Holly Hill. Luxusnyalánkság

Átírás

1 Holly Hill Luxusnyalánkság

2 A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE Írói álnevem Holly Hill, és a következő oldalak többnyire igazak, habár a barátaim szerint hajlamos vagyok a dolgokat elbagatellizálni csakúgy, mint túlzásokba esni. Egy neuropszichológus egyszer azt mondta nekem, hogy alulfejlett hipotalamuszom van, ami többek közt azt jelenti, hogy gyengén reagálok a kockázatra. Más szóval: gyakran sokkal jobban kellene félnem. Higgyék el nekem, ezáltal elég bizarr dolgokra képes az ember. Álneveket használtam és más részleteket is megváltoztattam, hogy megóvjam a könyvben említett emberek személyazonosságát. Kérem, tartsák tiszteletben ezen személyek magánéletét mindannyian cipeljük az ő vétkeik súlyát így vagy úgy.

3 ELSŐ FEJEZET Egy John volt az, aki bevezetett a Dick néven futó pasikkal folytatott életembe. Johnnal Jason buliján találkoztam. Jason egy jól menő kis befektetési cégnél dolgozott. Elképesztően jól menőnél, az igazat meg vallva. Jason jövedelme látszólag újra és újra megduplázódott, amit mi, többiek leplezetlen irigységgel figyeltünk. Azóta ismerem Jasont, hogy együtt jártunk a Newcastle Egyetemre, én pszichológia, ő meg mérnök szakon. Reggelente gyakran találtunk Jasonre eszméletlenül elterülve a társalgónk padlóján, egy üres Jack Daniel's-es üveg nyakát szorongatva. Ez már önmagában is nagy teljesítmény volt, ugyanis Jason jóval magasabb volt száznyolc van centinél, a parányi társalgónk meg valószínűleg nem lehetett több öt négyzetméternél. Jason leginkább a mesés bulijairól volt híres, és ez alól az az éjszaka sem volt kivétel az emberek szanaszét hevertek a század eleji házban a részegség különféle mámoros stációiban. Én a nagy hálóban nyúltam el egy rakás emberrel Jason extra méretű vízágyán. (Jasonnek mindig vízágyai voltak, mert úgy tartotta, hogy az újsütetű partnere mozgását észre sem fogja venni ágyak szentségtörőek, és az egyháznak be kéne tiltania őket. Ő ébren szerette a partnereit.) Szexhancúrról szó sem volt, csupán három vagy négy olyan emberről velem együtt, akiknek az italtól megeredt a nyelvük, marihuánát szívtak és a világ problémáit egyetlen beszélgetés alatt oldották meg. Elégedettséggel töltött el a közreműködésem, ámbár csöppet aggasztott, hogy talán túlzottan leegyszerűsítettem a mondandómat az engedj válaszommal, mielőtt kisétáltam a szobából, épp, mikor John belépett a bejárati ajtón. Olyan volt az egész, mint azok az elkoptatott klisék. Összetalálkozott a tekintetünk, és én azonnal vonzódni kezdtem hozzá, anélkül, hogy bármi mást láttam volna. A szeme áthatóan kék volt, és mögötte egy egész csomó dolog zajlott. Bárki mondta is, hogy a szem a lélek tükre, az alighanem valami papoló prédikátor lehetett. Hisz lássuk be: a szem az agy tükre, pont, ahogyan azt a természet eltervezte. Természetesen sor került a bemutatkozásra, és lenyűgözve tudtam meg, hogy a kék szemű férfi Jason főnöke. Állítólag nagyon gazdag és nagy hatalmú férfi, aki nemcsak Jason befektetési cégének egyik pénzügyi támogatója volt, de az a számítógépes géniusz is, aki megírta a befektetéseket oly sikeressé tévő programot. Jason szavaival élve a férfi, aki oly csontig hatóan meredt rám, egy őrült géniusz. Aznap éjjel elmerültem abban a szempárban. Olyan voltam, mint egy nyúl, aki mozdulni sem tud a fényszóró sugarában. És ennek nem csak az a szempár volt az oka. Az agya is. Jó lenne, ha le tudnám írni, mit viselt John, vagy hogy mit mondott nekem. De csak azokat a kék szemeket tudom felidézni, és azt, hogy ő is vonzódott hozzám. Igazság szerint olyan nyilvánvaló volt a vonzalmunk, hogy Jason egy ponton félrehúzott és közölte velem, hogy John házas.

4 Házas! A kedvem nagyot zuhant. John tiltólistás, egy érinthetetlen. Nem voltam házasságtörő. Még csak véletlenül sem akartam egy nős férfi meg a felesége közé állni. Talán gyerekkoruk óta szeretik egymást, és azon párok közé tartoznak, akik azóta is mindenhová kézen fogva járnak. Talán még gyerekeik is voltak. De nem tudtam visszafogni magam. Meglehet, hogy ez az egyetlen esélyem, hogy megismerjek egy kék szemű, milliomos géniuszt. A buli egyike volt azoknak az egész éjszakán át tartóknak, amiket csak olyanok tudnak végigcsinálni, akiknek magas a tűréshatáruk a kicsapongás terén. A barátaim meg én abban hiszünk, hogy a mértéktartást mértéktartással kell művelni. Más szóval, alkalmanként hatalmasakat tivornyáztunk. Mindenesetre néhányunk még mindig ereje teljében volt reggel hat körül, amikor az utolsó vendégek is kezdtek hazaszállingózni, így meghívtam Johnt, Jasont és Susant magamhoz, hogy megnézzük a lakásom nyújtotta lélegzetelállító napfelkeltét. Susan egy volt az igen kevés sydneyi barátnőim közül, és az egyetlen általam ismert igazi biszexuális. Gyakorlatilag a szó szoros értelmében váltogatta a férfiakat és a nőket, akik mind végtelenül különleges alakok voltak, és imádattal borultak a földre, amit Susan lába érintett. Azt hiszem, legtöbbünk imádattal nézett Susanre messze jobb klinikai pszichológus volt annál, mint amilyenné én valaha is válni reméltem, és eszméletlen dögös volt hosszú, lenyűgöző lábaival és a mosolyával, ami egy szociopata szívét is ellágyítaná (mint ahogy gyakran el is lágyította). Bár nem velünk járt egyetemre, de hosszú évek óta egy másik barátunk partnere volt, és mostanra Susannel már gyakrabban találkoztam, mint az eredeti baráttal. Mindig árulónak érzem magam, amikor ilyesmi történik. Az én háztömböm Darlinghurst legközepén állt, egy jól ismert szórakozónegyedben Sydney központi üzleti negyede és a vörös lámpás negyed között. Az utcákat kávéházak, éttermek, kocsmák és éjszakai klubok szegélyezték, és ezek mind támolygásnyi távolságra voltak a lakásomtól. Miután a taxi kitett bennünket, mind bemasíroztunk a liftbe, aztán felmentünk egészen a tizenhetedik emeletig, majd be a lakásomba, egy apró stúdiólakásba, északkeletre néző síküveg ablakokkal. Nagyjából fél éve volt ez az otthonom és menedékem, azóta, hogy visszaköltöztem Sydneybe a szülővárosomból, Port Stephensből. Öt évvel korábban már éltem Sydneyben, de a gyász elkergetett, amikor a barátaim fele meghalt AIDS-ben. Most visszatértem, és pótoltam a kihagyott időt. Készítettem egy italt mindenkinek, Jason pedig körbeadott egy füves cigit. Előállhatnék most a beszélgetésünk felidézett változatával, de leginkább baromságokból állna. Bődületes baromságokból. Mindannyian eléggé be voltunk már állva. Senki nem mond okosságokat, miután huszonnégy órája fenn van. John mellettem ült a kanapén, és testem mindazon részeit simogatta, amikhez illedelmesen hozzá tudott férni a vegyes társaságban. Lévén meglehetősen intellektuális társaság, továbbra is a világ problémáit igyekeztünk megoldani, habár gyanítom, a megoldásaink sóhajnyit gyakorlatlanok voltak. Ha például minden létező vallást betiltanának, és helyette mindenki a bolygót kezdené vallásos áhítattal imádni, ahogyan Susan javasolta, hát biztosra veszem, abból istentelen nagy gondok lennének. Elnézést a szójátékért.

5 Amikor John elkezdte a hátamat masszírozni, én pedig nagylelkűen felajánlottam, hogy leveszem az ingemet a jobb hozzáférés kedvéért, Susan és Jason gyorsan távozni akartak. Ne, ne! kiáltottam szinte sikítva, hisz azt akartam, maradjanak, mert féltem, hogy John is menne velük, pedig még meg sem találta a tetoválást a gerincem alján. Kérlek, maradjatok, élvezem a beszélgetést. Susanre villantottam a Nyomatékos Pillantásom (tudják, mire gondolok egyfajta tágra nyílt szemű grimasz ez, miközben képtelen szavakat formálunk a szánkkal és reméljük, hogy a másik ember nem látja őket). Szerencsémre Susan kellőképp hozzá volt szokva a nonverbális grimaszok értelmezéséhez, és sietve vissza is ült, ráébredvén, hogy mindent eldöntő pillanatok ezek nekem és Kékszemnek. Meglehet, nem emlékszem sok mindenre mindabból, amit a mi kis csoportunk aznap reggel mondott, ám a masszázsra annál inkább. Nemcsak hogy úgy tűnt, a végtelenségig tart, de John mintegy kényszerítve érezte magát, hogy folytassa, szinte mintha a masszírozás iránti vágya valami önkéntelen izomrángás vagy kényszeresen rögeszmés mozdulatsor lenne. Két kör kávé, tizenöt gramm fű, és csaknem egy teljes üveg vodka múltán készen álltam arra, hogy Jason és Susan távozzanak. Mostanra John mindenestül felfedezte a tetoválást a hátamon, és még oda is súgta nekem, hogy mindig is szeretett volna szeretkezni egy tetovált lánnyal, de eddig soha nem nyílt alkalma rá. Türtőztettem magam, és nem közöltem vele, hogy én pedig még soha nem feküdtem le nős férfival, és hogy egészen mostanáig ez büszkeséggel töltött el. Ezúttal az oké, most már mehettek pillantásomat lövelltem Susanre, és eszem a kis szívét, ő meg Jason kisurrantak az ajtón, mielőtt még Johnban egyáltalán felmerülhetett volna, hogy kivegye görcsbe rándult ujjait a jeges vízzel teli tálból, ahova én merítettem őket. De nem ugrottunk egymás karjaiba, ahogyan az összes regényben és filmben szokott történni: ehelyett feltérképeztük egymás elméjét. Azelőtt sosem találkoztam hamisítatlan géniusszal, ám hamar rájöttem, hogy a jó beszélőke mindenkor kenterbe veri a géniuszt. Míg John a beszélgetés minőségi részét hozta, addig én a mennyiséget szállítottam, emígyen biztosítva néhány társalgási ékkövet, pusztán a létrehozott szavak számán át (szobában gépelő majom elmélet), melyeket a Johnban meglévő géniusz előzékenyen megjegyzett, míg a többit félredobta. Ezen a ponton valószínűleg meg kell említenem, hogy igen nagy tehetségem van abban, amit én csak társalgási blöffölés-nek hívok. Valószínűleg abból fakad mindez, hogy egyszerre vagyok pszichológus és író ha ez a két hivatás nem ad az embernek jó beszélőkét, hát rossz szakmát választott. Azt hiszem, ezek magyarázatot adnak a katarzis iránti igényemre is, meg arra a késztetésemre, hogy elmondjak mindent a világnak veszélyes tulajdonságok ezek az emberi pszichét feltérképező kalandor kezében! Emellett szörnyű a rövid távú memóriám, így az évek során egy kis füzetbe írtam le különféle pszichológiai és irodalmi meglátásaimat. Újdonsült géniusz barátomnak nem feltétlenül kellett megtudnia, hogy a termelési sebességem átlagosan csupán évi egynéhány meglátás volt.

6 Szeretem feljegyezni a gondolataimat mondtam neki, és előkaptam a jegyzetfüzetet. Ezek a legfrissebb észrevételeim. Így aztán legalább harminc, változó mértékben éles elméjű elmélkedést fel tudtam mutatni. Olyan világmegváltó reflexiók voltak köztük, mint Látnak minket a halottak, amikor szexelünk?, ami legalább annyira volt eredeti, mint egy ebéd a McDonald's-ban, viszont erősen foglalkoztatott, miután apám meghalt. Hasonlóképp, a tömeg magányossága is az akkor érzett gyászom tünete volt. Néhány a munkámmal volt kapcsolatos: A téveszme csupán egy megizmosodott gondolat. Ez utóbbi láthatóan rendkívüli hatással volt Johnra. Külön-külön nem tűntek túl jelentőségtelinek, de' együtt felolvasva őket valahogy sikerült meggyőznöm ezt a nős, kék szemű géniuszt, hogy valamelyest tűrhető IQ-val és filozofikus természettel rendelkezem. Ami Johnt illeti, azt mondta, úgy hiszi, hogy a világ, és benne mindenki, kifejezhető egy halom számmal, és ezáltal szinte minden előre látható lesz, feltéve, hogy elegendően nagy minta áll a rendelkezésünkre. Mint kiderült, az általa megírt számítógépes program is ezen az elméleten nyugodott, márpedig ez volt a világ egyik legsikeresebb befektetési szoftverprogramja. Megrökönyödésemre, gazdagsága dacára John azt is elmondta, mennyire boldogtalan az élete, és hogy számára milyen unalmas és nem kielégítő hely a világ. Elárulta nekem, hogy tíz nappal azután, hogy elvette, rájött, hogy nem szereti a feleségét, a gyermekei születése pedig csak rontott a dolgokon. Teljességgel felfoghatatlan volt a számomra, hogy egy kétgyerekes zilliomos egyáltalán hogyan unatkozhat és élhet ki nem elégítő életet, és ettől csak még jobban a bűvkörébe kerültem. Jó benyomást akartam kelteni, ezért szóba hoztam a legutóbb olvasott sci-fi könyvemet, és vázlatosan kifejtettem neki, szerintem milyen logikus feltételezés a féregjáratokat felhasználva utazni térben is időben. (Hála az égnek a sci-fi könyvekért mindig számíthat rájuk az ember, ha némi izgalmat szeretne csempészni a beszélgetésbe!) Amikor erre ő a kvantumfizikáról kezdett beszélni, sikerült a megfelelő helyeken bólogatnom, habár gyakorlatilag az első pár mondata után elvesztettem a fonalat. Amikor megkérdezte, hogy megcsókolhat-e, elég ésszerűnek tűnt, hogy igenlően feleljek, ennél fogva így is tettem. Gyanítom, hogy megkönnyebbülten fogadta a szünetet a társalgási blöffölésemben, habár könnyen lehet, hogy szegény fickó egyszerűen csak kanos volt. Azt hiszem, arra is ki kell térnem, hogy meglehetős szerencsémre átkozottul vonzónak találnak az emberek. Nem tudom biztosan, hogyan alakultak így a dolgok. Az iskolában én voltam az a magas, sápadt, esetlen lány, aki mindig petrezselymet árult, és a férfi nemet még csak meg sem érinthettem tizenhat éves koromig, amikor is a szerencse úgy hozta, hogy épp úgy pörgettem az üveget, hogy az egy olyan srácra mutatott, akinek szintén nagy fém vasúti sínek futottak a fogsorán. Aztán valahogy, valamiképp, amikor az összes fiú magasabbra nőtt, én pedig többé nem próbáltam alacsonyabbnak látszani, a körteformájú, púpos tiniből jól kinéző lányka kerekedett. A szalmaszínűre szőkített hajam (ühüm, a házi szer- a suli mosdóiban festettük) puha és aranybarna lett, a hízásra való hajlamomról pedig kiderült, hogy csupán a suli utáni túlzott nassolás az oka. Ennél is meglepőbb módon, légiessé és magabiztossá vált a mozgásom, a gerincem görbületének pedig nyoma sem maradt! Az a csók volt életem egyik legerotikusabb élménye. Mélyen az őrülten kék géniusz-szemébe néztem, és ajkaimmal felfedezőútra indultam az ajkain. Itt kell megjegyeznem, hogy nagy,

7 duzzadt Angelina Jolie ajkaim vannak, és ehhez mérten nagy szám. Képzelhetik, milyen gyakran keveredem bajba mind a szám, mind az ajkaim miatt. Valószínűleg ez a megfelelő hely arra is, hogy kifejtsem, az egy csók és más semmi híve vagyok. A bölcselet ekként hangzik: az ember ad egy szenvedélyes csókot, aztán lelép. Minden jókislány eljátszotta már ezt. Először is, mennyivel jobb, ha szűzkurvának tartják az embert, mintha kurvának. Plusz, ez még semmit nem jelent ez pusztán az interakció egy újabb módja egy vonzó ajakpárral. Továbbá arra is kiváló, hogy meglepjünk valakit. Az egyik percben még mély diskurzusba merülnek velünk, a következőben meg lecsúsztatjuk a nyelvünket a torkán. (Vagy fordítva.) Csakhogy a csók Johnnal olyan jó volt, hogy azonnal előtérbe helyezte az egy csók és más semmi alapvető hibáját: némelykor nehéz ha nem lehetetlen lelépni a szenvedélyes csók után. Jelen helyzetben én nem készültem sehová. Mint ahogyan John sem. Legalábbis egy darabig biztosan nem. Szeretném azt mondani, hogy ezek után életem egyik legintenzívebb és legszenvedélyesebb szexével töltött reggele következett, de a valóság az, hogy mindketten túlságosan kialvatlanok voltunk, és John az idő legnagyobb részében a bűntudat okozta ernyedt állapotban leledzett. Na persze nem jeleztem felé, hogy péniszének petyhüdtségét én a házasságának tudom be; inkább bevetettem a teljes blöfftudományomat, és valahogyan sikerült meggyőznöm Johnt, hogy ő a világ legszexibb pasija. És ez igazán nagy szó, mert valójában az én kék szemű hercegem messze nem volt tízpontos férfiú. John nagyon zömök és nagyon alacsony volt, némileg olyan, mint egy kocka. Sápadt bőrét melanomákra gyanúsan emlékeztető anyajegyek pettyezték, finom szálú vörös haját rövidre vágva viselte, így próbálta elrejteni idő előtti kopaszságát, és nagy, vastag, fekete keretes szemüvegét még a Prada sem volt képes vonzóvá tenni. Hogy eltűnődtem-e, hogy valaki, aki meg tud engedni magának egy Prada szemüveget, miért választ nagy, vastag, fekete szemüvegkeretet? Nem! Ne feledjék, én voltam a petrezselymet áruló, kikosarazott lány. Itt volt előttem egy valódi, hús-vér, boldogtalan gazdag ember, élő bizonyítékként, hogy Richie Rich nem csupán egy képregényfigura. Így aztán ott helyben eldöntöttem, hogy bebizonyítom Johnnak: a világ egy izgalommal teli, gyönyörű, csillogó hullámvasutazás, neki pedig Istennő-adta kötelessége, hogy átkozottul kiélvezze azt. Végső soron a pénz nem a fákon terem. Legalábbis én azt hittem. Senkit nem akarok untatni az érzelgős részletekkel. A helyzet az, hogy én egészen komolyan azt gondoltam, szerelemmel van dolgom. Életemben először egyetlen dolgot se akartam megváltoztatni a férfin, akiért odavoltam. A szememben ő volt a legcsodásabb férfi, akivel valaha találkoztam. De elég őszinte vagyok beismerni, hogy életemben először olyan férfival volt dolgom, aki felajánlotta, hogy varázspálcáját meglengetve valósággá tesz bármit, amit csak kívánok. Emlékszem, egyszer elsétáltunk egy sor exkluzív bolt kirakata előtt, és John felajánlotta, hogy megvesz nekem bármit, amit csak szeretnék. Azt mondta, hogy ami nekem 5 dollár, az neki körülbelül 500 dollár. Rendkívüli dolog volt hallania ezt egy olyan embernek, aki addig nem szerezte meg az első Levi's farmerjét, amíg saját maga ki nem tudta fizetni. Végül egy 350 dolláros bugyit meg egy

8 hozzáillő melltartót választottam. És még csak nem is ez volt a boltban a legdrágább garnitúra. John azt akarta, hogy kettőt válasszak. Ehelyett inkább elmeséltem neki, hogy egyszer hogyan kínáltam fel ugyanezt a lehetőséget a hároméves unokahúgomnak, és hogy milyen rettentő megkönnyebbülés volt, amikor egy 2 dolláros buborékfújót választott. Különös egy slamasztikában találja magát az ember, amikor bármit választhat egy boltból. Igyekszik pillantást sem vetni az árcédulákra. Reméli, hogy nem a legdrágább holmit választja ki. Eltűnődik, hogy vajon mi járhat az eladók fejében. Összerezzen, amikor a kísérője valami ennyire szexisét fizet ki a nevében. Igazán különös érzés volt. Egész életemben mindig is én vettem meg magamnak a dolgaimat: a ruhákat, a sminket, a fehérneműt. Most meg itt ez a nős férfi, aki a legintimebb ruhadarabokat fizeti ki nekem a hitelkártyájával. Méghozzá fekete Amexszel, nem akármivel. Nem is tudtam, hogy a platinán túl létezik még bármi. Életünk bizonyos pontjain átlépünk olyan határvonalakat, amiket aztán nem lehet át nem lépetté tenni. A sportban ezt, azt hiszem, hátsó pályának hívják: az élmények vitathatatlan mércéi ezek, melyeken túl a továbbhaladás lehetetlen. Egyszer régen elfogadtam a bármit az ékszerboltból ajánlatot az egyik legjobb barátomtól, de az nagyon más volt, mint a bármit a fehérneműboltból ajánlat egy nős férfitól. Túlléptem egy határon, és hirtelen szexi volt, hogy ez a férfi drága ajándékokat vásárolgat nekem, és hogy mellette kitartott nőnek érzem magam. Elképesztően, ki-hitte-volna módon szexinek tűnt. És ez még csak a kezdet volt. A rend kedvéért szeretném megjegyezni, hogy én egyetlen dolgot sem kértem tőle. A mai napig nem tudom elképzelni, hogy valami szörnyen drága dolgot kérjek, sőt mi több, követeljek, ahogyan állítólag néhány ember megteszi. De nem is kellett ilyesmit csinálnom. John felmérte az életemet, látta, mire van szükségem, és hirtelen lett egy mesés fényképezőgépem, egy nagy teljesítményű távcsövem, egy felbikázott számítógépem, egy high-tech DVD-lejátszóm (amin azóta se tudom beállítani az időt vagy a felvételt), és több vakító ékszerem, mint amit egy hip-hop találkozón látna az ember. Mámorító napok voltak ezek egy javarészt egyszerű lány számára, aki oly frissiben tért vissza a tengerparti kisvárosi életből. Amikor John nem volt velem, végigsétáltam az Oxford Streeten, és arcomon szexi mosoly ült, amit hatalmasra növekedett önértékelésem generált. (Talán a rémesen felduzzasztott pontosabb leírás lenne, de ezt akkor még nem tudtam.) Rendkívül hízelgett, hogy egy olyan férfi, mint John, azt mondja nekem, szeret. Hihetetlen módon büszkévé tett. És fel is izgatott. Amikor elmentem szórakozni a barátaimmal, őrületeseket flörtöltem minden szerencsétlen fickóval, aki hozzávetőlegesen heterónak tűnt, és képes volt végigtáncolni egy vagy két dalt a táncparketten. A felingerelt jótét lelkek aztán a hajnali órákban kosarat kaptak, hogy aztán később John húzzon hasznot felgyülemlett vágyaimból. O volt a számomra az egyetlen férfi: senki más nem ért még csak a közelébe sem. így történt, hogy amikor John azzal a javaslattal állt elő, hogy hagyjak fel a pszichológusi munkámmal, és térjek át a Szerető Terv -re, hogy jobban elérhető legyek a számára, egy percig sem haboztam. Valójában ujjongtam! Akkoriban a Javító-Nevelő Szolgálat Részlegén dolgoztam, és az ügyfeleim közé tartozott számos nemi erőszakot elkövető, egy betörő, meg egy pedofíliás nyomozás egyik koronatanúja. A pszichológiai tanácsadás révén jobbá váltak az esélyeik a feltételes szabadlábra helyezésre. Gyakorlatilag éreztem, ahogy elkerekedik a szemük, amikor felhívtam őket, és igyekeztem vidám lenni.

9 Annyira jó volt ténylegesen segíteni Johnnak. Lecsillapítani háborgó sérelmeit, amikor hazajött, vagy a megfelelő dolgokat kimondani, amikor a feleségéről vagy a munkájáról akart méltatlankodni. Feltöltöttem a hűtőt olyan ételekkel, amiket John imádott, és elkezdtem ínyenc kávékat vásárolni. Elvittem őt kalandokra és táncos bulikba, és olyan emberekkel találkozott, akikkel különben sosem került volna kapcsolatba. És ő mindezenközben hálás volt, és azt mondogatta, nem is hiszi, hogy összetalálkozott egy ilyen emberrel, mint én. Hogy valójában én vagyok a tökéletes nő. Hogy feltétel nélkül szeret. Az, hogy egy olyan férfi., mint John szájából hallhattam azokat a szavakat és még ennél is többet, a boldogság olyan magasságaiba repített, aminek létezéséről nem is tudtam. Egyszerűen olyan jó érzés volt, hogy kis szerénységem a nagy Johnnak segíthet. Stresszesen, boldogtalanul, sőt néha öngyilkos hangulatban lépett be a lakásomba. Amikor aztán kilépett, pihent volt, boldog, és arcán mosoly játszott. Napjában tucatnyi sms-t küldtünk egymásnak, és ő tréfásan úgy írta le a családjával töltött időt, mint kiképzőtábort, ahhoz az időhöz képest, amit velem töltött. Megtanítottam neki, hogyan szeresse újra az életet. Hogyan lássa meg a szépséget a világban. Hogyan értékelje a csodálatos gyerekeit. Olyan nagyszerű szintű támogatást nyújtottam neki, hogy akkoriban bárkinek vidáman azt mondtam volna, hogy John tartozik nekem, és egyáltalán nem éreztem úgy, hogy az adósa lennék. Megdolgoztam az eltartásomért. Azt mondogattam magamnak és bárkinek, aki meghallgatott, hogy álmaim férfija egy zavaros szakításon megy épp át, és hamarosan minden reggel mellettem ébred majd. Úgy hittem, hogy tökéletes mostohaanyja leszek majd a gyerekeinek, hogy együtt vitorlázunk majd jachtokon és egzotikus helyeken fogunk élni. Elképzeltem magamat a karján mesés partikon, Versace-ba öltözve, és olyan frizurával, melynek elkészítője csupán keresztnévvel bírt. Alkalmanként hónapokig is vakációznánk Európában, és én apró kis ajándékokat hagynék a padok alatt, ahol majd a csavargók megtalálhatják. Végre lenne időm regényeket írni és megvalósítani életre szóló álmomat: sikeres író lenne belőlem. De ami a legfontosabb, egy nagyon gazdag, nagyon nagy hatalmú férfit tennék boldoggá. Én kis szerénységem. Nekem sikerülne az, amire a dollármilliók képtelenek voltak. Ez adta az igazi mámort. Nem az ajándékok; nem az, hogy a lábaim előtt hevert az egész világ; és az sem, hogy úgy tudtam bemenni egy boltba, hogy bármit megvehettem. Hanem az, hogy Port Stephens városka egyik leánykája többet ért ennek a férfinak, mint a világ minden pénze. Kezdtem úgy gondolni rá, mint életem egyetlen igaz szerelmére. Énekeltem a zuhany alatt és a ház körül. Ötdolláros bankókat nyomtam a kéregetők kezébe. Mosolyogva és magamban nevetve sétáltam végig az utcán és az emberek visszamosolyogtak!, és azonosultam a dalok szövegével. John idegesítő' szokásai a szememben szeretetre méltóak voltak. Életemet adtam volna a gyerekeiért, habár még nem is találkoztam velük. Feltártam a szívemet és örömmel kínáltam oda Johnnak a lelkemet. Még egy regénybe is belekezdtem néhány rettenthetetlen kis öreg nénikékről, aminek megírásáról mindig is álmodoztam. Csaknem egy évtizede tervezgettem már, és addigra pusztán annyi maradt már csak, hogy papírra vessem az egészet. Nem haladt olyan gördülékenyen, mint hittem volna, de az egész életem ott volt a befejezésre. Nem siettem sehová. A Hetedik Mennyország annyi minden mással kecsegtetett. A gond azzal, amikor az ember ilyen magasan jár a fellegekben az, hogy szörnyen nagyot zuhanhat.

10 Amikor másodjára találkoztam Johnnal, az első mondata ez volt: Nem fogom elhagyni a feleségem. Fél évvel később különváltak, és John magában már elkezdte felosztani a 20 millió dolláros vagyonát. De amikor a felesége azzal fenyegette meg, hogy megöli magát és a gyerekeket, ha nem tér vissza hozzá, John átutalt a bankszámlámra 4000 dollárt, és én soha többé nem beszéltem vele és nem láttam viszont. Mindez ráadásul karácsonykor, a rohadt életbe! Utolsó találkozásunkkor John egy halom ajándékot kapott tőlem, amit nem is igazán engedhettem volna meg magamnak, én meg tőle mirigylázat. Két hétig nyomtam lázasan az ágyat, és nem értettem, miért nem hív vissza. Január 10-én aztán végre hallottam róla. ben. Öt rideg mondat állt benne, amiket minden bizonnyal előbb jóváhagyott a felesége. Azt írta, hogy visszatért Charlene-hez a gyerekek kedvéért, és hogy a nő egyik feltétele az volt, hogy John soha többet nem beszél vagy lép velem érintkezésbe semmilyen módon. Postán visszaküldte néhány holmimat, de még csak egy kísérőkártyát se mellékelt. Amennyit sírtam, csoda, hogy nem száradtam ki. El se hagytam az ágyam három hosszú héten át. Emlékszem, azt zokogtam Susan-nek, hogy drága ajándékokat bárkitől kaphatok, de Johnt senki nem tudja megadni nekem. Végül meggyőztem Susant, hogy hívja fel Johnt, miután teljes erővel sújtott le rám a szorongásos roham. Ekkor értesültem Charlene ultimátumáról. Micsoda banya! A barátaim nem értették a dolgot. Úgy gondolták, hálásnak kéne lennem, és felhívták a figyelmem az ajándékokra, amiket kaptam. A reakciójuk felbőszített. Johnt tartottam életem egyetlen igaz szerelmének. A pénznek mindehhez semmi köze nem volt. Ilyesformán aztán az örömmámor szédítő magasából a valamelyest öngyilkos depresszió mélységeibe zuhantam. Ezen felül munkanélküli voltam, és közel álltam a lakásom elvesztéséhez. Csak a lakáshitelem és a lakbérem egyedül 1300 dollár volt két hétre. A Port Stephensben lévő lakásomat kiadtam egy egyedülálló anya ismerősömnek, aki nemrég szakított a barátjával, és akire nehéz idők jártak. John bátorító szavai hatására nagylelkűen felajánlottam neki egy egyéves haszonbérletet heti hitvány 150 dollár ellenében. A lakáshitel-törlesztésem ennek csaknem a duplája volt, de John azt mondta, majd ő támogat. Most, miután két hetet töltöttem betegen az ágyban, újabb hármat meg sírdogálva, 300 dollárom maradt a bankban, és másfél hetem volt arra, hogy találjak legalább még ezret. A társadalombiztosítás teljes 400 dollárt fizetett két hétre. Így aztán azt tettem, amit a nélkülözés idején mindenki: elkezdtem a barátaim otthonába járni enni.

11 MÁSODIK FEJEZET Pszichológus vagy: végezz magadon értékelést! mondta Kev, miután elege lett a sirámaim hallgatásából a munkanélküli létem és a közelgő pénzügyi krachom kapcsán. Milyen jártasságaid vannak? Miben vagy a legjobb? Hol akarsz dolgozni? Hogyan akarsz dolgozni? Kev szintén egyetemi barát volt. Ugyanabban az épületben lakott, amelyikben Jason oly sok időt töltött a társalgó padlóján. Egyik oka annak, hogy ilyen jól egymásra találtunk, az volt, hogy mind érettebb korú diákok voltunk. Én addigra már pár évet lehúztam gyakornok újságíróként, Kev pedig labortechnikusként dolgozott. Azóta kiemelkedő tudós lett a Molekuláris Biológia Intézetben, és jó úton haladt afelé, hogy gyógymódot találjon a szívbetegségre. A miénk azon barátságok egyike volt, amelyben a világon bármit mondhattunk a másiknak, és mégis meg tudtunk maradni barátoknak. Tudtunk minden sötét titokról, hisz a legtöbbet végigasszisztáltuk. Mindig azt mondtam, hogy ha Kev feldarabolna valakit millió kis cafatra és aztán megmikrózná, hát én fognám a kezét a bíróságon. Felsóhajtottam és megpróbáltam listába szedni, miben vagyok a legjobb. Baromi jó pszichológus vagyok, ha az emberek esélyt adnak a szakmámnak. Remélhetőleg értelmes vagyok, még ha nagyon ködös is. Jól el tudom szórakoztatni az embereket. Szeretek főzni. Szeretem kényeztetni az embereket, elérni, hogy jól érezzék magukat a bőrükben. Elég jó vagyok a depresszió kezelésében, legalábbis az ügyfeleim ezt mondják. De jó lenne, ha itthonról dolgozhatnék. Szeretném, ha lehetőségem lenne megírni a regényemet. Regényeimet, többes számban. Ami a külcsínt illeti, 22 nemtőm ezen a téren elég mázlis vagyok, azt hiszem. Egyelőre ennyi. Mi van még? Szeretnék utazni. Szeretem a keresetem legnagyobb részét ruhákra meg szépségre költeni. Háhh. Ez elég érdekes. Szeretek a meleg barátaimmal lenni anélkül, hogy a pasim ragaszkodjon hozzá, hogy ő is velem tartson. Szeretek Elhallgattam és Kevre néztem. - És még? nógatott. Mit akarsz az élettől? - Nem tudom mondtam zsémbesen. Újra felsóhajtottam. Szeretem a férfiakat. Egy férfit. Egyetlen férfit. Határozottan egypasis lány vagyok a szex jobb úgy. Valaki olyannal, mint John. Szerelem kizárva! Egyelőre legalábbis. Legyen elég pénz a játszadozásra. Legyen szex. Tánc. Kalandok. Szórakozás. Jó karban akarom tartani magam. Segíteni akarok az embereknek a problémáikban. Pilates. Írás. Vagy ezt már mondtam? Valószínűleg a szexet is említettem már. Nemtőm azt hiszem, ennyi. Kev buzgón körmölte különféle válaszaimat. Egy percig bámulta az irományát, majd hatalmas vigyor terült el az arcán. Hátradőlt a székében és újra rám nézett, még mindig széles mosollyal, és már kezdtem azon tűnődni, jó dolog volt-e elszívnia azt az utolsó slukkot. Mi van? kérdeztem. Elegem volt a játszadozásból. Egyszerűen tudni akartam, mi olyan égbekiáltóan nyilvánvaló, hogy az immár húsz éve legjobb barátom úgy vigyorog, mint a fakutya. Kev csak tovább nevetgélt. Elég idegesítő volt.

12 - Mi az? ismételtem, ezúttal élesebb hangon. - Biztos vagy benne, hogy akarod hallani? kérdezte. Lehet, hogy nem vagy elég nyílt gondolkodású. A franc essen Kevbe! Túlságosan is jól ismert. Ráharaptam a csalira. Hát nem szörnyű? Amikor az ember a saját elvei csapdájába esik! Nyílt gondolkodású? fröcsögtem. Hát persze, hogy nyílt gondolkodású vagyok! Lehet, hogy vidékről jöttem, de már több mint húsz éve lógok veletek. Teljességgel nyílt a gondolkodásom, köszönöm szépen. A veletek alatt a meleg férfiakat értettem. Kev meleg volt, csakúgy, mint a városi barátaim nagy része. Voltak hetero barátaim is, de ők leginkább Port Stephensben éltek a tinédzser gyerekeikkel meg a válási papírokkal. Az volt az elméletem, hogy biztonságos vagyok a melegeknek, és ők is biztonságosak nekem: ez a veszélytelen flörtölgetés és az extravagáns viselkedés tökéletes receptje. És végső soron Darlinghurstben éltem. Talán sóhajnyi köze ennek is volt a dologhoz. Kevre vicsorogtam. Jól van, jól van mondta még mindig vigyorogva. Nem fog túlzottan tetszeni, de azért elmondom. Nagy levegőt vett és rám nézett. - Miért nem leszel escort lány? Szerezhetnél magadnak egy pasit, aki kitart valami gazdag, nős pacákot. Gyönyörű vagy, művelt és remek társaság. Gyönyörű ruháid vannak. Bárhol megállód a helyed. Gyanítom, jó vagy az ágyban is bár ebben tévedhetek- de mindegy is, mert valószínűleg végigblöffölheted a dolgot. Érvényes az útleveled. Jól tájékozott vagy. Jó csaj vagy! Egy pasi borsos árat fizet majd azért a kiváltságért, hogy veled lehessen, különösen, hogy nemrég törték össze a szíved, és egy darabig nem valószínű, hogy újra szerelmes leszel. A már összetört szíven nem lehet sebet ejteni. Szereted a szexet. Ha találnál egy másik pasit, mindezt ingyen adnád. És ráadásul hazudnod kéne, mert nem tudnád elmondani neki, hogy a szerelemre semmi esély. - Már miért nem? tudakoltam. Szerezhetnék magamnak egy hancúr-havert. Nektek mind van. Nekem miért ne lehetne? Kev szomorúan nézett rám. Holly, te tényleg azt hiszed, hogy az a fajta ember vagy, aki nem igényli a vacsorákat, az odabújást és a kényeztetést? Odavagy ezekért! A hancúr-haverok csak a szexre vannak. Neked pasi kell, érzelmi bonyodalmak nélkül. Az én szótáramban ezt viszonynak hívják. Meredten néztem Kevre. Lehetett ez a fura viccei egyike; néha nehéz volt eldönteni, komolyan beszél-e vagy sem. De Kev nem nevetett. Viszony. Kitartott nő. Ízlelgettem a számban a szavakat. Annyira erkölcstelennek hangzottak. Annyira ellenállhatatlanul merésznek. Az ilyesmiről a gimiben sugdolóznak és a játszótereken vihognak. Annak idején mindannyian viccelődtünk, hogy keresünk magunknak egy pasit, aki majd kitart minket, de soha senki nem vitte végig a dolgot, és keresett magának

13 egyet. Az izgalom furcsa hullámban futott végig rajtam, ahogy azokra gondoltam, akik a korábban John által betöltött pozícióra jelentkeznek. Csaknem olyan lenne az egész, mint egy bosszú: kicserélhetném őt egy jobb modellre, és mégse fenyegetném a házasság intézményét. Egy John, aki biztonságos. Éreztem, ahogy leomlik egy fal. Azt hiszem, némileg az erkölcshöz volt köze. - Kitartott nőnek lenni is csak egy munka mondta Kev. Időnként talán nem akarnál találkozni a pasival, és mégis kénytelen lennél. Vonzalomnak persze lennie kellene, de neked ez könnyen megy megkaphatsz bárkit, akit akarsz. Miért ne keresnéd meg ezzel a kenyered? De kellenék én bárkinek is eléggé ahhoz, hogy fizessen értem? kérdeztem. Nagyon nem ugyanaz vágyakozni valaki után és pénzügyileg támogatni őt. - Azt gondolod? Hát a házasság nem éppen erről szól? Ez talán még jobb is a házasságnál, mert ebben megvan minden előny, de probléma nincs egy sem. Felnevetett. Valószínűleg átkozottul őszintébb is a dolog mondta, és a hamutálban lévő füves cigi maradékáért nyúlt, és meggyújtotta. Az ember nem tudhatja, mennyire felvilágosult gondolkozású, amíg a felvilágosult gondolkodását próbára nem teszi. Ez volt az én próbatételem. Szexuális szolgáltatás pénz ellenében. Azt a mindenségit! A legjobb barátom azt javasolja, legyek prostituált! Kev mondtam, azon a különlegesen óvatos hangon, amit akkor használtunk, amikor egyikünk Annyira Tévedett. Neked Elhallgattam. A feleség dolgot leszámítva ami hatalmas dolog volt-, semmi rossz nem jutott eszembe az ötlettel kapcsolatban. Csupán egy kliensre korlátozódik az eseteim száma. Illett a képességeimhez, a pénzügyi gondjaimhoz, a férfigondjaimhoz, a szexgondjaimhoz és az írói törekvéseimhez. Édes Istennőm, annyira logikus és tökéletes volt az egész! De nekem jó kislánynak illenék lennem kötekedtem. Anyám azt mondaná, ez helytelen; emlékeztetne a feleségekre, az biztos. Ő maga is végigélte ezt Apuval. Apám rárepült bármire, ami mozgott. Anyám ezt csak mentális bántalmazásnak hívta. Évek teltek bele, mire újra bízni tudott a férfiakban. De én lehetnék másmilyen, gondoltam. Végezhetném az egészet úgy, mint egy szolgálatot. Segíthetnék a férfiaknak segíteni a feleségüknek. Akár még segíthetnék is megmenteni a házasságokat, ahelyett, hogy tönkretenném őket. A hátam közepére kívántam egy újabb Johnt. Aztán Anyu kiselőadást tartana nekem a szexipar erkölcséről, és azt mondaná, hogy ezzel csak erőtlenné teszem magam folytattam hangosan. Igaza van. Lehetetlenség. Nem árulhatom magam pénzért. Diplomás vagyok. Az elmúlt tizenhét évben heti negyven órákat dolgoztam. Fenn kell tartanom a hírnevemet. És még lakáshitelem is van. Ennél már nem is lehet az ember tisztességesebb. Ki van zárva! Bocs, Kev, de ezúttal nagyon mellé lőttél. A nyomaték kedvéért metsző tekintetet vetettem rá. Kev csak vigyorgott. Őrültség. Helytelen. Nem tudom megtenni motyogtam, mintha magamat próbálnám

14 meggyőzni. Sajnálom, Holly, de olyasmi felett ítélkezel, amit ki sem próbáltál. Mindig azt mondod, hogy nyitott vagy az új élményekre, de azt hiszem, ezt csak egy igazán liberális gondolkozású ember tudná megtenni. Neked soha nem lenne hozzá merszed. Fondorlatosan felvonta a szemöldökét. Kivettem a kezéből a füves cigit, és mélyet szívtam belőle. Piros zászlót lengetett egy bika előtt a hülye kihívásával. Kev meg én egy napon majd lekörözzük egymást furfangosság tekintetében és spontán elégünk majd egy-egy bárszéken egy vidéki bowling-klubban, egy-egy pohár mentalikőrt szürcsölgetve. Eszembe jutott az az alkalom, amikor az egész bagázst kirángattam a házból, hogy éljenezzenek Kevnek, miközben ő a hátsó kertben hányt. Minél nagyobb sugárban okádott, annál hangosabb volt az éljenzés. A barátok megteszik ezt a másikért. A mi barátaink legalábbis igen. De annyira helytelen! Kev egyszerűen csak vállat vont. Az a helyzet, hogy tudtam, hogy szűk látókörű vagyok, és a francba is, utáltam ezt. Nemcsak hogy utáltam a szűklátókörűséget, de elég ostoba voltam ahhoz, hogy hallótávolságon belül mindenkinek el is mondtam, mennyire utálom. Hangosan. Afene a nagy számat. Gondolatban emlékeztetőt írtam, hogy a jövőben tartsam meg magamnak a véleményemet mindenről, ami kicsit is ellentmondásos. Istennőm, nem tudom, mi lesz, ha valaha bárkinek is eszébe jut, mit mondtam egyszer a törpékről. Az agyam a döbbenet állapotában leledzett, mert mélyen legbelül tudtam, hogy amit Kev mondott, igaz volt. Egy ilyen munka tényleg tökéletes lenne. Gondok inkább a megbélyegzéssel voltak. De hát végtére is pszichológus vagyok. Elvileg az a feladatom, hogy megtanítsam az embereket megbirkózni a megbélyegzéssel. Ha jómagam nem tudnék ezzel szembenézni, akkor képmutató lennék. Nagy, mély levegőt vettem és Kevre bámultam. - Azt tenni, amiben a legjobb vagyok- elmélkedtem hangosan. Egy sor tulajdonság. Válogatási kritériumok. Nem elítélően gondolkozni. Keresni keddig 1000 dollárt, hogy kifizessem a lakáshitelt. Egy másik John. Ezúttal őszintébben. Egyszer már kivettem részem a Szerető Tervből miért ne tenném meg másodszorra? Meg kell mondjam neked, Kev, lehetséges a dolog. Ha igazán előítéletmentes akarok lenni, akkor talán ez a tökéletes megoldás. - Kérlek, mondd, hogy csak viccelsz! mondta Kev, és tágra nyílt szemmel meredt rám. Kezdtem érezni az ébredező izgalmat. Talán lehetséges volt a dolog. Gonosz arccal vigyorogtam Kevre. Meg fogod tenni, igaz? kérdezte, és figyelmesen nézett. Én csak vicceltem. Ja, persze mondtam. De a viccek nem olyan tréfásak, ha az igazságon nyugszanak. Nagyon jó javaslatot tettél, Kev. És ha megteszem, úgy fogok rád emlékezni, mint az első stricimre. Aki a legjobb barátom. Köszönet ezért. Akarod a bevételek húsz százalékát?

15 Kevben még annyi jó érzés sem volt, hogy elszörnyedt képet vágjon. Helyette sátáni kacajt hallatott. Valaki állítson meg bennünket, gondoltam. Ezt nehéz lesz visszafizetni. Az ugratások és kihívások minden évvel egyre elvetemültebbek lettek. Talán a végén tényleg együtt halunk majd meg. Épp elég gyakran viccelődtünk ezzel. De ha fognám magam, és megtenném, ha kitartott nővé válnék, és jó lennék benne, akkor Kevnek le kell nyelnie az ugratását. Hirtelen szükségét éreztem, hogy valahol máshol legyek. Ahol az agyam nyugodtan zakatolhat vadul, és nem emészti fel a Kev elleni terv forralása. Furcsamód új ruganyosság volt a lépteimben, ahogy lesétáltam a lépcsőn. Végre állt előttem egy lehetőség. Talán nem valami remek lehetőség, de jobb helyzetben voltam, mint tegnap. A világ szebb helynek tűnt. Mire visszaértem Darlinghurstbe, a fejemben már kidolgoztam, mi állna a hirdetésben: Vonzó, diplomás, intelligens, jól öltözött 35 éves nő keres gáláns úriembert. Darlinghurstben lakom, egy tizenhetedik emeleti, légkondicionált, kikötői panorámás lakásban. A házhoz nagyon diszkrét és biztonságos föld alatti vendégparkoló is tartozik, de van egy megbízható autóm, és kész vagyok a környező kerületekbe is kiutazni. Kizárólagosságra törekszem, így (elméletileg) a nap 24 órájában a rendelkezésedre állok majd. Egyedülálló vagyok, gyerekeim nincsenek. A legtöbb barátom meleg. Nagyszerű szakács vagyok, és ínyenc fogásokat is el tudok készíteni, ha úgy kívánod. Örömmel töltöm fel a hűtőt a kedvenc ételeiddel és italaiddal nincs is annál jobb, mint elkényeztetni valakit és a gondolatát lesve valóra váltani az álmait. Szakképzett pszichológusként remek hallgatóság vagyok, és nagyon élvezem a tartalmas beszélgetéseket. A társasági életet is kedvelem és kimondottan reprezentatív megjelenésű, okos és elbűvölő társaság vagyok szinte minden helyzetben. IMÁDOM a szexet, és nem sok minden van, amit ne élveznék. Ezenfelül csodásan masszírozok! Mindezekért cserébe bőkezű heti zsebpénzt kérek. A számítógépem elé vetettem magam, amint hazaértem, és szó szerint türelmetlenül óbégattam, mivel egy teljes percébe telt a gépnek, hogy felmelegedjen. Aztán beírtam a Google-ba a Gáláns Úriember kerestetik szavakat. A 117 állítólagos ausztrál találatból csak egyetlen egy helyi weboldal foglalkozott a Gáláns Úriemberek alkalmazásával. A neve Perszóna volt, és úgy tűnt, hogy javarészt ingyenes apróhirdetésekből áll, melyek nagy része a társkereső rovatba illett. Már volt öt hirdetés, amiben Gáláns Úriembert kerestek, mindegyikben férfi keresett férfit. Nem kattintottam rájuk. Még csak végig se néztem az oldalt. Őszintén szólva, nem is akartam. Talán azért, mert nem akartam látni, miféle emberré tervezek válni. Vagy talán féltem megismerni a versenytársaimat. De valószínűleg azért volt, mert nem akartam túl sokat agyalni arról, amit csináltam. Ehelyett követtem a varázsló útmutatóját, hogy elhelyezzem a saját hirdetésem, és szitkozódtam, amikor túl lassan haladtak a dolgok, vagy amikor félreütöttem valamit. Rám telepedett a sürgősség szörnyű érzése. Gyorsabban nem is gépelhettem volna a szavakat. Mindent felölelő szükségét éreztem a hipotetikus hirdetésem megírásának, arra az esetre, ha hipotetikusan fel akarnám adni, és végig akarnám vinni ezt az őrült, hipotetikus dolgot. Öt percembe telt begépelni a hirdetést, és egy órámba, míg átolvastam. Legalább tízszer újraolvastam hangosan. Kivettem belőle a meleg barátaimról szóló részt, mert amúgy sem akartam, hogy a pasim kivegye a részét a társasági életemből, és feltettem egy fotót, ami egy álarcosbálon készült néhány hónappal korábban. Egy igazán gyönyörű álarc volt rajtam, amire

16 egy helyi velencei boltban bukkantam. Csupa aranycikornya és díszítés, ami mögött felismerhetetlenül szexin mutatok. Felismerhetetlenül szexin. Ezen elmerengtem. Nem csoda, hogy az internet ekkora népszerűségnek örvend: tökéletes eszköz a névtelen szexre. Vagy hazugságokra. A koromat harmincöt évesként adtam meg. Valójában harminckilenc voltam, de igazság szerint fiatalabbnak látszottam. Így végső soron őszintébbet hazudtam a valóságnál, hát nem? A szarkazmust félretéve, a szívem csak úgy kalapált. Azt fontolgattam, hogy belépek a szexiparba, hogy átlépem a tiltott küszöböt. Azt mondtam magamnak, hogy utólag visszanézve egy hiba csupán jó lecke. Aztán nagy levegőt vettem, és feladtam a hirdetésem. Visszatértem a kezdőlapra és végigfuttattam egy keresést a saját adataimra. Ühüm. Meg is voltam. A fényképem hatalmas volt. Tudhattam volna, hogy sokkal nagyobb lesz, mint a szöveges rész. Milyen szégyenes, ahogy Effie mondaná. Még párszor végigolvastam a hirdetést, majd újabb keresést indítottam, ezúttal csak végigfutva a magánhirdetések közt, hogy lássam, mi van ott. Nem volt egyetlen olyan hirdetés se, mint az enyém. A férfiakat kereső férfiakéi csak néhány sorosak voltak, szexi fotók meg aztán végképp nem voltak. Hoppá. Csináltam egy általános keresést a Yahoo-n néhány kulcsszóval. Harminchat találattal később a lista alján voltam, és a hirdetésemnek nyoma sem volt. Valahol megkönnyebbültem. Talán a böngészőkbe nem került be. Mielőtt kijelentkeztem volna, megnéztem a postaládám. Te jó ég, máris kaptam egy választ] Egy bizonyos Kígyófiú -tól, és a tárgy fejlécben az állt, Gáláns Úriember. A rohadt mindenit! Azt tettem, amit minden értelmes ember tesz stresszes helyzetben. Megfutamodtam. Kikapcsoltam a számítógépemet, a dunyha alá bújtam és úgy reszkettem, mintha éppenséggel nem a nyár közepe lett volna. Ám az igazán aggasztó mindebben az volt, hogy a reszketés egyáltalán nem volt rossz érzés. Az izgalomtól reszkettem. Elvesztettem a fejem. Mégis mit műveltem? Kiárusítom a feminizmust. A prostitúció is a vesszőparipáim közé tartozott? Már nem is emlékeztem. Még a Nő vagyok dalszövegét is kívülről fújtam. A feministák a prostitúció mellett voltak, vagy ellene? Erre sem emlékeztem. Azt gondoltam, támogatnak mindent, ami erőssé teszi a nőket. Ami erőssé teszi a nőket. Szóval ez lenne ez a furcsa érzés az erő érzése! Elég bizarr. Ki hitte volna, hogy az ilyesmi erővel töltheti el az embert? De én voltam a munkaadó. En voltam az, aki a felvételt intézi. Vagyis én voltam a főnök. Én választottam ki őket, ós akár ki is rúghattam őket, gondoltam. Én választom meg a páromat, ő pedig fizetni fog a kiváltságért. Mi rossz van ebben? Mély, szexi nyögés tört fel belőlem. Hihetetlenül felizgultam. Hűha. Ennek nem kéne megtörténnie, nem? Az ismeretlen válaszra gondoltam, ami a beérkezett leveleim között várakozott, és ettől pokolian felizgultam. Nem értettem, mitől reagálok így! Nekem kéne leizgatnom a férfiakat, nem pedig fordítva. Dögösebbnek és szexisebbnek éreztem magam, mint azelőtt valaha. John soha nem keltett bennem ilyen érzéseket, pedig belé szerelmes voltam. A pornó soha az életemben nem izgatott fel! És mégis itt voltam, Port Stephens

17 városka leánya, és felizgultam, mert eladásra kínáltam fel magam gazdag férfiaknak. Fenébe a Keserű, torz és beteg vagyok kitűzővel, amit a gimiben hordtam. Meg azzal, amelyiken az állt, hogy Mi vagyunk azok, akiktől a szüleink óva intenek bennünket. (Anyu, becsületére váljon, odaadóan visszatette őket a köpenyemre minden egyes alkalommal, hogy kimosta vagy kivasalta azt, és jó egy év eltelt, mielőtt rozsdásodni kezdtek volna, és nyomot hagytak az egyenruhámon.) Talán valamiképp előre eldöntöttem a sorsom azokkal a kitűzőkkel. Talán végre életem igazi ösvényére léptem. Talán ezért voltam későn érő szexuálisan ha tizennyolc évesen lettem volna ilyen, bezártak volna! Úgyhogy felhagytam az aggódással, és azt tettem, amit minden potenciálisan rosszlány tesz a stresszes helyzetben. Maszturbáltam. Érdekes módon, aznap éjjel édesdeden aludtam. Büszke voltam magamra: nemcsak hogy szembenéztem felvilágosultságom korlátaival és átszakítottam azokat, de találtam egy logikus megoldást szorult helyzetemre. Annyira lefoglalt, hogy ne ítélkezzem más emberek felett, hogy kis híján elfelejtkeztem arról, hogy magam felett se ítélkezzem.

18 HARMADIK FEJEZET Másnap reggelre hosszú listában álltak a válaszok a hirdetésemre. Mit csináltak ezek a férfiak? A fél éjszakát a számítógép előtt töltötték, miközben a feleségükhöz bújva kellett volna aludniuk? Sok válasz éjjel kettőkor érkezett, vagy még annál is később! Az alvászavar talán elterjedtebb volt, mint hittem. A monitorra meredtem, meg az izgalmat nélkülöző felhasználónevekkel teli levelesládámra. Egyetlen Baltaforgató Dühöngő sem volt köztük. A tárgyhoz írottaktól rándultam össze igazán: Leszek a Gáláns Úriembered Férfi mindenfélére Pokolian kanos Alkalmi munka Nagy levegőt vettem és az elsőre kattintottam. Egyszer. Működésbe léphet egy trójai-ló-bigyó, ha csak kiválasztok egy üzenetet? Mi történne, ha a válasz gombra kattintanék? Nem kéne felfrissítenem a kémprogramomat? A weboldal megadta nekik a személyes címem? Oh, te jó ég, benne van a nevem abban a címben! Hétköznapi nevez. Nyugi. A fogam csikorgattam és lélekben felkészültem, hogy végigolvassam az összes beteg és perverz választ, amit a merő arcátlanságnak és puszta üzletiességnek ez a cselekedete nyilván kiérdemelt. Mi van, ha előbb le akarnak feküdni velem? Az ki van zárva! Előre kell fizetni. És mi van, ha béna vagyok az ágyban? Hogy érezném akkor magam? Mi van, ha becserkésznek vagy megerőszakolnak? Ha rákattintok a válaszukra, attól valamiképp nem férhetnek hozzá a legféltettebb titkaimhoz és vágyaimhoz? Kinyitottam az első üzenetet. Heló, dipplomás férfi vagyok a 40-es éveim közepén. Magas és atletikus testalkattal. Nagycerű lenne megbeszélni veled részletesebben a vágyaidat. Esetleg meg tudsz adni egy elérhetőséget vagy ha az neked jobb, kérlek hívj a számon. Alig várom. David Nem rossz. Habár a helyesírás nem az erőssége. Kinyitottam még néhányat.

19 Mindig is odavoltam a hajszáért, a spontaneitásért és a váratlan helyzetekért, és úgy tűnik, te is szereted a kalandokat. A helyszín is tetszik. Én a városháza közelében élek az megfelel neked? Kérlek tudasd velem és aztán gyorsan léphetünk. Üdv, Barry szia, annyira gyönyörű vagy. milyen országból való vagy? én szingli vagyok és 19. találkozhatok veled? küldhetek magamról egy képet, ha akarod, koszi:) hahó, én szeretnék a Gáláns Úriembered lenni, mire számítasz? mik a feltételek? bill Üdv, láttam a hirdetésed. A 30-as éveimben járok és örömmel beszélném meg veled, miféle felállásban gondolkodsz, együtt élő / külön élő / alkalmankénti látogatás / stb. És a $$$ tekintetében mire gondoltál? Szia, Marcus Szeretnék egy jó estét csapni ma este, ráérsz? Hamish Szinte már csalódtam. Megkönnyebbültem, ugyanakkor meg is voltam zavarodva. Milyen különös, hogy pusztán felnőttek vagyunk, akik megvitatnak egy üzleti megállapodást. Az egész olyan hihetetlenül civilizáltnak tűnt! Egyikük sem tűnt kéjsóvár bugrisnak, aki virtuális prédát keres, hogy aztán lenyomozhassa telefonvonalon és leskelődhessen utána a légkondi szellőzőnyílásán. Hétköznapi férfiak voltak csupán, akik üzleti eket írtak válaszul egy általam egyre inkább rendkívülinek tartott ajánlatra. Azt kívántam, bárcsak rákerestem volna magára a Gáláns Úriember kifejezésre és megtudtam volna, mik az elvárások. A világ bizonyára teli van művelt, vonzó nőkkel némi petrezselyemárus beütéssel, és meglepően jó testtartással, akik ingyenes apróhirdetési weboldalakon árulják magukat. Egy világ-széles Google kereséssel később a Gáláns Úriember pontosan tíz definícióján görgettem végig. Az általános megegyezés szerint ez Olyan férfi, aki egy nő kedvében jár kényeztetéssel és ajándékokkal, gyakran pénz formájában, szexuális és egyéb szolgáltatások fejében. Aztán azokat tanulmányoztam, akik hirdetést adtak fel. Lesújtóan kevesen voltak. A legtöbb hirdetésben olyasmi állt, hogy Gáláns Úriember kerestetik. Kényeztess el! és megadtak egy telefonszámot. Egyik sem volt olyan részletes, mint az enyém. Ráadásul én azt gondoltam, hogy az elkényeztetés az én feladatom. De láthatóan ez a férfira hárul. Teljesen összekevertem a dolgokat. Nevettem magamon. Egy teljességgel új elképzelésbe botlottam: ők vásárolják meg az elkényeztetést és dédelgetést. Miért is ne? Új foglalkozás születik Kev rohadt felvilágosultságából. A munkanélküliség problémái megoldva. A férfiak boldogak. A feleségek hálásak, hogy ellökött szeretőik figyelmét leköti valaki. Még csak meg sem akartam tartani magamnak a pasit; épp csak kölcsönbe kellett egy darabig. HELYI NŐ MEGSZÜNTET MINDEN MEGBÉLYEGZÉST, áll majd a Port Stephens-i újságok címlapján. VÉGE MINDEN HÁBORÚNAK. MINDENKI BOLDOG. Elmosolyodtam. Valamiképp sikerült megragadnom ezeknek a férfiaknak a fantáziáját. A

20 fantázia olyan csodás tartózkodási hely. Aztán arra gondoltam, a pokolba az ő fantáziáikkal! Az enyémet kell megragadni. Megragadni és egy időre valaki más testébe tenni. Most épp miben sántikál? Bizonyára beteg vagyok! De legalábbis perverz. Miért éreztem magam ennyire fantasztikusan? Mikor érkezik már a bűntudat? Kinyitottam még egy választ. Hello, épp csak kissé lenyűgözött a hirdetésed és eltűnődtem, vajon miért kérsz pénzügyi ellenszolgáltatást mindazokért, amiket felsoroltál, miközben diplomás pszichológus vagy és PR szakemberként is dolgoztál a múltban. Elnézést, ha ez túl személyes, igazából nem is várok választ, és egyáltalán nem akarok udvariatlan lenni, csak nagyon kíváncsi vagyok Másodsorban pedig, lenne a számodra egy meglehetősen képtelen üzleti ajánlatom, amennyiben kaphatok egy percet 30 éves vagyok, és rendkívül nehezemre esik olyan nőkkel találkoznom, akik intellektuálisan ösztönzőleg hatnak rám, különösen az én korosztályomból, az érdeklődési köreim közé pedig valójában a pszichológia, a szellemiség, a filozófia és effélék tartoznak, és a legideálisabb felállás tulajdonképpen az lenne, ha lenne egy okos és sikeres, valamivel idősebb Gáláns Nőcim! Nos, tekintettel arra, hogy te ennek épp az ellenkezőjét keresed, valószínűleg ez az a rész, ahol a bezár gombra kattintasz, hogy elolvass egy üzenetet egy jólszituált, 50-es, magányos úriembertől, de őszintén szólva, mielőtt megtennéd ezt, el kell mondjam, hogy gyönyörű a mosolyod a fényképen és ha mindaz, amit a hirdetésedben írtál, igaz, akkor okosnak és érdekesnek is kell lenned, ha másért nem, hát azért, mert feladtad ezt a hirdetést! Igazán frusztráló, hogy engem olyasmik érdekelnek, amiket gyakran nem tudok megosztani a korombéli lányokkal, mivel emellett meglehetősen szexuális beállítottságú is vagyok. Szóval: van arra bármi esély, hogy érdekelne valamilyen felállás egy intellektuálisan kiéhezett sráccal, aki rengeteg érzéki és erotikus energiát tud felkínálni és minden mást is? Én is szeretek masszírozni és boldogan kísérleteznék az érzékiség és intimitás különböző fokaival egy megfelelő nővel, aki tudja, mi az, amit szeret, és mi az, amit nem Talán megtaníthatnád nekem, te mit szeretsz, és viszont? Nos, mindenesetre, mivel volt szerencsém néhány múltban írt könyvhöz, néha olvastam olyasmiről, hogy a nők apanázst kaptak férfiaktól és szépen berendezett lakásuk volt, stb., de néha arról is, hogy a nőnek volt egy kellően fiatalabb férfipartnere, aki eljárt hozzá, társaságot biztosított, meg nevetést, szexet és szórakozást, nem feltétlen pénz fejében, hanem a nő adott valamit a férfinak, megtanította őt dolgokra, és megnyilvánulási lehetőséget nyújtott neki, és talán némi útmutatást a férfi életének bizonyos területeire, cserébe pedig a nőé volt egy okos, művészies, és fiatal férfi társasága, aki teli volt lelkesedéssel! Egyelőre, és valószínűleg örökre is búcsúzom, mivel gyanítom nem fogok hallani felőled, de igazán izgalmas lenne megtudni, mit felelsz erre az őrült ajánlatomra, amit remélem nem találsz udvariatlannak vagy túlságosan vérlázítónak Késő éjszaka van, és egyáltalán nem ismerlek, de a hirdetésed telibe talált valamilyen idegvégződést a fantáziámban, mert nem tudtam ellenállni és elmondhatom, hogy jó társaság vagyok és szinte mindenben nagyon gyorsan tanulok! Koszi. Akkor ismét Üdv. Aztán ott volt a skála másik véglete: Szia. Benne lennél egy szerepjátékban, ahol te vagy az anya? Ha igen, szólj, és megbeszélhetjük a továbbiakat. Vára vonzalom. Kígyófiú Elképesztően könnyű volt szétválasztani az ocsút a búzától. Volt valami abban a nagyfőnöknyelvezetben, amit a gazdagok használnak még ha csak egy mondatot írtak is le, már abból is kitűnt. Milyen különös, hogy ezek a fantasztikus férfiak mind olyasmit akartak, amit csak én adhattam meg nekik! Nem különbözött ez az internetes randizástól. Meghívtak egy kávéra egy nyilvános helyre. Megszállottjai voltak a vonzalomnak. Udvarias alternatívája lett volna ez annak a kérdésnek, hogy vajon elég jól nézek-e ki? Hogy elég szexis vagyok-e? Egész nap a standard válasz kidolgozásával foglalatoskodtam. Ezúttal meg fogom említeni az árat. Az én áramat. Sokat rágódtam ezen. Mennyit érek? Féltucatnyi fizetést kialkudtam magamnak tárgyalókban és bíztam benne, hogy keményen alkudtam, de erős gyanú élt bennem, hogy kissé