Korosztályi elszámolás a magyar nyugdíjrendszerben

Átírás

1 Közgazdasági Szemle, XLVIII. évf., április ( o.) GÁL RÓBERT IVÁN SIMONOVITS ANDRÁS TARCALI GÉZA Korosztályi elszámolás a magyar nyugdíjrendszerben A korosztályi elszámolás során a nettó adóterheket lebontjuk az egyes évfolyamokra, és ezt az adott pillanatra jellemzõ tehereloszlást kivetítjük a jövõbe. Néhány kiegészítõ feltevés, valamint a népesség létszámára és korösszetételére vonatkozó elõrejelzés birtokában megállapítható, hogy a jövõben születõ korosztályokra mennyivel nagyobb adóteher hárul ahhoz, hogy az intertemporális költségvetési korlát teljesüljön. A magyar nyugdíjrendszerre elvégzett korosztályi elszámolás azt mutatja, hogy az évi reformcsomag jelentõsen csökkentette az intézményrendszer és a korfa kombinációjában rejlõ finanszírozási feszültséget. A javulás elsõsorban a társadalombiztosítás racionalizálásának tudható be. E következtetések robusztusak, ugyanakkor az, hogy a reform teljesen eltünteti-e a rendszerben lévõ egyensúlytalanságokat vagy csak csökkenti õket, jelentõsen függ az egyes paraméterek, elsõsorban a termelékenység növekedésének alakulásától.* Korosztályi elszámolás A korosztályi elszámolást (generational accounting) kidolgozói, Alan J. Auerbach, Jagadeesh Gokhale és Laurence Kotlikoff a költségvetési hiány sokat kritizált, könnyen manipulálható mutatójának számítása helyett javasolták. 1 Az eljárás elõnye, hogy a jelenlegi újraelosztási rendszer elõre látható hosszú távú következményeit is számításba veszi (például a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer implicit adósságát), amelyrõl a költségvetési hiány nem vesz tudomást. A módszer tehát kalkulál a jövõvel, de nem a jövõt kívánja elõre jelezni, hanem azt kívánja számszerûsíteni, hogy néhány egyszerû és realisztikus feltevés mellett a jelen milyen belsõ feszültségeket rejteget. A korosztályi elszámolás módszerének lényege, hogy a nettó adóterheket lebontja az egyes évfolyamokra, és ezt az adott pillanatra jellemzõ tehereloszlást kivetíti a * A tanulmány elkészítését az Állami Pénztárfelügyelet és a Research Support Scheme (RSS No: 1209/ 1999) támogatta. A szerzõk köszönettel tartoznak Bedekovics Istvánnak, Borlói Rudolfnak, Dabóczi Magdának, Éber Irénnek, Hablicsek Lászlónak, Magosi Györgynek, Mészáros Józsefnek, Réti Jánosnak és Toldi Miklósnak. 1 Az elsõ korosztályi elszámolást lásd Auerbach Gokhale Kotlikoff [1991a] tanulmányában. A módszerrel kapcsolatos elméleti írásokat és nemzetközi összehasonlító eredményeket tartalmaz Auerbach Kotlikoff Leibfritz [1999] könyve. A módszertani kérdésekkel kapcsolatban lásd a weblapot, Cardarelli Kotlikoff Sefton [1999], valamint Raffelhüschen [1999] tanulmányát. Gál Róbert Iván a Tárki programvezetõ kutatója. Simonovits András az MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpontjának tudományos tanácsadója. Tarcali Géza kutató, Bécs.

2 292 Gál Róbert Iván Simonovits András Tarcali Géza jövõbe. Néhány kiegészítõ feltevés (a termelékenység növekedési ütemét és a diszkontláb alakulását illetõen), valamint a népesség létszámára és korösszetételére vonatkozó elõrejelzés birtokában a jövõbe kivetített jelenlegi nettó adóteher-eloszlásról megállapítható, hogy a jövõben születõ korosztályokra mennyivel nagyobb (vagy kisebb) adóteher hárul ahhoz, hogy az úgynevezett intertemporális költségvetési korlát teljesüljön. Ez utóbbi nem más, mint egy nullaösszegkorlát, és azt mondja ki, hogy az esetleges jelenbeli túlköltekezésért valakinek, ha másnak nem, az utódoknak, fizetniük kell. Pontosabban megfogalmazva: a már élõ és a jövõben megszületendõ korosztályok jövõbeli nettó adójának jelenértékének meg kell egyeznie a jelenlegi államadósság és a jövõbeli állami kiadások jelenértékével. A nettó adók és az állami kiadások közötti különbségtétel forrása az, hogy e verbálisan megfogalmazott egyenlet bal oldalán az egyénekre és így évfolyamokra lebontható nettó adótételek találhatók, például a személyi jövedelemadó, a társadalombiztosítási járulék vagy a nyugdíj, a jobb oldalon viszont az egyénekre le nem bontható kiadások, például a honvédelemre vagy a közbiztonságra fordított összegek. A korosztályi elszámolás módszerének leírása világossá teszi, hogy miben különbözik az elõrejelzésre használt modellektõl. A korosztályi számlák kiszámítása során gyakorlatilag mellõzzük a növekedés dinamikájával kapcsolatos empirikus ismereteinket, eltekintünk például annak lehetõségétõl, hogy egy felzárkózó gazdaság mint amilyen Magyarország is esetében egy darabig magas, azután közepes termelékenységnövekedést tételezzünk fel; hasonlóképpen nem vesszük figyelembe a foglalkoztatás lehetséges alakulásával kapcsolatos különbözõ forgatókönyveket és még egy sor más megoldást, amit az elemzõk elõrejelzéseik realisztikusabbá tétele érdekében alkalmazni szoktak. Mindezt azért, hogy a jelenben már meglévõ, rejtett vagy szembeötlõ költségvetési feszültségek számszerûsítését szolgáló szám a lehetõ legkisebb mértékben függjön a kutató által több-kevesebb önkényességgel megválasztott paraméterektõl. Az egyetlen kivétel a népesség-elõrejelzés; ez azonban csekély teret ad a kutatói döntéseknek. A népesség létszáma a közeli évtizedekre viszonylag megbízhatóan elõre jelezhetõ; a év friss nyugdíjasai ma már iskolába járnak. Igaz, hosszabb távon még itt is egyre tágabb a valószínû értékeket tartalmazó sáv, egyre bizonytalanabb a becslés. A korosztályi elszámolás eredménye a forintösszegek egy vektora, ahol a vektor egyes elemei megmutatják annak jelenértékét, hogy egy évfolyam még hátralévõ élete során várható adóbefizetései, illetve a számukra kifizetett összegek között mekkora a különbség. A módszer elõretekintõ jellegébõl következõen az idõsek egy ilyen számítás szerint nettó haszonélvezõi, az aktívak pedig nettó befizetõi a rendszernek. Ez önmagában természetesen meddõ eredmény. Három olyan megközelítés adódik azonban, amely a szóban forgó számsort az elemzés számára termékennyé teheti. Az elsõ, ha nem csupán elõretekintõ, hanem visszatekintõ számításokat is végzünk, tehát figyelembe vesszük a korábbi befizetéseket és juttatásokat is. Ilyen adatok birtokában a korosztályok közötti újraelosztást tudjuk mérni. 2 A másik mód a nemzetközi összehasonlítás. Ha azonos módszerrel különbözõ eloszlásgörbéket kapunk az egyes országokra, ez ismét csak informál minket a korosztályok közötti újraelosztásról. Végül, ha a már élõk közül az éppen most születetteket hasonlítjuk össze a jövõben születõkkel (akiket viszont egységes korcsoportként kezelünk), akkor a rendszer belsõ egyensúlytalanságára vonatkozóan kapunk mérõszámot. A módszer szerint feltételezzük, 2 Visszatekintõ korosztályi számlák eddig csak az Egyesült Államokra készültek (lásd Gokhale Page Sturrock [1999]).

3 Korosztályi elszámolás a magyar nyugdíjrendszerben 293 hogy az adók és juttatások változtatása csak a jövendõ generációkra vonatkozik, a már élõk a jelenlegi nettó adóteher-eloszlás alapján adóznak. Következésképpen, az egyensúlytalansági mérõszám azt mutatja, hogy a jövendõ korosztályoknak mennyivel kell többet (vagy szerencsés esetben kevesebbet) fizetnie ugyanazokért a juttatásokért, illetve mennyivel kevesebb juttatással kell beérniük (vagy kapnak több juttatást) azonos adók mellett, mint azoknak, akik még az eredeti adó- és juttatásrendszerbe születtek, és még elõttük áll az egész életpálya. Korosztályi elszámolást általában a teljes államháztartásra szokás végezni, beleértve tehát a jövedelemhez, a fogyasztáshoz és a tulajdonhoz kapcsolódó adókat, a másik oldalról pedig a nyugdíjakat, a családtámogatási rendszert, az oktatást, az egészségügyet és a közjószág jellegû közszolgáltatásokat, mint amilyen a honvédelem. Magyarországra vonatkozóan is készült már ilyen, a teljes újraelosztási rendszert alapul vevõ számítás az 1996-os évre (Gál Simonovits Szabó Tarcali [2000]). Speciális, a jóléti intézményrendszer egyes szegmenseivel vagy más társadalmi problémák, így a bevándorlás következményeivel foglalkozó elemzések is napvilágot láttak az elmúlt években (az elõbbire példa Auerbach Gokhale Kotlikoff [1991b] vagy Bonin Gil Patxot [1999], az utóbbira Bonin Raffelhüschen [2001]). Ha az effajta speciális számítások többlépcsõs intézményi reformok hatásait is vizsgálják, akkor a módszer jelentõsen bonyolultabbá válik, mivel a népesség-elõrejelzésen kívül az intézményi változásokkal is lehet elõre kalkulálni. Éppen ez ad értelmet annak, hogy a nyugdíjrendszerre vonatkozóan újra és külön is elkészítsük a korosztályi elszámolást egy olyan országban például Magyarországon, ahol a nyugdíjtörvénycsomag elõre rögzíti az intézményi reformok szándékolt lépéseit. A speciálisan a nyugdíjrendszerre vonatkozó elszámolás hasonlóan az eredeti, általános változathoz minimalizálja a jövõ tendenciáira vonatkozó szakértõi elõrejelzéseket, hiszen célja az éppen aktuális helyzetben rejlõ feszültségek feltárása. Így a népesség-elõrejelzésen és a nyugdíjtörvényekben elõre rögzített intézményi változásokon kívül semmilyen más várható trendet nem fogunk figyelembe venni. Eltekintünk a foglalkoztatásban, a rokkantosítási gyakorlatban, a felsõoktatásban résztvevõk arányában, az életkor kereseti függvényekben vagy a személyi jövedelem adóztatásában várható változásoktól. Ez mind olyan tényezõ, amelyre vonatkozóan egy prediktív modellnek világos és explicit feltevésekkel kell élnie a következõ modell azonban nem prediktív. Bemutatjuk, hogy miként alakultak a korosztályi nyugdíjszámlák a nyugdíjreform következtében. A kiinduló esetben a most aktuális, korcsoportokra lebontott nyugdíjegyenleget visszük végig, és mindössze a korcsoportok arányait változtatjuk a népesség-elõrejelzés alapján. Figyelmen kívül hagyjuk mind a társadalombiztosítási nyugdíj 1997-es reformját, mind a részleges feltõkésítést. (Egy kivétellel: a 2000 ben aktuális nyugdíjkorhatárt vesszük figyelembe, azaz nõkre 57, férfiakra 61 évet. Nyugdíjasmintánk ugyanis a januári állapotot tükrözi; merõ spekuláció lenne megbecsülni, mennyivel lettek volna többen nyugdíjasok, és milyen nyugdíjat kaptak volna, ha az 55 és a 60 éves korhatár megmaradt volna.) Így elsõ számításunk során azt nézzük meg, mekkora belsõ egyenlõtlenség lenne a rendszerben, ha az említett csekély módosítástól eltekintve nem történt volna semmiféle változás. A második kalkulációban azonban figyelembe vesszük a svájci indexálás bevezetését, a nyugdíjkorhatár felemelését 62 évre, a degresszív beszámítás megszüntetését, a nyugdíjskála átalakítását és a részleges feltõkésítést. 3 3 A következõkben az egyes reformelemek együttes hatását ismertetjük. Az egyes változtatások külön hatásaival egy másik tanulmányunkban foglalkoztunk (Gál Simonovits Tarcali [2000]).

4 294 Gál Róbert Iván Simonovits András Tarcali Géza A nyugdíjrendszert, a módszer logikájának megfelelõen, mindkét esetben zártnak tekintjük, azaz az intertemporális korlát teljesítését kizárólag a járulékok, illetve a járadékok változtatásával érjük el. Ez eltérés a valóságtól, ami azonban az eredményként adódó egyensúlytalansági mutató értelmezhetõségén nem változtat. Módosítja viszont a korosztályok közötti újraelosztás hatásait. Ez az oka, hogy ez utóbbira vonatkozó következtetéseink csak részlegesek. A valóságban ugyanis a rendszer hiányát nem kizárólag járulékemelésbõl vagy járadékcsökkenésbõl pótolják, hanem a központi költségvetés által beszedett általános adóból is. Más szóval, a hosszú távú intertemporális korlát éves költségvetési korlátokkal egészül ki: a rendszer nem eladósodik, hanem évrõl évre külsõ forrásból feltöltõdik. Márpedig az általános adók tehereloszlása nem felel meg a nyugdíjjárulékokénak. Az általános adókban például jelentõs tételt tesznek ki a fogyasztáshoz kötõdõ adók, amelyek életkor szerinti megoszlása sokkal kiegyenlítettebb, mint a munkajövedelemhez, tehát az aktív életszakaszhoz kötõdõ nyugdíjjárulékok. A korosztályi elszámolás módszere azonban mint korábban már említettük minden hiányt a még meg nem született korosztályokkal fizettet meg, tehát nem számol az aktuális hiányok folyamatos visszapótlásával, épüljenek azok járulékokra vagy általános adóra. A nyugdíjreform teljes intergenerációs újraelosztó hatását éppen ezért nem tudjuk itt bemutatni, bár bizonyos részleges következtetésekre így is módunk lesz. Megjegyezzük, hogy a modell kiegészíthetõ éves költségvetési korlátokkal. Ekkor az éves hiányt nem a jövõ nemzedékekkel, hanem az aktuális adóteher-eloszlás alapján az éppen élõ összes korosztállyal fizettetjük meg. Az éves hiánypótlások (vagy többletvisszaosztások) összegzésével pontosan megadható a nyugdíjreform hatása az egyes korosztályokra. Vannak olyan újraelosztási hatások, amelyeket egyik futtatásban sem tudtunk figyelembe venni. Ezek közül az egyik az önkéntes nyugdíjpénztárak adótámogatásában megtestesülõ redisztribúció. Az önkéntes pénztárakba befizetett munkáltatói hozzájárulás ugyanis járulékmentes, a munkavállalói befizetés egy része pedig meghatározott összeghatárig mentesül a személyi jövedelemadózás alól. A továbbiakban azonban csak a kötelezõ járulékokkal foglalkozunk. Ugyancsak figyelmen kívül hagyjuk a téves átlépéseknek betudható, a jövõben várható újraelosztást. A törvény ugyanis az egyének döntésére bízta az átlépést a vegyes rendszerbe vagy a bennmaradást a tiszta társadalombiztosítási pillérben, ugyanakkor az átlépõk többsége számára állami hozamgaranciát vállalt. Tekintve, hogy a vártnál lényegesen többen léptek át, nem kizárt, hogy a normajáradékra vállalt garancia érzékelhetõ újraelosztást fog kiváltani elsõsorban a pénztártagok, másodsorban az akkori adófizetõk és a nyugdíjba vonulók között. A korosztályi nyugdíjszámlák elkészítésének módszere A korosztályi nyugdíjszámlák elkészítése a következõképpen történik. Elsõ lépésként az egyes korosztályokra jellemzõ járulékbefizetés és járadékhúzás különbözeteként elkészítjük az évfolyamokra lebontott nyugdíjegyenleg profilját a kiindulásul választott évre. Tanulmányunkban ez az év 2000 (az egyszerûség kedvéért a formalizálás során t = 0-val fogjuk jelölni). Mivel minden évfolyamot egyetlen szám jellemez, a 2000-re vonatkozó nyugdíjegyenlegek profilja nem más, mint egy 96 elemû vektor. A sort ugyanis a 2000-ben születettekkel, vagyis a 0 évesekkel kezdjük, a 95 éveseket és idõsebbeket pedig egy korcsoportba vonjuk össze. A következõ lépésben e vektor értékeit számítjuk ki minden egyes további évre, a késõbbiekben részletezettek alapján 2100-ig, figyelembe véve a termelékenység növekedésére és a diszkontrátára vonatko-

5 Korosztályi elszámolás a magyar nyugdíjrendszerben 295 zó feltevéseket, valamint a korosztály kihalási rendjét és a változó nyugdíjszabályokat. Végül az így kapott es mátrixban átlósan haladva nyomon követjük az egyes évfolyamokat, összegezzük nyugdíjegyenlegük jelenértékét a teljes hátralévõ életpályára. A következõ pontban ezt az eljárást részletezzük. Az intertemporális korlát Az imént leírt módon kapott összegeknek teljesíteniük kell a korábbiakban szavakban már megadott intertemporális korlátot. Formálisan ezt a következõképpen írhatjuk fel: D M s + M j = G t u t W, (1) s=0 j=1 t =0 ahol: M s : a már élõ, t = 0-ban s éves korosztály még hátralévõ nyugdíjegyenlegének jelenértéke; M j : a jövõben, a j-edik évben születõ korosztály nyugdíjegyenlegének jelenértéke; s: korosztályváltozó egy korosztály életkora t = 0-ban; t: évváltozó; t = 0 a kiinduló év; D: a maximális életkor; G t : a nyugdíjrendszer mûködési költsége a kiinduló évben, azaz t = 0-ban; u: a relatív diszkonttényezõ, a termelékenység növekedési tényezõ (1+g) és a kamattényezõ (1+r) hányadosa; W: a nyugdíjbiztosító nettó vagyona. Az egyenlet bal oldala a fentieknek megfelelõen a már élõ (M s ), illetve a még meg nem született korosztályok (M j ) nyugdíjegyenlegét, azaz nyugdíjjárulékainak és járadékainak különbözetét, pontosabban ezek 2000-re számított jelenértékét tartalmazza. Bár nyugdíjjárulékot csak aktív életkorban fizetünk, és a nyugdíjasok is mind idõsek, az árvajáradék intézményének létezése miatt az öregségi nyugdíjrendszernek már az újszülöttek is részesei. Így s nullától futhat D-ig, a legidõsebb korosztályig, azaz esetünkben 95-ig. Ezzel szemben j-t, a még meg nem születettek jövendõ születési évét elviekben nem korlátozzuk, tehát minden jövõbeli évfolyamot figyelembe veszünk. A gyakorlatban a kalkuláció idõtávja 101 év, azaz 2100-ig számolunk, mivel ilyen hosszú idõtávnál (a diszkontálás következtében) az addicionális évek hatása elhanyagolható. A nyugdíjakra elvégzett korosztályi elszámolás esetében az intertemporális korlát jobb oldala egyszerû. A nyugdíjbiztosító nettó vagyona, W, elhanyagolható, lévén a rendszer felosztó-kiróvó finanszírozású. Ami a G t tételt illeti, némi tisztázásra van szükség. Általános esetben, amikor az újraelosztási rendszer egészét vizsgáljuk, G t azon kormányzati kiadásokat testesíti meg, amelyek a tiszta magánjószág tiszta közjószág skálán az utóbbihoz állnak közelebb, és így nem bonthatók le egyénekre. A nyugdíjrendszer esetében azonban feloszthatatlan, közfeladatokra fordított kiadásnak csupán a rendszer fenntartásának mûködési költsége tekinthetõ, ami a társadalombiztosítás esetében csekély. A közjószág maga a rendszer, azaz a kockázatközösség egyesítését garantáló szabályok és azok kikényszerítése, egyébként azonban minden forintbevételrõl és -kiadásról meg tudjuk mondani legalábbis nincs elvi akadálya annak, hogy megmondjuk, hogy kitõl származik, és ki a címzettje. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer évi elõirányzott mûködési költsége (G 0 ) 16,8 milliárd forint.

6 296 Gál Róbert Iván Simonovits András Tarcali Géza Egy évfolyam teljes nyugdíjegyenlege a még hátralévõ életpályán Az (1) kifejezés bal oldalán a már élõk és a még meg nem születettek egyes évfolyamainak nyugdíjegyenlegét összegeztük évfolyamonként. Egy évfolyam teljes, még hátralévõ életpályájának nyugdíjegyenlege a következõképpen fest: D k s 1 M s = T k,k s P k,k s 1 + r k =s (s = 0,1,, D), (2) ha az évfolyam már megszületett, és D 1 k + j M j = v T k,k + j P k,k + j 1 + r k =0 ( j = 1, 2, ), (3) ha a jövõben fog megszületni, ahol: T k,k s : a t = 0-ban s éves korosztály egy fõre jutó nyugdíjegyenlege, amikor a korosztály már k éves; T k,k+j : a t = 0-ban még nem élõ, a jövõben, t = 0 után j évvel születendõ korosztály egy fõre jutó nyugdíjegyenlege, amikor a korosztály már k éves; P k,k s : a t = 0-ban s éves korosztály k éves korban még életben lévõ tagjainak száma; P k,k+j : a t = 0-ban még nem élõ, a jövõben, t = 0 után j évvel születendõ korosztály k éves korban még életben levõ tagjainak száma; r: a diszkontláb; k: életkorváltozó: egy korosztály életkora; j: évváltozó; minden t > 0 értékre t = j; ν: korrekciós tényezõ. Mind az M s, mind az M j vektor, az egyes évfolyamok teljes nyugdíjegyenlegeinek vektora. Egy évfolyam még hátralévõ életének teljes diszkontált nyugdíjegyenlegét az egy fõre jutó mindenkori nyugdíjegyenlegbõl és az adott évben a korosztályból még élõk létszámából számítjuk ki. Fontos, hogy észrevegyük: az egy fõre jutó átlagérték kiszámítása a k éves korosztályra, majd a korosztály k éves kort megért tagjainak létszámával való szorzás nem redundáns mûvelet. A k évesek egy fõre jutó nyugdíjegyenlegét ugyanis nem az adott évi makroértékek elosztásával, majd visszaszorzásával állítjuk elõ ennek valóban nem lenne értelme, hanem a k+1 évesek elõzõ évi egyenlegébõl, a relatív diszkonttényezõ figyelembevételével. Így tulajdonképpen a kiinduló év egy fõre jutó nyugdíjegyenleg-vektorát visszük végig, és abból számolunk mindenkori, a korosztály egészére összesített nyugdíjegyenleget. A (3) kifejezésben szerepel a ν korrekciós tényezõ is. Bevezetésére azért van szükség, mert M j /n csupán azt mutatja, hogy a j-ben született korosztály élete során mekkora nyugdíjegyenleggel számolhatna, ha a nyugdíjrendszer intézményei csak a törvényben rögzített változásokon mennének keresztül, és a demográfiai feltételek is az elõrejelzés szerint változatlanok maradnának. A jövõ korosztályoknak azonban igazodniuk kell az intertemporális költségvetési korláthoz, azaz ki kell fizetniük a felhalmozódó hiányokat vagy szerencsés esetben megkaphatják a többleteket. Ezért nyugdíjegyenlegüket a ν korrekciós tényezõvel kell figyelembe venni.

7 Korosztályi elszámolás a magyar nyugdíjrendszerben 297 Kiinduló létszám és létszám-elõrejelzés Számításaink során a szükséges létszámadatokat Hablicsek [1995] elõrejelzéseibõl vettük. Mivel ez az elõrejelzés csak 2051-ig számítja ki a népesség várható alakulását, nekünk pedig hosszabb idõtávra volt szükségünk, 2051-et követõen azzal a feltételezéssel éltünk, hogy a népesség szerkezete a 2051-es állapotokhoz képest nem változik. (Hasonló megoldást találhatunk Cardarelli Kotlikoff Sefton [1999], illetve Oreopoulos [1999] korosztályi elszámolásában is.) Az elõrejelzést 2100-ig hosszabbítottuk meg (mivel egyéb számításaink is csak 2100-ig futnak). A korosztályi elszámolás a még meg nem születetteket egyetlen korosztályként kezeli. A kiinduló korosztályi nyugdíjegyenleg A (2) és a (3) kifejezésekben az adott évre vonatkozó nyugdíjegyenleget általánosan megfogalmazva T k,t -vel (már élõ korosztályok esetén T k,k s -sel, a még meg nem születetteknél T k,k+j -vel) jelöltük. A nyugdíjegyenleg befizetésekbõl (C) és járadékokból (B) tevõdik össze. Formálisan: T k,t = C k,t B k,t, (4a) C k,t = C k,t 1 (1+g), (4b) B k,t = B k,t 1 (1+g), ahol: T k,t : a k évesek egy fõre jutó nyugdíjegyenlege t évben; C k,t : a k évesek egy fõre jutó járulékbefizetése t évben; B k,t : a k évesek egy fõre jutó járadéka t évben. A t évi, egy fõre jutó járulékfizetéseket az eddigiek szellemében mindössze két információból, a korcsoport megelõzõ évi befizetéseibõl és a termelékenységnövekedésbõl vezetjük le. Ez tartalmazza azt a rejtett feltételezést, hogy a t 1 évrõl t évre elhalálozottak átlagos járuléka megegyezik a teljes korosztály átlagos járulékával. Valószínûsíthetõ, hogy ez nem így van: a várható élettartam ugyanis korrelál a jövedelemmel és így várhatóan a járulékkal is. Megbízható külsõ becslések hiányában azonban ebben a kísérleti fázisban nem tudjuk ezt az összefüggést figyelembe venni. A járulékfizetéseket az APEH által rendelkezésünkre bocsátott két, az 1998-as bevallásokból származó anonimizált mintából nyertük. Az egyik a munkáltató által elkészített adóbevallások 0,5 százalékos véletlen mintája, amely esetet tartalmaz, a másik pedig az önadózók 1 százalékos véletlen mintája, esettel. Mivel járadékadataink 2000-esek, az 1998-as APEH-fájlból úgy becsültünk 2000-es járulékadatokat, hogy a járulékköteles jövedelmeket megszoroztuk az 1999-es és a 2000-es bruttó bérnövekedési ütemmel. Ennek tényleges értéke 1999-re 16,1 százalék, 4 a 2000-re várt, szakértõi becsléssel készült érték pedig 11,3 százalék. A társadalombiztosítási járulék befizetésére vonatkozó sor természetesen nem szerepel az adóbevalló ívben, az egyes jövedelemtípusok járulékfizetési szabályai alapján azonban nagysága megállapítható. 5 A mintából készült járuléktömeg-becslés 922,3 (4c) 4 Forrás: 5 A mintaleírás és a számítások további módszertani részletei megtalálhatók a tanulmány eredeti, bõvebb, kéziratos változatában és hozzáférhetõk a Tárki könyvtárában.

8 298 Gál Róbert Iván Simonovits András Tarcali Géza milliárd forintot ad, ami körülbelül 1,8 százalékkal kisebb a Nyugdíjbiztosítási Alap 2000-re elõirányzott 938,8 milliárd forintos bevételénél. Ez az elõirányzat tartalmazza a munkáltatói és munkavállalói befizetéseket, valamint a magánnyugdíjpénztárakba átlépõk miatti járulékkiesés pótlására szolgáló költségvetési támogatást, nincs azonban benne például a gyes, gyed és gyet után fizetett költségvetési hozzájárulás, a fegyveres testületek kedvezményes nyugellátásainak kiadásaihoz történõ hozzájárulás, a késedelmi pótlékból és bírságból származó bevétel és néhány további, a járulékrendszeren kívüli kisebb tétel. Az összehasonlítás során azért kell figyelembe vennünk a pénztári átlépésekbõl származó hiány pótlását, mert az alap bevételeinek tervezésekor a magánpénztárakba átlépetteknek a bruttó keresetek 6 százalékát kitevõ befizetéseivel nem számolhattak, mi viszont, ahogyan azt már említettük, az alapmodellünkben a nyugdíjrendszer részleges feltõkésítése nélkül kalkulálunk. A járadékok becslésére az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság által rendelkezésünkre bocsátott, a fõellátások szerinti 1 százalékos rétegzett mintát használtuk. A minta a januári állapotokat tükrözi, összesen megfigyelést tartalmaz. Számításainkkal a teljes nyugdíjrendszerben meglévõ egyensúlytalanságot szeretnénk számszerûsíteni, ezért a járadékprofil meghatározása során azt az elvet követtük, hogy minden olyan juttatást figyelembe veszünk, amelyhez járulékot lehet kapcsolni, vagy amelyet általános adóból fedeznek. A nyugdíjrendszer finanszírozási feszültségeirõl ugyanis nem sokat tudunk meg, ha kizárólag a nyugdíjjárulékokból finanszírozott ellátások alapján végzünk számításokat. Az 1. ábrán bemutatjuk a évre vonatkozó nettó nyugdíjegyenleget, amelyet a járulék- és járadékprofil egyesítésével hoztunk létre. Az egyenleg szerkezete olyan, mint minden, a munkaerõ-piaci aktivitáshoz kötött nettó adó életkor szerinti profiljáé: az életciklus elején negatív, az aktív életszakaszban pozitív, nyugalomba vonulás után pedig ismét, immár sokkal mélyebben negatív. Részletesebben: a 19. életévig negatívumot mutat, mivel a gyerekek kaphatnak árvajáradékot, járulékköteles jövedelmeik azonban nincsenek, a 20. évnél válik pozitívvá, majd a 25. évig a fokozatos munkába állás nyomán meredeken emelkedik. 25 és 30 éves kor között az emelkedés megtorpan, ami részben a munkába állás befejezõdésének, részben a nõk gyermekvállalás miatti keresetkiesésének köszönhetõ. A maximumot 47 éves korban éri el: e korosztály átlagos tagja az általa kapott járadékoknál forinttal több járulékot fizet be. Az egyenleg az 57 éves korosztálynál fordul negatívba, minimumát pedig a 81 éveseknél veszi fel. A profil fontos jellemzõje, hogy, szemben a nemzetközi összehasonlításokban jelzett trenddel, a 75 évnél idõsebbeknél sem emelkedik meg, azaz a nagyon idõsek nyugdíja nem alacsonyabb, mint a fiatalabb nyugdíjasoké. 6 A kiinduló egyenleg kivetítése A kiinduló egyenleg kivetítéséhez és a jelenértékek kiszámításához megfelelõ növekedési tényezõt és diszkontrátát kell választani. Az (1) egyenletben relatív diszkonttényezõt (u) alkalmaztunk, vagyis olyat, amely már tartalmaz egy bõvülési elemet is, a termelékenység éves átlagos növekedési ütemét (g), valamint magát a diszkontrátát (r). Mivel a nyugdíjjárulékok járadék-ellenértékének visszafizetése kockázato 6 A szegénység gyakoribbá válását a 75 év felettiek körében tehát nem a nyugdíjak csökkenése, hanem a háztartás összetételében bekövetkezõ változás, a megözvegyülés okozza.

9 Korosztályi elszámolás a magyar nyugdíjrendszerben ábra A nettó nyugdíjegyenleg alakulása életkor szerint, 2000 Forint A korosztály életkora sabb, mint a hosszú távú állampapíroké, 7 a diszkontrátát az állam által kibocsátott értékpapírok reálkamatlábánál magasabb kamatláb alapján kell meghatározni. Ugyanakkor a nyugdíjkifizetések volatilitása alacsonyabb, mint a tõke reálhozamáé, ami azt indokolja, hogy az államkötvények kamatlába és a magánszektorban realizálható tõkehozam közötti értéket használjunk. 8 A nyugdíjreform esetében még a magánpénztárak várható hozamrátáját is figyelembe kell venni. A nemzetközi összehasonlíthatóság érdekében a termelékenység bõvülési tényezõjét 1,5 százalékra, a diszkontrátát pedig 5 százalékra állítottuk be. A 17 ország korosztályi elszámolását tartalmazó kötet (Auerbach Kotlikoff Leibfritz [1999]) országtanulmányai is ezekkel az értékekkel dolgoztak. (OECD [1998] 64.o.) alapján pedig a nyugdíjpénztárak reálhozamát 7 százalékkal számoltuk. A tanulmány végén közöljük egyes robusztussági számítások eredményeit is. Miként már említettük, a korosztályi elszámolás nem prediktív természetébõl fakadóan mind a járulékbefizetések, mind a járadékok alakulását közvetlenül a korábbi évekre és évfolyamokra jellemzõ értékekbõl vezetjük le. Ebben van torzító hatás, méghozzá olyan, amit a nem prediktív jellegû korosztályi elszámolásnak is figyelembe kellene vennie. Nem áll azonban rendelkezésünkre olyan megbízható, módszertanilag kiérlelt elõrejelzés, amelyet ezen a ponton használhattunk volna. Amirõl szó van, az az életkor kereseti profilok jelenleg tapasztalható torzulásának kivetítése. Miként azt Kézdi Köllõ [2000] kimutatta, a magyar mukaerõpiacot ért sokk a kilencvenes évek elején jelentõsen deformálta a szokásosan jellemzõ életkor kereseti görbét. A görbe ugyanis sokkal laposabbá vált, mint korábban volt, és mint ahogy az más, piacgazdálkodású országokra is jellemzõ. Az idõsebb munkavállaló korosztályok humán tõkéje a sokáig halogatott szerkezeti átalakulás miatt súlyosan leértékelõdött, a gyorsan kiépülõ új gazdasági ágazatokban foglalkoztatott, viszonylag magasabb keresetû alkalmazottak átlagéletkora viszont alacsonyabb, mint a régi ágazatokban. A nyugdíjjárulékok és járadékok egyenlegének mechanikus kivetítése, amit a 7 A nyugdíjrendszerekre leselkedõ politikai kockázatokról és azok csökkentésének lehetséges megoldási módjairól lásd Diamond [1997] és Czúcz [2000] tanulmányát. 8 Ezzel kapcsolatban lásd Auerbach Gokhale Kotlikoff [1994].

10 300 Gál Róbert Iván Simonovits András Tarcali Géza korosztályi elszámolás módszere diktál, tehát ezt a torz görbét viszi tovább, noha nyilvánvaló, hogy az elkövetkezendõ évtizedekben az életkor kereseti profil újra a régi meredekségéhez fog közelíteni. Tekintve azonban, hogy erre vonatkozó elõrejelzés tudomásunk szerint nincs a szakirodalomban, a jövõ alakulására vonatkozó feltevések megtétele során élvezett kutatói szabadságot pedig a minimálisra igyekeztünk szorítani, e kísérleti számításban nem változtattunk a jelenleg tapasztalható profilon. Ugyancsak megbízható empirikus megfigyelések híján figyelmen kívül kellett hagynunk az érintettek esetleges kockázatkerülõ magatartását. Eszerint amennyiben a feltevés valóban megállja a helyét a magasabb hozammal kecsegtetõ tõkefedezeti rendszer hozamelõnyébõl az emberek szemében levon, hogy egyben magasabb kockázattal is jár. 9 A korosztályi nyugdíjszámlák A kiinduló egyenleg kivetítése és az egyes korosztályokra történõ összegzése után utolsó lépésként a korosztályok egy fõre jutó nyugdíjegyenlegét határozzuk meg a nemzedék hátralévõ életpályájára. Ez az egyenleg a már megszületettek esetében a következõképpen alakul: M s N s = Ps,0 (s = 0, 1,, D). (5) A jövõben megszületõ generációkra pedig: M j j=1 N =, P 0, j u j (6) j=1 ahol: N s : a már megszületett nemzedékek korosztályi számlája, N: a jövõ generációk átlagos korosztályi számlája. Az egy fõre jutó értékek meghatározásának elsõ lépése a kivetítés alapjául szolgáló korosztályi létszám megállapítása. A már élõk esetében a kiinduló évben azaz esetünkben 2000-ben aktuális létszámra vetítjük a korosztály nettó nyugdíjegyenlegét. Azaz: a korosztályi számla megmutatja, hogy egy nemzedék reprezentatív tagjának élete hátralévõ részében hogyan alakul a nyugdíjrendszerrel szembeni nettó pozíciója. A korosztályi számla pozitív, ha az adott generáció nettó befizetõ; negatív, ha a kohorsz tagjainak befizetései alatta maradnak az általuk kapott juttatásoknak. A jövõben megszületõ generációk korosztályi számláját két lépésben kaphatjuk meg. Elõször is, minden egyes korosztály létszámát amire aztán a képzett nyugdíjegyenleget vetítjük az adott évfolyam nullaéves korban érvényes létszámaként határozzuk meg. Az így kapott aggregált, ν-vel korrigált nettó befizetésekbõl egy átlagos korosztályi számlát emelünk ki, amely minden, még meg nem született nemzedékre ugyanaz. Miután részletesen bemutattuk modellünket, a következõkben a becslések eredményeit ismertetjük. 9 Errõl lásd Orszag Stiglitz [1999].

11 Korosztályi elszámolás a magyar nyugdíjrendszerben 301 Korosztályi nyugdíjszámlák Magyarországon Elõször bemutatjuk, hogy mekkora költségvetési feszültségek rejlettek a megreformálatlan nyugdíjrendszerben, figyelembe véve a hosszú távú következményeket. A számítások során csupán egyetlen reformelemet vettünk figyelembe. Nevezetesen, a 2000-ben aktuális nyugdíjkorhatárral számoltunk. Ennek oka, mint már utaltunk rá, hogy a nyugdíjrendszer évi állapotát erre a periódusra vonatkozott az általunk használt nyugdíjasminta vetítettük ki a jövõbe. Ez azt jelenti, hogy az eredeti nyugdíjkorhatárhoz való visszatérés érdekében meg kellett volna becsülnünk, hogy a mostani aktívak közül hányan és milyen nyugdíjjal lennének most nyugdíjasok, és hogy az elmúlt két évben nyugdíjba vonultaknak mekkora lenne a nyugdíja, ha korábban vonultak volna vissza, mint így, hogy a korhatárt felemelték. Ez a becslés, bár megpróbálkoztunk vele, olyan típusú spekulatív elemeket vitt volna a számításba, ami az összes további eredményt megkérdõjelezhette volna, így lemondtunk róla. Korosztályi nyugdíjszámlák nyugdíjreform nélkül Tekintve, hogy a magyar nyugdíjrendszer a kiindulásul választott évben a nyugdíj-privatizáció nélkül is jelentõs, 102 milliárd forintos hiánnyal küszködik, 10 és a jövõ jelentõs demográfiai deficitet ígér, elsõ számításunk eredménye nem meglepõ: a rendszert reform nélkül olyan súlyos belsõ egyenlõtlenségek feszítik, hogy hosszú távon finanszírozhatatlanná válna. A 2. ábrán vastag vonallal jelöljük, miként alakulnak a korosztályi számlák a reform nélküli esetben. Öt olyan szempontot vizsgálunk, amelyek alapján az eloszlás elemezhetõ és a reform hatásai értékelhetõk lesznek. Elõször is látható, hogy a görbe hatalmas zuhanással kezdõdik. Az egységes évfolyamnak tekintett jövõ nemzedék számlája forint (a további értékeket egyes kiválasztott évfolyamokra az 1. táblázatban tüntettük fel), az éppen a kezdõévben születetteké (a nullaéveseké) viszont kevesebb mint forint. Ez az eltérés adja a korosztályi elszámolás legfontosabb mutatóját, az abszolút korosztályi egyensúlytalanságot. Ha a rendszerben meglévõ hiányokat teljes egészében a mostantól megszületõkre terheljük, forinttal nagyobb életpálya-befizetésekkel kell számolniuk, mint azoknak, akik már benne vannak a rendszerben, és még az egész életpálya elõttük van. Pedig a reform nélküli rendszer már a nullaévesek számára is ráfizetéses. Ahhoz, hogy várható járulékaik és járadékaik jelenértéke éppen egyenlõ legyen, a már említett közel forintot kellene most egy összegben befizetniük. Ez az érték az életkorral eleinte nõ, mivel az érintett korosztályok egyre nagyobb, valamint egyre hosszabb ideig kapott árvajáradéktól esnek el. A legnagyobb nettó befizetõk a 24 évesek: õk gyakorlatilag árvajáradékot már, öregségi vagy rokkantnyugdíjat pedig még nem kapnak. Számukra a befizetések és juttatások egyensúlyba hozatalához már forintos azonnali egyösszegû befizetésre lenne szükség. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a jelenleg 24 évesek rosszabbul járnak, mint a most születettek. E két évfolyam pályáját csak akkor lehetne összehasonlítani, ha a mostani 24 évesek számláját is születésük pillanatától számítanánk. 10 Ez az összeg eltér a költségvetési elõirányzatban szereplõ nullszaldótól. Ennek oka egyrészt az, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszert zártnak tekintve, az ONYBA bevételei közül csak a járulékbevételekkel számolunk, másrészt mint ezt a fõszövegben korábban már tisztáztuk a kiadások között szerepeltetünk egyes, nem az ONYBA által finanszírozott ellátásokat is.

12 302 Gál Róbert Iván Simonovits András Tarcali Géza 1. táblázat Korosztályi nyugdíjszámlák 2000-ben, ezer forintban Életkor 2000-ben Reform nélkül r = 5, g = 1,5 Reform esetén Reform esetén Reform esetén r = 5, g = 1,5; r = 5, g = 1,5 r = 5, g = 1,5; Reform esetén Reform esetén Reform esetén nyugdíjpénztári nyugdíjpénztári nyugdíjpénztárak r = 5, g = 2 r = 5, g = 2,5 r = 4, g = 1,5 tagdíj = tagdíj = hozama = =6 százalék =8 százalék =4 százalék Jövõ generációk Abszolút korosztályi egyensúlytalanság

13 Korosztályi nyugdíjszámlák Korosztályi elszámolás a magyar nyugdíjrendszerben ábra Korosztályi nyugdíjszámlák nyugdíjreform nélkül és nyugdíjreformmal, 2000 (millió forint) Korosztály életkora Vastag vonal: korosztályi számlák reform nélkül. Vékony vonal: korosztályi számlák reformmal; r =5 százalék, g = 1,5 százalék, nyugdíjjárulék mértéke: 6 százalék. Megjegyzés: 1 éves korosztály: még meg nem született nemzedékek. A korosztályok közötti újraelosztási hatások teljes egészében a még meg nem születettek által visszafizetendõ adósságból finanszírozott átállásra vonatkoznak. A számla a 37 éveseknél válik negatívvá, azaz õk már több járadékot várhatnak a rendszertõl, mint amennyit a továbbiakban még be kell fizetniük. Ha errõl a többletrõl lemondanának, forinttal kéne kompenzálni õket. Azért ilyen fiatal korban kerülnek egyensúlyba a befizetések és a kifizetések, mert a nyugdíjkorhatárig hátralévõ idõ a reform nélküli esetben már csak húsz év a nõknek és huszonnégy a férfiaknak, a rokkantosítás és a korhatár alatti nyugdíjazás más formái pedig még tovább csökkentik az aktív idõszakot. A legkedvezõbb korosztályi számla a 61 éveseké. Õk már alig fizetnek a rendszerbe, kivenni azonban várhatóan még forintot fognak, befizetéseik felett. Ismét hangsúlyozzuk, hogy ez a megfigyelés nem alkalmas a jelenleg élõ korosztályok közötti újraelosztás jellemzésére. Ismertetése azt a célt szolgálja, hogy legyen összehasonlítási alapunk a nyugdíjreform bevezetése okozta változások értékeléséhez. A nyugdíjreform hatása a korosztályi nyugdíjszámlákra Az 1997-es nyugdíjtörvénycsomag részben összegezte a már korábban elkezdett reformokat, részben új változtatásokat is hozott. A nyugdíjkorhatárt mindkét nem számára 62 évre emelték, a férfiak számára 2001-tõl, a nõk számára átmeneti szakasz után 2009-tõl. Átírták az indexálási szabályt: 2001-tõl a korábbi tiszta bérindexálást kombinált, felerészben bér-, felerészben árindexálás váltja fel. Ez növekvõ reálbérek esetén visszafogja a nyugdíjemeléseket. A tervezettel ellentétben ezt a szabályt, az úgynevezett svájci indexálást végül is hamarabb vezették be. Annak érdekében, hogy a járulékfizetés és a nyugdíjak egyéni szinten közelebb kerüljenek egymáshoz, a jövedelembeszámításban használt korábbi degresszív sávok amelyek szerint az átlagos nettó élet-

14 304 Gál Róbert Iván Simonovits András Tarcali Géza pálya-kereset elsõ forintja még nagyobb súllyal szerepel a formulában, mint a további forintos sávok el fognak tûnni, szintén néhány éves átmenet után. További változtatás, hogy 2013 után a nyugdíj-megállapítás során nem a nettó, hanem a bruttó életpálya-kereseteket fogják figyelembe venni, az így megállapított nyugdíjak azonban adókötelesek lesznek. Az egyes szolgálati évek beszámítása során használt skálát pedig kiegyenesítik. Végezetül, a reform során január 1-jétõl a kötelezõ nyugdíjjárulékok egy része az újonnan felállított nyugdíjpénztárakban felhalmozódik, a rendszert tehát részben feltõkésítik. Az alapmodellben 6 százalékpontos járulékmértékkel számoltunk, mivel az eredeti elképzeléssel szemben a pénztári tagdíj felemelése a bruttó keresetek 8 százalékára mindeddig elmaradt. A késõbbiekben még visszatérünk rá, hogy ez milyen következményekkel jár a korosztályi egyensúlyra. A 2. ábrán vékony vonallal jelölve bemutattuk a reform korosztályi számlákra gyakorolt hatását. Legfontosabb megállapításunk, hogy a fentiekben részletezett feltevések mellett a nyugdíjreform jelentõsen csökkentette a rendszerben eredetileg meglévõ jelentõs egyensúlytalanságot. 11 A jövõben megszületõ nemzedékekre váró nettó veszteségek mintegy háromnegyede a reform hatására eltûnt. Ennek költségei zömmel a már élõ aktív korosztályokat terhelik, kisebb mértékben azonban elsõsorban a svájci indexálás miatt a nyugdíjasok is rosszabbul járnak. A leglényegesebb változásokat a svájci indexálás és a korhatáremelés hozza, de nem elhanyagolható a rendszer feltõkésítésébõl származó egyensúlyjavulás sem. A degresszivitás megszüntetése és a 2013 után bevezetésre kerülõ új skála jelentõsége kisebb, ráadásul e két reformelem többé-kevésbé kioltja egymást. 12 Hozzá kell tenni, hogy ez a következtetés az esetleges viselkedési reakciók figyelembevétele nélkül adódik, a korosztályok terhelése pedig csak zárt rendszert feltételezve alakul a 2. ábrán jelzett módon. Nevezetesen akkor, ha az aktuális hiányokat adósság felhalmozásából fedezik, ezeket az adósságokat pedig a jövõ nemzedékek megnövelt járulékaiból fizetik vissza. Másik fontos következtetésünk, hogy a jelentõs változások ellenére az alapmodell feltevései szerint a rendszer továbbra sem került teljesen egyensúlyba. A most születettek és a jövõ nemzedékek a várakozások szerint továbbra is nettó befizetõi maradnak a rendszernek, azaz befizetéseik negatív reálhozamot fognak produkálni. A következtetések robusztussága Ha az alapmodell egyes feltevéseit megváltoztatjuk, a fõ következtetés változatlan marad: a hosszú távú egyensúly jelentõsen javult a reform nyomán. Ugyanakkor a javulás mértékét nagyban módosítja a paraméterek változtatása. A robusztussági vizsgálat során kapott néhány fontosabb eredményt az 1. táblázatban közöltük. Az abszolút korosztályi egyensúlytalanság a termelékenység éves ütemének változására a legérzékenyebb. Ha a reform következményeit az alapmodellben használt évi 1,5 százalékos növekedési ütem helyett 2 százalékos évi növekedés mellett számoljuk ki, a generációs egyensúlytalanság eltûnik ( forintról forintra csökken). Ettõl a rendszer hosszú távú eladósodottsága még nem szûnik meg teljesen, de a most születettek és a jövõben születõk többletterhelése gyakorlatilag azonos összegû lesz (rendre és forint). A termelékenység évi 3 százalékos növekedési üteme mellett a rendszer már gyakorlatilag egyensúlyba kerül hosszú távon, azaz a 11 Más módszereket alkalmazva hasonló következtetésre jutott Benczúr [1999], illetve Rocha Vittas [2000] is. 12 Az egyes reformlépések önálló hatását lásd a már említett Gál Simonovits Tarcali [2000] tanulmányban.

15 Korosztályi elszámolás a magyar nyugdíjrendszerben 305 jövõ nemzedékek számára majdnem nullszaldóssá válik. Ennek ára azonban a jelenlegi aktívak fokozott terhelése. A termelékenység gyorsabb növekedése két oldalról is befolyásolja a korosztályi számlákat: a felemelt korhatár növeli a befizetéseket, a svájci indexálás pedig levon a nyugdíjakból. Ha a termelékenység növekedési ütemét a megreformálatlan rendszerben emelnénk, a korosztályi egyensúlytalanság csak tovább nõne, mivel a nyugdíjak gyorsabban nõnének a járulékoknál. Lényegesen kevésbé befolyásolja a végeredményt a diszkontláb megválasztása. 4 százalékos diszkontláb mellett az egyensúlytalanság forintra nõ, és még 3 százalék esetén is alig haladja meg az egymillió forintot. A 6 százalékos tagdíjmérték felemelése 8 százalékra gyakorlatilag változatlanul hagyja a korosztályi egyensúlytalanságot ( forintról forintra növeli), érzékelhetõen csökkenti azonban a rendszer hosszú távú eladósodottságát. A még meg nem születettek számlája forintról forintra, körülbelül 10 százalékkal csökkenne. Ugyanígy alig módosítja a korosztályi egyensúlytalanságot, forintra csökkenti, ha a nyugdíjpénztárak éves hozama nem 7, hanem csak 4 százalék (6 százalékos járulékmérték mellett), a még meg nem születettek számlája pedig mintegy 15 százalékkal forintra nõ. Mindkét eredmény arra utal, hogy bár a részleges feltõkésítés hozzájárult az egyensúly javulásához, a fõ tétel a társadalombiztosítási rendszer megszigorítása volt. Hivatkozások AUERBACH, A. J. GOKHALE, J. KOTLIKOFF, L. J. [1991a]: Generational accounts a meaningful alternative to deficit financing. NBER Working Paper, No Cambridge, MA. AUERBACH, A. J. GOKHALE, J. KOTLIKOFF, L. J. [1991b]: Social security and Medicare policy from the perspective of generational accounting. NBER Working Paper, No Cambridge, MA. AUERBACH, A. J. GOKHALE, J. KOTLIKOFF, L. J. [1994]: Generational accounting: a meaningful way to evaluate fiscal policy. Journal of Economic Perspectives, 8., o. AUERBACH, A. J. KOTLIKOFF, L. J. LEIBFRITZ, W. (szerk.)[1999]: Generational accounting around the world. University Press, Chicago IL. AUGUSZTINOVICS MÁRIA (szerk.) [2000]: Körkép reform után. Közgazdasági Szemle Alapítvány, Budapest. BENCZÚR PÉTER [1999]: Changes in the implicit debt burden of the Hungarian social security system. NBH Working Paper Series, 8. BONIN, H. GIL, J. PATXOT, C. [1999]: Beyond the Toledo agreement: the intergenerational impact of the Spanish pension reform. CARDARELLI, R. KOTLIKOFF L. J. SEFTON, J. [1999]: Generational Accounting in the UK. NIESR: http//: CSÚCZ OTTÓ: A nyugdíjak kiszámíthatóságát fenyegetõ politikai kockázatok. Megjelent: Augusztinovics [2000] o. DIAMOND, P. [1997]: Insulation of pensions from political risk. Megjelent: Valdes-Prieto (szerk.): The economics of pensions. University Press, Cambridge UK., o. GÁL RÓBERT IVÁN SIMONOVITS ANDRÁS SZABÓ MIKLÓS TARCALI GÉZA [2000]: Korosztályi számlák. Megjelent: Kolosi Tamás Tóth István György Vukovich György (szerk.): Társadalmi riport, Tárki, Budapest. GÁL RÓBERT IVÁN SIMONOVITS ANDRÁS TARCALI GÉZA [2000]: A nyugdíjreform a korosztályi elszámolás tükrében. Megjelent: Augusztinovics [2000] o. GOKHALE, J. PAGE, B. R. STURROCK, J. R.[1999]: Generational accounts for the United States: an update. Megjelent: Auerbach, A. J. Kotlikoff, L. J. Leibfritz, W. (szerk.) [1999] o.

16 306 Korosztályi elszámolás a magyar nyugdíjrendszerben HABLICSEK LÁSZLÓ [1995]: Hosszú távú demográfiai forgatókönyvek, Magyarország, KSH Népességtudományi Intézet, Budapest. KÉZDI GÁBOR KÖLLÕ JÁNOS [2000]: Életkor szerinti kereseti különbségek a rendszerváltás elõtt és után. Megjelent: Király Simonovits Száz [2000] o. KIRÁLY JÚLIA SIMONOVITS, ANDRÁS SZÁZ JÁNOS (szerk.): Racionalitás és méltányosság. Közgazdasági Szemle Alapítvány, Budapest. OECD [1998]: Maintaining prosperity in an ageing society. OECD, Párizs. OREOPOULOS, PH. [1999]: Canada: On the Road to Fiscal Balance. Megjelent: Auerbach, A. J. Kotlikoff, L. J. Leibfritz, W. (szerk.): Generational Accounting Around the World. University of Chicago Press, Chicago IL és London, o. ORSZAG, P. R. STIGLITZ, J. E. [1999]: Rethinking pension reform: Ten myths about social security systems. Kézirat. The World Bank, Washington DC. RAFFELHÜSCHEN, B. [1999]: Generational accounting: method, data and limitations. Megjelent: European Commission (szerk.): European economy: generational accounting in Europe, o. ROCHA, R. VITTAS, D. [2000]: The Hungarian pension reform: a preliminary assessment. Kézirat. The World Bank, Washington DC.