Kockázatkezelés a villamosenergia-piacon

Átírás

1 5 Kockázatkezelés a villamosenergia-piacon Kezeld a kockázatokat! ezt tanácsolják ma mindazoknak, akik a változó világ bizonytalan feltételei között biztosítékokat akarnak kapni, ez lehet a siker titka a liberalizált villamosenergia-piacon. Ennek ma már könyvtárnyi irodalma 1 van, amelybôl ki lehet választani néhány gondolatcsokrot, figyelemfelhívó ábrát, hogy aztán tovább bôvüljön a könyvtár jegyzéke, újabb összefoglaló mû intse az érdekelteket a hagyományos felfogás revíziójának ésszerûségére; ne a merev nemzetgazdasági tervezésben, hanem a jó szabályok alapján mûködô, fogyasztóközpontú piac kockázatainak kezelésében közismert idegen szóval a rizikómenedzselésben lássa a céljai elérésének egyik eszközét. DR. STRÓBL ALAJOS Ebben a tanulmányban a várható magyar villamosenergia-piac mûködési modelljéhez igazodva meg lehet találni a vállalkozások kockázatkezelésének specifikumai mellett azokat az általános ismereteket is, amelyekbôl kiindulva meghatározhatók a konkrétumokhoz szükséges részletek. Ezekre itt nem lehet kitérni, de azért fel kell hívni a figyelmet a korszerû kockázatirányítás általános, az árampiactól függetlenül is létezô eszközeire. A liberalizált villamosenergia-piac 1 Például még ausztrál, új-zélandi szabvány is: AS/NZS 4360:1999 Risk Management Versenypiac (villamosenergia-értékesítés) 1. ábra A kettôs villamosenergia-ellátás vázlata A villamosenergia-ellátás hagyományos folyamatában divatos szóval értékláncában elkülönül a kereskedelem. Eddig volt energiahordozó-beszerzés, átalakítás, szállítás és felhasználás. Ebben a sorban voltak termelôk (erômûvek), szállítók (átvivôk és elosztók), szolgáltatók és fogyasztók, akiknek a tevékenysége kiterjedt a kereskedelemre, az adás-vételre is, de kimondottan csak kereskedôk nem voltak. A villamosenergia-ellátás gyakran kötelezô a vevô oldaláról elvárt szolgáltatás volt, nem önkéntes értékesítés gazdasági ösztönzôk hatására. Ebben az általános ellátásban a hatóság volt az úr, aki mindent elintézett, és nem hagyta nagyra nôni a monopolhelyzetû szereplôket. Ez nem mindig és mindenhol sikerült. A fogyasztó érdekében váltani kell szólt önkritikusan a politika. Jöttek a kereskedôk, a kockázat pedig áttevôdött a hatóságról (az államról) a piaci szereplôkre. Ezért foglalkozik ma olyan sokat az energetikai szakirodalom ezzel a kérdéssel. Nézzük meg az új, átmeneti magyar modell elvét, a közeljövô várható kettôs villamosenergia-piacát (1. ábra). Megmarad a közszolgálat és részlegesen megnyílik a piac. Egymás mellett lesz a kötelezô szolgáltatás és a piaci értékesítés. Mivel ez a modell sokáig fennmaradhat, külön kell megvizsgálni a kockázatkezelést. A szereplôk ugyanis nem azonosak, és igen különbözôek a rizikók is, bár a kockázatkezelés általános szabályai Primer energia (tüzelô) Közüzemi temelôk Szabad termelôk Erômû 2. ábra A szabadpiaci villamosenergia-értékesítés Közszolgáltatás (villamosenergia-szolgáltatás) Közüzemi szállító Villany Kereskedô Kiskereskedés Kereskedô Közüzemi szolgáltatók Közüzemi fogyasztók Feljogosított fogyasztók mindkét piacon érvényesek. Nem szólunk most külön az itt fel nem tüntetett, mindkét szektorban mûködô szereplôkrôl: a rendszerirányítóról, az átviteli és az elosztói engedélyesekrôl. Bár itt is vannak vagy lehetnek jelentôs, elsôsorban a belsô mûködéssel és a hatékonysággal Villany Nagykereskedés Fogyasztó A B A B A B A Energiaátalakítás Energiakereskedés Energiaátalakítás Beszerzési portfolió B Értékesítési portfolió Hasznos energia (termék)

2 6 KOCKÁZATKEZELÉS A VILLAMOSENERGIA-PIACON 1. táblázat A villamosenergia-piac fô szereplôinek beszerzései és termékei Portfolió Termelô Kereskedô Fogyasztó Beszerzési fô tüzelôanyag villamos energia villamos energia egyéb tôke Értékesítési fô villamos energia villamos energia gyártott áru egyéb hôenergia hasznos energia 2 A harmadik fizikai szereplôt, a hálózati szállítót a piac szempontjából egyelôre figyelmen kívül hagyjuk, hogy a részletek ne tompítsák a bemutatást. Ft/kWh Döntési szintek Régi világ A piacosodás folyamata 3. ábra Átalakulás a villamosenergia-piacon [1] 2. táblázat Kockázatkezelési területek, döntési szintek a villamosenergia-iparban Stratégia (célmeghatározás) Taktika (útkijelölés) Operatív kezelés (végrehajtás) Leírás és példa Árak Költségek összefüggô kockázatok, ezek a szereplôk mégis monopolhelyzetûek a szabad piacon is. A közszolgálat kockázatai mások a közüzemi szerzôdéssel rendelkezô erômûveknél, a közüzemi nagykereskedônél (pl. MVM Rt.), a közüzemi szolgáltatóknál (ász-oknál) és a közüzemi fogyasztóknál. Általában azonban ezen szereplôkre a kisebb gazdasági és a nagyobb politikai kockázat a jellemzô. A kockázatkezelés eszközei jelentôsen eltérnek a közgazdasági elméletekkel leírtaktól. A hosszú távú szerzôdések, a hatósági ármeghatározások és védelmek miatt a rizikók látszólag kicsik (sok részben már privát villamosenergia-ipari cég tudna beszámolni ezen biztonság elért eredményeirôl manapság itt minálunk). A kockázat elsôsorban politikai, ill. jogrendi. A négyéves politikai ciklusok, a hatéves jogrendváltozások ezen merev ellátási formában gyakran elbizonytalaníthatják a szereplôket, ezért missziójuk és ambíciójuk felülvizsgálatra szorulhat, döntéseikben nekik is kockázatokkal kell számolniuk. Az ezen a téren ésszerûen alkalmazható kockázatkezelés azonban nem tárgya e cikknek, itt csak a piaci kockázatokkal kívánunk foglalkozni. A szabadpiaci villamosenergia-értékesítés egyszerûsített értékláncában (2. ábra) három szereplô a fontos: a termelô, a kereskedô és a fogyasztó. A termelô és a kereskedô között zajlik a nagykereskedés, a kereskedô és a fogyasztó között a kiskereskedés. Mindkettô versenynek van kitéve, mindkettôben jelentôs a kockázat. Mindhárom szereplônél van (lehet) beszerzés és értékékesítés. Ennek megfelelôen kétféle portfolió és rizikó van. A három fô szereplônél mások a beszerzett és az értékesített termékek (1. táblázat). A következôkben ezen három szereplô kockázatkezelésével foglalkozunk. Itt is elsôsorban a villamosenergia-kereskedelemmel. Mielôtt a három fô területre kitérnénk, célszerû bemutatni a piacosodás lényegét a villamosenergia-ellátásában. A piacon fizikailag két fô szereplô 2 van: a termelô, aki átalakítással létrehozta a villamos energiát és a fogyasztó, aki felhasználta azt. Az utóbbi a meghatározó, mint a fogyasztói társadalomban általában. A liberalizáció célja az, hogy a fogyasztó saját igényét olcsóbban elégíthesse ki, mint eddig. A piaci versenyben azonban a fogyasztó azt is tudomásul veszi, hogy az igénykielégítés árkockázatokkal jár, az olcsóbb árak kevésbé kiszámíthatóak, mint az eddigi magasabbak, ezért rugalmasabb vásárlási módot kíván, tehát rövid távú szerzôdéseket. A termelô ezt a fogyasztói igényt akceptálja, berendezkedik a rövid távú változásokra, tehát elfogadja, hogy nincs már garantált költségfedezete, mint korábban. Mindketten tehát a jó kockázatkezelô képességükben bíznak. E két fizikai szereplô közé ékelôdött kereskedô aztán mindkét oldal kívánságaihoz, céljaihoz igazodik úgy, hogy közben az egész ellátási lánc mûködését már nem koordinálja az okos állami fôhatóság, legfeljebb ellenôrzi. A kereskedônek szintén vannak saját célfüggvényei. A régi világból az újba való átmenet folyamatát érzékeltetni lehet a villamos energia egységárának és költségeinek várható alakulásával (3. ábra): a költségek változása is nagyobb lesz, de a helyzetre sokkal inkább az ár ingatagsága (volatilitása) lesz a jellemzô. Az átlagos villamosenergia-ár csökkeni fog ugyan, de átlagos árra nem nagyon lehet számítani, hanem csak a körülötte való erôs ingadozásra. E jelentôs volatilitás miatt van szükség a kockázatkezelésre. [1, 2] Ki kell emelni, hogy e bemutatásban az árak alatt általában a villamos energia nagykereskedelmi egységárát (Ft/kWh) értjük, nincs külön teljesítménydíj és energiadíj. A fogyasztó természetesen kiskereskedelmi árat fizet, amely az elôbbinél több, hiszen tekintetbe kell venni még a hálózati hozzáférés és egyéb díjtételeket is. Ezek többsége a legtöbb országban hatóságilag szabályozott, tehát bemutatásunk szempontjából közömbösnek tekinthetô. Új világ Idô Az üzleti tevékenység meghatározásakor jelentkezô kockázatok kezelése (pl. a vállalat új helyzetének megítélése a liberalizált piacon, vagy a regionális terjeszkedés céljait érintô kockázatok irányítása) Az áramkereskedelem esélyeinek, kockázatainak gazdaságilag hatékony elemekkel való irányítása (pl. forrás biztosítása zöldmezôs beruházáshoz) Azon meglévô kockázatok kezelése, amelyek a vállalaton belüli változásokból adódnak (pl. a tevékenységek szétválasztásából)

3 KOCKÁZATKEZELÉS A VILLAMOSENERGIA-PIACON 7 Kockázatkezelés általában A kockázatkezelés alapfogalmairól Irányítás Döntések 4. ábra Az integrált kockázatkezelés folyamata Meghatározás Kockázat rizikó alatt az adott tevékenységet végzô célja szempontjából káros esemény bekövetkezésének lehetôségét értik. A cél elérését hátrányosan befolyásolható jövôbeni események bekövetkezésének valószínûsége lehet nagy vagy kicsi, így aztán a kockázat is lehet nagyobb vagy kisebb. A tevékenységet folytató természetes vagy jogi személyek céljuk elérését szolgáló döntésükben tekintetbe veszik ezeket a kockázatokat. A jövôben bizonyos valószínûséggel bekövetkezô események többé vagy kevésbé hatnak az adott cél elérésére. Sok függ tehát attól, hogy milyen tevékenység, mely céljánál, miként akarunk dönteni, és ez a tevékenységi cél (pl. maximális haszonnal bonyolítandó áramkereskedelem) mennyire érzékeny a kockázatokra. A nagy kockázatkészség vagy -kitettség (a rizikóétvágy) kedvezôtlenebb, erôteljesebb kockázatkezelési tevékenységet kíván, mint a jövôbeni események szempontjából érzéketlenebb cél. A jövôben lehetséges károk fajtáit fel lehet mérni, célszerûen csoportosítani, majd különféle eljárásokkal meg kell állapítani azok nagyságát, mértékét, majd a folyamatra való hatásuk érzékenységének elemzésével meg kell ítélni ezeket a kockázatcsoportokat. Végül célirányos intézkedésekkel a célnak megfelelôen be lehet avatkozni a folyamatba a kockázatok hatásának minimálása érdekében. Egyszóval: kezelendô (irányítandó) a kockázat. Nem mindig az a cél, hogy elkerüljék a kockázatokat vagy csökkentsék azok számát, hiszen a rizikót kiváltó események függetlenek, objektívek lehetnek, hanem az a cél, hogy felismerjék a kockázatokat, nagyságukat, hatásaikat, összefüggéseiket, így az üzleti döntésekhez az irányítók vagy a tulajdonosok minél több információval rendelkezzenek. Adott esetben a célokat is lehet módosítani. A döntési szinteknek megfelelôen lehet (felülrôl számítva) stratégiai, taktikai és operatív elhatározások alapján kezelni ezt a kérdést. Ezeket szemléltetik a 2. táblázat példái. Rizikóétvágy Rizikófajták Végrehajtás Értékelés Valószínûség Mérés, elemzés 3. táblázat Kockázati szintek valószínûség- és hatáselemzéssel A részletekre még visszatérünk, itt csak az általánosságokra mutatunk rá. Integrált kockázatkezelés A kockázatkezelésnek vannak általános szabályai, amelyekre röviden ki kell térni. A korszerû, integrált rizikómenedzselésben például legalább három fô, egymáshoz kapcsolódó fokozatot több részfokozattal lehet megkülönböztetni (4. ábra). 1. Meghatározás: Meg kell állapítani, hogy a vállalkozás mennyire van kitéve a kockázatoknak, mekkora a cég rizikóétvágya. Fontos tehát tudni, hogy a céljainknak megfelelô vállalkozásunk az adott idôben és helyen kockázatos-e. Az üzleti tevékenység környezete részletesen feltérképezendô. Meg kell határozni az érintettek céljait és elvárásait. Alapvetôen rögzíteni kell az adott folyamatban a tulajdonosi elvárásokat (pl. maximális haszon és minimális kockázat együttes lehetôsége alapján), a Hatás jelentéktelen kicsi közepes jelentôs meghatározó Valószínûtlen kicsi kicsi közepes nagy nagy Ritka kicsi kicsi közepes nagy extrém Lehetséges kicsi közepes nagy extrém extrém Valószínû közepes nagy nagy extrém extrém Majdnem biztos nagy nagy extrém extrém extrém kockázatvállalási határokat. Vázolni kell a tér- és idôbeni döntési szabadság mértékét.meg kell határozni, hogy milyen kockázatfajtáknak van kitéve a vállalkozás, melyek a konkrét piaci kockázatok, illetve a származtatott és egyéb rizikók. Azonosítani kell tehát a kockázatokat, a lehetséges jövôbeni károsan ható eseményeket. Figyelembe kell venni a szóba jöhetô okokat, azok módosulásait. Ún. esetanalízisek segítségével fel kell deríteni az oksági összefüggéseket, és végül a kölcsönhatások ismeretében csoportosítani kell a kockázatfajtákat. Nagyon fontos ez az azonosítási fázis, mert minden elfelejtett kockázat tönkreteheti a kockázatirányítást, és a további fázisokban már nincs mód a visszatérésre. 2. Mérés: Meg kell mérni, becsülni vagy részletes elemzés alapján valószínûsíteni a kockázatok nagyságát, jellemzôit (pl. idô- és térbeli változásait). Mivel itt csak valószínûségi jellemzôkrôl lehet szó, nem lehet cél a rizikóaverzió számszerûségének pontos meghatározása. Vannak azonban statisztikai és egyéb módszerek, amelyek segítségével a múltbeli hasonló eredményekbôl való következtetés kedvezô eredményt adhat. Aztán vannak szakértôi állásfoglalásokon alapuló értékelési eljárások (pl. brainstorming ), amelyek tájékoztató információkat szolgáltathatnak a kockázatok nagyságának megítéléséhez. Kvalitatív értékeléshez használják például az ún. valószínûség hatás prioritás mátrixot (3. táblázat), amelynek segítségével a kockázati szintek megfelelô kategóriákba sorolhatók be (pl. kis, közepes, nagy, extrém). Ezek a kvalitatív (minôségi) eljárások szükségszerûen sok szubjektív elemet tartalmaznak, ezért e módszereket a lehetôségeknek megfelelôen kiegészítik különféle kvantitatív (mennyiségi) eljárásokkal. Különféle valószínûség-számításokon alapuló eljárásokkal (pl. Monte Carlomódszerrel), érzékenységi elemzésekkel kiszámítható a kockázati érték tájékoztató nagysága. Elterjedt módszer az, hogy ilyen eljárásokkal meghatározzák a pénzügyi befektetések kockázatára jellemzô ún. Value-at-Risk 3 (VaR) mutatót. Soklé- 3 A Value-at-Risk (VaR) azt a kockázati tôkeigényt jelenti, amely mellett 99%-os biztonsággal lebonyolítható az üzlet.

4 8 KOCKÁZATKEZELÉS A VILLAMOSENERGIA-PIACON 50% valószínûség, hogy a portfolió értéke ezt a határt túllépi 15% 10% 5% 5. ábra A kockázati érték (Value-at-Risk) A rizikóalapú portfolió eloszlása A rizikóalapú portfolió legvalószínûbb várható értéke villamos energia piaci ára 1000 lépéses szimuláció -0,5 0 0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 Value-at-Risk péses szimulációval elemzik például a villamos energia árának, a tüzelôanyag piaci árának, a kamatoknak, az árfolyamváltozásoknak a hatásait a rizikóval terhes portfolió értékére. Megállapítják annak eloszlását a rizikótôke függvényében (5. ábra), és ebbôl meghatározható, hogy az üzlet lebonyolításának 99%-os biztonsági szintjéhez mekkora VaR-érték tartozik. A rizikótôke-igény meghatározása a vállalati perspektíva felvázolásához igen fontos. Nagy energiaszolgáltató cégeknél az a veszély jelentkezhet, hogy csak az egyedi üzletekre határozzák meg ezt az igényt, és nem térnek ki a tôkeigényt csökkentô diverzifikációs hatásokra. A teljes portfolió szerkezetének függvényében ez a diverzifikációs hatás elérheti az összes tôkeigény 20-40%-át is. Részletesen értékelni, osztályozni kell a kockázatokat a prioritás szempontjából. Érzékenységi vizsgálatokkal összefüggést kell keresni az egyedi és összetett hatásokról. Az elsôdlegesség szerint sorba rendezett kockázatok értékei összehasonlíthatók a belsô szabályok szerint megállapított határokkal. A kis kockázatok esetén elegendô lehet az intézkedések nélküli tudomásulvétel. Nem kell különösebb intézkedésekre gondolni akkor sem, ha a kockázat meghatározott értéke és a kezelés költsége megfelelôen közel kerül egymáshoz. Lényeges tehát, hogy ebben az összehasonlító vizsgálatban milyen intézkedési sor indukálódik. 3. Irányítás: Az üzleti tevékenység operatív irányításához ki kell alakítani a legmegfelelôbb vállalati stratégiát. A kitûzött nyereség mellett meg kell határozni a részvényesek által elfogadható maximális kockázat nagyságát. Be kell mutatni a várható tôkehozam és a kockázat összefüggését. Jelentôsebb vagy meghatározóan nagy kockázati értékeknél elvben többféle intézkedés hozható. A legegyszerûbb lenne megelôzni a kockázatot, az azt kiváltó tevékenységet megszüntetni, amire azonban ritkán nyílik alkalom. Megfelelô intézkedésekkel az elôfordulási valószínûség is mérsékelhetô, ha például a kockázatforrások belsô folyamatokkal irányíthatók. A harmadik elvi megoldás a kockázat hatásának csökkentése (pl. tartalékok képzésével, szerkezetmódosításokkal). Végül az intézkedések kiterjedhetnek a kockázatok megosztására vagy áthárítására (pl. biztosítások kötése). Dönteni kell a végrehajtásról, és ellenôrizni kell annak betartását. Dokumentálni kell a kockázatkezelés teljes folyamatát. Értékelni kell az eredményt. Végül be kell zárni a kockázatkezelés folyamatát azzal, hogy a ténylegesen elért vállalati hasznot vagy tôkehozamot összehasonlítják a valóságban adódott kockázatokkal. Ezeket az eredményeket felhasználják a következô döntés-elôkészítési szakaszban. [3, 4] Kockázatfajták Piaci kockázatok Kockázatok tüzelôanyag piaci ára Kockázatfüggô érték, milliárd euró kamatok, árfolyamok Az ún. termékárkockázat az erômûveknél akkor jelentkezik, ha a megtermelt villamos energiát a cég kisebb áron tudja csak eladni, mint eredetileg tervezte, vagy amely a termelési költségek fedezésére szükséges lenne. Az áramkereskedô akkor van kitéve árkockázatnak, ha a bevételi és az eladási oldalon ármegállapodások jönnek létre. Ezen kockázatnak azért nagy a jelentôsége, mert a kétoldalú áramszállítási és -átvételi szerzôdések kifutási ideje az adott körzetben együtt általában csökken a többlet kapacitások mérséklésével. A vásárlónál gondot okoz, hogy nem számíthatja ki az árakat, a termelônél pedig nincsen garancia a költségfedezetre. Ezeket a bizonytalanságokat a határidôs üzletekkel némileg mérsékelni lehet. A mennyiségi kockázat (fizikai kockázat) a villamos energia tárolhatóságának a hiányából ered. Az áram tôzsdeképességénél azonban mindig adottságként lehet kezelni, hogy azért középtávon van valami tárolóképesség (elegendô tüzelôanyag és erômûvi teljesítôképesség). Rövid távon ilyen nincs, tehát csak ezeknél az ingadozásoknál van mennyiségi kockázat. Az idôjárási kockázat elsôsorban a hálózat nagy terhelési idôszakaiban jelentkezik. A szokásos napi és idényjellegû ingadozásokat tapasztalati adatokból viszonylag könnyen meg lehet becsülni, de a szokásostól eltérô idôjárási viszonyok már jelentôs kockázatot jelentenek. A kínálati oldalon ilyen kockázati elem lehet például a vízerômûvek vízhozama. Kedvezôtlen esetben ezeket kevésbé hatékony, drágábban termelô erômûvekkel kell helyettesíteni. A keresleti oldalon a terhelési csúcsok jelenthetnek kockázatot nem várt fûtés-, hûtés- vagy világításigényû idôszakokban. Az USA-ban már több példa adódott erre. A vevôkockázat a rövid idôszakokra és a nem várt vevôváltásokra vonatkozik. Ilyen esetekben a kereskedônél hirtelen erômûvi túlkínálat jelentkezik, ezek befolyásolják a mennyiségi és árkockázatokat. Származtatott kockázatok Normál esetben van bizonyos különbség a termék határidôs árfolyama és az azonnali piac pillanatnyi ára között. Ezt a differenciát bázisnak nevezik, és ez függvénye a minôségnek, az idônek, a szállítási helynek, a kínálatnak és a keresletnek. A villamos energia kereskedelmében a báziskockázat a szabadpiaci és a határidôs piac korrelációjától (kölcsönös összefüggésétôl) függ. A villany csekély tárolhatósága miatt ez a korreláció alig fejezhetô ki. Elôfordulhat ezért, hogy a helyi árampiacon olyan árváltozások adódnak, amelyek nem követik a régiók közötti határidôs piacokat. A regionális különbsé-

5 KOCKÁZATKEZELÉS A VILLAMOSENERGIA-PIACON 9 gek elsôsorban az erômûvi teljesítôképességek és összetételek alapján adódhatnak. Számításba kell venni a távvezetékek szállítási kapacitásainak szûk voltát is más régiók felé (Choke Points). Ezen bizonytalanságok mellett van még a felhasználási idôponttól függô báziskockázat is, mivel adott idôpontokra a szállítási igény nem jelezhetô pontosan elôre, ezért árugrások jelentkezhetnek, amelyeknek nagysága függ a napi idôszaktól. Ún. modellkockázatot jelent a hamis kiindulási elvekre és meghatározó adatokra épülô piaci modell. A realitásokat rosszul követô modell veszteséget okoz az árampiacon. Az árakat befolyásoló igen sok tényezô miatt sokkal összetettebb modellre van szükség a hagyományoshoz képest. A határidôs áramkereskedelem viszonylagos újdonsága miatt csak bizonyos idô után nyílik alkalom a jó illesztésre vagy a helyesbítésre. A határidôs piacokon a vétel és az eladás utólagos fizetési követelmények mellett likviditási gondokhoz vezet, amibôl likviditási kockázat eredhet. Kizárólag az árampiacon van ún. termelési kockázat is, amely az áram tárolhatatlanságából ered. Az opciós kereskedelemben az eladónak rendelkezésre álló termelési kapacitása van, amit a vevônek joga van igénybe venni. Amennyiben a vevô kiszáll, úgy értékesítési gondok keletkeznek. A szabad kapacitást mindig finanszírozni kell. Az információs kockázat a piaci résztvevôk azon rizikóját jelenti, amely a hiányzó vagy hiányos információforrásokból, a hibás interpretációkból ered, tehát a pozíció rossz megítéléséhez vezethet. Egyéb kockázatok Operatív, ún. üzemi kockázatok alatt a szervezeti és a mûszaki kockázatokat értik. Amennyiben nem jó a szervezet, az üzemi tevékenységgel is lehetnek gondok. A belsô, hazai spekulációkból vagy a téves helyzetmegítélésbôl eredô hibákból, a hiányos ellenôrzésbôl vagy a kereskedelmi szabályok tudatos semmibe vevésébôl származik ez a kockázat. A teljes kockázatra jelentôs befolyása van a mûszaki kockázatnak. Az erômûvi teljesítôképesség kiesése vagy többlete a deregulált árampiacon még fontosabb, mint korábban. Új technikai kockázatok jelentkeznek a hálózatnál is, tehát a szabadon vagy alig elôreláthatóan használt átviteli és elosztó rendszereknél. A kockázatot az jelenti, hogy a rövid távon jelentett áramszállítás mûszaki okokból nem valósítható meg. Szûk kapacitások vagy egyoldalú áramlások miatt például a rövid távú átvitel mûszakilag megvalósíthatatlan lehet. Az áramkereskedô társaságokat ezért nem lehet tökéletesen leválasztani a fizikai árampiacról. A villamos energia mint áru, fizikai adottságai miatt a piacra korlátlanul nem transzferálható. [1] Fô villamosenergia-kereskedelmi kockázatok Emeljük ki, hogy melyek a piaci villamosenergia-kereskedelemben a legfôbb kockázatok! Prioritás nélkül: a beszerzés költsége; a szabad árualap és áruszállítási kapacitás; a beszállító vagy társvállalkozók teljesítése; a vevô gazdasági helyzete, jóhiszemûsége, döntéshozatali rendszerének módosulása, versenyhelyzete és tulajdonosának elvárásai; a lényeges szerzôdéses feltételek; a pénzügyi környezet; a saját piaci helyzetünk, belsô mûködési folyamataink, tulajdonosunk elvárásai, munkatársaink felkészültsége és integritása; a természeti hatások; a környezet elvárásainak változása; a makro- vagy világpiaci események alakulása; a piac szerkezetének módosulása. Az adott döntési helyzetben ezek közül vagy egyebekbôl kell aztán kiválasztani a legfontosabbakat. Termelôi kockázatkezelés Termelôi vagy erômûvi tevékenységgel kapcsolatos kockázatok egyrészt a beruházással (felépítés, üzembe helyezés), másrészt az üzemeltetéssel (mûködtetés, karbantartás, felújítás), harmadrészt a leszereléssel kapcsolatosak. Amennyiben ez utóbbit a befektetéshez (építéshez) sorolják, úgy elegendô építési és üzemeltetési rizikókról beszélni. Mielôtt azonban ezekben elmélyednénk, ki kell térni a cégek értékével kapcsolatos kockázatokra is. Értékkockázat Integrált villamos vagy összetett erômûvi társaságokban a piacnyitásig nem volt különösebb gond a tôkehozammal. Viszonylag biztos jövedelemre lehetett szert tenni hosszú távú szerzôdések szerinti eladással, hiszen a költségváltozásokat gond nélkül át lehetett hárítani a fogyasztókra. A piacnyitás után azonban megjelentek a versenytársak, a nagyfogyasztók nyomására csökkentek az árak (Németországban 18 hónap alatt 30%- kal), sôt, jelentôs ingadozás kezdôdött. A nagy európai villamos társaságok összes tôkehozama az elmúlt tíz évben az átlagos piaci hozam alá csökkent. A beruházások biztonsága csökkent, a részvényesek növekvô hozamelvárásai nem teljesültek, a beruházó pedig a nagyobb kockázat mellett nagyobb tôkehozamot kíván. Az új helyzetben a nagy európai társaságok (Electrabel, Endesa, National Power, RWE, VEW, VEBA, VIAG) üzleti értéke a könyv szerinti értékhez képest (Market-to-Book Ratio) mérséklôdött ban még 3,5 volt, míg tavaly és jelenleg csak 2,6 körüli ez az arány. Általános tapasztalat, hogy ezen érték csökkenésekor növekedik az értékesítés veszélye. Európában még soha nem kínáltak olyan sok vállalatot vagy vállalatrészt eladásra, mint manapság. A liberalizált árampiacon a termelôk csak a szakmailag jól megalapozott rizikómenedzseléssel tudják helyzetüket kedvezôbbé tenni. Erre is van példa: az USA-ban a Dynegy társaságnál az említett arány az elmúlt két évben 1,6-ról 4,9-re növekedett. [4] Venni vagy eladni? ez a kérdés még az atomerômûveknél is felvetôdik (az USA-ban). Akik el akarnak adni, azok új helyzetet kívánnak maguknak teremteni. El akarják kerülni azokat a hosszú távú kockázatokat, amelyeket például a leállítási költségek jelenthetnek. Gondolnak azonban a személyi és financiális készleteikkel való takarékosságra, amelyet a viszonylag kis atomerômûvi teljesítôképesség jelenthet egy társaságnál 4. Akik venni akarnak, azok viszont abban a helyzetben vannak, hogy atomerômûveiket gazdaságosabban üzemeltethetik, és arra is gondolnak, hogy a leállítással járó anyagi kockázat kezelhetô számukra. Alapvetô törekvés a rendelkezésre állás növelése és az élettartam meghoszszabbítása. A hosszabbításhoz szükséges beruházás olcsóbb (10-50 USD/kW), mint egy új erômû építése. Hozzájárul mind- 4 Az USA-ban 1999-ben 7 atomerômûvi blokkot adtak el (Σ 4798 MW, Σ 393 M USD), és négyet kínáltak eladásra (Σ 3735 MW).

6 10 KOCKÁZATKEZELÉS A VILLAMOSENERGIA-PIACON Gáz Olaj Többerômûves társaság Kisebb rizikó Szén Atom 6. ábra A többerômûves társaságok elônyei Nagykereskedôk Egyerômûves társaságok Gáz Olaj Szén Atom Nagyobb kockázat cia, politikai kényszerek, árfolyam-változási kockázatok, infláció stb.). Ezeket a kockázatokat a szokásos módon lehet kezelni. Itt csak kettôt érdemes kiemelni: a kockázatmegosztást és a biztosítást. A létesítés fázisokra bontásával mérsékelni lehet a kockázatokat. El lehet választani a gyártásra, szállításra, szerelésre vonatkozó kockázatokat az együttes kockázatoktól. A kulcsrakész szállítás estén mérsékelhetô a kockázat, pl. az ún. EPC-szerzôdés 6 segítségével. A beruházó ezzel a határidô- és teljesítménygaranciákat a hozzájuk tartozó büntetések megállapításával együtt átháríthatja a mérnöki vállalkozóra. A beruházási kockázatok biztosításokkal is mérsékelhetôk. A szállítás, az építés ehhez az árszabályozás megváltozása. A termelt villamos energia árában korábban elismerték a többé vagy kevésbé leírt beruházást (a finanszírozási költségekkel együtt). Ez az ún. rate base a nyitott piacon eltûnt, és az eladási ár most már csak az üzemi költségektôl és a piacon megcélzott áraktól függ. [5] A termelôi társaság rizikómenedzselésének egyik célja az optimális portfolió kialakítása. Egy erômûvi társaság igyekszik beszerzési portfolióját úgy alakítani, hogy a kockázatok hatását minimálja, értékesítési portfoliója a versenypiacon kedvezô pozíciót érjen el. Az egyik eszköz ehhez a több lábon állás: több erômûvel lehetôvé teszi, hogy a vásárolt tüzelôanyagok (szén, földgáz, olaj) arányaiban választási lehetôsége legyen. Fontos az is, hogy az említett eladásokkal és a vételekkel az eladhatóságnak (alap- és csúcsterheléshez, menetrend tartásához, szabályozáshoz, vagy tartalék tartásához) megfelelô, rugalmasan mobilizálható kapacitása legyen. Értékesebbnek látszanak ebbôl a szempontból a több erômûvel rendelkezô társaságok, mint azok, amelyeknek csak egy-egy erômûvük van. Többerômûves társaságok a versenypiacon kisebb kockázat mellett nagyobb tôkehozamot kínálhatnak a részvényeseknek, mint az egyetlen erômûvel rendelkezôk 5 (6. ábra). A világszerte tapasztalható cégegyesülések fúziók is azt igazolják, hogy a versenyben így csökkenthetô a kockázat, optimálható a portfolió. Építési kockázatok kezelése 5 Ezért nem volt szerencsés a kilencvenes évek elején a magyar erômûparkot darabokra szedni, majd egyenként eladni. 4. táblázat Az erômûépítési kockázatok módosulása Rizikódimenzió Korábbi helyzet Jövôbeni helyzet Áramvásárlási szerzôdés hosszú távú szerzôdések rövid távú szerzôdések (PPA) bizonytalan cash-flow versenyre épülô környezet hálózati, átviteli költségek Tüzelôanyag-beszerzés áthárítás az eladási árra több független változó logisztikai kockázatok minôségi és árkockázatok Kormánygaranciák hosszú távú garanciák a vevô hitelképessége Idegen tôkével kisegítés nélkül korlátolt kisegítések való finanszírozás csekély árfolyamváltozások Országkockázat nyereségelvonási lehetôségek jogszabály-módosulások A hosszú távú szerzôdések rendszerének megszûntével elôtérbe került az ún. kereskedelmi (merchant) erômûépítés a villamosenergia-piacon. A vállalkozó saját kockázatra épít erômûvet, nincsen állami garancia. Lényeges, hogy hol és milyen erômûvet akar építeni a vállalkozó. A külföldi beruházások kockázatai másként ítélhetôk meg, mint a belföldiek. A külföldiek általában akkor kockázatosabban, ha nincsenek stabil piacgazdasági keretek. Viszont az állami exporthitel-biztosítások kedvezôvé tehetik a befektetést. A létesítményfinanszírozásban a befektetônek gondolnia kell a politikai kockázatra (módosulhat az országos energiapolitika, változhat a jogi környezet), a mûszaki kockázatra (pl. beszállítási problémák), a szokásos értékesítési kockázatra (a villamos energia vagy a hô eladásának jövôjére). Lényeges, hogy adott régióban ki és hogyan határoz meg árakat, tarifarendszereket, támogatásokat (pl. megújuló energiaforrásokra, kapcsolt termelésre). A legtöbb helyen a piac megnyitásával jelentôsen megváltoztak a kockázatok (4. táblázat). Az áramvásárlási szerzôdések rendszere módosul, nem hárítható át a tüzelôanyag-beszerzési kockázat az értékesítésre, kormánygaranciák helyett a vevô hitelképességét kell megvizsgálni, az idegen tôkével való kisegítéskor korlátolt kisegítések lehetségesek. Igen fontos az ún. országkockázat követése (kisajátítási veszély, hatósági bürokráés szerelés (na meg természetesen a tûz) mind a tárgyi (pl. berendezések sérülése), mind a kiesési (pl. késlekedés) biztosítással fedezhetô. Fontos a jogi meghatározások alapján való védekezés is az ún. felelôsségi (szavatossági) biztosításokkal, amelyek kiterjedhetnek a tervezésre, az üzemeltetésre és a környezetvédelemre is. [6] A kockázatokkal terhes villamosenergia-piacon megváltozott az erômûvi befektetések értékelése is. Eddig általában úgy gondolkodtak, hogy a várható hoszszú távú termelési határköltséget hasonlították a piacon elérhetô árakhoz. Amennyiben ez a határköltség az árak felett volt, nem építették meg az erômûvet. A kockázatkezelésen alapuló értékeléssel azonban még akkor is érdemes lehet beruházni, ha a hosszú távú határköltség nagy. Éppen a piaci áringadozások szélsôsége teheti a befektetést kedvezôvé. Például egy rugalmas, nyílt ciklusú gázturbinával, amelyet a hagyományos módon értékelve elvetettek volna, haszonnal lehet mûködni a szabad piacon 6 EPC = Engineering Procurement Construction (Mérnöki megbízásos szerkezet)