Összefoglalás a Magyar Elektrotechnikai Egyesület centenáriumi éve A villamosítás évszázada - a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Évszázada

Átírás

1 Összefoglalás Kovács Ferenc: Villamos hálózatrendszerünk kialakulásának és fejlesztésének műszaki háttere figyelemmel a nemzetközi hálózati kapcsolatokra A magyar hálózatrendszer fejlődési periódusai a helyi villamosítások korszakától az UCPTE rendszerhez való csatlakozásig. A különböző kis- és középfeszültségű szintek kialakulása. A kv-os vezetékek megjelenése. A feszültségszintek egységesítése, szerepük átalakítása. A 400/120/20 kv struktúrára való átállás elvi alapjai és gyakorlati megvalósítása. A nemzetközi hálózati kapcsolatok, rendszerautomatikák kiépítése. Dr. Bencze János, Vinkovits András: A magyar energiapolitika alapjai, az energetika üzleti modellje Az évi választásokat követően az új kormány a megváltozott viszonyokra való tekintettel az energiapolitika megújítását határozta el. Az 1993-ban kodifikált energia politika meghirdetése óta a körülményekben" számos, jelentős váttozás következett be (privatizáció; EU csatlakozási igényünk és az új EU direktívák, stb.), szükségessé vált tehát a pályamódosítás", hogy eleget tudjunk tenni az elkövetkezendő időszak követelményeinek, kihívásainak. Az elkészült modell a viták kereszttüzében csiszolódott, érlelődött. Egyesek túl liberálisnak vélték, mások túl konzervatívnak. (Ahogy ez lenni szokott!) Ezek a viták azonban alapvetően jót tettek a modellnek. Sok új érdekes és hasznos információt adtak kidolgozóinak, gondozóínak. A közel fél éves egyeztetés és vita sorozatot követően, a szokásos államigazgatási eljárás szabályainak megfelelően jutott a Kormány elé. A Kormány az energetika üzlet modelljét, az erőmű létesítési tervvel együtt július 27-i ülésén megtárgyalta, jóváhagyta. Pálfy Miklós: Napelemes Áramforrások II. A napelemes rendszer minden egyes alkotó elemének eleget kell tennie minőségi és megbízhatósági követelményeknek mert, ha csak egy hibás eleme van az egyébként tökéletes rendszernek, ez a teljes rendszer minőségét korlátozza. A napelem moduloknak a nemzetközi szabványoknak meg kell felelnie és a megfelelést igazolni kell. Az akkumulátor üzemének legfontosabb sajátossága az önálló napelemes rendszerekben a ciklikusság. A napi ciklusra szuperponált szezonális ciklus a mérsékelt sugárzási időszakokkal függ össze. Mindezek egyéb működési jellemzőkkel (környezeti hőmérséklet, áramerősség, fezsültségek stb.) együtt befolyásolják az élettartamot és a karbantartási követelményeket. Dr. Sibalszky Zoltán: A450. Munkabizottsági Ülés elé A Magyar Eiektrotechikai Egyesület Villamosság a Mezőgazdaságban" munkabizottsága a mezőgazdaság villamosításával foglalkozó társadalmi szervek közül az elsők közt alakult meg 1953-ban. így most érkezett el ahhoz, hogy megünnepelhesse a munkabizottság 450. Ütését. Dr. Kovács Károly: Az instabus EIB rendszer II. Topológia, fizikai címzés Az instabus EIB rendszer egy decentralizált buszrendszer, ahol minden buszrésztvevő egyenrangú és minden résztvevő kommunikálhat a másikkal. Ehhez a buszrendszerhez olyan topológiai kialakítást kell választani, amelynél az információs káosz elkerülhető. Ezért a rendszer több hierarchikus szintre van osztva. Somorjai Lajos: A Magyar Elektrotechnikai Egyesület szerepe a hazai villamossági szabványosítás területén az elmúlt közel száz év folyamán A szerző történelmi áttekintés keretében a század elejétől bemutatja a villamos szabványosítás születését és abban az egyesület kezdeményező, alkotó szerepét. Tárgyalja a legfontosabb elektrotechnikai szabványok egyesület általi kidolgozását. Összefoglalja az államosítás utáni időszak szabványügyi helyzetét. Ismerteti a nemzeti szabványosítás előttünk álló feladatait az új struktúrának megfelelően. Kitér az egyesület célkitűzéseire is. PhD. Schmidt István, Vincze Gyuláné dr, dr. Veszprémi Károly. Seller Balázs: Szinkron szervóhajtás hiszterézises adaptív áramvektor szabályozásai A szinuszmezős szinkron szervomotor vektoros hiszterézises ISZM áramszabályzást tárgyalja a cikk. Számítási módszert mutat be, értékeli a számítási eredményeket. Sulyok Zoltán, Bertalan Zsolt: A liberalizált villamosenergia-piaci környezet új fogalmai A várhatóan megnövekvő kereskedelmi tevékenység biztonságos és üzletileg mind a szállító, mind a kereskedő számára, előnyös lebonyolításához megfelelő információval kell ellátni a villamosenergia-kereskedelem műszaki és kereskedelmi résztvevőit. Az információknak mindenki számára elérhetőnek, átláthatónak, jól felhasználhatónak, könnyen értelmezhetőnek és az eredményes üzletkötést elősegítönek keli lennie. A fenti cikkben közölt Szabad Átvivő Képesség közzétételével elérhető, hogy az üzletkötéssel foglalkozók olyan információhoz jussanak, amely legalább részben megfelel az előbbi követelményeknek. Sajnos a SZÁK közel sem elégséges a megbízható szállítási üzletek megkötéséhez, csak erre alapozni a lehetséges üzletek közül a legjövedelmezőbb kiválasztását nagy merészség lenne elsősorban időbeli változékonysága miatt. Azonban jelenleg nincs megbízhatóbb, vagy jobban felhasználható információ, ehelyett a SZÁK értékek időbeli változásának megbecslésével lehet a bizonytalanságot csökkenteni. Lőrincze Géza: A MTESZ információs hálózata az ezredforduló küszöbén A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége az es időszakban dolgozta ki a mai információs rendszerének alapjait. A MTESZ vezetése jó időben ismerte fel, hogy ha a szövetség eredményesen akar működni, akkor feltétlenül szüksége van korszerű informatikai eszközbázisra. Másfelől a szervezet profilja, tevékenységének jellege, a társadalomban betöltött szerepe is szinte kötelezővé tette a fejlesztést. Az IQSOFT Rt. és a Budapesti Műszaki Egyetem Informatikai Tanszékének bevonásával el is készült az induló koncepció, amelynek alapján 1995 elején tizenegy területi Információs Pult telepítésével elkezdődött a MTESZ hálózatának kiépítése. Meghatározó jelentősége volt kezdettől fogva és ma is van annak, hogy a MTESZ számára engedélyezték az akadémiai hálózat használatát a Magyar Elektrotechnikai Egyesület centenáriumi éve A villamosítás évszázada - a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Évszázada 310

2 OKLEVÉL A K.F nípinrűiltíimn mgzett k'vsio új.ágtrúl mimkíjmrt BRONZ TOLL-KÜLÖNDÍ J Ur Bencza JinosnaK az Elektrotechnika (SSierkesztűjéneK EOT>«k*"*a<* Kedves Olvasó! Idézet a Magyar Tudományos, Üzemi és Szaklapok Újságírói Egyesületének hírleveléből, a "Szakújságíró" júniusi számából (2. old.): "Bronz Toll Különdíjban részesült: Dr. Bencze János, az Elektrotechnika főszerkesztője "Nukleáris Energetika a 21. században" című sorozatáért. A cikkek átfogják az atomenergetika biztonsági kérdésinek technológiai, kutatási vonatkozásait, erről nyilatkoztatja még Teller Edét, Vajda Györgyöt és több más atomfizikust. Magasan kiemelkedő újságírói és szerkesztői teljesítménynek minősíthető szaklapjainkban." Eddig a hír! Ezt az elismerést szeretném megosztani a Magyar Elektrotechnikai Egyesülettel, magával a lappal, az Elektrotechnikával, annak munkatársaival, akik közreműködtek a sorozat sikeres megjelentetésében, és végül Önökkel Kedves Olvasók. Ahhoz, hogy ez a cikksorozat megszülethessen nagyon sok feltételnek kellett teljesülnie. Szükség volt erre a "közegre", fogadóképességre, amelyet az Egyesület, a Szerkesztőség és végül, de nem utolsó sorban a lap Olvasói jelentenek. Ha nincs fogadó készség, egy ilyen cikksorozat soha nem jelenhet meg. A siker egyik forrását Teller Ede professzor bevezető cikke jelentette, Ó adta meg az "alaphangot". Hiszen minden túlzás nélkül mondható, Teller professzor ma e szakma, az atomtechnika, az atomtechnológia legkiemelkedőbb személyisége. Ahhoz, hogy Őt sikerült megnyernünk a sorozat bevezetésére és méltatására, szükség volt arra, hogy e sorozat "mögött" egy olyan patinás, közel 100 éves Egyesület álljon, mint a Magyar Elektrotechnikai Egyesület és annak több mint 90 éves lapját Zipernowsky Károly Egyesületünk volt elnöke, az Elektrotechnika alapítója neve fémjelezze. E nélkül ez nem ment volna! Teller professzort követően, már egyszerűbb volt megnyerni az "ügynek" Vajda György akadémikust (aki szívesen "állt kötélnek") az Országos Atomenergia Hivatal Főigazgatóját, illetve Dr. Szatmáry Zoltán urat a BME professzorát, aki nagyon érdekes, színvonalas cikkével járult hozzá a sikerhez. Nem kívánok tovább magyarázkodni. Csak érzékeltetni szerettem volna a cikksorozat hátterét Legyen tehát ez a kitüntetés a közös munka, a közös múlt eredménye, szóljon ez mindannyiunknak, öregbítve ezzel is a 92 éves Elektrotechnika jó hírét. Örüljünk együtt! Dr. Bencze János évfolyam 9. szám 311

3 Villamos energia Villamos hálózatrendszerünk kialakulásának és fejlesztésének műszaki háttere figyelemmel a nemzetközi hálózati kapcsolatokra Kovács Ferenc I. Bevezetés Magyarországon az elektrotechnika úgyis mint tudomány, úgyis mint gyakorlati alkalmazás, egyaránt hosszú és jelentős múltra tekint vissza. A győri bencés gimnázium fizika szertárában Jedlik Ányos a világon elsőként dolgozta ki a dinamó elvet, a Ganz gyár műhelyeiből pedig Déri, Bláthy és Zipernowsky működése révén a világon elsőként került ki a zárt vasmagú transzformátor és az indukciós fogyasztásmérő. Valószínűleg ezek is szerepet játszottak abban, hogy az elektrotechnika, mint az ipari forradalom motorja, Magyarországon sok ember és döntéshozó helyzetben lévő szervezet fantáziáját ragadta meg. Ennek köszönhető, hogy Temesvár város vezetősége 1884-ben Európában elsőként döntött úgy, hogy a városban villamos közvilágítást valósít meg. Egyesületünk Villamosenergia Szakosztálya ennek 100 éves jubileumáról 1984-ben külön rendezvényen emlékezett meg. A temesvári villamosítást követően az ország több köszségében és városában valósult meg a különböző, főleg ipari célokra épült áramfejlesztőkre alapozott helyi villamosenergia-szolgáltatás. Az ország mai területén ez Mátészalkán valósult meg először 1888-ban. Ennek 100 éves évfordulójára az MVM által szervezett megemlékezés sorozat műszaki tudományos ülésszakának lebonyolításában Magyar Elektrotechnikai Egyesület is tevékenyen vett részt. Ezek a helyi villamos hálózatok egymástól függetlenül alakultak ki és fejlődtek ugyan, de mégis ezek révén elindult az ország villamosítása. Verebély László híres műegyetemi professzorunk Csonka-Magyarország villamosítása c ben kiadott művében már megjelentek az ország egészének szempontjai, az országgyűlés pedig 1934-ben törvényt is alkotott a villamoséneriga-el látásról. II. A fejlődés periódusai A fejlődés szakaszait többféle szempont szerint lehet csoportosítani. Mindegyik csoportosítás többé-kevésbé önkényes. Mi az alábbiakban olyan szempontból osztjuk a fejlődést szakaszokra, amelyek leginkább alkalmasak a hálózatok műszaki fejlődését alapvetően befolyásoló szempontoknak a bemutatására; Kovács Ferenc okl. gépészmérnök, az MVM nyűg. hálózati igazgatója, a MEH munkatársa, a MEE 1b. alelnöke Leklor: dr. Tomhor Antal okl. villamosmérnök, a MEE tagja 1. A helyi villamosítások korszaka Az egyes városokban, községekben általában valamilyen üzem energiaellátásának céljára épült "áramfejlesztő telepekre" alapozott, kezdetben elsősorban a közvetlen közelében lévő épületek villamosenergia-ellátására. A táplált hálózatot később általában bővítették, közvilágítást is szolgáltattak és gyakran a telep áramfejlesztő teljesítményét már a villamosenergia-szolgáltatás céljából bővítették. A fogyasztás növekedését elsősorban a villamosenergia-ellátásba bekapcsolt városok, községek számának növekedése jelentette. 2. Regionális hálózatrendszerek kialakulása A transzformátor elterjedése lehetővé tette a villamos energia nagyobb távolságokra való szállítását. Emiatt, valamint a kazán és a villamos forgógépgyártás fejlődése révén a városok, bányaüzemek és egyéb ipartelepek céljaira épülő erőművek teljesítményét nagyobbra lehetett választani a közvetlenül szükségesnél és távvezetékeken keresztül a szomszédos községeket, illetve körzeteket is el lehetett látni villamos energiával. így regionális hálózatrendszerek alakulhattak ki. Az 1934-ben kidolgozott Villamos Energia Törvény már szabályozta a villamos művek létesítésével és üzemeltetésével kapcsolatos alapvető feladatokat ben a városok teljes mértékben, a községeknek pedig kb. 30%-a volt villamosítva. Az elosztóhálózatokat 147 magántársaság kezelte. Ebben a szakaszban már az egyes villamos társaságok által kapott koncessziós területek villamos energia igénye miatt a korábbiaknál nagyobb teljesítményeket, nagyobb távolságra kellett szállítani. így megjelentek a főleg 35 kv-os gerincvezetékek, amelyek a 35 kv középfeszültségű állomásokat táplálták. A Hungária Villamossági Rt. pedig, amelynek Salgótartján Hatvan Szolnok térségére volt koncessziója, a hatvani és szolnoki transzformátor állomásainak táplálására 60 kv-os vezeték épült. Már 110 kv-os vezeték is épült ebben a szakaszban és ez, amint látni fogjuk átvezet a fejlődés következő szakaszába. A villamosenergia-igények csak lassan növekedtek, de ezen belül az ipari fogyasztás egyre jelentősebbé vált. 3. Az országos hálózatrendszer kialakulása és fejlődése a KGST felbomlásáig Az akkori viszonyok között nagyteljesítményű Bánhidai Erőműben termelt villamos energia elszállítására a 30-as években megépültek az előző pontban említett első 110 kv-os távvezetékek (Bánhida Budapest, Ül. Bánhida <5yőr Horvátkimle). Ezek egyrészt a kelenföldi erőművel együtt Budapest ellátását, másrészt pedig a Budapest Hegyeshalom vasútvonal villamosítását és az észak-dunántúli országrész teljesítmény ellátásnak segítését szolgálták ugyan, de az országos hálózatrendszer kialakulásának kezdete mégis csak 1949-re tehető. Ekkor ugyanis az akkor meglévő négy nagynak tekinthető 312 ELEKTROTECHNIKA

4 Villamos energia erőmű (Bánhida, Kelenföld, Ajka, Lőrinci) 110 kv-os távvezetékkel való összekötése és az országos Villamos Teherelosztó létesítése révén megindult a kooperációs üzem. A 30-as években épült ezen első 110 kv-os távvezetékek azonban mégis máig meghatározóak az országos hálózatrendszer szempontjából. E hálózatok csillagpontját ugyanis eltérően a Németországban és Ausztriában akkor is és ma is a 110 kv-os hálózatoknál alkalmazott kompenzált csillagpontú üzemtől hatásosan földelték. A jelenlegi 120 kv-os hálózatunk azóta is így üzemel és ehhez igazodik szigetelési szintje, automatika rendszere alkalmazott megszakítói és szakaszolói. Ebben a fejlődési periódusban alakult ki az ország 110 kv-nál nagyobb feszültségű alaphálózata számos vizsgálat, elemzés és alapos viták után, amelyek lényegét a következő fejezetekben mutatjuk be. Ezt a periódust még az is jellemezte, hogy a hálózat a magyar villamosenergia-rendszer egyre jelentősebb teljesítmény-forrásává is vált. Ennek első kis lépése a csehszlovák energiarendszerrel 1952-ben épített 120 kv-os Kisigmánd Érsekújvár közötti távvezeték volt, amely egyúttal kezdő lépése volt a KGST országok közötti nemzetközi kooperációnak is. Ezt 1954-ben a négyoldalú alumínium egyezmény megkötésekor a magyar, csehszlovák, az akkori keletnémet és a lengyel energiarendszerek közötti távvezetéki összeköttetések létesítése követte. Ezek voltak az előzményei a KGST országok egyesített villamosenergia-rendszere kialakulásának, amelyben a magyar villamosenergia-rendszer Csehszlovákia és a Szovjetunió villamosenergia-rendszerei felé kiépített 220 és 400 kv-os összeköttetések amelyet 1978-ban egy 750 kv-os összeköttetés is követett révén vett részt a KGST országok egyesített villamosenergia-rendszereinek párhuzamos üzemében. (A román energiarendszerrel is kiépült egy 400 kv-os szigetelt összeköttetés, amely 220 kv-on került üzembe és nem tudott jelentős szerephez jutni a rendszerek párhuzamos üzemében). A KGST országok ezen rendszeregyesülése szállításra orientált egyesülés volt. Ezek a tervszerű szállítások, amelyek alapvetően kelet-nyugati irányúak voltak, a rendszerösszekötő vezetékeket jelentősen igénybe vették, ami a kölcsönös kisegítéseknél gyakran a forrásoldali lehetőségeken túlmenő korlátokat jelentett, illetőleg szűk keresztmetszetek, stabilitási szempontból kritikus metszékek kialakulásához vezetett. A villamosenergiaipar irányítását végző NIM Villamosenergiaipari Igazgatóság, majd 1963-tól kezdve a Magyar Villamos Művek Tröszt a KGST országokkal történő párhuzamos üzem mellett az ország villamosenergia-ellátásának biztonsága érdekében arra törekedett, hogy minden szomszédos országgal megfelelő távvezetéki összeköttetése legyen. Ezen törekvések keretében amelyeknek gazdasági alapja a túlnyomórészt, vagy jelentős mértékben vízenergiával rendelkező, illetve hőenergiára alapozott rendszerek közötti kölcsönösen előnyös szezonális energia csere volt először a volt Jugoszláviával 120 kv-on, majd Ausztriával 220 kv-on épült ki összeköttetés. A Jugoszláv hálózattal való kapcsolatot az MVM 1987-ben 400 kv-os összeköttetéssel Bea 7S0kV. 22OkV I. ábra. A magyar villamosenergia-rendszer alaphálózala az eddigi legnagyobb csúcsterhelés évében 1989-ben is megerősítette, az osztrákokkal pedig még 1986-ban határidős megállapodást írt alá a kapcsolatok 400 kv feszültségszintre való emeléséről. Ezeknek az összeköttetéseknek, különösen pedig az osztrák kapcsolatnak a szezonális energia cseréken kívül nagy jelentőséget adott az, hogy akár a hazai, akár a hozzánk exportáló energiarendszerek üzemzavara esetén az UCPTE rendszeréhez nyitott ablakot. Ez az ablak ugyan a párhuzamos üzem lehetőségének hiányában csak meghatározott feltételekkel (irányüzem, szigetüzem) volt nyitható, de megadta a műszaki lehetőséget arra, hogy főleg az osztrák rendszer átviteli képessége, valamint a rendszerösszekötő vezetékek, illetve később a Wien Südost alállomásban lévő 600 MVA-es egyenáramú betét teljesítőképességének határáig a magyar energiarendszer üzemzavari kisegítést kaphasson az UCPTE rendszerből. Ebben a periódusban a villamosenergia-igények folyamatosan növekedtek. Az időszak első évtizedeiben a villamosenergiaigények a tízévenkénti megkétszerzeződésnek megfelelő, vagy annál is nagyobb mértékben növekedtek, ez az igénynövekedési ütem később lassult, 1979-ben pedig (második olajárrobbanás) trendváltozás következett be és az igények növekedése a következő 10 év átlagában kb. 3%-ra mérséklődött. Az eddigi legnagyobb villamosenergia-felhasználás 1989-ben volt (40680 GWh) 6553 MW csúcsterhelés mellett. Ennek átvételére, illetve a fő elosztási csomópontokba való szállításra szolgáló ben már nagyobb részben 400 kv-os alaphálózat (/. ábra) hosszúsága ekkor már meghaladta a 3000 km-t. A 120 kv-os főelosztó- TWh M) 2. ábra. Az ország villamosenergiafelhasználásának alakulása?0:~. EveK évfolyam 9. szám 313

5 Villamos energia hálózat hossza pedig közel 5000 km volt, a közép- és kisfeszültségű hálózatok hossza pedig meghaladta a km-t. Az ipari szerkezetváltás következtében ezután a villamosenergia-igények csökkentek és a mai napig nem érték el az évi értéket. A villamosenergia-igények több perióduson átnyúló növekedésének, illetve változásának grafikus ábrázolását a 2. ábra mutatja. 4. A hálózatrendszer fejlődése a KGST egyesített villamosenergia-rendszerének felbomlása után Az MVM a még 1989 végén megkezdett vizsgálatok után 1990-ben jelentette be csatlakozási szándékát az UCPTE-nek ben a lengyel, a cseh és a szlovák villamosenergia-rendszert üzemeltető társaságok is bejelentették csatlakozási szándékukat. A négy ország villamos művei még 1991-ben meg is állapodtak abban, hogy együttműködnek az UCPTE rendszerhez való csatlakozásban. Együttműködésük intézményes formájaként megalakították a CENTREL elnevezésű szervezetüket végén az európai KGST országok addigi rendszeregyesülése gazdasági problémák miatt kisebb módosítások után három részre szakadt. A VEAG (keletnémet), a CENTREL és egy Burstin környéki irányüzem alkotta a nyugati részt. Érdekes, hogy lényegében ezen térség párhuzamos üzeme, mint azt az előző pontban láttuk már 1954-ben megvalósult. így ez a párhuzamos üzem a KGST országok egyesített energiarendszere kialakulásának és felbomlásának egyaránt lényeges' lépése volt. Ez a különálló üzem jó lehetőséget nyújtott az UCPTE-vel való párhuzamos üzem feltételeinek fokozatos megvalósítására, illetve azok betartásának igazolására. Erre azért volt szükség, mert a KGST és az UCPTE országok villamosenergia-rendszerei egyesítésének alapvető célkitűzése más volt. A KGST országok rendszeregyesülése, mint arra már utaltunk szállításra orientált egyesülés volt. Az UCPTE országok rendszeregyesülése viszont kölcsönös kisegítésre orientált egyesülés, ahol a rendszerek közötti összeköttetéseket tervszerű energiaszállítás csak kis mértékben foglalja le, viszont megfelelő szabályozási rendszerre és teljesítménytartalékokra van szükség. A CENT- REL és a VEAG rendszerek önálló párhuzamos üzeme során az UCPTE-hez való csatlakozás műszaki feltételei fokozatosan megvalósultak és a VEAG 1995 szeptemberi csatlakozása után a CENTREL országok és így a magyar villamos-energiarendszer is október 18-án párhuzamosan kapcsolódhatott az UCPTE hálózatával. A párhuzamos üzem létrejötte utáni villamosenergia-igények az 1989-es év csúcsértéke alatt maradtak. Ezt TWó-ban a 2. ábra, teljesítményben pedig az alábbi táblázat mutatja. 1. táblázat Ugyanezekben az években az igénybevett import teljesítménye is csökkent. A csökkenés az évi 1850 MW teljesítményhez képest a 90-es évek végére kereken 1500 MW körül volt. Fentiekből láthatóan a hálózat által megoldandó feladat sem teljesítmény sem energia vonatkozásában nem érte el az 1989-ben már sikerrel teljesített szintet. Ez azonban csak a rendszer egészére igaz. A háztartási fogyasztás ezekben az években is növekedett, csak ez a növekedés nem tudta kompenzálni az ipari és kisebb mértékben az egyéb fogyasztásoknál bekövetkezett csökkenést. Az UCPTE-vel való sikeres párhuzamos üzem alapján az MVM Rt január l-jétől az UCPTE társult tagja lett. III. Jellegzetességek és megvalósított fejlesztések az egyes fejlődési periódusokban A villamoíenergia-átalakítások során születik és kerül a fogyasztókhoz. Az erőművek a különböző energiahordozókat alakítják át villamos energiává, az átviteli és elosztóhálózatok pedig a termelt villamos energia feszültségét alakítják át az ellátandó területről, a fogyasztók igényétől függő optimális értékűre. A fejlődés különböző periódusai során főleg az egymástól elszigetelt fejlesztések miatt különböző értékek alakultak ki elsősorban a villamos energia feszültsége, de a fejlődés kezdeti korszakaiban még az áramnem és a periódusszám vonatkozásában is. Az átviendő villamos energia teljesítménye döntő befolyást gyakorol az átvitel feszültségére, illetve az átvitel és az elosztás során szükséges feszültség lépcsőzésre, ezért a villamosenergia-igények alakulása és a fogyasztói létszám meghatározó a megoldandó feladatokra is. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül a fejlődés során megoldott lényegesebb feladatokra kísérelünk meg rámutatni. 1. Különböző kisfeszültségű hálózatok kialakulása és egységesítése A II. fejezetben bemutatott okok miatt a helyi kisfeszültségű hálózatok mindig a helyi áramforráshoz igazodtak. Ezért ezen hálózatok elvi rendszere, feszültségértéke és műszaki színvonala is igen eltérően alakult. A regionális feladatokat ellátó társaságok ellátási területükön belül már igyekeztek felfogásuknak és anyagi lehetőségeiknek megfelelő egységes rendszerek irányába haladni. Az egységesítés fő iránya a 380/220 V-os rendszer volt. Mégis a különböző villamos társaságokból megalakított Állami Villamosenergiaszolgáltató Vállalat (ÁVESZ) ben az alábbi típusú kisfeszültségű hálózatokat vehette számba: 2. táblázat. Az es években működő kisfeszültségű hálózatok 314 ELEKTROTECHNIKA

6 Villamos energia Ahogyan már a regionális vállalatok törekedtek az ellátási területükön való egységesítésre, úgy az ÁVESZ legfontosabb feladatainak egyike a 380/220 V-os rendszer általánossá tétele volt. Ez a feszültségszint már az AVESZ 1951-ben való megszűnésekor túlnyomóvá vált és az új villamosítások már mind ebben a rendszerben történtek. A teljes egységesítést az ELMŰ és a NIM Villamosenergiaipari Igazgatóság által ben alapított öt területi áramszolgáltató vállalat fejezte be a 60-as évek elején. 2. Középfeszültségű feszültségszintek A helyi energiafejlesztö telepekre alapozott körzeti villamosenergia-ellátás a helyi adottságoknak legjobban megfelelő feszültségen szállította a villamos energiát. Ezért a középfeszültségen is többféle névleges feszültségszint alakult ki (3. táblázat). 3. táblázat. Az es években működő középfeszültségű hálózatok (kv) E sokféle középfeszültség egységesítését már az egyes regionális koncessziókkal bíró vállalatok (Girt, OVIRT Hungária, RVKVSz, Pannónia, Eger-Gyöngyösvidéki Villamossági Rt. stb.) megkezdték. Az egységesítést az AVESZ, illetve a Villamosenergiaipari Igazgatóság súlyponti kérdésként kezelte. Az ebből a célból számba jöhető névleges feszültségszintek a 10 kv, a 20 kv és a 35 kv voltak, mivel ezekre a feszültségekre volt hazai készülékgyártás, ezek a feszültségek feleltek meg a magyar szabványnak és.a meglévő hálózatok döntő része ezen névleges feszültségekre épült. A szabadvezetékeknél a 10 kv-os változat kiesett, mivel a 20 kv-os vezeték a 10 kv-oshoz képest kétszeres átviteli teljesítményre alkalmas, létesítési költsége pedig alig drágább. A 20 kv-t választását indokolta az is, hogy az üzemben lévő 20 kv-os vezetékhossz a teljesen középfeszültségű vezetékhossz legnagyobb tételét jelentette, valamint az is, hogy a hosszban utána következő 15 kv-os hálózatot olcsó és egyszerű eszközökkel lehetett 20 kv-ra átalakítani. így a szabadvezeték hálózatnál az egységesítés 20 és 35 kv-on alakult ki. A 35 kv-os vezetékek a 20 kv-os hálózat csomópontjaiba szállították a villamos energiát. Üzemük biztonságának fontosságát mutatja, hogy az ÁVESz ezekre a vezetékekre T leágazás létesítési, tilalmat rendelt el. A kommunális fogyasztókat ellátó kábelhálózatoknál a meglévő adottságok, illetve kábelgyártási okok miatt az egységesítés elsősorban 10 kv-on, rövid vezetékhosszúságú hálózatoknál 20 kv-onjött létre.' 3. A kv-os vezetékek megjelenése A II./3. pontban bemutattuk a 100 kv-os országos hálózat kialakulásának kezdetét. A Villamosenergiaipari Igazgatóság és az ERŐTERV vizsgálatai alapján a hálózat feszültségét 1952-ben 120 kv-ra emelték. Ehhez az akkor meglévő hálózatokon csak üzemviteli intézkedéseket kellett tenni, az új létesítményeket pedig már erre a feszültségszintre tervezték. E feszültségemelésnek hátránya volt, hogy a 120 kv nem illett bele a nemzetközileg elfogadott feszültségszint sorba. Emiatt az ezen a feszültségszinten kiépített nemzetközi hálózati kapcsolatainknál 100/120 kv-os booster transzformátorokat kellett alkalmazni. Előnye volt viszont az, hogy a hálózat átviteli képessége növekedett, a hálózati veszteség csökkent. Ez, valamint az a helyzet, hogy az erőművi gépnagyságok 1966-ig a 32, illetve az 50 MW-os nagyságrendben maradtak, lehetővé tette, hogy a 120 kv-os hálózat sokáig el tudta látni az alaphálózat feladatát. Az alaphálózat fejlesztési költségeinek csökkentése érdekében az 50-es évek közepén a Villamosenergiaipari Igazgatóság a viszonylag kis fajlagos terhelésű Tiszántúl ellátására 120 kv helyett 60 kv-ot tervezett. Néljány vezeték és állomás ilyen feszültségre való megépítésével szerzett tapasztalatok után a terhelések erőteljes növekedése miatt ezen az országrészen is a 120 kv töltötte be az alaphálózat szerepét. A terhelések növekedése miatt szükség volt a 120 kv-os hálózat fejlesztésének és a 120 kv-nál magasabb feszültségszint bevezetésének vizsgálatára, vagyis az egységes szemléletű hálózattervezésre. Ezt ezen munka kezdetén egy-egy, később néhány iparigazgatósági, illetve ERŐTERV-es mérnök végezte. így alakult ki a manuálisan vezetett "transzformátor táncrend", amely a fejlődő 120 kv-os hálózat 120/középfeszültségű transzformátorokkal való gazdaságos ellátását tette lehetővé és született az a döntés, hogy az 1953-ban üzembe helyezett Vác Bystricsány közötti 120 kv-os összeköttetés 220 kv-ra átépíthetően épüljön meg [2]. Ez az átépítés 1959-ben meg is történt és ezzel megkezdődött az alaphálózat 220 kv-on való fejlesztése. 4. Hálózatok rekonstrukciója A villamosenergia-igények növekedése különösen a régebben épített kisfeszültségű hálózatokon egyre több feszültségproblémát okozott. A Villamosenergiaipari Igazgatóság által ban elvégeztetett hálózati mérések azt mutatták, hogy a téli csúcsterhelési időszakban a kommunális transzformátorkörzetek közel 40%-ban kisebb volt a feszültség a hálózatok végpontjain a névleges feszültség 90%-ánál. Ezért az Igazgatóság a Villamos Hálózati Szolgálat közreműködésével rekonstrukciós munkákat indított el, amelynek eredményeképpen az Áramszolgáltató Vállalatok folyamatosan csökkentették a rossz feszültségű körzetek számát. E rekonstrukció elsősorban a feszültségjavítást szolgálta, de különösen a háború előtt épült vezetékeknél mechanikai rekonstrukcióra, fázisszám növelésre is szükség volt. Ezeket a munkákat jelentősen elősegítették az ÁVESz, illetve később a HÁTERV által készített típustervek. 5. Az MVMT megalakulásával elindított és megvalósított fejlesztések Az MVMT-nek az Iparigazgatóság egyes részeiből, az Erőmű Trösztből, a HÁTERV keretében működő Villamos Hálózati Szolgálatból 1963-ban történt megalakításával először fordult elő a hálózatok fejlődésében, hogy az összes feszültségszint fejlesztésének irányítása az ország egész területére vonatkozóan egységes lett. Ily módon figyelembe lehetett venni az egyes hálózatrészek egymásra való hatását, az egymásnak helyenként ellentmondó adottságokat, a fejlődés által kiváltott hatásokat. Mód nyílt arra, hogy ne csak részoptimumokat határozzunk meg, hanem a hálózat egészének a fejlesztést és az üzemvitelt egyaránt figyelembe vevő optimumát keressük. Ugyanakkor a folyamatosan növekvő energia igények miatt ellentmondások is kialakultak a fejlesztések elvi iránya tekintetében. Ennek lényege az volt, hogy a villamosenergia-igények növekedését a hálózat egyenértékeit műszaki jellemzőinek növelésével, az üzemviteli létszám növelésével nem lehet, de nem is célszerű és gazdaságos követni. Ezen ellentmondás feloldására az MVM több, részben egymásra épülő műszaki programot indított el évfolyam 9. szám 315

7 Villamos energia Ezeket az alábbiakban azzal foglaljuk össze, hogy az egymásra épülő programok kivételével azok egyidejűleg folytak és igényelték a hét hálózati vállalat szoros együttműködését és részvételét a programok kidolgozásában. Ennek fontos szervei voltak a hálózati főmérnöki értekezletek, valamint az MVM Hálózati Igazgatóságán bevezetett zsürizési rendszerek, illetve kidolgozott irányelvek. E műszaki programok véglegesítésében Egyesületünknek is fontos szerepe volt. A Villamosenergia Szakosztály által 1963 után szervezett Vándorgyűlések mindegyike olyan fejlesztési, illetve üzemviteli elképzeléseket tárgyalt meg, amelyek vonatkozásában a Vándorgyűlésen kialakított álláspontok vagy magát a döntést, vagy a végrehajtás módját befolyásolni tudták. Többször előfordult, hogy az álláspontok kialakításával nem lehetett megvárni a Vándorgyűlések szokásos időpontját Ilyenkor a Villamosenergia Szakosztály célankétokat szervezett. így az Egyesület minden olyan kérdésben, amelyben a hálózat érdekei azt megkívánták, társadalmi hátteret tudott adni a döntések elfogadásához, illetve az azokból fakadó anyagi következmények megteremtéséhez. Ennek a tervgazdálkodási rendszerben igen nagy jelentősége volt. 5.1 Feszültségszintek szerepének átalakítása, új feszültségszintek bevezetése A folyamatosan növekvő energiaigények következtében folyamatosan növekedett a 20 kv-os hálózatokba betáplálandó energia, ezért jelentősen növekedett a 35 kv-os hálózat is. A 35/20 kv-os állomások általában 6,3 MVA alatti teljesítmény betáplálását tették lehetővé, így azok viszonylag hamar telítődtek. Ezért a 60-as évek elején egyre jobban kiütköztek a két egymáshoz közel lévő feszültségszint problémái. A 120 kv-os és a 220 kv-os feszültségszintek közelsége miatti problémák ekkor még nem mutatkoztak meg ilyen határozottan, de a 35/20 kv-os feszültségszinteken felmerülő nehézségek az egész hálózatrendszert együtt tekintve többek figyelmét ráirányították a 220 kv és a 120 közelségére is. Ezért elemezni kezdtük az ország energiaellátásánál kialakítandó optimális feszültséglépcsők kérdését. A munka elméleti és gyakorlati irányban egyaránt folyt. Az elméleti vizsgálatok során jelentős egyszerűsítések feltételezésével meghatároztuk a terhelés függvényében a távvezetékek hatótávolságát, ellátási területüket úgy, hogy az egyes letranszformálási pontok által ellátható területek csak összeérjenek, de egymást ne fedjék át. Ezekből a feszültséglépcsőzés célszerű arányára 1 ;3-4 körüli érték adódott [14]. Ezt az értéket a feltételezett egyszerűsítéseken kívül még több műszaki és gazdasági tényező befolyásolja ugyan, de mégis igen értékes alapot adott a követendő út irányának meghatározásához. A gyakorlati munkát egyrészt az MVM Hálózati Igazgatósága által kidolgozott Hálózatfejlesztési Irányelvek [5] alapján a hat területi áramszolgáltatónál kidolgozott területi hálózatfejlesztési tanulmányok, másrészt az MVM megbízásából és az általa kimunkált várható csomóponti terhelések alapján az Erőterv által készített alaphálózati tervek jelentették. Ezen munkák során jelentős vitapontok alakultak ki. Ezek lényege az volt, hogy lehet-e együttesen vállalni a meglévő adottságokat is figyelembevéve azt, hogy a 35 kv helyett a 120 kv legyen a főelosztóhálózat feszültsége, valamint azt hogy a 120 kv fölé kialakítandó alaphálózat feszültségeként a már elindított 220 kv-os fejlesztést 400 kv-ra feszültségszinttel összefüggő műszaki problémák jelentették mint pl. a zárlati teljesítmények, a szigetelési szintek növekedése, új feszültségáttételű transzformátor sorozatok kialakítása, hanem az, hogy a 35 kv-hoz képest a 120 kv, a 220 kv-hez képest pedig a 400 kv lényegesen drágább. Az elméleti vizsgálatok már említett egyszerűsítések alapján azt mutatták, hogy egy adott alállomás kör alakúnak feltételezett ellátási területének sugarára a terhelések növekedésére csak a 4. gyök alatt van befolyása. Az Áramszolgáltató Vállalatok területi, az Erőterv alaphálózati tanulmányai pedig azt mutatták, hogy kezdeti nagyobb költségek mellett éves távlatban a beruházási és üzemi költségek már a nagyobb feszültségek felé billentik a mérleget. Ugyanekkor megjelentek az energiarendszerünkben a 150, illetve a 200 MW-os eroművi blokkok és 400 kv-os feszültségszinten növekedett az import. A létesítendő alállomások költségeinek leszorítására lehetőséget nyújtottak a tipizálás kapcsán bevezetett, az elvi kapcsolási sémákra vonatkozó egyszerűsítések. A nagyobb feszültségű hálózatok üzembiztonsága nagyobb ugyan, de a megépítendő hálózathossz kevesebb és ezért különösen a 400 kv-os hálózat hurkai lassabban alakulnak ki. Az előnyök és a hátrányok mérlegelése alapján az MVM azt a koncepciót alakította ki, hogy a 220/120/35/20 kv-os struktúráról áttér a 400/120/20 kv-os struktúra fejlesztésére úgy, hogy a meglévő 35 kv-os, illetve 220 kv-os vezetékeket célszerűen felhasználja, de csak kivételes esetben bővíti. Ennek keretében 1965-ben 460 km hosszúságú 120 kv-os hálózatot és 8 db 120 kv-os állomást az OVIT-tól az Áramszolgáltató Vállalatoknak adott át, az OVIT és a GANZ Villamossági Művek segítségével megszervezte a területi áramszolgáltatóknak a közvetlenül földelt csillagpontú 120 kv-os berendezések üzemeltetésére és karbantartására való felkészülését. Az újonnan létesülő 120 kv-os vezetékek és állomások beruházását és üzemeltetését pedig ettől kezdve már a területileg illetékes áramszolgáltatók végezték. A 120 kv-os hálózat főelosztóhálózattá alakításának döntő éveit jellemző állomásépítéseket a 3. ábra mutatja. A 400 kv-os hálózat 3. ábra. A főelosztóhálózat átalakításának döntő évei fejlesztésénél ekkor amelynek során az OVIT-nak sikerült a még 220 kv-ra tervezett és már le is alapozott Martonvásár-Litér távvezetéket az oszloprendelések megváltoztatásával már 400 kvra megépíteni körűire terveztük az alaphálózat az (n-1) elvet kielégítő hurkoltsági fokát elérni [14]. Új feszültségszintként 1978-ban megjelent a 750 kv is. Ez a távvezeték és az albertirsai 750/400 kv-os állomás 5 ország közös beruházásában épült és a résztvevő országoknak az akkori Szovjetunióból származó importjának az átvitelére szolgált. Belső átviteli célra nem terveztük alkalmazni, amint akkor erről a hazai szaksajtóban és a CIGRE, illetve UNIPEDE konferenciákon egyaránt beszámoltunk. Az UNIPEDE Elosztási Tanulmányi Bizottságban szerzett információk alapján az MVM a 80-as években az érintettek figyelmét felhívta a 400/230 V-os kisfeszültségű áttérésre. A magyar szabványt ennek megfelelően már módosították, a közép/kisfeszültségű transzformátorokat ehhez igazodó meg- 316 ELEKTROTECHNIKA

8 Villamos energia csapolásokkal gyártják. Az áttérés hosszabb folyamata a régebbi és az újabb transzformátorok átrendezését kívánja meg Új elosztóhálózat! üzemviteli munkamódszerek kialakítása Az 50-es években a körzetszerelői munka nagy része az új bekapcsolásokon kívül a már bekövetkezett hibák elhárítására és az inkasszóval kapcsolatos munkákra terjedt ki. Mivel ekkor a körzetszerelőségek gyakorlatilag kizárólag kerékpárral, esetleg motorkerékpárral rendelkeztek, működési körzetüket csak néhány községre lehetett kiterjeszteni. Ennek a munkamódszernek a fenntartásával nem lehetett a folyamatosan bővülő 20 és 0,4 kv-os hálózatok üzemét a meglévő létszám lényeges bővítése nélkül megoldani. Erre akkor nem is volt lehetőség. A feladatoknak viszonylag csökkenő létszámmal való ellátására a rendelkezésre álló munkaórák felhasználásának alapvető megváltozatása nyújtott csak lehetőséget. A változtatás lényege a hibaelhárításra és az utazásra fordítandó munkaórák csökkentése és a fenntartási munkaórák növelése volt. Ezt csak több, részben egymásra épülő műszaki program beindításával lehetett megoldani. E tanulmány keretei nem teszik lehetővé ezek részletes ismertetését, ezért azokat csak címszószerűen foglaljuk össze. Rekonstrukció: Az Iparigazgatóság által 1957-ben elindított rekonstrukciós munkák 1964-től kezdve átfogó programmá szélesültek azzal a céllal, hogy annak során ne csak a hálózat feszültsége, hanem annak állaga is jelentősen javuljon. A munka hatékonyságát hosszabb időszakot rögzítő műszerek és számítógépes méretezés segítette [15]. Gépesítés: Az 1964-ben kidolgozott és az azt követő években meg is valósított program az akkor elérhető piacokon beszerezhető gépekkel lehetővé tette a fogyasztó gyors felkeresését és a munkát termelékenyebbé tevő munkagépek alkalmazását. Ez a program emellett a teljes hálózatszerelési kapacitást évi 1300 millió akkori forintra emelte, és lehetővé tette az üzemvitel részéről a hálózatszerelési munkákba való bedolgozás csökkentését is. Hálózatok automatizálása: A komplex automatizálás elvi alapjait az MVM Hálózati Igazgatósága által 1965-ben kiadott Automatizálási Irányelvek [6] fektették le. Ezek nem egy-egy alállomás vagy alállomás típus automatizálását, hanem a különböző automatikák optimális együttműködése alapján a teljes hálózat automatizálását tartották szem előtt. Általánossá és egységessé vált a kétlépcsős rövidzárlati és földzárlati visszakapcsolás, a 120 kv-on és a felett az egy- és háromfázisú kombinált visszakapcsolás, a hálózati és transzformátor átkapcsolás, az automatikus feszültségszabályozás, kondenzátor átkapcsoló automatikák alkalmazása. A zárlatok és üzemzavarok kb. 92%-a utólagos személyi beavatkozást nem kívánt. Mivel a maradék 8% nagy részének elhárítására külön szerelőcsoportnak is a helyszínre kell mennie, meg lehetett kezdeni az állomásokból az állandó kezelőszemélyzet észszerű kivonását. Élőmunka igény csökkentése: E téren a legjobb eredményt a fogyasztói kisautoinaták teljes elterjesztésével és a szigetelt kisfeszültségű csatlakozóvezetékek bevezetésével sikerült elérni. Ezek egyszerre szolgálták a fogyasztók jobb kiszolgálását és a rendelkezésre álló munkaóráknak a fenntartásra való átcsoportosítását. A 20 kv-os hálózatok jelentős bővülése, a fa lökőszilárdságát nélkülöző vasbeton oszlopok számának növekedése jelentősen megnövelte a szigetelők nyakánál történő átütésből származó, nehezen felderíthető kettős földzárlatok számát. Ezért a tömörtestű, átüthetetlen szigetelők bevezetését kezdtük meg a 70-es évek elején. Ezek a kettős fbldzárlatok számát valóban jelentősen csökkentették, azonban néhány év múlva a költségek csökkentése érdekében vascsapos felerosítésű tömörtestű szigetelők törni kezdtek. A gyártó céggel együttműködve elvégzett konstrukciós változtatás sem hozott döntő változást, ezért a hálózati főmérnöki értekezlet álláspontja alapján a 80-as évek második felében áttértünk a befogott tömörtestű szigetelők alkalmazására és a korábbi konstrukció cseréjének megkezdésére. A hálózatok karbantartása a 70-es évekig időgyakoriságon alapuló előírások (VELK) alapján történt. Ezután áttértünk az előzetesen vizsgálatokon alapuló és nagyon jó felkészültségű, hosszú szakmai gyakorlattal rendelkező szakembereket igénylő állapolföggő karbantartási rendszerre a vezetékeknél és a kistranszformátoroknál egyaránt. Hírközlés korszerűsítése: A hálózatokat kezelő üzemviteli egységeknél a 60-as évek végén, illetve a 70-es évek elején átfogó URH rádiótelefon-hálózat kiépítésének programja kezdődött meg. Ez jelentősen hozzájárult az egy üzemzavarra eső nem szolgáltatott villamos energia csökkentéséhez. Munkaerők koncentrálása: A különböző programokban történt előrehaladás lehetővé, a gépesítés előrehaladása pedig szükségessé tette az elszórt 1960-ban 999 db üzemegységek koncentrálását. Ez a munka, amely egyben a szervezeti lépcsők számának a csökkentését is jelentette, az MVM Hálózati Igazgatósága által 1966-ban a kirendeltségek, 1969-ben pedig az üzemigazgatóságok szervezeti felépítésére, tevékenységére és munkarendjére vonatkozóan kiadott Irányelvek [7,9] alapján indult be. E munkának jelentős állomása volt Egyesületünk évi szegedi Vándorgyűlése, ahol a témával kapcsolatos eszmecserék a hivatalos ülésszak után a Tisza parton éjszakába nyúlóan folytatódtak. Az ilyen előkészítés jelentősen segítette azt a hatalmas, nehéz és igen gondos körül tekintést igénylő munkát, amelyet az Áramszolgáltató Vállalatok e téren végeztek. A munka végére az üzemegységek száma kb. a negyedére csökkent, miközben jelentősen javultak a munkakörülmények is [8]. Egyben pedig megindult az ellátási területet jól áttekinteni tudó üzemirányító központok kialakítása is Alállomás építések gyorsítása Az első 120/középfeszültségü állomások nemcsak drágák voltak, hanem néha 4 5 évig is épültek. A 120 kv-os főelosztó hálózattá válása megkövetelte a 120 kv-os alállomások építésének lényeges gyorsítását is, hiszen a 7% körüli évi növekedésre készített távlati hálózatfejlesztési tervek a 80-as évek végére már évi 8 10 db 120 kv-os új alállomás üzembe helyezésének szükségességét jelezték. Az 5,1 pontban már utaltunk arra, hogy az Erőterv és az MVM együttműködése alapján a 120 kv-os oldalon egy fokozatos kiépítést lehetővé tevő típuscsalád alkalmazását vezettük be. Ez az egy transzformátoros végponti állomástól az üzemi tapasztalatok alapján az egy gyűjtősínes állomássá való bővítést ugyanazon alaprajzi elrendezés és diszpozíció részeként teszi lehetővé. Az állomásépítés gyorsításának fontos előfeltétele volt, hogy az állomások 20 kv-os részét is szabadtéri kivitelben lehessen megépíteni. Erre a célra a Vertesz az Erőterv és az MVMT együttműködésével egy alumínium tokozású szabadtéri, cellánként összeszerelhető kapcsolóberendezést fejlesztett ki. Ez a megoldás szükségtelenné tette a nagy kapcsolóépületek létesítését. A kifejlesztett évfolyam 9. szám 317

9 Villamos energia tokozott berendezés névleges árama a betáplálásokban 1600 A, a leágazásokban 800 A és a rövidzárlati teljesítménye 500 MVA volt. A fejlesztési munkában nagy szerepe volt a VEIKI zuglói nagyfeszültségű hálózati laboratóriumának is. A 400 kv-on sem tartottuk meg a klasszikus két gyűjtősínes segédsínes elvi kapcsolást. Annak érdekében, hogy az alaphálózaton szállítandó nagy teljesítmények miatt mindegyik megszakítónak mégis legyen tartaléka, a poligon típusú elvi kapcsoláshoz tartozó másfél megszakítós kapcsolást választottuk. Ez is lehetővé teszi a fokozatos kiépítést [12]. Kisebb számú vezetékcsatlakozásnál az ún. transzformátorsínes megoldást alkalmazzuk, a vezetékcsatlakozás növekedése esetén pedig a transzformátorok is saját mezőszeletet kaphatnak. A 120 kv-on a 60-as, a 400 kv-on pedig a 70-es évek közepétől kezdve szabályozójával egybeépített háromfázisú transzformátorok alkalmazását irányoztuk elő Ganz gyárral együttműködve annak érdekében, hogy a cserék lebonyolítása gyorsabb lehessen és így olyan alállomásokban, ahol a hálózattervezés ezt elfogadhatónak mutatta, az üzemidő első éveiben egy transzformátoros üzemet lehessen tartani. Ennek a feszültségstruktúra átalakításának elején igen nagy jelentősége volt. A terhelések növekedése azt követelte, hogy az alállomásokat a terhelések súlypontjába helyezzük. Ezeket az állomásokat nagyvárosokban bel- és külföldön egyaránt többféle okból gyakran csak zárt térben lehetett megépíteni, ami óriási monstrumokhoz vezetett (pl. Csarnoktéri, Erzsébetvárosi, Katona József utcai 120/10 kv-os állomások Budapesten vagy az Umspannwerk Favoritén Bécsben). Ezért a Ganz Villamossági Művek és az MVMT együtt kezdeményezték a kis helyigényű SFg gázszigetelésű tokozott kapcsolóberendezések hazai gyártásának megindítását. Ez az OMFB jelentős támogatásával úgy sikerült, hogy a Ganz gyár 1976-ban tudta megindítani BBC licenc átvételével a hazai gyártást. A licencszerződés kv-os tokozott kapcsolóberendezések gyártására adott lehetőséget. Az akkor elvégzett hazai előzetes gyári vizsgálatok, valamint a licenc-tárgyalások során kapott külföldi információk azt mutatták, hogy 100 kv-os feszültségszinten az SF^-os tokozott kapcsolóberendezés 40 80%-kal drágább a hagyományosnál, de csak kb %-nyi területet foglal eí, 400 kv-os feszültségszinten viszont nem drágább a hagyományosnál. Ezt USA-ból származó információk is megerősítették. Ezért, valamint a 400 kv-os állomásoknál szükséges 4000 A-es névleges áramú készülékek miatt az MVMT a 400 kv-os állomásoknál teljesen tokozott vagy ún. hibrid formájú SF^-os kapcsolóberendezések alkalmazását kezdte meg. Ez a gyári elöregyártás, a lényegesen kisebb helyszíni alapozási és építési szükséglet miatti gyorsabb létesítés révén jelentősen hozzájárult az közötti nagy 400 kv-os alállomás építési igény megvalósításához. A licenc honosítása során az eredetileg tervezett ár a kétszeresére nőtt, ezért az MVM-nek ezt az irányzatot felül kellett vizsgálnia [16]. 120 kv-os feszültségen a Katona József utcai 120/10 kv-os állomás után tervezett belterületi 120/10 kv-os állomások létesítése eltolódott, így az első 120 kv-os SFg-os tokozott állomás nem Budapesten, hanem a Borsodi Vegyi Kombinátnál került üzembe 1977-ben [12]. A 120 kv-os állomások építésének a gyorsítását segítette az a megállapodás is, amit a MÁV Vezérigazgatóság vasútvillamosítással foglalkozó részlege és az MVM Hálózati Igazgatósága kötött arról, hogy ahol az lehetséges, közös 120 kv-os állomásokat létesítenek. Ez jól kihasználja a Kantó-féle 50 periódusú vasútviílamosítás nyújtotta lehetőséget és mind a MÁV, mind pedig a közhasznú villamosenergia-ellátás számára kölcsönös előnyöket nyújt Nemzetközi hálózati kapcsolatok, rendszerautomatikák A magyar villamosenergia-rendszert az jellemezte, hogy a két nagy európai rendszeregyesülés az UCPTE és a KGST egyesített villamosenergia-rendszer határvonalán feküdt az utóbbi tagjaként. Ugyanakkor önmagában is nagy, teljesítményigényéhez képest pedig különösen nagy, egy irányból, a Szovjetunióból származó import egyenlítette ki teljesítménymérlegét. Ezért az MVM mint azt a II./3. pontban már bemutattuk arra törekedett, hogy az összes szomszédos villamosenergia-rendszerrel teljesítőképes hálózati kapcsolata legyen. Ezekre a kapcsolatokra az osztrákokkal 1986-ban megkötött szerződés után már mindenütt a 400 kv volt a jellemző. Az ellátás biztonságát az MVM nemcsak ezekkel a többirányú hálózati kapcsolatokkal, hanem különböző rendszerautomatikák üzembeállításával is növelte [17]. Ezeknek az alapvető célja az, hogy a fogyasztás és a termelés egyensúlyát még olyan nagymértékű, gyors üzemzavari állapotváltozások (pl. importvezeték kiesése, erőművi kiesés) esetén is fenntartása, amelyek kezelői beavatkozással már nem oldhatók meg és így lavinaszerű Összeomláshoz vezethetnének. A nemzetközi együttműködést elősegítő rendszerautomatikákon kívül, amelyeknek kifejlesztésében és üzembeállításában az MVMT kezdeményező szerepet töltött be, saját hatáskörében is kifejlesztett és üzembeállított az együttműködés bomlását megakadályozó, illetve annak hatásait enyhítő automatikákat Frekvenciajuggö automatika korlátozási rendszer Ennek három nemzetközi egyeztetett fokozata volt: I. fokozat 48,7 Hz 0,5 imp. késleltetés 259 MW II. fokozat 48,5 Hz 0,5 imp. késleltetés 500 MW III. fokozat 48,3 Hz 0,5 imp. késleltetés 850 MW Ezen nemzetközi fokozatokon kívül az MVMT még két fokozatot is bevezetett összesen 1499 MW teljesítménnyel olyan kaszkád rendszerbomlás kivédésére, amikor a magyar energiarendszer egy nála bekövetkezett üzemzavar miatt teljesen magára marad Frekvenciától nem függő terheléskorlátozás A rendszerbomlások megelőzésére szolgáló olyan automatikarendszer, amely a szűk szállítási keresztmetszet terhelésének számítógépes figyelése révén a kritikus érték elérése előtt az előre kijelölt fogyasztókat automatikusan vagy a teherelosztó által vezényelt indítással kikapcsolja. Az MVMT az 1980-as évek végén 2 fokozatban kereken 400 MW-nyi ilyen automatikus fogyasztói korlátozást készített elő Hálózatrészek sugarasítása más energiarendszerre Ha az összeköttetés bomlását nem lehet elkerülni, akkor annak hatása csökkenthető, ha előre kijelölt fogyasztói területet sugarasító automatika az összeköttetésen nagy és így az addig átvitt teljesítmény legalább egy részét megmenti Pszeudoszinkron átkapcsoló automatika Egy kiválasztott fogyasztói terület, illetve generátor átkapcsolását teszi lehetővé a fogyasztók zavarása nélkül egyik kooperációs rendszerről a másikra egy olyan pillanatban, amikor a két rendszer aszinkron forgó feszültségvektorai éppen összeesnek. 318 ELEKTROTECHNIKA

10 Villamos energia 6. Az UCPTE-hez való csatlakozás, a piacgazdaságra való áttérés hatásai A KGST összeomlása után a hazai villamosenergia-iparban igen jelentős változások történtek ben az erőmüvek és az áramszolgáltató vállalatok önállóan adózó külön jogi személyekké váltak, amelyek csak a tulajdonosi szálon kötődtek az MVM-hez. Az MVM pedig kizárólagos kapacitás és energiavásárlói jogot kapott ben életbe lépett az új Villamos Energia Törvény, amely egyértelművé tette a különválasztott erőművek, a szállító és a szolgáltatók feladatait. Megalakult a Magyar Energia Hivatal a törvényben rögzített jogokkal és feladatokkal. Az közötti villamosenergia-ipari privatizáció révén a korábbi tulajdonosi kapcsolatok is alapvetően megváltoztak. Az december 19-én elfogadott 96/92/EC sz. "Egységes szabályozás a belső (EU) villamosenergia-piac számára" c. EU dokumentum alapján pedig megkezdődtek a versenyalapon működő villamosenergia-piac kiépítési lehetőségeinek a vizsgálatai. Ezekkel a hatalmas munkát adó és a villamosenergiaipar minden résztvevőjét közelről érintő teljes gazdasági hátterű változásokkal a közelmúltban több elemzés is foglalkozott [ 19, 20]. A hálózatok fejlesztésének műszaki háttere vonatkozásában is jelentős változások történtek. Ezek elsősorban az UCPTE-hez való csatlakozással, a villamosenergia-igényekben bekövetkezett jelentős csökkenéssel függnek össze. Jelentős tényező az is, hogy az alkalmazható kapcsolóberendezések és egyéb eszközök tekintetében az import korlátok megszűntek. Az UCPTE-hez való csatlakozás lehetővé teszi a stabil periódusszámmal tartott üzemet és azt is, hogy bármilyen üzemzavar esetén az UCPTE rendszer primer szabályozása másodperc nagyságrend alatt pótolja a kiesést. A csatlakozáshoz szükséges feltételek teljesítése a szabályozás területén az erőművek, illetve az MVM számára jelentettek komoly szellemi és anyagi ráfordításokat. A csatlakozást megvalósító hálózati összeköttetések, beleértve a Győr Bécs elhatározott 400 kv-os összeköttetést, rendelkezésre álltak. A frekvencia függő terheléskorlátozó rendszert az alábbiak szerint kellett átalakítani: 1. fokozat 2. fokozat 3. fokozat 4. fokozat 49.0 Hz 48,7 Hz 48,4 Hz 48.1 Hz 661,2 MW 691,8 MW 693,8 MW 824,2 MW Nincs szükség többé azon rendszerautomatikákra, amelyek a KGST energiarendszerben a nagy kelet-nyugati irányú import miatt kialakult kritikus metszékeket védték. A fejlesztési források csökkenése miatt az alaphálózaton a 400 kv-os hurkok kialakítása ugyan nem tudott előrehaladni, de az átviendő teljesítmény csökkenése miatt az ellátás biztonsága emiatt nem romlott. Az UCPTE előírások az (n-1) elv betartását a szomszédos energiarendszerek hálózatának igénybevétele nélkül kérik, így ennek a helyzetnek a vizsgálata ezért is figyelmet érdemel. Az ellátás biztonságát növelik a hévízi 400 kv-os állomásról Horvátország, illetve Szlovénia irányába épülő, illetve tervezett 400 kv-os kapcsolatok [21]. Ugyancsak lelassult a 120 kv-os állomások építése is. A főelosztó, illetve az elosztó hálózaton kialakult feszültségstruktúrát és az íves gyűrűs hálózati alakzatokat az új tulajdonosok sem kérdőjelezték meg. Lépéseik az ellátás színvonalának növelésére, az üzemeltetési költségek csökkentésére irányulnak. Az áramszolgáltatók alkalmazkodnak a villamosenergia-igények bizonytalanná válása miatti körülményekhez [18]. A 60-as 70-es évtizedekben épült jelentős mennyiségű nagyés kisfeszültségű vezeték és állomás mára már elérte, illetve meghaladta a tervezett élettartamát és elemeinek jelentős része erkölcsileg is elavult. Már a tervgazdálkodási időszak végén sem lehetett a felújításokhoz a forrásokat a szükséges mértékben biztosítani, annak megszűnte utáni első években pedig a veszteségesen működő hálózati vállalatoknak sem volt elég fedezetük az indokolt rekonstrukciók elvégzésére. így a hálózatok állaga leromlott. Az elvégzett és elvégzendő rekonstrukcióknál azonban ki lehet használni az import korlátok megszűnéséből fakadó lehetőségeket. Több olyan fejlesztés megvalósítása is elindulhatott, amelyet addig a megfelelő kapcsolóberendezés, illetve készülék beszerezhetősége akadályozott (távjelző távmüködtető berendezések, távfelügyeleti rendszerek kiépítése). Hozzáférhetővé váltak a különböző PSS (Power System Simulator) programrendszerek. Az ÜR1K program előrehaladását az alállomásokon beépítésre kerülő digitális technikák segítik elő. A hálózatszerelésnél és a fogyasztók kiszolgálásánál használt nagyfogyasztású, javítás igényes munkagépek kiváltása is hamar megindult. Mindezen munkákat jelentősen befolyásolja a villamos energia végfelhasználói árak alakulása [19]. Egyre jelentősebb szerephez jut az építendő objektumok társadalmi elfogadtatása, az oszlopgeometriának a feltétlenül szükséges mértékre való csökkentése és a nyomvonalvezetésnek a lehetőségekhez mérten a tájhoz való igazítása. Az évi Villamos Energia Törvény a fogyasztók védelmére vonatkozó rendelkezések alapján a Magyar Energia Hivatal az áramszolgáltatókkal és az energiafogyasztók szövetségével együtt végzett előkészítő munka alapján meghatározta a lakossági fogyasztóknak nyújtandó garantált szolgáltatások körét és azok normális időjárási viszonyok között való betartásának május l-jétől érvényes rendjét. IV. Összefoglalás és kitekintés A villamosenergia-rendszerek olyan szervezett rendszerek, a- melyekben a bennük működő gépek, anyagok, emberek és pénz közti viszonyok összefüggnek és jól követhetők. Az előzőekből is látható volt, hogy a villamosenergia-rendszer egyes részei is visszahatnak egymásra és megfigyelhető volt az a folyamat is, ahogyan a helyi villamosítások regionális egységekké, majd országos rendszerré váltak. Ez a fejlődési trend átlépi az országhatárokat is. Nagy, fémesen összekötött együttműködő rendszeregyesülések alakultak ki. Főleg a műszaki háttér vonatkozásában már hosszú évtizedek óta nagytekintélyű nemzetközi szervezetek segítik az egyes villamosenergia-rendszerek fejlődését mint a CIGRE, az UNIPEDE, a CIRED. Az EU 96/92 sz. direktívája pedig már az egységes európai villamosenergia-piac kibontakozásának a feltételeit teremti meg. A hazai, valamint a külföldi fejlődés is azt mutatja, hogy annak alapvető vonalára elsősorban a technikai háttér fejlődése, az átviendő és elosztandó teljesítmények alakulása, a fogyasztók minőségi igénye van befolyással. Azt kevésbé befolyásolja az, hogy a villamosenergia-rendszerek milyen szervezeti formában működnek. A különböző szervezeti formák azonban különböző szempontok érvényesülésének kedveznek. A vertikálisan integrált rendszerek pl. az egész rendszer műszaki évfolyam 9. szám 319

11 Villamos energia áttekintését igénylő fejlesztési feladatok megoldásának kedveznek, a területileg vagy funkciójukban szétválasztott rendszerek pedig a verseny kialakulásának, illetve a költségek átláthatóságának. Célszerű ezeket az egyik, vagy a másik szervezeti fonna alkalmazásánál figyelembe venni, hiszen minden villamosenergia-rendszer alapvető feladata, hogy fogyasztóit jó minőségű, üzembiztos villamos energiával lássa el, olyan alacsony fogyasztói áron, amilyenen csak lehetséges. Ezen egymásnak ellentmondó szempontok kielégítése csak jelentős műszaki, gazdasági, szervezeti feladatok megoldása révén lehetséges. Ezeknek az előző fejezetekben való áttekintése során láttuk, hogy nálunk a 60-as évek közepén bevezetett vertikálisan integrált szervezet kedvezett az akkor elindított hálózati struktúra korszerűsítésnek, többek között a 400 kv-ra való átállásnak. De ezt az átállást az 50-es évek végén Németországban is megoldották, noha ott az ország területén nem egy, hanem több nagy villamosmü működött. Az átállás előkészítésének és megtervezésének munkáját szövetségük a Deutsche Verbundgesellschaft keretében végezték. Hálózatrendszerünkön az eddigi legnagyobb teljesítmény átvitelének és elosztásának éve körüli időben mind az OMFB, mind pedig az MVM által készített távlati tanulmányi, fejlesztési stratégiai tervek az mutatták, hogy a magyar hálózatrendszerben alapvető strukturális változásra hosszabb távon sem lesz szükség. A 400/120/20 kv-os (nagyvárosokban 10 kv-os) struktúra hosszabb távon is el tudja látni az átviteli és elosztási feladatokat. A 400 kv-os hurkokat a lassabb növekedés mellett is ki kell alakítani. Ennek megfelelően haladhat előre a 120 kvos főelosztóhálózat részekre, önálló körzetekre bontása. A középfeszültségen az íves, gyűrűs alakzatok finomítása javítja tovább az ellátás színvonalát. E vizsgálatok óta nemcsak az akkorinál nagyobb teljesítményt nem kellett átvinnie a hálózatnak, hanem még az akkor figyelembe vett növekedési ráta is tovább csökkent. Mégis sok olyan műszaki és gazdasági jellegű probléma merül fel, annyi új gép és készülék, műszaki eljárás jelenik meg, amelyeknél a koordináció közös előnyöket hozhat. Ezért fontosnak tűnik, hogy a villamosenergia-rendszerünk jelenlegi szétválasztott szervezetében a rendszer egészét átfogó szemlélet is érvényesülhessen annál is inkább, mert az ország gazdasági felemelkedésének függvényében a villamosenergiafelhasználás növekedhet a tervezetthez képest [22]. Mind az átfogó szemlélet érvényesülésének, mind pedig a közös érdekű kisebb problémák megoldásának fontos eszközévé válhat a hazai hálózati vállalatok által 1995-ben megalakított Magyar Áramszolgáltatók Egyesülete [23]. Változatlanul jelentős szerepe lehet ebben Egyesületünknek is, hiszen a szervezeti szétválasztás előtérbe hozza az Egyesületnek a különböző vélemények kifejtésére, ütköztetésére, a hálózatok fejlődését elősegítő megoldások kimunkálására adott és többszörösen bizonyított lehetőségét. Irodalomjegyzék [I] Verebély László: Tanulmány Csonka-Magyarország villamosításának tervszerű fejlesztésire. Budapest [2] Szendy Károly: Szempontok az országos hálózat kialakítására. Elektrotechnika sz. [3] Kovács Ferenc: Az alaphálózat és a középfeszültségű hálózat fejlesztésének kapcsolatai. Elektrotechnika sz. [4] OMFB tanulmány: A műszaki fejlesztés fő irányai a villamosenergiaelosztásban. Műszaki Elet (Bendes T., Benkó I., Czigány B, Kovács F., Pálos F., Reguly 2., Turmezey T.) [5] Hálózatfejlesztési Irányelvek a nagyfeszültségű szabadvezetékes és kábeles főelosztó és elosztó hálózatok kialakítására. MVM Hálózati Igazgatóság 1967 és 1984 (második kiadás) [6] Automatizálási irányelvek a nagy- és középfeszültségű hálózatok üzemére. MVM Hálózati Igazgatóság 1965 [7] Irányelvek a kirendeltségek szervezéséhez és működési rendjének kialakításához. MVM Hálózati Igazgatóság 1966 [8] Péti Szilveszter: A hazai elosztóhálózatok üzemviteli szervezetének fejlesztése és illesztése a korszerű berendezésekhez. Villamosság sz. [9] Irányelvek az üzemigazgatóságok szervezeti felépítésére, tevékenységére és működési rendjére. MVM Hálózati Igazgatóság 1969 [10] 20 éves a Magyar Villamosenergia-rendszer. Műszaki kiadó [II] Kovács Ferenc: Nagyfeszültségű hálózatok tervezése és üzemvitele. BME Szakmérnöki jegyzet. Tankönyvkiadó 1972 [12] A'OTÓC.VF 5zc ; te/>'/.:tokozoltsf6-oskapcsolóberc]idczések. Villamosság sz. [13] Benkó Imre: Az alaphálózat tervezésének módszerei, a fejlesztés irányai. Elektrotechnika sz. [14] Kovács Ferenc: A magyar villamoshálózat-rendszer kialakulásának jellemzői és a továbbfejlesztés irányai. Elektrotechnika sz. [15] Nagy Géza: A vidéki közép- és kisfeszültségű villamosenergia-ellátás problémái. Villamosság sz. [16] Kovács Ferenc: Hálózati igények nagy- és középfeszültségű transzformátorok és készülékek fejlesztésére. Villamosság sz. [17] Bendes Boromissza Kovács Páka: Villamosenergia-rendszerek védelme és automatikája. Műszaki kiadó 1974 [ 18] Csata János: Jó minőségű villamosenergia-szolgáltatás bizonytalan feltételek mellett. Villamosság l.sz. [19] Horváth J. Ferenc: A magyar villamosenergia-rendszer eurokonform szabályozása. Elektrotechnika sz. [20] Bertalan SulyokSzécsényt Tart Turóczi: A liberalizált villamosenergia-piac és a villamos hálózat. Elektrotechnika sz. [21] Tombor Antal: Integration of the West and East European Networks. Example of the Hngarian Power System. PowerGen'96 Vulume I. [22] Kerényi A. Ödön: A villamosenergia-igény és a GDP korrelációja Magyarországon. Elektrotechnika sz. [23J Bőrcsök Dezső: Magyar Áramszolgáltatók Egyesületének szerepe a magyar villamosencrgctikában. Elektrotechnika sz. [24] Karady G. Terstyánvzky T.: A villamosenergia-ipar alakulása az évezred küszöbén. Elektrotechnika sz. [25] Az MVM Statisztikai Évkönyvei és kiadványai 320 ELEKTROTECHNIKA

12 Villamos energia A magyar energiapolitika alapjai, az energetika üzleti modellje Dr. Bencze János; Vinkovits András 1. Előzmények Az évi választásokat követően az új kormány - a megváltozott viszonyokra való tekintettel - az energiapolitika megújítását határozta el. Az 1993-ban kodifikált energia politika meghirdetése óta a "körülményekben" számos, jelentős változás következett be (privatizáció; EU csatlakozási igényünk és az új EU direktívák, stb.), szükségessé vált tehát a "pályamódosítás", hogy eleget tudjunk tenni az elkövetkezendő időszak követelményeinek, kihívásainak. Az új energiapolitika elkészítése első lépéseként, a Kormány nevében és megbízásából Dr. Chikán Attila gazdasági miniszter úr hívta össze az energia szektor szereplőit, - külföldi és hazai - befektetőket, az erőművek- az áramszolgáltatók- a fogyasztók képviselőit, meghallgatta véleményüket, és ígéretet tett arra, hogy az új energia politika már a "szereplők" véleményének figyelembe vételével fog elkészülni. Ezt követően - Hónig Péter - a projekt kidolgozásával megbízott, - illetékes, helyettes államtitkár úr, 9 bizottságot hívott életre (áram- és gáz energia deregulációja, piacszervezése; hosszú távú szerződések problémái; áram- és gázár képzés; bányászat; energia ipar szervezeti regulatora; távhőszolgáltatás; energiapolitika):, melyek az érdekeltek illetve érintettek bevonásával megkezdték munkájukat. Ezek a bizottságok - az energetika legfontosabb "fejezeteit" áttekintve és feldolgozva - megtették javaslataikat a modell vonatkozó fejezeteire. Ilyen előzmények után év végére elkészült a modell első változata. Az elkészült modell a viták kereszttüzében csiszolódott, érlelődött. Egyesek túl liberálisnak vélték, mások túl konzervatívnak. (Ahogy ez lenni szokott!) Ezek a viták azonban alapvetően jót tettek a modellnek. Sok új érdekes és hasznos információt adtak kidolgozóinak, gondozóinak. A közel fél éves egyeztetés és vita sorozatot követően, a szokásos államigazgatási eljárás szabályainak megfelelően jutott a Kormány elé. A Kormány - az energetika üzlet modelljét, az erőmű létesítési tervvel együtt július 27-i ülésén megtárgyalta, jóváhagyta. Közvetlen a jóváhagyás után július 29-én, az Európai Duna Akadémia "Korszakváltás küszöbén az energetika" címmel konferenciát rendezett. A konferencia alapvető célja az új modell megismertetése, illetve annak kommentálása volt, az energetikai szektor szereplői, illetve az összes érdekelt részére. A konferencia "súlyára" jellemző, hogy azt Dr. Chikán Attila Dr, Bencze János okl. villamosmérnök, a MEE tagja, az Elektrotechnika c. folyóirat főszerkesztője, GM főosztályvezető helyettes Vinkovits András okl. villamosmérnök, GM főosztályvezető helyettes miniszter úr nyitotta meg - a makrogazdaság és az energetika tárgyú előadásával. Majd Péter Nagy úr az EU - DG XVII. Energetikai Bizottsága - képviselője méltatta az új energiapolitika előremutató voltát, és segítségét támogatását ígérte a modellben vállalt feladatok megoldásához. Hónig Péter helyettes államtitkár úr részleteiben ismertette a modell lényegét, szerepét a magyar gazdaságra való hatását, és a modellből fakadó feladatokat. A Magyar Energia Hivatal (MEH) nevében Horváth J. Ferenc mb. főigazgató méltatta a modellt, illetve hangsúlyozta az abból a MEH-re háruló tennivalókat. Az első szekció előadásai sorát a Gazdasági Versenyhivatal képviselője hozzászólása zárta. A második - még mindig plenáris - szekcióban a hazai nagy energetikai részvénytársaságok, az MVM Rt. és a MOL Rt. vezető tisztségviselői nyilatkoztak az üzleti modellál kapcsolatban, illetve a Magyar Energia Fogyasztók Szövetsége fejtette ki véleményét. E szekció záró előadását az erőművek képviselői nevében a Tractebel/Dunamenti Erőmű vezérigazgatója tartotta, "Az erőművek jelene és jövője piaci feltételek között" címmel. A konferencia délután három párhuzamos szekcióban folytatta munkáját, nevezetesen: A versenypiac létrehozása (áram, gáz, távhő) Szabályozási kérdések (árszabályozás, regulator) és Villamos Energia Törvény Hatékonyság - társadalom és környezet (energiatakarékosság, szénbányászat". A margitszigeti Thermal Hotelben megrendezett konferencia sikeres volt. Ennek megfelelő, hatalmas sajtó vízhangot kapott július 27. és 29-e, a Kormány döntése, illetve a konferencia hosszú várakozás végére tett pontot. Nagyon sokan - egyesek már türelmetlenül - várták a megújult energiapolitika "megjelenését". 2. Amit a Modell"-ről tudni kell A modell megalkotásának alapvető célja a magyar energiapolitikáról szóló 21/1993 (IV.9.) Országgyűlési (OGY) határozat szellemében megindult folyamat aktualizálása volt, igazodva a jelenlegi helyzethez és a jövőben várható fejleményekhez. Az ebben lefektetett alapelvek, stratégiai célok ma is iránymutatóak, és ezt az Európai Bizottság korábbi ország véleménye is megerősítette. Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása nagyban befolyásolja ezt a stratégiát. Ugyanis az energia szektor működését másképpen kell vezérelni egy különálló, évfolyam 9. szám 32]

13 Villamos energia fejlődésben lévő ország esetében mint egy 300 milliós, energetikailag stabil közösség tagjaként. Ennek megfelelően hazánkban a csatlakozásig gazdasági, környezetvédelmi és szociális szempontból előnyös feltételeket kell teremteni, megőrizve az ország meglévő helyzetéből eredő versenyelőnyöket (EU-nál alacsonyabb energiaárak, stb.). A modell megalkotásának indítéka továbbá, hogy megfogalmazzuk a vezetékes eneriahordozó-piac új középtávú célkitűzéseit és egy részletesebb intézkedési tervet készítsünk ennek megvalósítására. A csatlakozáshoz szükséges feladatok ütemezését az időpont ismeretében lehet megtervezni. Ezért az előterjesztés 2002-ig tartalmaz részletes tervet, a továbbiakra nézve pedig kijelöli az elérni kívánt célokat. Eltérő a helyzet az EU-ban, illetve a vonatkozó direktívákat illetően a villamos- és a gáz energia piaci szabályozása tekintetében. Amíg az áram piaca már mindenütt részlegesen, ez év februárja óta kötelezően nyitott, addig az uniós tagállamokban még folyamatban van a gázpiac megnyitását előíró irányelv végrehajtása és a szükséges jogharmonizáció. Ezért a földgázpiac üzleti modellje kevésbé kidolgozott, a tagállami tapasztalatokra építve ezt még tovább kell fejleszteni. A modell feladata, hogy felvázolja az vállalkozói alapon működő, magyarországi vezetékes energia piac bevezetési folyamatát, amely integráns része lesz az egységes európai energiakereskedelemnek. Ezen tulajdonsemleges piacon a feljogosított fogyasztók szabadon vásárolhatnak villamos energiát vagy földgázt közvetlenül a termelőktől vagy a kereskedőktől. Feljogosított fogyasztók azok lesznek, akik fogyasztása egy meghatározott küszöbérték fölött lesz. Az átmenteti időszakban a versenypiaci szereplésre fel nem jogosított, illetve az azt nem választó fogyasztók számára továbbra is az ellátásbiztonság, valamint a kisfogyasztók védelme kell legyen a fő cél, ezért itt a közüzemi szolgáltatási modellt tartjuk fenn. A szabad versenyhez elengedhetetlen, hogy minden szereplő - a technikai kapacitásokat figyelembe véve - hozzáférhessen a természetes monopóliumot képező átviteli és elosztó hálózatokhoz. Az átlátható és diszkriminácómentesen működő versenypiac létrehozása a tevékenységek szétválasztását igényli a társaságoknál. A hatékony villamosenergia-ipari verseny érdekében a rendszer technikai irányításáért felelős Országos Teherelosztót és a Körzeti Diszpécser Szolgálatokat állami irányítású közhasznú társasággá kell alakítani I. félévében. Meg kell határozni ezen új a szervezet finanszírozását és az eszköztulajdonlással összefüggő gazdasági kérdéseit. Az MVM Rt. szervezetét át kell alakítani. A holding tagja marad a Paksi Atomerőmű Rt. és a Vértesi Erőmű Rt., valamint az MVM Rt. nagyfeszültségű alaphálózatból és az OVIT Rt-ből létrejövő Nemzeti Távvezeték Társaság. Az átszervezés és a piacnyitásra való felkészülés alatt az Rt. privatizációja nem időszerű. A vállalat további átalakítását a versenypiac működési tapasztalatai alapján kell átgondolni. A Magyar Energia Hivatal hatáskörét bővíteni kell annak érdekében, hogy megakadályozhassa a versenykorlátozást, illetve a monopolhelyzettel való visszaélést. A hatóság feladatés hatáskörét illetve a rá vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat külön jogszabályban kell rendezni. Az európai integráció azzal a következménnyel jár, hogy a hazai energiafogyasztás biztonságát nem nemzetgazdasági szinten, hanem az összeurópai piac részeként kell garantálni. Ezért az energiaforrások biztonsága (forrásmérleg) helyett nagyobb hangsúlyt kap a magyar energetika európai versenyképessége. A verseny hatására az ellátás felelőssége helyébe az ellátás privilégiuma lép. Az átmeneti időszakot biztosítja a 90 napos kőolaj és kőolajtermék készletszint, de tovább kell növelni a gáztároló-kapacitásokat is. A gazdaságpolitikának célszerű ösztönöznie a földgáz import további (fizikai) diverzifikációjátjelentő vezetéképítéseket, kihasználva az ország tranzitálásra alkalmas földrajzi elhelyezkedését. A gazdaság versenyképességének javítása érdekében hatékonyabbá kell tenni az energiagazdálkodást. Az energiaipar jelentős károsanyag kibocsátó. Nemzetközi kötelezettségeinkben vállaltak szerint ennek mértékét drasztikusan csökkenteni kell. Külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezeken a területeken nehéz üzleti alapon megtérülő megoldásokat találni, szükség van külső szerepvállalására. Az energiahatékonyságért és a környezetvédelemért legtöbbet a lakosság és a vállalati döntéshozók tudnak tenni. Az állam csak közvetett eszközökkel élhet - tudatformálással, korszerű ismeretek átadásával, a beruházások financiális támogatásával. Egy komplex programot kell kidolgozni, ami az említett pontokat kiemelten támogatja és egységesíti a kérdéssel foglalkozó intézményrendszert. A lakosságnak vissza nem térítendő illetve kamatmentes, az iparnak kedvezményes kamatozású hitelekkel kívánunk segíteni az energiatakarékossági beruházásaik megvalósításában. Fontos célkitűzés, hogy a távhőpiac versenyképes hőszolgáltatást biztosítson, kihasználva annak környezetvédelmi, energetikai és nemzetgazdasági hasznát. A mai merev, hosszú távú szerződésekkel lekötött piac nem tudja figyelembe venni a technológiai fejlődésből, illetve a termelői túlkapacitásból eredő alacsonyabb árú kapacitás- és energiakínálatot. A szerződésekben rögzített árakat az árszabályozás a fogyasztókkal fizetteti meg. A jelenlegi rendszerben a beruházókat kockázat nem terheli, ezt a magyar állam átvállalja árszabályozás, illetve tulajdonában levő vállalatain keresztül. A jövőben áramvásárlási szerződéseket csak üzleti alapon, a szerződő vállalatok saját kockázatukra köthetnek. A verseny bevezetésével összefüggő hatékonyságjavulásnak jelentős árcsökkentő hatása lesz. Meg kell azonban jegyezni, hogy a deregulációval egy időben, de attól független tények is hatnak az árakra, melyek hatása ez által együtt jelentkezik. (Környezetvédelmi költségek megemelkedése, bányászati termelési támogatási rendszer megszűntetése, megvalósulásuk esetén a privatizációs szerződésekben előírt új erőműépítések, az egységes európai belső piac részeként a kisebb hazai tartalékkapacitás igénye). A természetes monopóliumok (szállítás, elosztás) működtetésére átlátható szállítási tarifarendszert kell kidolgozni. A közüzemi szolgáltatásban továbbra is maximált hatósági árszabályozás érvényesül. A közgazdaságilag indokolt tarifarendszer bevezetése okozta többletterheket (pl. keresztfinanszírozás megszűntetése) az alacsony életszínvonalú fogyasztóknál az energetika gazdasági rendszerétől független szociális támogatásokkal kell kompenzálni. A piacnyitás költségeit azokra a fogyasztói illetve termelői csoportokra kell hárítani, amelyeknek érdeke fűződik a piacnyitáshoz. A piacnyitással összefüggő befagyott költségek minimalizálására két megoldási javaslat van. Egyrészről a piacnyitás mértékének közelítése a piac hosszú távú szerződésekkel le nem 322 ELEKTROTECHNIKA

14 Villamos energia fedett (kb. 10%-os) szeletéhez. Másrészről pedig, a korábbi kötelezettségeket (nyitott erömüprojektek, meglévő hosszú távú áramvásárlási szerződések) tárgyalásos módon úgy kell rendezni, hogy a korábban ajánlott árak csökkenését, a szerződések időtartamának lényeges rövidülését, a kereskedelmi kockázatok megosztását, esetleg a projektek elmaradását érjük el. Az villamos energia hazai piacán egy kísérleti kb. 10%-os piacnyitás valósul meg január l-jétől, amely biztosítja, hogy a hazai energetikai szektor bekapcsolódása a nemzetközi versenypiacba a lehető legkevesebb bizonytalanságot hozza magával. A további piacnyitás ütemét az EU tagállamainak piacnyitási tapasztalatai alapján és Magyarország csatlakozási dátumának ismeretében célszerű véglegesíteni. A verseny csatlakozás előtti bevezetésével a hazai termetői kapacitások üzleti alapon történő kiépülése is fontos cél. Az importmonopólium feloldását a versenypiaci tapasztalatok és az EU csatlakozás végleges időpontjának ismeretében lehet ütemezni. A gázipar sajátosságaiból származó bizonytalanságok miatt (jelentős importfüggőség, a gáztelhasználás nagymértékű növekedése) a csatlakozás időpontjában indokolt a szektor megnyitása. A bánya-erőmű integrációban működő bányák addig maradhatnak fenn, amíg a velük kapcsolt erőmű működik től a veszteséges bányák támogatására nem kerülhet sor, még olyan, áttételes módon sem, hogy a termelt áram árába beépítve jelentkezzen a ráfizetés kompenzációja. Az integráción kívüli bányák további sorsát szigorú és körültekintő gazdaságossági számítások alapján kell eldönteni. A döntésnek megfelelően a bezárások ütemezéséről a bányászokat képviselő szakszervezetekkel szerződést kell kötni. Részletes, számon kérhető cselekvési tervet kell kidolgozni az érintett körzetek foglalkoztatási problémáinak megoldására. 3. Epilógus Rövid tájékoztató cikkünk szempontjából a befejezés következik. Azonban az energia szektor átalakítási munkálataival kapcsolatban az epilógus még nagyon messze van. "A magyar energiapolitika alapjai, az energetika üzleti modellje" feladatokat és kereteket szab meg az új villamos energia törvény (VET), az európai csatlakozáshoz elengedhetetlenül szükséges átalakításokhoz, stb. A felvázolt modell még számos döntési pontot hagy megválaszolatlanul, amelyek vonatkozásában politikai döntés szükséges illetve a kitűzött feladatok elvégzése ad választ. A piacnyitás megvalósítására a Gazdasági Minisztérium irányításával közvetlenül az üzleti modell elfogadása után egy komplex projekt indul. A munkába integrálni kell a Magyar Energia Hivatal e témában már működő munkacsoportjait, valamint be kell vonni az energetikai társaságokat, a szakmai szervezeteket és a fogyasztók képviselőit is. A nemzetközi tapasztalatok hasznosítására igénybe kell venni külső, máshol ilyen tevékenységben már tapasztalatokat szerzett tanácsadó cégeket (EU-, világbanki szakértők, stratégiai, szakmai tanácsadó cégek). Úgy gondoljuk erről a munkáról a soron következő években még többször fogunk kedves Olvasóinknak beszámolni. Lesz miről évfolyam 9. szám 323

15 Villamos energia Napelemes áramforrások II Pálfy Miklós 5. Megbízhatóság A napelemes rendszer megbízhatósága, üzemzavar mentessége nemcsak az egyes elemek, alkatrészek megbízhatóságától, hanem a rendszer néhány olyan jellemzőjétől is függ, amelyek közvetlenül befolyásolják az élettartamot, mint pl. azok mérete, a töltésszabályozó feszültség küszöbértékei, a kivitelezés minősége stb. A rendszer minden egyes alkotóelemének eleget kell tennie minőségi és megbízhatósági követelményeknek, mert ha csak egy hibás eleme van az egyébként tökéletes rendszernek, ez a teljes rendszer minőségét korlátozza Napelem egység A napelem moduloknak a nemzetközi IEC sz. szabványnak vagy az adott ország napelem modulokra bevezetett szabványának kell megfelelnie és a megfelelést igazolni kell. (A) Ez az előírás jelenleg még nem áll rendelkezésre a vékonyréteg napelem modulokra, noha ilyenekre is vannak elfogadott minősítési eljárások (IEC-61646, SERI/TR ). A vékonyréteg napelem modulok alkalmazását engedélyezték néhány a Világbank által támogatott projektben, és ígéretes új modulok jelennek meg a nemzetközi piacokon. Ugyanakkor a kereskedelemben jelenleg kapható vékonyréteg modulokkal kapcsolatos szakmai tapasztalatok ez idáig nem voltak egyértelműen biztatóak. Nagyszabású programokban ezért használatuk egyelőre kockázatosnak akkor nem tekinthető, ha részletekbe menő és nagy időtartamú garancia áll mögöttük. Számos gyártó a helyi túlmelegedés elleni védelemre a napelem modulokba beépítve áthidaló diódákat alkalmaz. Egy 24 V-nál kisebb feszültségű napelem modul helyi túlmelegedés miatti meghibásodási valószínűsége azonban kicsi. Ezért az ilyen diódák használatának követelményeivel nem foglalkozunk Tartószerkezet A tartószerkezetnek legalább 10 éven keresztül ellen kell állnia a szabadtéri viszonyoknak anélkül, hogy azon észrevehető korrózió vagy kifáradás lépne fel. (K) A tartószerkezetnek legalább 120 km/h sebességű szélviharnak ellen kell állnia. (A) Tartószerkezetek céljára többféle szerkezeti anyag használható, mint például rozsdamentes acél, alumínium, galvanizált szerkezeti acél (30 fim vastag felületi védőréteggel), tartósított faanyag stb. Kerettel rendelkező napelem modulok esetén a tartószerkezethez történő rögzitéshez kizárólag rozsdamentes acél kötőelemek (csavarok, anyák, alátétek stb.) alkalmazhatók. Pálfy Miklós okleveles villamosmérnök, a SOLART-SYSTEM Kft. ügyvezető igazgatója MEE Fotovillamos energiaátalakítók (napelemek) Mubi. vezetője. Szakmai lektor: Böhönyei Ferenc okl. gépész- és villamosmérnök 1. rész 92. évfolyam 5. szám Előnyös lehet az az eljárás, amikor a keret nélküli napelem modulokat megfelelő ragasztóanyaggal rögzítik a tartószerkezethez. A napelem modulok dőlésszögét úgy kell megválasztani, hogy az energiatermelés a legkedvezőtlenebb hónapban legyen optimális, tehát abban a hónapban, amikor a sugárzási energia napi átlagának a havi energia fogyasztás napi átlagához viszonyított értéke a legkisebb. Dölésszög ( ) = max. { <I> + 10 }, ahol í> a létesítés helyének földrajzi szélessége. (A) EbbÖI az összefüggésből minimálisan 10 -os dőlési szög adódik, ami elégséges ahhoz, hogy az esővíz lefolyjon a felületről. Meg kell jegyezni azonban, hogy kismértékű szögeltérések az azimutban (az észak-déli iránytól +/-30 0 ) vagy a dőlésszögben (+/-10 0 ) nem befolyásolják jelentősen a napelemes berendezés teljesítményét. A direkt napsugárzás beesési szögének változásakor a napelem modulok mozgatása sérülés veszélyével és a rossz, vagy nem megfelelő beállításból adódó energiaveszteséggel járhat. Ennek ellenére néhány helyen jó eredménnyel alkalmazták és energianyereséget értek el vele. Természetesen ehhez egyrészt megfelelő gyakorlat szükséges, másrészt a modulok mozgatásának eszközei (mint a csuklós szerkezetek és összekötőelemek) szintén meg kell hogy feleljenek a tartószerkezetekkel kapcsolatos követelményeknek. Tehát: Statikus tartószerkezetek kis létesítmények esetén kisebb kockázattal járnak. (A) Kézi mozgatású változó tájolás (2 vagy 3 pozíció naponta, keletről nyugati irányban haladva) alkalmazása esetén, annak minden eszköze meg kell hogy feleljen a fentiekben közölt előírásoknak. (K) 5.3. Akkumulátor Az akkumulátor üzemének legfontosabb sajátossága az önálló napelemes rendszerekben a ciklikusság. A napi ciklus abban áll, hogy nappal az akkumulátor feltöltődik és az éjszakai terhelés folyamán kisül. A napi ciklusra szuperponált szezonális ciklus a mérsékelt sugárzási időszakokkal függ össze. Mindezek egyéb működési jellemzőkkel (környezeti hőmérséklet, áramerősség, feszültségek stb.) együtt befolyásolják az élettartamot és a karbantartási követelményeket. A savas ólomakkumulátor élettartamának növelése érdekében kerülni kell az alábbi üzemi körülményeket; Magas töltési feszültség (korróziót és a vízveszteséget okoz) Alacsony kisütési feszültség (korróziót okoz) Túlzott mértékű kisütés (szulfátosodást, dendritesedést idéz elő) Hosszantartó üzemelés teljes feltöltés nélkül (szulfátosodást idéz elő) Magas hőmérséklet (az öregedési folyamatok felgyorsulnak) Az elektrolit rétegződése (szulfátosodást idéz elő) Igen kicsiny töltő áram (szulfátosodást idéz elő). 324 ELEKTROTECHNIKA

16 Villamos energia Fentiek figyelembevétele szolgál útmutatóul az akkumulátor és a napelem méretezéshez és az akkumulátort védő eljárásokhoz (töltésszabályozó). Ezen feltételek közül azonban néhány egymásnak ellentmondó (pl. a teljes feltöltés nagy feszültségeket igényel, viszont a nagy feszültség gyorsítja a korróziót). Ezért kompromisszumokat kell keresnünk a helyi adottságok figyelembevételével (mint a napsugárzás, a napelem modulok és akkumulátorok ára, vámköltsége, adója, helyi gyártási feltételek, hulladék-újrahasznosítási infrastruktúra stb.). A helyi körülményekkel az alábbiakat célszerű Összhangba hozni: A túlzott kisülés elkerülése szükségessé teszi, hogy bevezessünk egy, a kisütési mélység határát megadó értéket: PDMAX, amely rendszerint 0,3 és 0,6 között van, de egyes akkumulátor típusoknál megközelíteni a 0,8-at. PDMAX értéket %-ban is ki szokták fejezni (30%, 60% 80%). Amikor ezt az érteket az akkumulátor elérte, a fogyasztó energia ellátását meg kell szüntetni. A rendelkezésre álló hasznos kapacitás Cu> ezért kisebb mint a C/y névleges kapacitás (amely azt a töltésmennyiséget fejezi ki, ami az akkumulátorból kivonható lenne, ha semmiféle korlátot nem állítanánk). így: CU= CB' PDMAX A költségek és az üzembiztosság között jó kompromisszum, ha az akkumulátor hasznos kapacitás tartománya a napi összes energiafogyasztásnak a 3-szorosa (olyan helyeken, ahol nincsenek hosszú felhős időszakok) és 5-szöröse (olyan helyen, ahol hosszú felhős időszakok fordulnak elő) közé esik. így a kisütési mélység a napi ciklusban: PDŰ» 0, ,2 közé esik. A kapacitás megválasztása főként az akkumulátor típusától függ. A "jó" akkumulátor mélyebb kisütést visel el, mint a "gyengébb". Ezért azután adott alkalmazási esetben a "jó" akkumulátor a névleges kapacitással kifejezve kisebb méretű lehet, mint a "gyengébb". A legjobb fotovillamos célra alkalmazott akkumulátorok csöves lemezekkel és rácsokkal készülnek, kis antimon és szelén tartalmú anyagból. Ilyen akkumulátorokkal több mint 8 éves élettartam érhető el, PDŰ - 0,2 értékkel és évi 1 vagy 2 karbantartási időszakkal. A csöves akkumulátorok jellemző hátrányos tulajdonsága, hogy kis töltőáram esetén nehezen tölthetők és emellett drágák is. Nem kell kizárni a gépjárműindító akkumulátorok fotovillamos célú alkalmazását sem, mert számos előnnyel rendelkeznek. Ezek közül a legfontosabbak: hogy a névleges kapacitásra vonatkoztatott áruk a legalacsonyabb (a csöves akkumulátorok ára ezek 4 5-szöröse), a legtöbbször helyben gyártják és mindenütt kaphatók. A helybeni gyártás nemcsak gazdasági és szociális okokból előnyös, hanem azért is, mert az nyújtja a legnagyobb lehetőséget az elhasznált akkumulátorok újrafeldolgozására és ezáltal a környezeti ártalmak kiküszöbölésére. A gépjárműindító akkumulátorok legfőbb hátránya a viszonylag rövid élettartam. Celláikat rövid ideig tartó, nagy áramerősségekre tervezték, vékony lemezeik felülete nagy, és kevéssé alkalmasak kis áramerősségek hosszantartó szolgáltatására, miközben két feltöltés között hosszú idő telik el, márpedig a napelemes rendszerek esetében erre lenne szükség. Ezért nagyobb kapacitás beépítése szükséges, minek folytán a PD,i<0,\, és az elektrolit sűrűsége kisebb kell, hogy legyen, mint az ilyen akkumulátoroknál rendesen szokás (pl. 1,24 g/cm", 1,28 g/cm helyett) azért, hogy a rács korróziója csökkenjen és ezzel az akkumulátor élettartama növekedjen. A belső ellenállás ennek következtében fellépő növekedése nem okoz gondot napelemes rendszer esetében, mivel a töltőés a kisütési áramok viszonylag kicsik ezen akkumulátorok hagyományos töltési és kisülési áramaival összehasonlítva. A klasszikus gépjárműindító akkumulátorok antimonnal ötvözött ólomráccsal rendelkeznek és időszakonként vízzel kell azokat feltölteni. A gépjárműindító akkumulátorok rövidebb élettartama bizonyos mértékig kompenzálható a szerkezeti kialakításuk csekély megváltoztatásával. A leggyakoribb ilyen változtatás a vastagabb lemezek alkalmazása és a lemezek feletti térbe nagyobb mennyiségű sav feltöltése. Az ilyen módosítón gépjárműindító akkumulátorokat "szoláris" akkumulátor néven hozzák piacra és a jövő ígéretes alternatíváját képezik. Ahol csak lehetséges, a módosított gépjánnűindító akkumulátorokat célszerű választani (és a helyí gyártókat előállításukra buzdítani) a hagyományos gépjánnűindító akkumulátorok helyet. Annak, hogy egy akkumulátor "módosított gépjárműindító akkumulátor"-nak minősüljön, feltételei vannak: Valamennyi lemez vastagsági mérete meg kell, hogy haladja a 2 mm-t. (K) Az elektrolit mennyisége meg kell hogy haladja a 20 órás kisütésre vonatkozó névleges kapacitásának minden 100 Ah-jára az 1,15 litert cellánként. (K) A szeparátornak mikroporózus polietilénből kell készülnie. (A) Az elektrolit sűrűsége nem haladhatja meg az 1,25 g/cm értéket. (J) A "csekély karbantartás igényű " gépjárműindító akkumulátorok (amelyeket néha karbantartást nem igénylő akkumulátorokként hirdetnek), gyakran kalcium-ötvözettartalmú rácsokkal rendelkeznek. A kalcium növeli a gázképződést okozó feszültséghatárt, de csökkenti az aktív anyag kohézióját a ráccsal. így csökken a vízveszteség, de egyúttal csökken a ciklus-élettartam is. Az ilyen akkumulátorokat különösen veszélyezteti a túlzott kisütés. Meghibásodásuk további oka lehet érzékenységük a hőmérséklet-ingadozásokkal szemben. Ezek miatt sok napelemes rendszer tervező nem javasolja használatukat a meleg éghajlatú országokban. A karbantartás-mentesség viszont továbbra is vonzó tulajdonság. Olyan "Karbantartás-mentes" akkumulátorokat is gyártanak, amelyekben fél-szilárd (zselés vagy folyós) elektrolitot használnak. Az ilyen akkumulátorok (az úgynevezett szelepvezérelt savas ólomakkumulátorok) már jobban ellenállnak az erős kisütésnek, de sokszor az önálló napelemes rendszerek számára túlságosan drágák és különleges reciklizáló eszközöket igényelnek. Számos esetben alkalmazásukat elfogadható műszaki megoldásnak tekinthetjük. Ugyanez vonatkozik a NiCd akkumulátorokra is. Az akkumulátor kiválasztása alkalmával figyelembe kell venni, hogy a napelemes rendszerek üzemi feltételei mellett a ciklus-élettartam mérése nehéz és időigényes. Néhány korábbi próbálkozás ellenére ma még nem léteznek széles körben elfogadott mérési eljárások és az elkövetkező években sem várható változás e tekintetben. Ennek következtében a legcélszerűbb megoldás, ha a hagyományos rendeltetésű akkumulátorokjói bevált szabványaira hagyatkozunk* azaz a kapacitást 20 órás kisülésre, a ciklus élettartamot pedig 50%-os kisütésre alapozzuk. Miután meggyőződtünk róla, hogy az akkumulátor által szolgáltatott energia meg fogja haladni a legrosszabb hónap energiaigényét (ld pontot), a következő szabályokat kell követnünk: Az akkumulátor 20 órás kapacitása amperórákban (amelyet 20 C-on kell mérni, amíg a feszültség 1,8 V/cella értékre nem csökken) nem haladhatja meg a napelemek amperekben mért rövidzárási áramerősségének (amelyet szabványosan mértek) a CR-szeresét. Az egyes akkumulátor típusokra vonatkozó CR-értéket az 5.1. táblázatban foglaltuk össze: évfolyam 9. szám 325

17 Villamos energia 5.1 táblázat A maximális kisütési mélység, PDMAX(20 órás névleges akkumulátorkapacitásra vonatkoztatva) nem haladhatja meg a 5.2. táblázatban közölt értékeket: 5.2 táblázat Az akkumulátor Cu hasznos kapacitása (a fentiek szerint értelmezett 20 órás névleges kapacitás, szorozva a maximális kisütési mélységgel) három-öt napi önálló működést tegyen lehetővé. (A) A CR értéknek elég kicsinek kell lennie ahhoz, hogy a napelemek biztosan megfelelő töltést biztosítsanak az akkumulátornak. Ci?-nek (mint a CB névleges kapacitás és a napelemek rövidzárlati árama hányadosának) ajánlott értékei, mint az 5.1. táblázatból is látható, az akkumulátor típusától függenek, és úgy adtuk meg azokat, hogy ne fordulhassanak elő az akkumulátor méretéhez viszonyítva túl kicsiny töltőáramok. Az akkumulátor Cu értékkel kifejezett méretét a helyi meteorológiai viszonyoknak is meg kell feleltetni. Természetes, hogy minél nagyobb a felhős napok várható száma, annál nagyobbnak kell lennie az akkumulátor Cu méretének. Példa Egy önálló napelemes rendszerben a napelem modulok rövidzárási árama 3,3 A akkumulátora módosított gépjárműindító akkumulátor. Ekkor CB < 40 ' 3,3 = 132 Ah kötelező CB 35 3,3 = 115 Ah ajánlott Ha a rendszemek 12 Ah-t kell szolgáltatnia naponta, eléggé száraz környezetben, CB > 12. 3/0,6 = 60 Ah kötelező CB > 12 3/0,4 = 90 Ah ajánlott CB értékét tehát az alábbiak szerint kell megválasztani: kötelező: 60 Ah < CB ^ 132 Ah, ajánlott: 90 Ah < CB 115 Ah. Most tekintsük ugyanezt az esetet, de olyan helyszínt feltételezve, ahol gyakoriak az esős időszakok, és a felhős napok várható száma: 5. Ekkor CB az alábbiak szerint választható: kötelező: 100 Ah < CB 132 Ah, ajánlott: 150 Ah < CB U5 Ah. (!) (A kapott "ajánlott" tartomány nem teljesíthető, ezért csak a "kötelező" alkalmazható) Megjegyzendő, hogy ezek a kapacitás értékek 20 órás kisütési időre vonatkoznak. Ettől eltérő idejű kisütés esetén a következő empirikus összefüggések alkalmazhatók: Cioo/C 2 o» 1,25; C40/C20 = 1,14. A névleges kapacitást olyan kisülésre szokás megadni, amelyet jól szabványosított feltöltési folyamat (24-órás, 2,4 V/cella, amely biztosítja a lemezek "formálódását") előz meg. Ez azt jelenti, hogy az akkumulátor gyártása során alkalmazott lemezanyagok megfelelő részei a pozitív elektródán ólomoxiddá, a negatívon pedig tiszta ólommá alakulnak. Az új akkumulátorok lemezi azonban gyakran hiányosan alakulnak ki és jelentős mennyiségben tartalmaznak idegen anyagokat (SO4 Pb, PbO), aminek következtében a kapacitásuk kezdetben jóval kisebb a névleges értéknél. Ez a tökéletlen kialakulás célszerűen végrehajtott kezdeti töltési-kisütési ciklusok által ugyan kompenzálható, azonban különösen a sziget-üzemben működő napelemes rendszereknél nem feltételezhető, hogy ezek meg is valósulnak, hiszen a töltőáram csak korlátozott mértékben áll rendelkezésre. A jó akkumulátor-technológia tehát károsodik, ha a létesítési programok nem képesek betartani a kezdeti feltöltésre vonatkozó utasításokat. Ezért gondoskodni kell arról, hogy a napelemes rendszerek akkumulátorainak kezdeti kapacitása ne maradjon el jelentősen a névleges értéktől. Ez vagy úgy érhető el, hogy az akkumulátor gyártása során célszerű kialakítási eljárást alkalmaznak, vagy úgy, hogy az akkumulátor beépítése alkalmával külön kezdeti ciklusokat hajtanak végre. Ha az utóbbi megoldást választjuk, akkor a beépítést végzőknek rendelkeznie kell a feltöltéshez szükséges eszközökkel és szakértelemmel. Az akkumulátorokat gyakran szárazon tárolják és szállítják, beépítésük pillanatáig nem töltik fel elektrolittel. Ez a megoldás előnyös a biztonságos szállítás, illetve a tárolás alatti kisülés elkerülése tekintetében, azonban kezdő ciklusok végrehajtását teheti szükségessé, ami, mint fent említettük, napelemes alkalmazások esetében nehéz. Jó megoldás lehet, ha az akkumulátorokat szárazon tárolják és közvetlenül a létesítési helyszínre való elszállítás előtt töltik fel elektrolittel. Ebben az esetben "nedves" állapotban kell az akkumulátorokat a helyszínre szállítani, viszont a kezdő ciklusokat a napelemes rendszert szállító cégnél végezhetik el. Bármelyik megoldás választásánál azonban: Gondoskodni kell annak biztosításáról, hogy a beépítésre kerülő akkumulátorok kapacitása ne legyen kisebb mint a névleges érték 95%-a. (K) Az arra vonatkozóan, hogy az akkumulátor mennyire legyen alkalmas elviselni az üzemi feltételeket, a következő ajánlható: Az akkumulátor ún. ciklus-élettartama (tehát az a ciklusszám, ami után a kapacitás a névleges érték 80%-a alá csökken), 20 C-on, meg kell hogy haladjon egy bizonyos NOC értéket. Ennek megállapítását 50%-os kisütésre kell alapozni. NOC értékét az egyes akkumulátor-típusokra az 5.3. táblázat tartalmazza (A): 5.3. táblázat Az akkumulátor önkisülése 25 C-on, nem haladhatja meg a havi 6%-ot. (K) Irodalom Pálfy M.: Fotovillamos áramellátó berendezések. Oktatási segédlet és gyakorlati útmutató napelemes berendezések készítéséhez. Magyar Napenergia Társaság (szerkesztő lektor: Dr. Imre L.) "Universal Icchnical standard for solar home systeins" Thermie B SUP , EC-DGXV1I,!998. Dr. Horváth Gv.: "Universal technical standard for solar home systems" Thermine B SUP , EC-DGXV11, Fordítás. 326 ELEKTROTECHNIKA

18 Egyesületi élet A 450. Munkabizottsági Ülés elé (Visszapillantás a "Villamosság a Mezőgazdaságban" Munkabizottság 45 éves működésére.) Dr. Sibalszky Zoltán A Magyar Elektrotechnikai Egyesület "Villamosság a Mezőgazdaságban" munkabizottsága a mezőgazdaság villamosításával foglalkozó társadalmi szervek közül az elsők közt alakult meg 1953-ban. így most érkezett el ahhoz, hogy megünnepelhesse a munkabizottság 450. ülését. Ez a jubileum bármilyen szerv életében nagy dolog, egyesületünk munkabizottság vonatkozásában páratlan, hiszen egy munkabizottságot általában meghatározott feladatra hívnak létre, s a feladat teljesítése után a munkabizottság megszűnik. Ezt a munkabizottságot viszont a magyar mezőgazdaságnak az 50-es években kezdődött rohamos villamosításával kapcsolatos problémák társadalmi komplex megvitatásának igénye hívta életre, és a villamosítás befejezése után a mezőgazdasági termelés nagyüzemi módon történt átalakulása, valamint a termelés intenzívebbé válásával kapcsolatban rohamosan fejlődő villamosenergia-felhasználás által felvetett kérdések egyre újabb és újabb feladatokkal látták el. A 70-es évek második felében a figyelem középpontjába a megújuló energiaforrások gazdaságos mezőgazdasági felhasználása került, és a kezdeti eufória elmúlása után a 80-as évek végén újra a környezetvédelmi szempontok ezt egyre aktuálisabbá tették. Most pedig a rendszerváltás után a mezőgazdaság bizonyos válságos helyzetbe kerülvén, az új kis- és középbirtokok gazdaságos üzemeltetése elkerülhetetlenné tette a gazdaságos villamosenergia-felhasználás előmozdítását is, beleértve a megújuló energiaforrások környezetvédelmi szempontból elkerülhetetlen, egyre növekvő mértékű felhasználását, és ezzel együtt azt, hogy belátható időn belül a mezőgazdasági üzemek ezek segítségével energiafogyasztókból energiatermelőkké váljanak, és ezzel gazdaságosságuk jelentősen növekedjék. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a Munkabizottság az utóbbi években, és a jövőben is. így feladatköre nem merült ki, és fennállása ma éppúgy aktuális, mint megalakulása idején, mint olyan szervé, amely társadalmi úton sokoldalú véleménycserét tesz lehetővé az élet által felvetett konkrét kérdések megvitatására, tanulmányok készítésével felhívja a figyelmet aktuális problémákra, és konferenciák szervezésével fórumot biztosít a mezőgazdaság villamos energia felhasználásával foglalkozó és érdekelt nemzetközi szakemberek számára véleményük kifejtésére és tájékozódásra. A jubileum keretében érdemes visszatekinteni az elmúlt 45 év feladataira és sokoldalú munkájára. Dr. Sibalszky Zoltán okl. villamosmérnök, Bláthy- és Elcktrotechnika-díjas, a CIGR tiszteleli alelnöke, a MEE Egyesületi Tanácsának tagja Az elmúlt 70 évben a mezőgazdaság villamos energia felhasználásában három fontos korszak váltotta egymást. Az első korszak: maga a villamosítás és a villamosság egyszerű alkalmazásai. A második korszak: a villamosság integrálása a termelési folyamatok minden fázisában, vagyis a felhasználás intenzívvé válásának korszaka. A harmadikkorszak: ezt körülbelül 1970 óta számíthatjuk, és a környezetszennyezés elleni küzdelem, az energiatakarékosság és a gazdasági válságok hatása jellemzi. A munkabizottság munkájában egyaránt támaszkodott a témakörökben érdekelt szervekre a mezőgazdaság, az áramszolgáltatás és a kivitelezők területéről. Már megalakulása óta állandóan kapcsolatban van a Minisztérium Gépesítési Főosztályával, illetve az ennek feladatkörét átvevő osztályokkal, a Gödöllői Agráregyetemmel, az Állami Energetika és Energiabiztonságtechnika Felügyelettel (amíg az fennállt) a Magyar Villamos Művekkel, és a tervező intézetekkel (az első időkben különösen az ÉVITERV Vállalattal), a kivitelezők közül pedig a Villanyszerelő Ipari Vállalattal, illetve utódaival. A munkában közreműködő kollégák számottevő része ezen intézmények munkatársai közül került ki. Itt szeretnék megemlékezni néhány olyan kollégáról, akik a kezdeti időkben különösen intenzíven vették ki a részüket a Munkabizottság munkájából. Elsősorban Tímár László főmérnököt említeném, aki a munkabizottság munkáját a megalakulástól 1967-ig vezette. Hasonlóképpen meg kell említeni a kezdeti évek munkájának fontos pilléreként Havas Béla, Komlós Imre, dr. Tibold Vilmos, Patkós István, Bánóczi György, Ferenczi Béla, Letenyei László, Káldosi István, Pásztor János kollégákat. A Munkabizottság vezetője 1967 óta dr. Sibalszky Zoltán, az utóbbi évek munkájában pedig kiemelkedő szerepet töltöttek be Heimann Pál, dr. Gallai István, Jáky Kálmán, Szabó Iván, Lupkovics József, Jády Sándor, Lénárd László, Guba István. De fel lehetne még sorolni sokat a Munkabizottság tagjai közül, akiknek lelkes közreműködése lehetővé tette a Munkabizottság eredményes működését, és előidézte annak eredményeit. A Munkabizottság első éveinek látható mérföldköveit az Országos Mezőgazdasági Villamosítási Konferenciák szervezése jelentette. Ebből az elsőt 1955-ben szervezte rneg a Munkabizottság, amelynek sikeres lebonyolítását azután 5 évenként további 5 igen sikeres országos tanácskozás követte, az utolsó három már nemzetközi részvétellel. Az ezeken tárgyalt éppen aktuális témák a mezőgazdasági villamos energia felhasználásával kapcsolatos igények fejlődését is jelzik. Az évfolyam 9. szám 327

19 Egyesületi élet I. Konferencia a magyar mezőgazdaság villamos energia ellátásának kérdéseivel, és a villamos energia felhasználási lehetőségeivel foglalkozott. Az 1960-ban megrendezett II. Konferencia tárgykörét a mezőgazdasági villamos berendezések üzemelési kérdései képezték. Az 1966 januárjában megtartott III. Konferencia tárgya a korszerű mezőgazdasági üzemek villamos igénye volt. AI. Konferencia 1971 januárjában a mezőgazdasági villamosenergia-felhasználás gazdaságossági kérdéseivel foglalkozott októberében szerveztük meg a nagy nemzetközi sikerű budapesti CIGR nemzetközi villamosítási konferenciát, amely egyúttal az V. Országos Mezőgazdasági Villamosítási Konferencia is volt. Ennek témái közé tartozott a szakosított, koncentrált mezőgazdasági telepek teljesítmény- és energiaigényének fejlődése és prognózisa, a hűtés és hővisszanyerés lehetőségei a mezőgazdaságban. Az 1980-ban szervezett VI. Konferencia már a helyi, megújuló energiaforrások gazdaságos alkalmazási lehetőségeivel is foglalkozott. A Munkabizottság fennállása óta általában évi 10 ülést tartott, amelyeken átlagban eleinte 20 25, az utóbbi években kb. 10 kolléga vett részt. Ezeken az üléseken évente A 5, aktualitása során felmerült téma társadalmi megvitatását és kidolgozását végeztük el. Közülük évi átlagban a működés első felében 2-3 témáról, összesen kb. 70 témáról zárójelentést készítettünk, amelyeket sokszorosítva eljuttattunk az érdekelt állami szerveknek és mezőgazdasági képviseleteknek. A Munkabizottság évi átlagban egy alkalommal klubdélutánt szervezett, amelyeken a MEE szélesebb körű tagsága is részt vett ben kerekasztal-konferenciát tartottunk a mezőgazdasági villamos berendezések karbantartásának igen aktuális kérdéseiről, amelyen a MÉM, az AEEF, az MVM, az Állami Biztosító és a mezőgazdasági üzemek vezetői is részt vettek. A Konferencia ajánlásai nyomán bizonyos intézkedések is születtek, és kiadványok jelentek meg a Munkabizottság közreműködésével. A 70-es években a MUBI, felismerve annak jelentőségét, hogy az öntözés a száraz években nagy többletteljesítményt igényel. Az üzemek az év elején természetszerűleg erre nem számítva az e nélkül szükséges alacsonyabb teljesítményt kötik le a tarifaszerződésben, és így a szükséges öntözés miatti teljesítmény-túllépés igen nagy összegű büntetőtarifát eredményez ilyen években. Tárgyalások útján elérte, hogy a lekötött teljesítményt évente egyszer változtatni lehessen, s így a száraz években áttérhessenek évközben a nagyobb lekötött teljesítményre, és ne kelljen a nagyösszegű büntetést fizetni. A 70-es és 80-as években sok esetben tartottunk MUBI-ülést fejlett villamosenergia-felhasználással rendelkező mezőgazdasági üzemekben, amelyeken az üzem megtekintése után a helyszínen felmerülő kérdéseket vitattuk meg az illető üzem vezetőivel, energetikusaival együtt. Rendszeresen szerepelt a MUBI előadásokkal vidéken is. A működési időszak első felében évente 2 3 alkalommal szervezett a MUBI vidéki városokban meződazgaság-villamosítási egynapos ankétokat, később pedig a MEE vidéki helyi szervezetei által történt felkérésre adott előadókat az ország különböző részein szervezett Műszaki Hetekre. Egyes megyékben a mezőgazdaság villamos eneriga fogyasztását, illetve annak szerkezetét elemezte a MUBI 12 alkalommal az ottani föenergetikus beszámolója alapján. Az OMFB keretében tanulmányt készített a MUBI mintavillamos üzemek szervezéséről. Néhány üzemben, amelyek ilyen létesítésekre pályáztak, az OMFB témabizottság ellenőrzésével készültek el ezek a beruházások. Az elkészült létesítmények üzemi tapasztalatait szintén ez a Bizottság értékelte ki. Igen jó kapcsolatokat alakítottunk ki a MTESZ más egyesületeivel is, elsősorban az Agrártudományi Egyesülettel, amely társrendezőként közreműködött Konferenciáink szervezésében is. Munkabizottságunk viszont az Agráregyesület témánkat érintő rendezvényein szerepelt társrendezői minőségben. így a 18. Országos Mezőgazdasági Gépesítési Ankéton Mezőtúron 1978-ban 9 előadással a MUBI töltötte ki az egyik szekció ülésszakát. Igen jó a kapcsolatunk a Magyar Biomassza Társasággal és az Energiagazdálkodási Egyesülettel is. Igen szoros kapcsolatokat alakítottunk ki a MEE vidéki helyi csoportjai közül azoknak legtöbbjével, amelyekben mezőgazdasági munkabizottság működött. Ez a kapcsolat sokrétű: egyes vidéki munkabizottságok rendszeresen képviseltették magukat a MUBI ülésein, és tájékoztattak a náluk folyó tevékenységről, de a kapcsolatok szorosak voltak olyan tekintetben is, hogy a vidéki munkacsoportok rész vettek egyes központilag kidolgozott témák adatgyűjtésében, és felmérésekkel segítették munkákat ban Magyarország bekapcsolódott a CIGR (Mezőgazdasági Műszakiak Nemzetközi Bizottsága) munkájába. Megalakult a CIGR Magyar Bizottsága, amelynek IV. Szakcsoportja a MEE keretében működik, és a MUBI adja ennek hátterét és elnökét. Rögtön a bekapcsolódás után igen intenzíven részt vettünk a CIGR munkájában, és számos előadással képviseltük hazánkat a CIGR nemzetközi konferenciáin és kongresszusain óta 17 konferencián a IV. (villamos és energia) Szekció keretében összesen 82 előadással vettünk részt. A kiküldött előadások száma tekintetében sok esetben a konferenciát rendező ország mögött a második, harmadik helyet értük el, és kiküldött előadásaink színvonala is a Szekció és az egész CIGR nemzetközi vezetőségének elismerését vívta ki. Ezt az eredményt Munkabizottságunk szervezte, és az előadások előzetes lektorálásáról is gondoskodott. A CIGR nemzetközi vezetőségének eddigi munkánk iránti elismerését mutatja, hogy az évi 7. és az évi 16. nemzetközi Villamosítási Konferencia szervezését Magyarországra bízták. Ezeket a feladatokat a Munkabizottság szinte minden tagjának közreműködésével sikerült a CIGR nemzetközi vezetőségének teljes elismerésével megoldani. De Munkabizottságunk CIGR-beli szereplésének elismeréseként értékelhető az is, hogy a IV. Szekció 3 nemzetközi munkabizottságában való közreműködésre kérte fel. Ezek közül a "Villamosenergia-ellátás és energiafelhasználás biztonsági kérdései a mezőgazdaságban" elnevezésű munkabizottság előkészítését, irányítását és összefogását is a magyar munkacsoportra bízták. A munkabizottságot a MUBI elnöke, dr. Sibalszky Zoltán vezette, és tevékenységét elismerésre végezte el. A magyar munkacsoport CIGR-beli munkájának nemzetközi elismerését mutatja az a francia Mezőgazdasági Érdemrend is, amelyet dr. Sibalszky Zoltánnak az évi párizsi nemzetközi konferencián nyújtottak át. A MUBI vezetője 1979-től a CIGR IV. Szekciójának 1. alelnöke, közt pedig alelnöke és a CIGR egyik alelnöke volt óta a 328 ELEKTROTECHNIKA

20 Egyesületi élei Szekció tiszteleti elnöke, és a CIGR tiszteleti alelnöke címét viseli. A megújuló energiaforrások mezőgazdasági gazdaságos felhasználása ma az egész világon igen aktuális és fontos probléma. Ezzel kapcsolatos témák teszik ki a CIGR IV. Szekciójának konferenciáit is jórészt az utolsó két évtizedben, és ebben a tárgykörben rendezett a MEE, a MAE és a CIGR IV. Szekciója 1983-ban, 1988-ban és 1993-ban Balatonfüreden, 1996-ban Budapesten nemzetközi konferenciát, amelynek szervezését az elnök vezetésével a MUBI végezte. A MUBI részéről 45 előadást szerveztünk ezekre a konferenciákra. Most rendezzük 2000 áprilisában a MEE 100 éves jubileuma tiszteletére az ötödik ilyen konferenciát ban a CIGR elnöksége a MUBI elnökének a "Villamosság a Mezőgazdaságban" területen és a CIGR keretében végzett tevékenységét a "Recognition of Merit" kitüntetés adományozásával ismerte cl. A CIGR-beli közreműködésen kívül a MUBI szoros kapcsolatokat tartott a lengyel és a cseh Elektrotechnikai Egyesület megfelelő bizottságaival, az egykori NDK szakembereivel és a VDE-vel is. Munkabizottságunk működésének első idejében a "Mezőgazdaság Villamosítása" elnevezést viselte ben változtattuk meg elnevezését "Villamosság a Mezőgazdaságban" Munkabizottságra, megfelelően a mezőgazdasági villamosenergiafelhasználás során végbement fejlődésnek, és az ezzel kapcsolatban változó feladatoknak. Az elmúlt 46 év alatt a munkánkban közreműködő tagok száma összesen 160 volt, az a taglétszám pedig, amely üléseinken ma is rendszeresen részt vesz, és az egyes témák kidolgozásában közreműködik, mintegy 10. A MUBI az utóbbi években ülésein a megújuló energiaforrások mezőgazdasági alkalmazásainak fejlődését kíséri figyelemmel, és vitatja meg, valamint, természetcsen esetenként más, aktuális témákat is. Az elmúlt 45 év munkájára való visszatekintés egyúttal azt is mutatja, hogy a Munkabizottság feladata továbbra is aktuális. A dinamikusan fejlődő mezőgazdasági villamosenergia-felhasználás folyamatosan veti fel az aktuális témákat, amelyek megvitatása a munkabizottság feladata. Helyesbítés: A 92. évfolyam 8. szám 301. oldalán a szerző szakmája helyesen okl. villamosmérnök. A 305. oldalon a képaláírás helyesen: A hibáért elnézést kérünk évfolyam 9. szám 329