok alapján Európa kevésbé sikeresen ülteti át a regionális gazdaságba az egyetemi laboratóriumokban elıállított tudást spinoff cégek segítségével. Ennek a különbségnek az egyik lehetséges oka, hogy a kontinentális európai kutatási rendszert meghatározó intézmények hátráltatják az egyetemi vállalkozók kialakulását. Éppen ezért cikkünk fı kutatási kérdése, hogy vajon ezek a spin-off alapítás mögött meghúzódó speciális akadémiai hajtóerık jelen vannak-e egyáltalán a kontinentális európai viszonyok között. Ehhez kapcsolódóan felmerül a kérdés, hogy az egyetemi kutatók szakmai jellemzıi, kapcsolati tıkéje, az akadémia normái, valamint az egyetemi és az üzleti környezet támogatja vagy hátráltatja ezen akadémiai motivációk megvalósítását. A tanulmány spin-off alapításban aktívan résztvevı magyar egyetemi kutatókkal készített interjúkra épül. Magyarország kiváló európai példa, hiszen egyetemi rendszere a kontinentális (fıként német) hagyományokban gyökerezik, ugyanakkor a még centralizáltabb szocialista (szovjet) tradíció néhány jellemzıjét is örökölte.

4

5 Az egyetemi vállalkozó: legenda vagy valóság az európai regionális fejlıdés elısegítésére? 1. Bevezetı Az egyetemekrıl számos formában áramolhat tudás a regionális gazdaságba; a kutatási együttmőködésektıl a tanácsadáson és a végzett hallgatókon át az informális személyes kapcsolatokig (Varga 2009). Az egyik kommunikációs csatorna, amely a kutatók és a regionális politika alkotóinak figyelmét is felkeltette, az egyetemi spin-off alapítás. Az egyetemi spin-off létrehozás meghatározó mozgatórugója az elsıként Etzkowitz (1983) által leírt egyetemi vállalkozó. Az egyetemi vállalkozó koncepciója a kutatóintézmények amerikai rendszerében gyökerezik (Etzkowitz 2003, Franzoni és Lissoni 2009). Az amerikai tudósok végsı soron hagyományosan vállalkozókként viselkednek, amikor a kutatás mellett számos egyéb, a vállalkozó menedzserekre jellemzı tevékenységeket végeznek. A tudósoknak elvégre kutatási alapokat kell szerezniük laboratóriumuk létrehozásához és fenntartásához, hálózati kapcsolatokat kell kiépíteniük további források elérése érdekében. Kutatási eredményeiket konferenciákon, folyóiratokban értékesítik, hogy növeljék elismertségüket kutatótársaik körében, és szerkesztıbizottsági tagságot vállalnak az akadémiai kutatás irányainak befolyásolása érdekében. Tudományterületük és kutatási témájuk elismertetése céljából politikusokkal és ipari partnerekkel mőködnek együtt, esetleg vállalatok igazgató- vagy tudományos tanácsában vállalnak tagságot. Etzkowitz (1983) a kutatólaboratóriumokat kvázi-cégekként jellemzi, mivel azok léte attól függ, hogy képesek-e forrásokat szerezni, alkalmazni a legtehetségesebb szakembereket, és a vezetı kutatóknak hasonló képességekre és készségekre van szükségük, hasonló erıfeszítéseket kell tenniük laboratóriumuk mőködtetéséhez, mint az üzletembereknek vállalkozásuk menedzseléséhez. A speciális akadémiai motiváció ezek mögött a vállalkozói tevékenységek mögött az egyetemi karrier elımozdítása. Az egyetemi kutatók ezen vállalkozói tevékenységeitıl már csak egy lépésre van a spin-off cég létrehozása. A kutatási eredmények spin-offokon keresztül történı értékesítése pótlólagos forrásokat biztosíthat az egyetemi kutatáshoz, növelve ezáltal a kutatólabor tudományos aktivitását. Mindezek mellett potenciális szinergia áll fenn az egyetemen folyatott alapkutatás és a cégben végzett alkalmazott kutatás között. Továbbá, a spin-offokban történı alkalmazás segíthet az egyetem közelségében tartani a tehetséges hallgatókat. 1

6 Empirikus bizonyítékok alapján Európa kevésbé sikeresen ülteti át spin-off cégek segítségével a regionális gazdaságba az egyetemi laboratóriumokban elıállított tudást, mint az USA. Egy lehetséges magyarázat erre a különbségre, hogy a kontinentális európai kutatási rendszert meghatározó intézmények hátráltatják a klasszikus (etzkowitzi értelemben vett) egyetemi vállalkozók fejlıdését (Franzoni és Lissoni 2009). Az USA és a kontinentális Európa között az egyetemi kutatók státuszának, a verseny és mobilitás szerepének, valamint az kutatásfinanszírozás szervezetének területén érezhetı különbségek azok az intézmények, amelyek feltételezhetıen nagymértékben befolyásolják, hogy a klasszikus egyetemi vállalkozó alapít-e céget. Alapvetı különbség van a kutatók státuszát illetıen az USA és a kontinentális Európa között. Az egyetemi kutatók az USA-ban egyetemi alkalmazottak, míg a kontinentális Európában köz- vagy állami alkalmazottak (Franzoni és Lissoni 2009). Ez természetesen hatással van a kutatók fizetésére. Az USA rendszerében decentralizált módon határozzák meg a kompenzációt, míg a központosított európai rendszerben a produktivitásbeli különbségek nem tükrözıdnek közvetlenül a bérekben (Bonaccorsi 2005). A kutatói státuszt illetıen az USA-ban éles versengés figyelhetı meg az egyetemek között a legtehetségesebb kutatókért (Bonaccorsi 2005), mivel általuk további forrásokhoz juthat az egyetem. Következésképp, az USA-ban magas fokú kutatói mobilitás jellemzı, és lehetséges a rövid távú átjárás az egyetemi és egyetemen kívüli világ között. Ezzel ellentétben, a kontinentális európai rendszer kisebb fokú mobilitást és versenyt tesz lehetıvé, megakadályozva az intézményi korlátokon átnyúló szisztematikus együttmőködést, gátolva ezzel a technológia transzfert (Franzoni és Lissoni 2009). A kutatással kapcsolatos döntéshozatal szintjét illetıen, az USA-ban többszintő, decentralizált struktúra figyelhetı meg, ahol a források több politikai szinten (szövetségi, állami, helyi stb.) és kormányzás (állami, magán, harmadik szektor) valamint idıhorizont (rövid vagy hosszú táv) tekintetében is változatos szervezeteken keresztül kerülnek elosztásra. Ezzel szemben a centralizált kontinentális európai rendszerben a fontosabb alapokról néhány szint hoz döntést, lényegesen kevésbé változatosak a források, a magánadományozók pedig csaknem teljesen hiányoznak a rendszerbıl. A K+F források elosztása az USA-ban teljesítményalapú döntéshozatal eredménye, míg a kontinentális európai rendszerben egyformán fontosnak ítélt célokról hozott politikai kompromisszum által meghatározott. Az elızı rendszer a források koncentrációjához vezet, ezáltal a hosszú távú és nagy összegő támogatásoknak kedvez, míg az utóbbi inkább a források egyenlı elosztásához vezet, és rövid távú, korlátozott összegő forrásokkal jár együtt. (Bonaccorsi 2005) 2

7 Mindezen különbségek azt sugallják, hogy az egyetemi vállalkozó nem illik az európai rendszerbe. Ennek ellenérre léteznek sikeres spin-off példák Európában is (Wright et al. 2007), különösen az Egyesült Királyságban, de a centralizált, hierarchikus egyetemi szervezető Németországban is. A sikeres egyetemi vállalkozó európai jelenlétének egyik lehetséges magyarázata az lehet, hogy a cégalapításban egyéb, nem-akadémiai ösztönzık (pl. személyes anyagi haszon, függetlenség iránti vágy, autonómia iránti vágy) nagyobb szerepet játszanak. A másik lehetséges megoldás, hogy mindezen feltételezett korlátozó tényezık ellenére az egyetemi vállalkozó a kontinentális Európában is jelen van. Cikkünk fı kutatási kérdése, hogy vajon ezek a speciális spin-off alapítás mögött meghúzódó akadémiai hajtóerık jelen vannak-e egyáltalán a kontinentális európai viszonyok között. A kapcsolódó kérdés, hogy ebben a kevésbé támogató intézményi struktúrában milyen egyéb tényezık segítik elı vagy gátolják a spin-off alapítás mögött rejlı akadémiai motivációk megvalósítását. A vizsgált szempontok magukba foglalják a kutatók professzionális jellemzıit, kapcsolati tıkéjét, az akadémiai normákat, valamint az egyetemi és üzleti környezetet. A tanulmány spin-off alapításban aktívan résztvevı magyar egyetemi kutatókkal készített interjúkra épül. Magyarország kiváló példa, hiszen egyetemi rendszere a kontinentális (fıként német) hagyományokban gyökerezik, ugyanakkor néhány jellemzıt örökölt a még inkább központosított szocialista (szovjet) tradícióból is. A cikk felépítése a következı. A második fejezet azon tényezıket tárgyalja, amelyek még a kontinentális európai intézményrendszer keretei között is segíthetik vagy éppen hátráltathatják az egyetemi motivációk megvalósítását. A harmadik fejezet az empirikus kutatási eredményeket ismerteti. Összefoglalás zárja a tanulmányt. 2. A spin-off létrehozás mögött rejlı akadémiai motivációk megvalósítását befolyásoló tényezık Tanulmányunk középpontjában a cégalapításra vállalkozó egyetemi kutató áll. Különösen nagy hangsúlyt helyezünk a motivációira, elképzeléseire, valamint azon tényezıkre, amelyek segíthetik vagy hátráltathatják a célok megvalósítását. A kontinentális európai intézmények fent említett jellemzıi ellenére, amelyek feltételezhetıen gátolják az egyetemi vállalkozói tevékenységeket, Európában is találunk sikeres spin-off eseteket. A szakirodalmi elemzés alapján négy tényezıcsoportot találtunk, amelyek még a kedvezıtlen intézményi környezet ellenére is segíthetik az egyetemeken a vállalkozói tevékenységeket. Az irodalmi áttekintés során az egyetemi vállalkozói tevékenységek összességével foglalkozó irodalmakat vettünk alapul, amelyek magukba foglalják a 3

8 tanácsadást, szabadalmaztatást, licensz tevékenységet és a spin-off létrehozást is. A tényezık elsı csoportja a cégalapítás mellett döntı kutató szakmai jellemzıihez kötıdik. Ide tartoznak a publikációs és citációs teljesítmény, az egyetemi hierarchiában elfoglalt hely, a példakép jelenléte, az üzleti képzés és az üzleti tapasztalat is. A publikáció a tudástranszfer egyik gyakori módja (Agrawal és Henderson 2002, Landry et al. 2006), esettanulmányok alapján az egyetemi innovátorok általában az akadémiai kutatás tökéletesítésére és eredményeik tudományos közösség számára történı publikálására törekszenek, amely a publish or perish mentalitáshoz (Vohora et al. 2004) köthetı. A publikációs teljesítmények azért is lényegesek, mert a sikeresebb kutatók általában aktívabbak a spin-off létrehozás terén is (Di Gregorio és Shane 2003). A publikációs rekord a tudományos minıség egyik általános mérıszáma, amely korrelál a szabadalmaztatás valószínőségével (Renault 2006), ami akár cégalapításhoz is vezethet. Mindazonáltal Landry és szerzıtársai (2006) eredményei alapján a publikációk száma nincs hatással a kutatók spin-off alapítására, és Agrawal és Henderson (2002) is azt találták, hogy a szabadalmak nem jó elıjelzıi a publikációk számának, azonban azok citációban mért fontosságának igen. Lowe és Gonzales-Brambila (2007) úgy vélte, hogy a kutató vállalkozók általában sztár kutatók, akik publikációk és citációk terén is produktívabbak. A kutató egyetemi hierarchián belül elfoglalt helye mérsékelt hatással van a szabadalmaztatási aktivitásra, bár a professzorok valamivel nagyobb érdekeltséget mutatnak, mindazonáltal a véglegesített kutatók alacsonyabb rátával rendelkeztek, mint a határozott idejő alkalmazottak (Morgan et al. 2001). Ez összhangban van azon korábbi eredményekkel, amelyek alapján a vállalkozás alternatív munkalehetıség a határozott idejő szerzıdéssel rendelkezı tudósok számára (Helm és Mauroner 2007). Koschatzky és Hemer (2009) kutatásai alapján a sikeres példaképek kedvezı hatással vannak a kutatók vállalkozói elkötelezettségére. Általános vélekedés ugyanakkor, hogy a kutatók híján vannak azoknak a képességeknek és ismereteknek, amelyek a vállalkozás sikeres vezetéséhez szükségesek, tehát az üzleti képzés javíthatna a spin-off vállalatok teljesítményén. Nem csak a formalizált üzleti képzés, hanem az üzleti tapasztalat és ipari együttmőködés is hasznos lehet a spin-off folyamat során; támogathatja a lehetıségek felismerését (Bodas Freitas és Verspagen 2009), és késıbb, a vállalat fejlıdése során is, ezt a nézetet erısíti Helm és Mauroner (2007), ahol a 4

9 spin-off növekedése és a start-up tapasztalat közti pozitív kapcsolat volt kimutatható. A kapcsolati tıkét gyakran említik, mint a vállalatok fejlıdését befolyásoló lényeges tényezıt, és ez igaz az egyetemi spin-offokra is. A kapcsolati tıke növeli a spin-off alapítás valószínőségét (Landry et al. 2006), hiszen ez lényeges tényezı a forrásszerzés, a környékbeli vállalkozók kiválasztásának folyamatában, akárcsak az információ és a tudás megszerzése kapcsán (Vohora et al. 2004). Mivel az egyetemi spin-off alapítók általában nem rendelkeznek megfelelı kapcsolathálóval az egyetemen kívül (Vohora et al. 2004), véleményünk szerint fontos különbséget tenni az egyetemi és az üzleti hálózatokra épülı kapcsolati tıke között. A cég növekedése szempontjából fontosak a külsı piacok, a technológia és a szállítói kapcsolatok is (Lawton- Smith és Bagchi-Sen 2008). Empirikus kutatások eredményei alapján az akadémiai és tudományos normák fontos szerepet játszanak a technológia transzfer folyamatában (Ndonzuau et al. 2002, Goldstein 2009). Etzkowitz (1998) szerint normatív változás ment végbe a tudományban, és a kutatók már nem feltétlenül hisznek többé az elefántcsonttorony szükségességében. Mindazonáltal az egyetemeken lezajló vállalkozói fordulat bizonyos kockázatokat is magában hordoz. A titoktartás és a publikáció késleltetése veszélyeztetheti a nyílt tudomány normáit. Louis és szerzıtársai (2001) úgy találták, hogy az aktívabban vállalkozó tudósok hajlamosabbak visszatartani információt mások elıl. Goldstein (2007) eredményei alátámasztják ezt a nézetet; arra az következtetésre jutott, hogy a vállalkozói tevékenységek tudományos eredmények cseréjére gyakorolt negatív hatása a spin-off alapítás ellen hat. Bok (2003) is úgy véli, hogy a túlzott titoktartás hátrányos. A tudományos teljesítmény publikációk számában mért csökkenése jó közelítés lehet a publikáció késleltetésének bizonyítására. Max Planck igazgatókkal kapcsolatos kutatásában Buenstorf (2009) úgy találta, hogy a találmány felfedezése után inkább a publikációk számának növekedése figyelhetı meg, ami összhangban van Lowe és Gonzales-Brambila (2008) eredményeivel is. Úgy tőnik, hogy az intézeti normák alapvetı hatással bírnak a vállalkozói tevékenységekre (Louis et al. 1989), ami összhangban van Renault (2006) eredményeivel, amelyek szerint az intézeti szint nagyobb hatást gyakorol a kutatók vállalkozói aktivitására, mint az egyetemi stratégia és gyakorlat, hiszen az alkalmazási és elıléptetési döntések az intézeti szinten születnek. Az általános akadémiai és üzleti környezet tényezıi is hatással lehetnek a vállalkozói tevékenységekre. A technológia transzfer növelését célzó kutatási pályázatok és támogatási programok megfelelı eszköznek tőnnek a 5

10 tudástranszfer elısegítésére (Vohora et al. 2004), de bizonyos veszélyekkel is együtt járnak, amelyeket célszerő szem elıtt tartani. Koschatzky és Hemer (2009) szerint a start-upoknak juttatott közvetlen támogatások olyan vállalkozások kialakulásához vezethetnek, amelyek az üzleti környezettıl távol mőködnek. Meyer (2003) is úgy véli, hogy a több éves spin-off támogatás nem feltétlenül eredményez önfenntartó vállalkozásokat. A könnyen elérhetı anyagi támogatás túlzott infrastruktúra és személyi kapacitások kiépítéséhez vezethet. Általánosan elterjedt nézet, hogy a Bayh-Dole törvény 1 nyitotta meg az utat az amerikai egyetemek vállalkozói tevékenységei elıtt, különösen a licenszelés területén. Ennek ellenére nem minden egyetem ragadta meg a lehetıséget és nem növelte jelentısen tevékenységét, míg mások stratégiákat alkottak a kutatók magatartásának befolyásolására (Goldstein 2009) és technológia transzfer irodát hoztak létre a kínálkozó lehetıség teljes kihasználására. Jelentıs különbségek vannak tehát az egyetemek vállalkozói politikájában. Renault (2006) az ösztönzık (mint például a bevételek megosztása) fontosságát hangsúlyozta, Klofsten és Jones-Evans (2000) szerint az egyetemi nyomás azonban negatív hatással lehet a cégalapításra. Az amerikai egyetemek technológia transzfer stratégiáinak elemzése során Feldman és szerzıtársai (2002) azt találták, hogy a nagyobb technológia transzfer tapasztalattal rendelkezı egyetemek egyre inkább a társaságban történı részvénybirtoklást helyezik elıtérbe a licenszelés helyett, ami azzal függhet össze, hogy tisztában vannak az egyetem és a vállalat érdekeinek egyesítésében rejlı elınyökkel, még akkor is, ha a részvény általi megtérülés lassabb és kockázatosabb. Amint azt már említettük, a Bayh-Dole törvény 1980-as elfogadása óta az USAban robbanásszerően növekedett a technológia transzfer irodák száma. Ezen szervezetek célja a technológia transzfer elımozdítása, és tapasztalatuk valamint szakértelmük jelentısége még nagyobb, ha az egyetem-ipar kapcsolatok gyengék (Colyvas et al. 2002). A technológia transzfer iroda szervezeti felépítése és finanszírozása is szerepet játszhat, hiszen az önfenntartó TTI-k az azonnali jövedelemnek köszönhetıen inkább a licenszelést támogatják. A tudományos parkok célja a technológia transzfer támogatása, a regionális fejlıdés elımozdítása, jövedelemtermelés az egyetem számára és a kutató intézetek és ipari partnerek közti hálózati együttmőködések elısegítése (Kleinheincz 2000). Az innovációs rendszer fontos elemei lehetnek, amennyiben részei egy nem-lineáris, heterogén inkubációs, kutatási, innovációs, üzleti hálózatnak és társadalmi céloknak (Etzkowitz et al. 2005; 423. p.). Szerepet 1 Az 1980-ban az Amerikai Egyesült Államokban hozott törvény értelmében a szövetségi forrásokból támogatott kutatások eredményeinek szellemi tulajdonjogát az egyetemek birtokolják (Franzoni és Lissoni 2009). 6

11 játszottak az Oxfordshire-i régió sikerében is, amelyben a brit megyék közt a legtöbb ilyen intézmény található (Lawton-Smith és Bagchi-Sen 2008). A kockázati tıke elérhetıségének hiánya alapvetı hátrány, amellyel a spin-off társaságok szembesülnek, oka pedig a keresleti és a kínálati oldal eltérésében gyökerezik, mivel a TTI-k már korán bevonnának kockázati tıkét, azonban a kockázati tıkések a magvetı tıke utáni lépésben kapcsolódnának be inkább (Wright et al. 2006). 3. Empirikus elemzés Tanulmányunkban a kutatók spin-off alapítás mögött meghúzódó tudományos motivációit kutatjuk, és azokat a tényezıket, amelyek befolyásolják ezeknek a motivációknak a megvalósítását. A tudományos és vállalkozói területek közti eltérések kiküszöbölésének érdekében egy területre koncentráltuk; a biotechnológiára. A Magyar Biotechnológiai Szövetség, a Magyar Spin-off és Start-Up Egyesület és technológia transzfer irodák munkatársainak javaslata alapján elkészített cégeket tartalmazó listánkat kiegészítettük, korrigáltuk különbözı területek szakértıinek tanácsai alapján. A huszonkét társaság lefedi a hazai cégek többségét, amelyek megfelelnek kiválasztási kritériumainknak (biotechnológia, egyetemi alapító). Tizennyolc kutatóval készítettünk interjút (három fı az interjúztatási idıszak alatti külföldi út vagy egyéb elfoglaltság miatt nem tudott, egy fı pedig nem kívánt részt venni a kutatásban). Öt budapesti és tizenhárom vidéki egyetemi vállalkozóval készítettünk strukturált interjút, amelyek harminc-kilencven percet vettek igénybe. A budapesti kutatók az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Szent István Egyetem és a Semmelweis Egyetem munkatársai. Öt kutatóval a Debreceni Egyetemen találkoztunk, öttel a Pécsi Tudományegyetemen, hárman pedig a Szegedi Egyetem alkalmazásában állnak. Mindannyian ügyvezetı vagy tudományos igazgatói (vagy azzal egyenértékő) pozíciót töltenek be a cégben, vannak köztük fizikusok, kémikusok, állatorvosok, és a megkérdezettek több mint egyharmada orvos. A legrégebbi céget 1992-ben hozták létre, a legfiatalabbat 2008-ban. Érdekesség, hogy az öt pécsi cégbıl négyet még a kilencvenes évek elsı felében alapítottak, míg a legfiatalabb társaságok Debrecenben voltak, mindegyiket 2005-ben vagy azt követıen jegyezték be. A társaságok a biotechnológia és az orvosi mőszergyártás területén tevékenykednek. Az alapítok kora is nagy változatosságot mutat; egyharmaduk 40 év alatti, nyolcan év közöttiek, négyen pedig 60 évnél idısebbek. Három társaság az orvosi mőszergyártás területén mőködik (sebészet, gasztrotonometria és allergológia), egy cég orvosi biológiai és biotechnológiai kutatásokat végez, valamint bioinformatikai szoftvereket fejleszt, egy a 7

12 genomikával kapcsolatos területeken, három diagnosztikai eszközöket, molekulákat fejleszt, egy toxikológiával foglalkozik, kettı az élelmiszeriparhoz, hat pedig a gyógyszergyártáshoz és rákellenes terápiák kidolgozásához kapcsolódik, egy társaság pedig a gaméta- és embriómanipuláció területén aktív. A társaságok közel fele kettı vagy kevesebb alkalmazottal mőködik, ami azzal lehet összefüggésben, hogy viszonylag fiatal cégekrıl van szó és/vagy alvállalkozókat foglalkoztatnak, azonban öt cégnek 10-nél is több munkatársa van. Nehéz meghatározni, hogy mennyire sikeresek ezek a társaságok, különösen, mivel némelyik nagyon fiatal. Tekintve azonban, hogy a biotechnológia nem tipikus nagyfoglalkoztató, valószínősíthetjük, hogy a több mint 10 alkalmazottal rendelkezı öt cég nagyon sikeres, továbbá az interjúk alapján feltételezzük, hogy további négy társaság profitábilis vagy biztos önfenntartó. Két cég a fejlesztés fázisában van, azonban mőködési területükön átütı erejő újdonságnak ígérkezik találmányuk. 3.1 A klasszikus egyetemi vállalkozók Nyolc klasszikus egyetemi vállalkozót azonosítottunk a kutatás során. Ezen kutatók többsége kiváló publikációs és citációs teljesítménnyel rendelkezik, tudományos munkásságuk nemzetközileg is ismert. Általában az egyetemi ranglétra felsı szegmensében foglalnak helyet, és többségük saját kutatócsoportját vezeti. A spin-off létrehozásával tudományos tevékenységük kiterjesztésére törekszenek. A cégek fókuszálhatnak olyan termék vagy technológia fejlesztésére, amely egy ötleten alapul, de célozhatják szélesebb termékpaletta kialakítását is. Amennyiben a vállalkozás szolgáltatásokat is nyújt, azt nem mint fı tevékenységet végzi, hanem a tudományos kutatás támogatása érdekében. A pénzügyi ösztönzık nem játszanak alapvetı szerepet, bár egyikük lényeges motiváló tényezıként említette. A pénzügyi eredményt általában csak az üzleti siker mércéjeként tartják fontosnak, nem pedig önmagában vett cél. Az egyetem és a cég szimbiotikus kapcsolatban állnak. Ahogyan az egyik kutató említette: Óriási a szinergizmus az egyetem és a vállalkozás között. Csaknem mindegyikük az akadémiai munkát részesíti elınyben, de a cég is nagyon fontos. Kedvelik az egyetemi légkört, néhányan még nyugdíj után is tovább dolgoznak az egyetemen. Egyesek úgy gondolják, hogy nyugdíj után inkább a céggel fognak aktívabban foglalkozni. Többnyire ık vagy MBA végzettségő társuk tölti be a CEO szerepet a vállalkozásban, legalábbis kezdetben, azonban a cégfejlıdés egy bizonyos fokán 8

13 általában megfelelı szakértıkkel bıvítik a menedzsmentet, néha pedig professzionális menedzsereket alkalmaznak. Ennek okaként leggyakrabban nem a szükséges tudás hiányát említik. Jóllehet döntı részük nem részesült üzleti képzésben, azonban többségük rendelkezik bizonyos üzleti gyakorlattal ipari szerzıdéses kutatás vagy tanácsadási szolgáltatás révén. Továbbá mindannyian rendelkeznek projekt menedzsment gyakorlattal, tehát már szereztek némi betekintést a pénzügyi adminisztrációba, bejáratott könyvelıi és ügyvédi kapcsolatokkal rendelkeznek. A professzionális menedzsment felvételének leggyakoribb oka az idıhiány, amivel egy szint után minden kutató szembesül. Általában úgy érzik, hogy a projektek adminisztratív és pénzügyi menedzsmentje túlságosan sok idıt vesz el, ezért a cégfejlıdés egy bizonyos fokán bölcsebb dolog, ha professzionális menedzsmentet alkalmaznak. A második lépcsı tehát, amikor a menedzsment feladatokat szét kell választani a szakmai feladatoktól. A legtöbb kutató ebben a csoportban hosszabb-rövidebb ideig tanult vagy akár dolgozott is külföldön, és nemzetközi partnereikkel ma is tartják a kapcsolatot. Néhányan találkoztak példaképnek számító egyetemi vállalkozóval külföldön, és ez akkor különösen nagy jelentıségő, ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon csak nagyon kevés sikeres példa található. Azonban az a néhány igyekszik segíteni kollégáit és akár tanácsadói pozíciót is vállal a fiatalabb kutató cégében. Fontos, hogy ezen csoport több tagja is mélyen beépült nemzetközi kutatási hálózatokba és rendszeres kapcsolata van külföldi kollégáival. Ezek a kapcsolatok általában látogató kutatói pozíciókból származnak, amelyeket olyan kiváló kutatóközpontokban töltöttek be, mint a svédországi Karolinska Intézet, a Californiai Egyetem San Franciscóban, a Madison Egyetem Wisconsinban, vagy pedig olyan cégeknél, mint a Genentech. Egyiküknek még egy Nobel-díjas kutatóval is alkalma nyílt együtt dolgozni. Az egyetemi hálózatok fontos szerepet játszanak a start-up folyamatban. Néha már a cégalapítás ötlete is egyetemi kollégákkal folyatatott beszélgetés során merült fel. Más esetekben az egyetemi hálózat és kapcsolatok a cég fejlesztésében segítettek. Olyan eseteket is megfigyeltünk, ahol az egyetemi kapcsolatok egyben üzleti kapcsolatok is voltak, ahol a külföldi tudós is spin-off alapító és együttmőködik a vállalattal. Az egyetemi kapcsolatok intenzitása és kiterjedése gyakran nemhogy csökken, hanem nı a cégalapítás után, hiszen azok néha közös kutatásokat és társszerzıs publikációkat eredményeznek. Néhány esetben korábbi szerzıdéses ipari megbízásokból származó üzleti kapcsolatok is fontos szerepet játszanak a start-up fázisban is. 9

14 Az üzleti kapcsolatok személyes kapcsolatrendszeren, külföldi kutatói kapcsolatokon keresztül fejlıdtek, cikkek és szakmai kapcsolatok alapján. A publikáció késleltetése természetesen idırıl-idıre elıfordul a szabadalmaztatási folyamat során. Ezt néha problémaként említik, azonban az esetek többségében elfogadják ennek szükségességét és nem tekintik a tudományos munka fontos gátjának. A publikációk terén elıfordulhat némi késés, amit a szabadalmi védettség megszerzése tesz szükségessé, de minden eredményt publikálunk. A titoktartással kapcsolatban sem jelentkezett különösebb feszültség, annak ellenére sem, hogy a cégek egy részénél formalizált titoktartási politika van érvényben. A kutatók általában megosztják kutatási ötleteiket egyetemi munkatársaikkal (akik gyakran a cégben is kollégáik), mivel a bizalomra épülı légkör alapvetı fontosságú a tudományos kutatásokban. Néhány esetben a céges kutatással kapcsolatos ötleteiket inkább vállalkozásbeli kollégáikkal beszélik meg. Ezt azonban egyetemi kutatótársaik is megértik és elfogadják, így nem vezet feszültséghez vagy bizalmatlansághoz. Ez azzal is összefügghet, hogy az egyetemen végzett alapkutatási tevékenységet elválasztják a vállalkozás keretein belül végzett alkalmazott kutatástól, így az egyetemi kollégák nem érzik úgy, hogy hátrányos helyzetbe kerülnek, ha nem jutnak birtokába minden céggel kapcsolatos ismeretnek. A szabad információáramlás és a tudáscsere bizonyos mértékig a vállalkozó kutatónak is elınyös, hiszen az egyetemeken hatalmas általános és speciális tudás halmozódott fel, és könnyen elıfordulhat, hogy egy bizonyos területen felmerülı kérdést az adott területen szakértı egyetemi kolléga tud megválaszolni. Az egyik egyetemi kutató a következıképp festette le a hazai szellemi környezetet: A magyar mentális és szellemi atmoszféra kedvez idehaza a biotech cégeknek. Ezen csoport vállalkozó kutatói az egyetemi intézeti normákat támogatóként ítélik meg a vállalkozói tevékenységek szempontjából. Néhány kolléga támogatja a vállalkozást, az egyetemi vállalkozók pedig az egyetemmel közösen nyújtanak be pályázatokat. Az állami kutatási alapok és támogatások fontos szerepet játszanak a cégek létrejöttében. A másik fontos bevételi forrást a szerzıdéses kutatás jelenti. A legtöbb cég képes lenne eltartani önmagát az értékesítési és szolgáltatási bevételekbıl, csupán kettı szorul állami támogatásra, mivel még nem vezették be a piacra az egyébként rendkívül ígéretes technológiáikat. Pusztán ebben a két cégekben van jelen kockázati tıkés vagy üzleti angyal ebben a csoportban. Az összes többi egyetemi vállalkozó egy kicsit szkeptikus a kockázati tıkét illetıen, 10