Átfogó változások a MOTESZ munkájában

Átírás

1 Átfogó változások a MOTESZ munkájában Az év elejétől dr. Poór Gyula professzor, az ORFI főigazgatója, a Semmelweis Egyetem tanára irányítja a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) tevékenységét. A beszélgetésben a Szövetségben történt változásokról, a kitűzött szakmai feladatokról és a MOTESZ orvostársadalmon belüli helyéről kérdeztük. Elnök úr, milyen változások történtek a MOTESZ életében, és mi tette azokat szükségessé? A MOTESZ tevékenységében sajnos az elmúlt években negatív jelenségek is mutatkoztak. Az elnökség munkája belterjessé vált, a tagegyesületekkel való kapcsolat meglazult, és mindez a Szövetség orvostársadalmi és társadalmi szerepének gyengüléséhez vezetett. Ehhez társult az anyagi helyzet romlása, melynek oka elsősorban a támogatások elmaradása volt, de a MOTESZ Kongresszusi és Utazási Iroda Kft. működése sem szolgálta igazán a Szövetség érdekeit. Minden tekintetben jogos volt tehát az igény a megújulásra, mely már a tavalyi évben megkezdődött. A szervezeti és személyi változások keretében a korábbi főigazgató, Szalma Béla nyugdíjba vonult és megszűnt a MOTESZ égisze alatt a kongresszusi iroda is. A kinevezett ügyvezető alelnökkel, dr. Oberfrank Ferenccel együtt új súlypontokra és ideológiai alapokra helyeztük munkánkat, ami a szakmai program célkitűzéseiben is természetesen testet öltött. Melyek az új szakmai program legfontosabb irányvonalai? Poór Gyula professzor A célunk egyértelműen az, hogy visszanyerjük a MOTESZ szakmai súlyát az orvostársadalmon belül. Ennek érdekében élő és folyamatos kapcsolatot alakítottunk ki a tagtársaságokkal, hiszen a hozzánk tartozó 128 orvosegyesület érdekének a szolgálata az elsődleges feladatunk. Mindenkinek éreznie kell, hogy az összetartozást jelentő tagdíjért cserébe a Szövetségünk szakmai hátteret és különböző előnyöket biztosít részükre. Orvostársadalmi beágyazódásunknak természetszerűleg a Magyar Tudományos Akadémiával, az orvosegyetemekkel, a különböző egészségügyi érdekképviseleti szervezetekkel és a főhatósággal való együttműködésre is ki kell terjednie. Ezt az integráló orvostársadalmi szerepet csak interdiszciplináris szemlélettel és szakmai programokkal tudjuk teljesíteni. Ezért munkánk előterébe az orvoslás és az orvosi tevékenység átfogó szakmai kérdései kerültek, a műhelymunkánk és a kiadandó szakmai állásfoglalások tekintetében egyaránt. Ilyen terület például a genetika, a személyre szabott orvoslás, az etika, az oktatás és továbbképzés, vagy a gyógyszerkutatás és -finanszírozás, de ide soroljuk a szakterületek felett álló legfontosabb népegészségügyi üzenetek közvetítését is. Ebbe a sorba illeszkedik a MOTESZ által november 6 8. között Budapesten rendezendő Magyar Orvostudományi Napok konferenciája, ahol vezető hazai szaktekintélyek a kiemelkedő fontosságú betegségek legújabb diagnosztikus és terápiás gyakorlatát ismertetik, mindenki számára közérthető módon. Ez a három nap tehát a klinikai tudásunk átfogó felfrissítésére kiválóan alkalmas lesz. A rendezvényt a Magyar Tudomány Napjához kapcsolódóan Pálinkás József, az MTA elnöke nyitja majd meg, evvel is fémjelezve annak tudományos színvonalát. Milyen témakörök lesznek a Magyar Orvostudományi Napok programjában? A megnyitót követően referátumok hangzanak majd el az immunológia, az agykutatás és a szervátültetés témaköréből. Ezt követően egy utazáson vehetünk részt a vírusok világában, majd a metabolikus kórképek naprakész klinikai gyakorlatát mutatjuk be. Másnap hipertónia és stroke, az ischaemiás szívbetegségek valamint az onkológiai és neurológiai betegségek lesznek terítéken. A harmadik nap délelőttje a biológiai terápiáról szól, mely a reumatológiában, gasztroenterológiában és bőrgyógyászatban valóban forradalmi áttörést hozott. Ezt a szekciót a környezeti tényezők által okozott pulmonológiai kórképek blokkja követi. A fenti témák mellett két kerekasztal-beszélgetést rendezünk, az egyik a kulcsfontosságú orvos-beteg partneri kapcsolatot tekinti át, míg a másik az egészségügy aktuális átfogó programjaival foglalkozik. A 20

2 Hiszem, hogy a társadalmi presztízs visszanyerése csak a betegeken keresztül történhet meg, egy XXI. századi, máshol már jellemző partneri orvos-beteg viszony kialakításával. részletes program a hu felületén tekinthető meg. Nem titkolt szándékunk, hogy a kreditpontos konferenciánkat a hazai medicina első számú interdiszciplináris rendezvényévé kívánjuk tenni, hagyományt teremtve, de egyúttal a hagyományokhoz visszanyúlva is. Ugyanis előképünk a MOTESZ elődje, a Magyar Orvosok Tudományos Egyesületeinek Szövetsége (MORTESZ) által 1931 és 41 között rendezett Magyar Orvosi Nagyhét, melynek olyan kiváló elnökei voltak, mint például báró Korányi Sándor, Dollinger Gyula vagy Bókay János professzorok. Ez azt jelenti, hogy a MOTESZ új szakmai programja a gyökerekhez való visszatérést is képviseli? Egy társadalom vagy egy szervezet fejlődése csak úgy képzelhető el, ha az nem radikális reformokkal próbálja magát identifikálni, és a múltat eltörölni, hanem építkezik az elődök tetteire és vívmányaira. Az ember küldetése ugyanis nem a rombolás, hanem az építés, csak így lehetünk a Jóisten méltó társai a világ optimális működtetésében. Ezért nemcsak a két világháború között MORTESZ nagy tekintélyű vezetőire gondolunk vissza tisztelettel, hanem az 1966-ban megalakulni tudó MOTESZ korábbi elnökeire is, akik mindig a hazai orvostársadalom meghatározó professzorai voltak. Gömöri Pált, Zoltán Imrét és Szécsény Andort például olyan elnökök követték, mint Sótonyi Péter, Ihász Mihály, Romics László és Vécsei László, akik akadémikusként a tudományos életben is meghatározó szerepet játszottak. Hogyan próbál a MOTESZ hatni az egészségügy és a társadalom viszonyára, és szakterületünk pozitív megítélésének elősegítésére? Eltökélt szándékunk, hogy munkánkkal segítsük visszaállítani az orvosok és az egészségügy megtépázott társadalmi tekintélyét. Párbeszédet szeretnénk elindítani a civil társadalommal, és pódiumbeszélgetések, viták vagy éppen tematikus filmvetítések kapcsán óhajtjuk bemutatni az egészségügyre általában jellemző pozitív jelenségeket, konstruktív üzenetek közvetítésével. A kevés, de sajnos előforduló méltatlan események helyett ezzel kell megkísérelni a közvélemény tematizálását. Hiszem, hogy a társadalmi presztízs visszanyerése csak a betegeken keresztül történhet meg, egy XXI. századi, máshol már jellemző partneri orvos-beteg viszony kialakításával. Ezért indítottuk el az általam vezetett ORFI-ban a Több, mint kórház programot, ami azt jelenti, hogy a kórházaknak mint közösségi helyeknek a gyógyításon túlmenően a betegek és a társadalom szellemi felemelkedését is elő kell segíteniük. Mi a betegeknek minden héten betegfelvilágosító előadásokat tartunk, mert csak az információval ellátott, felkészült beteg lehet valódi partner. Szociális gondozás keretében próbálunk a nehéz helyzetű, rászoruló betegek számára tanácsokkal és az otthoni ügyintézések elindításával segíteni. Lelki gondozásunk szentmisék és istentiszteletek rendszeres tartását is jelenti, és ez a munkánk mind a négy történelmi egyházra kiterjed. A kórházi betegeknek tárlatvezetéseket rendezünk a klub-galériánkban, ahol rendszeres művészeti kiállítások vannak. Tehát minden nálunk megforduló betegnek a magas szintű és humánus szakellátáson túl adni szeretnénk egy-egy cseppet a tudásból, segítőkészségből, szakralitásból és művészi élményből is, hogy ennek hatására a társadalom még hasznosabb tagjai válhassanak belőlük. A betegek mindezt nagy örömmel fogadják, ezért jó lenne, ha másutt is sikerülne ezt a kórházi szemléletet elterjeszteni. De ugyancsak az ideális orvos-beteg viszonyt kívánja elősegíteni az a Magyar Orvostudományi Napokon sorra kerülő kerekasztal-beszélgetés, amely a kérdés etikai, jogi és kommunikációs oldalát is körüljárja, és ahol a betegek képviselője mellett a Magyar Orvosi Kamara álláspontját Éger István elnök úr fogja előadni. Hogyan látja a MOTESZ és a Magyar Orvosi Kamara, illetve más egészségügyi szervezetek közötti feladatmegosztást? A MOTESZ alapvetően interdiszciplináris szakmai és tudományos szövetség, mely a tagegyesületeken keresztül az egyik legszélesebb orvostársadalmi lefedettséggel rendelkezik. A Kamara egyéni alapon szerveződő érdekvédelmi szervezet, mely céhszerű működésével nemcsak védi a hozzá tartozó közösséget, hanem jogi-etikai normáival, a többiek érdekében ki is kell, hogy közösítsen onnan mindenkit, aki viselt dolgaival nem odavaló. A Kórházszövetség és a hasonló szervezetek munkahelyi alapon történő országos szerveződések tehát az érdekvédelemnek egy szűkebb, speciális szeletét jelenítik meg. Akkor jó, ha a felsorolt szervezetek mindegyike azzal foglalkozik, ami az elsőrendű feladata, és abban nyilvánít véleményt. A MOTESZ például nem szólal meg az orvosok anyagi érdekképviseleti csatározásaiban, ugyanakkor az orvostársadalmat érintő bármilyen átfogó szakmai vagy tudományos kérdésben kompetensnek érzi magát. Természetesen az átfedő területeken, mint például az etika, a továbbképzések vagy az orvoselvándorlás együttes véleményt kellene kialakítanunk, amelyhez minden szervezet a maga oldaláról teheti hozzá a gondolatait. Zöldi Péter 21

3 Segítséget nyújtott, megbüntették Nagyon könnyen előfordulhat, hogy egy bajba jutott ember segítségére siető orvos cserébe büntetést kap a parkolási cégtől. Nemrég így járt Sántha Ákos doktor is, aki nem hagyta annyiban az ügyet. Ön bírósághoz fordult az eset kapcsán, az eljárás a közelmúltban fejeződött be. Mi történt röviden? Sürgősen elsősegélyt kellett nyújtanom egy betegnek, ami egyébként törvényi kötelességem is. Tény, hogy az autómat egy parkolási zónában hagytam, de szorított az idő, így nem az járt a fejemben, hogy először az automatához rohanjak. Mire a beteget elláttam, ott volt a bírságról szóló papír az autón. Ezt felháborítónak találtam, ezért tereltem jogi útra az ügyet. Mi volt beadványának lényege? Hangsúlyoztam, hogy nem parkolási céllal hagytam a kocsit az adott helyen, hanem azért, mert egy embertársam bajba került, és sürgős szükséget szenvedett. Ha nem segítek, annak a beteg egészsége látja kárát. Kértem, hogy a bíróság mérlegelje ezt a körülményt. Milyen döntés született? A Fővárosi Ítélőtábla határozatából világosan látszik, hogy a bíróságnak nincs mérlegelési jogköre. Bár egyáltalán nem vitatták az érvelésemet, amely szerint sem időm, sem lehetőségem nem volt parkolójegyet váltani, de mint írták, a bíróságnak nincs jogszabályi felhatalmazása, hogy méltányosságot gyakoroljon. Ennélfogva még ilyen esetekben sincs lehetőség arra, hogy a különös körülményeket figyelembe vegyék a határozat meghozatalakor. Vagyis marad a büntetés. Igen, és ezt felháborítónak tartom. Félreértés ne essék, a dolog nem a pénzről, hanem magáról Sürgősen elsősegélyt kellett nyújtanom egy betegnek, szorított az idő, így nem az járt a fejemben, hogy először az automatához rohanjak. Mire a beteget elláttam, ott volt a bírságról szóló papír az autón. Dr. Sántha Ákos a jogi szabályozás hiányosságairól szól. Ezért is írtam levelet a MOK-nak, kérve a szakmai közvélemény tájékoztatását, valamint a jogi szabályozás megváltoztatásának kezdeményezését. Mi lenne a megnyugtató megoldás? Változtatni kellene a jogszabályok mechanikus értelmezésén. Bármelyik orvoskollégám hasonlóképpen járhat, és volt is rá példa. Noha a mentők mellett a háziorvosok is bárhol letehetik az autót, előfordult, hogy az egyik háziorvos elfelejtette kitenni az engedélyét a szélvédőre. Mire visszatért a betegtől, megkapta a büntetést. A bíróság első fokon felmentette, másodfokon mégis elveszítette a pert. Pedig Magyarországon minden embernek joga van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Igen, az orvosnak pedig kutyakötelessége a segítségnyújtás. Csakhogy a parkolás rendjét helyi rendeletek szabályozzák, amelyek, jól látszik, nincsenek minden pontban összehangolva az említett alapvető joggal. A kényszerűség fogalma pedig nincs a törvényben, így sajnos nem lehet hivatkozni rá. A helyzet tehát nagyon paradox, mert a beteg akár meg is halhat, amíg én az automatával vacakolok. Akkor ki lesz a felelős? Milyen további lépéseket tervez? Ha még lenne rá lehetőség, az Alkotmánybírósághoz is fordulnék, de ezt sajnos ma már nem tehetem meg. A szakmai érdekképviselet azonban segíthet, közbenjárhat, hogy a jogalkotókig kerüljön el a kérdés. Azért is fontos lenne mérlegelési jogot kapnia a bíróságnak, mert a jelenség 22

4 Életveszélyt elhárító orvos parkoló autójának hasonló megítélés alá kellene esnie, mint egy mentőautónak. általánosabb szintre is emelhető. Képzelje el azt a nagyon is könynyen előforduló helyzetet, hogy például ön leparkol, kiszáll az autójából, s elindul az automata felé. Útközben azonban rosszul lesz, vagy ne adj Isten, elüti egy autó, és nem jut el az automatáig. Ezt a körülményt ma senki nem mérlegeli, ugyanúgy megbírságolják, mint ha feledékenységből vagy nemtörődömségből hagyta volna figyelmen kívül a parkolással kapcsolatos kötelezettségét. Ha az általános szintnél tartunk, szót érdemel a kórházaknál való parkolás is. Adott esetben az is mérlegelést érdemelne. Éppen ilyen ügy kapcsán vizsgálódott 2004-ben az állampolgári jogok akkori országgyűlési biztosa. Sajtóhír alapján értesült arról, hogy az egyik klinika előtti fizető parkolóban kerékbilincset raktak egy család autójára azalatt, amíg a szülők a Képzelje el azt a nagyon is könnyen előforduló helyzetet, hogy például ön leparkol, kiszáll az autójából, s elindul az automata felé. Útközben azonban rosszul lesz, vagy ne adj Isten, elüti egy autó, és nem jut el az automatáig. Ezt a körülményt ma senki nem mérlegeli, ugyanúgy megbírságolják, mint ha feledékenységből vagy nemtörődömségből hagyta volna figyelmen kívül a parkolással kapcsolatos kötelezettségét. Pénznyelő automata vagy mikuláscsomag sürgős segítségnyújtás esetén? gyermeket bevitték a kórházba. Itt is fölmerült az alkotmányban az élethez és a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben a sérelem közvetlen veszélye. Tudomása szerint mi a gyakorlat más országokban? Nem tudom elképzelni, hogy a fejlett jogállamok bármelyikében a parkolási rendeletek felülírhatják az orvosi ellátás szükségét. Nem hiszem, hogy a parkolási társaságok bevétele magasabb rendű szempont, mint az emberi élet és egészség védelme. Több évig éltem az Egyesült Államokban, az ottani tapasztalatokról tudok szólni. A tengerentúlon is van parkolási szabályrend, amit szigorúan be is tartatnak, ám ott a bíróságnak van mérlegelési joga az én esetemhez hasonló ügyekben. Rendszeresen szoktak méltányosságot gyakorolni, ha az orvos kényszerűség miatt nem vált jegyet. Úgy tűnik, nálunk csak a pénzbeszedés a lényeg. Mit mondjak, nem egy kulturált ország benyomását kelti ez a kép. Tehát ha egy orvos olyan hely közelében kell, hogy elsősegélyt nyújtson, amely éppen parkolási zóna, akkor vagy szaladhat a parkoló automatához aprópénzt dobálni, és késlekedni a betegellátással, vagy a bírságot választja. Niczky Emőke 23

5 Nőgyógyászoknál hospitálnak a védőnők Közel négyszáz nőorvos vesz részt oktatóként a novemberben induló védőnői méhnyakszűrő programban, amely uniós forrásból valósul meg, s amelynek során az ötezres vagy annál alacsonyabb lélekszámú településeken szűrik majd a nőket. Mintegy ötszáz nő hal meg évente méhnyakrák következtében a statisztikák szerint. A betegség előfordulása hét százalékkal, a méhnyakrák okozta halálozás pedig 45 százalékkal magasabb hazánkban az európai uniós átlagnál. Miután a betegség kialakulása szűrővizsgálattal megelőzhető, az egészségpolitika igyekszik bevonni a családokkal általában szorosabb kapcsolatot tartó védőnőket a lakosság szűrésébe. A korábbi védőnői mintaprogramok kiszélesítésére ad lehetőséget a TÁMOP keretében induló projekt, amelynek során 1300 védőnőt képeznek méhnyakszűrésre. A novembertől kezdődő képzéseken résztvevők folyamatosan kapcsolódnak be az ötezer vagy annál kevesebb lakost számláló településeken élők szűrésébe. Jelenleg az Emberi Erőforrás Minisztérium és az Országos Tisztifőorvosi Hivatal közösen végzi a projekt előkészítését. Cél, hogy a védőnők képesek legyenek a kenetvétel elsajátítására, s legalább ennyire fontos, hogy meg tudják nyerni a környezetükben élő nőket a szűrés elvégzésére. Ehhez a védőnők komplex képzésben részesülnek: az elmélet és a kommunikációs ismeretek elsajátítása mellett gyakorlati oktatást is kapnak. Nőgyógyász szakorvosoknál hospitálnak, hogy a kenetvétel megfelelő gyakorlatát megtanulják. Minimum harminc kenetvételt kell megcsinálniuk oktatójuk segítségével. Az eredményességet a párhuzamosan elvégzett vizsgálattal mérik, ugyanis a nőgyógyász a védőnő mellett szintén vesz kenetet. Az oktató nőgyógyászok egy-egy védőnő tanításáért bruttó 40 ezer forintos díjazásban részesülnek. A programban 380 nőgyógyász vesz részt. A képzett védőnők számára a szükséges tárgyi eszközöket és egyéb feltételeket a projekt biztosítja, beleértve a kenetvevő eszközt, a gumikesztyűt, a nőgyógyászati vizsgálószéket, szükség esetén a paravánt is mintegy 86 millió forintot szánnak erre a célra a programban. A védőnők kenetvételenként 450 forintos szűrési díjban részesülnek, s becslések szerint várhatóan fejenként 72 szűrést végeznek majd. Nem kötelező a részvétel, de a mintaprogramok felméréseiből az ÁNTSZ-nél úgy látják, hogy akik megismerkednek a program lényegével, szívesebben vesznek részt a képzéseken is. A felmérésekből az is kiderült, hogy a nők 27 százaléka A szűréshez szükséges eszközbeszerzések mentesülnek a közbeszerzés hatálya alól választja inkább nőgyógyászát, ebből következik, hogy nagyon sokan maradnak, akiknél nagy valószínűséggel még egy kenetvétel sem történik. A projekt részeként egy másik program is indul, a vastagbélszűrés: színtere Csongrád megye lesz. A csongrádi különbözni fog a hazai forrásokból már három megyében (Győr-Moson-Sopron, Heves, Nógrád) zajló vastagbélszűrő programoktól, ugyanis azokban önkéntes a háziorvosok csatlakozása, míg az újonnan indulóban minden háziorvosnak kötelező lesz bekapcsolódnia a szűrésbe. A méhnyakszűrési és vastagbélszűrési programhoz szükséges eszközök beszerzését, a képzés megszervezését az ÁNTSZ bonyolítja. A parlament egészségügyi bizottsága június 17-én előzetes döntést hozott arról, hogy a beszerzések mentesüljenek a közbeszerzés hatálya alól, mivel a bizottság indoklása szerint Magyarország alapvető biztonsági érdekeit érintő beszerzésekről van szó. A védőnői méhnyakrákszűrő program (vmp) és vastagbélszűrési program összesen közel egymilliárd forintos támogatással megvalósuló uniós projekt, amely június 30-án zárul, ötéves fenntartási kötelezettséggel. Az ÁNTSZ-nél azonban nem egyszeri, ötéves projektben gondolkodnak, hanem abban, hogy országos kiterjesztésű szűrőprogramokat alapoznak meg ezekkel. Sándor Judit 24

6 Jövőre velük ugyanitt Valószínűleg a világon egyedülálló eredményt ért el az az orvosokból, nővérekből, vesebetegekből és hozzátartozóikból álló 116 fős csapat, amely az év eddigi legforróbb négy napja alatt körbebiciklizte a Balatont. A másodszor meghirdetett RenBike Tour sikeréhez még külföldről is gratuláltak, és nem elképzelhetetlen, hogy jövőre a határon túlról is csatlakoznak orvosok, betegek a kerekezőkhöz. Bár az egészségesektől sem volt kis teljesítmény a rekkenő kánikulában ennek a 210 kilométernek a megtétele, a valódi érdem azé a 4 transzplantált, illetve 22 dializált betegé, akik ezzel a biciklitúrával is bebizonyították, a vesebetegség mellett is lehetséges teljes értékű, egészséges, aktív életet élni. A túra alatt még az is előfordult, hogy a beteg segített az orvosnak. Ugyanis az utolsó 50 kilométeren durrdefektje lett dr. Reusz György biciklijének, így kétséges volt, hogy célba ér-e a Magyar Nephrologiai Társaság elnöke. A problémát a RenBike Tour ötletgazdája, a hasi dializált Pingitzer Károly oldotta meg, ugyanis ő civilben kerékpárjavító otthon Mosonmagyaróváron. Ez is mutatja, hogy mennyire jól felkészült volt a csapat mondta a nefrológus. Kiemelte azt is: az egyedülálló szervezésnek volt köszönhető, hogy a PD-s betegek is tökéletesen időzítve a kapták meg az oldatukat, a HD-s betegeket pedig két állomáshelyen, Keszthelyen és Siófokon vendégdialízisben részesítették, így semmilyen egészségügyi probléma nem történt. A Szombathelyről, Győrből, Salgótarjánból, összesen 17 városból érkezett betegek között volt egy hemodializált 71 éves úr is, aki Orvos és beteg együtt kerekezte körül a Balatont életében először látta a magyar tengert. Csodáltam a betegeket, de különösen ezt az idős bácsit, aki kempingkerékpárjával indult el meghódítani az ismeretlent. Szerencsére rá lehetett beszélni, hogy gyorsabban halad, ha egy túrabiciklire ül át mesélte dr. Török Marietta, a Diaverum hálózati orvosigazgatója, aki szintén végigkerekezte az egész távot. A betegeket kísérő nyolc orvos között egyedüli nőként és nagymamaként tette meg a 210 kilométert, amihez a Diaverum hálózaton keresztül külföldről is gratuláltak. Óriási motiváció ez a rendszeres mozgáshoz, remélem, egyszer majd a kis unokámmal együtt kerüljük meg a Balatont. A kerékpártúra ötlete két vesebeteg fiatalember agyából pattant ki tavaly, akik egy kórterembe kerültek, miután eldőlt, hogy dialízisre szorulnak. Az első túrán, amelyet a Nemzeti Vese Program is támogatott, négy dializált és egy kisebb 20 fős baráti társaság vett részt. Az ötletet továbbfejlesztette a betegek orvosa, dr. Schneider Károly, aki idén főszervezővé lépett elő, és nagyon büszke arra, hogy a mostani túrán már megötszöröződött a résztvevők száma. A győri nefrológus főorvos bevallotta, hogy az első, tavalyi túrán még meglepődött, hogy a napi négyszeri oldatcserére szoruló paciensei milyen jól bírják nemcsak a fizikai megterhelést, hanem az extrém hőséget is. Az idei kemény megpróbáltatáson inkább csak azon csodálkozott, hogy olykor az egészségesek többet panaszkodtak, mint a vesebetegek. Nemzetközi viták zajlanak arról, lehet-e, szabad-e kitenni fizikai megterhelésnek a dializáltakat. Se Magyarországon, de külföldön se dőlt még el ez a vita, sokak szerint veszélyes lehet, mások úgy vélik, inkább hasznos egy ilyen megméretés mondta Schneider Károly, aki szerint ez a túra az utóbbira jó bizonyíték. Az orvosok mellett két tucat nővér is kísérte a betegeket a túrán. Köztük volt az az ápolónő is, Bátor Bálintné, aki már tavaly kifejezetten azért tanult meg biciklizni, hogy betegeivel tarthasson. Gizke, ahogy ápoltjai hívták, nemcsak könyvekből tudta, hogy mikor mire van szüksége a túrázóknak, hiszen ő maga is hasi dializált beteg volt, egészen öt évvel ez előttig, amikor is veseátültetésen esett át. Gizke szerint nagyon fontos, hogy ne legyen betegségtudata a dializáltaknak, erre tanítja a győri kórházba kerülő, művesekezelés előtt álló pácienseket is. A nővér az idei túra legnagyobb eredményének tartja, hogy bár eleinte kicsit nehézkesen, de a végére igazi közösséggé kovácsolódott a több mint 100 fős társaság. Nem véletlen, hogy úgy váltak el egymástól: Jövőre veletek ugyanitt! Bernáth Bea 25

7 Szőr, pollen, atka és a többiek Allergiás betegek akkor is lennének, ha felszámolnánk a manapság megbetegedést okozó legtöbb allergént mondta előadásában Nékám Kristóf professzor. A fogalmak zűrzavara végül a társadalomban is zűrzavarhoz, forradalomhoz és halálhoz vezet Konfuciusz e gondolatával kezdte előadását Nékám Kristóf allergológus professzor a Mai Magyarországi Orvosi Műhelyek legutóbbi rendezvényén. Az analógia helyénvalóságát azzal indokolta, hogy bár az allergia hosszú ideje a kutatások fókuszában áll, mégis számos téveszme, vakvágányra tévedt következtetés, hibás gondolkodás, hiányos vagy hatástalan terápiás döntés születik mind a mai napig és ennek a betegek isszák meg a levét állapotromlással, munkából kieséssel, a társadalmak pedig felesleges, ám elkerülhető költségek viselésével. Mi is az allergia? tette föl a kérdést a professzor. A válasz látszólag igen egyszerű: kóros, célt tévesztett, fokozott válaszreakció, az ember számára általában érdektelen, nem károsító fehérjékkel szemben. Igen ám, de a helyzet ennél konkrétabb, gyorsan változó, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a nagy világszervezetek köztük a WHO vagy a WAO, az Allergia Világszövetség két-háromévente adják ki saját frissített jelentésüket a betegségekről. Nékám Kristóf kijelentette, a világ legtöbb országáról, azon belül is minden társadalmi rétegéről elmondható, hogy nagyon keveset, néhol a semminél alig többet tudnak az emberek az allergia rizikóiról, kezeléséről, társadalmi jellemzőik szerinti érintettségükről. A téveszmék toplistáját egyébként a laikusok körében az a nézet vezeti, amely szerint az allergiás megbetegedés legyőzéséhez az immunrendszer erősítésére van szükség. Tekintve a korábban elmondottakat, ez félrevezető, de sajnos jól eladható tévhit, hiszen a beteg ember éppen hogy túlszabályozott válasszal reagál tökéletesen indifferens fehérjékre. Az viszont bizonyos hangsúlyozta a professzor, hogy valamit tenni kell, másképpen 2025 Dr. Nékám Kristóf Tény, hogy az életkörülmények drasztikus változása, ami a világméretű migráció egyik következménye, gyakran járt az adott, beköltöző közösségben, vagy például egy gyorsan iparosodó társadalomban az allergiák váratlan növekedésével. és 2050 között (vagyis a belátható jövőben) a nyugati életstílusban élő embereknek több mint a fele egyes becslések szerint akár a 70 százaléka is vagy allergiabeteggé, vagy allergiára hajlamossá válik. Családi halmozódásra nagyjából ötven éve derült fény tudományos igényű megfigyelések, kutatások révén. Kiderült: az egyik szülő betegsége esetén az utódnak 7 10 százalékkal magasabb kockázattal kellett számolnia, mint az egészséges szülők gyermekének. Ha viszont mindkét szülője beteg volt, a rizikó akár az 50 százalékot is elérheti. Ennél is nagyobb csaknem százalékos lehet a veszély, ha a két szülőben azonos szervek érintettek. A genetika azonban önmagában nem ad választ, már csak a generációváltás időigénye miatt sem, az allergiák előfordulásának 2-3 évtizede tapasztalható gyors növekedésére. A jelenleg elfogadott álláspont szerint ebben az epigenetikai hatások a legfontosabbak. Közülük a környezetszennyezés, a táplálkozási szokások megváltozása és a dohányzás ismertek széles körben. Tény, hogy a vidéken, állatok közelében, tradicionális életvitelben felnőtt embereknél kisebb például az állati szőrre vagy pollenre adott kóros reakciók gyakorisága. Tény az is, hogy az életkörülmények drasztikus változása, ami a világméretű migráció egyik következménye, gyakran járt az adott, beköltöző közösségben, vagy például egy gyorsan iparosodó társadalomban az allergiák váratlan növekedésével. Ezt egy Ghánában már két évtizeddel ezelőtt végzett longitudinális felmérés is igazolta. Korábban az ország gyakorlatilag semmilyen iparral nem rendelkezett, de a helyzet változását néhány év alatt követte az asztma gyakoriságának 26

8 növekedése 1%-ról három-négyszeresére a környéken. A légszenynyezés légúti tüneteket kiváltó hatását azonban már a XIX. század második felében leírta Charles H. Blackley, aki ezt a manchesteri kohók és a szénbányák munkásai körében tapasztalta. Érdekes megfigyelés az is, hogy a nagyobb allergiarizikó generációkon át is érvényesülhet. Így például az anyai nagymama erős dohányzása a közvetlen utódot esetleg nem, de az unokát hajlamossá teheti bizonyos légúti allergiás betegségekre. Megpróbálhatnánk környezetünket allergén-szegénnyé tenni (ami persze elvileg is alig képzelhető el), valószínűleg akkor sem lenne kevesebb a beteg summázta a professzor, mert egy konkrét allergén szerepe korlátozott a betegség kiváltásában. Hozzáfűzte: Nyugat-Európában például a parlagfű nincsen az első tíz tünetkiváltó között ott a fűpollenek, Északon a nyír pollenje, a Mediterráneumban a falgyom okoz megbetegedéseket, a földrajzi-klimatikus tényezőktől meghatározottan. Újabb időkre térve csalódást keltőnek mondta, hogy az allergiák társadalmi terheinek, életminőség rontó, teljesítmény-csökkentő hatásainak ismeretében, számos Az allergiák nem kapják meg azt a figyelmet, amit a valószínűsíthető jövőbeni helyzet megkívánna hatékony gyógyszer és gyógyeljárás birtokában is az allergiás betegek nagy (talán nagyobb) része elégedetlen a kezelésével. Az okok egy része (Magyarországon is) az ellátás alacsony hatásfokával magyarázható: világszerte kevés az allergológus (egyes uniós országokban még a szakképzés is hiányzik), ezért megvalósíthatatlan az integrált allergia-diagnosztika és -gondozás, amely a szisztémássá vált betegségcsoport igényeihez simulna. (Az USA-ban az ellátás hatékonyságának kulcsát a kizárólag belgyógyász/ gyermekgyógyász alapismeretekre épített allergológus-képzésben látják). Alacsony a háziorvosok részvétele az ellátásban, ami részben a célzott továbbképzések hiányosságaival magyarázható. Nemzetközi adatok szerint a megalapozott, jól követhető irányelvek gyakorlatba ültetésével szemben sokszor az egyéni gyógyítói tapasztalat kerül előtérbe, holott rosszabb hatásfokát számos felmérés igazolta. A gyógyszerelésnél nagyon fontos lenne allergiákban különösen a beteg együttműködése, tájékozottsága, a közös döntéshozás, amit hatékony, egyénre szabott kommunikációval, a páciens igényeihez való ésszerű alkalmazkodással lehet elérni. Ez lenne az optimális helyzet minden szereplő számára. A tünetek erősségét például légúti allergiákban jól lehet mérsékelni lokális szteroidokkal, de használatukat az elterjedt, és ebben a szituációban indokolatlan szteroidfóbia nehezíti. Világszerte teret nyernek az egyre hatékonyabb, alkalmazásuk során egyre kisebb szakmaierőforrás-igényű allergén-specifikus immunterápiák is. Az allergiák azonban általánosságban aluldiagnosztizáltak és alulkezeltek, és ez Magyarországra fokozottan igaz. Ennek a helyzetnek a magyarázata az Allergia Világszövetség legfrissebb Fehér könyve szerint a csak allergia szindrómával jobban magyarázható, mint például a környezetszennyezés hatásaival: az allergiák nem kapják meg (egyelőre) azt a figyelmet, amit a jelen, és különösen, tétlenségünk esetén, a valószínűsíthető jövőbeni helyzet megkívánna. Ma senkinek, semmilyen szervezetnek sincsen elképzelése olyan hatékony kisközösségi-társadalmi módszerekről, amelyekkel ezen változtatni lehetne. Kérdésekre válaszolva a profeszszor kifejtette, hogy a terhesség és szoptatás alatti ételallergia-prevenciós anyai diéták értelmét bizonyítékok nem támasztják alá, viszont megnövelhetik az alultápláltság és a vitamin/vas/nyomelem hiány rizikóját. Egyes terjedőben lévő nem-konvencionális allergia-diagnosztikáknak, -szűréseknek egészségesek körében hasznuk nincsen, mert nincsen allergia tünetek nélkül (ezek természetesen lehetnek időszakosak vagy enyhék is). A tünetek megszüntetésére, az allergia-kontrollra ma már jóval komplexebb megoldások léteznek, mint egyedül a gyógyszerfelírás, ezeken elsősorban az életmód-rizikótényezők felmérését és lehetőség szerinti semlegesítését értjük. Niczky Emőke 27