TARTALOMJEGYZÉK 2. NÉPESEDÉSI FOLYAMATOK ÉS EGÉSZSÉGI KOCKÁZATOK SZAKIRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ

Átírás

1

2

3

4 NEJ2004 Szakértôi Változat TARTALOMJEGYZÉK TÁBLAJEGYZÉK ÁBRAJEGYZÉK 1. KIEMELT MEGÁLLAPÍTÁSOK 2. NÉPESEDÉSI FOLYAMATOK ÉS EGÉSZSÉGI KOCKÁZATOK SZAKIRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ 2.1 BEZETÔ GONDOLATOK 2.2 DEMOGRÁFIAI FOLYAMATOK, TÉNYEK ÉS KÖVETKEZMÉNYEK 2.3 NÉPESEDÉS ÉS EGÉSZSÉG IRODALOMJEGYZÉK 3. EREDMÉNYEK 3.1 A NÉPESSÉG SZÁMA ÉS ÖSSZETÉTELE 3.2 SZÜLETÉSEK, TERMÉKENYSÉG 3.3 CSALÁDALAPÍTÁS ÉS CSALÁDSTABILITÁS 3.4 HALÁLOZÁSOK, MORTALITÁS 3.5 NEMZETKÖZI VÁNDORLÁS 3.6 NEMZETKÖZI KITEKINTÉS 4. A DEMOGRÁFIAI FOLYAMATOK EGÉSZSÉGI VONZATAI 4.1 REPRODUKTÍV EGÉSZSÉG 4.2 A NÉPESSÉG SZÁMÁNAK ÉS ÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSÁBÓL EREDÔ HALÁLOZÁSI HATÁSOK IRODALOMJEGYZÉK ÁBRÁK

5 2. fejezet Demográfia TÁBLAJEGYZÉK 1. táblázat: A népesség számának és korösszetételének változása, 1980, táblázat: A népesség számának és korösszetételének változása nemek szerint, 1980, táblázat: A férfiaknak a nôkhöz viszonyított aránya korcsoportok szerint, 1980, táblázat: A házas és nem házas népesség számának és korösszetételének változása, 1980, táblázat: A nem házas népesség számának és korösszetételének változása nemek szerint, 1980, táblázat: A nem házas férfiaknak a nem házas nôkhöz viszonyított aránya korcsoportok szerint, 1980, táblázat: A 7 éves és idôsebb népesség legmagasabb iskolai végzettség szerint, táblázat: A felsôfokú végzettségûek aránya a 25 év feletti népességnél nemek szerint, 1980, táblázat: A népesség száma gazdasági aktivitás és nemek szerint, 1980, táblázat: Foglalkoztatottsági ráta gazdasági aktivitás és nemek szerint, 1980, táblázat: A háztartások és a családok számának változása, 1980, táblázat: A háztartások és a családok összetételének változása, 1980, táblázat: Házas és nem házas fogamzások és élveszületések néhány jellemzôje 14. táblázat: Élveszületett gyermekek az adott életkorig a különbözô születési évjáratokban 15. táblázat: A párkapcsolatban élô nôk aránya korcsoport szerint, 1980, táblázat: Standardizált halálozási arányszámok fôbb korcsoportok, halálokok és nemek szerint, táblázat: A születéskor és az egyes egzakt életkorokban még várható élettartam nemek szerint, táblázat: Párkapcsolatban élô nôk megoszlása az alkalmazott fogamzásgátlás fô módja szerint,

6 NEJ2004 Szakértôi Változat 19. táblázat: Koraszülöttek aránya az elôzô mûvi vetélések száma szerint, táblázat: Terhességek egészségi kockázatai a szülô nô korcsoportja szerint, táblázat: Tíz éves házasságtartam alatt bekövetkezett terhességek kimenetele azok tervezettsége szerint, táblázat: Tíz éves házasságtartam alatt védekezés mellett bekövetkezett terhességek kimenetele a védekezés módja szerint, táblázat: A 20 éves és idôsebb népesség standardizált halálozási arányszáma családi állapot szerint 2 4

7 2. fejezet Demográfia ÁBRAJEGYZÉK 1. ábra: A népesség száma és korösszetétele az ország mai területén, ábra: A népesség száma nem és életkor szerint, 1980, ábra: A családok összetételének változása, ábra: Teljes termékenységi arányszám, ábra: Korspecifikus élveszületési arányszám, 1990, a. ábra: A szülô nôk átlagos életkora, ábra: Házasságon kívüli születések aránya az anya kora szerint, 1990, a. ábra: Házasságon kívüli élveszületések aránya az anya kora és iskolai végzettsége szerint, ábra: A hajadonok elsô házasságkötési arányszáma életkor szerint, 1990, a. ábra: Az elôször házasulók átlagos életkora, ábra: Élveszületések és halálozások száma, ábra: A férfiak korcsoportok szerint halandóságának idôbeli alakulása, a. ábra: A nôk korcsoportok szerinti halandóságának idôbeli alakulása, ábra: A fôbb halálokok megoszlása nemek szerint, ábra: A férfiak és a nôk születéskor várható élettartama, ábra: Teljes termékenységi arányszám Európában, 1990, ábra: Születéskor várható átlagos élettartam az Európa Tanács országaiban, ábra: Népességnövekedési arányszám az Európa Tanács országaiban, ábra: A születéskorlátozás szerepe a terhességek bekövetkezésében és kimenetelében, ábra: Teljes termékenységi és teljes abortusz arányszám, ábra: Tizenévesek szülészeti eseményei a terhesség kimenetele szerint, ábra: Életük során gyermeket nem tervezôk aránya korcsoport és nemek szerint, ábra: A nem házas népesség halandósági többlete korcsoport és nemek szerint,

8 NEJ2004 Szakértôi Változat 1. KIEMELT MEGÁLLAPÍTÁSOK A népességcsökkenés folyamata a lakosság elöregedésével párhuzamosan zajlik. Eközben a népesség összetételében olyan változások történnek, amelyek az egészségi kockázatnak és a halandóságnak jobban kitett népességcsoportok részarányát és súlyát növelik. Emelkedik az idôskorúak, az egyedül élôk és a nem házasok abszolút száma és népességen belüli aránya. Az elsô szexuális kapcsolat egyre fiatalabb életkorban történik, miközben az elsô gyermek vállalása késôbbre tolódik. Ezzel nô a felelôsségteljes védekezés idôtartama, nagyobb lesz a nem kívánt terhességek és a terhességmegszakítások kockázata. Az abortuszt követô szüléseknél viszont nagyobb a spontán vetélések, a koraszülések és a csecsemôhalálozások esélye. A születésszám és a termékenység csökkenése a szülô nôk életkorának jelentôs emelkedésével jár együtt. Egyre késôbbi életkorban vállalják az anyák elsô gyermeküket. Ez a fekunditás csökkenése és a kisebb családnagyság mellett növeli az akaratlanul, illetve szándéka ellenére gyermektelenül maradó nôk, családok arányát. A házasságkötések hanyatlása, az alternatív párkapcsolati formák terjedése a családstabilitás csökkenésével és a házasságon kívüli születések dinamikus emelkedésével jár együtt. Nô a gyermekét egyedül nevelô anyák és az egyszülôs családok aránya. Ez a gyermekszegénység nagyobb kockázatát, társadalmi beilleszkedési zavarokat és a deviáns magatartási formák terjedését okozhatják, a gyermekek és a fiatalkorúak körében. Emellett növelik a társadalmi leszakadás lehetôségét és az esélyegyenlôtlenséget. A családformák átalakulásával nô az elváltak, az özvegyek, az egyedül élôk, a magányos és elhagyatott emberek száma. Gyengülnek a családi kapcsolatok. Mindez a szorongás, a depresszió és más idegi, lelki zavarok fokozódásával, a kedélybetegségek növekedésével járhat együtt, befolyásolva ezzel az érintett lakosság egészségi állapotát. A párkapcsolatok léte vagy hiánya a mortalitást is befolyásolja. A nem házas népesség halandósága mindkét nemnél és a korcsoportok jelentôs hányadánál jóval magasabb, mint a házas népességé. A mortalitási különbségek az egészségi állapot szerinti eltéréseket is tükrözik, ami mögött fôleg az életmód, az életvitel vagy a tágabb értelemben vett egészség-magatartási differenciák húzódnak meg a házas és nem házas népesség között. 2 6

9 2. fejezet Demográfia A népesség-elôreszámításoknak nincs olyan változata, amely szerint belátható idôn belül csökkenne az idôskorú népesség száma, miközben az össznépesség jelentôs mértékben is apadhat. A halálozások száma a várható élettartam alakulásától függôen csökkenhet, de a népesség öregedése miatt akár emelkedhet is. Így a népességszám csökkenésével nem enyhül az egészségügyi ellátó rendszerekre nehezedô nyomás. Az iskolai végzettség szintjének általános emelkedése a mortalitás csökkenése irányába hat, mivel jelentôsek a különbségek a halandóságban és a várható élettartamban iskolázottsági szintek szerint. Ezzel együtt változhat (emelkedhet) az egészségnek mint megôrizendô értéknek a megítélése, szerepe és jelentôsége az emberek életében. 2 7

10 NEJ2004 Szakértôi Változat 2. NÉPESEDÉSI FOLYAMATOK ÉS EGÉSZSÉGI KOCKÁZATOK SZAKIRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ 2.1 Bevezetô gondolatok Egy ország népesedési helyzete alapvetôen a múltjában gyökerezik, demográfiai jövôjét pedig erôsen meghatározza a történetileg kialakult jelen. Hasonlóan igaz lehet ez a megállapítás a gazdaság, a kultúra és a tudomány területén is, talán azzal a megkötéssel, hogy ezeken a területeken a jelen kevésbé determinálja a jövôt. A gazdaság, a tudomány és a kultúra az élet olyan területei, amelyek egymással is szorosan összefüggnek, az egyik feltétele, meghatározója, segítôje, támogatója, vagy esetleg gátja, korlátja a másiknak. Közös bennük az, hogy mindegyik alkotó eleme, mozgatórugója az ember, aki egyben a demográfia tárgya is. Ily módon egy ország demográfiai helyzetének jelenét és jövôjét nem lehet elszigetelten, a társadalmi környezetbôl kiragadva öncélúan vizsgálni, hanem óhatatlanul felmerül a szélesebb körû összefüggések vizsgálatának igénye, vagyis a demográfiai folyamatok társadalmi, gazdasági, szociális és egészségi, hatásainak és következményeinek feltárása és elemezése. A demográfia az emberi élet kezdetét és végét vizsgálja, pontosabban azokat az okokat, körülményeket és motiváló tényezôket, amelyek közrejátszanak egy új élet vállalásában és annak elmúlásában. A demográfiában a kezdet, a fogamzás és a születés meglehetôsen bizonytalan, a vég, a halál biztos. Az viszont egyáltalán nem lehet közömbös, hogy mennyi ideig, hogyan és milyen körülmények között élünk. Ebben fontos szerepet játszik az egyén egészségi állapota és az a társadalmi környezet, amely alakítja, formálja az emberek egészségi magatartását. Egy ország népességének egészségi állapotát alapvetôen befolyásolja a lakosság egészségi kultúrája, történelmileg kialakult intézményrendszere, a tudomány élenjáró vívmányainak alkalmazása, a gazdasági körülmények és lehetôségek, amelyek a politikai akarattal párosulva segíthetik a kívánatos változásokat. Jelen tanulmány kettôs célt tûzött maga elé; a) egyrészt korunk demográfiai kihívásait szeretné bemutatni, amelyekkel a fejlett európai társadalmaknak - köztük hazánknak is - szembe kell néznie, b) másrészt a demográfiai folyamatok várható és lehetséges következményeit kívánja felvázolni a szakirodalomban fellelhetô fôbb irányzatok, nézetek és vélemények ismertetésével. Ezen belül szeretne rámutatni arra, milyen egészségi hatásokkal, illetve kockázati tényezôkkel kell, vagy lehet számolni a makroszintû demográfiai folyamatok és magatartások változásából adódóan. Nem célja az összefoglalónak a népesedés és egészség kapcsolatának átfogó és tematikus vizsgálata, mert ez túlhaladná a fejezet kereteit. Az egyes szakirányú fejezetek szakirodalmi összefoglalói részben tárgyalják az ezzel kapcsolatos hazai és nemzetközi kutatások, elemzések 2 8

11 2. fejezet Demográfia és összefüggések eredményeit. A népesség öregedésébôl vagy egy nagyarányú bevándorlásból eredô egészségi, egészségügyi, szociális, illetve társadalmi-gazdasági hatások és következmények elemzése külön-külön is hasonló szakirodalmi összefoglalót, illetve önálló fejezetet érdemelne egy átfogó és hosszabb távra mutató népegészségügyi jelentés keretein belül. Erre a demográfiai fejezet jelen változata nem vállalkozik. 2.2 Demográfiai folyamatok, tények és következmények A demográfiai szakirodalom bizonyos szempontból értetlenül szemléli a legújabb európai népesedési folyamatokat és ezek lehetséges, illetve várható következményeit. A sokat vitatott és bírált második demográfiai átmenet elméletét már több mint másfél évtizede papírra vetették [1], de ennek kézzel fogható következményeivel csak most szembesülnek a szakemberek, a politikusok és a társadalom egésze. Az európai fejlett társadalmak XXI. századi demográfiai története a jelek szerint, az öregedésrôl, a népesség lélekszámának csökkenésérôl és a migrációról szól. A népesség öregedése nem új keletû jelenség, hiszen a folyamat hosszú ideje tart. Egyes vélemények szerint megállíthatatlan jelenséggel állunk szemben [2]. A fô ok pedig nem a várható élettartam emelkedése, hanem az egyszerû reprodukciót biztosító termékenységi szint hiánya [3]. Megoszlanak a vélemények a termékenység jövôjérôl. A termékenység ciklikusságát vallók emelkedést várnak a jövôben, mások irreverzibilis folyamatnak tartják az alacsony termékenységet, és csekély esélyt adnak a jövôbeni reprodukciónak [4, 5]. Az alacsony termékenység rövidtávon csökkenti a gyermekekkel kapcsolatos társadalmi kiadásokat, javítja az eltartási teher mutatóit. A hosszabb távú következmények azonban számos problémával járnak, amelyek már most elôreláthatóak. Érinti a családok életét, a háztartások összetételét, a munkaerô piacot és ezeken keresztül a gazdasági életet és az egész társadalmat [6]. Az alacsony termékenység mellett született gyermekgenerációk közül többen érzelmileg jobban függnek a szüleiktôl, nônek fel testvér vagy rokonok nélkül, ezért csökken a család szocializációs funkciója, gyengülnek a családi kötelékek. A várható élettartam emelkedése miatt a család vertikálisan nô, a háromgenerációs család mellett gyakoribbak lesznek az olyan családok, ahol négy generáció tagjai élnek egyidejûleg. Nagyobb teher hárul a család tagjaira, fôleg a szendvics generációt képviselô anyákra, akiknek saját gyermekeik felnevelése és gondozása mellett fokozott figyelemmel és törôdéssel kell lenniük a felmenô nemzedékek idôskorú tagjaival szemben [53]. A tartósan alacsony termékenységgel kapcsolatos legfôbb probléma az, hogy a várható élettartam emelkedésével egyidejûleg gyorsítja a népesség öregedési folyamatát. A várható élettartam, és ezen belül az egészségben leélt életévek növekedése önmagában kívánatos és pozitív folyamat. Nem az a baj, hogy a népesség öregszik, 2 9

12 NEJ2004 Szakértôi Változat hanem a folyamat gyorsasága, a társadalmi, gazdasági, szociális következményei és ezek kezelésének módjai okozzák a legtöbb problémát. Az öregedés demográfiai, társadalmi-gazdasági, szociális és politikai következményeirôl számos cikk, tanulmány, publikáció jelent meg [3, 7, 52, 54, 55, 56]. Csak utalásszerûen említjük meg a népesség öregedésbôl fakadó és a szakmai köröket legtöbbet foglalkoztató problémákat. Növekszik az aktív korúak eltartási terhe és öregszik maga az aktív korú népesség is. Reformra szorulnak a társadalom-, a nyugdíj és az egészségbiztosítási rendszerek az idôs korú népesség abszolút számának és arányának növekedése miatt. Növekszik a jelentôsége a kor-specifikus értékeknek és intézményeknek, szolgáltatásoknak és a fogyasztási szokásoknak. Az öregedésnek politikai hatásai is lehetnek, mivel nô az idôskorúak szavazó ereje, a gyermekkorúak viszont nem választanak [3]. Az öregedés következményeinek megítélésében vannak szép számmal a fentiekkel ellentétes vélemények is. Ezek fôleg azt hangsúlyozzák, hogy piacgazdasági viszonyok között a demográfiai folyamatok nincsenek hatással a gazdasági növekedésre, a társadalmi kiadási többletek pedig a megfelelô gazdasági növekedés mellett kezelhetôk [8]. A népességszám csökkenésének nem tulajdonítottak és most sem tulajdonítanak olyan jelentôs szerepet szakmai, politikai körökben, mint a népesség öregedésének. Amíg a tartós fogyás ritkán fordult elô, és kis országokat érintett, kicsinyítették a jelentôségét azzal, hogy egy ország gazdasági, tudományos, kulturális vagy netán katonai szerepét, súlyát, jelentôségét a tudomány és technika gyorsan fejlôdô korában nem a lakosság lélekszáma határozza meg. A legújabb demográfiai folyamatok mellett Európa szinte valamennyi országa felkerült a potenciálisan fogyó népességek listájára. Nem kismértékû csökkenésrôl van szó, mert az elkövetkezô ötven évben Olaszország jelenlegi népességének 28%-át, Spanyolország 24%-át, Németország 11%-át, Ukrajna 22%-át, Japán és Oroszország 17%-át, Magyarország 25%-át vesztené el, az ENSZ prognózisa szerint [9, 51]. A népességszám csökkenése ökológiai, környezeti vagy globális megfontolásból egyes vélemények szerint még hasznos is lehet a magas népsûrûségû területeken. Sajátos, de jó példa erre Hollandia esete. A holland kormány már a tíz évvel ezelôtti 15 millió fôt kitevô népességnél is alacsonyabb szinten szerette volna stabilizálni az ország népességszámát [13]. A népesség viszont tovább növekszik ben 15,9 millió, ban pedig 17,5 milliós népességgel számolnak. Ez újabb területi igényeket jelent a lakások, az ipari beruházások, az infrastruktúra, a sport és szabadidô központok számára, amit csak a mezôgazdasági területek rovására tudnak megvalósítani. A hazánk területének egyharmadát kitevô országban ez komoly gondot okoz [17]. Az európai országok többségére jellemzô potenciális vagy tényleges népességcsökkenés egészen más jellegû gondokat jelent. A csökkenés és öregedés párhuzamos folyamatok, amelyek egy idô után kölcsönösen erôsítik és gyorsítják egymást [10]. Egy ilyen társadalomnak csökken a versenyképessége, kevésbé rugalmas és befogadó a társadalmi és gazdasági újdonságokra, csökken az emberi erôforrások és a társadalom 2 10

13 2. fejezet Demográfia egészének megújulásra való képessége [11]. Ezzel egyidejûleg a társadalombiztosítási, az egészségügyi és a szociális ellátási rendszerek is reformra szorulnak, mert képtelenek megbirkózni a demográfiai folyamatokból adódó kihívásokkal [12]. Ez viszont nagy fokú társadalmi ellenállást és elégedetlenséget szülhet, amit jól illusztrálnak a megszokott nyugdíjrendszer változtatása elleni tiltakozások számos nyugat-európai országban. A népesség, a gazdaság és a környezet kapcsolatát elsôsorban a fenntartható fejlôdés szemszögébôl közelítik meg napjaink szakemberei és politikusai. A gazdaságilag és a demográfiai fejlôdésében kettészakadt világ egymásra mutogatva a másik fél belátását várva és jóindulatát remélve kívánja megoldani az emberiséget fenyegetô problémákat. Az egyik fél a túlnépesedés rémálmát felvázolva aggódik Földünk eltartó képessége miatt, a másik a természeti erôforrások féktelen kiaknázására és a környezeti, ökológiai katasztrófára hivatkozva kér bölcs mérsékletet a másik féltôl [16, 18, 19]. A magyar népesedési helyzet jövôjét látva, újabban gazdasági szakemberek is felvetik a gazdaság és népesedés kapcsolatának kérdését. A demográfiai folyamatokból adódóan (eltartási terhek, aktív-inaktív arány) ugyanis olyan terhek hárulhatnak a gazdaságra, amelyek fékezhetik a folyamatos fejlôdést, illetve annak gátjává válhatnak [6]. A gazdasági nehézségek mellett a szociálpolitika kettôs szorításba kerül, hiszen egyszerre kellene biztosítania az egyre gyarapodó idôskorú népesség gazdasági és szociális biztonságát, miközben támogatnia kell a gyermekvállalást, a családokat, a gyermekeket és a fiatal szülôket. Megoldási receptként egyes szakemberek a bevándorlás ösztönzését javasolják. Élénk érdeklôdést és visszhangot váltott ki ugyancsak az ENSZ-tanulmánya, amely az elöregedô és csökkenô népességek, gazdaság-demográfiai összetételének és népességszámának fenntartásához szükséges bevándorlásokra készített modellszámításokat [9]. Hasonló jellegû számítások a népességszám hosszabb távú fenntartásához hazánkban is napvilágot láttak [21]. Az ENSZ- tanulmány eredményei megdöbbentették a közvéleményt és valószínûleg a politikusokat is. Csak a népesség jelenlegi lélekszámának fenntartásához az Európai Uniónak 47 millió, Európának 100 millió bevándorlóra lenne szüksége. Németországba mintegy 18 millió, Olaszországba 13 millió bevándorló menne, és 2050-ben át adná az össznépességnek. Oroszországnak évente 500 ezer, összességében 25 millió bevándorlóra lenne szüksége 2050-ig, és ez 23%-át jelentené akkor az össznépességnek. A munkaképes korú népesség számának, de fôleg a jelenlegi keresô-nyugdíjas arány fenntartásához az elôbbieknél többszörösen nagyobb számú bevándorlóra lenne szükség, ami valószínûtlenül magasra emelné az egyes országok és a kontinens egészének népességszámát. Mindemellett a népesség öregedési folyamatát a bevándorlás csak lassítaná, de megállítani nem tudná. Más vélemények számos fenntartást fogalmaznak meg a bevándorlással kapcsolatban. Ezek szerint nem tekinthetô a demográfiai öregedés adta problémák reális alternatívájának, mivel a bevándorlók felveszik a honos népesség demográfiai magatartás mintáit, 2 11

14 NEJ2004 Szakértôi Változat maguk is elöregednek, és ezzel újabb fiatalabb korú bevándorlót igényelnek. Bár a II. világháborút követôen meginduló bevándorlás(ok) Európát nagy mértékben érintették, annak meglehetôsen csekély kumulatív hatása volt a befogadó országok öregedési folyamatára [22, 23, 24]. Ilyen nagymértékû bevándorlás viszont jelentôs változást okoz a lakosság etnikai és kulturális összetételében, és ez társadalmi és politikai ellenállást is kiválthat [14]. Az ENSZ-tanulmány megjegyzi, hogy a népesség öregedésébôl és számának jelentôs csökkenésébôl származó nehézségek és problémák annyira új keletûek, hogy azok következményeit egyelôre sem megérteni, sem átlátni nem tudjuk. 2.3 Népesedés és egészség A népesedés és az egészség kapcsolatát kettôs megközelítésben tárgyalja a szakirodalom. Egyfelôl azokat a népességcsoportokat vizsgálja, akik/amelyek demográfiai magatartásuk, káros szokásaik, hátrányos helyzetük vagy életmódjuk réven erôsebben vannak kitéve egészségi kockázatoknak: tizenévesek, fiatalok, szülô nôk, közép- és idôskorúak, dohányzók, alkoholfogyasztók, kábítószerrel élôk, stb. Másfelôl azt vizsgálja, hogy a demográfiai folyamatokból eredôen mely népességcsoportok és kockázati tényezôk szerepe, súlya nô vagy csökken, és ez milyen hatással van/lehet a morbiditásra, a mortalitásra és az egészségügyre. A két jelenség, illetve folyamat kölcsönösen hat egymásra. A sokirányú kölcsönhatás közül e fejezet fôleg a népesség egészségi állapota, valamint a termékenység és a halandóság közötti kapcsolatot tárgyalja; másrészt azt elemzi, hogy a népesség számának és összetételének változása milyen egészség-kockázati tényezôkkel jár együtt, és ezek hogyan befolyásolják a halálozási viszonyokat. A fiatalok egészségi állapota, életmódja, demográfiai és szexuális magatartása a társadalom egésze és a népességfejlôdés jövôje szempontjából is meghatározó jelentôségû. Az egészségi kockázatokat tekintve a témakör egy speciális szeletét nagy terjedelemben tárgyalja a szakirodalom reproductive health címszó alatt. Ezek elsôsorban a szexuális úton terjedô betegségekkel, (STD, HIV/AIDS) a biztonságos abortusszal, a terhességgel és a szüléssel kapcsolatos anyai halálozásokkal, a nem kívánt terhességek megelôzésével, a fogamzásgátlási gyakorlattal, és a korszerû eszközökhöz való hozzáféréssel foglalkoznak, fôleg a fejlôdô országokban [18, 32, 33, 34, 35, 36]. Az európai tizenévesek szexuális magatartását és ennek egészségi kockázatait tárgyaló legutóbbi ET-jelentés (Európa Tanács) viszont felhívta a figyelmet arra a jelentôs különbségre, amely Európa nyugati és keleti részei között a reprodukciós egészség területén található [13]. A szexuális forradalommal együtt járt az elsô szexuális kapcsolat átlagos életkor-értékének csökkenése, de ez nem növelte az STD és a HIV kockázatát a nyugateurópai országokban. Ezzel szemben egyes kelet-európai országokban a szexuális úton 2 12

15 2. fejezet Demográfia terjedô fertôzések elôfordulása akár 100-szor gyakoribb, mint Nyugat-Európában, és az utóbbi években gyorsan nôtt a fertôzések száma az intravénás kábítószert használók körében. Jelenleg az európai régióban mintegy 1,56 millió ember él HIV/AIDS fertôzéssel, közülük 1 millióra tehetô a közép- és kelet-európai országokban, illetve a szovjet utódállamokban élô lakosok száma [48]. E témakört röviden a holland népegészségügyi jelentés is tárgyalja, megállapítva, hogy a tizenévesek terhességei, abortuszai és a szexuális úton terjedô betegségek növekvô irányzatot mutatnak, fôleg a nem helybeli lakosság körében, ennek ellenére a holland általános helyzet világviszonylatban is a legkedvezôbbek közé tartozik. Magyarországon is csökkent az elsô szexuális kapcsolat medián életkora, visszaestek a tizenévesek terhességei és abortuszai, a szexuális úton terjedô megbetegedések viszont inkább stagnálást mutatnak [37, 38, 39, 40]. A középiskolások körében végzett legutóbbi reprezentatív vizsgálat a dohányzók, a rendszeresen ivók és a drogokat kipróbálók, illetve használók arányának növekedésérôl számolt be [41, 41/a.]. Az abortuszt követô terhességek, illetve szülések kockázati tényezôinek vizsgálatánál fôleg a koraszülések (kis súlyú, idô elôtti születések) elôfordulására összpontosult a figyelem. Az eredmények szerint a korábbi abortuszok szignifikánsan befolyásolják a koraszülések gyakoriságát, és a megelôzô abortuszok számának emelkedésével a koraszülések kockázata is nô. Ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a várandós anya korábbi munkavállalásának jellege, terhességtörténete, társadalmi-szociális helyzete, iskolai végzettsége, vagy a korábbi abortusz(ok) végrehajtásának módja, mind olyan tényezôk, amelyek befolyásolják a koraszülések gyakoriságát [57, 58]. Orvosi szakmai körökben általános az a vélemény, hogy az abortuszt követô terhességeknél a koraszülések mellett megnô a kockázata a spontán vetélésnek, a halvaszületésnek és a csecsemôhalálozásnak is [59, 60]. Angol vizsgálati eredmények szerint a fiatalkorban abortuszon átesett nôknél, a gyermekteleneknél és az idôsebb életkorban gyermeket vállaló anyáknál megnô a mellrák kockázatának az esélye [48]. A szexuális élet egyre fiatalabb életkorban kezdôdik, a házasságkötés és az elsô gyermekvállalás életkora viszont határozottan kitolódik, és jelentôsen emelkedik [28]. Megnô az az életszakasz, amikor nagyobb hangsúlyt kell(ene) fektetni a nem kívánt terhesség elkerülésére és a felelôsségteljes védekezésre. A fiatalokra még nem jellemzô az akaratlagos gyermektelenség vágya, döntô többségük szeretne legalább egy gyermeket Ám a megfelelô védekezés elhanyagolása, illetve hiánya növeli annak kockázatát, hogy az elsô gyermek születése elôtt terhességmegszakításon esnek át a serdülôkorúak és fiatalok, a jövendôbeli anyák [29, 30]. Újabban megnôtt az érdeklôdés a késôi gyermekvállalás egészségi kockázati tényezôinek vizsgálatára. Egyes nyugat-európai országokban rendkívül magasra szökött a szülô nôk átlagos életkora: közel 29 évre emelkedett az elsô gyermek vállalásánál. Holland demográfusok felhívják a figyelmet annak veszélyére, hogy a késôi gyermekvállalás 2 13

16 NEJ2004 Szakértôi Változat növelheti az akaratlan gyermektelenséget, annak ellenére, hogy a meddôséget kezelô és gyermekvállalást elôsegítô orvosi technológiák fejlettek [20]. Az AFT (Assisted Fertilization Techniques) utóbbi idôben tapasztalt fejlôdése azt az érzetet, hitet (képzetet) kelti az emberekben, hogy bármilyen terhességi, teherbe esési probléma megoldására van már orvosi megoldás, és alábecsülik ezeknek a technikáknak az esetlegességét. A 30 év feletti fekunditás csökkenését nem tudják ellensúlyozni az orvosi mesterséges technikák. Mások a veleszületett rendellenességek, a spontán vetélések és a halvaszületések fokozott kockázatára hívják fel a figyelmet a 35 vagy 40 év felett szülô nôknél [44]. Egyes vélemények szerint az anya és az apa idôsebb kora a születendô gyermek egészségi állapotára is kedvezôtlen hatással van. A születéskor és a további életkorokban várható átlagos élettartam hossza alapvetôen négy fontos tényezôre vezethetô vissza; ezek 1. az emberek életmódja, életvitele, 2. az örökölt genetikai adottságok, 3. a szûkebb vagy tágabb értelemben vett környezeti tényezôk, hatások és 4. az egészségügyi ellátó rendszer adottságai, fejlettsége. Az egyes tényezôk szerepe, súlya és jelentôsége eltérô lehet az egyes régiók, országok, területi egységek vagy társadalmi csoportok és rétegek között. A magyar helyzetet tekintve vitathatatlan, hogy életmódnak és az ehhez kötôdô kockázati tényezôknek meghatározó jelentôsége van mind a mortalitás szintjében, mind a népességet érintô egészségkárosodásban. Ezek közül is a dohányzásnak és az alkoholnak van kiemelkedô szerepe. A magyar mortalitás szempontjából kritikus éves férfinépesség körében a halálozások mintegy 35%-a dohányzás-specifikus, 27%-a pedig alkoholos eredetû volt az 1990-es évek végén. A dohányzás a férfiak születéskor várható élettartamát 7,5 évvel, az alkohol pedig 3 évvel rövidítette meg [46, 47]. E két egészségkárosító tényezô ugyancsak komoly szerepet játszik a közép-kelet-európai országok kedvezôtlen mortalitási és morbiditási mutatóiban. Az európai régió ezen országaiban nemcsak a születéskor és további életkorokban várható élettartam, hanem az egészségesen leélt életévek száma is rövidebb. A szovjet utódállamokban az alkohol és a dohányzás miatt elvesztett és fogyatékkal leélt életévek együttesen 80%-át teszik ki azoknak az életéveknek, amit a nyugat-európai országokban az összes betegség miatt elvesztenek, illetve fogyatékkal élnek le az emberek [48, 49]. A jövôbeli demográfiai folyamatok egészségi és egészségügyi hatásainak vizsgálata ritkaság számba megy a nemzetközi szakirodalomban, és ilyen irányú hazai kísérletekrôl nincs tudomásom. Népesség elôreszámítások rendszeresen készülnek hazánkban is, az egészségi hatások felméréséhez azonban az egyes rizikó faktorok szerepét, súlyát, jelentôségét is elôre kellene becsülni. Éppen ezért nagy horderejû és úttörô jellegû a holland népegészségügyi jelentés, amely külön fejezet szán e témakörnek [17]. A jelentés az EU-országai számára is standardnak számít. Négy fontos demográfiai tényezô változását és egészségi hatásait elemzi; ezek a korösszetétel, az iskolai végzettség, a családi állapot és a népesség etnikai összetétele. Kettôs hatást vizsgál: egyrészt a négy 2 14

17 2. fejezet Demográfia tényezô strukturális változásából adódó egészségi hatásokat; másrészt a rizikó faktorok terjedésébôl vagy visszaszorításából eredô hatásokat az egyes népességcsoportokban. Számszerûen kimutatja ezeknek a népesség egészségi állapotára, a várható élettartamra, a mortalitásra, az egyes halálokok számának alakulására és az egészségügyi kiadásokra gyakorolt hatását. Az eredmények szerint a korösszetétel változása emeli a krónikus megbetegedések számát a népesség öregedése miatt, az iskolai végzettség emelkedése csökkenti, a családi állapot szerinti változások viszont növelik a morbiditást. Nem jutott egyértelmû eredményre a tanulmány az etnikai összetétel változásából eredô egészségi hatásokkal kapcsolatosan. Egyes halálokok jóval ritkábban, mások gyakrabban fordulnak elô a nem nyugatról származó etnikumok körében. Mindemellett a várható élettartamuk rövidebb, mint a honos népességé. Nem foglalkozik a holland tanulmány a mortalitás családi állapot szerinti különbségeinek lehetséges hatásaival (csak a morbiditást tárgyalja). Ez pedig kurrens téma lehet hazánkban, mivel jelentôsek a különbségek a családi állapot szerinti mortalitásban, a népesség összetétele pedig úgy változik, hogy a magasabb halandóságú nem házas népesség aránya dinamikusan növekszik. Az ez irányú kutatások már megkezdôdtek, és kezdeti eredmények bíztatóak [25, 25.a.]. Figyelemre méltó eredményeket hozott viszont egy finn tanulmány, amely szerint dinamikáját és idôtávlatát tekintve növekednek a különbségek a házas és nem házas népesség mortalitása között. Itt is kettôs hatásról van szó, mivel nem csak a nem házasok aránya növekszik a népességen belül, hanem a halandósági különbségek is emelkednek. E vizsgálat szerint a 30-64, illetve éves népesség körében a férfiaknál mintegy 30, a nôknél 15%-kal csökkenne a halálozások száma, ha a nem házas népesség mortalitása azonos lenne a házasokéval [26]. Hasonlóan fontos más, nehéz helyzetben lévô népességcsoportok (hajléktalanok, tartósan munkanélküliek, romák, bevándorlók, sokgyermekes szegény családok) részarányának növekedésébôl adódó egészségi és egészségügyi gondok felvetése. Az ilyen irányú magyar vizsgálatok azért tûnnek különösen izgalmasnak, mivel a népesség elôreszámítások valamennyi reális változata jelentôs népességcsökkenéssel számol, de egyetlen változat sem tartalmaz (az elôre jelzett idôtávon belül) létszám csökkenést a mortalitás és a morbiditás szempontjából leginkább érintett népességcsoportban, az idôskorúak körében. Sôt, az arányuk jelentôs emelkedése mellett a létszámuk is számottevôen növekszik a jövôben [50]. A következô fejezet a magyar népesedési helyzetet alakító, formáló fôbb demográfiai folyamatok múltját, jelenét és jövôjét tárgyalja röviden, és azokat a tényezôket, rizikófaktorokat, amelyek a népesedési folyamatok által a lakosság egészségi állapotát is befolyásolhatják. Egy nagyobb idôtávlatot átölelô visszatekintés után a fejezet fôleg az elmúlt húsz év demográfiai eseményeire koncentrál. A nemzetközi környezet bemutatásával reálisabb megvilágításba kerül a magyar demográfiai helyzet. Külön fejezet foglalkozik a 2021-ig tartó népesség-elôrebecslések egészségi és mortalitási hatásaival. 2 15

18 NEJ2004 Szakértôi Változat IRODALOMJEGYZÉK 1. Van de Kaa D. J.: The Second Demographic Transition Revisited: Theories and Expectations, Paper presented at the conference on Population and European Society, Florence 7-9. December Vaupel J. W., Lundström H.:The Future of Mortality at Older Ages in Developed Countries, in W. Lutz (ed) The Future Population of the World. What Can We Assume Today? Revised edition. London: Earthscan Coale A. J.: Demographic Effects of Below-Replacement Fertility and Their Social Implications. Population and Development Review, : Westoff C. F.: The Return to Replecement Fertility: A Magnetic Force! Population and Development Review. Below Replacement Fertility in Industrial Societies, A Supplement to Vol The Population Council, Lutz W.: Future Reproductive Behavior in Industrialized Countries. in W. Lutz (ed), The Future Population of the World. What Can We Assume Today? Academic Press, London Mellár T.: Csapdahelyzetben? A gazdaság és népesedés kapcsolata az új évezredben. Magyar Szemle Új folyam XII. (9-10): Social Aspects and Country Reviews of Population Ageing. UN New York and Geneva, Mayers G. C.: Population Growth and Age Structure: Implications and Policy Responses. European Population Conference, Geneva March Proceedings, Volume 1. United Nations, Council of Europe, New-York and Geneva, UN Replacement Migration, United Nations Chesnais J. C.: The Consequences of Modern Fertility Trends in the Member States of the Council of Europe. Council of Europe, Population Studies No. 16. Strasbourg Calot G.: La fécondité en Europe. Évolutions passées, perspectives d' avenir. Les actions possibles et leur efficacité, Colloque de Luxembourg, novembre Johanet G. et al: Vieillissement démographique et protection sociale. Chesnais, J.C., La Population de la France, Tome 2, Ecole nationale d' administration, ENA-recherche, Paris Country statement submitted by the Government of the Netherlands. European Population Conference, Geneva March Proceedings, Volume 2. United Nations, Council of Europe, New-York and Geneva, Cliquet R.: Possible societal responses to the demographic scenarios. The future of Europe's population. Population Studies, No. 26 Council of Europe Press,

19 2. fejezet Demográfia 16. Náray-Szabó G.: A fogyasztás zsákutcája. Magyar Szemle Új folyam XII. (9-10): Health on Course? The 2002 Dutch Public Health Status and Forecasts Report. The National Institute for Public Health and the Environment International Conference on Population and Development (ICPD) Cairo Programme of Action. 19. UN, Global change and sustainable develpoment: critical trends, Report of the Secretary General, United Nations Economic and Social Council, E/CN. 17/1997/ Beets G., Dourleijn E.: The impact of education on childlessness in Europe FFS evidence, Paper presented at the European Population Conference 1999, The Hague, September Hablicsek L., Tóth P. P.: A nemzetközi vándorlások szerepe a magyarországi népesség számának megôrzésében között. Demográfia XLIII. (1): Le Bras H.: Demographic impact of post-war migration in selected OECD countries. In Migration. The Demographic Aspects. Paris: Organisation for Economic Co-operation and Development, Coleman D. A.: International migration: demographic and socio-economic consequences in the United Kingdom and Europe. International Migration Review (Staten Island, New York), vol. 29, No. 1 (Spring) Coleman D. A.: Why borders cannot be open. Paper presented at the IUSSP General Population Conference, Salvador da Bahia, Brazil Kovács K.: Mortality by marital status in Hungary in the last two decades. Paper presented at the European Population Conference a.Kovács K.: Halandósági többlet és egészségdeficit a nem házasok körében. Család és népesség itthon és Európában (Szerk. Spéder Zs.) Martikainen P. : Increasing differences in mortality by marital status from 1975 to 2000: Changes in sociodemographic, household and cause of death structure. Paper presented at the European Population Conference Fertility and Family Surveys in Countries of the ECE Region. Standard Country Report, Hungary, United Nations, New York and Geneva, Terhesség-megszakítások, tanulmányok, adatok, jogszabályok, hazai és nemzetközi trendek. KSH, Kamarás F.: Terhesség-megszakítások Magyarországon. Szerepváltozások. Jelentés a nôk és férfiak helyzetérôl. Tárki, Kontula O.: Trends in teenage sexual behaviour pregnancies, sexually transmitted infections and HIV infection in Europe. Council of Europe Greene Margaret E., Rasekh Zohra, Amen Kali-Ahset, Chaya Nada, and Dye Jenifer: In This Generation: Sexual and Reproductive Health Policies for a Youthful World. Population Action International, Washington

20 NEJ2004 Szakértôi Változat 33. UNFPA The Right to Choose: Reproductive Rights and Reproductive Health. United Nations Population Found. New York WHO Regional Strategy on Sexual and Reproductive Health Entre Nous. The European Magazine for Sexual and Reproductive Health. No World Population Monitoring Reproductive rigths and reproductive health: selected aspects. Commission on Population and Development. UN. New York Population Reports. The Reproductive Revolution Continues, Vol. XXXI, Num. 2 Spring Egészségügyi Statisztikai Évkönyv KSH Terhességmegszakítások, tanulmányok, adatok, jogszabályok, hazai és nemzetközi trendek. KSH Fertility and Family Surveys in Countries of the ECE Region. Standard Country Report, Hungary, United Nations New York and Geneva, Demográfiai Évkönyv KSH Elekes Zs.: Drogok és fiatalok. ISM Ismertetô a.Elekes Zs.: A család szerepe a fiatalok alkohol- és drogfogyasztási szokásaiban. Elôadás Az egészséges családért konferencián. Keszthely, nov Rivellini G., Rosina A.: Late maternal age and risk of congenital malformation. An Italian case study. Paper presented at the European Population Conference, Warsaw, August A dohányzás hatása a halandóságra Magyarországon KSH Az alkohol hatása a halandóságra Magyarországon KSH E. Nolte, M. McKee, A. Gilmore: Morbidity and mortality in transition countries in the European context. Background paper for the thematic session Morbidity, mortality and reproductive health: Facing challenges in transition countries at the European Population Forum 2004, Geneva, January The World Health Report Geneva: World Health Organization Hablicsek L.: Demográfiai forgatókönyvek (Tájékoztató) Készült az MTA Demográfiai Bizottsága számára Long-range World Population Projections: Based on the 1998 Revision, UN New York, Miltényi K.: Recent changes in the economic activity and retirement patterns in Hungary: financial and social implications. Atlantic Studies on Society in Change NO. 85, Demography of contemporary Hungarian society, Columbia University Press, New York Daróczi E.: Kettôs szorításban. A középgenerációk élete és egészsége. NKI Kutatási Jelentések 74. Budapest, 2003/1 54. Dobossy I., S. Molnár E., Virágh E.: Öregedés és társadalmi környezet. Életünk fordulópontjai. Mûhelytanulmányok 3, Népességtudományi Kutatóintézet

21 2. fejezet Demográfia 55. Demény P.: Radical alternatives to welfare state population policies: an exploration. European Population Conference Book of Abstracts, pp Faragó M.: Demográfiai problémák és nyugdíjreformok az uniós országokban és a csatlakozó országokban. Megjelenés alatt a Nemzeti Fejlesztési Hivatal kötetében P-Y. Ancel, N. Lelong, E. Papiernik, M-J. Saurel-Cubizolles and M. Kaminski: History of induced abortion as a risk factor for preterm birth in European countries: results of the EUROPE survey. Human Reproduction, Vol. 19, No. 3, March Henriet L, Kaminskí M.: Impact of induced abortion on subsequent pregnancy outcome: the 1995 France national perinatal survey. INSERM, Epidemiological Research in Perinatal and Women s Health, Paris, France, PMID: [PubMed-indexed for MEDLINE] 59. Árvay S.: A vetélésekrôl, különös tekintettel a mûvi vetélésekre. Népegészségügy : Barsy Gy., Sárkány J.: A mûvi vetélések hatása a születési mozgalomra és a csecsemôhalandóságra. Demográfia VI. (4):

22 NEJ2004 Szakértôi Változat 3. EREDMÉNYEK 3.1 A népesség száma és összetétele Létszámában fogyó, összetételében öregedô népesség Egy népesség lélekszámának alakulását három alapvetô népmozgalmi esemény (a születés, a halálozás és a vándorlás) határozza meg. A születést a demográfia a termékenység szintjével, a halálozást a mortalitási viszonyokkal jellemzi, a vándorlások egyenlegét pedig az országot elhagyó és az ide betelepülô lakosság számának különbözete határozza meg. Az évi népszámlálástól számított 100 év alatt a magyar népesség száma mérsékelt gyarapodás mellett a kétszeresére növekedett és 1980-ban érte el maximumát ezer fôvel (1. ábra). A XIX. század utolsó évtizedeiben a termékenység és a halandóság egyaránt magas szintû volt, a XX. század elsô felét a világháborús veszteségek és népességcserék mellett erôteljesen csökkenô termékenység és javuló halandóság jellemezte. A vándorlási egyenleget a határváltozások miatti kényszerû népességmozgások ellenére a kivándorlás túlsúlya határozta meg. Az elmúlt évtizedekben a termékenység hullámzó, de továbbra is lefelé hajló trendje mellett a halandóság kedvezôtlenül alakult óta a halálozások száma meghaladja a születésekét, a népesség lélekszáma folyamatosan csökken. Az 1990-es évek során a népességcsökkenés üteme felgyorsult, amit a halandóság javuló irányzata és a bevándorlási többlet némileg mérsékelt ugyan, de megállítani nem tudott és 2002 között a népesség létszáma 5,3%-kal, mintegy 570 ezer fôvel lett kevesebb [1]. Sajátos jellemzôje a népességfejlôdés folyamatának, hogy mind a létszám gyarapodása, mind az apadása a lakosság öregedésével párhuzamosan zajlott (2. ábra). Más szóval a növekedés idején a népesség fôleg a közép- és idôskorúak létszámának emelkedésével gyarapodott, a fogyás idôszakában szinte kizárólag a gyermek és fiatalkorúak létszámával csökkent Kevesebb gyermek és fiatal, több idôskorú Miközben a népesség összlétszáma 1880 és 1980 között több mint kétszeresére 5,3-ról 10,7 millióra emelkedett, ezen belül a 60 év feletti lakosság száma több mint ötszörösére, a 65 év felettiek létszáma hét és félszeresére nôtt. Ezen száz év alatt a 15 év alatti gyermekkorúak száma viszont alig egynegyedével gyarapodott. A népességcsökkenés idôszakában tovább öregedett a korösszetétel és 2003 között 30%-kal csökkent a gyermekkorúak létszáma, vagyis 700 ezer fôvel lett kevesebb, miközben a 60 évnél idôsebb lakosok száma további 280 ezer fôvel növekedett. Ezen idôszak alatt 2 20

23 2. fejezet Demográfia a munkaképes korú népesség is fokozatosan elöregedett, mivel a éves fiatalközépkorúak létszáma is a népesség egészénél gyorsabb ütemben apadt (1. táblázat). Összességében az 1980-óta tartó népességfogyása úgy zajlott le, hogy a 40 év alattiak létszáma több mint 950 ezer fôvel lett kevesebb, az ennél idôsebbek létszáma csaknem 390 ezer fôvel emelkedett [1, 2]. 1. táblázat: A népesség számának és korösszetételének változása, 1980, 2003 Forrás: Demográfiai Évkönyvek Kevesebb férfi, a korral emelkedô nôtöbblet A születéskori fiútöbblet a magasabb férfi halandóság miatt az életkor elôrehaladtával kiegyenlítôdik, majd 35 év felett nôtöbblet alakul ki. Ezért egy fiatal korösszetételû népességben általában több a fiú, illetve férfi, egy elöregedô népességnél viszont általános jelenség a nôtöbblet. A várható élettartam nemenkénti különbségei ugyancsak nôtöbbletet generálnak az idôsebb életkorokban. A népességfogyás kétharmada a férfi lakosságot érintette, vagyis létszámuk erôteljesebben mintegy 370 ezer fôvel csökkent, mint a nôké (197 ezer fô) (2. táblázat). A férfi lakosság is öregszik a születésszám csökkenése miatt, de ez jóval kisebb mértékû, mint a nôké. A 65 év feletti férfiak létszáma 1980-óta csökkent, a nôké viszont 14%-kal emelkedett. A népességfogyás nemenkénti különbségei lényegesen befolyásolják a nemi arány alakulását különösen az idôsebb életkorokban. A 60 évnél idôsebb lakosság körében 1000 nôre 627 férfi, a 65 évnél idôsebbeknél már csak 583 férfi jut (3. táblázat). A 80. életkor felett több mint kétszer annyi nô él, mint férfi. 2 21

24 NEJ2004 Szakértôi Változat 2. táblázat: A népesség számának és korösszetételének változása nemek szerint, 1980, 2003 Forrás: Demográfiai Évkönyvek 3. táblázat: A férfiaknak a nôkhöz viszonyított aránya korcsoportok szerint, 1980, 2003 Forrás: Demográfiai Évkönyvek Ritkuló házasok, növekvô számú nôtlen, hajadon és nem házas A fiatalok csökkenô létszáma és hanyatló házasodási kedve együttesen járult hozzá ahhoz, hogy lényegesen visszaesett körükben a házasok létszáma. A éves házas fiatalok száma csaknem felére esett 1980 óta. A népesség öregedése és a nemenként eltérô megözvegyülések viszont az idôskorúaknál növelték jelentôsen a nem házas lakosok számát. A 15 évnél idôsebb népesség körében összességében mintegy 1310 ezer fôvel csökkent a házasok, és 1450 ezer fôvel nôtt a nem házas népesség létszáma az elmúlt 23 évben (4. táblázat). Ez lényegesen módosította a lakosság családi állapot 2 22

25 2. fejezet Demográfia szerinti összetételét. Elsôsorban a nôtlen és hajadon lakosok száma és aránya növekedett dinamikusan a házasok rovására, de a megkötött házasságok törékenységét jelzi, hogy az elváltak aránya is csaknem kétszeresére emelkedett 1980 óta (5. táblázat). A családi állapot szerinti nemenkénti eltérések különösen az idôskorúk körében számottevôek, kiélezve ezzel a házassági piacot. A 60 évnél idôsebb lakosság között 1000 nem házas nôre csupán 247 nem házas férfi jut, míg a 65 év felettieknél öt nem házas nôre jut egy ilyen családi állapotú férfi (6. táblázat) [1, 2, 5]. 4. táblázat: A házas és nem házas népesség számának és korösszetételének változása, 1980, 2003 Forrás: Demográfiai Évkönyvek 5. táblázat: A nem házas népesség számának és korösszetételének változása, 1980, 2003 Forrás: Demográfiai Évkönyvek 2 23

26 NEJ2004 Szakértôi Változat 6. táblázat: A nem házas férfiaknak a nem házas nôkhöz viszonyított aránya, 1980, 2003 Forrás: Demográfiai Évkönyvek Emelkedô iskolázottsági szint, kevesebb, de képzettebb fiatal Az iskolai végzettség szintjében robbanásszerû változásoknak lehetünk tanúi az elmúlt évtizedekben [2, 5]. Ez elsôsorban a közép- és felsôfokú végzettségûek arányában és különösen a fiatal-középkorú nôk körében mutatkozik meg (7. táblázat). A év közötti nôk a szó szoros értelmében leiskolázták a hasonló korú férfiakat. Míg a fiúk többsége megelégszik a szakmunkás képzettséggel, vagy akarata ellenére nem jut el az érettségiig, addig a éves nôk 62%-a legalább érettségivel rendelkezett a legutóbbi népszámlálás idején. (A férfiaknál 46% volt ez az arány 2001-ben.) Hasonló a kép a felsôfokú végzettségûeknél óta a 25 év feletti lakosság körében csaknem kétszeresére emelkedett az egyetemi vagy fôiskolai diplomával (oklevéllel) rendelkezôk aránya, de az átlagosnál itt is jóval jelentôsebb mértékû az emelkedés a nôk körében. Jól jellemzi a fejlôdés dinamikáját az a tény, hogy a éves nôi nemzedékek csaknem 18%-a felsôfokú végzettséggel rendelkezett 2001-ben, szemben a hasonló korú férfiak 13%-ával. Húsz évvel korábban a kép még fordított volt (8. táblázat). Az iskolázottsági aspirációk korábbi, tradicionális modellje elsôsorban a 40 év feletti lakosság körében érhetô tetten, ahol a férfiak a kor elôrehaladtával valamennyi korosztályban egyre képzettebbek, magasabb végzettséggel rendelkeznek, mint a hasonló korú nôk. 2 24

27 2. fejezet Demográfia 7. táblázat: A 7 éves és idôsebb népesség legmagasabb iskolai végzettség szerint, 1980, 2001 Forrás: Népszámlálási kötetek 8. táblázat: A felsôfokú végzettségûek aránya a 25 év feletti népességnél nemek szerint, 1980, 2001 Forrás: Népszámlálási kötetek 2 25

28 NEJ2004 Szakértôi Változat Csökkenô foglalkoztatottság, növekvô eltartottsági terhek A népességnek az a hányada, amelyik munkából származó jövedelemmel rendelkezik, adói és járulékai által alapvetôen befolyásolja azokat a forrásokat, melyek szociális juttatásokra, nyugdíjakra és egészségügyi célokra használhatók. Növekvô foglalkoztatottság mellett (ceteris paribus) ezek a források emelkednek, ellenkezô esetben csökkennek. Az utóbbi két népszámlálás, vagyis az 1980 és 2001 közötti idôszakban, csaknem 1,4 millió fôvel csökkent a foglalkoztatottak száma, mintegy 650 ezer fôvel lettek kevesebben az eltartottak (többségükben gyermekek és tanulók), ezzel szemben 1,1 millió fôvel nôtt az inaktív keresôk száma, akik döntôen nyugdíjasok [4, 5]. E számok alakulásában a foglalkoztatási arányok csökkenése mellett a népesség létszámának apadása és fokozatos elöregedése egyaránt szerepet játszott. Idôközben megjelent, és ben mintegy 420 ezer fôt tett ki a munkanélküliek létszáma (9. táblázat). E folyamatok eredményeként lényegesen emelkedtek azok a terhek, amelyek a munkaképes-korú népességen belül a foglalkoztatottakra hárulnak ben 100 munkajövedelemmel rendelkezô lakosra mintegy 90 inaktív keresô (nyugdíjas), csaknem 75 eltar-tott és 11 munkanélküli jutott. Más szóval 100 foglalkoztatottra összességében 176 olyan lakos jutott, akiknek nem volt munkából származó jövedelmük (10. táblázat). Ez az arány ban még 111 fô, ugyancsak 100 foglalkoztatottra számítva. Az emelkedés tehát az elmúlt két évtizedben számottevô, közel 60%-os volt. 9. táblázat: A népesség száma gazdasági aktivitás és nemek szerint, 1980,