KARIN SLAUGHTER Sebek

Átírás

1

2 KARIN SLAUGHTER Sebek

3 Fordította Berta Ádám

4 KARIN SLAUGHTER Sebek Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2009

5 A fordítás alapjául szolgáló mű: Karin Slaughter: Kisscut A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent: Nadragulya Előkészületben: Sikolyok Copyright 2002 by Karin Slaughter All rights reserved Hungarian translation Berta Ádám, 2009 Ulpius-ház Könyvkiadó, 2009 ISBN

6 Doris Smartnak, aki imádta az Auburn fociját és a könyveket ebben a sorrendben

7 SZOMBAT

8 1 Dancing Queen dúdolta Sara Linton, miközben a zenével együtt keringett a görkorcsolyapályán. Young and sweet, only seventeen. Dühödt kerékcsattogást hallott balról, a hang irányába fordult, és épp idejében kapta el a kisgyereket, mielőtt nekirohant volna. Rögtön megismerte a hétéves kisfiút. Justin? A grabancánál fogva megtartotta, hogy el ne essen, mert a kissrác bokája megbicsaklott, és nem tudott megállni az egysoros görkorcsolyán. Hello, dr. Linton nyögte ki Justin két lihegés között. Túl nagy volt rá a sisak, többször is hátra kellett löknie, ahogy megpróbált felnézni Sarára. Szia, Justin! mosolygott rá Sara, és igyekezett nem kinevetni a sisakkal folytatott küzdelem miatt. Szereti ezt a számot, ugye? Az anyukám is szereti nézett rá Justin tágra nyílt szemmel. Nem csukta be a száját teljesen. Sara legtöbb pácienséhez hasonlóan ő is kicsit meg volt hökkenve, hogy a klinikán kívül találkozik a doktornővel. Sara néha eltűnődött, vajon mit gondolnak az emberek: talán az épület alagsorában lakik, és napi huszonnégy órában arra vár, hogy ők megfázzanak vagy belázasodjanak? Na mindegy húzta hátra a sisakját újra Justin, csak közben orrba vágta magát a könyökvédőjével. Csak láttam, hogy énekli. Várj csak hajolt le Sara, és szorosabbra húzta a szíjat a kissrác álla alatt. Olyan hangosan szólt a zene a korcsolyapályán, hogy Sara a műanyag sisakban is érezte a basszus vibrálását. Köszi rikkantotta Justin, és mindkét kezét a sisakra tette, mintha csak pihentetné őket. Ettől újra elvesztette az egyensúlyát, és bukdácsolva kapaszkodott meg Sara lábában. Sara megint megmarkolta a grabancát, és odakísérte a pályát szegélyező biztonsági korláthoz. Ő is felpróbálta már az egysoros korcsolyát, de aztán inkább maradt a hagyományos kéttengelyes változatnál, mert nem akart fenékre esni a fél város szeme láttára. Hű kuncogott Justin, és megkapaszkodott a korlátban. Lepillantott Sara korcsolyáira. Milyen óriási a lába! Sara követte a fiú pillantását, és elpirult. Hétéves kora óta csúfolják azzal, hogy nagy lába van. Lassan már harminc éve hallgatja ezt, de most hirtelen mégis arra vágyott, hogy elbújjon az ágy alatt egy nagy adag csokifagyival. Férfikorcsolyában van! nyihogta Justin, és elengedte a korlátot, hogy Sara fekete görkorijára bökhessen. Sara elkapta, mielőtt elterült volna a földön. Majd gondolj vissza erre, amikor itt lesz az erősítő injekció ideje, édes súgta a fülébe Sara udvariasan. Justin kényszeredetten rámosolygott a doktornőre. 8

9 Azt hiszem, az anyukám már vár mormogta, és megindult a korlát mellett kapaszkodva. Még hátra is sandított, hogy lássa, Sara nem követi-e. A doktornő karba tette a kezét, a korlátnak támaszkodott, és nézte a távolodó kisfiút. Ahogy a legtöbb gyermekorvos, ő is imádta a gyerekeket, de azért örült, hogy legalább szombat este nem nyüzsögnek körülötte. Vele jöttél ma este? fékezett le mellette Tessa. Sara mérges pillantást vetett rá. Kösz, hogy eszembe juttattad, hogyan kerültem ide. Azért vagy itt, mert egyszerűen imádsz, nem? próbálta felderíteni Tessa. Aha felelte Sara epésen. A pálya túlsó végében megpillantotta Devon Lockwoodot, Tessa legújabb fiúját, aki családi vállalkozásuk, a Linton vízvezetékszerelő műhely alkalmazásában állt. Devon épp az unokaöccsét tanítgatta korcsolyázni, a fiú öccse pedig a pálya széléről figyelte őket. Az anyja ki nem állhat morogta Tessa. Folyton vasvillaszemekkel méreget, ha a közelébe megyek. Apa Jeffrey-vel van ugyanígy emlékeztette Tessát Sara. Devon észrevette, hogy őket nézik, és integetett nekik. Ügyesen bánik a gyerekekkel jegyezte meg Sara, és visszaintegetett. És jó a kézügyessége felelte Tessa halkan, mintha csak magának mondaná. Jut eszembe, hol van Jeffrey? fordult vissza Sara felé. Sara a bejáratra pillantott. Ő is épp ezen gondolkodott. Meg azon, hogy egyáltalán mit érdekli, idejön-e a volt férje vagy sem. Nem tudom felelte. Mióta jár ide ennyi ember? Szombat este van, és még nem kezdődött el a futballidény válaszolta Tessa, de nem hagyta, hogy Sara ilyen könnyen elterelje a szót. Szóval, hol van Jeffrey? Lehet, hogy nem jön. Tessa mosolyán látszott, hogy inkább visszatart egy kaján megjegyzést. Mondd csak nyugodtan provokálta Sara. Nem akartam mondani semmit felelte a húga. Sara nem tudta megállapítani, hogy igazat mond-e vagy sem. Csak találkozgatunk mondta habozva, azon tűnődve, hogy ezzel most Tessát akarja-e meggyőzni vagy önmagát. Semmi komoly. Persze. Alig csókolóztunk. Tessa megadón emelte fel a kezét. Persze mondta újra, gunyoros mosollyal a szája sarkában. Csak egy-két randi, semmi több. Engem nem kell győzködnöd. Sara felnyögött, és a korlátnak támaszkodott. Hülyén érezte magát, mintha tinédzser lenne, nem pedig felnőtt nő. Két éve vált el Jeffrey-től, mert rajtakapta a városi gravírozóbolt tulajdonosnőjével. Hogy miért kezdtek újra találkozgatni, az Sarának is éppen akkora rejtély volt, mint a családjának. Most egy lassú szám következett, kicsit tompítottak a világításon. Sara a mennyezetről lecsüngő diszkógömböt nézte, amely az egész pályát beterítette kis, fénylő négyszögekkel. Ki kell mennem a mosdóba mondta Sara a húgának. Figyeld, hogy látod-e Jeffet megjönni. Épp most ment be valaki pillantott hátra Tessa Sara válla fölött. 9

10 Most már két vécé van fordult a női mosdó felé Sara is, így láthatta, ahogy bement egy nagydarab tinilány. Sara megismerte: Jenny Weaver volt, az egyik páciense. Odaintett neki, de a lány nem vette észre. Remélem, ki tudod várni a sorod morogta Tessa. Sara homlokráncolva nézte, ahogy még egy tizenéves lép be a mosdóba Jenny után. Őt nem ismerte. Ha így folytatja, akkor veseelégtelenség végez vele, mielőtt Jeffrey ideér. Magas, sötét hajú és jóképű intett Tessa a bejárat felé a fejével. Sara érezte, hogy idétlen mosolyra húzódik a szája, ahogy Jeffrey átvág a korcsolyapályán. Az öltözékéből ítélve egyenesen munkából jött: sötétszürke öltöny és bordó nyakkendő volt rajta. Ő volt a Grant megyei rendőrfőnök, úgyhogy a pályán lévők többségét ismerte. Körülnézett Sarát keresve, és útközben meg-megállt, hogy kezet rázzon néhány emberrel. Sara nem akarta felhívni magára a férfi figyelmét. Elégedetten nyugtázta, Jeffrey-nek meg kell dolgoznia azért, hogy rátaláljon. Először munkaügyben találkoztak, Sara kórboncnoki minőségben volt jelen. Ezzel a másodállással szerzett többletbevételt, hogy kivásárolja nyugdíjba vonuló üzlettársát a heartsdale-i gyermekklinikáról. Sara már évekkel ezelőtt kifizette dr. Barney részét, de utána is megtartotta az állást. Tetszett neki a feladat, amelyet a patológia jelentett. Tizenkét éve Sara az atlantai Grady Kórházban volt gyakornok. Ott villámgyorsan kellett életveszélyes eseteket kezelnie, és ezután átmenet nélkül került a gyermekklinikára, ahol mással sem volt dolga, csak gyomorfájásokkal és légúti fertőzésekkel. A hirtelen váltás megrázkódtatásként érte, de a kórboncnoki állás megakadályozta az eltunyulásban. Jeffrey végre kiszúrta Sarát a tömegben. Épp Betty Reynoldsszal fogott kezet, megtorpant, mosolyra húzódott a szája, aztán elkomorodott, mert az öt- és tízcentes vegyesbolt tulajdonosa leállította. Sara kitalálta, mit akarhat Betty. Az elmúlt három hónapban kétszer is betörtek az üzletbe. Betty testtartása ellenséges volt, és bár Jeffrey-nek láthatóan másutt járt az esze, a nő egyre csak mondta a magáét. Jeffrey végül biccentett, hátba veregette Bettyt, és kezet rázott vele. Biztosan megbeszéltek egy találkozót másnapra. Kimentette magát, aztán hamiskás mosollyal az arcán odasétált Sarához. Hello mondta. Sara, mire észbe kapott volna, máris ugyanúgy kezet szorított vele, mint a többi ismerős a korcsolyapályán. Szia, Jeffrey kottyantotta közbe Tessa is, szokatlanul éles hangon. Általában az apjuk, Eddie reszortja volt, hogy gorombáskodjon Jeffrey-vel. Szevasz, Tessie pillantott rá Jeffrey meglepetten. Hú lökte el magát a lány a korláttól, és elgördülőben sokatmondó pillantást vetett Sarára. Ez meg mi volt? kérdezte Jeffrey. Sara már elhúzta volna a kezét, de Jeffrey szorosan fogta az ujjait, jelezve, hogy majd akkor engedi el, ha jónak látja. Olyan fene magabiztos volt. Sarának alapvetően ez imponált benne leginkább. Késtél tette karba a kezét a nő. Alig tudtam elszabadulni. Elutazott a férje? Jeffrey ugyanolyan pillantást vetett rá, mint a tanúkra, amikor nem mondanak igazat. Frankkel kellett beszélnem mondta. 10

11 Frank volt a Grant megyei osztag rangidős nyomozója. Mondtam neki, hogy bármi van ma este, ő a főnök. Nem akarom, hogy megzavarjanak bennünket. Ugyan miben? Hát, azt hittem, ma végre elcsábítalak jelent meg az ismerős mosoly a férfi szája szegletében. Sara felnevetett, és elhajolt Jeffrey csókja elől. Jobb úgy csókolózni, ha összeér a résztvevők szája vetette fel a zsaru. De nem az összes betegem szeme láttára ellenkezett Sara. Akkor gyere ide. Sara akarata ellenére megfogta Jeffrey kezét, és átbújt a korlát alatt. A férfi elhúzta a mosdó melletti folyosóra, és beterelte egy zugba, ahol nem látszottak. Itt már jobb? kérdezte. Aha felelte a nő, és lepillantott Jeffrey-re, korcsolyástul ugyanis jó öt centivel magasabb volt nála. Sokkal jobb. Úgyis ki kell mennem a mosdóba. Elindult, de a zsaru visszahúzta, és végigsimított a csípőjén. Jeff szólalt meg Sara, de érezte, hogy korántsem fenyegető a hangja. Olyan szép vagy, Sara. A doktornő csak forgatta a szemét, mint egy tizenéves. Tegnap egész éjjel nem tudtam kiverni a fejemből, hogy meg kell csókolnom téged fűzte Jeffrey nevetve. Tényleg? Hiányzik az ízed. Szokás szerint Colgate játszotta az unottat Sara. Nem erről beszélek. A nő szája kissé kinyílt a meglepetéstől, Jeffrey pedig láthatóan elégedetten elmosolyodott. Sara érezte, hogy mélyen felkavarja a dolog, és már éppen mondani akart valamit, csak azt nem tudta még, hogy mit, amikor megszólalt Jeffrey csipogója. A zsaru csak nézte tovább Sarát, mintha nem is hallaná a pityegést. Nem kéne megnézned, hogy ki az? köszörülte meg a torkát a doktornő. Jeffrey nagy nehezen levette róla a szemét, és az övén fityegő csipogóra pillantott. A francba mondta. Mi az? Betörés felelte kurtán. Azt hittem, Frank az ügyeletes. Csak apró-cseprő ügyekben. Keresek egy telefonfülkét. Mi van a mobiloddal? Lemerült mondta Jeffrey ingerülten, de azonnal összeszedte magát, és bátorító mosolyt villantott Sarára. Ettől függetlenül együtt töltjük az estét simogatta meg az arcát. Ez mindennél fontosabb nekem. Dögös csajt szerveztél be vacsora utánra? Menj csak, én nem marasztallak cukkolta Sara. A zsaru összehúzott szemmel nézett rá, aztán elindult. Sara csak nézett utána. Jesszusom szakadt ki belőle végül hitetlenkedve, és a falnak támaszkodott. Nem értette, hogy sikerült a férfinak alig három perc alatt újra bambán vigyorgó idiótává változtatnia. 11

12 Összerezzent, amikor becsapódott a mosdóajtó. Jenny Weaver jött ki rajta, és tanácstalanul megállt. A korcsolyapálya felé bámult, mintha tanakodna valamin. Fekete hosszú ujjú volt rajta, tésztaszínű bőre világított. Meggypiros hátizsákot fogott a kezében, épp akkor lendítette a hátára, amikor Sara odagördült mellé. Hú hajolt el a doktornő, de a táska így is súrolta. Jenny hátrapislantott, és megismerte a gyermekorvost. Jaj, bocs morogta, aztán gyorsan elkapta a tekintetét. Semmi gond felelte Sara, és megszólította a lányt, mert annyira zavartnak tűnt. Mi van veled? Nálad is minden oké? Igen, asszonyom Jenny a hátizsák pántjába akasztotta az ujját, és már ment is, mielőtt Sara bármi egyebet mondhatott volna. Sara látta, hogy odaér a játékterem környékén ácsorgó srácokhoz. Rávetült az egyik videojáték képernyőjének zöldes fénye, aztán a lány befordult egy sarokba, és eltűnt Sara tekintete elől. A nő érezte, hogy valami nincs rendben, de mégsem rohanhatott utána, hogy kifaggassa. Az ő korában a lányok bármiből óriási drámát csinálnak. Biztos valami fiúdolog, gondolta Sara. A lassú szám véget ért, és újra erősebbre állították a fényeket. Megint egy régi zeneszám kezdett bömbölni a hangfalakból, Sara a gyomrában érezte a basszus lüktetését. Figyelte a korcsolyázókat, akik megint gyorsabban köröztek tovább, és eltöprengett, vajon ő ment-e már valaha ilyen gyorsan. Sara kamaszkora óta a pálya többször is gazdát cserélt, de ettől függetlenül a legnépszerűbb találkozóhely maradt a tizenévesek számára a megyében. Annak idején Sara is sok estét töltött itt az épület mögött, Steve Mann-nel, az első komoly fiújával csókolózva. Nem volt túl szenvedélyes kapcsolat, inkább afféle szövetségre hasonlított, amelyet közös cél érdekében kötöttek: elhúzni Grant megyéből. Steve apja szívrohamot kapott, amikor negyedévesek voltak a főiskolán, és Steve azóta is a családi vasboltot vezette. Mostanra megnősült, és többgyermekes családapa lett belőle. Sara Atlantába ment, de néhány év múlva ő is visszatért a szülővárosába. Ma este pedig újra itt volt a koripályán, és Jeffrey Tolliverrel fog csókolózni. Vagy legalábbis ezt tervezte. Vállat vont, és a mosdó felé fordult. Megfogta a kilincset, aztán elkapta a kezét, mert valami ragacsosat érzett rajta. A félhomályos folyosón Sara nem látta jól, mi van a kezén, ezért egészen közelről kellett szemügyre vennie. Előbb érezte meg a szagát, mint hogy a látvány alapján tudott volna ítélni. Megnézte a blúzát, ahol Jenny Weaver hátizsákja hozzáért. Véres volt. 12

13 2 Jeffrey-nek erőt kellett vennie magán, hogy ki ne tépje a nyilvános telefon kagylóját a készülékből, pedig legszívesebben ezt tette volna. Mély lélegzetet vett, hogy kissé lenyugodjon, aztán tárcsázta a rendőrőrs számát, és türelmesen várt, amíg a hívás kicsöng. Maria Simms, Jeffrey titkárnője, egyben részmunkaidős diszpécser vette fel. Jó estét, ez itt a Grant megyei rendőrség, kérem, tartsa a vonalat! szólt bele a nő, és válaszra sem várva hívásvárakoztatásra állította a készüléket. A zsaru újra nagy levegőt vett, és igyekezett úrrá lenni az ingerültségén. Sarára gondolt, aki talán épp most beszéli le magát arról, hogy vele töltse az estét. Ha lépett egyet felé, Sara mindig két lépést hátrált. A zsaru értette ugyan, hogy miért csinálja ezt a volt felesége, de ettől még nem volt kevésbé kellemetlen átélni a dolgot. Jeffrey a falnak dőlt, és érezte, hogy az izzadság csurog lefelé a hátán. Beköszöntött az augusztus, és a legújabb hőmérsékleti csúcsokhoz képest a június-júliusi hőség szinte téli időjárásnak tűnt. Voltak napok, amikor, ha kilépett a szabadba, úgy érezte, mintha nedves mosdókesztyűn keresztül venne levegőt. Meglazította a nyakkendőjét, és kigombolta a legfelső inggombját, hogy kissé fellélegezzen. Harsány röhögés ütötte meg a fülét az épület homlokzata felől. A hang irányába fordult, és a sarok mögül kikémlelve végigpásztázta a parkolót. Néhány fiú ácsorgott egy vén, lestrapált Chevrolet Camaro mellett, és egy cigit adogattak egymás közt. A nyilvános telefon az épület oldalára volt felszerelve, úgyhogy a rikító zöld-sárga fülkétől a srácok nem láthatták Jeffrey-t. A zsaru orrát egy pillanatra talán marihuánaszag csapta meg, de nem volt benne biztos. A fiúk gazfickók benyomását keltették. Jeffrey nemcsak azért szúrta ki őket, mert zsaru volt, hanem mert ennyi idősen ő is ugyanilyen társasággal csavargott. Tűnődni kezdett, hogy odamenjen-e hozzájuk, de Maria végre fogadta a hívást. Grant megyei rendőrség, jó estét, köszönöm, hogy tartotta a vonalat szólt bele. Miben segíthetek? Jeffrey vagyok, Maria. Jaj, főnök, elnézést a zavarásért közölte. Téves riasztás jött az egyik boltból. Honnan? kérdezte a zsaru, mert beugrott neki az öt- és tízcentes áruk boltját vezető Betty Reynolds litániája. A tisztítóból felelte Maria. Az öreg Burgess véletlenül nyomta be a gombot. Jeffrey elképedten hallgatta, hogy Maria, aki maga is jócskán túljárt már a hetvenen, öregnek titulálja Burgesst, de nem tette szóvá a dolgot. Volt még valami? Brad azt hitte, hogy történt valami az étkezdében, de végül nem találtak semmit. Mit gondolt, mi történt? Azt hitte, látott valamit, semmi több. Tudja, milyen Brad, még a saját árnyékától is megijed kacarászott Maria. Brad afféle házi kedvenc volt a rendőrőrsön, huszonegy éves fiatalember, akit kerek arca és bolyhos, szőke haja miatt még mindig 13

14 gyerekszámba vettek a kollégái. A többi nyomozó folyton azzal heccelte, hogy elcsenték a sapkáját, és kiaggatták valami feltűnő helyre a városban. Jeffrey épp a múlt héten látta a sapkát Lee tábornok szobrán, a főiskola előtt. Újra Sarára terelődtek a gondolatai. Ma este Frank az ügyeletes. Ne hívják a csipogómat, csak ha hullát találnak. Két legyet ütnénk egy csapásra vihogott Maria. Rögtön riaszthatnánk a rendőrfőnököt meg a halottkémet is. Jeffrey felidézte, hogy azért költözött Birminghamből Grant megyébe, mert kisvárosban akart lakni, ahol mindenki ismer mindenkit. A kisvárosi életnek persze megvolt az a hátránya, hogy mindenki tisztában volt a magánügyeivel is. Jeffrey már majdnem mondott valamit Mariának, hogy elüsse a dolgot, amikor velőtrázó kiáltást hallott a parkoló felől. Rohadj meg, te szemét állat! Főnök! mondta Maria. Várjon suttogta Jeffrey a telefonba, és érezte, hogy a lány hangja hallatán az egész bensője remegni kezd a dühtől. Tapasztalatból tudta, hogy nincs hálátlanabb feladat, mint egy bekattant fiatal lányt lecsillapítani szombat este egy parkolóban. A fiúkkal sokkal simábban lehet bánni, mert legtöbbször csak kakaskodtak, és Jeffrey tudta, csak arra várnak, hogy jöjjön valaki, és megakadályozza az igazi verekedést. A lányokban viszont nehezebben megy fel a pumpa, de sokkal nehezebb lenyugtatni őket. Egy felmérgelt tizenéves lány tényleg félelmetes lehet, főként ha fegyver van nála. Megöllek, te rohadék! üvöltött rá az egyik fiúra. A srác barátai egy szempillantás alatt eltávolodtak a célponttól, és félkörbe álltak körülötte. A fiú magára maradt, a revolver a mellének szegezve. A lány legfeljebb egy méter húsz centire lehetett tőle, sőt egyre közelebb lépett hozzá. A francba sziszegte a zsaru, és ráeszmélt, hogy a telefonkagylót szorongatja. Azonnal küldje Franket és Mattet a koripályához adta ki az utasítást. Madisonben vannak. Akkor Lenát és Bradet felelte. Csendben jöjjenek. Egy lány fegyverrel fenyegetőzik a pálya előtti parkolóban. Jeffrey a helyére tette a kagylót, és érezte, hogy minden izma megfeszül. Elszorult a torka, nyaki ütőere mintha lüktető kígyóvá változott volna. Néhány másodperc leforgása alatt ezer dolog száguldott keresztül az agyán, de elhessegette a gondolatokat, levette a zakóját, és a háta mögé csúsztatta a hóna alatti pisztolytáskát. Oldalra eltartott kézzel ment a parkolóba. Amikor Jeffrey a látómezejébe ért, a tizenéves lány felé pillantott, de továbbra is a fiúra fogta a pisztolyt. A fegyver csöve a fiú gyomrára mutatott, és közelebb érve Jeffrey azt is észrevette, hogy a lány keze remeg. Szerencsére még nem tette az ujját a ravaszra. A zsaru úgy helyezkedett, hogy az épület vonalában álljon. A lány a korcsolyapályának háttal volt, a parkoló és az autópálya felé nézett. Jeffrey remélte, hogy Lenának lesz annyi esze, hogy szóljon Bradnek: az épület felől kanyarodjanak ide a kocsival. Nem lehet megjósolni, mit tenne a lány, ha úgy érezné, hogy beszorították. Egyetlen apró, ostoba hiba is jó néhány ember életébe kerülhet. Jeffrey akkor szólalt meg, amikor nagyjából hét méterre állt tőlük. Hé! kiáltotta, elég hangosan ahhoz, hogy mindenki odafigyeljen. Bár a lány korábban már észrevette, hogy Jeffrey közeledik, mégis összerezzent. A ravaszra tette az ujját..32-es Beretta volt nála, apró, kecses pisztoly, kicsit sem félelmetes, de közelről ezzel is súlyos kárt lehet tenni a célpontban. A revolver nyolc 14

15 esélyt adott neki arra, hogy megöljön valakit. Ha jól céloz, márpedig ilyen közelről még egy majom is képes lenne rá, akkor nyolc ember élete van a kezében. Mindenki hátra! utasította a zsaru a körülöttük álló fiatalokat. Nem engedelmeskedtek egyből, de végül félrehúzódott a társaság a parkoló elejéhez. Innen közelebbről még erősebb marihuánaszag érződött, az enyhén támolygó célponton látszott is, hogy rengeteget szívhatott, mielőtt a lány meglepte. Menjen innen! utasította a lány Jeffrey-t. Fekete ruhában volt, a pólója ujja könyöke fölé volt feltűrve, talán a hőség miatt. Még alig kezdett kamaszodni, lágy hangja volt, de határozottan beszélt. Menjen innen! ismételte a parancsot. Jeffrey egy tapodtat sem mozdult, a lány pedig újra a fiú felé fordult. Meg fogom ölni közölte. Miért? kérdezte Jeffrey előrenyújtott kézzel. A lányt meglepte a kérdés, a zsaru éppen ezért tette fel neki. Akinek fegyver van a kezében, az rendszerint nem gondolkodik túl sokat. A pisztoly irányzéka enyhén megremegett, miközben a lány válaszolt Jeffrey-nek. Hogy megakadályozzam. Mit akadályozol meg? Ahhoz senkinek semmi köze mondta végül a lány, miután meghányta-vetette a dolgot magában. Senkinek? kérdezett vissza Jeffrey, és lépett egyet a lány felé, aztán még egyet. Most körülbelül öt méterre állt tőle, úgyhogy jól láthatta, mi történik, de nem volt olyan közel, hogy megijessze a lányt. Senkinek, uram válaszolta a lány, és Jeffrey az udvarias válasz hallatán kicsit megnyugodott. Aki uram -ozik, az nem fog ölni. Figyelj ide kutatott az agyában Jeffrey valami mondanivaló után. Tudod, ki vagyok? Igen, uram felelte a lány. Tolliver rendőrfőnök. Pontosan válaszolta a zsaru. Hogyan szólíthatlak? Mi a neved? A lány nem felelt, de a fiú, akit célba vett, mocorogni kezdett, láthatóan kigyulladt egy villanykörte marihuána fűtötte agyában. Jenny. A neve Jenny. Jenny? szólította meg a rendőrfőnök a lányt újra. Szép neved van. Hát, j-j-ja dadogta Jenny nyilvánvalóan elbizonytalanodva. De gyorsan összeszedte magát. Kérem, hallgasson el. Nem akarok beszélgetni magával tette hozzá. Talán mégis felelte Jeffrey. Úgy látom, sok mindent végig kellene gondolnod. A lány ezen eltöprengett, aztán újra a srác mellére emelte a pisztolyt. Ha nem megy el innen, megölöm közölte remegő kézzel. Azzal a pisztollyal? kérdezte Jeffrey. Tudod, milyen érzés fegyverrel megölni valakit? Tudod, milyen? kérdezte a lányt, és figyelte, hogy milyen hatást váltanak ki belőle a szavai. Rögtön látta, hogy nem képes megtenni. Nagydarab lány volt, huszonöt kiló túlsúly is lehetett rajta. Tetőtől talpig feketébe öltözött, és olyasvalakinek tűnt, aki már megszokta, hogy beleolvad a környezetbe, mert senki nem figyel fel rá. A srác, akire fegyvert fogott, jóképű volt. A lány talán beleesett, de a fiú nem viszonozta az érzelmeit. Jeffrey idejében a lány undok levelet hagyott volna a fiú öltözőszekrényében, ehelyett most pisztolyt fogott rá. 15

16 Jenny! szólalt meg Jeffrey újra, miközben azon tűnődött, egyáltalán töltve van-e a fegyver. Oldjuk meg a dolgot másképp. Ez a srác nem ér annyit, hogy bajba kerülj miatta. Menjen innen ismételte Jenny, de már nem volt olyan határozott a hangja. Szabad kezével megtörölte az arcát. A zsaru rájött, hogy a lány sír. Jenny! Nem hiszem, hogy Jeffrey elhallgatott, mert a lány kibiztosította a fegyvert. A fémes kattanás tőrdöfésként hasított a dobhártyájába. Hátranyúlt, és a revolverére tette a kezét, de még nem rántotta elő. Mit csinálsz, Jenny? Miért nem beszéljük meg a dolgot? Biztosan nincs rá olyan nyomós okod. De igen, uram a lány újra megtörölte az arcát. Van. Olyan hűvös volt a hangja, hogy Jeffrey-t kirázta a hideg. Kihúzta magát, és elővette a fegyverét. Jeffrey ki nem állhatta a lőfegyvereket, mert rendőrként pontosan tudta, mekkora kárt tehetnek az emberben. Muszájból hordott magával fegyvert, nem szívesen tette. Húsz éve szolgált a rendőrségnél, de két kezén meg tudta számolni, hányszor fogta rá gyanúsítottra. Tüzelnie pedig mindössze kétszer kellett, de egyszer sem célzott közvetlenül emberre. Jenny próbálkozott tovább, immár erélyesebben. Nézz rám! A lány egy örökkévalóságig nem fordította el a tekintetét a fiúról. Jeffrey hallgatott, hagyta, hogy Jennyben felülkerekedjen a józan ész. A lány végül lassan Jeffrey félé fordult. A zsaru kezére pillantott, és meglátta benne a kilenc milliméteres revolvert. Idegesen megnyalta a száját, próbálta felmérni a fenyegetést. Lőjön le szólalt meg végül üresen kongó hangon. Jeffrey először azt hitte, rosszul hall. Mindenre számított, csak erre nem. Ha nem lő le, megölöm emelte fel újra a Berettát, és a fiú fejére célzott. Vállszéles terpeszbe állt, és a másik kezével megtámasztotta a pisztoly agyát. Látszott a tartásán, hogy tud bánni a fegyverrel. Biztos kézzel fogta, és célzott, egyenesen a fiúra meredt. A francba nyávogta a fiú, az aszfalton pergő hang jelezte, hogy bevizelt. Jeffrey felemelte a pisztolyát, amikor a lány lövése eldördült, de Jenny golyója messze a fiú feje fölött süvített el, és letépett egy darabot az épület műanyag emblémájából és a telefonfülke bakelitjéből. Mi volt ez? sziszegte Jeffrey. Tudta, hogy Jenny csak azért áll még sértetlenül, mert az utolsó pillanatban ő nem húzta meg a ravaszt. A lány egyenesen eltalálta a Koripálya felirat i -jén a pontot. Jeffrey úgy vélte, ha a kollégáival direkt oda lövetne, ilyen nyomás alatt egyikük sem találna célba. Figyelmeztetés felelte Jenny, noha a zsaru nem várt választ. Lőjön le szajkózta a lány. Lőjön le, különben az istenre esküszöm, hogy itt helyben kiloccsantom az agyát nyalta meg a száját Jenny újra. Képes vagyok rá. Tudok bánni a fegyverrel lóbálta meg a pisztolyt, hogy nyomatékosítsa szavai. Tudja, hogy képes vagyok rá és megint szilárdan megvetette a lábát, hogy ellentarthasson, ha visszarúg a Beretta. Célzott, és ellőtte az y szárát. Talán szétrebbentek a parkolóban állók, vagy az is lehet, hogy kiáltoztak, Jeffrey nem tudta volna megmondani. Csak a fegyver füstölgő csövét látta maga előtt. Nagy különbség van egy felirat és egy ember között mondta Jeffrey, mikor újra lélegzethez jutott. De ez nem ember motyogta a lány alig hallhatóan. Jeffrey a szeme sarkából mozgásra lett figyelmes. Rögtön látta, hogy Sara az. A doktornőn már nem volt korcsolya, fehér zoknija világított a sötét aszfalton. 16

17 Drágám! szólalt meg, hangja egészen elvékonyodott az ijedtségtől. Jenny! Menjen innen! csattant fel a lány, és a hangja gyerekesen ingerült volt. A szörnyeteg, aki pár másodperccel ezelőtt bújt ki belőle, mostanra szertefoszlott. Legyen szíves! tette hozzá. Jól van közölte Sara. Megtaláltam odabent. Semmi baja. A fegyver megremegett a kezében, aztán, ahogy Jenny összeszedte magát, újra pontosan a célra irányult. Egyenesen a fiú szeme közé mutatott. Hazudik felelte, és újra üresen kongott a hangja, bár eltökéltnek tűnt. Jeffrey-nek csak egyetlen pillantást kellett vetnie Sarára, és rögtön tudta, hogy a lány nem téved. Sara nem volt rutinos hazudozó, könnyű volt átlátni rajta. Ráadásul Jeffrey már messziről látta, hogy Sara blúza és farmerja véres. Valaki biztosan megsérült a korcsolyapályán, sőt az is lehet, hogy meghalt. Újra Jennyre nézett, a kislány határozatlan arckifejezése mostanra összhangba került a fenyegetéssel, amelyet képviselt. Ijedten vette észre, hogy még ki sem biztosította a fegyverét. Egyből megtette, és figyelmeztető pillantást küldött Sarának, hogy ne jöjjön közelebb. Jenny! mondta a doktornő, és látszott, hogy nagyot nyel. Jeffrey még sosem hallotta ilyen mézesmázosan beszélni, mindig ugyanúgy szólt a gyerekekhez, mint bárki máshoz. Most viszont nyilvánvalóan teljesen kikelt magából attól a galádságtól, amelyet Jenny követett el bent a pályán, mielőtt kijött. Odabent nem dördült el lövés, és amikor Jeffrey beszélt Buell Parkerrel, a pálya szerződéses biztonsági őrével, ő azt mondta, hogy minden rendben van. Hol lehet Buell, tűnődött a zsaru. Talán bent biztosítja a helyszínt, és senkit nem enged ki az épületből? Ebben a pillanatban Jeffrey mindent megadott volna azért, hogy kimerevíthesse a szeme előtt zajló jelenetet, és kiderítse, pontosan mi is történt. A rendőrfőnök csőre töltötte a kilenc milliméterest. Sara felkapta a fejét, és csitító mozdulatot tett, mintha azt akarná mondani: Ne! Nyugodj meg. Ne tedd! Jeffrey a bejárat felé pillantott a nő mögött. Arra számított, hogy bentről már jó néhányan figyelik az eseményeket, orrukat az üveghez tapasztva, de nem volt ott senki. Mi történhetett odabent, ami még ennél is érdekesebb? Tényleg jól van, Jenny. Gyere, nézd meg próbálkozott Sara megint. Dr. Linton mondta Jenny remegő hangon, kérem, ne beszéljen hozzám. Nézz rám, kedvesem! felelte Sara, az ő hangja is ugyanúgy remegett. Kérlek, nézz ide! A lány nem válaszolt, ő pedig folytatta. Ő jól van, hidd el! Garantálom. Hazudik válaszolt Jenny. Mindannyian hazudnak! De mindannyiuk közül ő a legrosszabb fordult újra a fiú felé. A poklok tüzén fogsz égni a bűneidért, te szemét! De te is ott leszel, hülye kurva! futotta el a méreg a fiút, és a fogai között szűrte a szavakat. Ebben a pillanatban történt valami a két kamasz közt. A lánynak egészen gyermeki lett a hangja. Tudom mondta Jenny majdhogynem nyugodtan. Jeffrey a szeme sarkából látta, hogy Sara közelebb araszol. Jenny a rövid csövű pisztolyra összpontosított, a fiú fejét vette célba. Meg sem moccant, mereven állt, és várt. Most nem remegett a keze, az ajka sem, látszott, hogy rendíthetetlen. Úgy tűnt, határozottabban összpontosít az előtte álló feladatra, mint Jeffrey az övére. Jenny szólalt meg Jeffrey, és próbált valami kibúvót találni. Nem fogja lelőni ezt a kislányt. Nem létezik, hogy megtegye. Jenny hátrapillantott, a zsaru követte a tekintetét. Végre ideért a rendőrkocsi. Lena Adams és Brad szállt ki belőle, mindketten fegyverrel a kézben. A rendőri 17

18 kézikönyvben előírt háromszög alakban álltak fel, Jeffrey két oldalán, kicsit távolabb a lánytól. Lőjön le mondta Jenny megint, és szilárdan a fiúra szegezte a pisztolyát. Eresszétek le a fegyvereteket mondta Jeffrey a két zsarunak. Brad egyből követte a parancsot, Lena kissé tétovázott. Jeffrey metsző pillantást vetett rá, és már-már megismételte az utasítást, de ekkor ő is engedelmeskedett. Tényleg megteszem morogta Jenny. Rezzenéstelenül állt, Jeffrey nem is értette, hogyan viselkedhet ennyire lemondóan ebben a helyzetben. Megteszem. Nem először csinálom köszörülte meg a torkát Jenny. Jeffrey Sarára nézett, hátha megerősítést kap, de a doktornő figyelmét a pisztolyt szorongató kislány kötötte le. Nem először teszek ilyet ismételte Jenny. Lőjön le, különben lelövöm a fiút, és aztán magammal is végzek. Jeffrey most először vette komolyan fontolóra, hogy tüzelni fog. Próbálta elfogadni magában, hogy a lány életkorától függetlenül egyértelmű veszélyt jelent a kamasz fiúra. Ha Jeffrey lábon vagy vállon lövi a lányt, akkor még mindig meghúzhatja a ravaszt. Még ha testre céloz, a lánynak akkor is jó esélye van rá, hogy tüzeljen, mielőtt összeesik. Ha Jenny megtartja az irányzékot, a fiú rég halott lesz, mire ő a földre rogy. Minden férfi gyáva sziszegte Jenny, le sem véve a szemét a pisztolyról. Sosem teszik meg, amit kellene. Mindig csak a szájuk jár, de végül sosem cselekszenek. Jenny kérlelte Sara. Ötig számolok mondta a lány Jeffrey-nek. Egy. A zsaru nagyot nyelt. A dobhártyáján dörömbölt a szíve. Alig hallotta, inkább csak látta, hogy a lány számol. Kettő. Jenny, kérlek Sara összekulcsolta a kezét, mintha imádkozna. Ujjain vér feketéllett. Három. Jeffrey célba vette a lányt. Nem fogja megtenni. Úgysem képes rá. Hiszen még tizenhárom éves sincs. A tizenhárom éves lányok nem gyilkolnak. Ez öngyilkosság. Négy. Jeffrey látta, hogy a kislány ujja a ravasznak feszül, az alkarján kidomborodnak az izmok, ahogy rákészült a lövésre. Öt! kiáltotta el magát, és kidagadtak az erek a nyakán. A francba, lőjön már le! Ellentartott a Beretta visszarúgásának. A rendőrfőnök látta, hogy megfeszíti a karját, kitámasztja a csuklóját. Szinte lassításban telt az idő, jól megfigyelhette, hogy Jenny alkarján megfeszülnek az izmok, ujja a ravaszra szorul. A lány adott a zsarunak egy utolsó esélyt. Lőjön már le! üvöltötte. És Jeffrey megtette. 18

19 3 Jenny Weaver huszonnyolc hetes gyermeke talán életképes lett volna, ha nem próbálták volna meg lehúzni a vécén. Fejlett magzat volt. Az agytörzs sértetlen, és a kórházi ellátás idején a tüdő is kifejlődhetett volna. A kéz elsajátítja a fogóreflexet, a láb megnyúlik, a szem pislogva kinyílik. Aztán később a száj is elmond ezt-azt, nem csak azokat a szörnyűségeket sorolja, amelyeket most Sarának. Lélegzett volna a tüdeje, életre nyílt volna a szája. De nem fog, mert meggyilkolták. Sara már három és fél órája birkózott a feladattal: próbálta összerakni a csecsemőt a darabokból, amelyeket Jenny szobájában és a játékterem melletti szemetesből kivett meggypiros iskolatáskában találtak. A szokványos baseballöltések helyett apró, finom varratokkal illesztette össze a papírvékony testet kisgyermekre emlékeztető alakká. Remegő kézzel dolgozott, néhány csomót újra meg kellett erősítenie, mert elsőre nem engedelmeskedtek az ujjai. És még mindig nem volt készen. Az apró varratokkal úgy járt, mint egy foszladozó pulóverrel. Ha egy helyütt megvarrta, szétbomlott valahol másutt. Képtelenség volt leplezni a szörnyűségeket, amelyen a koraszülött magzat keresztülment. Sarának végül be kellett látnia, hogy a maga elé kitűzött feladat valójában a mulandóság ellen folytatott küzdelem. A csecsemőt végül lényegében úgy fogják eltemetni, ahogy az anyja utoljára látta. A doktornő mély lélegzetet vett, majd újra átfutotta a boncolási jegyzőkönyvet, és aláírta. Se Jeffrey-t, se Franket nem várta meg a boncolással. Nem volt jelen tanú, amikor felnyitotta, majd újra összerakta a parányi testet. Direkt intézte így: biztos volt benne, hogy képtelen lenne megtenni mindezt, ha közben figyelik. Sara irodáját óriási ablak választotta el a kórbonctan többi részétől. Hátradőlt az íróasztal mögött ülve, és a boncasztalon heverő fekete hullazsákra meredt. Eltöprengett, és felvetődött benne, hogy nem kellett volna meghalnia a kicsinek, hogy az egész másképp is történhetett volna. Tudott volna sírni és nevetni, szerették volna, és ő is szeretett volna másokat. Mégsem így lett: Jenny gyermeke már sosem részesül mindebből. Magának Jennynek se sok minden jutott ezen a világon. Sarának sok évvel ezelőtt méhen kívüli terhessége volt, neki már sosem lehet gyermeke. Annak idején nehezen tette túl magát a dolgon, de az évek alatt a veszteség egyre tompult, és más dolgokkal keveredett a szívében. Sara megtanult nem vágyni arra, amiben már soha nem lehet része. Most, hogy itt hevert előtte az asztalon az anyja által eltaszított gyermek, újra felkavarodott benne a régi fájdalom. Sarának az volt a hivatása, hogy gyerekekről gondoskodjon. Ölelgette, becézgette őket, úgy gügyögött nekik, ahogy a sajátjával soha nem teheti meg. Most, ahogy itt ült a hullaházban, és a zsákot bámulta, újra feltámadt benne a vágy, hogy gyermeket vállaljon, és totális üresség töltötte be a szívét. Lépteket hallott, úgyhogy összekapta magát, és megtörölte a szemét. Az íróasztalra támaszkodva felállt, a szemüvegét kereste. Jeffrey sétált be a kórbonctanra, és Sara meglepetten látta, hogy nem egyenesen hozzá jön, az irodába, ahogy szokott. Az üvegen át látta, hogy a zsaru megáll a hullazsáknál. Ha észrevette is Sarát, nem adta jelét. 19

20 Hátratett kézzel az asztal fölé hajolt. Sara nem tudta, vajon a férfi is azon töpreng-e, milyen élete lehetett volna a kisbabának. Eszébe jutott-e, hogy Sara nem szülhet neki gyermeket. A doktornő megköszörülte a torkát, és besétált a terembe. A melléhez szorította a boncolási jegyzőkönyvet, és megállt Jeffrey-vel szemben, az asztal túloldalán. Közöttük ott feküdt a csecsemő holtteste. A hullazsák túl nagy volt a babának, óriási takaróként ölelte körül a tetemet. Sarának nem volt lelkiereje, hogy behúzza a cipzárt, és ott hagyja a csecsemőt a belsejében, a sötétben, aztán pedig betegye a hűtőbe. Nem tudta, mit mondhatna, úgyhogy nem szólt semmit. Fehér köpenye zsebébe dugta a kezét, és meglepetten bukkant rá a szemüvegére. Feltette, Jeffrey ekkor törte meg a csöndet. Szóval ez történik, ha az ember megpróbál lehúzni a vécén egy kisbabát mondta halk, rekedtes hangon, mintha már jó ideje nem szólalt volna meg. Sarának elnehezült a szíve a férfi érzéketlen megjegyzése hallatán, nem is tudta, mit feleljen. Levette a szemüvegét, hogy kezdjen magával valamit, és a köpeny sarkával tisztogatni kezdte. Jeffrey mély lélegzetet vett, aztán lassan kifújta. A doktornő közelebb hajolt. Mintha alkoholszagot érzett volna a férfi leheletén, bár tudta, hogy az nem lehet, mert Jeffrey szinte egyáltalán nem ivott, esetleg egy sört szombaton meccsnézés közben. Milyen pici lába van motyogta, még mindig nem véve le a szemét a holttestről. Mindig ilyen pici a lábuk? Sara erre se mondott semmit. A csecsemő apró lábára nézett, a tíz lábujjra, a ráncos bőrre a talpon. Pont olyan, amelyet az anyák megpuszilnak. A lábujjai pedig épp olyanok, amilyeneket az anyák mindennap megszámolnak, miként a kertészek számolják a bimbókat a rózsabokron. Sara az ajkába harapott, és igyekezett tartani magát, nehogy megint úrrá legyen rajta a szomorúság. Üresség nehezedett a mellére. Önkéntelenül a szívére tette a kezét. Mire újra fel tudott nézni, már Jeffrey is őt figyelte. A férfi szeme vörös volt, vérerek hálózták be a szeme fehérjét. Alig állt a lábán. Sara nem tudta eldönteni, hogy a pia vagy a bánat miatt. Azt hittem, nem iszol mondta Sara vádló hangon. Én is. Meg azt is, hogy nem gyilkolok gyerekeket válaszolta, kerülve a nő tekintetét. Sara segíteni akart rajta, de őt is megbénította a tragédia. Frank megkínált egy kupica whiskyvel mondta Jeffrey. És jobb így? A zsaru szeme könnybe lábadt, erőt kellett vennie magán, nehogy sírva fakadjon. Elfintorodott, aztán keserű mosolyra húzódott a szája. Jeffrey Találtál valamit? kérdezte a zsaru, hogy elüsse Sara aggodalmát. Nem. Nem tudom Jeffrey elhallgatott, és leszegte a fejét. Nem a babát nézte, hanem a padlót. Nem tudom, hogyan tovább mondta végül. Fogalmam sincs, mit kellene tennem. Volt valami a hangjában, ami mélyen megrendítette Sarát. Jobban megviselte, hogy Jeffrey-t ennyire megtörtnek látja, mint a saját fájdalma. Átment az asztal túloldalára, és a vállára tette a kezét, de a férfi nem fordult felé. Te is úgy láttad, hogy le fogja lőni? kérdezte a férfi. 20

21 Sarának hirtelen gombóc nőtt a torkában, mert egészen eddig fel sem tette magának ezt a kérdést. A parkolóban Jenny háta mögött állt. Csak Jeffrey, Lena és Brad látta pontosan, hogy mi történt. Sara A férfi úgy nézett rá, hogy a doktornő tudta, most nem tévedhet. Igen mondta, ügyelve rá, hogy határozottan csengjen a hangja. Egyértelmű helyzet volt, Jeffrey. Lőnöd kellett. A zsaru odább sétált. A falnak támaszkodott, és Sarára nézett. Biztos Mark a gyerek apja, ugye? A falnak döntötte a fejét. A srác, akit le akart lőni Sara zsebre dugta a kezét. Erőt kellett vennie magán, hogy ne bújjon Jeffrey-hez. Logikus. Képzeld, a szülei leghamarabb holnap engedik majd, hogy kihallgassuk. Sara a fejét ingatta. Mark nem gyanúsított. Jeffrey nem veheti őrizetbe, csak mert fegyvert fogtak rá. Azt mondják, mára így is alaposan kijutott neki lógatta a fejét Jeffrey. Hogy tehetett ilyet Jenny? Miért vetemedett ilyesmire? csuklott el a hangja, és Sarára nézett. Hozzád járt, ugye? Három éve költöztek ide Sara elhallgatott, és megpróbált hangnemet váltani. Tudta, most azzal segíthet Jeffrey-n, ha együtt kivesézik a dolgot, mint az összes többi esetet, és nem azon rágódnak, hogy milyen szörnyűségre kényszerült a férfi. Jelenleg nem számít, hogy Sarának mire van szüksége. Honnan? kérdezte a zsaru. Talán valahonnan északról. Azt hiszem, az anyja egy zajos válás után költözött ide. Ezt meg honnan tudod? A szülők nagyon beszédesek felelte Sara. Azt viszont nem tudtam, hogy Jenny terhes. Azt hiszem, több mint fél éve nem járt nálam a szívére tette a kezét. Olyan kedves lány volt. Nem gondoltam, hogy képes ilyesmire. Jeffrey a szemét dörgölve bólogatott. Tessa nem biztos benne, hogy bárkit is azonosítani tud a mosdó környékéről. Brad majd végignéz vele egy iskolai évkönyvet, hátha talál benne ismerős arcot. Ha akarod, te is átnézheted. Jó, persze. Akkora tömeg volt Jeffrey nyilvánvalóan a korcsolyapályára célzott. Sokan hazamentek anélkül, hogy vallomást tettek volna. Nem tudom, hogy utólag le tudunk-e nyomozni mindenkit. Találtál valamit? A zsaru a fejét rázta. Biztos vagy benne, hogy csak ketten mentek ki a mosdóba? Jenny és még valaki? Én csak őket láttam válaszolta Sara, bár az után az este után nem tudta, hogy lehetne biztos bármiben is. Nem tudom, ki volt a másik. Ha a páciensem lenne, gondolom, megismertem volna elhallgatott, és igyekezett újra felidézni a jelenetet. Magas lány volt, és, azt hiszem, baseballsapka volt rajta. Nem tudod, milyen színű? nézett fel Jeffrey. Sötét volt felelte Sara, bár tudta, hogy ezzel csalódást okoz a férfinak. Most értette meg, miért hajlamosak a tanúk hamis személyleírást adni. Butának és haszontalannak érezte magát, mert nem tudta, ki lehetett a másik lány. Az elméje úgy 21

22 akart segíteni, hogy véletlenszerű részletek jelentek meg a lelki szemei előtt, de ezekről nem tudta eldönteni, valós emlékek-e vagy sem. Most, hogy belegondolok, még abban sem vagyok biztos, hogy tényleg volt rajta baseballsapka. Meg sem néztem rendesen rámosolygott a zsarura. Téged kerestelek a szememmel. Jeffrey nem mosolygott vissza rá. Beszéltem az anyjával mondta. Mit mondtál? Bocsánatot kérek, Mrs. Weaver, de lelőttem a lányát vágta rá hányaveti stílusban. Sara beharapta az alsó ajkát. Egy nagyobb körzetben nem Jeffrey feladata lett volna, hogy értesítse a hozzátartozókat; felfüggesztették volna, amíg kivizsgálják az ügyet. Grant viszont aprócska megye volt. Itt minden felelősség Jeffrey vállára nehezedett. Nem akart boncolást mondta. De aztán közöltem vele, hogy nem rajta múlik. Azt mondta, így elhallgatott azt mondta, olyan, mintha kétszer ölnénk meg. Sarát bűntudat töltötte el. Azt mondta, gyerekgyilkos vagyok folytatta Jeffrey. Úgyhogy gyerekgyilkos lettem. A doktornő a fejét rázta. Nem volt más választásod ellenkezett, és tudta, hogy igazat mond. Azelőtt szerette ezt a férfit, együtt élt vele. Tudta, hogy nem téved. Szabályosan jártál el. A zsaru gúnyosan felnevetett. Jeff Szerinted lelőtte volna a fiút? tért vissza az alapkérdéshez. Nem hiszem, hogy lelőtte volna, Sara. Visszagondolva úgy érzem, talán nem tette volna meg. Az is lehet, hogy Nézd, Jeffrey szakította félbe Sara, és az asztalra bökött. A gyerekét megölte. Szerinted visszariadt volna attól, hogy lelője a gyerek apját? Most már sosem derül ki, igaz? Sűrű csend nehezedett rájuk. A kórbonctan a kórház alagsorában volt, a padlólap is a hideg, intézeti atmoszférát erősítette. Csak a hűtő zúgott, aztán, amikor kikapcsolt, a kattanás visszhangzott a falak között. És a csecsemő élt? kérdezte Jeffrey. Élve született? Orvosi segítség nélkül nem sokáig maradt volna életben kerülte meg a kérdést Sara. Hirtelen úgy érezte, védelmébe kell vennie Jennyt. De életben volt? kérdezett rá Jeffrey újra. Nagyon kicsi volt mondta a doktornő. Nem hiszem, hogy Jeffrey visszament az asztalhoz. Zsebre dugott kézzel bámulta a csecsemőt. Haza kezdte. Haza akarok menni. Veled. Oké felelte Sara. Hallotta ugyan, de nem volt benne biztos, hogy érti, miért mondja ezt a férfi. Szeretkezni akarok veled mondta Jeffrey. Sara látta rajta, mennyire felindult. Azt akarom, hogy itt elakadt. Gyereket akarsz csinálni mondta ki helyette Sara elnehezülő szívvel. Jeffrey a nőre nézett, és Sara látta az arcán, hogy ez volt az utolsó dolog, ami a zsaru fejében járt. Sara elvörösödött. A torkában dobogott a szíve, elakadt a szava. 22

23 Nem ezt akartam mondani rázta a fejét a rendőrfőnök. Sara lángoló arccal fordított hátat neki. Nem tudta, mit mondhatna, hogy elvegye az élét annak, ami kiszaladt a száján. Tudom, hogy nem mondta a zsaru. Hagyjuk. Csak mert én Sara magára haragudott, nem Jeffrey-re, mégis nyersen válaszolt. Mondom, hogy hagyjuk mondta. A férfi nem válaszolt egyből, nem tudta, mit mondhatna. Bárcsak öt órával korábban lenne mondta végül panaszosan, szomorúan. Megvárta, hogy a nő újra felé forduljon. Újra ott akarok állni azon a kibaszott, idióta koripályán, hogy amikor megszólal a csipogóm, kidobjam a picsába. Sara némán meredt rá, inkább csendben maradt. Ezt akarom, Sara mondta Jeffrey. Nem azt, amit mondtál A doktornő kézen fogta, hogy elhallgattassa. Közeledő léptek zaja hangzott, ketten jöttek le a lépcsőn. Sara visszament az irodájába. Menet közben megtörölte a szemét. Kihúzott egy papír zsebkendőt az íróasztalán álló dobozból, kifújta az orrát, és lassan elszámolt ötig, hogy úrrá legyen a rátörő szégyenen. Mikor újra a terem felé fordult, Lena Adams és Brad Stephens állt a boncteremben Jeffrey mellett, aki az arckifejezéséből ítélve ugyanúgy úrrá lett az érzelmein, mint Sara. Mindhárman hátratett kézzel álltak, rendőrszokás szerint, mert ha tetthelyen voltak, véletlenül se nyúlhattak semmihez. Sara ebben a pillanatban mindannyiukat utálta, még Brad Stephenst is, pedig ő a légynek sem tudott volna ártani. Jó napot, dr. Linton! mondta Brad. Falfehéren, könnyes szemmel lépett be az irodába, és levette a sapkáját. Megtenné, hogy szólalt meg Sara, aztán újból neki kellett rugaszkodnia a mondatnak. Megtenné, hogy lehozza nekem a lepedőket? Négyre lenne szükség igazából egyre sem volt szüksége, de Brad is a páciense volt, és meg akarta kímélni a látványtól. Brad láthatóan örült a feladatnak. Igen, asszonyom mondta, és rámosolygott Sarára. A csecsemőn már túlestek? kérdezte Lena szárazon, miután Brad felment a lépcsőn. Igen mondta Jeffrey, pedig ő akkor itt sem volt. Meglátott az asztal végén egy nyomtatványt, és kézbe vette: a boncolási jegyzőkönyv volt. Sara nem szólt semmit. Jeffrey előkotorta szivarzsebéből a tollát, és aláírta. Sara elméletileg több törvénysértést is elkövetett azzal, hogy tanú nélkül végezte el a boncolást. A lány a hűtőben van? kérdezte Lena, és odasétált a hűtőajtóhoz. Olyan magától értődőn viselkedett, mintha valami mindennapos dologról lenne szó. Sara tudta, hogy Lena sok mindenen keresztülment az elmúlt időszakban, ettől függetlenül bosszantotta a lány viselkedése. Itt? kérdezte a nyomozó, a kilincsre tett kézzel. Sara bólintott, de meg sem mozdult. Jeffrey odasétált, hogy segítsen Lenának, Sara pedig önkéntelenül behúzta a cipzárt a hullazsákon, amelyben a csecsemő volt. Mire Jeffrey és Lena a boncasztalhoz gurította Jenny Weaver holttestét, már a torkában dobogott a szíve. Lefékezték a gurulós ágy kerekeit, és várták, hogy Sara eltegye a hullazsákot az asztalról. Végül Jeffrey nyalábolta fel a bezacskózott csecsemőt. Sara 23

24 elfordította a fejét, a zsaru pedig a hűtőhöz sétált a halott babával. A túlméretezett hullazsák üresen lógó végei a földet seperték. Lena tüntetően megnézte az óráját. Sara legszívesebben felképelte volna, de ehelyett inkább odasétált a mosdókagyló melletti fémszekrényhez. Felnyitotta a steril csomagolást, és felvette a kötényt. Jeffrey-t kereste a tekintetével, nem értette, mi tart ennyi ideig a hűtőnél. A rendőrfőnök csak akkor bukkant fel újra, amikor Lena és Sara már nekikészült, hogy átemeljék Jenny tetemét a boncasztalra. Majd én mondta a zsaru Lenának, és segített áttenni a holttestet a fehér porcelánasztalra. Jenny Weaver nagydarab lány volt, az asztal végénél zörögtek a csövek, ahogy letették a tetemét. Sara fekete gumitömböt illesztett a lány feje alá, és igyekezett kizárólag kórboncnoki minőségében nézni rá, félretéve, hogy ő volt a gyermekorvosa. Tíz éve volt Grant megye hatósági kórboncnoka, de eddig csak négy alkalommal ismerte az elhunytat. Jenny Weaver volt az első áldozat, aki egyben a gyermekklinika páciensei közé tartozott. Sara új tálcát gördített az asztal mellé, amelyen tiszta eszközök sorakoztak. Az asztal végében lévő két cső arra szolgált, hogy lecsapolják a testnedveket a szemle előtt. Efölött volt egy nagy mérleg a szervek súlyának megállapításához, túloldalt pedig a boncolótálca. Maga az asztal a nagy rézlefolyó felé lejtett, és minden oldalról perem akadályozta meg, hogy bármi lecsorogjon róla. Sara asszisztense, Carlos előzőleg fehér lepedővel takarta le Jenny Weaver testét. A lány torka táján közepes méretű vörös folt ütött át a vásznon. Amíg Sara a csecsemővel foglalatoskodott, Carlos gondjaira bízta Jenny holttestét. Az asszisztens elkészítette a röntgenfelvételeket, és előkészítette boncolásra a tetemet, miközben Sara hiába próbált csodát tenni az apró holttesttel. Sara egyből hazaküldte Carlost, miután elkészült Jennyvel, és a férfi, ha meglepődött is, nem mutatta. Sara felemelte a lepedőt, és nyakig kitakarta a tetemet. Roncsolt seb volt: a lány nyakának jobb oldalából húscafatok lógtak. A sebet elzáró fekete, alvadt vérből csontés porcszilánkok álltak ki. Sara a falhoz sétált, és bekapcsolta a világítást a röntgenfelvételek mögött. A neon villogva meggyulladt, és feltűntek a röntgenképek, amelyeket Carlos Jenny Weaverről készített. Sara gondosan áttanulmányozta őket, először nem is értette pontosan, hogy mi van rajtuk. Újra ellenőrizte a nevet az aktán, és csak utána mondta ki hangosan, hogy mit talált. A bal vállcsonton halványan kivehető egy törés, feltehetően egy évnél nem korábbi. Nem szokványos törés, főként nem versenysportolónál. Valószínűleg erőszakos cselekmény okozhatta. Kezelted ezzel? kérdezte Jeffrey. Dehogy felelte Sara. Akkor jelentettem volna. Ezt bármelyik orvos jelentené. Oké emelte fel a kezét Jeffrey mentegetőzve. Sara utólag vette észre, hogy bizonyára a kelleténél élesebb hangon szólt az előbb, mert hirtelen Lena is feltűnő érdeklődéssel kezdte tanulmányozni a kövezetet. A doktornő visszafordult a röntgenfelvételekhez. A bordáknál, a porcos nyúlvány környékén is sérülés látszik mutatott a mellkasröntgenre. Itt, felül, a mellcsontnál található zúzódás erős lökés vagy rúgás következménye hátulról elhallgatott, hogy a rendőrök ezt kellőképp megemészthessék. Eltűnődött, járt-e Jenny másik orvosnál ezzel. Már egy elsőéves gyakornok is rögtön észrevenné, hogy ezzel a sérüléssel valami nincs rendben. 24