A kötet a MTA TKI és a MTAK Kézirattára támogatásával készült.

Átírás

1 A kötetet szerkesztette, a forráskiadást sajtó alá rendezte, a jegyzeteket készítette: Arany Zsuzsanna Lektorálta: Gyenes György (orvostörténet) Horváth Iván (irodalomtörténet) A kötet a MTA TKI és a Kézirattára támogatásával készült. A teleírt tömbök itt előttem egy fájdalmas Kosztolányi-mű kéziratát adják: egy»inferno«-ét, amit szegény, kínlódó teste itt a földön járt végig, de amiért hétszer-hét mennyország jut lelkének. (Ascher Oszkár) Editor Arany Zsuzsanna, Szegedy-Maszák Mihály, 2010 Authors & Estates, 2010 ISBN

2 Tartalom Bevezető...13 Arany Zsuzsanna: Gondolatok Kosztolányi beszélgetőlapjainak kiadásáról...13 Köszönetnyilvánítások...24 Kronológia...26 Tanulmányok...34 Gyenes György: Rádiumhemmet. Kosztolányi Dezső stockholmi kezelésének története és dokumentumai...34 Arany Zsuzsanna: Kosztolányi Dezső ma délelőtt meghalt. Sajtóvisszhang és befogadástörténet...39 Kosztolányi Dezső Beszélgetőlapjai...57 A kézirat A Kézirattárában található kéziratos anyag A Kézirattárában őrzött, Aczél György hagyatékában található kéziratos anyag A PIM Kézirattárában található kéziratos anyag Az OSZK Kézirattárában található kéziratos anyag...63 A kéziratban szereplő gyorsírásos sorokról (Lipa Tímea)...65 A kéziratban szereplő német szövegrészekről (László Erika)...69 A szövegközléseket tartalmazó írásokról...72 A szövegkritikai jegyzetekről...73 A tárgyi és szómagyarázó jegyzetekről...77 A mutatókról...80 A bibliográfiáról...81 Kosztolányi Dezső Beszélgetőlapjai (forráskiadás)...83 Tárgyi és szómagyarázó jegyzetek Bibliográfia Folyóiratok, hírlapok cikkeinek bibliográfiája Felhasznált orvostörténeti szakirodalom Kötetek Kötetbeli tanulmányok Folyóiratok, hírlapok...455

3 Függelék A kéziratos anyagban található egyéb dokumentumok (Feljegyzések Kosztolányi betegségének otthon töltött időszakából) [cím nélkül] Utasitás Gizikének, Dide ápolásához Szövegközléseket tartalmazó írások Ascher Oszkár: Kosztolányi Dezső utolsó hónapjai Ascher Oszkár: Az utolsó szavak [Szerző nélkül]: Eltemették Kosztolányi Dezsőt. A magyar irodalmi világ reprezentánsai és ezrekre menő közönség kísérte utolsó útjára az elhunyt költőt (részlet) Török Sophie: Harc a félelemmel Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső (részlet) Kosztolányi Dezső betegségével kapcsolatos szemelvények Bollobás Béla: A beteg Kosztolányi Kubányi Endre: A stockholmi Rádiumhemmet Munk Artúr: A beteg Kosztolányi Nekrológok, megemlékezések [Szerző nélkül]: Thomas Mann levele Kosztolányi Dezsőről Ebeczki György [Zsigray (Serák) Julianna]: Kosztolányi Dezső Füst Milán: Kosztolányi és a zsidóság Hunyady Sándor: A költő halálához Illés Endre: Kosztolányi Dezső Kállay Miklós: Kosztolányi Dezső Karinthy Frigyes: Eltemettük Kosztolányi Dezsőt Kárpáti Aurél: Az elnémult költő Lányi Viktor: Szülőföldemnek bús határa! Képek, emlékek, alakok Kosztolányi Dezső szülővárosából Márai Sándor: Kosztolányi Dezső meghalt Márai Sándor: Lélek (részlet) Ráskai Ferenc: Costo Somlyó Zoltán: Kosztolányi és a zsidóság Székely Tibor: Tedd, hogy éljek! Utolsó beszélgetés Kosztolányi Dezsővel Vas István: Hódolat Kosztolányi Dezsőnek Kosztolányi Dezső kezelésével, elhunytával, temetésével kapcsolatos dokumentumok Stockholmi diagnózisok, kórlapok és levelek Kosztolányi Dezső levele dr. Elis Bervennek, máj. 31 [?] Kosztolányi Dezső levele dr. Bervennek, Budapest, aug Dr. Elis Berven levele Kosztolányi Dezsőnek, Stockholm, szept Dr. Elis Berven levele Kosztolányi Dezsőnek, Stockholm, szept Kosztolányi Dezsőné levele dr. Bervennek, Budapest, [1936] márc Ahlbom, H. levele Kosztolányi Dezsőnének, Stockholm, ápr Kosztolányi Dezső diagnózisa a stockholmi Rádiumhemmet intézetben, Stockholm, jan Kosztolányi Dezső kórlapjai a Rádiumhemmet intézetben, Stockholm Halotti anyakönyvi kivonat Gyászjelentések Manninger Vilmos részvétlevele Kosztolányi Dezsőnének, Budapest, nov Kosztolányi Dezsőné levele Kárpáti Aurélnak, Budapest, nov Koszorúkimutatás Szemelvények hangfelvételek szövegeiből Láng József Merva Mária: Beszélgetés Hauber Lászlóné Réczey Magdával (1975. december 3.) (részlet) Babits Mihály bevezető beszéde a Magyar Rádió Kosztolányi-emlékestjén (1936. december 21.) Névmutató Címmutató Fényképmelléklet...597

4 I. Kéziratok felvételei a) A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárának dokumentumaiból b) A Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára dokumentumaiból c) Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára dokumentumaiból II. A stockholmi Rádiumhemmet intézet és munkatársai III. Kosztolányi Dezsőről készült felvételek az Új Szent János Kórház tornácán, 1936-ból IV. A Szent János Kórház tornáca napjainkban V. Kosztolányi egyik utolsó olvasmánya Bevezető Arany Zsuzsanna: Gondolatok Kosztolányi beszélgetőlapjainak kiadásáról Írjatok szólt, elmondom, milyen. Látom ezt a fürdőszobát, a fáklyát és titeket, mindnyájatokat, kik itt álltok. Paulinát, aki sír, a kedves és áldott s feléje fordult, intve a kezével, a tanítványokat, az orvost és katonákat. Csodálkozom azon, hogy csak ennyi. És várom, mi következik. (Kosztolányi Dezső: A véres költő) A nagy művészek élete mindig közérdeklődésre tartott számot, sőt az életrajzírók egy-egy alkotó utolsó időszakáról is szólni szoktak. Alan Walker például ekként fogalmaz Liszt Ferenc utolsó napjai cí mű munkájában: Akit egy kicsit is érdekel Liszt Ferenc élete és életműve, azt mélyen meg fogja rendíteni Lina Schmalhausen beszámolója a mester végnapjairól. 1 Ám nemcsak az utolsó időszak, hanem az utolsó szavak is különös jelentőséggel bírhatnak. Sokszor szájhagyományban is ezek maradnak fenn, az utókor számára, egy volt lángelme üzeneteként, hisz a halállal szembenézőnek hajlamosak vagyunk olyan bölcsességet is tulajdonítani, mellyel csak ő rendelkezhet ebben az utolsó, kitüntetett pillanatban. És talán ezek az utolsó meg nyilvánulások jellemzik leginkább az embert, s gyakran ezekből mint ahogy egy regénynek az utolsó fejezetéből nyeri el értelmét maga az egész élet(mű). Nagyon ritka az a tapasztalat, mikor a végső megnyilatkozás művé teljesedik. Mozart félig megírt, ám vázlatainak köszönhetően Süss- 1 Walker, Alan: Prológus, ford. Fejérvári Boldizsár, in Liszt Ferenc utolsó napjai. Növendéke, Lina Schmalhausen kiadatlan naplója alapján, bev., jegyz., szerk., Budapest: Park Könyvkiadó, 2007,

5 mayer által mégis befejezett Requiemje kuriózumnak számít, s lényegében összes addigi zenei szerzeménye betetőzésének is tekinthető. Az utolsó feljegyzések azonban általában megmaradnak töredéknek, és sa játos műfajokká lesznek. Inkább személyes iratokká, melyek nem az (irodalmi) mű létrehozásának szándékával íródtak, s a szerző nem hagyta jóvá közreadásukat. Többnyire nem is képes már erre, ám az utókor mégis odafigyel rájuk, s újra és újra fölmerül az igény azok nyil vánosságra hozására. A»megtörténtnek«a»kitalálttal«, a fiktívvel szembeni előnyben részesítése a nyugati kultúra egyik alapító mozza natán nyugszik, és valószínűleg mindig is meglesz a maga közönsége. 2 Talán az egyik legfontosabb kérdésünk lehet, hogy vajon milyen etikai problémákat vethet föl az utolsó feljegyzések közkinccsé tétele, és vajon mennyiben részei ezek az írások az adott szerzői életműnek. További kérdés, hogy milyen műfajról beszélhetünk: műalkotásról vagy épp mosodai számláról? Jakobson tanulmánya óta pontosan tudjuk: nemcsak a lírai vers és a recenzió, de az intim napló és a bizalmas, pornográf magánlevél is lehet a maga módján kanonizált, szigorú hagyományú irodalmi műfaj. 3 Ugyanakkor sokan érvelnek amellett, hogy amennyiben egy adott szerencsés esetben klasszikus szerző nevéhez köthetjük a szöveget, akkor maga a szerzőség válik szervezőelvvé, tehát nem feltétlen kell a műfajiság kérdésével foglalkoznunk. Talán az egyik leghíresebb példát Michel Foucault említi, aki a szerzői funkció létéről, illetve nemlétéről elmélkedve írja a következőket: Nem olyan dolog-e a mű, amit egy»szerző«-nek nevezett személy hozott létre? [ ] De tételezzük fel, hogy valóban egy szerzővel állunk szemben. Azt jelenti-e ez, hogy minden, amit írt vagy mondott, minden, amit hátrahagyott, művéhez tartozik? A probléma elméleti és egyszersmind technikai is. Ha például Nietzsche összes művének kiadására vállalkozunk, hol húzzuk meg a határvonalat? Természetesen mindent ki kell adni, de vajon meg tudjuk-e mondani, mit is jelent ez a»minden«? Magától értetődik, hogy mindazt, amit Nietzsche maga publikált, hozzátéve természetesen műveinek vázlatait, aforizmáinak terveit, lapszéli jegyzeteit és javításait. De mi van akkor, ha egy aforizmákat tartalmazó füzetben egy ajánlólevélre, egy megbeszélt találkozóra emlékeztető cédulára, egy mosodai számlára bukkanunk? Ezek is hozzátartoznának a műhöz? Tulajdonképpen miért is ne? 4 A nagy filozófusoknak sok esetben épp az asztalfiókba rejtett töredékei válnak a későbbi korok számára valóban jelentőssé, és saját korában ünnepelt művei elavulnak. Regényírók és költők esetében viszont annyiban más a helyzet, hogy esetleges utolsó irataik műfaji szempontok alapján kihullnak az idő rostáján, vagy legalábbis perifériára kerülnek. Ugyanakkor épp a posztmodern bölcselők állították, hogy szöveg és szöveg közt nincs különbség, tehát Foucault példáját továbbvezetve nem pusztán azért lehetnek fontosak e marginális feljegyzések, mert ugyanaz a szerző hozta létre őket, mint aki a kanonizált regényt, hanem mert minden műfaj egyaránt szövegnek számít, tehát: értelmezhető. Azzal pedig, hogy valami értelmezhető lesz, egyúttal kiadhatóvá is válik, sőt maga a kiadás is sajátos értelmezéssé minősül át, részben behatárolva a további elemzések körét. Vajon a kötetbe rendezés gesztusával és a szerző mint az adott szö vegért felelős személy nevének föltüntetésével mennyiben avat juk irodalommá az adott írást? Számos példa kínálkozik mind az irodalom, mind a társművészetek köréből, amikor egy eredetileg nem művészi teljesítménynek szánt írást vagy akár feljegyzéseket, netán tárgyat kiadunk, illetve kiállítunk, s ezáltal művészetté avatjuk. Duchamp polgárpukkasztó akciójától kezdve Van Gogh híres, cipőket ábrázoló festményéig sorolhatjuk a példákat. Utóbbit elemezve Heidegger ismert esztétikai írásában megállapítja, hogy eszközből mű lesz, mikor is Van Gogh olyan használati tárgyat, mint egy pár cipő, művészi módon jelenít meg, azaz festménye témájává tesz: A művészet művében a létező igazsága lép működésbe. A»működésbe lép«itt azt jelenti: valamit felállítani. A műben egy létező, egy pár parasztcipő léte fényébe állíttatott. A létező léte ragyogásának állandóságába jut. [ ] Arra gondolnánk hát, hogy Van Gogh festménye egy létező pár parasztcipőt másolt és éppen azért lett mű, mert ez sikerült 2 Z. Varga Zoltán: A Beszélgetőfüzetek és az önéletrajzi tér, Szépliteratúrai Ajándék, 2000, Horváth Iván Tverdota György: Előszó, in Miért fáj ma is. Az ismeretlen József Attila, szerk., Budapest: Balassi Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1992, Foucault, Michel: Mi a szerző?, ford. Erős Ferenc Kicsák Lóránt, in Nyelv a végtelenhez. Tanulmányok, előadások, beszélgetések, Debrecen: Latin Betűk, 2000,

6 neki? Arra gondolnánk vajon, hogy a festmény a valóságosról vett volna másolatot, amit aztán egy művészi termékbe helyezett volna bele? Semmiképp. Tehát a műben nem az adott esetben kéznél lévő egyes létező visszaadásáról van szó, hanem ellenkezőleg: a dolgok általános lényegének visszaadásáról. 5 Babits Mihály beszélgetőfüzeteinek közzététele a föntiekhez hasonló gondolatokat váltott ki az olvasókból annak idején, s vált ki még napjainkban is. Egyrészt adódik a kérdés, hogy e kétkötetes munka 6 vajon mennyiben része az életműnek, másrészt értelmezhetjük-e önálló alkotásként. Akadnak, akik szerint posztmodern monodrámának feleltethető meg az eredetileg egészen más szándékkal íródott szöveg: Közreadni Babits Mihály Beszélgetőfüzeteit: irodalomtörténeti tahóság, (irodalom)-intézményesített bunkóság. Közreadni a Szabad ötletek jegyzékét Örömmel olvassuk őket. Szép és termékeny félreolvasás: Bókay Antal posztmodern narratív szerkezeteket vesz észre a József Attila szövegben. Nem kell nagy fantázia hozzá, hogy a Babits-szöveg a (megíratlan) magyar avantgárd vagy abszurd monodrámaként táruljon elénk. 7 Z. Varga Zoltán rokon következtetésre jut, mint az imént idézett Mekis D. János. Ő is az eredetileg nem művészi szándékkal íródott szöveg irodalmivá minősülését fedezi föl, mikor ekként fogalmaz: azok a Beszélgetőfüzetek, amelyek tudomásunk szerint az irodalmiság minden valaha volt normáját megszegik, irodalomként kezdenek funkcionálni. [ ] Sokkal inkább az avant-garde dialektikája az, ami eszünkbe juthat a Beszélgetőfüzetek esetéről. A nor - maszegés normává emelése, a művészet és az irodalom történetileg meghatározott fogalmának folyamatos felforgatása és áthelyezése. 8 Ha egy szerző, szerkesztő vagy sajtó alá rendező megjelentet egy munkát legyen az bármilyen műfajú és tárgyú szöveg, azt követően már a mindenkori befogadó közönségen múlik, miként is értelmezi és hogyan olvassa azt. S e ponton válik hangsúlyossá a szövegkiadó 5 Heidegger, Martin: A műalkotás eredete, bev. Gadamer, Hans-Georg, ford. Bacsó Béla, Budapest: Európa, 1988, Babits Mihály Beszélgetőfüzetei I II, szöveggond. Belia György, Budapest: Szépirodalmi, Mekis D. János: Nem használ komolyan semmi, csak rővid időre, Szépliteratúrai Ajándék, 2000, 3. 8 Z. Varga Zoltán, 2000, i. m., 16. felelőssége. Nem pusztán a szerzői jóváhagyással való nem törődés, sőt, olykor az annak való ellenszegülés 9 morális dilemmájával kell szembenéznünk ilyen jellegű munkák közreadásánál, hanem annak mikéntjével is, azaz: milyen módon, milyen formában, milyen kommentárokkal közöljük a föllelt kéziratot? Most, amikor Kosztolányi Dezső életének utolsó hónapjaiban, az Új Szent János Kórházban írott, ún. beszélgetőlapjait adjuk ki melyeken keresztül gégemetszését követően érintkezett környezetével, nekünk is szembe kell néznünk a fenti kérdésekkel. Kosztolányi ugyan nem szánta közlésre ezeket a feljegyzéseit, van azonban adatunk arról, hogy szerette volna, ha az emberek megtudják szenvedésének történetét. Ascher Oszkár, aki többször is meglátogatta a haldoklót, s együtt virrasztott vele, a következőket írta: Megesketett rá, hogy feltárom utolsó hónapjainak belső történetét, hosszú szenvedése titkait, melyeket rám bízott.»írd meg ezt [:] a haldoklásom«,»s ez jól fog esni még ott is.ne feledd azt, amire kértelek«.»írd meg, hogy történt.másra nem is kérlek.«újból és újból el kell olvasnom az írását, hogy ezt a pár emlékező sort (amelyek egyelőre csak emlékfoszlányai az utolsó hónapok eseményeinek) le tudjam írni a nyilvánosság számára, ahogy megígértem neki. S írnom kell majd hosszan, részletesen is. [ ] aztán újból kétségbeesett napok jönnek, már nehezen mozdul, ekkor kezdődnek a kérések, hogy haldoklását, gyötrődését írjam meg, felemeli ujját, hogy esküdjem. Kívülről nézi önmagát, világosan látja, hogyan pusztul, gyengül napról napra. 10 De Kosztolányi Dezsőné is hasonlót állít könyvében, amikor éppen a beszélgetőlapokból ad közre részleteket: És ettől fogva [ti. a hangját elvevő gégemetszést követően] beszélni sem tud. Most ír, mindent leír papírdarabkákra. Egy kötetre valót ír, és ennek a kötetnek minden egyes szava szívettépő, torkothasító olvasmány.»majd írd meg, hogy mennyit szenvedtem«írja fel nekem többször is. 11 Rokon gondolatot olvashatunk a Szabadkán megjelent Naplóban is (a Bácsmegyei Napló folytatásában), 9 Köztudomású, hogy Franz Kafka végrendelete szerint el akarta égettetni összes kéziratát. Ha az akkori kiadók tiszteletben tartják akaratát, ma szegényebbek lennénk a világirodalom e jelentős alkotásaival. 10 Ascher Oszkár: Kosztolányi Dezső utolsó hónapjai, Az Est, XXVII. évf sz., nov. 5., Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső, Budapest: Révai, 1938,

7 12 [Szerző nélkül]: Eltemették Kosztolányi Dezsőt. A magyar irodalmi világ reprezentánsai és ezrekre menő közönség kísérte utolsó útjára az elhunyt költőt, Napló, XXXVII. évf sz., nov. 6., Horváth Iván Tverdota György, 1992, i. m., 7. melynek tanúsága szerint Kosztolányi a titkárától is ugyanazt kérte, mint Aschertől és a feleségétől: Titkárját megeskette, hogy megirja élete utolsó hónapjainak történetét. 12 Mi, utódok, kik nem rendelkezünk személyes élményekkel, hogyan másként festhetnénk hitelesebb képet Kosztolányi haldoklásának krónikájáról, ha nem saját szavainak közzétételével? Mind Ascher, mind Kosztolányiné még ha töredékesen is, de ugyanezt tette, annak dacára, hogy ők végigélték és végignézték a haláltusát. Természetesen azt is tudnunk kell, hogy a szerzői szándékról tudósító két forrás és az előttünk járók (az említetteken kívül Török Sophie) szövegközlései nem mentenek föl bennünket az alól, hogy mégiscsak Kosztolányi konkrét jóváhagyása nélkül jelentetjük meg feljegyzéseit. Az egészséges Kosztolányi talán másként végrendelkezett volna, mint a nagybeteg szenvedő. Utolsó kijelentéseit ezért sem szabad feltételek nélkül elfogadnunk. Mindenezek ellenére vállalkoztunk a közreadásra, mert a szóban forgó dokumentumok megismertetését fontosnak találtuk a Kosztolányi-filológia és az ezzel kapcsolatos életrajzi kutatások szem pontjából, valamint az életmű részeként értelmeztük, ekként helyet biztosítottunk számukra a kritikai kiadás sorozatában. Azzal az állásfoglalásunkkal azonban, hogy az életmű részeként tekintünk e feljegyzésekre, még nem állítjuk, hogy (irodalmi) műként értelmeznénk őket, s e kérdés megválaszolását inkább a mindenkori olvasóra-befogadóra bízzuk. Forráskiadásunk tehát a szerzői életmű kritikai kiadásához csatlakozik, annak ellenére, hogy a kézirat különös jellege miatt, valamint az ehhez alkalmazkodó, ám a kritikai kötetek megszokott formájától eltérő kompozíciónak köszönhetően szoros értelemben nem tekinthető a sorozat tagjának. De vajon jogunk volt-e kiadni ezeket az iratokat? Nem ártunk-e a közzététel által a költő kultuszának? tették föl a kérdést a Miért fáj ma is. Az ismeretlen József Attila című kiadvány szerkesztői, mikor közreadták József Attila bizalmas pszichoanalitikus feljegyzéseit. 13 A kérdést mi is föltehetjük, s az utóbbira igennel felelhetünk annyiban, hogyha nem is ártunk Kosztolányi kultuszának, de mindenképp befolyásoljuk azt a beszélgetőlapok nyilvánosságra hozásával. Meglátásom szerint azonban pozitív irányban tesszük mindezt, hiszen a l art pour l art finomlelkű lovagja, az érzékeny szegény kisgyermek és a politikai klikkek közt elvtelenül csapongó világfi, az elmúlt évtizedek befogadástörténetében megjelenő sztereotípiái finomodhatnak, ha az itt közölt kézirat nyílt és őszinte, s a halálos beteg szenvedéseit feketén-fehéren bemutató, kétségbeesett és olykor zavaros sorait olvassuk Kosztolányitól. A levelekből és a naplókból 14 kiolvasható ember és csak másodsorban az alkotó alakja árnyalódik tovább, 15 nem utolsósorban a jelenleg még oly sok megoldandó kérdéssel szembesülő életrajzi kutatásokat is segítve. Ascher Oszkár szintén hasonló megállapításra jut a beszélgetőlapok sorainak ismeretében: Három és fél évi betegségének utolsó három hónapjában nem tudott már beszélni, gégemetszést végeztek rajta az orvosok, s így, kényszerű némaságában, valósággal az ujjai közé nőtt ceruzával a szeizmográf volt, amely minden moccanását, rezdülését a mélynek és felszínnek automatikusan jegyzi, rajzolja: ilyen automatikus, precíz grafikonok ezek az ő följegyzései is, mert nem a szándék, hanem a kényszerűség rajzoltatta vele ezeket s így kapom a képet a művészről, aki»kosztolányi, az ember«volt. 16 A már korábban napvilágot látott Babits-beszélgetőfüzetek immár elsődleges irodalommá válva az irodalomtudósok boncasztalán olvasása hasonló következtetésekre sarkallta azok elemzőjét: 14 Kosztolányi Dezső: Levelek Naplók, szerk. Réz Pál, Budapest: Osiris, 1996 és Az»életnek«a művek rovására történő felértékeléséből az is következik, hogy az irodalmi munka, a megdolgozottság, a műjelleg többé már nem erénynek, hanem mesterkélt konvenciók működtetésének számít. A művészetnél, az irodalomnál többet ér az élet spontaneitása, formátlansága, az élet írása. Az efféle olvasási mód paradox módon éppen az ún. irodalmon kívüli erények (őszinteség, életszerűség, kézzelfogható valóságvonatkozások stb.) miatt becsüli a személyes jellegű műfajokat, melyek egyszerre korlátozott esztétikai minőségűek, és rendelkeznek az irodalmon kívüliség erényeivel. A személyes jellegű mű nem jó mű (művészetnek nem elég jó), viszont nem csak mű(vészet), így kívül kerül az irodalom mint intézmény keretein, s éppen ebben áll vonzása és taszítása. (Z. Varga Zoltán, 2000, i. m., 12.) 16 Ascher Oszkár: Az utolsó szavak, Nyugat, XXIX. évf. 12. sz., 1936/dec.,

8 Minden mű, ami mű, ami irodalom, gyanús: a művész műveiben elrejtve jeleníti meg önmagát, személyes (és különösen nem kiadásra szánt) írásaiban viszont mintegy maszk nélkül, igazi valójában mutatkozik. 17 Mindennek megfelelően a beszélgetőlapok írása közben sajátos nyelv is kialakul, hisz nem az alkotó, hanem az ember ír. Érzelemnyelv lesz ez, melynek szavai érzelmeket, gondolatokat, szükségleteket fejeznek ki. Babits hasonló nyelvet használó beszélgetőfüzeteit tárgyalva Deák Botond egyenesen halál-nyelvről szól: [Babits] Megtanul írva beszélni, úgy ír, ahogy beszélne, írásjelek nélkül, egy gyorsított, konfrontálóbb nyelven. Nem nyelven, írásban. Ez a fontos ebben; ahogy létezik a beszélt nyelv írva is. Nem beszélhet Babits, Babits ír. Meghal bele. Azért a halálnak kell legyen nyelve, ahogy a tej megsavanyodásának is nyelve van. A halál könnyű. A halál kivételezett nyelve súlyos. Belakhatatlan szöveg. Mit lehet kezdeni az egyszeri nyelvvel? A haláli nyelvvel. 18 Némileg szürreálissá is válnak a szavak és mondatok, 19 s egyáltalán magának az írásnak az aktusa is az lesz. Éppen a nagyonis reális változik át önmaga ellentétébe. Kosztolányi (is) mindent kimond. És szükséges is mindent kimondania, azaz leírnia, hiszen az életben maradásért küzd. Beszélt és írott nyelv sajátos módon találkozik, a beszéd és az írás köztes térben egyesül. A be szélgetőlapok ugyanakkor mint arra a műfaji megjelölés is utal beszélgetőpartner(eke)t is feltételeznek. Babits beszélgetőfüzeteinek 17 Z. Varga Zoltán, 2000, i. m., Deák Botond: Nem használ komolyan semmi, csak rővid időre, Szépliteratúrai Ajándék, 2000, Amikor azt mondom, vagy inkább írom: szenvedek, akkor ezek a szavak, feltéve, hogy a tudat ellenőrzésén kívül írtam őket, nemcsak pontosan kifejezik a szenvedésről való tudatomat, de egyúttal ennek a tudatnak a legmélyét alkotják. Az önműködő írás jelentősége és hatékonysága abban áll, hogy felfedi azt a csodálatraméltó folytonosságot, ami szenvedésem, szenvedésem érzékelése, va lamint e szenvedés érzékelésének leírása között van. Az önműködő írás megalapozza a szavak átlátszatlanságát, eltünteti dologként való jelenlétüket. A szavak éppen azok, ami én vagyok az adott pillanatban. A gondolkodás kényszereit eltávolítva lehetővé teszem, hogy közvetlen tudatállapotom feltörjön a nyelvben, hogy betöltődjön ez az űr, és hogy kifejeződjön ez a csend. (Blanchot, Maurice: Réflexions sur le surréalisme, in La Part du feu, Paris: Gallimard, 1949, 92.; idézi: Z. Varga Zoltán, 2000, i. m., 17.) egyik elemzője a következőket állapítja meg, lényegében ugyanezzel a jelenséggel kapcsolatban: Két paradigma, az írásbeliség és a szóbeliség találkozik itt egymással. [ ] A babitsi beszélgetés, így a dialógus egy olyan eredendő és művészi formája, melyben hangzó beszéd és írás egyesülése történik meg a nyelv, a gondolat által. A beszélgetés az írás és az olvasás (mint újra hangzóvá tétel) kettősségében jelenik meg. Írás és olvasás itt nem valami járulékos tagok valami nagyobb egységben, hanem éppen egymásrautaltságukban kezd a nyelv költői módon működni. 20 Ám a kör nem csak a reális-szürreális, írott-beszélt ellentétpároknál zárul be. A beszélgetőlapok nyelvének legfőbb jellegzetességét az adja, hogy élethalál-küzdelmek közepette íródtak a sorok. Élet és halál mint két ellentétes fogalom ugyanúgy találkozik egymással e feljegyzésekben, mint a fentebb fölsoroltak. Olyan nyelv ez, ami egyszerre a nyelv és a dolog maga, a jel és a jelölt, a kifejező és a kifejezett. A fájdalom nyelve egyúttal a Paradicsom nyelve is lenne? 21 Fölfoghatjuk a jelenséget úgy is, hogy mindezzel éppen az a nyelv valósul meg, amiről maga Kosztolányi is beszélt, nem egy ízben. Jelentő és jelentett azonossá válik, s a szavak tettek (performatív kijelentések?) is lesznek. Azzal, hogy kimondja, émelygek vagy roszszul vagyok, meg is teremti a helyzetet. És e ponton eszünkbe juthat akár a késői Wittgenstein elmélkedése is a privát nyelvről: 256. Mi mármost a helyzet azzal a nyelvvel, amely az én belső élményeimet írja le, és amelyet csak én vagyok képes megérteni? Hogyan jelölöm az érzeteimet szavakkal? [ ] 384. A fájdalom fogalmat a nyelvvel együtt tanultad meg. 22 Talán nem véletlen, hogy Zsigray Julianna (Ebeczki György álnéven) szintén az írás és a nyelv szerepét emelte ki nekrológjában. A Néró, a véres költő című regény (első kiadásban: A véres költő) Senecájához hasonlította a halálba menő és egyfolytában író Kosztolányi kényszerű gesztusát. Ahogyan megfogalmazza gondolatait ezzel kapcsolatban: Erőtlen, haldokló kezével még mindig fogta a tollat, 20 Böhm Gábor: Ezt most írom, vagy mondom? Hozzászólás avagy széljegyzetek a szóbeliség/írásbeliség paradigma utótörténetéhez Babits beszélgetőfüzetei és Gadamer dialógusfogalma kapcsán, Szépliteratúrai Ajándék, 2000, Z. Varga Zoltán, 2000, i. m., Wittgenstein, Ludwig: Filozófiai vizsgálódások, ford. Neumer Katalin, Budapest: Atlantisz, 1998, 139,

9 amelyből folyt a lélek kék vére, a tinta. A gondolatai még lángoltak és utat kellett nyitnia a gondolatainak. Remek könyvében, a Véres költőben [!] leírta Seneca halálát. Az antik bölcs, mialatt vére a fürdőmedence vizével keveredett, tanítványainak diktálta, hogy mit érez, hogyan halad a sötétség felé. Így jegyezte Ő is cikázó betűkkel az utolsó utat a sötétség felé. Költő volt a haldoklásában is. A szenvedésen túl, a búcsúzáson túl a költő kiolthatatlan szomjúságával figyelte a változást: a sötétséget. De Ő utána csak szikrázó világosság marad. 23 Sokan állítják, hogy az írás terápia is. Meggyógyít, ha pozitív jelzőket, fogalmakat írunk le. Maga Kosztolányi is tartotta: a szóban sátáni [!?] erő lappang. 24 Betegágyán számtalanszor leírta a szót: meghalok, és mindössze kétszer írta azt: élni szeretnék. 25 És Kosztolányi volt az, aki azt is leírta, hogy az írás teremtés. Az írás ekként paradoxon lesz: egyszerre válik a halál elleni küzdelem eszközévé és a halál előidézőjévé. Míg Seherezádé, a nagy mesélő a mesélés azaz végeredményben az írás által marad életben, 26 addig Kosztolányi azáltal (is) hal meg: Én már voltam jobban is. Miért ez a hanyatlás? Ez a köhögés? Miért? Végül pedig meghalok. Hiába szenvedtem. Ez a fölháboritó! Pusztulni kellett volna hagyni. Vagy megölni titokban. De az akarat számit. Én akarom a pusztulást. 27 * 23 Ebeczki György [=Zsigray (Serák) Julianna]: Kosztolányi Dezső, Új Idők, XLII. évf. 47. sz., nov. 15., Mindig tudtam, hogy a szóban sátáni erő lappang. (Kosztolányi Dezső: A szó hatalma, Pesti Hírlap, LVI. évf. 39. sz., febr. 18., 9., és: [Szerző nélkül]: A szó hatalma, Napló, XXXV. évf. 55. sz., febr. 25., 38.) 25 E számarányok a fellelhető kéziratokra vonatkoznak, de föltételezzük, hogy a kallódó vagy a megsemmisült lapok esetében sem lehet(ett) másként. 26 Egy más értelemben ugyancsak a halál legyőzésének e stratégiája volt az arab elbeszéléseknek, különösképpen az Ezeregyéjszakának a motivációja, témája és ürügye. A késő éjszakába nyúló történetek arra szolgáltak, hogy gátat vessenek a halálnak, hogy késleltessék azt a fenyegető pillanatot, amikor a mesemondónak végleg el kell hallgatnia. Seherezádé elbeszélése a gyilkosság kétségbeesett megfordítása; valamennyi éjszakán végighúzódik az erőfeszítés: távol tartani a halált a létezés körétől. (Michel, Foucault, 2000, i. m., 123.) 27 Lásd a forráskiadásban: Ms4620/139/9. Kötetünkben a beszélgetőlapok kéziratos anyagának közreadásán túl olyan kísérőtanulmányokat is közlünk, melyek a témával kapcsolatos filológiai kutatások eredményeit tárják az olvasók elé. Ezenkívül igyekeztünk összegyűjteni minden föllelhető dokumentumot Kosztolányi Dezső betegségéről és haláláról, beleértve a kortársak visszaemlékezéseit is. Nem pusztán szöveges, hanem képi és hangzó anyagok is bekerültek kiadványunkba, melyek közül utóbbiak részleteinek igazodva a nyomtatott forma engedte lehetőségekhez szöveges átiratát adjuk. Kötetünk inkább dokumentatív jellegű gyűjtemény kíván lenni, s nem szerettünk volna abba a hibába esni, hogy szerkesztői-kiadói, valamint dokumentumokat föltáró munkánkon túllépve, értelmezésbe és értelmeztetésbe forduljunk át. Szemmel láthatóan maga az egész kötet a csorbítatlan igazság jegyében készül; az előszóban olvashatunk arról, hogy készültek már korábban is válogatások Babits füzeteiből, azonban ezek nem alkalmasak az»igazi Babits«megismerésére, hiszen a sűrítés, csoportosítás, sőt a ferdítés eljárásait alkalmazták a szövegen, mely így alkalmatlanná vált az igazság hordozására. Az»új«szöveg ezzel szemben»eredeti«és autentikus. A bőséges kommentárok azonban éppúgy a diszkurzust szabályozó eszközök közé tartoznak, mint a fentebb felsoroltak, és erre bőségesen akad az»új«szövegben is példa 28 hangzik a Babits-beszélgetőfüzetek kiadásáról írt egyik kritika. Mi nem állítjuk, hogy az igazi Kosztolányit mutatjuk be. Inkább csak Kosztolányi szellemét igyekeztünk követni a sajtó alá rendező munkálatok folyamán is: Azok a könyvek, melyek könyvtárad polcain szunnyadnak, még nem készek, vázlatosak, magukban semmi értelmük. Ahhoz, hogy értelmet kapjanak, te kellesz, olvasó. Bármennyire is befejezett remekművek, csak utalások vannak bennük, célzások, ákombákomok, melyek pusztán egy másik lélekben ébrednek életre. A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa Stemler Miklós: Az igazi Babits. Babits Mihály lelki műhelye, Szépliteratúrai Ajándék, 2000, Kosztolányi Dezső: Ábécé a versről és a költőről, in Nyelv és lélek, s. a. r. Réz Pál, Budapest: Osiris, 1999,

10 Köszönetnyilvánítások A kötet létrejöttében nyújtott segítségükért ezúton mondunk köszönetet: Szegedy-Maszák Mihálynak, aki a kötet létrejöttét kezdettől fogva támogatta, s a kiadást szorgalmazta; Horváth Ivánnak, aki nem pusztán a filológiai lektorálást vállalta, hanem vitaülést is szervezett a nyersváltozatról, a kéziratos anyag fényképezését elvégezte, illetve több észrevétellel és tanáccsal is közreműködött a munkában; Gyenes Györgynek, aki fölkérésünkre a kötet orvostörténeti szempontú lektorálását vállalta, valamint rendelkezésünkre bocsátotta azokat az értékes stockholmi dokumentumokat, melyeket a Radiumhemmet intézetből hozott haza, illetve az ezzel kapcsolatos kutatási eredményeit; Szállási Árpádnak, aki orvostörténeti szempontú tanácsaival segítette munkánkat; László Erikának, aki nemcsak a kéziratos anyag német részeinek elolvasását végezte el, hanem filológiai kutatásokat is végzett, valamint az előszóban idézett német mondatok és a függelékanyagban található német nyelvű levelek szakszerű fordítását is elkészítette; Lipa Tímeának, aki a beszélgetőlapok anyagában talált gyorsírásos sorokat fejtette meg, illetve a korabeli gyorsírással kapcsolatos tudnivalókról is írt összefoglalót; Józan Ildikónak, aki a francia vonatkozású anyagok földolgozásában és szakszerű fordításában segített. Gulyás Gabriellának, a Szent János Kórház könyvtára munkatársának; Kapronczay Károlynak, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár igazgatójának és munkatársainak; Náray-Szabó Gábornak, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára főigazgatójának; Rabec Istvánnak, a Petőfi Irodalmi Múzeum Hangtára munkatársának és kollégáinak; Rozsondai Marianne-nak, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár Kézirattára osztályvezetőjének és munkatársainak; Varga Katalinnak, a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára osztályvezetőjének és munkatársainak. Szintén köszönettel tartozunk a közgyűjtemények vezetőinek és munkatársaiknak, akik a forráskiadás alapját adó kéziratos anyag tanulmányozását és közzétételét, valamint a szakirodalom föltérképezését lehetővé tették (betűrendben): E. Csorba Csillának, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának; Földesi Ferencnek, az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára osztályvezetőjének és munkatársainak; 24 25

11 Kronológia30 Dátum Esemény május 6. Megjelenik KD Esti Kornél című kötete júniusának eleje KD észrevesz két hiányzó foga helyén, a bal alsó ínyén egy szilvamag nagyságú bíborvörös és érzékeny foltot, s megmutatja fogorvosának. Az orvos betömi egy fogát, s kamillateás öblögetést ajánl. KD más orvosokat is fölkeres, s pokolkőégetést, meleg borogatást ajánlanak május 16 június 1. Megjelenik KD Valéry-fordítása, a Tengerparti temető a Nyugatban június 4., 11. Megjelenik KD Ének a semmiről címmel ismertté vált verse a Pesti Naplóban, majd rá egy hétre a (bácsmegyei) Naplóban, Kereplő, illetve A kereplő címen június 16. Megjelenik Babits kritikája az Esti Kornélról a Nyugatban június 25. KD megjelenteti a Pesti Naplóban az Esti Kornél éneke című versét júliusának közepe KD egészségi állapotára hivatkozva le- (12-e körüli napok) mondta a Dubrovnikban megrendezett PEN-kongresszuson való részvételt, Schöpflin Aladár és Radó Antal képviselte a magyar tagozatot helyette. 31 Tátraszéplakra utazik, ahol vizsgálatokat végeznek rajta az ottani szanatórium- 30 A Kronológia összeállításához a Bibliográfiában fölsorolt orvostörténeti szakirodalmat, illetve a hírlapi cikkeket, valamint kötetünk tanulmányait használtuk. Kosztolányi nevét KD-vel jelöljük. 31 Ezzel kapcsolatban lásd: Schöpflin Aladár: Írók népszövetsége. Jegyzetek a PENkongresszusról, Pesti Napló, 84. évf sz., jún. 4., 9. ban, s belgyógyászatilag mindent rendben találnak. Hazafelé menet ellátogat Nemeskosztolányba, ahol megnézi az ősei egykori rezidenciáját és a családi kriptát második fele KD egy fogorvos tanársegéd lakására jár, ahol egész alsó fogsorára aranyhidat tesznek a rágóterhelés elosztására. Fájdalomcsillapítókra szorul késő ősze KD fölkeresi Ádám Lajos professzort, a III. sz. Sebészeti Klinika igazgatóját, aki a beteg megnyugtatásán túl azt is említi, hogy nem ártana a gyanús területet kivágni késő ősze Két hét múlva egy fiatal szájsebész, sztomatológus tanár, Simon Béla műtétet ajánl. Konzíliumot tartanak, ahol Ádám professzor ellenezte a műtétet, s mindössze a dohányzás elhagyására biztatja KD-t. Simon Béla az aranyhidat leszerelte, de KD fájdalmai nem csökkentek október 26. Kosztolányiné fölfedezi, hogy férje morfinista. KD levelet ír Spiegel Gyula gyógyszerésznek, hogy ne szolgáltassa ki neki többé a szert. Egyes források szerint a levelet Kosztolányi Dezsőné írta októberének vége Megjelenik KD Bölcsőtől a koporsóig címet viselő kötete, melyben a Pesti Hírlapban korábban napvilágot látott tárcákat szerkesztette egybe tele KD elmegy Török Lajos professzorhoz, a kor egyik legtapasztaltabb bőrgyógyász tanárához, aki hámszaporulatot is 32 Kosztolányi Dezsőné közlése, Réz Pál és Szegedy-Maszák Mihály szóbeli visszaemlékezései alapján

12 fölfedez az ínyen. A Poliklinikán végzett vizsgálat eredményeként próbametszést ajánlanak karácsonya A Poliklinikán végzett vizsgálat egyértelműen bizonyítja a nyálkahártyarák egyik legrosszabb indulatú fajtáját, a fedődiagnózis azonban jóindulatú daganat, epulis lesz. Egy Budapesten tartózkodó bécsi tanár azonban azonnali állkapocseltávolítást javasolt, amit Kosztolányiné csak utólag hallott karácsonya KD-ék Ludaspusztán, KD öccsénél, ifj. Kosztolányi Árpádéknál töltik a karácsonyt, de szilveszterre már visszautaznak Budapestre január 6. Ádám Lajos professzor helyi érzéstelenítéssel kimetszi és elektrokauterrel kiégeti a kóros szövetet KD állkapcsáról, de a regionális nyirokmirigyekhez nem nyúl. KD január 22-i dátummal levelet ír Szabó Gáborné Weress Jolánnak a beavatkozásról, aki interjú formájában leközli azt a kolozsvári Ellenzékben januárja KD-ék francia barátaikhoz, Maxim Beaufort-ékhoz hivatalosak egy vízkeresztet ünneplő összejövetelre, de KD rosszulléte miatt le kell mondaniuk a vendégséget januárja KD-nek a műtétet követően fájdalmai vannak, s mentőkocsin szállítják vissza a Fasor Szanatóriumba április KD Kolozsvárra, Marosvásárhelyre és Nagyváradra utazik felolvasókörútra, de útközben újabb fájdalmak jelentkeznek. Czakó József megvizsgálja Marosvásárhelyen, s megállapítja, hogy KDnek szarkómája (rosszindulatú daganat) van, állkapcson és nyakon. Kolozsváron azonnali műtétet javasolnak, s Koleszár doktor megoperálja április 17. Egy következő műtétre is sor kerül. Ezúttal az érzéstelenítés nem hat annyira, KD-nek fájdalmai vannak a műtét közben. Csontot is égetnek, s részleges mandibula-rezekciót végeznek rajta. A műtétet követően két hétig szanató riumban fekszik. A városban szárnyra kap a hír: KD-nek rákja van június 22 [?] 26. Az orvosok javaslatára KD Stockholmba megy, a Rádiumhemmet intézetbe, rádiumbesugárzásra. Egy diakonisszaotthonban száll meg feleségével. Naponta másfél órán keresztül ötgrammos rádiumágyúval kap besugárzást. A stockholmi tanár közli Kosztolányinéval a diagnózist: carcinoma. Kiderül, hogy Budapesten hamis leletet mutattak nekik, s Kosztolányiné kéri az orvost, ne mondja meg férjének az igazat. Hazafelé menet megállnak Berlinben, ahol akkor van a Röhm-puccs. Prágában szintén meg szállnak. KD fájdalomcsillapítókkal dolgozik tovább áprilisának vége KD az akkori Jugoszláviába megy nyaralni, pihenni (Ragusa, Lovcsen, Cetinje, Cattaró, Leszna, Spalató, Susok). Cikksorozata megjelenik a Pesti Hírlapban, illetve határon túli napilapokban július augusztus KD fia, Ádám Bécsen keresztül Semmeringre utazik, miközben KD a feleségével Visegrádra. Itt, az újságíró-üdülőben 28 29

13 ismeri meg Radákovich Máriát, akibe beleszeret. Utolsó nap rosszul lesz, s hazaérkezését követően az Üllői úti Herzog-klinikára szállítják, tífusz gyanújával. A nyak bal oldalán található, áll alatti nyirokmirigyek szemmel láthatóan megnőttek az áttétek következtében. Az újabb áldiagnózis Pfeiffer-féle mirigykór lesz. Kórházi betegágyához bejár Füst Milán, aki KD és Radákovich Mária szerelmes levelezésében a közvetítő szerepét vállalja. KD a kórházból való távozás után visszamegy Visegrádra, egyedül. Ha zatértét követően gyakran jár orvosokhoz, miközben a nyaki daganat egyre növekszik szeptember 21 KD újabb besugárzásra Berlinen és Maloktóber 1. mőn keresztül ismét Stockholmba utazik, ahol Berven doktor kezeli. Öt rádiumkezelést kap októbere KD naponta jár orvosokhoz, s röntgenezni kezdik. Evés közben fuldoklási rohamok kapják el, nyelési nehézségei vannak. A Nyugat októberi számában megjelenik a Szeptemberi áhítat december Fölerősítés végett KD feleségével együtt két hétre Tátraszéplakra utazik, s Poprád-Felkára is ellátogatnak. Leveleket ír haza Radákovich Máriának. Hazafelé menet KD bereked, s rekedtsége nem múlik karácsonya KD egyedül utazik le Szabadkára, édesanyjához, illetve öccse családjához vízkeresztje KD orvoshoz megy, s az orvos újra Stockholmba küldi. Francia barátai ismét meghívják a szokásos vízkereszti babszemkirály- és királynéválasztásra február 4. KD-ék háztartási alkalmazottjuk, Balázsné Tamás Gizella (Gizi) esküvőjén vesznek részt, ahol KD már nem tud enni és inni, illetve nem tud rendesen beszélni sem február 5. KD-ék ismét Stockholmba utaznak, s kö - zel egy hónapig maradnak. Háromgrammos rádiumágyúval kap besugárzást, naponta egy órát. Ismét a diakonisszaotthonban laknak. A stockholmi orvos megmondja Kosztolányinénak, hogyha a mirigy észrevétele után azonnal mentek volna, még lehetett volna KD-n segíteni. KD nagyon rosszul van. Kosztolányinén kívül egy ott tanuló magyar ösztöndíjas, Lotz János vigyáz rá. Hazafelé menet átszállnak Malmőben, s megszállnak Berlinben, a Collegium Hungaricumban, ahol szintén rosszul lesz. Két magyar orvos segíti KD-t utazóképes állapotba hozni márciusának eleje Stockholmból való hazaérkezésüket kö vetően mentőkocsin előbb a budai, Városmajor utcai János Szanatóriumba szállítják KD-t, majd az Új Szent János Kórház B-pavilonjába márciusa Márai Sándor ajánlja KD-éknak a fiatal Manninger-tanítványt, Hauber László sebészorvost, aki a műtéti megoldások híve március 28. Hauber László első ízben műti meg KD-t, hogy megpróbálja eltávolítani a beteg nyirokmirigyeket

14 1936 áprilisa KD-t a szanatóriumból az Új Szent János Kórház B pavilonjának II. emeletére viszik. Megjelenik a Tengerszem. 77 történet címet viselő kötet, mely újabb Esti Kornél-novellákat is tartalmaz májusa KD-t újra megműtik, minek következtében elferdül az arca. Sebe nem gyógyul, mesterségesen kell táplálni. Több műtét, illetve vérátömlesztés következik. Hauber doktor a harmadik beavatkozásnál már nem talált daganatgyanús szövetet júniusa A francia író, Georges Duhamel aki a Szellemi Együttműködés kongresszusának vendégeként tartózkodott Budapesten meglátogatja KD-t a kórházban. Az eseményről, valamint KD lehetséges fölépüléséről a napilapok is hírt adnak júliusa KD-t hazaviszik Tábor utcai lakásába, s kö zel egy hónapot otthonában tartózkodik. A lábadozás kezdeti szakaszát kö vetően azonban jelentkeznek a sugárkezelés utóhatásai, s szövetleválások történnek. A szövetelhalások a csontra és a gégeporcra is kiterjednek. Arcának eltorzulása miatt plasztikai sebészeti műtétre is sor kerül augusztus 8. KD-nek sipoly támad a nyelőcsövében, s gégevizenyő lép fel. Az Új Szent János Kórházba szállítják, ahol az inspekciós orvos gégemetszést végez rajta, hogy megmentse a fulladástól. Hangját elveszíti, s innentől kezdve beszélgetőlapokon keresztül kommunikál környezetével. Újabb műtéteket és vérátömlesztéseket végeznek rajta, orrszondán keresztül, mesterségesen táplálják, folyamatosan csillapítószereket és morfinszármazékokat adnak neki, a folyadékveszteséget pedig Katzenstein-féle csepegőklizmával pótolják. Időközben gyomra is felmondja a szolgálatot. Hörghurutja gennyesedik, s gócos tüdőgyulladás lép fel, illetve krónikus szepszis (vérmérgezés) október 24. A végletesen legyengült KD-t megoperálják kilencedszerre is. Összesen tizenegy vérátömlesztést kapott, s kilenc műtétet végeztek rajta november 3. KD köhögési rohamot kap, minek kö- 11 óra 6 perc vetkeztében egy tüdőtályog megnyílik, s áttör a mellüregbe. KD életét veszti az Új Szent János Kórház fertőző sebészeti osztályán, a B-pavilon, II. emeletének 111-es szobájában. Utolsó napjaiban váratlanul jobban érezte magát, s fájdalmai sem voltak. A korabeli visszaemlékezések szerint utolsó szavait kezelőorvosához, Hauber Lászlóhoz intézte: Meglásd, én meghalok

15 Tanulmányok Gyenes György: Rádiumhemmet Kosztolányi Dezső stockholmi kezelésének története és dokumentumai [A tanulmányban hivatkozott dokumentumok fényképfelvételeit, átiratait és fordításait kötetünk Kosztolányi Dezső kezelésével, elhunytával és temetésével kapcsolatos dokumentumok című fejezetében közöljük A Szerk.] 34 Szállási Árpád: Kosztolányi, az orvosok és a betegsége, Orvosi Hetilap, 126. évf. 52. sz., dec. 29., Gyenes György: Adatok Babits Mihály betegségéhez, in Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára, szerk. Kelevéz Ágnes, Budapest: PIM NPI, 1983, Babits Mihály: Gondolatok az ólomgömb alatt, Pesti Napló, dec. 25., 1 3.; Kosztolányi Dezső betegségének orvosi-irodalomtörténeti vonatkozásairól Szállási Árpád az Orvosi Hetilapban számos adatot publikált már. 34 Magam, némi szerencsével és Jerzy Einhorn professzornak, a stockholmi Rádiumhemmet igazgatójának baráti segítségével, a költő sugárkezelésének eddig nem közölt részleteit gyűjtöttem össze és teszem közzé. Orvosi és irodalomtörténetünknek nagy szerencséje, hogy mind Babits Mihály, mind Kosztolányi Dezső összeköttetésbe került a Rádiumhemmettel. Elis Berven professzor, aki Babits kórtörténeti és szövettani metszeteit konzultálta, Kosztolányit három ízben kezelte Stockholmban. A háborúktól megkímélt Hemmetben mindkét költő anyaga megmaradt, így sikerült megtalálni Babits Mihály eredeti szövettani metszeteit, fényt derítve ily módon az évtizedeken át ismeretlen eredetű daganat mibenlétére. 35 Babits Mihálynak a rádiumkezelésről írott esszéje, jóllehet 1938-tól nem jelent meg, mégis, a Gondolatok az ólomgömb alatt ismert volt. 36 Sokkal kevésbé ismert, hogy Kosztolányi is megörökítette írásban a stockholmi rádiumkezeléseket, s szinte tudományos igényű tanulmányban ír a rádiumról, annak különböző sugárzásairól, de elsősorban a Rádiumhemmetről és Elis Berven professzorról, aki Kosztolányit több ízben kezelte. 37 Rádiumhemmet című írását szeptember 5-én keltezte, tehát akkor, amikor az 1934-es második rádiumkezelésre érkezett Stockholmba. Nem az én, sokkal inkább az irodalomtörténészek feladata összehasonlítani a két írást: Kosztolányi és Babits rádiumélményét. Kosztolányi szinte tudósi pontossággal írja le a rádium történetét, a Hemmet rádiumkészletét, a betegek kezelési és gondozási rendjének akkor egyedülálló formáját. Bervenről így ír: Nem sokáig kell őt keresnem. Alighogy belépek az alacsony kapun, egy fiatalosnak látszó, feketehajú, kékszemű 49 éves férfi jön elém és mosolyogva rázza kezem. Ujjain észreveszem a rádium fehér sebeit. 38 Kosztolányi megírja az akkor 24 éves, 1910-ben alapított Intézet statisztikai adatait a rádiumkezelés eredményeiről, kémiai, biológiai hatásairól, és közben egyetlen szóval, utalással sem említi, hogy nem látogatóként, vendégként, hanem betegként került oda. Betegként, aki ugyanúgy a rádiumtól várja gyógyulását, mint a többi sok ezer ember, a világ minden tájáról. Hogyan került Kosztolányi a Rádiumhemmetbe, és hogyan kezelték ott? Szállási írja, hogy június közepén állapota kielégítő, az orvosok egyöntetű tanácsára kiutaztak Stockholmba, az áttétek besugárzására. 39 Az utazást azonban levélváltás előzte meg Kosztolányi kötetben: Babits Mihály: Keresztülkasul az életemen, bev., utószó Török Sophie, Budapest: Nyugat, Hungária ny., [1939], ; újraközölve: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára, szerk. Kelevéz Ágnes, Budapest: PIM NPI, 1983.; Babits Mihály: Keresztül-kasul az életemen, s. a. r. Téglás János, Budapest: Tótfalusi Kis Miklós Műszaki Szakközépiskola kiadása, 1992, ; Babits Mihály: Tanulmányok, esszék, szöveggond. Jankovics József, Budapest: Kortárs, Kosztolányi Dezső: Rádiumhemmet, Pesti Hírlap, LVI. évf sz., szept. 5., 4.; kötetben: Kosztolányi Dezső: Elsüllyedt Európa. Kosztolányi Dezső hátrahagyott művei VII., s. a. r. Illyés Gyula, Budapest: Nyugat, 1943, ; újraközölve: Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv, s. a. r. Réz Pál, Budapest: Szépirodalmi, 1979, Kosztolányi Dezső, 1934, i. m.; kötetben: Kosztolányi Dezső, 1943, i. m., 262.; újraközlésben: Kosztolányi Dezső, 1979, i. m., Szállási Árpád, 1985, i. m.,

16 és Berven között. Kosztolányi május 31-i keltezésű kártyáján megköszöni Bervennek dr. Schiffer Ernőhöz, Kosztolányi kezelőorvosához írott levelét. Német nyelvű kártyáján Kosztolányi azt írja, hogy: Ich bin entschlossen, sobald wie möglich Ihr weltberühmtes Institut aufzusuchen. Es handelt sich für mich um das Leben. 40 A levél további részében szinte könyörgő hangon kéri Bervent, hogy a kezelési költségeket a legalacsonyabban állapítsa meg, mert, mint írja Kosztolányi: Ich bin ein Dichter der in der Sprache eines kleinen Volkes schreibt. Alle unsere Verhältnisse haben sich im Laufe der letzten. Jahre ausserordentlich verengt. 41 A rádiumkezelést Berven professzor június ig, majd ugyanezen év szeptember ig végzi. A Rádiumhemmet 5251/1934. számú Radiumjournalja a fizikai adatok mellett sémás ábrát is tartalmaz a besugárzott területről. A diagnózis: Cancer reg. sublingualis. 42 A rajzon látható, hogy a költő három mezőben kapta a besugárzást: a m. sternocleidomastoideus 43 előtti nyirokcsomóáttétre, a mandibula 44 vízszintes szárának megfelelően, feltehetően az előrement mandibularesectió 45 helyére és a mandibula submentalis részére. 46 A sugárkezelés rádiumágyúval ( Kanon ) történt, melynek rádiumtartalma 5000 mg rádiumelem volt, a kezelési idő 1½ óra ülésenként és a kiszolgáltatott dózis a besugárzási mezők sorrendjében 22500, illetve mg óra volt. A rádiumot 5 mm-es szűréssel sugározták be, 6 cm távolságból. Hazatérve Budapestre augusztus 29-én írja Kosztolányi Bervennek, hogy: Herr Dr. Schiffer teilt mir mit, dass Sie eine zweite Einstrahlung nötig halten. Ihr Wort ist mir ein Befehl. 47 Egyben pontos 40 Elszántam magam, hogy amint lehet, felkeresem az önök világhírű intézetét, hiszen az életem forog kockán. [A német nyelvű szövegrészeket László Erika fordította.] 41 Költő vagyok, aki egy kis nép nyelvén ír. Lehetőségeink az utóbbi évek során igencsak behatárolódtak. 42 A nyelv alatti terület rákos megbetegedése. 43 Fejbiccentő izom. 44 Állkapocs. 45 Az állkapocs egy részének vagy teljes egészének sebészi úton történő eltávolítása. 46 Állcsúcs alatti rész. 47 Schiffer doktor úr tájékoztatott róla, hogy ön fontosnak tartana egy második besugárzást is. Szava számomra parancs. terminust kér a sugárkezelés elkezdésére is. Már tudja, hogy a kezelésekre percnyi pontossággal vannak a betegek beosztva: A betegek, akik tőle várják egészségüket [ti. a rádiumtól Gy. Gy.], már hónapokkal előbb megkapják a maguk pontos időbeosztását, hajnali fél négytől ötig, vagy délután fél háromtól négyig, vagy éjféltől kettőig. 48 Berven szeptember 7-én válaszol Kosztolányinak és közli, hogy számára szeptember 24-én 3 óra 30 percre biztosítson helyet a kezelés megkezdésére. A Radiumjournal tanúsága szerint a kezelés szeptember ig tartott, hasonló fizikai feltételekkel, de kisebb dózisokkal, mint júniusban. Berven hat kezelést javasol levelében, de csak öt bejegyzést találunk a kezelési naplóban. Mint arról Berven szeptember 14-i levele tanúskodik, még Kosztolányi szállásáról is ő gondoskodik, bár ez alkalommal nem sikerül a már ismert szállóban helyet foglalnia betege részére. Szállási azt írja, hogy vízkeresztjén orvoshoz fordultak, február 5-én ismét Stockholmba mennek. 49 A Hemmetből kapott anyagban azonban van egy január 22-ről datált gégészeti lelet, melynek aláírója dr. Freystadt. Jóllehet a levélpapír nem visel feliratot, de a lelőhelyből és az aláíró, a vizsgálatot végző orvos nevéből úgy vélem, hogy ez a vizsgálat már Stockholmban történhetett. (Kosztolányi bécsi orvosát Emil Maiernek hívták, mint az J. Einhorn professzor leveléből kitűnik.) A harmadik besugárzási sorozat február ig tartott. A rajzok tanúsága szerint ekkor már sokkal nagyobb volt a nyaki áttét, túlterjedt a m. sternocleidomastoideuson, 50 sőt, az ellenoldalon is volt nyirokcsomóáttét, melyet besugároztak. A kezelés befejeztével Kosztolányi hazajött és az évszám nélküli, de minden bizonnyal március 22-én kelt levélben felesége, Kosztolányi Ilona értesíti férje állapotáról a költő bécsi orvosát. A levél szinte orvosi pontossággal számol be a besugárzott nyirokcsomók, a nyálkahártya, a bőr állapotáról, és kérdezi, mikor menjenek vizsgálatra Bécsbe. Érdekes, hogy a géppel írott levél aljára kézzel le van másolva, feltehetően a bécsi orvos részére, Berven helyettesének, dr. Ahlbomnak 48 Kosztolányi Dezső, 1934, i. m.; kötetben: Kosztolányi Dezső, 1943, i. m., 266.; újraközlésben: Kosztolányi Dezső, 1979, i. m., Szállási Árpád, 1985, i. m., Lásd 42-es jegyzet

17 Kosztolányi Ilonához írott levele, április 2-i keltezéssel. Ebben Berven betegségéről értesül Kosztolányiné, valamint arról, hogy április közepén lenne célszerű Bécsbe utazniuk ellenőrző vizsgálatra. Ezután megszakad a kapcsolat a Rádiumhemmettel, a költő állapota gyorsan rosszabbodik, és november 3-án meghal. Babits Mihály, aki társa volt a magyar költő és a halálos beteg sorsában, írta Kosztolányiról: Kevés író foglalkozik annyit betegekkel és orvosokkal, mint Ő. S mikor maga került szemtől szembe a Rémmel, megdöbbenve néztük rettenetes és hosszú küzdelmét, melyet szinte mindannyiunk nevében vívott meg. [ ] Utolsó versei, melyeknél őszintébbet és fájdalmasabbat sohasem alkotott, a magyar líra legnagyobb magaslataihoz érnek föl. A halálról szólnak az Ő haláláról s mindannyiunkéról hónappal később, február 10-én Babits is elindult Kosztolányiéhoz hasonló szenvedéseinek útján. Forrás: 52 Orvosi Hetilap, 127. évf. 48. sz., 1986, Újraközölve: Kosztolányi és Babits sugárkezelése. Szépirodalmi, életrajzi és egyéb emlékek, Magyar Tudomány, XLIII. köt. 11. sz., 1998/nov., Babits Mihály: Arcképek és tanulmányok, Budapest: Szépirodalmi, 1977, [Kötetünkben a tanulmány újraszerkesztett változatát közöljük A Szerk.] Arany Zsuzsanna: Kosztolányi Dezső ma délelőtt meghalt Sajtóvisszhang és befogadástörténet Kosztolányi köztudottan híres volt már a maga korában is. Újságírói és irodalmi munkássága egyaránt garantálta számára, hogy népszerűvé váljon. Nemcsak regényei, versei, műfordításai és esszéi jelentek meg kötetekben, szélesebb olvasóközönséget vonzva, nemcsak hétrőlhétre megjelenő tárcáival szólt hozzá a napi aktualitásokhoz, hanem komoly társadalmi-kulturális szerepet is vállalt például a PEN Club elnökeként, illetve külön felolvasókörutakon is részt vett, ahol személyesen találkozhatott közönségével. Szülővárosában, Szabadkán, valamint népszerűségének növekedésével a budapesti sajtóban is cikkeztek szerepléseiről. Nem csoda, ha betegsége is élénken foglalkoztatta a közvéleményt. A sajtó azonban részben visszafogott volt, s inkább csak találgatások keringtek a pesti kulturális élet szereplői közt betegségének alakulásáról. Az újságokban a szerző életében főként csak olyan cikkek láttak napvilágot, melyek pillanatnyi javulásáról adtak számot, s időről-időre cáfolni igyekeztek azt a hírt, hogy Kosztolányi halálos betegségben szenvedne. Kórházi beszélgetőlapjaiban azonban a következőket olvashatjuk: Hallom, hogy eltemettek a lapok. 53 A korabeli hírlapok 1936 augusztusában még csak Kosztolányi gyógyulásáról tudósítottak, majd októberben már rosszabb hírek is napvilágot láttak, 54 illetve november 4-étől a halálának és a temetésének a hírével, valamint a nekrológokkal volt tele a sajtó. Ugyanakkor közmegegyezés volt, hogy a beteg előtt eltitkolják állapotát, s teljes hírzárlatot rendeltek el, tudván, hogy Kosztolányi a kórházban is olvassa a lapokat: Mindenki tudta a városban, hogy a költő menthetetlen. A nyomtatott betű azonban óvatosan, tisztelve a szenvedést, nem írta meg a lesújtó 53 Lásd a forráskiadásban: Ms4620/140/ A Reggeli Újság munkatársa vasárnap este beszélt Hauber főorvossal, aki a következőket mondotta: Sajnos, Kosztolányi Dezső állapota rendkívül súlyos, de mi mindent elkövetünk, amit [!] csak az orvostudomány véges eszközeivel megtehető, hogy megakadályozzuk a katasztrófát. ([Szerző nélkül]: Aggasztóra fordult Kosztolányi állapota, Reggeli Újság, VIII. évf. 42. sz., okt. 19., 2.) 38 39

18 55 [Szerző nélkül]: Kosztolányi Dezső ma délelőtt meghalt. Az Est tudósítójától, Az Est, nov. 4., Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső, Budapest: Révai, 1938, Idézi: Marosi Ildikó: Jegyzetek a levelekhez, in Molter Károly Levelezése , s. a. r., jegyz., Budapest Kolozsvár: Argumentum Polis, 2006, 421. Ezúton mondok köszönetet Marosi Ildikónak azért, hogy fölhívta a figyelmemet erre az epizódra. tényt, Kosztolányi az utolsó napokig újságot olvasott és a költő minden szenvedélyével félt a haláltól. 55 Ahogy azt Kosztolányi Dezsőné életrajzi könyvéből is tudhatjuk, egyedül Stockholmban mondták volna meg neki, hogy nem epulis-ban szenved, hanem rákja van. A fe leség azonban megkérte a kezelőorvost, doktor Bervent, hogy ne árulja el a pontos diagnózist: Önöknél Bécsben és Budapesten nem mondják meg az orvosok az igazat. Mi itt mindig az igazat mondjuk hallom a tanár büszkélkedő szavát. A fogaim összeverődnek. Kirázott a hideg. Nem könyörgök, nem, ne mondja meg neki az igazat. Nem kételkedhettem a tanár szavában. Odahaza hamis leleteket mutattak nekünk. 56 Mindezzel némileg ellentétben áll Czakó József doktor visszaemlékezése, aki a következőket írja: Amikor 1934-ben Kosztolányi Dezső a szanatóriumban vendégem volt, kért, hogy megvizsgáljam. Megállapítottam, szarkómája van. Állkapcson és nyakon. Kolozsvárt megállt, mert azonnali műtétet javasoltam. Koleszár operálta Kolozsváron. Írt is utána nekem, valahogy ilyen formában:»neked köszönhetem azt a néhány évet, amit még élhetek.«a levél sajnos elveszett, s az évekből sem lett sok. 57 Kosztolányi tehát tudta, hogy rosszindulatú daganata van, a források jelentős hányada azonban nem számol be erről. Előfordulhat azonban az is, hogy állapota ingadozása miatt valóban lehettek olyan időszakok, mikor hitt fölgyógyulásában. Susan Sontag A betegség mint metafora címet viselő kötetében ír a halálos betegségek eltitkolásának jelenségéről, melyet a társadalomnak a betegséggel és a halállal kapcsolatos félelmi tüneteként aposztrofál: Annak idején mindennapos dolog volt, hogy a beteg elől, majd a halála után a gyermekei elől is eltitkolták a betegség valódi természetét. De az orvosok és a család tagjai azokkal sem beszéltek nyíltan, akik tudtak betegségükről. [ ] A rák eltitkolásának társadalmi szabályai még változatosabbak. Franciaországban és Olaszországban az orvos a diagnosztizált rákot a beteg családjával közli, és nem a beteggel; az orvos feltételezi, hogy az igazság különösen érett, intelligens betegektől eltekintve, mindenki számára elviselhetetlen lenne. [ ] Amerikában részben az orvosi műhibákat követő perektől való félelem miatt az orvos sokkal nyíltabban beszél a beteggel, de az ország legnagyobb rákkórháza olyan borítékban levelez az otthon kezelt beteggel, amelyen a feladó nincs feltüntetve, nehogy a család ily módon szerezzen tudomást a betegségről. 58 Kosztolányi halálát követően aztán számos cikk tudósított arról, hogy a nagybeteg költő nem ismerte a pontos diagnózist. Pár nappal később a korabeli megjelöléssel élve rák-pánik tört ki Budapesten, s a Társadalmunk című napilap az alábbiakról tudósított: A lapok megírták, hogy: hogyan kezdődött Kosztolányi Dezső tragikus betegsége, hogyan fejlődött ki a jelentéktelennek látszó nyálkahártyasérülésből a gyógyíthatatlan sebes torokrák. Leírták a kezelés módját, a betegség lefolyásának történetét, az operációk minden mozzanatát, tobzódtak az orvosi szakkifejezésekben, ismertették a rák rohamos terjedését és az olvasó követhette a mondatok során Kosztolányi szörnyű szenvedéseit az első fájdalomtól egészen az agóniáig. Ezek a riportok olyan döbbenetes rák-pánikot idéztek elő, amilyenre még sohasem volt példa Pesten. Emberek, akiknek valami közönséges foghússérülésük volt, egyik orvostól a másikig rohantak. 59 Kosztolányi kultusza már életében elkezdődött, s halálát követően teljesedett ki, egészen napjainkig húzódva. Az első leírások melyek főként napilapokban jelentek meg betegségéről és haláláról tudósítanak, szenzációhajhász bulvárnyelven. Orvosai közül leginkább Hauber Lászlót nevezik meg, akit Márai Sándor ajánlott az akkor már a stockholmi rádiumkezeléseken átesett, s végképp reményt vesztett Kosztolányi figyelmébe. A cikkek nem pusztán a betegség utolsó stádiumairól, hanem annak kezdetéről, illetve az 1933 nyarától november 3-áig terjedő időszak kálváriájáról is tudósítanak. A részletesség és a Kosztolányiné könyvével való egyezések miatt arra következtethetünk, hogy esetleg maga a feleség tájékoztathatta a sajtót az 58 Sontag, Susan: A betegség mint metafora, ford. Lugosi László, Budapest: Európa, 1983, Palásti László: Rák-pánik, Társadalmunk, VII. évf. 46. sz., nov. 13., 3. Ezzel kapcsolatban lásd még: (n. s.) [=Nádas Sándor]: Daganat, duzzanat, Pesti Futár, XXIX. évf. 22. sz., nov. 15.,

19 60 [Szerző nélkül]: Kosztolányi Dezső meghalt. Betegségének drámai története, Pesti Napló, 87. évf sz., nov. 4., Lásd a forráskiadásban: Ms4620/139/8. egyes epizódokról. Mindezt igazolja, hogy a stockholmi prognózisról is hírt adnak a lapok, melyről a kezelőorvoson kívül csakis a feleség tudhatott: Stockholmban megvizsgálták Kosztolányit és közölték feleségével: a költő állapotában olyan rosszabbodás állott be, hogy az állapota rendkívül súlyossá vált és el lehet készülni a legrosszabbra is. Kosztolányiné, a költő sokszor megénekelt Ilonája megdöbbenten értesült férje állapotáról és kérte az orvosokat, hogy továbbra is olyan kezelésben részesítsék Kosztolányit, mintha volna remény a meggyógyulására. Kosztolányi egyre több rádiumbesugárzást kapott és az állapota egyre rosszabbodott. Lelkiállapota teljesen felborult, egyre zaklatottabb lett és egyre többet beszélt a halálról. 60 A marosvásárhelyi diagnózist azonban nem említik sem a napilapok, sem Kosztolányiné könyvének fejezete. Az újságcikkek szerzői a retorika eszközeivel élve hatásvadász történetté alakították Kosztolányi betegségét. A szilvamag nagyságú piros folt felfedezésének leírásakor már előrevetítik a közelgő veszedelmet, a halálos kór elhatalmasodását. Egyes tagmondatok közcímekké emelésével még inkább krimiszerűvé varázsolják a történetet, s tudósítás helyett populáris szépírói munkaként olvashatjuk a szövegeket. A napilapbeli megjelenés azonban dokumentatív funkciót feltételez, emiatt fordulhatott elő, hogy a korabeli olvasóközönség elhitte az ott leírtakat, és sokan pánikba estek. A teljes igazságot Kosztolányi betegségének lefolyásáról nehéz kiderítenünk, hisz a rendelkezésünkre álló források egyfelől szintén torzíthatnak (Kosztolányiné könyve férjéről), másfelől hiányosak (Kosztolányi kórházi beszélgetőlapjai). Annyit mindenesetre rekonstruálhatunk, hogy a korabeli tudósítások nem feltétlen fedik a valóságot. A beszélgetőlapok sugallta képhez legközelebb Bollobás Béla visszaemlékezése áll, aki a közkórházi állapotokról, Kosztolányi félelmeiről és az orvosokkal való konfliktusairól is tudósít. A kéziratos anyagban többek közt a következőket olvashatjuk ezzel kapcsolatban: Rettenetes társaságban halok meg! / Ez a legnagyobb büntetésem! Buták, állatok, ökrök között elpusztulni, meg nem értve! 61 Bollobás pedig ekként tudósítja olvasóit Kosztolányi szenvedéseiről: Kollégám figyelmeztetett, hogy ha»az Öreg«a szobája előtt, a folyosón meghallja lépteinket, amint vacsorázni igyekszünk az orvosi étkezde felé, biztosan utánunk telefonáltat, és ott már vár a hír, hogy betegünk most kéri az injekciót. Leghelyesebb, ha hangos léptekkel haladunk el szobája előtt, s lábujjhegyen visszalopakodunk: a nővér ugyanis megkeres, így nem kell a távoli orvosi ebédlőből viszszasietni. A trükk bevált. Így»vertük át«az Öreget, aki szemmel láthatólag örül annak, hogy»bosszút állhat«rajtunk az orvosi tehetetlenségért. Mert ezért nyíltan haragudott ránk. Tüdőosztályokon sok vérvizsgálatot kellett végeznünk, és akarva nem akarva gyakran jártunk vérfoltos fehér köpenyben. Egy alkalommal ilyen öltözékben adtam be neki egy éjszakai gyógyszeradagot.»gyilkosok vagytok. Csak szívjátok a betegek vérét, de gyógyítani nem tudtok!«62 A betegség tüneteinek leírásán túl olyan problémák is foglalkoztatták az újságírókat, s föltehetően az olvasókat is, melyek inkább híres emberek halálakor kerülhetnek előtérbe. Mik voltak Kosztolányi utolsó szavai? Kik voltak jelen a kórteremben, mikor örökre lehunyta szemét? A lapok egymásnak ellentmondó történeteket mesélnek ezzel kapcsolatban, s némely leírás patetikus stílusából egyértelműen következtethetünk a legenda-alkotás jelenségére, azaz a szöveg nem a pontos tudósítás és információ-átadás szándékával íródott, hanem idealizálni kívánta Kosztolányi halálának körülményeit. A 8 Órai Újság például a következőket írta: Egészen az utolsó pillanatáig öntudatnál volt, csak halála előtt negyedórával vesztette el eszméletét és féltizenkettőkor állott be a halál. Az orvosok mindent megpróbáltak, éjjel-nappal felváltva, ágya mellett tartózkodtak, próbáltak injekciókkal segíteni, sajnos, nem sikerült. Az Új Szent János Kórház fertőző sebészeti osztályán ma délre, mintha megváltozott volna az élet. A máskor forgalmas folyosókon lábujjhegyen járnak az orvosok, ápolók, egy hangos szó nem hallatszik az egész épületben, mindenki gyászolja a halott költőt. Bent a halottasszobában nem tartózkodik más már, csak mint Kosztolányi fia és kezelőorvosa, dr. Hauber László és a költő ápolónője. Felesége Harmos Ilonka színésznő, aki maga is írónő és aki részt vett férje utolsó nagy művének megírásában, az utolsó pillana- 62 Bollobás Béla: A beteg Kosztolányi, Élet és Irodalom, XXIII. évf. 36. sz., szept. 8.,

20 tig férje ágya mellett volt és az ismerősöknek alig sikerült a teljesen összetört asszonyt a betegágytól elvinni. 63 Ezzel némileg ellentétben áll a Budapesti Hírlap összefoglalója: Meglátod, én meghalok mondotta Hauber főorvosnak és többé már nem is tudott beszélni. Fejbólintással jelezte, hogy fájdalmai nincsenek. Féltizenegy órakor agonizálni kezdett és tizenegy óra hat perckor megszűnt élni. Utolsó percéig eszméleténél volt. Halála percében is intett szemével, hogy megismer mindenkit 64 Az Est tudósítója már-már színpadi jelenetet rendez Kosztolányi halálának körülményeiből, s a többi sajtóterméktől eltérő információkkal is szolgál: Féltizenegy után elvesztette eszméletét. Most már csak percekről volt szó. Az Est munkatársa 11 órakor érkezett az Új Szent János Kórházba. A 111-es szoba előtt beszélt Hauber főorvossal, amikor kilépett a szobából az egyik orvos, félrehívta Hauber Dezsőt [!]. A főorvos arca elkomorodott, belépett a szobába, egy perc múlva kilépett: Kosztolányi Dezső meghalt mondotta. A haláltusa három perc alatt végzett a költővel. Kosztolányi felesége eszméletlenül esett össze, fia csendesen zokogott az ágynál. Az egyik apáca lefogta Kosztolányi szemét, összekulcsolta kezét. Az évekig tartó betegség által meggyötört, lesoványodott arc kisimult a halálban. Olyan, mintha békésen aludna. A fehér szoba csupa gyász. Az orvosok, akik már sok halált láttak, könnyeznek, az ápolónők sírnak. Magyar költő, egyike a legnagyobbaknak halt meg az Új Szent János Kórház 111-es szo bájában. 65 A Nemzeti Újság híradásában pedig az is megfigyelhető, hogyan válik vallási-ideológiai beállítottság áldozatává a híresség halálának összefoglalása: Csütörtökön délután temették Kosztolányi Dezsőt, a kiváló költőt a Kerepesi-úti temető halottasházából, a római katolikus egyház szertartása szerint. Kosztolányi Dezső teljes öntudattal halála előtt felvette az utolsó kenetet [Szerző nélkül]: Kosztolányi Dezső ma délelőtt meghalt. A 8 Órai Újság tudósítása, 8 Órai Újság, XXII. évf sz., nov. 4., [Szerző nélkül]: Kosztolányi Dezső meghalt, Budapesti Hírlap, LVI. évf sz., nov. 4., [Szerző nélkül]: Kosztolányi Dezső ma délelőtt meghalt. Az Est tudósítójától, Az Est, XXVII. évf sz., nov. 4., [Szerző nélkül]: Eltemették Kosztolányi Dezsőt, Nemzeti Újság, XVIII. évf sz., nov. 6., 4. Azt tudjuk, hogy Kosztolányit a római katolikus egyház szertartása szerint temették el, arról azonban, hogy mi jellemezte istenképét az utolsó időszakban, már kevés forrás áll rendelkezésünkre. Kórházi beszélgetőlapjaiban említi, hogy meggyónt: Meggyóntam / tam / Titok. 67 Szintén tudjuk, hogy a Radákovich-szerelem idején templomba is elment az asszonnyal. Ahogyan Mária visszaemlékezik minderre: Én akkor nagyon vallásos voltam. Elmentem mindig-mindig, Ernával. A német kisasszony. Japival [Papp Oszkár, Radákovich Mária fia] minden vasárnap elmentünk. Messze volt a templom, nem Visegrádon, hanem Visegrádon kívül volt. Visegrád előtt még. És mentünk templomba, és akkor elkísért bennünket a templomba. És állt mellettünk. Beültem a padba, és ő mellettem állt, és nekem olyan furcsa volt, hogy közben elővette noteszát, és írt valamit bele. 68 Az istenhit megjelenését vélik sokan fölfedezni a Hajnali részegség soraiban is, amit akkor írt, amikor már tudott betegségéről. De már gyermekkori naplóiban is vallásos élményekről olvashatunk. Az 1900-as év eseményeinek lejegyzését például így kezdi: Tehát Isten segítségével fel! 69 Ugyanebben az évben, november 15-én szintén Istenhez fohászkodik, nem nélkülözve az önkritikát sem: Oh, végtelen istenem! szentséges atyám! Eléd borulok, oh végtelen Isten, eléd borulok, én háládatlan féreg, kicsinységem teljes tudatában s íme leteszem végtelenséged előtt a fegyvert, az álbölcsészetet, mellyel ellened harcoltam, s mellyel magamat sebesítém meg. Te vagy, te örökké és bizonyosan vagy atyám, szentséges istenem! Mily hitvány féreg, mily eltaposni való az ember. A végtelen Istent akkor hívja, mikor már senkije sincs, mikor mindenkiben csalatkozik, mikor mindenki elhagyja, akkor fut az Istenhez! 70 Talán nem véletlen, hogy a Hajnali részegség a halálos ágyánál is kísérti. Szintén Bollobás Bélától tudhatjuk a következőket: Ezekben a hetekben nem kis szorongással bőrgyógyászati szigorlatra készültem. A professzornál nehéz volt vizsgázni. Erről panaszkodtam Neki, megemlítve, hogy a szigorlótól elvárják a latin diagnózis francia változatát 67 Lásd a forráskiadásban: Ms4620/141/ PIM Hangtára K Kosztolányi Dezső: Napló , in Levelek Naplók, szerk. Réz Pál, Budapest: Osiris, 1996, Kosztolányi, 1996, i. m.,