1 Bevezetés az agyvelõ boncolásához 7

Átírás

1 1 Bevezetés az agyvelõ boncolásához 7

2 Dr. Hajdu Ferenc Vezérfonal a neuroanatómiához 3. kiadás Semmelweis Kiadó B u d a p e s t,

3 A könyv szerzõje: DR. HAJDU FERENC egyetemi docens Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Anatómiai, Szövet- és Fejlõdéstani Intézet Lektorálta: DR. SOMOGYI GYÖRGY egyetemi docens Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Anatómiai, Szövet- és Fejlõdéstani Intézet Az e-könyv alapja Dr. Hajdu Ferenc: Vezérfonal a neuroanatómiához, 2004-ben évben megjelent, harmadik kiadás (ISBN ) Dr. Hajdu Ferenc, 2004 e-isbn A könyv és adathordozó (legyen az e-könyv, CD vagy egyéb digitális megjelenés) szerzõi jogi oltalom és kizárólagos kiadói felhasználási jog alatt áll. Az e-könyv kódrendszer DRM, avagy digitális másolásvédelem feltörése bûncselekmény! Bármely részének vagy egészének mindennemû többszörözése kizárólag a szerzõ és a kiadó elõzetes írásbeli engedélye alapján jogszerû. Kiadásért felel: dr. Táncos László, a Semmelweis Kiadó igazgatója SKD8

4 Tartalom Elõszó Bevezetés Bevezetés az agyvelõ boncolásához A központi idegrendszer fejlõdése A neurulatio (1. és 2. ábra) A gerincvelõ fejlõdése (3. ábra) Az agyvelõ fejlõdése (4-8. ábra) Az agyvelõ burkai (meninges) (9. ábra) Az agyvelõ kemény burka (dura mater encephali) Az agyvelõ lágy burkai A gerincvelõ burkai (13. és 14. ábra) A központi idegrendszer vérellátása Az agyvelõ arteriái (15. ábra) Az agyvelõ venái (16. ábra) A gerincvelõ vérellátása A központi idegrendszerrõl általában Az agyvelõ felosztása Az agykamrák A liquor-keringés (17. ábra) Vér agy gát Az agyvelõ makroszkópiája Nagyagy vagy végagy (telencephalon) Az agyféltekék tagozódása ( ábra) Az agyféltekék konvex felszíne (19. ábra) Az agyvelõ mediansagittalis metszete (20. és 21. ábra) Az agyvelõ basalis felszíne (22. és 23. ábra) Az agykamrák megnyitása A centrum semiovale bemutatása (24. ábra) A corpus callosum feltárása (25. ábra) Az oldalkamra megnyitása ( ábra) A III. kamra megnyitása (27. és ábra)

5 4 Vezérfonal a neuroanatómiához A kisagymagok feltárása (33. ábra) A IV. kamra megnyitása (34. ábra) A Flechsig-féle ferde metszés (37. ábra) Az agyvelõ frontalis metszetei Az I. frontalis metszet (a commissura anterior magasságában) (38. ábra) A II. frontalis metszet (a tuber cinereum magasságában) (39. ábra) A III. frontalis metszet (a corpora mamillaria magasságában) (40. ábra) A IV. frontalis metszet (a corpus geniculatum laterale magasságában) (41. ábra) Az agytörzs makroszkópiája (42. ábra) A nyúltvelõ (medulla oblongata) A híd (pons) Tegmen ventriculi quarti ( ábra) A középagy (mesencephalon) Az agytörzs frontalis metszetei A középagy keresztmetszete a colliculus superiorok magasságában (43A ábra) A híd keresztmetszete (43B ábra) A nyúltvelõ keresztmetszete a fossa rhomboidea magasságában (43C ábra) A nyúltvelõ keresztmetszete a zárt szakaszának magasságában (43D ábra) Kisagy (cerebellum) ( ábra) Az agyvelõ rostozása ( ábra) Az asszociációs rostok A commissuralis rostok A projekciós rostok A gerincvelõ makroszkópiája (medulla spinalis) ( ábra) A központi idegrendszer makroszkópiája A gerincvelõ mikroszkópiája A szürkeállomány idegsejtjeinek elrendezõdése (53. ábra) A gerincvelõ saját rendszere A gerincvelõi reflexek A sajátreflexek (proprioceptív reflexek, monosynapticus nyújtási reflexek) ( ábra) Az idegenreflexek (58. ábra) A vegetatív reflexek (59. ábra) A gerincvelõ pályái ( ábra) Felszálló pályák A hátsó kötegi rendszer Az anterolateralis rendszer A kisagyba felszálló pályák Leszálló pályák (62. ábra) A pyramispálya

6 Tartalom Az extrapyramidalis pályák Leszálló vegetatív és monoaminerg pályák Az agytörzs mikroszkópiája A nyúltvelõ (medulla oblongata) Nyúltvelõ caudalis, zárt része (63. ábra) A nyúltvelõ rostralis, nyitott része (64. ábra) A híd (pons) A híd caudalis része (nyúltvelõ híd-átmenet) (65. ábra) A híd rostralis része (66. ábra) A középagy (mesencephalon) (67. ábra) Formatio reticularis ( ábra) Az agytörzs monoaminerg neuroncsoportjai ( ábra) A cholinerg sejtcsoportok rendszere (92. ábra) Neuropeptidek a központi idegrendszerben (70. ábra) Az agytörzs pályái Az agytörzs felszálló pályái Az agytörzs leszálló pályái: Kisagy (cerebellum) A kisagy szerkezete A kisagy afferens pályái A kisagy efferens pályái Diencephalon (köztiagy) Thalamus (21., és 76. ábra) Epithalamus (21. és 31. ábra) Subthalamus (96. ábra) Hypothalamus (21., és ábra) Telencephalon (nagyag vagy végagy) ( és ábra) A telencephalon felosztása A nagyagyféltekék pályái (91. ábra) Törzsdúcok ( és 94. ábra) Capsula interna (37. és 94. ábra) Funkcionális rendszerek Motoros rendszerek Pyramispálya-rendszer (95. ábra) Extrapyramidalis rendszer (96. ábra) Somatosensoros rendszerek Epikritikus sensibilitás (56-57., és 97. ábra) Protopathiás sensibilitás (58., és 98. ábra) Ízérzõrendszer (100. ábra) Szaglópálya (22. és 101. ábra) Limbikus rendszer ( ábra) Látórendszer (látópálya) ( ábra) A látórendszer reflexei Hallórendszer (hallópálya) (110. ábra) Vestibularis rendszer (egyensúlyozó rendszer) (111. ábra) A tekintésközpontok (112. ábra)

7 6 Vezérfonal a neuroanatómiához 10. A környéki idegrendszer Az agyidegek Nervus oculomotorius (n. III.) Nervus trochlearis (n. IV.) Nervus trigeminus (n. V.) Nervus ophthalmicus (n. V/1.) Nervus maxillaris (n. V/2.) Nervus mandibularis (n. V/3.) Nervus abducens (n. VI.) Nervus facialis (n. VII.) Nervus glossopharyngeus (n. IX.) Nervus vagus (n. X.) Nervus accessorius (n. XI.) Nervus hypoglossus (n. XII.) Az agyidegek magjai ( és 122. ábra) Az agyidegmagok funkcionális összefoglalása (122. ábra) Az agyidegek ganglionjai (123. és 140. ábra) Az agyidegek kilépési helye az agyból és az agyidegek porus duralisai Az idegek és erek koponyai átlépési helyei A szemmozgató izmok mûködése és beidegzése (125. ábra) A gerincvelõi idegek A gerincvelõi idegek dorsalis ágai A gerincvelõi idegek ventralis ágai Plexus cervicalis (nyaki fonat) ( ábra) Plexus brachialis ( ábra) Nervi intercostales ( ábra) Plexus lumbalis ( ábra) Plexus sacralis ( ábra) Plexus ischiadicus Plexus pudendohaemorrhoidalis Plexus coccygeus A vegetatív idegrenszer ( ábra) A sympathicus idegrendszer A parasympathicus idegrendszer A vegetatív idegrendszer fonatai

8 Elõszó Az egyetemek anatómia-oktatásában a neuroanatómia elõkelõ helyet foglal el. Ez kivétel nélkül érvényes az összes magyar orvosegyetemre és nem utolsó sorban a Semmelweis Egyetemre, ahol évtizedeken keresztül Szentágothai János professzor tevékenysége és személyisége határozta meg a neuroanatómia oktatását, valamint kutatását. Ennek megfelelõen a kiváló tan- és kézikönyvek egész sora áll a hallgatók rendelkezésére, mint pl. Benninghoff Anatomie cimû munkájának 3. kötete, Brodal Neurological Anatomy, Carpenter/Sutin Human Neuroanatomy, Duus Neurologisch-topische Diagnostik, Forsmann/Heym Neuroanatomie, Heimer The Human Brain and Spinal Cord, Kahle Taschenatlas der Anatomie 3. kötete, Nieuwenhuys/Voogd/Huijzen The Human Central Nervous System, Rauber/Kopsch Anatomie des Menschen 3. és 4. kötet, Rohen Funktionelle Anatomie des Nervensystems és utoljára, de nem utolsósorban említem a hivatalos tankönyvünket, Szentágothai/Réthelyi Funkcionális anatómia 3. kötetét. Ezért nem az a szándékom, hogy egy új neuroanatómiai tankönyvet írjak, hanem sokéves oktatói tapasztalataim alapján olyan vezérfonalat kívánok a hallgatók kezébe adni, amely a tárgy gyakorlati követelményein alapul, és az anatómiavizsgára való felkészülést segíti a neuroanatómiai követelmények rövid összefoglalásával. A Vezérfonal 2. átdolgozott kiadását kiegészítettem a perifériás idegrendszerrel, mert ezen fejezet nélkül csonkának tûnt a munkám. Gyakran megfigyeltem, hogy milyen hiányosak a hallgatók ismeretei e témakörben, holott mind a szigorlatra való felkészülésben, mind a gyakorló orvosi tevékenységben a perifériás idegrendszer ismerete legalább olyan fontos, mint a központi idegrendszeré. A Vezérfonal 1990 óta német, 1991 óta magyar nyelven is a hallgatóság rendelkezésére áll. Ezen idõszak bizonyítja, hogy hasznos segítséget nyújtottam az anatómiai szigorlati felkészüléséhez, sõt a neurológiához is. Miután munkámból több mint 5 ezer példány elfogyott, új kiadásra kerül sor, amely tartalmilag változatlan, de formájában megújul. Remélem, hogy a hallgatók továbbra is szívesen forgatják könyvem, amelyet sok szeretettel ajánlok minden érdeklõdõnek. Szeretnék köszönetet mondani a támogatásért és a bátorításért intézeti kollégáimnak. Köszönetem szeretném kifejezni Dr. Somogyi György egyetemi docens barátomnak, aki munkámat lektorálta, és kritikai megjegyzéseivel segített az írás színvonalát emelni. A kiváló grafikai munkáért Kálmánfi János barátomnak tartozom hálával. Budapest, 2004 júniusa Dr. Hajdu Ferenc

9

10 Bevezetés Mint az Elõszóban már említettem, munkámmal két feladatot szeretnék teljesíteni. Egyrészt egy rövid fejlõdéstani bevezetõ után az agyvelõ makroszkópiájával foglalkozom, ahol a súlypontot az intézetünkben szokásos gyakorlati feladatokra helyeztem. Ebben nagy segítséget jelentett számomra Komáromy Az agyvelõ boncolása címû munkája. A másik feladat, amit magam elé tûztem, olyan vezérfonalat szeretnék a hallgatóság kezébe adni, melynek segítségével könnyebben sajátíthatják el a központi idegrendszer funkcionális szerkezetét, különös tekintettel a rostösszeköttetésekre. Lehetõleg áttekinthetõ formában kívánom az egyes funkcionális rendszereket bemutatni, és ezzel a hallgatók vizsgafelkészülését elõsegíteni. Már most, a tanulmányok kezdetén szeretném a hallgatóság figyelmét a klinikai vonatkozásokra irányítani, és ezzel két célt megvalósítani. Egyrészt alapot adni a késõbbi tanulmányokhoz, másrészt az egyes rendszerek pathologiás állapota gyakran segít a normális mûködés megértésében. Táblázatok és vázlatok segítségével kívánok összefoglalni olyan ismereteket, amelyek mind a vizsgára való felkészülésben, mind a késõbbi orvosi gyakorlatban problémákat okozhatnak. Ilyenek pl. az agyidegek magjai, kilépési helyei, dura átfúrási pontjai és koponyai kilépési helyei, valamint az agyidegek ganglionjai, továbbá a szemizmok mûködése és beidegzése, illetve a tekintésközpontok. A 2. kiadásba bekerült a perifériás idegrendszer is, amelynek ismerete a gyakorló orvos számára igen fontos. Külön szeretném felhívni a hallgatóság figyelmét a vegetatív idegrendszer összefoglalására, mert az idegrendszernek ez a kissé misztikusnak tûnõ része nagy gyakorlati jelentõséggel bír (psychosomaticus betegségek). A szöveget illusztráló vázlatok az anatómia vizsgakövetelményekhez igazodnak, különösen az egyes agyvelõ részletek sémás keresztmetszetei, valamint az egyes funkcionális rendszerek egyszerû kapcsolási rajzai. Tapasztalataim szerint az egyszerû, reprodukálható vázlatok nagymértékben segítik a tananyag önálló feldolgozását.

11

12 1. Bevezetés az agyvelõ boncolásához Az anatómiai agyvelõ boncoláshoz kórbonctani intézetekbõl származó fixált emberi agyakat használunk. Ezeket az agyvelõket dura mater rendszerint már nem borítja, de a lágy agyburkok még tanulmányozhatók. Az agyvelõ boncolásához agykést, csipeszeket, szikét és esetleg ollót használunk. A lágy agyburkokat óvatosan, két csipesz segítségével távolítjuk el, mert a pia materrel az agyi ereket is kiszakíthatjuk, ezáltal az agytekervények is roncsolódhatnak. Az agyvelõt mindig nedves agykéssel szeleteljük. Az agykést enyhe nyomással húzzuk (nem fûrészelünk!). A legfontosabb boncolási feladatokat három agyvelõn tudjuk elvégezni. Az elsõ agyvelõn az agyburkokat, az agyi artériákat és az agyidegeket, valamint az agyvelõ konvex és alapi felszínének barázdáit, valamint tekervényeit tanulmányozzuk. Késõbb megnyitjuk az agykamrákat. A második agyvelõt mediansagittalisan felezzük, majd az egyik agyfélen a medialis felszínt vesszük szemügyre, a másik agyfélen Flechsig-féle ferde metszést ejtünk. A harmadik agyvelõn két módon járhatunk el: vagy az egész agyvelõn készítünk frontalis metszeteket, vagy elõbb mediansagittalisan felezzük az agyvelõt, és csak az egyik agyfelet szeleteljük frontalisan, a másik agyfélen rostozást végzünk.

13 2. A központi idegrendszer fejlõdése 2.1. A neurulatio (1. és 2. ábra) Az idegrendszer elsõ telepe az ectoderma cipõkanál alakú megvastagodása, amit velõlemeznek nevezünk (kb. a 18. napon). A velõlemez kialakulását a chorda dorsalis és a paraxialis mesoderma indukálja. A velõlemezbõl (a neuroectodermából) fejlõdik a központi idegrendszer mindkét része, az agyvelõ és a gerincvelõ. A velõlemez két széle velõsánc formájában kiemelkedik, amelyek a velõárkot fogják közre. A 3. hét végén a velõsáncok fokozatosan összeolvadnak, és a velõlemezbõl velõcsõ lesz. A neuroectodermából kialakult hámcsõ, a velõcsõ a központi idegrendszer telepe, amely felett záródik felszíni ectoderma. A velõcsõ záródásakor egyes neuroectoderma-sejtek, amelyek a velõlemez szélén helyezkedtek el, elvesztik kapcsolatukat a szomszédos sejtekkel. Így keletkezik a dúcléc, amely a velõcsõ és a felszíni ectoderma között foglal helyet. Ez a kezdetben összefüggõ lemez hamarosan kettéválik (jobb és bal dúclécre), majd szétesik gyöngyfûzérszerûen elhelyez- 1. ábra. Kb. 20 napos emberi embryo felülnézetben 1. velõlemez 2. velõsánc 3. velõbarázda 4. somita 5. õscsomó, illetve õsgödör 6. õscsík 7. az amnion átvágott széle

14 2. A központi idegrendszer fejlõdése ábra. A velõsánc, avelõbarázda, avelõcsõ és a dúcléc fejlõdése az embryo sémás keresztmetszetén (egymás utáni fejlõdési stádiumokban) 1. felszíni ectoderma 5. velõbarázda 2. dúcléc 6. velõcsõ 3. velõsánc 7. ggl. spinale 4. chorda dorsalis kedõ sejtcsoportokra, amelyekbõl a spinalis dúcoknak, az agyidegek érzõ dúcainak és a vegetatív idegrendszer dúcainak az idegsejtjei, valamint támasztósejtjei (Schwann-sejtek, satellitasejtek) és az agyburkok (legalábbis a pia mater és az arachnoidea) fejlõdnek. A velõcsõ elülsõ végét körülvevõ ectodermacsíkot plakodlemeznek vagy placodectodermának nevezzük, amelybõl hámszervek és idegsejtek származnak (hypophysisplacod, orrplacod, lencseplacod, trigeminusplacod, acusticusplacod és epibranchialis placod). A velõcsõ cranialis és caudalis vége eleinte nyitott. Az elülsõ nyílás, a neuroporus anterior kb. a 24. napon záródik, míg a hátsó nyílás, a neuroporus posterior kb. 2 nappal késõbb. A velõcsõ fala gyorsan vastagszik, és kialakul az agyvelõ, valamint a gerincvelõ szürke- és fehérállománya, mialatt a lumene agykamrákká és a gerincvelõ canalis centralisává transzformálódik A gerincvelõ fejlõdése (3. ábra) A 4. õsszelvénypártól caudalisan a velõcsõ gerincvelõvé alakul. A velõcsõ fala a késõbbi gerincvelõnek megfelelõen gyorsan vastagszik, ezáltal a kezdetben tág üreg canalis centralisszá szûkül. A canalis centralist magas hengerhám (neuroepithel) béleli, amelynek igen nagy a mitotikus aktivitása (ventricularis matrixzóna, germinalis réteg). A lumenközeli sejtréteget, amely a neuroepithel felett helyezkedik el, köpenyzónának (zona nuclearisnak) nevezzük, amelybõl a gerincvelõ szürkeállománya fejlõdik. Itt differenciálódnak mind a neuronok (neuroblastok), mind a gliaelemek (glioblastok seu spongioblastok). A köpenyzóna körül alakul ki a marginalis zóna, a késõbbi fehérállo-

15 14 Vezérfonal a neuroanatómiához 3. ábra. Szövetdifferenciálódás a velõcsõben 1. tetõlemez 2. ventricularis matrixzóna 3. köpenyzóna (zona nuclearis) 4. marginalis zóna (zona spongiosa) 5. fenéklemez 6. alaplemez 7. sulcus limitans 8. szárnylemez 9. membrana limitans gliae externa 10. membrana limitans gliae interna mány, ahol a neuroblastok nyúlványai az oligodendrogliasejtek közremûködésével myelinhüvelyes és myelinhüvely nélküli idegrostokká fejlõdnek. Azon osztódó neuroepithelsejtek, amelyekbõl a neuroblastok alakulnak ki, kifelé vándorolnak a köpenyzónába, ahol hosszú cytoplasmanyúlványokat növesztenek, és neuronokká válnak. A glio- vagy spongioblastok szintén a ventricularis matrixzóna neuroepithelsejtjeibõl származnak, amelyek szintén a köpenyzónába vándorolnak, ahol astroblastokká, illetve oligodendroblastokká, az astrocyták, illetve az oligodendrocyták elõfutáraivá differenciálódnak. A fejlõdés végén képzõdnek a tulajdonképpeni ependymasejtek, amelyek a gerincvelõ egész canalis centralisát hámszerûen bélelik ki. A microglia (mesoglia) a központi idegrendszert körülvevõ mesenchymából differenciálódik. A köpenyzónába folyamatosan belépõ neuroblastok a velõcsõ mindkét oldalán egy-egy ventralis és dorsalis megvastagodást hoznak létre. A ventralis megvastagodásokat alaplemezeknek nevezzük, és az elülsõ szarvak (cornua ventralia) motoneuronjait tartalmazzák, míg a dorsalis megvastagodások, a szárnylemezek a hátsó szarvak (cornua dorsalia) sensoros sejtlemezeinek a telepei. A velõcsõ belsõ felszínén mindkét oldalon egy-egy hosszanti árkot, a sulcus limitanst figyelhetünk meg, amely az elülsõ motoros és a hátsó érzõ idegsejtcsoportokat választja el egymástól. A velõcsõ középvonalában mind dorsalisan, mind ventralisan vékony, neuroblastmentes falrészletet találunk, a tetõlemezt ésafenéklemezt. A gerincvelõ meghatározott szakaszán az elülsõ és a hátsó szarv között kialakul a sokkal kisebb oldalsó szarv (cornu laterale), amely dorsalis részében viscerosensoros, míg ventralisan visceromotoros neuronokat tartalmaz. A szárnylemezek növekedése a szövetek összetorlódásához vezet a középvonalban, és kialakul itt a septum dorsale. Egyidejûleg a gerincvelõ ürege canalis centralisszá zsugorodik.

16 2. A központi idegrendszer fejlõdése 15 Az alaplemezek szolgáltatják az elülsõ szarvak anyagát. A mellsõszarvi motoneuronok neuritjei kilépnek a gerincvelõbõl, és a fila radicularia ventraliát (anteriorát) képezik. Az alaplemezek megnagyobbodása túlnövi a fenéklemezt, amely így a mély fissura mediana ventralis (anterior) mélyére kerül. Az eleinte bipolaris, majd pseudounipolaris spinalis ganglionsejtek a dúclécbõl származnak. Centrális nyúlványaik képezik a fila radicularia dorsaliát (posteriorát). Embryoban eleinte a gerincvelõ az egész gerinccsatornát kitölti, majd a gerincoszlop növekedése meghaladja a gerincvelõ növekedését, ezért a gerincvelõ caudalis végét mind cranialisabban találjuk. A 6. hónapban a gerincvelõ még eléri az 1. sacralis csigolyát, a születéskor a 3. lumbalis csigolyát, míg felnõttben az 1. lumbalis csigolyánál végzõdik. Ezért kell a spinalis idegeknek, különösen a lumbalis és sacralis szakaszon, a gerincvelõi kilépési helyeiktõl a segmentalis gerinccsatornai kilépési helyeikhez ferdén mindig hosszabb utat megtenniük (cauda equina) Az agyvelõ fejlõdése (4-8. ábra) A velõcsõ cranialis végén 3 primér agyhólyag képzõdik (a 4. hét végén): az elõagy (prosencephalon), a középagy (mesencephalon) és az utóagy (rhombencephalon). Az 5. héttõl kezdve az elõagyhólyag tovább tagolódik, és kialakulnak a páros végagyhólyagok (telencephalon) és a páratlan köztiagyhólyag (diencephalon). Az utóagyhólyag további fejlõdése során keletkezik a metencephalon és a myelencephalon. Ezáltal kialakult az 5 szekundér agyhólyag (4. ábra). A 4. hét során az agyvelõ igen gyorsan fejlõdik, és ventral felé görbül. A legerõsebb görbületet a középagy területén találjuk, amelyet fejtetõhajlatnak nevezünk. A nyúltvelõ és a gerincvelõ határán figyelhetjük meg a tarkóhajlatot. Késõbb keletkezik a ventral felé konvex hídhajlat (4. ábra). A fejlõdés korai szakaszaiban az agyvelõ szerkezete megegyezik a gerincvelõével. A sulcus limitans rostral felé a középagy és az elõagy határáig követhetõ. A szárny- és az alaplemezeket csak a középagy és az utóagy területén tudjuk elkülöníteni. Az utóagy és a gerincvelõ határát a tarkóhajlat jelöli. A myelencephalonból alakul ki a medulla oblongata (nyúltvelõ), a metencephalonból pedig a pons (híd) és a cerebellum (kisagy). A rhomencephalon üregébõl lesz a IV. kamra, amelynek caudalis folytatása a canalis centralis. A myelencephalon caudalis része mind fejlõdését, mind szerkezetét tekintve a gerincvelõre hasonlít. A myelencephalon rostralis része erõsen kiszélesedik, és a hídhajlattal szemben ellaposodik, majd elvékonyodik. Ürege pedig a IV. kamrává alakul. A velõcsõ oldalfalai egy, a fenéklemezen keresztülhaladó virtuális hossztengely mentén elfordulnak úgy, mint könyv a kinyitáskor. Ezen mozgások során a tetõlemez kifeszül, és kialakul az egy sejtrétegbõl álló lamina choroidea epithelialis ventriculi quarti. Ezt a sejtlemezt beborítja a pia mater erekben gazdag mesenchymája, amit tela choroideának nevezünk. A tela choroidea boholyszerû betüremkedése a plexus choroideus, amely a központi idegrendszer liquor cerebrospinalisát képezi. Az utóagyhólyag tetõlemezén a 4. hónapban elvékonyodások lépnek fel, amelyek átszakadva a két oldalsó nyílást, az aperturae lateralest aluschka-féle nyílásokat és a középvonali apertura medianát amagendie-féle nyílást képezik (5. ábra). Ezen lyukakon keresztül folyik a liquor a

17 16 Vezérfonal a neuroanatómiához oldalkamrák 4. ábra. Az agyhólyagok sémás ábrázolása A) felülnézetben és B) oldalnézetben, a három elsõdleges agyhólyag, valamint C) az öt agyhólyagos stádium 1. prosencephalon 2. mesencephalon 3. rhombencephalon 4. fejtetõhajlat 5. hídhajlat 6. tarkóhajlat 7. chorda dorsalis 8. a thalamus telepe 9. a kisagy telepe III. agykamra aquaeductus cerebri IV. agykamra kamrarendszerbõl a subarachnoidealis térségbe. A metencephalonból fejlõdik a híd és a kisagy. Az agyhólyag ürege a IV. kamra rostralis részévé tágul ki. A hídhajlat kialakulásakor a nyúltvelõ rostralis részéhez hasonlóan itt is ellaposodik, majd felnyílik a velõcsõ dorsalis fala, és ezáltal átrendezõdik a IV. kamra fenekének szürkeállománya, melynek során messze oldalra kerülnek az érzõ magok. A nyúltvelõhöz hasonlóan a hídban is medialisan találjuk az alaplemezbõl fejlõdõ motoros magokat (somato-, branchial- és visceromotoros magokat), míg a szárnylemezbõl származó érzõ magok (viscerosensoros, ízérzõ és somatosensoros magok) lateralisan fekszenek (6. ábra, a branchialmotoros és az ízérzõ magokat nem tüntettük fel). A kisagy a szárnylemezek dorsalis részének megvastagodásaiból fejlõdik, amelyek késõbb a középvonalban összenõnek, és a vermis cerebelli telepét képezik. Ez a telep fokozatosan caudal felé növekszik a híd és a nyúltvelõ felett. A mesencephalonon figyelhetjük meg a legkisebb változásokat a fejlõdés során a myelencephalon caudalis részéhez hasonlóan. A középagyhólyag ürege az aquaeductus cerebrivé szûkül, amely a III. és IV. kamrát köti össze. A prosencephalon mindkét oldalon kiöblösödéseket, a szemserlegeket figyelhetjük meg, amelyek a retina és a látóideg telepei. Nem sokkal késõbb rostralisan megjelennek

18 2. A központi idegrendszer fejlõdése ábra. A mesencephalon és a rhombencephalon felülnézetben (8 hetes embryóban) 1. colliculus superior 2. colliculus inferior 3. kisagyféltekék 4. apertura lateralis ventriculi quarti (Luschkae) 5. velum medullare inferius 6. apertura mediana ventriculi quarti (Magendii) 7. a IV. kamra tetõlemeze (lamina choroidea epithelialis ventriculi quarti) 8. flocculus 9. nodulus 10. vermis a végagyhólyag, a nagyagyféltekék telepei (telencephalon), amelyeknek üregei az oldalkamrák (ventriculi laterales). Az elõagyhólyag hátsó részébõl lesz a köztiagy (diencephalon), üregébõl pedig a III. kamra, amelynek elülsõ részét a telencephalon képezi. A telencephalon páratlan középvonali része a telencephalon impar, amelyet rostral felé a lamina terminalis határol, és a páros oldalsó részei a nagyagyféltekék. A telencehalon impar ürege a III. kamra legelülsõ része, míg a nagyagyféltekék üregei az oldalkamrák. Az oldalkamrák a foramina interventricularia útján a III. kamrával közlekednek. Mialatt a nagyagyféltekék falának nagy része erõsen megvastagodik, a végagyhólyag 6. ábra. A velõcsõ (A) és a nyúltvelõ (B, C) keresztmetszeti tagolódása (magoszlopok) 1. és 2. szárnylemez 1. somatosensoros zóna 2. viscerosensoros zóna 3. és 4. alaplemez 3. visceromotoros zóna 4. somatomotoros zóna 5. nucleus olivaris inferior 6. nucleus tractus spinalis n. trigemini 7. nuclei vestibulares et cochleares 8. nucleus lateralis alae cinereae 9. nucleus medialis alae cinereae (nucleus dorsalis n. vagi) 10. nucleus n. hypoglossi

19 18 Vezérfonal a neuroanatómiához 7. ábra. A telencephalon és a diencephalon frontalis metszete a ganglion-domb felosztása a capsula interna rostjai által 1. a telencephalon-hólyag fala 2. lamina choroidea epithelialis ventriculi lateralis 3. tela choroidea és plexus choroideus ventriculi lateralis 4. ammontaraj (hippocampusformatio) 5. lamina choroidea epithelialis és tela choroidea (fent) ventriculi tertii 6. thalamus 7. sulcus hypothalamicus 8. a capsula interna rostjai 9. hypothalamus 10. globus pallidus 11. a telencephalon és a diencephalon közötti határ 12. putamen 13. a nagyagykéreg telepe 14. III. agykamra 15. lamina affixa thalami 16. ganglion-domb 17. nucleus caudatus 18. ventriculus lateralis medialis felszínén egy keskeny, hosszanti zóna, az ún. fissura choroidea vékony marad. Eredetileg ez a vékony, ependymalis rész a telencephalon-hólyag tetején helyezkedett el (lamina choroidea epithelialis ventriculi lateralis), és folytatódott a köztiagyhólyag ugyancsak vékony tetejébe, a lamina choroidea epithelialis ventriculi tertiibe. Ké-

20 2. A központi idegrendszer fejlõdése 19 sõbb ezen vékony lemezek felett alakulnak ki az oldalkamrák és a III. kamra tela choroideái, illetve plexus choroideusai (7. ábra). A féltekék fokozatosan hólyagszerûen kitágulnak, és egymás után befedik a közti-, közép- és utóagyat. A végagyhólyagok egyenetlenül növekednek, és C-alakúvá válnak. A 6. héten a hemisphaerium-hólyagok fenekén megjelenik a ganglion-domb vagy corpus striatum. Az agykéreg differenciálódása során keletkezõ projekciós pályák, amelyek a kéregbe, illetve a kéregbõl jönnek, a ganglion-dombot kettévágják, és így elkülönül a nucleus caudatus és a putamen (7. ábra). A globus pallidus a diencephalon-hólyag falából származik. Az ebben a szûk térségben futó rostkötegek tömege képezi a capsula internát. Az agykéregbõl leszálló rostok a capsula internán keresztül érik el az agyszárakat (crura cerebri), a mesencephalon basisát, és innen a híd, valamint a nyúltvelõ basisában haladnak tovább. Az oldalkamrák medialis fala összeolvad a köztiaggyal, és ezáltal kerül egymás mellé a nucleus caudatus és a thalamus. A nagyagyféltekék elõre, hátra és lefelé növekedve alakítják ki a frontalis, az occipitalis és a temporalis lebenyt. A corpus striatum körül visszamarad a növekedés, így ez a kérgi terület a mélybe kerül, és insulának nevezzük. Az agykéreg differenciálódása során kialakulnak azok a rostok is, amelyek a két félteke megfelelõ részeit kötik össze egymással, ezek a commissuralis rostok (8. ábra). A legfontosabb commissuralis rostok a lamina terminalisnál lépnek át az egyik oldalról a másikra. A lamina terminalis a telencephalon páratlan, középvonali része, amely a köztiagy tetejétõl a chiasma opticumhoz húzódik. Az elsõ commissuralis rostköteg a commissura anterior, amely a két félteke szaglómezõit köti össze. A fornix a telencephalon medialis falán, a fissura choroidea felett húzódik hátulról elõrefelé. Rostjai a hippocampustól futnak ív alakban a köztiagy teteje felett. A fornix szárai a késõbb kialakuló corpus callosum alatt commissura fornicisszé egyesülnek, ahol a két fornix rostjai részben keresztezõdnek. A legnagyobb commissuralis rostrendszer a corpus callosum, amely a kétoldali neocorticalis mezõket köt össze egymással. Kezdetben egy kis rostköteg alakul ki a lamina terminalisban, amely a neopallium növekedésével párhuzamosan terjeszkedik elõször elõrefelé, majd hátrafelé, és közben befedi a diencephalon tetejét. A kérges test növekedése során kihúzza a lamina terminalis egy részét elõre, és így keletkezik a septum pellucidum. Gyakran egy kis üreget is találhatunk a septum pellucidum két lemeze között, a cavum septi pellucidit, amely nem áll kapcsolatban a kamrarendszerrel. A septum két lemezét úgy is felfoghatjuk mint a két hemisphaeriumnak a corpus callosum és a fornix, illetve a lamina terminalis között egymásra fekvõ medialis falait. Az eddig említett commissuralis kötegeken kívül, amelyek a lamina terminalist használják fel a fejlõdésük során az egyik oldalról a másikra való átlépésre, még három commissurát ismerünk. A commissura posterior és a commissura habenularum a köztiagy két felét kötik össze egymással, róluk ered a tobozmirigy (corpus pineale). A harmadik a chiasma opticum a diencephalon fenekén elöl található, ahol a medialis (nasalis) retinafélbõl származó rostok keresztezõdnek, amelyek azután a corpus geniculatum laterale és az area praetectalis felé haladnak tovább.

21 20 Vezérfonal a neuroanatómiához 8. ábra. A commissuralis lemez növekedése az ammontarajba 1. a jobb félteke medialis felszíne 2. area choroidea a plexus 3. a corpus pineale telepe 4. lamina choroidea epithelialis és tela choroidea ventriculi tertii 5. az aquaeductus cerebri telepe a középagyban 6. isthmus rhombencephali 7. a kisagy telepe 8. lamina choroidea epithelialis és tela choroidea ventriculi quarti 9. apertura mediana ventriculi quarti (Magendii) 10. a corpus mamillare telepe 11. a neurohypophysis telepe 12. a chiasma opticum lemeze choroideusszal 13. lamina terminalis 14. a commissuralis lemez 15. bulbus olfactorius 16. külsõ határív (gyrus paraterminalis, indusium griseum és gyrus fasciolaris) 17. belsõ határív (hippocampus és fornix) 18. hypothalamus 19. foramen interventriculare 20. sulcus hypothalamicus

22 3. Az agyvelõ burkai (meninges) (9. ábra) Az agy felszínét három agyburok borítja: a külsõ kemény agyhártya, a dura mater (pachymeninx) és a belsõ lágy agyburkok (leptomeninx), amely az arachnoideából és a pia materbõl áll. 9. ábra. Az agyburkok és a subarachnoidealis térség 1. a foveolae granulares képzõdése a koponyatetõ belsõ felszínén 2. a sinus sagittalis superior lacunae lateralesei 3. granulationes arachnoideales (Pacchioni) 4. sinus sagittalis superior 5. a subarachnoidealis térség trabeculái és septumai 6. cavum (cavitas) subdurale 7. dura mater encephali 8. arachnoidea 9. pia mater 10. cavum (cavitas) subarachnoideale

23 22 Vezérfonal a neuroanatómiához 3.1. Az agyvelõ kemény burka (dura mater encephali) Az agyvelõ kemény agyhártyája a koponyaüreg belsõ felszínét borítja, amely szétválaszthatatlanul összenõtt a koponya belsõ csonthártyájával. A durát in situ fejkészítményeken tanulmányozhatjuk. Az agyvelõ kemény burkának képzõdményei: A falx cerebri, a nagyagysarló, a crista gallitól a crista frontalis és a sulcus sinus sagittalis superioris szélei mentén a kisagysátor tetejéig, valamint a protuberantia occipitalis internáig húzódó középvonali kettõzet, amely a fissura longitudinalis 10. ábra. A dura mater sinusai a koponyaalap belsõ felszínén 1. a sinus sagittalis superior 2. v. angularis 3. v. diploica frontalis 4. v. ophthalmica superior 5. v. diploica temporalis anterior 6. sinus sphenoparietalis 7. sinus cavernosus 8. plexus basilaris 9. sinus petrosus inferior 10. sinus petrosus superior elülsõ része 11. sinus sigmoideus 12. v. diploica temporalis posterior 13. sinus transversus 14. v. diploica occipitalis 15. a sinus sagittalis superior hátsó része 16. sinus rectus 17. sinus occipitalis 18. plexus venosus vertebrales interni 19. sinus intercavernosi

24 3. Az agyvelõ burkai (meninges) ábra. A sinus cavernosus és a sella turcica frontalis metszete 1. diaphragma sellae 2. hypophysis-nyél 3. hypophysis 4. sinus cavernosus 5. n. oculomotorius (n. III.) 6. n. trochlearis (n. IV.) 7. a. carotis interna 8. n. ophthalmicus (n. V/1.) 9. n. abducens (n. VI.) 10. n. maxillaris (n. V/2.) 11. sinus sphenoidalis 12. septum sinuum sphenoidalium 13. sella turcica cerebribe nyomulva elválasztja az agyféltekéket. A nagyagysarló a corpus callosum felett húzódik hátrafelé. A falx cerebelli, a kisagysarló, a nagyagysarló folytatása a protuberantia occipitalis internától a foramen magnum hátsó széléhez. Benyomul az incisura cerebelli posteriorba. A tentorium cerebelli, a kisagysátor, a hátsó koponyagödör felett feszül ki. A nagyagy és a kisagy közé nyomul be, oldalt a halántékcsont pyramisának felsõ élén, hátul pedig a tarkócsont sulcus sinus transversijének szélei mentén tapad. A clivus mögötti nyílása, az incisura tentorii, az agytörzs átlépésére szolgál. A diaphragma sellae a dura vízszintes lemeze, amely a fossa hypophysialist fedi (11. ábra). A diaphragma közepének kis nyílásán lép át a hypophysis nyele. A cavum trigeminale (Meckeli) a dura zsákszerû kettõzete a halántékcsont pyramisának impressio trigeminijén, amelyben a ggl. trigeminale foglal helyet. Az agy kemény burka helyenként két lemezre válik, és nagy gyûjtõeres öblöket, sinus durae matrisokat fog közre (10. ábra). A sinusok a koponyaüreg venás vérét (az agyból, az agyburkokból, a belsõfülbõl, a szemüregbõl stb.) a v. jugularis internába vezetik. Sinus durae matris: A sinus sagittalis superior a sulcus sinus sagittalis superiorisban (a falx cerebri felsõ szélében) foglal helyet. A vért a confluens sinuumba vezeti. A sinus sagittalis inferior a falx cerebri alsó szélében található, és a sinus rectusba torkolik. A sinus rectus a tentorium cerebelli és a falx cerebri találkozásánál keletkezik, és a vért a confluens sinuumba vezeti.

25 24 Vezérfonal a neuroanatómiához A sinus occipitalis a falx cerebelliben helyezkedik el, és a confluens sinuumba ömlik. A confluens sinuum a protuberantia occipitalis interna elõtt keletkezik. A páros sinus transversus a nyakszirtcsont sulcus sinus transversijében foglal helyet. A confluens sinuumot kötik össze a sinus sigmoideusokkal. A páros sinus sigmoideus a halántékcsont és a nyakszirtcsont sulcus sinus sigmoideijében helyezkedik el, és a vért a v. jugularis internába vezeti. A páros sinus cavernosus a sella turcica két oldalán található. A jobb és a bal sinus cavernosust az elülsõ, valamint a hátsó sinus intercavernosi köti össze úgy, hogy a hypophysis körül egy venás gyûrû keletkezik. A páros sinus petrosus superior a halántékcsont pyramisának felsõ élén, a sulcus sinus petrosi superiorisban fekszik, és a sinus cavernosus vérét vezeti a sinus sigmoideusba. A páros sinus petrosus inferior a pyramis hátsó-alsó szélén a sulcus sinus petrosi inferiorisban keletkezik, és a sinus cavernosus vérét vezeti a v. jugularis internába. A páros sinus sphenoparietalis az ékcsont kis szárnyának hátsó éle mentén jön létre, és a sinus cavernosusba ömlik. A sinusokba nyíló fontosabb venák: vv. cerebri superiores a sinus sagittalis superiorba, vv. cerebri inferiores a sinus transversusba, a sinus petrosus superiorba és a sinus cavernosusba, v. cerebri magna (Galeni) a sinus rectusba, v. cerebri media superficialis a sinus cavernosusba, v. ophthalmica superior a sinus cavernosusba, v. labyrinthi a sinus petrosus inferiorba, vv. durae matris. A vv. emissariae (v. emissaria parietalis, occipitalis, condylaris et mastoidea) további összeköttetést teremtenek az intracranialis venák (sinusok) és az extracranialis venák között. Hasonló venás kapcsolatot találunk a koponyaalap egyes nyílásain keresztül, amelyek arteriákat vagy idegeket kísérnek (plexus venosi). Plexus venosi: a plexus venosus foraminis ovalis és a plexus venosus caroticus internus a sinus cavernosust kötik össze a plexus pterygoideusszal. A plexus basilaris a clivuson helyezkedik el, és a sinus cavernosusokat, a sinus petrosus inferiorokat, valamint a plexus venosus vertebrales internit kapcsolja össze egymással. A plexus venosus canalis hypoglossi a foramen magnum körüli venás fonatot köti össze a v. jugularis internával.

26 3. Az agyvelõ burkai (meninges) 25 A koponyatetõ szivacsos állományának vv. diploicae szintén az intracranialis és az extracranialis venák között létesítenek kapcsolatot (v. diploica frontalis, vv. diploicae temporales, v. diploica occipitalis). Az extracranialis venáknak a venás sinusokkal fennálló kapcsolatai klinikai jelentõséggel birnak, mert ezen az úton a fej lágyrészeinek fertõzései az agyburkokra terjedhetnek (pl. a felsõ ajak és az orr furunculusaiból a fertõzés a v. ophthalmica superioron keresztül a sinus cavernosusra). Az a. carotis interna és a n. abducens (n. VI.) a sinus cavernosuson (11. ábra) haladnak keresztül, míg a sinus lateralis falában a n. oculomotoriust (n. III.), a n. trochlearist (n. IV.), a n. ophthalmicust (n. V/1.) és részben a n. maxillarist (n. V/2.) találjuk. A dura mater encephali vérellátása (aa. meningeae): Az a. meningea anterior az a. ethmoidalis anterior ága (ex a. ophthalmica), és ellátja a lamina cribrosa környékét. Az a. meningea media (ex a. maxillaris) a foramen spinosumon keresztül lép be a középsõ koponyagödörbe, majd lateral felé fut, és két ágra oszlik (r. anterior et posterior). Az agy kemény agyhártyájának nagy részét látja el. Az a. meningea posterior (ex a. pharyngea ascendens) a foramen jugularén keresztül jut be a hátsó koponyaárokba, ahol a foramen a jugulare környékén látja el a durát. A dura mater encephali beidegzése (rr. meningei): A dura gazdag érzõ beidegzéssel rendelkezik (fájdalomra érzékeny). A kemény agyhártya idegei postganglionaris sympathicus rostokat is tartalmaznak, amelyek a ggl. cervicale superiusból származnak, és vasoconstrictor hatásúak. A r. meningus anterior (ex n. ethmoidalis anterior, ex n. V/1.) az elülsõ koponyagödörben látja el a durát. A r. meningeus medius a n. maxillaris (n. V/2.) intracranialis ága, amely a dura a. meningea media elülsõ ága által ellátott részét idegzi be. A r. meningeus nervi mandibularis a n. mandibularis (n. V/3.) extracranialis ága, amely az a. meningea mediával együtt a foramen spinosumon keresztül tér vissza a középsõ koponyaárokba. A dura azon részét idegzi be, amelynek vérellátását az a. meningea media hátsó ága biztosítja. A r. meningeus posterior a n. vagus (n. X.) ggl. superiusából a foramen jugularén keresztül tér vissza a hátsó koponyagödörbe, ahol beidegzi a kemény agyhártyát. A r. tentorii a n. ophthalmicus intracranialis ága, amely a n. trochlearis mentén halad hátrafelé, és a tentorium cerebelliben, valamint a falx cerebri hátsó részében ágazódik el Az agyvelõ lágy burkai A lágy agyhártya (leptomeninx) két rétegbõl áll: a pókhálóhártyából (az arachnoideából) és a pia materbõl.

27 26 Vezérfonal a neuroanatómiához Az agyvelõ arachnoideája szorosan hozzáfekszik a dura mater belsõ felszínéhez, amelytõl a virtuális cavum (cavitas) subdurale választja el. (A legújabb megfigyelések szerint subduralis térség csak kóros körülmények között keletkezik.) Az arachnoidea áthidalja az agyvelõ barázdáit. A fissura longitudinalis cerebri két oldalán az arachnoidea szemölcsszerû kiemelkedéseket képez (granulationes arachnoideales Pacchioni), amelyek a sinus sagittalis superiorba, illetve annak lacunae lateralesbe nyomulnak be (9. ábra). Az arachnoidea ezen bolyhai vezetik a liquor nagy részét a sinus sagittalis superior vérébe. A pia mater az érhordó agyhártya, amely szorosan összenõtt az agyvelõ felszínével, így benyomul a legmélyebb barázdákba is. A pia matert az agyvelõ és a gerincvelõ tulajdonképpeni külsõ határrétegétõl, a membrana limitans gliae superficialistól basalis lamina választja el. A pia mater és az arachnoidea között a cavum (cavitas) subarachnoidealét találjuk, amelyet a liquor cerebrospinalis tölt ki. Ezen résrendszer az agyvelõ felszínének nagyobb homorulatainál üregekké tágul, amelyeket cisternae subarachnoidealesnek nevezünk. Cisternae subarachnoideales: A páratlan cisterna cerebellomedullaris (magna) a kisagy alsó felszíne és a nyúltvelõ között található. Az apertura medianán keresztül ide folyik ki a liquor a IV. kamrából. Innen lehet cisternapunkcióval liquort nyerni, amikor az atlas hátsó íve és a foramen magnum hátsó széle között szúrjuk be a csapolótût. A cisterna basalis (12. ábra) az agytörzs és a köztiagy alsó felszínén elhelyezkedõ cisternák összefoglaló neve. A cisterna pontis mediana (páratlan) a híd basalis felszíne és a clivus között fekvõ üreg, amelyben az a. basilaris az aa. cerebelli inferiores anteriores kezdeti szakaszai és a nn. abducentes (nn. VI.) futnak. A cisterna pontocerebellaris seu cisterna pontis lateralis (páros) a kisagy-híd szögletet foglalja magába. Lateralisan a meatus acusticus internusba, elõrefelé a cavum trigeminaléba terjed be. Itt helyezkedik el a recessus lateralis ventriculi quarti az apertura lateralisszal és a Bochdalek-féle virágkosárral, valamint az a. cerebelli inferior anterior, az a. labyrinthi, a n. facialis (n. VII.), a n. vestibulocochlearis (n. VIII.) és a n. trigeminus (n. V.). A cisterna ambiens (páros) a középagy lateralis felszínén összeköti a cisterna interpeduncularist a cisterna venae magnae cerebrivel. Benne található az a. cerebri posterior, az a. cerebelli superior, a v. basalis (Rosenthal) és a n. trochlearis (n. IV.). A cisterna cruralis (páros) a cisterna ambienstõl lateralisan helyezkedik el a crus cerebri és a gyrus parahippocampalis között. Az a. choroidea anterior halad keresztül rajta. A cisterna fossae lateralis cerebri (páros) a liquort az agyvelõ basalis felszínérõl a dorsalis felszínére vezeti. Benne találjuk az a. cerebri media kezdeti szakaszát. A cisterna carotica (páros) behüvelyezi az a. carotis interna intracranialis szakaszát, valamint az a. ophthalmica kezdetét, az a. communicans posteriort és az a. choroidea anteriort. A cisterna interpeduncularis (páratlan) a fossa interpeduncularis és a corpora mamillaria környékén helyezkedik el. Benne található az a. basilaris elülsõ része, az aa. cerebelli superiores és az aa. cerebri posteriores kezdeti szakaszai, valamint a nn. oculomotorii (n. III.).

28 3. Az agyvelõ burkai (meninges) ábra. Az agyalapi cisternák viszonya a basalis arteriákhoz és az agyidegekhez Római számok: agyidegek 1. cisterna corporis callosi 2. cisterna olfactoria 3. cisterna chiasmatis 4. cisterna carotica az a. carotis internával 5. cisterna fossae lateralis az a. cerebri mediával 6. cisterna interpeduncularis és az a. communicans posterior 7. cisterna trigemini 8. cisterna ambiens az a. cerebri posteriorral és az a. cerebelli superiorral 9. cisterna pontis mediana 10. cisterna pontocerebellaris 11. cisterna cerebellomedullaris lateralis 12. cisterna spinalis anterior 13. cisterna cruralis az a. choroidea anteriorral A cisterna chiasmatis (páratlan) a chiasma opticumot, a nn. opticit (n. II.), az infundibulumot és a hypophysis nyelét foglalja magába. Hátul egy kötõszövetes lemez választja el a cisterna interpeduncularistól. Az arachnoidea nyúlványa kíséri a n. opticust az orbitába.

29 28 Vezérfonal a neuroanatómiához A cisterna laminae terminalis (páratlan) a lamina terminalis elõtt helyezkedik el, és összekapcsolja a cisterna chiasmatist a cisterna corporis callosival. Itt találjuk az aa. cerebri anteriorest, az a. communicans anteriort és az ágaikat. A cisterna corporis callosi (páratlan) a corpus callosum felett foglal helyet, és a liquort az agyvelõ medialis felszínén osztja el. A cisterna venae magnae cerebri (páratlan) a splenium corporis callosi és a lamina tecti között terül el, hátul a velum medullare superiusig terjed. A corpus pineale, a v. cerebri magna (Galeni) és az aa. cerebri posteriores foglalnak helyet benne. Összeköti a cisterna corporis callosit mindkét oldali cisterna ambiensszel A gerincvelõ burkai (13. és 14. ábra) A gerinccsatornában a dura mater spinalist és a csonthártyát (endorachist) a zsírszövettel kitöltött cavum (cavitas) epidurale választja el egymástól. Az epiduralis résben venák (plexus venosus vertebrales interni), arteriák, nyirokerek és a dura érzõ idegei találhatók. A foramen magnumnál összeolvad a gerincvelõ kemény burka és a gerinccsa- 13. ábra. A gerinccsatorna keresztmetszete a gerincvelõvel és a gerincvelõ burkaival 1. radicularis ideg 2. cavum (cavitas) subarachnoideale 3. pia mater 4. dura mater spinalis 5. arachnoidea 6. endorachis 7. cavum (cavitas) epidurale 8. plexus venosus vertebrales interni 9. epineurium 10. perineurium 11. lig. denticulatum 12. a n. spinalis radix dorsalisa és radix ventralisa 13. ggl. spinale

30 3. Az agyvelõ burkai (meninges) ábra. Cauda equina a durazsákban (a csigolyák íveit és a dura mater spinalis nagy részét eltávolították) 1. dura mater spinalis 2. cauda equina 3. ganglia spinales 4. filum terminale durae matris spinalis torna csonthártyája. A durazsák hosszabb mint a gerincvelõ, így magába foglalja a cauda equinát is. A durazsák a II. keresztcsigolyáig ér, és innen húzódik a filum terminale durae matris spinalis a farokcsont csonthártyájáig. Az epiduralis rés biztosítja a durazsák elmozdulását, amely követi a gerincoszlop és a fej mozgásait. A dura belsõ felszínéhez illeszkedik az arachnoidea. Acavum (cavitas) subdurale olyan virtuális rés, amely más térségekkel nem közlekedik, és csak kóros körülmények között tágul ki. Az arachnoidea a cavum (cavitas) subarachnoidealét határolja, amelyet liquor cerebrospinalis tölt ki. A subarachnoidealis térség alsó részébõl, a III. ágyékcsigolya alatt lehet diagnosztikus célból liquort nyerni. A lumbalpunkciót leggyakrabban a L 4 /L 5 vagy a L 5 /S 1 spatium interspinusumban végzik. Az intracranialis nyomás fokozódásának gyanúja esetén a nyúltvelõ beékelõdésének veszélye miatt tilos lumbalpunkciót végezni! Alhasi, medencei és alsó végtagon végzett mûtéteknél az epiduralis és a subarachnoidealis térség ezen alsó szakaszát szokták helyi (vezetéses) érzéstelenítésre használni. A dura és az arachnoidea követik a gerincvelõi ideggyökereket, és nagyrészt behüvelyezik a spinalis dúcokat is. Az agyburkok tölcsérszerû gyökértasakjainak proximalis része még liquort is tartalmaz. Az érhordó pia mater spinalis szorosan hozzátapad a gerincvelõ felszínéhez. A gerincvelõ mindkét oldaláról fûrészfogszerû nyúlványok (ligg. denticulata) húzódnak a durához. Ezek a nyúlványok, melyek a piát és a durát kötik össze, a gerincvelõ rögzítésére szolgálnak. A gerincvelõ mintegy lebeg a liquorban. A ligg. denticulata tökéletlenül felosztják a subarachnoidealis térséget. A liquor a gerincvelõ mögött lefelé, a gerincvelõ elõtt felfelé áramlik.