Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány Magyar Jelnyelvi Programiroda

Átírás

1 Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány Magyar Jelnyelvi Programiroda A magyar jelnyelv regionális változatainak kvantitatív összehasonlító vizsgálata Készítette: Vándorffyné Lancz Edina, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány megbízásából a Magyar Jelnyelvi Programiroda Regionális jelváltozatok gyűjtése és összehasonlító nyelvészeti elemzése című programja keretében A programot a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatta. 2009

2 1. Régóta ismert a tény, hogy az egyes országokban használt jelnyelveknek ugyanúgy vannak változatai, mint a beszélt nyelveknek. Ezek egyrészt társadalmi változatok, amelyek a nyelvhasználók szociológiai szempontból jól körülírható csoportjaira jellemzők, másrészt helyi, regionális változatok. A helyi változatok vizsgálata és a hozzájuk tartozó jelvariánsok összegyűjtése számos országban 1 már évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt megtörtént. Magyarországon 2007-ben zajlott le az első olyan kísérlet, amely a helyi jelváltozatok összegyűjtését célozta meg. E gyűjtőmunka folyamatáról és eredményeiről számol be a jelen tanulmány. 2. A siketek közel 90%-a halló szülők gyermekeként jön világra. Magyarországon ezek a szülők - megfogadva az orvosok és gyógypedagógusok tanácsát - nem használják a jelnyelvet az otthoni kommunikáció során. A nyelv tehát nem generációról generációra él tovább, és második nyelvként sincs jelen a siket gyermeket nevelő családokban. Valójában akkor találkoznak vele először a nem siket családból származó siket gyermekek, amikor elkezdik tanulmányaikat a hallássérültek tanintézményeinek egyikében. Ott azután természetes úton sajátítják el a jelnyelv helyi változatát azoktól a kortársaiktól, akik siket családban élnek, és szüleikkel jelnyelven kommunikálnak. A nyelvelsajátítás helyszíne tehát az iskola, ami sajátos helyzetet eredményez: a siket felnőttek által használt regionális nyelvváltozatok a legtöbb esetben nem a lakóhelyükhöz, hanem az őket korábban oktató általános iskolákhoz kötődnek. Jelenleg hét ilyen intézmény található Magyarországon, így már a vizsgálat előtt feltételezhető volt, hogy hét regionális változatot lehet megkülönböztetni a magyar jelnyelv esetében. Ezek a következő városokhoz kötődnek: Budapest, Vác, Eger, Debrecen, Szeged, Kaposvár és Sopron. 3. Mivel a jelnyelvet ma nem oktatják a hallássérültek tanintézeteiben eltekintve egy fakultatív tantárgytól, melyet 7-8. osztályban, vagyis az anyanyelv-elsajátítás kora után választhatnak a tanulók a fent említett hét dialektus elvileg egyenrangú, tehát nem emelkedhetett ki közülük egy sztenderd, irodalmi változat, amely egyben a nyelvi normát is meghatározná. A gyakorlat azonban mást mutat: több területen érzékelhető a budapesti nyelvváltozat dominanciája, bár az írásbeliség hiánya miatt eddig semmiféle bizonyíték nem állt rendelkezésünkre ennek meglétére és mértékére vonatkozóan. Johnston (2003) az ausztrál jelnyelvi szótár kapcsán, Milroy & Milroy (1999) alapján ír a nyelvi sztenderdről, és definíciójából érthetővé válik, miért éppen a budapesti nyelvváltozat térnyerése érzékelhető a magyar jelnyelv esetében: az előnyben részesített változat egy hatalommal és presztízzsel rendelkező, földrajzilag koncentrált csoport nyelve általában, melyhez a többiek igyekeznek alkalmazkodni. Miközben a nyelv írott formája rögzíti az etalont, a többi változat idővel stigmatizálódik, s használói könnyen diszkrimináció áldozataivá válhatnak. Johnston véleménye szerint a jelnyelv esetében nem feltétlenül lenne szükség egy presztizs-változatra, azaz nyelvi sztenderdre, az csak a halló többség számára fontos. Ez valószínűleg Magyarországon is így van, a halló nyelvtanulók, a jelnyelvi tolmácsok és a kétnyelvű oktatási módszerekkel esetleg ismerkedő gyógypedagógusok érzik meg leginkább a nyelvi norma hiányát. Mivel azonban az ő tanulási folyamatuk vagy munkájuk közvetlenül kihat a siketek életére, fontos lenne többet tudni a 1 Pl. USA, Nagy-Britannia, Németország, Meikó, Japán. 2

3 sztenderdizáció lehetőségeiről, esélyeiről. Így merült fel az igény a magyar jelnyelvi dialektusok vizsgálatára és elterjedtségük összehasonlítására. 4. Az első, kísérleti kutatás lebonyolítását a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány jelenlegi nevén Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány -, és az annak keretében működő Magyar Jelnyelvi Programiroda (MJP) vállalta magára. A kutatás keretében az MJP munkatársai a következő kérdésekre kerestek választ: 1. Milyen mértékben tér el egymástól a magyar jelnyelv hét dialektusának leikonja? 2. Leikai vagy fonológiai eltérésekről van-e szó az egyes esetekben? 3. Hány esetben azonos egy vagy több vidéki változat a budapestivel? 4. Egy-egy fogalomnak milyen a variabilitása, vagyis országosan hányféle jelet használnak a kifejezésére? 5. A kutatási koncepció kidolgozói fontosnak tartották, hogy előzetesen tájékozódjanak a más országokban lezajlott nyelvjárástani gyűjtésekről, megismerjék azok módszertanát, hatékonyságát és eredményeit. Lucas (2002) az amerikai jelnyelvre vonatkozóan végzett dialektológiai vizsgálatot. Adatközlőik legalább tíz éve az adott régióban élő, anyanyelvi vagy 5-6 éves koruk előtt megsiketült jelnyelvhasználók voltak, mindkét nemből, több különböző korosztályból és társadalmi rétegből. A csoportokat minden régióban egy kontaktszemély állította össze. Összesen 207 adatközlő vett részt a munkában. A gyűjtőmunka három szakaszból épült fel: csoportos szabad társalgás, egyéni interjúk, majd 34 kép vagy ujjábécével betűzött szó jelelt változatának filmre rögzítése egyénenként. A megfigyelt leikai, fonológiai, morfológiai és szintaktikai változatokat számítógépes adatbázisban rögzítették, különböző jellemzők alapján kódolták. Az eredmények azt mutatták, hogy az adatbázisban rögzített formák 53%-a eltért a jelek szótári alakjától, és az eltérés személyenkénti mértékét társadalmi tényezők befolyásolták: másoknál nehezebben tértek el a nyelvi normától az idősek, a fekete bőrű adatközlők, a falvakban élők, az anyanyelvi jelnyelvhasználók és a nők. Az így rögzített korpusz segítésével Lucas 2003-ban is közölt egy tanulmányt, melyben azt vizsgálta, milyen arányban figyelhető meg leikai és fonológiai változatosság. Fonológiai változatoknak azokat a formákat tekintette, amelyek csupán egy jegyben általában a kézformában tértek el egymástól. Módszere az volt, hogy előbb különválasztotta az egyértelműen különböző leikális elemeket, majd összegyűjtötte ezek fonológiai alváltozatatait. Megállapította, hogy a legelterjedtebb változatoknak van a legtöbb fonológiai variánsa. Boyes-Braem (2000) csapatával a svájci német jelnyelvről készített részletes adatbázist. Ehhez mind az öt német nyelvű régióban munkacsoportot állítottak fel, amelyek nem szavak, hanem témakörök alapján dolgoztak. A beérkezett jelekről egy siket munkatársakból és egy nyelvészből álló csoport összegyűjtötte és leírta a legfontosabb információkat (jelentése, szinonimái, régió stb.), melyeket az adatbázisban rögzítettek egy-egy példamondattal és azok német fordításával együtt. Aarons & Reynolds (2003) a dél-afrikai jelnyelvi szótár munkálatairól ír, melynek keretében a dialektusokat is megvizsgálták. Ezek összegyűjtése során abból indultak ki, hogy ahol a beszélt 3

4 nyelvet egy adott helyi változatban használják, ott a jelnyelvi formák is különbözni fognak. Angol szólistát alkalmaztak a gyűjtéshez, és minden régióból egy változatot illesztettek be a szótárba. Szabó (2003) leírja, hogy Szlovéniában egy közös bizottságot hoztak létre a jelnyelvi szótár készítéséhez, melyben minden régióból képviseltették magukat siketek, tolmácsok és nyelvoktatók. Dániában is egy vegyes csoportot alkottak az adatközlőkből, melynek tagjai egy-egy témát beszéltek meg informálisan a kamerák előtt, és a kutatók ezekből szűrték ki a jeleket, amelyeket később mindenki elfogadott. Míg ez egy igen természetes, spontán jellegű gyűjtési technika, a kutatás eredményét jelentősen befolyásolhatja a csoport összetétele. 6. A magyarországi gyűjtés megtervezése során a szakértők figyelembe vették a fenti módszertani elképzeléseket is. A csoportok összeállításánál itt is cél volt a minél nagyobb fokú heterogenitás, a különböző szociolektusok jelenlétének biztosítása egy-egy régión belül. Ezt csak részben sikerült megvalósítani, mivel a jelentkezők száma csak néhány esetben tette lehetővé a választást. Az adatgyűjtés módszerének megválasztásakor figyelembe kellett venni az időbeli korlátokat: a teljes program megvalósítására fél év állt rendelkezésre. Szabad társalgások és egyéni interjúk elemzésére emiatt nem nyílt alkalom, így maradt a lista alapján történő gyűjtés. Ekkor felmerült a kérdés, hogy a lista szavakból vagy jelekből álljon-e, és a szervezők az interferencia elkerülése érdekében végül a jellista mellett döntöttek. Ehhez a csoportoknak csak részben sikerült tartaniuk magukat, mivel az adminisztráció miatt szólistát is kaptak, és sok esetben végül az lett a kiindulópontjuk. A jellistát a Hallatlan Alapítvány biztosította, melynek a címen található honlapján egy kb jelet tartalmazó szótár található. Itt a jelek rövid filmbejátszásokon jelennek meg, egy kétnyelvű, de csak egy irányban (magyarról jelnyelvre) kereshető szótár keretei között. A honlap ismertsége, látogatottsága jelentős. A tervezés során feltételeztük, hogy az ott található szótár a budapesti nyelvjárást mutatja be, de az is valószínűsíthető volt, hogy a jelek nem lettek egyeztetve a fővárosi siket közösség tagjaival, csupán a szótárt készítő budapesti jelnyelvi tolmács egyéni nyelvhasználatát tükrözik. 7. A kutatás azzal indult, hogy az MJP nyelvész szakértője kiválogatta azt az 1000 jelet, amelyek első körben a vizsgálat tárgyát képezték. A válogatás során figyelembe vette a nyelvek és nyelvjárások összehasonlítását segítő ún. Swadesh-lista James Woodward (2003) által jelnyelvekre leszűkített változatát. A jelnyelvekre leszűkített lista eleme közül azok találhatók meg az MJP által alkalmazott 1000 szavas listában, amelyeknek kezdőbetűje a magyar ábécé A és M betű közötti szakaszában található. Ez volt ugyanis a határvonal, ameddig a jelek bekerülhettek a listába. A tervek szerint rövid időn belül sor kerülhet az ábécé második felének betűivel kezdődő szavak jelnyelvi változatának vizsgálatára is. A kiválasztás után a Hallatlan Alapítvány munkatársai elhelyezték a jeleket bemutató filmbejátszásokat az általuk kialakított, nem nyilvános internetes munkafelületen, amely a szótár egy aloldalaként, de attól függetlenül jelent meg. 2 A jelnyelvekkel kapcsolatos munkára a listán szereplő szavaknak csak 50%-a alkalmas, mivel a többi (pl. a testrészek neve) a legtöbb jelnyelvben indeikus, rámutató forma, amely a többi rámutató jellel való természetes hasonlósága révén félrevezetheti a kutatót. 4

5 8. Ezután egy budapesti siketekből álló csoport egyenként megnézte a jeleket, véleményezte azokat, és filmre vette a tagok által használt, de a listában nem szereplő változatokat. Ez volt a teljes program kísérleti fázisa, a levont tanulságok alapján kellett kialakítani a többi hat régióban használt kutatási módszertant. A csoport 14 tagját a szakmai koordinátor válogatta ki, ügyelve arra, hogy minél több korosztályt és társadalmi réteget képviseljenek. A tagok négy alkalommal tartottak megbeszélést, melyek során megvitatták a jeleket, egy táblázatban véleményezték azokat, és felvételeket készítettek a listában nem talált változatokról. Digitális kamerával dolgoztak a koordinátor irányításával, a gyűjtés helyszínén, vagyis nem stúdiókörülmények között. Munka közben azt is megvitatták, általánosan használt jel-e a csoport valamely tagja által javasolt változat. Eleinte szavaztak is erről, és a nem általánosan használt formákat mellőzték, de a későbbi egyeztetések során sikerült tisztázni, hogy nem preszkriptív, azaz előíró, hanem deskriptív, vagyis leíró jellegű gyűjtés a feladatuk. Gyakran előfordult, hogy egy jelet elfogadtak, de filmre vették egy vagy több további változatát, míg ha elutasítottak egy változatot, filmre vették azokat a formákat, amelyeket helyette használnak. A táblázatban minden esetben rögzítették, hogy egy felvétel egy másik helyett vagy mellett került-e be a listába. 9. Ahogy Lucas (2003) megvizsgálta a korpuszban lévő fonológiai és leikai változatok arányát, úgy a magyar kutatók is fontosnak tartották e két kategória megkülönböztetését. Ezért került sor a beérkező jelek nyelvészeti értékelésére. A munka során ugyanakkor törölték a listából a fonetikai változatokat, amelyek egyértelműen a jelkivitelezés egyediségéből, a modellek személyes stílusából vagy esetleg pontatlanságából adódtak. Az elemzés után felkerült az internetes munkafelületre a módosított jellista, amely ekkor már egyértelműen a budapesti nyelvjárás jeleit tartalmazta. Ez az új lista jelentős - kb. 50%-os - eltérést mutatott a honlapon található szótár jelkészletéhez képest, ami utólag igazolta a feltevést, hogy szükség volt a szótár és a budapesti nyelvváltozat jeleinek előzetes összevetésére. 10. Az első szakasszal párhuzamosan megtörtént a munka előkészítése a többi hat régióban. Ez abból állt, hogy az MJP szakmai koordinátora, aki belülről ismeri a siket közösséget, felkutatta a munka irányítására alkalmas helyi koordinátorokat, akik felkutatták a gyűjtőmunka iránt érdeklődő siketeket. Ők az esetek nagy részében az adott városban vagy környékén éltek, bár néhány olyan adatközlő is volt, aki ma már nem az adott régióban lakik, de ott végezte el az általános iskolát. Mivel a jelnyelvi dialektusok nem a lakóhelyek, hanem az iskolák köré szerveződnek, ez nem okozott problémát. A gyűjtés helyszínéül általában a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének helyi szervezetének klubhelyisége szolgált, ők biztosították a kamerákat is egy előzetes együttműködési megállapodás alapján. A koordinátorokkal megbízási szerződést kötött az MJP, míg a csoporttagok vásárlási utalványt kaptak díjazásul. Egy esetben, Szegeden nem sikerült siket koordinátort találni, így ott egy siket családból származó jelnyelvi tolmács irányította a munkát. A feladat iránt érdeklődő siketeknek jelentkezési lapot kellett kitölteniük, amely segített a megfelelő csoportösszetétel kialakításában. Amikor felálltak a munkacsoportok, elkezdődhetett a második szakasz, amelynek során a Budapesten már bevált módszertant követték a résztvevők. 5

6 11. Ahhoz, hogy a nyelvjárási formákat rendszerezve lehessen bemutatni, szükség volt az azonos fogalmat kifejező jelváltozatok egymás mellé helyezésére, áttekintésére és értékelésére. A harmadik fázisban ezért az MJP nyelvész szakértője ismét kiszűrte a fonetikai változatokat, majd egy táblázatban rögzítette, hogy egy adott fogalom kifejezésére hány jelváltozat található a gyűjtött anyagban, illetve hogy ezeket a változatokat mely régiókban használják (ld. 1. sz. melléklet). A jobb áttekinthetőség érdekében az egyes régiókból beérkezett filmeket át kellett csoportosítani a fogalmakról elnevezett mappákba. Így a végső anyagot tartalmazó DVD-n az Alma nevű mappa tartalmazza az alma1, alma2 stb. jelek filmjeit, melyek a legkülönbözőbb régiókból érkeztek be. Ami több helyen is elterjedt, az csak egyszer szerepel a mappában, az összesítő táblázatból azonban kiderül, pontosan mely régiókban használják. Az elemző munka eredményét a Hallatlan Alapítvány munkatársai arra használták fel, hogy professzionális minőségű felvételeket készítsenek a jelváltozatokról, és ezeket elhelyezzék az internetes munkafelületen. A végső rendszer kialakítása után a jelek és az azokat használó régiókra vonatkozó információk a honlap nyilvános felületén is megjelennek majd. Bár a nyilvánossá tétel módját a honlap tulajdonosai, vagyis a Hallatlan Alapítvány munkatársai határozzák meg, az MJP szakértői is tettek rá javaslatot: az ausztrál internetes jelnyelvi szótár ( módszerét tartják követendőnek, amely minden jelváltozat mellett megjelentet egy ikonsort az egyes régiók térképével, de csak azok a régiók vannak sötét színnel kiemelve, ahol az adott jelet használják. Így a változatok két irányban kereshetők: végig lehet nézni az alma1, alma2 stb. változatokat és azok földrajzi eloszlását, illetve a használó rákattinthat egy adott régió ikonjára, hogy megtudja, milyen jelekkel fejezik ki az alma fogalmát abban a városban és környékén. 12. Eredmények Az alábbi táblázatok az első 544 jelváltozat számát, földrajzi eloszlását és a szófajok arányát mutatják be. Bár ez alig több mint az összes gyűjtött jelváltozat (2284) 25%-a, már így is több következtetést le lehet vonni az egyes dialektusok közötti különbségekre vonatkozóan. A program folytatásához vagy kibővítéshez szükség van egy teljesebb körű elemzésre, de az alapvető összefüggések e kisebb minta elemzésével is láthatóvá válnak. Az 1. sz. táblázat azt mutatja be, milyen mértékben heterogén a magyar jelnyelv leikonja, vagyis hány olyan fogalom van, amelyhez 1, 2, 3 vagy több, akár jelváltozat is tartozik. 6

7 Az egy fogalomhoz tartozó jelváltozatok száma Hány fogalom esetében? Az összes jel százalékában ,43% ,00% ,00% ,16% ,75% ,29% ,70% 8 7 0,82% 9 3 0,35% ,23% ,11% Fogalmak száma összesen % 1. sz. táblázat A jelváltozatok száma fogalmanként Ha azt nem is állíthatjuk az eredmények alapján, hogy a vizsgált jelek többsége azonos változatban él a különböző régiókban, az tény, hogy 73%-uk 1, 2 vagy 3 változatban használatos, és csupán 4% esetében él egymás mellett 7 vagy annál több változat. Mindez arra utal, hogy a jelkincs viszonylag homogén. Amennyiben ez az arány általánosítható a jelkészlet most nem vizsgált részére is, talán nagyobb eséllyel valósítható meg a jelnyelvi sztenderdizáció valamely formája, mint ahogy azt a dialektológiai vizsgálat előtt gondoltuk. 7

8 Míg az előzőekben az összegző táblázat első oszlopának adatait ismertük meg, a 2. számú táblázat az egyes sorok tartalmát veti össze: kiderül belőle, hogy hány olyan jelváltozat van, amelyet 1, 2, 3 vagy több, akár 7 régióban is használnak. Hány régióban használják a jelváltozatot? Hány jelváltozat esetében? Az összes jelváltozat százalékában ,3% ,6% ,6% ,5% ,5% ,5% ,8% Összesen sz. táblázat A régiók száma jelváltozatonként és szófajonként Az adatokból jól látszik, hogy a változatok legnagyobb csoportja (összes vizsgált változat csaknem fele) csupán egyetlen régióban használatos jel. Az is látható, hogy nagyjából feleannyi (486) esetben, de még mindig viszonylag gyakran fordul elő a másik véglet, amikor az összes régió azonos jelet használ egy adott fogalomra. Bár a táblázat nem utal rá, gyakori, hogy egy régióban több jelváltozatot is használnak ugyanannak a fogalomnak a kifejezésére. Ha tehát egy fogalomhoz 2 jelváltozat 8

9 tartozik, és közülük az egyik 4 régióban terjedt el a 7-ből, ebből még nem feltétlenül következik, hogy a másik változat csak a maradék 3 régióban használatos. A 3. számú táblázat összeállításánál az volt a célunk, hogy az egyes változatok elterjedtségével és budapesti változat esetleges dominanciájával kapcsolatban kapjunk információkat. Hány régióban használják a jelváltozatot? Megegyezik a budapestivel Megegyezik egy vagy több másik régióval, de eltér a budapestitől Egyetlen vidéki régióban használják Csak Budapesten használják Összesen sz. táblázat A budapesti nyelvváltozat elterjedtsége a jelváltozatok eloszlásának tükrében Csak Budapesten használják Egyetlen vidéki régióban használják Megegyezik egy vagy több másik régióval, de eltér a budapestitől Megegyezik a budapestivel 7 0% 50% 100% Látható, hogy azok a jelek, amelyeket csak egyetlen régióban használnak, szinte minden esetben vidéken használatosak, Budapesten csak elenyésző számban fordulnak elő egyedi, vagyis sehol máshol nem alkalmazott változatok. Ugyanakkor már ilyen kis számú jel vizsgálata után is megfigyelhető az a matematikailag is indokolt összefüggés, hogy minél több régióban használnak egy adott változatot, annál nagyobb eséllyel fog megegyezni a budapestivel. 9

10 A 4. számú táblázat a jelváltozatok helyett a fogalmakat vizsgálja: azt mutatja meg, hány régió nem követi a budapesti változatot egy-egy fogalom kifejezése során. A budapesti változatot nem használó régiók száma Hány fogalom esetében? Összesen sz. táblázat A budapesti nyelvváltozat elterjedtsége a fogalmakra kivetítve A 0 az első sorban azt az esetet jelzi, amikor nincs olyan régió, amely nem használja a budapesti változatot az adott fogalom kifejezésére. 708 esetében tehát minden régió ismeri és alkalmazza azt, bár nincs kizárva, hogy mellette egy vagy több másik változatot is a sajátjának vall. A többi esetben - a vizsgált 1000 jel csaknem 30%-ánál már találunk olyan régiót, amely nem használja a budapesti jelváltozatot. Ezek közül 24 esetben egyetlen régió sem használja azt, 171 esetben viszont csak egy ilyen renitens régió mutatkozott. Ez az adatsor tehát azt jelzi, hogy a jelnyelv budapesti változata igen elterjedt a többi régió nyelvhasználói körében, de még nincs jelen mindenhol, minden egyes jel 10

11 esetében. Van olyan különleges eset is, mint a földrajz fogalom, amelynek kifejezésére 13 jelváltozat él egymás mellett úgy, hogy egyik vidéki régió sem követi a budapesti variánst. Az utolsó, 5. számú táblázatból kiderül, hogy az egyes régiókban gyűjtött jelváltozatoknak hány százaléka egyezik a Budapesten, illetve a többi régióban gyűjtöttekkel. A budapesti jelekkel megegyező jelváltozatok aránya (%) Minden más régiótól eltérő jelváltozatok aránya (%) A budapestitől eltérő, de más régiók változataival megegyező jelváltozatok aránya (%) Gyűjtött (feldolgozott) jelváltozatok száma (100%) Eger Debrecen Szeged Kaposvár Sopron Vác sz. táblázat Az egyes régiók jelkészletének egyezése Budapestével, ill. egymáséval Eger Debrecen Szeged Kaposvár Sopron Vác A budapestitől eltérő, de más régiók változataival megegyező jelváltozatok aránya (%) Minden más régiótól eltérő jelváltozatok aránya (%) A budapesti jelekkel megegyező jelváltozatok aránya 0% 50% 100% Jól látszik, hogy minden régióban magas a budapestivel megegyező jelváltozatok aránya. Az is kiderül az adatokból, hogy Debrecenben és Kaposváron az egyedi, sehol máshol nem alkalmazott jelek száma, illetve hogy minden régió nagyjából azonos arányban használ más régiókra is jellemző változatokat. Mindent összevetve úgy tűnik, Kaposvár jelkincse hasonlít a leginkább a budapestire. 11

12 13. Következtetések Amennyiben a teljes jelkészletre általánosítani lehet a fenti adatokat, megerősítést nyert a budapesti nyelvváltozat sztenderddé válásának tendenciája, amely már a vizsgálat előtt is valószínűsíthető volt a jelnyelvi tananyagok és vizsgák budapestcentrikussága miatt. A jelnyelv erőltetett sztenderdizációja ugyanis már az 1990-es évek elején elkezdődött, amikor az első jelnyelvi tankönyvekbe automatikusan az azokat készítő siket grafikus által használt budapesti jelek kerültek be. Ma ezeket használják a jelnyelvi tolmácsok és ezeket tanítják a jelnyelvoktatók, éljenek az ország bármely pontján. Úgy tűnik azonban, hogy a budapesti jelek mellett minden régió őrzi és rendszeresen használja a maga sajátos jelkincsét is ugyanúgy a hagyományőrzés része ez, minta magyar nyelvjárási formák továbbélése a halló nyelvközösségben. Ami az egyes fogalmakat kifejező jelváltozatok számát illeti, az adatok azt mutatják, hogy a fogalmak nagy részét 1, 2 vagy 3 jelváltozat fejezi ki ma Magyarországon, és a szélsőségek közé sorolhatók azok az esetek, amikor egy adott fogalmat minden régióban másképp jelenítenek meg. Mivel a fővárosban használt jelnyelvi változat dominanciája igen gyorsan nő, lépéseket tenni kell annak érdekében, hogy ne a helyi változat helyett, hanem a mellett váljon általánossá a vidéki városokban. Több más ok mellett ezért is fontos lenne, hogy a siket gyermekek formális jelnyelvoktatásban részesüljenek a hallássérültek tanintézeteiben, melynek során elsajátíthatnák a sztenderd nyelvváltozatot is a sajátjuk mellett. Sokat segítene ezen kívül egy jelnyelvi média akár egy internetes televíziós csatorna, akár egy országos sugárzású televíziós műsor megjelenése, amely ugyanazt a szerepet töltené be a siket közösségben, amit az írott sajtó és irodalom töltött be a halló társadalomban a sztenderd magyar nyelvváltozat kialakulása során. 12

13 Felhasznált irodalom Aarons, Debra / Reynolds, Louise: South African Sign Language: changing politics and practice. In: Monaghan, Leila F. et al (eds): Many ways to be deaf : international variation in deaf communities. Washington, DC : Gallaudet Univ. Press (2003) - pp Boyes Braem, Penny: Studying sign language dialects. In: Stokoe, William C. / Volterra, Virginia (eds): SLR' 83. Proceedings of the 3rd. International Symposium on Sign Language Research. Rome, June Rome/SiverSpring : CNR/Linstok Press (1985) - pp Boyes Braem, Penny: A multimedia bilingual database for the leicon of Swiss German Sign Language. In: Sign language and linguistics 4: 1/2 (2001) - pp Bickford, J. Albert: Leical variation in Meican Sign Language: One language or many? In: Sign Language Studies 20: 72 (1991) - pp Deuchar, Margaret: Variation in British Sign Language. In: Woll, Bencie / Kyle, Jim / Deuchar, Margaret (eds): Perspectives on British Sign Language and deafness. London : Croom Helm (1981) - pp Glass, Laurel / Elliott, Holly: On signing with an hearing accent. In: Garretson, Mervin D. (ed): Deafness : Life and culture. (A Deaf American Monograph; 44) Silver Spring, Md. : NAD (1994) - pp Lucas, Ceil et al.: Location variation in American Sign Language. Sign Language Studies Vol. 2 No. 4 Summer 2002 Lucas, Ceil: The role of variation in leicography. Sign Language Studies Vol. 3. No. 3. Winter 2003 Szabó Mária Helga szerk. A jelnyelv helyzete a kutatásban, az oktatásban és a mindennapi kommunikációban. Budapest-Pécs:PTE Nyelvtudományi Doktori Iskola és Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (2003) Woodward, James: Sign languages and Deaf identities in Thailalnd and Viet Nam.In: Many ways to be Deaf. Ed. By Monagham, Leila et al. Gallaudet University Press,Washington, D.C. (2003) 13

14 1. sz. melléklet Mintaoldal az összegző táblázatból Budapest Eger Debrecen Szeged Kaposvár Sopron Vác apró a? apró b apró c aprólékos aprólékos2 arany arany2 arany3 arany4 aranyos aranyos2a aranyos2b aranyos3 aranyos4 aranyos5 aranyos 6 artikuláció G artikuláció H artikuláció 2 áru áru2 áru3 árva árva2 árva3 asszony asszony2 asztal asztalos augusztus augusztus_2 augusztus_3 ausztria ausztria2 ausztria3 ausztria4 ausztria5 ausztria 6 Ausztria 7 autó autó2 autóbusz autóbusz2 autóbusz3 autóbusz4 autóbusz5 14